Budapest, január 9. A liberális aera gyümölcsei. — A liberalismust 1867-ben nálunk is inaugurálták nagy pompá-val. Még nagyobb dicsénekkel mutatták be az országnak.
Magasztalták, mint a haladás egyedüli emeltyűjét, mely a nemzetnek valóságban fogja meghozni az Eldorádót. És a nemzet hitt, hitt legalább is hasonlíthatatlanul nagy rész-ben a szép és magasztaló szavaknak. A különbség legfellebb csak az volt, hogy a liberalismus a nemzetben fokozat sze-rint különbözött. Yolt liberális, liberálisabb és legliberali-sabb párt és csak kevesen találkoztak, kik más mint liberá-lis nézetben voltak. A nagy nevek nimbusa, a nagy sza-vak hatása, és valljuk meg, hogy egy részben a nemzet hajlandósága is az u j dolgok iránt, mind ezek hatalommá emelték a liberalismust úgyannyira, hogy azoknak, kik másképen gondolkoztak, a nagy szabadság miatt mocczanni sem volt szabad, ha csak magokat az általános liberális sajtószabadság türelme által agyonzuzatni nem akarták.
Szegény Magyarország, szegény egykor boldog h a -zánk! Nem gondoltad, nem hitted, hogy legnagyobb ellen-ségedetfogadod be, midőn megengedted,hogy a liberalismus falaid közé bevonuljon; nem gondoltad, hogy azon g y ü m ö l -csöket termi meg számodra a liberális aera, melynek kese-rűségét, Isten tudja, mikor hevered ki. Vagy kihevered-e egyáltalában valaha ? Igen, keserű gyümölcsöt termett h a -zánkra a liberalismus, épen ugy, mint a külföldre, mert természetét nálunk sem tagadta, nem tagadhatta meg. Oh erre az időszakra, mióta a liberalismus üli hazánkban or-giáit, minden becsületes hazafi csak fájdalommal tekinthet ! A legfőbb baj azonban mégis, mit a liberalismus a nemzet-nek okozott, hogy erkölcsét megrontotta. Vagy honnan ma-gyarázzuk meg azon kimondhatatlan corruptiót, mely a nemzet minden rétegében otthonos, és jegyezzük meg, hogv csak azóta, mióta a liberalismus uralkodik nálunk ? Nap-nap után alig olvashatunk másról, mint csalás, lopás, sik-kasztás, megvesztegetésről. Áldani lehet a napot, midőn nem mondjuk, hogy scandalumról nem értesül a világ, hanem, midőn nagy scandalum hirét nem hallja, és pedig nem a nemzet alsóbb, hanem felsőbb és művelt köreiből, melyek mégis tanultak valamit, kikről nem lehet mondani, hogy nevelésben nem részesültek. Nincsen többé biztonság oly helyeken sem, oly embereknél sem, kikre a nemzet eddig egész bizalommal tekintett. E bizalom a tapasztalt esemé-nyek után tökéletesen megrendült, mert nem lehet tudni, hogy a kikben eddig a nemzet bizott, nem állanak-e a libe-ralismus hatása alatt, és kiben tegnap bizott, nem csalatko-zik-e meg benne a következő napon; és minhogy csak azok tekinthettek nyugodtan a jövőbe, kik a liberalismusnak hódoltak, erkölcsi pusztítását kiterjesztette a liberalismus oly körökre is, melyeknek kötelességük lett volna az er-kölcsrontó liberalismus megakadályozása. Ezek is, látva, mi minden sikerül ez aera alatt, az általános liberális mania befolyása alatt, elvesztve a biztos iránytűt, a liberalismus-hoz szegődtek, liberálisok lettek, miáltal a liberalismus jel-lemrontó természete is constatálva van, és a nemzetre e
te-keresztül lesz képes magát ismét összeszedni, feltéve, hogy sikerülni fog magát a liberalismus befolyása alól emancipálni.
