A Központi Statisztikai Hivatal Ipari és Építőipari Metodikai Bizottságának ülése

SZEMLE

dasági ágazatok adatszolgáltatóiról veze—

tünk nyilvántartást, addig a Jugoszláv Statisztikai Hivatal a társadalmi élet egész területéről 5—— a kórházakról az is—

kolákról, a könyvtárakról, a különböző népművelési intézményekről, kutatóinté—

zetekről stb. —— is vezet nyilvántartó kar— "

tont. E kartonok alapján készítik el az egyes ágazatok vállalatainak, üzemeinek, intézményeinek a foglalkoztatottak nagy- sága szerinti megoszlására vonatkozó .adatösszea'llításokat is.

A statisztikai adatok dokumentálása jelenleg úgy történik, hogy a statisztikai hivatal központjába beérkező valamennyi adatfeldolgozásról — függetlenül attól, hogy az adatok kiadvány formájában köz—

zétételre kerültek—e vagy sem—stencile—

zett füzeteket; készítenek, melyeket meg—

felelő sorszámokkal ellátva az ún. doku—

mentációs osztály'lerak és róluk katasz—

tert vezet. Ezekből a füzetekből a doku- mentációs osztály bármilyen részletadatra

is képes felvilágosítást adni az adatokat

kérőknek. Az évről évre lerakott füzetek, Hollerith—feldolgozások az évek során rendkívül megszaporodtak, sok helyet

foglalnak el, ezért 1955—ben megkezdték

a füzetek anyagának mikrofilmekre való lefényképezése't és rendszerezését. Ez a munka azonban igen költséges, és ezért

csak vontatottan halad, jelenleg még csak

a dokumentáció töredékét öleli fel.

s:

A tapasztalatcsere mint mindig, ez al- kalommal is kétségtelenül hasznos és se—

gítséget nyújt a hazai statisztikai munka

—fejlesztésére. Eredménye elsősorban nem.

, eltérései is. A

577

, abban van, hogy a tapasztalatok egy része

minden további nélkül ,,importálható". A

statisztikai munka szerves része az illető ország történelmi fejlődéséből folyó adott

körülményeinek, s így az egyszerű átvé—

telt legtöbb esetben akadályozzák a meg—

levő igazgatási, szervezeti, nyilvántartási, kulturális viszonyokban meglevő kisebb—

nagyobb különbözőségek, s nem utolsó sorban magának a statisztikai munka

szervezetének és rendszerének meglevő

tapasztalatcsere eredmé—

nyessége elsősorban abban rejlik, hogy a különbségek megállapítása mellett lehe—

töség nyílik a különbségek okainak, for- rásainak megismerésére, megítélésére is, annak mérlegelésére, hogy a különbségek milyen körülmények; milyen koncepciók következményei. Ez pedig igen jó, gondo—

latébresztő alapot nyújt a hazai gyakorlat

kritikai áttekintésére, a megoldatlan vagy

nem kielégítően megoldott kérdések jobb megoldására, a gyenge pontok kijavítá—

sára. Ilyen körülmények között megtör- ténhet, hogy akár a ,,legjobb" tapasztala—

tot sem lehet jól átvenni, viszont ,,tapasz—

talat—átvételnek" számíthat olyasmi is, ami az idehaza megvalósított formában

talán sehol másutt nem tapasztalható.

Mindebből következik, hogy a tapasztalat—

cserének csak egyik állomása a külföldi munka, amelynek második nem könnyebb és nem egyik napról a másikra megvaló—

sítható része idehaza kell, hogy megtör-

ténjék. Éppen ezért az adott esetben is azt, hogy a látottakból mit és hogyan fogunk tudni hazai gyakorlatunkba át—

ültetni, ezután tudjuk majd csak el—

donteni.

A KÖZponti Statisztikai Hivatal

Ipari és Építőipari Metodikai Bizottságának ülése

Az Ipari és Építőipari Metodikai Bi—

, zottság legutóbbi —-—- április 8—i —— ülésén

az ipari árindex—számítás jövőben köve—

tendő módszereivel foglalkozott.

Az Ipari és Beruházási főosztálynak a

vita alapjául szolgáló előterjesztése 1958-

tól a termelői árváltozások teljeskörű megfigyelése alapján javasolta számítani az ipari termelői árindexet. Ez a javaslat

az 195441956. évi próbaszámítások ta-

pasztalatai alapján abból a megfontolás—

ból indul ki, hogy az iparágak többségé—

ben a termelői árak a jelenlegi központo—

sított ármegállapítási rendszer mellett több éven keresztül lényeges módosítás nélkül érvényben vannak. így tehát az egyes területeket érintő esetenkénti ár—

változások teljeskörű megfigyelése is ki—

sebb munkát jelent, mint a viszonylag

széleskörű reprezentáns termékek árada—

tainak és a súlyozásukhoz szükséges ter- mékcsoportonkénti termelési adatoknak

578 szam

az ipar valamennyi ágazatából való be—

gyűjtése és folyamatos feldolgozása. A

viszonylag széleskörű reprezentációt

egyébként az a tapasztalat tenné szüksé—

gessé, hogy a végrehajtott ármódositások

alkalmával az egyéni árviszonyszámok szóródása több esetben rokon termékek-

nél is, igen jelentős vélt.

