Irta Dr. WENINGER LÁSZLÓ VINCE m. kir. főhajónagy.
A haditengerészet katonai és politikai célja minden szakember előtt ismeretes.
Ezeket a célokat az alábbiakban nemzetközi jogi szempontból kivánom nagy vonásokban megvilágítani.
Mint a hadsereg egyik legfontosabb kiegészítő része, kiképzési és technikai programmja megvalósításával ugyanazt a célt szolgálja, mint a szárazföldi had-sereg : Háború esetére egy jól kiképzett és felszerelt fegyvernemet a közös cél szolgálatába állítani.
Míg a szárazföldi hadsereg tevékenysége a fentiekkel kimerül, addig a hadi-tengerészet feladata békében a nemzetközi érintkezés fentartása és ápolása, amely talán még fontosabb, mint a nemzetközi jog körébe tartozó ténykedése, mely utóbbi tisztán végrehajtási szolgálat jellegével bír.
A nemzetközi etiquett betartásával lefolyó kölcsönös látogatások, kikülde-tések, expedíciók, felvonulások és tisztelgések a flottát a nemzeti hatalom és erő képviselőjévé tették, amit mutat az a körülmény is, hogy a világhatalmi állás legfontosabb kelléke a hatalmas haditengerészet volt, amelynek visszafejlő-dése a világhatalmi állás elvesztését vonta maga után. (Spanyolország, Portu-gália, Hollandia világhatalmi állásának elvesztése.) A tekintély alapja, a világ minden táján levő állami birtokok, érdekeltségek és az anyaállam közötti össze-köttetés fentartója, a gyarmatok és egyéb alárendelt területrészek megfékezője és a nemzetközi érintkezés legfontosabb szerve volt békében a haditengerészet.
Politikai céljait kiegészíti az a szerepkör, amely a haditengerészetnek nem-zetközi viszályok között jutott. A flottademontsrációknak — amelyeknek nagy-mestere Anglia — mindig megvolt a kellő eredményük. A 19. századvégi orosz-török viszálykodásban az angol politika és diplomácia győzelmét mindig egy hatalmas flottademonstráció vezette be. Az angol hajóóriások száma és a félel-metes ágyútorkok mindig megtették a kivánt hatást és a viszályok rendesen az angol diplomácia fényes győzelmével és az angol akarat érvényrejutásával feje-ződtek be.
SFiLMMTOlf j
5 0 A T E N G E R
Ha pedig az angol államot esetleg nemzetközi szempontból méltánytalanság vagy jogsértés érte, flottája volt a biztosíték arra, h o g y a nemzetközi elégtételt feltétlenül megkapja.
Az államot ért jogsértést nemzetközi delictumnak nevezzük, amelyért a sértő állam elégtételt köteles adni. Ha ezt megtagadja, a sértett félnek jogában áll repressaliákat alkalmazni, amelyek között leggyakrabban szerepel az Embargó, a békés blokád, a megszállás és a bombardement.
Mind a négy módot a flotta hajtja végre, amely tehát a nemzetet, államot ért sé-relem orvoslásának legbiztosabb kikényszerítője és így a nemzeti tekintély fentartója.
Vegyük sorra a fent említett repressáliákat 1
1. Embargó — mint repressalia — alatt értjük a saját (sértett állam) parti vizeken veszteglő, a sértő állam tulajdonát képező, kereskedelmi hajók (és ide-gen rakomány) zár alá vételét.
2. A békés blokád (tengerzár) szintén repressalia — sőt mondhatnám az új nemzet nemzetközi jogi írók felfogása szerint csak akkor jogosult, ha mint repressaliát alkalmazzák !
Értjük alatta valamely sértő állam területéhez tartozó tengerpart, kikötő, vagy öböl elzárását. A tengerzár kizárólag a kereskedelem megbénítását célozza és igy akarja a sértő államot az elégtétel megadására kényszeríteni. A békés blokádot újabban nem alkalmazzák, mert rendesen háborúra vezetett, tehát a tulajdonképeni célját n e m érte el! (Ilj<en volt Venezuela blokírozása 1902-ben.)
