egész belszervezetét főbb vonalaiban előterjesztené. Öröm-mel ragadá meg Ignácz e rá és tervére nézve olly igen ked-vező alkalmat; és nem sokára rá élvezhette is az örömöt, melly társulatának szerzetes renddé lett ünnepélyes kinyilat-koztatásából, s az innen bizton remélhető jók előérzeté-ből fakadott. Ezen alaprajz már csak azért is megérdemli figyelmünket, mivel nemcsak alapját teszi a jezsuitarend al-kotmányának , miről legközelebb, hanem azért is, mivel kulcsul szolgál ezen annyira félreismert rend titkaiba mé-lyebbre behatni, s az ellene felhozott nehézségeket alapo-sabban visszautasitni. Tartalma körülbelől a következő :
„Azok, kik társulatunkban a kereszt zászlója alatt az Isten, és ennek földi helytartója, a romai pápa szolgálatába akarnak lépni, szükséges, hogy az örökös szüzesség
ünnepé-< IJx tett fogadása után í tészen át legyenek hatva azon esz-métől : hogy ők olly társulat tagjai, melly az evangeliom hirdetése, a hitoktatás, különösen a gyermekek s tudatlanok tanítása, a töredelem és bűnbánat szentségének épületes, szivet és lelket kitisztító, megnyugtató kiszolgáltatása által, az igazság birodalmát mindenfelé terjeszteni, megalapítani, szilárdítani, tűzte ki magának czélul. Szükséges, hogy a hivatás e fontosságát, ne csak szerzetbe léptökkor, hanem é l -tök minden pillanatában szem előtt tartva, e czélra minden erejüket fordítsák, mégis mindenki u g y , mikép ezt a Szent-lélek sugalja, s a fokozat, mellyet a rendben elfoglalnak, igényli. E rendfokozatot, melly egyesek munkakörét ki-szabja, az átalános rendfőnök fogja meghatározni ; ezt igy kívánván a jó rend, mi nélkül semmiféle társadalom sem állhat meg."
„A rendfőnök átalános szavazattal fog választatni, s hatalmában álland, a tagtársak tanácsának kikérése mellett egy a társulatra vonatkozó alkotmányt szervezni, s ezt a tár-sulat közgyűlése elé terjeszteni, melly mindig szavazattöbb-ség szerint határoz. Értjük pedig ezen közgyűlések alatt, ha fontosabb a tárgy, s valami maradandó lesz elhatározandó, azon tagtársak gyülekezetét, kiket nagyobb nehézség nélkül az egész szerzetből a rendfőnök fog összegyűjteni ; olly ese-tekben ellenben, mellyek nem annyira fontosak, sem mara-dandó érvénynyel nem birnak, azokét, kik ott laknak, hol rendesen a rendfőnök székel. Egyébiránt a végrehajtás és parancsszó kizárólag csak is az átalános rendfőnököt illeti."
„A társulat tagjainak soha szem elől téveszteni nem 12
9 0
szabad, hogy ők Isten és az ő helyettese a romai pápa örökös szolgálatjára szentelték éltöket. Jól tudjuk ugyan mi, az evangelium s a cath. igazság által felvilágosittatva, mikint minden keresztény, bármilly rendii vagy rangú le-gyen, a romai pápának, mint Krisztus Jézus helyettesének hódoló engedelmességgel tartozik : mégis azt hiszszük, hogy azon különös fogadásos lekötés, mellyel magunkat és társu-latunkat a romai pápa szolgálatjára kötelezzük, valamint a társulatban az alázatosságot, ugy a rendtagokban az öntagadás és akaratlemondás nagy erényeit fogja éleszteni, meg-szilárdítani. Ez oknál fogva, mit csak a mostani pápa vagy székében törvényes utódai a léleküdvre vonatkozólag velünk parancsolni, vagy bárhova is a hit világának terjesztése vé-gett küldeni fognak, törökökhez, hitetlenekhez , Indiába, vagy akárhová, szakadárokhoz, eretnekekhez, igazhitűekhez ; azt minden további kifogás vagy mentegetés nélkül telje-sitni, s mennyire rajtunk áll, sikeresiteni is fogjuk.Az oká-ért , kik hozzánk szivesen csatlakozni akarnak, eleve jól fontolják meg, valljon birnak-e annyi szellemi kincscsel, mennyi az illy nagyszerű épület felépítésére szükséges ; más szavakkal, valljon birnak-e a Szentlélek azon adományaival, mellyek Isten segedelme mellett illy nagyszerű hivatás tel-jesítésére, és illy tehernek elviselésére reményt és képessé-get nyújtanak. IIa igen, ám esküdjenek Jézus zászlója alá az ő örökké csatázó táborába; és felvértezve az igazság és malaszt erős fegyvereivel, nappal és éjjel küzdjenek a via-dal szerencsés kimenetele mellett. Keményen óvakodjék azonban minden tag, a pápával az iránt értekezni, minő hely jusson vagy ne jusson neki a küzdtérre; innen min-denki fogadást tegyen, hogy egyenesen Isten, és Isten után a pápa és rendfőnök legjobb belátására fogja bizni, az Ur minő állomásra választja őt, csatázván ellentábora ellen. És' e fogadást a rendfőnök a rendtagok előtt szinte letegye azon értelemben, hogy ö sem fog az egyház szentséges fejével az iránt értekezni, hogy ő is hová merre küldessék az Ur or-szágának terjesztésére."
