51584
l'J fQlYlRKTOX&
-M\ * • . - ü r r í O y
1953 S
LLY L &XIII. émf. 9. %%. IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALMI LAT 1959 szeptember
A T IRT ALOMBÓL:
H ó r a Ferenc útja
• -ÍJ-
Megemlélcezés Johannes Becherről
•ÍJ-
Nevelés, könyvek
S z é k e l y L a j o s :
ŰJ KOLLÉGIUMAINK
A
z elmúlt tanévben minden be- harangozás nélkül csöndes, de annál fontosabb átalakító munka kezdődött az egyetemeken és főiskolákon: megindult a diák- otthonok átszervezése szocialista típusú kollégiumokká.A szocialista kollégiumok kér- dése sokat vajúdott a felszabadu- lás óta köznevelésünkben. 1946- ban országos mozgalom sodrában sorra alakultak a népi kollégiu- mok, és rövid idő alatt fontos he- lyet foglaltak el közoktatásunk rendszerében. A munkás- és pa- rasztfiatalok ezrei jutottak e kol- légiumok segítségével iskolába, egyetemre, ö k jelentették az első tömött rajokat, a műveltség meg- szerzésére harcba induló népi ere- detű értelmiség első hadoszlopait a gimnáziumokban és egyetemeken.
A katonai kifejezés nem indoko- latlan, mikor erről a folyamatról beszélünk. Hiszen a műveltség az uralkodó osztályok védett kincse volt a felszabadulás előtt. A reak- ciós politikai-társadalmi rendszer antidemokratikus lényege a ma- gas tanulási költségek bástyafalai- val, a diáknyomor elrettentő tila- lomfáival, a társadalmi lenézés csapdáival és az értelmiségi mun- kanélküliség drótakadályaival vet- te körül a középiskolákat és még Inkább az egyetemeket. Munkás és dolgozó paraszt gyermekének csak átsurrannia lehetett ezeken az aka- dályokon, s ha néhánynak közülük ez sikerült, megkezdhette a csön- des, de idegtépő harcot, hogy belül is maradjon, s föl kellett öltenie az óvatos mimikrit a könyörtelen kontraszelekció ellen.
Az ú j kollégiumok azonban nem- csak szerény anyagi, technikai fel- tételeket teremtettek a tanuláshoz, hanem igyekeztek az ösztönös osz- tályszolidaritás alapján megalkotni a harcos, politikai tartalmú közös- ségi nevelés szervezetét és mód- szereit, valamint gyakorlati peda- gógiáját. Ez a folyamat a maga bo- nyolultságában korántsem volt za- vartalan. A kezdetben eléggé egy- oldalú paraszti orientáció — esz- mei éretlenséggel párosulva — ve- szélyes - n é p i - áramlatokat veze- tett a kollégiumok nevelő munká- jába. A kollégisták hirtelen nőtt, avantgardizmusba csapó öntudata elzárta őket az iskolákban, egye- temeken szélesebb alapokon bon- takozó ifjúsági mozgalomtól, ugyan- akkor sokrétű társadalmi munká- juk, amely az iskolákon kívül bo- nyolódott le, a tanulástól vonta el figyelmüket.
Volt tehát orvosolni való bő- ven: a hirtelen támadt, erőteljes, tömeges jellegű kísérletnek tisztá- zódnia kellett ahhoz, hogy önmaga szerepét erősödő népi államunk rendszerében világosan lássa, és igen fontos feladatát, a fiatal szo- cialista értelmiség nevelését be- töltse.
Ugyanakkor számos jel mutatta, hogy az eléggé zavaros felszín alatt igen nagy politikai-pedagógiai le- hetőségek lappanganak: lelkes, te- vékeny, osztályélményekkel és a politikai harc élményeivel jól fel- vértezett fiatalok nevelődtek a kol- légiumokban, akik az ifjúsági ön- korm^jyzat gyakorlatában is haté- kony iskolát jártak ki ahhoz, hogy öntudatos, a dolgozó nép ügyéhez hű értelmiségiekké váljanak.
Az 50-es évek elején a kollé- giumi rendszert felszámolták, s az egyetemi és főiskolai kollégiumok átalakultak a hallgatóknak pusz- tán szállást nyújtó diákszállókká.
Ez az intézkedés a fiatalok neve- lésében igen nagy űrt támasztott.
Nem kevesebbről volt szó, mint arról, hogv sok ezer egyetemista együttéléséből tűnt el egy csapásra a szervezettség, a közösségi szel- lem, az egymásrautaltság, a szo-
lidaritás élménye, a kollégiumi kulturális tevékenység sok színes és vonzó epizódja — egyszóval mindaz, ami a szocialista kollégi- umot jelenti.
A hanyatlás annál gyorsabb és teljesebb volt, mert a népi kollé- gisták, befejezve tanulmányaikat, elhagyták az egyetemet, és kevés hírmondó maradt közülük az egye- temi oktató gárda fiataljai közt.
Mindezek tetejébe a korábbi hibák miatt a nagyszabású kollégiumi kísérletre a kelleténél sötétebb ár- nyék is esett, és a figyelem a kér- désről hosszabb időre el is tere- lődött.
Ez a vázlatos ismertetés ko- rántsem képes teljes bonyolultsá- gában érzékeltetni a népi kollé- giumi mozgalom ellentmondásos arculatát, viszonyát szocialistává fejlődő közoktatásügyünk és if- júsági mozgalmunk akkori prob- lematikájához. Egy azonban bizo- nyos: a kollégiumi nevelés meg- szüntetése az eszmei és pedagó- giai tisztázás helyett pótolhatat- lan hiányt idézett elő egyetemi ifjúságunk világnézeti-politikai, valamint szakmai nevelésében.
A diákszállók (utóbb némi szervezeti változtatással diákott- honok) sok helyen csakhamar az individualizmus, a közügyek- tői való elfordulás, az elvtelen kompániákká verődés melegágyá- vá alakultak. Az egyetemen fo- lyó oktató-nevelő munka számá-
ra csakúgy megközelíthetetlenné lettek, mint az albérleti szobák és egyéb diákszállások. S ennek az életformának a pusztító hatá- sa annál nagyobb volt, mert spontaneitásánál, kényelménél fog- va önmagát tenyésztette, a hallgatók -egyéni szabadság-K- ának hamis cégérévé vált. A di- ákszállók, mint minden környe- zet, -neveltek", csak anarchikusam spontánul, nemegyszer elle- niünkre. A különböző kispolgári nézetek, a revizionizmus és na- cionalizmus vidáman tenyészhet- tek diákotthonainkban 1956- ban, hiszen az együttélés politi- kai és pedagógiai irányítatlan- sága m á r jóval korábban minden kaput megnyitott előttük.
A kollégiumok, a kollégiumi nevelő munka hiánya már az el- lenforradalmat megelőzően nyil- vánvaló volt azok előtt, aki féltő aggodalommal figyelték, merre tart egyetemi ifjúságunk. Az el- lenforradalom ismert tényei az- után parancsoló szükségként ve- tették felszínre a kérdést.
A
» feladat megoldása az álta- lános konszolidáció med- rében napirendre került, mindjárt kiderült azonban, hogya megvalósítást igen körültekintően kell előkészíteni.
Az elmondottakból is kivilág- lik, hogy a felszabadulás utáni kollégiumi mozgalom igen értékes és gazdag tapasztalati anyagot nyújtott, de mindez korántsem volt egyértelmű, mint láttuk: a népi kollégiumok eszmei-politikai arculata megszűntük idején még csak a tisztázódás, nem pedig a tisztázottság állapotát tükrözte.
Ma természetesen a kommunizmus eszméi és a hazánkban épülő szo- cializmus szükségletei jelentik a legszélesebb eszmei-politikai ala- pot a kollégiumok nevelő munká- jához is.
1946 és 48 között a népi kollé- giumok, helytelenül értelmezve társadalmi feladataikat, elszigete- lődtek az ifjúsági mozgalomtól (kü- lönösen az egyetemeken és főisko- lákon folyó politikai tevékenység- től). Ma jórészt a kommunista if- júsági mozgalomra kell épülnie munkájuknak.
A felszabadulás utáni években a kollégiumok bizonyos politikai- pedagógiai ellenzékiséget képvisel- tek az egyetemekkel és főiskolák- kal szembein, mivel a felsőokta- tási intézmények többé-kevésbé változatlanul megőrizték burzsoá jellegüket. Ez az oppozíció kez- detben a dolgok természetéből folyt, de később károsan korlátoz- ta a kollégisták egyetemi tevé- kenységét, s mint már erre utal- tunk, elszigetelődéshez vezetett Ma a kollégiumok szerves kiegé- szítő részei az egyetemeknek, és tevékenységük alá van rendelve az egyetemek és főiskolák elsődle- ges oktató-nevelő munkájának.
Tehát eleve ki kell küszöbölni m ű - ködésükből minden öncélúságot.
A népi kollégiumok, említett helyzetükből következően, teljesen önálló oktatási és nevelési prog- ramot alakítottak ki, amelynek megvalósítása nem ritkán a szak- mai tanulmányok rovására vette igénybe a kollégistákat. Ma a kol- légiumoknak a szakmai tanulás elősegítését egyik fő feladatuknak kell tekinteniük.
E néhány megjegyzésből is lát- ni, hogy nemcsak a népi kollégi- umi mozgalom hibáinak kijavítá- sáról volt szó, hanem a megválto- zott általános viszonyok figyelem-
be vételéről is.
