A Központi Statisztikai Hivatal Ipari és Építőipari Metodikai Bizottságának ülése

(1)

734

SZEMLE

%.

kenységgel foglalkozó értekezlet, s mint

korábban emlitettük, az európai program

fakultatív kérdőpontjai között ez a kér—

dés is szerepel.

Az iparstatisztikusok értekezlete foglal-

kozott az Európai Gazdasági Bizottság

szállítási bizottságának azzal a javaslatá—

val, hogy vegyék be az európai program—

ba az iparvállalatoknál használt szál—

lítóeszközök mennyiségének csoporton—

kénti számbavételét. Ezt a javaslatot az iparstatisztikai munkacsoport teljes egé—

szében nem fogadta el, de úgy határozott,

hogy a mellékletben megemlíti a szállítási

b1zottság által összeállított szállítóeszköz-

nomenklatúrát. Felhívja azonban az ipari

cenzus európai programjában az egyes or—

szágok figyelmét, hogy nem célszerű az iparstatisztikai programot további, más

jellegű adatokkal bővíteni, mert a tulter—

helés veszélyezteti az összeírás eredmé—

nyességét.

A fenti kérdések megvitatásával és el—

döntésével a munkacsoport az 1963. évi

világcenzus európai programjának össze-

állítását elvégezte, és e téren a munkáját

befejezte. A további munkát illetően több javaslat merült fel: az európai országok- ban az 1963. évről begyűjtött ipari adatok alapul szolgálnak a későbbi összehasonlí-

tásokhoz is, ezért célszerű lenne tanulmá—

nyozni az egyes országok nemzeti ipar-

statisztikai programját és publikációit, ajánlatos lenne a különböző országokban alkalmazott iparstatisztikai módszerek leírását körözni az egyes országok között,

esetleg az alkalmazott kérdőívekkel együtt, és ezekről később külön megbe- szélést tartani. Az európai iparstatisztiku—

sok szükségesnek látják megvizsgálni an—

nak lehetőségét, hogy évenként, esetleg

negyedévenként egyes iparstatisztikai

adatokat összeállítsanak, és nemzetközi kiadványban közzétegyenek. Az ilyen jel—

legű publikációk nemzetközi összehason—

litásra lényegesen alkalmasabbak lenné—

nek, mint az eddig közölt összefoglaló

adatok. A nemzetközi összehasonlításnak a továbbiakban a termelékenység szín—

vonalára és ennek fejlődésére vonatko—

zóan is megfelelő alapadatokat kellene szolgáltatnia, az éves és negyedéves sta-

tisztikai számbavételnek tehát az ehhez szükséges adatokat is célszerű lenne tar- talmaznia. Végül a munkacsoport aján—

latosnak tartja a további munka során az ipari termelés indexének nemzetközi ösz—

szehasonlítását és ezért az egyes országok

ipari termelési indexe tartalmának rész- letesebb tanulmányozását. Az index össze- állításához szükséges adatokat is be le—

hetne építeni az éves, illetve a negyed-

éves nemzetközi iparstatisztikai prog—

ramba.

A Központi Statisztikai Hivatal

Ipari és Építőipari Metodikai Bizottságának ülése

Az Ipari és Építőipari Metodikai Bizott—

ság 1961. március hó 1—i ülésén az építő—

ipar műszaki színvonalának és helyzeté—

nek vizsgálata szempontjából nagyfontos—

ságú éves, illetőleg évközi beszámolójelen- tés—tervezet megvitatása szerepelt.

A Központi Statisztikai Hivatal Építő—

ipari osztálya által készített előterjesztés,

bevezetőben ismertette az építőipari mű—

szaki statisztika kialakulásának körülmé—

nyeit, fejlődését gátló tényezőket, majd

azokat a követelményeket, melyek a to—

vábbfejlesztést időszerűvé és indokolttá

tették.