„A rendtagok ünnepélyesen kötelezni fogják magokat, a rendfőnöknek mindenben, mi a rend czélja- és törvényei-vel megegyez, minden további kivétel nélkül engedelmes-kedni. A rendfőnök ellenben mit sem fog parancsolni, mi nem vonatkoznék Isten nagyobb dicsősége s a társulat ki-tűzött czélja előmozdítására. E fölött hatalma gyakorlatában követni fogja a jóság, a szelídség, a szeretet példányát, melly Urunkban olly fényesen tükrözte magát, s azon
mo-dort tartja szem előtt, miben szent Péter és Pál olly bölcsen gyakorolták apostoli hatalmukat."
„A rendfőnök és tanácsa különösen fog ügyelni arra, miszerint a rendtagok főleg buzgólkodni fognak a gyerme-kek s tudatlanok oktatásában, nevezetesen megmagyarázva az Isten tiz parancsolatait, s a religio egyéb elemeit, előadá-sukat mindenkor a személyes és helyi körülményekhez al-kalmazva. Mivel valamint egyfelől a hit rendületlen talp-kövét csak akkor lehet a szivekbe ingatlanul lerakni, ha a hitigazságokról kellően felvilágosittatnak : ugy más részről igen könnyen megtörténhetnék, hogy a rendtagok nagyobb tudománynyal ékeskedve,méltóságuk alattinak vélhetnék illy aprolékosságokkal vesződni ; holott épen ezekben rejlik az erő, itt nyílik az alkalom, egy részről ugyan felebarátink-nak épülésére szolgálni, másfelől pedig minmagunkat a
sze-retet cselekvéseiben gyakorolni. Különben a rendtagok rend-főnökjök irányában a legmélyebb tisztelet- és engedelmes-séggel tartoznak, mikint ha maga az Üdvezitő személyében hallatná parancsolatait."
„Mivel pedig saját tapasztalásun kból tudjuk, hogy mi sem lehet alkalmatosb akár az életet édessé, akár a feleba-ráti szeretet gyakorlatát könnyűvé és kedvessé tenni, az ön-kénytesen választott szegénységnél'; és tudjuk azt is, hogy az Ur Jézus szolgáinak, ha Isten országát szívből keresik, mindazt megadja, mire nekik szükségök van, az eledelt és ruházatot : ennélfogva a rend minden tagja- magát fogadás-sal kötelezendi az örökös önkénytes szegénységre, s pedig olly értelemben, hogy sem ő maga, sem a rend együttvéve soha semmiféle ingó vagy ingatlan javak vagy állandó j ö -vedelmekre polgári jogot sem nem szerez, sem el nem fogad, megelégedvén azzal, mit egyesek keresztény szeretete b ő -kezüleg a felmerült szükség kielégítésére fog adományozni.
Az egyetemek és collegiumok eltartására azonban a rend javakat elvállalhat, de ugy, hogy ezek jövedelmeit semmi szín alatt vagy esetben magára nem, hanem egyedül s ki-zárólag a collegiumok szükségére forditandja."
„A collegium javainak és ügyeinek kezelése, rende-zése és igazgatása mindenkor a rend kizárólagos sajátja lesz. C) fog választani igazgatót, ő fogja meghatározni a tantervet, és a nevelésügyet, ő fog fenyíteni, büntetni, szó-val az egészet a szükségesekkel ellátni. Ha a tanulók közül néinellyek szoros vizsgálat után képeseknek találtatnak ar-ra, hogy a rendben felvétessenek, őket fel lehet avatni.
Egyébiránt, noha a rendtagok semmi egyházi javadalommal nem birnak, de nem is bírhatnak, mégis az egyház szokása szerint, lia a felsőbb egyházi rendekben részesültek, a bre-viárium elmondására, nem ugyan együtt a karban, hanem kiki külön köteleztetik."
Olly korban, minő a XVI. század volt, egy illy szer-zetes rend alapítására vonatkozó tervnek szükségkép a leg-nagyobb tetszéssel kellett fogadtatnia. III. Pál pápa 1 5 4 0 . sept. 27-én kiadott bullájában ezen okmányt szóról szóra felvette, s alapján a jezsuitarendet ünnepélyesen az egyházi szerzetes rendek sorába igtatta. K o v á c s J ó z s e f .
