Béla, kit a német iró is csak „azt mondják" után de min-denesetre méltatlanul nevez méregkeverő testvérgyilkofnak,
s az ország több nagyai által fogadtatik. A koronázás azon-ban nem ment olly hamar végbe, mert Bánfy Luká<s ezt tenni vonakodott, akár mert beteg volt, miről a pápa levő-iében is van s z ó , akár azért, mert Agnes királyné te&lfts volt, akár, mert attól tartott, nehogy a görögök közt 'JBel-kedett, görög szokásokhoz s z i t ó s a görögöknek esküt tett*2) Béla hajlandóbb legyen a szakadár görög egyházhoz, hogy-sem a latinhoz, s nehogy a haza görög kézre játszassék, s a nyugoti szakadástól megmentett magyar egyház most a keleti szakadásnak legyen martaléka. Az ország na-gyai tehát a pápához folyamodtak s azt nyerék, hogy az ugy nyilatkozott, miszerint ez alkalommal ugyan a kalo-csai érsek koronázhatja meg B é l á t , de a koronázási jog továbbra is az esztergomi érseket illesse, azért is a ki-rály koronázásakor adjon magáról irást, hogy e tény ál-tal az esztergomi érsek koronázási jogát legkevesbbé sent akarja megsérteni.*3) S igy is lőn. Bánfy Lukács nem so-káig élt ezek után. Ha nem hiányos a K e r c s e l i c s t ő l
1 1 7 5 - r e fölhozott okmány, mellyben ez évre Job eszter-gomi érsek emlittetik : ugy ekkor már Lukács érsek meghalt. Noha az is igaz, hogy P r a y még 1 1 7 8 b a n is L u -kácsot emliti; ugyszinte az esztergomi érsekeknek 1 7 5 2 - b e n Nagyszombatban kiadott rövid története is 1 1 7 9 - i g viszi L u k á c s történetét. P r a y szerint. L u k á c s után 1 1 8 0 - é s 1 1 8 3 - r a I. Miklóst kell tennünk, ezt javalja a Fehér által 1 1 8 3 . tett okmány is (Cod. Dipl. II. p. 2 0 3 ) , melly igy kezdődik : „N. (lenne : Nicolaus) D e i gratia Strigoniensis Ecclesiae Archiepiscopus", s csak Miklós után következik
* ) Arnoldus Lubecensis. Katona. Hist. Grit. IV. p. 212.
*2) Regem igitur illum renuncians cum uxore in Hungáriám misit, quum jurejurando prius illum obstrinxisset, quae Imperátori (Manueli) profutura essent per omnem se v i -tám servaturum." Cinnamus.
*3) Pray, Spécim. Hierarch. I. p. 113.
Job. Különben nehéz eldönteni nyomtatásban , nem erede-tiben, közlött okmányok nyomain e kérdést.
Éltének vége felé Istentől nyavalyákkal látogattatott Lukács érsek, mellyek között istenfélő lelkét fóladá Terem-tőjének , ki hiv szolgáját sok csodák által megdicsőité. Kü-lönösen megemlittetik, hogy a betegek, kik Lukács közben-járása által Istent kérték, egészségüket visszanyerék. A cso-dák száma annyira szaporodott, hogy halála után körülbelül 5 0 évre Robert esztergomi érsek s az esztergomi érseki tar-tományhoz tartozó püspökök 1 2 3 1 - b e n IX. Gergely romai pápát arra kérnék, és pedig ismételve, hogy Bánfy Luká-csot egyházi főtekintélye által ünnepélyesen szentnek nyil-vánítaná. A pápa a csodák körüli vizsgálatot B u 1 c s u csa-nádi püspökre, továbbá a czikádori apátra s a szent-király-ról nevezett esztergomi hospitalariusok mesterére bízta, kik küldetésökben eljárván az okmányokat Romába küldék. A dolog húzódván, II. András király ismét folyamodott a pá-pához, ki 1 2 3 3 . Jakab praenestei választót püspököt s Ma-gyarországban apostoli követet bízta meg, hogy nagyobb bizonyosság végett bővebb vizsgálatot tartson Bánfy csele-kedetei és csodái fölött. * ) Valljon a pápai követ megtette-e s milly eredménynyel e vizsgálatot, nem tudatik, azt tudjuk, hogy a magyar egyháznak nem jött tudomására Lukács é r sek beatifteatiója. Annyi bizonyos, hogy maga a most e m -lített Jakab pápai követnek szóló megbízó levél Lukácsot
„szent emlékezetű esztergomi érsek"-nek mondja; ,,ki vala-mint életében jámbor cselekedetek által virágzott, ugy ha-Mla után csodákkal tündöklött." B z o v i u s 1 2 3 1 - r e szent-nek nevezi Lukácsot, s az olasz iró R i n a l d i (Baronius IfcliiMí.ísában, mellyet 1 6 8 3 - b a n Romában adott k i , 1 2 3 3 - r a az 5 4 - és 5 5 - d i k szám alatt) szinte szentnek nevezi őt, (Santo Lucia Arcivescovo di Strigonia per virtu, e per mi-racoli chiarissimo) s nálunk is mint szent férfiúnak emléke áldásban van. A protestáns B u d a i Esaias Lexiconában (I.
