A Központi Statisztikai Hivatal Ipari és Építőipari Metodikai Bizottságának ülése

1234

forgalmi és gazdasági szempontból ,,érté—

kesebb" mint az 1956. évi 45 039 beutazó.

Máskülönben meggyőződésünk az, hogy az 1937. évi vidéki idegenforgalom cseh- szlovák viszonylatban megközelíti a Bu—

dapestre érkezők számát, így Összességé- ben jóval magasabb, mint az összehason—

litásban közölt adat.

Az idegenforgalom külföldi eredetű be—

vételeinek meghatározásánál (a cikk 4.

fejezete) a szerzők kísérletet tesznek a Magyarországra érkezett külföldiek által elköltött valuta forintértékének meg- becsülésére. A napi átlagos tartózkodási költségek megállapítását igen érdekesen, a lehetőséghez mérten több oldalról köze- lítik meg. Az 1932—1943 közötti évek gaz—

dasági eredményeinek kiszámítását nem kifogásoljuk, amennyiben az évi összes tartózkodási napok számának megállapí-

tásánál csak azokat a beutazókat vették figyelembe, akik itt számitásba jöhetnek.

Az 1955—1956. évek becslésével azonban már nem tudunk egyetérteni. Az ebben az időszakban hozzánk érkezett külföldiek—

nek mintegy kétharmada rokoni látoga—

tásra jött, így tartózkodási kiadásaikat nem valutában fedezték, hanem rokonaik tartották el őket, amit legtöbbször —— de nem teljes egészében — a magukkal ho- zott ,,ajándékokkal" viszonozták. Ezeket a beutazókat nem lehet úgy tekinteni tehát, hogy itt-tartózkodásuk költségeit valutával fizetik. Ez téves és félrevezető lenne. Ha csak nyers számítást végzünk az 1956. évre vonatkozóan —— feltételezve, hogy a külföldről hazánkba érkezőknek a látogatás célja szerinti megoszlása azo-

nos az 1958. év első negyedéviével —, aki kor kitűnik, hogy a tartózkodási költség csak 75 millió forintot tesz ki a szerzők

által becsült 111 781 800 forinttal szemben.

A különbség mintegy 36 millió forint, ami véleményünk szerint nem elhanyagolható összeg.

Az átlagos tartózkodási időnek 5 napra becsülését, ami az 1938. és 1948. évek rendkívüli körülményeinek az 1951—1956 közötti időszakra való átültetését je- lenti, nem tartjuk helyesnek. A rendelke- zésünkre álló adatok szerint 1958. első ne- — gyedévében a külföldi állampolgárok által hazánkban eltöltöttvnapok átlagos száma ennél jóval nagyobb, 14—17 nap. Ennek figyelembevételével viszont a tartózkodási , költségek jóval magasabbak az előbbi számnál, mintegy 90—100 millió forintra becsülhetők.

A szerzőknek az a megállapítása: ,,Ezek a kiragadott adatok például szolgálhatnak arra, hogy miként hasznosíthatja az ide- genforgalmi munka a statisztikai eredmé—

nyeket, ha összehasonlító adatok állnak rendelkezésére", egyben arra is figyelmez- tet, hogy milyen téves következtetéseket lehet levonni, ha csupán a számadatokat vetjük össze, elmélyült elemzés nélkül.

Az 1958. év első felének idegenforgalmi adatai, az összegyűjtött statisztikai lapok alapján, móst van feldolgozás alatt. El- készülésük után részleteiben is közre fog—

juk adni, megfelelő anyagot szolgáltatva , ezzel az illetékes szerveknek idegenfor- galmunk irányításához és fejlesztéséhez.

Pallós Emil

A Központi Statisztikai Hivatal

Ipari és Epitőipari Metodikai Bizottságának ülése

A Központi Statisztikai Hivatal Ipari és Építőipari Metodikai Bizottságának 1958.

szeptember hó 5—én tartott ülésén ,,Az állami építőipar 1957/1956. évi költség- indexe" c. kiadvány1 került megvitatásra.

