IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALMI LAP

H

3 5 0 . 3 0 5 ^ k o t o r n i

KönfJla?/

B ü r fá i i v "

V j

v 3

a/47 A TARTALOMBÓL: ^{2 FT}

Emlékezés Alekszej Tolsztojra

-Í3-

Szocialista örökségünk

Könyvek X n \ é r f . 2. m.

( S i m ú n l i t v á n :

IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALMI LAP

Amíg a mesgyéket egybeszántják

lLlost kellene az író a f a l u r a ! . , , Most, amikor fortyog, rotyog minden az idő nagy usijeoen.

Olyan tanúk kellenének, akiknek tolla nem a felszín érdekességeire jár, hanem a valóság fáradhatat- lan és örök r u g ó i r a . . . Mert tör- ténelem készül a süppedt tanya- házakban, meleg családi otthonok- ban, falusi hivatalokban: a leg- újabb és legszebb kor története.

Két lábon tanulunk járni... A szocializmus foglal hazát pihenő vetéseken, álmodó földeken és éb- redező paraszti koponyákban. Ol- dódik a kicsinyes "enyém*-hez való görcsös ragaszkodás; társakat nyer a magában vergődő és a ma- ga gondjaiban tehetetlen egyes em- ber . . .

A föld népének ez a küzdelmes, magával vívott f o r r a d a l m a egy-két- három év múlva már csak emlék lesz. Tűzre h á n y j á k az egykor fél- tett és őrzött, de közös akarattal

kivetett mezsgyekarókat, határokat eresztenek egyoe, és elbontják az e m b e r t embertől elválasztó magas kerítéseket is. Lesz-e m a j d akkor, aki a szenzációs újságcímek mö- götti életet megénekelje? Lesz- nek-e írástudó tanúk, akik hiteles élmények alapján szólhatnak arról, hogy maga-magával miként vívott a falusi kisbirtokos, amíg a nagy közös tenyérbe tette holdjait, ko-

Vttf~i lüuáí, pé<

é* •-•visz életsorsát?

A történelemnek nehéz u t á n a - járni. Amikor pedig ilyen sietős, tempós maga a történelem is, n.em- igen van ideje az írónak, alkotó- nak, hogy akárcsak a közelmúlt- ban kutatkozzék.

A pegazusnak együtt kell nyar- galnia az idővel!

Az íróasztal mellett gubbasztó városi embernek, az ügyes ríme- ken bodunsztolva kotló költőnek és a presszófüstben révedező no- vellistának sejtelme sincs m a a r - ról, ami a sokszor, hej, d e sokszor idézett, de csak messziről vagy mások elbeszéléséből -szagolt*

életben zajlik a falun. Bizonyara ezért desztillálnak még m a is né- mely irodalmárok agyuk kis bog- rácsából kerek, de hamis életképe- ket, bűbájos vagy sárban csúszó novellákat és mondvacsinált "lelki k o m p l e x u m o k a t * . . .

Milyen más lenne sarat-havat dagasztani kilométereken át, fá-

radhatatlan munkásagitátorokkal, már felvilágosult parasztokkal egy-

egy ú j a b b csizmás ember helye- sebb meggyőződéséért; és látni, hogy a tegnap még makacs pa- rasztok miként tépik el saját ke- zükkel egyenként vagy egyetlen

merész markolással a múlthoz, a magántulajdonhoz kötő eresztéke-

ket. Látni kellene a vért is, amely kiserken a tépés nyomán — és a bizodalmat is, amely ennek a ) riss sebnek a legbiztosabb és leggyor- sabban ható medicinája!

Ez az igazi nagy regény, vers, d r á m a . . .

Vér hullott és verejték, életek koptak el ezekért a holdakért.

Nemzetközi temetője is van a m a - gyar földnek. Évtizedek és évszá- zadok teltek el úgy, hogy a gyü- mölcsnek csak a rosszát, a jószág- n a k csak a betegjét ette az elnyo- morodott paraszt, gondolván, hogy akkor m a j d megkapaszkodhat egy tenyérnyi parcellában. Életlehető- ség és életcél volt a föld, s ha va- laki belevághatta a kapát saját két holdiába. akkor azt a néhány ba- rázdát fogta szájjal és körömmel, védte ásóval és vasvillával.

És most: ugyanez a paraszt gon- dolkozni kezd, rosszul alszik, m e r t úgy futkosnak az agyában a gon- dolatok, mint a motolla. Napokig, hetekig töpreng. S lassan a segítő baráti szó rendet tesz kuszált ész- járásában, eligazítja a nagy sors- fordulón.