A liberalismus megrontotta a nemzet jellemét, megron-totta erkölcseit, mert elvette lelkiismeretét. Lehetett-e ez máskép, vagy nem épen igy kellett-e mindennek történni ? H a visszatekintünk a történt dolgokra, ugy be kell valla-nunk, hogy a nemzet corruptiója csak természetes követ-kezménye a liberalismusnak, ez annak szülője. A liberalis-mus nem ismer természetfeletti létrendet, nem hisz egy ily létrend alkotójában : mi természetesebb tehát, mint hogy nem levén hite, nincsen erkölcse sem, nem hisz az Istenben, nem hiszi, hogy Ennek egykor számot kell adni minden tetteiről ; és igaz tetteit ù ezen hite, vagy inkább semmi hite sem rendezi be, attól tartva legfeljebb, nehogy tettei, melyek a büntető codex paragraphusába ütköznek, valami-képen napvilágra jöjjenek. A liberális ember lelkiismerete a büntető codexen-kivül magát kötve semmi által sem hi-szi, mert szerinte olyan másféle kötelező törvény nem léte-zik. A liberális aera óta elkövetett csalások, lopások, sik-kasztások, melyek ezer számra mennek, fényesen illustrál-ják a liberális morált és mást nem mondhatunk, mint hogy
ezek az erkölcsök egész világításba helyezik a liberális hitet is. Elborzad az ember a liberalismus e theoriája és praxisa felett, de a tények tények maradnak mindig, melyeket so-phistikával kétségbevonni, tagadni lehet, de megcsúfolni nem lehet. H a most elgondoljuk, hogy ez a liberális vallási theoria annyi éven keresztül uralkodik ; ha elgondoljuk, hogy a gyakorlatban annyi éven keresztül űzetik, — űzetik a legtöbb esetben olyanok által, kik a nemzet előtt nevük, állásuknál fogva tekintélyben, tiszteletben állottak : lehet-e csodálkozni afelett, hogy e theoria és praxis az alsóbb léte-gek által is mint egyedül helyes és szabad fogadtatott el, szóval, hogy a liberalismus által okozott corruptio általá-nos lett, és hogy a nemzet erkölcse, jelleme veszedelmes mó-don megrontatott. Azt hisszük, hogy ez oly természetes következmény, hogy inkább afelett lehetne csodálkozni, ha e következmény be nem állott volna.
E már mélyreható bajnak csak egyetlenegy orvossága van, ha t. i. a nemzet visszatér őseinek hitéhez és erkölcsé-hez. A magyar ember szava, Ígérete egykor többet ért, mint, fájdalom, napjainkban a liberális ember által a legünnepé-lyesebb módon kiállított okmány, vagy ami még megren-dítőbb és helyzetünkre a legvilágosabb, mint a liberális ember által letett es/cti.Soha annyi esküdözés nein történt mint napjainkban, és mégis legkisebb a bizalom ; mert a régi ma-gyar ember tetteit a vallásosság, az Istenben való hit vezé-relte, mig mai nap irányadó a liberalismus, melynek sem hite, sem erkölcse. Adjátok, ismételjük, adjátok vissza a nemzetnek ősei hitét és akkor elfognak tűnni köréből a li-beralismus erkölcsei, vagy helyesebben mondva, erkölcste-lenségei, akkor nem lesz többé ok panaszkodni a minden-napi lopás, csalás és sikkasztás felett, vissza fog jönni ismét az idő, midőn a nemzet világszerte ismeretes jelleme és be-csületessége példányképül fog szolgálni másoknak. Szóval : félre a liberális aerával, és legyen ugy mint régen volt! [
Szombathely. Főpásztori szózat az uj év alkalmából.
— A viszontagságteljes 1879-ik évnek végére jutottunk és
tudná megmondani ? Prudens f u t u r i temporis exitum calli-ginosa nocte premit Deus. Sötét a fátyol, mely a jövendőt takarja s nem áll hatalmunkban azt föllebbenteni. Nem is szükséges. Kifogyhatatlan szerettetel őrködik fölöttünk a mennyei Atya, bizzuk bölcseségére sorsunk intézését. Le-gyen mindenben az ő szent akaratja, miképen mennyben azonképen itt a földön is. Mindig azt akarjuk, amit ő akar, ugy akarjuk, amint ő akarja, azért akarjuk, a miért ő akarja.
Igy lesz az legjobban, sőt igy lesz az egyedül jól. A mi föla-datunk, hogy „a hivatáshoz, melyre hivatva vagyunk, mél-tólag j á r j u n k . " (Efez. 4.1.) „Legeltessük az Istennek reánk bizott nyáját, gondot viselvén nem kényszerűségből, hanem szabad akaratból Isten szerint, sem a rut nyereség kedveért, hanem jó szándékból ; sem ugy mint uralkodók az U r örök-ségén, hanem példája levén a nyájnak szivből." (sz. Péter I.