A k á p o l n a h i v a t á s a a p a p n e v e l ő - h á z a k b a n . A mi az apostolokra nézve Krisztus Urunk személyes társasága volt, az a papságra készülő ifjúnak a házi ká-polna , mellyben az Oltáriszentség tartatik. Az iskolában theologicus ismeretekre teszünk szert, a hitélet főkép azon forrásból fakad, mellyről mondatott : „Senki nem jő az Atyához, hanem énáltalam. Senki nem ismeri az Atyát h a -nem a Fiu, és a kinek a Fiu megnyilatkoztatja." Atalában minden catholicus embernek legdrágább a megváltás azon legszentebb titka, melly szerint hiszszük és valljuk : hogy isteni Megváltónk, ki értünk született, s vére árán lelkünk üdvességét megszerezte, az ostya színe alatt egész Istensé-gével és emberséIstensé-gével állandóan jelen van. Ezen hit a ca-tholica egyháznak kiváltságos, saját és alap szent hite. Ezen hit körül forog a cath. anyaszentegyháznak összes isteni tisztelete. Ezen szent hit papságunknak alapja, reményünk-nek horgonya, üdvességünkreményünk-nek biztosító íáloga- Ezen hit
91
nevelte Jézus religiojának dicső martyrjait, ez éltette a ke-reszténység mindennemű erkölcsökben diszeskedő szent fér-fiait, szüzeit, s ebből meritik mai nap annyi ezer lelkek a szent lelkesedést. Valamint az oltár áldozata a legszentebb, legtökéletesebb áldozat, ugy az Oltáriszentség imádása a legtökéletesebb imádság. Imádni, hálát adni, kérni, kérlelni legkönnyebb Az előtt, kit égföld urának, Megváltónknak, Atyánknak, Istenünknek ismerünk. Az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus A z , ki által a föld a menynyel voltaképen egyesül. 0 milly megnyugtató, milly boldogító ezen hit, olly annyira : hogy ha más nem kötne is a csalhatatlan ca-tholica egyházhoz, ezen hit szerelméből is elmondanék Péter-rel (de alázattal és félve) : „Es ha mindnyájan megbotrán-koznak is Benned, én soha meg nem botránkozom." (Math.
2 6 , 33.) Illő tehát az illy nagy fontosságú hittitoknak imá-dására, ismeretére, szeretetére főleg azokat vezetni, kik a hit szolgái, az oltár papjai, a szentségek sáfáraivá rendelvék.
Avagy kinek számára van eltéve e drága kincs, ha azoknak nem kötjük szivére, kikhez az Ur szavai szólanak : Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Vagy miért van á l l a n -d ó a n jelen az Oltáriszentségben az Ú r j é z u s , h o g y n e imádjuk, ne keressük, ne társalkodjunk vele? Ha ő ugyan Az, mint szent hitünk csalhatatlanul tartja, kit a sok ezer nép a pusztába éhen szomjan követett, kihez tolakodott a vérfo-lyásban szenvedő asszony, talán épen a növendékpap ne olthassa szomját lelkének, és ne férhessen hitünk forrásához ? Ha tekintetbe veszszük azon számos bucsu-engedményeket, mellyeket a romai pápák XIII. Gergely, XI. Incze, VII.
Pius s mások azoknak hirdettek, kik az Oltáriszentségben az Istenembert változó szertartások között imádják; ha el-ménkbe hozzuk a szentséges pápák azon régi szokását, melly szerint legfontosabb ügyekben az Oltáriszentséget vi-tették magok előtt: az anyaszentegyház intését világosan láthatjuk , hogy az Oltáriszentség cultusa mindig legfőbb gondja közé tartozott. Nem akarunk az egyházi történet hosszabb bizonyságaira kiterjeszkedni,mellyekben irva van:
hogy akkor volt a hit tisztasága, az erkölcsök jámborsága legjobb karban, midőn az Oltáriszentséget lélekből tisztelték a hivek és imádták s hogy napjainkban is ott virágzik az igaz hit legjobban, hol az Oltáriszentségnek tisztelésére tár-sulatok élesztik a buzgalmat; önnön tapasztalásunkból tud-juk : milly nagy befolyással bir a papnövendékre a szent-ségimádás. Elöljáróink a jó magot minden szivbe egyiránt hintették, mégis csan azokban vert az gyökeret, kik malasz-tért magok is kérték a kegyelmek urát. Mert a ki hivatását jól fölfogta, tudnia kell : hogy egyedül Jézus példájából és kegyelméből gyüjthetni papi jó tulajdonokat, ő tisztogat, erősit, vigasztal, bátorit, edz, gazdagit, tanít, ébreszt és lel-kesít. Tőle jő az értelem, buzgóság, forró szeretet, alázatos-ság, hit, remény és kitürés. Ha Vele az ő társaságában meg-ismerkedik a növendék, bizton remélheti : hogy papi életé-nek napjai mennyei öröm közt fognak lefolyni és az akadá-lyok között még annyi kísértettel is bátran szembeszáll. A világ ugyan hasonlít a sivatag pusztához, de kietlen még se lesz az élet annak, ki az élet mannáját éhezi, s abban ta- ' lálja örömét.