3. A megszállás példáját láttuk 1923 augusztus havában, mikor az olaszok, albániai határmegállapító bizottságuknak lemészárlásáért a görög államot tették felelőssé, amely az elégtételadást az olaszok által követelt formában megtagadta.
Olaszország erre flottáját Korfu alá küldte és azt egy félórai bombázás után (15 halott) megszállotta. A görög kormány a Nagykövetek Tanácsának ítéletét utóbb elfogadta, a kért elégtételt Itáliának megadta, mire az olaszok Korfut kiürítették.
Érdekes megjegyezni, hogy ebben a viszályban Olaszország a Nemzetek Szövetségét nem tartotta illetékesnek a kérdés eldöntésére és inkább a Nagykö-vetek Tanácsához fordult. (A felfogás megismétlődését látjuk ma az olasz-német viszályban a déltiroli kérdésnél.)
4. A bombardement gyakran a megszállással kapcsolatban (Korfu!) gyakran anélkül, önálló repressaliaként nyer alkalmazást.
A régebbi időkből leghíresebb példa rá Valparaiso bombázása a spanyol flotta által, a spanyol-chilei háborúban. A spanyol zászló megsértéseért kellett a virágzó városnak így meglakolni. A büszke és hálátlan Chile inkább eltűrte a repressaliát, de volt anyaországa zászlajának nem akart elégtételt adni! U j a b b példa rá 1922 bői, mikor a görög h a j ó r a j Samsun török kikötőt bombázta!
A haditengerészet békebeli nemzetközi jogi vonatkozású céljai és feladatai közé tartozott végül a rabszolgakereskedelem megakadályozása és a tengeri rablók kiirtása.
Hogy ezen két nehéz problémának megoldása, a haditengerészet köteles-ségévé tétetett, kézenfekvő ! Egyedül a hadihajóknak volt meg békében a meg-állítási és üldözési joguk gyanús hajókkal szemben, kereskedelmi hajó csak leg-ritkább esetekben (kizárólag önvédelemből) volt erre felhatalmazva.
A H A D I T E N G E R É S Z E T CÉLJA B É K É B E N 5 1
A hadihajók voltak a tengeri biztonság őrei és eszközei b é k é b e n !
A tengeri rablásban, vagy rabszolgaszállításban gyanús hajókkal szemben a következő eljárás volt követendő: Zászlófelvonatás (verification du pavillon), vaklövés (coup d'assurance), majd éles lövéssel megállításra kényszerítés, átvizs-gálás és az eredmény szerinti további eljárás.
A tengeri rablásnak nevezzük azokat a nyilt tengeren elkövetett bűncse-lekményeket, amelyek a szabad közlekedést és személyi biztonságot veszélyez-tetik. Elkövetője ezen cselekménnyel állampolgárságát veszti 1
A tengeri rablók hajói tehát valamely nemzeti lobogó viselésére nem jogo-sultak. A régebbi jogfelfogás a rabszolgakereskedelmet is a tengeri rablás körébe sorozta, de ez ma túlhaladott álláspont.
A régi jog szigorúságára mutat, hogy még a mult században is az elfogott tengeri rablók azonnal kivégeztettek, hajójukat pedig minden vizsgálat nélkül elsülyesztették.
Manapság már csak rendes bírói vizsgálat alapján mondható ki az ítélet és a legtöbb európai állam a tengeri rablást, mint minősített rablást bünteti. Az államok a bűntény nemzetközi jellegére való tekintettel még azt is megengedték, hogy a tengeri rablók az állami szuverénitás alá tartozó parti vizeken is üldözhetők.
A tengeri rablók elleni súlyos rendszabályok indították az egyes haditen-gerészetek vezetőit arra, hogy például kalózhajókat, vagy oly hadihajókat, ame-lyek békekötés után még egyéni akciókat végeztek — tengeri rablóknak nyilvánítsák.
A német nemzetközi jogi irók pedig a hadihajókká átalakított kereskedelmi hajókat is tengeri rablóknak (Seefranktireur) minősítik.
A tengeri rablók főfészke régebben a Földközi-tenger volt, ma azonban már csak a keletázsiai vizeken garázdálkodnak! Leghíresebb gaztettöket 1926.
március havában vitték véghez, mikor a Chína Marchand Company egy személy-szállító hajóját teljesen kifosztották az utasoknak maszkírozott tengeri rablók.