Ezek után miben nyújt pozitív segítséget a népi kollégiumok ha- gyománya? Mindenekelőtt a kollé- giumi nevelés általános szervezeté- ben, az ifjúsági önkormányzat ér- vényesítésében. A kollégium neve- lési alapegysége egy-egy szoba la- kóinak együttélése, természetes kollektívája. E szobaközösségek élére a legfejlettebb, legtapasztal- tabb kollégista kerül, aki tudásá- val, vonzó emberi tulajdonságai- val kedvező befolyást gyakorol társaira. Az egyes csoportok ösz- szetételét sem kell most m á r a vak véletlenre bízni. A szoba-cso- portok tagjai felelősek egymásért, rendszeresen figyelemmel kísérik és megbeszélik szakmai előmenete- lüket, de a politikai-világnézeti kérdéseket is. E megbeszélésekre időnként meghívják egyik-másik oktatójukat, természetesen olya- nokat, akik iránt a legnagyobb bi- zalmat érzik. Felelősséget vállalnak a szobák rendiéért, s a kollégiumi élet más normáinak megtartásá- ért. A helyesen működő csoporto- kat nem csupán az -előírt" közös tevékenvség tartja formálisan ösz- sze, hanem a jó ügy érdekében szövődő barátság is. A régi népi kollégiumi élet egyik legnozití- vehb ha«vománva a fiatalokhoz méltó ontimizmus. lendület, bá*őr- sén ós nwT'íi "Z ilven kis kollek-
tívában tud leghamarabb gyökeret verni.
Fontos szerepe van a szobakö- zösségek összefogásában és a kol- légium irányításában az önkor- mányzati szervnek, a diákbizott- ságnak. A diákbizottság a kollé- giumban lakó legkiválóbb hallga- tók választott testülete, amely a kollégium egész életére, minden tevékenységére nagy befolyást gyakorol, kezdeményez. javasol;
a felvételektől a fegvelmi ügvekig, a politikai és kulturális program kialakításából a szobaközösségek ellenőrzéséig ál'andó segítséget nvi'iit az igazgatónak, akinek ke- zében összpontosul a kollégium jránirPéca. Természetesen a jó igazgatói munka egvik döntő is- mérve, hogy a diákbizottság az egész kollégiumi fiatalság kénvi- seletében minél nagvobb teret kanjon a vezetésben, és ezzel mi- nél nagvobb segítséget nvűitson az igazgatónak a nevelő munká- ban.
(Folytatás a 2. oldalon.)
Sí
VERŐFÉNY A TISZÁN (LIEBMANN BÉLA t ELV.)
g c é n A f á u y . Tlai&i:
T A L Á L K O Z Á S O K
3. rf)Lónu>-0k kö-zMt
Szép, deli vasmunkás, >
hajából
csak mutatóba néhány, szín-ezüst.
Mellén:
katonás rendben érdemszalagokkal a munlca-évek, — büszke hadnagyok (a sok-sok hétköznapot regulázva).
Szélesen áll,
derűs szeméből
a csínytevö s a bölcs: a próbált harcos leg-lelke süt
s virágzik
mint körülötte s tőle szép jövőnk:
— egy kotlós-aljnyi csibe — pionírok ...
Szép, deli harcos, ifjúit:
pionír!
4. é>inlzixt Qhqubqat
Nagy, nehéz éjszakák holdszórta fényeinél Nézlek, kutatlak messzi, messzi ember:
— Közénk feszülnek rozsdamart fogukkal A vas-határok — s túl odább a Tenger.
— Mivégre gürcölsz hangyamód, ha mégis Nyomortanyákon züllik drága véred?
S tornyolsz az égre felhőkarcolókat:
Ha pincédből a fényt is el nem éred?!
— Hogy nagy szívedből el nem fogyna lángja A jó-reménynek, — bárha lánc nyűgöz le Kívánt-kenyérből hizlalt porkolábok Kényére vetve, férges börtönökbe!?...
— S hogy meddig gyúrsz az éh parancsszavára Ólomhalált, ezért? Testvéred ellen!
Hogy meddig tűrsz! Hogy ébrednél-e Ember!?
Hogy mért nem zúdulsz: fegyver, fegyver ellen?!...
X
Nagy, nehéz éjszakák holdszórta fényeinél Nézlek, kutatlak messzi, messzi ember...
Itt, nálunk nincs határ a lendületben!...
— És látod, nincs itt ember: aki nem mer!
Milyen nagy dolog is: utazol, — hazádtól földrésznyire fekvő, távol idegenbe
érkezhetsz —, s valahol megnyílik egy ajtó, néked szárnyasodva s baráti meleg kéz, kérges, jó meleg kéz simul a kezedbe...
• Q U S Ű Q Ü o g g q a q
A KÖZELMÚLTBAN magyaror- szági tanulmányútja során Sze- gedre látogatott V. Jelinek kri- tikus, a prágai "Láng" című iro- dalmi folyóirat szerkesztője, J. To- masek prózaíró, a brnói "Hostu Domu" című irodalmi lap szer- kesztője és Gyurcsó János költő, a bratislavai »Hét" és "Irodalmi Szemle" szerkesztőségének m u n k a - társa, a csehszlovák írók küldöt- teiként. Felkeresték a Tiszatáj szerkesztőségét, ahol a szegedi írókkal elbeszélgettek. Különösen a brnói és bratislavai folyóiratok- kal való együttműködésre alakul- tak ki egészséges tervek. A meg- beszélés résztvevői és a csehszlo- vák íróküldöttség tagjai között meleg baráti kapcsolatok alakul- tak ki, s a szegediek meghívták a küldöttséget a jövő évi Szegedi Szabadtéri Játékokra.
CSONGRÁD MEGYEI TANUL- MÁNYOK címmel a megye muze- ológusainak tanulmányait adta közre a Csongrád Megyei Tanács VB. művelődésügyi osztálya. A kötetbe, amit dr. Csalog József szerkesztett, a szerkesztő cikkén kívül Gazdapusztai Gyula, dr. Pé- czely Attila és Szelesi Zoltán ír- taik régészeti, népzenei és képző- művészeti tanulmányokat. A kiad- ványt fényképek illusztrálják, s a füzet meggyőző képet ad a me- gye muzeológusainak munkásságá- ról.
A TISZATAJ KISKÖNYVTÁR sorozatban megjelent Lődi Ferenc új kötete »Nehéz hűségben« címmel.
A kötet ízléses borítólapját Horváth Mihály tervezte.
CSEHSZLOVÁKIÁBAN a kö- zelmúltban antológiát adtak ki
"Európai költők« címmel. A kö- tetben a fiatal szegedi költő, P a p p Lajos egy verse is helyet kapott. Egyébként öt magyar költő szerepel az antológia anyagában.
A SZLOVÁKIAI Szépirodalmi Könyvkiadó kiadta Sellyei József, a fiatalon elhunyt szlovákiai parasztíró válogatott írásait. A szocialista szemléletű író a Sarlós- mozgalom, a Korunk és a Cseh- szlovák Kommunista Párt hatá- sára fejlődött a párttal szimpati- záló szocialista íróvá. A Nádas há- zak címmel megjelent kötetet Csanda Sándor válogatta, s ő írt hozzá bevezető tanulmányt. Érte- sülésünk szerint a Szlovákiai Szép- irodalmi Könyvkiadó a kiváló író műveinek gyűjteményes kiadására készül.
Budapesten, a Központi Tisztiház színháztermében rendezték meg a nép- hadsereg színjátszó csoportjainak se- regszemléjét. Bartha Lajos Tavaszi mámor című egyfelvonásos színmüvét a szegedi Vorosllov-laktanya színjátszói mutatták be, és méltán érdemelték ki a jelenlévő idős, Kossuth-díjas szerző elismerését. A kitűnő előadást Jároli Jenő „Szocialista kultúráért'! jelvény- nyel kitüntetett rendező, a Szegedi Kenderfonógyár dolgozója tanította be.
WWWMMWMMHW'WM xwvvmvi ivuuvvwvmwvmviuvmw\m)\mwuwwuiu\Mwvwwu«\vvwvviw\
(Folytatás az 1. oldalról.) Amit eddig elmondottunk az ú j kollégiumok szervezetéről, eléggé száraz séma csupán. Mögötte m á r eddig is "az élet arany fája« zöl- dell. Forró hangulatú viták, ame- lyek késő este sem csendesednek el a lakószobákban, közös kirándu- lások, tábortüzek — csillagos ég alatt; hangulatukat csak a szép- író tolla tudná felidézni. A közös fizikai m u n k a öröme: vajon me- lyik szobacsoport tagjai tesznek leginkább ki magukért, ki a le- gény a gáton, ásóval-kapával a kézben. Meghitt beszélgetések a r - ról, mit csinálnak odahaza a hoz- zátartozók, hogyan tapogatja út- ját faluhelyen az ú j élet. Egy-egy kiváló művészi alkotás, film, szín- darab együttes élménye. Más em-
berek gondos és józan mérlegelé- se, a segíteni akarás szándéka és a segítés ezernyi tette. Ósdi elő- ítéletek ronggyátépése, az egyéni és a közös jövő sok fényének meg- látása.
Mindez persze ma még az új kollégiumi életnek inkább ígérete, mint teljes valósága, m e r t n e m az egész kollégiumi fiatalságra jel- lemző. De az alapok lerakása az elmúlt tanévben a KISZ-vezetőség, a minisztérium és a helyi irányító szervek m u n k á j a nyomán, a KISZ- fiatalok és a lelkes régi kollégis- ták segítségével megtörtént. Az ú j tanévben a kollégiumi élet to- vábbi fejlesztése az egyetemi és főiskolai m u n k a egyik legfonto- sabb kérdése.
A SZEGEDI ÜNNEPI HETEK utolsó napján nagysikerű hangversenyt adtak a szegedi cigányzenészek a Széchenyi téren. Mintegy 60—70 muzsikus a leg- szebb népdalainkat, közkedvelt magyar nótákat, műdalokat és köztük Dankó Pista dalait játszotta. A közönség nagy lelkesedéssel fogadta a kitűnő hang- versenyt, a színes népi muzsikát.
