A magyar érdekek előmozdítása a közös külgazdasági politikában . 123

képvise-lete és előmozdítása a közös külgazdasági politikában. Az EU további bővülése magyar érdek, mert olyan országokra vonatkozik, amelyek a magyar külgazdasági politika föld-rajzi akciórádiuszába, „természetes” vonzáscentrumába tartoznak. A külkereskedelem földrajzi szerkezetéből adódóan Magyarország sokat profitálhat az EU bővüléséből.

A bővüléssel kapcsolatos magyar érdekeltség nem mentes néhány látszólagos és tényle-ges paradoxontól. További kevésbé fejlett országok EU-csatlakozásának az az egyik legfőbb kockázata, hogy a közösségi költségvetésből, pontosabban a strukturális ala-pokból és a Kohéziós Alapból folyósítandó fejlesztési támogatásokban Magyarország aránya csökken. Törökország EU-tagságával 2013-ig, azaz a következő költségvetési periódus végéig nem indokolt számolni, ugyanis az alacsony gazdasági fejlettségi szint-ből adódóan a török támogatási igény nem lenne finanszírozható a közös költségvetés-ből. A közösségi forrástranszferben elfoglalt magyar részesedést a tagjelöltek (Horvátor-szág és Macedónia) és a potenciális tagjelöltek (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Montenegró és Koszovó) EU-csatlakozása mérsékelheti. További országok felvétele az EU-ba a Közösségen belüli tagállamok közötti erőviszonyokat is módosíthatja, nem feltétlenül Magyarország javára.

Horvátország kivételével a további bővülés még elég bizonytalan, a közösségi forrás-transzferben elfoglalt jelenlegi magyar részesedést egyelőre nem fenyegeti. Feltételezhe-tő, hogy az EU bővüléséből a vállalati szféra számára adódó pótlólagos üzleti lehetősé-gek több, mint ellensúlyozzák az esetleg relatív vagy akár abszolút értelemben is vissza-eső közösségi forrástranszfert. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az újonnan csat-lakozó országoknak szánt közösségi forrástranszfer felhasználására a donor EU, mint integrációs csoportosulás tagjaként Magyarország vállalatai pályázhatnak majd a mé-lyebb helyismeret, tradicionális kapcsolatok stb. miatt nagyobb eséllyel, mint a régi tagállamok vállalatai. A közösségi forrástranszferből a magyar vállalati szféra is profi-tálhat.

A hazai gazdasági szereplők közül az EU további bővülése a regionális transznacionális vállalat szerepkör betöltésére törekvő MOL és OTP számára eredményezi a legtöbb közvetlen előnyt. A MOL-nak kisebbségi részesedése van a horvát INA állami olajtársa-ságban, amelyet növelhet az INA fennmaradó részének privatizációja esetén. A MOL további vállalatokban kíván részesedést szerezni Romániában. Az OTP 2005 februárjá-ban 236 millió euróért ellenőrző részesedést szerzett a horvát Nova Banka pénzintézet-ben. Emellett kifejezte érdeklődését a román CEC takarékpénztárban történő részese-désvásárlás iránt. Az OTP a privatizáció keretében további román pénzintézetet is meg akar szerezni, vagyis Romániában is terjeszkedni kíván. Az ukrajnai és szerbiai korábbi és jövőbeli akvizíciók értékét növeli az országkockázatok mérséklődése, amihez az EU új szomszédsági politikája, illetve az EU-tagság perspektívájának kilátásba helyezése nagymértékben járulhat hozzá. Az EU bővülése, illetve az új szomszédsági politika más magyar nagy- és középvállalatok regionális terjeszkedésének a feltételeit is javítja.

Elvben nemcsak a bővülés, hanem a potenciális tagjelöltek támogatása, illetve tágabb értelemben az európai szomszédsági politika és az Európán kívüli országokra kiterjedő fejlesztési együttműködés finanszírozása is átrendezheti a közösségi forrásáramlásokat, nem feltétlenül Magyarország előnyére. Az EU globális játékossá válását előmozdítan-dó, a 2007 és 2013 közötti költségvetési periódus pénzügyi előirányzataiban erőteljesen megnövelték a fejlesztési együttműködés részesedését az előcsatlakozási alap és az eu-rópai szomszédsági politika forrásfedezetéhez képest. Ez nincs összhangban a hivatalos közösségi retorikával, amely a hangsúlyt a bővítésre és az európai szomszédsági politi-kára helyezi. Valószínűleg az EU-n belüli erőviszonyok húzódnak meg mögötte, a fej-lesztési együttműködés részesedésének növelése mellett a külföldön befolyási övezetek-kel rendelkező volt gyarmattartó országok (Egyesült Királyság, Franciaország, Belgium, Hollandia, Portugália, Spanyolország) lobbizhattak. Az európai szomszédsági politika tervezett forrásfedezetén belül is nagyobb hangsúlyt kap a mediterrán régió, mint az EU keleti határait alkotó országcsoport. A közös külgazdasági politika formálásában Ma-gyarországnak azért célszerű fellépnie, hogy a közösségi forrásokat és a kapcsolatfej-lesztési energiákat egyrészt a fejkapcsolatfej-lesztési együttműködésről az európai szomszédsági politikára csoportosítsák át, másrészt az európai szomszédsági politikában nagyobb hangsúlyt kapjanak az EU keleti határain fekvő országok.

