XV. émf. 7. m. IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALMI LAP 1961. júliu*

st^s&ssssm

XV. émf. 7. m. IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALMI LAP 1961. júliu*

iiniiiini i] i ii I I I I I I 11] i ii i ii in i in uiititiiiriiijii í I I I I I I I I I I i ilni iif iil)'^

1 ^

ARA

FT |

I M ^ a n Q I

1 A TARTALOMBÓL:

| Ujabb Móra-aforizmák

| # |

i Szegedi könyvkiadványok |

nyomában §

I # 1

Színház |

|

|

Műterem — Könyvek

<• llllllliillilllRiilnliiiiiiliiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiBÜ

N A G Y SÁN DO R:

Szubjektív gondolatok a művész egyéniségéről

í r á s o m n a k némileg önvallomás-

•*- íze lesz. A széptan tudósa az esztétikai jelenségek történeti vizs- gálatával jut el a törvényszerűség megragadásáig, a gyakorló művész azonban önmaga tudósa elsősor- ban, akinek kísérleti tárgya is el- sősorban a saját személye. M é g akkor is így van ez, ha a művész átrágja magát az összes lehető esztétikák kásahegyén, mert a benső, aktív célja mindig az, hogy

ezekből gyakorlatilag, a jelenbeli művészete számára valamit gyü- mölcsöztessen. És nyilván azt a művészetmagyarázatot fogadja el, ami őt igazolja; v a g y ha m é g na- gyobb szellem, akkor mérlegre v e - ti egész művészi fegyverkészletét, s az értelem segítségével esetleg túl is lép adottságai körén. Tehát a művész eljárása mindig szubjek- tív, mesterségszerű, s ha el is fogadja egy világnézet tételeit, mint az élet kutatója szinte szű- zen áll szemben a valósággal, s cselekvésével maga teremti újjá igazságait.

S a tehetség munkamegosztása a maga részére l e is szűkíti az esztétikai kutatás területét, öncé- lúságot visz bele; pedig az eszté- tika tárgya a művészetek egésze, mert csak a teljes jelenséganyag tanulmányozása révén állapíthat meg igaz törvényszerűségeket. K é t - ségtelen azonban, hogy a nagy al- kotó mindig szintézisre, a világ teljes gondolati megragadásra tö- rekedett még akkor is, ha tehetet-

lenségből, tudatlanságból, v a g y (mint Zola, Tolsztoj stb.) hamis koncepcióból kiindulva, szűkebb programot szabott magának. De a nagy művész benső aktivitása, a tudatosítás mohósága, az ún. ösz- tönös realizmus emóciója, legtöbb- ször áttörte az eszmei korlátokat, s létrehozta azokat a műalkotáso- kat, amelyek bámulatba ejtenek még akkor is, ha a mai tudomány mérlegére helyezzük őket. Ennek oka az, hogy az illető művész a maga nemében, és területén ko- moly kutató volt, s ha gyakran nem is jutott el műveiben a je- lent kielégítő szintézisig, de a

részletekben, s az elgondolás ko- rabeli viszonylatában korszerűt al- kotott.

Ezért érdekes az esztétika szá- mára a gyakorló művész önval- lomása. A műhelygyötrelmek ép- pen a gondolat és valóság dialek- tikus egységének a kiküzdése a műalkotásban, tehát az esztétika megvalósításának próbaköve a gya- korlatban. Persze csak művészet- tudományos szempontból az, mert valójában a műalkotás az eleven elet, egy v a g y több új gondolat kifejezése ábrázolatban, miközben a művésznek ösztönösen, újaban pedig tudatosan teoretizálni kell.

í ^ z é r t igazat adók Kiss L a j o s - nak, aki a lenini tükröződési elmélet alapján a művészet funk- cióját, minden sajátosságával együtt a tudományéhoz közelíti. Igen, a művészet elsősorban társadalmi, másodsorban természeti kutatás, anyagszűrés, és komprimáció. L e g - alábbis az igazi, mert a művé- szet általában a primitívebb tár- sadalmiságot is kielégítheti, s a szigorúan vett politikai célokon kí- v ü l egyéb funkciókat is elláthat.

De a művészet tárgya minden emberközpontúsága, társadalmi- sága mellett is az egész természet totalitása, hiszen az ember nem- csak társaival, hanem az állatok- kal, növényekkel, sőt a földamyá- val, a csillagokkal is rokon: maga az öntudatra ébredt anyag. A mű- vészet azonban mint jelenség — . akár a tudomány — társadalmi fo-

kon jött létre, méhe az emberi kollektívum élni-kívánó erőfeszí- tése.

A művészet élvezete, v a g y ki- fejezése tehát mindenki számára adott lehet a társadalomban, leg- f e l j e b b a képességek kicsiszolásá- ra nem adtak az eddigi társadal- mak minden embernek e g y f o r m á n lehetőséget. És nyilván a társa-

dalmi összefüggés elsődlegessége mi- att oly fontos és döntő a művészet számára a politikum, s minden más valóság-élvező, vegetatív funk- cióját is az telíti mélyebb tarta- lommal. A marxista esztétika f o r - radalmi eredménye volt, hogy ki- mutatta a művészet fontos szere- pét az osztályharcban, és hogy mi módon ijön létre a tükröztetés a művészegyénben. S újólag igazat adok Kiss Lajosnak, aki igen v é - di az elmítizálás lehetőségétől a művészegyéniség szerepót a tük- röztetésben. Itt valóban nincsenek a priori szűrők. Csak később ke- letkeznek ilyenek, ahogy a mű- vészegyéniség fejlődik, s igyekszik elsajátítani az emberi kultúra ha- gyományát; de ez esetben sem olyan statikusok ezek, hogy priz- mához lennének hasonlók. A mű- vészet egyéni eredetiségét éppen az új rálátás képessége adhatja meg, a felfedezés újsága. Az lesz klasz-

szikus később, ami eredetiben modern volt. Ez paradoxon, de így van! A művészegyéniség pe- dig a valóság felderítéséért, az adott társadalmi igazság megvívá- sáért vívott harcbam alakul ki, s a szubjektumát csak a művön, cse- lekvésén keresztül lehet érzékel- ni. Egyébként statikus állapotában a művészlélek sem egyéb, mint agyvelő: víz, oxigén, szén, foszfor stb. Innen a marxista esztétiká- nak az a helyes tétele, amely azt mondja, hogy a műalkotást min- den esetben az objektív valóság- gal összehasonlítva magyarázzuk, mert a művész képességeiről is ezen az úton tudunk m e g legtöb- bet,

Kiss L a j o s jogosan harcol a mű- vészi egyéniség misztifikációja el- len, s h í v j a f e l a f i g y e l m e t min- den esztétikum bölcsőjére, az ob- jektív valóságra. Igaza van. mi- kor azt mondja, hogy szűrőkből, formai hagyományokból, osztálylá- tásból stb. (tehát hátulról előre vetítve) semmit sem lehet megvi- lágítani. Sajnos a legtöbb mai kritikának az a legfőbb hibája, hogy nem tart lépést a jelen tár- sadalmi valósággal, s a művet bi- zonyos, ilyen v a g y olyan eszté- tikai dogmából igyekszik megma- gyarázni. S így — még ha igaz is a dogma —, legtöbbször csak ne- gyed-igazságokig jut el a művész személyiségét illetően.

