A Központi Statisztikai Hivatal Beruházásstatisztikai Metodikai Bizottságának ülése

424

Aptulajdonképpen az első egyenlet paraméterének kétfokozatú eljárás út—

ján nyert esztimátora. Az eljárás első fokozatában :c hatását vizsgáljuk z—re, és eredményül(z:"i/Z)—t kapjuk; a má- sodik fokozatban y hat x—re, és az eredmény: B . A kétfokozatú eljárás ered—

ménye ezek szerint nem diagonális mo—

delleknél: torzításmentes strukturális paraméterek nyerése.

2. A modellt diagonálisnak tekintve, azaz feltételezve, hogy az u és v vélet- len változók ugyan kölcsönösen függe- nek egymástól, de kovarianciájuk 0- val egyenlő, akkor a véletlen változó várható értéke:

Eu (t) 9 (t) : 0, minden t és s értékre;

Eu (t)/2: : Eu (t) : 0.

0.2 , ha 5 : ! Hum u(a) [a: : Eu(t) u(a)::; D:! ha a ;! ' Most mind a lzl, mind az /1/ egyen—

let paramétereinek legkisebb négyzetek módszerének első fokozatával becsült értékei torzítatlanok:

Bo?—v) : o : Bai—5) /7/

és torzitatlanok a két fokozattal becsült paraméterértékek is:

Ha?—5) ,, o /8/

Minthogy mind az egy—, mind a két- fokozatú eljárás torzítatlan eredmény—

hez vezet, érdekes tudnunk, hogy a ki—

számított paraméterek közül melyik varianciája nagyobb—_. _

Számítsuk ki a B és a 6 varianciáf

ját: . — ff;

EM—BPz a'g E(Em')"1

EME—m'— — ari, E uszo—' Eza

Ha R'u:(8z')"1(2w')—1(Zzz), és igy, (R!) "1 2 1, akkor a két esztimátor egy-

máshoz való viszonya:

SZEMLEL

mi?—m' : Mi?—m' M'

_ Hasonló nagyságrendi viszonyt talá—

lunk, ha a /4/ egyenlet íz és :: eszu——

mátorainak varianciáját vizsgáljuk:

Eht—n) :

E(;— mg : (B* (73, 4- o'g) (EZ'Y'I

A redukált forma alapján (ááá—§):

E (;; —- n) : o, tehát ugyancsak

torzítatlannak tekinthető:

EG —— nr : (52 v., a ot, ER!) (za)

Ha Rzg 1, akkor

Eht—HPZ Eht—n). llOf' Mindkét variancia vizsgálatából arra következtethetünk, hogy —-— jóllehet dia-—

gonális modellek esetében is alkalmaz-—

ható, és torzítatlan eredményhez vezet a' becslési eljárás kétfokozatú módszere

—- a második fokozat alkalmazása rosz—

szabb paraméterbecsléseket eredményez, mint az első fokozatú.

Előadását Goldberger professzor az egyenletrendszer megoldására szolgáló

általános séma bemutatásával fejezte be, amelynek lényege az, hogy a redu—

kált egyenletek torzításmentes paramé—

tereiből kiindulva térünk vissza a mo—

dell eredeti strukturális egyenleteihez, fokozatosan növelve az identifikált egyenletek számát.

Goldberger professzor egyetemi elő—

adását vita követte, amelyben" egyebek közt a kauzalitás probabilisztikus meg—

közelítése, Wold vonatkozó tanulmánya, a Theil—féle becslési eljárás általános értékelése, a döntési modellek proble—

matikája vetődött fel.

A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL BERUHÁZÁSSTATISZTIKA!

METODIKAI BIZOTTSÁGÁNAK ULÉSE

A Központi Statisztikai Hivatal Beru- házásstatisztikai Metodíkai Bizottságá- nak 1964. augusztus 21-én tartott vülé—

sén megtárgyalták a beruházások és fel- újítások 1964. évi éves, illetve 1965. évi évközi beszámolási rendszerének terve- zetét.