Az Európai Unió külgazdasági, azon belül új szomszédsági politikájában Magyarország sajátos közvetítő szerepet tölthet be. Ez egyrészt a Nyugat-Európa és a Balkán, illetve tágabb értelemben, Törökország potenciális EU-tagságára tekintettel Nyugat-Európa és a Közel-Kelet közötti földrajzi értelemben vett közvetítő szerep. Kiaknázása gyors inf-rastruktúra-fejlesztést tesz szükségessé, azaz be kell fejezni, illetve ki kell építeni az ország déli és keleti határaihoz vezető autópályákat. A földrajzi mellett szóba jöhet technológiai értelemben vett közvetítő szerep ellátása is, azaz a fejlett országokban ki-dolgozott csúcs- és hazai középszintű technológiák transzferje az EU-ba belépni kívánó, illetve az új szomszédsági politika hatálya alá tartozó országokba, azok szükségleteihez adaptálva.

A közös külgazdasági politika korlátozza ugyan, de nem szünteti meg teljesen a magyar külgazdasági politika és külgazdasági diplomácia, azon belül a viszonylati politika moz-gásterét. A szovjet utódállamokban és nagyszámú fejlődő országban a külpolitika és a külgazdasági diplomácia kiemelkedő fontosságú szerepet játszik a gazdasági kapcsolat-építésben. Ebből a külső tényezőből is levezethető a külpolitika külgazdasági tartalma növelésének követelménye. Nagyszámú ország tapasztalata alapján a célszerű kisnemze-ti viselkedés a külgazdasági és a külpolikisnemze-tika szoros összhangját, a külpolikisnemze-tikának a kül-gazdasági politika szolgálatába állítását teszi szükségessé.

3.4.3. Összefoglalás, következtetések

A külgazdasági stratégia prioritása a magyar gazdaság nemzetközi munkamegosztásba való hatékony bekapcsolódásának elősegítése, ezen keresztül a nemzetközi versenyké-pesség javítása kell, hogy legyen. Az EU-tagság nyomán a közös külgazdasági politika átvétele nem érinti a magyar külgazdasági politika belgazdaságra vonatkozó részét: a kereskedelemfejlesztést, az idegenforgalmat és a befektetési politikát. Ennek az export-,

szélesebb értelemben a külgazdasági orientáció fokozására (beleértve az idegenforgalmat is) és a működőtőke-beáramlás serkentésére kell koncentrálnia, a szakpolitikák közötti koordináló, harmonizáló szerepkör betöltésével.

A kereskedelemfejlesztés feladata a kollektív exportösztönzés, a magyar vállalatok külső piaci információkkal történő ellátása, a külkereskedelmi partnerkeresés és -közvetítés támogatása, a magyar üzleti szféra nemzetközi vállalatgazdasági integrációba történő bekapcsolódásának ösztönzése mindenekelőtt a beszállítói kapcsolatok elősegí-tése révén, valamint magyar vállalatok nemzetközi gazdasági és pénzügyi szervezetek és más országok kormányai pályázatain, tenderein való részvételének elősegítése. A gazda-ságban tovagyűrűző hatások jelentősége és a beruházásigényesség miatt célszerű és kívánatos átfogó, koherens idegenforgalmi stratégia kidolgozása.

A magyar befektetésösztönzési politika célrendszerét kívánatos bővíteni működő ma-gyar vállalatok számára történő külföldi partnerek keresésével a következő szempontok alapján:

 meglévő magyar vállalatok számára szakmai társtulajdonos keresése;

 külföldi kockázatitőke-társaságoknak magyar cégek keresése;

 magyar cégeknek külföldi kockázatitőke-társaságok felkutatása.

