III. A KÉRDÉSALAKZATOK HAGYOMÁNYOS FELFOGÁSÁTÓL A PRAGMATIKAI SZEMLÉLETŰ FUNKCIONÁLIS RETORIKAI-
4. A kérdésalakzatok tipológiai szempontjai és rendszerei
A kérdésalakzat-típusok formális alapon történő szétválasztása nem lehetséges, mert ugyanazok a nyelvi elemek alkalmasak több kérdésalakzat megteremtésére is. Például a ki? főnévi kérdő névmás használatos interrogációban (Ki hinné?), dubitációban (Ki tudja, talán egyszer még jó is lesz, hogy most érte a fiút ez a csapás, nem pedig később!) és raciocinációban (Kik azok? Miü vogymuk. HB);
feltételes mód előfordulhat interrogációban (ZOLTÁN. Miért ne láthatnád? — Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom), dubitációban (SZÉCHENYI. De mit szól eh-hez mint pap? Szabad volt-e Szókratésznek azt a bürökserleget kiinnia? Nem kel-lett volna-e megvárnia, míg a dikasterium szolgái, vagy hogy hívták az akkori
hó-hérlegényeket, rárohannak, s szétfeszített szájába préselik azt a kis főzetet? — Németh László: Széchenyi) és kérő kérdésben is (Erős itt a dohányfüst. Nem nyitná ki az ablakot?).
A kérdésalakzatok sajátos jellemzőik alapján szétválaszthatók, illetve szétvá-lasztandók. De kérdés lehet: Meghúzható-e pontosan egy-egy kérdésalakzat fo-galmának terjedelme, és mi által? Mivel a kérdésalakzatok szintaktikai szerkeze-tükben alapvetően nem különböznek a valódi kérdésektől, ezért a szempontok más területen keresendők.
Plett (1988, 2000, 2001a) és Kibédi Varga (1997) elképzeléseit követve a kér-désalakzatok pragmatikai alapú szétválasztására vállalkozom, de strukturális-sze-mantikai szempontú tipizálással összekapcsolva, amelyhez még kiegészítő szem-pontok is társulnak, létrehozva a kritériumokból egy olyan modellt, amely alapot ad a kérdésalakzatok rendszerezéséhez. Vagyis a nyelvi adatokból leszűrt tapasz-talatok alapján a kérdésalakzatokat nem lehet egyetlen szempont szerint megkü-lönböztetni egymástól, hanem szempontegyüttes segítségével hajtható végre a kérdésalakzat-típusok rendszerének megalkotása és vizsgálata:
1. a kérdésalakzat szerkezete, 2. hangzása,
3. nyelvi jellemzője, 4. nézőpontja,
5. szövegbeli működése,
6. szemantikai-pragmatikai szerepe és hatása, 7. altípusai,
8. szövegtípushoz, valamint kommunikatív színtérhez kötődése, 9. alakzat-bennfoglalása,
10. a kérdésalakzatot létrehozó művelet,
11. a kérdésalakzatok egyneműsége és a köztük levő szemantikai kapcsolat, 12. a kérdésalakzat önértékűsége vagy átértelmezése,
13. más alakzattal való rokonsága vagy szembenállása.
E tipológiai szempontok alapján vizsgáltam a kérdésalakzatokat, többféle csopor-tosításukat is létrehozva.
Minden szabályos valódi kérdéshez tartozik egy felelet, ez a kettő együtt al-kot mondatpárt, ún. szomszédsági párt. Mivel az alakzatos kérdést nem informá-cióhiány szüli, ezért a felelet nem szükségszerű velejárója.
Szövegbeli struktúrája alapján, vagyis aszerint, hogy a kérdést követi-e válasz vagy sköveti-em, három típust állapítottam mköveti-eg:
a) Az elsőbe azokat sorolom, amelyekre nem várnak feleletet feltevőik, ezek rej-tett dialógusként egyeleműek. Ide tartozik az interrogáció, a dubitáció és a kommunikáció.
b) A második csoportot azok alkotják, amelyekben a kérdést a feltevője maga meg is válaszolja. Ebbe, a kételeműeknek nevezett csoportba sorolhatók a fiktív dialógusok: a szubjekció, a raciocináció, a szermocináció és az önvizs-gálatra késztető kérdés.
c) A harmadik típus átmeneti kategória. Az egyik idetartozó kérdésalakzat: a kérő kérdés többnyire együtt jár felelettel, azaz beszédtettel, ám a válasz verbális megnyilatkozás nélküli cselekvés is lehet, ezért ez a típus a valódi és az alakza-tos kérdés határsávjába tartozik. A másik kérdésalakzat-típus azért sorolható átmeneti kategóriába, mert kérdő-felkiáltóként értelmezhető.
A jelzett strukturális ismérvek alapján a következő kérdésalakzat-típuso-kat vettem fel:
A. Egyelemű kérdésalakzatok:
a) Interrogáció [költői, szónoki, retorikus vagy retorikai kérdésnek szokták ne-vezni] (felszólítás, megállapítás, kijelentés, óhajtás értékű kérdés):
GÉZA. Mióta örök érvényű egy diplomata esküje?
