l í í / . é v / .
5. sz. IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALMI LAP 1959. május
TART A LOMBÓL:
)uhósz Gyufa ismeretlen versei
-ö-
H ó r a Ferenc útja 1917—1919-ig i
#
A Tanácsköztársaság szociális intézkedései egy kőnyomatos tükrében
IRODALMI EGYSÉG
á „ o i d l k i b ő d ü l ö m 'A
Magyar Szocialista Munkáspárt újabb, irodalmi kérdésekkelfoglalkozó dokumentuma.
"A felszabadulás utáni magyar irodalom néhány kérdéséről" cím- mel megjelent állásfoglalás a mai Magyar irodalom elvi és szerveze- ti kérdéseinek tisztázását és meg- oldását jelentősen viszi előre. Saj- nálatos dolog, de tény, hogy iro- dalmi lapjaink szerkesztőségeinek egyes tagjai — úgy tűnik — nem ismerik fel eléggé a doku- mentum, jelentőségét sem az el- méleti munkában, sem a szer- vezeti életről folyó vitákban. Pe- dig jónéhány olyan kérdés izzik szerkesztőségeken belül, írói ösz- szejöveteleken. melyeket a határo- zat érint, s amelyekben lerögzíti a Párt álláspontját. Ezeken a vitá- kon, beszélgetéseken sokszor ki- derül, hogy az állásfoglalásban felvetett gondolatok alapos meg- tárgyalása égetően szükséges. Igen sokak előtt nem tisztázott, s emi- att a mai irodalmi jelenségek megítélésében is különböző kö- vetkeztetésekre vezető kérdés a fordulat éve utáni irodalmi élet jelenségeinek alapos, filológiai módszerű tisztázása. Ilyen kritikai munka a folyóiratok, irodalmi la- Pok eredményeiről és hibáiról sok olyan félelmet oszlatna el, ami ma gátolja a szocialista realizmus és a modernista irányok közötti vitá- ban elmondottak heiyes értelmezé- sét. Ma ugyanis az a helyzet, hogy a
"sematizmustól, az -idealizmustól való félelem éppen a fordulat éve utáni irodalmi élet egyoldalú, nem eléggé elemző szemlélete miatt hajlamos minden, a szocialista realizmus érdekében kimondott szót — különösen, ha a stílusde-
mokratizanus követelményét mondja ki — a sematizmus vissza-
hozatalának kísérletével vádolni.
Hogy ez a szemlélet milyen tragi- kus eredményekhez vezethet, azt plasztikusan illusztrálja Maróii Lajosnak a Kortárs áprilisi szá- mában megjelent tanulmánya, mely meggyőzően bizonyítja be, hogy a tehetséges fiatal költő a
"sematizmusától való félelmében, azzal a becsületes és őszinte igény- nyel, hogy szocialista költészetet alkosson, lényegében a fizikai idealizmus ós a szellemtörténeti társadalomszemlélet talajára csú- szott.
Ezt a példát csak illusztrá- ciónak szánom, annak igazo- lásához, hogy az állásfoglalás- ban felvetett kérdések vitája mennyire időszerű, fontos, sőt szükséges feladat. A Tiszatáj nem fog óvakodni attól, hogy a vitá- ban való részvételével hozzájárul- jon — erejéhez mérten — a párt véleményének kibontásához éi győzelemre viteléhez. Most azon- ban a magunk dolgáról szeret- nénk szólni.
A "Vidéki irodalom" helyzete, a vidéken élő írók, a vidéki váro- sokban megjelenő lapok felada- tainak megjelölése most szerepel először az irodalom kérdéseivel foglalkozó pártdokumentumban.
"Néhány nagy vidéki városban irodalmi lapok, folyóiratok indul- tak. A vidéki lapok és folyóiratok legyenek az ott élő írók fórumai, de óvakodjanak a provincializ- mustól: arra kell törekedni, hogy ezek a lapok és folyóiratok is részt vegyenek egész irodalmi éle- tünk kérdéseinek megvitatásában és megfelelő mértéket alkalmaz- zanak az írók színvonalának meg- ítélésére. Ott, ahol folyóiratok in- dítása egyelőre nem indokolt, al- kalmi kiadványokkal kell szol- gálni az irodalmi élet fellendíté- sét."
A vidéki irodalmi élet helyzeté- hek elemzésénél nem elegendő a Piai helyzet felvázolása, hiszen Pyilvánvaló, hogy nem kevés ter- hes örökséget cipelünk magunk- kal »lent" is, vidéken, és "fent" is, Budapesten.
L^m apunk elmúlt évi számaiban több alkalommal foglalkoz- tunk a vidéki irodalmi élet.
vidéki kulturális élet helyzetével s elsősorban Karácsonyi Béla:
Provincia és főváros című tanul- mánya taglalta azokat a történel- mi és társadalmi okokat, amelyek a magyarországi kapitalista fejlő- dés időszakában, s különösen a Horihy-fasizmus évtizedeiben hát- ráltatták irodalmunk fejlődését. Ki kell emelni azt a tényt, hogy a vidék — s különösen Szeged — még ezekben az időszakokban is ki tudott termelni olyan irodal- mat, mint Tömörkény, Móra, Ju- hász Gyula- művei s életre szóló- an tudott elindítani olyan kiemel- kedő tehetségeket, mint Józseí At- tila és Radnóti Miklós. Példájuk szemléltetően bizonyítja. hogy mennyire téves az, az irodalmi és kulturális életben ma is ható szemlélet, mely a nem fővárosban élő írókkal és művészekkel szem- ben eleve bizalmatlan, nem hisz annak a lehetőségében, hogy Bu- dapesten kívül is lehetséges olyan pozitív tartalmi és művészi szintű irodalmi élet, mely az ország egé- széhez képes szólni, s ezzel a Bu- dapesten élőkkel egyenrangúan tud közreműködni a szocialista kultúra, a szocialista irodalom megvalósításának munkájában.
Szinte nem illő elmondani, hogy egy évvel a cikksorozatok megje- lenése után még ma is milyen a
»vidéki irodalomnak" s így a sze- gedi irodalomnak a helyzete.
1. Vidéki szerző budapesti könyvkiadónál a legritkább eset- ben talál sikeres fogadtatásra.
Csak egy példát: míg könyvkiadó- ink a verskötetek kiadásánál any- nyira "liberálisak", hogy a való- ban tehetséges, de eszmeileg sú- lyosan eltévedt fiatal költő — Fodor András — kötetének meg- jelenésekor a szükséges lektori ellenőrzésről is megfeledkeztek, s a kötetben benne hagytak olyan verseket, amelyekre a költő évek múlva majd csak szégyenkezve fog emlékezni, — nem talált kia- dásra Andrássy Lajos, Lődi Fe- renc kötete, Tóth Béla és Dér Endre elbeszélései, s vannak má- sok is, akik ha nem is zseniális művekkel, de az átlagnál leg- alábbis jobb írásokkal hiába ost- romolják a kiadó vállalatokat. Je- lentős lépés helyzetünk javításá- hoz a kiskönyvtár-sorozat megin- dítása, és a Fiatalok Antológiája, mely a helyi erők és a Szépiro- dalmi Kiadó együttműködéséből jött létre. Ám e kezdeményezések nem oldják meg azt a kérdést, hogy nagy irodalmi múlttal és számottevő jelennel rendelkező vidéki városoknak még mindig nincs kiadója. Ez nem csupán szervezeti ügy. hanem mint a Magvető által kiadott Móra-soro- zat példája bizonyítja, a kiadásra kerülő munka színvonalának problémája is. Talán hihetetlen- nek tűnik, de tény: a Móra-soro- zatnak az a baja, hogy nem Sze- geden a d j u k ki. Szegedi kiadás- ban bizonyára jobb szerkesztésű és a tudományos igényt is magasan kielégítő Móra-sorozat került vol- na az olvasó kezébe.
2. A vidéki írók, s a vidéki iro- dalmi élet iránt mutatkozó bizal- matlanság szemléltető tükre olyan jelenség, mint az írói m u n k a dí- jazása. Van tiszteletdíj-rendelet, amit a vidéki lap nem tarthat be.
Munkatársaink közül egyre többen vannak, akiknek írásait budapesti lapok is szívesen közlik, s az itteninél sokszor háromszor nagyobb írói honoráriumot fizet- nek. A jobb kéziratokat ki nem küldené ilyen körülmények kö- zött Pestre? A vidéki lapokkal szemben támasztott színvonal-igé- nyek ilyen körülmények között illuzórikusak.
3. A mi elvünk a kulturális ter- mékek közikinccsé tétele, s ennek
megvalósítása többször anyagi gondokkal jár és ez természetes dolog. Mégis, mikor a vidéki fo- lyóiratok anyagi gondjairól van szó, egyesek részéről gyorsan el- hangzik a követelés: Legyetek rentábilisak. Az a merevség azon- ban, mely a vidéki folyóiratok anyagi problémáival szemben sok- heiyütt ma is jelentkezik, már nem annyira a provincializmustól való félelemmel magyarázható, hanem azzal a közeli és távolabbi múlt- ból ittmaradt szemlélettel, mely kulturális életünk Budapestre való centralizáltságát látja a magyar kulturális élet fejlődése egyedüli helyes útjának.
