Irta : G A R Á D Y V I K T O R
— K é t képpel. —
A szárazföldi ember azt hiszi, hogy a tengerparti halásznak igazi gyöngy-élete van. Ha megszorul, kapja magát és elveti a hálóját. A háló pedig
csak-hamar megtelik hallal. É s akinek hala van, annak pénze is van.
Pedig a dolog nem egészen így áll. Igaz, hogy a tenger kiapadhatatlan for-rása az életnek, s élőlényei, kedvező körülmények között, egy-egy helyen néha annyira elszaporodnak, hogy valósággal nyüzsög tőlük a vize. A szárazföldi álla-tok száma szinte elenyésző a szervezetek amaz óriási mennyiségéhez képest, amelyet a tenger a vizében rejteget. Mert hiszen a szárazföldnek, amely külön-ben is háromszor kisebb területet foglal el földi világunkon mint az oceánok vize, csupán a felszínén élnek állatok. Míglen a tengerben mindenütt van élet, akár a felszínén, akár abban a hatalmas víztömegben, amelynek feneke néhol 9000 mé-ternél is mélyebb. É s ha a föld területét a 4000 méter középmélységű oceánok medencéjének roppant víztömegével összehasonlítjuk, tisztán láthatjuk, mekkora nagy az aránytalanság a szárazföldi és a tengeri fauna mennyisége között.
Eszerint tehát az ember kénytelen volna elhinni, hogy a halász, ha este elveti a hálóját, m á s n a p reggel bizonyosan sok halat talál benne. Rendes körül-mények között úgy kellene lennie. De a halászat eredménye mindig a véletlentől függ. A véletlent pedig az ember más szóval hol szerencsének, hol szerencsét-lenségnek nevezi, ami voltaképen pedig nem egyéb, mint a tenger természeti és biologiai viszonyainak hatása.
A hal mindig oda megy, ahol a tenger természeti és biologiai viszonyai az ő szervezetének megfelelnek, szóval, ahol az élete nem forog veszedelemben.
Ennélfogva a tenger járása, áramlása, vizének hőmérséklete és sótartalma befo-lyással vannak a hal tartózkodási helyére. E viszonyoktól függ ama szervezetek jelenléte is, amelyek táplálékul szolgálnak a halnak.
A hol táplálék van, ott hal is van. Tehát a halásznak oda kellene elvetnie a hálóját. De a halász nem tudja mindig, hogy hol a hal. A halat csak
talá-A H talá-A L Á S Z talá-A T É S talá-A B talá-A R Á T F Ó K Á K talá-AZ talá-ADRItalá-AI T E N G E R B E N 7 3
lomra fogja el. Ha a halász nem fog halat, azt szokták mondani róla, hogy nem jó helyen vetette el a hálóját, ami pedig azt jelenti, hogy nem találta el azt a helyet, ahol a hal a táplálékát keresi. De a halász, aki csupán hagyományokból él, nem veszti el a türelmét, hanem másnap is ugyanazon a helyen veti el a hálóját. Mintha csak tudná, hogy a tengernek természeti és biologiai viszonyai örökké változnak, s ahol ma nincsen hal, ott holnap vagy valamely m á s nap bizonyosan lesz.
A reményt azonban néha csalódás váltja fel. Bizony, akárhányszor meg-esik a halásszal, hogy nemcsak hogy halat nem fog, hanem a hálója is odavész.
A halászember hálóját nem egy veszedelem fenyegeti a tengerben. Az időjárás hirtelen változása néha valósággal kétségbeejti a halászt. Pedig a tengerparton nem ritka dolog, hogy az időjárás óráról-órára hirtelen-váratlan megváltozik. Sok-szor megesik, hogy a halász este a legpompásabb időben veti el a hálóját, éjjel azonban hirtelen szél kerekedik, viharossá lesz a tenger, s a hullámok teljesen tönkreteszik a drága szerszámot.
Az is megesik a halásszal, hogy a tenger erős áramlása viszi el a hálóját vagy a varsáját. Ilyenkor aztán nehezen akad rá az egyikre vagy a másikra.