A műszaki statisztika az 1950—es évek elején néhány fontosabb munkafolyamat

(földmunka, betonkeverés, habarcskeve-

rés) gépesítési fokának megfigyelésével in—

dult meg: később sor került egyes gépek

(daruk, földtolók, földnyesők) főbb telje—

sítményi és üzemeltetési adatainak szám-

bavételére is. A beszámolójelentés 1960—

ban alkalmazott formája lényegében még

1956—ban alakult ki, amikor sor került a

különböző épületszerkezetek (például elő—

regyártott szerkezetek, könnyűbeton fala-

zatok) mennyiségi adatainak megfigyelé- sére is. Az 1956—ban bevezetett rendszer

bizonyos kiegészítésekkel és! finomítások—

kal az évek során bővült ugyan, de felépí—

tésében és lényegében nem változott. Az

építőipar műszaki színvonalának lassú fej—

lődése ugyanis viszonylagos stagnálást

eredményezett az ilyen jellegű statisztikai

megfigyelésben is, mivel a korszerű szer—

kezetek és haladó építésmódok alkalma—

zásának aránylag igen csekély aránya, il—

letőleg kísérleti jellege nem adott lehető—

séget az adatgyűjtés és elemzés kiterjesz—

tésére. .

A második ötéves terv során azonban az

építőiparnak széles körben új építésmódo—

kat, új -— főleg könnyűbeton —— építő—

anyagokat kell alkalmaznia a munkaszer—

(2)

SZEMLE

735 vezés és gépesítés egyidejű jelentős fej—

lesztésével. Már az 1961. évi terv is kö—

telezően előírt szinteket tartalmaz az elé—

rendő műszaki fejlődés mértékére (pél—

dául a blokkos építésmód és a feszített szerkezetek arányára).

A műszaki fejlesztés és színvonal méré-

sével kapcsolatban a legfontosabb statisztikai feladat az összehasonlító megfigyelé—

sek és elemzések megszervezése mind ha—

zai, mind pedig nemzetközi vonatkozás—

ban. Ilyen összehasonlítások iránti igény

már jelenleg is fennáll; egyfelől a KGST

illetékes szakbizottsága az építés gépesíté—

séről és az építőgépek kihasználásáról ké- szít beszámolójelentés—tervezetet, másrészt az illetékes kormányszervek kívánnak fo—

kozott figyelmet fordítani az egyes össze—

hasonlítható építményfajták (például a la- kóházak) költségalakulására, mely kérdés

Vizsgálata szervesen összefügg a műszaki fejlesztés és gépesítés színvonalának vizs-

gálatával.

Nyilvánvaló tehát —— mint ahogy azt a

Metodikai Bizottság is megállapította —, hogy mindezen igények kielégítéséhez a statisztikai számbavétel rendszerét és

mélységét is módosítani kell, és fokozato—

san rá kell térni a csupán Vállalati szintű beszámoltatásokról az építménycsoportos megfigyelés módszerére.

Ez a módszer egyrészt alkalmasnak lát—

szik mind a tervben szereplő műszaki fej- lesztési intézkedések és az ezzel kapcsola—

tos költségvizsgálatok, mind pedig a nem—

zetközi összehasonlítások céljaira, másrészt

lényegesen nagyobb áttekintést biztosít az

eddigi ,,vállalati" adatszolgáltatásnál.

Egyes építménycsoportok, illetőleg épít—

ményfajták vonatkozásában ugyanis eltérő

építésmódok, más—más építőanyagok és

különféle munkaszervezési módszerek al—

kalmazására kerülhet sor, amit a ,,Válla- lati" átlagot kifejező adatok részleteiben egyáltalán nem mutatnak meg.

Az elmondottak figyelembevételével ké—

szült beszámolójelentés—tervezet lényeges változtatásokat javasolt elsősorban az épü—

letszerkezetek megfigyelésénél. Ennek

alapján 1961. I. félévétől kezdődően sor kerül az egyes fontosabb építménycsopor—

tok, illetőleg építményfajták adatainak részletezésére. Az előterjesztés szerint az üzemi és gyárépületek, az állattenyész—

tési épületek, az oktatás épületek és a

lakóházak kerülnek részletesebben is megfigyelésre. (Az adatok kigyűjtése a vállalatoknál nem okoz lényeges többlet-

munkát, csupán a költségvetések megfe-

lelő csonortosítására van szükség.) Ezzel egyidejűleg maguknak az épületszerkeze—

teknek a részletezése is. —— figyelemmel az

új szerkezetek fokozódó alkalmazására ——

tovább bővül. így a falszerkezetek között a jövőben a nagyblokk, öntöttfal és előre-

falazott téglablokk falazatokat is meg—

figyeljük, ugyanakkor az összes falszerke—

zeteken belül —— szintén építménycsopor—

tos bontásban —- a könnyűbeton szerkeze—

tek volumenének számbavételére is sor kerül. Ehhez hasonló felépítésben a födém-

és az összes vasbetonszerkezetek részlete-

zésén belül a feszített szerkezetek arányát figyeljük meg, az eges szerkezetek bon—

tását is egyidejűleg kiegészítve a födém-—

panel szerkezetekkel.