A rabszolgakereskedelem ma már végleg leküzdöttnek tekinthető, ha csak a fehér rabszolgakereskedelmet ide nem számítjuk. A polynéz munkásokkal való kereskedés az egyedüli nyúlványa a mult századokban virágzó embervásárnak.
A megakadályozására szintén a haditengerészet volt hivatva, amely az 1815, 1841, 1S85 és 1890-iki nemzetközi konferenciák idevágó rendelkezéseit vasszi-gorral hajtotta végre.
A londoni egyezmény (1841) amely a néger rabszolga kereskedelemre vonat-kozik, a szerződő felek hadihajóit felhatalmazza, hogy az Atlanti és Indiai óceán bizonyos zónája alatt rabszolgagyanús hajókat feltartóztassanak. A cubai és ame-rikai rabszolgakereskedelem megszűnése Afrika nyugati partjain az ellenőrzést feleslegessé tette. A keleti partokra az 1890-es brüsszeli egyezmény intézkedett, amely egy újabb zónát állapított meg. Ez a vonal az Indiai-óceán nyugati részén Madagascar déli csúcsától Beluzsisztán partjáig terjedt.
A szerződő hatalmaknak szárazon és vízen folyamatba helyezett erélyes rendszabályait teljes siker koronázta.
Mint az eddigiekből láttuk, a hadihajóknak a nemzetközi forgalomban külön-leges helyzetük van.
52 A T E N G E R
A haditengerészet békebeli céljainak nagyjából való ismertetése után elenged- "
hetetlennek tartom tehát a hadihajók jogállásának körülírását. Természetesen kizárólag a békebeli állapotot veszem irányadónak.
Hadihajó (és más állami célra szolgáló és állami tulajdont képező hajó) a £ egyetlen objektum a nemzetközi jogban, amely területenkívüli. Ma az exterritoria-lítás kizárólag személyeket illet meg. Diplomáciai testületeknek és személyeknek területenkívülisége magában foglalja a szállásszabadságot, amely hivatali helyiségre (követségi épület), autóra, kocsira stb. kiterjed anélkül, hogy ezek területenkivüliek lennének. Régente az exterritorialítás megillette a követségi palotát, sőt az azt környékező városrészt is.
A hadihajók akár nyílt, akár idegen állam parti tengerén tartózkodnak — saját államuk felségjoga alá tartoznak és mintegy annak kihasított területrészei-ként tekintendők (territoire ílottant).
Ha nyílt tengeren a hadihajón egy idegen állampolgár valamely bűncselek-ményt követ el, elkövetési hely államának az tekintetik, amelynek lobogóját a z illető hajó viselte.
Érdekes, hogyha például egy német hadihajón, a nyílt tengeren egy olasz állampolgár gyilkosságot követ el és a hajó közben befut Genovába, az illető olasz bűnöző nem az olasz hatóságoknak, hanem a Genovában székelő német konzulnak adandó át. Ha pedig az illető kikötési hely nem konzuli állomás, a z elfogott tettest a legelső hazafelé tartó hadihajó parancsnokának kell átadni.
A hadihajóknak ezenkívül meg volt az a joguk, hogy minden gyanús, vagy parti tengerből üldözött hajót nyílt tengeren feltartóztathassanak. A gyanús hajók
feltartóztatási zónáit már előbb ismertettem.
Sokkal bonyolódottabb a hadihajók helyzete idegen parti vizeken, ahol a nemzetközi szokásjog, udvariasság és gyakorlat, nagy mértékben megváltoztatták a rideg jogszabályokat.
Elv: hadihajó idegen parti tengeren is területenkivüli, bár a parti állam partrendőri, egészség- és vámügyi szabályai mindenkor betartandók és megszegésük esetén a hadihajó tartózkodási engedélye megvonható. A hadihajó és parti ható-ságok között felmerült minden vitás kérdés diplomáciai úton intézendő el (így pl. egy hadihajó állományába tartozó szökevény csak kiadatási eljárás kapcsán volt a hajóra visszahozható).
