Religio, 1880. 1. félév

W '

* RELIGIO. |

t

KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.

MDCCCLXXX.

- ' ' " / ' ¹ jgpo I ' ' •

E L S Ő F É L É T .

KIADÓ-TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ

B R E Z N A Y B É L A ,

• ^ S Z T E R G O M - j ^ Ő M E G Y E I y ^ t L D O Z Á R , j ^ I T T U D O R , K . M . T U D . ^ G Y E T E M I j ^ Y . R . J ^ A N Á R .

BIJD APEST, 1879.

NYOMATOTT KOCSI SÁNDOR KÖNYVNYOMDÁJÁBAN, MUZEUM-KÖRUT 10. SZ.

T A R T A L 0 M-J E G Y Z É K

a „ R e l i g i o " 1 8 8 0 . I. f é l é v i folyamához.

Önálló czikkek, szózatok és értekezések.

P e s s i m i s m u s , O p t i m i s m u s és k e r e s z t é n y r e m é n y , 1.

Szent beszéd az óv utolsó napján, 1.

Nincs erkölcs Isten és vallás nélkül, 2, 3, 4.

A lelkipásztorság köréből, 2, 12, 29, 45.

E g y h á z i zenénk ügyében, 3.

Socialismus, commuüismus, nihilismus, 4, 5, 6.

A t i t u l u s dioeceseos, 5, 6.

S z e n t - I s t v á n - T á r s u l a t , 6, 16, 23, 48.

K a t h o l i k u s o k n a k nemkatholikusokkal szent dolgokban való közlekedéséről, 7. 8, 9, 11, 12.

Az emberi m u n k a létoka és törvényei, 7, 8, 9.

A legszentebb szivnél közbenjáró Miasszonyunk, mint a b e - tegek gyógyítója, 7.

Yizkeresztnapi házszentelés Székelyföldön, 9, H a v i szemle, 10, 19, 27, 28.

A m u n k á n a k s a belőle származó a n y a g i s erkölcsi j a v a k - nak megoszlása, 10, 11, 12.

R ó m a i sz. F r a n c z i s k a , 10.

Az apostoli szent szék nevezetnek régisége és jelentménye, 13, 14, 15, 19,20, 21, 22, 2 3 , 2 4 , 25, 2(5, 27, 2 9 , 3 0 , 31,32.

A munkás-osztály nyomorának okai. 13, 14, 15, 16.

A t á r s a d a l m i kérdés megoldására a liberalismus á l t a l j a v a - solt segédeszközök, 17, 18, 20.

S z e n t - L á s z l ó - T á r s u l a t , 17, 38.

X I I I . Leo, az 50 éves bölcsészettudor pápa, 19.

A katholikus t u d ó s o k hódolati szózata a szent atyához márcz. 7-én, 21.

E g y olasz orvostudor megtérése a L . Sz. A. által, 21.

X I I I . L e o pápa allocutiója a tudományok katholikus m ű - velőihez, 22.

A ,Religio' képviselője a t u d o m á n y o k kath. művelőinek vatikáni hódolatáról, 23.

A ,Religio' hódoló felirata a sz. atyához ugyanazon alka- lomból, 23.

M a g y a r o r s z á g biboros áldornagya az ország érzelmeinek tolmácsa az apóst, király trónja előtt, 24.

N m . és főt. Ipolyi Arnold püspök beszéde a sz. I s t v . T á r s . nagygyűlésén, 24.

Aquinói sz. T a m á s bölcsészete s a morál és j o g alapelvei, 25.

N a g y s z o m b a t a pápai kápolnában. 25.

A kölni érsekhez intézett pápai nyilatkozat, 26.

Szent Benedek születésének X I V . százados é v f o r d u l ó j a és a m a g y a r Monte Cassino, 28, 39, 40, 42, 43 44, 45.

A kath. vallás-és t a n u l m á n y i alap kezeléséről a kilenczes bizottság jelentése, 30, 31.

T á m a d á s o k a szerzetesi intézmény ellen, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38.

A polgári házasság a szent székek előtt, 33. 34.

Az egyház csalhatatlansága, 35, 36, 37^ 38, 39, 40, 41, 42, 43, 44.

E g y e t e m ü n k j u b i l a e u m á n , 38.

50250

Az egyetem j u b i l a e u m i ünnepe. 36.

A magyarországi szerzetes tani tó-rendek főnökeinek nyi- latkozata a középiskolai t ö r v é n y j a v a s l a t iránt, 41.

A styl az egyházi ékesszólásban. 46.

Szerény vélemény némely egyházüldözési panaszokról, 4 6 . Az emberi törvényhozás alapja és forrása, 47, 48.

E g y égető szükség, 47, 48, 49.

Az egyházi szónoklat czélja. 49.

A többnejűségről, 50, 51, 52.

A munkáskérdés megoldására a radicalismus által j a v a s o l t segédeszközök, 50.

Az internationale keletkezése és szervezése, 51.

A sajtó és a lelkipásztorkodás, 52.

E g y h á z i o k m á n y t á r .

X I I I . L e o pápa rendelete aq. sz. T a m á s összes műveinek kiadása iránt, 6.

Decretum S. Rit. Congreg. de collectis in Missa, 13.

M. D . N. X I I I , E p i s t . encycl. (le matrimonio 16, 17, 18.

A c t a SS. s e d i s : 1) Aq. sz. T a m á s , C r e a t o r ineffabilis' kez- detű i m á j á h o z bucsu kapcsoltatik. 2) R ó m á b a n sz. M á r i a sz. szivének üunepe ritu duppl. maioris tartható, 49.

E g y h á z i t u d ó s í t á s o k . 1) Magyarország.

Budapest. A kegyelem u j éve, 1 . — A katona-kötelezett- ség és a reform, egyház egyetemes conventje, 2. — A li - berális aera gyümölcsei, 3. — K a t h o l i k u s leánynevelés, 4.

— „Pillanatnyi elvesztegetni való időnk sincs," 5. —

„ M a g y a r hirlapirói kör," 6. — Az osztrák delegatio és a V a t i k á n , 7. — A fővárosi bizottság panasza, 8. — Az ,örök Biró' az országgyűlésen, 9. — M é g egyszer az ,örök Biró' az országgyűlésen, 10. — A zsidó-kérdéshez, 1 1 . — A k a t h . alapok és alapítványok a ,Pester L l o y d ' - b a n , 12, 13. — Liberális elfogultság, 14. — K u l t u r h a r c z a hitfele- kezetek közt, 15. — A ,Pester L l o y d ' obiectivitása, 16. — Az egyház és a házasság, 17. — A mérsékelt pápa és a mérsékelt m a g y a r kath. papság, 18. — E g y világos szó a maga helyén, 19. — Az opportunisták, 20. — Az izrae- lita iskolai alap és a kérvényi bizottság, 21. — A V I I - i k czikkely és a ,Pester L l o y d ' , 22. — A polgári házasság és a pápa, 23. — Színházaink az országházban, 24. — A franczia kulturharcz, 25. — A szellemek különválása, 26.

— A ,Hon' húsvéti czikke, 27. — Reform a budapesti egyetemen, 28..— A népszerűség kellékei, 29. — M i n i s z - teri biztos', 30. — A katholikus vallási és tanulmányi ala- pok ü g y e , 31. — A vallás- és közoktatásügyi miniszté- rium költségvetésének tárgyalása, 32, 33. — N m . és főt.

Ipolyi Arnold beszterczebányai püspök ur interpellatiója, 34. — Liberális biztatások, 34. — E g y kis , k u l t u r h a r c z '

— a térdepelés ellen, 35. — Somogyi K á r o l y ajándéka

Szeged városának, 36; — A kath. alapok és alapítvá- nyok, 36. — E g y nyilatkozat és egy tény, 37. — Molnár Aladár törekvései, 38. — Katholikus tiltakozás, illetőleg jogvédelem, 39. — A szerzetes rendek főnökeinek felszó- lalása, 40. — A ,IIon' pünkösdi czikke, 41. — A munkás- gyűlés, 42. — A főv. róm. kath. hitv. népiskolák és ké- pezdék állapota, 42. — Schvarcz Gyula ,kultúrpolitikai' beszéde, 43. — Protestáns egyetem, 44. — Bismarck ön- igazolása, 45. — Még egyszer Bismarck önigazolása, 46.

— A párbajról, 47. — E g y szerény, de méltányos óhaj- tás, 48. — Szabadság és korlát, 49. — Liberális fenyege- tés, 50. — Törvényjavaslat a gymnasiumi és reáliskolai oktatásról, 51. — A fővárosi kath. férfi- és nőtanitó ké- pezde kettős ünnepe, 51. — A szegedi katholikus egye- tem, 52.

Erdélyi megye. Eőpásztori körlevél a papi nyugdijalap gyarapításáról, 15, 16, 17. t Földeák, Alapkő-letétel, 42.

Győr. Rozsafüzér társulati gyűlés, 6. — Sz. Benedek 14 százados jubilaeuma, 29, — A győri hitélet köréből, 46.

Győri egyházmegye. Arany-mise, 12

Kassai egyházmegye. Az Ínséggel küzdő sárosmegyei és felső-zempléni, lelkészek hálafelirata, 26.

Pannonhalma. Sz. Benedek tiszteletére háromnapi ájta- tosság, 30. — Mária főherczegnő első áldozása, 38. — Májusi ajtatosság, 50.

Rozsnyói megye. „Urak a papok." 17.

Szatmár. A pogányositás, 1.

Szepeshely. Főpásztori hálás elismerés. Kinevezés, 37.