A táblaszerkesztésnél figyelembe vettük azt is, hogy a bővítések és a pontosabb fogalmi elhatárolások eredményeként

szükségessé váló kiegészítések mellett biz-

tosítva legyen az előző időszakokkal tör-

ténő összehasonlítás lehetősége.

A Metodikai Bizottság Kiss Kálmán

(Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium), Szikra Rezső és Farkas László (Építésügyi

Minisztérium), Kardos Andor (Építőipari Műszaki Egyetem), Nógrádi László (Orszá—

gos Tervhivatal), Lukács Ottó és Tar Jó—

zsef (Központi Statisztikai HiVatal) hozzá—

szólásai alapján az előterjesztett beszá—

molójelentés-tervezet e részét —- az ülésen

javasolt formai és tartalmi kiegészítések

figyelembevételével —— elfogadta.

Hozzájárult a Metodikai Bizottság ,,A fontosabb munkafolyamatok gépesítése"

című résznek az előterjesztésben javasolt

kiegészítéséhez is. (A komplex gépesítés ' megfigyelése a földmunkáknál, a mélyépí—

tési földmunkák, valamint a belső és külső vakolás különválasztása.)

Az előterjesztésben szerepelt a leltári gépállomány alakulásának félévenként

történő megfigyelése is. A Metodikai Bi-

zottság javaslata értelmében a gépállo—

mány alakulását elegendő évenként egy—

szer — az év Végén —— megfigyelni.

*

Az építőipari beszámolási rendszer vá—

zolt bővítése és átalakítása csak első -—

bár jelentős —— lépést jelent az építőipari műszaki statisztika rendszerének perspek—

tivikus kialakítása terén. A műszaki fei—

lesztés és színvonal rendszeres statisztikai

vizsgálata ugyanis még számos további kérdés és mutató megfigyelését is indo- kolttá tenné (például további munkafolya-

matok gépesítésének számbavétele; ennek

keretén belül az átlagos gépkapacitási

egységszámítás bevezetése, a gépek javí-

tási idejének megfigyelése, a szerkezetek munkaigényének és költségének vizsgálata stb.).

(3)

736

^SZEMLE

E kérdések statisztikai rendszerbe fogla—

lása, a szükséges bizonylatok megterem—

tése azonban alapos előkészítő munkát igényel, mégpedig nemcsak statisztikai—

számviteli, hanem műszaki szakértők ré—

széről is. A Metodikai Bizottság ülése

ezért —— Lukács Ottó javaslatára — úgy

határozott, hogy az 1962. és további évekre vonatkozó beszámolási rendszer kialakita—

sával kapcsolatos javaslatokat külön bizott—

ság dolgozza ki. A bizottságban a Központi

Statisztikai Hivatal, az Országos Tervhi- vatal, a minisztériumok és a vállalatok

számviteli, illetőleg műszaki szakértői

vesznek részt, esetenként bevonva a tudo—

mányos intézmények (Építőipari Műszaki Egyetem, Építéstechnikai és Építésgazda- sági Iroda, Építéstudományi Intézet) tudo—

mányos munkatársait is.

*

A műszaki színvonal vizsgálata szem- pontjából különös jelentősége Van az épü-

letek súlyalakulására vonatkozó adatok statisztikai számbavételének. A kérdés

fontosságára és egyes —— már kidolgozás

alatt álló —— vizsgálati módszerekre tekin—

tettel a Metodikai Bizottság elé terjesz—

tett anyag külön fejezetben foglalkozott

az épületsúly vizsgálatának lehetőségeivel.

Az a körülmény pedig, hogy az Országos

Tervhivatal a lakóépületek súlycsökken—

tését az 1959-es bázishoz viszonyítva már

számítási anyagként meg is tervezte, a számbavétel mielőbbi megszervezését is szükségessé teszi.

Az előterjesztés ismertette a statisztikai megfigyeléssel kapcsolatban —— mind a megfigyelés köre, mind pedig az adat—

gyűjtés módja tekintetében —— számbajö—

hető változatokat:

1. Elképzelhető,

alapja a tényleges anyagfelhasználás mennyisége legyen. Ehhez a kivitelező vállalatokat kötelezni kellene arra, hogy

valamennyi lakóháznál pontos nyilvántar—

tást vezessenek a felhasznált anyagok

mennyiségéről és az adatokat az ,,egység—

súly" táblázat segítségével állapítsák meg.

