A Központi Statisztikai Hivatal Ipari és Építőipari Metodikai Bizottságának ülése

234

_SZEMLE

A Központi Statisztikai Hivatal

Ipari és Epítőipari Metodikai Bizottságának ülése

Az Ipari és Építőipari Metodikai Bizott-

ság 1957—ben december hó 20—án tartotta legutóbbi ülését. Napirenden az épületek (építmények) terjedelmének természetes mértékegységben történő számbavételé—

hez alapul szolgáló új ,,építményjegyzék"

kidolgozásának és kiadásának problémái

szerepeltek. A vita alapjául a központi Statisztikai Hivatal Építőipari osztálya által készített javaslat szolgált.

Az előterjesztés megvitatása során a Bizottságban kifejtett fontosabb észrevé—

telek a következők voltak:

Lukács Ottó (Központi Statisztikai Hi—

vatal) a vita bevezetéseként elmondotta,

hogy az új 'épitményjegyzéknek kettős célja van. Egyrészt meg kell határoznia a befejezett és a megrendelőknek átadott építmények terjedelmének számbavételé- nél használandó természetes mérték-

egységeket, másrészt alapot kell nyújta—

nia az elvégzett építési—szerelési munkák összegének építménycsoportok szerinti részletezésben történő megfigyelésére.

Sebestyén Gyula (É. M. Épitéstechnikai és Építésgazdasági Iroda) hozzászólásában

elismerte, hogy a jelenlegi építményjegy- Zék már több szempontból kiigazításra szorul, ezért egyetért egy új építmény—

jegyzék kiadásával. Véleménye szerint azonban nem lenne helyes a tervezésben és a statisztikai adatszolgáltatás során egymástól eltérő jegyzékek használata, feltétlenül biztosítani kell ezért'az új

jegyzék olymódon történő összeállítását,

hogy az mind a tervezési, mind a statisz—

tikai céloknak megfeleljen. Megemlítette

továbbá, hogy az összehasonlithatóság

biztosítása érdekében gondoskodni kell

arról is, hogy az új jegyzék 1958. évben történő bevezetése mellett az 1957. évi adatok mind a régi, mind az új jegyzék alapján is begyűjtésre kerüljenek. Java-_

solta, hogy az építőipari adatok nemzet—

közi összehasonlításának biztosítása érde—

kében a tervezet a baráti országokkal is megvitatásra kerüljön.

Kövecs Kálmán (Épitésügyi Miniszté—

rium) helyeselte egy új építményjegyzék

kiadását. Nehézséget lát azonban a téren,

hogy az 1958—1959. évi tervek még a régi

— kai számbavétel

építményjegyzék alapján készültek és ha

most egy új jegyzék alapján történne az adatok számbavétele nem kapnánk ké—

pet a terv teljesítéséről. Véleménye sze—

rint a helyes megoldás az lenne, ha a ter-

vezés és a statisztikai számbavétel min—

dig azonos rendszerben történne. Az elő-

terjesztett javaslattal kapcsolatban kifej-

tette, hogy az ——- megítélése szerint -—

aránytalanságokat tartalmaz, mert a ter—

vezet az épületeket 3, az ún. építménye—

ket pedig 6 főcsoportba sorolja. Ez a

csoportosítás nem teszi lehetővé az épüle—

tek csoportján belül a különösen fontos objektumok (például csarnokok, műhely—

épületek stb.) részletes kimutatását. Ezért javasolta, hogy az épületeket tartalmazó

csoportosításokat dolgozzák át.

Kállai Oszkárné (Országos Tervhivatal) kifejtette, hogy a tervezés és a statiszti—

összhangját szerinte is egy közösen is használható segédlet alkal-

mazásával kell megvalósítani és ha a

Központi Statisztikai Hivatal elhatáro- zott szándéka az, hogy az új rendszerű

építményjegyze'k használatát 1958. január hónaptól kezdődően bevezeti, feltétlenül

gondoskodni kell a korábbi évek adatai- val való összehasonlítás lehetőségének biztosításáról. Megemlítette, hogy a javas—

laton túlmenően helyesnek tartaná, ha az új építményjegyzék olyan változatban

készülne el, amely már a mennyiségi

egységre jutó költségek vizsgálatát is biztosítaná.

Kátai Oszkár (Építésügyi Minisztérium)

hozzászólásában hangsúlyozta, hogy egy új építményjegyzék kiadása csak akkor helyeselhető, ha az Országos Tervhiva—

tal a jelenlegi jegyzék hatályon—kívül helyezéséről pozitíven nyilatkozik és hoz—

zájárul a Központi Statisztikai Hivatal által kidolgozott új építményjegyzéknek a tervezésben történő alkalmazásához.

