ARISZTOTELÉSZ UTÓDA –THEOPHRASZTOSZ26

Theophrasztosz (kb. i. e. 372–287) i. e. 323-ban vette át az Arisztotelész által ala-pított iskola vezetését Apollón Lükeiosz szent ligetében. Theophrasztosz Ariszto-telész régi barátja és munkatársa volt. Egykor közös természettudományos vizs-gálódásokat végeztek Leszbosz szigetén, Theophrasztosz szülőhelyén. Magáról az utódkijelölés módjáról a következő feljegyzés maradt ránk:

„A filozófus Arisztotelész már majdnem 62 éves volt, testi betegsége és gyengesége miatt kevés reménye volt az élethez. Akkoriban felkereste követőinek teljes csapata, s kérve kérték, hogy ő maga jelölje ki utódját, aki az iskola élén a helyét betölti, s halála után irányítja őket a tudományos ismeretek megszerzésében és elmélyítésében. Iskolájában akkoriban számos kiváló és két különleges tehetség volt: Theophrasztosz és Eudémosz.

Ők a többieket mind tehetség, mind tudás tekintetében felülmúlták: amaz Leszbosz szigetéről származott, Eudémosz pedig Rhodoszról. Arisztotelész válasza az volt erre, hogy a maga idejében eleget tesz a kérésnek. Rövid idő múlva, ugyanazok előtt, akik a vezető kiválasztására kérték, azt mondta, hogy a bor, amit éppen akkor ivott, számára nem egészséges, hanem egészségtelen és fanyar, s ezért különlegeset kell választania, vagy rhodoszit vagy pedig leszboszit. Azt kérte, hogy mindkettőt szerezzék be, és azzal fog élni, amelyik neki jobban tetszik. Elmentek, keresték, megtalálták és el is hozták. Arisztotelész először a rhodosziból kért… Ezután kért a leszbosziból. Miután azt is megízlelte, azt mondta: Mindkettő nagyon kitűnő – úgymond –, de a leszboszi édesebb. Mikor ezt kimondta, senkinek nem volt kétsége, hogy ezzel a szellemes és tapintatos megállapítással nem a bort, hanem az utódját választotta ki. Ez pedig az

24 Huszár Tibor, 1977, 211.

25 Uo. 212.

26 Swiderkowna, Anna, 1981, 26–28.

69

III. Az európai egyetemek ókori előzményei



úgy beszédében, mint életvitelében kiváló leszboszi Theophrasztosz volt. Arisztote-lész ezután nem sokkal meghalt, tanítványai pedig valamennyien Theophrasztoszhoz szegődtek.”27

Theophrasztosz közel ötvenéves korában vette át a Lükeion igazgatását. Ehhez rendelkezésére állt Arisztotelész 376 tekercsből álló könyvtára is. Nagyon rendsze-rető tanár volt, előadásain mindig pontosan jelent meg, tiszta öltözetben. Érdekes előadásainak köszönhetően évente átlagosan hatvan hallgató látogatta az isko-lát. Theophrasztosz igen sokoldalú tudós, érdeklődésének tárgya az etika, a val-lástudomány, a nevelés kérdései, a matematika, a csillagászat, a logika, a lélektan, a meteorológia, az ásványtan, az állattan és a növénytan. Népszerűségére jellemző, hogy egy időben állítólag 2000 hallgatója volt.28 Theophrasztosz több mint 500 növényfajtát írt le és osztályozott. Lélektani tanulmányai közül a legérdekesebb az i. e. 319-ben írt Jellemrajzok című műve, ebben mintegy harminc különböző jellemtípust vázol fel. Részletesen leírja a fukar, a hencegő, a gyáva, az otromba, a babonás, az örökifjú ember jellegzetes viselkedését. A jellemrajz írása és elját-szása az ókorban a szónoki képzés meghatározó része, ennek alapján sajátította el a leendő rétor a jellemábrázolás és a szerepjátszás alapelemeit. „A jellemábrázolás egyfajta színészi helyzetgyakorlat révén tanította meg a diákot arra, hogy egész személyiségét irányítva, hogyan lehet meghatározott képet, benyomást kialakí-tani másokban önmagáról.”29 A jellemábrázolást segítette az a tény, hogy ebben az esetben érzelmi hatásokra koncentráltak, így az átélés és a mesterségesen támasztott élmény révén dinamizálódott, lendületet kapott a szónok és a beszéd, és maga a memorizálás folyamata is könnyebbé vált. A jellemábrázolás gyakor-lása során alkalmazták a „mintha-helyzetek” teremtésének technikáját is, amikor szimulált körülmények között kellett a szónoknak helytállnia. Minden jellemrajz definícióval kezdődik, majd a mindennapi életben előforduló megnyilvánulások felsorolásával folytatódik, beleértve még a jellegzetes szóhasználat vizsgálatát is, és végül az ilyen jellemű ember társadalmi szerepének bemutatásával fejeződik be a leírás. A következő theophrasztoszi példázat a megátalkodott emberről szól:

