1958. január IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALMI LAP Ára 2 Ft

(1)

IIS/ \ I \ I

:

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • ^ • • n H H n i i H B I I ^ I B

1958. január IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALMI LAP Ára 2 Ft

£ sz.(hn iiái :

Ady Endre Andrássy Lajos Mihai Beniuc Domokos László Kiss Lajos V a j d a László Vincze András és mások

KISS LAJOS:

DIÍaL irodatmunk néhány kérdésérőt

HA valaha időszerű volt új irodalmunk sorskérdéseivel foglalkozni, akkor ma az. Igaz, az utóbbi idő- ben nagyon elszoktunk a művészet és irodalom úgynevezett elvi és eszmei kérdéseinek felvetésétől és megválaszolásától is. Természetes- nek hat, ha valaki a népgazdaság, a politika vagy akár a szocialista erkölcs egyes elvi problémáinak tisztázását sürgeti, de ha mai magyar irodalmunk jelenségeinek megítélésével kapcsolatosan je- lentkezik ilyen igény, azt igen sM"

szor türelmetlenség vagy ^vasitás Kiadja. Sráan mántrgy termesze- tes állapinak tekintik azt a hely- zetet, amely irodalmunkban az ellenforradalom után kialakult. Va- lahogy, nem kimondva bár, az a vélemény uralkodik, hogy "ki-ki a maga módján" azt csinálhat, amit akar, csak valami nagyon rosszat, ne kövessen el. Félreértés ne essék:

ebben a "maga módján« való íPói tevékenységben semmi kifogásolni való nem volna, ha a különböző, de mindig a mi életünket igenlő (stí- lusirányzatok és művészi kifejezési formák jelentkezési módja leiáne egy eszmeileg megtisztult irodalmi légkörben. De sajnos nem érről van szó. Ebben a "ki hogy akarja",

"ki hogy tudja" felfogásban irodalmi életünk meglehetősen elterjedt tendenciája fejeződik ki. S ezért

"Msösorban a kritika a felelős.

Irodalmi életünkből egy idő óta eltűnt vagy csak mérsékelten je- lentkezik aC'iái&tjR harc. a pártos küZdeic n.inénekme. Tudom, hogy ezt az állítáiuínat lehet cáfolni olyan tényekkel, mint a Lukács- és a kritikai vita. Kétségtelenül ezek a viták az ellenforradalom utáni időszak jelentős kezdeményezései, de valamilyen ok miatt elszigetel- tek maradtak, nem váltottak ki eléggé széleskörű visszhangot, egy kissé az "illetékesek" belső ügye- ként folytak le. Sokat ígérő kezde- ményezésnek indultak, de nem gyűrűznek az eleven irodalmi élet- ben tovább, azt formálva és ala- kítva. Lehet, hogy a mélyben hat- nak és erjesztenek ezek a gondola- tok, de irodalmi életünket rendező elvvé nem válhatnak mindaddig, amíg csupán szórványosan tűnnek fel egyes folyóiratainkban.

Ma már nem kétséges, hogy az irodalomban a szocialista realizmus dezavuálása a marxizmus—

leninizmus tagadásaként jelentkezett. A politikában a proletárdikta- túrával szemben a "tiszta demokrá- cia" igénye s az irodalomban a szocialista realizmussal szemben a kritikai realizmus és a "szabad ver- seny" igénye — nem a "tiszta emberi eszmények" világából való, hanem nagyon reális és történetileg összefüggő két jelenség. A "tiszta demokrácia" fikciója mögött a ka- pitalista világ restaurációja rejtő- zött, a kritikai realizmus követe- lése ennek a világnak felépít- mény-tartozéka.

Politikai és gazdasági életünk te- rületén fegyverrel vetettük vissza a történelem szemétdombjára az on- nan újra fellázadt, a "tiszta demok- rácia" báránybőrében jelentkező kapitalizmust. De mi legyen az íté- letünk a felbújtókról, a revizioniz- musról, ha úgy tetszik: az irodalom revizionista jelenségeiről és mind- azokról az »eszmei« melléktermé- kekről, amelyek irodalmunkban az ellenforradalom után kialakult ál- lapotoknak szinte mindmáig még érintetlen humuszából kisarjadtak?

Sajnos, ezekkel a jelenségekkel kapcsolatban eddig még nem ala- kult ki sem határozott irodalmi közvélemény, sem határozott kritikai álláspont.

Szocialista realizmus — vagy kritikai realizmus? Ez az alternatíva még ma sem eldöntött. Igaz, az írók között ma már sokan vannak, akik határozottan kiállnak a szocialista realizmus mellett, de a döntetlen helyzet hangulata még mindig uralkodik. A "minden rosszért a szocialista realizmus a felelős" jelszót

kezdi felváltani egy másik, látszó- lag csak szakmai igényeket kifejező jelszó: "írni kell tudni, és semmi több". Nem kevés híve van a "minden irányzat a maga módján szocialista művészet lehet" felfogás- nak is. Sőt vannak, akik az "izmusok" iskolájának megjárását — Majakovszkij és József Attila pél- dájára hivatkozva — a szocialista realizmushoz vezető szükségszerű útnak taíkják.

va.ngey gondolom, hogy nagy hiba o-3 • J , ha megtagadnánk a létezés

"jog'at és teljes egészében elvitat- náfnk a mi valóságunk művészi áb- rázolásának képességét a nem-szo- e ialista irányzatoktól. A művészet

valóság-ábrázolási képessége ki- meríthetetlen. Éppen e. képesség egyre teljesebb és mélyebb kifejté- sének igénye lehet az alapja annak, hogy nem-szocialista írók is szocialista realistákká fejlődhetnek.

A mi valóságunkról hiteles művé- szi vallomás létre jöhet általában a realizmus írói eszközeivel is, de legadekvátabban a szocialista való- ságot mégiscsak a szocialista realizmus fejezheti ki. Az "izmusok"

iskoláján át is vezethet út a szocialista realizmushoz, de ez az út nem szükségszerű és még csak nem is tipikus útja a szocialista realista íróvá fejlődésnek. Az ideológiai és eszmei tévelygés termékenyítő hatásáról szóló "elmélet" is a revizionizmus szülöttje. A szocialista író számára az élet-iskolát nem az eszmei tévelygés jelenti.

Vajon a revizionizmus támadása ós az elleniorradak ni mcg.á..xúd- tatása után irodalmunk szocialista rétege széthullott-e? Akikért nem kár, azok — reméljük — örökre le- váltak. De az eszmeileg szilárd mag megmaradt, és a rendre jelentkező fiatal tehetségekből azóta is egyre regenerálódik ez a réteg.