*

E m l é k s z e m , hogy amikor elő- szőr mozdult meg bennem valami, hogy másokkal is közöl- jem, az merőben társadalmi él- ményből fakadt, s határozott ér- telmi tudatosulás hozta létre. K a - maszlegény voltam, de a kubiko- lásról esténként mindig haza ke- rékpároztam, hogy találkozhassam első szeretőmmel, Tóth Katival, aki a püspökébe járt napszámba.

A z (uradalmat akkor e g y nagy- bérlő használta, aki magterme- lésbe kezdett ott, amelyben elő- szeretettel használta fel a gyermek- munkát. Kati 14 éves v o l t akkor, a nehéz munkától korán fejlett lány, aki amikor este 8 órakor el- eresztették a pallérok, v a g y öt kilométert futott a faluig, hogy 9 órás randevúnkon már megmosd- va, a kiskapuban lehessen. N e m törődött társai v a g y az idősebb menyecskék gúnyolódásával, csak futott, futott, mintha űzték v o l - na. Pedig csak a szerelem von- zotta. Én tudtam szaladásairól, hi- szen gyakran szinte a fáradtságtól ájultan esett karjaimba, noha már lemosta magáról a port, s tiszta fehér ing vakított rajta. De na- gyobb jelentőséget nem tulajdoní- tottam ennek, akkori helyzetünk- ben ez természetesnek tűnt. Á m egyszer az uradalom távolabbi helyre vezényelte a leánycsapatot és neki 9 km-t kellett rohannia, hogy időben hazaérhessen. M e g is futotta, de én már hazafelé in- dulóban voltam, amikor megérke- zett. M e r ő lucsok volt az inge, szinte párállott a verítéktől, de én, úgy ahogy volt, szorosan át-

öleltem. Ekkor ő sírvafakadt — talán a nem-tiszta inge miatt —, és én szintén elzokogtam magam.

Kiáltani szerettem volna, hogy hát nekünk így kell szeretni, így? . . . Gyermekségem eltűnt, s hirtelen erősnek éreztem szívem, aki a sors ellen lázadni képes, s meg- értettem fiatal életünk nyomorú- ságát. S e z a megrázkódtatás az- tán sokáig kísértett idegeimben, úgyhogy kívánságom támadt má- soknak elmondani, leírni. M e g k í - séreltem, de nem sikerült vissza- adni az érzelmeknek azt a viha- rát, ami bennünk dúlt. A z élmény azonban tovább háborgatott, s a sok nekibuzdulás közben egy- szer csak észrevettem, hogy .íro- gatni kezdek.

A , közlés vágya tehát szociális, társadalmi indítékból fakadt, s rögtön szembekerültem a téma leg- főbb problémájával, a gondolat- tal. M e r t az élmény hatására azon- túl- nem a jelenség érzelmi része lett a döntő számomra, hanem hogy miként fogalmazzam meg. A hatás létrehozása szempontjából tehát meg kellett komponáljam az eseményt, önnön figuráinkat megrajzolva, mintegy távlatot, s kozmikus tágítást hozva létre a cselekményanyagiban. S a kibon- takozás könnyítése miatt, az elbe- szélés m ű f a j i korlátai következ- tében, még változtatnom is kel- lett az eredeti cselekményábrán.

Gondolati.- munkát végeztem, ugyanakkor, amikor az indulati túlfűtöttség, az élmény lángja ál- landóan lobogott bennem. Ezek voltak az ihlet percei.

De éppen ezért a j ó művész in- kább azt szeretné, ha értenék, ha művével változtatni tudna az em- beren. N e m imádókat, hanem értő társakat szeretne maga körül' lát- ni, akikben művészete-munkája életté válik megint. Mert a ho- zsannázás közben is magányos maradhat a művész, hiszen az "is- tenítés" lelki tartalma mindig az értetlenség. A z őszinte embertársi lelkesedés azonban szárnyakat ad- hat neki.

A művészi egyéniség ezért csak a szocializmusban, kommunizmus- ban élheti ki valóságos hivatását, mert ez a rendszer a társadalmi együttműködésre épül, s ebben a tudományos kutatásnak, a _ forra- dalmi tettnek teljes szabadsága van.

Tgaza van Kiss Lajosnak, ami- kor az aktív, kutató művészt állítja előtérbe. Egyetlen ponton v é l e m őt mégis csökönyösnek a kétségtelenül jószándékú Barta Jánossal szemben. Ez a művész érzelmi bensőségének területe.

Ha nincsenek is a priori szűrők a művészegyéniségben, de fizikai létében, érzelmi és értelmi alka- tával mégis csak ő a tükröztető;

s anélkül, hogy misztifikálnánk, alaposabban meg kellene vizsgál- nunk az értelmi és az érzelmi dia- lektikus viszonyát a műalkotásban.

Mert a nagy művészet mindig az érzelmin keresztül értelmi: a ha- tásnak, a szépségnek ez az alap- vető törvénye. S ebben áll külö- nössége a tudománnyal szemben, bár az »érzelmi«, biológiai ősisé- gében szintén nem más, mint:

"ösztönös értelmi". A művészet a tudatos igazságok meghódítása ér- zelmileg, az igazságok katharzi- sos átélése. Szív és tudat csak technikailag, látszólag különült el, a valóságban azonban eleven szin- tézisre törekszik. Az alkotóban az ösztönbeliséget éppúgy tudatosíta- ni kell, mint a külső tárgyi világ szerkezeti összefüggéseit. Ennek ismeretelméleti felderítése segít- hetne tisztázni azt, hogy a szocia- lista realizmus pl. döntően világ- nézeti jellegű esztétikai problé- ma-e, számtalan módszerrel? "Vagy egyetlen művészi módszer, törek- vés, amelynek valami abszolút tudományos hitel és igazság f e l e l meg?

Erről vannak még saját gondo- lataim, de egyelőre itt többre hely nem futja. M a j d talán máskor.

•mimmmm

(VcLFgxL JHiliúLq:

ÉJFÉLI P Á R B E S Z É D

„Elég lenne tán e napra:

ne feszítsd a húrt, a foghatatlant, hogy nyugodt lehessen álmod . . . "

Ha fellángol a szunnyadó parázs, s titokfejtő, kalandos útra kél a lélek valót ragadni, törvényt bogozni daccal, hogy lássak egyre messzebb:

ilyenkor minden menni, látni, tenni űz,

minden óra, nap, év — miként a pillanat —, rohan.

és fáj a veszteség, az el-nem-érhetö lehangol.

„Az egyre csökkenő erő is veszteség!"

Nem fogy, de növekszik ereje annak, kit oly hit, s biztos cél vezérel, mely valóra váltja álmait!

„Mintha nem csaltak volna százszor, ezerszer álmaid! És a hit erő talán?

Biztos célokhoz elvezet? És a célt, mezekbe öltöztetve csaléteknek megtenni érdemes?"

Nem élhetünk, miként a barmok, rejtett ösztönöktől vezetve szüntelen, pakolva gyomrlmk, s ürítve rendre belső parancs szerint,

és nem tudva semmit arról,

hogy vannak szinek, vonalak, anyag millió alakban, ábrándok, eszmék, tervek eszköznek célhoz érni, s túl sovány legelőnkön világok

számláihatatlan sokaságban születnek-halnak, változnak, miként a fürge fellegek tavasszal;

hogy az élő anyag miként lesz úr a létezőn;

hogy a Változás, e szent ajándék, mindenütt jelenvaló;

hogy szeretni, alkotói, egymásért tenni jó!

