A Központi Statisztikai Hivatal Ipari és Építőipari Metodikai Bizottságának megalakulása

SZEMLB '

A Központi Statisztikai Hivatal

Ipari és Építőipari Metodikai Bizottságának megalakulása

A Központi Statisztikai Hivatal Ipari

és Építőipari Metodikai Bizottsága meg—

alakult. A Bizottság első megbeszélésén a következő témák megvitatását tűzte ki az 1957. évre:

1. Az ipar ágazati rendszere.

2. Az ipari üzemek gyári rozása.

3. Az építőipari tevékenység fogalmi meghatá rozása és az ipari tevékenységtől való elha' tárolása.

4. Az ipari termelés indexe, ezen belül:

a) nettó termelés.

b) helyettesítő (ún. szim—ptomatikus) sorok, c) változatlan ár elhagyása,

d) árindexek. f'

.A munkatermele'kenység mérése ezen belül:

a) kísérletek direkt módszerrel.

b) reprezentativ felvételek.

6. Az építőipari termelés indexe, ezen belül: árindex

. Önköltségvizsgálat az építőiparban.

7

8. Egyes reprezentativ felvételek

(péld—árul szakmák szerinti megoszlás stb.) jellegének meghatá-

01

az iparban,

A Bizottság első megbeszélését március

19-én tartotta, és az alábbi témákat vi-

tatta meg:

1. Az ipar ága—zati rendszere,1

2. Az ipari üzemek gyári jellegének meghatáro—

3. Ézsaepítőipairi tevékenység fogalmi meghaltá-

rozása és az ipari tevékenységtől való elhatá—

rolása.

A következőkben a vita során felme—

rült néhány gondolatot, majd a Bizottság

állásfoglalását ismertetjük.

1. Az első témára vonatkozó előterjesz- tést a hozzászólók a következőkkel egé—

szítették ki.

Az előterjesztés nem tér ki arra ——

mondotta Emődi Miklós —, hogy az

iparágba való besorolás milyen ismér—

vek alapján történjék, elvetjük vagy

fenntartjuk a három szokásos ismérvet (az előállított termékek rendeltetése, a

termelés technológiája, a felhasznált

nyersanyag) Szalai Zoltán szerint mind—

hármat fenn kell tartani, de a besorolás,

elsősorban a vállalat által előállított ter—

mékek rendeltetése alapján történjék, s a két másik ismérv csak másodlagos .legyen.

* Lásd Pál E. György tanulmányát a 377. oldalon.

Vita alakult ki az alábbi kérdésekkel kapcsolatban.

a) Az új ágazati rendszerben kb. a jelenlegivel azonos vagy ennél kisebb

csoportközöket képezzünk—e? '

A Bizottság egyes tagjainak az volt a véleménye, hogy az iparágak számát nem

kell növelni. *

Bródy András szerint az új ágazati rendszerben az iparágak olyan kialakí—

tására kell törekedni, hogy egyrészt az

ezek alapján képzett csoportosítások az

elemzés szempontjából homogének legye—

nek, másrészt pedig az összehasonlítható—

ságot mind a hazai, mind a külföldi ada- tokkal minél hosszabb időre biztosítsák.

Ehhez tág nomenklatúra szükséges. Az adatok állandó közlése azonban szükség—

telen ilyen részletes csoportosításban.

b) Tekintettel arra, hogy a vállalatok nagy többsége nem tiszta profilú, el kell dönteni, hogy az iparágba vállalatokat.

vagy ipartelepeket soroljunk—e?

Emődi Miklós véleménye szerint csak a vállalatokat lehet iparágba sorolni, mert az ipartelep - tekintettel arra,

hogy nem önálló gazdasági egység -—

nem rendelkezik a szükséges adminisztrá-

ciós feltételekkel.

A Bizottság több tagjának (Szalai Zol—

tán, Ollé Lajos és mások) Véleménye sze- rint általában a vállalatot kell iparágba besorolni, de egyes esetekben — ha az adatgyűjtési szempontok lehetővé teszik

—— szakmailag elhatárolható ipartelepek is besorolhatók.

A Bizottság a vitatott témával kapcso- latban az alábbi állásfoglalást alakította ki.

Szükséges az ipar ágazati és a vállala—

tok besorolási rendszerének felülvizsgá—

lata, miután jelenleg az egyes iparágak tartalma nincs tisztázva. Az új ágazati

rendszerben hármas csoportosítás legyen:;

alcsoport, iparág, ipar—csoport.

Az alcsoport lenne a legmélyebb rész—

letezésű bontás és ilyen csoportosítás csak évenként egyszer készülne. Ez a

csoportosítás lenne a közgazdasági elem—

ző munka alapja és biztosítaná az össze—-

SZEMLE

399

hasonlithatóságot mind a külföldi, mind a régebbi magyar adatokkal.