Ez az irodalom minden erényé- vel és hibájával együtt a mi irodalmunk, a szocializmus irodalma, és egyre inkább azzá fog fejlődni.

Amikor elsősorban ennek az irodalomnak követeljük a kritika ré- széről az eszmei és erkölcsi támo- gatást, akkor ezt nem más irány- zatok elnyomása jegyében tesszük, hanem abból a meggyőződésből ki- indulva, hogy szocialista társadal- munkban a pártos irodalomnak kü- lönös jogai vannak. Ez az irodalom minden — ma még meglévő — mű- vészi fogyatékossága ellenére is a marxizmus—leninizmus eszmei le- téteményese, s a mi forradalmi va- lóságunk adekvát,' ábrázolásának adottságaival legteljesebben ez az irodalom rendelkezik. Ezért mindent meg kell tennünk, hogy együtt növekedjék a nagy forradalmi át- alakulásban társadalmunk és poli- tikánk egész rendszerével.

SOK kritikus úgy gondolja, hogy a pártos irodalom különös jogairól ma beszélni, annak igényét felvetni

— árt az irodalom egységének, a békés együttműködésnek. Mi pedig úgy véljük, hogy ma a pártos irodalom különös jogairól, a marxizmus—leninizmus eszméinek ér- vényességéről nem beszélni, e szellem mielőbbi növekvő befolyását nem sürgetni — belenyugvás abba az állapotba, amit a revizionizmus és az ellenforradalom irodalmunkban létrehozott, holott ez nemcsak az írók, hanem a párt és a tömegek szempontjából is káros! Az irodalom hatalmas fegyver, ezt az ellenforradalom is bebizonyította; a mi fegyverünk a pártos, a szocialista irodalom. Miért nem támasz- kodunk ennek az irodalomnak szer- vezett össztűzére, arra az erőre, amelyre már Lenin is figyelmez- tetett bennünket?

A lenini tanítás a pártos iro- dalomról meghatározza a szocialista realizmus legalapvetőbb elveit.

Nincs kétségünk afelől, hogy elvi megállapításainak aktualitása, a pártos irodalom jellegét és funk- cióját illetően, a szocializmus meg- valósulásának időszakában egyre

növekszik. De hiba volna, ha Lenin tanításában csupán a pártos irodalomnak valamiféle ideológiai meghatározását látnánk. Lenin már 1905-ben a polgári demokratikus harcok idején a pártirodalom gyakorlati funkciójáról is beszélt, arról az eszmei feladatról, amely erre az irodalomra, e sajátos ideo- lógiára hárul a proletáriátus forradalmi harcában.

Az a különbség, ami az 1905-ös polgári demokratikus harcok idő- szaka és a szocializmus építésének mai időszaka között fennáll a pár- tos irodalomról szóló lenini taní- tásnak jelentőségét csak növeli, mert ma már nem arról van szó, mint 1905-ben, hogy ennek az irodalomnak a jogát a burzsoá áram- latok mellett és ellen kiharcoljuk és megvédjük, hanem csupán arról, hogy felismerjük a szocialista irodalom Lenin által vallott történeti szükségességét és szerepét, s az új körülmények között, a munkásosz- tály hatalmának időszakában a burzsoáziától nem korlátozottan (nem úgy, mint 1905-ben) egyre fej- lesszük és erősítsük ezt az irodal- mat az új társadalom sikeresebb építésének érdekében.

A fordulat éve után, amikor népi demokráciánk a proletárdiktatúra jellegét öltötte fel, a kultúra fórra"

dalmasítása is időszerűvé vált. Et- től az időtől kezdve egyre határo- zottabban kirajzolódott irodalom- politikánk koncepciója is. Ennek az irodalompolitikának központi J*é»dr„e a szociréU' irodaion. :aee teremtése volt. Az az elvi határo- zottság és következetesség, amely- lyel síkra szállt a szocialista realiz- musért, forradalmi tett volt, és méltó arra. hogy ma is okuljunk belőle. Voltak ennek az irodalom- politikának merevségei és dogma- tikus hibái. Kétségtelenül sok eset- ben lázas türelmetlenség jellemez- te nem-kommunista íróinkkal szemben, azokkal szemben, akik régi meggyőződésük álláspontján maradtak továbbra is. Ez a türel- metlenség kárt okozott, mert nem biztosította a bizalom légkörét a kölcsönös, magas színvonalú eszme- cseréhez, De nem értünk egyet azokkal, akik e hibák miatt koráb- bi irodalompolitikánk lényegét, a szocialista kultúra megteremtésé- nek programját kárhoztatják és el- vetik. A szocialista realista irodalom megteremtésének programja a jövőben sem nélkülözhető. E fontos tanulság levonására irodalmunk jelenlegi helyzete késztet bennün- ket; az a "ki hogy akarja«, »ki hogy tudja« állapot, amely minden- re alkalmas, csak arra nem, hogy az egészséges irodalmi fejlődés tala- jává váljék. Olyan alappá — mond- juk ki nyíltan —, ahol a marxizmus—leninizmus, a szocialista realizmus szelleme nemcsak kísért, hanem uralkodó, hegemón szerepét bátran vallja és gyakorolja is. Ez pedig nemcsak egyes írók jószándé- kán és akaratán múlik, hanem azon az eszmei-erkölcsi támogatáson is, amelynek a kritika határozott és elvi állásfoglalásaiban kell meg- testesülnie.

Hogy szocialista íróink ezt a tá- mogatást egyelőre még nélkülözik, arra irodalmunk jelenlegi helyzete a bizonyíték. Irodalmunk egyes jelenségeinek megítélésében nem mutatkozik elviség és határozott- ság. A szocialista realizmusról ma már újra beszél kritikánk, de még mindig félve, bizonytalanul, holott nagyon is egyet lehet érteni Révai József elvtárssal abban, hogy idő- szerű volna újra visszatérnünk a szocialista realizmushoz. A szocializmus építésének tervszerű mun- káját az irodalomban is újra napi- rendre kell tűznünk. A spontanei- tás a művészet területén sem lehet munkánk irányító elve.

JÉGZAJLÁS

KRITIKÁNK közönyösségére vagy bátortalanságára vall, hogy mind- ezideig válasz nélkül hagytuk Né- meth Lászlónak az új magyar irodalmi műhely kialakítására meg- hirdetett programját. Irodalmi éle- tünk csendjében, — mintegy nyi- tányként —, tervvel, programmal jelentkezett Németh László. Gon- dolatai tiszteletet parancsolnak, de ugyanakkor a vitára is felszólíta- nak bennünket. Nem lehet semmi kifogásunk az ellen, hogy Németh László a maga irodalmi nézeteit, irodalompolitikai elképzeléseit ki- fejtse és ismertesse. De mivel mi nem fogadjuk el a szerzőnek a

»mély magyarság" gondolatán ala- puló irodalmi-műhely koncepcióját, feltétlenül vitatkoznunk kell vele.