Sohc szebb téma. soha nagysze- rűbb írói feladat! Üzen az ösvé-

nyén elkísérni a parasztot, végig, a közős munka és boldogulás őrö- méig . . .

Q D

A z elmúlt hetekben Csongrád megye keleti csücskében, Csa- nádpalotán időztem néhány napot.

Recsegő telefonkábeleken, gyors- vonaton, rotációs papíron és száj- ról szájra szaladt a hír: "Egyetlen n a p alatt hatszáz ember szövetke- zett! . . .* Vezető emberek ugrottak autóba, újságírók csomagoltak, és egy-két óra m ú l v a megszállták a falut mindenfelől, hogy meggyő- ződjenek, igaz-e a nagy szenzáció, vagy félreértés, vaklárma, s h a igaz, n e m volt-e valami helyi túl- kapás, erőszak, valami tiltott és káros machináció ebben a robbanó sikerben.

A könnyen lelkesedók tapsoltak:

"Lám, mi megmondtuk, hogy a pa- rasztság egy-kettőre megérti az idők szavát, a kor követelését!* — az ellenség m e g hamisan sugdoló- zott: - B e h a j t o t t á k őket, mint a barmokat, s mindenütt úgy lesz, h a nem vigyáztok, derék magya- rok!*

A csanádpalotai "derék magya- rok* azonban mit sem törődtek ez- zel. Komótosan szívták a pipát m<v. a cigarettát n L.aác§J)áaa előtt kán, és senki sem tépte közülük a haját, senki sem siránkozott vagy átkozódott. Tekintélyes nyugalom.

. . . Józan e s z m e c s e r e . . . Hangos k o c c i n t á s o k . . .

— Te is aláírtad, sógor?

— Mi mást kellett volna ten- n e m ?

— Aztán melyikbe?

— A Diós Istvánéba, ott a föl- dem, t a n y á m . . .

— Én meg a Leninékhez. Oda ment az egész r o k o n s á g . . .

Másik embergyűrű:

— Holnap m á r meglesz az iro- dánk, emberek!

— Ott a népfrontnál?

— Ott, o t t . ..

— Hanem jó lenne kinézni a ta- nyákat, istállókat; összeadni a sül- dőket, marhákat, lovakat, s h a a kis pacsirta megszólal, rögvest m u n k á h o z l á t n i ! . . .

— Ügy, úgy. Ha rászántuk m a - gunkat, a k k o r aztán csináljuk is!

Az istenfáját, hát mi történik itt?

Gyorsan beszaladtam a tanács- házára. Egyetlen embert sem le- hetett elcsípni két-három szóra, mindenki szaladt, belépési nyilat- kozatokkal, jegyzőkönyvekkel, kü- lönféle tervekkel és térképekkel.

Végül az elnök szobájában sike- rült tájékozódnom.

— Igaz, hogy hatszáz ember? . . .

— Az tegnap v o l t ! . . . Már n e m hatszáz, hanem az egész f a l u . . . Több, m i n t ezer család és több.

mint tízezer h o l d . . . És délután ta- nácsülés lesz, ünnepi tanácsülés . .

De hiszen ez nagyon nagyszerű!

A magántulajdon, a föld rabjai, a konzervál v parasztok, a görcsös- makacs lelkek, hideg koponyák és így tovább most ilyen egyszerre és ilyen hirtelenséggel kirúgdosták a mezsgyekarókat? Az agyonszab- dalt két-három-öt-tíz holdakat egybe fogják szántani, és nem nyö- szörögnek, n e m jajveszékelnek,

nem s a j n á l j á k és n e m s a j n á l t a t j á k magukat, de máris azt fontolgat- ják higgadt gazdaeszükkel, hogy mo6t aztán miként tovább ezeröt- száz vagy kétezer holdon.

Mit megért volna ez a földin- dulás, ez a csanádpalotai forra- dalom egy ambiciózus írónak!? (S hej, tálén még az eklézsiának is megérhetett volna egy szagosmi- sét! Milyen szívhezszólóan lehe- tett volna prédikálni az emberi összefogásról, egyetértésről, közös akaratról!)

1 / ét n a p a l a t t . . . Egy egész falu megért, egy egész falu meg- okosodott. Ennek a titka valahol a lelkekben lehet. Sokat gondolkoz- tam ezen m a g a m is, m e r t úgy tu- dom, hogy egy gondos gazdának a r r a is kell két nap, hogy megfor- gassa: eladja-e a lovat vagy in- k á b b a bikaborjút? Annyit aztán néhány n a p alatt is sikerült ki- nyomozni, hogy ez túlzás volt. A szenzációs hír ott sántított, hogy innen-onnan m á r jó tíz esztendeje

is van ennek a készülődésnek, er- jedésnek. Tiltakozva és barátkoz- va, nekivágva és visszafordulva azóta kerülgetik a témát a falusi emberek... azóta érik ez a gyü- mölcs, csak éppen nem mindig egyformán érte a bizalom és a türelmes felvilágosító szó melege.

