A4- E4 = [20] fol. - 4° - Orn., init.
RMK III 1967 - VD17 547:626899Y
Magyar nyelvű verset is tartalmazó jogi értekezés. - A címlap háta üres. Majd a szerző Jova juvante antepagmentum című keltezés és aláírás nélküli előszava következik (A2a-b).
Az értekezés öt részből (sectio) áll. Ezek címe a következő Sectio príma de definitione heredum (A2b -A4a) - Sectio secunda de divisione (A4b -D3a) - Sectio tertia de matéria s. objecto circa quod heredes versantur (D3b -D4a) — Sectio quarta de causa formali (D4a -E (b) — Sectio quinta finem et effectum proponens. (Ejb-Ega). Ezután különböző nyelvű köszöntő versek következnek:
(1) Praestantissimo politissimoque dn. Marco Fautori címen írt verset Joh. Ernestus Gerhardus ss. theol. d. et p.p. - (2) cím nélküli latin disztichonnal köszöntötte a szerzőt a Praeses (E3a) - és (3) Erhardus Weigelius m. mathem. prof. p. alumn. inspektor - (4) Sonnet címen német verset írt Theodosius Schöpfferj. u. cult. (E3b) - (5-6) Carolus Sámuel Henning Rudolphopol.
Thuringus, 11. cultor először Votiva adclamatio címen latinul, majd II. jelöléssel cím nélkül német költeményt szerkesztett (E4a) - (7-8) Ezután latin nyelvű disztichon és Quale servitium, tale meritum! című magyar vers következik, amelynek kezdősora: Miképpen Istennek az ember szolgát tészen. Mindkettő szerzője Günther András Késmarki való (E4b).
A magyar nyelvű vers teljes szövegét elsőként Karl-Heinz B. Jügelt adta ki (ItK 1967: 465), majd ezt követően Varga Imre a RMKT XVII/9. kötetében (365, 688).
í
E nyomtatvány abból az alkalomból készült, hogy a magát szerzőnek is nevező respondens, a soproni születésű Faut Márk 1656. december 17-én Ernst Friedrich Schröter, a jogtudomány professzora elnöklete alatt megvédte öröklésről szóló jogi téziseit a jénai egyetemen. Faut Márk (1628-1672 előtt) 1654-1659 között volt a jénai egyetem jogi karának hallgatója. Hazatérése után szülővárosában, Sopronban aljegyzői állást töltött be egészen haláláig. 1658-ban ő is magyar nyelvű verssel köszöntötte Günther Andrást, amikor az elnyerte a magisteri fokozatot (2 7 6 5 ).
1656 LŐCSE 2643-2644
A magyar vers szerzője, ifjabb Günther András (Maldur 1634 — Bleicheroda 1709) tanulmá
nyait Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen, majd Wittenbergben és Jénában végezte. 1658-ban az utóbbi helyen szerzett magisteri címet (2765). Még ugyanabban az évben hazatért és Olasziban lett azonos nevű apja mellett lelkész. Házasságkötése alkalmából 1663-ban több alkalmi nyom
tatványt adtak ki Lőcsén (3085, 3091, 3108, 3106). 1666-ban Káposztafalvára választották meg. Innen 1671-ben elűzték és Németországba menekült, itt halt meg. Verselt latinul és né
metül is (3161), és prédikációkat jelentetett meg német nyelven (RMK III 2568, 2705 etc.).
E nyomtatványt Szabó Károly a Régi Magyar Könyvtár III. kötetében írta le (RMK III 1967), de utalt arra, hogy a köszöntő versek között „Günther András «késmarki való»” verse magyar nyelvű. Ezért zárta ki Dörnyei Sándor az RMK III köréből (RMK III Pótlások 1252. p.)
A tézisek megjelenésének évét a címlapon látható kronosztichon tartalmazza. Varga Imre a védés időpontját tévesen 1656. január 16-ára tette (RMKT XVII/9 688).
Budapest Nat ®* - Gotha Univ © - Frankfurt © - Halle Univ © - Göttingen Univ © - Wolfenbüttel ©
2643
<Kalendárium és prognosztikon az 1657. esztendőre. Kassa 1656 Gevers. - 16°>
i
A naptársorozat többi tagja alapján feltételezhető. - Naptár és prognosztikon.
A kassai nyomdát 1653-1657 között Valentin Gevers vezette.
Cf. 2713!
