E G Y H Á Z I Ê S I R O D A L M I F O L Y Ó I R A T .
PESTEN, 2 1 . FEBRUAR 17. 1 8 5 3 .
M e g j e l e n i k e lap hetenkint háromszor : kedden , csütörtökön és vasárnapon. A z előfizetési dij félévre postán 6 ; h e l y b e n 5 frt p . p.
Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál, P e s t e n a szerkesztőségnél (Ó-posta-utcza 2 . sz.) és Hartleben K. A . k ö n y v k e r e s k e d é s é b e n .
S z ó z a t a m y t h o l o g i a ü g y é b e n .
Az ujabb egyházi mozgalmak, és a „ R e l i g i o " ujabb folyamának annyira érdekes ezikkei közt, nézetem szerint, jelenleg elsők közé tartozik a classical irodalom kérdése.
Mit e lapok G a u m e ez irányban kiadott müveinek ismerte-tésénél, amaz irodalom kellő korlátok közé szorításáról mon-danak , annyira helyeslem azokat, hogy belőlök kitörülni, vagy hozzájok toldani semmit sem kivánnék. Egészen ca-tholicus szellemben irvák,sámbár ivekre terjedő könyvet al-kothatnának ez ismertetések, elvben minden olvasónak he-lyeselni kell azokat, valaki a keresztény szempontot nem téveszti. Azonban m ó d o s í t á s n a k nemegyszer van he-lye az egyes állításoknál.
Midőn ez ismertető kivonatokban a classicus müvek m e g t i s z t í t á s á n a k lehetsége tagadtatik, mi ebben egyet-értünk. de az elvet odamódositandónak hiszszük, hogy azon müveket a mythologiára nézve nem olly szükséges tiszto-gatnunk . mint egyéni eszméinket a mythologia körül. •*
mythologia csak olly elesése az emberi elmének, mint a haeresis, mellyről pedig meg van írva, hogy lennie k e l l . A mythologia eredetileg a világidős catholicismus czikkeiből levén elferdítve, habár részleteiben képtelen torzalakokat látszik tüntetni fel, de alapjában az örök igazság mellett tesz bizonyságot.*) Ha a J u p i t e r - O l y m p i u s tisztele-tében a J e h o v a - E l o h i m tisztelete rejlik•, mit ugyan alaposan nem tagadhatni ; a classicus nemzetek irodalma leg-alább is olly tanulságos marad a kereszténység olvasmánya-inak könyvtárában, mint a t a l m u d , mellyet utóbbi szá-zadokban többre becsültek a zsidók magánál az ó-szövetségi bibliánál. *2)
Azonban jelen szózatra az ismertetésnek bizonyos he-lye szolgáltatott alkalmat. „A mythologia magában nem egyéb, mint infamis isteneknek még infamisabb regetörté-nete ; például Jupiter házasságtörései, annak arany esőalak-ban leszállása Danaé inegszeplősitése végett." Megvallom, ezek igen erős kifejezések : kérdés, rámondjuk-e azokat feltétlenül.
őseink a classicus irodalomnak többek közt azt a Ezt ,A t ö r t é n e t s z e l l e m é r ő l ' irt czikkiinkben mi
is állitottuk. Szerk.
*2) Igaz ; ugyanez áll a chinai, indus és egyptomi régiségekre nézve is. A ker. tudósnak mindezt ismernie, tanulmá-nyoznia kell ; ö mindezekben okfőket talál a ker. igazság megbizonyítására, felvilágosítására és ajánlására. Mi a mythologiáról csak is jellemképzö nevelési tekintetben
szó-lottunk. S z e r k .
hasznát vették, hogy belőle a szólásszokást, a herrneneuti-cában főszereplő u s u s 1 o q u e n d i-t meriték. Szörnyű gyarlóság volna az, ha mi a mythologia adatait betű szerint vennők, és ezen betűbe fektetnőka classicus nemzetek vállá-A sának lényegét. Am a szentírás, — szentírás, és mégis atyáink ennek értelmezésénél is nagy helyet engedtek a t i t k o s ma-gyarázatnak, annyira, hogy e moralizálást fejlettebb catholi-cismusunk mai nap csaknem sokallja. A l e g e n d á k szép ré-szét teszik ajtatos olvasmányainknak. A p a r a b o l á k egy-mást érik Urunk tanításaiban. Az a l l e g ó r i a és képesbe-széd nem egyszer gyönyörködtet és oktat szent könyvünk-ben. A mythologiát is illy szempont alá véve, s az illy sa-játlan beszéd jogát vele is megosztva, egészen másnak fog
tetszeni a mythoskör, mint eddig tetszett az azt bitang ér-telemben venni szokott olvasónak. A ki a mythost szorosan akarná venni, az allegóriát és képesbeszédet venne képtele-nül, mit bibliában vagy bárhol másutt tennie tilosnak vallja.