AZ UNESCO REPRODUKCIÓS KI- ÁLLÍTÁSA augusztus 20-án nyiit meg a vásárhelyi Medgyessy-teremben. Sai- gó László, a városi tanács vb.-tit- kára megnyitójában vázolta azokat a lehetőségeket, amik révén dolgozó né- pünk kulturálódhat. Az UNESCO kul- turális tevékenységét méltatta, amely a különböző nemzetek kiemelkedő mű- vészi eredményeinek megismertetésével a népek közötti megértést szolgálja. A kiállítás nagy közönségsikere a kiállí- tás művészi értékét és célszerűséget dokumentálja.
A vásárhelyi Tornyai Múzeum ter- meiben nyílt meg Ferenczy Béni Kos- suth-dijas szobrászművész kiállítása augusztus 20-án. A tárlatot László Gyu- la egyetemi tanár nyitotta meg. László Gyula professzor az avatott műértő szakszerűségével méltatta Ferenczy Béni művészi ütját, és tárta fel szobrainak és rajzainak művészi vonásait. A mint- egy 35 szoborból és negyven rajzból álló kiállítást nagy tetszéssel fogadta
• a közönség.
A ROMÁN NEP FELSZABADULASA- NAK 15. évfordulójára rendezett ün- nepségsorozat irodalmi esttel kezdő- dött, amelyet a Központi Egyetem aulájában tartottak meg. Dér Endre József Attila-díjas Író bevezető beszé- de nyitotta meg az estet, majd Vasile Moldovan, a Román Népköztársaság budapesti nagykövetségének tanácsosa tartott érdekes előadást. A nagy ér- deklődéssel kísért előadást művészi műsor követte, amelynek keretében a közönség a román irodalom egy-egy kiemelkedő alkotásával ismerkedett meg.
A Szegedi Nemzeti Színház művészei — Kiss Ferenc, Bányász Ilona, Károlyi István, Katona András, Gémesi Imre, Turján Vilma és Szabady István — Slavlci-, Eminescu-, Sadoveanu-, Vörös- marty-, Petőfi- és József Attila-müve- ket adtak elő.
GOÓR IMRE kecskeméti festő- művésznek gyűjteményes kiállítása nyílt meg szeptember 6-án a Ka- tona József Múzeumban. A művész mintegy 50 olajképet és grafikát állított ki, melyek további fejlő- désről tanúskodnak.
A KECSKEMÉTI városi tanács a közelmúltban 15 ezer forint ér- tékű képzőművészeti alkotást vásá- rolt a helyi képzőművészektől. Ha- marosan ú j a b b 18 ezer forint érté- kű vásárlásra és megbízatásra ke- rül sor.
A MAI VALÓSÁG megismerése érdekében a Bács megyei tanács lehetővé teszi, hogy az ősz folya- mán 5 író és 5 képzőművész több napot töltsön a megye egyik álla- mi gazdaságában.
i ö u özfödjéf csinosan
Vásároljon a Szegedi Ruházati Bolt szakárudáiban!
Cipő, méter-, kölöH- és rövidárut
a CSILLAG ÁRUHÁZBAN, Szeged, Lenin krt.
Női és leányka készruhái
az ÉVA konfekció bollbál, Szeged, Széchenyi tér- Férfi, női és gyermekcipőt a legelőnyösebben vásá- rolhat az ELIT clpőboltbon, Szeged, Széchenyi tér
DEKÁNY KÁLMÁN:
inel< senbci sem parancso i
— süvített a kotróhajóról az elnyújtott, hívó kiáltás, vízbenyúló, karcsú mólón ballagott, hogy megkezdje a munkát, de most felszegte fejét, és zsebrevágott kézzel, kihívóan megállt. Neki ne kiabáljanak!
— háborgott magában. Jóformán szemer- nyit se aludt az éjjel, lent dolgozott a nagy tó fenekén a csőfektetésen, s hajnal volt, mire ágyba jutott. Jóformán még föl sem melegedhetett a takaró alatt, máris jöttek érte. A társát elvitték, mert szerencsétlenség történt a vízen, ott kel- lett segítenie, így hát nyakán maradt az ő adagja is, a második műszak. Pedig ma m á r nem került volna rá a sor, alhatott volna akár délig is, este meg utazni akart haza a félhetes vonattal, az ünnepekre.
— Majd én megmutatom! — dohogott a tömzsi búvár. — Meg én! Nekem nem le- het parancsolgatni!
De azért lassan elindult újra. Nem most történt meg először, hogy rendkívüli ese- mény jött közbe, ami felborította a meg- szokott munkaütemet, mint a hajnali sze- rencsétlenség a repülőgéppel: belezuhant a tengernyi nagy tóba. Somos megtette mindig, ami tőle telt, m á r - m á r valami különös érzés á r a m a szökött a szívébe, mikor olyat művelt, ami eltérő, ami nem volt szabályos . . . Váratlan vízbetörés a hajók bordaközén, jégtorlasz ütötte alat- tomos sérülés a hidak pillérén valósággal izgalomba hozták, s mintha csak ilyenkor érezte volna elemében magát, kettőzött erőfeszítéssel dolgozott. Hiábavaló és fö- lösleges volt hát ez a kiáltozás. Sőt, kife- jezetten bőszítette a búvárt. Hisz világo- san az értésükre adta, hogy vállalja, hát akkor bízzák rá a többit, az istenfáját!
— Mozgás, mozgás! — acsarkodott az embereire, akik öltöztették, számszerint négyen. Akkor fürgébben ragadták meg a nehéz gumiruhát, a szűk nyíláson begyö- möszölték mind a két lábát, s a levegőbe emelve belerázták. Vastag, fehér gyapjú- harisnyát viselt a búvár, s mikor a lába- fejét, mint egy bő csizmába, csúsztatta bele, érezte, hogy víz m a r a d t abban.
— Az istenfáját! — fakadt ki, s dühé- ben kezdte lefejteni a ropogósán kemény, zsákszerű burkot. — Talán én szárítsam ki helyettetek? Mit képzeltek ti tulajdon- képpen? . . . Így én nem megyek le, de nem ám! Olyan szabály n i n c s e n . . .
— Mi b a j a megint? —> toppant oda a mérnök, csónakjából a gátra ugorva.
— Hogy mi? — döntötte kissé oldalt So- mos a fejét, s szúrósan nézett. — Hát ne- kem kell az ilyesmit felfedezni? Hát ki- nek a kötelessége kiszárítani? Kinek a gondja ellenőrizni? . . . Köteles volnék én
vizes ruhában lemenni? Köteles? . . . Mond- ja csak meg nekik . . . !
Azzal a mellén keresztbefonva a karját, mérnök válaszát.
csak állt ott, törzsét előre- hátra himbálva. Kötekedő, raplis embernek ismerte a búvárt, de kü- lönben kiváló munkás. A legforróbb pilla- natokban, amikor mindenki más m á r el- veszti a fejét, számíthat reá. Pöröl, acsar- kodik, az igaz, ha nincs rendben valami, s akadozik a lendület, de a szeméből süt ki a különös ragyogás, mintha éppen azt k í v á n n á . . . Persze most is igaza van neki.
Hanyagul mosták ki az iszapos védőruhát, s kisebb víztócsa gyűlt össze a szárában, de hát neki sincs száz szeme, hogy min- denre ügyeljen.
— Hát ez bizony nem szabályos — szo- lalt meg aztán, beszegett ajakkal.
— Tessék! — pattogott Somos, hegyes pillantással döfött megszeppent embereire.
— Hallottátok? Ez így szabályellenes l e n n e . . .
Ám mire kimondta, hirtelen megrázkó- dott, mint akibe á r a m szalad. Szinte a lé- legzete is elapadt.
Hogyan? — nyitogatta a szemét, hanem a mérnök eltűnt m á r onnan, siklott a ví- zen a csónakja a hajó irányába, amerre a kotró motorja pöfögött. Igaz, nem szabá- lyos . . . , kifejezetten szabályellenes volna, ha így szállna le a tó mélyébe, de hát őt ezzel egy cseppet sem lehet elijeszteni!
Hohó, barátocskáim! Ti még nem ismer- tek engem . . . S mert észrevette, hogy f e j - tik lefelé a szoros gumiburkot, felhorkant.
— Mit nyúlkáltok itten! — S olyan erő- vel rántotta el a karját, hogy menten szétrebbentek.
— Hát, hogy k i s z á r í t s u k . . . — makogta a négy közül egyikük. — Hisz azt tetszett m o n d a n i . . .
— Mit mondtam? . . . Mondtam én egy szóval is valamit? Hát mondtam? . . . Gye- rünk azzal a sisakkal!
Akkor a hatalmas rézgömb a fejére bo- rult, s mit sem hallott m á r alatta. A kis kerek ablakocskán át nézte a bugyborgó vizet, amint gázolva haladt a tóban egy darabig. A szél elült, a víz tükre szinte kifeszült, mint valami fénylő, óriási le- mez. Öröm volt nézni a zöld tó nyugal-
mát. — Régen volt ekkora szélcsend — gon- dolta a búvár. — Ez igen . . . , így m á r lehet kezdeni odalent valamit. Az iszap az ár- kot nem temeti be mindjárt, alighogy ki- vájta, mint amikor hullámzás kavarja.
Így délig biztosan végez az utolsó sza- kasszal, még m a r a d is ideje egy kis al- vásra, pótlólag, mielőtt felül a vonatra.
Oly jóleső elégedettséggel gondolt most erre, hogy kópés mosolygás gömbölyödött az arcán. Hogy megijedtek! — kuncogott magában. — Szerencséd, kisöreg, hogy rögtön elismerted — komázgatott vízi magányá- ban a szőke mérnökkel, aki idegességében a szája szélét rágta. — Nem ismersz te en- gem . . . H a j a j , nem ismersz . . .