Mert az áramlás nagyon szeszélyes, ha útközben irányt változtat.
Néha az ember is a halászat ellenségei közé szegődik és sajnos nem egy-szer arra is rávetemedik, hogy a tengerben talált hálót vagy varsát egyegy-szerűen elemeli. Ezt a nem éppen utánzásraméltó rossz tulajdonságot különösen a halá-szoknál tapasztaljuk. Aligha van irigyebb ember a halásznál. Örökké irigy szem-mel nézi, ha a halásztársa több halat fog nálánál. Pár évvel ezelőtt az olasz-országi Porto Anzio kikötőjében egy vitorlás halászbárka ötlött a szemembe, ame-lyet „Crepa rinvidia" (Pukkadjon az irigység) névre keresztelt el a gazdája, aki aligha eszelhetett volna ki ennél találóbb nevet, mert ez a név szinte szimboli-zálja a halászember természetét. Ennek a veleszületett irigységnek tulajdonítandó, ha a halászember a társa vagy a szomszédja szerencséje miatt bosszankodva, a hálóját vagy a varsáját eltulajdonítja.
Különösen a varsa forog mindig veszedelemben. A halász jól megjegyzi a helyet, ahová este a varsát lerakta. Ezt természetesen azért teszi, hogy másnap reggel könnyebben akadjon rá. Mert minálunk a volt magyar tengerparton a halász nem igen jelöli meg a helyet, ahol a varsát elvetette. Ez kész veszedelem volna. Aki észreveszi, bizonyosan elemeli. É s viszi, mintha a tulajdon varsája volna. Ez egyébiránt jellemző vonása tengerparti halászunknak, aki azt tartja, hogy amit a tengerben talál, az az övé, ha mindjárt másnak a varsája is.
Másképpen járja ez a tengerpart kulturáltabb s fegyelmezettebb lakóinál.
Teszem azt Északon. A német, a dán, a svéd, a norvég avagy az angol tenger-parton a varsa már nem Csáky-szalmája. Minden lerakott varsának meg van a maga úsztatója s rajta kis zászló lengedez. A zászlócska színe, alakja, nagysága a varsa más-más gazdájáról tesz tanúbizonyságot. Az úsztatón fityegő zászlócska szent és sérthetetlen. Az idegen halász nagy óvatosan kikerüli, nehogy baja essék az úsztató kötélhez erősített varsának. A varsa megbolygatása valóságos szentségtörés.
7 4 A T E N G E R
Minálunk a tengerparton az is megesik, hogy más rakja le a varsát, és más szedi ki belőle a halat vagy a rákot. Néha ugyan van annyi emberség benne, hogy az üres varsát ú j r a leereszti a tengerbe. De legtöbbször azt is elviszi.
Ezeken az állapotokon természetesen csupán az iskola tudna segíteni.
Elsőbben is a tanítónak volna feladata, hogy a tengerparti halászembert már gyermekkorában arra oktatná, h o g y aki a tengerben talált idegen hálót és varsát, vagy a benne levő halat vagy rákot eltulajdonítja, épp oly súlyos bűnt követ el, mintha a szomszéd marháját az istálóból elhajtaná. Az egyik éppen olyan lopás, mint a másik.
Az állatok között is sok az ellensége a tengeri halászatnak. És ezeket az ellenségeket ott látjuk a tengeri fauna legnagyobb és legkisebb képviselői k ö z ö t t : a hatalmas cetektől és cápáktól a szabad szemmel láthatatlan egy-sejtű őslényig.
Tengerünkben az emlősök között csupán a delfinek okoznak kárt a halász-nak. Északon a bálnák s a fókák valóságos rémei a parti halásznak, s meg-jelenésük néha végzetes hatással van egy-egy tengerparti terület halászatára.