Ellenkező esetben az építőipari vállala—

toknak más jegyzéket kellene használ—

nick, a tervezési munkáknál, más jegyzé- két a statisztikai számbavételnél, ami nyilvánvalóan helytelen lenne. Egyébként egy új építményjegyzék kidolgozásával egyetért. Megállapítása szerint a Központi

SZEMLE

235

Statisztikai Hivatalnak az új építmény-

jegyzékre vonatkozó javaslata több szem—

pontból kifogásolható, így például a ter—

vezet az épületek tekintetében túlzott összevonásokat tartalmaz. Javasolta vé-

gül, hogy mind a tervezési munka, mind

a statisztikai adatszolgáltatás igényét ki- elégítő új jegyzék kerüljön kidolgozásra.

Helyesnek tartaná az érdekelt főhatósá—

gok bevonásával egy közgazdászokból és mérnökökből álló szakbizottság létreho—

zását, melynek az új építményjegyzék összeállítása lenne feladata. Helyesnek

tartaná azt is, ha a bizottság munkája

során nemcsak a hazai tapasztalatokat érvényesítené, hanem figyelembe venné a vállalati szempontokat és tanulmányozná a külföldi országok e téren követet mód—

szereit is.

Tar József (Központi Statisztikai Hiva—

tal) elmondotta, hogy egy új építmény—

jegyzék elkészítése és ennek alapján a befejezett építmények fizikai terjedel—

mének természetes egységekben történő

számbavétele nem függ össze a jelenlegi

tervmutatók mérésének kérdésével, mint-

hogy ez idő szerint az átadott munkákra vonatkozó ilyen természetes mértékegy- ségekben meghatározott tervmutatók nin- csenek. Problémát egyedül csak a fővál—

lalkozói termelés összegének építmény—

csoportok szerint történő számbavétele

okozhat, mert a Központi Statisztikai Hi-

vatal az arra vonatkozó (a tervben csak számítási anyagként szereplő) mutatókat eddig a jelenlegi építményjegyzék alapján

figyelte meg. De ez a kérdés sem megold—

hatatlan, mert az összehasonlíthatóság biztosítása érdekében az állami építőipari vállalatok 1957. évi fővállalkozói terme—

lési értéke mindkét jegyzék csoportosítási rendszerének megfelelően számbavehető.

Egyébként is e tekintetben a követendő

eljárás még tisztázásra szorul, mert az

Országos Tervhivatal 1957. év folyamán az eredeti megállapodástól eltérően a táv- vezeték-építést ipari tevékenységnek mi—

nősítette és így a tervezés és a statisztikai munkában korábban használatos 13 épít—

ménycsoport közül egyet lényegében meg—

szüntetett. Gyakorlatilag tehát jelenleg a régi építményjegyzék szerint sem bizto—

sítható az 1957. évi adatoknak az előző

évek adataival való összehasonlítható—

sága. Véleménye szerint a tervezés szem—

pontjából is megfelelőbb lenne, ha a Köz- ponti Statisztikai Hivatal az állami építő—

ipar fővállalkozói termelési értékét már

az 1957. évre vonatkozóan is az új jegy-

zék alapján figyelné meg. Ez a megoldás

az 1959. évi tervmutatók meghatározásá- hoz feltétlenül reálisabb bázis adatokat szolgáltatna, mint az elavult régi cso- portosítás alapján történő adatfelvétel.

Lukács Ottó második hozzászólásában

rámutatott arra, hogy az új építmény- jegyzék bevezetésével egyidejűleg —— az

összehasonlíthatóság biztosítása érdeké—

ben -— feltétlenül szükség van az 1957.

évi adatoknak mind a régi, mind az új

jegyzék alapján történő számbavételére.

A tervmutatókkal való összhang kérdésé—

ben kifejtette, hogy ma már a statisztika majdnem minden területén felmerült az

a probléma, hogy a tervezésben vagy a

statisztikai számbavételben vezessük—e be előbb a feltétlenül szükséges metodikai változtatásokat. Véleménye szerint, ha e téren előre akarunk haladni, a statiszti—

kának vállalnia kell azt a többlet mun—

kát, ami azzal áll elő, hogy a statisztikai számbavétel során új —— a tervezési me—

todikától eltérő —- módszereket és elveket

alkalmazunk. Megemlítette, hogy feltét—

lenül helyesnek tartja azt a javaslatot, hogy az új épitményjegyzék összeállítá—

sát egy közgazdászokból és mérnökökből álló bizottság végezze. Rámutatott azon—

ban arra is, hogya bizottságnak a rendel—

kezésre álló idő rövidsége miatt munká—

jához haladéktalanul hozzá kell fognia.

*

A beterjesztett javaslat és az elhangzott hozzászólások alapján a Metodikai Bizott—

ság megállapította, hogy az 1953-ban az

Egységes Termék és Arjegyzék 99. sz. kö—

teteként megjelent ,,Építmények Jegy-

zéke" ma már elavult és számos hibája miatt nem alkalmas arra, hogy a befeje- zett építmények fizikai terjedelmének számbavételére vonatkozó adatfelvételek segédletéül szolgáljon. Ezért az Ipari és

Építőipari Metodikai Bizottság egy új

építményjegyzék összeállítását és mielőbbi

kiadását feltétlenül szükségesnek tartja.