A társasági nyereségadót érintő európai közösségi rendelkezések

Az európai uniós tagsággal kapcsolatos változások mindenekelőtt a különféle adóked-vezményeket, azok közül is a társasági nyereségadó-kedvezményeket érintik. Az Euró-pai Unióban a társasági nyereségadó-kedvezmény állami támogatásnak minősül, ezért tagállami szinten is vonatkozik rá a közösségi versenyjog és versenypolitika. Az adó-kedvezmények nyújtását közösségi jogszabályok tartalmazzák.

A 2002 végéig hatályos magyar szabályozást 1997. január 1-jétől vezették be, és a 3-10 milliárd forint közötti összegű termék-előállítást szolgáló beruházáshoz kapcsolódó adókedvezményekre vonatkozott.⁸¹ A 100 százalékos társaságiadó-kedvezményt a lét-számfeltétel teljesítése esetén, a törvényben leírt definíció és összeg szerinti beruházás üzembe helyezését követő 10 adóévben vehették igénybe a vállalatok. A kedvezmény igénybevétele automatikus volt. 2002-ig regisztrációs kötelezettséget sem írtak elő. Ez a szabályozás lehetővé tette azt, hogy kiemelkedő nyereségesség esetén a kedvezménye-zett vállalat az adókedvezmény ideje alatt a befektetett összegnél többet kapjon vissza adókedvezmény formájában. Ez ellentétes volt a közösségi jogszabályok szellemével és rendelkezéseivel.

A 2003. január 1-jéig hatályban volt rendszert nem is lett volna szabad bevezetni. Az 1991 decemberében aláírt és 1994. február 1-jén hatályosult Európai Megállapodás jog-harmonizációval foglalkozó részében (67-69. cikk) ugyanis Magyarország vállalta, hogy gazdasági jogszabályait lehetőség szerint közelíti a közösségi jogszabályokhoz. Az 1997. január 1-jén bevezetett adókedvezmények viszont ellentétesek voltak a közösségi szabályozás betűjével és szellemével. Ez volt az oka annak, hogy a csatlakozási tárgya-lásokon a magyar fél alkuereje meglehetősen csekély volt a társasági nyereségadó-kedvezmények esetleges megőrzését illetően.

A csatlakozási tárgyalásokon Magyarország elfogadta, hogy 2003. január 1-jétől ezekre az adókedvezményekre már nem lehet jogosultságot szerezni. Helyettük a közösségi jogszabályoknak megfelelő fejlesztési adókedvezmény lépett életbe.

Az Európai Unióban az adókedvezmény igénybevétele a kedvezmények és a beruházás arányától függ (támogatásintenzitás), azaz azt is előírják, hogy a kedvezmény a beruhá-zott tőke hány százaléka lehet. A kedvezmény a befektetett összegnél csak kisebb lehet, nagyobb nem.

Az EU-csatlakozást követő szabályozást, beleértve az új rendszerre való átmenetet, két, a csatlakozási okmány hatálybalépése után életbe lépett kormányrendelet tartalmazta, amit később két újabb kormányrendelet követett.⁸² A kedvezmények és a beruházás

81 Az adókedvezményt a társasági adóról és az osztalékadóról szóló, évente aktualizált 1996. évi LXXXI. törvény tartalmazza.

82 163/2001. (IX. 14.) Korm. rendelet a vállalkozásoknak nyújtott állami támogatások tilalma alóli mentességek egységes rendjéről, 162/2001. (IX. 14.) Korm. rendelet a fejlesztési vezményről. Ez utóbbi helyébe lépett a 275/2003. (XII. 24.) Korm. rendelet a fejlesztési adóked-vezményről, amelyet a 114/2005 Korm. rendelet módosított ismételten.

zötti arányszámot úgy kell meghatározni, hogy a támogatás összegét el kell osztani a beruházási költséggel. A számlálóban az az összeg szerepel, amelyet az adott cégnek 2003. január 1. és a beruházásra vonatkozó megállapodás végéig adóként fizetnie kellene.