A vidéki irodalmi élet — ép- pen az MSZMP és a forradalmi munkás-paraszt kormány alapve- tően egészséges kulturális politi- kájának támogatásával nagyot lé- pett előre. Senki sem vállalhat olyan gyakorlati irodalompolitikai és gazdasági programot, mely ezt a fiatal, de értéket m á r jónéhány- szor megcsillogtató gárdát észre ne véve a legközelebbi évekre úgy tervez, hogy megfeledkezik a vi- déken élő írók, folyóiratok problé- máiról, vagyis elfeledkezik pár- tunk művelődési politikájának irányelveiről.
Miért kell ezt most hangsú- lyozni?
V
z írószövetség újjászervezése , . ma már az >rodalompplitikaiélet előttünk • ,-v . • megoldan- dó feladata. A szervezet újra fel- építésénél néhány nehezebb kér- déssel is szembe kell nézni. Ilyen a vidéken élő írók és az írószövet- ség kapcsolata.
Az elmúlt évek gyakorlata nem hozott a vidéken élő írók és az írószövetség kapcsolatában meg- nyugtató és felújító megoldáso- kat. A szövetség vidéki szerveze- tei amolyan gyámterületek vol- tak. A folyóiratok szerkesztésé- hez, a munka egyéb területeihez az írószövetség egy-egy központi
"instruktora" adta meg a tanácsait, így szerkesztődött, sűrűn változó instruktorokkal, — központi szer- kesztőkkel a Tiszatáj is, ezért nem lehetett a lapnak jellegzetes arca, önálló íze. szíve, azért volt efemer, 3 másodlagos jellege, szürkesége, s végső soron ez a gyámkodás, mely önállótlanságra szoktat, volt az egyik igen jelentős oka a vidéken megjelenő folyó- iratok provincializmusának is.
Ez a másodrendű élet volt az oka — mint a Tiszatáj egyik ta- valyi cikkében elemeztük — an- nak is, hogy a vidéki szervezetek többsége szinte ellenállás nélkül került az ellenforradalom hatása alá.
Hogy Szegeden a helyzet jobb volt, azt azzal magyarázhatjuk, hogy az állami és pártvezetés az ellenforradalom előtt is megtalál- ta az irodalom párt- és állami irá- nyításának helyes módját s az írók döntő többsége itt ellenállt az ellenforradalom rohamának. A párt helyesen vette kézbe a mun- kát az ellenforradalom leverése után is, s ma, ha a Tiszatáj közel kétéves munkájának mérlegét megvonjuk, az elért eredmények- ben az állami és pártvezetés sze- repét is látnunk kell.
A vidéki irodalom fejlődésének, elvi szilárdságának a biztosítása nem az írószövetség központi instruktorainak munkáján, hanem a helyi párt és állami irányítás módszereinek helyességén, gaz- dagságán és sokoldalúságán és következetességén múlik.
T T gy tetszik — fentiek alapján s az ellenforradalom után ki- alakult helyzetet látva, hogy a régi írószövetségnek a vidéki irodalommal szembeni gyakorlatát feltámasztani nemcsak indokolat- lan, hanem káros is. A városokra szétosztott szervezettség viszont a továbbiakban sem lesz egészséges.
^SZIRMAI ISTVÁN.•BESZÉL A M Á J U S ' l - l ' N A í j Y Q Y Ü L É S E N
Egészségesnek és követendőnek látszik a vidéken élő írók szerve- zeteinek területi felállítása. Dél- alföldi (Szeged, Kecskemét, Bé- késcsaba, Hódmezővásárhely). Ke- let-magyarországi (Debrecen, Mis- kolc, Nyíregyháza). Dél-dunántúli (Pécs, Kaposvár). Észak-dunántúli (Győr, Sopron, Székesfehérvár) szervezetek létrehozása esetén az írószövetség vidéken megjelenő lapjainak bázisa szélesülne, s a vidéki kiadók szervezeti alapját is megadná. Ez a megoldás eddig szétszóródott anyagi erők koncent- rálását, a dilettantizmusnak a he- lyi kiadványokból való kiszorítá- sát is lehetővé tenné.
A vidéken élő írók nem indoko- latlanul vetik fel ezeket a kérdé- seket. Közel egy éve, hogy egy Kecskeméten lezajlott megbeszé- lésen az Irodalmi Tanács vidéki
bizottsága elhatározta egy értekez- let létrehozását. Minden szerv egyetértett e szándékkal, s a megbeszélés mégis elmaradt.
A vidéken élő írók helyzetüknél fogva kevésbé elzárt életet élnek, nincs "irodalmi kávéházuk", ide- jük nagy részét, nemcsak kenyér- kereső m u n k á j u k során, mint könyvtárosok, pedagógusok, újság- írók, — hanem p á r t m u n k á j u k nagy részét is a munkásosztály és a parasztság körében, a munkás- osztállyal és a parasztsággal ösz- szeforrva végzik. Ezért ennek az írógárdának az írószövetség mun- kájába való bekapcsolása nem csupán szervezeti kérdés. Elvi ma- gatartás és szemléletbeli probléma ez, s megoldása az irodalom elvi egységének kialakulásában is je- lentős segítséget jelent.
M A X Z I M M E R I N Q :
(- <•/// antja esízütje Aludj nyugodtan, aludj, csöpp legény.
Álmodd a csodák színes álmait, aranygolyók közt csillag-láng vakit, ezüst-esőknek boldog éjjelén.
S a reggeled sem lesz kopár, hideg, felnősz vidáman és az ú j napot magadnak kell majd megbódítanod, mert- minden ú j nap, kisfiam, tied.
És békességed meg nem törhetik, ha a nappalnak búcsút int az est s fehér haiód simán suhanni kezd álmok reggelén újabb reggelig.
Így lesz! Esküszöm néked, gyermekem.
Nem hozhat halált harcok pokla rád, ezt én mondom, ,én, megszülő anyád, mert ha akarunk, erőnk végtelen.
1948.
Ara 2 Lt
• Ű Q Ű Q Y 7 Q Q Q B & D ÍÓMMMÍOiM, röviden
A SZOVJET RÁDIÓ ÉS TELE- VÍZIÓ nagy szimfonikus zenekara óriási sikerrel szerepelt m á j u s 2- á n a Nemzeti Színházban. A 114 tagú zenekart A l e x a n d r G a u k professzor, az OSZSZSZK n é p m ű - vésze vezényelte. A műsoron olyan kiváló zeneművek kerültek bemutatásra, mint H a y d n G - d u r szimfóniája, K a r a - K a r a j e v két balettrészlete a Vihar útján-ból, H a c s a t u r j á n Adagió-ja a S p a r t a k című balettből és C s a j k o v s z k i j IV.
F-moll szimfóniája.
A h a n g v e r s e n y e n Lev Vla- szenko, az 1956-os Liszt verseny győztes zongoraművésze Liszt A- d u r v e r s e n y m ű v é t játszotta p á r a t - lan művészi tolmácsolásban.
A zongoraművész Liszt X I I . rapszódiáját, a zenekar pedig Musszorgszkij Hovanscsina előjá- tékát és Weiner Leó Magyar t á n - cát játszotta ráadásként.
A közönség szűnni nem a k a r ó fergeteges tapsviharral adózott a kiemelkedő művészi teljesítmény- nek.
Elismerően nyilatkozott a kriti- ka Vinkler László festőművész az E r n s z t - m ú z e u m b a n április 26-án megnyílt kiállításáról. A neves festőművész képei egész p á l y á j á - n a k különböző fejlődési fokon lét- rejött alkotásait m u t a t j á k be. A kiállítás részletes ismertetésére legközelebbi s z á m u n k b a n vissza- térünk.
A Z e n e m ű v é s z e t i Szakiskolában áp- rilis 18-án Lajos Judit z o n g o r a m ű v é s z és Várnagy L a j o s h e g e d ű m ű v é s z adott hangversenyt. A m ű s o r o n Mozart B - d u r szonátája. B e e t h o v e n Asz-dur, D - dur szonátája é s Mozart A - d u r h e g e - d ű v e r s e n y e került bemutatásra.
A fiatal zeneművészek a zene- művészeti szakiskola hangverseny- termében április 29-én szerzői es- tet t a r t o t t a k . A színvonalas h a n g - versenyen szerepelt a zeneművé- szeti szakiskola növendék k a m a - r a z e n e k a r a Várnagy Lajos t a n á r vezénylésével és Szabó Miklós, a Nemzeti Színház Liszt-díjas m ű - vésze.
A m ű s o r b a n előadásra került Balázs Árpád Virágének é n e k - hangra, f u v o l á r a és h á r f á r a , Nagy Mária Trió zongorára, f u v o l á r a és fagótra, Fekete Győr István I m - provizációk k l a r i n é t r a és zene- k a r r a és Balázs Á r p á d : hegedű- zongora szonáta című műve.