5. r. 2. 3.) „Hirdessük az igét, legyünk rajta alkalmas és al-kalmatlan időben, intsünk, kérjünk, dorgáljunk teljes türe-lemmel és tudománynyal." (sz. P á l I I . Tim. 4. r. 2.) Szol-gáltassuk ki a kegyelem eszközeit szent félelemmel, aláza-tossággal és égő buzgalommal, járuljunk a kegyelem oltárá-hoz elszolgálni a szentséges szent Mise-áldozatot elevenekért
ö O
és a holtakért; szentséges Atyánkért Krisztus földi hely-tartójáért, az apostolok fejedelmének utódjáért és apostoli királyunkért, kettős a n y á n k é r t : az egyházért s hazáért, kér-vén az Istent : hogy ő, kitől a szent kivánatok, helyes taná-csok és igaz cselekedetek vannak, adja meg szolgáinak a békességet, melyet a világ nem adhat ; hogy sziveink paran-csolatainak meghódoljanak, a háború rettentései eltávoli-tassanak és Ö az oltalma alatt nyugalmas idők legyenek (Rituale.)
És mert mindnyájunk meggyőződése szerint az iskola a templom előcsarnoka, s a kié az iskola, azé a jövő, ernye-detlen szorgalommal gondozzuk mindnyájan, egyet sem véve ki, az iskolát, s az oktatás és vallásos nevelés előmozdítására tegyünk meg mindent, de mindent, a mi tehetségünkben áll. Lebegjen előttünk Megváltónk példája, kinek maiasz-tos ajkairól hangzottak a szavak : „Hagyjátok a kisdedeket hozzám jőni, és ne tiltsátok őket ; mert ilyeneké mennyek-nek országa." (Math. 19, 34.)
Főpásztori megelégedéssel jelenteni ki, hogy iskoláink rendezése a lefolyt években szépen előre haladt, a kath. tan-ügy püspöki megyém területén örvendetes lendületet nyert.
De mivel még mindig vannak hiányok, melyeket pótolni, kivánni valók, melyeket teljesiteni kell, mivel épen a tan-ügy az, mely folytonos jóakaratú tevékenységet kiván, és épen ez a tér az, melyen megállapodni nem szabad, fogad-j á k megyém tiszteletreméltó lelkipásztorai, Krisztusban sze-retett munkatársaim, szokott megszivleléssel ez irányban hozzájok már több izben, ezúttal is intézett főpásztori intel-memet és atyai kérelintel-memet az iránt, hogy az iskolaügyet szeretettel karolják fel, lankadást nem ismerő buzgósággal teljesitsék e részben kötelmeiket. — Különösen lelkészkedő papjaimnak, mint egyúttal iskoláink igazgatóinak és isko-laszéki elnököknek, a tanítókkal való közlés végett, a kö-vetkező rendeleteket ajánlom figyelmükbe:
1. A vallás- és közokt. m. kir. minisztériumnak julius 17-én 19,046. és nov. 6-án 29,423. sz. a. kelt leiratai
értei-2 3 mében, mindazon tanitók, kik 1868-ik óta alkalmaztattak, de képesitési okmánynyal nem birnak, ha ezt egy év alatt
meg nem szerzik, állomásaikról elmozdittatnak.
H i v j á k fel komolyan, saját maguk érdekében, a netán ezen osztályba tartozó tanitókat, kiknek névsora egyébiránt az esperes urakkal már közölve van, hogy használják fel a bekövetkező évet a legnagyobb szorgalommal önképzésükre s rajta legyenek, hogy a képesítő vizsgát az év végéig mul-liatlanul letegyék, mert ellenkező esetben a fennemlitett ma-gas leirat értelmében kénytelen leszek őket állomásukról elmozdítani. Figyelmeztessék egyúttal emiitett tanitókat, hogy a magánképesitési vizsga letehetésére szükséges enge-dély kieszközlésére a magas ministeriumhoz czimzett s kel-lően felszerelt kérvényeiket felterjesztés végett hozzám ide-jekorán beküldjék.