—'Tar József, a KSH főosztályvezetője bevezető előadásában értékelte a beru-

házások és felújítások területi adatszol—

gáltatási rendszerében az elmúlt évben végrehajtott alapvető változtatást, melyet az ipar átszervezése során létrejött új gazdasági egységek beruházási és felújí- tási tevékenységének megfigyelése tett szükségessé. A tapasztalatok szerint az új adatszolgáltatási rendszer bevált, és változatlan fenntartása továbbra is in—

SZEMLE

425

dokolt. Mindemellett azonban a folytonos fejlődés bizonyos esetekben további tar- talmi változtatásokat és újabb témák megfigyelését követeli meg. Ennek meg—

felelően a Központi Statisztikai Hivatal Beruházási Osztálya előterjesztést dolgo- zott ki, mely a következő javaslatokat

tartalmazta:

]. az értékhatár feletti beruházások megfi- gyelésének új témákkal való bővitése;

2. a beszerzett gépek adatainak régi és új áron való bekérése, az összehasonlíthatóság biztosítása érdekében az 1965. január 1—i ha—

tállyal tervbe vett gépárváltozások miatt;

3. a beszámolási rendszer egyes kérdőívei—

nek kisebb tartalmi és szerkezeti módosítása.

Az előterjesztés szerint az értékhatár feletti beruházások megfigyelésénél ja—

vasolt változtatások az Országos Tervhi- vatal ,,Beruházási jegyzék"—ében tétele—

sen jóváhagyott beruházásokra terjedné—

nek ki. Az elmúlt években e beruházá—

sok egyedi megfigyelése év közben és az év végén azonos volt. Az újabban felme- rült igények jobb kielégítése és e beru- házások népgazdasági jelentősége azon—

ban szükségessé tették évenként egyszer olyan kérdések megfigyelését is, amelyek az értékhatár feletti beruházásoknál is önálló éves adatszolgáltatás bevezetését indokolják. Az új éves jelentés a javas—

lat szerint a korábbiakhoz képest több új kérdéscsoporttal bővülne. így tartal—

mazná:

0) Valamennyi értékhatár feletti beruhá- zásnál

—- az összes beruházásokra és az építési munkákra vonatkozó mérlegadatokat (üzembe nem helyezett állomány az év kezdetén, tárgyévi teljesítés, üzembe helyezés, nem aktiválható költségek, év végi üzembe nem helyezett állomány);

-—J a beruházás előkészítési idejére vonat—

kozó adatokat (például mikor rögzítették a beruházási célt, készítettek—e tanulmányter- veket, mikor kezdődött és fejeződött be a program, a tervezési feladat, a kivitelezési tervdokumentáció készítése);

—-—a beruházás jellegének _megjelölését (újv vállalat, új telep, bővítés, rekonstrukció).

b) Ipari értékhatár feletti beruházásoknál

—-a termeléshez szükséges összes és mun- káslétszám-adatokat ;

—— az üzembe helyezés után a tervezett munkarendre és a termelésre vonatkozó ösz- 3zefoglaló mutatókat.

c) Az egyes tparcsoportokba tartozó érték- határ felem beruházásoknál

—— a létesítmények "megoszlását a termelési folyamatban ,betöltött funkciójuk szerint (a beruházás költségvetési összegének megoszlá—

sát alapüzemek és egyéb létesítmények kö—

zött);

—— a beruházás gépi felszereltségét: '

—-a a beruházás következtében előállítandó termékek fontosabb alapanyagigényét.

Az előterjesztésben javasolták a gépi beruházások 1965. január 1-i hatállyal esedékes árrendezése miatt — az össze- hasonlíthatóság biztosítása érdekében ——

az 1964—ben beszerzett gépeknek mindkét áron történő felmérését. A felmérés részletkérdései a népgazdasági tervezés gyakorlatával összhangban csak későbbi időpontban kerülhetnek kidolgozásra.

