Mintavétel és a módszer
A 2009/2010-es tanév ôszi félévében harmincnyolc nappali tagozatos má-sodéves hallgató képzését támogattuk portfóliós technikával, azzal a céllal, hogy elôsegítsük a pályához szükséges kompetenciáik intenzívebb fejlôdését,
gyakorlati tudásuk szervezettségét, elméleti tudásuk alkalmazását. A kép-zésben kipróbált, alkalmazott portfóliós technikát Falus Ivánnak és Kimmel Magdolnának A portfólió címû munkáját alapul véve leginkább az alábbi meg-határozások írják körül (FALUS–KIMMEL 2003: 10–13).
A portfólió dokumentumok gyûjteménye, azzal a céllal, hogy
1. megvilágítsa a készítô egy adott területen szerzett tudását, jártasságát, hozzáállását;
2. bemutassa a készítô egy adott idôszak alatt elért fejlôdését, elôre ha la-dását;
3. bemutassa készítôjének erôfeszítéseit, fejlôdését és eredményeit. A port-fólió lehet olyan dokumentumgyûjtemény, amely a tanuló legjobb munkáit hivatott bemutatni, de lehet olyan gyûjtemény, amely a készítôjének adott idôszak alatti fejlôdésérôl ad számot, esetleg mind a kettô (FALUS–KIM
-MEL 2003: 10–13). A jelen portfólió készíttetésével elsôsorban a tanulás elôsegítése volt a cél, nem az értékelés. Amennyiben értékelés céljával készült volna, azt szándékozott volna felmérni, hogy mit tudnak és mire képesek a hallgatók. A tanulás elôsegítése esetén azonban az a cél domi-nált, hogy a hallgatók tanuljanak a portfólió összeállításából. A portfólió technikájának alkalmazása a tanulni tanulás eszközévé válhat, elôsegítheti a hallgatók metakognitív készségeinek fejlôdését, autonóm tanulóvá válá-sát, a tanulási folyamatért való fokozottabb felelôsségvállalást. A portfólió szolgálja az ének-zenei képzési célokat, amennyiben:
• fejleszti a zenepedagógiai tevékenységhez szükséges ismereteket/
készségeket és képességeket;
• felkészít élményt adó zenei tevékenységekre, az óvodai élet spontán helyzeteiben megteremthetô zenei nevelési lehetôségek felismerésére;
• bemutatja a zenében rejlô és azon túlmutató értékeket (néphagyo-mány/kulturális tradíciók ôrzése, identitás/tolerancia alapozása, esz tétikai/erkölcsi értékek);
• alkalmassá teszi a leendô óvodapedagógusokat a folyamatos ön-képzés igényének kielégítésére, a meglévô tudás és képességek megújítására, gyarapítására;
• bemutatja a zenei nevelés-oktatás személyiségformálási lehetô sé-geit, esetlegesen a sajátos nevelési igényû és a hátrányos helyzetû gyermekek zenei nevelésének hatékony módjait; az éneklésen-ze-nélésen-mozgáson alapuló kommunikáció módszereit, munkafor-máit, a differenciálás játékos-zenei lehetôségeit.
A kutatás lefolytatása
A portfóliókba olyan dokumentumok kerültek, melyek a hallgatók bizonyos kompetenciáinak gyakorlására, alkalmazására irányultak, és emellett nagyfo-kú hallgatói szabadságot adtak az egyes témák, feladatkörök kidolgozásában,
valamint ösztönözték a készítôket minél nagyobb kreativitásra. Ezek a portfó-lióba kerülô anyagok a következôk voltak:
• a ritmikai alapfogalmak lényeges jegyeinek gyakorlása szöveg im pro vi-zációval;
• óvodai dalanyag kiválasztása, önálló alkalmazása;
• ismeretlen gyermekdalok és népdalok elemzése;
• ének-zenei és módszertani ismereteinek komplex ötvözése által, óvodai zenei nevelési feladatok megvalósítására készített dokumentumok;
• releváns szakirodalom feltárása, recenzálása;
• az óvodai gyakorlaton tapasztaltak szakszerû, refl ektív elemzése.