„Nagy szavák! Szeretni százakat, milliókat,

az egész nagy világot örokké-terhes titkaival együtt, s tenni érte, változtatni azt?

Azt a néhányat talán, kik élted közelről boldogítják, vagy boldogítanák: hitvesed, fiad, anyád, testvéreid talán boldoggá teszed? Érzik eléggé, hogy értük élsz?"

Ez a sok harc naponta . . . gondolok . . . új és új csatározás a holnapért...

„ A holnap: Nem látod tán, hogy nincsen holnapunk?

Feletted a gerendák lángoktól üszkösödnek, alattad már a padló nedvesül, füst és penész-szag terjed" mindenütt! Nem érzed?! Hisz magad is fuldokolsz!

Tele veszéllyel é világ, melyet rég

pusztutásra szánt a kárhozat, és te érte élni, harcolni vagy bolond? Hivatás! Bizonygatni kell-e néked azt, hogy vak erők játékszere vagy, és bármely pillanatban eltaposnak?

Ne gondolj holnapodra: ez csak mádat rontja meg!"

Mitől felpezsdül vér, frissül képzelet, ne gondoljak éppen arra?

Hát barlangban élnénk, vagy puszták sátriban, ha, kik e Földet rég taposták

ezt tették volna holnapukkal!

Nemhogy feledni, de benne élni kell, megvetve benne jói a lábunk:

formálni, ékesitni kell az eljövőt!

Megrontja éltem, hogyha előre nézve álmodom?

Epo ez ád igaz szépséget napjaimnak:

Enélkül, bármily teljes is, szegényes minden ember-élet.

„Szegényes ember-élet! Mintha lenne gazdag is!"

Igen, minden ember az, ki gazdája ünnön-életének, s tudja: mikor, mit, miért cselekszik.

„O, vak beszéd, mintha lenne gazdag élet!

Csak körül kell nézni sárgolyónkon:

mennyi sírás, csalás, mennyi kárhozat!

Mennyi vér, harag, bú, háború, .mennyi romlott lélek, alantas eszköz,

mennyi tolvajlás, tón és rágalom!

O, tudni mit cselekszünk, és azt is: miért?

Kérdőjel még a vakhit is mindahánynak, de bevallani ezt kevés meri.

Hazugság minden: puszta látszat."

Sok rút dolog van, ez úgy igaz, de nem, hogy az élet ebből áll!

Lám, anyák, ha szülnek gyermeket, az apák ilyenkor rejtett izgalommal lesik, hogy sírást halljanak;

ezer és ezer madár él téli nagy hidegben abból, mit néki emberszív juttatott;

egyre messzebb ér a fénye már az értelemnek, és az utcák, házak, testek tisztasága,

s újabb tudások, gyógyszerek hatása messze űzi lassanként a bajt;

szegénység rettegése, gazdagság kénye-gőgje egyre csökken; fogy az éhenhalóknak száma is.

„Van néhány jó dolog, legyen;

hogy tudják a rosszat mérni hozzá, de a rossz a több. És az is marad.

És a Rosszak-Rossza eztán ér ide:

eldönti majd a nagy vitát, túllépve minden élet alkonyán, hosszú estébe-éjbe taszítja önmagát a gőgös ember, s ez lesz a végső éjszaka, melyet hajnal nem követ, és nem lesz senki élő kiáltani:

Ember, te tetted ezt!"

Mégis: hinni kell, hogy több a jó a rossznál, és a holnap egyre szebb lesz . . .

A pusztulást én nem hiszem, de azt, hogy újra megvirrad, hiszem, és derűsnek, szépnek hiszem ezt az eljövőt, a szivekből sarjadnak még

dúsgyümölcsű, büszke lombok a szeretet ózonát lehelve magukból, s a tisztult értelem

záloga lesz féltett holnapunknak,

és a boldogság hullajt legtöbb könnyet egyszer, a csalódás, bántás fája sorvadozni kezd egy tisztult erkölcs csodás erdejében, és dalok hulláma lengi át a tájat, hol egykor könny hullt a rögre lelkek fájdalmas, mély üregéből,

— hiszem az embert, ki óriásra nőtt!

Az élet oly nagy, nem szűnhet meg soha!

Táplál erdőket, álmot, réteket, munkál, dalol, letör bút, gyávaságot, arcokra lágy pírt, mosolyt festeget,

melenget, altat, gyógyít, takargat, hogyha fázunk;

és édes dalára Idő s Tér térdre hajlik.

A pusztulást én nem hiszem.

SffSÜ

M Ó R A - A F O R I Z M Á K

PÉTER LÁSZLÓ:

Ú J A B B

A FORRÁS UGYANAZ: Ko- tormány János, a hűséges famu- lus. Tőle került a múzeumba a Bolondságok kézirata, amely ta- valy könyvvé válva közkincs lett, s tőle kapta Majoros Rezső is azt a négy "kutyanyelvet", amelynek följegyzéseiről most adunk hírt.

Az egykori kiszombori kántorta- nító a húszas és harmincas évek fordulóján ott gyakran ásató Mó- rát és "-személye körüli miniszte- rét" igen jól ismerte, s ezért kapta

— emlékül — a »gazda« halála után Jánostól az író kezevonását őriző papírlapokat.

Mit rejtenek az olvashatatlan- ságig kusza, hevenyészett följegy- zések? Az irodalom kutatója szá- mára minden leírt szó, még egy áthúzott .betű. is fontos: az alkoi tás lélektanáról vall neki. Az egyik kutyanyelven például Móra el- kezdte írni a Nyelvtanóra című tárcáját, amely a Magyar Hírlap 1931. május 3-i számában jelent meg. Egy másik lapon a Kisfa- ludy Társaságnak köszöni meg tö- redékben maradt levélfogalmaz- ványában, hogy megválasztották tagnak:

i g e n T i s z t e l t T á r s a s á g ! n é h á n y n a p p a l ezelőtt, m i k o r itt P e s t e n e g y s z e r k e s z t ő i j u b i - l e u m n a k a z ü n n e p i s z ó n o k a v o l t a m , i d é z t e m a z e n d r ő d i b í - r ó t , a k i t a k o r m á n y e g y é r - d e m k e r e s z t t e l t ü n t e t e t t k i s m i k o r a z t á t a d t á k n e k i a v á r - m e g y é n é l , ezzel k ö s z ö n t e m e g :

— U r a i m , e l t o g a d o m , m e r t m e g é r d e m l e m .

S z e r e t n é m ezzel a z ö n é r z e t - tel a l a k í t a n i s z e r e p e m e t é n i s , m i k o r a m a g y a r í r ó l e g s z e b b é r d e m r e n d j é v e l k i t ü n t e t n i m é l - t ó z t a t t a k , d e n e m s i k e r ü l , n e m is s i k e r ü l h e t . N e m a k a r o m é n l e k i c s i n y e l n i m a g a m a t , m e r t a z m o s t m á r a K i s f a l u d y T á r s a - s á g o t i s l e k i s e b b í t e n é , a m e l y m é l t ó n a k t a r t o t t a r r a , h o g y m a - g á b a f o g a d j o n . A z ő s z i n t e s é g illik e k k o r a ü n n e p h e z , a m e k - k o r a ü n n e p e e z a n a p a z é n n e m s o k p i r o s b e t ű s é l e t e m - n e k s h a é n m á r e d d i g i s m e g - k é r d e z t e m n é h á n y s z o r m a g a m - tól, „ t e e m b e r , n e m s o k e z n e k e d , — — — — — _ — —

Itt abbamarad a fogalmazvány, amely így csonkán is tanulságos vallomás, s egyben újabb fogódzó a kéziratok keletkezési idejéről.