Kanyó Zoltán: Radnóti Miklós
— Bácskay György: N a p t á r cik- lus és József Attila — Fekete Győr I s t v á n : I m á d s á g m e g f á r a d - t a k n a k című versét szavalta, m a j d Peregi Ilona és Szabó Miklós be- m u t a t t a a megzenésített műveket.
Közreműködött még a h a n g v e r - senyen Osgyán Karola, Apatoczky Lajos, Nagy Erzsébet, Bánhidy Zoltán, Rákosi Géza és Felletár Béla.
Az i f j ú s á g i h a n g v e r s e n y bérlet k e - retében két h a n g v e r s e n y t rendezett a Filharmónia é s a TIT április h ó b a n az e g y e t e m aulájában.
Április 12-én K o m a r n l c k y T a m á s v e - z é n y l e t é v e l a z e n e k a r Csajkovszkij Vonásszerenádiját, Schubert H-moll szimfóniáját adta elő. Liszt Esz-dur z o n g o r a v e r s e n y e pedig Höchtl Margit z o n g o r a m ű v é s z tolmácsolásában került bemutatásra.
Április 26-án Szalatsy István v e z é n y - letével D e b u s s y Két nocturn é s Ko- dály Galántai táncok c í m ű m ű v é t ját- szotta a zenekar. V á m a g y L a j o s h e - g e d ű m ű v é s z Hacsaturján h e g e d ű v e r s e - nyét m u t a t t a be.
Az április 12-i h a n g v e r s e n y április 19-én H ó d m e z ő v á s á r h e l y e n is előadásra került.
Öfezredilc előfizető
Folyóiratunk olvasótábora az utóbbi h ó n a p o k b a n oly örvendetes gyarapodásnak indult, hogy rövi- desen s z á m í t h a t u n k az 5960-ik előfizető jelentkezésére. L a p u n k szerkesztősége ezért elhatározta, hogy az ötezredik előfizetőt külön j u t a l m a z á s b a n részesíti, éspedig kéthetes társasutazás, v a l a m i n t 300,— Ft értékű k ö n y v a j á n d é k f o r m á j á b a n . Az érdeklődőknek annyit elárulhatunk, hogy m á j u s elsején előfizetőink száma m e g h a - ladta a 4500-at!
Smtike.iz.is
VEREB I L O N Á R Ó L
Máricus 26-án bensőséges ün- nepség keretében leplezték le Dr.
Kolosváryné Vereb Ilona síremlé- két a belvárosi temetőben. A friss virágokkal feldíszített sírhant előtt meghatódva álltak közeli hoz- zátartozói és barátai. A Nép- front nevében Bálint Alajos múzeumigazgató, s a szegedi írok képviseletében Somfai László tet- te le az emlékezés virágait, a szé- pen rendbehozott sírra. A 4 soros sírfelírat Vereb Ilona egész életét sugározza, s mikor a Tiszatáj, mint munkatársáról Róla megem- lékezéssel szól, legszebben az im- már egy éve elhunyt kiváló írónő lelkéből fakadó szóvirágokkal rója le kegyeletét: két ifjúkori verset
és sírversét idézve.
"Harcolt, dalolt, sírt, emlékezett, s a végtelenbe hazaérkezett
A N E M Z E T I G A L É R I A kincsei- ből l á t h a t u n k n é h á n y nagyszerű alkotást a Benczúr Gyula emlék- kiállításon. Sajnos, a H o r v á t h Mi- hály utcai k é p t á r túlságosan kicsi ahhoz, hogy Benczúr legjelentő- sebb alkotásait, n a g y vásznait ki lehessen állítani. Művészetéről, tudásáról azonban ez a n é h á n y kép is meggyőz b e n n ü n k e t .
Ezek a m ű v e k feltétlenül le- nyűgözőek. E g y a r á n t lekötik a m ű - értő és laikus figyelmét. Festmé- nyei olyan tökéletes f o r m á b a n je- lenítik m e g a témát, hogy szinte elevennek l á t j a az ember, legyen az portré, vagy nagyobb kompo- zíció. — Talán éppen ez a pont az, amely k ö r ü l a legnagyobb vita folyik a Benczúr-kérdésben, hiszen a művészetben elfoglalt pontos he- lyét m é g a m a i napig s e m álla- pították meg. V a n n a k , akik ezt a közérthetőségét olykor-olykori na- t u r a l i z m u s á t előnyére szolgálónak találják, m á s o k é p p e n e m i a t t ne- vezik a k a d é m i s t á n a k . Ez a kérdés természetesen igen bonyolult, s igen sok alapot n y ú j t a boncolga- tásra.
A z kétségtelen tény, hogy Ben- czúr festészete egyáltalán n e m m o n d h a t ó f o r r a d a l m i n a k , sem f o r m á j á b a n , sem t a r t a l m á b a n . Hi- szen mind a V a j k megkeresztelése, mind a B u d a v á r visszavétele u g y a n a z t a megalkuvó, a m o n a r - chiát dicsőítő gondolatot fejezi ki, ami az egész kiegyezéskori u r a l - kodó osztály szellemi felfogását jellemezte.
Azonban az is kétségtelen tény, hogy jóval túlnő egykori mesteré- nek, a konzervatív Pilottinak e r e d - ményein, nemcsak abban, hogy az anyagszerű ábrázolás szinte legma- gasabb fokáig jut el, h a n e m ab- ban is, hogy lelket, életet önt a l a k j a i b a , s ebben a tekintetben
m á r n e m sorolható az akadémis- t á k közé.
Mint a Főiskola t a n á r a , különö- sen sokat tett az ú j m a g y a r kép- zőművészetért. Soha n e m akarta, hogy t a n í t v á n y a i az ő felfogásmód- ját p r ó b á l j á k utánozni, sőt egye- nesen ellenezte ezt. S o k a t segített azoknak, a k i k a képzőművészet m o d e r n e b b i r á n y z a t á h o z húztak.
Ez az é r v is azok ellen szól, akik őt túlzottan a k a d é m i s t á n a k tart- ják.
Nehéz így d i ó h é j b a n m é g érin- teni is ezeket a p r o b l é m á k a t M i n d e n e s e t r e úgy kell megnéz- n ü n k a kiállítást, hogy elsősorban a n a g y művészt lássuk ezekben az alkotásokban, n e csupán a ma- gasfokú mesterségbeli felkészültsé- get.
«
A k é p t á r emeletén m a i Olasz G r a f i k a címmel rendezett kiállí- t á s t a K u l t u r á l i s Kapcsolatok In- tézete, a Műcsarnok és a Móra F e r e n c Múzeum.
E t á r l a t bepillantást enged a mai olasz g r a f i k á b a , de ezen túlmenően á l t a l á b a n az olasz képzőművészet helyzetébe. S a kép, a m i t itt ka- p u n k , megnyugtató. Hiszen egy- két, a formalizmus ilyen vagy olyan ágához tartozó alkotást ta- l á l u n k csak — a m e l y e k a maguk nemében igen megkapóak, gazdag fantáziáról t a n ú s k o d n a k —, na- gyobb részben azonban realista, vagy a realizmushoz vezető úton haladók képeit l á t h a t j u k . Ezek a t ö r e k v é s e k azt bizonyítják, hogy az olasz művészek nagyobb több- sége n e m b e f e l é fordul. Mondani- v a l ó j u k a t a tömegek s z á m á r a ért- hető módon fogalmazzák meg. Al- kotásaik meggyőznek arról, hogy szoros kapcsolattal állnak az élet- tel, különösen a m i n d e n n a p i élet i n t i m jeleneteit v á l a s z t j á k szíve- sen m ű v e i k t é m á j á u l . ly —
2*1 A főember
NAGY BETŰVEL kell írni Benedek jóságát1, annyira érthetetlen, szinte már emberjeletti.
Felesége megcsalja, nem szereti a házimunkát, nem is végzi, a gyereket ellene ingerli. Ű könyvelő, az ember segédmunkás, sebaj, Benedek mindezt elnézi. Sőt elmegy hasfalról, mikor a keszeg másodkönyvelő becsönget, ö nyit kaput, már fején a kalap, s megy. Ki a világba. Szeme véres. Szíve sajog. Vezeti kézenfogva a kis Mariskát, aki durcásan vonszoltatja magát.
Mostanában hegedül, sokat áll a konyha nyitott ab- lakában Benedek, olyan a tűzfal sivár ormán az ablak keretében a hegedűvel, mint valami Gulácsi-kép.
Benedek szép ember és erős. Olyan lába van, hogy akármelyik primadonna megirigyelhetné. A felesége lába görbe. Az ő mellkasa domború és szeme tiszta kék. A fe- lesége beesett mellű, a sieme fekete, örvényes és mély althangján valami sóvárgás búg. Bánja, hogy Benedekhez ment asszonynak, lenézi. Rokonai ki-be járnak, észre sem veszik, hogy Benedek van a világon.
Miért is nézi le az asszony ezt a pompás, erős, jó embert? Mert segédmunkás? Dehiszen, ilyen ember ritkán
terem errefelé a Tisza partján is. Ha én nő lennék, bo- londul szeretném ezt a férfit. így csak sajnálom és rop- pantul mérges vagyok rá. Miért nem csap az asztalra, miért nem szórja ki a keszeg másodkönyvelőt, miért nem tanítja erős és szerető apai szóval az életre a kis Maris- kát, miért, miért. Mert jó ember. Mert annyira szereti a feleségét, hogy mindent, mindent megbocsát.
