A Központi Statisztikai Hivatal Ipari és Építőipari Metodikai Bizottságának ülése

410

^SZEM

_ A Központi Statisztikai Hivatal _

Ipari és Építőipari Metodikai Bizottságának ülése

A Központi Statisztikai Hivatal a jövő—

ben az ipar műszaki színvonaláról, 'mú—

szaki fejlődéséről rendszeresebb és rész—

letesebb tájékoztatást kíván nyújtani.

E célkitűzés megvalósítása azonban bo—

nyolult feladatot jelent, mert a műszaki színvonal, a műszaki fejlődés megfigye—

lése a szokásos statisztikai eszközökkel

csak nehezen valósítható meg. A feladat végrehajtása érdekében ezért a Központi

Statisztikai Hivatal először bizonyos

irányelveket határozott meg a műszaki színvonal statisztikai megfigyelésére vo—

natkozóan, s azután fogott hozzá a meg—

felelő mutatószámrendszer kialakitásá-

hoz, valamint a műszaki színvonalra, a

műszaki fejlődésre vonatkozó tájékozta- tás programjának összeállításához. A ki- dolgozott irányelveket és javaslatokat a Központi Statisztikai Hivatal Ipari és

Építőipari Metodikai Bizottsága is meg—

vitatta 1959. november 19—i ülésén. Az alábbiakban röviden ismertetjük a Bizott—

ság elé terjesztett anyagot és a vita néhány főbb tanulságát.

A beterjesztett program szerint a Köz- ponti Statisztikai Hivatal az ipar műszaki

színvonalának statisztikai megfigyelésé—

nél a következő alapelvekből kíván ki- indulni.

1. Az ipar, a termelés műszaki szín—

vonalát elsősorban a következő tényezők

határozzák meg:

a) az előállított korszerűsége;

termékek minősége,

b) a termékeket milyen termelékeny—

séggel, milyen önköltséggel, s technikai szempontból milyen munkakörülmények között állították elő;

e) mint az előbbiek alapvető meghatá- rozója: a termelés mennyi és milyen ter-

melési (mindenekelőtt munka-) eszköz

segítségével, s milyen gyártási eljárások—

kal folyik.

Minthogy a termelés műszaki színvo- nalát ahhoz, hogy ha nem is teljes, de legalább közelítően hű képet kapjunk róla, mindezen tényezők oldaláról vizs-

gálnunk kell, a műszaki színvonalat, a műszaki fejlődést mérni csak egyes vo—

natkozásaiban tudjuk. Egészében, át—

fogóan a műszaki színvonal változásáról, viszonylagos helyzetéről öSS'zefoglaló mé- rőszámot nem tudunk meghatározni, er-

ről csak —— nagyobb számú mutató alap—

ján —— jellemzést, elemzést adhatunk.

2. A műszaki színvonal összefoglaló jel—

lemzése szempontjából a legfontosabb a termelékenység mérése, mégpedig a ter—

melékenység fogalmát abban az átfogó, értelemben véve, mely szerint mutató—

inknak az átvitt munkaráfordítások nagy- ságát is vissza kell tükrözniök. A terme- lékenység mérése természetesen maga is

rendkívül nehéz feladat (utalni lehet itt

például a termékek összehasonlíthatósá—

gának, a fajlagos átvitt munkaráfordítá—

sok megfigyelésének problémáira), az e téren eddig elért eredmények mégis már adnak bizonyos támpontot a műszaki színvonal, a műszaki fejlődés ezen ala- puló vizsgálatához. A műszaki szin—

vonal átfogő jellemzéséhez a termelé—

kenység mellett elsősorban az egy munkaórára jutó energia—, illetőleg vil-

lamosenergia—felhasználás vizsgálata ad—

hat még lényeges segítséget, minthogy e

mutatók a gépesítés mértékét elég jó közelítéssel jelzik. Emellett a figyelmet az új gyártmányok bevezetésének és

korszerűsége'nek vizsgálatára kell még összpontosítani.

További feladat annak kidolgozása,

hogy a műszaki színvonal, a műszaki fej—

lődés egyéb fontos jellemzőit, különböző

oldalait, milyen mutatók segítségével

lehet megfigyelni. Ehhez a Központi Sta—

tisztikai Hivatal szükségesnek látja, hogy

az egész ipar és az egyes iparágak mű—

szaki színvonalát, műszaki fejlődését jel—

lemző mutatóknak és ezek megfigyelésé—

nek bizonyos rendszerét is kialakítsa.