Az sem lehet számunkra közöm- bös, hogy ez a műhely-terv irodai- mi életünk eszmei légüres terében programot adva jelentkezett a magyar irodalom új vonalának kiala- kítására. E műhely-gondolat célja a nemzet "örök" szellemi és lelki adottságainak megőrzése és mintegy modern kiteljesítése; a "bar- tóki szintézis" megteremtésének igénye ösztönzi. Az új magyar irodalom forradalmi problematikája mint közeli hagyomány közömbös e műhely számára. A hagybmány legközelebb eső forrása Gulyás Pál költészete, melyhez a rokonláncot Juhász Ferenc, Nagy László. Simon István, Fodor András és Csanády Imre költészetében véli felismerni Németh László, — természetesen nem művészetüknek forradalmi elemeiben, hanem »netnzeti értéke- ket" képviselő szellemi motívumai- ban.

Németh László nem hisz abban, hogy társadalmunk forradalmi át- alakulásának szocialista realista ábrázolása teljes egészében felszín- re hozhatja a mind népünkben, mind íróinkban rejlő "mélyebb"

adottságokat. Szerinte "szocialista irodalmunk java problémáit a szov- jet irodalom helyzeténél fogva rég elfogta«. Ami voltaképpen azt jelenti, hogy a forradalmi átalakulás, a szocialista valóság társadalmi problémái, amelyek a szocialista művészi ábrázolás anyagát képe- zik, nem nyújtanak minden néo írói által megragadható és művészi-

(SOMFAI L. FELVITELEI

»MUW«Mlw«xe». iMOMtHMMM leg ábrázolható, különleges jellegű tematikát.

Nem kétséges, hogy a "bartóki szintézis« irodalmi programja egy átfogóbb gondolati rendszerbe il- leszkedik bele. Elméletének vona- lát nemcsak előre, hanem vissza- felé, az irodalomtörténetben is meghúzza. Szellemi múltunk alak- jainak legjavát idézi meg műhely- tervének történeti bizonyítására.

Annak igazolására törekszik, hogy Arany, éppúgy, mint Móricz Zsig- mond vagy Ady, a nemzetben, vagy ha úgy tetszik, a népben meglévő

"örököt" példázzák, csupán az "ember-geológia" mély-rétegének kife- jezőiként váltak a magyar irodalom történelmi alakjaivá.

VAJON bizonyító erejű történeti példa lehet-e Vörösmarty vagy Ady Németh László műhely-tervének eszmei igazolásához, hacsak az elvont lelki és szellemi tartalmat az

"ember-geológia« mély-rétegében rejlő "értékeket" közvetítik, mint legfontosabbat, mint elsősorban to- vább ápolandó hagyományt és esz- ményt? Vajon megérthető-e Vörös- marty, Ady és Móricz művészeté- nek, "nemzeti szerepének« lényege akkor, ha őket a "magyar lelkiség", a "mély magyarság" reprezentáns képviselőiként tartjuk számon? Az irodalomtörténeti folytonosságot sem építhetjük a nemzet léte és sorsa szempontjából alapvető fon- tossággal nem bíró lelki motívu- mokra. Mi elsősorban bem az "ál- landót" a "lélekben kiteljesedőt"

kutatjuk irodalmunk hagyomány- vonalában, hanem a történetileg, eszmeileg fejlődőt, a forradalmilag kiteljesülőt.

A bartóki-szintézis irc'almi programja nem válhat életformáló mű- vészetté, ha nem a mi valóságunk tényleges problémáiból táplálko- zik. Az irodalomban e szintézis nem jöhet létre zenei analógiára anélkül, hogy ne valósítsa meg azt, amire a zene eszközeinek adottsá- gai miatt képtelen: hogy a világo- san kimondott szó ítéletével is ha- tározottan állást foglaljon, a kor nagy kérdéseiben. Ady, Móricz és József Attila is ezt tette. Ha valaha létrejön az új magyar irodalom

"bartóki szintézise", az irodalmunk forradalmi hagyományait fogja

m

FÜLVO" • ,TOtt -

(2)

folytatni. Nem a "keleti lélek" és '-nyugati módszer« elvont egysége lesz, hanem a ma emberének mű- vészi vallomása önmagáról és vilá- gáról.

Ennek az új magyar irodalomnak a kibontakozását minden erőnkkel támogatnunk kell. Nem szabad, hogy visszariasszanak bennünket a közelmúlt torzói. A szocialista írók is egy sor fiatal erővel meggazda- godva indulhatnak el az irodalom birodalmának meghódítására. E hó- dító munka harc és küzdelem lesz.

Eszmei és művészi, politikai és emberi harc. Ez a harc fogja ki- alakítani a szocialista írók eszmei egységét.

A közelmúltban lezajlott kritikai vita jelentősége is éppen abban van, hogy az eszmeiség, az ideoló- giai tisztázás igényével lépett fel.

A vita marxista irodalomkritikánk számos tényleges fogyatékosságát tárta fel. De egy fontos körülmény- ről kevés szó esett. A vitatkozók nem vették eléggé tekintetbe, hogy a marxista igényű irodalomkritika az ellenforradalom után kezdemé- nyezés és kiállás volt, s ha marxis- ta irodalomkritikánkat a kialakult

helyzettől függetlenül ítéljük meg, szükségképpen igazságtalanok le- szünk annak viszonylagos, de igen hasznos eredményeivei szemben.

Ez a kritika sajnos közelhordó fegyverré vált, a glossza és a re- cenzió színvonalára esett. De ki ta- gadhatja, hogy ilyen fegyverre szükség van? Az, hogy önmagában elégtelen eszköz a harchoz, nyil- vánvaló. Az sem hadititok, hogy a nagyigényű kritika — a messze- hordó fegyverek — rendszerében nem kell eltérniök a közelhordó fegyvereknek a helyes irányzékál- lítástól. Olyan célpontokat kell tá- madniok, apielyek hatókörükbe es- nek. De addig a jól-rosszul való' helytállás inkább erény, mint hiba.

A kritikai vita nem volt ered- ménytélen, de úgy gondoljuk, hozzá kell tennünk valamit: az elviség igényét. Ahhoz, hogy létrejöhessen marxista irodalomkritikánk jólmű- ködő "rendszere", meg kell terem- tenünk szocialista irodalmunk eszmei-ideológiai egységét, létre kell hoznunk a szocialista realizmus hí- veinek "műhelyét", nyíltan és hatá- rozottan kell beszélnünk a leglé- nyegesebb elvi kérdésekről.