Senki se mondja, hogy ilyen ember nincs, van, isme- rem, ma is szenved, ma sem jobb az élete.
Egy napon beadták a válást. Szétmennek. Benedek elmegy, átadja a lakást, a bútort, előre lemond a gye- rekről, bevallja, hogy útálja a asszonyt, impotens, iszá-<
kos, pazarló, — mindezt bevallja hivatalosan, csakhogy}
simán és hamar menjen a bírói döntés.
Benedek amit kimond, azt megteszi. Be is vallotta mindezt.
A bíró hosszan nézte a férfit és nem értette az egé- szet. Ha még az asszony állította volna saját magáról, akkor... Hiszen ez a munkás nyugodt, hangja egyet sem lengett ki az izgalomban, nem is izgatott. Ez kitervelt dolog. Dehát ha vallja, állítja, az asszony meg meg is toldja.
Sokat gondolkozott otthon erről a Benedek-ügyről, vé- gül döntött helyette az élet. Azazhogy a keszeg segéd- könyvelő, aki rájött, hogy Manci nem szeret főzni, nem is tud, mosni egyenesen irtózik, a pénzt nemigen számolja, táncolni felettébb szeret és moziba minden lehető időben elmegy.
Hát menjen, de nem vele fog, mert ő ezt az asszonyt el nem veszi. Ismerte teste minden ízét, mi mást kap-
, t * . V v . •-. - mr « • - • • ® hatna tőle még? Jó étek, tiszta lakást, stoppolt zoknikat nem. Pedig ez is kell, hej, de nagyon kell!
Elvette a gépírókisasszonyt, aki vele dolgozott. A bíró megkönnyebbülten írta rá az aktára: — Irattárba.
Benedek az irattárba került újra.
Kezdődött elölről a régi semmiféle élete.
IGYEKEZETT Benedek, hogy újra meghódítsa az asszonyt. Szegény feje lexikonokat olvasott, újságokat, regényeket, hogy szellemileg együtt szálldosson az asz- szonnyal. Moziba járt, sétálni az asszonnyal, ha le is szakadt a fáradságtól, mosolygott, ment.
Meghódítja az asszonyt, ha fene fenét is eszik. Sú- rolta a lakást, mosott, vasalt, főzött, mindent az asszony kezébe adott.
Dehát nem ment előbbre a dolog. Az asszony lenézte Benedeket.
Benedek néha csámcsogott evés közben. Ha ásított, nem tartotta szája elé a kezét, szerette a vastag vicceket, sokat evett, és ha lefeküdt, mindjárt elaludt. Nem tudta, ki volt Hódító Vilmos, kicsodák a baszkok, mi a relati- vitás, mi az atommag, hol született Deák Ferenc és hol van a Tűzföld. Arról meg halvány sejtelme sem volt, hogy mi a csodabogár lehet az a longobárdok. Baj.
Benedek összeszorított fogakkal forgatta a lexikono- kat és vadászta a sok haszontalan ismeretet, amit nem is érdemes tudni.
De kellett, mert az asszony ezt becsülte — azt meg sem látta, hogy Benedek soha nem lankad a gyárban, szó- tartó, tiszta, mint a patika és akkora szíve van, hogy az ő szomorú, önző, bemocskolt asszonyi élete hiánytalanul belefér, és a tetejében ott ragyog az ember igaz szeretete.
Ezt dehogy látta, hiszen lenézte az urát. Szörnyen bánta, hogy elment tanító lánya létére egy munkáshoz. Dehát akkor kellett, azt képzelte, az urakat mind felakasztják.
Kell egy munkás a családba. Az is igaz, hogy a férfi tetszett eleinte, három hétig, míg a vére meg nem csen- desedett. Aztán kezdte látni, hogy az ember kicsoda.
Munkás. Táncolni nem tud, csak polkát, meg keringőt.
Akkor is ugrál. Az embert kinevetik. — Nem ismeri a társalgás fortélyait, hogyan kell az időről, a hajviseletről, egy könyvről, százféle semmiségről szellemesen és tréfá- san fecsegni. No és az apja! A szeretetházban van. Bor- zalmas. Ilyen familia!
Benedek a minap újra hegedült.
Fent állt a konyhaablakban, sokáig hegedült, közben a felhőket nézte. Rosszul hegedült, de az nem baj.
Aztán eltűnt a sötét keretben, majd elment hazulról.
Űj házibarát bukkant fel, egy vöröshajú.
Nehéz szívvel lépkedett le a lépcsőn, a vörqshajú már jött felfelé. Megnézte. Három hónapja ismeri, diszpécser.
Ott egye meg a fene. Kiment, mintha nem is ő lenne ® Benedek, a diszpécser zavartan köszönt, de nem lehetett érteni. Benedek a kocsmába ment.
Éjfél után ért haza, roppant részeg volt, de nem tán- torgott, csak arca vált fakóvá. Nem érezte testének semmi részét, a sarkon elesett, behasította kezét, vére csurgott, nem érezte a fájdalmat.
Repülni szeretett volna. Az asszony aludt. Riadtan ült fel az ágyban, kint valami leesett s összetörött!
Az a részeg tuskó leverte a nagy levesestálat!
Felugrott és kirohant.
Benedek éppen az asszony rózsás pongyoláját fogta és ránézett, majd nyugodtan, de valami iszonyú arckifeje- zéssel kidobta az ablakon.
Az asszony visszafutott, Benedek utánament, és meg- állt az ágybabújt asszony felett. Az behunyta szemét és várta, hogy elvágja a torkát. Barom, állat. Most megha- lok. Sebesen hadarta magában az üdvözlégyet és megje- lent előtte egy szőkevarkocsos kislány, aki a főispánnak az installációkor átadja a virágot és ezer ember néz rá.
— Te kurva. Mikor ment el az a vörös dög? —mondta rekedten Benedek, és lerántotta a takarót. Az asszony összehúzódott és félelmében vinnyogott.
— Kelj fel, pakolj. Nem hallod?
Halkan beszélt, ez volt a rossz. Részeg, de olyan fe- gyelmezett, félelmetes, hogy az asszony egy pillanatig bánta eddigi cselekedeteit. Hatalmas erő áradt a nyugodt hangokból. Jó lenne végtelen ideig, örökké vele maradni.
De ekkor Benedek ezt mondta: — Te cula.
S nagyot nevetett. Arra gondolt, hogy magát gyalázza, ezt az asszonyt szereti. Ha elmegy, mindjárt végez ma- gával. Nevetett, és mikor az asszony nem tudott felkelni, felrántotta és kilódította a szoba közepére.
Az asszonyról ekkor lefoszlott a rémület varázsa. Si- koltott, és belerúgott az emberbe. Váratlan hatása lett ennek. Benedek meglepődve hunyta le szemét és elfor- dult. Az asszony ráugrott és pofozta, hátulról, verte, tépte a haját, majd lelökte, rátiport, érezte, hogy újra és vég- leg felülkerekedett. Őrjöngve gázolta, marta, le is köpte.
Benedek sokára kelt fel. Csend borult a szobára. Hajnal- ban felébredt, kiment a fürdőszobába és nem nézett a.
tükörbe. Megmosakodott. Reggeli nélkül ment el.
A gyárban délután kettőkor bejött valamiért a te- rembe Manci, éppen ővele volt dolga. Szolgálatkészein mondta be a termelés adatait, ugyanis Benedek újabban munkaátvevőféle volt, de továbbra is segédmunkás-fize- téssel. Vannak ilyen furcsaságok. Az asszony kemény te- kintettel nézte a férfit, az alázatosan felelgetett.
Ma Benedek újra hegedül. Nem a felhőket nézi, az udvar kövezetét, ezt a régi, hitvány kövezetet, amit sok helyen ellep a dudva és a szemét. Olyan a sivár fűzfal magas nyílásában, mint egy Gulácsi-kép.
Nem tudja elhagyni az asszonyt. Csodálja és szereti.
Ez a baja, hogy csodálja, mert hiszen a szerelem alapja valójában a csodálat. Senki sem segíthet rajta. IJjra inni fog, mert nem bírja a megaláztatást és egy napon megöli azt, akit mindennél jobban szeret.
De fájdalmas hallgatni ezt a hegedűszót, nekünk, a többi lakónak, akik mindezt elöfe látjuk.
S z e g e d i F a l e m e z g y á r G Y Á R T M Á N Y A I :
enyvezett lemez, bútorlap,
fűrészáru, donga, parkettaléc, gyümölcsláda
DCéizítteuen
ntűohzi fotókat a S z e g e d i F é n y k é p é s z S z ü z e i k e r e t
m n l e r m c i l t e n ! Részlegeink' Kárász utca 7., Széchenyi tér és Lenin krt. 42.
tyáMwlím'
m á r k á s töilőlollakat
a Papír és Iradaszer szaküzletekben
2
S, Kiss Crzsébct:
a Tanácsköztársaság szociális intézkedései
a Xunka című. kőnyomatos íap tükrében „.
fl Tanácsköztársaság I
ellen támadó ellenséges haderők térhódítása az ország élelmezését egyre nehezebbé teszi. Az amúgy- is inséges helyzetben a tanácskor- mány kénytelen a lakosságot a legszigorúbb takarékosságra inte- ni. Május végén azután a lakos- ságot három kategóriába sorol- ják élelmezés szempontjából.