Lejjebb-lejjebb merült, a víz pezsgett körülötte, de még el sem érte a meder- fenéket, kapott egy jelzést, s a kötél emel- ni kezdte fölfelé. Még nem tudta, mi tör- tént, de bosszúsan dohogott, s mikor p a r t r a tették, s az ércbúrát leszedték a fejéről, tüstént r á j u k förmedt:
— Micsoda dolog ez! Mi ütött • belétek, hogy így fölrángattok?
— A m o t o r . . . — felelték. -— Bedöglött.
Valami pattant a fülében, s most m á r ő is rágta a szája szélét. S mintha izzó fémből volna minden idegszála, sütötte az indulat. — Ott egye meg a fene az egészet!
— S elhatározta, a kisujját se mozdítja többé. Lesz, ami lesz, nem töri magát, hogy a kút ma készen legyen. Hogyisne!
Hát sose lehet neki pihenője?
R a j t a nem múlott. 0 mindent elköve- tett. Hát ki dolgozott egész éjszaka oda- lent? Ki kelt ki az ágyból, zokszó nél- kül, mikor jöttek érte? Elnézte a rendelle- nességet is, hogy víz m a r a d t a b ú v á r r u - hában, pedig könnyen megbetegedhet tőle.
A mérnök maga is beismerte, hogy ez szabályellenes, de ő fütyült rá. Meghozott hát minden áldozatot, mit akarnak még tőle? — füstölgött magában a búvár. Pa- rázsló pillantást vetett a h a j ó fedélzetére.
Ott szinte belebújt a motorházba a mér- nök, csak a háta látszott ki belőle. Aztán fölegyenesedett, a gépésszel beszélt, s vé- gül széttárta a karját. Később fölhágott a tatra, tölcsért formált a tenyeréből, s ki- áltozott a gát felé:
— Hé! A tartalékot! Vontatni azonnal!
— Beleugrott egy ladikba, s evezett kifelé.
Q n M O C ! egy-kettőre fölmérte a hely- zetet. A tartalék fölszerelés messze, a kikötő öblében vesztegelt. Amíg az ideér, kézi erővel vontatva, talán az egész idő rámegy, de biztosan késő dél- után lesz. Akár le is vetkőzhetne most már, m e r t le nem száll a tóba! 0 nem!
— Hát ne üsse meg az embert a guta?
— rezzent föl a hangra. A mérnök rohant arra. Somos a szeme szögletéből' gyanak- vóan leste. Na igen, a határidőtől függ a mérnök prémiuma, nem csoda, ha futkos, hajszolja az embert.
— Hát most szóljon hozzá! — állt meg előtte egy pillanatra a mérnök. — Megy minden simán, mint a karikacsapás. A víz, a szél- csend csodás, s akkor beüt a mérakő! Át- kozott motorja .. . , hogy ezzel mindig b a j van. Hogy mindig van v a l a m i . . .
S mintha csak most venné észre a bú- vár feldúlt, baljós arcát, hirtelen félbe- szakította. Fény villant a szemében.
— V a l a m i . . . — fejezte be k a j á n u l —, valami r e n d k í v ü l i . . . , ami nem szabályos.
Ami kibabrál az emberrel.
— Kibabrál? — pillantott rá a búvár.
De a mérnök m á r futott is tovább:
— Hát, szerencsés utat, Somos!
Begörbített háttál nyargalt a part felé.
Ott, belefeküdve a kötelek hámjába, von- , tatták a lomha pontonokat. Aztán ladikot
fogtak eléjük, s úsztatni kezdték befelé.
Csak Somos m a r a d t ottan. Ott m a r a d t egyedül, magányosan.
Megremegett. Jól ismerte m á r ezt a furcsa, lázas érzést. Olyankor fogta el, ha r a j t a fordult meg valami. Valami, ami rendkívüli, ami nem szabályos. Eltér a megszokottól. Abból aztán legtöbbször valami nagyszerű született. Nagyszerű tán még sose született m á s k é p p e n . . .
Állt, állt ott a helyén. Arca tüzelt, érez- te r a j t a a nagy víz hűs lehelletét, s hal- lotta a gát falán a csobogást. Nem tudta, mennyi idő telt el, csak azt vette észre, hogy az ércgömböt a fejére borítják. Sem- mit se kérdeztek tőle a legények. '
Aztán belegázolt a vízbe, kezében vas- csőrű tömlőt vitt. Még földerengett benne a vonat, meg az ünnep. Így merült el a mélyben. A halak riadtan menekültek előle. Az iszapos tó fenekén vad, haragos hajszába kezdett, hogy nem mehet haza.
Megnyitotta a tömlő szelepét, a légsugár szétcsapta a vizet, meg a híg iszapot. Szán- totta, tűrta a medret. Ha beleszakad is, most már neki lesz igaza! — forrongott magában. Ha m á r egyszer lent van, beköti a kutat. Olyan szabály nincsen, hogy ab- bahagyja! Most már nem!
Addig föl nem megy. Még ha belepusz- tul, akkor se. Neki nem p a r a n c s o l n a k ! . . .
|BÚVÁÁfí!
Somos már a
várta a fiatal
| AZ MEG
K
róra 07erenc u í j a 1917—1919-IG
N E G Y E D I K K Ö Z L E M É N Y Xözzéteui: Vajda Márdá
»MÉG ALIGHOGY lerázta Ma- reakciós uralmat, már sietve moz- dulnak meg a társadalom mind- azon rétegei, melyeket az uralko- dó osztály eddig különféle szépen- hangzó frázisokkal elbódítva a szabadság és szervezkedés letöré- sére használt fel" — olvassuk a Szegedi Napló november 19-i szá- mában. (Tanítók, magántisztvise- IŐK és szellemi munkások vasár- napja.) Az Országos Nemzeti Ta- nács, s ezzel együtt a helyi nem- zeti tanácsok hatalmának meg- szilárdulása valóban szervezkedés- re biztatta a társadalom egyes ré- tegeit. A szervezkedés bevallott célja természetesen az ú j rend tá- mogatása volt, be nem vallott cél- ja azonban sokszor éppen ennek a megdöntése. A tömörülési lázat ugyanis nemcsak a változás fel- keltette lelkesedés szította, hanem a változás okozta félelem is. Móra itt is, ott is feltűnt a pezsgő ele- venségű gyűléseken, s gyakran hallatta szavát. November 17-én három értekezlet Is volt: a tanító- ké, a magántisztviselőké és a szel- lemi munkásoké. A szellemi mun- kások közös táborban való egye- sítését a bírói kar kísérelte meg, ennek tagjain kívül azonban csak néhány vasutas, ügyvéd és peda- gógus volt látható. A Munkásott- hon termét a vendéglátó szociál- demokrata párt munkástagjai töl- tötték meg. Móra Ferencet kiál- tották ki elnöknek, s ő egy rövid megnyitót mondott, melynek tar- talmáról az alábbi tudósításból al- kothatunk némi fogalmat.
»Ügv érzi, a forradalom nem fejeződött be a köztársaság ki- kiáltásával, csak most kezdődik igazán. Ami pedig történt, csak dekoráció volt és előjáték — az összeütközésekben gazdag, igazi dráma csak most kezdődik. Szól a szellemi munkások politikai és társadalmi szervezetlenségéről, akik a maguk gyámoltalanságából és annak a társadalomnak a bű- néből. melyet szolgáltak, a nem- zet Jóbjai lettek a nemzet sze- métdombján. Sebeink vakargatá- sának az ideje lejárt, talpra kell állnunk, és kemény ököllel zörget- nünk az ajtón, amely mögött a demokrácia ígéretföldje virul. Ar- ról kell itt tanácskozni, hogy ez miiven formában történjék. Azt hiszi, azoknak a polgári elemek- nek, amelyek most elözönlik a szociáldemokrata pártot, kemény előkészítő iskolán kell keresztül- menniök, mielőtt igazi szociálde- mokratákká válnak, másképp el- vizesftik a szociáldemokrácia ki- forrott borát. Szeretné a szociál- demokráciát eredeti tisztaságában megőrizni annak az ellenállhatat- lan tannak, amely mindnyájunkat előre visz a szocialista államideál felé".
Móra uián a szociáldemokrata párt szónokai arra buzdították a bírákat, hogy lénienek be testüle- tileg a szociáldemokrata nártba.
írónk ezt a közvetítő indítványt tette: - M a csak egyénenkénti be- lépésről lehet szó; olyan szervezet nevében, amely nincs, semnr'fóle határozatot nem lehet hozni, előbb meg kell alakítani a szellemi munkások szervezetét, s e célra előkészítő bizottságot kell kikül- deni" (Tanítók, magántisztviselők és szellemi munkások vasárnapja.
Szegedi Napló. 1918. nov. 19.).
December 8-án két női nagvgvű- lés is volt Szegeden, s Móra mind - kettőn megjelent.
Az eibdk női nagygyűlést a ra- dikális párt hívta össze azzal a eéllal, hoev tagokat toborozzon a nők soraiból is. Lévén ennek egyik elnöke, ő mondta az agitá- ciós beszédet. Sajnos, ennek szó-
•zerint csupán egves részleteit is- merjük, tartalmilag ellenben az egészét. Itt közöljük a Szegedi Napló nyomán.