Valamikor tengerpartunkon is élt nagyobb számban a fókának egy f a j t á j a : az adriai- vagy barátfóka (Monachus albiventer BODD.), ez azonban parti vizeinkből lassanként kipusztult. Bizonyosan a halásznép irtotta ki, mert nagy kárt okoztak ú g y a halállományban, mint a halászati eszközökben. Itt-ott még látható parti vizeinkben, a lakatlan tengerparton, s az apró sziklaszigetek körül fognak is nagy néha egy-egy példányt, de ez már a ritkaságok közé tartozik.
Az 1908. évi szeptember havában két ilyen fókát fogtak a szebenikoi halászok. Az egyiket magam is láttam. Az elsőt megették, a másikat meg fel-hozták Fiúméba. Mindakettő a szárdinafogó kerítőhálóba, az u. n. trattaba rekedt, s azzal is húzták ki a partra. Amikor az elsőt kihalászták a tengerből, amely bizonyosan nőstény volt, szinte zavarba estek a halászok. Soha sem láttak hasonló „halat". Nagyot bámultak eleinte, szinte megijedtek tőle, s mivelhogy akadtak a halászok között olyanok, akik azt erősítgették, hogy az ilyen halfogás szerencsétlenséget jelent, fogták és agyonbunkózták. Azután lenyúzták a bőrét, fölaprították és megették. Megették pedig annál az egyszerű oknál fogva, mert a tengerparti halászember azt tartja, hogy minden hal, amely a tengerben él, meg is ehető. Hal alatt pedig nem csak az igazi halat érti, hanem neki éppen olyan hal az aktinia, a holoturia, a tengeri csillag, a polip, az osztriga, a rák, a delfin, mint akárcsak a téntahal, az angolna, vagy a szárdinia.
A fókafogásnak persze csakhamar híre terjedt, és ekkor tudták csak meg a szebenikói halászok, hogy bezzeg kár volt a „furcsa halat" agyonbunkózni és megenni, mert az a hal nem volt ám amolyan közönséges hal, hanem — fóka, amit drága pénzen eladhattak volna.
Ennek tulajdonítható aztán, hogy pár napra rá, amikor ugyanis a szebenikói halászok a másik fókát, tudniillik a hímet is elfogták, nem ütötték már agyon, hanem felhozták Fiúméba, hogy jó drágán eladhassák. A fiumei halcsarnok előtt levő téren sátrat rögtönöztek és abban mutogatták. Akadt volna vevő is, de a derék dalmata halászok ötezer koronán alul szóba sem álltak az emberrel. így
A H A L Á S Z A T ÉS A B A R Á T F Ó K Á K AZ ADRIAI T E N G E R B E N 7 5
esett meg aztán, hogy a szerencsés fókatulajdonosok odább álltak egy házzal.
Elvitték a kincsüket Zágrábba. Hogy mi történt aztán vele, arra nem igen adhatnék választ.
A dologban egyébiránt az a legérdekesebb, hogy erről a fókáról általában azt hiszik, hogy az a közönséges borjúfóka (Plioca vittüina L.), s hogy vélet-lenül kerül az északi Atlanti-óceánból az Adriába. Nem egyszer láttak m á r hajósaink Physetert és Balaenopterát az Adria nyilt vizeiben. De a fóka, amelyet a szebenikói halászok Fiúméban mutogattak, nem vendége az Adriának, hanem állandó lakója. Igaz ugyan, hogy ritkán látható, de amint már fentebb említettem, valamikor nagyon gyakori volt az Adriában. Sőt hagyományok és irott emlékek szerint a barátfókák nagy számban fordultak elő a Quarnero-, és különösen a Morlák-csatorna vizeiben. S azért irtották volna ki őket, mert állítólag nagy kárt okoztak a tengerparti szőlőkben. A dalmát szőlőtulajdonosok még most is azt erősítgetik, hogy az adriai fókák a szőlőtőke fiatal hajtásaival táplálkoznak.
Azért is úsznak ki a szárazra.
Az a d r i a i v a g y b a r á t f ó k a .
