M A G Y A R O R S Z A G I
N Y O M T A T V Á N Y O K
1 6 5 6 - 1 6 7 0
RÉGI MAGYARORSZÁGI NYOMTATVÁNYOK
Nemzeti múltunk és kultúránk emlékei közül a régi írások és könyvek m ondanak számunkra a legtöbbet. Az építészeti, képzőm űvészeti emlé
kek, muzeális régiségek talán látványosabbak, de ugyanakkor némák. A régi írások és könyvek viszont a régi korok em berének érdeklődéséről, gondolatairól és problém áiról beszélnek. Ez a kötet - az 1473-1600, 16 01-1635 és 1 6 36 -165 5 között megjelent művekről számot adó előző kö
tetek folytatásaként - arról vall, mit tartottak érdemesnek és hasznosnak M agyarországon ki
nyomtatni 1656-tól 1670-ig egyrészt azok, akiknek m ódjukban volt egy-egy könyv kiadását anyagilag támogatni, másrészt azok, akik hazánkban ebben az időszakban a könyvnyomtatásból akartak meg
élni. Túlnyom órészt könyvekről van szó, amelyek között az egykorú tudományosság m inden ága képviselve van, de megtalálhatók anyagában az al
kalmi, olykor csak egyetlen levél terjedelmű nyom
tatványok is. A formális könyvészeti adatok mellett az egyes kiadványok tartalmára és tudom ányos vo
natkozásaira ugyancsak kitér. Határainkon túlról is feltárja a többnyire igen ritka példányok őrzési helyeit. Táblákon bemutatja az összes fennm aradt cím lap kicsinyített mását, a gondosan elkészített tíz mutató pedig minden vonatkozásban lehetővé teszi a gyors tájékozódást.
i
AKADÉMIAI KIADÓ
RÉGI MAGYARORSZÁGI NYOMTATVÁNYOK
1656-1670
A C A D E M I A S C I E N T I A R U M H U N G A R I C A B I B L I O T H E C A N A T I O N A L I S H U N G Á R I Á É
S Z É C H É N Y I A N A
RÉS LITTERARIA HUNGÁRIÁÉ VETUS OPERUM IMPRESSORUM
T O M U S Q U A R T U S
1656-1670
AEDIBUS ACADEMICIS
BIBLIOTHECA NATIONALI HUNGÁRIÁÉ SZÉCHÉNYIANA
BUDAPESTINI MMXII
M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A O R S Z Á G O S S Z É C H É N Y I K Ö N Y V T Á R
RÉGI MAGYARORSZÁGI NYOMTATVÁNYOK
N E G Y E D IK K Ö T E T
1656-1670
1828
AKADÉMIAI KIADÓ
BUDAPEST 2012
I B L I O T H E C A N A T I O N A L I S H U N G Á R I Á É
OPERE
JOANNIS HELTAI, HELENAE PAVERCSIK, PETRI PERGER
e t
JUDITH P. VÁSÁRHELYI
AUXILIO
JUDITH V. ECSEDY
e tSTEPHANI KÁFER
*
HELTAI JÁNOS, PAVERCSIK ILONA, PERGER PÉTER És P. VÁSÁRHELYI JUDIT
MUNKÁJA
V. ECSEDY JUDIT És KÁFER ISTVÁN
KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL
SZERKESZTETTE
P. VÁSÁRHELYI JUDIT
LEKTORÁLTA
BITSKEY ISTVÁN És BORSA GEDEON Megjelent a Magyar Tudományos Akadémia
és az Országos Tudományos Kutatási Alap (Pub K 85 330) támogatásával
A borítón lévő' dísz Pósaházi János: Summás választétel (Kassa 1666) című művének címlapjáról való (RMNy 3288)
ISBN 978 963 05 3434 5 (összkiadás) ISBN 978 963 05 9036 5 (4. kötet)
ISBN 978 963 20 0595 9
© AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST 2012
© ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR, BUDAPEST 2012
Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás,
a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is.
Printed in Hungary
TARTALOMMUTATÓ
Előszó 9
Ú tm utató a mű használatához 12
Az általános rövidítések m agyarázata 49
A rövidítve idézett m űvek jegyzéke 51
Régi m agyarországi n yom tatványok 16 56-1670 57
Appendix 983
A cím lapok és m intalapok képei 1009
M utatók 1011
A m agyarországi nyom dahelyek mutatója időrendben 1013
N yom dam utató, helységek és nyom dászok 1015
Szem élynévm utató 1023
H elynévm utató > 1113
Cím m utató 1194
A m agyar nyelvű énekek és versek incipitm utatója 1225
Tárgym utató 1330
Nyelvi m utató 1343
K önyvtárak m utatója 1345
A fontosabb bibliográfiák konkordanciája 1350
-
INDEX
Praefatio — Preface 9
Institutiones ad usum operis 24
Guide to the w ork 36
A bbreviaturae — A bbreviations 49
Catalogus operum brevius citatorum — List o f the short form s o f quoted works 51 Opera vetera im pressa H ungáriáé — Early printings of H ungary — 16 56-1670 57
A ppendix ■ 983
Im agines titulorum et paginarum selectarum — Facsim ile reproductions o f the
titlepages and o f select pages 1009
Indices — Indexes 1011
Index chronologicus locorum officinarum in H ungaria — Chronological index
o f printing places o f H ungary • 1013
Index alphabeticus locorum ubi typographiae viguerunt cum indice
typographorum — A lphabetical index o f printing places and printers 1015
Index nom inum — Index o f personal nam es 1023
Index locorum — Topographical index 1113
Index titulorum — Index o f titles 1194
Initia cantionum poem atum que H ungaricorum — Incipit index o f H ungárián
poem s 1225
Index rerum — Subject index 1330
Index linguarum — Index o f languages 1343
Index bibliothecarum — Index o f libraries 1345
Concordantiae praecipuorum operum bibliographicorum — Concordances
in the m ost im portant bibliographical w orks 1350
,
ELŐSZÓ
Praefatio Preface
E kiadvány szerves folytatása a Régi Magyarországi Nyomtatványok (RMNy) című mű 1971-ben megjelent első (1473-1600), 1983-ban megjelent második (1601-1635) és 2000-ben megjelent harmadik (1636-1655) köteté
nek. Az azokban követett igényesség és részletesség, amelyek a bemutatott nyomtatványok formai és tartalmi leírásában és a vonatkozó szakirodalmi és nyomdatörténeti összefoglalásban megnyilvánult, kiállta az idő próbáját.
Az RMNy kötetek a kora újkorral foglalkozó szakemberek egyik legfonto
sabb kézikönyvévé váltak.,
A jelen kötet létrejöttén munkálkodók három generációhoz tartoznak.
Borsa Gedeon a kezdetektől fogva fó' motorja a retrospektív bibliográfiai munkálatoknak: az elsó' kötetnek szerkesztője, a másodiknak egyik szerzője, majd a harmadik és a negyedik kötetnek lektora volt. Sőt e kötet készíté
sét az előzőhöz hasonlóan éveken keresztül állandó figyelemmel kísérte, és folyamatos tanácsaival nagyban segítette. A szerzők ezért ezúton is köszö
netét mondanak neki és a jelen kötet másik lektorának, Bitskey Istvánnak, aki hasonló gondossággal nézte át e bibliográfia kéziratát. Már korábban is segített tanácsaival és javaslataival az RMNy szerzőinek, hiszen a második kötetnek is ő volt az egyik lektora.
