IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALMI LAP

(1)

• J-A

55117

3 5 0 - 3 8 5 2 P l d ' : t j m i K ö n y v t á r

I J

3 Z B G S D

X I I . ÓwJF* Jo #3»*

IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALMI LAP

•ingwvnr-tl

1960. máreiu*

GAL DEZSŐ:

a ( o n i L o r » z a l c

i i ? ^ 2

FT

A TARTALOMBÓL:

Fiatalok fóruma

-H-

Szocialista örökségünk

• f i -

Könyvek

Hémetország, 1OJS. Európa a második világháború előkészítésé- n e k utolsó óráit éli. Az emberek szerte a világon aggódva lesik a híreket a hitleri fegyverkezés ada- tairól. És valahol Németországban egy laboratóriumban Ottó Hahn és munkatársai meglepő felfedezést tesznek: kísérleteik során az u r á n - atommagok — egy másik, feltéte- lezett reakció helyett — széthasad- j a k . Valóban megdöbbentő az eredmény, m e r t ha igaz — és az

ismételt kísérletek igazolják —, az emberiség kezébe új, az eddigieket minőségileg meghaladó energiafor- rás kerül. Az említett kísérletek eredményeire ekkor csak néhány szakember és egy nagy író figyel fel: Brecht, aki emigrációban, tá- vol hazájától reagál a hírre, és megírja Galilei című d r á m á j á t , melyben a tudós egyszerre válik hőssé és gyávává.

Azóta alig több, m i n t húsz év telt el, és az emberiség energiafor- rását illetően valóban ú j korszak kezdődött: az atomenergia felsza- badításának és felhasználásának korszaka. Nem múlik el hét, hogy ú j a b b és ú j a b b alkalmazási terüle- tekről n e értesülne az újságolvasó:

atombombát szállító repülőgépek cirkálnak a levegőben, a t o m h a j t á - sú jégtörő-hajó kezdi meg útiát, atomreaktorok sora épül a külön- böző órszágokban. Ma m á r — azt hiszem, ezt nyugodtan kijelenthet- jük — széles körökben világossá vált az atomenergia felszabadítá- sának gazdasági jelentősége.

Ugyanakkor az "atomkorszak*

több olyan társadalmi, ideológiai, pedagógiai problémát vet fel, ame- lyek már korántsem annyira egy- értelműek, mint a gazdasági lehe- tőségek. Ezen problémák közül szeretnék n é h á n y r a e cikk kereté- ben kitérni, a n n a k egyidejű hang- súlyozásával, hogy sem teljesség- r e nem t a r t h a t igényt a felsorolás, sem a r r a n e m vállalkozik, hogy megnyugtató választ a d j o n a fel- merülő kérdésekre.

SÚz egyik ilyen kérdéskomp- lexum az atomkorszak és az állam társadalmi rendszere közötti ösz- szefüggés. Ez elsősorban természe- tesen a tőkés országokkal kapcso- latosan felmerülő probléma. A tő- kés termelés alapvető ellentmondá- sa: a társadalmi termelés és az egyéni kisajátítás közötti ellent- mondás — véleményem szerint — különösen kiélezett f o r m á b a n (bár n e m közvetlen ül) jelentkezik az atomipar fejlődésénél. Az atomipar, a dolog természeténél fogva, nem jelenthet szűk, elszigetelt iparágat, hiszen, hogy csak egy egészen közönséges példánál ma- r a d j u n k , az atomreaktorok fejlesz- tése szükségessé teszi különleges, sugár- és hőmérsóklet-tűrő szerke- zeti anyagok kidolgozását és gyár- tását. A kollektív termelés meg- valósítása szinte maximálisan sür- gető szükségszerűséggel lép előtér- be, elkerülhetetlenné válik az egyes iparágak egészen precíz együttműködése. Ez viszont a tő- kés termelési viszonyok közepette csak a kapitalizmus szokásos és ha- gyományos üzleti módszereitől el- térő eszközök igénybevételével (erős állami felügyelet, irányított és egybehangolt megrendelések stb.) valósítható meg. Nem tekint- hető véletlennek ezzel összefüggés- ben, hogy az atomenergia felsza- badításával kapcsolatos — és n e m - csak a hadi vonatkozású — iP™'1

és tudományos eljárások a tőkés országokban is államilag, közpon- tilag irányított atomenergia-bizott- ságok felügyelete alatt valósulnak meg. Az atomenergia-bizottságok e kiterjedt funkciója természetesen nem jelenti azt, hogy segítségük- kel feloldható a fentebb említett

ellentmondás, akárcsak ezen a szűk területen is Véleményem szerint éppen fordítva: az ellentmondás kiélezett jelentkezésének egyik kö- vetkezményeként fogható fel az ál- lam koordináló szerepének jelent- kezése.

Szorosan ide kapcsolódik a tudo- m á n y o k n a k az utóbbi tíz-tizenöt évben végbement rohamszerű f e j - lődéséből adódó másik jelenség. Az atomipar nemcsak az említett szer- kezeti anyagokat igényli a többi iparágtól, hanem napról n a p r a nö- vekvő mértékben t a r t igényt kü- lönlegesen képzett specialistákra, szakemberekre is.

Ugyanakkor a tudományban felhalmozódó tényanyag növekedé- se felveti azt az általános pedagó- giai kérdést, hogy mennyire legyen specializált a felsőfokú szakember- képzés, ha a kiképzés időtartamát n e m k í v á n j u k túlzottan növelni.

Egy biztos: nincs messze az idő, amikor feltétlenül szükségessé vá- lik a közölt ismeretanyag döntő átalakítása. Okvetlenül mellőzni kell m a j d a csak tudománytörté- neti szempontból jelentős és a tu- domány régebbi, adott fejlődési fo- k á n általános érvényű, de m a m á r csak néhány, speciális esetben ér- vényesülő tételek kötelező ismerte- tését. A szakember-fogalom maga is fokozatosan átalakul. Nemzetközi méretekben m á r most tapasztalha- tó, hogy egyre veszítenek jelentő- ségükből az általában kémiai vagy általában fizikai kongresszusok, he- lyükbe az említett tudományok valamelyik szűkebb ágának tárgy- köréből tartott konferenciák meg- rendezése kerül előtérbe. A gyakorlati kivitelezésben résztvevő szakemberek iránt támasztott kö- vetelmények mellett a tudományos kutatás jellege is változást szenved.

Mivel az atomenergia kérdéseivel foglalkozó kutatás rendkívüli be- ruházásokat igényel (különleges műszerezettség, sugárvédelem), de- centralizált, szétszórt kutatóállo- másokkal az alapvető kérdések megoldása reménytelenné válik.

Kialakulnak a tudományos, kuta- tási centrumok, esetleg nemzetközi szinten. (Kitűnő példa e r r e a szov- jetunióbeli D u b n á b a n létesült Egyesített Atomkutató Központ). A tudományos központok kialakítása maga u t á n v o n j a olyan tudományos iskolák kifejlődését, amelyekben az egyes szakterületek specialistái együttműködve végzik a vizsgála- tokat. Ez viszont m e g k í v á n j a a ve- zető szakemberektől, hogy n e csak egyéni meglátásokkal, széleskörű áttekintéssel, d e kitűnő szervező- képességgel is rendelkezzenek.

Csak néhány megállapítást ra- gadtunk ki a szakember-kérdéssel kapcsolatban. Már ezekből is lát- ható azonban, hogy az atomipar és általában a technika hirtelen, ug- rásszerű fejlődése "láncreakciók*

sorozatát indította el az élet leg- különbözőbb területein.

(gyakran szoktunk hivatkozni Engels egyik megállapítására, hogy a materializmus f o r m á j a is változik a nagy természettudo- mányos felfedezésekkel egyidőben, azok hatására, a belőlük levonha- tó következtetések eredményekép- pen. Gyakran szoktak hivatkozni e r r e a megállapításra, de viszony- lag kevés történik a n n a k érdeké- ben, hogy ismét é l j ü n k ezzel a lehetőséggel. Az atomenergia nemcsak energiát szolgáltat, hanem el- méleti kérdések egész sorát is felveti az anyag szerkezetére, a su- gárzás és anyag kölcsönhatására, a sugárzás következtében létrejövő kémiai, fizikai és mechanikai el- változásokra vonatkozóan, — nem is szólva a biológiai hatásokról. Az e f f a j t a kérdések filozófiai értelme- zésével meglehetősen e l m a r a d t u n k .

okiunk

Ennek oka talán elsősorban abban keresendő, hogy a tudomány fej- lettségének jelenlegi szakaszában a filozófus egymaga n e m képes á t - tekinteni a szakmai problémákat.

Szükségszerűvé válik a természet- tudósok előtérbe lépése nemcsak a kérdések felvetésével, de gyakorlati hozzájárulása azok megoldásá- hoz is. A múlt században még le- hetséges volt, hogy Engels a filo- zófus szemével áttekintse a leg- ú j a b b tudományos eredményeket, f e l m é r j e azok jelentőségét szinte a természettudományok valamennyi ágára vonatkozóan, és beillessze őket a dialektikus materializmus rendszerébe. Ma m á r az is szinte lehetetlen, hogy a filozófus egyetlen egy tudományágat "bonckés*

alá vegyen. A megoldás csak úgy képzelhető el, hogy a természettu- dósnak egyre i n k á b b el kell sajátí- tania a filozófiát, és s a j á t tudomá- nyos szakterületéről kiindulva kell elemeznie a n n a k eredményeit.