Szombathely. Főpásztori szózat az uj év alkalmából, 3.

2) Külföld.

Albánia. A katholicismus a keleti kérdésben, 42.

Angolország. A parlamenti választások, 35. — A katho- likus Eipon lord jellemzéséhez, 49.

Austria, A salzburgi egyháztartomány püspöki karának átirata, 25.

Bécs. A bécsi egyetem üdvözlő irata sz. Benedek jubilae- uma alkalmából, 29. — A vallásalap kezelése, 47.

Belgium. A legújabb pápai encyclika hatása, 20. — E g y kis tanúság azoknak, kik az államot szeretnék tanitó s ne- velővé tenni, 24. — P á p a i levél, 31.

Berlin. A kulturharcz kialvó tüze még egyszer fellobbant, 13. — Kulturharcz és zsidókérdés, 34, — Az egyház- politikai törvényjavaslat, 42. — A kulturbéke-törvények sorsa, 43. — Az egyházpolitikai törvényjavaslat és sok más, 44. — Windhorst beszéde, 45.

Boroszló. Főpásztori szózat Puttkamer cult, minister ira- tára, 10.

China. Az itteni ,kulturharcz legújabb kitörése, 40, Francziaország. Félix atya nyilt levelei, 5. — A F e r r y -

féle törvényjavaslat V I I . pontjának elvetése, 21, 22, 23.

A szerzetes rendek ellen kiadott ketr.fis kormányrendelet, 29. — Hogy állunk? Mi fog történni ? 31. — Ivultur- harczi hirek 35. -—A német kulturharcz a franczia kultur- harczról, 37. — Két esemény, 43. — Mgr Freppel kép- viselő, 48. — Miként védelmezi egy képviselő a fran- czia kamarában a vasárnap megülését ? 52.

Freiburg. (Svajcz). A socerdotium és impérium kath. ál- lamban, 23.

Köln. A kölni dóm, 4.

London. Gladstone, mint a glasgowi egyetem rektora, 2.

— Manning bibornok az iskola kérdésről. 3. — A szer- zetesek kiváltságai és a püspöki hatóság, 19.

]f 1er áll. A meráni beteg-pap-segélyző egylet harmadik jelentése, 20.

Montecasnino. Jubilaeumi levelek, 30, 31.

München. Szózat Albertus Magnus emlékszobra ügyé- ben, 4.

Németorszáq. Melchers kölni érsek a kulturharcz végé- ről, 7. — X I I I . Leo levele a kölni érsekhez. 24. — A centrum helyzetéről s a kulturharcz állásáról. 30.

Orosz-Lengyelország. Az oroszok által halállal kivég- zett lengyel papok névsora, 11. — A száműzött lengyel papokat segélvző egylet jelentése, 15.

Oroszbirodalom. A kath. egyház statistikája, 35.

Paris. Mgr Czaczki pápai nuntiusról, 4.

Poitiers. Pie bibornok temetése, 45.

Poroszország, (rajnai). Reinkens legújabb pásztori le- vele. Janus hivei köréből. Visszatérések, A Froebel-féle gyermek-kertekről, 40.

Portugáltia. Hogy áll itt a kath. ü g y ? 9.

Prága. A csehországi püspöki kar átirata, 12. — A prá- gai egyetem hittudományi karának felirata a szent, atyá- hoz, 22. — Sz. Adalbert ereklyéinek feltalálása, 26. — A budapesti tud. egyetem küldöttsége a trónörökösnél, 50.

Róma. A szent atya karácsonyi beszéde. 1. — I X . Pius felállítandó sirjának helve, 2. — Vatikáni hirek, 4. — A monacói fejedelem és Hamilton Mária herczegnő házas- sági ügye, 6. — Egyházpolitikai hirek. Bölcsészeti tan- könyvek a pápai intézetekben, 1- — A szent atva napi rendje és egészségi állapota, 8. — Pápai rendelet aquinói sz. Tamás összes müveinek kiadása iránt, 9. — A szent atya levele a tarantaiséi püspökhöz, 12. — Hirek. 13. — Pápai breve. válaszul a spanyol kath. lapirók decz. 8-i feliratára, 14. — A szent atya beszéde az övök város nagyböjti szónokaihoz, 15. — Consistorium. Készületek a pápa bölcsészeti tudorságának félszázatos jubilaeumára.

A vatikáni levéltárról, 18. -— X I I I . Leo kormányzása, 19. - X I I I . Leo válasza a bibornoki collegium üdvözle- tére, 20. — X I I I . Leo bölcsészettudori jubilaeuma és aquinói sz. Tamás ünnepe, 21. — A Congresratio studi- orum átalakítása. Aquinói sz. Tamás több kéziratának feltalál ása. Sienai sz. Katalin ötszázéves ünnepe. 27. — Feláldozza-e a szent szék a jezsuitákat ? 27. — Vatikáni hirek. 33. — A szent atya beszéde a franczia zarándokok- hoz, 36. — X I I I . Leo pápa levele Bartolini bibornokhoz es a montecassinói ünnepélyen jelenvolt méltóságokhoz, 37. — Aquinói sz. Tamás akadémiájának megnyitása.

Magyar zarndokok a Vatikánban, 39. — A mit még ma- gvar pap el nem ért, 41. — Róma mostani képe, 42. — Mi igaz a szent szék és a porosz kormány közt folyt tár- gyalásokban tett vagy nem tett concessiókra nézve ? 47. — Porosz coucessiók a szent székkel folytatott tárgyalások alatt. 48. — Bölcsészettani vitatkozás, 48. — X I I I . Leo és a lengyelek, 49. — X I I I . Leo és a keleti keresztények.

A jun 10-iki bölcsészeti vitatkozás tételei, 52.

S/tanyolorsZfíg. A spanyol kath. sajtó felirata a sz.

atyához, 2. — Kath. nemzetek prot. evangelizácziójának mi a legjobb eredménye? 7. — Millennarium, 39.

Svájc*. A hivek és árulók, 38.

Szent-Föld. A kath. egyház állapota Palaestinában, 27.

I r o d a l o m .

Kleutgen, Die Philosophie der Vorzeit 2. kiad. 1.

Maszlaghy F., U j a b b elbeszélések, 2.

StöcJcl Alb., Lehrbuch der Religionsphilosophie, 3.

Reginaidus Ant., O. Praed., Doctrinae divi Thomae Aqui- natis tria principia cum suis consequentiis, 4.

Nissens Alb., L ' Église et 1' É t a t dans la Constitution belge, 5, 7, 8.

Balits Ant., Hét nagyböjti szent beszéd, 6.

Házy István, Az apostolok Jézus kínszenvedése alatt, 9.

Irodalmi hirek, 10, 11, 12.

Schütze H., Auslese aus den Werken berühmter Lehrer und Pädagogen des Mittelalters, 12. o o 7

sillo di San Tommasso," 12.

Delâtre, L ' Infanticide et F Oeuvre de la Sainte-Enfence en Chine, 13, 15, 16, 17.

Répászky, Általános dogmatika, II. köt., 14.

Hogyan érti a szent atya aquinói sz. Tamás bölcsészetének restauráczióját, 18, 19, 20.

Zafféry-Stöckl, A bölcsészet tankönyve, 21, 22.

liimely K., Capitulum ins. E. Collég. Poson. ad S. Marti- num stb., 24.

Tótli-Iiodriguez, A keresztény erények és tökéletességek gya- korlása, 24.

Észrevételek az ,Irodalmi Szemle' egy bírálatára, 25, 26, 27, 28, 29.

Stöckl Alb., Das Christenthum und die groszen Fragen der Gegenwart, 30, 31.

Szentimrei Márt., Szent Benedek élete és hatása s a szerzetesi intézmény történelmi és társadalmi jelentősége, 32.

Julien í., Papes et Sultans, 34.

Champagny, L a bible et 1' économie politique, 35.

Pór Ant., Aeneas Sylvius I I . Pius pápa, 35.

Marres P. H„ De iustitia secundum doctrinam theologi- cam, 36.

„ U t omnes unum." Irenicus német lap a hitegység ügyének előmozditására, 38.

Corte Clem., Rome et le second Empire, 40.

lája, 41.

Klein J. W., Frederick William Faber, ein Beitrag zur Geseh. der Rückkehr Englands zur kath. Kirche, 42.

Krieg Com., Der Monotheismus der Offenbarung und das Heidenthum, 42.

Dechamps., Les sociétés secrètes ou la philosophie de l'histoire contemporaine, 43.

Nemeskey Andor., Búcsúkkal járó imák és ajtatosságok gyűjteménye, 44.

Alzog., A patrologia kézikönyve, ford, a csanádi növendékp.

magy. gyak. isk. 45.

Rondelet Antonin, L ' art d' écrire, L ' art de parler, 46.

Plasse, F . X., Souvenirs du pays de Sainte Thérèse, 47.

Schäfer Al., Die biblische Chronoligie, 48.

A keresztény iskolás testvérek rendje alapításának 2. száza- dos évfordhlója alkalmából a rendalapitó de Lassalle élet- rajza Knechttől, 49.

Füssy Tamás, I X . Pius pápasága, I I I . rész, 50.

Bongartz Arn., Die Klöster in Preusszen und ihre Zerstö- rung, und Wasz kosztét der „Kulturkampf" dem preusszi- schen Volke? 52.

Horváth-féle alapítvány, Pályázat, 43. — Pályázati jelen- tés, 47.

Hivatalos közlemények, jelentések, előfizetési felhívások, ve- gyesek.

• ns^'f vMeg-jfflenik e lap heten-"/'

kint kétszer : szerdán és szombaton.