Nem vitás most már, hogy ezek a följegyzések 1931-ből valók, hi- szen a Kisfaludy Társaság tagsá- gát ennek az évnek az elején nyerte el az író.

"Van a z u t á n a j e g y z e t e k k ö z t e g y

s«u-eg apró nyelvi forgács, olyan írói kép, hasonlat, frazeológiai fordulat, amelyet nyilván vala-

mely későbbi művébe való beépí- tés céljából firkantott föl a tu- datos íróművész, gondos stiliszta Móra. »Elkülönültséged csigahá- za-", »A csapdába esett állat meg- dermedtségével-", »Nem agyi, ha- nem idegi tudás«, »őszintén és brutálisan gonosz-" — ilyen kife- jezések csak az írót, a megta- lált érzékeletes kifejezést gond- dal megőrző stilisztát mutatják.

De már ez a sajátságosan, Mórára vallóan paradox jelzős szerkezet:

»legközelebb álló ellenségem-" — a gondolkodót, a megkeseredett szívű, mizantrópot hozza közelebb hozzánk.

MÓRA AZ ELLENFORRADA- LOM! világában, különösen a fa- sizmus és a hitlerizmus előtörése idején, nagyon magára maradott- nak érezte magát, kishitűen, pesz- szimisztikusan ítélte meg a töme- gek történelmi szerepét. Egyik ugyanez időben írott tárcájáért méltán tett neki szemrehányást Nagy Lajos, aki szocialista meg- győződését harcos írásaiban hir- dette akkoriban. Erről a keser- nyés, a társadalmi bázis nélkül maradt, tábortalan író elszigetelt- ségéből fakadt mizantrópiájáról vallanak itt talált aforizmái. Nem szabad félreértenünk: Mórának a néptömegek "-szolgaságba szédülé- séről-e szóló borúlátó megállapítá- sai nem általánosíthatók, sőt, na- gyon is időhöz, korhoz kötöttek, hiszen a fasizmus, a hitlerizmus tömegszédületének tragikus tapasz- talataiból születtek. »Az egyik szolgaságból a másikba« tehetet- lenül belehulló tömegek megíté- lése a feudalizmusból a kapita- lizmusba, a polgári demokráciából a fasizmus igézetébe kerülő, s észrevétlenül gúzsba kötözött né- pek szomorú öntudatlanságából fakadt, s erre a harmincas évek elején, amikor Mussolininek és Hitlernek sajnos sikerült az olasz és német tömegeket is elkápráz- tatnia, ez a hiedelem — ha nem is igaz, de — érthető volt Móra részéről, aki akkor még nem lát"

ta meg az antifasiszta népfront később, halála után kibontakozó és a második), világháború során diadalmaskodó erejét. Csakis e történelmi tények figyelembe vé- telével érthetjük meg Móra ek- kori pesszimizmusát, mizantró- piáját, amelyek ilyen megállapí- tásokra vezették.

S z a b a d s á g n i n c s a v i l á g o n . A l e g n a g y o b b h ő s ö k i s r a b s z o l g á i e g y é l e t n e k . L e g f e l j e b b a n n y i t t e h e t ü n k , h o g y m a g u n k v á - l a s z t j u k m e g a z u r a i n k a t . A t ö - m e g e k n e m i s v á l a s z t a n a k , a z o k c s a k b e l e s z é d ü l n e k e g y i k szol- g a s á g b ó l a m á s i k b a .

H i d e g , k o l l e k t í v ö s z t ö n a t ö - m e g b e n : m e g t ö r n i a z e l k ü l ö n ü l - t e n álló e g y é n s z e l l e m é t .

*

N e h é z elviselni a z é r i n t k e z é s t a k ö z ö n s é g e s h é t k ö z n a p i d o l - g o k k a l .

A v i l á g r e n g e t e g e m b e r b ő l é s n é h á n y e g y é n i s é g b ő l v a n ö s z - s z e r a k v a .

*

E g y széles s e m l e g e s t e r ü l e t e t k a p n i m a g u n k k ö z ö t t .

•

Az e m b e r n e m k é s z e n t e r e m - t ő d i k . Kis d a r a b o k b ó l , l a z á n r a - g a s z t j a össze m a g á t , elég t ö - k é l e t l e n ü l .

Ennek a világútálatnak mint- egy betetőzése ez a Schopenhauer- re emlékeztető maxima:

Az élet e l m é n k e g y t é v e d é s e ; m i n e k r a g a s z k o d n i h o z z á ?

Néhány gondolatforgácsban, ha halványabban is, még ott ez a szkepszis:

A b e s z é d , a g o n d o l a t m i n d c s a k c é l t a l a n t a j t é k a z é l e t e m f e l s z í n é n .

*

A l e g t ö b b e m b e r f o l y t o n r á - t u k m á l j a a m a g a a k a r a t á t a m á s i k r a é s m a g á r a .

•

A t e s t e t a b ú c s ú z k o d ó lélek b o r z a l m a lebegi k ö r ü l . *

Be l e h e t á l l í t a n i a z e m b e r ó r á j á t , m i n t e g y v e k k e r t ?

Érdekes két följegyzés található a színesbőrűekről. Az egyik még odatapad a múlthoz, a gyarmati rendszerhez, a korabeli viszonyo- kat mintegy változhatatlannak, öröknek vélve:

A sötét f a j o k m i n t h a a z e m - b e r i s é g e g y e l m ú l t c i k l u s á h o z t a r - t o z n á n a k , i t t r e k e d t e k e g y s z a - k a d é k b a n é s n e m t u d n a k t ö b b é f e l k a p a s z k o d n i .

A másik följegyzés egy érde- kes indián eredetmagyarázó mese vázlata:

A m i k o r a z I s t e n m e g t e r e m - t e t t e a z első e m b e r e k e t , n a g y o n o d a é g t e k a k e m e n c é h e z . ( N é - g e r e k . ) Ü J a b b p r ó b a : s ü l e t l e n . (Fehér.) H a r m a d i k : s z é p , m e - l e g - b a r n a . E z a m e x i k ó i !

Ez a hasonlat egyben ironikus kritikája is a polgári bestseller- nek:

K ö z ö m b ö s s z ó r a k o z o t t s á g g a l , a h o g y e g y r e g é n y t o l v a s a z e m b e r . . .

MÓRA ESZTÉTIKAI ÍZLÉSÉ- BEN feltűnően és politikai radi- kalizmusával meglepő ellentétben konzervatív volt. Ám ennek betu- dásával is alapjában helyesnek vélhetjük ma is, amit a moder- nizmusról, a polgári művészet minden áron újra törekvő, látvá- nyos formalizmusáról mond, nagy~

szerűen fölismerve a modernista irányoknak a tőkés társadalom mé- hében való fogantatását. Ezt fe- jezi ki tömör szellemességgel:

A m o d e r n é p p o l y u n a l m a s , m i n t a b u r z s o á z i a : e g y u n a l o m k é t o l d a l a .

A gyermeki lélek fogékonyságá- ról írja:

A k i s f i ú k k i s g r a m o f ó n o k : a s z e r i n t b e s z é l n e k , a m i l y e n l e - m e z t t e s z ü n k b e l é j ü k .

