Fogalomhasználat

Egy lehetséges megközelítésben a tudományos kutatási módszerek három nagy cso-portba sorolhatók. Az első csoportot az irodalomfeldolgozás, a másodikat a modellezés, a harmadikat pedig a gazdasági folyamatok és hatásmechanizmusok elemzése képezi. A könyv kutatási módszere ez utóbbira, azaz a gazdasági folyamatok és hatásmecha-nizmusok elemzésére épül. Azt vizsgálja, hogy az EU-csatlakozás után a különféle közös és közösségi politikákban való részvétel milyen követelményeket támaszt Ma-gyarországgal szemben. A könyv közös és közösségi politikákat és közösségi jogszabá-lyokat tekint át, és azoknak a magyar gazdaságpolitikára és szakpolitikákra gyakorolt hatásait elemzi a mozgástér, a tagállami stratégiai érdekérvényesítés és a nemzetközi versenyképesség szempontjából. Az ilyen típusú tudományos hatáselemzésnek nagy hagyománya van a nemzetközi szakirodalomban. Az európai integrációban a belső piac egységesítését és a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) bevezetését is megelőzte ha-tástanulmányok kidolgozása.

A könyv nem elméleti alapkutatásnak, hanem alkalmazott kutatásnak tekinthető, amely kiterjedt elméleti háttérre támaszkodik. Egyrészt a gyakorlatban alkalmaz és tesz-tel bizonyos elméleteket és elméleti megközelítéseket. Másrészt sajátos hatástanul-mány, amelynek kiindulópontját közösségi jogszabályok és a gazdaságpolitikára, illetve bizonyos szakpolitikákra vonatkozó közösségi rendelkezések és gyakorlatok képezik.

Ezek elemzéséből a könyv következtetéseket von le, követelményeket határoz meg és javaslatokat tesz a követendő magyar gazdaságpolitikára, illetve szakpolitikákra. Az alkalmazott kutatási jelleg domborodik ki abban is, hogy a kötet hozzá kíván járulni azon követelmények tudományos megalapozásához, amelyek a magyar gazdaságpolitika számára az EU-tagságból adódnak.

A gazdasági folyamatok és hatásmechanizmusok elemzésén belül a könyv nem analiti-kus jellegű „mélyfúrásokra” törekszik (bár egyes esetekben a téma indokoltságára való tekintettel ezekre is sor kerül), hanem szintetizálásra. Átfogó képet kíván adni a külön-féle közös és közösségi politikáknak a megfelelő magyar politikákra és a magyar gazda-ság nemzetközi versenyképességére gyakorolt várható hatásairól.

A kötet megközelítése stratégiai jellegű, azaz azokra az EU-tagsággal kapcsolatos kihí-vásokra koncentrál, amelyek hosszabb távon nagymértékben determinálják a magyar gazdaságpolitika jellegét, arculatát és mozgásterét, továbbá a magyar gazdasági növeke-dés feltételeit. Időhorizontja jövőorientált abban az értelemben, hogy a múltra és a jelenre vonatkozó gazdasági folyamatokból, közösségi politikákból és jogszabályokból, napi gyakorlatokból stb. von le a jövőre vonatkozó következtetéseket.

A könyv középpontjában közösségi jogszabályok és egyéb dokumentumok elemzése áll. Ennek is többféle módja lehetséges. Megközelíthető az ilyen hatáselemzés úgy, hogy bizonyos, a nemzetközi szakirodalomban elfogadott elméleti keretek között történik a hatások vizsgálata, s az összevetés alapján von le a szerző újabb következtetéseket, mó-dosít korábbi konklúziókat. Lehetséges úgy is, hogy a körülöttünk lévő gazdaságpoliti-kai cél- és eszközrendszer lényegét, megvalósulási formáit veszi sorra, s ebből lesz az általánosítás és szintézis. A szerző ezt az utóbbi megoldást választotta. Ebben szerepet játszott az a helyzetértékelés, amely szerint az integrációra általában, de különösen a sajátos európai integrációra vonatkozó teoretikus igényű megközelítések még mindig nem alkották meg azt az általános, az integráció teljes lényegét megadó elméletet, amelynek elemzésével valóban teljes körű komparatív eredményeket kapnánk.