2. Az 1879. évi X V I I I . tcz. a magyar nyelvtanítását minden népiskolánál kötelezőleg elrendeli. Ámbár a törvény hozatala előtt a nem magyar ajkú iskolákban a magyar nyelv tanítását elrendeltem s szeretettel felkértem lelkész-kedő papságomat, hogy ebben a tanítóknak lehetőleg segéd-kezet nyújtsanak, és kedves tapasztalásból tudóm, hogy az
•eddigi fáradozást több helyen nem kis siker koronázta ; most midőn erre országos törvény is kötelez, újból felkérem lel-készkedő papjaimat, hogy kettőztetett buzgalommal azon legyenek, miszerint a gondjaikra bizott iskolákban a ma-gyar nyelv mennél nagyobb sikerrel taníttassák. Részemről is kész vagyok segédkezet nyújtani arra, hogy a magyar nyelv tanításában nem eléggé jártas, vagy épen járatlan tanitók javára Vasmegye tekintetes közönsége által nagylel-kűen kezdeményezett póttanfolyam még a jelen évben meg-tartható legyen, mire nézve kötelező intézkedésemet annak
idején közzé fogom tenni.
3. Vasmegye tek. közigazgatási bizottságának decz.
3-án tartott ülésében 1443. sz. a. a hozott határozata kap-csán az országos nyugdij ügy rendbentarthatása végett
meghagyom a Vasmegye területén fekvő kath. iskolák is-kolaszékeinek, hogy az előfordult tanitó változást 187ő8 tanévtől kezdve, a múltra nézve jan. 21-ig, a jövőben pedig
•a tanitó halála vagy végleges eltávozása, az u j tanitó me-gérkezésétől számitott 21 nap alatt a községi elöljárónak írásban bejelentsék, ki azt tovább jelenteni bírság terhe alatt van kötelezve.
4. Szigorúan meghagyom a kath. iskolaszékeknek, hogy semmi szin alatt meg ne engedjék, az 1868. évi X X X V I I I . tcz. 137. §-val ellenkező azon eljárást, miszerint a tanitók maguk mellé, akár, hogy saját teendőiket reájuk ruházák, akár, hogy őket a tanitói hivatalra előkészítsék, gyakornokokat fogadjanak fel, és ha valamely iskolában ily yyakornokok volnának, azokat rögtön eltávolítsák.
London. Manning bibornok az iskola kérdésről nem régen ismét nevezetes nyilatkozatot tett az itteni Hammer-smith-féle tanitóképző intézetben tartott dijkiosztás alkalmá-ból. O eminentiája személyesen nem jelenhetvén meg, magát püspök-segédje által képviseltette, kit Ripon marquis a nagynevű konvertita kisért. Manning bib. távollétét követ-kező levél által pótolta.
„Fájdalommal látom magam,úgymond, az utolsó pilla-natban kényszerítve eltérni szándékomtól,hogy jelen legyek a
szűz Máriáról nevezett tanintézet díjkiosztásán. Meg kell elégednem azzal, hogy megirom, a mit mondani akartam.
Minden éo uj bizonyítékot hoz az iránt, hogy Angolország és Európa jövője az iskolákban lesz eldöntve, és hozzá adhatom : a szegények iskoláiban-, mert igaz ugyan, hogy a kik felsőbb tanintézetekben nevekedtek, értelmi fensőbbségök által ve-zérszellemek lehetnek; mindazáltal mégis a szegények ké-pezik a nemzeteket és népeket s utoljárá is a tömeg az, m e l y a társadalom mérlegét egy vagy más oldalra lenyomja.
H a a nép a kereszténységen kivül nevekedik fel, a k e -resztény E u r ó p a s a ke-resztény Angolország megszűnt lé-tezni. Részemre tehát nagy öröm és hálával veszek tudomást, hogy daczára a törvényhozás ellenkező befolyásának, kilencz év óta, az angol nép akaratát oly erélylyel fejezte ki, melyet félre nem lehet érteni, az iránt, hogy gyermekeinek vallásos nevelés adassék.
Öröm látni, hogy a Francziaország és Belgiumban a népiskola szent jellegének teljes eltörlése végett (desacra-tion) hozott törvények erőteljes ellenállást keltettek s ha-talmas visszahatást szültek a franczia és belga népnél a ke-resztény nevelés érdekében.
E z t a tettet kell nektek követnetek s folytatnotok védelmezni. Szerencsés vagyok értesülni, hogy ezer és ezer jól képzett tanitó, erősen ragaszkodva hitökhöz
munkál-kodik Angolországban katholikus örökségünk javára, s hogy nemsokára ott fogtok velők találkozni a műveltség és harcz terén.