Az állami építőipar 1957/1956. évi költ—

ségindexét tartalmazó kiadvány megvita—

tása során Lukács Ottó vitanyitó szavai- ban elmondotta, hogy a tárgalásra ke—

rülő anyag a Bizottság 1957 júliusában tar—

tott ülésén hozott határozata szellemében

készült.2 E határozat több módszert java- solt az építőipari ár—, illetve költségválto—

zások kimunkálására. Az ajánlott és a ki- dolgozás alatt levő módszerek közül a most megvitatásra kerülő jelentés egy láncszeme annak a munkának, amely az

1 A kiadvány anyaga alapján készült tanulmányt lásd Statisztikai Szemle 1958. évi 8—9; sz. akta—863.

old.

: A határozatot lásd Statisztikai Szemle 1957. évi

8—9. sz. 768—769. old.

SZEMLE

1235

építőipari árváltozások tendenciáját és mértékét hivatott bemutatni. Felkérte a Bizottság tagjait, nyilatkozzanak arról, hasznosnak tartják—e a munkát, folytat- ható—e az ilyen módszerekkel, vagy eset- leg milyen más eljárást kell a jövőben alkalmazni az építőipari költségindex ki—

számításánál. Rámutatott arra is, hogy a Központi Statisztikai Hivatal Ipari és Be- ruházási főosztálya tudatában van annak, hogy néhány tisztázatlan kérdés még ta- lálható a dolgozat elvi részeiben. Ezekre a jelentés azonban felhívja a figyelmet, és több — Vitatható —— témánál alterna—

tív megoldást is tartalmaz. Ilyen vitatható része a jelentésnek például a termelé—

kenység változásának figyelembevétele, illetve elhanyagolása. Hangsúlyozta, hogy helyes lenne, ha a Bizottság tagjai rámu—

tatnának arra, milyen módszerekkel le- hetne tökéletesebbé tenni a számításoknak ezt a részét.

Lukács Ottó —— bevezető szavai után -——

javasolta, hogy az anyagot két részben vitassák meg:

1. Általánosságban egyetértenek—e a Bizottság tagjai azzal, hogy az építőipari költségváltozás szemléltetésére ilyen jel—

legű tanulmányt kell készíteni a jövőben is.

2. Milyen részletes észrevételek tehetők az egyes fejezetekkel kapcsolatban.

Az első kérdéssel foglalkozva, a Bizott—

ság tagjai —— szinte egyhangúan — meg—

állapították, hogy az építőipari költség- változás kimutatására ,,költségindex" ki—

számítását és közzétételét szükségesnek és helyesnek tartják.

A jelentés egyes részleteivel kapcsola—

tos vitában az első hozzászóló, Simor Já- nos megállapítása szerint a jelentés abból, a szerinte igen Vitatható feltételezésből indul ki, hogy a kivitelezők tényleges költségeiket valamilyen módon áthárítják a megrendelőkre, és így az egyes költség- tényezőkben beállott változásokból követ—

keztetni lehet az árak változására is. Véle—

ménye szerint helyesebb lenne, ha az ,,építőipari költségindex" csak a hivatalos ár- és bérváltozásokat tartalmazná. El—

mondotta, hogy számításai szerint az épí—

tőipar költségeinek változása a vizsgált 1956—1957. években a kimutatott 11,5 százalékal szemben csak 8 százalék volt.

Kifogásolta, hogy a nominálbér—index

nem tartalmazza a munkások létszám—

összetételének változásából eredő korrek- ciókat, és nem tartja megfelelőnek a ter- melékenység változásának jellemzésére alkalmazott azt az eljárást, hogy a számi—

tásoknál a nettó termelést korrekcióként alkalmazzák, mivel ez ajelenlegi árviszo—

nyok miatt nem vezethet megfelelő ered—

ményre. Vitatta a szállítási költségindex kiszámításánál alkalmazott eljárás helyes—- ségét is, mert véleménye szerint a szállí—

tási útvonalak hosszának növekedése sok ok következménye, és nem biztos, hogy csak szervezetlenséget takar. Nem értett egyet a rezsiköltségek indexe kiszámítá—

sánál alkalmazott módszerekkel sem, mi—

vel —— véleménye szerint — e költség vál—

tozását ezer órára vetítve kellene mérni, mert a Központi Statisztikai Hivatal ál- tal alkalmazott módszer nem mutatja ki például az alkalmazottak létszámának kb.