ADY SZEGEDEN

K É P Z Ő M Ű V É S Z E T I

— A közelmúltban a Népszabad- s á g hírül adta — amit érdeklődé- sünkre az illetékesek most meg- erősítettek —, hogy a hódmező- vásárhelyi művésztelepen 1957- ben készült legszebb vázlatokból könyv jelenik meg a Gondolat ki- adónál. A bibliofil kiadású mű, mely 1500 példányban előrelátha- tólag ez év elején kerül a köny- vesboltokba, Almási Gyula Béla vásárhelyi festőművész bevezető írásával, harminc művész negy- venkét eredeti vázlatát fogja tar- talmazni.

*

— Vincze Lajos budapesti gra- fikusművész alkotásaiból "Kínai útirajzok" címmel kiállítást rendezett a Műcsarnok a Móra Fe- renc-Múzeum képtárában. A kö- zel egy hónapja nyitva levő tár- lat anyaga iránt nagy az érdek- lődés.

— Szentesen, a Koszta József- Múzeumban szép képzőművészeti kiállítások láthatók. Az egyik tár- lat az Alföld három nagy meste- rének: Tornyainak, Kosziának és Nyilasynak alkotásaiból mutat be egy válogatottan értékes kollek- ciót. A másik kiállításon pedig a helyi hagyományok tanulságait pozitiven felhasználó Tokácsli La- jos festőművész tárja összegyűjtött munkáit megérdemelt sikerrel a szentesi közönség elé.

*

— Az új Derkovits-díjasok kö- zött találjuk a Hódmezővásárhe- lyen letelepedett tehetséges fiatal Szalay Ferencet, akinek remény- teljes fejlődését nagyban megfogja könnyíteni a néhány éven át rendszeresen járó havi 3000 forin- tos ösztöndíj.

Köztudomású, hogy Szeged azon vidéki városok közé tartozik, amelyek gazdag irodalmi hagyomá- nyokkal rendelkeznek. Debrecen és Nagyvárad kivételével kevés vi- déki városunk van, amely olyan írói és költői nagyságokkal dicse- kedhetne, mint városunk, hiszen a szegedi tollforgatók közül egy Du- gonics, Tömörkény, Juhász Gyula és Móra Ferenc vált az egyetemes magyar irodalomnak is megbecsült, örökértékű kincsévé. Ám Szeged nemcsak ezeknek az íróknak mun- kásságát számítja irodalmi hagyo- mányai közé. Szerves részét alkot- ja haladó hagyományainak más, később fővárosba került írók szegedi munkássága is, különösen azért, mert a Szegeden megfordult írók mindig szeretettel emlékeztek vissza itt töltött napjaikra és a kedves emlékek sűrűn vissza-visz- szahozták őket a városba. Gondol- junk csak Mikszáthra és Gárdo- nyira, akiknek írói pályáján legje- lentősebb nyomot hagyott szegedi tartózkodásuk. De értékes része Szeged irodalmi hagyományainak a többi író: Babits, József Attila, Radnóti itteni tevékenysége, Sze- geddel való kapcsolata is, ami a helji irodalomtörténészek munká- ja nvoman már többnyire feldolgo- zást nyert. Van azonban a helyi irodalomtörténetnek még egy nagy tartozása: Ady szegedi kapcsolatainak teljes és pontos feltárása. En- nek a tartozásnak a lerovásával próbál adózni e cikk Ady Endre emlékének, születésének 80. évfor- dulóján.

Ady nem tartózkodott huzamo- sabb ideig Szegeden. Városunkkal való kapcsolatát vizsgálva, az első nyom, amit felfedezhetünk, az a hír. hogy 1903-ben Szegedre kerül újságírónak. Ady ekkor már har- madik éve nagyváradi újságíró, előbb a Szabadság,, majd a Nagy- váradi Napló munkatársa. Bár a vidéki városok közül pezsgő irodalmi légkörével, fejlődő polgársá- gával, radikális polgári demokrata eszméivel kiemelkedő Váradon Ady jól érezte magát, mégis felve- tődött benne a terv, hogy Szeged- re jön, a Szeged és Vidéke c. napilap 1902. május 6-án ugyanis hírt adott Szegedre jöveteléről. A lap

az "Újdonságok« rovatban közli, hogy a Szegedi Napló új munka- társakkal gazdagodott. Közülük el- sőnek Móra Ferencet említi, majd harmadiknak Adyt. Ady állítóla- gos Szegedre jövetelét a lap így ha- rangozza be: "Mint telivér újság- írót ö s m e r j ü k . . . Ady Endrét,

Nagyváradról jövő kollégánkat, aki egyike a vidéki újságírói gár- da legjelesebbjeinek." Valóban^

Ady ekkor vidéki viszonylatban már ismert, harcos, demokrata szellemű újságíró, aki 1902-ben ki- kezdi a -mágnások és főpapok ura- dalmáét, az úri Magyarországot a

"Séta a kanonoksoron« c. éleshangú cikkével. Éppen ezzel függ össze Szegeddel való kapcsolatainak má- sodik láncszeme. A szókimondó cikk miatt Ady ellen vádat emel- nek és a bíróság háromnapi fog- házzal bünteti. Ady a büntetést a szegedi Vasasszentpéter utcai ál- lamfogházban töltötte. Ezt az ada- tot Juhász Gyula említi egy cik- kében (Homokóra, 1929. január 26.), ugyancsak tőle tudjuk, hogy Ady ebben az évben még egyszer volt a szegedi államfogház lakója: au- gusztusban párbaj vétség miatt töl- tött itt néhány napot.

1900-ban Nagyváradon találkozott Dankó Pistával, megszerette a szegedi dalköltőt és verset írt . má..

Megkapó, Dankó Pista nőtt nak varázsát jól érzékeltető verse i 903- ban megjelent -Még egyszer", c.

verskötetében. Ezt a kötetet egyéb- klánt a szegedi sajtó lelkesen kö- szöntötte és a Szeged és Vidéke nagy tárcacikkben méltatta.