1 3 3 . 1.) igy ir róla : „Példás kegyességü pap ur volt ( L u -kács), ugy hogy halála után az ő szentek közé való szám-lálódása nem egyszer sürgetődött." — Mi oka, hogy később e kérdés ismét föl nem melegittetett, nem tudjuk; azt gya-nítani lehet, hogy a rá következett tatárfutás s ennek siral-mas következményei más felé vonák az illetők figyelmét.
Igy futotta meg pályáját a jeles főpap, tisztelettel pá-rosult hálánk legméltóbb tárgya; alázatossága, mikint a szende ibolya, kellemes illattal árasztá el az egyházat, sze-retete nem engedé elszakasztatni az egyház törzsétől a szent István által bele oltott ágat ; lángoló lelke ébresztő
világos-*) ,,lpsi", Bulcsu püspök és társai „super his sollicite inqui-rentes, quae invenerunt, ad examen apostolicum fideliter destinarunt. Verum, quia in tanto judicio diligentiam c u pimus omnimodam adhibere, volentes adhuc super his h a -bere certitudinem pleniorem, mandamus, quatenus ab eo, qui est via, Veritas, et vita, postules et implores, ut per suam misericordiam et gratiam aperiattibi viam, per quam secure valeas, et super bis cognoscere veritatem, ac deinde non solum per testimonia, sed per testes per famam q u o que ac scripturam authenticam de morum virtute ac v e r i -tate signorum, operibus videlicet et miraculis certitudi-nem diligenter inquirens, quam inveneris, sub sigillo tuo nobis studeas per fideles nuncios destinare. Datum A n a g -niae XIII. kai. Mártii Pontificatus nostri anno V I . " Katona Hist. Crit. V. p. 595. és 669.
1 5 5
ságot lövelt az anyagiasság bálványozói ellen, s íölriasztá a szunnyadozókat. Életének végperczeiben talán azért nem aratott babért, nehogy hiu földi borostyánokon nyugodva, elveszítse a hervadatlan koszorút, mellyet a pásztorok feje-delme számára készített. Z a l k a J á n o s .
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Magyarország.
P e s t , febr. 14. A lapunkban már egyszer érintett p á -pai bulla, melly által a zágrábi püspökség érsekségre emelte-tik, s egy u j , a magyarországi egyházaktól egészen külön vált s független h o r v á t h s l á v egyházi tartomány a z á g -rábi érsekség mint anyaegyház hatósága alatt alapittatik, mult év dec. 12-éről kelt. Éz okiratban előadja ő s z e n t s é g e : hogy a zágrábi egyház 1093-ban sz. L á s z l ó király apostoli buzgósága által püspöki székegyházzá válván , azóta mindin-kább virágzott, és mindig nagy tiszteletben tartatott ; hogy dotatioja, melly már kezdetben igen kielégítő v o l t , idővel az apostoli királyok bőkezűsége által annyira gyarapodott, hogy az érseki méltóság külső diszének gazdagon megfelelőnek t a láltatnék ; hogy megyei területe 430négyszögmértföldet f o g lal, s 343 1. sz. plébániát 720,000 cath. lélekkel, 15 apátság és prépostságot, számos, megfelelő jövedelemmel biró e g y -házi javadalmakat, 282 segédlelkészi állomást, 19 kolostort, tekintélyes és gazdag papnevelő-intézetet, mellyben egykor 150 nevendék képeztethetett, két püspöki árvaházat és más ajtatos intézeteket ; maga a város (Zágráb), melly mint H o r -v á t h - és Tótország fő-városa már előbb hires és ne-vezetes volt, jelenleg a külvárossal együtt 1000 házat és 13,000 lel-ket, a székegyházon kivül még három plebánia-templomot és ezeken kivül több más templomokat, mellyek közt a szentferenczieké kolostorukkal és az irgalmasoké, kik a polgári k o -ródát látják el, kiemelendő; végre egy jeles egyházi férfiakból álló s annyira megfelelő jövedelemmel biró káptalant számlál, hogy azokból minden egyes egyéni szükségeit fedezheti, k ö -vetkezésképen magát canonszeriileg és buzgón az egyházi