A munkáskormánynak az a vé- leménye, hogy nem mindenkinek egyenlő a munkateljesítménye, így az egyes személyeknek kioszt- ható élelmiszer mennyisége sem lehet a rendkívüli viszonyok kö- zött egyenlő. A legmagasabb fej- adagot a testimunkások, a vörös- katonák, orvosok és ápolók, vala- mint a rokkant, vagy munkanél- küli testimunkások és vöröskato-
nák kapják.
Első osztályú jegyet kapnak a munkások, — idézem — . . akik két kezükkel ásnak, szántanak, gyalulnak, kalapácsot emelnek, a földet művelik, a műhelyekben vagy gyárakban dolgoznak...
Melléjük kerülnek a Vörös Had- sereg katonái is. Ez magától érte- tődik, hiszen az ő fegyverük teszi lehetővé a kommunista társadal- mat. Ha ők oly bámulatos önfel- áldozással a proletárhaza védel- mére nem siettek volna, ha oly példátlan nagylelkűséggel életü-
ket nem ajánlották volna fel, az Entente cselédei már letarolták volna itt a szocializmus gyönyörű vetését. Csak természetes hát, hogy az első sorban a helyük.«
A második kategóriába kerülnek a szellemi dolgozók. Ezek munká- ját is fontosnak tartja a munkás- hatalom.
Akik sem ide, sem oda_ nem so- rolhatók, a harmadik kategóriát alkotják.
Nyilvánvaló, hogy az élelmiszer- fejadagok ilyen elosztása csupán azért szükséges, mert kevés az élelem. Az adott helyzetben a munkáshatalom nem láthat el mindenkit dúsan és egyenlően. Ha majd a dolgozók a maga teljessé- gében szárnyára bocsáthatják al- kotó erejüket, nem lesz szükség ezekre az osztályozásokra.
Szinte emberfeletti az a küzde- lem, amelyet a munkáshatalom
végez a legszükségesebb élelmi- szerek és iparcikkek előteremté- sére. Április elején létrehozza a fővárosi birtokrendező és terme- lést biztosító bizottságot. Ennek a
bizottságnak az a feladata, hogy a főváros területén művelésbe ve- hető földek bevetéséről gondos- kodjék. Az első. kezdeményezés március 3-án az új lóversenytér 225 holdjának felszántása volt: 11 nap múlva veteményes ágyak vég- telen sora gyönyörködteti itt a szemet. Saláta, tök, borsó, paradi- csom, uborka, dinnye terem 10—
20—30 holdas parcellákban Bu- dapest dolgozói számára. A lóver- senytér alatt átfutó két hatalmas alagutat gombatenyésztésre kíván- ják felhasználni. Az egyik táblán virágok nyílnak és illatoznak. A telep vezetője azt mondja: ez a munkásoké! Idézem: — »Minden munkásnak joga van munkája után egy pár szál virágra is. Ed- dig úgyis csak a tövis volt az övék. Ezentúl a virág és a munka 9yiimölcse is az övék lesz."
Budapesten és környékén kerté- szeti szövetkezetek jönnek létre. A zöldségfélékre igen nagy szüksége van a fővárosnak és az ipari vá- rosoknak annál is inkább, mert húsból és zsírból nagyon kicsik a készletek. A lecsökkent sertésál- lomány még szűkösen is alig látja el Budapest lakosságát. De a ta- nácskormánynak már megvan a Pontos terve, hogyan lehetne a
közeljövőben változtatni ezen a helyzeten. A hizlalás központosí- tásában, a termelőszövetkezetek állatállományának fejlesztésében tátja a megoldást.
Égető probléma az ország tejei- látása. Csecsemők, kisgyermekek, betegek, egészsége, élete függ at- tól, kaphatnak-e rendszeresen te- jet. A tejfelhozatal megjavítása érdekében a nagyobb vasútvona- lak mentén tejgyűjtő-telepeket lé- tesítenek, és a kijelölt helyekre kompresszorokat küldenek. Május elején a fővárosban a rendelke- zésre álló tejmennyiség napi 55—
60 ezer liter. Ekkor még csak az 1 éven aluli gyermekeket és a fertő- ző betegeket tudják ellátni. Az in- tézkedések eredményeképpen má- íus végén már a 2—3 éves gyer- mekek is kapnak napi télliter te- jet. Gondoskodnak arról, hogy a kannatej kiszolgálása egészségügyi Szempontból megfelelő legyen. A tejközpontokat és fiókjaikat a Ve-
gyészeti Hivatal ellenőrzése alá vonják.
A cukorellátás érdekében gon- dot fordítanak a cukorgyárak jo-
karban tartására, számítva az őszi cukorgyártási idényre. Addig a meglevő készletek igazságos el- osztásáról gondoskodnak a jegy- rendszer alapján.
A Közellátási Népbiztosság ere- lyes akciót indít a vidéki baromfi- és tojásfelhozatal megszervezésére, ezért gyűjtőtelepeket létesít a vi-
déki gócpontokban.
IA rendkívüli helyzet
miatt felfüggesztik a halászati ti- lalmat, sőt, a természetes vizek halászatát hálók beszerzésével se- gítik elő.
A gyógyszerellátás érdekében addig is, míg a gyártás teljes ka- pacitással megindulhat, a tanács- kormány 20 millió koronát folyó- sít gyógyszerek beszerzésére.
A Szociális termelés Népbiztos- sága igyekszik megoldani a ruhá- zati cikkekkel való ellátást is. A gyapjútermelés fokozása érdeke-
ben felhívja a juhtenyésztőket, hogy állatot csak kényszerítő ok- kal vágjanak le. Elrendeli a gyap- júkészletek bejelentését, hiszen
minden termelőnek szem előtt kell tartania, hogy a gyapjútermékekre a dolgozóknak égetően szükségük van. A készletek elosztását a Ru- házati Hivatal végzi, minden bü- rokratikus huzavona nélkül 24 óra alatt a lehetőségekhez képest min- „ den jogos igényt kielégítenek. A munkások az üzemeken keresztül kapják meg a ruhát. A vidékiek közül elsősorban azok részesülnek a készletekből, akik segítik a fő- város élelmezését. Üj lábbelit el- sősorban a Vörös Hadsereg, a Vö- rös Őrség tagjai, valamint a bá- nyászok és vasutasok kaphatnak.
Rajtuk kívül csak azok, akiknek nincsen javításra alkalmas cipő- jük. Ilyen körülmények között igen fontos a cipőjavítás megszer- vezése is. Hatósági üzemeket ál- lítanak fel, ahol a kisipari árak- nál 20—30 százalékkal olcsóbb a javíttatás. Vidékre is küldenek javításhoz szükséges anyagót. A lábbeli-inség végleges megoldása érdekében a Tanácskormány tár- gyalásokat folytat a külfölddel ís.
Május 20-ig 5644 munkáscsalád igényelt bútort, közülük 3000 csa- lád ^kérését ki is elégítették eddig az időpontig. A bútorok kiutalása szintén gyorsan megy: minden megalapozott kérést három nap alatt teljesítenek a raktári készle- tekből.
Ezek az intézkedések főleg a főváros, a fővárosi proletariátus érdekét szolgálták. De a tanács- kormány a lehetőségekhez mér- ten gondolt a falusi dolgozókra is.
Május 22-ig 40 Pest környéki köz- ség lakosságát részesítették fővá- rosi ellátásban.
1919. április 18-ig — a nehézsé- gek ellenére — pl. 8000 Pest me- gyei falusi proletárt juttatott ci- pőhöz a tanácskormány.
fl parasztság
kezdetben őszintén, áldozatkészen ragaszkodik a munkáshatalomhoz.
Jellemzően tükrözi a parasztság érzéseit a következő néhány esei a sok közül: Idézem: »A Tapolca vidéki kisgazdák saját jószántuk- ból nagyobb mennyiségű gabonát és hüvelyest küldtek a fővárosba azzal az egyszerű kísérőszóval, a falusi proletár — a fővárosi pro- letárnak. A küldeményben volt 70 q búza, 108 q rozs, 148 q árpa, 40 q zab, 70 q tengeri, 15 q köles és 15 q bab."
Tápiógyörgye tekintélyes meny- nyiségű tojást, baromfit, élőmar- hát, Mogyoród konzervált paradi- csomot, Kiskunfélegyháza barom- fit, Hajós község minden ellen- szolgáltatás nélkül egy vagon élel- miszert küld Budapestnek. Ezek a példák azt mutatják, hogy a ta- nácshatalom hősi küzdelmeiben számíthatott a parasztságra. A falu szíve együtt dobbant a vá- roséval. Később, mikor nyilván- való lett, hogy a tanácshatalom nem hajtja végre az általános földreformot és nem elégíti ki az évszázados földéhséget, a parasz- tok jelentős tömegei hidegültek el a proletárdiktatúrától és magatar- tásuk egyre inkább közönyössé vált. A munkás-paraszt szövetség végzetes meglazulása végül is a magyar proletárdiktatúra egyik
legfőbb belső gyengéjévé vált.