Lehet azonban, hogy ez az eledel neki csak amolyan deszert, mert a szebenikói vizekben fogott fóka nagyon is megcáfolta a fentebb való állítást, azzal tudniillik, hogy nagy mohón falta a halat. Állítólag nyolc kilogramm halat evett volna meg naponta. Pedig alig volt hosszabb másfél méternél. Az agyon-bunkózott nőstény azonban két méter hosszú volt. A barátfóka színe teljesen elüt a borjúfóka színétől. A háta, a feje, és a végtagjai barnás-feketék, alig észrevehető világosabb foltokkal, a hasa pedig sárgás-fehér. Azért is nevezték el fehérhasu fókának. A teljesen kifejlett példányok nagyobbak, mint a közön-séges borjúfóka hasonló példányai.
Egyébként a nemrég elhunyt Brusina, horvát zoológus a következő ada-tokat jegyezte fel a barátfókáról: Vertanics Mavro, horvát költő (1482—1575)
„Remeta" címti költői munkájában arról panaszkodik, hogy a fókák megrongál-ják a hálóit. — Egy szent Benedek-rendi apát 1601 évben leír egy adriai fókát, amit élő állapotban mutogattak. — Assaler, az augsburgi „Viridiarum adriaticum"
7 6 A T E N G E R
címii munkában 1686-ban szintén leírja ezt a fókát. — Cherzo szigetén 1777-ben egy harmadfél méter hosszú himfókát fogtak, amit egy állatsereglet tulajdonosa megvásárolt és bejárta vele a félvilágot (Beschreibung der Mönckrobbe, Berlin, Phoca monachus, Phoca mediterranea, Phoca veterum Straussburg). — Ugyanezt a példányt Buffon is leírta Párisban "Phoche a ventre blanche" néven. — 1780-ban
Grissogono (Notizie per servire alla storia naturale della Dalmazia) ezt írja : A fókák, amelyek a mult századokban nagy számmal fordultak elő, manapság már ritkábbak, mindazonáltal nagy kárt okoznak a raguzai tengerparti szőlőkben. Az 1810. évben fogott példányt a turini múzeum vette meg. Itt látta ezt a fókát Cuvier G. a Cuvier F. fivére. Az 1811. évben Dalmáciában fogott nőstényfókát Cuvier F. irta le (Descripcion zoologique d ' u n phoque moine femelle. Ph. mo-nachus, 1813). Az 1815-ben fogott fókát Németországba szállították. Chersoban
1830-ban egy élő fókát fogtak. — Pelter F. (Gotha) azt írja 1858-ban, hogy Raguzában minden esztendőben néhány fókát ejtettek el, amelyek az Ombla-öbölben nagy kárt okoztak a szőlőkben. A szőlőtőkék fiatal hajtásaival táplálkoz-nak s azért nagyszámban úsztáplálkoz-nak a tengerből a szárazföldre. Ugyanez a szerző
A B a r á t f o k a .
azt írja továbbá, hogy valahányszor a Morlák-csatornákban erős bóraviharok dúlnak, a fókák a Karin-öbölbe menekülnek. — Chenu ezt írja a barátfókáról (Encyclop. d Hist. nat. C a m a s s 11. 1853) Cependant les habitants des cotes de la Dalmatie assűrant formellement que Phoques viennent a terre pendant le nuit pur sucer les raisins műrs de vignes. — Lorenz (Phisik. Verháltn. u. Ver-theilung des Organismen in Quarnero, Wien 1863) szerint az adriai fóka (Lepto-nix monachus) a Quarnero keleti partjain él csupán, — Marchesetti azt állítja, hogy a Monachus Albiventer nevű fóka gyakori Pelagosa szigetén. — Millicich szerint 1878. és 1879. években Trestenik és Sipnye között a Quarneróban két nagy fókát lőttek. Szerinte ezek az állatok nem ritkák ezen a vidéken, — 1885-ben valami Juretics nevű halászember egy harmadfél méter hosszú fókát ejtett el a Jablanácz szomszédságában levő Veliki Vranyák nevü öbölben.