A nagyvállalatok csoportjában sajátos befektetésösztönzési szegmens és cél lehet a ku-tatás-fejlesztés, a külföldi nagyvállalatok kutatás-fejlesztési tevékenységének Magyar-országra történő vonzása. Másik szegmens és cél a regionális irányító szerepkör ellá-tása, illetve annak ösztönzése. Ez a tengerentúli fejlett országok nagyvállalataira, mint célcsoportra vonatkozik. A regionális központ, regionális irányító szerepkör erősítésével más, elsősorban Magyarországgal szomszédos országokból lehet ide vonzani külföldi nagyvállalatokat. E téren Budapest mind erősebb versenytársa Bécsnek.

Magyarország, azon belül Budapest tűnik a legalkalmasabbnak arra, hogy a közép- és kelet-európai kockázatitőke-befektetések központjává váljon. A régióban itt a legfej-lettebb az infrastruktúra ennek a tevékenységnek a folytatásához. Fejlesztendő még a regionális oktatási és képzési, a pénzügyi és közlekedési szerepkör.

A fő és legdinamikusabban növekvő külföldi befektetői célcsoportot a közepes méretű vállalatok képezik. E vállalati kör kellő tőkeerővel rendelkezik külföldi működőtőke-befektetések végrehajtására. Szorosan kapcsolódik a Magyarországon már érdekeltsé-gekkel rendelkező külföldi nagyvállalatokhoz.

A közepes méretű vállalatok ország-, azon belül helyismerete, kockázatviselő képessége sokkal kisebb, mint a leányvállalatokkal rendelkező nemzetközi nagyvállalatoké. A kö-zepes méretű cégek sokkal nagyobb mértékben igényelnek információkat a befektetési környezetről, jobban rá vannak szorulva az állami befektetésösztönzés csatornáira, mint a nagyvállalatok.

A kormányzati befektetésösztönzés belföldi célcsoportjai a következők:

 Magyarországon működő olyan külföldi részesedésű vállalatok, amelyek magyar beszállítókat keresnek;

 Magyarországon működő olyan külföldi részesedésű vállalatok, amelyek meg-termelt nyereségüket vagy annak egy részét itt kívánják újra befektetni;

 külföldi szakmai vagy kockázatitőke-befektetőket kereső magyar vállalatok;

 zöldmezős befektetésekhez külföldi partnert kereső önkormányzatok;

 regionális gazdasági intézmények (ipari parkok, logisztikai központok, inkubá-torházak, innovációs centrumok stb.).

A közös külgazdasági politika átvétele módosította a magyar külgazdasági politika arculatát és mozgásterét. Egyrészt eddig nem tapasztalt mértékben megnövelte Ma-gyarország tárgyalási alkuerejét, aminek nyomán sok területen eltűnt a kis ország kontra nagy ország, illetve kis ország kontra nagyvállalat közötti aszimmetria a tárgyalá-si alkuerőben. Másrészt javította a Közösség külgazdasági szerződésrendszerébe tarto-zó országokban a magyar vállalatok és áruk piacra jutási feltételeit. Harmadszor, kiik-tatta az Európai Unión belüli gazdasági kapcsolatokat a külgazdasági politikából, mivel az intraregionális relációra az egységes piac jogszabályi rendszere vonatkozik. Az Euró-pai Unión belüli külkereskedelem dominanciája miatt a közös külgazdasági politika a magyar külkereskedelemnek mindössze 20 százalékát befolyásolja.

Az EU további bővülése és az európai szomszédsági politika jórészt a magyar külgazda-sági politika akciórádiuszába tartozó országokat értékeli fel. A hosszú távon így feltáru-ló pótfeltáru-lólagos lehetőségek kiaknázása megköveteli a déli és keleti országrészek felé ve-zető közlekedési infrastruktúra fejlesztését, az autópályák mielőbbi befejezését. A közös külgazdasági politika alakításában Magyarországnak a bővítés előmozdítását és az európai szomszédsági politikán belül az EU keleti határain fekvő országok preferálá-sát kell támogatnia nemcsak a retorika szintjén, hanem a közösségi költségvetés kiadása-inak allokálásáról folyó tárgyalásokon.

A közös külgazdasági politika által kijelölt keretek között Magyarországnak földrajzi és technológiai közvetítő funkció betöltésére célszerű törekednie Nyugat-Európa és a Balkán, tágabb értelemben a Közel-Kelet között. Ehhez növelni kell a magyar külpoliti-ka külgazdaság-politikülpoliti-kai tartalmát, azaz a külpolitikát még erőteljesebben kell a külgaz-dasági célok érvényesítésének szolgálatába állítani.