szolgálatnak szentelheti. Előadja továbbá, hogy évek hosszú során át tapasztaltatott, hogy mindazon ügyeknek, mellyek a horváthtótországi megyéket vagy ezek lakosait illetik, t á r -gyalása kellőnél hosszabb időt huz ki, mert hosszú i d e - s tova utazással és igen nyomasztó nehézségekkel vala összekötve, s hogy ezen és más történeti alapoknál fogva már 1227. óta folytonosan folytak aziránt a tanácskozások, miszerint ezen egyházak a zágrábi püspökségnek érsekséggé emelése ál-tal saját metropolitával birjanak, mi azonban czélhoz nem vezetett. Jelenleg ő szentsége tekintetbe véve a megváltozott helyi körülményeket; tekintetbe véve a vitéz h o r -váth és sláv hivő nép e tárgyban hozzá intézett buzgó ese-dezéseit; tekintetbe véve végre ezen népességnek rendit-hetetlen hiiségét fejedelme i r á n t , mellyet az utóbbi években t a n u s i t o t t , valamint ajtatossági buzgalmát, mellynek annyi jeles bizonyítványait adá, ama százados kivánságnak eleget tesz, a horváthtótországi egyházi részeket egy önálló e g y házi tartománynyá alakítja, annak élére anyaegyházul a z á g -rábi egyházat helyezi, s ezt e végre érseki méltósággal, min-den metropoliticus jogokkal, s mindazon joghatóságnak, mely-lyet ezen egyházrészekre a kalocsai és esztergomi főegyhá-zak gyakoroltak, vagy birtak, teljes megszüntetésével, felru-házza ; annak h o r v á t h - s z 1 á v egyházi tartomány neve alatt a diakovári és syrmiumi, máskint bosniai, a zengi és modrus-sai, aztán a g. e. körösi, s járulékképen a belgrádi és semen-driai egyházmegyéket aláveti, s mindezen egyházmegyéknek a kalocsai és esztergomi főegyházak joghatósága alól kivéte-lét illetőleg, ugyanezen főegyházak érsekeinek beegyezését,
a mennyire ez szükségeltetnék, pápai teljhatalmából
kipótolja-— A p r i m a t i a l i s jogokról , n é v s z e r i n t ' a bullában semmi emlités sem tétetik. Valószinü t e h á t , hogy a k é r d é -ses primatialis jogoknak az u j egyháztartományra nézve (mennyiben ehhez a körösi g. e. püspökség csatoltatot t, K a -locsa s általa minden hozzá tartozó megyék peres ügyeiket nem E s z t e r g o m b a , hanem egyenesen Romába szokván föllebbezni) megszüntetése ezen átalános kifej ezésben „u n d j e -d e r a n -d e r n O b e r h o h e i t u n -d j u r i s -d i k t i o n e l l e r P r ä r o g a t i v e " (minden más felsőbbségtől és joghatósági előnytől) foglaltatik, ha ugyanez volt ő szentségének s z á n -doka és akaratja.
f i P o z s o n y , januar 27. Azon szives r é s z v é t , mellyet kegyed főtisztelendő szerkesztő u r , az egyház bármellyik intézete, sőt annak egyes parányi tagja iránt is mindenkor tanusitott, reménylenem engedi : hogy jelen szomorú sorok-nak becses lapjában tért engedni fog. Ma délután 3 órakor szállíttattak sirboltba nt. N y ü r ő Zsigmond atyának B o l d o g asszonyról nevezett magyar ferenczi tartomány valóságos t a nácsnokának hült t e t e m e i , ki folyó hó 2 5 é n reggeli 9 ó r a -k o r , a szó szoro3 értelmében csendesen szenderedett el az Urban. A halál bűnnek zsoldja és büntetése levén, mindenkor, ha legtermészetesb körülmények közt is kopogtat be, r e n d i t ő hatással v a n , s kinos érzetet gerjeszt a kimúlt ismerőseinél ; a boldogult halálát látók vagy hallók kebelét tehát annál élesebb, nagyobb fájdalomnak kellett átnyilalni: mert sajátsá-gos körülmények a vesztességnek sok időre kipótolhatlan nagy voltát is érezteték. Jelenleg, midőn a szerzetesek r e f o r m -jának szintolly fontos mint szövevényes ügye nemcsak szőnyegen van, hanem részben tettleg meg is k e z d v e , milly k i -mondhatlan szükség , hogy mentül többen találkozzanak , kik a szerzetes életnek avatlan szemek előtt láthatlan, ezernyi finom szálait, necsak sajat tapasztalásból, hanem az élet m?sterének, a szerzet közönséges és részletes történetének b L ^ útmutatásaiból is alaposan ismerjék : hogy gyakorlati, a dolog érdemét előtüntető tanácsukkal járulhassanak a reform dicső müvéhez : nem kell hosszasan mutogatni. S e t e k i n t e t -ben — távol a bárkit is sérteni akarástól — igen-igen kevés mérközhetik a boldogulttal. Az a bámulandó vas szorgalom, az a kifogyhatatlan, engedni nem tudó munkakedv, az a r e n d -kívüli pontosság, mellyek az elhunytat jellemezték, képessé