; Előfizetési díj : : félévre helyben s posta- :

küldéssel 5 f r t . i Szerkesztői lakás: Buda- ; i pest, VIII.. Stáczió-utcza ;

; 46.. hova a lap szellemi :

; részét illető minden kül- ; y deinen v czimzendö.

R E L I G I O .

KATH. E G Y H Á Z I S I R O D A L M I F O L Y Ó I R A T .

crSV N36"

sí ^ ("Előfizethetni minden k i r . ?

postahivatalnál ; Budapesten a szerkesztő- •

nél, és Kocsi Sándor nyomdai irodájában, mu- • zeum-körut 10. sz. alatt, ; hova a netaláni réclama- ; : tiók is. bérmentes nyitott ; J levélben, intézendök.

HARMINCZNYOLCZADIK ÉVFOLYAM. íPÖ^

oJ

Budapesten, január 3.

I. M é v , 1880.

T A R T A L O M : Pessimismus, Optimismus és keresztéûy remény. — Szent beszéd, mely a budapest-belvárosi plébánia- templomban a polgári év utolsó napján t a r t o t t isteni tiszteleten m o n d a t o t t . — E g y h á z i tudósitások : Budapest. A kegyelem u j éve. Seatmár. A pogányositás. Borna. A szent a t y a karácsonyi beszéde, melylyel a bíbornoki testület hódoló üdvözletére

válaszolt. — Irodalom : A fensőbb keresztény bölcsészet védelme. — Vegyesek.

Pessimismus, Optimismus

és

keresztény remény.

Teneamus spei nostrae confessi- onem. Zsid. 10, 23.

Az u j év beteges állapotban találja társadal- m u n k a t . A közérzület félre van vezetve. I r á n y t ű nélkül hullámzik le-fel, ide s tova. Majd a remény- telenség karjaiba dobja magát és-sötét gondolatok- ba merülve végpusztulást olvas le a csillagokból, majd materialistikus észjárásában elmerülve azt t a r t j a , hogy mindennek ugy kell történnie, a m i n t történik, s azért ölbe teszi kezeit vagy siet a pilla- nat élveit felhasználni s hazája

. . . . feldúlt védfalából Bak palotát heverő helyének.

Sem az egyik, sem a másik irány nem vezet üdvösségre. Az egyik ugy mint a másik nagy lelki betegség, melynek halál a vége. De gyógyitható.

Csakhogy orvost kell változtatni; mert a kik mint orvosok sürgenek-forganak beteg társadalmunk kö- rül, nem mások, mint ugyanazok, kik társadalmun- kat egészségesből beteggé tették, jólétből a pusz- tulás lejtőjére taszítottak. S kik ezek a kontár, ezek a halálnak dolgozó orvosok? Vájjon ki ne ismerné őket ? !

Még néhány év előtt is mindenre ezerjófü, egye- düli panacea volt a szabadelvüség. Ha azt kérdezted, mi teszi Magyarországot nagygyá, virágzóvá, hatal- massá, felelet más nem volt mint ez: szabadelvű re- formok, institutiók, szabadelvű politika. Es e sza- badelvű politika még Hellas sophistáinak üres fe- csegését is messze felülmúló rubulistikával m i n . denre tudott bármely pillanatban ünnepi dictiót mondani, sőt magát a ,haza bölcsét' is annyira meg- zavarta egy perezre hatalmas eszében, hogy jónak látta nekünk magyaroknak paraenesist tartani az

amerikai rendszerről. Ennyire tartotta bűvkörében lefogva, lebilincselve a szabadelvüség az elméket. A nagy ábrándok iinnepies hangulatban tartották a nemzetet, mely csupa ,eszmékért

rajongva elhagy- ta a mindennapi m u n k á t s most ennek folytán kezd szűkölködni a mindennapi kenyérben, s nincs reménye, s kezd aggódni, kezd rettegni, mert elvet- ték hitét s nem tud többé imákozni : Add meg ne- künk a mi mindennapi kenyerünket ! — Tiz év előtt a szabadelvű reformerek, féktelen ujitási viszkete- gökben, magát az U r Istent is csaknem egyenesen felszólították, hogy a világ kormányzásában ,sza- badelvű reformokat' létesítsen. Ma épen e szabadel- vüség és hivei, — mintha csak — ábrándos expe- rimentióik, rombolásaik s meggondolatlan, elhamar- kodott kontár törvényalkotásaikkal — nem is ők okozták volna bajainkat, oda állnak a j a j g a t ó k élé- re, s a m i n t ezelőtt karmesterei voltak a nemzeti hű- hónak, ugy most általános jajveszékelésre és szit- kozódásra kezdenek taktust adni. Annyi naivságot, mint a mennyit e tekintetben a ,P. Napló' karácsonyi vezérczikkében kifejt, ritkán látott a világ össze- halmozva. Leszid, legúnyol mindent, mit a libe- r a l i s i n g nagynak, dicsőnek, szentnek hirdetett s uralkodása alatt létrehozott. Mondják, úgymond, hogy jogegyenlőség v a n ; de ez csak puszta szó, inert a hatalom nem ismeri el a jog egyenlőségét s a ha- talom kevesek birtokában van. Mondják, hogy sza- badság van.; de minő szabadság az olyan, melyben a felnőtt i f j ú s á g katonafegyelem alatt áll, a férfiak pedig egy mindenható bureaukráczia nyomásának vannak alávetve. Mondják, hogy testvériség van ; és soha a gyűlölködés nem volt általánosabb s nem volt, hogy az egyesek annyira önmagukra voltak utalva, mint jelenleg." így megy ez hasábokon ke- resztül. Dicséri a ,régi világrendet', melyben rokoni

1

hogy most „az egyforma életet folytatók nem ké- peznek többé érdekszövetséget egymás támogatá- sára, hanem a szabad versenyben egymás ellen tör- nek." Sajnálja, hogy „a felekezeti kapocs lazán egye- síti

csak az embereket s rettenetesen haragszik a

szabadelvüség által teremtett államra, „mely nem a hazafiság nemes ösztönére fekteti uralkodását, ha- nem önmagában keresi czélját s polgárainak kény- szerítésében találja az eszközt önfenntartására.

Államadósságok nagysága ; gazdag tökepénzesek privilegiált osztálya; improduktiv fogyasztó hadse- reg; a g y á r i p a r által teremtett munkás kérdés; ,a földbirtok mobilizácziója s a kereskedelmi hitel for- máinak a mezőgazdaságra alkalmazása által töme- gesen depossedált régi kis- és nagybirtokosok ; nemesekből lett hivatalkeresö uri proletárok s pa- rasztokból lett napszámosok ; harmincz év alatt ti- zenhét háború és e sok háborúnak következményei,

„a feldagadt budget, a felcsigázott adók, az általá- nos elszegényedés

, no meg „a lábrakapott reactio",

— mindez egy lélekzetre van a ,P. Napló--ban eljaj- gatva — ezen jelmondat a l a t t : „Egész Európa a politikának nyomoréka lett

, — a nélkül, hogy a mea culpának csak nyoma is mutatkoznék, a nél- kül, hogy a félre vezetett közönség, midőn a libe- ralismus által okozott bajok már-már torkon ké- szülnek ragadni az országot, tehát az utolsó, döntő pillanatban, őszintén felvilágosittatnék, hogy hogyan is hivjak azt a politikát, melynek mindezen szép dolgokat, ezen szalasztó állapotokat köszönhetjük.

Azt hinné az ember, hogy valami, szabadelvű álar- czot öltött ó conservativ szereplővel van dolga ;

holott ugyanazon orvos t a r t nagy okosan felolva- sást a nemzet bajainak diagnosisáról, ki e bajokat okozta. Hogy ez utóbbiról, ő, — liberalisrnus vagy nem tud, vagy tudni nem akar, és mégis fölemelt fővel j á r a beteg körül, s a betegnek is alig van sej- telme róla, hogy mostani orvosa még ha gyógyí- tani akarja is, mérgezést hajt végre rajta, — ez te- szi az ország, a nemzet, igen, ez teszi társadalmunk állapotát veszélyessé. Az orvos a diagnosisban ezt m o n d j a : A régi világrend, melyben rokoni szeretet izről-izre összefűzte a családtagokat, megszűnt. Kis és nagybirtokosaink depossedálva, nemeseink pro betárokká, parasztjaink napszámosokká vannak téve.

A mi a családi életet illeti, annak megalapítása a fiatal embereknek annyira megnehezittetik, hogy eb- ből magából kimagyarázható a szerencsétlen házas- ságok és a törvénytelen gyermekek nagy száma s az

s a j á t szavai. Es mégis rögtön rá azt meri mondani be- teg társadalmuknak szemébe, hogy ..a család nálunk még nincs megrontva s kivált a vidéken ép és erős

. . . Ép és erős család — depossedálva, meg- szűnt rokoni szeretettel, az erkölcsök tisztaságának

' ©

hanyatlásával! Ki magyarázza meg ez a b s u r d u m o t ? J a j , ha a társadalom e biztatást igazságnak, e mér- get gyógyszernek t a r t j a és beveszi ! Az ily Optimis- mus rosszabb a legrosszabb pessimismusnál. Csak az igazság szabadit meg bennünket, a teljes, tiszta való igazság ismerete, s a belőle fakadó társadalmi meg-

crimináczió, sein az öntetszelgő szépitgetés.