(Csak ál-ellenvetés ezzel szemben, hogy lehetséges nagy természettu- dományos eredmények létrehozása filozófiai ismeretek hiányában vagy azok ellenére.)

Az atomenergia nemcsak egysze- rűen több energiát jelent, n e m csu- pán olyan következményekkel jár, m i n t amikor ú j szénlelőhelyet vagy olajforrást f e d e t n e k fel Minőségi- leg lobDről vai. skcí'. .ehatöseget n y ú j t egy olyan energiaforrás fel- tárására, amely egyszerűen felesle- gessé teheti — persze, csak a távo- labbi jövőben — az összes többi, hagyományos energiaforrások fel- használását. Alapjában megváltoz- t a t h a t j a tehát a3 ipar s t r u k t ú r á j á t és az egész gazdasági életet. Mivel ez csak az egész társadalom együt- tes közreműködésével oldható meg, önként következik, hogy szocialista termelési viszonyok között e le- hetőség megvalósítása sokkal gyor- sabb és sikeresebb folyamat ered- ménye lehet. A tervgazdálkodás ezen előbb említett gyökeres átala- kulás egyik előfeltételének látszik.

Bár ez az átalakulás csak a jövő kérdése, mindenesetre m á r m a is észrevehetők a termelési viszonyok és az atomenergia felhasználása között fellépő kölcsönhatás kezde- tei. A szocialista termelési viszonyok lehetőséget biztosítanak a tu- dományok és az ipar gyors fejlő- désére, és fordítva: az atomenergia hasznosítása rendkívül nagy m é r - tékben meggyorsíthatja a szocializmus és kommunizmus építését.

cÁz atomkorszak és velejá- rói (az ű j technika, a korszerű ipar) okvetlenül befolyásolják a többi tudományt, — a társadalmi tudo- mányokat is. Ennek elemzése azonban túlnőne cikkünk keretein. Né- hány szóval említést kell viszont tenni a művészetekre és az iro- dalomra tett hatásról. Először is két irányzatról kell szólnunk, ame- lyekkel n e m érthetünk egyet. Bizo- nyos m ű v e k kizárólag az atomkorszak negatív vonásait tükrözik, apokaliptikus víziókat ábrázolnak, és a világvége-hangulat jelentke- rik, a teljes pusztulás képe rajzo- lódik ki bennük. Ennek az irány- zatnak másik, hasonló megnyilvá- nulása a művész "kétségbeesése*:

a tudomány — számára érthetet- len — megállapításainak láttán az emberi k u l t ú r a technicizálódásától, sőt, végleges hanyatlásától fél. A másik — n e m kevésbé elvetendő — tendencia szerint az atomenergia minden problémát egy csapásra megold, s az emberiség s z á m á r a nem m a r a d más feladat, csak a nyert eredmények élvezése.

Hol van a helyes középút? Ha igaz, hogy korunk egyik igen fontos jellemző vonása az atomenergia felszabadításának ténye, akkor a művészetnek, ezt a tényt tük- röznie kell, és tükrözni is fogja.

' . Y X Y . W

P L A K Á T A T A N Á C S K Ö Z T Á R S A S Á G K O R Á B Ó L

I A A A A A Á A Á A A Á Á A A A A a a a a A Á Á A A A A Á M A " /

ADY ENDRE

Emlékezés Táncsics Mihályra

Kend volt, Táncsics Mihály, A mi kora lelkünk:

Attila u g a r j á n . Táblabírók földién, Szenvedő szerelmünk.

Kendet ostorozták.

Kutya se becsülte.

Mert kend senki se volt.

Mindenkiért hevült.

I'araszt-anya szülte.

Kendnek sok fá.idalmáf Szívesen f á j l a l j u k . S c f á j ó országban Kendnek ős szerepét Szívesen vállaljuk.

Kend bizony elporladt.

De mink, akik élünk, Vagyunk bizalommal.

Vagyunk ú j Táncsicsok, S miként kend, remélünk.

Kend ú j rendet a k a r t : Mindenkit szeretni.

Mi más rendre v á g y u n k : Vagy igaz világ lesz, Vagy nem lesz itt semmi.

Kendet azért mégis Áldjuk, mint egy szentet, Isicnünk — az Eszme — Haló porában is

Áldja—verje kendet!

Ez a tükrözés n e m mechanikusan értendő, n e m a z lesz a költő fel- adata, hogy az atommodellt vagy az a t o m m a g szerkezetét versben énekelje meg. Hogyan tükröződjék hát e korszak az irodalmi alkotá- sokban? Társadalmi következmé- nyeiben. Hadd t é r j e k vissza a be- vezetőben m á r említett műhöz, amelyet ezzel kapcsolatban a legjobb példák egyikének tartok:

Brecht Galilei c. drámájához, ahol a t é m a természeténél fogva szó sincs magáról az atomkorszakról, de a kor, melyben írta, a körül- mények és a tény, ami kiváltotta, párhuzamot szuggerált a művész- nek a két korszak között, aki így

egyszerre m u t a t o t t rá a két, egy- mástól több évszázaddal elválasz- tott korszak közös emberi problé- máira, az alkotó e m b e r és kora közti ellentmondások gyökerére.

Bármilyen jelentőségre tett is szert az atomenergia felszabadítá- sa m á r eddig is, és bármily m é r - tékben fokozódik m a j d ez a szerep, k o r u n k jelenlegi alapvető jel- lemzője a szocializmus és imperia- lizmus együttes létezése, békés ver- senye. Végső soron ez határozza meg az atomenergia felhasználásá- n a k lehetőségeit, a lehetőségek gyakorlati megvalósulásának módo- zatait a legközelebbi jövőben.

(2)

1 9 6 0 . F E B R U Á R 2 1 - Á P R i L I S 4

SZEGEDI J & e n e i í r e t e k

Hazánk felszabadulásának méltó megünneplésére Szeged egész zenei élete összefogott. A Városi Tanács Művelődésügyi Osztályának irányításával a város intézményei az idén először rendezik meg a Szegedi Zenei Hetek ünnepi Hang- versenysorozatát. A zenei hetek február 21-től április 4-ig tartanak, ez alatt a hat hét alatt 16 hangverseny és 11 operaelőadás m u t a t j a be Szeged zenei életét, s azt a hatalmas fejlődést, amit a felszabadulás óta eltelt 15 év alatt megtett. A zenei hetek gazdag p r o g r a m j a méltán vált ki nagy érdeklődést a város dolgozóinak széles köréből éppenúgy, mint az ország zenei közvéleményéből. Ez a program m e g m u t a t j a azt, hogy Szeged az ország egyik jelentős zenei központja, hangversenyélete és operajátszása az európai nagy- városok zenei r a n g j á r a emeli. A zenei hetek műsora arról is tanús- kodik, hogy Szegeden a zenekul- t ú r á n a k mély gyökerei vannak, hiszen kevés kivétellel mindegyik fellépő előadóegyüttes és előadó- művész szegedi.

A zenei hetek eseményei négy részre oszlanak: az Országos Fil- harmónia hangversenyeire, a kórus- hangversenyekre, a Zeneművészeti Szakiskola és a Zeneiskola jubileumi ünnepségeire és a Szegedi Nemzeti Színház operaelőadásaira.

A megnyitó hangversenyre feb- r u á r 21-én került sor a Nemzeti Színházban. Műsorán Beethoven VI. szimfóniája mellett bemuta- tásra került Sugár Rezső Hunyadi című oratóriuma 300 tagú szegedi együttes előadásában. A felszaba- dulás utáni magyar zeneművészet kimagasló értékű alkotását Vaszy Viktor vezényletével a Szegedi Bartók Béla Filharmonikus Zene- kar, a Szegedi Zenebarátok Kórusa, a Szegedi Pedagógiai Főiskola gya- korló iskolájának és a gyakorló iskola zenei tagozatának egyesített gyermekkara, továbbá Moldován Stefánia, Ivánka Irén, Szabó Mik- lós és Sebestyén Sándor, a Szegedi Nemzeti Színház művészei a d t á k elő. Sugár oratóriuma Hunyadi Jánost, a törökverő népi hőst és katonáit a hazaszeretet példája- ként állítja elénk. Kifejező színek- ben gazdag zenei nyelvezetével, sajátos egyéni módon a XX. szá- zadi magyar zene ma m á r törté- nelmi értékű hagyományait követi.

Mesteri az oratórium felépítése; az epikai, lírai és d r á m a i hatások változatos egymásutánban követik egymást. A befejező részben a m a képei elevenednek meg, a felsza- badult nép nagy hősei emlékét őrizve építi boldogabb jövendőjét.

Sugár oratóriuma március 16-án a Szegedi Kenderfonógyárban

üzemi hangverseny keretében is előadásra kerül.