20 százalékos csökkentéséből eredő rezsi—

költség csökkenést. Az építőipari összesí- tett költségindex kiszámításánál alkalma- zott súlyozás helyessége, véleménye sze—

rint vitatható, mivel az az önköltség belső struktúráján épül fel. Összefoglalva, egyet- értett azonban azzal, hogy ilyen jellegű számítások elvégzése, illetve jelentések készítése kívánatos, de elegendőnek tartja azt, ha az index csak a hatósági árválto- zásokat mutatná ki az üzemi eredmény változásának figyelembevételével.

Szlatényi Ernő hozzászólásában meg—

állapította, hogy a jelentés igen hasznos adatokat ad a tervezés részére, és véle—

ménye szerint hasonló módszerekkel fel—

tétlenül ki kell dolgozni az 1957—1958.

évi építőipari költségváltozások indexét is. A Központi Statisztikai Hivatal jelen—

tésében alkalmazott módszert az új ár—

rendszerre való áttérés alkalmával azon—

ban — megítélése szerint — felül kell vizsgálni, és az abból eredő újabb prob- lémákat az 1958—1959. évi, illetve a ké—

sőbbi időszakokra vonatkozó index kiszá—

mításánál figyelembe kell venni. Javasol—

ta azt is, hogy az egyes építményfajták egy-egy természetes mértékegységére eső költségek kimunkálása érdekében az utó—

kalkulációt az építőiparban ismét rendel—

jék el.

Sebestyén Gyula elmondotta, hogy ér—

deklődéssel olvasta a jelentést, és annak végeredményét helyesnek tartja. Véle—

ménye szerint a számítás több adatát az

1236 szanta

input-output számításnál is fel lehetne használni. Megítélése szerint a jelentés egyik érdeme az, hogy állításait megfelelő számanyaggal bizonyítja, a vitatható _ré—

szeket nyíltan feltárja, és alternatív meg- oldásokat mutat be. A módszer szerinte helyes, és nem lenne jó erről letérve csak a hatósági árváltozásokat figyelembe

venni az index kiszámítása során, mert

akkor ez értékét elveszítené.

Tar József hangsúlyozta, hogy bár a jelentésben minden rendelkezésre álló megbízható adat feldolgozást nyert, ennek ellenére az anyagnak még több hiányos—

sága van. Ezek kiküszöböléséhez kell a Metodikai Bizottságnak segítséget adnia, hogy a következő ilyen jellegű munka már lényegesen kevesebb vitatható meg—

oldást tartalmazzon. Elmondotta, (hogy

nem tartaná helyesnek, ha a termelékeny- ség változásának figyelembevételéből szükségszerűen eredő korrekciókat elha- nyagolnánk, mivel az jelentékeny torzítást eredményezne. Nem osztotta azt a véle-

ményt sem, hogy a jelentés nem, veszik f tekintetbe az önköltség változását. Vé—

leménye szerint, a munkások összetételé—

ben bekövetkezett változás hatása az in—

dexre nem lehet több mint 1—2 ezrelék.

Kocsis Ferenc hozzászólásában elmúlt-F'-

dotta, hogy a jelentést helyesnek tartja,

de az iparágak adatainak figyelember : , vételét mint módszert, nem helyesli. Véle-j

ménye szerint például a ,,magasépítőipar" _ iparág nem jelentheti a magasépítőipart, ha abból hiányzik a szak— és szerelőipar.

Megítélése szerint, az iparágak jelenlegi elhatárolását felül kellene vizsgálni. _

Lukács Ottó a felszólalások összefogla—v lása során javasolta, hogy a Bizottság ha—

tározzon úgy, hogy az építési költségm—

dexet a jövőben is ki kell számítani oly, módon, hogy külön ki kell mutatni a lni—_

vatalOS ár— és bérszínvonal változásának és külön az önköltség változásának (faj—

lagos munkaidő, szállítási távolság stb.) indexét. A Bizottság a javaslatot egyhan— * gúan elfogadta.