Az emberi nyelv keletkezési korában szükségkép igen illegoriai vala. IIa illyen nem volt már természeténél fog-yást, kellett, hogy illyenné tétessék a nyers tömeg nevelői által. Midőn az orpheusi, samothraciai, eleusisi titkok- még nyílt hittanok voltak, ha száraz bölcseleti fogalmakhoz köt-tettek és puszta szóbeli hagyományra bízattak volna, csak-hamar unalmat szerzendének, s mielőbb feledésre jutandá-nak. Azon szakában az emberi műveltségnek, mikor a kép-zelet legtevékenyebb tehetsége a léleknek, mindenek előtt e képzeletet vala szükség megnyerni s kellemesen foglalkod-tatni. Meg lett ez igénynek felelve az által, hogy az eszmék és tanok történetkékké alakíttattak, cselekvénynyel ruháztat-tak fel, s a mesét olly igen szerető gyermekded emberkor-nak elbeszélés alakában terjesztették elébe. Igy lőnek az elvontabb tárgyak is mintegy enyelgő játékai a társalgás-nak, mellyet aztán az okosabb megmagyarázott, vagy ta-lánykint fel is fejtett. Mint utóbb az erkölcstant az aesopi mese érzékité, és a gyöngéd emberiséget állatok történeteivel oktatá, ugy szinte a még régibb idők fejlettségi foka is azt kiváná, hogy a családiság legszükségesb kellékei lettdolog-kint adatnának elő, mellynél az istenek, kiknek minden jót tulajdonitának, emberi módon voltak tevékenyek. Illykép hasonló értesítések az istenekről szentebb szemekkel tekin-tettek, s mint kellett, egélyi rangra emelkedtek. Igy tartott ez, mig a közműveltség haladtával beköszöntött annak sze-rencsétlen kísérője a romlás. A féktelen csapongásu költő túltette magát az eddig megalapított vallásformákon, ujakat alkotott, a régieket szeszélyesen értelmezte, alkalmazta, s azokat még olly oldalról is elérzékité, mellyről még szelle-miebbek voltak. Ezt ellensúlyozta tehetsége szerint a tanító-kar : de mert a testi embert legyőznie nem sikerült, zárt
21
körökbe vonult, s ott őrködött az ősvallás tisztasága mellett.
Ollyatén idők következtek be. mint jelen századunk, melly-ben a keresztény hit szentséges titkait egy rész ferdíteni s rombolni, másik eredeti mivoltában fentartani igyekszik.
Illy természetű a classicus népek hittana. Valóság ősi és torzított, jó és rossz képekben. A mit tett a felekezetesség a catholicismussal, azt tették a classicus népek a hozzájok átszármazott m o s a i s in u s s a I : némelly lényegét sokáig őrizték szűzen, utóbb minden oldalról megcsonkiták, hogy alig maradt ismertető vonalaiból olly töredék, mellyet g y a -korlatlan .szem könnyen elértene.
Minden gondolkodó léleknek be kell látni, miszerint Jupiter házasságtörései merő allegóriák ; képek, mellyek nem magokért vannak, hanem valami eredetit akarnak ki-nyomni, miben élet és igazság van. Valahányszor földi te-remtéshez közelitni mondatik, mindannyiszor csak ollyasmi-ről értesülünk, hogy Jupiter vallásos tisztelete valamelly ré-szén a hellen földnek egyik másik nőkebelben ismét megfo-gamzott. Ezen megjegyzés Jupiter minden gyűlölt szerel-meivel kibékéltetheti keresztény gyengédségünket, annál bi-zonyosabban, mennél megfelelőbb másait leljük az illyen szellemi nemzéseknek magának a szentírásnak lapjain is.