Az Ur vacsorájának adasa es vetele felöl való jo tanacs. [Kolozsvár] 1656 [Heltai-Abrugi]. - Vide 2672
2644
[1] [ALMANACH auf das Jahr 1657.] - [2] (Astrologisches Bedencken auff das Jahr nach dér heilsamen Geburt Jesu Christi 1657, darin(n)en was nechst göttlicher Allmacht an d’ Witterung ins géméin, an Krieg vnd Fried, an Kranckheit vnd Gesundheit, an Zu- vnd MiBwachs vnd andern dergleichen natürlichen Zufállen guttes böses zugewarten sol, angedeutet vnd erkláret werden von C h r i s t o p h o r o N e u b a r t h i o Bolesla-Siles., Dienern am Worte Gottes vn(d) Pfarrn zűr Holtzkirche in Ober-Lausitz.
[Leutschau 1656 Brewer.]
A8- E8 = [40] föl. - 16° - Color.
Sztripszky II 2572/120 <- MKsz 1906: 133 - Caplovic 1027
2645 1656 LŐCSE
Új-naptár ó-naptárral és prognosztikon. - A ma ismert egyetlen példány eleje hiányzik.
Az elsó' fennmaradt levél az A 3, ennek hátlapján január hónap második fele olvasható. Ezt követi a többi hónap táblája naptárverssel. Minden hónap két lapra terjed ki (A3b -B6a), vé
gül a naptárjegyek magyarázata áll (B6b). Az önálló címlappal (B7a) kezdó'dó' prognosztikon fejezetbeosztása: Das erste Capitel. Von den 4. Jahrs-Quartalen und ihren natürlichen Witterung. I. Vöm Winter. (B7b - B8a) - 2. Vöm Frühling (B8b -C ]b ) - 3. Vöm Sommer (C jb - C3a) - 4. Vöm Herbst (C3a—C3b) - Das II. Capitel. Von Finsternissen dieses Jahrs und ihren Bedeutungen (C4a -C5b) - Das III. Capitel. Von Krieg und Fried (C6b -C7b) - Das IV.
Capitel. Von Krankenheiten (Caa -D ,a ) - Das V. Capitel. Vöm Zu- oder Misswachs (D ^ -D ^ b) - Jahrmarckte in Ober- und Nieder Ungarn (D3a -D7a) - Verzeichnis dér siebenbürgischen Jahrmárckte (D7b—E ^ ) - Chronica etlicher Historien in Ungern und Siebenbürgen geschehen (E2a -E8b), utolsó feljegyzése I. Lipót magyar királlyá való koronázását adja hírül, amely 1655. június 27-én, Pozsonyban történt.
A kiadványt elsó' alkalommal Dézsi Lajos ismertette és lőcsei nyomtatványnak tartotta (MKsz 1906: 133). A naptárt nyomdai anyaga alapján Lőcsén nyomtatták Lorenz Brewer mű
helyében (Pavercsik Ilona szóbeli közlése).
Cf. 1 3 7 0 !; 2 2 7 3 !; - , 2 7 1 4 , 2 7 7 2 , 2 8 4 2 , 2 9 0 6 , 2 9 8 4 , 3 0 3 6 , 3 0 8 4 , 3 1 5 9 , 3 2 1 0 . 3 2 9 1 , 3 3 5 0 , 3 4 3 7 , 3 5 4 4 , 3 6 5 2 , - »
Budapest Acad cop. - Levoca Ev ®
2645
[BOHME, Martin:] Lovak orvossagos meg-probált új könyvetskéje, mellyben sok fele gyakorlott dolgok és orvosságok vadnak, kik Török, Magyar, Belgiom és egynehány Német országi fö fejedelmek és nagyságos urak udvariban az lovaknak minden-féle betegségekről való orvosságok meg-probáltatván, öszve szedegettetett, le irattatott a’ Brandenburgi hertzeg és fejedelem fö lovász mestere, Tseh Marton által. Melly németből magyarrá fordittatott.
Lötsen 1656 [Brewer],
A8- H 8, [ ]2,18 = [72] föl. + [1] tab. - 8° - 3 ill., init.
RMK I 908 - Kossá Gyula: Magyar állatorvosi könyvészet 1472-1904. Bp. 1904, 23-28 (a címlap reprodukciójával) - MKsz 1929: 221 - Caplovic 1019
i
Állatorvosi mű. - A kiadványnak két változata van, amelyek csak címlapjukban térnek el egymástól. Az egyik címlapján ágaskodó lovat, ill. a ló kantárszárát és ostort tartó lovászt ábrázoló kisméretű fametszet látható, és a mű címe a fenti leírás szerint készült (,A” variáns).