A szerzők többnyire - Heltai János, Pavercsik Ilona és P. Vásárhelyi Judit — a középső generációhoz tartoznak. A második kötettől kezdve vettek részt a munkában. Mellettük Perger Péter viszont már a legfiatalabb gene
rációt képviseli.
A közreműködők között Káfer István, a biblikus cseh nyomtatványok értő ismerője biztosítja a folytonosságot, hiszen ő is az első kötettől kezdő
dően részt vesz e munkában. A második kötettől fogva folyamatosan tá
maszkodik a szerzőgárda V. Ecsedy Judit nyomdatörténeti tudására. Az ő
magyarországi nyomdák betűtípusait és díszeit feltáró, szisztematikusan
folytatott munkájának gyümölcse a Hungarica typographia eddig megjelent
két kötete.
A feldolgozás folyamán a szerzők - a korábbi gyakorlatot követve - műfa
jok szerint osztották fel egymás között az anyagot.
így Heltai János a vallási vitairatok és a teológiai tézisek műfajcsoportba tartozó nyomtatványok leírását készítette el.
Pavercsik Ilona feladata volt az énekeskönyvek, énekek, gyászversek és gyászbeszédek, katekizmusok, postillák, prédikációk és köszöntőversek, zsoltárok műfajában keletkezett nyomtatványok leírása.
Perger Péter az államelmélet, enciklopédia, jog, históriás énekek, levelek, naptár, orvosi tanácsok, öröknaptár, politika, történelem, törvénycikkek és a vallási társulatokhoz kapcsolódó nyomtatványok műfaját dolgozta ki.
P. Vásárhelyi Judit gondozta a beszéd, bibliakiadások és a Bibliához kap
csolódó nyomtatványok (bibliai idézetek, bibliamagyarázat, a Biblia tar
talmi kivonata), didaktika, elmélkedés, erkölcsi oktatás, filozófiai vizsga
tételek, vallási tanítás, erkölcsi oktatás, imádságok és imádságoskönyvek, iskoladráma, klasszikusok, logika, mennyiségtan, nyelvkönyv, nyelvtan, nyelvtudomány, perikópáskönyv, retorika, szójegyzék, szótár műfajokat.
Heltai János véglegesítette a biblikus cseh nyelvű művek leírásait, ame
lyek Káfer István, majd tanítványa, Kovács Eszter nyelvi és szakirodalmi segítségével készültek. Az egyetlen román nyelvű, cirill betűs kiadványról szóló tétel kidolgozását Nagy Leventének köszönik a szerzőit.
A csupán töredékből ismert, hiányos vagy hamis impresszummal meg
jelent művek nyomtatási helyét és idejét V. Ecsedy Judit határozta meg, sok esetben javítva a korábbi szakirodalom téves nyomdai meghatározá
sait. Lőcse és Kassa vonatkozásában ugyanezt a munkát Pavercsik Ilona végezte el.
A tízféle mutató az előző kötetekben bevált rendszert követi. A nyom
dák és nyomdászok mutatóját V. Ecsedy Judit, a személynévmutatót Heltai János készítette el Kovács Eszter és Szvorényi Róbert segítségével, a hely- névmutató P. Vásárhelyi Judit és Perger Péter munkája. Az incipitmutatót Szvorényi Róbert, a nyelvi mutatót és a tárgymutatót Perger Péter készí
tette. A címek, könyvtárak mutatóját és a bibliográfiai konkordanciákat Kovács Zsuzsanna állította össze.
A példánykimutatást Heltai János véglegesítette Nyáry Zsigmondné elő
zetes adatgyűjtésére támaszkodva.
A címlapfotók gyűjteményét Perger Péter állította össze és gondozta.
A digitális felvételek elkészítéséért Pusztay Istvánnét, az Országos Széché
nyi Könyvtár Fotólaboratóriumának vezetőjét illeti a köszönet.
A latin Útmutatót Tóth Anna Judit, az angolt V. Ecsedy Judit készítette.
A szerzők ezúton is köszönetét mondanak mindazoknak a hazai és kül
földi könyvtárakban és intézményekben dolgozó kollégáknak, akik másola
tokkal vagy kiegészítő adatokkal segítették a bibliográfiai feltáró munkát.
E tekintetben külön ki kell emelni a hungarika-nyomtatványok szempont
jából leggazdagabb gyűjteményben, az OSZK Régi Nyomtatványok Tárában tevékenykedőket folyamatos és készséges segítségükért.
A kutatás feltételeit továbbra is az Országos Széchényi Könyvtár biztosí
totta, amiért köszönet illeti az intézmény mindenkori vezetőit.
A kiadáshoz szükséges -anyagi támogatást az Országos Tudományos Ku
tatási Alapnak (PUB-K 85330) köszönhetjük.
ÚTMUTATÓ A MŰ HASZNÁLATÁHOZ
A Régi Magyarországi Nyomtatványok kötetei azokkal az 1701 előtt meg
jelent nyomtatványokkal foglalkoznak, amelyek a történelmi Magyarország területén bármely nyelven, vagy külföldön egészben vagy részben magyar nyelven jelentek meg. A török megszállás következtében szétszakadt ország valamennyi része szerepel a kötetben, a drávántúli, azaz szlavón- és horvát
országi kiadványok azonban figyelmen kívül maradtak. Minden önállóan kiadott nyomtatvány egy-egy sorszámmal ellátott szakaszban (a továbbiak
ban „tétel”) található.
Jóllehet részletes útmutató olvasható A Régi Magyarországi Nyomtatvá
nyok 1473 és 1600 közötti éveket felölelő első kötetének elején, jónak látszik, hogy - eltérvén az RMNy II. és III. kötetének gyakorlatától - ezen a helyen azt újra közreadjuk, belefoglalván mindazokat a változtatásokat, amelyek a leírt nyomtatványok jellegének megfelelően szükségesnek bizonyultak a II-IV. kötetekben.
A BESOROLÁS RENDJE
A nyomdatermékek felsorolása a megjelenés időrendjében halad. Ha a megjelenés évét nem lehetett biztosan megállapítani, akkor a leírásban vagy
„cr.” (circiter) megjelöléssel a legvalószínűbb év, vagy a megjelenés feltéte
lezhetően legkorábbi és legkésőbbi éve együtt szerepel. Ez utóbbi esetben a nyomtatvány a megadott időköz közepén kereshető. Egy éven belül a kiad
ványok nyomtatási helyük egykorú magyar névalakja (pl. Kassa, Szeben, Várad) szerinti betűrendben sorakoznak. Az ismeretlen helyen nyomtatott művek az év végén találhatók. Ugyanazon nyomda egy éven belüli termékei a címleírás betűrendjét és nem az esetleg pontosan megállapítható nyomta
tási vagy megjelenési időrendet követik.
A tételek felépítése a következő:
1. sorszám
2. címleírás
3. a bibliográfiai hivatkozás
4. műfaji meghatározás és a tartalom részletezése 5. a variánsok
6 . szövegkiadások
7. a kutatási eredmények
8. kapcsolódó tételek 9. példánykimutatás •
1. Sorszám
Sorszámot kaptak azok a nyomtatványok, amelyek példányból ismertek, vagy nyomtatásban való megjelenésük teljes bizonyossággal megerősíthető' forrásközlésen alapul, illetve amelyek megjelenése nagy valószínűséggel fel
tételezhető.