"Polgártársnők, a sors szeszélve,
•melv megadta nekem azt a sze- rencsét. hogy elsőnek éltethettem Szeged törvényhatóságában a köz- társaságot, azzal is kitüntetett, hogy első lehetek, aki úgy szólít- hatom meg önöket, hogy a meg- szólítás kifejezze a teljes eredmé- nyét annak a harcnak, amely ed- dig "nőmozgalmak" kicsinylő cí- m e alatt kapott szerény helvet a
•ajtóban, s amely olyan fájdalma- san elszánt, szívós és keserű harc volt, amilyent a kövirózsa vív a kősivatagon könyörtelen környeze- tével. A küzdelem célját és sike- rét ez a megszólítás szimbolizálja,
•mi nagyságosabb és méltóságo-
•abb minden címeknél, amiket az émelygős férfihódolat valaha ki- talált, s amit nehezebb volt el- érni, mint a selyemrongyokat és
ércfityegőket, amelyeket királyi cerimóniamesterek eszeltek ki a magyar urak és úrasszonyok gye- rekes játékának. Azokért csak gaz- dagnak kellett lenni, vagy szép- nek, vagy ügyeskedőnek: azért, hogy önök polgártársnők lehesse- nek, mérhetetlen távolságokká ki- nőtt magyar temetővé kellett vál- toznia Európa földjének, és ebek harmincadjára kellett jutnia a tör- ténelmi magyarságnak. Polgártárs- nők: ez a megszólítás, amelyet el- sőnek a nagy francia forradalom virágzott ki magából ünnepi bok- rétának, hogy aztán száz év'g he- verjen a történelem szemétdomb- ján, ez a megszólítás, amelvet ru- binokká kövült vércsöppek és gyöngyökké jegecedett könnyek kereteznek, drágább, mint a föld minden gyémántnyakláncai, és — az asszonyok sajátságosnak fogják ezt találni — ennek nem a ritka- sága adja meg a becsét, hanem az, hogy mindenki viselheti. Pol- gártársnők, ebben a megszólítás- ban, amely piros pecsét a férfi és nő közt megkötött előzetes béke- szerződésen, nem hízelgés van és nem hódolat: ezzel a férfinak és nőnek közös jogegyenlősége és közös kötelességegyenlősége van proklamálva.
SZÓL AZUTÁN ARRÓL, hogy
= — ebből a szerződésből azonban egyelőre
csak a pecsét van meg, és sok idő eltelik a végleges megszöve- gezésig, amit a messzi jövőben a nemek keserű harca fog meg- előzni az egész világon. Egyelőre arról kell beszélni, mit csinál- jon a nő ma a választójog fegy- verével, amelyet ha nem várat- lanul is, de politikai iskolázott- ság nélkül kapott a kezébe, s amellyel épp ezért nem tudja, hova álljon, mit kezdjen, kit tá- madjon, és kit támogasson.
— Nos, ami a politikai iskolá- zottságot illeti, megnyugtathatom önöket, hogy a férfiaknak e te- kintetben semmi előnyük sincs önökkel szemben, ö n ö k sokat hallhatták a férfiaktól, hogy él- jen a negyvennyolc, vagy éljen a hatvanhét, s a férfiaknak sze- rencséjük volt, hogy az önök ér- deklődése sohase ment annyira, hogy megkérdezték volna tőlük, tulajdonképpen mért éljen hát a 48 vagy a 67? Mert akkor kide- rült volna, hogy az urak ehhez épp oly kevéssé értenek, mint az önök ú j kalapjához vagy ú j ruhájához, amelyről legföljebb annyit tudnak mondani, hogy nagyszerűen áll, de ennél töb- bet aztán nem is tudnak róla.
(Zajos derültség.) A politika lé- nyegébe, lelkébe, művészetébe a férfiak tömege nem tudott bele- látni, azért is jutottunk abba a verembe, amelyből most nem tu- dunk kikecmeregni. És éppen azért fontos az, hogy a nő poli- tikája értelmesebb, tudatosabb, világosanlátóbb legyen, mint a férfié, mert különben vak ve- zet világtalant, s egy koldús he- lyett lesz kettő.
Azt fejtegeti ezután, hogy a nőknek most ki kell járniok a politikai inaséveket valamelyik meglevő férfipártban, s engedel- met kér azért, ha kissé unalmas lesz az egyes pártok ismertetésé- ben. De az asszonyoknak azon kell kezdeni, hogy megszokják a politika unalmasságát, mint ahogy m á r szóló is egészen be- leszokik (derültség), noha neki már a fehérkalácsos világban is csak hadikenyere volt a politika, s most is szívesebben olvasna itt föl verseket a tél alvó fáiról, amelyek lelke ilyenkor visszatér a föld alá a kőszénerdőbe.
A Károlyi-párt programját egyébként — így folytatta beszé- dét — én nem is tudnám ismer- tetni, mert — őszintén szólva — magam sem vagyok vele tisztá- ban. Amit én abból ismerek, az kétségtelenül a legbecsületesebb progresszió, de azt én m á r akkor is ismertem, amikor Károlyi-párt még nem is volt, s Károlyi Mi- hály a próféták hevületével szin- te párt nélkül, egymagában vi- askodott a farizeusok és szaddu- ceusok országos táborával. (Za- jos tetszés.) A Károlyi-párt prog- r a m j a régibb, mint a Károlyi- párt, az eredetileg a radikális párt programja, amelynek min- den pontján kimutatható a mi cégjelzésünk. Ezt nem fölhányás gyanánt mondjuk, örülünk neki, ha minél több boltban árulják a mi eszmegyárunk termékeit, azonban, hogy a másik boltban
— különösen az újabban fölvett
— segédszemélyzet nem kever-e állott holmit a mi tiszta, friss gyártmányaink közé, azért mi ke-
zességet nem vállalhatunk. (Taps.) Az bizonyos, hogy a három párt közül, amely ledöntötte a régi Ma- gyarországot, az ú j Magyarország konzervativizmusának kijegecese- dési pontja a Károlyi-párt lesz, s én ezt rendénvalónak találom. A konzervativizmus fontos állam- fönntartó tényező, s éppen olyan szükség van rá, mint a levegőben a nitrogénre, a tiszta oxigén-poli- tika csakúgy megölne bennünket, mint megölte a francia forradal- mat. De ha gazdát kell keresni a konzervativizmus számára, fölösle- ges a nőknek jelentkezni. Ahogy én tudom, és valószínűleg önök is tudják, a férfiakban van any- nyi konzervativizmus, ami bősé- gesen elég néhány évtizedre. Nem kell félni, hogy itt hamarosan be kell vezetni a jegyrendszert, és nincs rá semmi szükség, hogy a nők odatolongianak, ahol konzer- vativizmust mérnek. Az a nő, aki eddig szélsőségesen progresszív volt, és helyzeténél fogva forra- dalmár évtizedek óta, az a nő lesz a társadalom haladásának a szár- nya a jövőben, s az a nő csak oda tartozhat, ahol merészen föl- felé repülnek, álomhegyek magas- ban ködlő ormaira.
Ilyen párt kettő van, a radiká- lis párt és a szociáldemokrata párt. Távol legyen tőlem, hogy csak egy szál szalmát is tegyek annak az útjába, akit érdeke és tudatos meggyőződése a szociálde- mokrata pártba utal. Én magam sohasem csináltam belőle titkot, hogy a jövő társadalmának a tisz- ta kollektív társadalmat kívánom, mint meggyőződésem szerint leg- tökéletesebbet, amely ugyan nem teszi boldoggá az emberiséget, de elvesz a boldogtalanságából, és személyi érdekek sem kötnek a kapitalista társadalomhoz engem, akinek majd csak a temetőben mérnek ki házhelyet, s aki nem hagyok egyebet a gyermekemre, mint egy fiók elfonnyadt virágot és egy fiók elfonnyadt verset.
Miért vagyok hát itt, a polgári radikális pártban, amelyhez en- gem nem telekkönyvi és betét- könyvi adatok kapcsolnak, csak lírai motívumok, és miért nem vagyok a szociáldemokrata párt- ban, amelynek dogmáit — már amennyiben én dogmákban egyál- talán hinni tudok — hiszem és vallom? S amelyben én nem ve- szíthetek semmit, mert meg va- gyok róla győződve, hogy bármi legyen ma a szocialisták vélemé- nye erről, a szocializmus, amely az emberiség legnagyobb szelle- meinek köszöni létrejöttét, a jö- vőben sokkal jobban meg fogja becsülni a szellemi munkát, mint ahogy a régi társadalom megbe- csülte. S hogy én mégis csak a partról integetek a szocializmus hajójának, amelyről tudom, hogy meg fogja találni az ígéret föld- jét, annak az a magyarázata, hogy magamban sem vagyok biztos, el
tudok-e olyan gyökerestől szakad- ni érzéseimben a polgári osztálytól, amint ez egy igazi szociáldemok- ratának kötelessége. Nem tudom, nem maradnak-e belső életemnek gyökérhajszálai abban a polgári talajban, amelyben születtem, ne- velődtem, amely életem verejté- két beitta, és színét megadta, s amelyre ha havas fejjel visszané- zek az esztendők távlatából, amely pirosabbá teszi az el- múlt örömöket és fakóbbá a bá- natokat, akkor azt kell látnom, hogy énrám mégis csak olyan bé- lyeget nyomott a polgári társa- dalom, amelynek eltávolítása ma talán még véres sebet okozna.
(Élénk tetszés.)
Tudom, polgártársnők, hogy ez a szubjektív megállapítás tisztán az én személyes ügyem. — De ta- lán más is tanulhat belőle. A szociáldemokrata hajó még soká fog úszni, míg eléri a boldogok szigetét, és addig sok helyen ki fog kötni, és addig szedegeti föl a polgári utasokat, míg elfogynak az utolsó szálig, és ez rendjén lesz így, és ez lesz a világ megvál- tása. De ha ma mindenki meg- rohanja a csudahajót, mielőtt kellő előkészülettel, régi világné- zete árán megváltotta volna a me- netjegyét, az nem válik javára se a hajónak, se az utasoknak.
Azon a hajón az utasok nem fog- ják egymást megérteni, azon a hajón őrült zűrzavar lesz, mat- rózlázadás és utasverekedés, az a hajó ki fog gyulladni, az a hajó el fog süllyedni, s az a legna- gyobb vesztesége lesz az emberi- ségnek, amely valaha érte. Mint ahogy máról holnapra senki se válhat angollá vagy németté, akármilyen őszinte eltökélés van is rá benne, szociáldemokratává se válhat senki máról holnapra.