Annyira igaz e nézet, hogy még szent Pál sem átallotta egy görög költőnek szavait, ipsius enim et g e n u s sumus,'levelében fölvenni, melly szavak egyenest J u p i t e r n e m z é -s é r e vonatkoznak. Az énekek énekét betüértelemben elő-ször egy eretnek, T h e o d o r u s M o p s u e s t e n u s , vette ; utána egy cálvinista theolog, C a s t a l i o ; de leginkább H e r d e r és E i c h h o r n fejtette ki ez irányban nézeteit:
holott az egyháznak minden, keleti és nyugoti atyái egy szívvel szájjal vallották, hogy valamint Salamonnak e pásztorleány iránti szeretete az ószövetségi zsidók által J e -h o v á r a és a z s i d ó s á g r a ru-háztatott, ugy az uj szö-vetségben J é z u s t és az e g y h á z a t ábrázolja.
Jupiter feleségét a görög irodalom l i e r a , a romai J u n o néven ismeri. E két feleség nem lesz egyéb, hanem az Eloliim és Jehova két külön istennévnek a görög földön két külön időben elhirhcdett vallása vagy tisztelete. Hera Argosban tisztelteték kiválólag, hol azt tartották, hogy J u -piterrel legelőször Samos szigetén találkozott, ki őt kakuk madáralakában lepte volna meg. Nem tudom, a magyar ját-szi ,kakuk, hány esztendeig é l e k ? ' van-e összeköttetésben e mondával és az E l o a h névnek jelentésével, mellyben az a h hetük csak paragogice toldvák zsidósan az é l ő szóhoz, mellynek a Z e u s név görög fordítása : annyi bizonyosnak látszik, hogy Hera istennő Z e u s n e k , Juno istennő pedig D i s n e k volt sajátlag felesége, s ezen Disből lett a romai Diespiter vagy Jupiter. Midőn Hera már sokáig élt Zeusz-szel, utóbb I o név alatt jött J e h o v a tisztelete, s a félté-keny Hera mindent elkövetett, hogy az uj hit Hellasban fel ne kaphasson. De hiába változtatta Hera féltékenysége l ó t j u vencavá és ü n ő vé , vagy J u n o v á , mert Dis vallása csakugyan mindenszerte elterjedett, és pedig ü n ő vagy te-hén jelkép alatt, melly jelképek közt leghiresb az egyiptomi A p i s . Ime Jupiternek házassága és házasságtörése a maga egész ártatlanságában ! Hitterjesztés volt az, és nem egyéb.
* ) L. Wetzer — W e l t e , Kirchen-Lexikon, Freiburg. 1850.
V-dik kötet. 273—277 lap. H o h e s - L i e d czikk alatt.
Mindaddig tartott a görög Jupiternek e fzerelme, és Hérának e féltékenysége, mig Jupiter utolsó kalandjában Alcmenével H e r c u l e s t vagy Heraclest nem nemzi. Mert e fiu a Jupiter-Olympius tiszteletben a Jehova-Elohim hit-vallást ugy egyesité s egyetemesité Hellasban, midőn annak örökítésére a halhatatlan emlékű o l y m p i a i - j á t é k o t alapítja E1 i sben, tehát mintegy az E l o h ím országában, hogy többé sem Jupiternek sem Hérának nem maradt ellen-őrségi szerepe. Heracles neve l i e r a nevéből és k l e o s = h i r szóból állván, jelenti a keletről érkezett tudósítást szo-rosan J e h o v a felől, ámbár kapcsolatban E1 o h i in m a 1.
Heraclesben a m o s a i s m u s vala megszemélyesítve. Va-lóban, ha ki Diodor és Apollodor Heracleseit összehason-lítja, tapasztalni fogja, hogy Moyzsesnek minden nevezetesb jellemvonalai ismételvék vagy utánozvák Heraclesen, a szív-telen kitételtől kezdve, keresztül a szerencsés megtaláláson, gondos nevelésen, emberölés miatti futáson, pásztorkodáson, a kígyó, tíz csudatény, tengeren csuda-átmenetei részletein, egész a hegyen történt halálukig és eltiinésökig : úgyannyira, hogy Hercules egész szerepe Moyzsesnek h i r e és viszhangja mindenütt a föld kerekségén. Ő egy éjjel ötven királyi lányt ejt teherbe, ő nemzi a scythák három törzsatyját i s , Aga-thyrsust, Gelont és Scythát; ő megöli a Hera nevelte ször-nyeket, a hydrát és oroszlánt; megöli a zsarnokokat. Azaz, v i l á g s z e r t e kezd terjedni az ős catholicismus hit- és erkölcstanának * ) mindent meghódító, emberiesitő áldása.