Ennek érdekében a Központi Statisztikai Hivatal Ipari és Beruházási főosztálya rendszerbe foglalta a műszaki színvonal

statisztikai megfigyelésére számbajöhető

fontosabb mutatókat, s ennek alapul—

vételével felülvizsgálta, rendszerezte és kiegészítette a műszaki színvonalra vo—

natkozó eddigi megfigyeléseket.

Annak érdekében, hogy a műszaki szín—

vonal statisztikai megfigyelésének ki—

SZEMLE

411

terjesztése ne járjon a statisztikai adat—

gyűjtési és feldolgozási munka jelentős megnövekedésével, elsősorban mindig az egyéb célra is begyűjtött, továbbá a minisztériumoknál vagy vállalatoknál amúgy is rendelkezésre álló adatokat

kívánatos felhasználni; lehetőség szerint

a megfigyelések mind nagyobb részénél kell alkalmazni reprezentatív módszert (egyes vállalatok, az éven belül egyes hónapok megfigyelése), s bizonyos meg—

figyelésekre csak több éves időközönként kell sort keríteni.

3. A műszaki színvonal statisztikai megfigyelése a múltban kizárólag a vo—

natkozó tervfeladatok teljesítésének és

az időbeli fejlődésnek a vizsgálatára irányult. E vizsgálatokat két további irányban is ki kell terjeszteni; a műszaki színvonal (országon belüli) vállalatok kö- zötti, továbbá nemzetközi összehasonlí—

tására. Ez utóbbi vizsgálatok képet adnak

arról, hogy milyen színvonalon áll egyes

iparágaink műszaki fejlettsége a nemzet—

közi szinthez viszonyítva, melyek további

lehetőségeink, feladataink, tartalékaink a műszaki fejlesztés terén. A kiinduló pont ezeknél az összehasonlításoknál a termelékenység színvonala, a további vizsgálatok e köré csoportosulnak. Vál—

lalatok közötti összehasonlításokat szór—

ványosan már eddig is végzett a Hivatal, a jövőben azonban e módszer alkalma—

zását jelentősen ki fogja terjeszteni; en-

nek érdekében számos adatot, melyet

eddig csak az iparág egészére figyelt meg, vállalatonként is Vizsgálni kíván.

A műszaki színvonal megfigyelésére szolgáló mutatókat a javaslat 8 nagy cso—

portba sorolta. Ezek a csoportok a követ—

kezők:

1. a gyártmányok minőségére, korszerűsé—

gére, Választékára jellemző mutatók;

2. a termékegységre jutó munkaórák (ille- tőleg az egy órára jutó természetes mérték—

egységben kifejezett termelés) mutatói;

3. a munkaerő összetételének a műszaki színvonal szempontjából jellemző mutatói;

4. a gépi berendezések mutatói;

R. az energetika és a gépesítés mutatói;

6. a technológia és a gyártás—szervezés mu- tatói;

7. anyagfelhasználási mutatók;

8. a műszaki színvonalra jellemző egyéb mu- tatok.

A mutatók természetesen gyakran

több csoportba is sorolhatók, s mindig csak egymással (a többi mutató-csoport- tal) való összefüggésükben értékelhetők.

E rendszerezésnek nem annyira az elem- zést, mint inkább a módszerek, a mű- szaki színvonalat minden oldaláról jel—

lemző mutatók kidolgozását kell segí- tenie.

Azok a jegyzékek, melyek összefoglal—

ják — e csoportosítás szerint —, hogy a Központi Statisztikai Hivatal az egyes

iparág—akban a műszaki színvonal meg—

figyelésére milyen mutatókat kíván fel- használni, több mint 700 tételt tartal-

maznak. A gyártmányok minőségének és korszerűségének vizsgálata keretében például a Központi Statisztikai Hivatal 25 iparágban, illetőleg gyártási ágban figyeli meg a termelés minőségi osztá—

lyok szerinti megoszlását, 37 iparágban, illetőleg gyártási ágban a gyártmányok korszerűség szerinti megoszlását. A ter—

mékegységre jutó munkaórák megfigye—

lése egyre bővül, jelenleg—agépipar nél—-

kül is —— az állami iparnak közel felét

éri el. Az energetikai berendezések, va—

valamint a munka energiaellátottsági és -felszereltségi mutatóit évenként az egész iparra kiterjedő teljeskörű megfigyelés veszi számba. A fajlagos energiafelhasz—

nálási mutatókat 18 iparágban, egyes

munkaigényes folyamatok gépesítésének, illetőleg a gépi és kézi munka (termelés) arányának mutatóit 27 iparágban vizs- gálja.

