Az „analyse de discours” („diskurzuselemzés”) relevanciaelméleti kritikája:

Moeschler és Reboul

Moeschler és Reboul (1995) szerint a szöveg (discours) nem tudományosan releváns természetes kategória, s így a szövegtípusok megkülönböztetésének is legföljebb ha intuitíve lehet csak némi haszna, nyelvészeti szempontból nem. Másutt (mint Reboul–

Moeschler 1996: 66) körkörösséggel vádolják a szövegtípus-meghatározásokat, mondván: az egyes típusokat a szövegalkotó elemek sajátosságai révén különböztetik meg, ugyanakkor a szövegstruktúrának az alkotóelemeket meghatározó szerepet tulajdonítanak.

Ha célszerű is ehelyütt eltekintenünk napjaink francia nyelvtudományának egyik legtermékenyebb és legnagyobb hatású alakja, a jelenleg Genfben professzor Moeschler nagy ívű munkásságának vizsgálatától, fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy ő egy bizonyos fajta diskurzuselemzéstől jut el eddig az álláspontig, és a relevanciaelmélet irányából támad egyfajta szövegtant, illetve szövegtipológiát.

Megjegyzendő az is, hogy a discours terminusnak még a szaknyelvi használata is sajnálatosan poliszémikus a franciában, s e helyzeten csak rontanak az analyse szóval lehetséges összekapcsolásaihoz köthető nüánszok. Moeschler és Reboul ugyanis megkülönböztetik az analyse de discours-t az analyse du discours-tól, és azt ajánlják, hogy hagyjunk fel az előbbivel – az analyse de discours-ral – való foglalkozással.

Meghatározásuk szerint az analyse du discours (kb. ’a diskurzus elemzése’) számára a szöveg nem más, mint mondatok vagy nyilatkozatok/megnyilatkozások sorozata, és egyszerűen csak ennek a mondat- vagy nyilatkozatsornak az interpretációja a kérdés.

Ezzel szemben az analyse de discours (kb. ’diskurzuselemzés’ vagy ’a diskurzusok elemzése’) úgy tekint a diskurzusra, mint mondat- vagy nyilatkozatsorozatra korántsem redukálható struktúra létrehozójára, amely struktúra megmagyarázza a mondatok vagy nyilatkozatok egymáshoz fűzését, függetlenül azok tartalmától. E felfogásban a

4 « Le discours argumentatif est le « vivier » où germent et se développent tous les autres discours: informatif, narratif, explicatif, descriptif, dialogué, injonctif, figuratif. »

111

diskurzusnak saját szerkezete van, melynek az alkotóelemei alá vannak vetve, és nem lehetséges a diskurzust ezen alkotóelemekre redukálni.⁵

Moeschler és Reboul felfogásában ezzel szemben a szöveg, a discours (elemi) nyilatkozatok nem önkényes sorozata. Ez azért van így, mert a diskurzus rámutató-következtetéses kommunikációs aktus (vagy – a társalgás esetében – aktusok sorozata), és mint ilyen, kétfajta beszélői szándékot implikál: egy kommunikációs és egy információs szándékot, ahogyan azt Sperber és Wilson meghatározza.⁶

Érthető, hogy ez az elméleti alapállás nem a szöveg(ek) globális, szerkezeti sajátosságainak leírása felé, hanem a mondatok (nyilatkozatok, megnyilatkozások) sajátosságainak olyan leírása felé mutat, amely számot ad azokról a tényezőkről is, melyek ezen egységek egymáshoz kapcsolásának lehetőségeit meghatározzák. Ebben a keretben pedig nehéz volna kijelölni bármiféle szövegtipológia helyét.

3. Konklúzió

A francia nyelvészeti kutatások fényében úgy láthatjuk, hogy a szövegtípusnak nevezett sajátosságok kérdése nem szövegnyelvészeti (és nem is pragmatikai) kérdés.

A fönt idézett kutatók eredményei egyrészt megerősítik a másutt (így nálunk) is megfigyelhető orientációt, amely a klasszikus értelemben vett szövegtípusok tanulmányozásával az úgynevezett műfajokét és a prototipikusság kérdéséét állítja szembe. Másrészt viszont felhívják a figyelmet a tipológiai vizsgálat egy másfajta irányának a lehetőségére, amely a szöveg mezoszintű egységeinek tekinthető szekvenciákkal foglalkozik. Ennek a lehetőségei a magyar szövegtani kutatásokban – úgy tűnik – koránt sincsenek kiaknázva.