Sokat kellene még mondanunk, ha a dolog érdemét te-kintjük. De olly dologról tettem említést, mellyet olvasóim-nak épen nem szükséges hosszasan bebizonyítani, s csak is
hálaérzelmünkből egy szikrát kívántunk nyilvánosságra jut-tatni, melly az által kelt szivünkben : hogy a nm. kalocsai érsek a papnevelő-intézetben illendő kápolnát szervezett, mellyben a növendékek hitéletüknek emelésére Jézust az Oltáriszentségben imádhatják, őt felkereshetik, tanácsával élhetnek, s szive szerelmének lángjánál éleszthetik hitüket.
Boldognak tartjuk magunkat, hogy ezen atyai gondoskodás
részeseivé lehettünk. K u b i n s z k y .
Levelezések.
A d i a k o v á r i m e g y é b ő l . Hogy magyarhoni t e s t véreink a „R e 1 i g i o " mint cath. egyházi, és a cath. e g y -ház érdekeit képviselő l a p , másfél évi szunnyadása után , u j erővel feléledésének őszintén örvendnek, természetesnek t a -láljuk. D e szinte mi is osztozunk ezen tiszta szívből kiömlő örömben; mint ugyanazon Krisztus testének t a g j a i , annál is inkább, mivel mindeddig a magyar egyházzal szoros viszony-ban és erős kapcsolatviszony-ban élvén, érdekel bennünket mindaz, mi közös anyaszentegyházunk j a v á t , igaz és szent elveinek t e r -jedését , ü g y é n e k , a hol szükséges, védelmét, illeti. E z é r t
tehát mi is testvéri szeretettel, őszintén óhajtjuk : hogy a f ő -tiszt. szerkesztő u r , valamint eddig ugy ezentúl is a kitűzött pályán, a szent czél felé ernyedetlen kitartással haladjon, ki-sérve az Isten erösitő áldása által.
Mélt. főpásztorunk , hő buzgalmában, mint minden j ó -nak , igaz-nak és szentnek kedvelője, pártolója és előmozdit ó j a , hivaelőmozditalának hü előmozditeljesíelőmozditésében szép lelki előmozditeheelőmozditségeielőmozdit f á radhatlanul arra fordítja : hogy a reá bizott keresztény n y á -j a t mind tanításával mind példá-jával, u g y szinte alárendelt papjainak serkentésével, a legbiztosb uton kormányozza és vezérelje magas rendeltetése f e l é , mi pedig annál nagyobb készséggel hódolunk rendeleteinek , mennél jobban meg v a -gyunk győződve hivatalunk fontosságáról és a czél magasz-tosságáról.
A mult év végével kegyesen rendelé : hogy a több m a -gyarhoni megyékben és régibb időkben nálunk is szokásos c o r o n á k a t vagy is kerületi gyülekezeteket, (conferentiá-kat) gyakorlatba hozzuk, s minden évben rendesen legalább egyszer — rendkívüli esetekben többször is — összejővén az esperesnél vagy más alkalmatos helyen — olly tárgyak felett tanácskozzunk, mellyek sikeresen előmozditják tudományos miveltségiinket az eszmék kölcsönös kicserélése, lelkeinket p e -dig szorosabban összefűzik a hit egységében a tiszta keresztény szeretet köteléke által ; hogy továbbá némelly practicus k é r dések megvitatása által, több biztosítékot nyerhessenek i f j a b -jaink az előadandó bonyolodott esetekben ; végre, hogy a szük-ségelt egyformaságot hozzuk be, különösen a Poenitentziatar-tás szentségének kiszolgáltaPoenitentziatar-tásában a betegeknél, és a délu-táni isteni tiszteletet illetőleg , hogy nem lényeges eltérések se történjenek az egyház közszertartásai- és a megyei külö-nös rendelettől. Reményünk v a n , hogy mindennek megala-pítása híveinknek lelki épülésére fog szolgálni, és igy elő-mozditandja az örök boldogság utáni törekvéseinket.
A mult évi nyáron mélt. megyei püspökünk, minek-utána a sz. szék által belgrádi és szmederovai püspökségek vicariussává volt kinevezve — Belgrádba u t a z o t t , felszente-lendő azon kis kápolnát, melly a cs. kir. osztrák consularis épületben a catholicusok adakozásából alakult, és mélt. p ü s -pökünk bőkezű adományaival belsőleg is csinosan felszerelte-tett. Ezen alkalommal egyszersmind a Bérmálás szentségével j á r ó , hitben erősítő szent malasztnak is részesévé tétettek
többen az ott lakozó catholicusok közül, kiknek száma össze-sen már majd 400-ra mehet. Szomorúsággal tölti el keblün-ket az , hogy szeretett püspökünk, igen gyakran betegeske-dik , és ez h á t r á l t a t j a , h o g y a n n y i t nem tehet, mennyit szive és lelke erélyességével véghezvinni óhajtana.