(Szabó Magda: Az a szép, fényes nap) b) Kérdő dubitáció (tanácstalansági kérdés):
Mit fogunk neki a határnap eltitkolásával kínos bizonytalanságnál egyebet okozni?
Nem lesz-e azért bújdoklás? Nem fog-e minden helység, minden háznép előre felri-asztva lenni?
(Kölcsey Ferenc: A sorsvonás tárgyában)
c) Kérdő kommunikáció (a befogadóhoz forduló szimulált tanácskérő kérdés):
PHAEDRIA. Hát mit tegyek? Ne menjek el? Midőn Önként hivat? Vagy elszánjam magam
Nem tűrni nők méltatlanságait?
(Terentius: Eunuchus)
B. Kételemű kérdésalakzatok:
a) Kérdő szubjekció (ellenvetésre épülő kérdés–felelet):
PILISI. Hasonlítanának egymásra? Ezt a leghatározottabban tagadom.
(Bereményi Géza: Halmi)
b) Kérdő raciocináció (kérdésre feleletet adó magyarázat):
Ki érti ezt az országot? Az érti, aki igazán szereti.
(Csiki László: Diurnus)
c) Kérdő szermocináció (párbeszédutánzás):
Mi a teendő, ha elveszítem vagy ellopják a bankkártyámat?
A legfontosabb az, hogy a bankkártyát azonnal letiltsa. (banki felvilágosító reklám) d) Önvizsgálatra késztető kérdés (olyan alakzat, amelyben a kérdés és a
szö-vegfolytatás közé odagondolandó a befogadó feltételezett válasza):
Fáj a hasa? Görcs kínozza? Gyors és hatásos megoldást akar? Akkor az új Buscopan görcsoldóra van szüksége. (gyógyszerreklám)
A beszédhelyzetek és a szövegkörnyezetek sem zárják ki annak a lehetőségét, hogy egy-egy kérdést többféle kérdéstípusként is ne lehessen értelmezni, bár az egyelemű kérdésalakzatok – különösen az interrogációk – nemegyszer teljes biztonsággal felismerhetők kontextus nélkül is. Ám gyakran bekövetkező jelen-ség, hogy a kérdések egymásba játszanak, és bekövetkezik az egyik
kérdésalak-zat átértékelődése más kérdésalakkérdésalak-zattá. A kognitív tudományok művelői azt vall-ják, hogy ez természetes folyamat: a fogalmak közötti határok elmosódottak. En-nek az lehet a következménye, hogy egy nyelvi adat könnyen átkerülhet egy má-sik kategóriába. Kérdésalakzat-adatanyagom is ezt a tapasztalati tényt igazolja:
gyakori jelenség, hogy egy konkrét kérdésalakzat adat egyszerre hordozza magá-ban két kérdésalakzat sajátságait. Ez azt eredményezi, hogy a tipikus példák mel-lett megjelennek a nem tipikusak is, amelyek nem mutatják fel tisztán egy-egy kérdésalakzat jellegzetességeit. Költői szöveg többértelműségét eredményezheti egy-egy kérdés más alakzattípusként értelmezése, mint Tóth Árpád Jó éjszakát!
című versében is:
Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem, A tollra dőlve, mint botra a fáradt Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán Hová jutottam? És ki jött velem?
Ebben a költeményrészletben a Mi haszna? önismétlése híven érezteti a lírai én panaszáradatát, aki a költői alkotás hatástalan volta miatt siránkozik. A strófa utolsó két sora interrogációként tagadó jelentést foglalhat magában: ’Semmi haszna. Senki nem jött velem’. Ám ha nem ilyen szélsőségesen negatív hangolt-ságot tételezünk fel, hanem tűnődést, akkor dubitációnak is érezhető: ’Kevés haszna. Csak páran követtek.’
C. Határsávba tartozó kérdésalakzatok:
a) Kérő kérdés (rejtett felszólítás):
Megcsinálnád a leckéd?
b) Kérdve felkiáltó – felkiáltva kérdő:
Milyen nagyszerű emberek voltak köztük!
(Németh László: Füredi beszéd)
Szemantikai szempontból a kérdésalakzatok két csoportra különíthetők:
a) az egyeleműek információsugallók, b) a kételeműek információadók.
Az egyeleműek még tovább bonthatók:
– az egyik típusban érvényesül a szemantikai megfordíthatóság, vagyis az in-terrogációban (Ki ne tudná ugyanis, hogy az emberi emlékezet olyan, mint egy jelzőtábla? [’Mindenki tudja.’] – Kölcsey Ferenc: B. Wesselényi Miklós védel-me), ennek következtében ez zárt kérdés;
– a másik típusba soroltak a nem egyértelmű jelentésadás miatt nyitott kér-dések, ide sorolható a dubitáció és a kommunikáció (Milyen lehetett itt annak a viselkedése? Kikkel kellett megküzdenie? Milyen közvetlen célokért? Illyés Gyu-la: Hogy születik a színdarab).