Nemzetek és országok bűnei számára nincs túlvilági expiatio. Azokért itt e földön kell kiszen- vedni a büntetést. De e büntetésnek korántsem kell lenni épen csakis a halálnak. Mennyit szenvedett p.

csak hazánk is ezer év alatt . . . és még sem halt meg, mégis él . . .

gondviselés nem gyönyörködik a halálban. „Mert Isten a halált nem szerzette, és nem örül az élők veszedelmén. Mivel teremtett, hogy minden legyen, és épségre alkotta a földkerekség nemzetségeit (et sanabiles fecit nationes orbis terrarum,) és nincs azokban vészhozó szer, sem pokol országa a föl- dön.

) Tehát a nemzetek életre vannak alkotva, s ha betegek, gyógyíthatók. Ha hanyatlanak, össze kell szedni erejöket; ha bűneik terhe lenyomja s a a közszerencsétlenségek leverték, le kell rázni a bű- nök súlyos lánczait és hivatásuk magaslatára kell ismét törekedniök felemelkedni. Ha igazságos az Is-

O C3

ten és büntet, irgalmas is' és megkegyelmez. Igaz- ságszolgáltatásának, büntetésének itt e földön ha- tára van, de irgalmának nincs. Szent Bernard mondá, hogy büntetéseink okát Isten bennünk találja, kik semmik vagyunk, irgalmának oka azonban őben- ne magában van. Nincs oly gonoszság, melyet Is- ten meg nem bocsáthat, csak legyen, a ki a bocsá- natot elfogadni akarja és tudja. A rosszat, a bajo- kat, csapásokat azért bocsájtja egyesekre ugy mint nemzetekre, hogy megtisztitson, ut cribraret sicut triticum, — hogy a roszból nagyobb j ó t hoz- zon elő kegyeltnekben kifogyhatlan jósága és min- den hatósága. A bajok, csapások nagysága tehát el ne csüggesszen. Mióta Isten-ember vére vegyült az em- beriség vérébe, az egyesek ugyan meghalnak, de a nemzetek a világ végéig bármikor megifjodhatnak, mert gyógyíthatók. —Igaz,bármerre fordítjuk tekin-

Sap. 1 ; 13, 14.

tétünkét, mindenütt vészfellegek borítják a látha- t á r t ; de h a h i n n i és remélni és bűneinkből megtérni tudunk, a vészfellegek mögött m i n d e n ü t t ott fog- juk találni a mindenható szeretetet,mely nem akar- j a a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen.

Ragaszkodjunk tehát keresztény reményünk confes- siójához. Teneamus spei nostrae confessionein ! Bár- mennyire különösnek látszék első pillanatra, de igaz és tény. Tény, hogy a keresztény nemzetek sorsa a katholikus papság kezébe van letéve. Nálok van a verbum vitae aeternae, az Isten élő és újjá- teremtő igéjének kétélű kardja, pertingens usque ad divisionem animae et spiritus, compagum quo- que ac medullarum. Nálok van az újjászületés és az örök i f j ú s á g kettős szentsége, melyekből, ha a nem- zet tagjai újra születnek és az örök életre táplál- tatnak, lehetetlen, hogy az egész nemzet u j j á ne szülessen és ne éljen. Es lia ez igaz, — pedig igaz, mert ki merné kétségbe v o n n i ? — akkor nekünk, a papságnak, itt ez országban, felelősségterhes osztály-

rész j u t o t t ki. Meg kell tanítani e nemzetet, hogy káromkodás helyett imádkozni tudjon legjobban valamennyi nemzet között. Inter vestibulum et al- tare plorabunt saeerdotes, ministri Domini, et di- cent: parce Domine, parce populo tuo!'*' Még ha összecsapnak is fejeink fölött a tenger veszedelmek h u l l á m a i : teneamus spei nostraeconfessionem. Csak tetterősen kell akarni, és teljes igazsággá, s az élet forrásává fog válni imánk, melyben Magyarország istenanyai védasszonyához fohászkodunk: Alma Re- demtoris mater, . . . succurre cadenti, sur g ere qui

S z e n t b e s z é d ,

melyet a budapest-belvárosi plébániatemplomban a polgári év utolsó napján tartott isteni tiszteleten*) mondott dr Való Si-

mon, budapest-közp. papnöveldéi tanfelügyelő.

„E világ elmúlik és az ő kívánsága, — a ki pedig Isten akaratját cselekszi, mindörökké meg- marad." (I. sz. Ján. 2, 17.) Midőn Szodoma városának gonoszságai már tetőpon- tra hágtak és égbe kiáltának bosszúért, — és midőn a rop- pant városban azon tiz igaz sem találtatott, kikért az igaz- szivü Ábrahám könyörgésére kész volt az U r megkegyel- mezni Szodomának, — midőn mondom az elfajult város gonoszságainak mértéke már betelt és égből aláhulló tűzeső volt azt elpusztítandó — mint a sz. irás lapjai erői értesíte- nek minket — elküldé az U r két angyalát Lóthhoz, Á b r a - hám jámbor unokaöcscséhez, akik igy szólának hozzá :

„Mentsd meg lelkedet, — hátra ne tekints és a körülfekvő tar- tományban sehol meg ne állj ; hanem a hegyre menekedjél, hogy el ne veszsz te is egyetemben)

*) Az itt, ez alkalommal mondani szokott sz. beszédek jelentősé-

gének emelése végett közöljük. Szerk.

») Mózes I. 19, 17.

Az U r Istennek hozzánk küldött ily angyalai, kk. hh ! mindazon pillanatok és órák, — mindazon alkalmak és ese- mények, melyekben és melyek által Isten intve, figyelmez- tetve szól hozzánk, melyekben és melyek által bizonyos igazságok oly benyomást gyakorolnak lelkünkre, hogy erő- vel is alig birunk szabadulni tőle, melyekben és melyek ál- tal lelki szemeinkkel élesebben látunk és a mulandó dolgo- kat — a magok valódi alakjában és értékében szemléljük.

Az U r Isten ily figyelmeztető angyalaiul kell tekinte- nünk a jelen órákat is, melyeket végtelen szent kegyelme a tőlünk búcsúzó ezen évnek alkonyán megérnünk engedett.

Miként a sötét éjben átezikkázó villámnak fénye meg- világítja az utas ösvényét és tájékoztatja a helyre nézve, me- lyen áll : akként enged a jelen időpont nekünk is, kk. hh ! a közönségesnél élesebb tekintetet vetnünk a helyre, melyen vagyunk, az útra, melyen haladunk és a határpontra, me- lyet akarva nem akarva el kell érnünk.

„Mentsd meg lelkedet." E megrendítő szavakat kiáltja ma feléd minden: bensőd és ami körületted van. Ezt kiáltja az idő nagy órájának ütésre készülő zöreje ; ezt a haldokló év lélekharangjának közelgő moraja, — ugyanaz, mely ben- nünket is idehozott, hogy eltemessük ezen évet,— ezt kiáltja a tova t ü n t mult, a futó jelen és az örökkévalósággal ölel- kező jövő ! !

De leghangosabban k i á l t j a ezt maga halhatatlan lel- ked, „amely nem szorítkozik sem a tüneményre, mely el- múlik, sem a perezre, mely elfut ; — amely nem ütközhetik a földi dolgok, az idő korlátaiba anélkül, hogy magasabbra azokon túl ne tekintsen ; mely kisikamlik a jelenből, hogy a jövőt kérdezze. Hasztalan fognátok bárnjily magasra emelni a falakat, melyek a látható dolgokat környezik — ő azok fölé emelkedik . . . Hasztalan fognátok őt gyönyörökkel jól tartani és élvezetekkel megrészegíteni, a végből, hogy a föl- det, mely őt hordozza, maradandó városául és állandó h a z á - jául tekintse és óhajtsa : — mindig hallani fogjátok szóza- tát bensőtökben. Messzebb ! — messzebb ! még nem vagyok czélomnál; számkivetve vagyok, keresem h a z á m a t ; számki- vettetésem társainak azt mondom: M e n j ü n k ! i n d u l j u n k ! ! "²)

Az idő, kk. hh. ! akár gondolunk reá, akár nem, fól- tartóztathatlanul halad tova pályáján. — Minden perez közelebb hoz bennünket a sirhoz, az örökkévalóság ez a j t a - jához, — és boldog azon halandó, ki akként töltötte küz- delemteljes földi életét, hogy halálában végre föllelheti a mennyei örök békét! „Cselekedjünk jót, mig időnk van, — int az irás,— mert eljön az éj, melyben többé senki nem m u u - kálkodhatik." — „ E világ elmúlik és az ő kívánsága, aki pedig Isten a k a r a t j á t cselekszi, mindörökké megmarad."

Állapodjunk meg, kk. hh ! az irás e szavainál, és, hogy lelkünk megmentésére a gyorsan repülő időt bölcsen h a s z n á l j u k : elmélkedjük e rövid órában földi és sirontuli életünkről ; — vessük, hasonlitsuk össze a mulandóságot az örökkévalósággal !

A boldogságos szent Szűz legyen velünk, míg elmél- kedünk !

* *

I. Az első különbség, mely a földi lét és az örökkéva-

2) Felix atya 18Ö3-ik évi aagyböjti értekezései. (Fordította Laka- tos György. Eger, 1863. 185. lap.)

1*

lóság összehasonlításánál szemünkbe ötlik az, hogy az örök- kévalóság soha meg nem szűnik, az idő pedig és minden, a mi az időben foglaltatik, gyorsan elmúlik.

Mi az i d ő ? . . . „Az idő egy rövid valami, a miben sem- mi sincs a múltból, semmi a jövőből, a mi egy pillanatig tart és azután nincs többé". — í g y határozza meg az időt domonkosrendi sz. Antal.