A portfóliók elkészítését követôen egy – a fejlôdési folyamatra történô ref-lexióra is módot adó – kérdôív segítségével kaptunk visszajelzést a hallga-tóktól a portfólió képzésbe emelésének eredményességérôl, a hallgatókra tett hatásáról. A kérdôívet kivétel nélkül minden portfóliót készített hallgató kitöltötte.
A kutatás eredményei
A portfólió tartalmára vonatkozóan a leginkább kihívást jelentô felada-tok a kreativitást (35%) – játéklánc készítése, tervezetírás – és az önálló anyag gyûjtést (15%) célzó elemek voltak. A portfóliókészítésrôl a kérdôív
„Hasznos volt, mert…” nyitott mondatára adott válaszokból az körvo-nalazódott, hogy a hallgatók többsége hasznosnak ítélte, mert késôbb is tudja majd használni az összeállított anyagot, rendszerezte tudását a munka során, rálátott a szakspecifi kus fejlesztési feladatokra. Azokra az itemekre, melyek arra irányultak, hogy refl ektíven szemlélve saját ének-ze-nei fejlôdését, arra hogyan hatott a portfólió készítése, az igazolódott, hogy a képzési program elérte célját. Erre álljon itt igazolásképp egy-egy hall-gatói visszajelzés: „Sokszor át kellett néznem a tanult dalokat, hogy meg tudjam csinálni.” „Bôvült tudásom a dalanyaggyûjtés során.” „A tanultakat átgondoltam, legközelebb több ötletem lesz.” „Sokat kellett gondolkodnom, de késôbb spontán helyzetekben majd jól jön a tapasztalat.” „Átláthatóbbá vált az ének tevékenység számomra.” „Kreativitásomat és pedagógiai tuda-tosságomat fejlesztette.”
Következtetések
A kérdôívek értékelésekor körvonalazódott, hogy a módszert a hallgatók 93%-a hasznosnak ítélte, mert segített rendszerezni tudását, mert ráirányí-totta fi gyelmét a szakspecifi kus fejlesztési feladatokra, mert refl ektívebben szemlélte saját ének-zenei fejlôdését. A portfólió összeállításának a képzés eredményessége szempontjából pozitív hozadéka, hogy rászoktatta a hall-gatókat tudásuk, tapasztalataik alkalmazására, rendszerezésére; a tudatos,
tervezett nevelô tevékenységre; a kreatív gondolkodásra; személyiségük kibontakoztatásának keresésére; a spontán adódó éneklési, mondókázási helyzetek felismerésére; saját nevelôi tevékenységük refl ektív, szakmai szempontú elemzésére; a folyamatos önképzésre, szakmai megújulásra.
Azonban az ének-zenei képzés, az ének-zenei fejlesztés/fejlôdés teljes támogatásához, a szakmai felkészülés hatékonyságának teljes mértékû segítéséhez mégsem elegendô a papíralapú portfólió. A zenélés, éneklés rutinjának megszerzéséhez a rendszeres, szisztematikus gyakorlás is elen-gedhetetlen feltétel lenne. Talán érdemes továbbgondolni, hogyan lehetne
„hangos” portfóliót készíteni ésszerû, kivitelezhetô keretek között. Azaz olyan tanulást támogató technikát kitalálni az óvóképzés számára, amely képes követni a leendô óvodapedagógus fejlôdését, és objektív, kézzel-fogható visszajelzést adni a hallgató számára saját fejlôdésérôl. Ez fontos lenne azért is, mert a tárgy nehézsége, specifi kuma miatt a hallgatók nem érzik az elôrehaladást, nem látják önmaguk fejlôdésének útját. Ha képes lenne az eszköz ezt tükrözni, motiváltabbá válnának a leendô óvodapeda-gógusok az énekes, zenei készség elsajátításában, megerôsítést kapnának arról, hogy mit és hogyan tudnak már. A kutatás korszerû digitális eszkö-zökkel rögzített anyagainak elemzése, értékelése hozzájárulna a képzésben részt vevôk önképzésének támogatásához, ugyanakkor szolgálná a tanító, óvodapedagógus, kisgyermeknevelô szakok ének-zenei oldalának meg-újulását.