A kizárandó nyomtatványokat, vagyis a téves adatok alapján 1671 előtt nyomtatottnak, vagy ugyancsak tévesen magyarországinak tartott kiadvá
nyokat a kötet végén található Appendix sorolja fel. Ezekre a kizárt nyom
tatványokra ebben a kötetben is az A p p e n d ix szó utal az érvényes sor
számos tételek között, hogy elkerülhető legyen az összetévesztés Apponyi Sándor művével.
Egykorú könyvtári katalógusok értékelésére - még ha azokat később nyomtatásban közreadták is - csak akkor került sor, ha a Szabó Károly utá
ni szakirodalom az így kikövetkeztethető munka egykori létezésével kapcso
latban állást foglalt.
2. Címleírás
A biztosan megjelent nyomtatványok címleírásának első szava verzális, azaz nagybetűkkel van szedve éppen úgy, mint a források alapján idézett kiadványoké: Pl. POSAHAZI. Az utóbbi esetben a cím helyesírása betűhíven követi a forrásul használt közleményt, és » « jel között áll pl. »SEGNERI«.
A feltételezett kiadványok esetében az előzőektől eltérően az első szó is kur
rens, azaz kisbetűs szedésű, és az egész cím <> jel közé került. Ha a nyom
tatvány kizárólag kéziratos másolatban maradt fenn, a kézirat őrzési helyé
re és jelzetére hivatkozás történik.
A címleírás adatai, ha azokat a munkatársak a mű címlapjáról (első lap
járól) eredeti példány vagy megbízható másolat segítségével állapították meg, idéző- és zárójel nélkül állnak. Ezzel szemben » « jel között találhatók az adatok, amelyek csak mások közlésére támaszkodhattak. A címleírások az általánosan elfogadott könyvtári szabályokat (így a zárójelek használa
tát) követik a 2.1-9. pontokban felsorolt bővítésekkel és módosításokkal,
vagyis ( ) jel között állnak a címlapon nem szerepló', de a tárgyalt nyomtat
ványból merített adatok; [ ] jel utal a tartalom alapján szerkesztett címre és a kikövetkeztetett adatokra.
A címleírás részei sorrendben a következőit:
1. a szerző neve 2. a cím
3. a fordító és közreműködő 4. a nyomtatás helye 5. a nyomtatás éve
6. a nyomdász vagy nyomda megnevezése 7. a terjedelem
8. a formátum 9. a könyvdísz.
2.1 .A szerző neve
a címleírás elején közismert és irodalmilag elfogadott alakjában áll. E te
kintetben az RMSz = Régi Magyarországi Szerzők (Bp. 2008) című össze
állítás volt a mértékadó. A magyar irodalomtörténet hagyományainak és igényeinek megfelelően szerzőként szerepelnek a magyar nyelvre fordítók, mert az eredeti művet a fordítás során többnyire jelentősen átalakították.
Prózai műveknél a fordító-szerző neve után „transl.” megjelölés áll. A bibliai könyvek és jogszabálygyűjtemények fordítói nem szerepelnek szerzőként, mivel ezeknek a műveknek fordítása messzemenően szöveghűséget kíván.
A transl. analógiájára került alkalmazásra az ed. (editor) és red. (redactor) rövidítés.
2.2. A cím
túl hosszú cím esetén rövidítve van. Ilyenkor az elhagyott, kevésbé jelen
tős szavak helyét három pont jelöli. Elmarad a címleírásból a címlapon lévő bibliai idézet, vers vagy kronosztichont tartalmazó jelmondat szö
vege, még akkor is, ha a címlap élén áll. Ilyenkor a tartalmi leírás ele
jén történik utalás arra, hogy a címlapon bibliai idézet(ek) található(k).
A szövegnek a Biblián belüli pontos helyének közlésére továbbra sem ke
rül sor. A szerző neve viszont szerepel akkor is, ha a címlap élén (pl. ge-
nitivusban) áll. ,
A címleírás nem tükrözi részletesen a régi nyomtatványon látható cím betűfajtáit, ékezeteit, sorvégződéseit, mert az azonosításhoz a kötet végén címlap-reprodukciók állnak rendelkezésre. A központozás és a verzálisok használata tekintetében a címben látható formák a mai helyesírás követel
ményeinek megfelelően módosultak.
A címszövegekben található rövidítések feloldása a kiadványok tartalma alapján általában ( ) jelben áll, kivéve a következő' igen gyakran előfordu
lókat: Acad. = Academia vagy Akadémiai; Akad. = Akadémia; d. = doctor;
d. d. d. = dat, donat, dedicat; kegyel. = kegyelméből; 1. b. = liber baro; N. T.
= Nóvum Testamentum; p. = páter vagy professzor; p. c. = poéta coronatus;
p. 1. c. poéta laureatus caesareus; p. m. = piae memoriae; r. p. = reverendus páter; Ss-. = -Sacrosancta; theol. = theologia vagy theologiae. A vizsgatételek leírásában a védés egykorú kézzel beírt keltezése ( ) jelbe került, a hiányzó keltezést három zárójelbe tett pont jelzi (...).
Ha a nyomtatványnak nem volt címe, vagy az elveszett, akkor az irodalom
ban elfogadott vagy más kiadás alapján feltételezhető cím olvasható [ ] záró
jelben. Azonos énekek különböző, eltérő című kiadásainak egyedi címeit [ ] zá
rójelbe tett, szerkesztett, egységesítő cím előzi meg. A címlapnak a címhez és impresszumhoz szorosan nem tartozó részei (nótajelzés, idézet stb.) a leírásban nem szerepelnek.
2.3. A fordító és közreműködő
neve csak akkor szerepel a cím után - ritkított szedésben ha az a címla
pon olvasható, vagy ha szerző nélküli műveknél a fordító a műből megálla
pítható.
2.4. A nyomtatás helye
a könyvben használt alakban és végződéssel szerepel. Ha a műben nem ta
lálható, a kutatás által megállapított hely a nyomtatvány nyelvének megfe
lelő egykorú névalakban áll szögletes zárójelben [ ].
2.5. A nyomtatás éve
Ha a nyomtatás éve a címből származik, ahol római számmal, vagy kronosztichonban jelölték azt, akkor az az impresszumba illesztve ( )-ben, római számmal olvasható. Ugyancsak kerek zárójelben van az évszám ak
kor is, hogyha az év a kolofonban áll. Hogyha pedig a nyomtatvány más részéből származik, előfordulási helyét a magyarázatok tüntetik fel.
A meghatározott évre kiadott naptárak az előző év nyomdatermékei kö
zött találhatók, kivéve, ha a nyomtatványban más kiadási év szerepel.
2.6. A nyomdász vagy nyomda megnevezése
a nyomtatványban használt alakban, de általában alanyesetben és utónév
nélkül áll.
Következetesen rögzítve vannak a további adatszerű elemek is, pl. a megjelentetés költségeit viselő neve (impensis), az esetleges kiadó, privilégi
umok stb., de elmaradt minden fölösleges szó.
A kikövetkeztetett nyomdászok továbbra is csak vezetéknévvel szerepel
nek, kivéve, ha az egyértelmű azonosításhoz a keresztnév is szükséges.
A [ ]-ben szereplő impresszumadatok (a nyomtatás helye, éve és nyomdá
sza) magyarázata a tartalmi részletezésben kereshető.
2.7. A terjedelem
leírása a) a füzetbeosztás képletéből és b) a levelek vagy lapok összegezett számából áll. (Az „ív” megjelölés helyett ugyancsak a III. kötettől kezdődően az egyértelműbb „füzet” megnevezés szerepel.) A kettőt egyenlőségjel köti össze.
a) A füzetbeosztás képletében a füzetek leveleinek számát az RMNy III.
kötetétől kezdve minden esetben kitevő jelzi. Pl.
