1958. május IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALMI LAP Ára 2 Ft

(1)

1958. május IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALMI LAP Ára 2 Ft

cA taEhiJőmbői :

A vidéki színjátszás kérdései

Ismeretlen József Attila d e d i k á c i ó k

Kínai írók l á t o g a t á s a j S z e g e d e n

4 *

M A D Á C S Y L Á S Z L Ó :

X a L i a $ i a n a l a p á t t a l , s í r á s ó u r a

(HOZZÁSZÓLÁS A JUHÁSZ GYULA KÉRDÉSHEZ)

l "

"Szerényen szerette' volna élni ideggyógyász professzor — aki a életét, mint a hétköznapi emberek, költő egyik orvosa volt 1934-ben — sóhajtani utolsót, és meghalni, megengedte, hogy nevére való hi- nt int mi, hogy aztán egy isten ar- vatkozással közöljem a tőle kapott cával gőgösen feltámadjon a tér- értesülést: "Juhász Gyula vérbaj- deplő sokaság előtt. ból eredő idegbántalmakban nem

Igazán mondom nektek, hogy a szenvedett. Többszöri vérvizsgálat mi Mesterünk újjá születve kilé- eredménye negatív volt.« 1929-ből Vett a halottak közül, akiket cip- két orvosi bizonyítvány is előke- rusok és platánok árnya őrizett, rült. Teljes egészükben itt közlöm és tudjátok meg, amikor kitépte

magát az Idő keretéből, már ott állt fölmagasodva minden emléke- zetben,-a dicsőség emelte talpaza- tokon, és látni fogjátok arcát örök-

re az emberek erős szeretetébe vésve.

lapáttal, sírásó Csak

urak!" lassan a

S

aint — Pol Roux-nak, a már- tírhalált halt francia költő- nek ezek a sorai jutottak eszembe, amikor Féja Géza immár hírhedt cikket (Juhasz Gyula rej- télye, Kortárs, II. évi. 2. sz.) olvastam. Mintha egy kései sírásó lépett volna elő, hogy a költőnek

"•az emberek erős szeretetébe vé- sett arcát« a maga kaparta-nabarta sarával betemesse. Mert ki kívánja az irodalomtörténésztől azt, hogy a költőből az emberi "tökély- bálvá- nyát faragja, hogy valótlan "széppé"

rútítsa azt az emberi arcot, mely csak a maga igazt valóságában marad méltó és hű a műhöz? A Féja Gézáéhoz hasonló eljárást már jó száz évvel ezelőtt megelőzte egy francia orvos (Moreau de Tours:

mind a kettőt:

Igazolom, hogy Juhász Gyula úr, költő, szegedi lakos, súlyos psycho- neurozisban szenved. Egészségének

helyreállítása végett feltétlenül sza- natóriumi ápolásra és psychoana- litikai kezelésre (ajánlva: Dr. Feld- mann Sándor, Bp. Baross u. 43. sz.) van szüksége.

Szeged, 1929. III. 2.

Dr. Rapaport Samu bel- és idegorvos A másik:

Bizonyítom, hogy Juhász Gyula úr, áll. gimn. tanár periodicus me- lanchóliában szenved, ilyen állapo- tában már több ízben suieidiumot kísérelt meg, így ezen betegsége alatt is önveszélyes, ezért saját ér- dekében addig, míg melanchóliája kijavul, zárt intézetben való gyógy- kezelése feltétlenül szükséges.

Szeged, 1929. márc. 2.

Dr. Szabó József egyet. ny. r. tanár Ügy vélem, itt a hangsúly első- De l'iníluence du physique relati- sorban csak a súlyos "psychoneu- vement au désordre des facult^s rozison« és a "periodicus melan- intellectuelles, 1830), aki összeke- chólián" lehet, mely a költőt egész verte a neuropatikus idegizgalmat életén át gyötörte, s ennek semmi és az epileptikus neurózist a fel- köze a Féja által tálalt »sorstra- sőbbrendű szellemi képességgel, gédiához"!.

Arról nem is szólva, hogy egész

iskolája keletkezett olyan irányú T T ° j vannak meg az egyetemi törekvésnek, mely a zsenik tehet- f i e v e k> . a, keserves -végvárt"

ségét betegségi diagnózissal próbál- ' állomások, es Nagyvarad, es ta magyarázni. E felfogás szerint Anna, amikor a gyermek kónore egy Rousseau és egy Nietzsche örü- mar - a messze ejoen sírolt árnya léte váratlan intuíciókban oldódott vár!- (Merengés, 1899), amikor -Hi- fel, Chuteaubriand "hisztériája- ába mondod, hogy szép a tavasz-, stílusművészetének forrása lett; néki " A z ősz, az elmúló nyár Flaubert és Dosztojevszkij epilep- s z e b b . . . - midőn harasztok zorgo sziája végsőkig fokozta regényírói hahotája - arcunkba vagja az működésűket, a dipszomániás Hoff- enyészetet!- (Mulandosag, 1899.).

mannt és Musset-t soha nem hal- Joggal jegyezheti meg bárki, ezek lo.tt hallucinációk lepték meg, reminiszcenciák, fölvett divatos ugyanígy Quincey-t és Poe-t, az

ópiumszívókat, valamint Maupas- sant-t, a paralitikust; Heine ner- vozitása hozta volna létre költésze- tének édes-keserű ízét; Samain- nek és annyi másoknak a tüdő- betegsége okozta volna költészetük

költői attitűdé, csak a fiatalok tudják szeretni a halált stb De miért marad meg ez . a melankolikus alaphang — perAze, később már az élettapasztalattól ihletetten, fokozódó súllyal — egész költésze- tében? Miért tűnik el már a már- avarszagú melankóliáját. (Vö. marosszigeti lakásáról 1907. febru- Baldensperger: La Littérature, Pa- ár 8-án? A Budapesti Napló át ris, 1919.) Az ilyesféle beállítás —

természetesen abszurdum, a hiá- nyosságok önmagukban mit sem mondanak, és a zsenit nem magya- rázzák, vagy ha úgy .tetszik sem- mivel sem visznek közelebb ben- nünket az írói mű teljes megér- téséhez.

A költő nem valakié, sem másé,

veszi a szűkszavú "mármarosi új- donság- hírét, s e szomorú alka- lomból hosszú cikket ír a költőről,

"aki elégedetlenül, önmagával meghasonulva hordta az igát, melyet tüzes, fiatalos ambíciója min- denáron le akart rázni. Maga- gyötrő, szomorú lelke egészen el- borult a céltalan viaskodásban és hanfem a közösségé, amelyhez úgy szárnyaszegve hullt le a vidékies-

ség sarába, ahol nem értette meg, nem biztatta, nem gyámolította senki, senki.- (1907. febr. 13.) El- tűnése előtt egy héttel a Budapesti- Naplónak " A nagy temető- című versét küldi meg. Miért az a két- ségbeejtően reménytelen hang e szólt, hogy az a hang hatására szo-

ciális önmagára döbbent. A Mu- sset-féle pelikán-lakomán résztve- vőknek nem lehet közömbös a szí- ve-osztogató költőnek utóélete.

Ezért volt az a hirtelen, tiltakozó, általános visszhang, melyet Féja

cikke keltett, de meg azért is, mert versben!

egy erősen exaltált, nagyon is ön- Egy Olga nevű lány "Toldy Fe- ző női lélek ingatag "érveire- meg renc unokája, az alapvizsga elbu- afféle mende-mondákra építette kott hőse, a stílusgyakorlatok fia- szenzációt hajhászó vádjait. "Nem talabbja- ez időben levelezésben tudok cinikus lenni bárminémű állt a költővel. Olga leveleit hely, vonatkozásban is« írja, ám, aki ön- dátum nélkül írta, a borítékok nem magát mentegeti, ugyanakkor vá- maradtak fenn, de a szövegekből dolja is. megállapítható, hogy a levelek a Nem lehet feladatunk az igazság költő máramarosi tartózkodása ide- kendőzése, sem szépítése. Egyelőre jéből valók.

nem áll módunkban a költő kór- Olga a női lélek finomságával lapjainak adatait közölni, melye- megérzi, hogy a költőnek segítő- ket a szegedi ideggyógyászati kii- társra, támaszra lenne szüksége, és nika őriz, de dr. Huszák István csaknem minden levelében anyásan

korholja barátját szomorúsága miatt:

"Maga néha gyönge, sőt sokszor gyönge. De nem szabadna belenyu- godnia ebbe az erőtlenségbe, nem szabadna belebeszélnie önmagába egy életunalmat...