Olyan is volt, hogy méreggel ön- tözték a fáját, s olyan is, hogy tö- vestől ki akarták vetni. De az utol- só három évben megért, nekipiro- sodott a szándék...

L á t t a m én, hogy n e m lakodalom volt ez, hiszen annyi vergődéssel és gonddal járt, d e n e m is teme- tés. A jobb élet állítását nemhogy elhantolták volna; éppen a k k o r ül- tették izmaikba és k o p o n y á j u k b a a csanádpalotalak.

Bizony, hogy íróinknak el kelle m<:it\'tí!f cső* ftíjtii hasak- ba, otthon-, er. kocs/vAi kom ázások- ra, hogy lássanak valamit, hogy magukra szedjenek valamicskét ebből a páratlanul izgalmas és vonzó dologból, amit ünnepélyesen és közönségesen is egyformán hiú- n a k : V a l ó s á g . . .

0

1 9 6 0 . február

; X e f e x <

W

HóáeiatcL

I V em akarok én senkit kioktat- ni, éppen csak a lelkesedés beszél belőlem, amit szeretnék fel- kelteni, felébreszteni az írástudók- ban. S ha most a krónikás szere- pére vállalkoztam, azt is azért tet- tem, hogy megpróbáljam felizgat- ni az irodalmárok agysejtjeit. Mert hiszen azt is ábrázolni kellene, hogy miként lesz közösségi ember abból a parasztból, aki egy hét- tel ezelőtt még csak a saját pad-'*' lását, saját vetését, saját lovát mustrálgatta. Hiszen a dolog nem a belépési nyilatkozat aláírásával fejeződik be — ott éppen csakhogy elkezdődik. Megismertem egy em- bert a faluban, nevezetesen Diós Istvánt, aki el a k a r t szökni a vá- rosból, otthagyva földet és tanyát.

Egy hagymakaparóval kezdte az életet; felnőtt koráig egy zsák volt a széke és az asztala, s egy priccs a fekhelye. A lélek mérnöke meg

tudná írni, hogy miért fordult visz- sza; meg tudná írni, hogy miért hívták azután elnöknek három szö- vetkezetbe is, és miért jár azóta mindennap ünneplősen a messzi tanyából a faluba. Ennek a ru- gója nagyon mélyen van az em- berben. De jó kézben egy olva- sott kisregény vagy sikeres dráma motorja lehet.

Vagy mást mondok: az emberek ' vállalták az ú j életformát, aláír- ták. De ez nincsen kész ezzel. Van közöttük, aki azt f u n d á l j a , mit őrizhetne m e g a bent még feleselő egyéni gazdából. S mikor leltár- ra kerül a sor, kiderül, hogy a kocsi csak "kölcsön jószág*, a só- goré, aki vasutas Kiskunhalason, s m á r el is jött é r t e ; az üsző "csak nevelésre van itt*, amúgy a Ke- rekes Illésé, aki gyári m u n k á s és f ö l d j e nincs, ami t e r e m n e neki t a - k a r m á n y t . . . Szóval ilyenek is vannak, m e r t nem ezer pártfőisko- lát végzett és szocialista közösség- ben élő ember szövetkezett, hanem ezer egyéni gazda, köztük bátrak és céltudatosak is, csöndes, dolgos tömeg is és jónéhány régi módon okoskodó. Hogy akkor miért m e n t be? Mert vitte a falu. Meri mikor m á r az 6 mezsgyéjén is megindult

a fiöld, s a szomszédaival kellett vitatkoznia, n e m volt m i t vissza- szólni az okos érvekre. Kétszer- kettőt ő se számolhat ötnek, m e r t kinevetik és kinézik. S b á r úgy m a r a d n a , a végén ő siet, nehogy utolsó legyen. Mert az elsőnek és az utolsónak a legnehezebb. Az el- sőt m a j d csak mindenki visszafele húzza, az utolsót meg m a j d csak mindenki megméregeti: *No, te hí- res, csak ide jöttél? Pedig de nagy mellényed volt, hogy te aztán so- se!* És ebben nincs megállás — mindenki odakényszerül. Nem ren- delet, n e m félelem és a lélek gyil- kolása h a j t j a oda, hanem a min- dennél erősebb és egyetlen kény- szer: az idő, a korszellem, a józan megfontolás és a társtalanság. Olt, ahol mindenki társ, az egyedüllét- nél nincs kínosabb.