A másik változatban a címlap illusztráció nélküli, és a címszöveg több eltérést is mutat. A „B"
variáns teljes címe így hangzik, kurzívval kiemelve az eltérés: „Lovak orvossagos megpróbált új könyvetskéje, mellyben sok féle gyakorolt dolgok és orvosságok vadnak; kik Török, Magyar,
1656 LŐCSE 2645
Belgyiom es edgynehány Német országi fő fejedelmek és nagyságos urak udvariban, az lovak
nak minden-féle betegségekről való orvosságok meg-probáltatván, őszve-szedegettettek és le- irattattak az Brandenburgi fejedelem és hertzeg fö lovász mestere, Tseh Marton által. Melly mos
tan németből magyarrá fordittatott.” A címlap háta üres. Az Elöljáró beszédet a mű hasznáról a szerző, magyarra fordított nevén Tseh Marton írta alá (A2a-b). Miképpen ismerhe(tni) meg a lovat, hány esztendős legyen és micsodás jegyei legyenek című résszel kezdődik a lóorvoslókönyv, amely tanácsokat ad a ménestartásról, és recepteket közöl a lovak legkülönbözőbb betegsége
inek gyógyításáról (A3a -H8b). A FIGU őrszó a H8b lapon egy itt hiányzó illusztrációra utal.
Ez az ábra csak a mű következő, 1676-os lőcsei kiadásából (RMK I 1198) ismert: a nyolcadrét könyvben összehajtott, azaz két lapra terjedő, a ló testrészein szükséges érvágást szemléltető fametszetes illusztráció. Az ábra egykori meglétét igazolja A betűknek magyarázata, melyek e lóban lejegyeztetnek című jelmagyarázat (Ija-b). Ezután következik a Mindenféle instrumen
tumoknak, melyek a lovaknak kúrálásához tartoznak, renddel való megmagyarázása, amely a betűjelekből következően további, a lóorvosláshoz szükséges szerszámokat ábrázoló illusztráci
óhoz készült (I2a -I3b). A kötet végén tartalomjegyzék olvasható: A titulusoknak leírása, az mint ez könyvecskében a lovaknak minden nyavalyáiról szép renddel egymás után így megtalálhadd (I4a -I8a).
A mű szerzője Tseh Márton, német nevén Martin Böhme (1562 - 1619 után) 15 éves korá
tól, először Belgiumban, majd 1580-tól megszakításokkal közel másfél évtizeden keresztül M a
gyarországon állt katonai szolgálatban. Egernél török fogságba esett, és két évig raboskodott Konstantinápolyban. 1593-ban részt vett a török ellen Sziszéknél vívott győzelmes csatában.
Ezután került a szász, utóbb a brandenburgi fejedelmi udvarba. Az írástudatlan Böhme pálya
futása alatt elsősorban lovakkal foglalkozott. „Ein newe Buch von bewehrter RoíSartzneyen”
című műve (első kiadása Berlin 1617) címlapján a brandenburgi fejedelmek lóorvosaként sze
repelt, a magyar fordítás viszont magas rangú tisztviselőnek, főlovászmesternek tüntette fel őt. Könyve nagy németországi népszerűségét mutatja sok kiadása: 1633-ban az 5., 1649-ben már a 8., 1697-ben pedig a 12. kiadása jelent meg (VD17 és Kossá Gyula: Magyar állatorvosi könyvészet 1472-1904. Bp. 1904, 26).
A magyar fordítás eredetije a lóorvoslókönyvnek nem első, hanem második vagy valamelyik további kiadása lehetett. Az 1618-as második kiadástól bővült ugyanis a mű az „Abzeichen und Verzeichniű, wie mán an einem Pferde das Altér erkennen und Merckzeichen machen soll”
című kezdő fejezettel, ami a magyar kiadásnak is megfelel (vö. VD17). A magyar fordító Ján Caplovic feltételezése (1019) szerint azonos azzal a Gyirva Vencel nevű lőcsei gyógyszerésszel, akinek a század közepén több németből készült fordítását is kiadta a lőcsei nyomda ( 2 2 6 9 ,
2 2 7 0 ). A feltevés azért is hihető, mert Gyirva módszere volt a szerző nevének lefordítása ma
gyarra, ül. az eredeti előszó olyan átalakítása, mintha a szerző (és nem a fordító) fordulna a magyar olvasóhoz (Pavercsik Ilona szóbeli közlése).