A8 B4- H 4
Az elveszett vagy kikövetkeztetett füzetjelek [ ] zárójelben állanak. Pl.
A 8 B4 [C-G ]4 H4
Az üres [ ] zárójel jelzés nélküli füzetet jelent. Pl.
[ ]4 A 8 B4 [C -G ]4 H4
A könyv eredeti állagába tartozó üres levél jelölése úgy történik, hogy a füzetjei kitevőjében a nyomtatott levelek számát összeadásjel után az üres
levelek száma követi. Pl. •
A3+I vagy H2+2
Ha kétséges, mert a nyomtatvány vége minden példányból hiányzik, úgy kérdőjel kerül a végére. Pl.
J J 2 + 2 ?
Ha a könyvben levő füzetek levélszáma szabályszerűen váltakozik, ezt a füzetbeosztás képletében a füzetjelek után kitevőben álló „alternatim” szó jelzi, amely után kitevőben a váltakozó levélszám található. Pl.
^ _ j^ a lte rn a tim 8 et 4
A füzetjelzés betűi között nincsen vessző. Pl.
A4 B4 *
Hogyha az ábécé ismétlődik, vagy ha a normál ábécé mellett valamilyen más jelölés is van, úgy a füzetjelzés betűi közé vessző kerül. Pl.
Ha a füzetben illusztráció vagy más betoldás van, annak pontos helyét meg
adjuk a füzeten belül:
Hogyha több önálló mű van egy bibliográfiai egységen belül (ez a címleírás
ban [1] - [2]-vel tükröződik), és az egyes részek füzetjelzése új ábécével kez
dődik, azokat pontosvessző választja el egymástól. Pl.
b) A terjedelem összegezése általában levélszám (folio) szerint történik.
Ha azonban a nyomtatványban lapszámozás (pagina) található, a terjede
lem összegezése is a számozott és számozatlan lapok számát mutatja. Pl.
[ ]4 A8 B4 [C -G ]4 H4 = [40] föl. vagy [ ]4 A8 B4 [C-G ]4 H4 = [8] + 72 pag.
A terjedelem összegezésénél az üres levelek vagy lapok száma nem számít bele, ezért előfordul, hogy az “egyenlet” két oldala nem azonos egymással. Pl.
f ]3+1 A8 B4 [C -G ]4 H4 = [39] föl. vagy [ ]4 A8 B4 [C -G ]4 H2+2 = [8] + 68 pag.
A nyomtatvány füzetjelzésében, lapszámozásában előforduló sajtóhibák nincsenek jelölve, hogyha utána helyes a folytatás. Hogyha a lapszámozás a nyomtatvány végén téves, [ ]-ben szerepel a helyesbítés.
megjelölése az ívfüzetek hajtogatásának megfelelően 2°, 4°, 8° stb., tekintet nélkül azok méretére. Ezt az egyleveles kiadványoknál a nyomtatás tükrének mm-ben megadott nagysága helyettesíti. Pl. 420x310 mm. Az első szám min
dig a magasságot jelöli.
A4- Z 4, Aa4-D d 4 vagy H4, A 4- Z 4, *4
- A 8 B,_6, [ ] i , B 7_8, C 8- E 8
a 12- g 12; A 12- ! 12 = 168 + 215 pag.
2.8. A formátum
2.9. A könyvdísz
A könyvdíszeket a következő rövidítések jelölik:
S map.
ül.
ins.
= hangjegy - térkép
= illusztráció
= címer, nyomdászjelvény
orn.
init.
= könyvdísz (záródísz)
= iniciálé
tit. calcographicus = rézmetszetes díszcímlap föl. tit. color. = a címlapon piros nyomás is van
color. = nemcsak a címlapra, hanem a nyomtatványra vagy annak egyes részeire is piros festékkel nyomtak.
A térképek, illusztrációk, címerek és nyomdászjelvények száma is meg van adva, ha az tíznél kevesebb. Ha ennél több, úgy erre a szám helyén álló
„múlt.” rövidítés utal.
Bármely dísz (záró, keret, vagy iniciálé), amelyik öntött cifrákból van ösz- szerakva, nem számít könyvdísznek. Ezért az ablakos iniciálé is csak abban az esetben számít iniciálénak, hogyha az egyedi fametszet.
az ismertetett nyomtatvány eddig megjelent legjobb és legfontosabb könyvé
szeti leírását, illetve leírásait tünteti fel kronológiai rendben.
a) A meghatározás röviden megjelöli a nyomtatvány műfaját (naptár, nyelvkönyv, bibliafordítás, vitairat stb.), formáját (verses, párbeszédes, ki
vonatos, idő- vagy betűrendes stb.). Nyelvét csak akkor, ha az eltér a cím nyelvétől, vagy a címből egyértelműen nem állapítható meg. Az észak-ma
gyarországi nyomdákban megjelent szláv nyelvű művek általában a bibli
kus cseh nyelvű meghatározást kapták. Természetes, hogy szövegükben idő
vel lassan fokozódó mértékben megjelennek szlovákizáló tendenciák. Ezek mértékéről állásfoglalás azonban nem történik.
A vallásos tartalmú nyomtatványok felekezeti hovatartozását ma hasz
nálatos elnevezés (katolikus, evangélikus, református, unitárius stb.) jelöli.
b) A tartalmi részletezés felsorolja a nyomtatvány járulékos részeinek (bevezetés, ajánlás, előszó, függelék stb.) címét, szükség esetén röviden is
merteti azok tartalmát; részletezi a nyomtatvány főrészének beosztását.
E felsorolásban és ismertetésben a nyomtatvány szövegéből idézett szavak, kifejezések vagy mondatok kurzív írással, hangzóhű átírásban szerepelnek.
Az ajánlás szöveges vagy szöveg nélküli voltára minden esetben utalás tör
ténik.
Újdonság az előző kötetek gyakorlatához képest, hogy az eddigi szöveges leírást továbbra is megőrizve most az egyes tartalmi egységek címe mellett
3. A bibliográfiai hivatkozás
4. Műfaji meghatározás és a tartalom részletezése
kerek zárójelben áll a pontos lapszám, illetve ennek hiányában a megfe
lelő füzetjelzés (utalással a levél rektó (a) vagy verzó (b) lapjára), ahol az említett rész a nyomtatványban található. Az előző kötetekben csupán az énekgyűjtemények ismertetésében szerepelt levél- vagy lapszám a magyar nyelvű versek kezdőszavai (incipit) mellett.
A nem magyar, latin, német nyelven íródott munkák esetén a tartalmi részletezés mindig címük magyar fordításával kezdődik. Főbb tartalmi ré
szeik címe és a belőlük származó idézetek abban az esetben olvashatók ma
gyar fordításban is, ha olyan többletinformációkat tartalmaznak, amelyek a tétel más részeibe nem kerültek be. A biblikus cseh és horvát nyelvű idé
zetek átírásában csak az egykorú kiejtést és nyelvállapotot nem befolyásoló modernizálás történt: ez = c; g = j; j = í; ss = s; v = u; w = v.
A tételek szövegében előforduló helynevek a XIX-XX. század forduló
ját, vagyis a tömeges helynévmagyarosítást és a többes névhasználat (pl.
Szeben) megszüntetését megelőző formában olvashatók. Az újabb magyar elnevezésekről a helynévmutatóban utalók találhatók.