A nevezőben kell feltüntetni azt, hogy 1997 óta az adott cég összesen milyen halmozott értékű beruházást hajtott végre, illetve 2005 végéig milyen további befektetéseket szán-dékozik megtenni. Az utóbbira vonatkozóan a Pénzügyminisztérium közzéteszi a számba vehető költségek listáját. 2002 végéig minden érintettnek jeleznie kellett további beruhá-zási szándékát, 2003 elején pedig mellékelnie kellett a részletes, költségtényezőket is felsoroló beruházási terveket. A jogosultság a következő esetekben áll fenn:

 a 2000 előtti beruházások esetében az arányszám nem nagyobb, mint 0,75, azaz 75 százalék;

 a 2001. január 1. és 2002. december 31. között végrehajtott beruházások esetében az arányszám nem nagyobb, mint 0,5, azaz 50 százalék;

 az érzékeny szektorokban (autóipar) a mutató 0,3, illetve 0,2 (azaz 30, illetve 20 százalék) a beruházás időpontjától függően.

A 2003. január 1. után megkezdett beruházások esetében az állami támogatás jelenérté-ken nem haladhatja meg a fejlesztési programra vonatkozóan ténylegesen felmerült, a 275/2003 kormányrendeletben definiált beruházási érték, költség, ráfordítás és személyi jellegű ráfordítás összegének az egyes régiókra meghatározott támogatási intenzitással számított értékét.

Az adható adókedvezmény mértékét a régiók fejlettségi szintje alapján döntik el, alapja az ún. támogatási térkép. Ennek alapján határozható meg egyrészt az, hogy mely régi-óknak adható támogatás, másrészt az, hogy mennyi a maximális támogatásintenzitás egy régió esetében. A támogatásintenzitás azt fejezi ki, hogy a kedvezményezett az elszá-molható beruházási költségek hány százalékában vehet igénybe állami támogatást. Az Európai Bizottságnak adózás előtti bruttó értéken kell jelenteni a tervezett támogatást. A Bizottság azt az ún. nettó szubvenciós egyenértékre konvertálja, amit szintén a beruhá-zás értékének a százalékában fejeznek ki. E mutatószám segítségével az egyes tagálla-mok által nyújtott támogatások összehasonlíthatók egymással.

Az Európai Unióban használt intenzitási viszonyszám nagysága régiónként eltérő; minél alacsonyabb az egy főre jutó GDP (vásárlóerő-paritáson) egy régióban, annál magasabb az intenzitási viszonyszám. A legelmaradottabb régiókban, ahol az egy főre jutó GDP nem éri el a közösségi átlag 75 százalékát, az adókedvezmény a beruházás maximum 50 százaléka lehet. A fejlettebb régiókban ez a ráta alacsonyabb, 35-45 százalék. A támoga-tásban részesítendő régiókat és a támogatási plafonokat az Európai Bizottság hagyja jóvá. A jóváhagyás meghatározott időszakra (általában a hétéves keretköltségvetés ide-jére) érvényes.

3.2. ábra

A támogatási térkép alapja: a régiók fejlettsége

Magyarázat: a pirossal jelölt régiókban az egy főre jutó GDP nem éri el a közösségi átlag 75 százalékát.

Forrás: Európai Bizottság

Nem adható támogatás olyan beruházásra ahol a létesítendő kapacitás meghaladja a piac 5 százalékát, kivéve, ha a gyártott termék felhasználásának a növekedési üteme a meg-előző öt évben nem haladta meg az Európai Gazdasági Térség GDP-dinamikáját (Hava-si Éva [2003], 13. oldal.).

Ez a rendszer a beruházások földrajzi megoszlásának a befolyásolására is alkalmas, azaz regionális politikai célok érvényesítését is lehetővé teszi. Az Európai Bizottság 2003 decemberében tette közzé azoknak a szektoroknak a listáját, amelyeknek nem engedé-lyeznek támogatást. Az Európai Bizottság illetékesei szerint ez a szabályozás javítja a kevésbé fejlett régiók tőkevonzó képességét, és azt is megakadályozza, hogy a fejlettebb országok magukhoz vonzzák a befektetéseket a kevésbé fejlettek elől. A szabályozás emellett bizonyos versenypolitikai és ágazati-szektorális célok érvényesítését is szolgál-ja.