Az egyes kérdőívek tartalmi és szer—

kezeti módosítására vonatkozóan a ja- vaslat szerint célszerű lenne az 1964. évi éves beszámoltatás során azokat az ér—

tékhatár feletti beruházásokat is figye—

lembe venni, amelyek a ,,Beruházási jegyzék"—ben tételesen nem szerepeltek.

Az éves beszámolójelentés kérdőívein ja—

vasolt kisebb tartalmi és szerkezeti vál—

toztatások az elemzési lehetőségek bőví—

tésével, egyes kérdések pontosabb meto—

dikai meghatározásával és az ellenőr—

zési munka megkönnyítésével kapcsola—

tosak. így például a javaslat szerint a

gépi beruházásokra vonatkozó megfigyef lést olyan kérdőponttal kellene kiegé—

szíteni, amelyből megállapítható, hogy a beszámolási évben üzembe helyezett gé- pek összegéből mennyi az ugyanabban az évben beszerzett gépek értéke; vagy a vállalatoknak tételesen jelenteniük kel—

lene saját forrásokból (vállalatfejlesz—

tési alapból, exportfejlesztési alapból1 műszaki fejlesztési alapból, visszatérí—

tendő bankhitelből és a felújítási keret—

ből) megvalósított beruházásokat. A vál—, lalatoknál képződő s itt fel nem sorolt egyéb forrásból megvalósított beruházá- sokat a tételes részletezés mellőzésével ear összegben tüntetnék fel stb.

Az 1965. évi évközi beszámolójelenté- seknél az előterjesztés szerint egyszerű- síteni kellene az értékhatár feletti beru—

házások megfigyelését (tekintettel az évente egyszeri, részletesebb megfigyelés——

re). Ennek megfelelően elhagyható—

lenne a teljes költségvetési összeg éves ütemezése, a rész—üzembehelyezésekidő- pontjait tudakoló kérdés és a létszám—

adatok feltüntetése.

Végül szükséges lenne, hogy az I. sz.

negyedéves jelentésen külön is feltüntes—

sék az adatszolgáltatók a székhelyük sze—

rint illetékes megye területén megvaló—

suló munkák teljesítési és üzembe helye—

zési adatait.

A Metodikai Bizottság tagjai az elő—

terjesztésben foglaltakkal a fő' kérdése—

ket illetően egyetértettek, egyes részlet- kérdések tekintetében a következő észé, revételeket tették. , ,

A Könnyűipari és az Élelmezésügyi Mi—

misztérium képviseletében Urai Paulá

és Fóti Dezsőné az értékhatár feletti'be'é

426

ruházások kérdőívének bővítését az új kérdőpontok egy részét illetően nem tar—

tották ez idő szerint indokoltnak. Klein Sándor, a Pénzügyminisztérium képvi- selője olyan egységes, az állóeszköz—

gazdálkodással összefüggő beszámolási rendszer kidolgozását javasolta, mely a könyvvitel, a statisztika és a pénzügyi elszámolás igényeit is kielégíti.

Az Országos Tervhivatal álláspontja szerint a beszámolójelentés tervadatok- kal való bővitése helyett célszerűbb az értékhatár feletti beruházások törzslap- ját bekérni. A létszámadatok tekintetében Kazai Ernő, az Országos Tervhivatal képviselője megjegyezte, hogy ha a lét—

szám az eredeti programhoz képest vál—

tozik, a Beruházási Kódex nem írja elő kötelezően annak módosítását. Az ér—

tékhatár feletti beruházásoknak a java—

solt témákkal való bővítésével —- ahar—

madik ötéves tervtől kezdődően —— egyet- értett. Nem értett egyet azonban az ér- tékhatár feletti beruházások megfigye- lési körének kiterjesztésével, s ellenezte a célcsoportos beruházások közé sorolt értékhatár feletti beruházások külön fi-

gyelembevételét is.