Néhány más gondolat-töredék:

Az élet első f e l e a r e m é n y s é g v i d á m é s p u h a p e r g a m e n t j é n , a r a n y a l a p o n , i n i c i á l é k k a l . . .

Az i s t e n e k e g y ü t t ö r e g s z e n e k m e g a z e m b e r e k k e l , a k i k a l k o t - t á k ő k e t .

M i n t a z o l y a n v i r á g o k , a m i k n a p p a l c s a k b e l e b á m u l n a k a n a p b a , é j s z a k a l e h e l i k s z é t i l - l a t u k a t . . .

A s z o k á s k o m p l i k á l t m ű v e l e - teivel m u s z á j e r ő l t e t n i a z é l e - t ü n k e t , e l f o j t v a a z é l e t e t d a g a d ó és a p a d ó á r a m l a t a i b a n .

*

A n a v a j ó - n ő k m i k o r t a k a r ó t s z ő n e k , a v é g é n h a g y n a k e g y k i s l y u k a t , h o g y a lélek k i j ö - h e s s e n r a j t a , n e h o g y b e l e v a r r - j á k . . .

•

Az é l e t a z igazi m i s z t é r i u m ; h o z z á k é p e s t a h a l á l b a n alig v a n m i s z t i k u s . , •

A m a l o m n e m f o r o g h a t , h a a szél n e m h a j t j a .

Talán a legmélyebb gondolatot fejezi ki ez az aforizmája:

A l e g s ö t é t e b b á r n y é k k ö z v e t - l e n ü l a g y e r t y a a l á e s i k .

Szellemes, lapidáris megfogal- mazása ez a tőkésvilág dialekti- kus törvényszerűségének: a fény- űzés tövében penészlő nyomornak, a Móra által láthatott világ alap- vető antagonizmusának.

JÚNIUS 28-ÁN NYlLT MEG a Móra Ferenc Múzeumban Vin- cze András festőművész képkiál-

lítása a Magyar írók Szövetsége

Dél-magyarországi Csoportja ren-

dezésében. A kiállítást Dér Endre József Attila-díjas író nyitotta meg.

D. N a c a g d o r d z s (1906—1939) a z ú j m o n g o i i r o d a l o m e g y i k n a g y ú t t ö r ő j e , a k i t m a m á r a m o n g o l i r o d a l o m k l a s s z i k u s á n a k t e k i n t e n e k . I r o d a l m i h a g y a t é k a t e r j e d e - l e m b e n n e m n a g y : 2 s z í n m ű , k ö r ü l b e l ü l 30 elbeszélés é s k a r c o l a t , m i n t e g y 100 k ö l t e m é n y . P r ó z a i m ű v e i n e k h ő s e i e g y - s z e r ű e m b e r e k , a z ő é l e t ü k , m u n k á j ú k , ö r ö m ü k , b á n a t u k á l l a z í r ó á b r á z o l á s á - n a k k ö z é p p o n t j á b a n . M u n k á s s á g á b a n j e - l e n t ő s h e l y e t f o g l a l n a k e l a s z a t í r á k . E z e k k ö z é t a r t o z i k ez a z elbeszélés l s , a m e l y e t v e n d é g ü n k , M j a g m a r m o n g o l í r ó k ö z v e t í t é s é v e l k a p t u n k m e g .

""A TEKINTÉLYES Lodon láma mindig megtartotta szerzetesi fogadalmát és arról volt híres, hogy örökké csak a múlandó világ hiábavalóságáról elmélkedik. Bal vál- lán átvetett vörös kendőjével, élénksárga papi köntösében egy ízben éppen a Gan- dan lejtőjén lépegetett lefelé, amikor szem- betalálkozott a ragyogó szemű, kihívó já- rású Cerenlhammal, aki a teherhordók jobbfelé eső utcájából fordult ki.

Cerenlham éppen pénzszűkében volt és éppen azt fontolgatta magában, hogy eladja egyetlen aranygyűrűjét. Amikor azonban váratlanul megpillantotta a lámát — aki- ről hallotta, hogy a világi dolgokban igen járatlan, de vagyonos emiber —, nyomban megszületett benne a ravasz terv. Tisztelet- tudóan megállt a láma előtt s arcára bána- tos kifejezést öltve megszólította:

— Tisztelendő, kegyes láma! öreg édes- anyám nagyon beteg, már talán halálán is v a n . . . Legyen könyörületes, méltóztassék eljönni hozzá és imádkozni érte.

— A Keleti kolostorba megyek istentiszte- letre, most nincs időm. Hívjatok valakit a közelben lakó lámák közül — felelte szi- gorúan az elmélkedéseiben megzavart Lo- don.

Cerenlham úgy tett, mintha nagyon el lenne keseredve, folyton-folyvást szomorú szavakat hajtogatott, s kérlelte mindenféle módon. A láma ingadozott. Amikor azon- ban észrevette a lány kétségbeesését, azt gondolta, hogy ilyen súlyos esetben bizo- nyára nem sajnálják majd tőle az ajándé- kot. Elindult hát a lány után imát monda- ni az öregasszony egészségéért.

Nemsokára naptól fehérre fakult kapun léptek be, végigmentek két vályogkunyhó között egy szűk átjárón. Od(uforma házba jutottak, amely az udvar sarkában állt.

Cerenlham leültette a lámát egy székre.

— Megyek, hozok teát! — mondta, és el- tűnt.

Közben a láma körülnézett Közvetlenül a bejárattal szemben gondosan bevetett színes szőttessel letakart nagy ágy terpesz- kedett Oldalt a falnál négyszögletes, fe-

hérterítős asztalka állt, rajta nagy óra és különféle fényképek. A mennyezet alacso- nyan volt. Lodonnak úgy tűnt, csak fel kell állnia és fejével megérintheti. A szoba egyetlen kis ablakát két réteg vastag, pi- ros mintákkal díszített kínai papírral ra- gasztották be. Bár kinn fényes nappal volt, a szobára félhomály borult. Az ablak sar- kába egy kis nyílást vágtak, valószínűleg azért, hogy az udvarra ki-bejárókat meg- figyelhessék rajta keresztül.

Hamarosan visszatért a leány és egy csé- sze teát tett a láma elé.

— Könyörületes láma — kérlelte —, gondoljon anyám üdvérev kegyeskedjék meggyógyítani őt!

A LÁMA ÉSZREVETTE, hogy a leány arca, amely kinn a napfényben sápadtnak, vértelennek látszott, a szobában kipirult és olyan szép lett, mint Dhára istennő kép- mása, amely előtt minden reggel imádkoz- ni szokott. Bűnös világi gondolatok köde kezdett gomolyogni fejében,

— Jól van, leányom. Hol van hát édes- anyád? — kérdezte nagyon nyájasan.

A lánynak közben már volt ideje arra, hogy ágyba dugja, s rávegye a betegség színlelésére az anyját.

— Itt van az édesanyám — mondta, s átvezette a lámát egy másik szobába, ahol az ágytakaróba burkolt öregasszony fe- küdt. A szoba túlsó sarkában porlepte kis házi oltár állt Buddha-szoborral. Eléje kí- nai módra két vörös gyertyát tűztek.