A támogatási intenzitás értékei az egyes magyarországi régiókban a következők:

 Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld, Közép-Dunántúl, Dél-Dunántúl statisztikai régiókban, valamint a Nyugat-Dunántúl tervezési-statisztikai régió celldömölki, letenyei, őriszentpéteri, téti, vasvári és zalaszent-gróti kistérségében 50 százalék;

 Nyugat-Dunántúl tervezési-statisztikai régióban – az előző pontban foglalt kivé-telekkel – 45 százalék;

 Pest megyében 40 százalék;

 Budapesten 35 százalék.

Nagyberuházás esetén a támogatási intenzitás

 100 százaléka engedélyezhető jelenértéken 50 millió eurónak megfelelő forint összegig;

 50 százaléka engedélyezhető jelenértéken 50 és 100 millió eurónak megfelelő fo-rintösszeg közötti részre;

 34 százaléka engedélyezhető jelenértéken 100 millió eurónak megfelelő forint-összeg feletti részre.

Bizonyos szektorokban a támogatási intenzitás 30 százalékának megfelelő támogatási intenzitás engedélyezhető (gépjármű, motor fejlesztése, gyártása, összeszerelése) 50 millió eurónak megfelelő forintösszegű beruházás esetén, illetve akkor, ha a kért adó-kedvezmény meghaladja az 5 millió eurónak megfelelő forintösszeget. A korábbi rend-szerhez képest hátrány, hogy a fejlesztési adókedvezmény nem tíz, hanem csak öt adó-évben vehető igénybe.

Ez a gyakorlat Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása óta van hatályban, a csatlakozási okmányban és a hazai jogszabályokban (a társaságiadó-törvényben) rögzí-tett feltételek szerint. (A kis- és középvállalkozásokra ez a szabályozás nem vonatkozik, e cégek az eredeti feltételek mellett vehetik igénybe az adókedvezményt, illetve az Eu-rópai Unióban is magasabb az adókedvezmény felső szintje, mint a nagyvállalatok ese-tében.)

A kedvezményekre pályázni kell, tehát egyedi elbírálás alapján ítéli meg a kormány azokat. A fejlesztési adókedvezmény igénylésének feltétele, hogy a beruházást a befek-tető a bejelentés időpontja előtt ne kezdje meg, ne álljon felszámolás vagy végelszámo-lás alatt, valamint legalább 25 százalékban saját forrásból kivitelezze a beruházást. A jogszabály szerint ha a vállalkozás az adókedvezményre vonatkozó feltételeket teljesíti, akkor a kormány nem mérlegelhet. Csak akkor lehet megtagadni az adókedvezményt, ha a kérelmet benyújtó vállalat pályázata nem megfelelő vagy hiányos. Ugyanakkor mind-azon vállalat megkapja a kedvezményt, amely eleget tesz a jogszabályokban meghatáro-zott feltételeknek. Ennek alapján inkább „kvázi” pályázati rendszernek lehet tekinteni a kialakult gyakorlatot. Szó van arról, hogy az engedélyezést megszüntetik, a vállalatok a kormány jóváhagyása nélkül vehetik igénybe a fejlesztési adókedvezményt. Ez meg-könnyíti ugyan az adminisztrációt, viszont bizonytalanságot okozhat a vállalatoknak azért, mert az APEH utólag felülvizsgálhatja, illetve felülbírálhatja az adókedvezmény igénybevételének jogosságát.