Kis Juhász! próbáljon élni, akar- jon élni... a maga leikében any- nyi a gazdagság... csak egy kis akarat, egy szemernyi akarat, és olyan hatalmas, gazdag életet fog é l n i . . .

... Szeretnék Magán úgy egé- szen alaposan segíteni.« . • •

Miért nem fogadja el a költő a feléje nyújtott, segíteni kívánó kedves kezet?

Milyen könnyű lenne felelőtle- nül megadni a választ — Féja mód- ján: Mert félt a nőtől.

Egy bizonyos, a költő élete szo- morú alakulásának — az egyéni hajlamon kívül — elsősorban tár- sadalmi okai vannak. Juhász Gyu- la élete felvidéki állomásait szám- űzetése helyeinek tekintette. Egyet- len nagy célja volt — művészi tö- rekvésé mellett — visszajutni Sze- gedre. A város ezekben az időkben olyan kultúrközpont volt, mely az egész országban tudta hangját hal- latni. A Szeged és Vidéke c. nagyon jeientős napilap hasábjai a költő rendelkezésére állottak, Sze- geden barátok, írók, költők vették körül (Babits Mihály 1906-tól 1908-ig Szegeden tanított), akik őszintén szerették és megbecsülték.

Csak itthon, a szülőföldön érezte biztosnak lába alatt a talajt. Min- denütt másutt idegennek hitte ma- gát. Es nagy kiábrándulása ott kez- dődött, amikor egy Barkóczy Sán- dor, a magas minisztérium és a rendszer embere meg tudta akadá- lyozni — minden szegedi közbenjá- rás ellenére — Szegedre való he- lyeztetését. Gondolhatott-e az a költő családalapításra, aki tudta, hogy sehol sem fog huzamosabb ideig megmaradni, aki bizonyos mértékig önbecsülését is, az embe- rekbe vetett hitét is elvesztette éppen azért, mert az igazságért való viaskodása miatt immár egy életre jegyes embernek vélte ma- gát?

Fentebb már említettem, hogy (a Budapesti Napló tanúbizonysága szerint) Féja téved, amikor Lévát említi a költő első eltűnési helye- kónt. Ha pedig ez így van — és így van — akkor a lévai Juhász Gyuláról szerzett Féja-féle "három fontos adat" közül az első kettő (1. félelem az élettől, 2. félelem a nőtől), nagyon labilis értékűvé vá- lik.

S hogy mennyire félt az élettől és a nőtől, idézem egy szegedi asz- szony levelét, mely dátum nélküli ugyan, de egészen bizonyosan 1908-ból való — más levelek tanú- bizonysága .szerint. Félévszázad sem olyan sok, hogy nevét már felfed- hetném, viszont a levél hitelessé- géhez nem fér kétség. Juhász Gyu- lának Szegedre való visszavágya- kozásában többek között a szív is közrejátszott.

"Szép, büszke, fárasztó, kevély . Jéghegyein a gondolatnak« —

ezért és sok más meleg, geblein- árnyalásos, finom időpatinás sorát még nem köszöntem meg. Emen- nek hetekig voltam a belül fárad- tan, borzongásán dalolója. Sok szo- morú, csüggedt napomon hajtottam a fejemet fázón a szívére ... Bar- nafoltos, bús lélekképei könnyeket váltanak. — Gyula, a nagy király- nő ölébe hívja. Páris vár magára.

Es a kicsinyek, az áhítatosak vár- ják, hogy magát Páris kelyhével megitassa (sic).

Jöjjön ki. En pár nap múlva me- gyek. Bánt engem, hogy én ott

legyek, és Juhász Gyula továbbra is csak vágyjon, vágyjon? t

A szivemmel üdvözlöm:

aláírás.

Bemutatok még az előbbivel egé- szen ellentétes hangulatú, a nagy- váradi időkből származó levélből is egy-két sort:

írója előttem ismeretlen.

Kedves Poétám! 910. X. 4.

Hogy teljes prózába kezdjem, — az ördög bújjon beléd!

Már megint hiába várok? — se levél — se újság — se vers! pedig hogy megígérted!...

így hát búcsúzom, csókollak! írj lrminek.

Hát ilyen nagyon félt a költő a nőtől és a nő a költőtől. Ezzel csak azt akarom igazolni, hogy Juhász Gyula nem lehetett olyan nagyon számkivetett a nők köréből, s hogy nem lehet a költő életét — csak úgy egyszerűen, mint a selyempa- pírt — a magunk eszkábálta sár- kányvázra ráfeszíteni. A költő ér- zésvilága nem víz a pohárban, melyet tetszésünk szerint kiönthetünk, vagy átönthetünk más pohárba, hanem maga a tenger. Ki meri állítani, hogy a költő által teremtett női eszménykép, az örök Anna csak afféle, a lélekből máról-hol- napra előráncigált "őskép- volt?

Szerelmek és szenvedések tövises útján jutott el a költő a maga al- kotta szépséges fantómhoz, — kinek Anna neve, ahogy Sz. Szigethy Vilmos írja, csak naptári név volt,

— ám akihez hűnek kellett marad- nia egy életen át.

A

Júlia-versciklus címe lehetne szinte Anna is. Mert " K i ez a lány? . . . Szép és bús. An- gyal. Idegen.« Ki felől, míg dúdol a költő »egy régi dalt", susogni kezd véle a temetőkert. "Hiába a szerelem rózsája. Rög porába her- vad csupán, és sírnak éjjelébe."

Eörsi Júlia idézi a költőnek egy állítólag hozzá intézett versét (Tiéd a sírig, 33. 1.)

Temess csak a hajadba, Te szőke, szép koporsó, Bezárulsz büszke dalba!

Királlyá kent a szépség, Peregj, bús életorsó.

Bár soromat kimérték, Nem fáj a mély koporsó.

Ez a vers már jóval előbb megjelent a Hétben, 1909. szept. 19-én (Péter László: Juhász Gyula sze- relmei című kéziratából.) Júlia Jú- lia volt-e hót, vagy Anna? Az Epi- lógus című versében a költő a

"Júliám" szót később »egy An- n á m é r a változtatta (vagy már ere- detileg is így írta?), és a legszebb Anna-vers lett egyszeribe.

Ha alaposabban utánanézünk, furcsa dolgokat tudhatunk meg a költő házasságáról is.

Az állítólagos egyházi házasság- ról felvett jegyzőkönyv - mely szerint a költő és Júlia 1918. már- cius 20-án egyházi házasságot kö- töttek Budapesten, az "írónő" la- kásán — rendkívül kétségessé vá- lik éppen az Eörsi Júlia által kö- zölt, a költő írta levél alapján.

Ugyanis a levél dátuma: Szeged, nagyhét. 1918. (A nagyhét ekkor márc. 24—30-ig tartott!) és a levél- ből egyáltalán nem lünik ki, hogy alig néhány nappal előbb még együtt voltak, sőt, hogy a költö, boldog férj lett. Ellenkezőleg. A

(2)

S

úlyos veszteség érte a helv' művésztársadalmat. Dinnyés

Ferenc kiváló festőművész, a szegedi képzőművészet nesztora tragikus körülmények között, 72 éves korában váratlanul elhunyt.

Emberi és művészi jelentőségét őrizni fogja értékekben gazdag életműve, melyet nagy tanulság- és ajándékként örökségül maga mögött hagyott. Frissen hantolt sírjára az el nem múló emléke- zet örökzöld koszorújaként helyez- zük e róla szóló írást, mely a szájnára oly nagy, utolsó örömet jelentő emlékkiállításának, azóta már falevélként szétszóródott ka- talógusába íródott.

H

a valamikor el kellene hagy- nom szeretett szülővároso- mat, a Tisza partján fekvő Szegedet, visszagondolva e gazdag emlékeket őrző kedves helyre, Dinnyés F'erenc költői szép- ségű, hol világítóam tüzes színű, hol ezüstösen lágy tónusú képeit látnám magam előtt, melyek meg- ragadóan örökítik meg az ősi vá- ros ódonhangulatú, csöndes ut- cácskáit, szorgalmas népének dol- gos életét.