Amikor a láma az imádkozást és a rá- olvasást is befejezte, már öreg este lett. Az anya úgy tett, mintha megkönnyebbült vol- na és buzgó imádkozás közben folyvást csak azt hajtogatta, hogy a láma meggyó- gyította. A leány is ájtatos tiszteletet mu- tatott a láma iránt. Öröm volt nézni, mi- lyen kedvesen beszélgetett vele, milyen vi- dáman mosolygott. Valahányszor rávillan- totta fekete szemét, Lodon szívében fel- fellobbant egy kis szikra. Ezt megsejtve így szólt Cerenlham:

— Kegyes láma! Már késő este van. Tá- vozása előtt nem ízlelné meg vacsoránkat?

A láma nem sokat teketóriázott, hanem gyorsan elfogadta a meghívást, s követte a leányt a másik helyiségbe. Egyrészt kissé már meg is éhezett, másrészt a lámáknak amúgy is régi szokásuk volt, hogy egy-egy imamondás után a háznál maradjanak és jól tartassák magukat étellel, itallal. A leány hívatta a szakácsát és megteríttetett, aztán hozzálátott, hogy megvendégelje Lodont.

Eközben ugyancsak felbátorodott, s bizo- nyára nem véletlenül egyre több kétértel- mű szót ejtett el a beszélgetés során.

Míg nevetgélve csevegtek erről-arról, a lámát egyre jobban-eltöltötte a földi örö- mök vágya s egy-kettőre elfelejtette kolos- torát, annak oltárát az összes Buddha-szo- borral együtt.

— Nincs lovunk, amelyen hazajuthatna tisztelendőséged, ráadásul az eső is meg- eredt — mondta Cerenlham. — Nem lenne jó, ha ezt az éjszakát nálunk töltené és csak holnap térne haza?

M A G A IS EZEN GONDOLKODOTT.

Valóban, az éjszaka rég leszállt, az esó is kiadósan esett, a leánnyal viszont igen ked- ves volt az időtöltés. Rögvest beleegyezett hát, hogy ott éjszakázzék. A leány pajkos örömmel már vetette is az ágyat.

Amint a láma lefeküdt, a leány távozott, s időnként hallatszott, hogy a másik szobá- ban néha-néha, halkan köhint egyet. A lá- mának, amint ez gondolható, sehogyan sem jött álom a szemére. Noha egész este vá- gyakozott a lány után, most mégis nagyon elbátortalanodott, mivel éppenséggel nem volt valami jártas az asszonyokkal és leá- nyokkal való érintkezésben. Amikor már nem bírta tovább, elszánta magát: »-Fel- kelek, mintha levegőzni mennék, vissza- felé pedig belopódzom hozzá" — gondol- ta és kiment. Csakhamar visszatért, megállt hallgatózni, majd zajtalanul kinyitotta a le- ány a j t a j á t

— Várjon egy kicsit tisztelendőséged!

Amikor Lodon meghallotta a leány sza- vait, nem tudta tovább türtőztetni magát:

mutatóujját megnyálazva bebökte a ház papírablakát és a kas lyukon keresztül kez-

dett leskelődni. Cerenlham az ágytakarón ült és éppen az ingét vetette le. A mécs imbolygó fényénél a kép igen csábító volt Lodon fejéből, nagy gerjedelmében., a lá- maista filozófia tanai már rég a másvilág- ra, a szerzetesi rendszabályok pedig a messzi Nyugati kolostor tájára röppentek.

Ellepte a szenvedély lángja: sietve lépett be a szobába, s a leánnyal töltötte az egész éj- szakát.

NEHÉZ LENNE ELMESÉLNI, hogy a lá- ma ettől kezdve milyen csodálatosnak ós elragadónak találta a nemrég oly mélysé- gesen megvetett világi dolgokat. Bár min- dennap reggel tért haza, csakhamar ismét az estén járt az esze és éjszakánként visz- szatért a leányhoz. Néhány hónap alatt a teherhordók utcája és a domb között, ahol a Gandan kolostor állt, keskeny ösvényt taposott ki. Cerenlhamra pedig — hála a gazdag láma erényeinek — boldog napok köszöntöttek.

A tisztelendő láma eladta gandani há- zát, udvarát, minden holmiját, amit azért gyűjtött össze, hogy a teológia doktora mél- tóságot elnyerhesse, és bőségesen ellátta Ce- renlham háztartását.

AMIKOR NEMSOKÁRA egy szép estén Lodon. ismét a leányhoz ment, a jól is- mert ajtót zárva találta. Belesett az ablak- nyíláson és megrökönyödve látta, hogy Ce- renlham éppen egy fiatal legénnyel ölelke- zik. A filozófus Lodon egyszerre átlátta, hogy valójában mi is volt Cerenlham iránta mutatott szerelme. Vad haragra gerjedt Összetöröm — gondolta, miközben benyom- ta az ajtót és a szobába rontva éktelen szit- kozódásba kezdett. Az alaposan nekivetkő- zött leány azonban csöppet sem restelke- dett, mégcsak meg sem ijedt — éppen el- lenkezőleg: csúfolódva kijelentette, hogy nem szereti a lámát, majd jól lehordta és végül is egyszerűen kilökte, hogy nyu- godtan játszadozhasson tovább kedvesével.

Lodon először azt gondolta, hogy bepereli, de minthogy megszegte a szerzetesi foga- dalmat, ettől maga sem várhatott semmi jót. Ilyenformán elcsüggedve a lány kü- szöbére borult s felszentelt ajkaihoz nem éppen illő siránkozásra fakadt:

Kedvesem, óh, úgy szeretlek!

Nélküled már nem élhetek!

Az se baj, ha mást szeretsz, Csak engemet el ne vess...

És szeméből, mint a záporeső, keserű, vi- lági könnyek hullottak.

Mongol eredetiből fordította:

Kádár László

CSERE&Jni&R iARICA

I

r<J'u}.CliZ.t, (Aki tanaeiői,nyit él tudnék helyezni. Az embernek születéssel kapott tulajdonsága: szereti jóvá ha- gyatni végzett cselekedeteit, és igazolást áhít, majdhogy nem beleegyezést a jövendőkre.

Él az igény: legyen, aki korhol, — legyen, aki feloldoz!

Ami jót tettél, bizony arra is ráfér egy kicsi bocsánat. El- kél a tanács is, holnapra. A te dolgod aztán, hogyan élj vele. S a te titkod is.

Előadásaim után mindig kerül néhány hívem, hogy négy- szemközt faggasson és vallhasson, és áldásomat vegye akár egy régi bűnre, akár valami tegnapi gyönyörre.

Előadásaim címe városról városra mindig ugyanaz, s ha egy-egy szót változtatok a plakátokon, csakis a magam szó- rakozására: »A z elbukás és felemelkedés lé-

lektana.« Vagy: »Gondolatok a züllésről és a gyógyulásról.«

Kit ne érdekelne az ilyen téma? Leginkább persze a nő- ket. Kíméletes szavam és mégis férfi-voltom asszonyokat, lányokat állít lépcsőházak gádorába, ajtók árnyékába, mikor tódul kifelé és oszlik a felzaklatott és megenyhült hallga- tóság a kinyilatkoztatás és tanulság után, mely emberi vét- kekről szól, s amelyben a távozók valamennyien bűnösek.