tették őt : hogy előbb titoknoki, utóbb tanácsnoki állásához képest a levéltár előtte fölnyílván, magának a szerzet s p r o -vincia történetében kitűnő ismereteket szerezhetett. Ebbeli működésének, hivatalos elfoglaltsága miatt csak egyszerű t o l -lal vázolhatott mutatványát a t. cz. olvasó közönség a Religio 1850dikévi folyamában több számokban előforduló : „ A d a t o k a s z . f e r e n c z r e n d i e k t ö r t é n e t é h e z h o n u n k b a n " czikkekből ismerheti. Azóta e kedvencz t a n u l mányában bővebb haladást t ő n ; s idővel sz. f e r e n c z r e n d é -nek honunkban kimeritő pragmaticus történetét várhattuk volna tőle. Fiatalságától kezdve folytonosan különféle h i v a talokkal elfoglalva lévén , nem volt érkezése , hogy t a n á r k o -dása alatt s után mondott kenetteljes sz. beszédeit kisimítva sajtó alá bocsáthatta volna; ezért, s még inkább a z é r t , h o g y szerzetes társaiban az irodalom sikeresb ápolására ösztönt g e r j e s z s z e n , komoly szándéka volt : ez évben a szerzet t a g -jainak közrehatása mellett egyházi beszédek gyűjteményét koronkinti füzetekben meginditni. A halálával közelgő v e s z -tesség nagyságát igen is felfogták szerzetes t á r s a i , s az élet Urához a vérontás nélküli legbecsesebb áldozat bemutatásával s könyörgésekkel járultak, élte napjainak hosszabbításáért k ö -nyörögve ; ugyanazok iránta igaz szeretetöket s tiszteletűket holta után is tanúsítják; olly őszinte benső részvét, annyi k e -serű köny, a végső szertartásoknak akkora fénye, nem t u d j u k j u t o t t a k e eddig valakinek s mikor osztályrészül. A t e m e t k e
-zési szertartást főt. P a l s o v i c s Antal a p á t , s pozsonyi társas káptalan olvasó kanonokja, a 82 évet töltött tisztes a g gastyán , mélyen megilletődve végezte, mellyen a város m i n -den rendű és rangú lakosai szép számmal képviselve voltak.
Az elfogódás buskomoly hangulata lepett meg mindnyájunkat, 19*
I
1 5 6
midőn a férfi kornak delelő pontján levő 49-ik évét kezdett munkás és erényes áldozópapnak 6 szerzetes növendéktől vitt tetemei a mélységbe sülyesztettek. . . . Az I s t e n , kinek v é g zései megfoghatlanok, adja : hogy a szorgalom, kitürés, m u n -kakedv , szelidség, szivjóság , békeszeretet s a boldogultnak többi erényei, az életben maradt szerzetes társakban m e n -nél nagyobb mértékben éljenek.
S z e p e s i megyéből, február 2-án. Figyelmet (ébresz-tők a szepesi tudósitások. Sok mondani valónk volna az eddig közlöttekre , de a dolgokat annyira kifejletteknek, éretteknek még nem t a r t j u k , hogy azokat már is nyilvános lapokban megvitatni lehetne. Mindazonáltal a kárpátaljai tudósitást (lásd 11. sz.) érintetlenül nem hagyhatjuk, mivelhogy tudósitó ur főkötelességét, melly abban áll, hogy a történt dolgokat hiven feljegyezze, nem teljesítette. Mi tagadás benne, panasz van nálunk , hogy a megiiresült plébániák csak helyettesekkel töltetnek be ; ezen panasz megyénk határait is átlépte ; már pedig ki fogná e panaszt igazolva találni, ha az egész megyé-ben öt helyettesnél több nem volna ? Mi megszámláltuk a megiiresült és helyettesekkel ellátott plébániákat, s találtuk a következőket, S z e p e s b e n : Igló, Odorin, Batiszfalu, Fel-ka, Matthaeocz, Miillenbach, Poprád, Bela, MajerFel-ka, Kolacsko
és M n i s s e k = l 1 ; — L i p t ó b a n : Csorba, Hybbe, Maluzsina, Borove, H u t t y és Sz.-Mariat=6;— Á r v á b a n : Bobro, Bukovi-na , Chizsne , Pekelnik , Zubricza, E r d ő t k a , Krusetnicza, Novotty, Bjelipotok, Malatina, P u c z o v = : l l , összesen tehát 28 plébániákat ; és ha nyolczat le is vonunk e számból, — mivelhogy vagy háromra nézve a kegyúri j o g kérdésben f o -rog , vagy háromra-négyre nézve pedig kellő ellátásuk hiá-nyában , vagy helyzetűknél fogva plébános régóta nem talál-tatott , még mindig legalább 20 plébánia m a r a d , melly más időben , más körülményekben rendes lelkészszel volt ellátva.