Pedig a művész nem itt vidé- ken született, hanem szegény sz'i- lők ^gyermekeként. 1883-ban Bu- dapest egyik bérkaszárnyájában látta meg a napvilágot. Mégis Szeged rejtett szépségeit nálánál jobban talán senki sem ismerte.

Juhász Gyula írta róla, hogy

»... szegedi tájak ihletik Diny- nyést, szegedi kolorit csillog a képein, amely a téli és nyári nap- sütést és a novemberi borút, egy- aránt reális erővel és igazsággal

Dinnyés Ferenc emlékezete

rögzíti meg«. Festővé való képzé- sét az Iparművészeti Főiskolán 1903-ban kezdte, ahol Pap Henrik ismertette meg a rajzolás elemei- vel. A fiatal művészjelőlinek az anyagi nehézségekkel küzdő szü- lők nem tudtak gondtalan tanu- lást biztosítani, s szabadidejében, mint plakáttervező- és festőnek kellett megkeresnie kenyerét a fővárosi Bruchsteiner és Linhardt- eégnél. Ezen a területen való mű- ködése nyomot hagyott későbbi munkásságában is. Olykor-olykor visszatérő érdeklődéssel fordult e solk ötletét és választékos ízlést kívánó műfajhoz. Hat évig tartó tanulmányai során beiratkozott a Képzőművészeti Főiskola esti tan- folyamára, ahol a tehetséges fiút gondos, szeretetteljes oktatásban Ferenczy Károly és Hegedűs László részesítették. Mestere, Ferenczy oltotta beléje a természet folyton változó jelenségeit kutató, megfi- gyelő szenvedélyt, a plein-air-ben jelentkező fény- és színproblémák tanulmányozását, és a bensőséges szemléletből fakadó lírai táj ábrá- zolás módszerét. A Ferenczy által közvetített nagybányai eredmé- nyek átvétele Dinnyés művészi kibontakozásának alapjaivá váltak, a helyi táj karakterét feltáró fes- tészete is ebben gyökerezik.

Tanulmányai befejeztével pár hónapot Párizsban töltött, majd 1910-ben Szegedre került. Itt azonban alig melegedhetik meg, mert 1914-ben behívták katonának. Rö- vid idő múlva Doberdónál súlyo-

•

I I M % | fg

'yfffi//' a.

Y / - A A A A ' . ' Á ^ A A AA,:; A' A' ' V , A : A . '••A,A', - " A '

•< :

;

|PJ,

4 , 4 • < " : ,

v

fceliek között van, akik társada- lomformáló erőt, eszmeiséget vit- tek művészetükbe. Igazolja ezt többek között az is kiállítási be- számoló is, melyet az 1945 márci- san megsebesült és a háború után kapcsán szelíd harmóniával egy- usában Szegeden megrende- rokkantan szerelt le. Mindezek a egy csendesen pipázgató, napon z et t -Demokratikus Magyar- körülmények bár akadályozták, de sütkérező, vagy kertjét ásogató ország Első Képzőművészeti nem térítették el művészi célkitű- öreg parasztot jelenített meg dús Tárlatáéról írt a helybeli zéseitői. Hazatérve Szegedre, nagy kolorizmussal vásznain. Szegedi újság- »... a képek között fel- elővel és szorgalommal tovább paprikahasító lányokat, asszonyo- bukkan egy-kettő, amely szakít dolgozott. Első helyi bemutatko- kat ábrázoló képei legalább any- a ya rt pour^i'art elvével és irány- zása a Tanácsköztársaság idején, nyira speciális témái lettek, mint zat0!t visz bele a művészetbe. Ezek 1919 májusában volt. Ezt követően amennyire helyi jellegű e régi pa- közé tartozik Dinnyés Ferenc né- majdinem minden évben gazdag raszti foglalatosság. hány erőteljes, harsogó színnel terméssel lépett a szegedi közön- Dinnyés Ferencnek, a legszí- megmintázott képe: a-Politikai ok- seg ele. Kepeinek kedvelt term i: s e b b s z e g ö d i festőnek festésmódja, tatás* és a z - ö r e g munkás* c. ke- a melyfekvesu alsováros napsu- e g y i k méltatója szerint találóan pei.« És hatvan éves fejjel, a meg- garas homlokú hazacskai, melyek „ .. 0iy a n m i : n t a z évszakok vál- újihodás útjára lépő szegedi kóp- a lagy esti verotenyoen derűs nyu- tozása: nyáron duhaj akkordok- zőművészet mielőbbi kibontakoza- galommal üldögélnék egymás mcl- b a n játszik, ősszel melankolikus sa érdekében, nemcsak ecsetjével, lett meghitt otthont nyújtva a pa- arpeggiokban zenél, télen megtört de most először, több cikket írva, raszti hagyományokhoz ragaszko- lágysággal simogat, de ha jő a ta- tollal is harcolt,

do gazdaiknak. Vagy a nadasoktól v a s z é s rózsaszín szirmok pattan- ovezett festői hatasu Rókusi tó n a k k i ,a v i r á g z 6 gyümölcsfákon, melynek csillogo tukreben, hol a z é l b r c d ő ö r 5 m tomboló tompó- a nyár aranyperemű felhői úsznak jávai dobálja festékét a vászonra.*

tova. hol a borús őszi délutánok Általában szerette a lemenő nao szomorkás mélabúja terül el égő sárgás-vörösét, meljnek ké- a lustán terpeszkedő vizén. De p ér e k e r Q l ő s zínmása tüzét, hideg helyet kaptak vásznain a kis pa- zöldekkel, kékekkel és lilákkal fo- lánki sikátorok is, a Szegfű utca, jí o zta. a tartalmat hordozó festői mely a templom téren álló Szent h a t á s tudatos kutatása közben al.i- Dömötör-toronyhoz vezetett; vagy jutotta. fejlesztette ki sajátos

a régi Ipar utca, melyben az ó „dinnyési* színkultúráját. ; ^ a. . ,, . . . , képeit dicsérő nagy költőnk, a mű- sagot tipro eletformajat leplezik le vészetszerető Juhász Gyula élde- A 30-as évek művésznyomora néha ennek a vonzó szerónységű, kec ves gélit Majd a csatornázatlan Móra- o t is befeleforditotta és magaraha- szegedi mesternek helyi vomatko- várós egészségtelen vizes' falú há- gyatottságában, a való élet ábrá- zású képei; de bensőséges hatású zai melyek dohos' sötét munkás- z o ]ása helyett gazdag fantáziából festményeiből tanulságot nyújtó tanyáiban nyomorbán ért a z ' el- születő meseszerű víziók, allegori- nagy erővel zendül ki a természet

nyomás elleni gyűlölet S végül kompozíciók és rendkívül fi- és a történelem viharaitól sokszor az én szűkebb pátriám a tiszai n o m. tört színeken felépült spe- megtépázott Szeged és dolgozó né-

kulatív szerkesztmények foglalkoz- pe iránt való hűséges, őszinte, me- tatták. De ez kevésbé jellemzi őt.

A felszabadulás után az élvonal-

D

innyés Ferenc változatos té- májú művei, általában a régi Szegedet tükrözik; annak a városnak az egykori portré- ját adják, mely több mint tíz év óta' velünk együtt nagyot válto- zott, fejlődött, haladt, át a re-

ménytelenségből a reményteljes szabad, alkotó jövőbe. Nem- csak a szegényes, elmaradott kör- nyezetet. a múlt embertelen, igaz-

DINNYÉS FERENC.- M U N K Á S

emberektől lakott, civisedő Felső- város jó öreg utcádnak szívindító

hangulata ragadta meg a festőt, melyek nevük szerint szinte ön- álló életet élve, maigukon hordják e városrész szellemét, jellegzetes arculatát.

A

z immár szegedivé vált Diny- nyés Ferenc, 1921-ben meg- barátkozott Mednyászky ta- nítványával, Katona Nándorral, akinek társaságában egy telet a Tátrában töltött, ahol néhány meg- ragadó szépségű képet festett.

1924-ben — majd három évvel később — ismét részt vett a Nem- zeti Szalon csoportkiállításán, sőt azután külföldön is, a bécsi Se- cessionban és Prágában sikerrel szerepelt helyi vonatkozású alko- tásaival. Oeuvre-je új témákkal gazdagodott azzal, hogy többször ellátogatott Erdélyben élő rokonai- hoz és itt a régi székely házak, kapuk, falvak és a fonó székely hők lettek ábrázolásának kedvelt

tárgyai. De emellett az apa meleg szeretetével festette le családjá- nak tagjait is, és az emberek iránti

érdeklődése is fokozódott. Ennek

leg szeretete is.

SZELESI ZOLTÁN

DINNYÉS FERENC: UTCARÉSZLET

levél arról tanúskodik, hogy hó- napok óta nem látta Júliát, de még csak levelet sem írt neki.

Elképzelhető-e lélektanilag, hogy a költő mindjárt levele legelején az -egy hetes hitvesnek* -hosszú hónapok óta tartó* fejfájásról és fejzúgásról panaszkodik, amely ellen semmi sem használ, -három orvos hiába próbál csak enyhíteni is rajta*?

Júliának sem a házasság előtt, sem után nem lett volna alkalma hogy a költőről megtudjon egyet s mást? Hogy néhány szép verset írt, melyek az Esztendő, Társaság, Délmagyarország, c. lapokban meg- jelentenek? A költő emlékezetéből

teljesen kiesett volna a -nagy dá- tum*, amikor levelét így folytat- ja: -Mindig vártam, hogy valami jót írhatok, sokáig és hiába vár- tam. A verses könyvem ügyében kétszer írtam a Táltosnak leg- utóbb, de egyszer sem válaszoltak.

Ma táviratoztam, teljesen türelme- met vesztve, minden reményemet meghiúsulni látva, félévi nyugtalan várakozás után. Egyetlen húsvéti örömöm lenne ez a könyv, a köny- vem, ettől is elessek?

A magas kultuszkormány febru- ártól beszüntette a fizetésemet, de nyugdíjat nem ad. Olyan beteg va- gyok, oly koldus, oly szerencsét- len, ó már ez szinte kéjjel határos, ez a kín, ennyire megalázva és szenvedve élni — ha ez élet«...

(Tiéd a sírig, 79. 1.)

E

levél kétségtélen, megcáfolha- tatlan bizonyítéka annak, hogy a költő Júliával 1918.

március 20-án, -házassága napján«

nem találkozhatott. Ha pedig ez így van, ugyancsak kétségessé vá- lik Eörsi Júlia számtalan állítása a költőről, mert amelyik nő nem em- lékezik jól házassága napjára, nem valószínű, hogy volna a világon valami, amire jobban emlékeznék.

De a későbbi, dátumozott levelek - 1918. ápr. 4.; 1918. ápr. 9.;

1918. ápr. 24.; 1918. pünkösd heté- ben — még csak a legkisebb jelét sem árulják el, hogy a költő és Júlia között házasság történt volna. Ami ezekben a levelekben fel- tűnő még, az, hogy a költőnek eszébe sem jut soha, -kedves fele-

sége* egészsége iránt tudakozódni, vagy hogy mit csinál, mivel foglal- kozik SID. . . . De feltűnően panaszkodik íoíajasairói. Miért? Egy do- logról érdeklődik elsosorban: köny- ve megjelenéséről. Ur György, a költő kortársa is ..határozottan cá- folja Eörsi Júiianak egy-két állítá- sát. Tagadja, mintha a költő az 1919-es forradalom idején, a Mars- téren. (Vő. Tiéd a sírig, 107. 1.) az asztal tetejéről szavalt volna uj- jongó katonáknak, aztán a tömeg- gel együtt ment volna a Munkás- otthonba. -Tömeg a Mars-téren sohasem volt! Tömeg a városháza előtti téren volt, és az erkélyről intéztek a tömeghez beszédet az akkori politikai vezetők.* Cáfolja azt is, mintha a költő Eörsi Júlia Gyulai Pál című drámájának a szegedi színházban történt elő- adása idején, 1921-ben, az -írónő- vel* napokon keresztül együtt lett volna. (Vő. Tiéd a sírig, 113. 1.) Juhász Gyula menekült Eörsi elől, mert szégyelte, hogy ő, a baloldali író, költő és újságíró ismeretség- ben van a kurzus által támogatott darabíróval. (Ür. György: Megszólal egy kortárs, kéziratban). De az akkor Szegeden élő, és Juhász Gyulá- val egy lapnál dolgozó kortársak is ilyen egyértelműen nyilatkoznak.

Hogy csak dr. Erdélyi Jenőnére hi- vatkozzam, aki megemlítette, hogy a költőt Júlia nevének puszta emlí- tésével a világból is ki lehetett volna kergetni.

De van még Eörsi állításait cá- foló tanúr özv. Kőnig Péterné, Ju- háiz Margit, akit a költő szeretve szeretett, aki szerint Eörsi Júlia csak egyetlen egyszer fordult meg a költő szegedi otthonában, 1917- ben. Már pedig az -írónő* könyvé- ben a költő édesanyjával legalább négyszeri találkozást emleget. A 20-as évek után pedig elképzelhe- tetlen, hogy Eörsinek módja lett volna a családdal kapcsolatba jutni. Tehát itt is baj van az -író- nő* állításainak hitelességével. Na- gyon gyanús az a mese is, mintha a költő Júliával Rómába szeretett volna utazni, és az ehhez szükséges pénzt az -írónő* a költő megjelent verseiért járó tisztelet- díjból gyűjtögette volna. (Vő. Tiéd a sírig, 26-27. 1.) 1914 nyarán már

háborús lázban ég a világ, és amikor augusztusban kitört a háború, elképzelhetetlen lett volna, hogy a katonaköteles költőt kiengedik — Rómába.

Ám, van még egy érdekes ada- tunk — a költő thematái-ból (így nevezte jegyzeteit), hasonmásban közöljük:

jf.

otthon érezte magát. Benne őszinte, önzetlen, igaz barátra lelt. ö léte- sítette a -Juhász Gyula-múzeumot*

is, amely nélkül nem lett volna Paku-kiadás.

Eörsi Júlia könyvének tehát csaknem minden szubjektív vonat- kozású adata ezek szerint —. mese.

Themata magna Az őrült nő, aki évekig leve- lez a költővel. Találkozás. A fele- lősség kérdése. Egyoldalú levelezés és szerelem. A költő, akit a nők mindig megcsaltak és az őrült, aki a hűséget követeli. Perspectivae in- finitae.

Nem állítom, hogy a költő -themata magna*-ja biztosan Eörsi Jú- lia, de amit ír, ijesztően elgondol- kodtató.

Végül ebben a kérdésben még egy adat, talán a legmeglepőbb:

Terescsényi Györgyné (1939. jan.

4-én) Kilényi Irmának, a költő -tit- kárnőjének* levelet írt, melyben felfedte Juhász Gyulának egy val- lomását, amit a férjének tett, ti.

azt, hogy az - ú j Anna« Kilényi Irma volt, a költőnek ő jelentette - a legszebb, legőszintébb szerei- met*. (E cikk írója maga is ismerte Kilényi Irmát, akinek ott- honában a költő 1919 óta igazán

M

indezt csak azért hoztam föl, hogy igazoljam: Féja Géza milyen -írónői* ingoványra építette fel nagyon szerencsétlen -antik sorstragédiáját*. Eörsi Júlia sírontúli, engesztelhetetlen, szinte

• mániákus gyűlöletét, önimádattól, hisztériától terhes, zavaros fecsegé- seit tekinti az -irodalomtörténész*

megbízható, csalhatatlan forrás- nak? A legsúlyosabb vád itt két- ségkívül nem a vérbaj vádja, hanem az Oedipus complexumé. Féja Géza éppen úgy tudja, mint akár- ki más, hogy Juhász Gyula élete az egzisztenciális bizonytalanságok sorozata volt. Már 1917-ben ket- tőbetört tanári pályája, 1919 után a szegedi forradalmárnak semmi reménye nem lehetett bármilyen pá'yán való elhelyezkedésre. Saj- nos, a szegedi laptulajdonosok ezt a helyzetét nagyon is kihasználták és éhbérért dolgoztatták. Nos, egyetlen menedéke nem - a fájdal-

mas anyaöl* — ahogy Féja Géza írja —, hanem a jóságos anyakéz volt, mely a végső menedéket, az otthont biztosította számára.

1920-ban, 37 éves korában állás- talan, üldözött, senki. Igazán ket- tőbe törött élet. És Madách-csal együtt kiáltja: -Bort famulus!

Nincs más kiút.* És úgy látszott, csakugyan: nem volt más kiút. A Baumgarten-díj és a hitvány nyug- díj későn jött. 1929-ben elkövetke- zik az utolsó előtti nagy összeom- lás. Dicsőség, pénz és az élet ér- téke semmivé foszlott előtte. El- képzelhető vúlna-e, hogy 1929-ben, a szanatóriumban a lassan magá- hoz térő költő, aki -szégyellte éle- tét* a -sorstragédia* miatt, anyját verssel köszöntse?

Halottak napján, édes jó Anyám, Ha m;«jd utad a temetőbe visz, Gondolj szelíden, elborulva rám, Gondolj szegény, rossz gyermekedre

[is.

(Halottak napján.) i Ismert dolog, hogy minden nagy költészet a költő önéletrajza. Ju- hász Gyula költészetében is ott tükröződik vívódása, tipródása, vá- gyódása, reménytelen reménysége, szerelme, egész gyötrődő élete és harca. Ami életében problémája volt, formát kapott művészetében.

Mért van hát, hogy a -sorstragé- dia* az -Oedipus complexum*

egyetlen odavetett szavában, vagy valamilyen hősre átvitt képében sehol sem szerepel? Holott Ham- let, Baudelaire, Madách és any*

nyian mások költészetükben önma- gukról, a költőről mondanak el nagy és mély titkokat. De jegyze- teiben, »thematáiban« sincs sehol, ennek a sorstragédiának nyoma sem.

Én inkább hiszek a költőnek és a költőben, aki elfáradt az egyen- lőtlen harcban és az életnek nem-et mert inteni, nem-et a go- nosz, a költőt nyomorba lökő rend- nek, a bohém, borivó cimborák- nak, de nem-et mond az ő szeren- csétlen életéből irodalomtörténeti karriert összekaparni akaró író- cimboráknak, az Eörsi Júliáknak meg a Féja Gézáknak is!

2

(3)

Ö

römmel látjuk, hogy a Szegedi Nemzeti Színház működésével kapcsolatban egymás után je- lennek meg cikkek különböző saj- tótermékekben. Legutóbb is a Ti- szatájban Karácsonyi professzor tollából igen figyelemre méltó, gondos és körültekintő tanulmányt olvashattunk, amely a vidék kultu- rális intézményeinek, a színháznak helyzetét is boncolja. Ezeknek a cikkeknek nemcsak az az értel- mük, hogy a közvéleményt tájé- koztatják egy nagy koncepciójú színházi üzem működéséről, hanem, hogy azoknak az érdekelteknek a figyelmét is rátereljék ennek a problémának a tüzetesebb meg- vizsgálására, akiknek a színház fenntartása gondját képezi.

Ha végigtekintünk a Szegedi Nemzeti Színház múltján, az első, amit meg kell látnunk az, hogy számtalan kitűnő művészt adott az országnak. Műsorán a dráma és operett-irodalom sok, — többnyire értékes alkotása mellett, — az ope- rairodalom számos műve is szerepelt. A felszabadulás után a szín- ház kivételes helyzetbe került, úgy- nevezett "kiemelt" színház lett, a budapesti Állami Operaház és Nemzeti Színház mellett az or- szág harmadik állami színháza. Ez alatt az idő alatt a színházvezetés tudatosan kialakította az intézmény három tagozatú jellegét. Az addig rendszertelen opera-előadáso- kat rendszeresítette, az operaegyüt- tesnek repertoárt teremtett (kb.

25 opera és 10 ballet). Az így ki- alakult játékrendben a társulat színvonala is erősen emelkedett és amikor 1949 szeptember 1-én ezt a kiváló intézményt szerencsétlen elgondolásokból kifolyólag ebben a formájában megszüntették, a trásulat nagy része szétszóródott, a színészek és énekesek vezető ré- lege a főváros színházainál helyez- kedett el és ma is a magyar szín- játszó és operaénekesi gárda élvo- nalában reprezentál. Azt ezt köve- id időszakban az operaelőadások hiánya keserves csalódást okozott Szeged város közönségének és hosz- szabb idő telt el, míg a régi nagy társulatnak i.tt visszamaradt töre- déke a legnagyobb áldozatok árán újra megkezdte — ha szórványosan is — az operaelőadások tartását. A színház drámai és operett vonalán egyáltalán nem volt ilyen kirívó a törés, de mindenesetre egy nagy és szép színházi koncepció, amely mái- nemzetközi kapcsolatokat is fel tudott mutatni, veszendőbe ment. —

RÜAS?J; NJIKFER:

M É G N E H A N Y S Z O

a SzeqecLi Q l m i z e t i &zLttíicizmL

Az évek folyamán szorgos munká- val a társulat természetesen újra megerősödött és különösen a drá- mai társulat az 1953-54-es évek körül ismét előkelő helyet bizto- sított magának az ország színját- szásában. Az operaegyüttes állan- dó létszám-problémákkal küszköd- ve, de elszánt akaraterővel harcolt létéért, és 1956-ra már olyan opera-

együttese volt a színháznak, amely a komolyabb művészi mértékkel mérhetően is jó előadásokat pro- dukálhatott.

Itt meg kell állnunk egy szóra.

Akárhogyan nézzük is a dolgokat, nem hallgathatjuk el, hogy az országban vidéken kétféle kate- góriájú színház van. A fővárost szándékosan nem említettem. Az egyik kategória azokat a színháza- kat foglalja magába, amelyek kisebb méretüknél fogva városi, legfeljebb megyei jelentőségűek.

A második kategóriába azok a színházak tartoznak, amelyek rész- ben azért, mert a nagyobb váro- sokban vannak, részben pedig azért, mert repertoárjuk három tagozatot ölel magába, országos, sőt nemzetközi jelentőségűek. Itt a mi színházunk mellett Debrecen színházára gondolok, mert jelen- leg ez a két színház rendelkezik olyan apparátus-félével, amely a dráma, opera és operett rendszeres játékát Ie"hetővé teszi.

a a környező népi demokrá- J f ) ciák felszabadulás utáni

helyzetét ebből a szempont- ból vizsgáljuk, akkor szomorúan ke'l megállapítanunk, hogy Bulgá- ria és Románia — de itt említe- ném Jugoszláviát is — mellett milyen szembetűnően lemaradtunk.

Bulgáriában mind a szimfonikus zenekarok, mind az operát játszó színházak száma lényegesen ma- gasabb, mint nálunk. Romániában,

— pl. Kolozsvárott — román és

magyar opera működik, egymástól teljesen függetlenül, és a városnak még külön filharmonikus zenekara is van. — Legutóbbi jugoszláviai turném alatt alkalmam volt több horvátországi színházi intézményt közelebbről megismerni. Zágráb- nak olyan operaháza van, amely a nemzetközi versenyben is nagyon jól megállja a helyét, — ha vezető énekesgárdája az utóbbi években kissé visszahanyatlott is. Splitben, Rijekán és Osijeken olyan típusú színházak működnek, mint a mi színházunk. Ha a lakosság szá- mával és a területtel arányosí- tom a horvátországi helyzetet, akkor a kép roppant előnytelen lesz számunkra. Csehszlovákiáról azért nem szóltam eddig, mert a cseh nép igen magas kultúrájú, zene- kedvelő és Csehszlovákiában már régebbi gyökerei vannak az ope- rakultúrának. Viszont a szlovák területen Bratislavában és Kosicén rendszeres operaelőadások vannak és ha a lakosság és terület arányait itt is figyelembe vesszük, a kép megint csak rendkívül hátrányos lesz számunkra. Világosabban: a lakosság számarányát tekintve, ke- vesebb operaházzal rendelkezünk, mint a népi demokráciák, pedig a kultúrigény nálunk sem alacso- nyabb! — Amennyiben megterem- tődnének nálunk egy ilyen irányú fejlesztés feltételei, akkor az első és legégetőbb problémának egy, a Dunántúlon létesítendő, állandó jel- legű operatársulatnak kellene len- nie.

A legutóbb létrehozott staggione, melynek kivitelezője a szegedi és debreceni operatársulat, az egész országot nem fogja tudni ellátni anélkül, hogy a székhelyről való tá- volmaradás, valamint a meg nem felelő, kis létszám ezeknek a tár- sulatoknak az ütőképességét las- sanként fel ne őrölné. Az Állami Operaház, amelynek személyi lét- száma rendkívül bő, (talán egy ki- csit túlzottan is az) nem vállalko- zott erre a feladatra illetőleg néhány

évvel ezelőtt lemondott róla. A két vidéki opera pedig, amely kis lét- számával amúgy is küzdelmes éle- tet folytat azért, hogy előadásainak színvonalát biztosítsa, áthatva a

staggione gondolat művészi és po- litikai jelentőségétől, mégis vál- lalkozott erre a feladatra! Nem ér- dektelen itt rámutatnunk arra, hogy a budapesti Állami Operaház és a szegedi, illetőleg debreceni operaegyüttesek között létszámban az arány nyersen számítva körül- belül 5 : 1 .

Itt mutatkozik meg egy másik probléma is. Ez a fővárosi mű- vészek és a vidéki művészek fize- tésének aránytalansága.

/T 7.1 hiszem, nem vitás, hogy ( J / T a művészet követelményei a világ bármely szélességi és hosszúsági fokán ugyanazok. Te- hát az értékelésnek, a művészi munka megbecsülésének az a mód- ja, hogy főváros — vidék, így szem- beállítva, nevetséges. És nevetsé- ges örökké struccpolitikát folytatva azt mondani: "főváros*- és lené- zően legyintve folytatni: — "vi- dék". Én még nagyon jól emlék- szem arra, milyen meglepetést keltett a futballozás történetében, amikor sok évvel ezelőtt valame- lyik vidéki csapat egyik neve- sebb fővárosi csapatunkat először alaposan megverte! Miután ná- lunk a sport nagyonis nagy ügy, vettem magamnak a bátorságot, hogy ezzel a hasonlattal élhessek és azt jósoljam, hogy művészi vo- nalon ez a mérkőzés már folyik és nem tartom lehetetlennek, hogy ami a sportban évekkel ezelőtt be- következett, az itt is valóság lesz!

Hogy miért? Azért, mert azok- nál a vidéki intézményeknél, ahol igen komolyan veszik a művésze- tet, tudják azt, hogy a vidék nem diszkoncentrálja az embereket, hanem relatíve nagyobb nyugalmával jobban tudja biztosítani a mű- vekben való elmélyedést és az elő- adások kiérlelését. Természetesen,

ha a megfelelő művészek és meg- felelő szaktudású és képességű ve- zetők is rendelkezésre állnak.

Mint fentebb mondtam, azok a vidéki színházaink, amelyek ilyen nagyok, — három tagozatú együt- tessel rendelkeznek, — az ország határtón túlra mutató jelentősé- gűek. Ezért igen fontos, hogy ezek az intézmények megkaphassák tá- mogatásban is azt, ami helyzetük- ből kifolyólag, de művészi mun- kájuk jelentőségéből is adódóan őket megilleti. Ezeknek a színhá-

zaknak léte és fejlesztése kormány- zatunk kultúrpolitikája helyességé- nek egyik erős támasztéka.

Szeged helyzete jelentőségben még fontosabb, mert Szeged a sza- badtéri játékok városa. A kormány jóváhagyta a szabadtéri játékok 1959 nyarán való megtartását. A szabadtéri játékok olyan művészi apparátust igényelnek, hogy csak az énekkart és a zenekart említ- sem, ami a jelenlegi szűkre mé- retezett keretek között szinte el- képzelhetetlenül megnehezíti az előadások létrehozását. Időszerű te- hát, hogy számot vessünk az in- tézmény fejlődésének lehetőségé- vel. A kettő ugyanis szorosan összefügg és nehezen választható el egymástól. Egy esetleges nem- zetközi művészekből összeállított ilyen szabadtéri-játék program mellett is lényeges marad a kó- rus és zenekar problémája, mert hiszen sem kórust, sem zenekart nem lehet sem külföldről, — de még itthonról is csak nagyon nehezen, — arra az időre Sze- gedre telepíteni.

Mindezt egyebevetve: a Szegedi Nemzeti Színház fejlődésének olyan stádiumába érkezett, ahol nyugodtan mondhatjuk, hogy ország-világ szeme rajta áll. A színház minden dolgozója érzi az ebből reá háramló felelősséget és ha a szín- ház művészei a legszigorúbb ön- kritikával azon dolgoznak, hogy intézményük kiemelkedjen a szür- ke hétköznapok őrlő egyhangúsá- ^ gából. ezt annak reményében te- szik, hogy a kiemelkedő munka feltétlenül meg fogja hozni az in- tézmény részére a megfelelő ki- emelést és elismerést.

QUlléí oolt meggyőzni az asszonyt. Megszokta már a kisvárosi életet, békességben élt a szomszédokkal és kedvvel végezte munkáját is, mint ellenőr. De végül mégis igazat adott nekem és nem el- lenkezett. Különben is érveimre nehéz visszavágni.

Amint megtört a családi ellenzék, rohantam a minisz- tériumba. Jól tudom eljárásom nem volt éppen szabály- szerű, de végül türelmem is elfogyott. A kerületnél ha- logatták kérésem elintézését, jobban mondva semmit sem intéztek ügyemben. A minisztérium-beliek? Mind szé- leslátókörű emberek, a sírásra nem sokat adnak. Lát- tam megértően kezelik ügyemet, csupán egy a baj, telt múlt az idő és ők sem intézkedtek.

Ilyen reményteljes várakozás közepette az egyik nap egy idegen alak állított be hozzám. Egyenesen az iro- dámba jött. Éppen az utóbbi hónapok kifizetetlen adós- ságait számolgattam.

Látogatóm, se szó, se beszéd kezét nyújtotta felém.

Villámló szemekkel végignéztem rajta. Apró, vékony dongájú emberke volt, ruháját belepte a por. Micsoda jelentéktelen alak!

— Virtosu vagyok, hangzott a neve.

— Na halljuk! Mi baj? — Mondtam szinte ráförmed- ve, mert kihozott a sodromból.

— Majd meghallom öntől! Mosolygott az emberke-

— Tőlem? Ugyan mit?

— Ügy látom már meg sem ismer. Hát nem együtt végeztük egy-két éve az üzemvezetői iskolát? Nos. törje a fejét! En az ablak mellett ültem, ön meg valamivel hátrább.

— Virtosu?!

— Az vagyok!

— Ejnye barátom, de megváltoztál!

— Mindannyian megváltoztunk. Ki-ki a saját módján.

— Mondta az emberke és most elégedetlenül végignézett ö is engem tetőtől talpig. Pillanatok alatt rájöttem, hogy Virtosu vállalatvezetőből röviddel az iskola elvégzése után a kerületi pártbizottság munkatársa lett. »Jókor jöt- tél barátom! Éppen ilyen emberre van szükségem* - gondoltam.

Miután visszaidéztük emlékezetünkbe az iskolán el- töltött szép napokat, elindultunk, hogy megnézzük a gyá- rat. "Micsoda jó alkalom! Hej, kedves barátom te le- szel az én jótevőm!* — újongtam magamban és szem- ügyre vettem még egyszer, hogy rádöbbenjek, milyen szimpatikus ember az én Virtosu barátom.

Lépteinket a műhelyek felé irányítottuk.

— Gyönyörű! — Kiáltott fel Virtosu.

— Nagyon jó! Remek! Ez már tetszik nekem! Szépen megy a munka nálatok.

Tovább sétálva egy másik részleghez értünk, közben feltett egy kérdést:

— Van némi nyereség is?

Na végre elérkezett a kellő pillanat:

— Miféle nyereségről lehetne itt szó, kedves bara- toml? Mit vársz az ilyen gyáracskától? Mit préselhet ki az ember egy gombgyárból? A gombnak darabja 2 "báni.*

Ebből dolgozzam én nyereséggel? Akárhogy csűröm-csa- varom mindig ráfizetés az eredmény. Sohasem tudok kilábalni a hátralékos adósságokból. Megesznek a ka- matok barátocskám.

— Igazad van! Hagyta rá Virtosu és pillantása el- kalandozott a háztetőn túli messzeségbe.

»Éles eszed van!* Ismertem el aránytalanul magas homlokát szemlélve. Áttértem hát saját dolgaimra, át- helyezési kérvényemről beszéltem, meg a sok utánjárás- ról a minisztériumban, mert utóvégre is ide akartam ki- lyukadni. A kerületi pártszerv ajánlása — helyesebben az ő javaslata — jót tenne és nagyot lendítene az ügyön.

Virtosu nem felelt azonnal, de kiolvastam a szeméből, hogy velem érez. Nagy koponya, állapítottam meg. amint észrevettem, hogy jó emberrel van dolgom. Különben az eddigiek alapján ezt önök is megítélhetik. Remélem ő is látja, hogy nagyra becsülöm. A munkások is meg- sejtettek egyet-mást, mert néha összesúgtak a hátunk mögött

— ö az új igazgató, vagy megjött az új igazgató, ez váltja le a régi gazdát.

Így hát az én távozásom nem volt többé titok, min- denki tudott róla. Én magam is gyakran elegyedtem szóba embereimmel, néha csak pár közvetlen szót vál- tottunk. máskor barátilag társalogtunk.

Virtosuval megnéztük a raktárakat, a garázst, a rakodóhelyet, utána bevittem irodámba. A jövés-menés- től bizony csorgott az izzadtság róla. Az üdítő hűvös- ben beszélgetve megmutattam neki is a gyár kifizetet- len adósságairól készült listát, amelyet jövetele előtt tanulmányoztam.

— Nézd csak barátom, hát jól érezheti magát az ember ennyi adósság láttán!

— Igazad van!

— Még ennél is bosszantóbbat mesélek! — Folytattam érvelésemet miután meggyőződtem róla, hogy nagyvo- nalú emberrel tárgyalok. — Képzeld a negyedév elején fel akartam venni azt a kis prémiumot, csak úgy mint a többi igazgató is teszi ha százezer lei nyereséggel zár az üzem. — Végre nyereség! Egy százezres! Nos mit gon- dolsz mi történt? Nekem ront a főkönyvelő: "Hogy ve- hetnénk fel jutalmat, hiszen az elmúlt negyedévben veszteséggel zártunk.*

— Hát igaza volt neki is.

/'Ajóft ÜK eh ti! ideie.^Elkerűlhetetlen volt szá- momra. hogy ne hívjam meg Virtosut hozzám. Egy ilyen szimpatikus ember ha- mar megszeretteti magát. Feleségemnek jóval előbb haza

telefonáltam; tudott a dolgrol és várt- bennünket. Ami ügyemet illeti bizonyos voltam, hogy barátomat száz százalókig meggyőztem.

Az asszony kitett magáért. Előbb ittunk néhány po- hárka jégbehűtött pálinkát, utána kanalazni kezdtük a párolgó levest. Virtosunak olyan volt az étvágya, hogy öröm nézni. Es mién ne, hiszen ha valaki nem akar szívességet tenni, hát teteti magát: Azt mondja, hogy nem bírja az italt, ha étellel kínálják nem éhes és még más efélék. Nem így Virtosu. ö tudja mit akar. Ügy ám. nyilt szívű ember hagyja még a gondolatait is ki- olvasni, majd hogy nem a veséjébe látni.

Következett a második fogás, a húsos káposzta. Hogy evés közbe ne unatkozzon megtörtem a csendet. A na- pokban olvastam egy cikket a szocialista felhalmozás jelentőségéről. Be akartam bizonyítani jártasságomat e téren is.

— És ... úgy mondod megtettél mindent, hogy a leg- jobb eredmények szülessenek? Vágott a szavamba Vir- tosu.

A szívverésem is majd elállt. Nyolc óra hosszat egyfolytában szóval tartottam és a végén még ilyet kérdez tőlem. Azt hittem felnyársalom a tekintetemmel, hogy örökre elmegy az étvágya az ételtől és többé nem tud vendégségben jóízűt enni soha. De ö tányérja fölé hajolva nyugodtan evett tovább, tömte magába a hú- sos káposztát. Ahogy lenyelte a utolsó falatot, vett egy zöldpaprikát és komótosan beleharapott.

— Roppant szeretem!

En előhúztam zsebkendőmet és törölgetni kezdtem az izzadtságtól gyöngyöző homlokomat. Virtosu mintha semmi sem történt volna, nyugodtan a feleségem felé fordult:

— Jól nézze meg asszonyom! Életerős, majd kicsat- tan az egészségtől és két krajcárt nem ér az egész ember.

Készen álltam, hogy üstökön ragadjam. Szerencsére feleségem tréfának vette szavait és tovább kínálgatta:

— Fogyassza el még ezt! És nyújtotta feléje a má- sodik paprikát.

Elkezdtem korholni: *Jó-jó barátom hát így egyez- tünk mi?*

Minden hiába volt, bennem forrt a méreg ő csak tovább falatozott. Végre megtörölte a száját, majd tor- kát köszörülve ;tenyerét reszkető kezemre tette, a sze- membe nézett és lassan mondogatta:

— A helyzet a következő: Hozd egyenesbe a gyárat, termeljetek veszteség nélkül és én becsületszavamat adom. hogy segíteni foglak de csakis azután, ha feltéte- leimet teljesíted, előbb szó sem lehet semmiről.

— Micsoda beszéd ez ember! Mondtam, helyesebben ordítottam.

— Majd elmagyarázom, csak előbb csillapodj le.

És kezét vállamra tette, majd ontani kezdte taná- csait. egyre csak ömlött belőle a jó szó, amint ö nevezte az "ötletek*.

Közben beesteledett, az utcai lámpák fénye csillo- gott a sötét éjszakában, ö még mindig az ötleteinél tar- tott. Búcsúzáskor ismételten biztosított jóindulatáról:

— Kérlek számíthatsz az adott szavamra. Nem foglak cserben hagyni.

T j á i f f l Z f h f í u f ó n lejemet két kezem közé szorítva, sokáig mozdulatlan maradtam.

Hogy meddig, nem tudom. Arra lettem figyelmes, hogy feleségem óvatosan tesz-vesz körülöttem. Emlékszem, körülbelül a következőket mondtam neki:

— Amíg a világ világ lesz, a gombok nem fognak hasznot hajtani az államnak.

3

(4)

Nem véletlen, hogy kinek dedik ' könyvet egy költő, s még kevé lehet érdektelen, hogyan szól egy- egy könyvajánlás. Ezért több szá- munkra egy újonnan előkerülő Jó- zsef Attila-dedikáció, mint kegye- letes költői relikvia; irodalomtör- téneti dokumentum: a költő kör- nyezetét, egykori barátait, támoga- tóit ismerhetjük meg ezekből. A József Attila-kutatás már szépszá- mú ilyen dedikációt napfényre ho-

Jó-Láe^ jltüla-cledíkááá

zott, s belőlük lassan kikerekedik a költő híveinek, barátainak tábo- rát jelző névsor. Itt három nemrég előkerült, a költő »Nem én kiál- tok" című kötetébe írt még kia- datlan ajánlást közlünk. A szegedi és makói barátok köre tágul álta- luk:

állat

x x v . fe

%

í

K a <

/I

< < c A?

Kesztner Zoltán neve nem isme- retlen már a József Attila-iroda- lomban; gyakran említi József Jo- lán is a költőről írott könyveiben, előfordul a költő versesköteteiben is. A makói villanytelep igazga- tója Espersit János után, tán a má- sodik legnagyobb jótevője, párt- fogója volt az apátlan-anyátlan szegény diákköltőnek. Nem kétel- kedhetünk abban, hogy Saitos Gyu- la híven tolmácsolta a költő val- lomását: életének legboldogabb esztendeje a makói ^villanytelep cseresznyefáinak árnyékában telt el. Egyébként a kutatás eddig há- rom kötetet ismer, melyet a költő Kesztnernek dedikált (Szépség kol- dusa, Nincsen apám, se anyám, Döntsd a tőkét); ezek sorát hasz- nosan egészíti ki a most előkerült példány.

Hegyi István a szegedi nagy né- piesek követője, novellaíró. Rend- őrfogalmazó volt. Első elbeszélései- ben meleg falusi színek keltek élet- re, később elszürkült, az idill- jei mögött meghúzódó egyéni tra- gédiák írásait groteszkké tették.

Néhány évvel ezelőtti haláláig kapcsolatban maradt azokkal, akik József Attilával ez időben a szegedi fiatal írócsoport tagjai voltak.

Résztvett a Tömörkény Társaság életében, írásai azonban már rég- óta nem jutottak megjelenéshez.

• *• *«* . 4 ..." 4 MÍGUI >4': I-IF*

/

Weisel Samu a Szepességből ide- származott ny. Máv felügyelő, amikor József Attila megismerte, mar a hatvanadik éve felé járt. A mű- velt vasutast, aki valaha az eper- jesi jogakadémiára járt, az ifjabb Terescsényi Gyula vezette be Ju- hász Gyuláék baráti társaságába.

Weisel bohémkedö, italkedvelő (Vámfi Tivadarné birtokában) ember volt, a szegedi éjszakában

m w ( f H

1

sí 's sv's'iísi- viiiissfl

FFTT: É ^

' w h m h m é í

(Szabolcsi Gábor birtokában)

¥

találkozott össze a Juhász Gyula köré toborzódott fiatal költő-nem- zedékkel. Tagja volt az asztaltár- saságnak indult Tömörkény Tár- saságnak, mely eleinte az Oskola utcai Kék golyóban, később a Kos-

(Péter László birtokában) suth Lajos sugárúti Raffay-ven- déglőben fehér asztal mellett tar- totta összejöveteleit. A Kilényi-féle Juhász-gyűjtemény egyébként őrzi Juhász Gyulának Weisel Samuhoz 1928 máj. 24-én írott levelét.

— Ugyan Nita ne beszélj így. Próbáld meg még egyszer.

— Aíit kísérletezzem! Ilyen nevetséges árak mellett mit tehetek ...

Talán egy óra hosszát sem aludiam azon az éjsza- kán. Reggel a szokottnál hamarább indultam a gyárba.

Nem akarok hazudni, így hát elismerem, hogy Vírtosu egy-két jó dolgot is ajánlott. Persze ötleteit nem lehe- tett alkalmazni kivétel nélkül a mi viszonyainkra. De nem is várhatok tőle mindent, nem ismerte a mi sajátos körülményeinket.

Nagyot sóhajtottam, közismert jó kedvem elpárol- gott. Ahogyan a munkatervet készítjük, most is olyan sorrendben, előbb az igazgatási osztályon kezdtem a ren- dezést. Mérgesen szóltam a főkönyvelőre:

— A fizetésekből tessék levonni az igazolatlan mu- lasztásokat. Még a mai napon. Nem mehet. így tovább.

Csodálkozva nézett rám:

— ö így rendelkezett?

— ÍGY'

Egyszerre csak körülöttem termett néhány munkás:

— Sajnáljuk hogy elmegy. Ilyen igazgatót... mini egy falat kenyér. A másiknak még a színét is alig láttuk és máris ránk húzta a vizes lepedőt. Mi haszna van neki ebből? Jó volna megszelídíteni egy kissé! Hogy le- hetnek ilyenek az emberek?

Tudora a mai naptól megszűnik a lógás, de inkább siránkozzanak, minthogy a jövőben is igazolatlanul mu- lasszanak.

Belóotem a raktárba, egyenesen a raktárosra för- medtem:

— Ezt az ólomcsövet két napon belül át kell adni más vállalatnak.

— Szent isten! — Ugrott fel a raktáros. Eddig úgy vigyázott rájuk az igazgató elvtárs, mint a szeme fé-

nyére, hogy szavait idézzem: ha itt van nem kér enni, de ha nincs ...

— Igenis enni kér! Fojtottam belé a szót.

— Hát ilyen kegyetlen ő? Megmondtam én előre, egy pillantásából kiismertem. Borzasztó ember! Új söprű jól seper! Mindent fölforgatna.

Átmentem a kazánházba. Nem tudom miféle szikra lobbant lángra bennem, hogy annyira forrtam. A fűtő- höz fordultam:

— Állítsa be a fecskendőket. Fekete füst jön ki a kéményből, ez annak a jele, hogy túl sok nyersolajat kap a kazán.

— Észrevette? Csodálkozott emberem. — Vele nem lehet játszani. Tessék elhinni félelmetes ember lehet, ha még a kéményt is megnézi. Tessék azt mondani neki, hogy kisebb műszaki hiba, hamarosan kijavítható. Bé- kességét akarok én! — Kacsintott felém.

Találkoztam a szerelővel:

— Hozza rendbe a fűtőtesteket. Közeleg a tél.

— Nem akarja átvenni az új igazgató?

— Csinálja amit mondtam! — Fogtam rövidre. — Javítsa ki a nagy műhelyben is, ahol eddig csak nyáron dolgoztak.

— Ragyogó tervei vannak. Úgy látszik télen is teljes gőzzel akar dolgozni. Kíváncsi vagyok az új igazgató honnan veszi ehhez a nyersanyagot?

— Nyugodjon meg majd elintézi! A helyett, hogy a más bajával törődik foltozná meg a lyukas háztetőt, most is becsurog a víz.

— Grama elvtárs, szólt engesztelve. — Ismerhet ben- nünket, nem vagyunk mi munkakerülők, szeretünk dol- gozni, csak hát az utóbbi időben igen elnéző volt velünk szemben. Talán baj, hogy nagyon is jó ember maga.

— Mától kezdve pedig minden máskép lesz!

— Tudom, hogy csak így lehet, de legalább szóljon néhány jó szót az érdekünkben mielőtt elmegy. Hátha

(Balázs G. Árpád rajza)

jobb szemmel nézne ránk az új igazgató. Mondja neki, hogy maga felelősséget vállal értünk, a jó munkánkért.

Kinyitottam a garázs ajtaját. Előszólítottam a sof- őrt:

— Készüljön fel a teherautójával! Kagylót fogunk szállítani az üzem részére a szomszéd kerületből.

— Kagylót?! — Csodálkozott.

— Igen. Új részleget szervezünk és kagylóból gyár- tunk gombokat.

— Nagy tervei vannak az új igazgatónak. Nem tré- fál. Nem tetszik tudni velem fog utazni?

— Igenis tudom. Nem fog magával utazni. Sok a dolga.

Rettenetes ember lehet!

— Az is!

Sorra jártam a műhelyeket. Megálltam a csiszoló- üzemnél. A művezetőhöz fordultam:

— Tegyen újítási javaslatot a csiszolási eljárás meg- rövidítésére. Nem jött rá eddig, hogy itt akad el a termelés?

— He, he — mosolygott. — Mit tetszik gondolni eddig aludtam? Meg van az már régen. De nem adom olyan könnyen, ha érdekli, jöjjön ide személyesen, hogy is- merkedjünk, vitatkozzunk, hiszen szóból ért az ember.

— Persze hogy érdekli őt. Mondja el nekem!

— Elárulom magának, Szeretem az olyan embereket, akik mindennel törődnek. Egyeseknek nem tetszik, ne- kem igen. Mondja csak meg, hogy szeretném megis- merni őt.

— Majd összeismerkedhetnek.

Kissé lecsillapodtam, de mégsem voltam nyugodt.

Az új részleg beindításához tőkére is szükség lenne.

Újból a főkönyvelőhöz mentem:

— Behajtani minden pénzt, kivétel nélkül minden- kitől.

A főkönyvelő sóbálvánnyá vált. Csak percek múlva tért magához:

— Azoktól is ... tetszik tudni... akiktől soronkí- vül kapjuk a nyersanyagot, a tüzelőt... a banktól is ...

— Mondtam már kivétel nincs!

A főkönyvelő csak a fejét csóválta:

Csodálatos egy ember. Nem tetszett megmagyarázni a mi különleges helyzetünket?

— Minden hiába.

— Uram isten, hogy fogjuk megérteni egymást...

— Legyen nyugodt megértik egymást.

Xöcehjef ny én oéqe. A munkások közül so-

* ' kan meg ma is varjak az új igazgatót és nem tudják elképzelni, hogy a változ- tatások az én kezdeményezésemre történtek.

És íme. egy fagyos, de napsütéses téli reggelen meg- érkezett ö is »az új igazgató«.

— En állom a szavamat! Kezdte Virtosu már a ka- puban. Amint ígértem -itt vagyok. Melyik vállalathoz szeretnél kerülni? — Kérdi komolyan és csak a szemei árulták el, hogy kedve volna tréfálkozni velem. Sanda szemekkel néztem rá, hogy tudtára adjam egyetértek szándékával. Majd megelőztem:

— Most? Mikor behoztam a lemaradást? Mikor meg- szüntettem, a veszteségeket? Mikor kezdek nyereséggel dolgozni? Köszönöm már kéjö!

— tgy is jó. Neked van igazad.

Fordította: Molnár István.

Megjelent: Almanahul tinerilor serütori. Bucarest. 1955.

Editura Tineretului.

4