Az ő felsége kormányának iskola-felügyelői által a d o t t kitűnő jelentés igen nagy megelégedésemre szolgált. E l -mondhatom, hogy a katholikus tanitóképző iskolák egy cseppet sem állnak hátrább más iskoláknál, s hogy tanitók és iskolák tekintetében mi oly folytonos és gyors haladást tettünk, hogy daczára kedvezőtlen helyzetünknek általában, nem sokára, e tekintetben, senkinél sem fogunk hátrább áll-ni Angolországban." O ö
A bibornok ezen leveléhez fényes és alapos megvilágí-tásul szolgált azon beszéd, melyet Ripon marquis mondott, — a kath. egyház e nagy meghóditottja s nagv nyeresége a sza-badkőművesség és protestantismussal szemben, ki miután megtérése előtt több évig, mint a királynő magántanácsosa, az egyesült királyság közoktatásának elnöke volt, most épen oly alázatossággal mint kitűnő szakismerettel a kath. sze-gény iskolák bizottságát kormányozza.
Ripon marquis a többi közt így szólt : „Kiemelek ő eminentiája leveléből egy helyet, hogy szemeik előtt fel-tüntessem azon előnyöket, melyekkel önök (tanitók) birnak, melyet mi katholikusok angol hazánkban bírunk és köteles-ségünk védeni azon oldalról, melyet a jelen körülmények közt nem lehet elégé kiemelni és hangsúlyozni.
O eminentiája érintette az ügyek állását a kath. okta-tásra nézve, a mint az más országokban létezik. Véletlenül épen ma olvastam egy belgu beszédét, melyet a lillei kath.
congressuson mondott Francziaországban. Szónok megható o o o képet rajzol a nehézségekről, melyek ellen a kath. t a n ü g y
-nek az ő hazájában harczolnia kell s azon erőlködésekről, melynek felette diadalt áratni akarnak. Az ügyek ily ál-lása, melyet nemcsak Belgiumban, hanem különböző mér-tékben Franczia- és Olaszországban s egyebütt is
tapaszta-— engem mindenekelőtt arra indit, hogy kifejezzem hálán-kat első sorban a végtelen jóságú Istennek, azután pedig kormányunknak az előnyökért, melyekben mi más országok katholikus hiveihez képest részesülünk. (Tetszés.) Kétség-kívül nekünk is van miért panaszkodnunk. Küzdenünk kell az akadályok- és hátrányokkal, melyek kissebbségünkkel járnak ; de minden angol szeret valamiről panaszkodni, s ha
van erre okunk, elévülhetetlen kiváltságunkkal élve, mint britt polgárok zugolódunk. (Nevetés.) De ha a külső országok állapotait szemléljük, azonnal belátjuk, mily kevés okunk van itthon panaszkodni. Lássuk például, mi történik Bel-giumban. A katholikusok egyszerre azt vették észre, hogy a törvényhozásban történt változás következtében
kényte-lenek voltak az ország területén u j kath. iskolákat alapitani, melyeket a hivek saját költségükön kénytelenek felállítani és föntartani. Az ügyek ily állásánál, ha jól figyelembe ve-szitek, mily bőkezüleg segélyezi a kormány főképen a ka-tholikus oktatást, azt hiszem, meg fogtok arról győződni, hogy előnyben vagyunk oly hitsorsosaink felett is, kik kn-tholikusnak nevetett országokban élnek. Határozottabban katholikus jellegű intézet nem is képzelhelő, mint a mely-ben ma megállapodtunk ; és íme, a költségek háromne-gyed részét a kormány viseli. A nehézségek közepette, melye-ket az egyháznak le kell győzni, kétségkivül bátorításul szolgál ez reánk nézve, hogy megmutassuk erőslelküségün-ket és állhatatosságunkat. Azonban ugy hiszem, az idegen országokban történtekből más tanulságot is vonhatunk. Mi angol katholikusok nem érdeklődünk eléggé külső
hitsorsa-o hitsorsa-ohitsorsa-o ink ügyei iránt, figyelmünket túlságosan saját dolgainkra
l'orditjuk. Nekünk már vannak kizárólagosan kath. iskolá-ink, melyeknek föntartásához a kormány bőkezüleg hoz-zájárul.
„Az idegen katholikusok természetesen ide fordítják figyelmüket ; a szabad Angolországra mutatnak és hangoz-tatják, mit tesz a katholikusok neveltetése értekében, de e hivatkozás sikere a fölhozott intézkedések mikénti kivitelé-től függ. H a azt lehet elmondani, hogy ez ország kath. is-kolái érnek annyit, mint a protestáns iskolák és azok a me-lyeket az iskolai ügyek közegei fölállítanak; ha ellehet mon-dani, hogy iskoláink tanítványai méltó helyet foglalnak el a
versenyben, melyben részt vesznek : akkor a mi példánk a continensen élő testvéreinknek nagy segítségére fog szol-gálni az általok folytatott nemes küzdelemben, és ugyanez-által nagy kötelességet fogunk leróni maga, az angol nem-zet iránt." ( Z a j o s tetszés.)