Valóban az idő csak egy pillanat ! Mikor egyet lép- tünk, már kisikamlott lábaink alól, mikor utána kapunk, már eltűnt kezeink előtt, — és ha egyszer eltűnik, — eltűnt mindörökre. — Mi egy nap, — egy év? — Mik évek, év- századok, sőt évezredek? Alig hogy kinappalodott, máris esteledik ; alig hogy kezdjük az évet, máris végéhez köze- ledünk. Alig hogy az életbe lépünk, máris sirunk felé ha- ladunk. „Avagy mi egyéb az élet, kérdi sz. Gergely pápa,³) mint lassú halál" : ugy hogy a bölcsőbeli gyermek, midőn járni tanul, első lépéseit máris sirja felé irányozza. — É l j bár ötven, kilenczven, sőt száznál is több esztendeig, a leghosszabb életkor határánál is csak azt fogod mondani, hogy életed ugy t ű n t el, mint az álom és el fogod ismerni a bölcs Sirák fiával, hogy „az embernek napjai, haladják bár meg a száz évet, csak egy csöpp a tenger vizéhez hasonlitva, és mint a fövényszem, oly csekélyek esztendei az örökkéva- lósághoz képest."⁴) — Valóban fel kell kiáltanunk a jámbor

J o b b a l : „Rövidek az ember napjai, hónapjainak száma ná- lad vagyon — oh U r a m ! — megszabtad határait, melyeken á t nem lehet lépni."⁵)

A v a g y hol vannak többen azok közül, kik még csak tavai, ez alkalommal, itt e szent helyen jelen voltak ? ! — Sokan közülök vagy kinos betegség által ágyhoz szegezve, alig fölismerhetőleg sinlődnek, vagy pedig néhány lábnyi mélységben a megdermedt hideg föld alatt aluszszák álmai- kat ; és túlzás nélkül lehet állítani, hogy rendes körülmények között is egy év multával legalább huszadrész fog ez al- kalomból hiányzani közülünk, és pedig talán épen azok, a

kik erre legkevésbbé gondolnak !

Midőn Xerxés, a perzsák nagyhirü királya, egy izben h a d a t indítván a görögök ellen, roppant hadseregét a Bospo- ruson volt átszállítandó, és e végből a tengerszorosán hidat kellett veretnie, ő maga a híd közelében emelkedő halomra ült le és tűnődve nézte a hídon átvonuló rengeteg hadsere- gét. Oly roppant számú volt az, hogy három napig és há- rom éjig t a r t o t t az átkelés ! Hosszan nézte a gondolatokba merült király nagyszerű seregét ; egyszerre csak könvekbe l á h a d t a k s z e m e i . . . . És midőn körülötte levő emberei a megindulás oka után tudakozódtak : „Nem tarthatom — úgymond — vissza könyeimet, midőn arra gondolok, hogy ezen inegszámlálhatlan ember közül száz év múlva egyik sem lesz már többé életben !"

„ E l van végezve, hogy az emberek egyszer meghalja- n a k "⁶) — mondja a nemzetek nagy apostola. És senki sincs, a ki ezt kétségbe merje vonni. Minden lépésünk, minden ha- láleset, minden sírgödör, minden levágott fa. minden elfony- n j ' a d t virág, minden lehulló falevél figyelmeztet arra, h o g y :

„nincs itt maradandó városunk."

I)e daczára, hogy évet év után, hónapot hónap után,

») Ilomil. 27. in Evan?. _ Jézus Sirák fia 18. 8. — <•) Job. 14.

5. - c) Zsid. 9. 27.

napot nap után látunk föltartóztathatlanul tovatűnni ; da- czára, hogy minden óraütés arra int, hogy napjaink meg vaunak számláivá e földön ; — daczára mondom az idő e komoly intőjeleinek: mi mégis ugy élünk ; mintha innen soha távoznunk nem kellene; mintha e föld göröngyeihez volna életczélunk, rendeltetésünk kötve ; mintha halálunk- kal mindennek vége szakadna ! ! . . .

Azért is, kk. hh. ! ha lelki üdvünk dolgában rendezni valónk van — a minthogy bizonyára lesz mindenikünknek ;

— és ha jövő sorsunkat illetőleg a gondatlanság vádját ma- gunkra vonni nem a k a r j u k : ugy siessünk elintézni, rendbe szedni azt mennél előbb ! I I a elkövetett bűnök ö n t u d a t a nyug- talanít, ha Isteneddel és felebarátoddal meghasonlottál, ha hithideg, közöubös voltál, ha sz. vallásod parancsolta kö- telmeid elmulasztásaiért kell szemrehányásokat tenned ma- gadnak, ha nem j á r t á l az Isten által kijelölt ösvényen, äz erény, az igazság, a feddhetetlen becsületesség, a tiszta er- kölcsök utján : ugy siess és békülj ki a bűnbánat és őszinte töredejem által Isteneddel és lelkiismereteddel, és ami jó föltételeket magad elé szabsz, azokat állhatatosan és erős lélekkel végre is hajtani iparkodjál.

Az idő múlandósága azonban figyelmeztessen a r r a is, hogy az idővel elmúlik mind az a mi az időben létezik.

Azért, ha földi javakban bővelkedel, ha jólét, méltóság, te- kintély, tisztelet és dicsőség környez, ne helyezd ezekbe re- ményedet és szeretetedet, mert homokra épitsz házat, melyet a legkisebb balsors is összedönthet. A kinek életében a fél világ kincse nem volt elég, halálában egy szűk kopor- sóval, egy szemfödővel és néhány arasznyi térrel fogja beérn i !

I I . A második különbség, mely az idő és az örökké va-, lóság közt létezik, az, hogy az örökkévalóság változtathat- lan, az idő pedig és, ami az időben van, szünetnélküli válto- zásnak van alávetve.

H o g y mily változó minden a nap alatt, kk. hh. ! azt szembetűnőbben vesszük észre másokon és a körülöttünk levő dolgokon, mint önmagunkon. Ugyanis, kiket nem rég még mint gyermekeket ismertünk, most fölserdült fiatalok- ká, — a fiatalok érett férfiakká, családapákká, és a nem ré- giben még erőteljes férfiak őszülő, törődött aggastyánokká lettek. A hol elébb elhagyatott puszta térségek voltak, ott most paloták emelkednek, és ellenkezőleg, a hol nem régen még sürgés-forgás és vig élet pezsgett, ott most néma pusz- taság és síri csend borong. E g y i k család felül kerekedik, a másik el enyészik ; egyik ember a másiknak engedi helyét, egyik a másiknak lép megürült nyomába. Folytonos apálv.

és dagály, szünetnélküli mozgás és változás az emberiség földi életének képe !

Avagy kicsoda az, ki azt állithatná magáról, hogy élet- p á l y á j á n zavartalanul haladott, hogy örömpoharába soha üröm, boldogságába fájdalom nem vegyült ? Mint a hegyről lerohanó patak habjai, akként éltünk is ezer meg ezer ala- kot ölt magára. „Az ember — úgymond J ó b — mint a rét virága eléjön a föld színén és csakhamar elenyészik; fut mint az árnyék és soha ugyanazon állapotban meg nem ma- rad."⁷) — Mint a forgókerék forog és változik minden a nap alatt. Szerencse és balsors, jólét és nyomor, egészség és

") .Tób. 14, 2,

5 betegség, dicsőség és szégyen, élet és halál sokszor majdnem hihetetlen gyorsasággal változnak egy és ugyanazon em- bernek életében. A k i t ma még, mint a nap hősét egekig magasztalt mindenki, holnap már sárral dobálják és gyalá- zattal illetik. Ma „hosanna", holnap „feszítsd mey^a hallat- szik minden felől ! Aki csak imént dúsgazdag volt és min- denben bővelkedett, holnap nyomorban, mint koldus halhat meg. A k i t csak néhány héttel ezelőtt gyönyörben és kéj- ben láttunk úszni, és aki szilaj kedvében minden isteni tör- vényt lábbal taposott, ki minden szentet sárba rántott, kit, mint a Libanon czédrusát kevélyen és büszkén állni szem- léltek és megbámultak sokan, — ime nincs többé az élők között, és vajha óvó például szolgálna sorsa mindazoknak, a kik Krisztus és szentegyháza ellen vakmerően sikra száll-

nak ! — „ H a fölemelkedel is mint a sas, és ha a csillagok közé helyezted is fészkedet, onnét is levonlak téged"³) — úgymond az U r Abdiás prófétája által. Es csak néhány hó- napja még. hogy az U r e szavainak igazságát borzasztó módon láttuk teljesedésbe menni egy igen hatalmas, — egy világhírű uralkodó háznak reményteljes sarján,azon uralkodó házén, mely még csak e század elején, lerombolt trónok kö- zött és a tűzbe boritott félvilág lángjainál,® állította fel ret- tegett császári székét !

De minek festeném tovább, kk. hh ! az emberi életnek úgyis mindenki által, lépten nyomon tapasztalható állhatat- lanságát és változását. „Hiúságok hiúsága és minden csak hiúság, kivévén Istent szeretni és egyedül őneki szolgálni."9) Igen, minden múlékony és változó, csak Istenben és az örökkévalóságban nincs mulandóságnak helye. — Aki egyszer bűnökkel terhelten költözik oda, elkárhozva marad ö r ö k k é ; sorsán többé sem maga. sem más nem segíthet,.nem változtathat soha. „ H a a fa délre esik vagy északra, mely helyre esik, ott marad."^{1 0}) — Az örök kárhozatból, kk.

hh. ! nincs menekvés, nincs szabadulás ! !