1 2 *
Főtiszt, káptalanunk tagjainak száma ez utolsó időben 8 - r ó l hatra szállíttatott l e ; minthogy a tized megszűntével — ez lévén jövedelmeinek legnagyobb forrása — csekély u r a -dalmukból , és a nem igen gazdag alapítványokból alig kap-nak annyit, hogy csak tengődve elédelegjenek. — Ezt átlát-ván kegyes kormányunk, előlegesen, mig a tizedi kárpótlás kérdése tökéletesen eldöntve leend — évenkint 1849-től kezdve minden káptalani tagnak 300 frtot kifizettetni rendelt.
Szinte a tized és tizenhatod megszűntével vesztességet szen-vedett alrendii papság, különösen a zágrábi megyében, aránylagosan a vesztességhez kapott előlegezve kárpótlást; r e -méljük, hogy ez nálunk is megtörténendik nem sokára , mint-liogy a m. banalis kormány nem rég felszólitott bennünket, hogy egyenkint kiki mutassa ki hitelesen, mennyit vesztett a tized és tizenhatod megszüntetése által.
Bosniai keresztény testvéreink állapotát illetőleg bő-vebb tudósítással kívánok nemsokára kedveskedni olvasóim-nak. El nem mulaszthatom ezen alkalommal megemlíteni : hogy köz sajnálatunkra a cath. egyház és igy a mi érdekün-ket is képviselt zágrábi egyházi lap (Zagrebacki katolicki list) ez évben némelly egyéni viszonyok miatt meg nem jelent;
ó h a j t j u k , hogy mennél előbb legyőzvén az előgördült aka-dályokat, meginduljon. * ^ *
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Magyarország.
K e c s k e m é t , jan. 18. Ft. szerkesztő ur ! Méltóztas-sék megengedni, hogy porlepte írószereimet ismét mozgásba hozván, becses lapjaiban egyszerű tudósításaimmal ismét felléphessek. Olly jól esik lelkemnek a rég nélkülözött , R e l i -g i o' lapjait birhatni, ho-gy örömemben szivemhez szorítanám az egész világot ; mert catholicus vagyok, s ez egyedül di-csőségem , s boldogságom ; mikép ne repkedne tehát szivem, midőn sz. hitünk lelkes orgánumát phoenixként hamvaiból fel-emelkedni látom ? Isten áldja e j ó ügy buzgó előmozditóit, önt pedig vezérelje az ég magasztos pályáján dicsőséggel !
Mióta nem láttuk egymást, népes cath. közönségünk hitéletében nem egy nevezetes esemény merült fel, melly közörömet nyújthat minden igaz hívőnek , noha tagadhatlan, hogy nem hiányoztak vétkes lépések is, mellyeket inkább nem történteknek szeretnénk betudni. Ámde ez igy volt földgömbünk forgása ó t a , j ó a rosszal vegyesen szerepeltek a világ szinpiaczán, s majd egy majd másik súlya nehézke-dett a történetek mérlegébe. Istennek hála ! másfél év óta csak egy cath. társunk hagyta magát — érzéki indulataitól elragadtatva — a közanyának kebeléről levonatni ; még kár-pótlásul számos eltévedt juhocska tért a kegyes pásztornak szelid kormánya alá. Valamint hitbuzgóságunk is jóval előre haladott, miután „ M á r i a s z e p l ő t e l e n s z . s z i v é n e k t á r s u l a t a " elvégre köztünk is megalakult ; melly czélra nagy költségű, s fényes oltár emeltetett az anyatemplomban, hol a kitűzött órákban példás buzgalommal, s az egek király-néja iránti gyuladozó szeretet- s tiszteletre buzditó serénykedéssel végzi a már ezeret meghaladó társulati koszorú r e n des ajtatosságát. E társulat mult évi juliushó 16kán ü n n e -pelte első nyilvános ajtatosságát, melly alkalommal a minden jóra kész helybeli prépost s plébános ur alkalmi beszédében
a tárgy méltóságához képestremekül kiemelte a társulat k e -letkezését, s szent czélját; s azóta naponkint szaporodik a tagok száma, vetélkedve íratván be magokat sz. Mária tisztelői s o r á b a . — De mit mondjak a J é z u s s z . g y e r m e k -s é g é n e k t á r -s u l a t á r ó l ? melly ugyan megalakult, de gyümölcstelen tevéketlenségben sinylik. Holott illy népes városban már eddigelé 2—3 ezerre lehetett volna szaporítani a tagok számát. Hol keressem ebbeli elmaradásunknak okát?
oh bajos volna kitalálni : mert érdemes lelkipásztorunk min-den bokros foglalkozásai mellett is első gondjai közé sorozza e szent ügy felkarolását, s ápolását ; köztiszteletre méltó segédei pedig épen nem idegenkednek az ügy vezetésétől.