Pragmatikai szempontból a kérdésalakzatok elkülöníthető típusai szer-ves összefüggésben vannak szerkesztettségükkel:
a) az egyeleműek egyetlen megszólalóhoz köthetők: a kérdezőhöz, b) a kételeműekben a monológ dramatizálása háromféle módon történik:
– az egyik típusban (a szubjekcióban és a raciocinációban) a párbeszéd fiktivi-tása abban érhető tetten, hogy mind a kérdés, mind a válasz ugyanannak a sze-mélynek a szájából érkezik, azaz változatlan a nézőpont;
– a másik típusban (a szermocinációban) külön kérdező és felelő teremtődik meg, és ezek eltérő nézőpontja a megszólaló helyzetátképzelése következtében a nyelvi megformáltságban is megjelenítődik;
– a harmadik típusban (az önvizsgálatra késztető kérdésben) a dialógus azért virtuális, mert a beszédpartner válasza csak odagondolt, és az így beékelődött fe-lelet után a megnyilatkozó folytatja a gondolatsorát.
Az egymást követő kérdésalakzatok fajtáit is szétválaszthatónak tar-tom a kérdésalakzatok egyneműsége és a köztük levő szemantikai kapcsolat alap-ján. Így a következő felosztás hozható létre:
a) azonos típusú kérdésalakzatok esetén
– a párhuzamos tartalmú, „mellérendő” típusú formációt alkotó kérdések hal-mozódása kérdésalakzatsort képez,
– a tartalmi egymásba fonódást és/vagy grammatikai egymásra épülést mu-tatók kérdésalakzatláncot teremtenek,
[A kérdéssor és a kérdéslánc fogalmakat a szintagmasor és -lánc fogalmak analógiájára gondoltam használni.]
b) a különböző típusú kérdésalakzatok egymás utáni sorjázása kérdésalakzat-társulásokat szül.
Mivel a kérdésalakzatsor és -lánc kapcsolódási fajták mindegyik kérdésalak-zat-típusban jelentkeznek, ezért a mennyiségi alapú kérdésalakzat-fogalmakat feleslegesnek érzem. A kérdések terjedelme és száma tehát mint követelmény ki-maradt a kérdésalakzatok tipizálási szempontrendszeréből. Ezt még akkor sem tartom ismérvnek, ha az ókor óta a legújabb retorikákig annak tekintették. Pél-dául a raciocináció meghatározása Schöpsdaunál így hangzik: „Ha egy szónok a jobb érthetőség kedvéért érvelésének egyes lépései közé tömör kérdéseket illeszt (főleg „hogyhogy?”, „miért?”), a ratiocinatio alakzata jön létre”53 (1996: 446). A pysma fogalma Burtonnél (2003) így szerepel: „Több kérdés egymás után (ame-lyek együtt várnak teljes válaszra)”54. Véleményem szerint ez a mennyiségi szempont elfedi a pragmatikai-szemantikai-strukturális lényeget. Ugyanis alapve-tően nem a kérdések terjedelme és száma a döntő, hanem egyrészt az, hogy mi-lyen szerepet töltenek be, másrészt az, hogy az egymást követő kérdések között milyen kapcsolat van.
53 Schöpsdau: Wenn ein Redner zur Verdeutlichung zwischen die einzelnen Schritte sei-ner Argumentation knappe Fragen (meist vom Typ <wieso?>, <warum?>) einschaltet, ergibt sich die Figur der ratiocinatio.
54 Burton: The asking of multiple questions successively (which would together require a complex reply).)
A kérdésalakzatnak más alakzattal való kapcsolata komplex alakzatot hoz létre. Nyelvi adataim jól mutatták, hogy a kérdésalakzatokban bennfoglalt más alakzatok szükségszerűen járnak-e együtt vagy csak esetlegesen.
A kérdésalakzatokat szöveg- és stílustípushoz, valamint kommunika-tív színtérhez kötöttségük alapján is típusokba soroltam:
a) stílus- és szövegtípustól, valamint kommunikatív színtértől függetlenek, b) bizonyos stílus- és szövegtípushoz, valamint kommunikatív színtérhez
kötő-dők, de azért másokban is megjelenők,
c) stílus- és szövegtípus-, valamint kommunikatív színtértől függők (ide a bizo-nyos reklámtípusokban gyakori szermocináció tartozik).
Létezik kérdésalakzatot nem tűrő szövegtípus is. A hivatalos stílusból kizárható a kérdésalakzatok léte, mert a komolysági feltételnek nem felelne meg például az elégedetlenség kérdő formájú kifejezése: Még ezt sem csinálta meg?
A továbbiakban ezt a szempontrendszert követve jellemzem az egyes kérdés-alakzatokat, tudva azt, hogy a meghatározó jegyeknek megfelelés ellenére is a megállapított alakzattípusok nyitott kategóriák, egyrészt számuk növelhető, illet-ve az alakzattípusokba nemcsak a tipikus példányok tartoznak bele, hanem a nem tipikusak is.