A nyomtatványt díszítő címerek, nyomdászjelvények és illusztrációk itt vannak megemlítve.
5. A variánsok
Variánsnak minősül az egyazon kiadásból származó, de valamilyen okból részben megváltoztatott szedésű nyomtatvány. A különböző évekből szár
mazó variánsok külön tételben találhatók. Figyelmen kívül maradtak azon
ban azok az eltérések, amelyek a sajtóhibáknak a kiadvány előállítása során történt kiigazításából eredtek.
6. Szövegkiadások
Ebben a részben olvashatók azok a hasonmás- és szövegkiadások, va
lamint fordítások, amelyek egy-egy tárgyalt régi magyarországi nyomtat
vány egészéről vagy jelentős részéről tudományos vagy irodalmi tanulmá
nyozás céljából 1800 után készültek. A magyar versek szövegkiadásairól az incipitmutató tájékoztat; ezeknél ugyanis legtöbbször valamennyi kiadás szöveg-variánsa párhuzamosan megtalálható.
7. A kutatási eredmények
ismertetése általában a címleírás részeinek sorrendjében található. Elöl áll
nak tehát a szerzőt érintő problémák, ezt követik a mű eredeti szövegére és
tartalmára vonatkozó ismeretek, majd a nyomtatás adatait és körülményeit
érintő megállapítások. Ugyanitt van helye a művet tárgyaló legfontosabb szakirodalom ismertetésének is.
A szerzőre, a műre és a nyomdára vonatkozó összefoglaló ismertetés annál a nyomtatványnál található, amelyben a nyomda, a szerző vagy a mű először sze
repel, és amely példányból is ismeretes. Az életrajzban a szerző külföldön meg
jelent, a Régi Magyar Könyvtár III. kötetébe felvett műveire is utalás történik.
Az életrajzok gyakran külön hivatkozás nélkül támaszkodnak a követke
ző művekre:
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I-XIV. Bp. 1891-1914;
Stoll Béla, Varga Imre, V. Kovács Sándor: A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 1772-ig. Bp. 1972;
Lukács, Ladislaus: Catalogi personarum et officiorum Provinciáé Austriae S. J. I-V . Romae 1978-1990;
Lukács, Ladislaus: Catalogus generális seu nomenclator bibliographicus personarum Provinciáé Austriae S. J. (1551-1773) I—III. Romae 1987-1988;
Slovensky biograficky slovník. I-VI. Martin 1986-1994;
Új Magyar Irodalmi Lexikon. I—III. Szerk. Péter László. Bp. 1994, 2000;
Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Bp. 1977.
Wix Györgyné: Régi Magyarországi Szerzők. I. Szerk. P. Vásárhelyi Ju
dit. Bp. 2008.
8. Kapcsolódó tételek
Cf. jelzés után az egyes nyomtatványok ismertetésének a végén sorszá
mok jelzik azokat a régi magyarországi nyomtatványokat, amelyek az is
mertetett nyomtatványnak a) más kiadása
b) bővítése vagy rövidítése c) más kötete
d) magyar eredetiből való fordítása e) vitairatoknál az előzmény és a válasz
f) sorozat tagja; a hosszabb naptársorozatoknál felkiáltójeles utalás törté
nik az első, példányból is ismert tagra, ahol teljes felsorolás található.
Utalás történt azokra a kiadásokra is, amelyekben ugyan a tárgyalt mű nem teljes egésze, de jelentős része megtalálható.
Ide kerülnek azoknak a nyomtatványoknak a sorszámai is, amelyek ugyanarra az alkalomra (pl. esküvő) készültek, mint az ismertetett kiadvány.
A kapcsolódó tételek sorszámai között a tárgyalt kiadvány sorszáma he
lyén gondolatjel áll, a *-gal jelzett sorszám pedig a műnek az előző kötetek
ben olvasható részletes ismertetésére utal. A felkiáltójel arra a tételre vonat
kozik, amelynél a kapcsolatban álló kiadványok teljes felsorolása található.
Az eló'zó' három kötet sorszámait itt pontosvessző zárja le. Ha 1671-1800 közötti hazai kiadása is van a nyomtatványnak, arra —> jel figyelmeztet a sor végén.
A naptárak és az erdélyi országgyűlési törvénycikkek esetében az azonos számsorok gyakori ismétlésének elkerülése végett csupán az egyes nyomdai sorozatok első, példányból ismert darabjánál található meg a teljes confer (cf), a további tételek csupán erre a számra utalnak.
9. Példánykimutatás
Az 1601 előtt készült magyarországi nyomtatványok ritkasága indokolt
tá tette valamennyi példány számbavételét. Ezért az RMNy I. kötetében a példánykimutatás rovata teljes képet kívánt adni az akkor fellelhető pél
dányokról és azok állapotáról. Mindössze a nem Magyarországon készült és csak részben magyar nyelvű nyomtatványok után jelzi „etc.” azt, hogy a kiadvány nem ritkaság, ép még számos, más külföldi gyűjteményekben is megtalálható.
A helynevek a mai hivatalos közigazgatási névformát követik. A gyűjte
mény neve - amennyiben azt a helynév mellett a megkülönböztetés miatt szükséges feltüntetni - rövidített alakban áll. A rövidítések feloldását és a gyűjteményekre vonatkozó esetleges megjegyzéseket a könyvtárak mutató
ja tartalmazza.
Az RMNy II. kötetétől kezdődően a XVII. századi régi magyarországi nyomtatványok fennmaradt példányainak felsorolása teljességük jelzésével csak akkor hiánytalan, ha a tárgyalt nyomtatványból csupán tíz vagy annál kevesebb példány ismeretes jelenleg. A többi esetben az Országos Széchényi Könyvtár RMNy szerkesztőségének teljességre törekvő nyilvántartásának összegezése olvasható: hány könyvtárban és hány példányban található meg a kiadvány. Ezt követően - az RMNY III. kötetének gyakorlatát követően a tíz legjelentősebb régi magyarországi könyvállománnyal rendelkező könyv
tár felsorolása következik, amelyekben a tárgyalt nyomtatványból példányt őriznek.
Az alábbi gyűjtemények, ha az adott műből rendelkeznek példánnyal, minden esetben szerepelnek:
Budapest
Országos Széchényi Könyvtár (Nat)
Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára (Acad)
Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtára (Univ)
Debrecen
Tiszántúli Egyházkerület Nagykönyvtára (Ref) és/vagy Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár (Univ) Szeged
Szegedi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár (Univ) és/vagy Somogyi Könyvtár (Civ)
Bratislava (Pozsony)
Univerzitná kniznica (Univ) Martin (Turócszentmárton)
Slovenská národná kniznica (Nat) Cluj-Napoca (Kolozsvár)
Biblioteca Filialei Cluj-Napoca a Academiei Románé (Acad) Biblioteca Centralá a Universitatii Victor Babe§ (Univ) Tárgu Mure§ (Marosvásárhely)
Biblioteca Documentará Teleki §i Bolyai
Ha az említett gyűjteményekben nem található példány, akkor is sze
repel a felsorolásban legalább egy-egy szlovákiai és romániai példány, és ha őriznek példányt, lehetőleg a hungarológiai kutatás szempontjából leg
fontosabb európai kutatóhelyek is: Bécs, Berlin, London, München, Párizs, Prága, Wolfenbüttel, Zágráb stb.