Niklai Ákos a Beruházási Bank részé- ről helyes kezdeményezésnek tartotta azt, hogy a Központi Statisztikai Hiva—

tal már 1963-ban hozzáfogott a célcso- portos beruházások megfigyeléséhez. Az Országos Tervhivatal álláspontjával egyetértve utalt arra, hogy a célcsoport—

ba sorolt értékhatár feletti beruházások- nak mint ,,értékhatár felettieknek" a megfigyelése elég problematikus. mivel e két kategóriába tartozó beruházások (célcsoportos, értékhatár feletti) előké—

szítése, jóváhagyása és pénzügyi lebo—

nyolítása eltérő. A Földművelésügyi Mi—

nisztérium képviselője, Környei Lajos egyetértett azzal, hogy a Központi Sta—

tisztikai Hivatal az értékhatár feletti be—

SZEMLE

ruházások előkészítési fázisainak időtar—

tamát is felmérje. _

A Központi Statisztikai Hivatal mun—

katársai kifejtették, hogy véleményük szerint nem elegendő, ha a megfigyelés csupán a tárgyévi létesítményjegyzék—

ben tételesen kiemelt értékhatár feletti beruházások körére vonatkozik. Darab- szám és néhány fontosabb adat tekinte—

tében szükséges, hogy mind a tervezés alatt álló, mind az áthúzódó értékhatár feletti beruházásokról, mind pedig a célcsoportba tartozókról számot tudja—

nak adni. A tételesen megfigyelt érték—

határ feletti beruházásoknál a bővítés nagyrészt a beruházási programban sze—

replő mutatókra szorítkozik, és így az adatszolgáltatóknak problémát nem je—

lent. A beruházási költségelőirányzat változása következtében szükséges prog- rammódosítás általában nem von maga után lényeges változást a létszám-elő—

irányzatban, ezért az eredeti program- ban szereplő adatok megfelelő képet nyújthatnak a várható létszámigényről. A Központi Statisztikai Hivatal munkatár—

sai egyetértettek azzal, hogy az értékha—

tár feletti beruházások kérdőivének na—

gyobb arányú bővítését egy későbbi idő- pontra halasszák.

A tanácskozás jelentős előrelépésként értékelte a ,,Beruházás előkészítési ide—

jének alakulása" c. tábla elkészítését, il- letve e témának a megfigyelését. Az ér- tekezlet hasznos segítséget nyújtott abe—

ruházások statisztikai megfigyelési mód—

szereinek továbbfejlesztéséhez.

A Beruházásstatisztikai Metodikai Bi- zottság javasolta, hogy a Központi Sta—

tisztikai Hivatal Beruházási és Építő—

ipari Főosztálya az értekezlet elé ter—

jesztett javaslatát a vitában kialakult végső álláspontnak megfelelően dolgozza át, és a módosított kérdőíveket terjesz—

sze elő engedélyezésre.

MAGYAR SZAKIRODALOM

A KERESKEDELEM GAZDASÁGTANA Szerkesztette: dr. Forgács Tibor és dr.

Varga István, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1964. 420 old.

A könyv jelentős, hiánypótló mű. Ha—

sonló jellegű munka 1956-ban jelent meg egyetemi tankönyvként, azóta azon—

ban már alaposan elavult. Egyrészt azért, mert az 1956—ban megjelent könyv még szükségszerűen nem vonhatta ki

*magát a kereskedelem szerepét, jelen—

az árualapok és a vásárlóerő viszonyának problémáit hibásan meg—

ítélő felfogások alól. Másrészt azért, mert a kereskedelmi munka az utóbbi években erőteljesebben fejlődött, a vál- lalatszervezés, a bolti munka, a gazdál—

kodás új formái, a közgazdasági elem- zés új módszerei alakultak ki és izmo—

sodtak meg. (Ami nyilvánvalóan nem utolsó sorban éppen a hibás alapelvek, a helytelen szemlélet felszámolásának folyamatával van összefüggésben.)

tőségét,