Ady a két kényszerlátogatás után még kétszer fordult meg Szegeden, mind a két alkalomrrial írói felol- vasáson. Először 1905. február 26- án járt itt, amikor a Dugonics Tár- saság felolvasó ülésén vett reszt. A társaság vendégkönyve ma is őrzi aláírását. Az előadó aszta, mellől

— ahol Tömörkénnyel együtt fog- lalt helyet — felolvasta "Egv pá- rizsi hajnalon« c. költeményét, ami meg is jelent a Szeged és Vidéke február 28-i számának íárcarova- tában. A szegedi újságok egyöntetű elismeréssel számolnak be Ady első szegedi fellépéséről. A Szeged és Vidéke így kommentálja Ady fel- olvasását: "Ady Endrét ezúttal is-

merte meg a Dugonics Társaság törzspublikuma és már első munká- jával mély nyomot hagyott a lel- kekben. Reméljük, hogy a modern szellem e derék, nagyrahivatott fiatal képviselőjét ezután gyakrab- ban láthatjuk a Társaság fölolvasó asztalanál". A Szegedi Híradó cikk- írója jól látja Ady helyét és érde- mét már ekkor a magyar irodalomban: " . . . V a j d a János iskolájához tartozik, de azért teljesen eredeti, választékos és ötletes..." A Sze- gedi Napló ugyancsak dicséri Ady párizsi hangulatokat festő költemé- nyét, amelyben már kifejezésre jut szenvedélyes, ostorozó gyűlölete

"lomha, kifáradt keleti fajtája"

iránt. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Ady ekkor még az " Ü j versek"

előtt áll és csak mint bátor, demokrata újságíró ismert vidéki író- berkekben, akkor érezzük igazán a szegedi újságok egybehangzó elisme-

résének értékét. A Dugonics Társa- ságban tartott felolvasás révén a szegedi újságok az első olyan kul- túrfórumok közé tartoznak, amelyek felismerték Ady nagyságát és felhívták erre a figyelmet. A szegedi irodalomkedvelőknek az a kí- vánsága, hogy Adyt vendégül lát- hassák, a későbbiekben csak egyszer teljesült. Igaz, hogy ez nemcsak Adyn múlt.

1905 után kétízben is készült Szegedre, de egyik alkalommal sem jött el. 1909 októberében a Nyugat felolvasó körutat tervezett és Nagyvárad után másodiknak Sze-

geden akarta bemutatni a modern magyar, irodalom alkotásait. A tervezett felolvasást Aü-/ — aki Rei- nitz Bé'la társaságában jött volna Szegedre — először elhalasztotta, majd a Szeged és Vidéke október 23-i számában végleg lefújta. A hír szerint azért döntött így, mert Te- mesvárott nem volt kellő számú kö- zönsége és másutt sem remélt nagyobb érdeklődést.

Másodszor 1913-ban volt kilátás arra, hogy Ady Szegedre jön. Nagy György hódmezővásárhelyi ügyvéd, a magyar republikánus mozgalom szervezője a "Magyar Köztársa- ság" című folyóiratában közölte

"Rohanunk a forradalomba" című versét. Nem sokkal később a Köz- társasági Párt makói gyűlést korul támadt országos zajtól megretten- ve, a kormány törvényt hozatott a parlamenttel a köztársasági propa- ganda ellen. E törvény alapján a szegedi ügyészség Ady ellen emli

csak a templom van megette, hidegen s i í j u a

nes rendűi

STyarna Józsi híres juhász volt. De csak addig, amíg ke- J f zébe nem vette a görcsös nagybotot, amit úgy lelt

mentében egy hajnalon a Nyöszörgő domb kereszt- jénél. Biztosan nem a Bethlen miniszterelnök úr hagyta ott erre imádkoztában.

Nehéz beleszokni annak a kódisságba, aki legénykorában már hatszáz bürgét kapott kézhez, annak, aki harminckét esztendeig járta a szombathelyi káptalan szép határát, s büntetve soha nem volt.

Lehet, hogy a bot teszi a vén embert komorrá, a bot, mely- nek kifényesedett teteje van, és úgy érzi vele magát az ember marka, mintha régi jószágához jutott volna, ami elől pedig egész életében bujkált. De az is lehet, hogy a bevég- zett juhászságtól komor Barna Józsi, és azért emelgeti a kol- dusbotot olyan finnyás idegenséggel.

Két napja vándorol, kiment már a' káptalan földjéről, s azt eszi, ami a tarisznyában tart. Semmi holmija nincsen, az utóbbi esztendőben az ököristállóban aludt, egy évig va- lahogy eltűrték, de aztán a használhatatlan vénembert ki- tették.

Negyednapra elfogyott a tarisznya öröme, még egy napig ment, s legyöngülve lépett Pápa kövezetére. Mert úgy tudta ő is, hogy a kódisoknak legjobb valahol egy városban, ahol rengeteg ház van, boltok, templomajtók, keresztek.

Meg is próbálta a mesterséget, de mindjárt látta, hogy ez a juhászságnál is nehezebb.

Mindjárt az első házból kiküldték, hogy a szegénypénzt ők már befizették, hát ne alkalmatlankodjék. — Hm. Ugyan miféle szerzet lehet az a befizetett szegénypénz, s kinél lehet?

Ment háztól házig, szedett is estig egy tarisznyára való kenyeret. Volt abban mindenféle. Egyikbe már beleharap- dáltak, s a fogak helyét is odadták vele. Voltak hetes gyür- kék is, feketék, fehérek, sárgák, — akárcsak egy kis emberi nyomorúsággyűjteményt szedett volna össze a tarisznyába a föld minden népeiből.

/í katolikus templom mellé ült le. Fáradtan nyújtóz- f f tatta szét a bakancsos csikókat, és kicsit békessége-

sebben szemlélte a jövést-menést. Azt észre sem vette, hogy senkisem veszi tudomásul. Mintha nem is lé- tezne.

Egyszercsak egy rendőr sétál elő valahonnan. Barna Jó- zsi látja, hogy paraszt gyerek ez, tömött húsú, jóhiszemű fekete szeme van, s ahogy kiteszi lábát a kőre s lépked, éppen úgy lépkednek otthon a legények vasárnap.

Azt mondja a rendőr.

— Menjen innen, öreg, tilos a koldulás.

Nem barátságtalan, ezt mondani kötelessége, ezért fizetik.

Józsi fel is cihelödik, és most már állnak mind a ketten.

Egy fejjel magasabb a rendőrnél, így is, a tarisznyával.

Közömbösen kérdi a rendőrt.

— Mit csináljon egy vénember, aki nem köll senkinek?

Se födje, se ege.

A rendőr érdeklődve nézi.

— Honnan jött?

— A szombathelyi káptalan fődjirül, juhászuk vótam har- minckét esztendeig, meg előtte a malacoknál hét esztendeig.

Elküdtek, merthogy semmitérő vagyok, ami igaz is lenne, de ez azért nem igazság. Mert járna azért valami, ha egyéb nem, hát hóttig tartás. Kevés köllene ehhez, de azt se ad- ják. Hát így van.