Ennek ellenére a kötet nagymértékben támaszkodik a vonatkozó hazai és külföldi elmé-leti szakirodalomra és a témában megjelent nagyszámú tudományos és egyéb magyar és idegen nyelvű publikációra. A releváns publikációk teljes körű áttekintése azok nagy száma és szerteágazó volta miatt szétfeszítené e könyv tartalmi és formai kereteit. Az egyes fejezetek először a közösségi szabályozást tárgyalják, azaz azt a feltételrendszert tekintik át, amelyhez a magyar gazdaságpolitikának, illetve az egyes szakpolitikáknak alkalmazkodniuk kell. Ezt követően kerül sor a magyarországi helyzet értékelésére, valamint a közösségi feltételekhez történő alkalmazkodás követelményeinek és feladata-inak meghatározására.

A könyv indokolt esetekben figyelembe vesz nemzetközi tapasztalatokat és analógiá-kat. Ezekkel azonban nagyon óvatosan bánik. Így például az Európai Közösség első és második bővülése (Nagy-Britannia, Írország és Dánia 1973. évi, valamint Görögország 1981. évi, Spanyolország és Portugália 1986. évi csatlakozása) és az azt követő tagság tapasztalatai alig tartalmaznak tanulságot Magyarország számára. Ennek oka az, hogy az első és a második bővülés után került sor a belső piac egységesítésére (a folyamat for-málisan 1993-ban fejeződött be, tartalmi szempontból azonban ma is tart), és kezdődött meg a Gazdasági és Monetáris Unió megteremtése és az euró bevezetése. Ezekkel a kihívásokkal sem az északnyugat-, sem a dél-európai országoknak nem kellett foglal-kozniuk az Európai Közösségekhez történt csatlakozásuk előtt. A korábbi bővülések óta a közösségi vívmányok – beleértve az elsődleges jogforrásokat és a származékos közös-ségi jogszabályokat – száma és terjedelme hatalmasra duzzadt. A nemzetközi tapasztala-tok és analógiák tanulmányozása hozzájárulhat ugyan bizonyos kérdések jobb megérté-séhez, de nem helyettesítheti a konkrét helyzet konkrét elemzését.

További lényeges kutatási módszer a nemzetközi összehasonlítások alkalmazása. A konkrét tartalomtól függően a könyv Magyarországot egyrészt a 15 tagú „régi” Európai Unió átlagával, másrészt az új tagállamok közül a Magyarországhoz a gazdasági telje-sítmény, a fejlődéstörténeti örökség, a nemzetgazdasági dimenziók, a gazdasági szerke-zet stb. alapján leginkább összevethető Lengyelországgal, Csehországgal, Szlovákiával és Szlovéniával hasonlítja össze. Esetenként indokolt lehet a kohéziós országokkal (Íror-szág, Spanyolor(Íror-szág, Portugália és Görögország) történő összehasonlítás is, főként a múltra vonatkoztatva, elsősorban a gazdasági fejlettségi szint miatt. (Az 1990-es évtized elejétől végbement dinamikus gazdasági növekedés nyomán Írország egy főre jutó

GDP-je GDP-jelenleg meghaladja az EU-átlagot, ezzel a 2007 és 2013 közötti közösségi költségve-tési periódusban Írország kikerül a kohéziós országok csoportjából.)

A könyv a témájába vágó kérdéseket globális összefüggésrendszerbe helyezve tárgyal-ja. A magyar gazdaságpolitikának és alkotórészeinek nemcsak az európai uniós tagság követelményeihez kell alkalmazkodnia, hanem az átfogó világgazdasági feltételekhez is.