IRODALOM
BÁTHORY Z. (2000): Tanulók, iskolák – különbségek. Egy differenciális tanítás-elmélet vázlata. OKKER Oktatási Kiadó, Budapest.
BÓRA F. (1990): Helyzetkép az óvónôk készségeirôl, tulajdonságairól és a kor -szerûsítésrôl. In: SZEKERCZÉS P. (szerk.): Óvóképzô és tanítóképzô fôiskolák tudományos közleményei XXII. Debrecen. 142–166.
DELI I. – PODRÁCZKY J. (2005): A tanítók gyakorlati képzésének problémái a szükségesnek tûnô korszerûsítés szempontjából. Képzés és gyakorlat, 3. 2. sz. 1–19.
FALUS I. – KIMMEL M. (2003): A portfólió. Gondolat Kiadói Kör, Budapest.
HEGYI I. (1996): Siker és kudarc a pedagógus munkájában – A pedagógiai képességek és fejlesztésük módja. OKKER Oktatási Iroda, Budapest.
KELEMEN L. (1973): A pedagógiai pszichológia alapkérdései. Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest.
LACZÓ L. (1971): A zenepszichológia alapkérdései. Ének-zene tanítása, 7.
208–214.
LÉNÁRD S. – RAPOS N. (2009): Fejlesztô értékelés. Gondolat, Budapest.
MICHEL, P. (1974): Zenei képesség, zenei készség. Zenemûkiadó, Budapest.
NEWBY, D. (2007): Europäisches Portfolio für Sprachlehrende in Ausbildung:
Ein Instrument zur Refl exion. EFSZ, Council of Europe Publ., Graz.
OROSZ S. (1986): Az oktatás mint a tanulás szabályozása. OOK, Veszprém.
SZIVÁK J. (2003): A refl ektív gondolkodás fejlesztése. Gondolat, Budapest.
TURMEZEYNÉ HELLER E. – BALOGH L. (2009): Zenei tehetséggondozás és képes-ségfejlesztés. Kocka Kör & Faculty of Central European Studies, Deb-recen.
WEISS, J. (2000): Le portfolio, instrument de légitimation et de formation.
Revue Française de Pédagogie, 1. 32. sz.
A tanulmány a nemzetközi és hazai pedagóguskutatások és szakpolitikai intéz-kedések egyik fókusztémáját, a pedagóguskompetenciák kérdéskörét mutatja be egy empirikus vizsgálat eredményeinek tükrében. A kutatást 2010 ôszén, a Tempus Közalapítvány egyik projektjének keretében végeztem, és arra a kér-désre kerestem a választ, hogy miként vélekednek a tanárok a tanítás eredmé-nyessége és a tanári kompetenciák összefüggéseirôl. Célom elsôdlegesen az volt, hogy olyan következtetésekre jussak, amelyek az akkor rendelkezésre álló és azóta részletesebben is kidolgozott hazai pedagógus-kompetenciaszten-derdek széles körû kommunikációjának támogatását szolgálják. A kutatás so-rán gyakorló tanárokat kérdeztünk meg internetes kérdôíven keresztül arról, hogy mely kompetenciákat tartják legfontosabbnak munkájuk eredményessé-ge szempontjából, majd a kérdôíves felmérést fókuszcsoportos beszéleredményessé-getések és mélyinterjúk egészítették ki, melyek összesített eredményeit foglalja össze jelen tanulmány, eddig még ilyen részletességgel nem publikált változatban.
„Mi, tanárok, megmondjuk a tutit.” (Idézet a fókuszcsoportról)