A másik szigorú arcot vág, mert ez már nem jó beszéd.

Szótlanul elmegy.

S~jf)arna Józsi újra elterül a már homályos templomoldal- ( J \ ban, és megeszik egyet a cifra kenyerekből. Sokáig

majszolja, már éppen el is aludna, mikor jön megint egy rendőr. Kistermetű, sebes mozgctSú, patkányképű. Kis fe-

kete bajusza van, és mindjárt meglátja a koldust.

— Hé! Állj csak fel, nem hallod? Hozzád beszélek!

Józsi bácsi erre a hangra kinyitja szemét. Hát ez mit akar? Persze, ez is elmondja, hogy tilos a koldulás. De hi- szen ő nem koldul, akárki láthatná, ha volna itt valaki. De

előtte. Ez már nem olyan, mint az a másik. ' e aj készül.

rt?"1

Fel is kelne, hogyne, készségesen rángatja L, ti re lábait a felkeléshez, de a vénség, a hosszú gyaloglót} miatt olyan gyenge, hogy nem tud a rendőr kedvére elég gyorsan talpra- állni. No semmi, segít az. Megfogja gallérjánál, s felrántja.

— Igazolja magát! — mondja valami vicsorgó hangon, s Józsi egyszerre tudatára döbben, hogy ö már nem számít embernek. Eddig se kergette gyöngyvirággal az intéző úr, s néha egy rúgás is esett, de azért tudta ő, hogy birkák miatt hasznos ember.

— Igazoljam? Hogy igazoljam?

— Vegye elő az iratait. Különben előállítom. — A rendőr valahogy nem tegezi már, a szálas nincstelen emberben van valami félelmetes. De ettől még -jobban kiderült alaptermé- szete.

Józsi előveszi iratait, és igazolja magát.

— Ez egy uradalmi elbocsátó levél — mondja a rendőr, s kelletlenül adja vissza a papírt.

— Na, jól van, elmehet. De nyilvános tereken aludni tilos.

Különben bekísérem.

— Mér kísérne be? Hát hol aludjak? Isten háza ez, nem ártok én a légynek se. Mennék munkára. Ha tud egy helyet, elmegyek szívesen. Nagyon elcsigázott az út. — Ezt mondja Józsi, és valahogy nem említi az elmúlt életét, igazságtalan- ságát. Minek? Nem olyan ember ez itt. Indul hát, mert a rendőr Sgyre fenyegetőbben nézi. De alig halad három lé- pést, barátságosan utánaszól.

n

\ 2

(3)

tett verse miatt "osztály elleni iz- gatásért" pört indított, ády nem várta meg a dolgok lefolyását, hanem csupán a pör hírére a radiká- lis Világ c. napilap 1913. augusztus 21-i számában "Egy bűnös vers«

címmel nyílt levelet intézett Lázár György szegedi polgármesterhez, a Dugonics Társaság elnökihez, aki már többször hívta szegedi szerep- lésre. A levélben azt írja, hogy vá- gyott már Szegedre, mert öröm- mel emlékszik vissza első fellépé- sére, amikor "az irodalmi felolva- sásra legkedvesebb vidéki publiku- mának vendége« volt. Sokáig nem valósulhatott meg vágya, de most a kényszer teljesíti, mert a királyi ügyész hívatja. Nyilatkozata írói hivatástudatának egyik legpélda- mutatóbb megfogalmazása, ezért érdemes idézni:

"Furcsa az én dolgom ezekkel a politikás versekkel, melyeket sok dühvel-kedvvel írogatok néha, s melyekért mindig lehordanak esz- téta barátaim, ö k azt tartják, hogy az ilyen versekkel lefokozom ma- gam és meggyöngítem poézisomnak emberibb és súlyosabb dokumentu- mait. Nem tehetek róla, hogy érde- kel, izgat, foglalkoztat a saját ma- gyarságom és a magyarság együt- tes kínja, problémája, s o r s a . . . verssel üvöltök bele a politika ka- kofóniájóba. Az e fajta részvevést a ma politikai harcaiban legjobb erőnkkel és mindig a felszabadulni vágyók mellett olyan nobilis, de muszájadónak tartom, mint a mil- liomosok jótékonyságát...«

Cikkét ezekkel a szavakkal feje- zi be: "Mindegy, készülök a máso- dik szegedi felolvasásomra, ahol azonban már nem is én olvasok föl, hanem, hiszen jól tudom, az es*- tóüdtbíróság jegyzője Előre kérem a jegyző urat, olvassa jól föl majd a versemet, mert. ennek a nyomo- rult poétafajzatnak nincs nagyobb büntetése, mint ha a verseit rosz- szul olvassák föl". Az ügyészség azonban az eljárást megszüntette, a tárgyalás elmaradt és így nem jutott el Ady ekkor sem Szegedre.

Ady utoljára 1917. szeptember 30-án volt Szegeden, amikor a Szegedi Űjságírók Egyesülete az elhunyt író, Tömörkény tiszteleté- re matinét rendezett. Ez a látogatá- sa Tömörkény iránti megbecsülésé- nek őszinte és megkapó kifejezése.

Kettőjük kapcsolatában egy félre- értés évekkel azelőtt összekocca- nást eredményezett. Ady még kez-

dő nagyváradi újságíró korában — 1905-ös találkozásuk előtt — egy cikkben megtámadta Tömörkényt.

A szerény szegedi író válasz nél- kül hagyta a támadást. Ady " A magyar Pimodán" vallomásai közt

— valószínűleg, hogy a jogtalan megbántást is jóvátegye — szellemi rokonának vallja Tömörkényt és ezt írja róla: "Az, aki. Szegeden, sőt Szögedében ugyanazt csinálja a tanyanyelvvel s tanyagondolattal, mint a városival, és raffinálttan a legvárosibb, legraffináltabb és leg- betegebb író, ő is az én emberem és tanúm«. Igazán Tömörkény ha- lála után a Nyugat-ban írott nek- rológjában és Szegeden mondott be- szédében hajtja meg az őszinte, szívbőljövő elismerés zászlaját a

"célszerű szögény embörök", a

»kétkézi munkások" írója előtt. A Tömörkény-matiné alkalmából Ady Szegedre jövetelének jelentőségét még növeli az a tény, hogy bete- gen, fáradtan jött el. De el kellett jönnie, mert — amint a matinén elhangzott rövid emlékbeszédében mondotta — "Tömörkénnyel nekem pöröm van, nem-akart pöröm. . egy nekrológomat értették félre a született félreértők, s azt akarom ezennel megint kikiáltani: az a magyar bölcs és művész, aki Tömör- kény volt, a szívemé volt. Mindig fájni fog, hogy pompás emberi figu- rája, személye nem jutott ennyire közel hozzám, mint az író, a saját- ságos, nagy alföldi magyar poéta".