Minden fellelhető példányt egy kör jelöl. A Szabó Károly (RMK) által is felsorolt példányok minden esetben szerepelnek. Ha egy példány időközben egyedileg más gyűjteménybe került, úgy a kör után zárójelben a Szabó Ká
roly által megjelölt, korábbi lelőhely is szerepel. A más gyűjteménybe olvadt könyvtáraknak az RMK által ismert példányainál csak a jelenlegi gyűjtő
hely van megadva, mert a régi könyvtárak sorsáról a könyvtárak mutatója tájékoztat. A ma már fel nem lelhető, de Szabó Károly által még ismert pél
dányra „olim” , azaz egykori példányként történik utalás.
A körbe írt szám a példány teljességét jelenti:
© teljes példány ép címlappal
© csonka példány, legfeljebb 10% hiányzik
© csonka példány, 10-50% hiányzik
© töredékes példány, 50%-nál több hiányzik
O a teljességre vonatkozó adatok hiányoznak <
A ©, © vagy @ számmal jelzett, tehát csonka példányok jele után * jelzi az ép vagy alig sérült címlevelet. A teljesség szempontjából csak az eredeti levelek számítanak, a hasonmás és a kézírásos pótlások tehát figyelmen kí
vül maradtak.
Ha az eredeti nyomtatvány budapesti könyvtárban nem található meg vagy csak csonka példány áll rendelkezésre, cop. rövidítéssel budapesti rep
rodukciós másolatuk is fel van tüntetve.
A MUTATÓK ÉS A KONKORDANCIÁK
mindig sorszámra utalnak. A kötet használójának a következő' mutatók állanak rendelkezésére:
1. A nyomdahelyek mutatója időrendben 2. Nyomdamutató, helységek és nyomdászok 3. Személynévmutató
4. Helynévmutató 5. Címmutató 6. Incipitmutató 7. Tárgymutató 8. Nyelvi mutató 9. Könyvtárak mutatója
10. A fontosabb bibliográfiák konkordanciája: RMK, Sztripszky, Dézsi:
Suppl., Caplovic, Knihopis, Nágler, BRV.
A mutatók az első kivételével a betűrendet követik.
A helynévmutatóban egyes helyneveknél a különböző intézményekre vonatkozó adatok elkülönítve állnak, így ez intézménymutatóként is hasz
nálható.
A tárgymutató az iskoladrámákat és a vizsgatételeket iskolánként so
rolja fel.
A konkordanciák a korábbi szakirodalomról e kötetre utalnak.
INSTITUTIONES AD USUM OPERIS
Volumina Rei Litterariae Hungáriáé Veteris Operum Impressorum, omissis operibus Croaticis et Sclavonicis quae trans Dravum excusa sunt, libros et paginas singulares continent, quae ante annum 1701. regionibus ad Hungáriám per Turcos dilaceratam pertinentibus qualibet lingua aut extra Hungáriám idiomate Hungarico typis exscripta sunt. Singula opera, si separatim edita sunt, in propriis capitulis, quae numeris continuis designantur, reperiri possunt.
Quamquam in principio primi voluminis huius operis, quod annos ab 1473. usque ad 1600. complectebatur, instructio ubera edita est, discedens tamen ab usu voluminis alterius et tertii hoc loco eam denuo prodere placebat commutationibus omnibus additis, quae necessariae in libris II.-IV. propter opera descripta gradatim mutata factae sunt.
ORDO ENUMERATIONIS
Enumeratio exemplarium ordine annorum, quibus edita sunt, servato procedit. Qui annus, si accurate constitui non potest, in exemplari descri- bendo aut annus maximé probabilis abbreviatione „cr.” (id est circiter) praemissa, aut anni inter quos exemplar prelum reliquisse conici potest, proponuntur; quod si ita est, opus medio annorum spatio insertum est.
Exemplaria eodem anno impressa per litterarum ordinem locorum ubi typis descripta sunt subsequuntur. Appellatio autem sedium officinarum typographicarum forma eiusdem aetatis usitata conscripta est (e. g. Bras
só, Szeben, Várad). Opera verő loco incognito excusa in fine singulorum annorum inveniuntur. Exemplaria denique eiusdem officináé eodem anno impressa ordinem litterarum titulorum sequuntur neglecto ordine probabili imprimendi vei edendi.
Capitula singula sic componuntur:
1. Numerus
2. Descriptio tituli
3. Relationes bibliographicae
4. Constitutio argumenti eiusdemque per partes expositio 5. Variae editiones
6. Editiones recentioris temporis
7. Summa inquisitionum earum quae ad opus spectant 8. Capitula cum opere de quo agitur cohaerentia 9. Elenchus exemplarium.
1. Numerus
Numeros proprios habent opera typis exscripta, quorum exemplaria exstant vei ex fontibus certis affirmatisque comprobatum est, vei fere pro certo haberi potest ea vere impressa esse.
Exemplaria excludenda, quae per errorem ante 1671 sive item falso in Hungaria edita aestimabantur, in Appendice enumerantur. Et in hoc volumine ad haec exemplaria exclusa inter capitula numeros proprios habentia monitio semper verbo ,Appendix?’ datur, ut cum opere Alexandri Apponyi confusio evitari pqssit.
Catalogi et inventarii bibliothecarum manuscripti in hoc aetate — etsi postea typis impressi - tantum examinati sunt, si etiam publicatio alia post volumina Caroli Szabó evulgata existentiam operis, quod conici potest, affirmabat.
2. Descriptio tituli
In titulis describendis verbum primum operum certe impressorum litteris maiusculis expressum est, haud secus ac operum non ex exemplari séd publicatione allatorum, e.g. POSAHAZI. In hac re orthographia tituli ad litteram sequitur publicationem, quae sicut fons considerata est, et signis citationis » « inclusus est, e.g. »SEGNERI«. Tituli operum, quorum editiones tantum conici possunt, compositione typorum currenti, id est minusculis primi verbi descripti atque inter signa <> inclusi sunt. Si opus tantum manu scriptum servatum est, locus et signum eius datur, ubi invenitur.
Descriptio tituli, si pagina titularis exemplaris ipsius a collegis videbatur aut alio certo et firmo modo e.g. ex photocopia cognoscebatur, caret signis citationis et uncis. At descriptiones ex fontibus publicatis constitutae inter signa » « positae sunt.
Descriptiones titulorum communes leges bibliothecales sequuntur
— e.g. in usu quadratorum et rotundorum uncorum [ ] , ( ) — quae tamen
amplificantur et immutantur, sicut infra in articulis 2.1-9. enumerantur,
id est signa ( ) notant indicia in pagina titulari non reperta, ex exemplari
ipso tamen firmata; inter signa [ ] titulus ex argumento libri compositus et alia indicia coniecta inveniuntur.
Partes titulorum describendorum sequenti ordine componuntur:
1. Nomen auctoris 2. Titulus operis
3. Nomen interpretis vei adiutoris 4. Locus imprimendi
5. Annus imprimendi
6. Nomen typographi aut typographiae
7. Registrum foliorum numerusque paginarum 8. Forma seu plicatura foliorum
9. Ornamenta typis impressa
2.1. Nomen auctoris
Nomen auctoris in principio descriptionis tituli ad formám omnibus notam et in rebus litterariis acceptam invenitur, quo modo per Auctores Veteres Hungáriáé (abbreviatum RMSz, editum Budapestini 2008) divulgatum est.