Heracles Danaé utóda volt. Danaé és Jupiter viszo-nyát már nem szükség értelmeznünk. Különben is Jupiter helyett sokan Proetus által vesztegettetik meg Danaé őreit a hires aranyzáporral. Meglehet, sőt de bizonyos, hogy e Proetus már a Jehova-Elohim egély egyikét vallotta, mig Acrísius, Danaé atyja, még egyéb vallást követett, teszem a ,M a g y a r o k - I s t e n e ' v a l l á s á t , melly Hellasban bizo-nyosan élt és uralkodott valaha. Mert a felségesnek három neve, Jehova-Elohim-Isten, mind magyar nyelvkincstárunk gyöngyei, mellyek a görög mesés de c s u d á l a t o s három-ságból, Zeusból és Disből és Poseidonból is kitiindöklenek.*2)
Volt tehát a classicai irodalomnak mythologiája, melly a kinyilatkoztatott tannal elszakaszthatlanul összefügg. V e -nus tisztelete eredetileg a szeretet igaz Istenének tisztelete.
A mi e jelképes, allegoriai, sajátlan előadásokban s ábrázolatokban igen érzékies, azt magok kárhoztatták már legélénkebben a mythologia hívei. Pythagoras azt hirdette, látta Hesiodlis lelkét pokolban rézoszlophoz kötve lakolni azokért, miket theogoniájában az istenekre költött. Xeno-phanes ezekben rója meg a legrégibb költőket :
U g y jellemzi Homér s Hesiod mindenben az istent, Mint hogyan embernek szégyen cselekedni s gyalázat, Tolvajok és kurafiknak, s hogy rá-rászedik egymást.
Pindar nem hiszi, hogy Pelops az isteneknek ebédül szolgált volna : n e k e m , úgymond, l e h e t l e n a z i s t e n e k v a -l a k i é t g a s t r i m a r g n a k t a r t a n o m ; t á v o -l -l e g y e n . Pherecydes, ki első irt folyóbeszédben az istenekről, s azok természetét bölcsészileg első igyekezett fejtegetni, eddig hallatlan állításaival annyira visszatetszett, hogy férgek
ál*) Heracles = hír, mintegy evangelium = j ó h i r = J e -h o v a - -h i r ; Heracles vagy Hercles = Erkölcs.
Z e u s = É l ő , D i s = J ó , P o s e i d o n = I s t e n .
1 6 3
tal történt iszonyú halála újságos nézetcinek tulajdoníttat-nék. Plato meg nem akarja szenvedni köztársaságában Ho-rnért és Hesiodust, müveiket sem gyermeknek sem vénnek nem hagyja olvasni, mert, ugy mond, ezek hazudoznak; a hazudságot pedig mind isten mind ember gyűlöli. Isocrates egy sophistához igy beszél: „Mitsem törődtél a valóval,ha-nem a költők blasphemiáit követvén, kik iszonyúbbakat mondanak szenvedteknek és tetteknek az istenektől mint a leggonoszabb emberektől eredteket, s magok az istenek fe-lől ollyanokat állítanak, millyeneket senki sem merészelne állítani elleneiről : mert nemcsak tolvajságaikat, paráznasá-gukat, s embereknél tett béreskedéseiket hányták fel, hanem gyermekevést, apaherélést, s az anyák megkötését, és sok egyéb botrányt meséltek azok ellen. S ezekért ugyan inél-tólag meg nem lakoltak, de mindazáltal büntetetlen sein maradtak, mert ki koldussá s a mindennapi nélkül szüköl-ködővé lett közülök, ki megvakult, ki száműzetve hazájá-ból legkedvesbeivel örökös gyülölségben állott, stb." Calli-machus hazugoknak mondja Greta népeit, hogy Jupiternek, az örökkévalónak, sírt emeltek. Es Julian, a hitehagyott császár, hogyan vetemülhetett illyesre, épen a kereszténység aranykorában, és pedig olly felvilágosodott elmével, mint minőnek őtet hiszik, ha e mythologia, mellyet ő többre be-csült a keresztény s z e r e t e t n é l , sehogy sem vala ment-hető ? Ain e hatalmas einber szidta elleneit, hogy a ínytho-logiát nem értik, s szelleme helyett csak kérgére tekintenek.
Költök, bölcsészek, államférfiak, fejedelmek voltak ezek: Socrates országosan volt megperelve s kivégezve val-lási újításai miatt. Igy e hüvely alatt, e nagyon érzékileg kifestett képben valami szentséges szentet hitt és vallott, mélyen be a keresztény századokba. Hellas fia.
Mit mondjunk tehát : rámondjuke, hogy a m y t h o -l o g i a n e m e g y é b , m i n t i n f a m i s i s t e n e k n e k m é g i n f a m i s a b b r e g e t ö r t é n e t e ? Mert ha ez áll, vé-tek volt tanulnánk ínythologiát, bűnben az iskola, melly azt máig is tanítja; vétkes a sajtó, mslly a mythologia kézi-könyveinek terjesztésében mai nap olly nagyon izzad. Nein, e tanulás, ez iskola, e sajtó talán öntudatlan, de ösztönsze-rűleg jól ragadtatik e titkos mesevilág elrejtett, még soha helyesen fel nem számított kincseihez.*) — b —
*) Teljességgel sem ni kifogásunk ellene, ha a tanuló világ, a fel-sőbb iskola, a sajtó a titkos mesevilág aknáiban búvárkodik, s annak megtisztított kincseit napvilágra hozza. Mi a t ö r -ténetek philosophicus tanulmányozásának igen-igen buzgó barátjai vagyunk : e mesevilág pedig szinte ide tartozik.
Azonban t. értekező u r , ki maga is pogány tekintélyeket hoz fel annak megmutatására, mennyire kárhozatosan f e r -ditették el a költők a legrégibb hithagyományokat, s ki maga is idézi P l a t ó t , mint ki köztársaságában nem akarja megszenvedni H o r n é r t és H e s i o d u s t , s müveiket sem gyermeknek, sem vénnek (!) nem hagyja olvasni — meg fogja engedni, hogy ezen misevilágnak kül héjjá, elbeszé-lési ruházata csakugyan ollyan, a millyennek mi állítottuk : t i t k o s é r t e i m e p e d i g , m e l l y e t m a g á b a n r e j t , b i z o n y t a l a n , miután a görög és romai ugy nevezett mysteriumokról semmi egyenes hagyomány nem jutott le hozzánk. Olly mesevilágot tehát, mellynek elbeszélési r é -sze igen-igen botránkoztató , s az érzéki ingerekben ugy is tulheves ifjúságra nézve a legpusztítóbb hatással van, — bölcseleti tartalmát pedig bizonyossággal kimutatni
lehe-EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Magyarország.
P e s t , febr. 14. Több éve már, hogy a pesti vármegye-ház kápolnája eredeti rendeltetésétől eliittetve fegyvereknek t á r h á zául szolgált. Ô herczegsége, országunk primása az egész m a -gyar egyházat átölelő gondjai között nem feledkezett meg me-gyénk foglyairól , kik a kápolnának híjával lévén sok lelki vigasztól fosztattak meg éveken át. 0 herczegsége a kápolnának visszaállítását apostoli lelkének buzgalmában e l h a t á -rozván , a megye főnökségével közlekedésbe bocsátkozott. A főnök m. K a p y Ede u r , a tisztelt főpapnak atyai gondoskodását méltányolván, mindent elkövetett, hogy a kápolna e r e -deti rendeltetésének visszaadassék. Így lőn, hogy a kápolna jan. 30kán beszenteltethetett. A beszentelési tisztet ő h e r czegségének legmagasb meghagyásából főt. S z á n t ó f y A n -tal prépost és alesperes ur végezte. A beszentelési szertartás után a ft. prépost ur a jelenlevő f ő n ö k s é g é s egyéb t i s z t s é g -hez fordulván, hálás szavakban emelé ki a fm. primásnak, és vármegyei főnökségnek keresztény öszmunkálását, mellynek köszönhető , hogy a gyönyörűen fölszerelt és földiszesitett kápolna a f o g s á g b a n l é v ő k n e k valódi vigasztalása lőn.
Utóbb a foglyokhoz intézte szavait, mellyek a léleknek osz-lásáig h a t o t t a k , mert látni l e h e t e , milly sűrűn gördültek le a könyük azok arczain, kik Istent és a keresztény erényt éveken át odahagyák. E könyük első drága tolmácsai lehettek a már már megtérő lelkeknek. A beszéd után a ft. fungens a g y ö -nyörű és mennyasszonyilag földíszített oltárhoz járulván, a sz.
misét a Mindenhatónak teljes egyházi segédlet mellett m u -tatta b e . . . Mint halljuk, a megyei főnökség azon dolgozik, hogy a megyeháznak rendes papja legyen, addig pedig a f o g -lyoknak lelkiekbeni vezetése, és az istentisztelet végzése nt.
S a n t h ó Károly pestbelvárosi segédlelkész úrra van bizva, ki e tisztet már huzamosb idő óta a legnagyobb b u z g a l o m -mal végzi. R. . . . N a d a p , februarius 10. Tegnap reggeli ó r á k b a n , d e már isteni szolgálat u t á n , igen kedves v e n d é g e k , egy két perezre beköszöntek lakomba; szokás szerint csekély r e g g e -livel kináltam őket, közöttük egy cs. kir. kapitány v o l t , a ki
t e t l e n , keresztény iskolákban a nevelés és képzés f ő a l a p jául t e n n i , —• akkor, midőn azt egy P l a t ó pogány k ö z
-társaságában sem akarta megszenvedni, — egyike azon megfoghatatlan eljárásoknak, mellyeket csak az emberi nem ősi és mindig tevékeny ellenségének szép formák által v a -kitó cselfogásaiból lehet magyarázni. A szentírás szentírás:
de mit fognának nem mondom a keresztény hivek, de m a -guk annak hitetlen ellenségei is mondani, ha mi a bibliából l'orditás és magyarázat végett épen azon helyeket szemeinők ki a leggyöngédebb korú i f j ú s á g n a k , mellyek a s z e -mérmet sértik, például Lot és leányai, J u d a és Thamar, David és U r i a , stb. eseteit, vagy az É n e k e k é n e k é t , ha mindjárt a legszebb és legmagasztosabb allegoricus magyarázatok társaságában is ? Mennyi lármát fognának ezen emberek ü t n i , kik különben becsmérelik a cath. e g y -házat , mivel a bibliának olvasását, épen az illyen helyek miatt i s , hiveire nézve bizonyos szabályokhoz hozzáköti?
Es ime a mit a bibliával tenni tilo3, arra nézve szabadal-ma legyen a mythologiának ! Tanuljuk tehát buzgón és alaposan mind a ínythologiát, mind pedig a classicusokat, de olly m ó d o n , hogy ne csak az ártalmas befolyásnak a lehetőségig eleje vétessék, de még e tanulás a keresztény-ségnek hasznossá is váljék. E z t kivánja t. értekező ur, ezt kívánjuk mi is. Hogy pedig idézett kifejezéseinkből ő al-kalmat vett magának a t. közünséget a mythologiában rejlő ős kincsekre figyelmeztetni, ezért neki csak küszö-nettel t a r t o z u n k , miután soha nem Írhatni annyi óvako-dással, hogy a felreértés lehetetlen legyen. S z e r k .
19*
1 6 4
is igy szólt : addig nem nyulunk semmihez, mig plébános ur be nem hamvaz bennünket. Eleinten enyelgésnek vettem a dolgot, de midőn ismételve , bizonyos vallási komolysággal a vitéz akaratját kinyilatkoztatta , azonnal a templomba szen-telt hamuért küldöttem , mellynek láttára a vitéz kapitány le-térdelt, én homlokát szent keresztnek jelével érintém, mond-va : „emlékezz ember, hogy por mond-vagy, és porrá válsz." A ka-jiitány keresztet vete m a g á r a , felkelt ; e szép példára a többi vendégek is szinte letérdeltek, és a behamvazást ajtatos lé-lekkel fogadták. E tény annyira hatott lelkemre, hogy annak közlését e kedves lapban elhatározám. A derékkapitány urnák nevét — ki számos csatákban tántoríthatatlanul k ü z d ö t t , annyira: hogy egy csatában kardjának felét az ágyúgolyó elragadta, de a másik felét a markolattal vitéz kezéből ki nem ragadhatta — ide igtatni szerény jelleme, talán nem akarná;
azzal azonban nem sértem ő t , ha mondom : hogy Székes-Fe-jérvárott szállásol, és átalánosan tiszteltetik, szerettetik. Ez
alkalommal eszembe jutának a méltóságos csanádi püspök ur, a katonai zászló-szenteléskor Temesvárott mondott apostoli szavai : „M i g a k e r e s z t é s k a r d j ó e g y e t é r t é s b e n k a r ö l t v e m ű k ö d i k , a d d i g b i z t o s i t v a l á t j a a z o r s z á g b é k é j é t . " S. L. nadapi plébános.
T a k s o n y , januar 14. 1853. Egy szivemelő ünnepély-nek volt tanuja f. h. 9 - k é n a h a r a s z t i cath. község, a midőn egy reformata hajadon , szabadon önmeggyöződését követve, régen ápolt óhajtása szerint a cath. egyház kebe-lébe nt. T a m á s f y Mátyás helybeli j e l e s , községe által szeretett lelkész által visszaavattatott. Magasztos hivatását lelki ihlettel fogván fel a derék lelkész, a nép és beava-tancfó hajadon fogalmaihoz alkalmazott szónoklatot tartott ez ünnepélyen, kenetteljes szavakkal fejtegetvén , hogy egyedül a cath. vallás a z , melly az ember keblében n e -mesebb vágyakat képes ébreszteni, semmint az anyagiak utáni sóvárgást, egyszersmind fogadásának lelkismeretes megtartását szivére kötvén az annyi lelki örömmel az egy-házba visszavágyó hajadonnak, k i , mint maga nyiltan be vál-lá , lelki nyugalmat nem t a l á l t , míglen visszatérhetett Jézus szent aklába. A nép mélyen meghatva távozott el a templom-ból , magával vivén a cath. egyház egyedül iidvöziteni képes hivatásáról benső meggyőződést. E népet Isten szent szelleme látszik lelkesíteni, malasztjainak áldásos gyümölcseit érlelvén meg a jámbor szivekben. Egészen másképen áll a dolog T a k -sonyban. A lakosságnak nagyobb részénél még csak egy foka hiányzik a barbarismusnak, hogy a szelíd és angyaltiirelmü lelkész meg ne köveztessék , miután mindazt, mit embernek lealacsonyitására elkövetni lehetett, irányában tettleg már el-követték , és ezen, méltán anarchiának bélyegezhető kihágá-sok, fájdalom már k i 1 e n c z hónap óta szünet nélkül folytat-tatnak. Az elégületlenek magát az egyházat is illetik botrányos megtámadásaikkal: a legnagyobb ünnepeken a nagy v e n -déglőben lármás muzsikával és tánczczal zavartatik meg a vallásossabbak ünnepi ajtatossága; az urnapi szent menet, botrányára a hiveknek, megháborittatott; a lelkésznek jószán-doku intései m e g v e t t e t n e k , kigunyoltatnak : asszonyok által házról házra mondatik b e , hogy ü n n e p - és vasárnapokon senki a templomban meg ne j e l e n j é k ; csúfos rágalomiratok terjesztetnek e l , stb. stb. Legnagyobb fokra hágott azonban a rákonczátlankodás a mult karácsonyi szent éjjelen, a midőn a zavargók a lelkésznek atyai intései és kérelmei daczára a sz.
miseáldozatot csúfos fütyölésekkel s botok dörömbölésével a legbotránkoztatóbb módonháboritottákmeg. Isten békeszelle-ne szálljon a vakon törvénytelenkedőkre, hogy ezen egyház-szentségtelenitések mielőbb megszüntettessenek.