Legtöbben magukra ismernek példáimon s viszik kifelé arcuk szégyenét. Boldogok, hogy nem neveztem őket né- ven! őket már nem féltem! De aki reményre éhes! A vára- kozók csupa ilyenek. Ott az a kendős asszony, mindjárt a terem sarkában:

»Egy be nyílik a két szobánk. Uram olyasmiket kíván tő- lem két fiam fülehallatára, amilyeneket én magunkban sem szívesen tennék. S önként soha, csak ha patkós sarka ta- pod elébb hátamon. Akkor is sírva.//

Karikás szemű városszéli munkásasszony. Olyan kicsi a.

város, ő még orvoshoz sem merészkedett el eddig. S nyom- ban megértem én háromszoros panaszát, melyben nem az.

egybenyíló szobák és nem a bakancssarkos szerelem a, leg- fájóbb, hanem, a harmadik, a gyilkosság. A ket fiu elebó- utóbb meggyilkolja, agyonveri apját: kalapáccsal, fejszevei vagy ásóval. Ezeken kell segíteni! ,

Vaion más ötvenéves asszony nem örülne-e mkabb, mint- sem panaszkodnék az efféle sors miatt? Hogyan segítsek?

Tanácsom: különbejáratú szobákra cseréljék el mostani lakásukat. . , , .

Húsz évvel fiatalabb, tehát harmincat mutat a másik va- rakozó, a lépcsők fordulóján a szemérmes asszonyka:

»Tízéves lányom van, akit nevelek nyolc éve özvegyen.

Vőlegényem huszonöt éves és mohó. Mit tegyek? Lányom bőre, mint az alabástrom! Mi lesz tíz év múlva?«

És nekem mindenre válaszolnom kell: intézkedéssel, pa- ranccsal, vagy jóslattal.

Még könnyű, ha felnőtt a panaszos. Viszi az utasítást.

A többi az ő dolga. De ez a lány itten, a- nagykapu tá- masztó vasa mellett, ez a Marica, ez tizenöt esztendős mind- össze és elsős gimnazista.

— Nagyon szégyellem magamat — ezzel kezdi rögtön s rejti szemét —, elmondani talán nem is tudnám sorjában, de leírtam és tessék elolvasni!

Négyrétű levéloldalt nyújt át, teleírva, iskolásnál lágyabb leányírással.

Gyerünk be ide a kávézóba — indítványozom.

mellett udvariasan. Fal 'Xó-Lint s f őn a nijómomban, telepszünk le, hogy min- 'denki láthassa és senki se hallhassa a gyónást.

»N egyedmagammal lakom Kánya néninél, csupa jó lány.

Idősebbek is nálam, valóságos internátus, csak a jót látha- tom tőlük, de a földszinten garázs, van és autószerelő mű- hely, s én a teherautót szeretem legjobban

Ránéztem a kislányra, illedelmesen sütötte le arcát a szimpla feketére. Nem látszott butácskának. De segítséget várt.

Másfél oldal a szülőkről: anyukáról, aki meghalt, s apu- káról, aki mérnök s megnősült olyan helyen, ahol nincsen gimnázium. 0 fizeti Kánya nénit.

— Milyen tanuló vagy?

— Jeles. De mostanában egy kicsit rontottam, mert na- gyon szórakozott vagyok, a gondok miatt.

A levélben is az következett.

Most nagyon szomorú vagyok, mert a Feritől nem kapok levelet, öt Miskolcra helyezték, és azóta egy sort se ír már fél éve. Ezt én csak most érzem igazán, hogy Lő- rinc kifizette nagynehezen az orvost. Mert nagyon nehezen fizette ki. Elvei ellen van! Ha őt kérdeztem volna, nem járult volna az orvoshoz. Tulajdonképpen helyesebb fiú is, mint Feri, mert Feri éppen ellenkezőleg viselkedett volna.

Pénzt nem adna, de követelné az orvost. Ezért is van, hogy sokat gondolok rá mostanában

— Hány évesek?

— Lőrinc tizenhét, Feri tizenkilenc.

— És hová akarnál kerülni?

Rámutat a levélkére, hogy azt olvassam türelemmel, ab- ban bent van minden.

»... Csak el innen, akárhová, mert érzem én, hogy a lejtőn nem tudok megállani, ha itt maradok, ahol akármi- lyen jó is az életem az emeleten, de ott tudom a földszin- ten meg az udvaron meg az alagsorban a lejtős úton a pufogó teherautókat.//

A tragédiát teljesnek éreztem, ha nem is befejezettnek.

— Ugye meg bírok szabadulni? Az eddigiektől. — Én bó- logattam, meghatottan.

Utána érdeklődtem Maricának aztán.

A gimnáziumban keveset tudtak szándékairól, s még ke- vesebbet értettek gyakori villamos jókedvéből s hirtelen előtörő sírásaiból.

Kánya néni szerint »ennél kedvesebb gyermeket el sem lehet képzelni, dehát apja kicsi korában már a gépek közé vitte, persze, hogy vágyódik a masinák közé!«

Lent a garázsban megkértem a kocsimestert, mutatná meg 'nékem a különféle autók sofőrjeit. A betérő taxikban nők

és idősebb férfiak ültek. S ha kiszálltak, nem sokat ta- nyáztak a benzingőzben. A magánautós egyszer fordul elő:

jön és megy. De ott várakozik a kocsija faránál. Bizalmat- lan legtöbbje. Az állami és vállalati személykocsik sofőrjei között a bohóckedélyűtől a morózusig mindenféle akad. De öltözött valahány. Még az ingujj is ritka. Nem szeretik a hátul ülő hivatalosak. A teherautók legénysége? Egészen más világ! Amint hevül az idő, trikó mindegyiken. Feszülő trikó.

Némelyiknek a melléből még késő ősszel is kilátszik elöl egy karéj. Barnán buggyan ki a fehér trikóból a karjuk, bár a bal mindig barnább, mert azt többet éri a nap, ki- lendíthetik az ablakon.

nj. j , / mesélte nekem. S magam lát- JHLH(L(tX.t a. itOCHJMfJdti tam> mennyi delta, mennyi bi- cepsz fér meg egy emberben, s hogy a barna bőr sokkal több erőt mutat s több egészséget. S ha szűk a trikó egy csöp- pet, a nyak, a mell, a vállak húsa úgy türemlik ki belőle, kedve támad rácsapni az embernek!

Még tetoválás is akadt.

Amíg így beszélgettünk a kocsimesterrel, valaki lehelet- halkan a fülembe súgta: — Marica címét! Különben baj lesz!

Mert addigra Maricát már elköltöztettem.

Mire meglepetten hátrafordultam, négy fiút láttam lab- dázni egy törött tengelydarabbal. S hogy kitartóan a kocsi- mesterrel diskuráltam tovább, egyszer csak a fejem fölött dobták keresztül labdamód a vasat. Gondoltam, véleűenül, de hallottam a vezényszavukat: Eltartás félméter! Na most keresztül! Vissza oldalt!

Kétségtelen, hogy nekem szól. Súgta is a kocsimester:

— Tessék elpucolni! önre pályáznak.

Távoztam is, nem tudhattam meg, Lőrinc melyik lehet közülük.

Emlékeztem Maricával történt beszélgetésünk egy töre- dékére.

— A lányok közül bizonyára többen tudják, diáktársaid, ami veled tortént, s azt is kívánod, hogy hír ne előzzön meg új helyeden s ne is kövessen.

Először emelte fel csodálkozó szemét.

— Lány senki se tudja!

Hinni kezdtem, hogy fantáziálás, vagy ki tudja, miért sarjadt hazugság az egész, amit Marica írt és mondott.

Ám az orvos, akinek nevét megtudakoltam, igazolt mindent, ami igazolható.