Mi oka lehet főpásztorunknak ezen plébániákra nézve a köz-jogtól és a többi püspökök példájától eltérni, mi nem t u i ^ k .
azt azonban tudósitó ur velünk elhitetni nem f o g j a , hogy a congrua végletes megállapításának hiánya egyedüli oka volna ezen eljárásnak. H a meg is állhatna ezen ok a tizedvesztett plébániákra n é z v e , mikép fogja tudósitó ur innen kimagya-rázni, hogy az ezen cathegoriába nem tartozó plébániák, mint teszem az árvaiak, mindeddig rendes lelkészekkel be nem t ö l -tettek ? Hallottuk ugyan , hogy betöltetésök rövid idő alatt fogna bekövetkezni, — mi azt puszta hirnek v e t t ü k , mert e szándék velünk hivatalosan nem közöltetett ; pedig a fenálló legfelsőbb rendeletek értelmében ennek meg kell történni, és a folyamodások benyújtására hat héti időt szükség engedni, mint ez a tizedvesztett plébániákra nézve már is megtörtént.
— Azonban a tizedvesztett plébániákra nézve is a 300 ftnyi congrua kormányilag már meg van állapítva, — és lám, (mint e lapokban már közöltetett) — némelly magán kegyurak praesentáltak, de kegyenczeik az investiturát meg nem kap-ták , — a legfelsőbb kegyúri megiiresült plébániák köröztettek, — kétségen kiviil a kijelölés fel fog terjesztetni, és a p r a e -senta megadatni a szerencséseknek, s mégis tudósitó ur m o n d j a , hogy főpásztorunk a praesenta megadásának esetére is ismerni fogja j o g a i t , mi más szavakkal annyit tesz, mint az investiturát megtagadni. Ha ez való, ugy higyje el tudósitó u r , hogy itt fontosabb oknak kell rejleni, ollyan oknak kell itt r e j l e n i , melly sem püspöki hatalom , sem püspöki kegyelem által el nem hárítható. Főpásztorunk tanácsaiba nem vagyunk beavatva, hozzánk tehát illőbb hallgatni, mintsem a conjectu-rák határtalan mezején kalandozni. Legyünk béketűréssel, az idő mindent fog kifejteni. — Ennyi igazitásul elég, ha t é v e d -tünk volna, szívesen veszszük a viszonti igazítást, most csak azon óhajtásunkat fejezzük k i , hogy a conferentiáról igért tudósítását várva várjuk a kárpátaljai levelező urnák. * )
— 6 —
* ) Már m e g j e l e n t .
Irodalom.
F i g y e l m e z t e t é s
illy czimü munkára : „Iskolamester-diturgika," segéd-könyv gyanánt a kezdők használatára különösen ajánlva. Szerkesztő
B e k e K r i s t ó f , vörösberényi plébános 1852.
E napokban nt. B e k e Kristóf vörösberényi p l e b á n o ur, a többször pályajutalmat nyert magyar tudós, az ügytársai előtt minden babérnál becsesb köztiszteletben álló cath. iró, azzal tisztelt m e g , hogy mély tudományának, és törődött testben ifjú lélekkel működő , s pihenést nem ismerő lanka-datlan szorgalmának uj irodalmi t e r m é n y é t , szavai szerint „a lefolyt adventi szent napokban végzett foglalkozásainak csekély gyümölcsét" kéziratban átolvasás végett hozzám is m e g -küldeni szíveskedett.