A kritikus és/vagy szkeptikus érvelések hatására persze azt a kérdést is föltehetjük, hogy célszerű-e egyáltalán szövegtipológiai kutatásokat folytatni? Hamar meggyőződhetünk azonban arról, hogy ezeknek legalábbis alkalmazott nyelvészeti jelentősége biztosan van. Találni ugyanis olyan – rangos állami és

5 « Pour autant que nous puissions voir, il y a, à l’heure actuelle, deux façons largement différentes d’aborder le discours. Dans la première (analyse DU discours), on considère le discours comme une suite de phrases ou d’énoncés et le problème est simplement de rendre compte de l’interprétation de cette suite de phrases ou d’énoncés. Dans la seconde (analyse DE discours), on considère que le discours, loin de se réduire à une suite de phrases ou d’énoncés, produit une structure qui explique l’enchaînement des phrases ou des énoncés, indépendamment de leur contenu. Dans cette optique, le discours a une organisation qui lui est propre et qu’il impose aux éléments qui le composent sans qu’on puisse le réduire à ces éléments. En d’autres termes, la production successive des énoncés est téléologiquement orientée vers la production de cette structure. » (62)

6 « selon nous, si un discours est une suite non arbitraire d’énoncés, c’est parce que c’est un acte (plusieurs actes dans le cas de la conversation) de communication ostensive-inférentielle, qui, comme tout acte de communication ostensive-inférentielle implique deux intentions de la part du locuteur, une intention communicative et une intention informative (cf. Sperber &

Wilson 1989). » (90)

112

kutatóintézetek, vállalatok együttműködésével futó, szövegtipológiai kérdésekre is irányuló – kutatóprogramot⁷, melynek célja a szövegindexálásnál és a szemantikus webnél sokkal hatékonyabbnak tartott eszközök kifejlesztése. Ezeket aztán a hálózati keresőprogramokban, az információ automatikus kigyűjtésében és kérdés-felelet rendszerek fejlesztésében használják majd föl. Igaz, az ilyen kutatások kiindulásuk és céljaik tekintetében is jócskán különbözhetnek azoktól, amelyek a „klasszikus”

értelemben vett szövegtípusok leírásához elvezettek, ám valószínűnek mutatják a szövegtipológiai kutatások (üzleti) hasznát.

Irodalom

Adam, Jean-Michel 1985. Quels types de texte? Le Français dans le monde 192: 39–43.

Adam, Jean-Michel 1990. Éléments de linguistique textuelle. Liège: Mardaga.

Adam, Jean-Michel 1992. Les textes: Types et prototypes. Paris: Nathan.

Adam, Jean-Michel 1999. Linguistique textuelle. Des genres de discours aux textes. Paris:

Nathan.

Adam, Jean-Michel 2002. En finir avec les types de textes. In: Ballabriga, M. (eds.): Analyse des discours. Types et genres, communication et interprétation. Champs du signe. Toulouse:

Editions Universitaires du Sud. 25–43.

Adam, Jean-Michel 2005. La linguistique textuelle. Introduction à l’analyse textuelle des discours. Paris: A. Colin.

Avias, André 2004. Le genre, du texte aux contextes. In: Modi operandi : perspektiver på

krimi-nallitteratur. Høgskolen i Østfold. Halden. 209–222.

(http://www.ia.hiof.no/~borres/krim/pdffiler/Avias.pdf.)

Fløttum, Kjersti 1999. Polyphonie et typologie textuelle : quelques questions. In: Fløttum, K. – Vidar Holm, H. (eds.): Tribune 9. Skriftserie for Romansk institutt. Universitetet i Bergen.

81–96.

Fløttum, Kjersti 2002. Polyphonie et typologie revisitées. In: Olsen, M. (éd.): Polyphonie – linguistique et littéraire, V. Samfundslitteratur Roskilde. Roskilde. 1–38.

Hámori Ágnes 2006. A társalgási műfajokról. In: Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.): Szöveg és típus.

Szövegtipológiai tanulmányok. Budapest: Tinta Könyvkiadó. 157–181.

Kocsány Piroska 2006. A szövegtipológia eredményei és/vagy eredménytelenségei. In: Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.): Szöveg és típus. Szövegtipológiai tanulmányok. Budapest: Tinta Könyvkiadó. 17–26.

Reboul, Anne, Moeschler, Jacques 1995. Le dialogue n’est pas une catégorie naturelle scientifiquement pertinente. In: Cahiers de Linguistique Française 17: 229–248.

Reboul, Anne, Moeschler, Jacques 1996. Faut-il continuer à faire de l’analyse de discours?

Hermes. Journal of Linguistics 16: 61–92.

Szikszainé Nagy Irma 1999. Leíró magyar szövegtan. Budapest: Osiris.

Tolcsvai Nagy Gábor 2001. A magyar nyelv szövegtana. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.

7 TextCoop: Typologies et Grammaires de Textes pour la Recherche d’Information (Szövegtipológiák és szöveggrammatikák az információkeresés számára:

http://www.textcoop.org).

113

Tolcsvai Nagy Gábor 2006. A szövegtipológia megalapozása kognitív nyelvészeti keretben. In:

Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.): Szöveg és típus. Szövegtipológiai tanulmányok. Budapest:

Tinta Könyvkiadó. 64–90.

Tutescu, Mariana 2003. L’Argumentation. Bucureşti: Editura Universitaţii din Bucureşti.

Az Interneten: http://ebooks.unibuc.ro/lls/MarianaTutescu-Argumentation.

114

SKUTTA FRANCISKA