A lakosság zökkenőmentes el- látása érdekében a tanácskor- mánynak szigorúan kellett fellép- nie a spekulánsok ellen. A Közel- látási Népbiztosság a vidéki vá- rosok tanácsainak figyelmét a kö-
vetkezőkre hívja fel: Idézem: —
»... teljes szigorral kell gondos- kodniok arról, hogy minden árdrá- gítási törekvés, visszaélés, vagy spekulációs kísérlet haladéktala- nul megtoroltassék és a bűnösök forradalmi törvényszék elé kerül- jenek."
A közellátás rendészete minden felderített visszaélést megbüntet.
Több mint 100 karhatalmi nyomo- zója van, a legnagyobb részük szervezett munkás.
A kormányzótanács programjá- nak feladatai között szerepel, hogy a proletárcsaládokat emberhez méltó, tisztességes hajlékhoz kell juttatni. Április 26-ig nem keve- sebb mint 13 560 család nyer meg- felelő, egészséges elhelyezést. Azok a családok tekinthetők igényjogo- sultaknak, amelyek egészségtelen, túlzsúfolt lakásban élnek. A pro- letárcsaládok birtokba veszik a burzsoázia elhagyott vagy felesle- ges szobáit; senki sem tarthat in- dokolatlanul nagy lakást birtoká- ban. A proletárhatalom éberen őr- ködik, hogy valóban csak a rászo- rulók igényeit elégítsék ki. Figyel- meztet: az a kizsákmányoló, aki lakásmanipulációval próbálkoznék, súlyos következményeknek teszi
ki magát. Orvosoknak, techniku- soknak lehet külön dolgozó szo- bájuk, orvosok várószobára is igényt tarthatnak.
A felszabadult lakásokkal nem lehet kielégíteni a jogos igénye- ket, ezért az Építési Direktórium elhatározza: tető alá kell hozni a háború miatt abbahagyott építke- zéseket. Ebben az időben már szá- mos lakóépület közel van a befe- jezéshez. A Ceglédi úton 36 lakás épült, a Madarász utcában 72 la- kás, a Wekerle telepen 20 ház 80 lakással. A direktórium tervében még 5 nagy lakótelep és néhány diákotthon felépítése is szerepelt.
A_ lakótelepeket gőz- és kádfür- dőkkel, előadó- és olvasótermek- kel, könyvtárakkal, kisdedóvókkal, csecsemőotthonokkal, szövetkezeti
boltokkal kívánják ellátni.
A tanácskormány a munkások és tisztviselők lakóházait meg- hagyja tulajdonosaik birtokában.
Munkás-, vagy tisztviselőháznak tekintendő az olyon. kisebb, föld- szintes, esetleg egyemeletes ház.
amelyben a munkás vagy tisztvi- selő maga lakik, maga mellé ve- het azonban 3—4 lakót is. A tár- sasházakban lakó munkások és tisztviselők tetszésére van bízva, kívánják-e a ház köztulajdonba vételét.
A szociális intézkedések hosszú sorában különleges helyet foglal el a gondoskodás a proletárgyer- mekekről. »40 fővárosi kisdedóvó- ban az óvónők fürdőszobáját ren- dezték be a proletárgyermekek fürdetésére — értesít a kőnyoma- tos. — Azokban a kisdedóvókban, ahol az óvónőknek nincsen fürdő- szobájuk, a kisdedóvó szappannal, fésűvel és kefével látja el a pro- letárgyermekeket."- Három hét alatt 10 q szappant, 3000 fésűt és 1500 kefét osztottak ki a gyerme- kek között. A meglevő óvodák mellé csecsemő- és gyermekvédő telepeket kívánnak létrehozni.
A kisgyermekek részére folyé- kony malátát készít az államosí- tott gyógyszerészet.
Újjászervezik az Uránia tejkony- hát, ahol beteg gyermekek részére tejes tápszereket gyártanak.
Különös gonddal intézik az ár- vaházak ügyeit. Á tanácskormány szerint — idézem — "Meg kell szüntetni azt az állapotot, hogy az árvák a társadalom számkive- tettjei legyenek... Az a cél, hogy az árvaházak a nevelés mintainté- zetei legyenek. Az árvák legye- nek a legjobban nevelt gyerme- kek ..."
Az aggok, rokkantak, gyógyít- hatatlan betegek házait régi, ki- próbált munkásvezetökre bízzák, akik szívvel-lélekkel végzik teen- dőiket. A közjótékonyság, az ag- gok, az árvák ellátása területén is a régi bűnöket kell először kiirta- ni; a korrupt vezetők nagy ré- szét félreállítani. A főváros új ve- zetősége ezen a területen is vas- kézzel teremt rendet.
A munkásvédelem, a közegész- ségügy, a munkások és munkás- gyermekek üdültetése szívügye a tanácshatalomnak. A Svábhegyen, a Zugligetben, a Hűvösvölgyben, ahol mindeddig csak a gazdag polgárok nyaralhattak, a munká- sok üdültetését szervezik meg.
A tanácskormányzat a dolgozók testi jólétéről való gondoskodás mellett kulturális nevelésüket is igyekszik megoldani. A burzsoá- zia által elhagyott lakások, kasté- lyok. főúri paloták, klubok egy részét könyvtárakká, olvasóter- mekké alakítják át.
A tehetséges ifjúmunkásokat festészetre, szobrászatra tanítják a számukra felállított proletár kép- zőművészeti tanműhelyben.
Nagy gondot fordítanak a szak- oktatásra. A Földművelésügyi Népbiztosság felsőfokú szőlészeti, borászati tanfolyamot indít gya- korlatokkal és tanulmányi kirán- dulásokkal. Szakoktatásra kívánja felhasználni a filmet is mind az iparban, mind a mezőgazdaságban.
A mezőgazdasági filmek a belter- jes gazdálkodás módját, a többter- melés rendelkezésre álló eszközeit, a gépek gyakorlati alkalmazását, az állattenyésztést, az ipari filmek a vas-, fém-, fa- és a szövőipar, a vegyészeti és villamossági ipar vívmányait, valamint a baleset elleni védekezés módjait kívánják bemutatni. A filmeket vándormo- zik útján akarják eljuttatni a dol- gozókhoz.
Az elmondottakból is látszik, hogy az első magyar proletárdik- tatúra — fogyatkozásai, gyengesé- gei ellenére — minden energiáját a munkásosztály, a dolgozó nép szolgálatába állította. A történe- lem korábban soha ilyen mélyen és termékenyítően nem szántott még hazánk földjén. A magyar proletariátuson, dolgozó népen so- ha még ennyire nem vett erőt az élet gyökeres megújításának, az
igazságos társadalmi rend, a fizi-
kai és szellemi jólét elérésének, a felszabadult alkotásnak vágya.
Csak a munkáshatalom képes el- lenségeivel viaskodva egyszerre gondolni a gyárak köztulajdonba vételére és az Ínséggel küzdő csa- ládok csecsemőinek tejjel való el- látására, a szocialista mezőgazda- ság kialakítására és tehetséges i f - júmunkások művészeti képzésére, az üzemek ellátására nyersanyag- gal és ugyanakkor arra, hogy a munkáscsaládoknak emberi hajlé- kot juttasson.
A gazdasági és szociális intéz- kedések, tervek hosszú sora mind a dolgozó nép felemelkedését szol- gálta. Félreérthetetlen bizonyítéka a tanácshatalom proletár-jellegé- nek és forradalmiságának.
Az intézkedések nagy része vég- rehajtásra került, és azonnal ha- tékonyan javított a dolgozók sor- sán. Az intézkedések másik cso- portja csak részben valósulhatott meg a rendkívüli gátló körülmé- nyek, majd a proletárdiktatúra bukása miatt. A tervek egy har- madik csoportja már egyáltalán nem válhatott valóra: a szocialista jövő termékeny ábrándja maradt, de világosan mutatta az utat, amerre Tanácsmagyarország ha-
ladni kíván. Ez az út a munkás- osztály, a dolgozó nép szolgálata, a szocializmus teljes felépítése
Magyarországon. Nemes és tanul- ságos örökség napjainknak.
IS!
III
III
R a d n ó t i JJLíklóf két u e i i t :
Himnusz a békéről
Te tünde f é n y ! futó reménység vagy te, forgó századoknak ritka éke:
zengó szavakkal s egyre lelkesebben szóltam hozzád künnyüléptű béke!
Szólnék most újra, merre vagy? hová tűntél e télből, mely rólad papol s acélt f e n szivek ellen, — ellened!
A szőlőmben alszik így a bor ahogy te most mibennünk rejtezel.