Ez a módszer igen jelentős adminisztratív

többletmunkával járna és így alkalmazása

nem javasolható.

2. Megvalósitható az adatszolgáltatás a

tervező vállalatokon keresztül is.

a) Ez esetben az épületsúlyra vonat- kozó adatokat a tervező irodák az új lakóházak tervdokumentációi alapján ki—

töltésre kerülő —— már beveztésre került ——

beszámolójelentésen szolgáltathatnak. A

súlyadatokat az építőipar költségvetési és árrendszeréről szóló 1/1959. ÉM—ÁH uta—

sítás 4. számú függelékében (anyag- és hogy a számbavétel

költségkivonat jegyzéke) szereplő főbb anyagok kigyűjtése és tonnára történő át- számítása útján lehetne elkészíteni.

E módszer célszerűsége azonban több okból is vitatható. Egyrészt az anyagki—

gyűjtőlapon szereplő anyagok köre a tény—

leges felhasználásnak csak mintegy 50—60 százalékát jelenti, és az amúgy is munka—

igényes anyagkigyűjtés —-— az anyagok kö- rének esetleges további bővítése esetén -—

még újabb jelentős munkaidő—ráfordítást

igényelne. Másrészt az így nyert anyag—

felhasználási adat a ,,tervezett" mennyi—

ségekből indul ki, és az ilyen számbavétel"

csak durva megközelítéssel mutatná meg az épület súlyát (az anyagmennyiségek-

ben figyelembe vett káló és törés,

továbbá a sok szerkezet elkészítéséhez múlhatatlanul szükséges víz súlya ugyanis az épületsúlyt erősen befolyásolja).

b) Lényegesen megbízhatóbb és kisebb munkaigényű megoldást jelentene az, ha néhány költségvetés alapján az előforduló

összes szerkezeti elemekre súlytáblázatot

dolgoznának ki, és ennek segítségéVel ké- szítenék el a tervező vagy kivitelező vál—

lalatok a szükséges adatgyűjtést.

Erre vonatkozólag jelentős lépésnek te—

kinthető a Lakóépület Tervező Vállalat

, által kidolgozott és a Metodikai Bizottság

által is megvitatott javaslat.

Az ajánlott módszer egy előre kidolgo—

zott súlytáblázaton alapszik, amelyben az

összes előforduló költségvetési tételre vo-

natkozóan szerepel az ún, szerkezeti súly.

Ezt több lakóépület tényleges anyagfel—

használási adatai alapján állapították meg, és az egyes szerkezeti elemek tonnában ki-

fejezett ún. szerkezeti súlya ugyanolyan egységekben szerepel e segédletben, mint

amilyen egységekben a lakóházak egyes

költségvetési tételeit az Építőipari Költség—

számítási Normáknak, illetve a költség—

vetési kiírási szövegeknek megfelelően -—

minden lakóházépítkezésre vonatkozó költ-

ségvetésben —— ki kell írni.

A táblázat például a következő tételeket tartalmazza:

Betonalapok ... 2,2 tonna/ms Alapfalak km. téglából .. 1,65 ,, Monolit vb. szerkezetek 2,5 ,, B 60 jelű béléstestek 0.22 tonna/m2 6 cm—es válaszfalak 0,08 ,, Vakolatok ... 0,03 ,, Mozaik burkolat ... 0.1 ,, A la Mettlachí—lap burk. om ,, Parketta burkolat 0,02 .,

Ajtók "

Ablakok ... 0,06 ,, üvegezés 2 mm—es üveggel 0,0052

stb.

A táblázat segítségével az épületsúly

megállapítása lényegében abból áll, hogy

a jóváhagyott költségvetés minden egyes

(4)

SZEMLE

tételét a megfelelő egység-súlyokkal be

kell szorozni és a szorzatokat összegezni kell. A táblázatban esetleg nem szereplő

különleges szerkezetek (ilyenek a lakóház—

építkezésnél általában csak ritkán fordul-

nak elő) súlyát egyedileg kell megállapí—

tani.

Kísérletek szerint e módszerrel megfe-

lelő —— nyomtatott —— segédtáblázat hasz—

nálata esetén egy lakóház súlyának meg—

állapítása mintegy 8 óra munkaidőt vesz igénybe. Típustervek alkalmazása esetén ez a munka kb. felére csökkenthető.