Melegen, szívbőljövő, közvetlen hangon zengenek Ady emlékező sorai, az elköltözött író iránti szere- tet'és tisztelet sugárzik minden sza- vából. A Nyugat-ban megjelent nekrológjában Tömörkény igazi je- lentőségét is ő fogalmazta meg el- sőnek: " A szegedi magyart pedig, gondolom, érzem, s mondják, senki úgy nem látta és rajzolta, mint Tö- mörkény I s t v á n . . . — majd ké- sőbb — . . . tárcaírónak alig tudok magyarban elképzelni különbet, az aprólékosságnak ilyen kivételes művészét. Néha-néha úgy felmeleg- szik, mint egy igazi nagy költő, egy lírikus és az embereket pedig mindig szereti". Értékelő sorai Tömör- kény novellaíróművészetének máig is legtalálóbb, legtömörebb megha- tározását adják.

A Tömörkény-matinén Ady az emlékbeszéd után fölolvasott né- hányat legújabb háborúellenes ver- sei közül; a bemutatott versek: "A titok arat", "Emlékezés egy nyár-

éjszakára", "Készülés tavaszi uta- zásra", »A megcsúfolt ember«. A matiné napján a Délmagyarország közölte "Álmodik a nyomor" c. ver- sét, majd az utána következő na- pokban a szegedi újságok tárcaro- vatukban megjelentették Ady fel- olvasott verseit.

Hogy Szeged irodalomkedvelő ol- vasótábora mennyire tisztelte Adyt, jól mutatják a halála után megjelent cikkek. A nemzeti gyász kon- vencionális szólamai közül is ki- csendül Ady nagyságának a felis- merése a Szegedi Napló 1919. ja- nuár 28-i számának rövid cikkéből:

"Senki keserűbb szeretettel nem gyűlölte a magyar ugart, mint ő és a magyar ugar senkinek sem haj- tott annyi virágot, mint n e k i . . . A z irdalomtörténeti halhatatlanságot senki el nem vitathatja tőle". A szegedi Nemzei Színházban január 30-én Ady-estet tartottak, amelyen Juhász Gyula mondott emlékbeszé- det. A Dugonics Társaság távirat- ban fejezte ki részvétét a költő öz- vegyének és hangsúlyozta: a Társa- ságnak "mindig büszkesége lesz, hogy több alkalommal vendégül tisztelhette Ady Endrét". Február 16-án a Társaság ünnepi műsorral adózott Ady emlékének. Persze, hogy Szeged ilyen mélyen meghaj- totta a hódolat és a méltó elisme- rés zászlaját a meghalt költő előtt, abban nagy részük lehetett a szegedi haladó szellemű polgári radi- kális íróknak. Ne felejtsük el, hogy a szegedi közéletben ekkor tevé- keny szerepet játszott a forradalmi események hatására fellelkesült Juhász Gyula és Móra Ferenc. Mó- ra egyébként egy kis füzetbe ösz- szegyűjtötte az Ady halálakor megjelent újságcikkeket.

Ha Ady szegedi kapcsolatairól beszélünk, meg kell emlékeznünk szegedi barátjával, Juhász Gyulá- val való szoros barátságáról. Erről talán egy más alkalommal szólni is szeretnénk.

Ifjú Juhász Antal

Andrássy Lajos:

— A Sowjet-Literatur októberi száma közli Hruscsov elvtárs meg-

állapítását az irodalomnak és a mű- vészetnek a nép életével való szoros kapcsolatáról. Ugyancsak a Sowjet- Literatur októberi száma Surkow beszámolóját közli a Bertolt Brecht színészegyüttes moszkvai vendég- szerepléséről.

cJjevelneL tncluli

Gaston Viens elvtárs, fogja kérem, e néhány strófa lenne válaszom:

hogyan fér össze, — s épp ha bennem e két dolog — líra s a mozgalom, Költőnek érik minden forradalmár e szent időben, hogyha vére tűz, szívében nagy jövőt melenget, s eszével ártó babonákat űz, s ha föld alá csatázza árnyát

• szolga-múltnak, rongynak, réginek, s ha csúcsát látja már a kélő

atom-vénájú gyár tetőinek.

És forradalmár mind a költő, kinek erében sűrű vér csobog, akit az Osztály vajúdott világra, akit a Tőke egyszer megrúgott.

És forradalmár mind a költő, aki e város rögein lehelt először szót anyjának nyelvén, akit kölyökből föl Szeged nevelt;

Akinek útját annyi költő mérte mártír-magával jó előre meg:

csak forradalmár az a költő, puhány, se-színű nem lehet!

Így illik össze, s válik eggyé a költő és a mozgalom,

— s ketté talán már ott se válik, hol könny koppan a hantokon...

Lakárdy Éva:

Ha virág volnék

Ha virág volnék, érted nyílanék, kis asztalodon lennék gazdag ék.

Színt és illatot lehelnék neked, örök mosollyá tenném életed.

Ha búza volnék, lennék kenyered, hogy tápláljalak, erősítselek.

Hoznék hitet és vinnék gondokat, belőlem válna derűs gondolat.

Ha tölgyfa volnék erdő sűrűjén, koporsódnak se lennék oly kemény.

Veled mennék, hogy lenn a föld alatt, ölelő karral ott is óvjalak.

— Várjon csak! — Mellélép, s mennek ketten, mintha jó barátok lennének.

A rendőr apróra kikérdezi az embert. Az bizalommal el- sorolja, s megtoldja sorsát ezzel a végső mondattal.

— Lássa, rendőr úr, hogy égtelen bitangság vöt a papok- nak engem kilökni. Hát nem az ő kutyájuk vótam?

Észre sem veszi, hogy merre járnak a nagy beszédben, de egyszerre megáll a rendőr, s Józsi is felnéz. Homályos alakú barna utcai ajtót lát s egy cipóformájú világító üveget, ve- res felirattal. RENDŐRSÉG.

Dermedten áll meg, s nézi a feliratot. Érzi már, hogy ez a rendőr becsapta. Kiforgatta, mint egy zacskót. Azt a bitang keservit! Felemeli botját, de sújtani nincs idő, mert a rend- űr elkapja öklét, megcsavarja, csak úgy ropog. Majd a háta mögé kerül, s úgy berepíti az ajtón, hogy bebukik az olajos, fekete padlóra, és a fejét is nagyon megüti. v

Szédelegve áll fel. Az asztalnál pirosarcú, kopasz és rop- pant elhízott törzsőrmester mered rá, olyan szeme van, mint a halnak.