Az Országos Filharmónia további hangversenyéin f e b r u á r 26-án Bán Sándor zongoraművész szerepelt, a Pedagógiai Főiskola Énekkara pedig dr. Faludi Béla vezényletével Bartók és Kodály kórusműveket adott elő. Március 19-én Kutrucz Éva és Lajos J u d i t lépnek fel, március 27-én ismeretterjesző if- júsági hangversenyen a Bartók Béla Filharmonikus Zenekar magyar szerzők műveit játssza Simon Albert vezényletével. Március 26- án a szófiai Avramov-vonósnégyes szerepel Szegeden, április 3-án a filharmonikus hangversenyt Fejér György vezényli, Odnoposoff bécsi hegedűművész közreműködésével.

A zenei hetek műsorában jelen- tős helyet foglalnak el a kórus- hangversenyek, melyeket a Szegedi Karnagyi Klub és az Országos Filharmónia a KISZ felszabadulási kulturális szemléje keretében rendez meg. Ezeken a • hangversenyeken a város valamennyi énekkara pódiumra lép. Ez a 47 énekkar példázza legjobban, hogyan váltak a dolgozó tömegek felszabadulásunk óta a kultúra lelkes munkásaivá.

Az öntevékeny üzemi kórusok két hangversenyen mutatkoznak be a Zeneművészeti Szakiskola nagy- termében. Március 14-én az álta- lános iskolai énekkarok t a r t j á k meg hagyományos Éneklő Ifjúság- hangversenyüket a színházban. A középiskolák és a felsőfokú in- tézmények énekkarainak Éneklő Ifjúság-hangversenye március 30- án lesz a Zeneművészeti Szakis- kolában.

80 évvel ezelőtt indult meg Sze- geden a szervezett zeneoktatás a Városi Zeneiskolában. Ennek az intézménynek jelenlegi utódai, a Zeneművészeti Szakiskola és a Zeneiskola erről az évfordulóról jubileumi hangversenyeken emlé- keztek meg. A két intézmény kö- zös ünnepi hangversenyén a Zene- iskola ének- és zenekara, a Zene- művészeti Szakiskola nőikara, ve- gyeskara és zenekara tanárainak és tehetséges növendékeinek ve- zényletével lépett fel. A jubileumi ünnepségek keretében ezenkívül növendékhangversenyekre került sor.

A Szegedi Nemzeti Színház operaegyüttese nemcsak Szegeden, hanfem az egész délkeleti orsJág- részben is jelentős kulturális hi- vatást tölt be. Már az 1945-től 1949-ig tartó időszak is máig em- lékezetes virágzó korszaka volt Szegeden az operajátszásnak. Át- meneti visszaesés után az utóbbi években ismét nagy fejlődésnek lehettünk tanúi. Színházunk össze- forrott, lelkes művészgárdával ren-

delkezik, amely létszámban is egyre gyarapodik, repertoárja any- nyira gazdag, hogy önálló operai bérletsorozatok is indultak már. A zenei hetek műsorában bemutató előadáson a Sevillai borbély hangzik fel, a repertoár-darabok kö- zül előadásra kerül a Fidelio, a Manón Lescaut, az Aida, a nemrég bemutatott Bolygó -hollandi s az Erkel-emlékév alkalmából a Bánk bán.

A Szegedi Zenei Hetek legfőbb célja, hogy a város dolgozóinak érdeklődését fokozottabban a zenei élet felé irányítsa, hogy a művészi zene ügyének ú j a b b lelkes híveket toborozzon, s ezáltal a város zenei intézményei még fokozottabban teljesíthessék hivatásukat «a dolgozó nép, a munkásosztály műveltségi színvonalának további emelése, életük szebbé, tartalmasabbá té- tele érdekében.

Erdős János

— A TISZATAJ KISKÖNYVTÁR ÚJ SOROZATAROL. Az 1960-as évben ú j í o r m á j ú könyveket k a p a z olvasó ke-' zébe a Tiszatáj Kiskönyvtár köteteivel.

Az ízléses, m o d e r n kivitelezésű kiad- v á n y o k bizonyára még népszerűbbé teszik a múlt évben elindult és máris szép sikereket elért vállalkozást.

A Tiszatáj Kiskönyvtár szerkesztői az idén kiadásra kerülő sorozatban to- v á b b r a is a fiatal, tehetséges írók m ü - veinek gondozását, vállalta. Igv kerül sorra Fenákel Judit novelláinak és P a p p Lajos verseinek kiadása. Nevükkel m á r országos folyóiratok hasábjain is gyakran találkozik az olvasó. Siklós J á n o s a múlt é s a ma m u n k á s é l e t é n e k eleven kérdéseit ábrázolia egyéni színekkel.

Érdeklődésre tarthat számot Csépi -Jó- zsef kötete Is. k i n e k paraszt-novellái, szoeiográfiai riportjai élénk figyelmet keltettek m á r eddig is olvasóink köré- ben. Horváth Sándor kisregénye a szov- iet úttörők életével ismertet meg. Nagy Sándor Kossuth-díjas írónk úi regényé- vel Jelentkezik a sorozatban, míg a kri- tikai m u n k á s s á g u k r ó l jól Ismert Kiss I.aios és Szabolcsi Gábor válogatott c i k k g y ű j t e m é n n y e l szerepelnek. Ügv véljük, olvasóink különös örömére szol- gál a halhatatlan szegedi böles. Móra Ferenc eddig ismeretlen a f o r i z m á i n a k közreadása.

Az idei sorozat összeállításánál nemcsak a szórakoztatás szempontjai vezet- ték a szerkesztőket, h a n e m még in- k á b b az a szándék. hO"v érésben levő.

fiatal tehetségek műveinek az olvasó elé való juttatásával szocialista kultú- r á n k a t gazdagítsák, s k u l t ú r f o r r a d a l - m u n k ügyét segítsék.

A teljes, kilenc kötetet tartalmazó sorozat máris előjegyezhető a kiadó- hivatalnál (Szeged. Dugonics tér 13.

Köznonti Egyetem) félvászonkötésben 125 Ft. kartonálva 70 Ft-os áron.

•

— SZEGED MJ. VAROST TANÁCS a v á r o s felszabadulásának 15. é v f o r d u - lóiára meghirdetett, későbbi határidőre meghosszabbított irodalmi és képzőmű- vészeti pályázatának határidejét 1960.

m á r c i u s 15-ben lelöli meg. Pályázni leher minr i"n olvnn irodalmi és kép- zőművészeti alkotással — m ű f a i r a való tekintet nélkül —. amely eddig n y o m - tatásban nem látott napvilágot, illetve ktálUtáson nem szerepelt. A m ű " c k n e k fplS7»bed'üt n«oi!ok űjetevel kell "ng- DlkozhinT® A f<ft-meíf p á l v a d í V - mind az irodalmi, mind a kéozőművészetl

p á l y a m u n k á k esetén: T. d í j : 1001 Ft, TT. rtfi: 30(10 Ft. TIT. dít: 1500 f i a ná- Iváze* teligés. R e - v ú t t á s u k bc^'e* Sze- ned Mt. Városi Tanács Művelődésügyi Osztálya.

*

— GTORDANO BRUNO máglyahalá- l á n a k 360. évfordulóin alkalmából dr.

Csongor Gvőző muzeológus rendezésé- ben 1900. f e b r u á r 17-én kiállítás nyílt a Szegedi Móra F e r e n c Múzeumban.

A KULTÚRA VILÁGA

címmel ötkötetes, enciklopédikus m ű jelenik meg, összesen körül- belül 5000 oldal t e r j e d e l e m b e n . A KULTÜRA VILÁGA sorozat köte- teiben összefoglalja a különböző t u d o m á n y á g a k ismereteit.

Az öt kötet tartalma a következő:

I. kötet: A VILÁGMINDENSÉG — AZ ÉLÖ VILÁG — AZ EGÉSZSÉGES EMBER — — — — Ara: 110 Ft II. k ö t e t : TECHNIKA _ _ _ — — — — — A r a : 125 Ft III. k ö t e t : KÉPZŐMŰVÉSZETEK — SZlNHAZ ÉS FILM —

ZENE — — — — — — — — — — — A r a : 140 Ft IV. kötet: IRODALOM — FILOZÓFIA — NEVELÉS A r a : 100 Ft

V. k ö t e t : A FÖLD ORSZÁGAI — AZ EMBERISÉG

TÖRTÉNETE — — — — — — — — — A r a : 125 Ft A kötetek szerkesztői az a d o t t terület kiváló ismerői, az egyes feje- zetek szerzői pedig t u d o m á n y á g u k hírneves képviselői.

Az, egyes kötetek d í s z e s , egészvászon tjíötésben. dombornyomással.

mpvíészi kivHéiű. színes védőboritóval, sok fekete-fehér és színes melléklettel készülnek. Egy-egy kötet mintegy 20 százaléka illuszt- ráció, színes kép, térkép, eredeti fényképfelvétel.

A KULTÜRA VILÁGA I. kötete 1959 m á j u s á b a n , a II. kötet szep- t e m b e r b e n jelent meg. A további k ö t e t e k folyamatosan, h á r o m - n é g y havonként, az utolsó, V. kötet pedig 1960 végén kerül forgalomba.

Az ötkötetes m ű ára 600.— Ft. A sorozat előfizetés ú t j á n is megsze- rezhető, előjegyzés esetén a z olvasó 540.— Ft-ért luthat a z öt kö- tethez.