A szociáldemokráciára kívülről kell előkészülni, s a szociálde- mokráciának az előcsarnoka ez a polgári radikális párt, amely kö- zös célra, az átmenet előkészíté- sére kéri az önök támogatását ad- dig, míg ki nem alakul az a kö- zös asszonyi program, amely egy- szer egyesíteni fogja a polgári és nem polgári pártok minden asz- szonyát, s önöket fel fogia ol- dani más pártkötelezettség alól.
Polgártársnők, én megállapítom magamról, mielőtt a polgártársak megállapítanák, hogy mint kortes nemigen tudnám a kenyeremet megkeresni. Igyekeztem tárgyila- gos lenni, s ez nem is esett ne- hezemre, mert hiányzik belőlem az az alapvető politikai tehetség, hogy akár a saját pártom javára is elfogult legyek. Nem tudom, hogy helyes volt-e, amiket mond- tam, de azt tudom, hogy őszinte volt. A többi az önök elfogulat- lan kritikájának, lelkiismeretének és politikai felelősségérzetének a dolga". *
(Szegedi asszonyok a politiká- ban. Szegedi Napló, 1918. de- cember 10.)
A MÁSIK NÖI NAGYGYŰLÉST a régi nőegyletek vezetői hívták össze. Porzsolt Kálmán vetette föl a Pesti Hírlapban azt az eszmét, hogy meg kell alakítani a Magyar Nők Nemzeti Tanácsát, hogy le-
gyen az ország nőinek egy párt- közi és pártfeletti szervezete — s ők lelkesedtek e gondolatért. Az ünnepi szónok itt is Móra Ferenc volt. Beszédét csak a Szegedi Napló itt következő kivonatos tu- dósításából ismerjük.
"Móra nagy tetszéssel fogadott hosszabb beszédben azt fejte- gette, hogy a Porzsolt által föl- vetett eszmének bizonyára van valami használható magva, s a jövőben bizonyára ki fog alakulni egy egységes asszonyi párt, a mai helyzetben a progresszív férfi-pár- tok valamelyikéhez való csatlako- zás elég alkalmat ád a választó- jog fegyverének használatára. Ad- dig se tartja indokolatlannak a nőik itt kezdett szervezkedését — hogy milyen alakban, azzal ő nem foglalkozik —, de jogosultnak és okosnak és célravezetőnek csak egy alakulást ismerhet el: azt, amely a makulátlan progresszió jegyében történik, minden szemé- lyi momentum kizárásával, előíté- letekről és elfogultságokról való, talán önfeláldozó lemondással, rangbéli, vallásbeli, foglalkozás- beli különbségek teljes elsimítá- sával, az abszolút közös nőérde- kek kizárólagos alapján. Tudja, hogy ez nem könnyű dolog, s kü- lönösen nem az ennek a mi f á j - dalmas nemzedékünknek, amelyet a válaszúton annyi érzelmi mo- mentum rángat vissza, mint amennyi értelmi fölismerés taszít előre: de ha nem lehet megcsi- nálni így, akkor hagyni kell azok- ra, akiknek a mi nemzedékünkkel már semmi közösségük nem lesz, még bűnhődnivalóban sem. Ilyen alapja volt a feminista szervez- kedésnek, amelynek végzett m u n - kájáról nagy elismeréssel szól, hi- szen annak köszönhető, hogy a forradalom az asszonyok forra- dalma is lett, akiknek mindegyike helyet foglalhat most a politikai jogok terített asztalánál.
— Hölgyeim — fejezte be a beszédét Móra — őszintén meg kell vallanom, hogy ha engem délben olyan terített asztal várna otthon, mint amilyen most a ma- gyar politika terített asztala, ak- kor — akkor én alighanem az asztalra ütnék. Persze, az elég nagy bolondság lenne tőlem, mert hiszen attól nem lesz rend, ha az ember az asztalt veri, sőt mi- nél jobban veri, annál nagyobb lesz a rendetlenség, és annál messzebb távolodik a jóllakás re- ménye. Az okosság úgy csinál rendet, hogy letisztít az asztalról mindent, szétválogatja a nem egy- máshoz való egybekeveredettsége- ket, ami eldűlt, azt visszaküldi a konyhába, ami összement, azt ki- dobja, s amit újra kell főzni, azt ú j r a főzi. Nem azért használom e kulináris képet, mert asszonyok- hoz beszélek, hanem mert ez iga- zán szemléltető kép, hátterében e boldogtalan ország boldogtalan népével, amely évtizedek kotyva- lékain leromolva, a háború alatt ínségkosztra szorítva, most halá- losan éhezi a becsületes, emberi és emberséges demokrácia min- denkit jóllakató politikáját. E po- litika receptje kész van, az egész világ legjobb gondolkozói csinál- ták, azért a magyar specialitások hiányoznak belőle: a tettek nél- a.>«iiaM>uaii(iiiiiitian>]!iitiHa[iiiiiiiitisnaiiiii.]ii*[i(tiaii*:iai)iiiaiia: iiit<iiiiaMi i*:'iiiaiiii'a i* • •MaMi ^'iiiiciiiiiaiiaMi'iciai.iiiaiiiiiai'i • n^i • <• • iimui i i i i in • i IIIIIIIIV
B Ö L Ö N I G Y Ö R G Y
1 8 8 2 - 1 9 5 9
| Az egész dolgozó magyar nép I mélységes megrendüléssel fo-
| gadta halála hírét.
1 Bölöni György elvtárs, az 5 Irodalmi Tanács elnöke, az
| Irodalmi Alap igazgatója, a I Magyar Pen Club intéző bi-
| zottságának elnöke, az Élet és
| Irodalom főszerkesztője, a ki-
| váló író és publicista 1959
| szeptember 11-én hajnalban,
| 77 éves korában, váratlanul el-
| hunyt.
| Bölöni György elvtárs mun-
? kássága, egész gazdag élete el-
= választhatatlanul összeforrt a
| XX. század leghaladóbb szel-
" lemi törekvéseivel. Tevékeny
= részvevője volt annak a küzde- Í lemnek, amelynek harcosai szá-
= zadunk elején hadat üzentek a
| magyar elmaradottságnak, a
? földesúri és tőkés osztályelnyo-
| más egész rendszerének. Har-
= costársa és barátja volt e küz-
| delem zászlóvivőjének, Ady
| Endrének.
| Forradalmi demokratizmusá-
| tói és radikalizmusától egyenes s út vezetett a munkásosztály
= forradalmával való szolidaritá-
? sig. Harcos híve volt a Magyar
= Tanácsköztársaságnak. Párizs-
| ban, az emigrációban is meg-
| ingathatatlanul küzdött a kom-
| munista párt oldalán a magyar nép felszabadulásáért. Kima-
gasló jelentőségű "Az igazi Ady" című műve, mely elsőként mutatta meg Ady Endre igazi forradalmi jelentőségét iro- dalomban és politikában egyaránt, és a magyar munkásmozgalom úttörőjéről, Táncsics Mihályról írott könyve. Fran- ciaország német megszállásának évei alatt a Magyar Függetlenségi Mozgalom egyik vezetőjeként vett részt az ellenál- lás küzdelmeiben.
A felszabadult Magyarorszá- gon fontos közéleti tevékenysé- ge mellett jelentős kritikai munkát folytatott a szocialista eszmeiség és pártosság diadal- ra juttatásáért irodalmunkban.
Tiszta egyéniségével, rendít- hetetlenségével és harcosságá- val állt helyt az ellenforradal- mi eszmék, m a j d az ellenfor- radalmi fegyverek támadása idején. A forradalmi erők győ- zelme utón vezető szerepet vitt az irodalmi élet megindításá- ban, szocialista konszolidációjá- nak előmozdításában.
Bölöni György elvtárs élete jelképezi, h®gy a magyar kul- túra legjobb, forradalmi szelle- mű képviselőinek útja a m a r x - izmus-leninizmushoz, a kom- munista párthoz vezet.
Haláláig fáradhatatlan és ál- dozatos munkát végzett azok- nak a nagy céloknak az érde- kében, melyekkel i f j ú korában eljegyezte magát. Halála nagy vesztesége népünknek, a ma- gyar szellemi életnek és mind- azoknak, akik őt személyesen is ismerték.
Bölöni György földi marad- ványait nagy részvét mellett temették el szeptember 14-én.
A temetésen a szegedi írók és a Tiszatáj szerkesztősége kép- viseletében Dér Endre József Attila díjas Író vett részt.
Oiéeu
Á - r t b n m kérdezték már tőlem:
CrCLKllrL a z ezernyi vibráló kép és jelenet közül melyik rajzolódik elém legelőször, h a a mostani VI T - r e gondolok — m i n d e n ed- digi közül a legizgalmasabbra?
Leginkább integető kezek erde- jét látom — olykor egyik a mási- kéval összekulcsolódik erős szorí- tásban —, s ezernyi áttüzesedett fiatal arcot látok, — orkánló kiál- tást hallok, az augusztus elsejei nagy békedemonstráció ütemes jelszavát, m e l y e t n é m e t nyelven zúgott a fiatalok száztíz nemzeti- ségű kórusa: "Frieden! F r e u n d - s c h a f t ! " S a bécsiek tömött sor- fala visszainteget a kezeknek, visz- szaíkiált a d o b j á t f á r a d h a t a t l a n u l pergető, h ó f e h é r palástú, csokolá- d é színű g h a n a i n a k és a fezes al- b á n n a k , a vörös h a j ú , d u d á j á t dagadt képpel ríkató skótnak és a kék mezőben f e h é r galambot eme- lő i r a k i n a k : "Frieden! F r e u n d - s c h a f t ! Béke! Barátság!"