Ne is ámítsa magát senki azzal, hogy majd aggkorá- ban fog bánatot és vezeklést tartani elkövetett bűneiért, és azért fiatal korában mintegy följogosítva véli magát, hogy az öregség rovására bűnt bűnre, gonoszságot gonoszságra halmozzon. „Esztelen — úgymond ez Isten Lukács evangé- listánál — ez éjjel számon kérik tőled lelkedet!"1 1)

De föltéve, hogy öreg kort érsz is el, elég vakmerő vagy-e azt gondolni, hogy a mihez egyszer fiatal korodban hozzászoktál és ami hosszú megszokás által mintegy máso- dik természeteddé vált, azt gondolod-e — mondom, — hogy bűnös természetedről oly könnyen fogsz leszokni agg korod- ban, midőn is nagylelkű elhatározásokra és a jó föltételek végrehajtására, egy szóval, őszinte, valódi megtérésre sem elegendő erőd, sem akaratod nem lesz ? ! A megrögzött bű- nös többnyire olyan marad vénségében, amilyen volt fia- talságában : miként a gyümölcsfa ugyanaz marad fajára nézve télen nyáron egyaránt, jóllehet leveleit lehullatta, gyümölcsöt nem hoz és csak száraz törzse és ágai meredez- nek ég felé. Hogy a megrögzött bűnösök vénségökben nem vétkeznek, az, egy szent atyának (Ágostonnak; meg- jegyzése szerint nem abban leli magyarázatját, mintha ők

hagyták volna el a bűnt, hanem, mert a bűn hagyta el őket.

8) Abdiás 1, 4. — 9) Kempis Tamás, de imitatioiie Chrsti Lib. I, 1, 3. - I0) Prédikátor. 2, 3. — '•) Lukács, 11, 20.

I I I . Végre az idő és örökkévalóság összehasonlításá- nál a r r a jövünk, hogy ez amazzal összeköttetésben, kapcso- latban van, hogy a sirontuli élet minősége a földi élet mi- nőségétől f ü g g . Aki mint vetett e földön, ugy fog aratni az örökkévalóságban.Itt e földön hogy élünk, nem a mi akara- tunktól függ, azonban, hogy milyen legyen sirontuli életünk az örökkévalóságban, az nagyon tőlünk függ. „Ne csaljátok meg magatokat, í r j a sz. Pál^{1 2}), az Istent nem lehet elámí- tani. Mert a mit az ember vet, azt fogja aratni is. Aki — itt — testében vet, testéből a r a t j a majd a veszedelmet ; a ki pedig lélekben vet, lélekből aratja az örök életet."

N y á r és ősz után telet és tavaszt, jövő feltámadásunk, nak ezen eleven képét v á r j u k mindnyájan, és azért eleve, a legnagyobb szorgoskodással szerezzük be azon dolgokat,me- lyekre a tél folytán szükségünk leend. Miért nem gondo- lunk tehát komolyan arra is, hogy a mulandó földi lét után az örökkévalóság következik ? Miért nem szorgoskodunk annak megszerzése körül is, mire az örökkévalóságban szük- ségünk leend? A v a g y több, becsesebb-e a test mint a lélek?

„Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is

— mondja az örök Igazság — hogyha lelkének k á r á t vallja ? Vagy mit ad az ember váltságul lelkeért."1 3)

Azért is, kk. hh. ! ha az idő, a változó szerencse, lia a halál és mulandóság fölött állani, ha az idő mindent magá- val ragadó áramlatából megmenekülni és Istenben örökké élni akartok : — ugy higyjetek Istenben, mint az örök csal- hatatlan igazságban, reményeijetek benne, mint az örök jóság és irgalom kútfejében, szeresétele őt, mint a véghetetlen örök szeretetet. — Vegyétek szövétnekül az Isten igéjét földi pá- lyátokon és életetek minden körülményeiben szerinte élje- tek, hogy vigasztalástokra legyen halálotokban és elvezes- sen az örökkévalóságba. — Gyakoroljátok folyton az erényt ; mert gyorsan múlik az idő és csak az marad belőle számotokra vissza, amit jót vagy rosszat cselekedtetek benne.

f

karatját cselekszi, marad mindörökké." — Minden nap elveszett, el örökre, melyben Istennek nem szolgáltunk, melyben semmi jót sem cselekedtünk. J a v a i d és kin- cseid, gazdagságot és fényes állásod, mind-mind elmúlik és elnémul körülötted halálod óráján : csak ez egyetlen egyed marad ama rettenetes órában : lelked, és ezzel, a mi jót vagy roszat cselekedtél ! Cselekedeteid egyedül fognak követni az Isten itélő széke elé. Szeressétek tehát Istent mindenek fe- lett és felebarátotokat mint önmagatokat : ez a keresztény élet főtörvénye és összege. Krisztus szeretete fogja megmen- teni lelketeket az időben, és az időből átvezetni a boldog örökkévalóságba ! ! _%

* $

Végre te Hozzád emeljük fel szemeinket mindenható örök Isten, atyja az időnek és örökkévalóságnak ! Most, két év válutján, szent Fölséged előtt földre borulunk, és

megindult szívvel hálát mondunk mindazon megszámlálhat-O O lan jótéteményekért, szent kegyelmeid- és áldásaidért, me-

lyekben a lefolyt év alatt lelkünket és testünket részesíteni kegyes voltál ! Megilletődve rebegünk hálát, hogy az elmúlt évnek annyi esélyei, csapásai, annyi balsors között minden nagyobb veszedelem-és szerencsétlenségtől kegyesen megóvni

'•') Gal. 6 ; 7, 8. — ») Máté, 16, 26.

méltóztattál. — Valóban „az U r irgalma volt, — Hogy annyi baj és szerencsétlenségek között, melyek a lefolyt év- ben szegény hazánknak sok vidékét érték, „meg nem emész- tettünk mink is."^{1 4}) — Megszégyenülve és bánkódva bo- csánatot kérünk hibáink- és vétségeinkért, mulasztásaink- és hanyagságainkért, melyekkel az elmúlt évben sz. Fölsé- gedet megbántottuk. — A muló évnek alkonyán nem arra kérünk, hogy gazdagságot és bőséget adj, nem dicsőség- és méltóságokért, nem gyönyörök- és élvezetekért, hanem azért könyörgünk, hogy sz. malasztod által világositsd meg el- ménket, buzdistd, erősitsd akaratunkat, miszerint mindenha megismerjük — és cselekedjük is azt, ami Előtted kedves és ami nekünk lelki üdvösségünkre szolgál. Mindjárt most, az u j év küszöbénél, a Te dicsőségedre ajánljuk fel mindazt, ami jót vagy rosszat, örvendetest vagy szomorút fog számunkra hozni 1 És ha talán halálunk óráját is ez évre határoztad, ebben is egészen a te szent akaratodnak vetjük alá magun- k a t ; csak utolsó küzdelmünkben el ne h a g y j minket, és ne- engedd, hogy veled és sz. Fiaddal, Jézus Krisztussal, ki nem engesztelve muljunk ki, — kinek szent nevében zárjuk be az ó-évet és kezdjük az ujat, dicsérve e szent nevet most és mindörökké. Amen.

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.

B u d a p e s t , j a n u á r 2. A kegyelem uj éve. — A keresz- tény aera 1880-ik évét kezdtük meg. Ennyi éve, hogy az emberiségre az üdv forrása felfakadt és módja van, csak ő is a k a r j a földi és mulandó ugy mint mennyei és örök bol- dogságát megalapitani. Ezer nyolczszáz nyolczvan év a ke- gyelem évéből, melyet Isten végtelen irgalmából ajándéko- zott az emberiségnek, igen, csaknem 11) század, mily bol- dogságot varázsolhatott volna az átokteljes földre, mennyi bánattól és szenvedéstől menthette volna meg a társadalmat, mennyi örömszózattól visszhangozhatott volna meg e sira- lom völgyében is a föld, ha e hosszu-hosszu századokra nyúló időt valóban ugy fogta, ugy használta volna fel, mint a ke- gyelemnek ugyan annyi éveit, ha annyi századon keresztül, egyesektől elkezdve fel egészen a hatalom legfelső polczáig, kunyhókban és palotákban egyaránt mindenki egy gondo- lattól vezéreltetett, egy irányban működött volna, megva- lósítani t. i. az életben az evangelium isteni elveit ! Ezer- nyolczszáz nyolczvan év alatt, ha mindenki felfogva felada- tát, azon helyzetben, melyet az isteni Gondviselés szerint elfoglal, ha, mondjuk, mindenki az evangelium szellemében működött volna, felhasználva az isteni kegyelmet : képzel- hető-e, hogy volna család, község, vagy állam, melynek irányadója nem Isten törvénye lenne ? Képzelhető-e, hogy léteznék törekvés, mely a szellemet az anyagnak, az istenit az emberinek alárendelni a k a r j a ? Hogy a természetfeletti létrend ellen oly harcz folytattatnék, melynek áldozatul esik az emberiség földi és örök boldogsága ? Hogy létezhet- nék ellenszenv, valóságos ellenségeskedés azon isteni insti- tutio ellen, melynek első és főfeladata a világgal közölni az evangelium áldásait ?