„A megátalkodottság szégyenletes tettekhez és szavakhoz való ragaszkodás. Megátal-kodott az az ember, aki gátlástalanul esküdözik, fittyet hány a hírhedtségére, mester a gorombáskodásban; ami a jellemét illeti, közönséges, erkölcstelen és mindenre kap-ható; magától értetődik, nem átall színjózanon is álarcot ölteni és eljárni a kordaxot30

27 Gellius 13, 5, ford. Hoffmann Zsuzsa. In: Hoffmann Zsuzsa, 2009, 61.

28 Fináczy Ernő, 1906, 52.

29 Bolonyai Gábor (szerk. 2001): Antik szónoki gyakorlatok. Typotex, Budapest. 36–37.

30 A kordax az athéni ókomédia buja, leplezetlenül érzéki tánca volt; magára adó polgár legfeljebb nézte, de nem járta.

Az európai egyetemek története

70

valamilyen komédia táncosai között; a mutatványosok bódéjában ő megy körbe, és szedi be mindenkitől a bronzgarast, és közelharcot vív azokkal, akik szabad jegyük birtokában ingyen akarják nézni a látványosságot; kitűnő korcsmáros, bordélyház-tulajdonos, vámszedő válik belőle, egyáltalán, semmi megvetésre méltó foglalatossá-got nem utasít vissza, hanem kikiáltónak, szakácsnak, kockajátékosnak is elszegődik;

anyjára nem visel gondot, vád alá helyezik lopásért, s a börtönben több időt tölt, mint otthon. Sorolhatnánk őt azok közé is, akik maguk köré csődítik az alja népet, és szóba elegyednek a járókelőkkel, aztán rekedten harsogó hangon szitkozódnak és vitatkoz-nak velük. Egyesek persze közben jönnek, mások úgy mennek tovább, hogy végig sem hallgatták, tehát kinek közlendője elejét, kinek a végét, kinek egy részét mondja csak el, ahhoz azonban ragaszkodik, hogy megátalkodottságát ne máskor, hanem valami nagy ünnepen bocsássa közszemlére. Elboldogul egyszerre több perrel is, s ha itt alperes, amott meg felperes, az egyik alól esküvel kimenti magát, a másikon viszont megjelenik, ruhája redőibe iratcsomót rejtve és aktaköteggel a kezében; attól sem riad vissza, hogy amíg egy sereg szatócs »harcát irányítja«, egyszersmind ne hitelezzen is nekik, mégpe-dig drachmánként napi másfél oboloszért,31 s hogy mikor sorba járja a lacikonyhákat, az élőhal-árudákat és a sózotthal-boltokat, üzletelése kamatait ne a pofazacskójába

»szedje be«. Kellemetlen emberfajta ez, a szájuk egyhamar szitokra áll, s olyan harsogó hangon beszélnek, hogy a piac és minden üzlet tőlük visszhangzik.”32