Az 1958/1957. évi ipari termelői árindex,

tehát a fentiek értelmében a forgalmi

adós és forgalmi adó" nélküli ipari terme-

lői árak változásainak teljeskörű megfi—

gyelése alapján agregát formában ké—

szülne el a Paasche—féle formula szerint,

azaz súlyként a beszámolási időszak ——

1958, év — termelése szerepelne. Néhány iparágban, amelyben az új termelési vo- lumenindex megállapítása során árin-

dexet is használnak, hasonló módszerrel negyedévenként is számítanánk ipari ter-

melői árindexet, a forgalmi adó nélküli folyóárak alapján.

Az ipari anyagárindex számítási mód—

szeréül az előterjesztés az anyagárak rep-

rezentatív megfigyelésén alapuló számí-

tási eljárás alkalmazását javasolta. Ez a módszer külön vállalati adatszolgáltatás

nélkül is lehetővé tenné az anyagárindex kiszámítását. Ugyanis, csak az iparon ki-

vülről származó anyagok (import anya—

gok, mezőgazdasági termékek) áradatait kell külön begyűjteni, míg az ipar által

előállított anyagok árváltozásait a terme—

lői ármódosításokról készülő feldolgozás szolgáltatná. Az egyéni árviszonyszárnok súlyozása az éves iparstatisztikai adat- gyűjtés anyagcsoportonkénti felhasználási adatai alapján történne.

Egyes gépipari iparágakban —— ame—

lyekben ez az új termelési volumenindex

megállapításához szükséges —— negyed—

évenként is számítanánk anyagárindexet a kijelölt fontosabb alapanyagok és ko-

operációs termékek áralakulásának fi—

gyelembevételével, a negyedéves anyag- statisztika felhasználási adataival sú—

lyozva.

A Bizottság a javaslatnak az 1958. évi

és évközi ipari termelői árindex—számí—

tásra vonatkozó részével egyetértett. Vita

főleg az anyagárindex számítási mód—

szerével kapcsolatban alakult ki. A Bi—

zottság végső soron amellett foglalt ál- lást, hogy az anyagárindex is az anyag—

árváltozások megfigyelése alapján kerül- jön összeállításra. Ehhez a vállalatoknak

jelenteniök kell a közvetlen anyagoknál

minden árváltozásból adódó értékkülön-

bözetet, a közvetett anyagoknál pedig

azokat az árváltozásokat, ahol az érintett közvetett anyag éves felhasználása elérte az előző évi összes közvetett anyagfel—

használás 2 százalékát. Az értekezlet résztvevői egyetértettek azzal, hogy a

vállalatoknak a hatósági árváltozásokkal kapcsolatos nyilvántartási kötelezettségét

a Pénzügyminisztérium és a Központi Statisztikai Hivatal közös utasítással sza—

bályozza. '

Az előterjesztés első részéhez kapcso-

lódó vita során a következő főbb észre- vételek és javaslatok merültek fel.

Lándori Péter felvetette, nem nyújta- nak-e megfelelő alapot az árindex—számi-

táshoz a mérlegbeszámoló—jelentés ,,kor- rigált" termelési érték— és anyagköltség-

adatai, amelyek megmutatják a beszámo—

lási évben történt árváltozások kihatá-

sait.

Lukács Ottó válaszában kifejtette, hogy

az árindex-számításnál viszonyítási alap—

ként a bázisév átlagárai szerepelnek, így a beszámolási év árváltozásait tükröző

korrekciós adat ismerete a számításnál nem elegendő. Emellett ezeknek az ada-

toknak felhasználhatóságát az a körül—

mény is kétségessé teszi, hogy nem min- den árváltozás jelentkezik egyúttal kor-

rekciós tényezőként is.

Wilcsek Jenő hangsúlyozta az anyag-

árindex fontosságát és több problémára mutatott rá, amelyeket a javasolt számí—

tási módszer mellett még meg kell ol—

dani, mint például a negyedéves anyag- ,

árindexszel kapcsolatban a kooperáció

tényleges mértékének megállapítása, a

relációtól függően különböző árak hatá—

sának figyelembevétele, az ,anyagfel—

használási adatok. kielégítő részletességű

, megbontása: Jobbnak tartaná az elszá- molóár—különbözetre vonatkozó adatok

felhasználását a számításnál.