Máshol fekszik tehát a hiba, és ezt mi érezzük, de reményünk biztos, hogy rövid időn teljes kiterjedésben diszlend a keresz-tény munkálkodó szeretet emez örvendetes bizonysága is. — Szintén mult évi decemberhó 10kén nyittatott meg v á r o -sunkban az e l s ő m a g á n y n ő n e v e l d e egy ritka mivelt-ségü, s képességéről szép oklevéllel ellátott nő által, kinek ügyessége, s jeles tulajdonai bizton reménylenünk engedik, hogy a rögös pályán áldásos gyümölcsöket érlelend. — Még most is füleimloen cseng f t . prépost, s plébános urunk lelkes szavakba fűzött felszólító szózata, mellyel szivünkre köté ez intézet pártolását, s lehető gyámolitását , miután e részbeni elmaradásunk s mulasztásunk hátrányait, nincs ki szivéből nem fájlalná. Valóban helyesen jegyzé meg buzgó lelkipász-torunk : hogy gyermekeink kellő neveltetésében fekszik egy jobb jövő szilárd megalapításának tényezője; a jó neveléstől függ, valamint a polgári társaság, ugy magoknak a szülőknek is boldogságuk. Mert irva van : „A jó fiu örvendezteti atyját, a balgatag pedig bubánata anyjának." Mennyire pártolandják polgártársaim e kiáltó szükségü intézetet, majdan a jövő megmutatandja. Mindennek csak a kezdete nehéz, s a jó szándokon Isten vezérlő keze működik.
T a m á s g a z d a . R o s n y ó m e g y e , p e l s ő c z i alesperesi kerület, jan.
15. Valóban igaza van a ft. szerkesztőnek, midőn a halottai-ból fölkelt , R e l i g i o ' 1. számában , szivének lángoló érzel-meit olvasóihoz — nem annyira kitárva, mint inkább azok özönében elmélyedten — kirebegve mondja : hogy midőn az egymástól sokáig elszakadva volt kedvesek közé a viszon-találkozás napja elérkezett, — a kebel egyetlen egy örömér-zelemben olvad föl. — Mi legalább azon állapotban valánk, hogy midőn a ,Religio' első 5. számát megpillantottuk, — nem t u d t u n k , s nem éreztünk egyebet, csak örültünk, s nem tartjuk féríiatlanságnak kimondani azon elgyengülésünket, miszerint ezen számokat — mintha bennök a ft. szerkesztő személyesittetett volna — keblünkhez szorítottuk. — Tevők pedig azt részint a z é r t , mert kimondhatlanul örültünk önt ismét lelke hivatásának s keble vonzalmainak terén iidvözel-hetni, részint pedig, mert kimagyarázhatlanul édes érzést keltett bennünk, főohajtásaink egyik tárgyát — egy cath.
egyházi lapot létesülve tapasztalhatni. — Legyen áldott az Ur sz. n e v e , hogy meghallgatta annyiak imáját! Legyen dicső és virágzó a magas kormány, hogy teljesítette annyiak óhajtását ! — A szerkesztőséggel pedig legyen Isten s e g e delme és kegyelme , hogy sajátjává vált ernyedetlen b u z g a l -mával — minden lelki s testi bajoktól menten, futhassa az Ur s egyháza dicsőségére , a hivek s egész emberiség ü d v é r e , a birodalom és hon j a v á r a , a fis uralkodó ház iránt naponta őszintébben nyilvánuló benső szívbeli szeretet szilárditásaés tolmácsolása, az erkölcsi virágok illatoztatása szilárditásaés a g y o mok kiirtására, a tudományok ápolására, stb. stb. újra m e g -nyílt kedves pályáját! — Engedje meg a ft. szerkesztő, hogy bizalomteljesen fölkérjük, miszerint ezen — keblünknek e jelen pillanatban csak merő örömtől áradozó érzelmeiből
ki-cseppent — néhány szóbeli nyilatkozatunknak jelenleg , — jövőre pedig körülmény- s alkalomszerű őszinte
tudósítá-sainknak lapja hasábjain helyet adni méltóztassék; — szívesen készeknek nyilvánítva magunkat, mind annak, mi a ,R e -1 i g i o' szelleméhez illesztve, bármilly csekély érdekkel b í r h a t , — hűséges közlésére.