Ugye, milyen magával ragadó, milyen vonzó ennek a földindulás- nak a lélektana is?

s

A csanádpalotalak között forgo- lódva a z átalakulásnak ezekben az izgalmas n a p j a i b a n is éreztem és tapasztaltam a tekintélyes paraszti nyugodtságot és megfontoltságot.

Senki olyannal nem találkoztam, akit elhagyott volna az életkedv.

Olyanformán okoskodnak itt az emberek, hogy o t t m a r a d a föld, a sok derék, szorgalmas földművelő, áz a d ó n e m lesz nagyobb, az ál- lami támogatás ellenben sokat se- gít: ki másnak t e r e m n e az ugar, a kis és nagy purgej? Ök osztoznak ezen — s kevesebbet és drágábban nem teremhet a föld; lehetetlen, hogy több m u n k a kellene a gépek mellett a megdolgozására. És azt is tudják, hogy nem lesz ebből hol- naputánra paradicsom; az almafa nem terem aranyalmát, s az állam sem aggat rá. Dolgozni kell, szí- vósan és okosan!

Pitvaroson a falu hivatalos em- berei összeültek, és felvettek egy h a t a l m a s kívánság-listát. A v<*sér- 16 elvük az lehetett: szövetkeztünk, teljesítettük a szocializmus épfté-

(DR. SOMOQYI KÁROLYNf FELV.I

=x=

sének követelését, hanem most a z - tán a megyei tanács is, meg a m i - nisztérium is, meg a Nemzeti Bank is nyissa ki a nagy bukszát! T r a k - torokat, gépeket s m i n d e n t ide!

Mintha csak a pitvarosiak az ál- lamnak tettek volna valami nagy- nagy s z í v e s s é g e t . . .

Nos, Csanádpalotán jobban meg- gondolták ezt. Az induláshoz kell az állami segítség. Pénz is, gép is, építőanyag is. De az emberek azt is tudják, s nem is tagadják, hogy sohasem volt még ilyen gazdag a falu, sok mindenre f u t j a tehát sa- ját erőből. S maguk is kinyitják a ládafiát. És nagy-nagy bizalommal

vannak, mert látják, hogy a párt és a kormány nem akkor fogott a mozgalom általános elterjesztésé-

hez, amikor az egyéni gazdaságtól anyagi nehézségek miatt menekül- ni kellene. Jómódú, megerősödött

parasztságot hív. Ilyenkor ki ne bíznék a munkásállam által muta- tott jövőben?

Ez az állam hagyta, hogy a falu- siak nyugodtan dolgozzanak, épít- kezzenek, vásároljanak é s gyűjtse- nek. Ez az állam ezután sem a k a r - hat nekik rosszat.

U o z z á t a r t o z i k a valósághoz, hogy volt ebben a módos faluban olyan ember is, aki este n e m gyúj- tott villanyt, nehogy észrevegyék, hogy otthon v a n ; a kutyát elcsap- ta az udvaron, hogy az esetleges kopogtatásra, zörgetésre acsargás legyen a válasz. S mit tesz a sors, n é h á n y n a p múlva ő volt a leg- sienvedélyesebb vitatkozó az ala- kuló közgyűlésen. Egy másik gaz- da a k k o r csapott a homlokára, amikor aláírta a belépési nyilatko- zatot: " L á t j á k , milyen makacs, m a f l a paraszt vagyok én! Itt volt a karácsony meg az újév, s csak tépelődtem, m a r t a m , emésztettem magamat. Már zúgott a fejem, m á r sehol sem találtam a helyemet. Es itt van, ni: most m a g a m jöttein ide. Kellett nekem ezeket a szép ünnepeket elrontani!?*

sík m e g a z eszme és a m e g ú j u l ó e m b e r iránti tiszteletre.

Életemben e k k o r s a j n á l t a m elő- ször. hogy költői invenció és hi- vatottság h í j á n élek, m e r t e n n e k méltó kifejezéséhez költői eszkö- zök kellenének. Azt m o n d t a az egyik felszólaló a K e l e m e n Lászlóról, Csanádpalota szülöttéről elnevezett szövetkezet első közgyű- lésén: "Nincs és nem is lehet el- esett, magára maradt ember a szövetkezetben! A harminc éves értse meg a hetven évest, a het- ven éves meg hallgasson a fiata- labbakra, és bízza rájuk a modern gazdálkodás menetét!**

Ez az életszemlélet a városból, a gyárból, a munkás-közösségekből ért idáig. Lehet, hogy egy lakatos szavai visszhangzottak a felszólaló- ban. De n e m ez a fontos, h a n e m a meggyőződés, a m e l y átforrósította a szavakat, s oly nagyszerű p á - toszt kölcsönzött ezeknek az egy- szerű m o n d a t o k n a k . És még egy:

az, hogy ezek a szén emberi esz- mények úgy formálják ma már a falusi közvéleményt, mint a ko- vács az izzó patkót... Hát még ha az írásművészek is ütnének a maguk emberformáló "kalapácsá- val** egyet-egyet a fehéren izzó vasra!.. .