Az emberi ész tévedései, a szenvedélyek hatalma mint két hatalmas akadály, az idők folyamában megakadályozták, hogy az emberiség az legyen, a minek az evangelium tana következtében lenni kellene, a mivé a kegyelmi évek alatt

Jer. sir. 3, 22.

lehetett volna; és még ma is,' vagy talán sokkal i n k á b b ma mint egykor, távol áll attól, hogy az evangelium emberi- sége, az evangelium szerinti társadalom legyen. A keresz- ténység ugyan eltörölhetlen bélyeget nyom még mai társa- dalmunkra is, épen ugy mint mély nyomokat h a g y o t t maga után a múlt századokban még ott is, hol az emberi tévédé-O 7

sek egy időre győzedelmeskedtek. De ki tagadhatná azt,hogy korunk mégis sokkal távolabb áll attól, a mi a keresztény- ség eszményiségét képezi, mint állott már a mult időkben ? K i tagadhatná, hogy korunknak ugy mint a múltnak meg vannak tévedései, szenvedélyei és a mi különösen feltűnő, hogy e tévedések és szenvedélyek sokkal hatalmasabbak mint a múltban voltak, az elméket és sziveket sokkal in- kább hatalmukban t a r t j á k , mint a múltban, és igy a szelle- mi pusztitás is sokkal nagyobb, mint a múltban? Vagyis, ki tagadhatná, hogy daczára a kereszténység ezer nyolczszáz nyolczvanadik évének, az emberiség kevésbbé keresztény, mint volt évszázadokkal ezelőtt ? Nem hirdettetnek-e ko- runkban oly tanok, melyek a pogány világból kölcsönöztet- nek, melyeket a lefolyt századok, daczára számos vallási tévelyeiknek, nem hirdettek? Nem észlelhetők e törekvések egyesek, társulatok, államok részéről, melyek a helyett, hogy az emberiséget az üdv forrásához vezetnék, attól elszakítani a k a r j á k ? A szellemek iranya bölcseleti, vallási, állami té- ren azt tanusitja, hogy az emberiség a pogánysághoz köze- ledik, a helyett, hogy mind inkább keresztényé lenni töre- kednék. Szóval az emberiség nem használta fel a kegyelem éveit ugy, a mint felhasználni lehetett, kellett volna.

Lehet-e, szabad-e, megengedhető-e az emberi társada- lom és minden egyes érdekének megfelelő-e, hogy ez a jövő- ben, a kegyelem ez uj évében is igy maradjon ? Lehet-e, sza- bad-e, hogy az emberiség a kegyelemez u j évében is a mult nyomdokain haladjon ? Nem, az emberiségnek nem szabad a megkezdett uton tovább haladnia. Az erkölcsi és anyagi nyo- mor, melynek az emberiség és hazánk is épen azon időtől fogva van kitéve, mióta a pogányság lejtőjére lépett, igen, az erkölcsi és anyagi nyomor, kell, hogy megvizsgálására és megfontolására birja az emberiséget azon oknak, mely őt ily kimondhatatlan nyomorba taszitotta ; kell, hogy szemei valahára felnyíljanak, és ha már épenséggel nem más szem- pontból, de saját érdekének szempontjából felismerje, meg- ragadja az eszközt, mely őt jelen helyzetéből megszaba- dítva azzá teszi, a mivé lenni kell, keresztény emberré és a társadalmat keresztény társadalommá ; kell, hogy az elme azon tévedéseit, a sziv azon szenvedélyeit, melyek nyomorá- nak minden téren okai, a keresztény igazság felismerése és a keresztény erények gyakorlása által helyettesítse ; kell, hogy ez átalakulást mindenekelőtt mindenki komolyan és egész elhatározottsággal önmagán valósítsa meg, honnan a családba, végre a társadalomba áthatva ez átalakulás, meg- kezdődjék azon üdvös reactio, melynek czelja a már hatal- masan terjedő pogány szellem tovább fejlődésének megaka- dályozása és végleges kiirtása.

Nem r i n g a t j u k magunkat illusióban arra nézve, mint- ha a szellemi fordulat, melyre az evangelium szellemében oly nagy szüksége van az emberiségnek, mintegy varázs- ütésre megtörténjék. A szellemi sebek sokkal mélyebbek, a tévely sokkal nagyobb mérvű, hogysem azt egy pillanat

t

alatt megszüntetni lehetne. Valamint a tévely nem egy- szerre lett ily hatalmassá ; valamint a mélység, mely t á r - sadalmunkat a kereszténységtől elválasztja, nem egyszerre lett ily nagygyá, mint minőnek azt lenni szemléljük : ugy a fordulat, a javulás sem történhetik meg egy pillanat alatt, annál kevésbbé, minthogy útját számos akadály állja. De lia egyrészt ezt tekintjük, ugy belátjuk másrészt azt is, hogy a jelzett irányban a kezdetnek meg kell történni, ha eredményhez akarnak jutni, ha azt akarjuk, hogy megmene- küljünk azon végzetes katastrophától, melynek küszöbén ál- lunk, melynek jelei napról napra mindinkább szemlélhetőb- bekké lesznek, szóval, ha elakarjuk magunkról hárítani Is- ten igazságos ostorát. Mi végből mi t. olvasóinkhoz fordu- lunk, azon kitűnő phalanxhoz, mely e lapok elvei osztja és kérjük, hogy mint mindez ideig tették,tegyék és pedig meg- kettőzött munkássággal tegyék ezután is,hogy érvényt szerez- zenek köreikben azon elveknek,melyek egy jobb jövő alapját képezni alkalmasak : ébresszék a szunyadozókat, erősítsék az ingadozókat, szerezzenek híveket a társadalomban a keresz- tény elveknek, szóval legyenek kezdeményezői az átalaku- lásnak keresztény értelemben, hogy meglássék, miszerint ez u j év a kegyelem éve, mert az emberek ez időt az evangé- lium szellemében használtak fel. E jobb jövőre való remény-

ben kívánunk boldog u j évet ! ^ S z a t m á r , decz. 25. A jwgányositás pokoli erőködései

daczára is keresztény marad a civilisait világ ; valaminthogy maga az emberiség ez idő szerint természeténél fogva ke- resztény ; amely része még nem az, feléje hajlik, csak ismernie kell a z t ; a mely pedig attól elpártolt, visszavágyik, visszatér hozzá, a kereszténységhez ; s valamint nem talál nyugalmat az emberi szív, ugy hányattatnak, vettetnek a népek és nem- zetek is, m ig, szerencsés révpartra vettődve, Krisztusban meg nem pihennek.

A világot a pessimismus szemüvegén át szemlélő el- fogultat lia egyéb bizonyíték nem vezérelné is az emberiség keresztény typusának fölismerésére, egyetlen jelenség, a nagy sürgés-forgás, mely Isten Fiának megtestesülése ünne- pét megelőzi, győzhetné meg őt az előhaladott világ keresz- tény jellegéről : amaz élénk tevékenység, mely nem csupán a család tűzhelyére szorikozva, szent áhittal s buzgó örömmel üli meg a kereszténység e magasztos ünnepét, a szent kará- csonyt ; de az emberi közlekedés mindennemű eszközeit is megragadja, hogy tudva vagy önkéntelenül bár, tanúskodjék a föld keresztény szinezetét illetőleg. A közlekedési forgalom karácsony körül oly nagy, mint soha egyébkor ; hogy na- gyobb városokban ez alkalomra külön posta-szabályzatot kell teremtenni és hirdetni ki ; s magának a fürge vaspályá- nak is dolgot ad ez alkalommal a sok Jézuska-ajándék tova-

röpitése.

E gyors vaspálya hozta meg nekünk is, hosszabb tá- vollét után, a legkedvesebb karácsonyi ajándékot, melylyel fninket, szatmáriakat, az isteni Gondviselés megáldott, leg- kegyesebb püspök-urunk s főpásztorunk drága személyében, ki az országos gondoktól menekülve, vidám egészségben érkezvén meg körünkbe, a karácsony örömeit fokozá az ál- tal, hogy az ünnep első napján, daczára a kegyetlen hideg- nek, személyesen végzé, fényes segédlet mellett, az uj disz- ornatusban az isteni tiszteletet s hirdeté Istennek öröm-igé-

jét, a rosz kutforrásának s egyszersmind gyógyszerének megjelölését tűzvén ki missió-szerü magasztos beszéde tár- gaul. Megemlité, hogy a pogány hajdankorban a jó és rosz közötti ellentét magyarázatául két istenséget állítottak fel a bölcsek : a jó s a gonosz szellemet, melyek folytonos harczban tusakodnak egymás ellenében. A pogányságot ne- gélyző jelenkori tudósok (?) ellenkezőleg a jó és rosz közötti külömbséget nem létezőnek, csupán képzeletinek s pusztán elnevezettnek leani vitatják.De ebből az emberi viszontagsá- gok esélyeit csak ugy nem képesek megfejteni s a sebzett szivre gyógyirt találni s nyújtani, mint ama néma Sphynx a pogány imolák küszöbén. Oda mutatott a megyőző- dés hangján a figyelmet lekötni s a szivet fogva tartani oly igen értő nagy szónok, — a rosznak valódi kutforására, az eredeti bűnre, mely megbontá az egyensúlyt a szellem s az érzékiség között, megfosztá az embert természetfölötti aján- dékaitól s átszállott, Istennek megfoghatatlan Ítéleténél fogva, ivadékról ivadékra ; hisz a mit ősapánk elvesztett, jegyzé meg oly meggyőzőleg a magas szónok, azt nem hagy- hatá utódainak örökségül. Aztán rámutatott a rosznak gyógyszerére, a megváltásra s ennek kezdetére, a megtestesü- lésre.— A mély csend, a feszült figyelem, a megindulás jelei, a könyek, mindannyi tanúi valának azon nagy hatásnak, melyet a szent beszéd a hallgatók keblére tőn.

Az ünnep előestéjén a város kath. nevelőintézeteit, nevezetesen az irgalmas szüzek zárdáját látogatá meg ő méltósága.