Pattanj ki hát! egy régesrégi kép kísért a dalló szájú boldogokról;
de jaj, tudnék-é énekelni m é g ? Ö, jöjj el már te szellős március!
most még k e m é n y fagyokkal jö a reggel, didergő erdők anyja téli nap:
leheld be zúzos fáidat meleggel,
s állj m e g fölöttünk is, mert megfagyunk e háborúk perzselte télben itt,
ahol az ellenállni gyönge lélek tanulja már az öklök érvelt.
Nyarakra gondolunk s hogy erdeink majd lombosodnak s bennük járni jó, és kertjeinknek sűrű illatában fáján akad a hullni kész dió!
s arany napoknak alján pattanó labdák körül gomolygó gombolyag, gyereksereg visong; a réteken zászlós sörényű, csillogó lovak száguldanak a hulló nap felé!
s fejünk felett majd surrog és csivog a fecskefészektől sötét eresz!
Így lesz-e? í g y ! Mert egyszer béke lesz.
0 , tarts ki addig lélek, védekezz!
1 I
Töredék
Oly korban éltem én e földön, mikor az ember ú g y elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek.
Oly korban éltem é n e földön, mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős, —
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölték, akár a pestisest.
Oly korban éltem é n e földön, mikor ki szót emelt, az bújhatott, s rághatta szégyenében öklelt, —
az ország megvadult s egy rémes végzeten, vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.
Oly korban éltem én e földön, mikor gyermeknek átok volt az anyja, s az asszony boldog volt, ha elvetélt, az élő irigylé a férges sfri holtat, míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
Oly korban éltem én e földön, mikor a költő is csak hallgatott, és várta, hogy talán megszólal újra — mert méltó átkot itt ú g y s e m mondhatna más, a rettentő szavak tudósa, Esaiás.
1944. május 19;
* A költő születésének 50. évfordulójára emlékezünk két versének közlésével.
Ilii
3
M A J O R J E N Ő : KERTBEN
j||l _ _
Jll
P A P P L A J O S :
(VaJlfrmxís
"bort igyunk-e vagy i n k á b b egy p o h á r k a pálinkát*.
Ha tudnád — talán tudod már Mint hordót goromba bognár Az ajtód elé görgetem Ez a játék jutott nekem
Kortyolni nehéz borokat Csámcsogni zsíros torokat Lármázni bizony nem tudok Pókok elől is elfutok
Ha tudnád fogam mint vacog Elég nekem egy kis vacok Elég nekem a bögre tej A télből is két hópehely Elég nekem ha láthatom Hogy pattan ki az ágakon A tavasz hogyha hallhatom Hogy nő a fű az új napon Elég nekem a jobbkezed Ha messziről is érkezek
2.
Légy bár fagyos szótlan merev Vagy lármázz mint a verebek Csapkodhatsz ajtót ablakot Es mondjad százszor mondhatod Már sosem bánthatsz eleget Csak ne titkold a nevedet Magamban megmintáztalak Színes sugárból szőtt falak Előtt állsz tisztán csendesen S ezt nem ronthatod el te sem
3.
Mondhatod mindig mondhatod Magadat el nem ronthatod Kóstolhatsz sárga mérgeket Sajnálhatsz gyönge férgeket Tisztelhetsz cifra pózokat Búvó iromba borzokat
A mókust fönn a fák hegyén Parányi mégis nagylegény A dölyfös vaddisznó-urat A meglapuló kisnyulat Szomorú szemű őzeket A kacagó erőseket Az óvatost a szertelent A lassút és a hirtelent
A zergét éles szírtfokon Napot a zúgó lombokon S a végtelent a nap mögött Az ős-tüzet az ős-ködöt S a tengert ezt a madarat Magamban megmintáztalak
Te vagy a fehér lágy kenyér Te vagy a szétnyíló tenyér A nyíló hóvirág te vagy A nyiladozó szél te vagy Te vagy a föld alatt a mag Felhők felett a fény te vagy Ha mellettem ülsz hallgatag Benned s magamban hallgatlak
Véred zúgását hallgatom Miattad én sem alhatom Mert mindenkitől féltelek S úgy fáj mikor nem értelek En féltelek a többitől
Mindenkitől mindenkitől Akik szeméttel hintenek Sajnálkoznak legyintenek Mert ha melléjük tántorodsz Csak gyönge vagy és nem gonosz
5.
És átlépsz minden sár fölött Bár laknak benned ördögök Nevető hazug lidércek Gyönge vagyok, és félszeg Ha csal is néha az a fény Szemeid páros szögletén Ha csalsz igaz vagy akkor is Ha könnyed nyári zápor is Melyen a kék ég átnevet Már sosem bánthatsz eleget
Én istenem jó istenem Ha eléd állnék hirtelen
Ha eléd állnék mellemet Kidüllesztve ahogy lehet Ha azt mondanám hangosan Hogy hallják mások is sokan Ha egyszer megkérdezlek én Ha arra kérlek nézz belém Nem mondod e majd istenem Becsukódott már a szemem
A T I S Z A T Á J I R O D A L M I K I S K Ö N Y V T Á R
első kötetei:
1. K Á R Á S Z J Ó Z S E F : Tél a tavaszban. (Kisregény) Á r a : fűzve
2. A N D R Á S S Y L A J O S : Oszlik a köd. (Versek) Á r a : fűzve
8 . - Ft
7 . - Ft félvászonkötésben 14.— Ft Előkészületben:
DÉR E N D R E : Májusi adósság (Válogatott elbeszélések) Á r a : fűzve 8 . — Ft
félvászonkötésben 14.— Ft S z e g e d m a i képzőművészete
Á r a : fűzve 14.— Ft félvászonkötésben 1 8 . — F t Megrendelhető az I R O D A L M I K I S K Ö N Y V T Á R k i a d ó h i v a t a - lánál Szeged, Dugonics tér 13. (Központi Egyetem)
O T P csekkszámla 603.533-623.
K I S S L A 3 O S :
sárfieliji fiéiízöznapoíz
( M A G V E T Ő K Ö N Y V K I A D Ó , B U D A P E S T , 1958)
K I S S L A J O S N A K , a kiváló vá- sárhelyi n é p r a j z t u d ó s n a k több, mint harminc, folyóiratokban el- szórtan megjelent régebbi írását t a r t a l m a z z a ez az ízléses kiállítású szép kötet, László Gyula meleg h a n g ú bevezetésével. A dolgozatok többsége Hódmezővásárhely, ki- s e b b része a Nyírség népének régi életét eleveníti meg. T e r j e d e l e m - ben és a kidolgozás igényessége szempontjából v a n különbség az egyes t a n u l m á n y o k között, d a va- lamennyit összekapcsolja az a m i n - den s o r b a n érezhető életközelség, közvetlenség és hitelesség, amely Kiss Lajos írásainak legjellemzőbb s a j á t s á g a és m a r a d a n d ó varázsa.
Mégis, hogy a vásárhelyi t é m á k mögött a jó szem, a kitűnő megfi- gyelő képesség, a pontos emléke- zés és t u d o m á n y o s lelkiismeret mellett j o b b a n érezzük a szív do- bogását es az itteni néppel való együttérzés melegét, mint a nyír- ségiekben, azt egészen természe- tesnek kell t a r t a n u n k . Ha igaz az,
— m á r p e d i g nyilvánvalóan igaz—, hogy életünk minden fontos meg- n y i l v á n u l á s á b a n és jellemünk alapvető tendenciáinak kialakulá- s á b a n döntő szerepe van gyermek- kori élményeinknek, a családi kör- nyezetben szerzett elsődleges ta- pasztalatoknak, akkor fokozott m é r t é k b e n igaz ez a megállapítás a néppel való kapcsolatunk a l a k u - lásában. Kiss Lajos írásai pedig ezúttal is, mint mindig, a szerző- n e k a néphez való viszonyáról v a l l a n a k még a k k o r is, a m i k o r a tárgyakról szólnak. A teljességre törekvő adatgyűjtés, helyes ítélet- alkotás, logikus következtetés és általánosítás találkozik itt gyak- ran a gyermek- és i f j ú k o r i emlé- k e k olykor szépprózai szinten moz- gó megjelenítésével. Ezek az élmé- nyek teszik különösen életszerűvé a szegény e m b e r malacáról, a ke- nyérsütésről, a boglyakemencéről és a temetkezési szokásokról szó- ló t a n u l m á n y o k a t .
Igazolja ez a kötet azt is, hogy az életjelenségek helyes értelme- zéséhez csak azok sokrétű össze- függéseinek ás>ndos f e l t á r á s á v a l j u t h a t el a kutató. Nincs e n n e k a könyvnek egyetlen olyan dolgozata sem, amelyik környezetéből, ter- mészetes összefüggéseiből kisza- kítva csupán elméleti feltevések- re épülne. Ellenkezőleg, m i n d e n ü t t meglepő gazdagságban t a l á l j u k a jelenségek gazdasági, történeti és t á r s a d a l m i m a g y a r á z a t á t . így t u d - h a t j u k meg pl. azt, hogy a boglya- kemencék s z á m á n a k megfogyatko- zását milyen tényezők befolyásol- lák, vagy hogy milyen k ö r ü l m é - nyek alakították ki a vásárhelyi szegény n é p életmódját, táplálko- zását, szórakozását, különböző szo- kásait és használati tárgyait. A szerző egyéni megfigyeléseit és az öregek visszaemlékezéseit g y a k r a n levéltári adatok egészítik ki és hi- telesítik.