A nemzetközi udvariasság befolyását látjuk, amikor pl. az idegen hadihajón a parti állam polgára parti tengeren való tartózkodási idejében követ el valamely bűncselekményt. Ilyenkor az elfogott egyént rendesen kiadják a parti hatóságoknak (tisztán udvariassági szabály!).
Miként a hadihajó területenkivüli, épugy élvezik az exterritorialítást a hadi-hajó állományába tartozó egyének is, akik szolgálatilag tartózkodnak a parton.
Ezen jog természetszerűleg nem illeti meg a szolgálatón kívül a parton tartóz-kodó egyéneket. Egy példával azonnal megértjük a gyakorlatban levő helyzetet r Egy francia hadihajó matrózai Genovában este partraszállási engedélyt kapnak egy mulatságon való részvétel céljából. A tengerészek egy kicsit többet ittak a kelleténél és hazajövet egy polgári társasággal összeverekedve annak egy-két tagját súlyosan megsebesítik. Az olasz rendőrök közbeléptekor futásnak erednek:.
A H A D I T E N G E R É S Z E T C É L J A BÉKÉBEN 53
„Irány a hajó !" jelszóval. A matrózok egy része eléri a hadihajó parton veszteglő csónakját, a többit a parton elfogják.
Mi most a gyakorlatban levő eljárás ?
Akik a hajóra (vagy elég, hogy csak a csónakra) el tudtak jutni, a parti állam jurisdikciója alól menekültek és kiadatásuk nem is kérhető azon az alapon, hogy saját állampolgár idegen államnak s o h a s e m adható ki. (Kivéve az anglo-amerikai felfogást.)
Akiket azonban a parton elfogtak, olasz hatóság hatásköre alá tartoznak.
Itt ezzel szemben ismét az udvariasság befolyását látjuk, t. i , ha az elkövetett bűncselekmény súlyos vagy különös volta ezt meg nem akadályozza, a parton elfogott egyének is kiadatnak a hajóparancsnokságnak, ahol megbüntetésük kérhető.
A hadihajóknak utolsó kiváltsága: a menedékjog I
Ez alatt az értendő, hogy a hadihajóra menekült politikai bűnösök kime-nekülnek az üldöző állam jurisdikciója alól az esetben, ha az illető menekült a parancsnok tudtával és engedélyével került a hajóra. Természetesen jól megfon-tolandó, hogy kinek adható meg a hajón való tartózkodási engedély és a hajóra menekült „veszélyes vagy kellemetlen egyéneket" a parancsnok a hajóról kiuta-síthatja — ki azonban sohasem adhatja, csak kormánya engedélyével.
Kiútasítás és kiadatás között itt az a különbség, hogy míg az első eset-ben a parancsnok az illetőnek záros határidőt ad a hajó elhagyására, az utób-binál a hadihajó őt, mint hatóság adja át a kiadatást kérő állam hatóságának.
Közönséges bűncselekményt elkövetőknek hadihajó menedéket sohasem n y ú j t I Végül már csak a hadihajók elsőbbségét akarom megemlíteni tisztelgés szempontjából, amely formák inkább udvariasságon, mint jogszabályokon alapulnak.
A hadihajók tisztelgési sorrendjének be n e m tartásából, tisztelgés esetleg nem viszonzásából, vagy hadihajók parancsnokának látogatási sorrend be n e m
tartásából stb. keletkezett nemzetközi viszályok igen gyakoriak voltak. Saját parti vízen minden idegen hajó köteles előre tisztelegni. A kereskedelmi hajók három-szori zászlótisztelgését a hadihajók egyszerivel viszonozzák stb.
Mindmegannyi évszázados gyakorlat és érintkezés folytán kialakult udvarias-sági szabályok, amelyekre ma mindenki tisztelettel vegyes örömmel és mi magyarok fájdalommal gondolunk vissza.
A béke részünkre 1914. évvel lezáródott. Mindenki által elismert flottánk békebeli szerepe befejeződött. A kitört világháború, — mint mindenütt, — a ten-geri háborúval kapcsolatban is ú j problémákat vetett fel, új gyakorlatot állapított meg és ú j szokásjognak vetette meg alapját.
A hadihajóknak a világháború alatt kialakult jogállását, tengeri háborúban való alkalmazását legközelebbi tanulmányomban szándékozom ismertetni.