Mi népünk hiterkölcsét illeti, arról j ó t is rosszat is mondhatunk. — J ó t egy részről, a buzgóság növekedését ille-tőleg, mert örömmel tapasztaljuk : hogy templomaink közönséges ünnep és vasárnapokon rendesen tömvék; hogy a P o e -nitencziatartás szentségéhez százankint járulnak; hogy a lopás- s kártételek ritkulnak ; s hogy több helyütt szent czé-lokra nagyobb adakozások is történnek. — Igy a többi között a mult évben egy M é h i b e n lakó földmives saját költségén
9 3
ugyanazon helység templomához 1400 v. frtos harangot ön-tetett, jelenben pedig ugyanazon H a v a s nevű földmives egy K i r á l y i b a n építendő kápolnára 250 v. frtot kézbesittetett a mis megyés püspöknek, stb. De rosszat is más részről annyi-ban, mennyiben van egy erkölcsi métely, egy gonosz kórság, mellynek gyökere már olly mélyre f ú r ó d o t t , hogy megfeszí-t e megfeszí-t megfeszí-t erőnk izzaszmegfeszí-tó megfeszí-törekvésének sem sikerülhemegfeszí-temegfeszí-tmegfeszí-t azmegfeszí-t eddig kiáshatni, kiirtani. —• E kórság a k á r o m k o d á s , melly undoritó bün itt e vidéken cath. hiveink között és prot. atyánk-fiainál egyiránt e l t e r j e d t . . De erről terjedelmesebben máskor.
n—1.
Németország.
A freyburgi egyetem sorsa Badenben különös figyelmünket igényli. Mikint már olvasóink előtt tudva lesz , a b a -deni M a r s c h a l l féle ministerium ezen egyetemnek tisztán catholicus jellegét eltörölni, s azt a catholicusok és protestánsok egyenjogú intézetévé szándékozik kinyilatkoztatni. És ez t ö r -ténik Badenben, hol a népesség legnagyobb része catholicus, s hol mind a mellett a heidelbergi protestáns egyetem a k o r -mány részéről minden telhető kedvezményekben részesül.
Nem e l é g , hogy Németországnak 16tisztán protestáns e g y e teme van, catholicus pedig csak 6, még ezeknek is a p a r i -t a -t i v u s állás ál-tal jellegökből kive-tkez-te-tése szándokol-ta- szándokolta-tik. S ha ez a freyburgi egyetemmel megtörténhetik, épen az által lenne megszüntetve ez intézet, mert Badenben két egyenj o g ú főiskolára szükség nincs. G f ö r e r, S c h l e y e r , S c h w ö -r e -r , S t o l t z , W e t z e -r s ezeknek élén B u s s taná-rok az egyetemnek catholicus jellegét védelmezik 19 tanár ellené-ben . H i r s c h e r a két párt között semlegesen viseli magát.
Ennek következtében a kormány B u s s és S c h l e y e r t a n á -roknak tanszékeiktől elmozdittatását vette czélba. A dolog Austriát közelebbről érdekli, mert a freyburgi egyetem a felséges H a b s b u r g családnak saját birtokához tartozó j a -vakból tett alapítványa. S e pontot kivánjuk olvasóinknak bővebben megfejteni.
Az egyetemet 1456-ban austriai főherczeg Albrecht e néven VI. alapitá, mikint az oklevélben mondja : „a c a t h . h i t t e r j e s z t é s e - é s v é d e l m é r e " s az örök Istennek a mi Teremtőnknek megengesztelésére, valamint minden elő-deink és utódaink lelki üdvösségére. — Az egyetem dotatió-j á r a az alapitó és rokonai számos egyházi dotatió-javadalm ikat adtak
Elsassban, Schweiczban, Breisgauban és a svábföldön , mely-lyeknek védura a fejedelmi ház volt. E javadalmak jövedel-mét az egyetem húzta, mint egyházi testület, hasonlóan minden középkori egyetemekhez, s ekképen az egyetem P a r o c h u s p r i m i t i v u s lett, s a plébániákat p e r p e t u u s v i -c a r i u s o k által kormányozta , kiknek a plébánia jövedelmé-nek egy részét át is engedte. Még most is 50,000 forintnál többre megy az egyetemnek évenkinti jövedelme e plébániák-ból. — Az egyetem pápai cancellárja a baseli püspök volt, ki e méltóságot a régi baseli püspökség feloszlatásáig e század kezdetén viselte. — Az egyetem mindig e g y h á z i t e s t ü l e t i minőséget tulajdonított magának. Igy például az e g y e -tem jegyzőkönyve 1476. april 16-rólmondja: hogy Zsigmond fejedelemnek Írassék m e g , miszerint ezen egyetem egyházi intézet; 1546ik aug. 19ről p e d i g : a rottweili birónak m e g -irassék, hogy az egyetem mint egyházi intézet, neki nincs alárendelve. — Az egyház is mindenkor egyházi intézetnek tekinté az egész egyetemet, s azért az egész egyetemet, nem p e d i g csupán a hittani kart hitták meg a pápák a közönséges, és a constanzi püspökök a megyei zsinatokra. Hasonlóul a császár is egyházi testületnek tekinté azt. I. Ferdinand, mint a császár helytartója, 1524. aug. 8-kán az egyetemtől kért véleményt, nem pedig a hittani kartól a német cath. egyház sérelmei tárgyában a romai udvar ellen, ugyan azon évi September 30kán pedig Luther tanai fölött. — A reformatio i d e -jében az egyetem egyetlen protestáns tanárt vagy tanulót
sem szevedett meg, sőt a protestantisaló egyetemektől elűzött
cath. tanároknak is menhelyet adott. 1620-ban a jezsuitákat fogadta b e , kik csak kizárólag cath. intézeteket vállalnak föl.