Szegénységében is igen gazdag és látszólagos eseménytelenségé- ben is rendkívül mozgalmas ez a világ, a m e l y b e n a szegény e m b e - rek élete folyik. A m i n d e n n a p i megélhetésért való gond és a sze- génységet elviselhetővé tevő kis örömök v á l t o g a t j á k b e n n e egy- mást. Kiss L a j o s derűs életszem- lélete azonban egy pillanatra sem r i n g a t j a hamis illúziók világába az olvasót. A sorok között ti. ál- landóan érezni lehet azt a n é m a - ságában is beszédes meggyőződé- sét, hogy a szegények világa vál- tozást, gazdasági és t á r s a d a l m i á t - alakulást sürgető világ. Az ún.
> szögényszag« m a g y a r á z a t á u l szol- gáló helyzetkép különösen meg- döbbentő bizonyítéka a városszéli kis h á z a k b a n egykor uralkodó nyomorúságos viszonyoknak.
A régi vásárhelyi szegény n é p letűnt v i l á g á n a k a feledéstől való m e g m e n t é s e ö n m a g á b a n is nagy é r t é k e Kiss Lajos m u n k á s s á g á n a k , m e r t világosan szemlélteti azt a kiindulási pontot, a m e l y r e m a i fejlődésünk épült. De különös je- lentőséget kell t u l a j d o n í t a n u n k a n n a k is, hogy ezek az írások to- vábbi n é p r a j z i és népnyelvi fel- dolgozások nélkülözhetetlen f o r r á - sául tekinthetők. A Bálint S á n d o r Szegedi Szótárához hasonló Vásár- helyi Szótár szerkesztése nem kép- zelhető el e kötet nyelvi a n y a g á - n a k feldolgozása nélkül.
Sipka Sándor
HATVAM fí íMEL:
« $ i m .
9 Füstöt nyelnek az é j s z a k á k ó h a j n a l guggol a n a p - t o r n y o k r a
az égen tűzcsík szalad át s rezdül a felhők bomlott bokra mint szívbe p a t t a n t fémgolyó vágy forog tüzes szikla-hittel szemekben zengő vaskohó óceán-jégtáblákat nyit fel
*
Kontinenseket ráz a Fény — f a l a k lehullnak megrepednek — s felzúg hegységek t e t e j é n : jöttem hozzátok elesettek szemetek van hát lássatok Ó és eszméljetek értelemmel ha öklötök v a n s ú j t s a t o k s o r k á n - h a n g o k k a l zengjetek fel * Felhőkarcolók mélycin
vért okádik a páncélszekrény ádáz h a r a g g á f o r r a kín csuklókból sejtelem nő f e r d é n a wiskys üveg leesik
buggyanó lelke zöld meg s k a r l á t virágágy fölemelkedik
s r a k é t a t á m a s z p o n t o k a t lát. *
u Zuhog a kék Niagara
o szivárvány-körök fütyörésznek 9 szundikál B u d d h a t e m p l o m a
s bambuszt r á g n a k az indonézek h a j n a l o k sejlő tava ring
trópus-ködöket szerteszórva vonagló t á j a k fele int óriás-fényű f á k l y a : Moszkva • Az acél-oszlopok alatt hányódik füstöl Európa országhatárok k o n g a n a k
s vadászgép vijjog fel morogva az e m b e r j á r s a földre néz szívében múlt reped m i n t m á r v á n y h á b o r ú téboly szenvedés
s Auschvvitz hörög d o b h á r t y á j á n * Zsibonganak nagyvárosok autók dőlnek a levegőnek torlódnak p ü f f e d t házsorok s a nyeszlett f á k r a kormot köpnek e s t e a n e o n - h a d s e r e g
menetel kék-zöld fegyverekkel dizőz vonít b á r p u l t remeg
s dzsesszé h a r s a n az á j u l t reggel * Városhoz kötött életem
f é n y v i h a r o k k á á r a d széjjel u t a m nyitott sín végtelen mely szivek váltóihoz ér el j á r o m a zsúfolt u t a k a t keringek lázban s z a k a d a t l a n aszfalt csattog és o t t m a r a d torz á r n y é k o m a k i r a k a t b a n * w
g Szemem a mozi-harsogás o vibráló ü t e m é n pihen meg 0 ú j s á g s rádió fuvoláz p s a villamosok fellebegnek
r a j t a m a h á z a k súlya v a n kalapács k o p p a n u j j a i m b a n gépként lendítem meg m a g a m szememben autók szeme villan A falu n é h a visszajár
f é n y e k r e feszített a g y a m b a emlékek egén gólya száll s a zörgő h a t á r t t r a k t o r m a r j a itt élnek ismerőseim
csüngő-bajszú nehéz parasztok f a k u l b e n n ü k a régi szín
szívükben boldogabb tavasz zsong • A p á m a r c á n súlyos n y a r a k virágzanak a ráncok a l j á n idegzete tört roskatag
volt-háborúk csüngenek k a r j á n A n y á m szeméből t ű n t pihék szállnak a mosogatórongyra lábán az ér mind csupa k é k s f á r a d t a n dől az alkonyokba
Bizonyság lesz a sejtelem h a ö n m a g á r a lelt a lélek e századé az életem b e n n e pusztulok benne élek meghal ki cselekedni rest s a gyáva köd-barlangot v á j h a t j á r n i csak az tud egyenest kinek vállára dől a század * T ú l j á r az Idő álmokon maga f o r m á l j a valóságát törvényeken és számokon m ú l t a k dohos szikláin vág át s z á j a m b a n égő nappalok íze foszlik =zét s ú j a k jönnek az égen izzó nap, ragyog s lándzsákkal lendül a Jövőnek
*
B e n n e m lángot vetett a Kor s hétfelé kígyózott a lázam hol a világ hét h ú r j a szól s hét u j j a l pengetem ziláltan egy percben hét élet a halál hét vágya leng a szivárványnak hétszer dalolt fel hét m a d á r hét ága nőtt az I d ő - f á n a k
•
Az első nőtt s a régi rend vérfoltos vászna szakadt széjjel láng dübörgött lánc leesett s h a j n a l jött á g y ú k dörejével világfénnyé nőtt m á r a lomb s a f é n y azt m o n d j a : felé indulsz — m a j d átragyog a Föld-korong — és azt dalolja: K o m m u n i z m u s
*
Á r n y é k r e m e g álom z u h a n villogó ága nőtt az Észnek népek forognak lombosán öklük alatt széthull a végzet megtörik m i n d e n óceán
ha elébe gátak m e r e d n e k v i r u l j a n a k kezünk n y o m á n f é m - t o r n y a i az É r t e l e m n e k * Z ü m m ö g n e k b e n n ü n k t u r b i n á k vízesés zúdul át k a r u n k b a t ű n t korok odván ú j világ oszlopain serdül a M u n k a h a n g u n k b a n ú j lángok zenék á t f o r m á l t sivatagok l a j g á k s a tömegvonzás kötelét az ű r r a k é t á k á t h a r a p j á k • L á b u n k alatt süllyed a múlt hol k ö r é n k h u r k o k tekeredtek v é r ü n k b e n vörösen kigyúlt ú j v i h a r a a Marseillaise-nek oh Szabadság te oltalom
m i n d e n f é n y b e n és virágzásban áttörsz a b á n a t o n fagyon n y o m o d b a n erő s lobogás v a n * Még s z a v a i n k b a n h a n g t a l a n fel-felmordul a baltás-ember b e n n ü n k sok v a d ösztön r o h a n s ágaskodik k i f e n t késekkel te t ü z e s e d j föl Szenvedély a fémmé-csiszolt értelemben testünkön z ú g j át mint a szél mely liavas hegyek felé lebben * Lidérc imbolyog fénytelen kénkő-szeme a f á k r a cikkan h e r n y ó k é n t mászik é j e m e n s f e l f ú r j a m a g á t n a p j a i m b a n csak s z á r n y a s Küzdelem segít hogy n e d ú l j o n b e n n ü n k a végzet s liigyjük a k a r j u k : szétesik az I d ő - f á n a Halál-fészek * Ahol K e d v e s e m csókja v á r házak szállanak fény-esokorban k a r j á b a fekszem s tovaszáll m a d á r gond felhő egy-gomolyban a g y a m b a n felajzott világ
csönd-selyem feszül fel az égre vízcsepp gurul mint fény-szilánk s benne parázslik zeng a Béke
Minden idényre! Minden igényre!
Kiváló minőségű ruházati cikket gyárt a
SZEGEDI RUHAGYÁR
Férfiöltönyök — Munkaruhák — Férfi-, női műbőr és esőkabátok Sportruházati cikkek vásárlásánál figyelje védjegyünket!
Védjegyünk kiváló minőséget jelent Tiz éve állunk a vásárlók szolgálatában!