N e k e m ez a visszaintegetős az egyik legnagyobb élményem. Az, hogy ez az á l m o m b a n visszajáró integetés — valóság. A világ bé- keszerető i f j ú s á g á n a k képviselői Bécsben csatát n y e r t e k : egyszerű, v e r e j t é k e s m u n k á j u k b ó l élő bécsi- ek sok ezreinek szívét hódították meg.
Szinte kézzel t a p i n t h a t ó a n vál- tozott m e g a hangulat, napról n a p r a fokozódott a rokonszenv, s íorrósult át a bécsi kisemberek szíve a k u l t u r á l i s élmények, a nyilvános gyűlések s elsősorban a VIT-küldöttek m a g a t a r t á s a h a t á - sára. Pedig a város fölé n a p m i n t n a p felküldtek a "titokzatos" repü- lőgépet, s ez naphosszat húzta az e m b e r e k f e j e felett a hosszú sza- lagokat, melyeken uszító jelmon- datok igyekeztek a találkozók si- kerét visszafojtani. Tizenhét n a - gyobb "információs" irodát vetet- tek b e a V I T ellenfelei, a világ- b é k e á d á z ellenségei, a résztvevő fiatalok félrevezetésére. Ingyenes előadásokra, "családlátogatásokra"
csábították fiainkat, a VIT ö r v e alatt röpcédulákat szórtak tömegé- vel, melyeken megtévesztésül a VIT-prognamot is közölték — s kiemelt betűkkel a saját p r o g r a m - j u k a t . . . A Bécsi Híradó című lap és a nyilas Nemzetőr időzített
koholmányoklkai, képtelen rágal- m a k k a l igyekezett a m é r g e t ke- verni. — Persze, a bécsiek leg- t ö b b j e úgy gondolta, hogy i n k á b b s a j á t tapasztalata a l a p é n ítél
Egy idős jegyszedőnő — ha- sonló korú t á r s n ő j é r e m u t a t v a — ragyogó szemmel újságolta:
— Én a szomszédasszonyomat, a k i n e k egyes m a g y a r disszidensek viselkedése m i a t t nagyon rossz vé- l e m é n y e volt a magyarokról, m i n - d e n ü v é elcipelem, ahol csak lát- hatók, hallhatók a m a g y a r küldöt- tek, és bemutogatom neki őket:
"Nézd, ezek az igaziak, ő u t á n u k ítéld meg a m a g y a r o k a t ! " -
— Csakugyan, m a g u k olyanok, m i n t h a egy egészen m á s népből valók volnának, m i n t az 56-osak — avatkozik a társalgásba a kedves mosolyú "szomszédasszony."
— Én m á r h a r m i n c ö t éve dolgo- zom a R a i m u n d T h e a t e r n é l — ve- szi á t a szót a jegyszedő néni —, sok felejthetetlen előadást végig- nézhettem, d e olyan gyönyörűsé- gest, mint a M a g y a r Állami Népi Együttesé, még s o h a n e m láttam...
Na, m e g a Pekingi O p e r a ! . . . azok- kal a káprázatos harci jelenetek- kel, m e l y e k igényes zenei és szí- nészi t u d á s mellett hallatlan akro- bata-képességéket is megcsillogtat- tak.
A "szomszédasszony" közbevág:
— Én a z é r t azt m o n d o m : amit a leningrádi balettesek csináltak a S t a d t h a l l é b a n . . . az volt a m ű v é - szetek csúcsa.
— H á t azért a párizsi b a l e t t k a r
" C y r a n o " - j a se kutya! — replikázik a jegyszedő néni, s vége-hossza sincs a z érveiknek és ellenérvek- n e k . . .
Ebből s a .hasonló vitákból két- ségtelenné vált s z á m o m r a , hogy a bécsi k i s e m b e r e k előtt ezután v a j - mi kevés hitele lesz a z o k n a k a
"képeknek", melyeket a nyugati lapok festegetnek e l é j ü k a "Vas- függönyön túli" életről. A peri- fériák, m u n k á s n e g y e d e k lakossága öleléssel, kendőlobogtatással kö- szöntött m i n k e t mindenfelé, s az utolsó n a p o k b a n — bizonyára n e m kis m é r t é k b e n a sok nyilvános tö- megrendezvény h a t á s á r a — a bel- város m e r e v és hűvös udvariassága is szívélyes integetéssé és meleg köszöntéssé oldódott.
Á7íímamen
M É G I S A P6 1^ O C - l L t t W H L r u . J ^ m a g a t a r t á - sa volt a fontos. A bécsi m u n k á - sok, kispolgárok n e m csupán a r r a r a g a d t a k m e g m i n d e n a l k a l m a t , hogy a m i életükről n y e r j e n e k ké- pet, h a n e m szíves készséggel, gát- lástalanul 'beszéltek a s a j á t j u k r ó l is. A jegyszedő néni szomszédasz- szonya elmondta, hogy egy n a - gyobb kifőzdében szakácsnő. Mint vizsgázott szakácsnőnek, havi 1050 schilling a fizetése, külvárosi szo- foa-konyhás lakásért havi 140-et fizet, kosztja megtérítéseként havi 400-at v o n n a k le az ü z e m b e n és 160-at betegbiztosításra, ill. nyug- d í j a l a p r a . El lehet gondolni, ho- gyan él ő a z a n n y i r a propagált"szabad világ« egyik világvárosá- ban, ahol a disznóhús (kilója 40, a b o r j ú h ú s é 50 schilling átlagosan, 3,80—4,50 között hirdetik — a peri- f é r i á n ! — a kenyér k i l ó j á t . . . A t e j l i t e r j e 5,30, a lefölözötté 1,80.
Külvárosi zöldségüzlet árcédulái szerint: negyed 'kiló szőlő 4 schil- ling, negyed kiló őszibarack 3, n e - gyed kiló szilva 3,50.
— Csakhogy ebből n e m t u d o k jóllakni — jegyzi m e g a szakács- nő. — Bizony, h a n e m l e n n e jegy- szedőnő barátnőm, soha sem m e - h e t n é k színházba. Az o p e r a j e g y e k á r a 40—160 schilling.
Anyagi g o n d j a i k ellenére ezek a k i s e m b e r e k m e g h a t ó a n ragaszkod- n a k a p a r k o k k a l és p a t i n á s épüle- tekkel ékes, tiszta és ü d e v á r o s u k - hoz.
— Bécsiben születtem, m i n d i g itt éltem, Bécsiben szeretnék meghalni is — m o n d j a csendesen a jegy- szedő néni.
— M a r h a s á g ! — jegyzi m e g nyegle fölénnyel egy választékosan öltözött, som hrero-kaLapos, m a g y a - r u l beszélő férfi, aki — ki t u d j a , m i é r t ? — végighallgatta beszélge- tésünket. (Állítása szerint Erdély- ből származott ide 1925-ben.) — Én — m o n d j a — a k á r G r ö n l a n d - ba is átköltöznék m á r holnap, ha bizonyos lennék benne, hogy ott jobban megy az üzletem . . .
íme, a 'kétarcú Bécs. Én m i n d - két a r c á t gondosan őrzöm. Az egyiket a szívem közepében tar- togatom. Hogy melyiket — azt hiszem, n e m nehéz kitalálni.
DÉR ENDRE
TÖBB M I N T
4 0 0 F É L E M E S E ÉS ISMERETTERJESZTŐ D I A F I L M M E L K Ö S Z Ö N T I
KEDVES V E V Ő I T
\
F E N N Á L L Á S A
5.
E S Z T E N D E J É B E N AdXLayywi " Ö ú f a f a t
D I A - M E S E L E M E Z E K , VETÍTŐQÉPEK N A Q Y V Á L A S Z T É K B A N
M I N T A B O L T U N K T Ó L
K É R J E D Í J T A L A N átjeyyzé&üti&e. t
B U D A P E S T , V., V Á C I U T 34. SZ.
J
SZEGED H l VÁROSI TANÁCS IDEGENFORGALMI HIVATALA
KLAUZÁL TÉR 7 $ TELEFON: 21-21 SS
Elhelyezést biztosít turista csoportoknak, szállodákban « és túrista szállóban. Fizető vendéglátó szolgálata az « egyéni utasok részére I. oszt. szobákkal rendelkezésre áll. SS
Városnéző programokat állít össze, szakképzett SS idegenvezetőkkel. Tolmácsszolgálat, autókőrséták >>
megrendelhetők a Hivatalban. »
Szeged városát ismertető kiadványokat árusit. «
oszt. szobákat SS
fizető vendéglátó szolgálatra szerződéssel,
egész évre vagy tetszés szerinti időtartamra.
kül való beszédek falslevese, az ü r e s fogadkozások szósza, a régi f a j t a honfiúskodás és honleányos- kodás haditortája. Sajnos, egye- lőre keserű fogások is v a n n a k az étlapon, amely sok változáson m e h e t még át, de egy tétele vál- tozatlan m a r a d , s ez kapcsolja be igazán az ú j politikába a nőt az egész világon: ember, szeresd az embert!" (Szegedi asszonyok a politikában. Szegedi Napló, 1918.
dec. 10.)
A m a g y a r nők pártközi s p á r t - fölötti szervezetének a létreho- zása kétségtelenül a reakció m a l - m á r a h a j t o t t a volna a vizet — a szűklátókörű, d ü h ö d t soviniz- m u s nem egy megnyilvánulása volt megfigyelhető az értekezle- ten —, s ezért Hollós József egy olyértelmű határozati javaslatot f o g a d t a t o t t el, mely elítéli a Ma- gyar Nők Nemzeti Tanácsának megalakítására irányuló mozgal- mat.
