A Központi Statisztikai Hivatal Ipari és Építőipari Metodikai Bizottságának ülése

⁷⁶⁸

A késedelemből és a feldolgozási költ- ségekből eredő összes vállalati gazdasági veszteség

Ken—own),

amelyet az ábrán a KöTo egyenes és a C görbe közötti távolság mutat. Ha KöTo

egyenessel párhuzamosan meghúzzuk a II

görbe érintőjét, akkor a DF távolság a__

veszteségek minimális értékét, a (BTO) opt..

pedigafeldolgozási idő optimális tartamát jelzi.

Figyelembe kell venni az adatfeldol- gozástól az adatok hasznosításáig terjedő időt is, amelyből a veszteség KöTu.

Meg kell jegyezni, hogy a gépesítés op- timális mértékének megállapításához az

is hozzátartozik, hogy a kétféle idővesz—

teség tartama egymással összhangban le-

gyen.

Modern számológépek készítése A számológépek szerkesztésével foglal-

kozó tudományos kutató intézet/$ az adat-

feldolgozási gépesítés hatásfokának nö-

velésére törekszik. Ezt a célt a fent jel-

szam

zett úton kívánja szolgálni, amelyek te—

kintetében csak néhány részletet emlí-

tünk.

A jelenlegi billentyűs és lyukkártya—

rendszerű gépek felhasználásával sikerült olyan gépcsoportokat összeállítani, ame—

lyekkel a gépesítés hatásfoka kb. 30 szá-—

zalékkal nő. A gépek hatásfokának nö—

velésében elért eredményekre " jellemző, hogy a megszerkesztett új lyukkártya—

rendszerű gépek segítségével az egy kár—

tyára eső feldolgozási költség a felére

csökkent.

A központilag irányított, automatikus számológépek tekintetében is értékes ta—

pasztalatokat szereztek. Nagy fontosságot tulajdonítanak az adatok bevezetését és

a kész adatok kiadását szolgáló berende—

zések teljesítőképességének a központi '

berendezés kapacitásával való összhang- jára. Megállapítást nyert például, hogy legcélszerűbb, ha a gépegységek adatfel—

vevő berendezéseinek száma alkalmazko-

dik az elsődleges adatszolgáltató források ! —

számához.

Dr. Halabuk László

, A Központi Statisztikai Hivatal

Ipari és Építőipari Metodikai Bizottságának ülése

A Metodikai Bizottság július 11—én tar- totta harmadik ülését. Napirenden az

építőipari termelési és árindex kiszámí—

tásának problémái szerepeltek.

A vita anyagául a Központi Statisztikai

Hivatal Építőipari Osztálya által készített

javaslatok szolgáltak, 1

A Bizottságban széleskörű vita alakult

kiajavaslatok több pontját illetően. Főbb

észrevételek:

Sebestyén Gyula hozzászólásában nem tartotta helyesnek az olyan ,,folyó ár" be- vezetését, melynél minden árváltozás ese-

tén a számlák átdolgozása lenne szüksé—

ges. Az utóbbi évek tapasztalata alapján

-— szerinte —— még az évenkénti (január

l—i) árak bevezetése esetén is az elszá—

molás az év első felében kaotikus lenne.

Elvileg a január 1-i árakat helyesli, mi—

vel az önköltségelszámolás szempontjá—

ból az megfelelő bázissal szolgálna.

* A javaslatokat lásd a NEm—714. oldalon.

;

Simor János helyesli a folyóáras rend- szer bevezetését olymódon, hogy az anyag-' bedolgozási normák és a költségszámítási normákban alkalmazott munkabér—meny—

nyiségek hosszú ideig változatlanok ma—

radjanak. Nem ért egyet azonban azzal

a megállapítással, hogyaz árak 1952 óta

Változtak. Véleménye szerint nincs árvál—

tozás, mivel jelenleg is az 1952. január 1—i áron kell elszámolni az építőipari tel- jesítményeket. Helyesnek tartja, hogy az építőiparban mind a folyóáras, mind a

nettó termelés kimutatásra kerüljön. Nem

tartja viszont keresztülvihetőnek —— je—

lenleg —— az építési volumen normaórá—

ban való mérését, mert ilyen adatokat a vállalatok nem tartanak nyilván. Felhívta

a figyelmet a reprezentáció? helyes alkal—

mazásának fontosságára, mivel megköze—

lítő pontosságú árindex is csak megfelelő

reprezentáció esetén nyerhető.

Perjés Dénes rámutatott arra, hogy hiba lenne olyan célkitűzéssel elindulni, hogy

SZEMLE

(—

mindazt a problémát, melyet tíz év alatt

nem tudtak megoldani, egyszerre rendezni

lehet. Helyes lenne a munkát szerény

célkitűzéssel elkezdeni, és tudomásul kell

venni, hogy egyes kérdéseket csak hosz—

szabb és kitartó munkával és több évre

szóló meghatározott —— közben nem vál—

toztatott —— programmal lehet megoldani.