Ut mos est in história litterarum Hungaricarum conscribenda ii, qui ope
ra sermonis externi Hungarice reddunt, pro auctoribus habentur, quia illa interpretantes plerumque graviter commutaverunt. Nomen interpretis textus prosae orationis etiam abbreviatione „[transl.]” designatur. Interpretes autem Sacrorum Bibliorum, necnon thesaurorum iuris normarum nunquam pro auctoribus in libris describendis leguntur, quia in interpretandis huiusmodi operibus maxima fides requiritur. Abbreviationes „[ed.]” (^editor) et [„red.”]
(=redactor) per analogiam abbreviationis „[transl.]” introductae sunt.
2.2. Titulus operis
Titulus perlongus operis non perscribitur et pro verbis minoris momenti omissis tria puncta interponuntur. Citationes Biblicae, carmina, sententiae cum chronosticho omittuntur, etiam si eae prima verba tituli sint. Quod si ita est, in initio constitutionis argumenti ostenditur, si in pagina titulari citationes Biblicae inveniuntur. Locus, ubi textus in Bibliis Sacris repertus est, velut ac in prioribus voluminibus, non datus est. Descriptio tituli etiam nomen auctoris continet, si id quasi membrum tituli (e.g. in casu genitivo) paginae titulari praesit.
In titulis describendis diversae litterarum formáé in operibus veteribus
adhibitae non redduntur, neque apices notaeque syllabarum vei fines
singularum linearum signantur. Haec omnia in fine huius voluminis exemplis
paginarum titularium photographicis effingi curavimus. Interpunctio et usus litterarum versalium ad ortographiam hodiernam accommodantur.
Abbreviationes in titulis generaliter ex operibus solutae inter uncos rotundos () stant, nisi hae frequentissimae: Acad. = Academiae; Akad. = Aka
démia; d. = doctor; d. d. d. = dat, donat, dedicat; kegyel. = kegyelméből; 1. b. = liber baro; N. T. = Nóvum Testamentum; p. = páter aut professor; p. c. = poéta coronatus; p, 1. c. = poéta laureatus Caesareus; p. m. = piae memoriae; r. p.
= reverendus páter; Ss. = Sacrosancta; theol. = theologia aut theologiae. In thesibus describendis dátum promotionis manuscriptum inter uncos rotundos ( ) positum est. Si dátum deest, puncti trés uncis inclusi significant (...).
Si opus titulum nullum habét aut titulus periit, nomen operis in phi- lologia receptum aut titulus ex ceteribus editionibus eiusdem operis desumptus inter uncos quadratos [ ] reperitur. Titulis earundem cantionum in diversis editionibus discrepantibus praecedit inscriptio ratione unificata uncis quadratis [ ] indusa.Verba paginae titularis, quae ad titulum strictius non pertinent (e.g. significatio moduli „ad notam”, citata ex aliis operibus etc.), descriptionibus desunt.
i
2.3. Nomen interpretis vei adiutoris
Nomen interpretis vei adiutoris tunc tantum post titulum invenitur (et quidem typis latius dispositis), si in pagina titulari legitur vei - si opus nomine auctoris caret — ex ipso opere constitui potest.
2.4. Locus imprimendi
Locus imprimendi ea forma eoque casu grammaticali describitur, quibus in ipso opere legitur. Si in opere non invenitur, nomen loci ratione et disciplina confirmati in lingua operis et in forma eiusdem aetatis usurpata uncis quadratis [ ] inclusum exponitur.
2.5. Annus imprimendi
Si locus vei annus imprimendi derivatur titulo, ubi notis numericis Romanis aut chronosticho notatus est, inter alia indicia imprimendi uncis rotundis ( ) inclusus et notis numericis Romanis signatus est. Annus in colophone positus item uncis rotundis circumcluditur. Si in parte alia operis invenitur, locus eius in subsequentibus explanationibus légi potest.
Calendaria ad annum certum edita omnino inter opera anno antecedenti
impressa describuntur, nisi in ipso opere alius annus impressionis legitur.
Nomen typographi aut typographiae ea forma, qua in ipso opere invenitur, séd in nominativo casu et praenomine omisso describitur.
Indicia etiam reliqua consequenter descripta sunt, e.g. nomen personae, cuius impensis opus in lucem proditum erat („impensis”), editor fortuitus, privilegia etc., séd omnia verba superflua praetermissa sunt.
Nomina typographorum in libro non impressorum consequenter prae- nominibus omissis describuntur nisi, quod praenomen quoque ad identi- ficandum sine dubio significari necesse erat. Explanationes ad indicia impressionis (locus et annus imprimendi, nomen typographi) uncis quadratis indusa in constitutione argumenti quaeri possunt.
2
.6
.Nomen typographi aut typographiae
2.7. Registrum foliorum numerusque paginarum
Registrum foliorum numerusque paginarum constat a) ex registro signaturarum fasciculorum operis, et b) ex foliorum paginarumve summa.
(Loco nominationis „charta” - „ív ” - ab tertio volumine semper vocabulo
„fasciculus” - „füzet” - utitur, quod id magis consentiens esse videatur.) Registrum cum summa paginarum signo mathematico aequationis coniunctum est.
a) Numerus foliorum, quae fasciculi singuli continent, a tertio volumine huius operis semper typis minutis elevatis signaturae superadditur. E.g.
A8 B4- H 4
Litterae fasciculorum in exemplaribus hodie iám perditorum, quarum nume
rus tamen aliunde computari potest, uncis quadratis [ ] sunt inclusae. E.g.
A8 B4 [C -G ]4 H4
Unci quadrati vacui [ ] significant fasciculum sine ulla nóta. E.g.
[ ]4 A8 B4 [C-G ]4 H4
Numerus foliorum a typis vacuorum signo additionis + ad numerum foliorum impressorum additur. E.g.
1
A 3+l vei H2+2
Si dubium est, quia finis operis in omnibus exemplaribus deest, signum interrogationis superadditur. E.g.
H2+2?
Si numeri foliorum in fasciculis ordine subsequentibus constanter alternant, in formula vocabulum alternatim additur ad numeros alternos notarum fasciculorum. E.g.
A —H alternatim 8+4
Inter litteras signaturarum fasciculorum comma non est. E.g.
A 4 B4
Si ordo litterarum repetitus vei aliae notae, quam litterae alphabeticae usae sunt, litteris signaturarum fasciculorum comma interponitur. E.g.
A4 - Z 4, Aa4 - Dd4 vei 4, A 4- Z 4, *4
Si fasciculus imagines continet, quae et „illustrationes” dicuntur, vei quae- dam alia inseruntur, locus eorum sic datur:
A » B ^ n 1, B 7_8, C 8- E 8
Si capitulum bibliographicum plura opera separata continet (quod in descriptione tituli sicut [1| - [2] significatum est, et register foliorum partium singularum ordinem litterarum rursum incipit, dividuntur per signum E.g.
a12- g 12; A 12- I 12 = 168 + 215 pag.
b) Summa signo mathematico aequationis introducta semper numerum foliorum ostendit. Si opus paginas numératas habét, summa numerum pa- ginarum numeratarum et sine numeris ostendit. E.g.
[ ]4 A 8 B4 [C-G ]4 H4 = [40] föl. vei [ ]4 A 8 B4 [C -G ]4 H4 = [8] + 72 pag.
Summa nunquam comprehendit numerum foliorum a typis vacuorum et paginarum, ergo fit, ut summáé duarum partium huius aequationis mathematicae discrepent. E.g.
[ ]3+1 A8 B4 [C -G ]4 H4 = [39] föl. vei [ ]4 A8 B4 [C -G ]4 H2+2 = [8] + 68 pag.