A P O L G Á R I F O R R A D A L O M előszele, m a j d v i h a r a Mórát ki- sodorta múzeumigazgatói szobá- jából, d e kisodorta a redakcióból is, ahol m i n t szerkesztő eddig is politizált, hiszen vezércikkeivel számottevő hatást gyakorolt a közvélemény a l a k u l á s á r a — és odalökte agitátornak a tömegek s ű r ű j é b e . Eleddig agitátori tevé- kenységéről a d t u n k számot: nyi- latkozatai, kiáltványai, beszédei b á r k i t meggyőzhettek arról, hogy n e m M u s z á j - H e r k u l e s k é n t vetette bele m a g á t a polgári f o r r a d a l o m á r j á b a , h a n e m elhivatott harcosa- ként. Nemcsak fölfokozódott a k - tivitása a bizonysága ennek, ha- n e m még i n k á b b az, hogy egyike volt azon keveseknek, a k i k m á r a század első évtizedétől fogva v á r t á k és idézték a f o r r a d a l m a t , m e r t tudták, hogy a dolgok meg-
avasodott r e n d j é t más n e m f o r - g a t h a t j a lei sarkaiból. Az ő m ú l t j a valóban a r a n y f e d e z e t e volt a Nem- zeti Tanács m e g a l a k u l á s a k o r tett kijelentésének: m i n d e n erejével szolgálni* f o g j a a f o r r a d a l m a t , melyért eddig is exponálta m a g á t lapjával együtt.
És szolgálta is. Elsőnek köve- telte a köztársaság kikiáltását, m e r t tisztában volt vele, hogy a királyság előbb-utóbb elsöpörné a f o r r a d a l o m legnagyszerűbb vív- m á n y á t : a n é p u r a l m a t . Még ha elvesztettük is a háborút, hir- dette, ha a feudális érdekszövet- kezet r a b i g á j á t széttörve kis szá- mú, de szabad, m o d e r n nemzetté alakulunk, győztesként k e r ü l t ü n k ki belőle. Legfőbb g o n d j a az volt, hogy növelje a f o r r a d a l o m hívei- n e k táborát, és megbénítsa a for- r a d a l o m ellenségeinek csapatát.
Polgár létére azokat a polgárokat kívánta volna megnyerni, kik té- tován, tanácstalanul állottak az események forgatagában, jóllehet a progresszió gondolata n e m volt idegen tőlük. Ezért tanította őket:
aki n e m a m á s nyomora á r á n a k a r boldog lenni, a n n a k nincs oka félni a f o r r a d a l o m t ó l ; ezért oko- sította őket: h a szeretnének m á r túl lenni r a j t a , n e csak a szá- jukkal, h a n e m szívükkel és t e t t ü k - kel is á l l j a n a k az oldalára, s ak- k o r önmagától is feleslegessé vá- lik a t á r s a d a l o m n a k ez a v é r b e n dolgozó o p e r a t ő r j e ; ezért józaní- totta őket: n e m lehetnek a n n y i r a meggondolatlanok, hogy szembe- szegüljenek vele. Részrehailással v á d o l h a t n á n k ezért a hívogatásért, ha u g y a n a k k o r n e m tiltakoznék a leghatározottabban azoknak a pol- g á r o k n a k a csatlakozása ellen, akik reakciós beállítottságúak, s n e m meggyőződésből, h a n e m al- kalmazkodásból k í n á l g a t j á k fegy- verbarátságukat. Tamáskodlott azoknak a megbízhatóságában, a k i k tömegesen özönlötték el a
Károlyi-pártot; időszerűtlennek t a r t o t t a azt, hogy testületileg lép- jenek be a szociáldemokrata párt- b a a szellemi munkások, m e r t így fölvizeznék a szociáldemokrá- cia kiforrott borát; lépjenek be egyénenként azok, akik m á r meg- értek erre. Magatartásót most, a progresszió diadalakor éppúgy fél- reértették, m i n t később, a r e a k - ció tobzódásakor. Azt hitték, a balratolódást kívánta mérsékelni, s m o s t elitélték, később felmen- tették emiatt. Pedig se többet, se kevesebbet n e m akart, m i n t amit bevallott: aki méltó rá, azt be- olvasztani a f o r r a d a l m i táborba, s aki méltatlan erre, azt távoltar- tani tőle. — M á r az ú j rend első n a p j a i b a n h í r e j á r t bizonyos el- l e n f o r r a d a l m i próbálkozásoknak, s b á r Móra n e m hitt a szóbeszéd- nek, mégis oly megbotránkozással t á m a d t a azokat, akik konzervatív, áldemokrata, klerikális és sovi- niszta tőrt köszörülnek alattom- ban, hogy hal'gatói egy intésére nekirontottak volna a láthatatlan ellenségnek.
A köztársaságot n o v e m b e r 16-án kiáltották ki. E k k o r m á r látható volt, hogy a h á r o m ellenzéki párt, melveket szövetkezésük idején a pacifizmus g y ű r ű j e fogott össze, széthullóban van. A gyűrű elpat- tant, hiszen az Osztrák—Magyar Monarchia n o v e m b e r 3-án fegyver- szünetet kötött, s így csak egyet- len közös jelszó, a népuralom — a demokrácia — jelszava ragasz- totta őket egymáshoz, d e fölöt- t é b b lazán, m e r t a n é p u r a l m a t egymástól eltérően értelmezték.
Móra aggodalmasan k u t a t j a , hogy melyik értelmezés felel meg leg- i n k á b b a m u n k á s s á g által kirob- bantott polgári f o r r a d a l o m inten- cióinak. Mindenekelőtt a pártközi és pártfölötti jellegüket hangsú- lyozó mozgalmak felett tört pál- cát, m e r t ezek főkolomposai a f o r r a d a l m i p á r t o k o n kívül keres-
ték a helyes utat, s így szükség- képpen t é v ú t r a kerültek. Ezért volt ellene a Magyar Nők Nem- zeti Tanácsa megalakításának.
Reöck I v á n n é megnyitó beszédé- ből ugyancsak kiérzett, hogy az apolitikusság leple alá a soviniz- m u s kísértetét b ú j t a t t a . A forra- dalmi p á r t o k vonalvezetését f i - gyelve, a r r a a meggyőződésre ju- tott, hogy a Károlyi-párt a kon- zervativizmus v é d ő b á s t y á j á v á lett, p r o g r a m j á n a k m i n d e n p o n t j á t a radikális párt p r o g r a m j á b ó l vette át ugyan, de a n n a k friss és tiszta eszmegyártmányai közé állott holmit kevert. Progresszívnek a radikális p á r t o t és a szociálde- m o k r a t a p á r t o t tartotta. Úgy vélte, itt a helyük mindazoknak, akik a jövő e m b e r i b b t á r s a d a l m á n a k a k a r j á k az a l a p j á t megvetni. En- nek a jövő t á r s a d a l o m n a k a r e n d - jét pedig, ahogy ő sejti, a szocia- lizmus f o g j a meghatározni. Tiszta kollektív t á r s a d a l o m lesz az, mely h a n e m is teszi boldoggá az e m - beriséget, de elvesz a boldogta- lanságából. Ezzel azt is kimondta, hogy a tömény progresszió apos- tola a szociáldemokrata párt, s a radikális p á r t valamiféle hígabb progressziónak a hirdetője, vagy az ő f o g a l m a z á s á b a n : a szocia- lizmusnak előcsarnoka a radika- lizmus. K i j e l e n t v e azt, hogy a szocializmus a n é p u r a l o m leg- m e g n y u g t a t ó b b f o r m á j a , forradal- m i s á g á n a k a csúcsára érkezett.
Magasra nyúlt ez a csúcs — Móra elméletileg hitvallást tett a szocializmus mellett — d e m a g a - sabb csúcsok felé n e m nyílt út in- nen a számára. Gyakorlatilag to- v á b b r a is kívülről t á m o g a t t a a szocializmusért küzdők seregét.
Miért vagyok h á t itt, a radiká- lis p á r t b a n — v e t e t t e föl a k é r - dést —, m i é r t n e m léptem be a
szociáldemokrata p á r t b a ? S a m i t feleletül adott, az a legnehezebb időkben is helytálló emberi be- csületesség ragyogó példája. N e m vagyok b e n n e biztos, hogy el t u d - n é k - e szakadni m ó r most olyan gyökeresen a polgári osztálytól, mint ahogy az kötelességem lenne.
EZ A P O L G Á R I KÖTÖTTSÉG, melyet szinte az idegeiben érzett, határozta meg a helyét e napok- ban. Hitte, hogy a jövő a szocia- lizmusé, de arról is m e g volt győ- ződve, hogy a jelenben, a m i k ö - r ü l m é n y e i n k közepetté, anélkül, hogy az erő f o r r a d a l m á t a z erő- szak f o r r a d a l m á v á változtatnánk, n e m h a l a d h a t j u k túl a radikaliz- must. A m i f á j d a l m a s nemzedé- k ü n k e t — vallotta — itt, a v á - laszúton legalább annyi érzelmi m o m e n t u m r á n g a t j a vissza, mint a m e n n y i értelmi felismerés t a - szítja előre. S ez a megállapítás elsősorban rá jellemző. M a g a t a r - tásában következetesen kiütközik az érzelmi és értelmi momentu- moknak ez az antagonizmusa. Ér- zelmileg viszolyog attól, hogy a f o r r a d a l o m e r e j e erőszakba csap- jon át. Ezért vélekedik úgy, hogy helyénvaló az. h a a Károlyi-párt konzervativizmusa a progressziót mérséklő f é k szerepét tölti be.
Értelmileg viszont helyesen ítéli m e g a helyzetet, szinte lehetetlen- nek látva azt, hogy ez be n e kö- vetkezzék. " A f o r r a d a l o m nem fejeződött be a köztársaság kiki- áltásával — hangoztatta —, csak most kezdődik igazán. Ami pedig eddig történt, a z csak dekoráció volt és előjáték — az összeütkö- zésekben gazdag igazi d r á m a csak most kezdődik".
^•iiiiiaiiiPiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiNiiiiiiiHiiiiiii a<iaiiBiiai>Bi>«iiBtiai>B'iaiiBiiaHaiiBiiai>a