IRODÁIM.
A vallásbölcsészet tankönyve. Lehrbuch der Reli-gionsphilosophie von dr Alb. Stöckl, Domkapit. u. Prof. an der bischöfl. Akademie in Eichstätt. 2. bővitett és javított
kiadás. 1879. Mainz, Kirchheim. V I I I . 236 lap.
Daczára korunk mindenre kiterjedő búvárkodásának s tud.
törekvéseinek, alig van valami, a mit kevésbbé igyekeznének, főleg épen a tudós és művelt körök, alaposan ismerni, mint
azt, a mire épen korunknak van legnagyobb szüksége, — a vallást. E z t igyekszik a nagyhirü szerző előttünk fekvő mü-vében, különös tekintettel a tanuló ifjúságra, megvilágítani s ez által a további tanulmányozásra e téren az alapot meg-vetni s egyszersmind serkenteni. A vallásbölcsészet fogal-ma és felosztásának kifejtése után, szerző az első részben szól a vallás lényeges alkatelemeiről, a másodikban a pogány vallásokról, a harmadikban megismerteti a kinyilatkozta-tott vallást, — folytonos tekintettel korunk ellenkező téve-lyeire. Daczára, hogy czimén tankönyv áll, nemcsak az is-kolában használható, hanem használhatja, és pedig nagy hasszonnal bárki, — az egyházi szónok és hittanár épen ugy mint bármely művelt világi, ki a vallásról felvilágosí-tást s józan irányeszméket óhajt szerezni.
= Beküldetett: Isten Igéje szent beszédekben. Szer-keszti: Fábián János, esztergom-vizivárosi plébános. V. év-folyam. 1. fűzet. Tartalom: l . U j év napján — 2. Újév után való vasárnap. — 3. Vízkereszt ünnepén. — 4. Vízkereszt után I. vasárnapra. — 5. Jézus sz. nevének ünnepére. — 6. Hetvened vasárnapra. — 7. Hatvanad vasárnapra. — 8. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepére. — 9. Ötvened vásárnapra.
VEGYESEK.
— Kóma. Az „Aurora" jan. 3-i számában „Bismarck és a Vatikán" czim alatt egy czikket közölt, mely általáno-san feltűnt. Mindenek előtt constatálja e czikk, hogy a né met kanczellár a Vatikánnal kezdett tárgyalások fonalát Hübler ur által ismét felvétetni fogja. (Ezt berlini hirek is megerősitik. Ezek szerint Stolberg gróf és Puttkamer e na-pokban a Rómával folytatott tárgyalások ügyében kihallga-táson voltak a császárnál. Hübler titk. tanácsos jelenleg Benlinben van, hogy ujabb instructiókat szerezzen és Jaco-bini prouuntiusnak a porosz kormány megállapodásait meg-hozza, ki azokkal egyenesen Bómába fog utazni. í g y a ber-lini hír, a mint azt az ,Augsb. Postzeit.' előadja. De folytas-suk az ,Aurora' czikkének ismertetését.) Az ,Aurora'e tény-hez következő fejtegetést f ű z : „Vájjon jó véget fognak-e
— Kóma. Az „Aurora" jan. 3-i számában „Bismarck és a Vatikán" czim alatt egy czikket közölt, mely általáno-san feltűnt. Mindenek előtt constatálja e czikk, hogy a né met kanczellár a Vatikánnal kezdett tárgyalások fonalát Hübler ur által ismét felvétetni fogja. (Ezt berlini hirek is megerősitik. Ezek szerint Stolberg gróf és Puttkamer e na-pokban a Rómával folytatott tárgyalások ügyében kihallga-táson voltak a császárnál. Hübler titk. tanácsos jelenleg Benlinben van, hogy ujabb instructiókat szerezzen és Jaco-bini prouuntiusnak a porosz kormány megállapodásait meg-hozza, ki azokkal egyenesen Bómába fog utazni. í g y a ber-lini hír, a mint azt az ,Augsb. Postzeit.' előadja. De folytas-suk az ,Aurora' czikkének ismertetését.) Az ,Aurora'e tény-hez következő fejtegetést f ű z : „Vájjon jó véget fognak-e