Örültem e megtiszteltetésen ; a remegő kézre mutató betűk ingatag állása megpillantásánál kifakadtam: „Spiritus quidem promptus est, caro autem infirma"(Math. 26, 41). Tisztelet s hála áradozásai közt betiizém át a 4y, ivre terjedő k é z -i r a t o t , s -igen nagy szerencsémnek tartom a „ R e l -i g -i o " t . olvasóit e munkára eleve is figyelmeztetni. Előleges ajánlatul annyit szabadjon megjegyezni : hogy
A lelkipásztorkodás terén működő egyházi szolgákra szinte, mint segédjeikre, és a mesterekre, e munkának már czime örvendeztető ; reményt kelt ugyanis bennünk, hogy a r i t k á b -ban előforduló egyházi szertartások rendes végzéséhez eddig megkívántatott, néha össze nem hangzó, sokszor visszás b e -tanulásoktól felmentetnek, s ezután az ü g y szentségéhez illő ihlettség- s ügyességgel kezeltetik a vallás külalakja, mi eddig vagy elméleti fel nem f o g á s , vagy az értelemnek érzelemmel, a léleknek szívvel és testtel nem párosítása, s igy csupán g é pies teljesitése miatt, vagy semmi erkölcsi hasznot nem h a j -tott , vagy épen botrányt okozott !
, Keresztül lapozván a dolgozatot, meggyőződtem, hogy a czim költötte remény minden kérdésnél biztosbbá s i g a z u l -tabbá válik. „A mesterek liturgikája," mondja a tudós szerző,
„azokra szorítkozik, a mik azok (a mesterek) kötelességeit, s kötelességeik teljesitése módját illetik, főleg akkor, midőn a tulajdonképeni egyházi szertartásokkal foglalkozó pappal ők is, mint segédek és lényeges résztvevők lépnek f ö l . "
Ezen kötelességekre, s ezek teljesitési módjára k í -vánta szerző e munkájában az illetőket oktatni, s e czélnak minden várakozást kielégitöleg megfelelt.
E munkából a mester liturgicus állásában, mind testére, mind lelkére, mind mozdulatára, mind hangejtésére nézve magával egészen tisztában lehet. A t i á t h a t j a , hányadán van p a p j a , hányadán a d é k á n , harangozó s iskolások, vagy a nép irányában? T u d h a t j a : mikor övé a v e z é r i , megtekintési , á t vizsgálati, mikor a szolgai, tettleg foglalkozási, s e g é l y n y ú j -tási szerep. Beláthatja, mikép kell eljárnia, mint előpóstának ? mikép gondoskodnia mint utóhangnak, ajtózárónak ?
„ „Megkisérlem gyönge erőmet" irja előszavában s z e -rénykedve a tudós szező „egy barázdát vonni litteraturánk e parlag mezején ;" s bemutatja a „Mesterliturgikát," melly valódi tudományos rendszerbe öntve, szakaszonkint, f e j e z e -tenkínt egymásból folyó kérdésekre osztva s szabatos nyelven tisztán m e g f e j t v e , olly mestermüvet képez , melly csak B é -li é tői v á r h a t ó , s melly az olvasóban a szerző iránti tisztelet s hála érzelme mellett , azön kettős vágyat, költi : vajha e becses munkácska minél előbb napvilágot l á t n a , s felsőbbi meghagyás szerint betanulás s folytonos használat v é g e t t , szóval elhagyhatlan kézikönyv gyanánt minden iskolamester kezébe j u t n a .
Kiadatásáról még mit se tudok. E végre azonban a t . szerző gondosságát felkérni bátorkodom. Akkora téren , a n y -nyiakra nézve — akkora szükséget pótló egyetlen munka az
ő tollából, lehetetlen, hogy nem csak munkajutalmat, de k ö l t -ségi kamatot is ne hozzon ! —
K ö v e s János , enyingi plébános.
165
M i g n e e g y h á z i e g y e t e m e s k ö n y v t á r á r á n a k é s a p á r i s i m o n t r o u g e i c a t h . n y o m d a -i n t é z e t n e k m e g -i s m e r t e t é s e .