Az előterjesztés kitért arra, hogy a Lakóépület Tervező Vállalat kb. 40 típus—- épület súlyadatait e módszerrel már ki- e dolgozta a következő csoportosításban:

a) fogatolt épületek,

b) függőfolyosós épületek, c) kockaházak.

Tapasztalatok szerint az épületek súlyá—

ban elért csökkenés egyben lényeges

anyag—, munkaigény és így költségmegta-

karitást is jelent, ezért a kérdés tanulmá—

nyozása, illetve az épületek súlyának

alakulására vonatkozó statisztikai adatfel- vételek megszervezése és az adatoknak a tervezők rendelkezésére bocsátása, első- rendű népgazdasági érdek. A Metodikai

KRITIKA ÉS KÖNYVISMERTETÉS:

737 Bizottság ülésén résztvevők ezzel lényegé—

ben egyetértettek.

A mérési módszer bevezetése esetén a, nemzetközi összehasonlitásnak is tág lehe—

tősége lenne. A már elvégzett próbaszámí—

tások csehszlovák adatokkal végzett össze—

hasonlítása is igazolni látszik a súlyvizs—

gálat gazdaságossági jelentőségét; a cseh- szlovák adatokkal szemben ugyanis a ma- gyar lakóházaknál mintegy 20—25 száza—

lékos többletsúly mutatkozik.

Az előterjesztés ugyanakkor megemlíti,

hogy az idézett súlytáblázat jelenleg még kimunkálás alatt van és annak befejezté—

vel feltétlenül szükséges a számítások és

a felhasznált adatok felülvizsgálata.

A Metodikai Bizottság a fentiekben is—

mertetett javaslat és Kardos Andor, Szikra

Rezső, Nógrádi László, Lukács Ottó és Tar József hozzászólása alapján javasolta, hogy —— a valószínűen számbajöhető ösz—

szes szerkezetek adatainak súlytáblázatba

foglalása után -— a számítási módszereket

és a felhasznált adatokat illetékes szakér—

tők vizsgálják felül. A vizsgálat eredmé—

nyétől függően későbbiekben kell dönteni bevezetésének lehetőségéről, illetőleg arról,

hogy az épületsúly mérését melyik mód-—

szer alapján, mely időponttól kell megkez- deni.

Az ,,Általános statisztika" c. tankönyv vitája

A Magyar Közgazdasági Társaság Sta—

tisztikai Szakosztálya április 21—én a Kossuth Klubban vitadélutánt rendezett amelyen megvitatásra került dr. Köves

Pál—dr. Párm'czky Gábor: ,,Altalános

statisztika" c. egyetemi tankönyve. A vi- tát Péter György a Központi Statisztikai

Hivatal elnöke, tanszékvezető egyetemi

tanár vezette. A tankönyv 1960 tavaszán

jelent meg és az 1960/61. tanévtől a Marx

Károly Közgazdaságtudományi Egyete—

men (valamint a mérnökök közgazdasági

továbbképzésénél más egyetemeken is)

az általános statisztika oktatásának alap-

jául szolgál, így a vitát már az oktatási

tapasztalatok figyelembevételével lehe—

tett lefolytatni.

Az ankéton szép számmal vettek részt közgazdászok, statisztikusok, matemati—

kusok és mérnökök is. .

A vitához alapul szolgált Huszár Ist-

vánnak, az MSZMP Központi Bizottsága Államgazdasági osztálya munkatársának

6 Statisztikai Szemle

a Statisztikai Szemle 1961. áprilisi szá—

mában a vitatott könyvről megjelent részletes bírálata, valamint dr. Barsy

Gyulának, az Országos Közegészségügyi

Intézet Statisztikai Osztálya vezetőjének

a Demográfia 1960. évi 3—4. számában

megjelent rövidebb ismertetője.

Vitainditásként Huszár István röviden összefoglalta említett bírálatában leszöge- zett álláspontját, majd Péter György java—

solta a vitának a következő három téma köré való csoportosítását: 1. annak vizs—

gálata, hogy a tankönyv valóban azt

nyújtja-e, amit a közgazdászoknak általá—

nos statisztikából tudniok kell; 2. a tan—

könyv felépítése, tanulhatósága (didaktikai

értékelése); 3. a tankönyv tudományos színvonala.