C okat gondolkoztam azon, hogy

^ mi teszi ezt a mozgalmat olyan nagymértékben vonzóvá és széppé. Az eszme, amelynek szel- lemében fogan? Az is. Vagy az.

hogy itt maga az ember alakul át, magántulajdonos énjét lebirkózva?

Az is. Hogy nem csinadrattás dísz- felvonulás? Hogy nem fekete ve- csernye? Minden... ezer és ezer nagy dolog és ugyanannyi apróság.

De leginkább talán mégis az, hogy az elhatározások józan meggondo- lásból és ezen nyugvó szigorú ön- kéntességből fakadnak.

Egyik ú j o n n a n szerzett falusi is- m e r ő s ö m azt kérdezte tőlem:

" M o n d j a , m i é r t n e m hozzák ezt a szövetkezetet rendeletbe? Sokkal egyszerűbb lenne! Megkímélnének e n g e m a vergődéstől!" P r ó b á l t a m megmagyarázni, hogy ez elv. Ez az á l l a m csak tőkéseket és n a g y - birtokosokat kényszerített. Elfogad- ta ezt az okoskodást, de m é g v á r t valamit. És még azért — m o n d t a m

—, m e r t r e n d e l e t r e csak a f ö l d j é t m e g a s z e r s z á m j á t hozná a közös- be, így m e g az eszét és a sz vét is hozza. Ebben aztán m e g is nyugo- dott.

A z írókkal kezdtem — azokkal

ÜJ

is végzem. Nemcsak azért, m e r t ebben a l a p b a n így stílszerű, d e f o n t o s a b b meggyőződésből is.

Az írónak a t é m a a kenyere, s a fiatalok különösen sokat panasz- k o d n a k i l y e n f o r m á n : " Í r n é k én mai dolgokról is, d e m i r ő l ? " A gyárat most n e m is említem, csak a f a l u t : bokrokban terem az író-

nak való kitűnő anyag! Igaz, nem jön olyan könnyen, mint a kávé- házi történet vagy mint a gyerek- kori reminiszcenciák, mert egy-két műkedvelő kirándulás nem adja tollba a nagy regény, dráma és versciklus nyersanyagát. De ha meghitt barátságok, ismeretségek szövődnek a falusi élet új hősei és az író között, akkor felszakadnak a zsilipek, akkor kinyílnak a fej és a szív kis ablakai is. E két he- lyen pedig nagy dolgok fészkelnek és erjednek, amíg a mezsgyéket egybeszántják az emberek ...

Ezért kellene most az író a f a - l u r a ! Most, a m i k o r fortyog, rotyog minden az idő nagy üstjében.

Olyan t a n ú k kellenének, a k i k n e k tolla n e m a felszín érdekességeire, h a n e m a valóság f á r a d h a t a t l a n és örök rugóira j á r . . .

Egyébként a h á n y ember, annyi történet, s m i n d n y o m d a f e s t é k e t követel.

Sok m i n d e n megigézett, csodál- kozásra és lexkeseaesre bírt, még- is — gyermekkori falusi emiékeim m i a t t — az hatott meg legjobban, hogy a szerveződő új közössegek napok platt csodát műveltek az emberek lelkében és gondolkodá- sában. En úgy i s m e r t e m m e g a parasztokat, különösen a földes pa- rasztokat, m i n t a k i k kis m a g á n t u - l a j d o n u k k a l elbástyázták m a g u k a t a világtól, m á s sorsoktól, m á s éle- tektől, s m i n d e n e r e j ü k e t a birto- kos mivolt m e g t a r t á s á r a s lehető- ség szerinti g y a r a p í t á s á r a koncent- rálták. Ami a portán k í v ü l tör- tént, az v á l t h a t o t t ki belőlük örö- met, irigységet vagy hűvös részvé- tet, de aktivitást és anyagi segítő- készséget a legritkábban. Az el- m ú l t tizenöt év közéleti iskolájá- ban sokat változott ez a régi kép, d e a magántulajdonosság az egyik legszebb emberi tulajdonságnak, a szociális érzésnek és a közösségi magatartásnak hegyként állta út- ját. Megvolt ez az e m b e r e k b e n , csak fedő alá szorult, s most egy- szerre szabadult fel, egyszerre ka- pott s z e r e p e t Bizonyos, hogy ezért fogadták a n n y i r a ü g y ü k k é a szö- vetkezett parasztok az öregek, be- tegek és a fizikailag gyengébbek sorsát. Bizonyára ezért vitatkoztak az alakuló közgyűléseken szociális kérdések fölött kétszer a n n y i ide- ig, mint — m o n d j u k — a m u n k a - egységek kötelező m é r t é k é n e k té- m á j á r ó l . S bár tudom, hogy a n e m - zetgazdaság s z e m p o n t j á b ó l a k o r - szerű nagyüzem a fontos, a m a - gasabb t e r m é s h o z a m és a jobb me- zőgazdasági áru. én ezt az e m b e r i változást legalább a n n y i r a becsü- löm, mint a v á r h a t ó 18—20 m á z s á s búzatermést v a e y a 300 mázsás re- kord c u k o r r é r a - h o z a m o t . Mert az egyik csodálkozásra késztet, a m á -

J Á N O S K A T I V A D A R : C S E N D É L E T

SEMMI s e m úgy történt, ahogyan tör- ténni Szokott.

De n e m á m !

ÜGY ADÓDOTT, az őszi szántás-vetések idején m a g a m is részt v e t t e m a tsz-agitá- ciooan.

Megbízatásom egy Szeged környéki köz- ségbe szólt, ahol m á r eddig két tsz m ű k ö - dött, s n e m is rossz eredményekkel.

A község vezetői még a n y á r végén úgy vélték, hogy a tél beállta előtt termelőszö- vetkezeti község lesz f a l u j u k b ó l . Nahát, ez olyan dolog, a m i h e z segítség kell. Ilyen segítség lettem m a g a m is.

Több családot — a h a t á r b a n meghúzódó fehér kis t a n y á k a t — l á t o g a t t a m nap, mint -'nap szorgalmasan, hol sárban, hol fagyban,

< hcl meg a k k o r a ködben, hogy ú t i t á r s a m orrahegyét is alig-alig láttam.

H á t így b a k t a t t u n k vagy egy hétig J á n o s b á t y á m h o z is, ki idő m ú l t á v a l J a n i bácsi- vá avanzsált nagy-nagy b a r á t s á g u n k kö- zepette. Viaszosvászonnal borított k o n y h a - ebédidőnk emlékeinek lett hűséges hordozója, mivelhogy éppen délidő volt, vaiananyszor hozzájuk v e t ő d t ü n k misszi- ónk során. Itt sz+án előszedtük p a p í r b a csomagolt elemózsiánkat, s így falatozga- tás közben h á n y t u k - v e t e ' t ü k m e g a jö- vendő nagy-nagy kérdéseit.

Szó, a m i szó, k e m é n y f e j ű k u n J a n i b á - csi. N e m sokat szólt, n a g y o k a t bólintott, h ü m m ö g ö t t is hozzá, s aztán, m i k o r m á r úgy láttuk, m i n d e n r e n d b e n lenne, s elő- h u z a k o d t u k a belépési nyilatkozatot is.

hogy:

— Kitöltsük, J a n i b á c s i . . . ?

— Nem! N e m köll! N é m é g . . . !

— De h i s z e n . . . — p r ó b á l t u n k replikáz- ni mégis.

— M a j d g y ü n n e k m é g m a g u k , n e m köll azt e l s i e t n i . . .

Aztán k e z d h e t ü n k m i n d e n t elölről Pedig t u d j a a csoda, m i n d e n b e n egyetértettünk mi m á r régen. Csak a g y ú j t ó ügyében vete- k e d t ü n k .

Még az első napon törtémt:

— S z í v j u n k e g y f o r m á t — m o n d t a m , s kí- n á l t a m cigarettával.

— A-jjó lessz — bólintott, s p a t t i n t o t t a m is a gyújtót. Aztán elbeszélgettünk erről, arról.

H a n e m J a n i bácsinak igen m e g n y e r h e t t e tetszését a gyújtó, m e r t m á s n a p egy ilyen egyformát-szívásikor azt m o n d t a :

— Hajia-e, n e m aggya el azt a g y ú j t ó t ?

— N e m én! M á r hogy a d n á m . . . — sza- j k ó t jrí Koiőiptn a vél asz szinte gondolko- d á s nélkül, legalábbis m i n t h a az egyik szememet k é r t e volna. (De mért is a d n á m ? ) Félrecsapja e r r e a f e j é t J a n i bácsi, m i n t k a k a s tyúknézőben, m u s t r á l j a , m u s t r á l j a a g y ú j t ó t , s csak megszólal megint:

— Aztán . . . n e m is a j á n d é k o z z a . . . ?

— N e m ! N e m én . .

— Ténvleg n e m a j á n d é k o z z a ? . . Lúdbőrös lett e r r e a h á t a m .

— Tényleg n e m ! — m o n d o m igen tö- m ö r e n . Hogyisne, m i é r t is a j á n d é k o z n á m el éppen a g y ú j t ó t ? De alig .mondtam ki ezt a határozott szót — ördög b ú j t belém vagv m i — én c s a p t a m félre a f e j e m ra- vaszul, s j o b b szemem s a r k á b ó l kacsin- t o t t a m rá J a n i bácsira, s egyet szippantva m o n d t a m :

— H a n e m , . . . ha belépett, . . . ha . . . alá- í r i a itt, ezt a laoot, ni, Jarii bácsi — s f e l v i t t e m egy kicsit a hangom, hogy m i n - den s i ó n a k jelemébe legven —, hát idefi- g y e ü e n , J a n i b á t v á m , a k k o r . . . m a g á é a gyúító! Meglepődött az öreg, d e csak ki- vágta a szót:

— N e m a ! Azt n e m ! — d e olyan hir-

telen lökte ki, 6 olyan határozottan, hogy úgy láttam, ebbeli véleménye sziklaszilárd, megingathatatlan. N e m is erőltettem to- v á b b a dolgot, beszélgettünk másról. Csak később, hogy n é m i k é p p engeszteljem, meg közelebb férkőzzek hozzá, k í n á l t a m fid n ^ ki, hogy hozol:, h a k í v á n j a , a váios|lfc ugyanilyet, v a d o n a t ú j a t , hisz az e n y é m eléggé elhasznált jószág is m á r —, íme lám, é p p hogy csak g y ú j t H a n e m t u d j a a csuda, csak az e n y é m tetszett neki. G o n - dolta, ha n e k e m jó volt eddig, ez csak jó lehet. Az ú j r ó l m e g ki t u d j a , milyen!

Dehát én az e n y é m e t csak n e m a d t a m . TÉNY, AMI TÉNY, öt n a p i g szilárdan állta a sarat. Mi m a g y a r á z t u k a közös szá- mos előnyét rendületlenül, elő-előhúzva a díszes belépésit, ő meg csak h a j t o g a t t a hosszú hallgatások után, h u n c u t baasaj- gással az o r r a a l a t t :

— N e m ! N e még, n e még! N e m köll azt e l s i e t n i . . .

Közben fokozódó b a r á t s á g u n k e r e d m é - nyeként e l v e r m e l t ü k a cukorrépát, m e g r a - gasztottuk a gumit, összeraktuk a k e r é k - p á r t is, szétszedtük a rádiót — valahogy össze is r a k t u k , é s szólt is úgy, m i n t előt- te —, segítettünk meszet oltani — e r e d - m é n y azonban semmi.

H a n e m aztán, úgy látszik, mégis csak megbarátkozott v e l ü n k nagyon, m e g is tetszhettünk neki, m e r t egyik n a p azt a sokatígérő kijelentést tette igen határozot- t a n : no, jól van hát, h a valakinek, úgy csak n e k ü n k í r j a alá azt a belépésit, s e r r e szavát is a d j a , ha éppen a k a r j u k . Csak h á t :

— M a j d , na, m a j d . N e m köll azt elsi- etni . . .

Mi aztán belecsimpaszkodtunk ebbe a le- hetőségbe, m i n t puli a m a r a s z t a l a n d ó ven- dég l á b i k r á j á b a , s n e m is e n g e d t ü k el végig, h a j t o g a t v a egyre, hogy m á r pedig mi csak h o l n a p j ö v ü n k utoljára, lévén m e g b í z a t á s u n k n a k vége, a szomszédok is megelőzik sorban, m e g hogy egyéb m á s foglalkozást is k i t a n u l t u n k mi m á r sokkal korábban, s biz ezt s e m lehet egészen el- hanyagolni. Vagyis, hogy éppen itt volna

?z ideje, ha m á r alá a k a r j a írni azt a belépésit, s z a v á t t a r t ó m ó d o n n e k ü n k , a k k o r h á t itt van ni, í r j a alá. De m o s t ! . . .

Csudálatos dolog, d e e b b e n aztán m e g is állapodtunk.

Hát n e m é p p e n a b b a n , hogy most. m e r t elébb még tisztázandó egy-két dolog a vá- rosban az öregeknél, de j ö j j ü n k el h o l n a p e k k o r m e g ekkor, s a k k o r a l á í r j a .