Jegyzőkönyvet vesznek fel. Nem megy ez simán, mert ágrulszakadt vénember hallgat. Megmakacsolja magát, s a Padlóról sem emeli fel tekintetét. Talán azért, nehogy ezek beleláthassanak.

De azért felveszik a jegyzőkönyvet, ahogy az elfogó rend- űr mondja. Ám alá is kell írni, mert a jegyzőkönyv csak akkor válik fegyverré.

Józsi megrezzen a felszólításra. Most szólal meg először ebben a keserves szobában.

— Nem tudok írni.

S kezdő örömmel sejti, hogy nem lesz az ő elveszítéséből semmi. A rendőr közömbösen nyújtja a tollszárat.

— Itt van, fogja, tegyen két keresztet.

Józsi megfogja a tollat, tesz két keresztet, s már nagyon szeretne messze lenni Pápától. Valami önmagát faló humor- ral villan át agyán ez a játék: Nini, pápa meg a keresztek!

Ugyan hordhatom őket halálig. Ott az íráson.

Tisztességgel köszön.

— Hát akkor megyek. Adjon Isten!

A kisebbik rendőr nagyot nevet.

— V á r j o n csak, még nincs vége. Papgyalázó, tekergő vén- emberek számára is van még helyünk. — S mint aki igen jót mondott, megint nevet.

A törzsőrmester int, s összevonja a nevetéstől szétszaladt ábrázatát. Lehet is ezen nevetni, de mennyire. Akadnak de- rűs históriák ebben a foglalkozásban is.

Az intés arra vonatkozott, hogy vigyék. A rendőr szépen karonfogta, igazán barátságosan kísérte be a fogdába, úgy mint ahogy a róka is megelégedetten cipeli haza a vacsorát.

Menetközben a vénember semmit sem szólt, hagyta:, legyen, amit ezek akarnak. Minden egyéb jobbnak tűnt előtte, mint a vallatás.

Lefeküdt a priccsre, és nyomban elaludt.

/~3fárom napig tartották fogva, egyedül, abban a piszkos / f f ) cellában, de nagy örömére negyednap hajnalban ki-

eresztették, és kötelessége volt a kövezett udvart tisz- tára seperni, s még vízzel telehordani a konyhai lajtot min- dennap.

Jó volt ez a munka, nemcsak azért, mert volt valami szer- szám a kezében, de felnézhetett az égboltra is.

A tizedik napon felvitték az emeletre, s ott egy beretvált, nyúzottképő fiatal rendőrtiszt kijelentette, hogy ezentúl a

Hm. A kanonok úr éppen annyi idős, mint ő, Barna Jó- zsi. S lám, ő nem hasznavehetetlen, dicséri tovább az Urat.

s kutyabaja. De ö hasznavehetetlen, még kapca se, mert nincs láb, amelyiknek használhatna.

Irtózatos dühvel vágta a földre a botot, mintha valami vö- rös ábrázatba vágta volna. — Szinte várta, hogy vér frecs- csen fel arcába a porból.

A bot nagyot pattant, mit tehetett egyebet, bot volt, sem- mi egyéb, megfordult a levegőben, és visszahullott a földre.

Józsi állt az úton, állt, vére lement már, vissza a tagjaiba, lenyúlt CL botért, és felvette szomorúan.

Nem is tudom, mi a ménkűnek hajigálom ezt a fadarabot mikor engem hajigálnak, gondolta homályosan, és megzava- rodva pislogott a jegenyék felé, melyek őrtállóan vonultak a messzeségbe.

/Megyek, döntötte el, és belenézett a szelíden lankás 7 / t . tájba, arra megyek, át a földeken, messze.

Meg is indult, lassan, tempósan. Átment a gyepen, szántáson, egy pillanatig feltűnt a domb tetején, ekkor lát- szott, hogy milyen rongy, sovány, semmi emberféle áll ott a hatalmas égboltozat kárpitja közepén. Aztán eltűnt.

Egy rétisas körözött fent a magasban.

Vereb Ilona:

}taüijúdal.

nevét számontartják. Őrizkedjék a betöréstől, gyilkosságtól.

Közben, ahogy darálta a figyelmeztetést, sokszor kinézett a térre, mintha semmi köze nem lenne ehhez a hivatalhoz- Jobban szerette a lányokat, mint Józsit, ez látszott rajta.

— Elmehet — intett, s Józsi elment. Botját meglelte a raktárosnál, s megelégedetten vette kézbe.

Kiment az utcára, senkisem állította meg a kapuban.

Most mi lesz, te fennvaló magasságos?

Sokáig tanakodott, feje tisztára olyan lett, mint a szita.

Semmi se maradt benne, akármi mentő gondolatba kezdett.

Alit a járdaszélen süketen és vakon, s egyre azt mondogatta magában.

— Az Üristenit, most merre?

Taszigálták, mert piacnap volt. s a népek hordták, vitték elfele az ennivalót. Útban volt. Újabb lökésre meg egy ki- adós káromkodásra mozgásba lendült, s kiment a városból.

fjgyszercsdk váratlanul megállt, és lenézett a botra.

f j Alaposan szemügyre vette, mintha most látná először e nap alatt.

Forgatta, játékosan vonalakat húzott a porba. Majd maga elé tartotta, s komolyan megvizsgálta.

— Hm. Nincs ezen repedés egy szál se.

Mintha azt várta volna, hogy a bot rossz, hitvány, nem neki való, s akár mindjárt a földhöz is vághatja ezt a sem- mirevalót, s aztán vígan visszaballag a Nyöszörgő lankáira.

A birkákhoz.

De akkor meg a kanonok úr vörös képe mosolygott elő valahonnan. Megmarkolta a botot, és nagyon suhintott vele a forró, táncoló levegőbe.

Valahol Izlandban talán:

mély csendek sima nagy taván hattyúk élnek,

hófehérek.

Jönnek titokkal telt napok:

hattyúk szívéből bús dalok kélnek és szállnak...

A tájra hosszan rázokog

« csendes ének.

Időkbe-látó pásztorok tükrös szemének

könnye csendesen le-lehull...

Tudják: a hang halálba fúl.

Mikor a hattyú halni készül, dalából sok-sok sejtelem jut nékik furcsa osztályrészül.

Tán már bennem is hattyú él, ki dalba kezd, mert halni kél...

De míg a tájra rázokog, nincsenek izlandi pásztorok, hogy mindent mélyen érte-

nének . . . Magányos költő...

Csodája nincs az énekének.

iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMniiitnoiiiiiiiu