A bűnügyi hírek összegzése

A bűnügyi hírek tematizációs stratégiájukat tekintve több változáson is átmentek az 1780-as évektől az 1930-as évekig. Ennek oka a társadalmi változások nyomán változó büntetőjog és büntetési gyakorlat, mely természetesen a hírekben is tükröződik. Míg a korszak elején egyértelműen a visszatartásra, elrettentésre használták a halálos ítéleteket és botozásokat, melyek egy szűkebb közösség számára, vásári látványosságul is szolgáltak, de a lapokon keresztül egy szélesebb réteg is tudomást szerzett róla. A reformkor végére ez teljesen eltűnik, s kikopik a lapok hasábjairól is. Megváltozott a hírforrások száma és szerkezete is az elemzett 150 év alatt. Először szóbeszédre és királyi rendeletekre támaszkodtak, melyek szövegtanilag is felfejthetők a bemutatott hírekben, majd ez lassanként kiegészül rendőrségi, bírósági iratokkal illetve statisztikákkal. A rendőrségről származó hírekről elmondhatjuk, hogy először

„egyszerű” rabló-pandúr történetek voltak, vidéken játszódott az elfogás története.

Később kifejezetten városi környezetbe került a rajtaütés-történet, s a 19. század végén megjelent a storyban az üldözés motívuma. Emellett pedig megfigyelhető a szikár jelentések, egy-két soros hírek, egyre formalizáltabb volta. A bíróságról származó bűnügyi hírek bemutatják azt a minősítési, eljárási folyamatot, melynek végén születik meg a döntés, történt-e bűntény vagy nem. Itt bukkannak fel új típusú bűncselekmények is, melyeket nem lehet akciószerűen prezentálni, például sikkasztás, hűtlen kezelés stb. A bírósági híreknek fontos szereplői lesznek a szakértők. Az elemzett korszak vége felé, a bulvárlapok tálalási stílusában fontos szerepet kap a történet rejtélyként vagy rejtélyesen történő bemutatása. A hírlapi stílus és a tipográfia fejlődése meghozza a hír szövegéből minden szempontból elkülönülő címet, mely többnyire tartalmi összefoglalást ad, s alapja lesz a hír szerkezeti átalakulásának. Már nem időrendben haladva mesélik el a (bűnügyi) történetet, hanem először összefoglalást adnak, majd utána térnek rá a klasszikus történetmesélés menetére. Ez azért is lényeges, mert ezen a ponton válik el végleg a valóság-felépítés élőszóbeli módja, illetve annak zsurnalisztikai változata.

Szövegszerkezeti szempontból kialakul a már jól ismert struktúra, mely azonban nem minden esetben teljes, sőt inkább hiányosan jelenik meg. Általában a kommentár rész hiányzik a bűnügyi hírekből. Kiegészülhet viszont egy új elemmel, ami szövegszerkezeti szempontból jól elkülönül a hírszöveg többi részétől. A szöveg végéhez illesztetten jelenik meg a rendőrségi felhívás, melyben felszólítják a lakosságot, hogy amennyiben tudnak, adjanak tájékoztatást az egyes bűnügyekkel kapcsolatban. Amennyiben a hírforrás, vagyis a bűnüldözési szervek kérik, kötelező eleme lehet a hírnek.

138

1. táblázat: A rendőrségi, bűnügyi hírek szövegének szuperstruktúrája

Irodalom

Andok Mónika 2001. A sajtóhírek a tudományos diskurzusban. In.: Békési Imre – Petőfi S.

János – Vass László (szerk.): Szemiotikai szövegtan 14. Szeged: JGYTF Kiadó. 109–137.

Andok Mónika 2003. A hír mint szövegtípus. Iskolakultúra 2003/11: 68–77.

Andok Mónika 2005. A bulvár-tabloid hírek a magyar sajtóban 1780-tól. In: Ivaskó Lívia (szerk.): Érthető kommunikáció. Szegedi Tudományegyetem Médiatudományi Tanszék.

Szeged.

Bahtyin, Mihail 1982. Francois Rabelais művészete, a középkor és a reneszánsz népi kultúrája.

Budapest: Európa Kiadó.

Barthes, Roland 1971. A napihír struktúrája. In: Hankiss Elemér (szerk): Strukturalizmus I. 173–

184.

Békési Imre 1974. Egy baleseti hír szerkezete. Magyar Nyelvőr 98: 414–421.

Békési Imre 1982. Szövegszerkezeti alapvizsgálatok. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Bell, Alan 1991. The language of news media. Oxford: Blackwell.

Buzinkay Géza 1997. Bulvárlapok a pesti utcán. Budapesti Negyed 1997 nyár–ősz: 31–44.

Csepeli György – Mátay Mónika 2001. A magyar Betyár életei a médiában. Médiakutató 2001.

ősz.

Dobos Ilona 1964. Az „igaz” történetek műfajának kérdéséről. Ethnographya 1964/2: 198–217.

Dobos Ilona 1986. Paraszti szájhagyomány, városi szóbeliség. Budapest: Gondolat Kiadó.

Dömötör Sándor 1930. Betyárromantika. Ethnographya 5–24.

Elek Judit – Sükösd Miklós 1990. Tutajosok. A tiszaeszlári per dokumentumai. Budapest:

Magvető Kiadó.

Gülich, Elisabeth 1986. Textsorten in der Kommunikationspraxis. In: Kallmeyer, Werner (Hrsg.): Kommunikationstypoligie. Handlungsmuster, Textsorten, Situationstypen. Düsseldorf:

Schwann. 15–46.

139

Hajdu Lajos 1985. Bűntett és büntetés Magyarországon a XVIII. század utolsó harmadában.

Budapest: Magvető Kiadó.

Károly Sándor 1979. A szöveg és a jelentés szerepe kommunikációs szemléletű nyelvészeti törekvéseinkben. In: Szathmári István – Várkonyi Imre (szerk.): A szövegtan a kutatásban és az oktatásban. Magyar Nyelvtudományi Társaság. Budapest. 23–32.

Kocsány Piroska 1989. Szövegnyelvészet vagy a szövegtípusok nyelvészete? Filológiai Közlöny 26–43.

Kocsány Piroska 2001. Miniatűr szövegek és tipológiájuk. In: Andor József – Benkes Zsuzsa – Bókay Antal (szerk.): Szöveg az egész világ. Petőfi S. János 70. születésnapjára. Budapest:

Tinta Kiadó. 329–339.

Kocsány Piroska 2002. Szöveg, szövegtípus, jelentés: a mondás mint szövegtípus.

Nyelvtudományi Értekezések 151. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Kókay György 1981. Magyar Hírmondó. Válogatás. Budapest: Gondolat Könyvkiadó.

Ricoeur, Paul 2000. Szövegmagyarázat és megértés. A szöveg-, cselekvés- és történetelmélet közti néhány jelentős összefüggésről. In: Thomka Beáta (szerk.): Narratívák 4. A történelem poetikája. Budapest: Kijárat Kiadó. 185–203.

S. Varga Katalin 1985. Hazai Tudósítások. Budapest: Magvető Kiadó.

Tolcsvai Nagy Gábor 2001. A magyar nyelv szövegtana. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.

van Dijk, Teun A. 1985. Discourse and communication: New approaches to the analysis of mass media discourse and communication. Berlin: de Gruyter.

van Dijk, Teun A. 1988a. News as discourse. Hillside, NJ.: Erlbaum.

van Dijk, Teun A. 1988b News analysis: Case stadies of international and national news in the press. Hillside, NJ.: Erlbaum.

140 JOBST ÁGNES

SZÖVEGTIPOLÓGIAI SZEMPONTOK A SAJTÓMŰFAJOK LEÍRÁSÁBAN