A magyar gazdaság globális alkalmazkodása részben közvetlenül, részben – a tagság révén – közvetetten, azaz az Európai Unió közvetítésével történik. Az Európai Unió bizonyos területeken mérsékli, esetenként megszünteti Magyarország globális sokkok-nak való kiszolgáltatottságát, ezáltal javítja az alkalmazkodás feltételeit. Ugyasokkok-nakkor a könyv nem tér ki a világgazdasági feltételrendszer részletes, akár több forgatókönyvre támaszkodó előrejelzésére és az Európai Unió várható reakcióira. Ez túlmutatna a ren-delkezésre álló terjedelmi kereteken. Nehezen követhetővé tenné a gondolatmenet kifej-tését, amely arra koncentrál, hogy a közös és közösségi politikák átvételének milyen következményei lesznek. Az más kérdés, hogy érdemes sort keríteni ilyen elemzésre (Kozma Ferenc [1999]).

Ahol lehetséges, ott a makrogazdasági összefüggések elsődlegessége mellett a makro- és a mikrogazdaság határán elhelyezkedő mezoszintű kérdéseket és problémákat elemez, továbbá a makroszintű politikák mikrogazdasági következményeit tekinti át.

A határterületek bevonását a vizsgálatba az indokolja, hogy az Egységes Európai Ok-mány és a mellékleteként szolgáló, a belső piac egységesítését célzó Fehér Könyv 1987.

évi hatályba lépésével közösségi szinten a hangsúly a makrogazdasági politikákról a mikroökonómiai szabályozásra tevődött át. Ez következik abból, hogy a belső piac egy-ségesítésének legfőbb eszköze a jogharmonizáció, azaz a tagállamok gazdasági jog-anyagának egymáshoz történő közelítése. A folyamat koordinálása végett ki kellett ter-jeszteni az Európai Bizottság kompetenciáját a jogharmonizációra is. A makroszintű politikák mikrogazdasági következményeit azért célszerű elemezni, mert a gazdaságpo-litikai vagy szakpogazdaságpo-litikai intézkedések gazdasági szereplőkre gyakorolt hatásai rendkívül bonyolultak. Adott esetben elképzelhető, hogy az elméletileg vagy logikailag adekvát-nak tűnő gazdaságpolitikai vagy szakpolitikai intézkedések nem a kívánt hatást váltják ki a mikrogazdasági szférában. Márpedig a közös és a közösségi politikák akkor ered-ményesek, ha a szándékolt hatásokat eredményezik mikrogazdasági szinten. Mindez más szempontból hívja fel a figyelmet a hatáselemzések fontosságára.

Mind több jel utal arra, hogy a hagyományos makrogazdasági elemzés eszköztárának segítségével egyre nehezebb tudományos szempontból újszerű megállapításokra és kö-vetkeztetésekre jutni. A makro- és a mikrogazdasági szféra határterületeinek az elemzé-se, a mikroökonómiai megközelítés alkalmazása – kellő óvatosság tanúsítása mellett – viszont új színt vihet a makrogazdasági politikákba, tudományosan újszerű következte-tések levonására adhat lehetőséget.

Az eddigiekből az is következik, hogy a kötet megközelítése rendszerszemléletű. A gazdaságpolitikára rendszerként tekint, a totalitásból, a rendszer teljességéből kiindulva rendszerszemléletű megközelítéssel elemzi annak elemeit és a közöttük lévő kölcsönha-tásokat. Ez eltér a mainstream közgazdasági gondolkodástól, amely az egészet a részek oldaláról közelíti meg, a gazdaság működését szétdarabolt módon tárgyalja.

A fogalomhasználatban a kötet a történetiség elvét követi. Az Egyesülési Szerződés 1967. évi érvénybe lépése és az Európai Unióról szóló Maastrichti Szerződés 1993. nov-ember 1-i hatályba lépése közötti időszakban következetesen az Európai Közösségek (EK) fogalmát használja a nyugat-európai integráció leírására. Az Európai Unióról szóló szerződés hatályba lépése utáni időszakban a könyv csak akkor használja az Európai Unió elnevezést, ha az mind három pillérre (Európai Közösség, közös kül- és biztonság-politika, bel- és igazságügyi együttműködés vagy ahogyan újabban nevezik: bűnügyi és rendőrségi együttműködés) vonatkozik. Ha az első pillérről van szó, akkor a könyv az Európai Közösségre vagy a Közösségre hivatkozik.

A közösségi jog vonatkozásában a könyv azoknak a szerzőknek az álláspontjával áll összhangban, akik szerint az Európai Uniónak az első pilléren túlmutató értelemben nincs jogrendszere (Kecskés László [1995]). Ezért az Európai Unió helyett az Európai Közösség jogrendszere, jogszabályai stb. fogalmakat tartja helyesnek.

A könyv más fogalmak esetében is az európai integrációnak a Nizzai Szerződéssel mó-dosított alapszerződéseire támaszkodik (Nizzai EK-Szerződés és Nizzai EU-szerződés), azok szövegét tartja mérvadónak (Fazekas Judit dr. (szerk.) [2002]). Az alapszerződésre a könyv az szerződés fogalmával hivatkozik, szerződésen a hatályos Nizzai EK-Szerződés értendő. A korábbi szerződéseket (Római, Maastrichti, Amszterdami Szerző-dés) csak akkor említi, ha azt a mondanivaló kifejezetten megkívánja. Természetesen a szerző tudatában van annak, hogy a Római Szerződés az alap, amelyet az idők folyamán az említett szerződések egészítettek ki, illetve módosítottak. A kötet a fogalmak helyes-írása terén is az alapszerződések magyar fordításakor kialakított gyakorlatot követi (Fa-zekas Judit dr. (szerk.) [2002]). Ennek alapján az elsődleges jogforrásokat (például Maastrichti Szerződés) és a Közösség intézményeinek nevét (például Európai Bizottság vagy Bizottság) nagy kezdőbetűvel írja. Ugyancsak nagy kezdőbetűvel szerepel a Gaz-dasági és Monetáris Unió neve, ha a fogalomról nem általában, például az integrációel-méletekkel összefüggésben van szó, hanem az a Maastrichti Szerződéssel életre hívott intézményt jelöli.

A szakirodalom feldolgozását és a hivatkozásokat illetően a könyv Szabó Katalinnak (Szabó Katalin [1997], 106-117. oldal) a nemzetközi és a hazai szabványokra épülő módszertani útmutatásait tekintette irányadónak azzal a megszorítással, hogy az újság- és hetilapcikkekre történő hivatkozások lábjegyzetben találhatók. A könyv végén felso-rolt hivatkozások csak könyveket, folyóiratcikkeket és közösségi jogszabályokat és do-kumentumokat tartalmaznak. Ezekre a forrásokra a szövegben zárójeles formában törté-nik hivatkozás.

A formai kérdések tisztázása után célszerű röviden összefoglalni – a teljesség igénye nélkül – a könyvben szereplő leglényegesebb fogalmak értelmezését. Ez adja meg a kötet fogalmi-szemléleti kereteit. Nem átfogó áttekintést ad, hanem azt mutatja be, hogy a könyv milyen értelemben használja az egyes fogalmakat, és milyen elméleti-szakirodalmi bázis húzódik meg a fogalomhasználat mögött. A fogalmi áttekintés a ver-senyképességre, a gazdaságpolitikára és a közös és közösségi politikákra koncentráló-dik. A könyv általános szemléleti keretét az Arnold Toynbee életművén végighúzódó kihívás és válasz kategória adja (Toynbee, Arnold [1971]).