Mióta ahbé Migne azon eltökélett szándokát nyilvánitá, hogy a c a t h . h a g y o m á n y o k a t az irókra nézve egész egyetemességben, a müveket illetőleg csonkittatlanul, a so-rozatra nézve időrend szerint, alakra nézve egyforma kiállí-tásban, s mi az árt illeti, a lehető leggazdaságosabban adandja ki, a püspökök nagyobb része mintegy kötelességül tűzte ki magának, felbátorítani őt a megelégedés kétségbe vonhatlan jeleivel. Mindezen tanuságtételek közt első helyen a l e g ú j a b
-bat emiitjük m e g , melly a XIX. századbeli keresztény philo-sophia atyjának jeles fiától, B o n a 1 d bibornok és lyoni érsek ő eminentiájától származik :
„Mi a hittani tudományt illeti, igy szól e jeles főpap megyéje papsága- és hiveihez intézett körlevelében, nem ajánlhatjuk eléggé nektek, kedves hittársaink, az abbé M i g n e által közrebocsátott munkákat. Eme szorgalmas egyházi f é r -fiú Franoziaország egyházának olly szolgálatokattesz, mellyek az egész papságnak háláját kiérdemlik számára. 0 napjaink-ban ollyasmit hoz l é t r e , mit a középkori szerzetesek eszköz-lének, hogy megőrizzék az enyészettől az egyházatyáknak és pogány Íróknak müveit. — Ő megtartja nekünk azon becses munkákat, mellyek a forgalomból csakhamar kivesznének, s a csekélyebb javadalommal biró plébániáknak is megszerez-ketővé teszi azon gyűjteményeket, mellyeket egyedül csak a mult idők dus javadalmu főpapjai birtak megvásárolni m a g o k -nak. Es igy a szentirásnak legbölcsebb magyarázói, a legdúsabb theologusok, a hitnek legékesebben szóló védői, a l e g -magasztosabb asceták , némileg az ö s s z e s h a g y o m á n y , kevés költséggel szerezhető meg M i g n e ur nyomdájából, s ti könyvtárában fegyvereket fogtok lelni a tévely leveré-sére, s biztos szabályokat a választott lelkeknek a legmaga-sabb tökély utjáni vezérlésére."
A következő adat kissé nagyobb nyomatékkal b i r , a percznek ünnepélyessége miatt, meílyből származik. Az irhoni 4 érsek és 20 püspök épen a dublini zsinatban valának össze-gyűlve , midőn T u a m érseke a szószékre lépvén, ekképen jelenté egy az egyház fölötti beszédnek felosztását : „ É n meg vagyok nyugodva az egyház jövője iránt, és pedig h á -rom oknál f o g v a : Az első okot a püspöki karnak főpászto-rukkal s egymás közti egyesülésében látom ; a másikat azon növekedésben, mellyet a h i t t e r j e s z t é s nagy munkája naponkint vesz ; a harmadikat pedig a c a t h . h a g y o m á -n y o k -nak összegyűjtésébe-n és kiadásába-n a mo-ntrougei-nyom- montrougeinyom-daintézet által, s annak ez által megkönnyített elterjedésében az egész világon." Ezután az ékesen szóló főpap e hármas t é -telt fejtegeté a fenséges gyülekezetnek nagy megelégedésére ; megmutatá az egyházban az i g a z s á g birtokát és ü d vét az egységnek ereje által; az i g a z s á g országát és k i -terjedését a szeretet müvei által; az i g a z s á g fényét és becsülését a szent tudomány terjedése által.
A f f r e érsek a hős emlékű, és S i b o u r érsek, a nagy tudományu főpap, miután magok részéről abbé M i g n e min-den kiadásaira aláirtak, ugy látszik megegyeztek abban, hogy a carmesi könyvtárnak mintegy alapját vessék meg általa;
hol fensőbb hittani intézetök létezik. Csakhamar a párisi con-gregatiok, a Jézus- és szent Sulpiciusról czimzettek példa-adása mellett, maguktól tevék ezt, a nélkül, hogy összeszólal-koztak volna, és a montrougei kiadások theologiai becse mind inkább nagyobb hitelt vívott ki magának a catholicus világban.
D u p a n l o u p orleansi püspök, kinek már neve is felér egy nagy dicsérettel, még többre viszi buzgalmát M i g n e ur k i -adásai i r á n t ; az volt óhajtása, hogy a theol. tudomány min-den más ágainak M i g n e által kiadott folyama elhanyagolása nélkül, a t h e o l o g i a i f o l y a m ( C u r s u s t h e o l o g i a e c o m p l e t u s ) szegletkőül szolgáljon a megyéjebeli harmincz esperességekben alapított könyvtáraknak. — Francziaország majd minden püspökei követik e részben a dicső orleansi
püspököt.
Addig is, mig keblöknek eme forró vágyát
foganatosít-hatnák a tiszteletreméltó főpapok, megtesznek mindent, mi hatalmukban áll; ők a kerületi tanácskozmányok számára k i -adott programmjaikban a montrougei kiadásokat jelölik ki legdúsabb forrás gyanánt, mellyekböl meritni lehet.
A lelkigyakorlatok alkalmával, a főpásztor r e n d e l e t é ből, vagy saját ösztönüknél fogva i s , a szónokok azon p e r c z -ben, midőn legnagyobb hévvel szólanak a tanulás kötelessé-géről, ritkán feledik el megemlíteni és megdicsérni ezen cath.
n y o m d a i n t é z e t termékeinek nagy számát, fontosságát és igen jutányos árát. A párisi papság, melly kevés dolgot szokott nagyra becsülni, szintolly örömmel hallgatta e dicsé-reteket, mint a tartományi papságnak t ö b b s é g e , és közüle senki sem találta azt túlzottnak.
Midőn a megye ügyei a fővárosba szólitják a püspökö-ket , nem mulasztják el meglátogatni a c a t h . n y o m d á t . Több mint 60 bibornok, érsek és püspök fordult már meg ottan, s megelégedve távoztak onnan, felbátorítván a vállal-kozót az óriási munkára, melly az egyháznak olly nyilvánsá-gos hasznával van összekötve.
Mindezek után nem lesz érdektelen felhozni egy asiai hitterjesztő püspöknek, M a x u l l a , s z u - c s u - e n - i apostoli helyettesnek szívből fakadt szavait azon leveléből, mellyet a k ü l f ö l d i m i s s i o k főfelügyelőjéhez intézett :
„ H a találkozik ön M i g n e ú r r a l , jelentse ki neki r é szemről legnagyobb tiszteletemet, legélénkebb hálámat, s l e g -őszintébb részvétemet azon megmérhetetlen szolgálatokért, mellyeket Isten dicsőségére, a papság tanítására, és az egész egyház javára hoz. Soha sem volt még az egyháznak szol-gája, ki olly nagy érdemeket tulajdonithatna magának, s olly buzgósággal hozott volna napfényre annyi számos és jeles müveket. Ez azon pap, kit a világon legtöbbre becsülök."
Több mint ö t v e n e z e r illy levelet mutathatna fel M i g n e a hierarchia minden rangú és nemzetbeli tagjaitól.
E z üdvözlő iratok az általa megindított folyamoknak tiz vagy tizenkét kötetét töltendik b e , s a munka teljes bevégeztével fognak közrebocsáttatni.
Abbé M i g n e épen müteremeiben volt, negyvenre menő s e g é d j e i , titoknokai, javítói vagy szerkesztői által k ö r n y e z -ve , midőn egy oxfordi megtért protestáns igy szóla hozzá :
„Tisztelendő u r , az egyháznak jeles apologiája, mellyet á t -forgattam, megtérített volna engem a catholicismusra, ha már nem lettem volna a megtértek sorában."
Nem tudva, minő apologiát ért az idegen, abbé M i g n e kérdé tőle, mellyik könyv az, melly reá illy nagy benyomást tön. „E könyv, feleié mosolyogva, a c a t h . n y o m d a i n t é -z e t ; én a gyümölcsöt nem a fáról, hanem a fát a gyümölcs-ről ítélem meg ; és sok protestáns, ki vallását magasztalja, mert az edinburghi müteremeket hozta létre , el fogja ismerni előítéleteinek hiúságát a cath. egyház ellenében, ha látni fogja, mennyire haladja meg azt a montrougei intézet, k i t e r jedés, siker, jámborság s egyéb szempontoknál fogva. É n b e -jártam Európát s nem kételkedem, mikint a főeszköz, mellyet
Isten az egyház érdekében használ Angol- N é m e t - és Orosz-országban , az egyházatyák iratainak megkedvelésében áll.
Valóban , ki ne tudná , mikint ezek tanulmányozása e r e d m é nyezé apuseysmust, N e w m a n és számos egyebeknek m e g -térését Angliában? Ki kételkedhetnék arról, hogy az egyedüli gát a rationalismus ellen, az egyedüli híd a p r o t e s t a n t i s -m u s és c a t h o 1 i c i s -m u s között Né-metországban, a szent atyák tanulmányozása ? Oroszországban egyedül csak ezen hasonlithatlan ősök olvasása, lefordítása és kiadása akadályozza az egyháztól elvált görögöknek teljes eltávozásukat."
Csak nem régiben két párisi hírlap mondá : „A pokolról nevezett sorompónál kiérve, egy tágas intézet tűnik sze-meinkbe , mellyen tizenhét biztosító jegy látszik a tűzvész ellen. H a beljébe megyünk, előttünk áll egyike Europa l e g n a gyobb nyomdászati intézeteinek, nagyszerű számos t e r m é k e i -n é l , a dolgozók -nagy számá-nál, söt az épület terjedelmé-nél fogva is. A fő műterem maga nagyobb egy templomnál. M á s -hol az ember pusztán csak sajtót lát m ű k ö d n i , itt a nyomdá-szatra vonatkozó minden művészetek e g y e s ü l v e vannak