Az iparágak száma körülbelül a jelen—

legivel azonos lenne. Iparági csoportosí- tást rövidebb időközönként kellene készí- teni és a nyilvános kiadványok anyaga is részben iparágas bontásban készülne.

Az alcsoportokba való besorolás a há- rom szokásos ismérv: a vállalat által ter—

melt termékek rendeltetése, a felhasz—

nált nyersanyag és a termelés technoló—

giája alapján történjék Az alcsoportba való besorolásnál a vállalat legyen a számbavételi egység, egyes esetekben azonban (egyéni elbírálások alapján) a megfigyelési egység az ipartelep is lehet.

Az új ágazati rendszer kialakításához az Ipari és Beruházási főosztály készít- sen kimutatást, amelyben tüntesse fel:

1. a jelenlegi iparágak jegyzékét.

2.517, új iparági (és ipari alcsoport) tervezetét,

a) az egyes csoportokba tartozó gyártási ága- kár!,

17) az iparágba való besorolás ismérvei.

4") az iparágba tartozó vállalatok jegyzékét, (I) az iparágba tartozó vállalatok termelésének

megoszlását aszerint. hogy a vállalat ter—

melésének hány százaléka tartozik abba az iparágba. ahova a vállalatot besoroltak, és hány százaléka más iparágakba.

jegyzék

A fenti szempontok alapján elkészített és a szakmai bizottságokkal megvitatott ágazati rendszer ismét kerüljön a Meto- dikai Bizottság elé.

2. A második témánál a vita során a Bizottság tagjai egyetértettek abban, hogy felül kell vizsgálni a gyári jelleg ismérvet és a vállalatok besorolását gyár—

iparba (kisiparba). A gyári jelleg meg—

határozására az előterjesztésben foglal- taknak megfelelően, iparáganként a kö—

vetkező ismérvek szolgálnak: a betölt—

, hető munkahelyek száma (itt általában szakmunkás munkahely értendő). meg—

határozott nagyságú gépi erő alkalma- zása. valamely speciális (vagy meghatá—

rozott számúl munkagép alkalmazása, vagy meghatározott idő alatt bizonyos mennyiségű nyersanvag feldolgozására való képesség. A gyári jelleget iparágán—

ként ipartelepre vonatkozóan kell meg—

határozni.

_ A. Bizottság tagjai állást foglaltak ab- ban, hogy a tecnika fejlődésével a gyári jelleg határát nem kell változtatni (aho—

gyan ez külföldön sem szokásos), mert

bár a technika fejlődésének következté—

ben bővül a gyáripar köre, de az erős koncentráció ellentétes irányba hat.

3. Az építőiparnak az ipartól való el—

határolása szempontjából — mint a vita felszinre hozta —- elsősorban azt szüksé—

ges eldönteni, hogya megfigyelés alap—

vetően szervezetekre vagy tevékenységre vonatkozzék-e.

A kérdés eldöntésénél azt is figyelembe kell venni, hogy a jövőben az ipari ter—

melés volumenének mérésénél a nettó termelést akarjuk alapul venni, s ennek kiszámításához a mérlegbeszámoló adatai szükségesek. A mérlegbeszámoló adatai—

ból az iparnak és az épitőiparnak a tevé—

kenység alapján történő pontos szétvá—

lasztása azonban komoly nehézségekbe

ütközne, ezért helyesebb lenne, ha a

megfigyelés alapvetően szervezetekre vo—

natkozna (Ollé Lajos).

A Bizottság egyes tagjainak (Morva Tamás, Simon János) véleménye szerint a tervezéshez, az építőipar anyagszükség- letének biztosításához feltétlenül szüksé—

ges az építőipari termelés teljes volume—

nének —— tehát nemcsak az építőipari szervezetek termelésének, hanem minden építőipari tevékenységnek — kimutatása.

Morva Tamás szerint helytelen lenne megváltoztatni az ipar és építőipar szét—

vál.asZtásának jelenlegi —— tehát tevékeny-

ségen ala'puló —— módszerét. Teljesen in—

dokolatlan ugyanis, hogy akkor,— amikor a közgazdaságilag világos kép kialakítása érdekében. minden téren előbbre aka- runk. jutni, éppen ebben a kérdésben — feladva eredményeinket —— engedménye—

ket tegyünk. A tervezésben a jelenlegi gyakorlathoz képest nem terveznek vál—

tozást, s a tervmetodika változása nélkül

?, Metodikai Bizottság ne döntsön.

Kardeván Vilmos véleménye szerint az építőipari tevékenység jelenlegi külön—

választása nagyon erőltetett. és legtöbb—

ször pontatlan. A melléktevékenységek miatt egyébként az iparágak között is vannak lényeges átfedések. tehát az építőiparnak az ipartól. való elhatárolásá—

val kapnsolatban kompromisszumokat is el kell fogadni.