Minerva (Közgazdasági és Jogi) Könyvkiadó

Semmi kedvem

kikezdeni a nagy Jehovával és an- nak szegről-végről ugyancsak tekintélyes rokonával, bizonyos Armagedormal, mert elég bajlódni valódi pantallós és csizmás emberekkel is, ezért csupán egyik hívséges szolgájukról, e földi létben ténfergő bá- ránykájukról akarok énekelni, de amúgy igazában profán kis énekecskét. Hívják pe- dig őt Cs. községben közönségesen Viszi Péternek, s mint a bibliakutatók szektájá- nak tagját, Armagedon unokájának.

Viszi Péter bajuszra és fizimiskára éppen olyan, mint a többi szőrsipkás ember.

Ugyanazon a lyukon nyeli le a kolbászt, amelyiken a hitetlen Farkas Pali, az áj- tatos Bedő Gáspár vagy a képmutató Csöki Marcel. Álmában éppen úgy horkol, mint az öreg Mikulán bácsi, s majd mindent úgy cselekszik, mint a többi ember. Ha valahol kiejtik a nevét, mégis minden száj fülig szalad.

Van Péternek másik neve is, de azt csak a tanácsházán tudják.

Ezt, amelyiken most emlegetem, a népi bölcsesség adta neki, miként a Tntajos-t annak, aki a Maroson ereszkedve telepe- dett meg a községben; a, Göthös-t a köhö- gésnek és a Görbé-t a hajlotthátúnak. Pé- terre pedig úgy ragadt mostani előneve, mint a kezére az enyv. Amit a két szeme meglátott, azt a két keze ott nem hagyta.

Nem tolvaj ez a mi Péterünk, sem nem zsivány, mert lopni, vagy vinni — az ket- tő! A tolvaj fölfeszíti a tyúkólat, és zsákba rakja a kövér jércéket; elemeli a füstről a sonkát, szalonnát — de ő nem. Ilyet nem tesz. Ellenben, ha a dűlőn baktatva be- lebotlik egy tarisznyába, a piactéren egy dagadt bukszába, azt magához veszi, mert azt az ő prófétája és mindenben vezérlő testvére küldötte eléje... Ha egy tyúk bekaparja magát a léc alatt a portájára, azt is Armagedon küldte, egyenesen és ki- zárólagosan az ő fazekába.

Armagedon jó hozzá, s ezért a mezőn is azt suttogja neki, mikor szekerével elko- tyog a Gajdacsi kukoricája vagy a Kis- péter lucernása előtt: — Péter testvér, eb- ből három zsák kövér tengerit meg egy rend herét neked küldök... Ez az én föl- dem, fogd és vidd annak ajándékát. — S mivel Péter hívő ember, úgy cselekszik, ahogy egy engedelmes bárányhoz illik:

Kórász

mm mm

fogja és viszi. A parancs az parancs. Pé- ter pedig még egyetlen egyszer sem hagyta ott Armagedon ajándékát, és nem volt lelki ereje ahhoz, hogy parancsát megta- gadja.

Ha egyszer-egyszer rajtacsípték, akkor sem jött zavarba soha. Elódalgott, mint a leintett puli, s azzal magyarázta magának az esetet, hogy bizonyára rosszul értette, amit Armagedon lélekhangon közölt vele, ezért szaporábban kell nyálazni a biblia lapjait, és jobban kell ügyelni, hogy a gonosz szellem nem ólálkodik-e valahol a mezei adomány körül.

Különben dolgos ember. Sose tart ün- nepet, se hétköznap, se vasárnap, a kará- csonyt és az újévet is köznapi ruhában tölti. Csak akkor ül be a tisztaszobába, amikor egy-egy testvére meglátogatja.

Ilyenkor aztán lehet a legnagyobb dolog- idő, szél hordhatja a meggyújtott szénát, nap pergetheti az érett gabonát, Péter a kamrasarokba teszi a vasvillát, és szögre akasztja a kaszát: csak a testvérrel, Jehova másik hívséges tanújával konzultálja a bib- liát. Ha egy hétig marad a testvér, Péter egy hétig ünnepel.

ünnepe volt. Valahonnan az ugari tanyáról tisztelte meg

Most is

egy testvére, Három teljes napig silabizál- ták a bibliát, olvasták elölről hátra, hátulról előre, s egyszer csak ráböktek arra a bekez- désre, amely ilyenformán hangzik: És jöni fognak kígyók és békák és hiénák és far- kasok és tífusz és kolera, és sötétség lön, és mind elpusztulnak, akik letértek az igaz útról... Megrettent Péter, de testvére megvigasztalta, hogy Jehova tanúi megma- radnak, és sokasodni fognak, és újjászüle- tik a föld, minden gonoszság, bűn, fertel- messég és termelőszövetkezeti mozgalom nélkül...

Bezzeg Péter megörült ennek az irgal-

masságnak, és terjesztette Armagedon igé- jét. A hitetleneknek megmutatta a bibliát, az értetleneknek türelmesen megmagyaráz- ta, hogy először csak három napos sötétség lesz, azután vakító világosság: akkor jön a forróság és a hideglelés, majd elszaba- dulnak a pokol szörnyei és nyavalyái...

Erről beszéltek az öregasszonyok a temp- lom-kertben, a kútnál, a kemencepadkán, de még a tanácsháza folyosóján is. Sokan sietve meggyóntak, és felvették az utolsó kenetet, az emberek meg gyakrabban men- tek a kocsmába, s igen-igen megörültek Pé- ter jövendölésének, mert az asszonyoknak is meg kellett érteniök, hogy ha már úgyis vége lesz a világnak idő előtt, akkor azt a rövidke életet, ami még hátravan, jobb helyen ütik el a topogóban.

A teheneket azért csak megetették, a disznót is levágatták, és Péter is építette, hihetetlen szorgalommal építette a nagy kőházat a Rozmaring utca sarkán. De még a Csillagot is elhozta a félszemű kovácshoz, hogy vasalná meg, mert nem szeretné, ha lesántulna.

Most aztán ott fogja a Csillag kesely lá- bát, fél szemmel a kovácsot nézi, a má- sikkal meg a várakozó tanyaiakat, s megint kezdi a mondókáját.

— Bizony, testvéreim, meg van ez jö- vendölve ..., mert Jehova megsokallta a bűnt..., a kapzsiságot..., a fertelmessé- get...

Az öreg Kórász Gáspár megköszörüli rozs- dás torkát.

— Es higgyétek el nekem, mind meghal- tok és elpusztultok, és keselyűk lakomáz- nak belőletek...

Erre Kamarás Antal föláll, mintha bolha csípte volna.

— Armagedon pedig lélekhangon meg- súgta nekem, hogy azért következik az utolsó ítélet, mert elrugaszkodtok az ősi földtől...

nem bírja tovább, kettőt elő- relép, egészen oda, ahol Pé- ter görnyed a kováccsal.

— Hát ide fülelj, te esztelen! Ha már tudod, hogy így lesz, ugyan minek raka- tod azt a nagy házat ott a sarkon? Nin- csen nálad hülyébb ember ebben a falu- ban! Jön az utolsó ítélet, te meg most építtetsz házat.

A kovács is megáll, hunyorog a félsze- mével, a többiek meg jobbra-balra dőlnek, a csizmaszárat csapkodják nevettükben.

Péterben egy pillanatra megakad az ütő.

Elengedi a ló lábát, kiegyenesedik, feltol- ja a kucsmát, és szembefordul az öreggel.

— Erre is van feleletem!

Hogy időt nyerjen, mélyet szusszant. A körülállók mind odahúzódnak. Ugyan mi lesz ebből?

— No, Péter, most felelj!

— Most segítsen Armagedon!,

— Jó volna egy szalmaszál, mi? Nehogy elmerülj az izzadtságban!

Es ekkor Armagedon ezt súgja Péternek lélekhangon:

— Azért építem a házat, mert elpusztul- nak itt mind a bűnösök, akik elrugaszkod- tak a Jehovától, de megmaradnak mind az igazhitűek, akik az ő tanúi. Es úgy tudja meg kend is, hogy nem sok ideje van kendnek sem!

Kórász felemeli a kezét, és egyet kaszál vele a levegőben, jelezve, hogy még erre ő is tromfol.

— Erre meg már csak azt mondom, öcsém, hogy nem is a falu, hanem a vi- lág leghülyébb embere vagy! Mert ha itt mindenki elpusztul ebben a faluban, csak te maradsz meg; ha Minyó Menyhért is Ugrón P(LI is, meg a tanácselnök, meg a párttitkár, meg mindenki kampec lesz, ak- kor a legszebb házakban válogathatsz. Ott a tanácsháza, a kultúrotthon, a nagyven- déglő, meg a mi házunk, mi tanyánk...

hát valamelyik csak megtenné...

— Ez már igaz!

jVo, Péter, ezt húzd ki, ha jó fogad vanl

— Szólj hát valamit!

De Péter egy szót sem szól, csak törül- geti magáról a verejtéket, majd hirtelen gondol egyet, elkapja a Csillag kötőfékjét, és a félig patkolt lóval cuppogva elindul a sárban. Bugyborékol utána a nevetés...