A vita több résztvevője az elszámolóár—

különbözetek alapulvétele ellen foglalt

állást. Kardeván Vilmos vállalati példán keresztül szemléltette azoknak a torzítá—

soknak a mértékét, amelyek az anyag—

csoportra megállapított átlagos elszámoló—

ártól való eltéréseknél jelentkezhetnek.

A Bizottság végül Lukács Lászlónak azzal az indítványával értett egyet, hogy

SZEMLE

a Központi Statisztikai Hivatal bizonyos ideig az eredetileg javasolt —— külön vál- lalati adatszolgáltatást nem igénylő —

módszerrel is dolgozza ki az anyagárin- dexeket. A kétféle — reprezentativ és

teljeskörű —— számítás eredményei kö-

zötti eltérés alapján kell majd eldönteni,

hogy a jövőben melyik módszer alkalma—

zása célszerűbb olyan években, mikor ál—

talános árrendezést nem hajtanak végre.

Az előterjesztés második része az álta—

lános árrendezés évében követendő eljá—

rásként a termelésnek termékenkénti, két áron—1958. és 1959. évi áron—tör—

ténő értékelését javasolta. A számítás technikai lebonyolítására a következő két megoldás kínálkozik: a) az 1959. évi ter—

melés folyamatos értékelése az újonnan

érvénybe lépő 1959. évi és az 1958. évi régi árakon; b) az 1958. évi termelési

adatok átárazása az 1959. január 1—i új árak alapján. a

Az első megoldás esetén a statisztika

egy évig még párhuzamosan számítaná a

termelési értéket a könyveléssel, azonban nem a jelenleg használt (1954. I. 1—i) vál- tozatlan—fárak, hanem az 1958. I. 1-i árak

alapján. Ebben az esetben a változatlan

árak használatának megszüntetéséből

származó munkamegtakarítás 1959—ben még nem érvényesülne. Emellett a ter- melés dinamikáját lényegében a régi —-—-

1958. évi —— árakon mérnénk,— holott cél-

szerű lenne a termelés és a nemzeti jö—

vedelem alakulását minél előbb az új, a

termelési arányokat és jövedelmezőséget

helyesebben kifejező árak alapján mérni.

Előnye a módszernek, hogy az árindex akár havi részletezésben is megállapit-

ható.

A második eljárás esetén 1959-ben a

párhuzamos termelés-elszámolás már

megszüntethető lenne, Viszont fontos fel—

adatként jelentkezik az 1958. éves adatok

(idényjellegű iparágakban legalább ne-

579

gyedéves részletezésben történő) átára—

zása. Figyelembe kell azonban venni;

hogy a nyereségrészesedés idei rendsze—

rének fenntartása esetén szintén az 1958. '

e'vi (bázis-) adatok átárazása válik szük—

ségessé, ami indokolttá teszi a statiszti- kai és pénzügyi igények minél szorosabb

összehangolását.

Az előterjesztés az egyes módszerek mellett és ellen szóló érvek mérlegelése

alapján a bázisidőszaki —— 1958. évi ——

termelésnek az 1959. I. l—i árak alapján való átdolgozását javasolta.

A Bizottság ülésén ebben a kérdésben

nem alakult ki egységes állásfoglalás. Az

Országos Tervhivatal jelenlevő képviselői-

nek véleménye szerint ugyanis az 1958.

évi termelési arányok alapján megállapí-

tott árindexek az eredetileg 1958. évi ára—

kon elkészülő 1959. évi tervek átárazásá—

hoz nem használhatők fel. Ehelyett az 1959. éVi tervek átárazásából adódó ár—

indexek elfogadását javasolták a statisz— ' tikai gyakorlatban is. ,

Lukács Ottó válaszában kifejtette, hogy

a tervek átárazása alapján képezhető ár—

indexek a tervezésnél szükségképpen

használt átlagárak következtében lénye-*

gesen pontatlanabbak és a számítások sokkal kevésbé ellenőrizhetők, mint a bázisadatok átárazása esetén. A tervek—

nek az 1958. évi árszinten történő kidol- gozása és átárazása közötti időbeli eltérés miatt nagy a valószínűsége annak, hogy ebben az árindexben az árváltozásokon kivül a termelési összetétel—Változás ha—

tása is kifejezésre fog jutni. Javasolta, hogy az Országos Tervhivatal, illetve a

Pénzügyminisztérium és a Központi Sta—

tisztikai Hivatal készítsen közös javasla- tot, melyben részletesen kifejtik a külön—

böző álláspontoknak megfelelő átárazás előnyeit és hátrányait és ennek alapján terjesszék magasabb szintű értekezlet elé a kérdést döntésre.