Azóta többször láttak és íogtak fókát a Quarneróban is. — Matisz elhunyt fiumei tanár szerint, 1894-ben Nóvák zenggi tanár amint fivérével Szent-György (Sveti Juráj) felé csónakázott, két nagy barátfókát látott a tengerparton lézengeni, s a hogy feléjük közeledett, hirtelen a tengerbe szöktek. 1898-ban a Magyar-Horvát gőzhajós társaság egyik gőzösének emberei Pago szigetének keleti partján két fókát láttak. 1902. és 1904. években egy-egy barátfókát fogtak Lusszin szigetén.
A H A L Á S Z A T ÉS A B A R Á T F Ó K Á K AZ ADRIAI T E N G E R B E N 7 7
iMind a kettő Fiúméba került, ahol egy darabig élő állapotban mutogatták. Innen az egyiket Németországba, a másikat meg Bécsbe szállították. Az utóbbit magam is láttam.
De láttam 1903. évi március havában is két barátfókát a Jablanác szom-szédságában levő bacsvicai kisöböltől nem messze a „Klotild" nevü tengerészeti hatósági gőzösről. Az egyik legalább is harmadfél méter hosszú lehetett, a másik valamivel kisebb. A kavicsos parton, a napon sütkéreztek. Messziről első pillan-tásra azt hittük, hogy kecskepásztorok heverésznek a parton. Csak aztán vettük őket észre, amikor a szárazföldtől valami száz méternyi távolságban voltunk. A
„Klotild" emberei sehogy sem akarták elhinni, hogy fókák. Heverésző borjuknak nézték őket. De amikor meghúztam a gőzhajó sípját s az éles, sivító hangra a a fókák hirtelen a tengerbe vetették magukat, csakhamar ők is tisztában voltak a dologgal. Nagyon meglepett azonban, hogy az állatokat nem láttuk többé a vízből felbukni. Egy óra hosszat lestük és kerestük őket, de hasztalan. N y o m -talanul eltűntek.
Az 1905. évi július havában egy éjjeli halászaton, amint Arbe szigetének Jablanác felé néző kopár, szirtes partja előtt nagy lassan haladtunk a „Klotild"
gőzössel, szörnyű csobbanás riasztott fel bennünket közvetlenül a hajónk előtt.
Mondanom sem kell, hogy kicsit megszeppentünk. Gondolni, dehogy godoltunk volna akkor fókára. De az éktelen sikoltás, amely néhány pillanatra rá hirtelen-váratlan a fülünket megütötte, arról tanúskodott, hogy fókát riasztottunk föl éjszakai álmából. Az egyik emberünk, aki arról a vidékről való halász, mindjárt előállt egy mesével. Néhány esztendővel ezelőtt egy jablanáci halász hirtelen támadt bóravihar következtében belepusztult a tengerbe, és azóta hallani éjnek idején hazajáró lelkének a hangját. Kilenc gyermeke volt a szegénynek. Ezeket siratja hangos zokogással csaknem minden éjszaka. Egy másik halászunk azt mondta erre, hogy ő ezt a mesét nem hiszi el, mert öreg halászoktól hallotta, hogy a tengerben is élnek borjak, mint akárcsak a szárazon. Ezek azonban tengeri borjak (morski tele). Azok bőgnek éjjel is, nappal is.
A Magyar Adria Egyesület által az adriai tenger tudományos kutatása céljából rendezett első magyar Adria-expedíció 1913-ban a „Najade" hajóval, Busi-sziget egyik barlangjában talált fókákat.
Úgy látszik azonban, hogy a barátfóka most már inkább a dalmát vizek-ben, különösen pedig az ezekbe ömlő folyók torkolatánál tartózkodik. Állítólag az Ombla völgyében volna a legtöbb. Roediger Ernő, volt fiumei révkapitány nem egyszer emlegette előttem, hogy Gravosánál, amikor tengerésztiszt korában éjjeli szolgálatot teljesített, minden éjjel hallotta a barátfókák sikoltó hangját.