Helyesli az árindexek alkalmazását. Sze—

rinte azonban a változatlan áron készült költségvetéseket, számlákat kellene a megállapított árindexekkel módosítani.

Ez esetben a költségvetések eredeti ösz—

szege a változatlan áron számított ter- melési értéket jelentené.

Lukács Ottó hozzászólásában kifejtette,

hogy a költségvetéseket alapvetően folyó

áron kellene készíteni. Az árak nem Vál—

toznak olyan gyorsan, hogy a költség—

vetéseket havonta kelljen átdolgozni.

Mindenesetre az tarthatatlan, hogy a költségvetésekben 15 százalék legyen a bérhányad, amikor az a valóságban már kb. 30 százalék. Véleménye szerint 2—3 évenként kellene új árakat képezni, illet—

ve, amikor a költségvetési árak már na—

gyobb mértékben eltérnek a tényleges rá—

fordítások összegétől. El kellene határozni, hogy 1959. január 1—től kerüljön beveze—

tésre az új költségvetési ár. Javasolta:

az Országos Tervhivatal, az Építésügyi

Minisztérium, az Árhivatal és a Központi Statisztikai Hivatal évente állapítsa meg a tényleges árak és a költségvetésben fel— ' számitott árak eltérésének mértékét.

Kövecs Kálmán felszólalásában hangoz—

tatta annak a fontosságát, hogy árindexet nemcsak az állami építőiparban kell szá—

mítani, hanem az egyéb szektorokban is.

A probléma megoldása azonban más az

állami építőiparban, más a házilagos

építkezéseknél, a szövetkezeteknél és a

magánépitőiparban, ;

A Bizottság megállapította, hogy a költ- ségvetések készítésénél alkalmazott árak a jelenlegi ár— és bérkonstrukciótól el—

szakadtak, Az 1952. január 1.-i ár nem alkalmas alap az építőipari vállalatok gazdaságos működésének értékelésére. A tervezés megbízható alapját sem alkot—

hatják, mivel nem ismeretes a tényleges

árak és a költségvetési árak eltérésének mértéke. Nem nevezhető a jelenlegi költ—

ségvetési ár 1952. január 1—i ,,változat- lan" árnak sem —— ezáltal a volumen megbízható kimutatása sem látszik biz-

769

tosítottnak —, mivel egyes hatósági ín—

tézkedések és számos torzító tényező mű- ködése — pontosan nem ismert mérték-

ben —— ezeket az árakat fellazították.

A Bizottság véleménye szerint szüksé-

gesnek látszik az építőipari volumen

megbízható kimunkálásának és az árará—

nyok jövőbeni ily nagy mérvű eltolódá—

sának megfelelő időben való jelzése ér—

dekében árindexet számolni.

Az árindexet évenként egyszer kell ki—

számítani külön az állami építőiparra

épitménycsoportonként, illetve munkafaj—

tánke'nt (például tatarozás) külön a szö—

vetkezetekre, a házilagos építkezésekre és a magáne'pítkezésekre. Az egyes cso- portindexekből megfelelő súlyozással ösz- szesített építőipari árindex készítendő.

Javasolja a Bizottság, hogy az Orszá—

gos Tervhivatal, az Árhivatal, az Építés-

ügyi Minisztérium és a Központi Statisz—

tikai Hivatal minden évben együttesen

— a kiszámított index alapján — vizs—

gálja meg, szükség van—e a költségveté—

sek készítésénél új árszínvonal alkalma- zására. A felszámított és a tényleges árak nagyobb mérvű eltérése esetén a felso—

rolt szervek képviselőiből álló közös bi- zottságnak kellene előterjesztést tennie

új építőipari árszint bevezetésére.

A Bizottság a jelenlegi körülmények között 1959. január l—vel javasolja az új építőipari árrendszer bevezetését, mivel az 1958 közepén életbelépő ipari árren—

dezés előtt új építőipari árrendszer ki—

dolgozása nem oldható meg helyesen és nem látszik helyesnek az új árrendszer- nek évközben való bevezetése sem.

A Bizottság az építőipari árindex ki—

számítását az előterjesztésben és a Sta- tisztikai Szemle 705—714 oldalán közölt cikkben szereplő második és negyedik módszer alapján javasolja az állami építő—

iparban, a harmadik és negyedik mód- szer szerint az építőipari szövetkezetek—

nél és házilagos építkezéseknél és a ne- gyedik módszer szerint a magánépítkezé- seknél.

A Bizottság szükségesnek tartja a vo-

lumen változását jellemző index több ol—

dalról való alátámasztását (például nettó termelés, teljesített munkaórák, gépesítés foka stb.), mivel az építőiparban a volu—

menindex megbízható kimunkálása csak

sokoldalú vizsgálattal lehetséges.