S z a t h m á r i m e g y e n a g y k á r o l y i k e r ü l e t é -b ő l , fe-bruár 4 - é n . Tegnap sz. Balázs püspök és vértanú napján egy igen megható ünnepélynek voltunk tanúi ; ugyan is az újonnan kinevezett csanálosi plébános nt. T i s 1 e r Albin iktattatott be lelkipásztori hivatalába. —• E n a p o n , melly k ü -lönben is fogadott ünnepe e községnek, nemcsak a helybeli
hivek voltak mozgásban, derült arczczalsovárogva várván s z e retett lelkipásztoruk beiktatási szertartását, — hanem a k e -rületi p a p s á g , a N.-Károlyban szállásoló katonai tisztikar , a közigazgatási s törvénykezési testületek meghivott egyénei, az uradalmi tisztség, s más számos tisztelői, barátai s rokonai a plébános urnák megjelenvén , mindnyájan a plébániaiakból szép renddel a templomba gyülekeztek, hol a Szentlélek s e g í t -ségül hívása u t á n , a beiktatandó plébános kerületünk két legidősb s érdemteljesebb lelkészének segédlete mellett, m u t a t á be mennyek urának a vérontás nélküli áldozatot, m e g h a -tóan énekelvén különösen a Collecta e szavait : „Me famulum tuum , quem nullis suffragantibus meritis , sed immensa cle-mentiae tuae largitate coelestibus mysteriis servire tribuisti, dignum sacris altaribus fac ministrum." — A templomi z e n e -kar mindent m e g t e t t , hogy az ünnepélyt emelje. — A szent mise u t á n , egy meglepő látvány bontakozott ki előttünk : a hivek elöbbkelöi két oldalt fáklyával kezökben sort képez-tek , s tizenkét fehérbe öltözött, s koszorúval ékitett leány lépdelt elő a szentélybe , oltárvánkosokon hozván a templom kulcsait s a többi lelkipásztori jelvényeket ; a kerületi esperes nt. s tudós T ó t h Károly ur az oltárhoz l é p e t t , s egy rövid de igen velős , s hozzá mint az egyházi jogtudomány egykori tanárához méltó beszédet tartott azon jogvonalokról, mellyek a püspöki hatalom és kegyúri választás között több zsinatok határozatai nyomán léteznek, — s mellyek szerint az egyház szellemében csak az tekinthető valódi teljes hatalommal f e l -ruházott lelkipásztornak, kire e hatalmat a püspök, mint oly-lyan, kit a Szentlélek bizott meg az Ur egyházának kormányzásával, átruházza. Ezen előzmény után felolvastatott a f e l r u -házási okmány, s tovább szóllott az esperes ur, az édes remi-niscentiák érzékeny hangján örömének nyilvánítva : hogy a jelen cselekvénynyel hajdani kedves tanitványai egyikének az Üdvözítő édes i g á j á t , egy illy nevezetes egyház gondjait és t e r h e i t , hivatalánál fogva vállaira teheti. — A lelkipásztori jelvények magyarázata, s lelkes szavak közötti átnyújtása nemcsak a hívekre, de minden jelenlévő idegenekre is tanulságos volt, a mennyiben általa a lelkipásztori jogok és k ö t e -lességek híven fejtettek ki. — Mennyire épületes volt e szer-tartás , mutaták a hivek szemeiből aláhulló könyei a megindu-lásnak. — Az egész szent cselekvény háladó ének- s imával fejeztetett be ; melly után a templomi zenekar kísérete, s mozsarak durrogása mellett tért a beigtatott u j lelkipásztor a számos lobogókkal tisztelgő iskolai iljuság sorai között egy igen csinos diadal-iven át lakába, hol először a község küldöttei fejezék ki az összes népség öröm-érzelmeit és szerencsekivánatait, majd csinosan öltözött leányok léptek elő, kik a f e l -serdült ifjúság nevében iidvezlék az u j lelkipásztort, ki mos-tantól fogva atyjok s az élet veszélyes utjain vezetőjökké lön, s tiszteletére szép hymnusszerü dallamot énekeltek. — Alig távozának ezek, s egy helybeli magánytanitó, ki néhány évvel ezelőtt a mozaismusból tért a keresztény hitre , vezeté előre apró növendékeit, kik meglepő modorban dialogisálva fejezék ki kisded társaik örömét s ajánlák magokat lelkipásztoruk atyai gondjaiba. Ennyi szivélyes nyilatkozatok hallása után elérzékenyülve , s derült kedélylyel ültünk asztal mellé — hol imaszerű áldomások vagy is áldások mondattak különösen Ö császári királyi felségére, legbuzgóbb apostoli fejedelmünkre, a megye nagyméltóságú főpásztorára, s a csanálosi parochia kegyurára méltóságos gróf K á r o l y i G y ö r g y ú r r a — igy dicsőítvén és magasztalván Istent az ő szolgáiban, s betöltvén az írás amaz intését : — akár esztek akár isztok —
— mindent az Isten dicsőségére tegyetek. Este a parochiát környező házak ki valának világítva, valamint a fenemiitett diadalív is , mellyen illy értelmű felirás vala olvasható : H á -I á k a t a d u n k n é k e d -I s t e n ü n k , h o g y e g y s z i v e d s z e r i n t v a l ó l e l k i p á s z t o r t , é s a t y á t a d á l a t e
h i v e i d - s g y e r m e k e i d n e k . S . D .