A Bizottság többségének. véleménye az volt, hogy helyes lenne. ha az iparválla—

latok az összes termelésben a saiát erők—

kel Végzett építési—szerelési munkák érté—

400 szanta _

két is kimutatnák. Az építőipari termelés

azonban ,,Építőipari termék" megnevezés—

sel (forintban) a kiemelt cikkek között külön szerepelne. Ez a megoldás a terve—

zés szempontjából is kielégítőnek látszik.

A Bizottság végül is az alábbi állásfog-

lalást alakította ki.

Helyes az a nézet, hogy az ágazatok (iparcsoportok) alatt szervezetek (vállala—

tok, egyes esetekben telepek) összességét

kell érteni. Vonatkozik ez az építőiparra is. ,,Építőipar" ágazat alatt tehát az olyan

szervezetek adatait kell kimutatni, me—

lyek tevékenységük túlnyomó többségé- ben épületek, építmények kivitelezését végzik.

A Bizottság többségének véleménye sze—

rint az iparvállalatok által. Végzett építő- ipari tevékenységre vonatkozó adatokat a következőképpen lenne célszerű be—

gyűjteni és kimutatni:

a) az építőipari termelés pontos kimu- tatása és az ipari termeléstől való elha—

tárolásának megkönnyítése érdekében megfelelő jegyzéket kellene szerkeszteni, amely —- különösen a vitás szerelési munkák tekintetében — konkrétan meg- határozná azt, hogy mely munkákat lehet és kell ,,építőipari" termelésként kimu—

tatni:

b) az iparvállalatok építőipari termelési értékét célszerű lenne az iparvállalatok összes termelési'értékében kimutatni és külön kiemelni ebből az építőipari ter—

melés értékét (amennyiben az saját re—

zsiben végzett felújítás vagy beruházás keretében történt), a létszám7 bér stb.

adatokat viszont általában nem kellene

kettéválasztani :

c) az iparvállalatok adatainak telepi

szinten történő begyűjtésénél az önálló

,,építőipari" telepek adatait külön cso— * partban kellene szerepeltetni. _ __

A fentiekhez hasonlóan kellene eljárni a többi népgazdasági ágba tartozó szer—_

vezetek építőipari tevékenységére vonat—

kozó: adatok begyűjtésénél és kimutatá—

sánál is. -

Lukács Ottó a Bizottság elnöke őssze- foglalta a vitát és Morva Tamás hozzá—

szólására válaszolva rámutatott arra, hogy a Metodikai Bizottság tanácskozó szerv. határozatokat döntéseket nem hoz, viszont állásfoglalását minden külső szervtől függetlenül alakítja ki. A Meto- "

dikai Bizottság állásfoglalását a Központi Statisztikai Hivatal kollégiuma —-—- armany—,.

nyiben egyetért vele —— határozattá emeli.

A tervezési metodika egymagában Pnemí

határozza meg a statisztika teljes rend—

szerét. A Metodikai Bizottság célja és feladata elsősorban az, hogy a statisztikai metodika helyes megoldásával ,— aZ'

összehasonlíthatóságot biztosítva ——- húsz—

szú időre visszanyúló idősorok kép'zéSét

segítse elő. A népgazdaság fejlődésére

jellemző legfontosabb mutatókról hosszú

időre visszamenőlegesen közölt idősorok

biztos. alapot nyújtanak a népgazdaság

fejlődésének elemzéséhez és az átfogó távlati tervek kidolgozásához. Emellett természetesen a folyó tervezéshez és ezen tervek teljesítésének méréséhez szüksé—

ges adatokat is megfigyeljük, de ez egy—

magában nem elegendő. A folyó tervezési , módszer állandó változásához nem alkal—

mazkodhat a statisztikai megfigyelés, ha-

nem hosszabb időszakra vonatkozó és a

jelenségek változásait ténylegesen feltáró

statisztikai módszerekre van sziikség.

Könyvbirálatok

Kornai János: ,,A gazdasági vezetés túlzott központosítás?"

Kornai János tanulmányának elkészi—

tése és megjelentetése a Magyar Tudo—

mányos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének első jelentős eredménye, egy—

ben közgazdaságtudományi életünk fon—

tos eseménye. A tanulmány alcíme: ,,Kri- tikai elemzés könnyűipari tapasztalatok alapján". Valójában azonban a tanul—

* Közgawlasági és 1957, 206 old.

Jogi Könyvkiadó, Budapest.

mány többet ad, mint amit ez az alcím

igér. Lényeges megállapításai többé—ke—

vésbé az egész iparra érvényesek; fontos következtetéseket vonhatunk le belőle egész gazdasági életünk irányítására nézve.

A könyv sok tekintetben újat jelent közgazdasági irodalmunkban. Maga a

téma nem új; néhány év óta egy sor párt—

és kormányhatározat foglalkozott ezzel a