A platóni Akadémia és Theophrasztosz iskolája között a sok hasonlóság mel-lett egy lényeges különbség van, ami abban nyilvánul meg, hogy az egyes tudo-mányterületek itt valamennyire önállósodhattak, és hiányzott a transzcendentá-lis orientációhoz való kötődés, ami szélesebb körű nyitottságot jelentett a világi jelenségek iránt. Theophrasztosz további jelentősége abban rejlik, hogy termé-szettudományos és főleg botanikai kutatásai révén kilép a filozófia világából az empirikus megfigyelések irányába. Theophrasztosz i. e. 288-ban hunyt el, és olyan népszerű volt Athénban, hogy pompás temetést rendeztek számára. Az utókor viszont Arisztotelész mellett csak az utóbbi időben fordít több figyelmet munkás-ságának megismerésére.

Phaléroni Démétriosz, Theophrasztosz egykori tanítványa nem feledkezett meg mesteréről akkor sem, amikor Athénban hatalomra került, és akkor lehe-tővé tették Theophrasztosz számára, hogy a tudós – nem athéni polgárként – megvásárolhassa a Lükeion melletti kertet. Iskolája valójában egy tetővel fedett árnyas sétány volt, ahol peripatetikusan, azaz sétálva tanítottak-tanultak. A kert-ben lakóházak is voltak, valamint itt állt a múzsák kis temploma – a Muszeion –, benne a kilenc istennő szobrával. A tanulók itt is vallásos társulást alkottak, kul-tusszal övezték a múzsákat, mint a filozófia és minden tudomány patrónáit.33

31 Tehát uzsorakamatért, mert az obolosz a drachma egyhatod része volt.

32 http://mek.oszk.hu/04200/04240/04240.htm#1 / (2010. márc. 25.) 33 Swiderkowna, Anna, 1981, 26–29.

71

III. Az európai egyetemek ókori előzményei

Menandrosztól, a  komédiaírótól – Theophrasztosz másik tanítványától – maradt fenn A pajzs című komédia, ebben szerepel egy Daosz nevű hűséges pai-dagogosz-rabszolga, aki elkíséri Kleosztratoszt a hadjáratba. A rabszolga Daosz becsületesen őrzi gazdája rá bízott kincsét, és amikor kérdezik, miért nem szö-kik meg vele, csak annyit felel „Phrüg férfi létemre sok mindent, amit ti szépnek láttok, azt ellenkezőleg, én könnyűnek” (találom).34 Menandrosz tehát a paida-gogosz-rabszolgának ad igazat egy szabad göröggel szemben, ami nem szokvá-nyos abban az időszakban. A paidagogosszal kapcsolatban Epikurosz életrajzából tudható, hogy amikor az athéni telepeseknek el kellett hagyniuk Szamosz szigetét, akkor Epikurosz és szülei Kolophonba költöztek, és itt édesapja, Neoklész gyer-mekek tanításából tartotta fenn magát.35

Arisztotelész második követője a Lükeion élén Sztratón, aki éppen Theoph-rasztosz halálakor érkezett vissza Alexandriából, ahol korábban az egyiptomi trónörökös, a későbbi II. Ptolemaiosz nevelőjeként alkalmazták. Mivel alapve-tően a phüszisszel foglalkozott, azaz természettudományok iránt érdeklődött,

„fizikusnak” is nevezték. Panteista és materialista elveket vallott, de síkraszállt Démokritosz atomelmélete ellen. Elvetette a tudomány metafizikus alapelveit, és főleg a tapasztalatra kívánt építeni, elvei azonban túl radikálisak voltak kortársai és követői számára, így az ő idejében kezdődött el a Lükeion hanyatlása, szemben Platón Akadémiájával, amelyiknek ugyan szintén voltak hanyatló és felívelő peri-ódusai, de az egész ókor idején folyamatosan fennmaradt.