Az előterjesztés a mutatószám-javas—

latok mellett tartalmazta még a legköze—

lebbi időszakban vizsgálandó módszer—

tani kérdések és a műszaki fejlődésre vonatkozó tájékoztatás programját is.

Az előterjesztés megvitatása során a

jelenlevők a műszaki színvonal statisz—

tikai megfigyelésének kitűzött irány-

elveivel és programjával egyetértettek.

Egyetértettek azzal is, hogy a műszaki

színvonal és a műszaki fejlődés össze—

foglaló jellemzésére elsősorban a terme—

lékenység mutatói használhatók fel. Ez- zel kapcsolatban Cukor György (Közgaz—

daságtudományi Intézet) hangsúlyozta,

hogy emellett minden esetben az új

gyártmányok bevezetését és korszerűsé—

gét is vizsgálni kell, annál is inkább.

mert a termelékenység mérésének jelen—

legi módszerei mellett az a termelékeny-

ségnövekedés, mely az új gyártmányok

bevezetésével jelentkezik, kiesik meg—

figyelésünk köréből. Parányi György

(KGM Ipargazdasági és üzemszervezés

412

Intézete) helyeselte a termelékenység közvetlen mérésének előtérbe helyezését, de fontosnak tartotta olyan mérési mód—

szerek kialakítását is, melyek az átvitt munkaráforditások nagyságát, változását is figyelembe veszik.

A műszaki színvonal megfigyelésére

szolgáló mutatók javasolt csoportosítá—

sával és e megfigyelések bővítésével a

jelenlevők szintén egyetértettek. Néhá—

nyan, így Szalay Zoltán (Rézhenger- művek), Szentmártom', Gusztáv (Épités-

ügyi Minisztérium) sokallták a megfigye—

lésbe bevont mutatók számát, az általá- nos vélemény azonban az volt, hogy az

egyes iparágakat külön—külön vizsgálva

szükség van ennyi mutatóra. A mutatók nagyobb számát szükségessé teszi a mű—

szaki színvonal statisztikai megfigyelé—

sének az a sajátos jellege is, melyre Cukor György és Harsányi István (Bu—

dapesti Műszaki Egyetem) is rámutatott;

a hangsúly ugyanis itt nem néhány ösz—

szefoglaló mutató mérésén, hanem a je- lenségek sokoldalú vizsgálatán és elem—

zésén van. Dedinszky Henrik. (Országos

SZEMBE

Tervhivatal) a gépiparban egy sor továb- bi mutató megfigyelését is javasolta.

Puskás Pálné (Kohó— és Gépipari Mi—

nisztérium) felhívta a figyelmet a ko—

rábbi műszaki statisztika tapasztalatai—

nak hasznosítására és a formális meg- figyelések mellőzésére. Többen hang—

súlyozták a reprezentatív megfigyelések szélesebbkörű alkalmazásának fontos—

ságát. Káldor Mihály (Kohó— és Gépipari Minisztérium) a KGST—igényekkel való összehangolás biztosításáról szólt. A mi- nisztériumok részéről többen foglalkoztak a nemzetközi összehasonlítások problé- máival és szorosabb együttműködést ja—

vasoltak a Központi Statisztikai Hivatal és a minisztériumok között ezen a téren is. Iványi János (Országos Tervhivatal) kiemelte, hogy a műszaki színvonal meg—

figyelésének bővítése jelentős segítséget fog adni a műszaki fejlődés tervezéséhez, de e megfigyeléseknél alkalmaZkodní kell a tervezés ilyen irányú igényeihez is. Számos hozzászóló foglalkozott a mű—

szaki színvonal megfigyelésének külön-

böző iparági problémáival és mutatóival.