— Igy maradt a dolog ezután is ; mert a westphali békekötés az austriai örökös tartományokra nem t e r j e d e t t ki. De ha ugy állana is a dolog, minden vallásnak saját iskolái, számára meghagyatnak; mert az I n s t r u m . P a c . O s n a b r u g . V .
§. 7. ez áll : „ A templomok és iskolák az illető rész birtoká-ban maradjanak." És a westphali békekötés e rendelete mai napig sincs megváltoztatva. — Hasonlóul a rastatti b é k e kötés 1798ban egyházi intézeteknek ismerte el az e g y e -temeket. Ugyan ez az országos küldöttség határozata 1803-ban. Azon körülmény, hogy a badeni szervezeti rendelet 1803. május 13ról az eddigi protestáns heidelbergi e g y e t e -met egyenjogunak nyilatkoztatja, nem hozható föl a freyburgi egyetem cath. jellege ellen , mert a fejedelem Károly Fridrik nem csupán álladalmi és protestáns , hanem cath. egyházi j a -vakból is dotálta azt. S midőn Freyburg 1806-ban Badenhez esett, az egyetem megtartá régi dotatioját, nem is szervezte-tett újra. Végre a badeni alkotmányokirat 1818-dik évi aug.
22-ről §. 20. azt m o n d j a : ,,Az egyházi j a v a k , s az alapítványok, oktatási és jótékony intézetek saját tökéi és j ö v e d e l -mei eredeti czéljoktól el nem vonhatók." 1817-ben a badeni kormány a freyburgi egyetem megszüntetését határozta el ; ez a pápához folyamodván, a dolog abban maradt. A kormány és országgyűlés már az előtt is a freyburgi egyetemet mindig catholicusnak ismerték el.
Az egyetem cath. vagy paritäticus jelleme iránt folyta-tott ezen harcz közelebb komoly alakot kezdett ölteni, a midőn B u s s és S c h l e y e r tanárok elbocsáttatással f e n y e g e t -tettek , ha ugyan az egyetem catholicus jellemének védelme mellett megmaradandnak; okul nem e z t , hanem az egyetem kebelében ezen vita által ápolt örökös egyenetlenséget hozva fel. B u s s r ó 1 már azon hir is szárnyalt, miszerint a bécsi egyetemhez fogna meghivatni. Bizonyára dicső, s a világra messze kiható élettünemény volna, a neves cath. tudósoknak Bécsben ollyképeni összegyűjtése, mint az egykoron A b e l kormánya alatt Bajorhonban, Münchenben történt. Fájdalom, hogy e mü, melly a királyra annyi fényt, Bajorországra annyi dicsőséget árasztott, s a területileg kis országot valóságos nagy szellemi hatalommá emelte, olly akaratosan feldulatott ! Austria a cath. tudomány élén, ellenállhatlan varázs h a t a l -mat fogna az egész civilisait világra gyakorolni.
Irodalom.
B i b l i o t h è q u e d e s C l a s s i q u e s C h r e t i e n s L a -t i n s e -t G r e c s. P u b l i é e s o u s l a d i r e c -t i o n d e M.
l ' a b b é G a u m e , V i c a i r e G é n é r a l d e N e v e r s. P a -r i s , G a u m e e t Ci e l i b r a i r e s . 1852. (Folyt.)
Ekkint megvitatva az eszmét, melly a jelen ker. könyv-tárt eredményezte, lássuk most a rendet, mellyet sz. annak összeállításában k ö v e t e t t , s az elveket, mellyek őt a használt rendfokozat követésére határozták.
Im aranyszájú sz. János homiliáihoz irt élőbeszédében eziránt őmaga ekkint nyilatkozik :
„Benső és érezhető kötelékek által kapcsolni össze minden müvet és minminden osztályt az azt megelőző és utána k ö -vetkező müvekkel és osztályokkal, olly formán, hogy az egész tanulmány folyama ugyanazon igazságnak folytonos kifejtése legyen; ebben állana bizonyára az oktatási rendszernek fel-sőbbsége. Ezen eszmét valósitja önöknek könyvtára. Ezen logicai rend nem csupán irodalmi, hanem még történeti és vallási szempontból is rendkívül fontos, mit senki sem hozand kétségbe. Engedjék meg önök, hogy kevés szavakban ezt önökkel megismertessük.
„A ker. népekre nézve az evangelium minden ; mert ha nem minden, ugy semmi. Ha m i n d e n , akkor az maga az élet, ennek sokféle nyilatkozataiban : vallási, családi, társadalmi,
v