2

(3)

N e k ü n k i s v o l t . De mivel lopott- ból édesebb a zöld is, mint az otthoni érett, hát éppen felmásztam én is az ól tetejére egy kis zöldbarack-szerzés dolgában. Már a gerin- cen ültem, m á r a kezemben rezgett az ág, melyen fürtökben lógtak a hamiskás fa- nyarral bazsalygó kajszik, mikor Csutorás Sanyi komám, testi-lelki jó cimborám az udvarunkba penderült. Nem volt szokatlan a jötte, olyan volt ő, m i n t a hirtelen ha- rag. H a m a r jön, h a m a r megy. Nagyon iz- gatott mozdulatokkal kezdte tudtomra ad- ni, hogy valami rettenetesen fontos dolgot akarna velem beszélni.

— Gyere koma, ugorjál csak le!

— V á r j egy kicsit! Csak épp egy geleb- re valót lemarok, aztán . . .

— Nem kell az! Gyere, gyere, nem érek rá! S szavaiban, mozdulataiban oly türelmet- lenséget láttam vibrálni, éreztem m a g a m r a átragadni, hogy nyomban eleresztettem a rabul ejtett ágat, és siettem lefelé, m i n t h a lopáson kaptak volna. Én siettem, mégis Sanyi lihegett.

— Te barackot akartál lopni?

— Komám, nem kell az m á r ! 'Sz legé- nyek vagyunk!

— F r a n c o t . . . ! Tizenöt é v e s e k . . . !

— Legények, ha mondom, érted? Idenézz!

Azzal lerántotta magáról lógóderekú in- gét, bal k a r j á t a levegőbe vágta, mintha olyan furcsán akarna < köszönni, s jobb ke- zével a hóna alá bökött.

— Látod, mi van ott? — Szemét ismeretlen tűztől csillogtatva forgatta rám. — Na, látod-e?

— Látom.

— Mi van ott?

— Egy szál szőr.

— 'Szt mit jelent az?

— M i t . . . ? Hát, hogy kinyőtt.

— Süket! Persze, hogy kinyőtt. De m é r nyőtt ki?

— H á t . . . , mér?

— Mer legények vagyunk!!! Ilyennye csak a legényeknek van! Gyereknek nincs!

Egészen fejbeütött a gondolat.

Tényleg. Hm.

— Nézzed már, nekem van-e?

_ _ /> i

És nézte, meg is tapogatta.

— Van hát! Na, koma, hát akkor most- m á r nem zöldbarackot kell n e k ü n k ezután lopni, hanem kukoricát, aztán m a j d szép legényesen eltomboljuk az árát. Na. Csak ezt a k a r t a m mondani.

Azzal sarkonfordult, s soha nem látott peckességgel irányozta meg a k a p u t Még tegnap parittyába való köveket t u r k á l t ki u d v a r u n k földjéből, verebekre vadászott, egyet-egyet beeregetett a kutyaólba is, hogy Benesünket felingerelje. Ma m á r ki- köpött legény. A kapuig dermedten kísér-

T Ó T H B E L A :

j C T G É T T P S Ú C

tem szemmel a komát. Ott keményen visz- szafordult s tompított hangon szólt.

— Aprópénzed legyen bőven! A dudába olyat kell belehányni, hogy csörögjön, hogy lássák, hogy van, hogy lássák, legények vagyunk! Érted?

Nem nagyon értettem én semmit. Alig bírtam a lábamon állni. Ilyen hirtelen jön az a legénysor? Tegnap m é g. . . De még m á m a i s . . . Le kellett ülni. Lábam- ból kifutott az erő. De hiszen, akkor mi m á r lányok után is járhatunk! Eddig eszembe sem jutott. De most! Sebesen kezdtem ismereteimet összekaparászni a le- génysor mibenléte felől. Hogy azoknak mi mindent ke'l csinálni. Mulatni, lányozni, lopni az öregektől. Meg azután dolgozni.

Ezután nem lehet m a j d varnyászni a ku- pai fákon, se locskolódni a ráti pocsolyá- ban. Nagy-nagy gondok. Az ember m a j d megfullad tőlük.

így telt el a nyár. Fél szem a legénye- ken, hogy' élik azok világukat, a másik fél meg a lányokon, hogy melyiknek kéne verni a szelet. Csodáltak is apámék: — Micsoda ú j módikat kapkodott össze ez a gyerek1?

A r n t á s h n n I a h aín a l i harmaton m á r ü r a i a s D a n i n e m a k ö té i v e r é s t - h á - nyást választottam, m i n t évek óta szoktam, hanem egyenest a kaszakalapálásnak álltam.

Meg takaróvesszőt sikerítettem, s nekime- részkedtem az "életnek". Ment is minden, mint a parancsolat. Ha az emberben kisebb az erő, mint az akarat, azért mindig az a k a r a t parancsol. Nem igaz? Ha aka- rom, legény leszek. M á r p e d i g . . . Nahát.

Hadd feszüljön az izom, hadd dűljön a búza. Sss, sss, sss. Dűlt is. A p á m alig győzte u t á n a m szedni a markot. Bár né*

hány rend után úgy voltam vele, legény- sor ide, legénysor oda, nem bírom tovább.

Reszkettek az inaim, m i n t a hajszolt ba- romé a gyöpön. Sűrűn-sűrűn megálltam kaszát fenegetni.

— Sok a kotu a tövin — mondtam fél- szuszantás között —, nagyon elhordja a kasza élit!

A p á m tudta, hogy nem a kotu sok, hanem az erő kevés, de azért a világ kincsi- ért se kívánta volna ki a kezemből a ka- szát. Pedig, igazán szólva, m á r nem bán- t a m volna. Ügy magamtól odanyomni neki szégyelltem volna, hogy nem bírom. Hanem éppen a r r a jött a dűlővégen Bekecses Rop- p a n t é Jóska.

•— No, — azt m o n d j a —, legény lőtt a ken' fijábul, Pali bátyám!

— Hát, ugye, egyször mindönnek elgyün az ideje!

Ez éppen elég volt nekem. Ű j erő szállta

meg izmaimat. A kasza úgy csapkolódott a kezemben a sok szederinda-díszítmény- nyel, mint egy megvadult, nagyszárnyú madár. A kaszakacs meg egyre azt nye- k'egte: — Legény vagyok, legény v a g y o k . . .

Ez volt a nyár.

A i aztán télikabátot kellett ven- T J S S Z e i nj Mentünk is anyámmal, ahogy csak a nap világot vetett az utunkra.

Kétszer-háromszor is megsorjáztuk a ru- hássátrakat, míg végül egy szakállas képű, jámbor szabónál megállapodtunk. Anyám, szegény, alulról kezdte, az olcsóbbjainál.

Nem is tetszett az nékem. Hát anyám nem látta, micsoda m u n k á t végeztem a nyáron?

Egy n a p egy holdat leterítettem! Aztán a kukoricát is egyedül kasoltam fel a gó- réba! Nem gyerekkabát kell m á r énnékem!

Nem szóltam én semmit, duzzogtam ekkora értetlenség láttán. Akkor nyikkantam meg, mikor anyám komolyan alkuba szállt a szabóval.

— Nem kell ez nékem, anyám!

— Aztán ugyan miért, te?!

— Mert én nem ilyet gondolnék, hanem amolyat, abból a birkagallérosból, meg a nyesett zsebűekből, meg, meg . . .

De azt a világért sem m e r t e m volna mondani, hogy olyat, amelyik legényes.

Kisebb huzavona után meg is lett a kabát.

Nem olyan legényes, barkás, négyzsebes, macskásbelsejű, amilyet szerettem volna, de egy kicsit messzebbről nézve rá lehetett fogni, hogy van benne valami legényes.

Már pedig ez kellett. Tovább nemigen mertem a h ú r t magam sem feszíteni, bár ugyan anyám könnyen engedett volna, ha- n e m ott állt, ha nem is közvetlenül, mö- göttünk riasztó hatalmával apám.

— Ha többet adunk érte, fiam, apád agyonüt bennünket egy csapással, meg azután úgyis kinyövöd. Majd, ha megál- lapszol, veszünk, meglásd, olyat, de olyat, . . . amilyet bírunk.

. — Jól van, na. Megvan a kabát.

Sokat

megnézegettem napjában, mikor m ó d j á t ejthettem. Na- gyon szerettem volna m á r az utcára menni benne. De h á t szép, hosszú ősz volt.

Békanyálas—melegen úsztak a napok egy- m á s után. Végül egyik v a s á r n a p r a elborult az idő. Legjobb alkalom a kabát meghur- colására. Ugyan, akinek nem volt nagy- kabátja, az még az ilyen hűvöst vígan kis- kabátosnak nevezte. De nekem volt. Nem is akármilyen.

Meg azután, hadd lássák, Hadd lássák, hogy van, hogy n e m is akármilyen van.

A délelőtt eltelt szépen. Ugyan nem szólt a kabát felől senki. Meg a melegtől egy

kicsit le is kívánkozott volna az emberről, de nem lehetett azt csak olyan könnyen letenni. Délután megint csak kabátban indultam, m á r erősen afféle kocsmának- fordulós szándékkal. Csak „egy kicsit ko- ránlottam az időt. Valkó szomszédéknál meg éppen nagy zsivajjal játszottak a gyerekek. Na, mondom, egy kis időtöltésre átnézek m á r közéjük, nem árt, ha ők is látják, mim van énnékem. De azok nem sokat hederítettek az én kabátomra, olyan jóízűt bújócskáztak, hogy még nekem is megjött rá a kedvem. Mi lenne, ha egyet, még utoljára játszanék velük? Ezután úgy- sem tehetem, Persze, nem akármilyen bú- jást csinálnék én, hanem olyan legényes- f é l é t Csak a kabát. Levetettem, s úgy b ú j - tam, hogy az mindenképpen szem előtt legyen.

Sikerült is nagyon jól befurakodnom a szalmába. Kétszer-háromszor is humtak, engem nem találtak meg. Ez m á r maga is külön élvezet. Mindenből kiderül, ugye, hogy az ember m á r nem gyerek. A negye- dik b ú j á s r a h a d a r t a m á r a humó a hosz- szúra cifrázott rigmust, mikor tekintetem a k&bátomra, illetve, csak annak a hűlt helyére esett. Felháborodottan ugrottam ki rejtekemből.

— Jó-jó, hát játszunk, de aki a kabá- tommal akar megviccelni, a n n a k a nyakát tekerem ki!

Csak a humó leselkedett az elnéptelene- dett udvaron. Amint meglátott, rögtön rám ipics-apacsolt.

— Fütyülök az apacsodra, melyőtök dugta el a kabátomat?

— Ipics-apacs — nyugtázott le ú j r a a humó.

A franc, aki megüt, hol a kabátom??

Éppen gramancon ragadtam volna a fiút, mikor oldalt pillantva meglátom, hogy há- rom süldő nagyban szabogatja az én le- gényes kabátomat. Egyik a fagombjait ta- lálta > kitűnő csemegének, s azt eszegette fenséges csemcsegések közepette, a másik a kócbélését tartotta soha nem látott ele- delnek, a harmadik pedig épp a posztójá- nak aggatta fehér fogait, s szakszerű m u n - kálat alá vette tartósságát.

Egy pillanat alatt közéjük ugrottam, kujjoltam, r ú g t a m őket minden erőmmel.

De ők nem tágítottak. A kabátot nem eresztették. Ugyan a helyüket megváltoz- tatták, beszaladtak zsákmányukkal az ólba, s ott akartak a szabómesterség titkaival megismerkedni. Én persze utánuk.

Hanem a kabát! Már csak egy sárkolonc volt belőle. Barnás birkagallérjának pi- cinyke d a r a b j a tanúskodott egykori mivolta felől.

Én meg leborultam az ól ajtójára, s csen- des zokogással sirattam el koránjött le- génysoromat.

1.

Hetekig jártam a határt, barátom.

Elkezdtem novemberben, s utaztam is azóta erre, arra, vonaton, autón, jöttem, mentem:

a vendégmarasztaló mindszenti sárban, Mártélyon, Pesten, Abádszalókon;

hát most, hogy visszajöttem,

mert megígértem, hogy beszámolok néked, arról kell szólnom,

amit láttam és számbavettem.

2.

Mint tükrözve, a vonat ablakán, ha lény ég bent, és árnyékba suhan:

s a túloldalra átfolyik a táj — szürkén, fehéren, szaggatva, olyan az emlék filmjén: változnak a dolgok, és ritmusából az idő feloldoz.

3.

Látom: amott a hóléptű csendben bújik elő a ködből a december, a lapályokon párák imbolyognak,

az ég \ felvonja, leereszti függönyét.

A messze érő szántásokat a hó most kezdi betakarni, de még mint

[kibontott hajfonatok, nyúlnak a dombok tarkóiról a barázdák, hajlatok, hantok,

s a kerítéstelen, akáccal övezett cserjés szigeteken — szilva-, almafák között — váróan ülnek a tanyák.

A föld jóízű, álmos illata árad, összevont szemmel néznek a házak maguk elé s a messzeségen át.

4.

Az én népem él itt, »apáim népe-, köztük nőttem fel, itt a fehér falú

házak között; száz végigjárt falu

€Ttilélc€ kísér:

görbült tető, napraforgó-kerítés, s a csutkakúp meg (jaz a ház körül és széna-, szalmaboglyak

hósapkájukkal vállukon felül. _ ,4z embert szinte vallatóra fogják.

Mit mondjak erről? Mire készültem régen, ha nem arra, hogy ezt a népet értsem, helyette szóljak én is, érte legyek kemény?

5.

S hogy írjam le az új találkozást, amikor lelkes üzenet-vivőkkel, önkéntes küldetésben porták sorát jártam végig, vitáztam és pöröltem, hogy érzékeltessem véled? Az apámat

JCűöÚAl JíiklÁi :

LÍRAI K R Ó N I K A

láttam bennük, okos fejüket nézve s a kezüket,

amelyet eltorzított a munka, s úgy félre- dölnek az ujjak, mint törtvégű gallyak a

[szélben.

6.

Sorsok súlyos szavai, mint rögök hulltak elém:

tengődés, gond, háború, örök törődés volt a lét:

éhes gyerekkel hogy fél országot bejártak, bérelt földek mesgyéin álmodtak saját házat, mely nem épült fel, csak negyvenöt után.

7.

Mondd meg, mitől van, miféle lázas parancsát érzed a változtatásnak, s nem nyughatsz, mert kijőve görnyedt

[háttal az alacsony ajtón, lépve a sárban, orrodban áporodott ciha s étel szaga ég, feltolul annyi régi emlék:

istálló meleg párája száll, ha kitárul az [ajtó, egy-két jószág melege fűti, egy-két tehén, ló, s a petróleum-mécs lángját elnyeli a sötét.

Emlékszel-e a nyári hajnalokra, korán-kelésre, káromkodásokra,

a "gazdára-, ki mint a búzaföld, remegve nézett a tornyos, tarajló fellegekre?

És arra, hogy istállóban aludtak, egy könyv nem nyílott szemükre éveken át, s legföljebb papot hallottak, bibliát?

8.

Apámra gondolok: minden kis kavicsért [lehajolt, zsebébe gyűrte; minden kis szemétért, amit

[látott, átmorzsolta ujjai közt négy holdját, az

[egész szántót, s mire az ősz jött, nem volt egy talpalatnyi

[hely, amelyet nem érintett meg a tenyerivel.

9.

Tudod, ezekben a napokban új emberekkel jártam, látogattam, olyanokkal, akik öt-tíz éve élik a közös élet rendjét, nem a régit.

De neked is hallanod kellett volna, látnod

azt az erkölcsi, emberi távolságot, ami feltárult ott, amint vitázva sorson összecsapott a közös- és a magántulajdon.

Megvallom, engem leginkább ez ragadott [meg, hiszen értettem: e harc fö értelme ez lesz, hogy íme, valaki csak néhány éve nem árul, nem spekulál, mi lesz a haszna a padláson

[őrzött kukoricábul, nem a piacra alkalmas időpontot várja, hanem eljár kultúrházba, könyvtárba, nincs begubancolva robotba, nyomorúságba,

[közönybe, hanem rádiót hallgat, filmet néz, érdekli:

[legyen könyve, előadásokra jár, figyelmesen hozzászól, mindenhez közöt érez, van szava például

[a hazáról, s van szava hozzá, azt mondja: össznemzeti

[érdek a kollektivizálás, s te látod: mindent [megértett.

10.

Barátom, ez volt a legfelemelőbb élmény, hogy egyszerű emberek így tudnak beszélni

•• [a közösség nyelvén, mert kell, hogy a jövő felragyogjon már

[ebben, hogy így nőhet majd egészen emberré az

[ember.

11.

Megvallom neked, igazán csak most értem, mit jelent, ami történt, s boldoggá tesz, [hogy volt benne részem:

tanúja voltam a történelmi tettnek, amellyel adósságát rója le most a nemzet, az osztály, amikor értve, előrelátva hallgat végre a párt törődő igazára.

c 12.

A tél a tavaszt érleli, bár kemény fagy terhével lassan fordul most ez az évszak, de nekünk serkentenünk adatott a rügyeket, [ha nőnek, s forró, dobogó szívvel nézünk elébe a Igondokat záporozó időnek, amelynek gazdag esői hullnak most, mint

[tavaszi vizek, életünk termő talaját kelesztik jövendők

lérö reményeinek, ami az elszánásból a jólét, a bőség útjára

[odavisz, és majd a munka teremtő fegyelmében

[Renddé magasodik.

P A P P L A J O S :

Két vers

RESZLETEK A H É T K Ö Z N A P O K CIMÜ H O S S Z A M VERSCIKLUSBÓL

Ö R E G E K

tavalyi babot válogatnak és szívesebben j á r n a k gyalog két óra t á j t ha kisüt a n a p kiülnek ők is a ház elébe homlokuk mint a sokat szántott földeké c s i p a mély barázda s az árkok alján sok-Sok régi emlék közt egyre több az árnyék ú j a t az a rög n e m terem m á r esténként soká iszogatnak

>-sógor! hogy is vét G o r l i c é n é l . . . "

előkerül később a kártya anyóka beim a nagyszobában kinyitja még az öreg ládát - e b b e n báloztam legelőször..

levendula őrzi a csöndet

egy-egy babszem a földre koppan ilyenkor kicsit megriadnak aztán n e m f á j m á r semmi nékik átváltoznak mohos tölgyekké

V Á R O S S Z É L E

lehajtott fejjel baktat reggelente keskeny járdákon sáros úton át gyerekek hatkor kelnek hogy elérjék idejében a messzi iskolát

didergő házak b u j k á l n a k a f á k közt ablakok: halvány félig nyílt szemek odább a bakter piros zászlójával vonatot vár és buzgón integet

lámpasor húz meg negyvennyolc kerék a zengő sínen zengő dalt dalol hogy valahol m á r virágzik a mályva hogy tavasz v a n és n y á r is valahol a város szélén tavasszal kinyílnak az orgonák — a z a j t ó k ablakok — olyankor minden zöld és virágillat és tágranyitják arcuk a vakok tervek szövőinek melegvizes kútról fürdőről aztán sistereg a mész ki reggel be a város felé fordul ú j házsort lát ha este visszanéz terveket sző a pók is míg a seprű a sürgő-forgó seprű r á t a l á l . . . a városszéle még sötéttel indult fél hat van köd és dudált m á r a gyár

(4)

F I A T A L O K f O R U M A

y y w y y y W w y y y w w w y y y w w y y y y y w y y y y y y y y y y w v w y w v w w w y v w v w Y y w w y w w y v w w v y Y w y y y w FIATALOK FÓRUMA címmel

induló rovatunkban örömmel m u t a t j u k b e a Tiszatáj olvasói- nak három fiatal szegedi írónő tehetségről tanúskodó írásait.

BALOGH RÓZSA pedagógiai fő- iskolát végzett tanárnő, irodalmi lap most ad először helyet no- vellájának. CSALOG JUDIT a bölcsészettudományi k a r elsőéves magyar-latin szakos hallgatója, CZILCZER OLGA pedig a zene- konzervatórium végzős növen- déke; verseik még sehol nem jelentek meg.

C Z I L C Z E R O L G A :

Qsenddel, nyugatommal

Zizzen a fény a karcsú szálban, úgy jött el ez az este,

mint tegnap vagy tegnapelőtt.

Jött, és leült a kályha előtt a félhomályban,

mint öregek, oly szótalanul.

Házak tetején kint

vastagon hűl a fehér csend.

Emberek szívén ül így a várakozás.

Látod-e, úgy ülök én is itt a [szobában, két ölelő karod helyett

árnyékok hajlanak bús derekamra, s felhős hajamba villámok

törnek a lámpa alól

meleg ujjaid fénye helyett.

Nézd, ez a szék is őrizi helyed guggolva itt a sarokban. Ha jönnél, ide ülnénk, s gyönyörűbben zenélne akkor a kályha nekünk.

S ha felállnál, veled kelnének mind fel az árnyak

menni lopódzva utánad,

s kérdeznél tőlem a tegnapi napról.

Felelnék én, s azután csak hallgatnánk újra sokáig.

Betakarnálak szép nyugalommal, a csendemet adnám én takaróul s szemem sugaras melegét.

C S A L O G 3UDIT:

-r; (prilis Hermész sudár hava. Egy vén

[bolond Ligetben áll e régi-régi márvány.

Tündéri hónap: zápor és [szivárvány, Sírós szelídség, édes, hetyke gond.

Mint egy anya, a mező szelíden yirágát mind a kék városra ontja.

Ahol esténként félve-félve bontja Galambszárnyát az első szerelem.

A gyermekek s a labdák napja [van ma, Báránykörtánc a réten. Álmodozva Nézik a fáradt, bölcs igáslovak.

A park törött márványa közt a hulla Sárkány bűilö teteme földre

[hullva — S fehér lován ül György, a hős

[lovag.

1 9 2 6-OT ÍR a kalendárium. H a j - nalodik. A kisváros polgárai most fordulnak másik oldalukra. A nagy- gazdáik magas kerítésű udvarán vé- kony gúnyájú cseléd fogja kocsi elé a lovat, a konyha nyitott a j t a - jában kolbásztól dagadó hangon kiabál a gazda:

— Tedd fel a kapákat. Korsót is, te lajhár! Megitattad a lovat?

Hajtsd m á n a tehenet! Az anyád istenit, mindenre én gondújak? Mi- nek etetlek, te istenátka?!

A hajnali harmattól nedves ho- mok-dűlőn napszámosok meztelen talpa surrog. A piacon álmos, csi- pás kisinas emelgeti a sátorrudat.

A segéd rámordul másnapos h a n - gulatában:

— Mozogj, giliszta! Letaposom a sarkad, ha szuszogsz! — s m á r teszi is. Míg a fájdalom könnyeket csal az álmos szemekből a szurtos arcra, csattanó nyakleves a d j a hí- rül: megérkezett a mester ú r :

— Ne aludj, mihaszna! All-e m á r a sátor?

A Tisza felett rózsáilik a felhő, lilába, pirosba fordul. A n a p k a n - din bámészkodik kuckója nyílásá- ból a piacon növekvő sátrakra, még egyszer körülpillant — érde- mes-e? — aztán fürgén felfut az égre.

Szécsi András csizmadiamester kisinasa: István meghúzza az utol- só csomót a sátorlapon, nyújtózik egyet, belenéz a napba. Gondolko- dik. Megvakarja koszos sarkát.

Nincs mit tenni: kuncsaft még nincs, mester u r a m ráér, keresheti, nem tűnhet el. Mesterné asszonyom még n e m hozza a levest, enni se lehet. Leül hát a sátor mel- lé, ásít és bámészkodik.

Amott állítja asztalát a késes:

Meggyesi mester uram. Ott az inasa is, Lackó. Vörös a jobb füle.

Ügy látszik, ő is megkapta a m a - ga reggelijét. Amott Vedres szabó- mester Ferkója tapogatja hátán a früstök nyomát. Mellettük az asz- talos Palija sziszeg féllábon. Súlya van a Jancsi segéd ú r bakancsá- nak . . .

— Hol az istenbe kujtorogsz, mihaszna tekergő? Elaludtá tán, vi- lág lustája? — Ez a mesterné asz- szonyom hangja — rezzen meg Ist- ván. Felpattan, ugrik a sátor elé:

— Adjon isten szép jóreggelt, nemzetes asszonyom! Egészségére az éjszakai nyugodalmat! — ha- d a r j a a "belévert tisztel-.:•'tudást.

— Előkerűté a levesszagra, nagy- bélű? Ihol-e, falj! — nyomja elébe a csorba cserépbögrét a pult s a r - kán. Párolog a forró ital, a kisinas két kézre kapja, szájához fogja, f ú j j a , élvezi a párát. Belekortyol, leffent, mint egy kiskutya. A min- dennapi kömény-leves eltűnik az üres gyomorba. Kortyolna még, d e csak levegő szalad le a torkán.

Riadtan néz a csuporra, asszonyá- ra, mozdulna a keze. Szeme megakad a láboson. Szalonnás, hagy- más rántottát szedeget belőle bics- kahegyre tűzött kenyéren mester uram, mellette Józsi seged ú r m a j - szolja az avas szalonnát keserves képpel. Gazsi segéd ú r érkezik most lihegve:

— Aggyonisten jóreggelt. mester

sa

uram. Megkövetem, későn értem, beteg a z ángyom, orvoshó kellett m e n n i . . .

— Követed a zanyád! Mit b á - nom én az ángyod, nekem itt légy, ha mondom. Hetipiac van, a h é t - szentségedet, n e m babavásár! Or- voshó jár, mint az urak! N e m is jó nekik a herbaté! H á t futkoss, a kényes istenit a z ángyodnak, d e nálam potyán n e m tőtöd a beled!

— A j a j ! — István ijedten f o r - dul ki a sátorból. Gazsi úrnak nem terem itt früstököt a kaska. Jól kezdődik ez a n a p is. Józsi ú r d ü - hös az avas szalonnáért, Gazsi úr, mert azt se kap. A mester m i n - denért, a mesterné a semmiért.

Húzd m e g magad István, n e is lás- sanak, ha n e m poflevessel akarsz ma jóllakni! Jóllakni? Leves? — István gyomra nagyot kordul, o r - rába illan a z avas szalonna szaga, szájában összefut a nyál.

— Aggyisten! Felébredtünk? — Kemény paraszthang zörren a sá- torra.

— Pálinkás jóreggelt, gazduram!

Mi jóban jár? — szíveskedik a mester.

— Csak úgy . . . széjjelnézni. Meg valami kéne a jánynak. N é csak, Pista koma! Lép jé m á n közelébb!

— Ahá! Kuncsaft! Na, most fog- lalt a mester, mesterné, segédek.

Futás, nézzüiík körül! István meztelen lába meglendül, f u t á s a nagy f a alá. Egy fütty, két fütty, ott lohol m á r Pali, Feri, Lackó. S a négy maszatos, éhes kisinas elindul sajgó gyomorral, táguló o r r - cimpákkal — piacnézni.

A LACIKONYHA sustorgó pe- csenyéinek, a mézes-bábos tükrös szíveinek, a kofák friss gyümölcsé- nek, tejfel, túró, friss kenyérnek illata száll a levegőben, csavarja az üres kamasz-gyomrot.

A négy gyerek megáll. Egymás- ra néz.

— Enni kék — m o n d j a négy só- várgó szempár.

Pali kotorni kezd a nadrágja zse- bében. A másik is. Mind a négy.

Két zöldülő filléren f u t át kacag- va a napsugár:

— K e v é s . . .

— M a r a g g y a t o k . . . — Ferkó hosszú lábaival eltűnik a kosarak, sátrak között. A három áll, bá- mészkodik. István szorongatja bor- szagú, suvickos mancsában a két árva fillért.

— Ihol-e — robban vissza az el- tűnt, és ragyogó szemmel dob a levegőbe egy kétfillérest.

— Vigyázz, te mafla! Leejted, elgurul — riad rá Laci.

— És most? — szorong várako- zón Palkó.

— Veszünk két t é f e l e s i b r i k e t . . .

— ragyog István szeme.

— Azt, a z t ! . . .

A kenyeres-asszony rózsaszín ci- pói kacagnak a fehér kenyérru- hán. Három fillér egy

I S I N Á S O K

— Nénémasszony! Aggyék két ci- pót! — áll elébe Ferkó."

— Netene! Oszt mibül fizeted?

— Négy fillérünk v a n — v a k a r - ja a sarkát István.

— Azé csak egy jár. Nem tudsz számolni, kuka? Hogy lesz belü- led vásározó mester?

— Még m a r a d egy fillér . . .

— Azé szagúhatod a többit. Na, tisztujj, n e álld a z utat!

— Elmongyuk mindenfelé, mi- lyen ízü a cipója . . .

— Ejnye csak, a rókája! Keres- kedőnek is elmehetnél, te! — s ahogy nézi a maszatos, sovány a r - cokat, sóvár szemeket, t á n a szíve esik meg rajtuk. Előkapja kosará- ból a két legkisebb vakarcsot, oda- n y o m j a :

— F u s s a t o k ! . . . Tessék, tessék, nemzetes asszonyom! Ilyen puha bélű, kalácsnál fehérebb cipót az angyalok se dagasztanak!

A négy kölyök nekiesik mohón az illatos kenyérnek.

— Csak a belét! — int szigorúan Ferkó.

Azt, azt, a puha belét. A foszló- sát. Ropogós, rózsaszín héját m a j d . . .

A K É T CIPOHÉJ olyan, mint a zöld-tök üres héja. A négy p á r meztelen l á b indul is m á r . A te- jesasszony felé:

— Nénémasszony! Egy-egy kis- ibrik téfelt! — rendelkezik István.

— Mi a rosseb! T á n megütötted a lutrit? Hajja. szomszédasszony?

Téfelt iszik az inas?

— Csak aggya mán! — nyel ke- ményen Palkó.

— Oszt hova? A markodba, vagy igenyest a szádba tőccsem?

Négy huncut szempár villan.

Laci tanácstalanul h á n y j a szét a kezét:

— H á t . . . ibrik k é k . . .

— Ide, ni! — rikkant Ferkó, a cipó héját előtartva.

— Az a! No, tárcsád!

Két deci az egyikbe, annyi a m á - sikba.

— Nyóc fillér — t a r t j a húsos markát az asszony.

Maszatos kezek túrnak a lyukas nadrágzsebekbe. Tudják, hogy nincs, teszik, hogy keresik. Egy- szer, k é t s z e r . . . Arcuk egyre t a - nácstalanabb, végül Palkó kiböki:

— Nincs . . .

— Mi az, hogy nincs? Hát mit gondútok ti? Vásálni, tömni a f e - neketlen bendőtöket, fizetni meg a Krisztus? Lopom én a téfelt? ö n - csétek vissza!

— Innen? — t a r t j a elé ijedten a kenyérhéj-ibriket Ferkó.

Az asszony meghökken. Azt mégsem lehet. Ki vesz tőle, ha meglátják? . . . Nézi a négy gyere- ket. S ahogy meglátja a riadtság mögé bújt diadalt, éktelen dühbe jön:

— ö n t s d a fődre! A kanálisba!

A Tiszába! Vesszen kárba, igya meg a főd, d e a ti beletekbe egy cseppet se! Potyán falni? ö n t ő d k i ? . . .

Kopog a négy fejen a szavak zuhatagja. U n j á k m á r . Enni ké- n e . . .

— Uccu te! — rikkant Palkó, és négyen négyfelé, eltűnik a kis r a b - lóbanda.

Még hallják az istenkedést:

— Megállj, Fábián Pali! Isme- rem az apád! Majd elveri az r a j - tad! Akasztófáravaló betyár!

A nagy f a alatt négy kócos f e j hajlik össze. Maszatos ujjacskák vándorolnak: tejfelbe — szájba, tejfelbe — szájba. A szemek szi- gorúak: egyformán ragadjon m i n - den u j j r a a fehér csemegéből.

Elfogy a tejfel, el a rögtönzött ibrik. Négy kipirult arcból elége- dett szemek csillognak egymásra.

Teli a has.

— Istvány! A zistenit a csavargó fejinek! Átkozott fattya! Lelkit aggya ki a z ember, 6 m e g csak kujtorog! T a k a r o d j dogodra, mihaszna! Ti is! Ad majd a gazdá- tok, csak kerüjjetek elé.

Itt az o s t o r ! . . ,

A nagy f a lassan bókol a reggeli szélben, míg négy lesunyt fejű, ijedt kis kamasz oldalog behúzott nyakkal a sátrak felé.

— HAZÁNK FELSZABADULÁ- SÁNAK 15. évfordulója alkalmá- ból április 4-én a makói járási ta- nács dísztermében nagyszabású fo- to-kiállítást rendez a Makói Foto- kör. A kiállításon Békés és Csong- rád megye és Szeged fotóköreinek legszebb képei szerepelnek, és mintegy tíz díj odaítéléséről dönt a budapesti zsűri.

— A SZEGEDI MÖRA FERENC MÚZEUMBAN megnyílt a mai m a - gyar képzőművészet kiemelkedő képviselőjének, Domanovszky End- rének gyűjteményes kiállítása. A kiállítás megnyitóján dr. Fehér Zsuzsa mondott bevezetőt.

— A SZEGEDI NOVEMBER 7 MŰVELŐDÉSI OTTHONBAN Cho- pin-estet rendeznek, amelyen a lengyel követség segítségével film- bemutatót is tartanak.

— A SZEGEDI VÁROSI N É P - MŰVELÉSI TANÁCS ülést tartott, melyen tervezetet dolgoztak ki a családi és társadalmi ünnepek megrendezésével kapcsolatban. Az ünnepségek előkészítésére külön bi- zottság alákult.

— A SZEGEDI MÁV PETŐFI SÁNDOR MŰVELŐDÉSI OTTHO- NÁBAN Kálmány Lajos-emlékestet tartott a Hazafias Népfront városi bizottsága. A híres néprajztudósról dr. Bálint Sándor egyetemi tanár mondott emlékbeszédet.

— ÜJSÁGÍRÓK ÉS ÍROK KLUBJA nyílt Szegeden a magyar sajtó n a p j a alkalmából. A megnyi- tón — ahol nagy számban vettek részt üzemi dolgozók is — a Sze- gedi Nemzeti Sz'nház művészei a d - tak színvonalas műsort.

a legérdekesebb eseményeket és színházi előadásokat

K Í S É R J E F I G Y E L E M M E L A S Z E N T E S I T V A D Á S O K A T !

V Á S Á R O L J O N T E L E V Í Z I Ó T !

^ e ^ m {elv-iMg-ó-áíiddt '

ládíá dúaküzíetMen!

KOPASZ ILDIKÓI

Színig telt a nyár.

A gólya m á r hajnaltól

széttárt szárnnyal állt fészke fölött.

A földek felett lebegő porát megszűrte lassan az alkonyat.

Végre leengedhette szárnyait.

A szeme előtt táncoló piros karikák abbahagyták forgásukat.

— S egyet ki kellett löknie fiókái közül. • Messzi üvegfalú műtermében

harmadszor sebzi m e g kezét a szobrász.

Ma m á r n e m folytatja tovább.

A csodálatos f e j torz kőbe mélyed újra.

Talán holnap sem folytatja tovább . . . Nyugalmat áhítón

jószagú fűről álmodik,

s vésőjével csillagokat lyuggat a puha égbe. • Az éjszaka n e m hozott enyhet.

Mozdulatlan-fehéren izzik a táj.

Egy-egy csillag karcol az égre.

s a . háztetőn csillogó Hold vizét sóvár vággyal nézik a f á k .

A vedlett tollú lúd a baromfiólban tört szárnyát lógatva piheg.

Ősszel repülni próbált

— hívták a vadludak —,

s ő hitte, hogy eléri m a j d a N a p o t » Egy halvány csillag hajnalt hunyorog már, s a fűszálakra festett sárga csíkokat éjjeli liarmat nem mosta le.

Kicsi kertetekben lehajtják dús fejüket, nem törnek égre a dáliák.

Kapaszkodjatok a fákba, levelek!

Ott messze valami v i b r á l . . . Tán eshet is még ma . . . Mert jaj annak,

ki nyár közepén hull le a földre.