Errata typographica in registro foliorum numeroque paginarum non sunt significata, nisi et numeri consequentes incorrecti sunt. Si numerus paginarum in ipso fine operis impressi falsus est, correctio in uncis quadratis [ ] data est.
2.8. Forma seu plicatura foliorum
Forma seu plicatura foliorum fasciculos librorum complicatos sequitur et
notis 2°, 4°, 8° etc., nunquam eorum mensuris significatur. Opera dimensa
unius folii magnitudine partis paginae typos exscriptae per millimetra (mm)
internoscuntur. E.g. 420x310 mm. Numerus primus semper altitudinem
significat.
2
.9
.Ornamenta typis impressa
In ornamenta designanda sigla vei notas compendiarias contulimus ut
Si numerus mapparum, illustrationum, insignium (typographi) facit minus quam decem, numerus eorum datur. Supra numerum decem abbre- viatio „múlt.” legitur.
Quodcumque ornamentum (ornamentum finálé, lineare, primae litterae decoratae, quae et „initiales” dicuntur) compositum ex particulis fusis, quae etiam „flosculi” dicuntur, in numero ornamentorum non refertur.
Ergo primae litterae in „fenestris” locatae pro initialibus non valent, nisi xylographiae unicae sunt.
Relationes bibliographicae optimam et gravissimam operis descriptionem studiis virorum doctorum antehac confectam proponunt.
aj In argumento constituendo breviter exponitur, quid opus contineat (e.g. calendarium, liber grammaticus, translatio Bibliorum Sacrorum, libellus controversiarum polemicarum etc.), quam formám habeat (e.g. opus versibus aut dialogis conscriptum, compendiosum, ordine chronologico vei alphabetico dispositum), quo sermone confectum sit (nisi e titulo sine dubio cognosci possit). Opera in typographiis Hungáriáé septemtrionalis lingua Slavica edita sicut opera linguae Biblico-Bohemicae definita sunt. Videlicet rationes Slovacicas gradatim in textu eorum apparuisse. Non est nostrum
de modo earum agere. „
sequuntur:
í
map. =
ill.
ins. =
orn. =
init. =
tit. calcographicus = föl. tit. color. =
color. =
notae musicae
tabulae geographicae, quae et „mappae” dicuntur imagines, quae et „illustrationes” dicuntur insigne, insigne typographi
ornamenta typographica
primae litterae decoratae, quae et „initiales” dicuntur pagina titularis aeri incisa
pars quaedam paginae titularis rubro impressa color ruber non solum in pagina titulari séd etiam in opere vei in partibus quibusdam eius impressus.
3. Relationes bibliographicae
4. Constitutio argumenti eiusdemque per partes expositio
Religiones, quarum mentibus opera pia imbuta sunt, semper nomine nostris diebus usitato appellantur (rel. catholica, evangelica, reformata, unitaria etc.).
b) In argumento exponendo enumerantur tituli partium accessoriarum (ut introductio, dedicatio, praefatio, appendix), quarum argumenta quoque si necesse fuerit, paucis explicantur, et singula praecipuae partis operis exponuntur. Quae enumerantes et explicantes verba, enuntiationes, sententias e textu operis allatas litteris inclinatis, transcriptione phonetica exprimi curavimus. Semper refertur, utrum dedicationem textus sequatur, an non.
Novo et in libris prioribus non usitato modo in hoc volumine comprehensione argumenti retenta post titulum partium singularum uncis rotundis circumclusus etiam numerus paginae, qui si deest, numerus folii datur, ubi pars de qua agitur in exemplari inveniri potest. In voluminibus prioribus nume
rus paginarum vei foliorum tantum in descriptione anthologiarum carminum prima verba carminum sermone Hungarico conscriptorum („incipit”) sequitur.
Initio argumenti exponendi tituli librorum non Hungaricae, Latinae, Germanicae linguae in translatione Hungarica légi possunt, séd tituli partium singularum et citationes translati non sunt, nisi indicia, quae alio loco capituli non occurrunt, continent. In citationibus linguae Biblico- Bohemicae et Croaticae modernisatio (=translitteratio) talis adhibita est, qualis pronuntiationem eiusdem temporis et statum linguae non pertineat:
ez = c; g = j; j = í; ss = s; v = u; w = v.
Vocabula locorum geographicorum in textu capitulorum in ea forma seribuntur, quae in fine saeculi undevicesimi, id est ante introductionem vocabulorum Hungaricorum in usu erat. De nominationibus novis Hungaricis monitiones in Indice locorum inveniuntur.
Etiam insignia, typographorum signa et illustrationes in hac parte comme- morantur.
5. Variae editiones
Variae editiones dicuntur ea opera typis deseripta, quae licet ex eadem editione oriantur, tamen aliqua de causa compositionem litterarum ex parte commutatam habent. Editiones variae annis diversis exortae in capitulis propriis deseribuntur. Negliguntur tamen differentiae, quae ex erratis typographicis emendatis oriuntur.
6. Editiones recentioris temporis
Enumerantur hic editiones typis similibus reimpressae (,,1facsimile”), edi
tiones ad veri exempli formám speciemque deseriptae, etiam translationes, quae
studiorum scientificorum vei litterariorum causa post annum 1800 in vulgus emissa sunt. Editiones verő versuum poeticorum Hungaricorum in Indice initiorum enumerantur; quae fere omnes variationes textus pariter prodant.
7. Summa inquisitionum earum quae ad opus spectant
Successus studiorum omnino ordine partium tituli describendi expla- nantur. Itaque primum rés de auctore, tűm de textu operis genuino et argumento, post de opere typis exscribendo tractantur. Commentationes doctrinae plenissimae de opere, de quo agitur, item hic afferuntur.
Quae ad officinám typographicam, ad auctorem, ad opus ipsum spectant, in eo capitulo operis ex exemplari noti comprehenduntur, in quo officina, auctor vei opus ipsum primum occurrit.
Vita auctoris ostendit opera terris peregrinis edita et in tertio volumine Bibliothecae Veteris Hungaricae (RMK III) inserta.
Descriptiones vitae auctorum operibus nonnullis sine relatione nituntur:
Szinnyei, József: Magyar írók élete és munkái (Vitae operaque auctorum Hungaricorum) I-XIV. Bp. 1891-1914.;
Stoll, Béla, Varga, Imre, V. Kovács, Sándor: A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 1772-ig (Bibliographia históriáé litterariae Hungaricae usque ad annum 1772). Bp. 1972;
Lukács, Ladislaus: Catalogi personarum et officiorum Provinciáé Austriae S. J. I—V. Romae 1978—1990;
Lukács, Ladislaus: Catalogus generális seu nomenclator bibliographicus personarum Provinciáé Austriae S. J. (1551-1773) I—III. Romae 1987-1988;
Slovensky biograficky slovník. I—VI. Martin 1986—1994;
Új Magyar Irodalmi Lexikon (Lexicon Nóvum Rei Litterariae Hungaricae) I—III. Red. Péter László. Bp. 1994, 2000.
Zoványi, Jenó': Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon (Lexicon Históriáé Ecclesiarum Hungáriáé Protestantium). Bp. 1977.
Wix, Györgyné: Régi Magyarországi Szerzőit (Auctores Veteres Hungá
riáé). I. Szerk. P. Vásárhelyi, Judit. Bp. 2008.
8. Capitula cum opere de quo agitur cohaerentia ,
„Cf.” et numeri in fine singulorum capitulorum libros coniunctos indicant, quae sunt eiusdem operis
a) editiones aliae
b) editiones auctae et contractae
32