A kiadvány az első magyar nyelvű állatorvosi könyv. Szily Kálmán részletesen elemezte a tartalmát (Természettudományi Közlöny 1899: 460-463). Tanulmányát teljes terjedelmében idézte Kossá Gyula (Magyar állatorvosi könyvészet 1472-1904. Bp. 1904, 23-28). Szily vetette össze a kiadvány előszavát az 5. német kiadás (Berlin 1633) jóval részletesebb életrajzi ada
tokat tartalmazó előszavával. Ennek alapján állapította meg Martin Böhme szerzőségét, és cáfolta a korábbi feltételezéseket Cseh Márton magyar voltáról (vö. pld. a mű 1797-es pesti kiadásával, amelynek újabb előszavában Cseh Márton Magyarországról, kedves nemzetéről szól). Az előszó átalakítását Szily Kálmán kiadói fogásnak minősítette, az pedig másfél évtize
des itteni tartózkodása után elfogadható. A művet tudományosan nem, de a magyar szaknyelv szempontjából figyelemre méltónak tartotta.
2646 1656 LŐCSE
Szabó Károly a kiadványt még példány ismerete nélkül, Bőd Péter Magyar Athenása (309) alapján vette fel bibliográfiájába (RMK I 908). Már Kossá Gyula művében (i. m. 23-28) felhívta a figyelmet az Országos Széchényi Könyvtár példányára, majd Pukánszkyné Kádár Jolán ismertet
te a könyvtár másik, a Todoreszku-gyűjteményből származó példányát (MKsz 1929: 221).
A variánsokra már Ján Caplovic felhívta a figyelmet, de nem teljes pontossággal (1019).
Cf. - , ->
Budapest Acad ®* (A-variáns) - Budapest Nat ®* (A-variáns), ® * (B-variáns)
2646
[1] CICERO, Marcus Tullius: M. T. Ciceronis Epistolarum libri quatuor a Johanne Sturmio, ... puerili educationi confecti cum doctorum virorum argumentis et annotationibus quibusdam. Adjectus est ubique ad singulas epistolas geminus numerus: quorum prior librorum, posterior verő epistolarum cujusque libri ordinem observat. - [2] (Erasmus D[esiderius]
Roterodamus: De ratione studii epistola paraenetica ... Christiano Lube- censi.) Leutschoviae MDCLVI typis Laurentii Breveri.
A8-H « I7+1 = [71] föl. - 8° - Orn.
Borda antikvárium 5. sz. ajánlójegyzék. Hungarica 1468-^1711. Bp. (1985) 2119. tétel Levélgyűjtemény és pedagógiai értekezés. - E bibliográfiailag eddig ismeretlen nyomtat
ványról elsőként Borda Lajos adott hírt (Borda antikvárium 5. sz. ajánlójegyzék. Hungarica 1468—1711. Bp., (1985) 2119. tétel). A címlevelet követően Joannes Stvrmius Jacobo Sturmio fratri s. ajánlólevele olvasható Argentinae tertio Calend. Febr. (= január 30.) anno 1539 kelte
zéssel (A2a-b). A főrész négy könyvben részleteket ad közre Cicero levélgyűjteményeiből. Az első két könyvben (A3a -E6b) rövidebb levélrészietek követik egymást, és előfordulási helyüket Cicero levélgyűjteményében marginális jegyzetek közük. A harmadik és negyedik könyvben (E5b - I2b) hosszabb levélrészietek vannak, forrásuk a levél cínftettjének neve alatt olvasható.
Mind a négy könyvben néhol előfordul, hogy a levelek előtt Argumentum foglalja össze a levél tartalmát. Végül Lectori sál. (I3a) vezeti be a kötet végén közölt két levél szövegét, amelyek szerzője Desiderius Erasmus. Az első címe: De ratione studii epistola paraenetica Christiano Lubecensi (I3b - I6a), a másodiké De modo repetendae lectionis (I6a - I7b). A második címben szereplő Christianus Lubecensis a lübecki Christian Northoffal azonos (ld. Bierlaire, Franz:
Érasme et ses colloques: le livre d’une vie. Génévé 1977, 25).
Johann Sturm (1507-1589) iskolai célra összeállított levélgyűjteménye a XVI. század kö
zepétől kezdve igen nagy népszerűségnek örvendett. Ugyanebben az évben Váradon is megje
lentették (2 6 7 4 ) .
A kiadásban közreadott Erasmus-levelek jelentőségét Kecskeméti Gábor méltatta (82).
Cf. 7 5 4 , 2 6 7 4 , 2 8 0 3 , 3 1 6 0 , ->
Budapest Nat ©
-1656 LŐCSE 2647-2648