A társasági nyereségadó-kedvezmények körében a közösségi szabályozás által érintett 48 külföldi nagyvállalat túlnyomó része (háromnegyede) a 75, illetve 30 százalékos beruházási kedvezményt élvező kategóriába tartozik. Ez azt is jelenti, hogy sok nagyvál-lalat legkésőbb 2011-ig élvezi az adómentességet. Ha a beruházásintenzitási képlet számlálójába már 2001. január 1-jétől be kellett volna számítani a kapott adómentesség halmozott értékét, akkor ez 120 milliárd forint kedvezmény sorsát érintette volna hátrá-nyosan, azaz ennyit kellett volna visszafizetniük az érintett nagyvállalatoknak. A szabá-lyozás változása azon külföldi cégek számára hátrányos, amelyek vagy viszonylag cse-kély összeget ruháztak be Magyarországon, vagy óriási (a befektetett tőkét meghaladó összegű) nyereséget értek el, viszonylag kis beruházással.

Az új beruházásokat végrehajtó vállalatok számára rövid távon az előző rendszerhez képest nem hátrányosabb a beruházási adókedvezmény. Az indulás utáni években ugyanis a beruházások még veszteségesek, nyereség csak később keletkezik. Kormány-zati számítások szerint egyébként már 2004-ben mintegy 60 milliárd forint maradt a vállalkozásoknál az új típusú adókedvezmény eredményeként. Sajtóinformációk szerint 2003-ban 20, 2004-ben 94, 2005. június 30-áig 42 milliárd forint beruházást valósítottak meg a fejlesztési adókedvezmény igénybevételével.⁸³

A természetben nyújtott támogatásokkal kapcsolatos előnyök (közművesített ingatlan rendelkezésre bocsátása például az ipari parkokban, az infrastruktúra fejlesztése stb.) meghaladhatják a későbbi adókedvezmények értékét.

A társasági nyereségadó-kedvezmények szabályozásának beszűkülésével nő az egyéb eszközök jelentősége, így a beruházásösztönzés szolgálatába állítható az amortizációs politika. Az Európai Unió legtöbb tagállamában a gyorsított amortizáció lehetővé teszi a gépbeszerzési költségek 30–50 százalékának a leírását. Ausztriában, Finnországban, Dániában az állagfenntartási tartalék intézménye azt jelenti, hogy a beszerzési és újra-előállítási költségek közötti különbséget le lehet írni az adózás előtti nyereségből. A nyereség 50–75 százaléka adózás előtt tartalékba helyezhető, ami később – kormányzati

83 A világgazdaság című lapot idézi: Napi Gazdaság, 2005. augusztus 24., 3. oldal.

engedéllyel – felhasználható beruházásra. A beruházási szabad tartalék értelmében a beszerzési érték alapján számított amortizáció 120–150 százalékát lehetett elszámolni.

A magyar beruházásösztönzési rendszer viszonylag új eleme az adómentes fejlesztési tartalékképzés lehetősége. A vállalkozások adóévenként nyereségük 25 százalékáig, de legfeljebb 500 millió forintig fejlesztési tartalékot képezhetnek adózás előtti eredmé-nyükből. A vállalkozásoknak a lekötött összeget a lekötés évében és az azt követő 4 évben kell beruházásra fordítaniuk. Ha ez nem történik meg, akkor a határidő lejárta után a társasági nyereségadókulcs szerint kell adózni az elkülönített összeg után. Emel-lett meg kell fizetni az önellenőrzési pótlékot is. Ez a lehetőség a kis- és közepes méretű vállalkozások beruházásait serkenti a legnagyobb mértékben.

2003. január 1-jétől nem szabad off-shore céget alapítani Magyarországon. Az itt lévő társaságok viszont 2004 végéig a hatályos jogszabályok szerint adóztak (85 százalékos társasági nyereségadó-kedvezmény, ennek alapján a társasági nyereségadó effektív kul-csa 2,7 százalék). E módosításnak inkább szimbolikus jelentősége van, mert az off-shore cégek nem végezhetnek semmilyen gazdasági tevékenységet Magyarországon. Betele-pedésüket egyedül a korábban nyújtott adókedvezmények motiválták. 2001-ben 561 ilyen vállalkozás volt Magyarországon, 2962 milliárd forint jegyzett tőkével és minimá-lis adófizetési kötelezettséggel.