A karácsonyi örömünnep alkalmából a helybeli leves- osztó intézet j a v á r a száz forintot, a nőegyletnek, a szegé- nyek segélyezése végett, szintén száz forintot s a tanítóképző intézet növendékeinek ötven forintot méltóztatott ő méltó- sága kegyesen ajándékozni; a mely példa által folelkesiilve a káptalan, a városi hatóság utján, a nőegyletnek szintén 100 ftot, a helybeli kath. kaszinó által meleg étellel ellátandó szegények részére pedig 40 ftot ajánlott fel. r. I.

Róma. A szent atya karácsonyi beszéde, melylyel a bí- bornoki testület hódoló üdvözletére válaszolt. — Szivesen fo- gadom a karácsonyi ünnepek alkalmából a bibornok ur ál- tal a szent collegium nevében kifejezett jó kivánatokat, me- lyeket a keresztény béke fönséges eszméi sugalnak. Bizo- nyára, ezen örvendetes ünnepen, ránk nézve a legjobb kívá- nat az, mely a békét hirdeti, s egyszersmind ez felel meg leginkább korunk szükségletének. Az isteni Megváltó is, ki a békesség fejedelmének neveztetik, születése idejeül azt a pillanatot választotta, midőn a háború zavarai lecsillapod- tak és az angyalok serege által tudatta a világra jövetelét és ugyancsak általuk hirdette a békét. Ha mindig érezhető volt ezen béke szüksége, ma még inkább érezhető, mint bibornok ur azt kiemelte.

Ma heves megtámadásnak vannak kitéve a kath. egy- ház tanai, tekintélye és providentiális hivatása a világon ; ma meg. vannak ingatva a társadalmi rendnek legmélyebb alapjai, belső zavarok zaklatják, roszakaratu és vakmerő egyének végső romlással fenyegetik ; ma a családi kötelékek meglazultak, fölbomlott a hitves társak közti összhang, a gyermekek nem ismerik többé az engedelmességet.

Aggódó lelkünket megszabadítja, közös reményeinket föléleszti az Ur születésének emléke, mely a jóslat szavai

tur in diebus E i u s j u s t i t i a et a bundantia pacis. És valóban, egyedül ő adhat valódi és teljes békét, azt a békét, mely- nek alapját a rend, az igazság és az igazságosság képezi ; a katholika egyház pedig, melyet a Megváltó hitvesévé és az igazság mesterévé tett, legbiztosabb őre és védője az igaznak.

A jelenben is fenséges és vigasztaló látmányt nyújt, mint őrzi meg a kath. egyház az általános visszavonás kö- zepett is egységét ; s valamennyi ország és vidék püspökei- nek egyetértése a szentszékkel, továbbá a klérus, a nép és a főpásztorok közti összhang a mi napjainkban is fényesen ragyog.

Az egyház ellenségeinek merényletei sikertelenek, hiába kisértik meg ez egyetértést megszakitani vagy za- varni ; mesterkélésök, Isten ségitségével, meghiusul, sőt el- lenkezőleg elősegíti a nyáj és a pásztorok mennél szorosabb csatlakozását a legfőbb pásztorhoz és az apostoli székhez.

A béke kincseiben bővelkedő egyház a könyörületes- ség által inditva élénken óhajtja, hogy e becses gyümöl- csökben mások is részesüljenek, s isteni Alapitójának pél- dáját követve, mig egyrészt, nem hajtva a csábitásokra, rendithetlenül védelmezi az igazságot, másrészt szerető anya módjára fölkeresi az eltévedteket és az üdvösség aján- dokaival megkínálja még ellenségeit is.

És mi a Gondviselés átkutathatlan határozatából meg- hivatván az egész keresztény család kormányzatára, Isten kegyelméből mindig ébren fogunk őrködni az egyház és a római szék szellemi és világi jogai fölött ; ennek szentel- j ü k gyönge erőnket és egész életünket. De ugyanekkor meg- szánván a tévelygőket és lelkesittetvén azon élénk óhaj ál- tal, hogy azok is részesüljenek a javakban, melyeket a Meg- váltó hozott a földre ; apostoli könyörületességgel tárjuk fól karjainkat számukra és fólhivjuk őket, térjenek vissza a Megváltóhoz. O benne talál nyugalmat a zaklatott és üdvöt a megromlott sziv ; O benne az evangeliomi tanok világánál helyes útra j u t a tévelyek és a hamis tudomány tömkelegében eltévedt ész, és fölleli a tudományt, mely Krisztustól a kegyelem szerzőjétől származik, és melyet az értelem és a hit sugarai bámulatosan világitanak iueg.

És itt, ez alkalommal, lelkünk mélyéből köszönetet mondunk az Urnák, hogy eddigi fáradozásunk sem volt eredménytelen, amennyiben legutóbb a világ összes püspö- keihez intézett szavuuk, melylyel figyelmöket fölhívtuk a keresztény bölcseletre, mindenütt összhangzó hódolattal fo- gadtatott. Nagy vigasztalásunkra szolgál ez, és alapos okot ad, hogy jó reményeket tápláljuk az emberi társadalom sorsáról, mert visszatérve Krisztushoz és az igazság ösvé- nyén haladva az egész világ eljut a békéhez . . . Delectabi- tur populus in pulchritudine pacis.

Újból köszönetet mondva a bibornoki collegium jó kivánataiért, részünkről szintén minden jót kívánunk a sz.

collegium valamennyi tagjának és kiváló rokonszenvünk zálogául lelkünk mélyéből apostoli áldásunkat adjuk.

Benedictio Dei etc.

X A fensöbb keresztény bölcsészet védelme. E czi- met is lehetett volna adni a következő műnek : Die Philo- sophie der Vorzeit, vertheidigt von Joseph Kleutgen, Pries- ter d. Gesellschaft Jesu. 2. javított kiadás, Innsbruck, Rauch 1878/9. 2 köt. nagy 8-ad rét 862 és 920 lap, 18 márka.

Mióta X I I I . Leo Aetemi Patris kezdetű encyctikáját a bölcsészeti tanulmányokat emeléséről kiadta, és de már az előtt is, számos mü jelent meg, melyek czélul tűzték ki az anyaszentegyházban kifejlett bölcsészet ismeretét közvetí- teni. Az egész világ kath. ker. bölcselőinek összhangzó Ítélete alapján mindezek közt az első helyet foglalja el a fennczimzett, nem ugyan terjedelme s az egész bölcsészeti tananyag felölelése által, mert nemis tankönyv, — hanem a legvitásakb kérdéseknek, melyeket az ujabb speculatio össze- bonyolított, minden oldalú és aquinói sz. Tamás mindent át- ható s tisztán látó elmeélére emlékeztető világossággal való

D DO kifejtése által. Midőn a hatvanas évek elején először megje- lent, azonnal korszakot alkotónak nevezte el a competens itészet a bölcsészeti és hittudományok történetében. És ez csakugyan valósult is. Nem egy tekintetben mondhatni, hogy e mű úttörője volt a pápai encyclikának. Szerző már régóta Rómában lakik, mint a sz. szék egyik legtekintélye- sebb tanácsosa főleg a bölcsészeti kérdésekben.Mennyire felel meg az általa képviselt irány a szent atya intentiónak, mu- tatja, hogy ö szentsége Kleutgen atyát a Collegium roma- nuba tanulmányi felügyelővé nevezte ki. Ebből látszik, hogy az egyház feje azt a felfogást, melylyel Kleutgen atya aqui- nói sz. Tamás tanait védi és fejtegeti, tartja helyesnek és correctnek. Kleutgen atya a szigorúbb thomistak közé tar- tozik. Jelzett műve a legremekebb művek egyike, melyeket a jelen század felmutat.

VEGYESEK.

— Rómából írják a Havas-féle ügynökségnek, hogy a zsinat sz. congregatiója már megindította a Manning bibor- nok által eléje terjesztett ügyet, annak kijelentése iránt, hogy Angolországban a szerzetesi testületek azon püspök joghatósága alatt legyenek, kinek megyéjében vannak. A szerzetesi testületek az ellenkező elvet védik, mely pápai határozatokon alapszik. A zsinat congregatiójában mind a két fél támogatásra talál. Manning bibornok ezúttal szán- dékosan nem jön Rómába, nehogy az mondassék, hogy a kérdés eldöntésére befolyását kizsákmányolta.

— Herczeg-Prímás ő emja, mint az ,Uj Eszt.'-ban ol- vassuk, a pozsonyi Ínségesek számára 3000 ftot méltóztatott nagylelküleg adományozni.

— A budapesti tud. egyetem hittudományi kara dr Keszler Ferencz szatmári kanonokot, a főt. szatmári püspök ur a latere kanonokját, dr Podraczky István, rozsnyói kano- nokot, papneveidei kormányzót és hittanárt, dr Kozma K á - roly, egri főmegyei cz. kanonokot, papneveidei kormányzót és hittanárt, dr Rapaics Raymond, egri főmegyei áldozárt, papneveidei alkormányzót és hittanárt kebelezett hittudo- rokká választotta.

— A czár nem is ember. Ezt nyilván hirdetik róla a szolgalelkek. „Tudják meg a társadalmi rend és béke ellensé- gei, az orosz nép ellenségei,— ezt irta a moszkvai merénylet alkalmából egy odessai lap, — hogy ez utóbbira nézve a mennyei és a földi czár . . . testvérek."

Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő : fíreznay Béla, hittudor, k. m. tud. egyetemi ny. r. tanár.

Nyomatott Budapesten, 1880. Kocsi Sándor nyomdájában, Muzeum-körut 10. sz. alatt.