Peterdy István tengerészkapitány beszélte el nekem, hogy amikor az olasz had-üzenet után az Adria tengerhajós társaság gőzhajóit a novigradi öbölbe inter-nálták, a Szent István nevü gőzös födélzetéről — amelynek akkor parancsnoka volt — többször látott egy-egy barátfókát a kavicsos parton, nem messze a Zermánya-folyó torkolatától, a napon sütkérezni. A kavicsos part fölött egy szőlőskert volt, s az ottani lakosok állítása szerint azért járnának ki a fókák a szárazra, hogy a szőlőtőkék fiatal hajtásait megdézsmálják.
KISEBB KÖZLEMÉNYEK.
szétszakgatott állapotában is, a m i k o r meg-í r t a három nagy k i r á l y u n k látogatását Dalmáciában egy-egy t ö r t é n e l m i színmű alakjában, melyeket a dicső k o r t jellem-zően „ F é n y b e n . . ." cím a l a t t összefoglalva óhajtás, hogy ez a nemes lendlülletű, a ma-gyarság e g y k o r i dicsőségét, a Szent Ko-rona f é n y é t h i r d e t ő t r i l ó g i a színpadra ke-r ü l j ö n . E z v é g ke-r e az idén megvalósult.Sajnos, csak k i s részben s n e m úgy, amint azt Havass hazafias lelkesedése s a szebb jövőben való h i t e t fölkelteni és
is nagy lelkesedést váltott ki a hazafias színmű s a jeles szerzőnek bizonyára jól esett, hogy egy életen át h i r d e t e t t ideál-j á t az ú ideál-j nemzedék lelke elé v e t í t h e t t e . A székesfőváros s a n n a k az i f j ú s á g i előadások szervezésével foglalkozó tényezői, Pvrébl Győző é« Liber E n d r e tanácsnokok, vala-miint Boros P á l tanácsjegyző, akik nemes lelkesedéssel k a r o l j á k fel ezen i f j ú s á g i elő-adások nemzetnevelő ügyét s az előelő-adások érdemes rendezője, Majorné-Papp Mariska bizonyára módot fognak még t a l á l n i arra, hogy az egész t r i l ó g i á t annak hazafias in-tencióihoz méltó keretben és előadásban hozzák színre a Városi Színházban, sőt r e m é l j ü k és kívánatosnak t a r t j u k , hogy J e n ő , egyesületiünk illusztris tiszteleti t a g j a , a P e s t i H í r l a p b a n vezércikkben ad érdeklő-dése és részvéte is kilátásban van. Az ex-pedíció t e r v e és célja röviden a következő:
I n d u l n i f o g n a k alkalmasint ez évi októ-ber elején. Az első út célja az afrikai Kongó-folyam medencéjének átkutatása állat-, növény- és rovartani élete szem-pontjából és természetesen a n y a g g y ű j t é s . Az expedíció ez ú t j á n a k második része A f r i k a keleti part vidékére, Madagasz-k á r r a . a Madagasz-k ö r n y é Madagasz-k b e l i szigetcsoportoMadagasz-kra és Ceylonra viszi tudományos argonaiuitáin-k a t . A h a r m a d i argonaiuitáin-k részt a nagy ós argonaiuitáin-kis
KISEBB K Ö Z L E M É N Y E K 7 9 jelenít, természetesen beleszámítva a g y ű j -t ö -t -t a n y a g első feldolgozásá-t is. És, ha ?.z hazakül-dik, hogy i t t tovább feldolgoztassák. Lesz-nek fényképező-, filmfelvevő-készülékek.