— Nem értelek, Marica — adtam vissza a levelet —, nem értelek egészen.

Amikor útjára engedtem a feketekávé mellől (kérhettem volna neki habtortát is, de ő maga rendelt) a gyérforgalmú járda mellett kezdett futni, mint egy vásott fiú, száguldott hazafelé, mert várta Kánya néni, s nem akarta, hogy meg- szólítsák az esti utcán.

(— Mindent tud a könyvekből — mesélte Kánya néni — bújja, falja a tudományt. — S még Kánya néni sem sej- tette, hogy Marica a könyveknél is többet tud!)

Néhány telefonnal s pár sor írással sikerült elhelyeznem Maricát a v—i leánykollégiumban: addigra apja beleegye- zése is megérkezett.

Hamar el is feledtem sorsát, városról városra, előadásról előadásra járván, vigaszt és gyámolítást hagyva magam mö- gött.

Tél közepén levelet kaptam, néhánysoros levélkét. Marica írásával.

iLiebmann Béla felv.)

Suujjtdl lxxm.g.uía.t

„ , " " mért mondta: ,Nem értelek

„dókat tetetem, a fefeme/, egészen, Marica.' ÉS igaza volt: mert hogyha én mindenkinél jobban a Ferit szeretem, mért nem Aliskolera kértem magamat? Hiszen azt is meg- tette volna. Igaz? Csakhogy én ám Kánya néninél is jól éreztem magam. Zokogtunk, amikor el kellett válni! S ott csak négyen laktunk, az internátusban meg negyvennégynél is többen. De fő, hogy Lőrinc nem erőszakoskodik, hogy neki kell a gyermek, mert ő imád engemet és feleségül vesz.

Még mit nem! Ha imád, az rendben van, de ne parancsol- gasson nekem. Mert Feri az soha nem viselkedett így, pe- dig néhányszor voltunk a zöld moziban! És én mégsem tu- dok haragudni Lőrincre sem, mert azóta is kutat utánam.

Kánya néni nem győzi elhessegetni. Hát tetszik érteni?

őmiatta kellett nekem iskolát változtatnom. Pedig most már sokat gondolok őreá is, mert itten én nagyon jó leány vagyok."

Pár sort írtam válaszul. Küldtem egy könyvet neki: Erdő, mező virágai. Azt említette egy alkalommal. Lapjai között húsz forintot, fagyira.

Aztán még jobban elfeledkeztem róla, de most május ele- jén megint kaptam levelet tőle. De ezentúl én már nem foglalkozom Maricával!

»Jaj! itt a nyár és én nagyon félek! Mitől vagy kitől?

Ugye, azt kérdezi? Nem attól, akit, amit gondol. Ferinek írtam, visszaírt: Hagyj békén, Marica! Lőrincnek nem ír- tam, de Kánya néni megadta neki mégis a cimet. A múlt vasárnap beállított: sötétkék ruha, mintás nyakkendő. O, istenem, majdnem elnevettem magamat. Alit akarsz, te sze- gény kislegény, te sovány, te vézna, mikor én matematilcát és nyelveket tanulok! Nem is tudom, mit ettem rajtad. Te olyan sovány vagy, mint egy girginc! Nem akarta megér- teni, mért nevetem. Nagyon szomorúan utazott el, pedig ki- kísértem az állomásra. Szabadnapja lévén, vonattal jött.

Meg akart leérni az áldott, legyek a felesége. Merthogy ér- tem ő felelősséget érez. Megszabadultam tőle, de én is beleszomorodtam.

Jaj, jön a nyár és én nagyon félek!

Van itten egy erkélye a kollégiumnak, csak egy kis kert választja el az utcától. S néhány fa görbedez a kert- ben. Látni jól az utcát, hogy jön-megy a forgalom. De az mind semmi, szintehogy unalmas.

I

duanejv Ott IZtmAm, Ezt én egész télen nem is vettem észre. Hogy kicsoda és micsodd emberek és motorok járul- nak oda. Csak most, hogy 24 celziusz fölé emelkedett a hőmérséklet. Délben, árnyékban. Ott állnak meg a teher- autók. És már a sofőrök kezdenek kabát nélkül járni'. Lát- tam is már egyet: kékcsíkos trikója volt. Jó messze van ide a kút, de én letettem a könyvet!

Félek! Szeretném hallani. Legalább szóban, írásban, ol- vasni, ugye nem bűn, amire én gondolok? Ugye nem bún?!«

l - i v w r f w w w w ^ w w A M i i w ^ f j . mrmmrrmmrmmmmmmmMfmmmMmmrm

I tyafifL Jlajos:

\ V A K S Á G P A N A S Z A

Téved az ember egyben-másban.

Nem tévedhet a hitvallásban, i Nem tévedhet a szerelemben,

Nem dalolhat magánál szebben.

Arcán hogyha fellegek ülnek

Szárnyra hogy kaphat, hogy repülhet?

S állhat meztelen jégesőben.

Szélben, ostorral verdesőben?

Téved az ember ebben-abban:

Szólhatna néha igazabban!

Kapaszkodik szétszórt kezekbe, Hogy valaki majd elvezesse A csillagos ég nyugalmához:

Kapkod az ember fűhöz-fához!

Téved az ember olykor-olykor.

Tűzijátékos szép komoly kor Küszöbéről tán visszalépne:

Sebesen színt is vált a képe, Riadtan lábát váltogatja, Merre fusson el, azt k u t a t j a . . . Téved az ember, többször téved.

Hold-füstölő tüzeket éget, Aztán sivár gödröket bérel S beléjük zuhan hidegvérrel És elrothad tévedés nélkül:

Fekete, zsíros röggé békül.

S vak tél után a nap sugára Virágot fest a homlokára.

JM«WWW»l«IWIHa)|HIMIIWIIIMWM|iwj

Simái JH'diAJy :

Szél

Kecses szél járt a háztetőkön.

Pihegő szél, puhán

táncolt, akár egy kéktrikós leány,

— nézése is hajlongó kékezüst.

Mellén — két gyárkéménnyel összetűzve feszült a füst.

Az est

Az est, a lomha villanyszerelő egyet-kettőt még igazit az égen;

bekapcsolja a Vénuszba a fényt, csillagokat kattintva, jobbra balra hullámzik messzi karja

s a hold égője felragyog kezében, míg lassudan a fák közé csavarja.

(J.iLaddfi Mihály.:

A P Á M

Kérges tenyeréből galambok r e p ü l t e k . . . Ezüstbe öltözött fején már megpihen magvetős csaták harci dala. Eltűntek a gondok felszántott homlokán, s ő híven soha el nem mondott szent esküvésihez még figyeli, mint szántanak a traktorok..

— A föld a lelke, s majd por-övéihez Is kalászosan várja nyíló sírtorok...

Simányi Qmrt:

K O M P A K Ö R Ö S Ö N

A part saránál békén meglapul, alig himbálja most a lassú ár, lilás ködökben lengedez a táj és béke van és csend és alkonyul...

A vén révész még fönn a gáton áll.

— Táskás szemében semmi indulat.

— Botorkál már a múltban, ha kutat valami legényes emlék után.

Hisz dudva nő rég a kazal helyén, melynél különbet senki sem rakott —

— s a lány is vénasszony már, akiért sugárban ömlött hajdan ki a v é r . . .

Ám ott egy vándor merít kalapot a gulyakútnál. — Megszomjazott szegény.