Lesz repülőgép és autó. Sől lesz a h a j ó n rádióleadó és felvevő állomás is, úgy, hogy állandó lesz a világgal és a hazával való összeköttetése a k u t a t ó k n a k , akik m i n d e n héten szándékoznak jelentést k ü l d e n i úgy a m u n k á j u k r ó l , v a l a m i n t a résztvevők sor-sáról, mely méltó lesz nemcsak a tudósok érdeklődésére, h a n e m az egész m a g y a r nemzetnek ú j r a felemelkedni, ellenségek hazugsága, T r i a n o n igazságtalansága, szomszédok ellenséges irigysége fölé föl a magasba, ahol a m u n k a , az emberszeretet, a t u d á s és az ideális törekvés t i s z t a leve gőjét. szívja a tüdő, hogy a nemzet vér-k e r i n g é s é t táplálva, ú j életre, ú j erőre, ú j fokozottabb érdeklődés f o r d u l a Sargasso-tenger felé. Ezt a lebegő moszatrengeteget tudvalevően még Columbus fedezte fel, de alaposabb, főképp modernebb vizsgálat alá t o n n a hólyagos moszat (Sargassum) al-k o t j a . E z az óriási algatömeg a hullámoal-k játéka. Dixon k a p i t á n y természetesen a Sargasso-tenger keletkezését is magya-rázni próbálja. Az a véleménye, hogy az algák a K a r i b i - t e n g e r b ő l s a
8 0 A T E N G E R megnyitó-mérleget és az ú j értékeléssel kapcsolatos jelentést és javaslatokat, -valamint: az amely-nek felosztására nézve — az igazgatósági javaslatoknak megfelelően — a közgyűlís egy-egy részvényre 10 pengő esik. Ehhez képest a közgyűlés a t á r s a s á g alaptőkéjét ügyé-ben eddigelé nem sikerült a kérdés rende-zését kieszközölni. Az ehhez f ű z ő d ő nagy-fontosságú é r d e k e k r e való t e k i n t e t t e l azonban bizton elvárhtó, hogy a t á r s a s á g jogos igényeinek kielégítése most m á r mi-hamarébb be f o g következni.
A közgyűlés által j ó v á h a g y o t t mérleg szerint mutatkozó 372.416.42 p e n g ő tiszta nyereség felosztása tekintetében elhatá-rozta a közgyűlés, hogy osztalékul 5 száza-lék, vagyis rész.vényenkint Pe nSŐ ~ m i n t inkább az amerikai sokszorosító ipar f e j l e t t s é g e mellett tettek t a n ú s á g o t . három évtizede is kiadott. Most pedig, ime, vaskos k ö t e t t e l lép a tudományos áeropág elé. Bigelow, a Haward-egyetem összehasonlító á l l a t t a n i g y ű j t e m é n y é n e k őre ós Welsh, a halászati iroda tudomá-nyos asszisztense, a Maine-öböl h a l a i t dol-gozták fel. Jordán és Evermann óta ez a könyv az a m e r i k a i ichtyológiai irodalom anya-got és vetették egybe s a j á t megfigyeléseik-kel. A Mainie-öbölbeli halak teljes
bioló-K Ö N Y V I S M E R T E T É S E bioló-K 81 g i á j á t , f e j l ő d é s t a n á t , elterjedését és
rend-szertanát adjáik. Az egész könyvön termé-szetesen végigvonul a g y a k o r l a t i szem-pont is, liiszen a halászati igazgatóságot a könyv megjelen tptésével a halászait szem-p o n t j a i vezették, de észem-pszem-pen ezért ez a kö-tet minden m á s m u n k á n á l jobban m u t a t j a a t u d o m á n y és a gyakorlat szoros kapcso-latát. A laikus előtt nyomban jogosultakká válnak a t u d o m á n y o s részletfcutatáscxk is, amiket aaelőtt nem t u d o t t megítélni, ha ezt a k ö n y v e t olvasgatja. Dr. L. Gy.
*
American Samoa. I. V e g e t a t i o n of Tutuila Island, II. Ethnobotany of the Samoans, III. "Vegetation of Rose Atoll.
By Wiltiam Albert Setchell, Professor of Botany in the University of California.
Published by the Carnegie-Institution of után a szerző ált.tér a növényzet tüzetes ta-nulmányozására. H á r o m növényövet családot 37 genussal, 76 speciessel, melyek közül 2 ú j ; 9 bryophyta családot 39 amelyek a iSamoaszigetek lakóinak t á p
Published by the Carnegie-Institution of után a szerző ált.tér a növényzet tüzetes ta-nulmányozására. H á r o m növényövet családot 37 genussal, 76 speciessel, melyek közül 2 ú j ; 9 bryophyta családot 39 amelyek a iSamoaszigetek lakóinak t á p