No, e r r e m á r mit Is m o n d h a t t u n k egye- bet, búcsúzkodni kezdtünk, a h o ' n a p i vi- szontlátásig. S hogy erősen m e g r á z t a m a mi e m b e r ü n k kezét, m e g f o g j a a karom, f é l r e h ú z kicsit, h a m i s a n kacsint, s azt m o n d j a :

— H á t a k k o r hogy is? Én állom a sza- v a m . . . h a n e m — s itt m é g egyet hunyo- rít jelentőségteljesen a s z e m e m közé — a gyújtó, az az e n y i m ! . . .

Elsápadtam-e. n e m - e ? — nyeltem egvet, az bizonyos. E r r e a f o r d u l a t r a m á r iga- zán n e m s z á m í t o t t a m ennyi n a p u t á n ! De azért erőt v e t t e m magamon, s m i n t h a n e m is az e n y é m r ő l lenne szó:

Hát, ez ésak természetes! (A rossz nya- valyát!) Ha m a g a állja, állom én is. (Igaz,

hogy n e m volt szó ennyi meditációról!) A l á í r j a : m a g á é a g y ú j t ó ! . . .

Hej, azért nehezen t é r t e m én m a g a m h o z a meglepetéstől, m é g órák m ú l v a is! Igen melegem lett. S nehezen is t u d t a m elkép- zelni m a g a m a megszokott, vacak, p százszor szidalmazott s a mégis' m i n d e n más g y ú j t ó n á l százszor elóbbvaló szerel- metes g y ú j t ó m nélkül. Hogyan is? De hát, ugye, s z a v a m a t a d t a m — s z a v a m a t ad- t a m ! M á r most ez mindegy. Lesz, ahogy lesz, m a j d csak k i h e v e r e m .

De csak n e m hagyott békén a gyújtó, a k á r hogy csitítgattam m a g a m .

— G y ú j t ó nélkül vacak az e m b e r ! G y ú j - tó nélkül az e m b e r : fél e m b e r ! — m á r k ü - lönösképp, ha dohányos ember, é n meg éppen hogy az vagyok! De n a g y o n ! . . . " — Forgott b e n n e m m i n d e g y r e a gondolat.

Reggel m é g a kísértés is utolért: — M e n j e k ? N e m e n j e k ?

Mi lenne, h a m o n d j u k : lekésném a vo- natot? Ha beteg l e n n é k ? — vagy m i t tu- d o m é n . . .

Aztán csak m e n t e m . — " A cél nemes, igen n e m e s ; n e m lehet azzal kukoricázni!

Miféle nyavalygás ez? Azt a l e b o r u i t . . . ! "

így hát a g y ú j t ó mellé egy pakli gyu- f á t is tettem a zsebbe (biztonsági g y ú j - tót!), s aztán, igen fancsali képpel ugyan, d e m e n t e m . — " R o h a m közben n e m lehet megállni, ej, ej! Azt a k u t y a f á j á t ! " —

A M E G Á L L A P O D O T T IDŐRE — i n k á b b talán egy félórával k o r á b b a n is — jelent- k e z t ü n k az é n e m b e r e m n é l . N e m kezdtük rögtön a belépéssel:

— Szép időnk v a n m á m a , J a n i bácsi! J ó lesz a b ú z á r a . . .

— Szép. Köll is az, k ö l l . . . K h m . . . H m m . . ,

— J ó volt az á l m u k , u g y e ? . . .

— Jó. Az jó v ó t . . .

így elbeszélgettünk vagy félóráig, a kí- v á n t időig, meg is szaporodtunk eközben — valahogy, a véletlen folytán két látogató is é r k e z e t t a rokonságtól — s a z t á n . . . hát g y e r ü n k :

— H á t . . . akkor, ugye, megbeszélték a dolgot o d a b e n n ? . . .

— Mög.

— És? Töltsük ugye azt a belépésit?

— H á t . . . h a a k a r j á k . . . A k a r t u k . Persze, hogy a k a r t u k .

Egy-két helyen volt csak kisebb bökkenő az adatokkal, d e h á t e r r e n e m is igen ad- tunk.

K i d e r ü l t ugyanis, hogy a kocsi, ami az Övé — n e m is az övé.

— A sógor a d t a azt éppen kőccsön.

használatra, h a nyűvik, h á t javíccsák ala- pon . . .

És hát a gazda v a l ó b a n ott volt, ott ült a k e m e n c e p a d k á n , valóságos e m b e r i for- m á j á b a n , azt bizony eltagadni n e m lehe- tett.

Aztán m e g a b i k a - b o r j ú , az a tarka, az s e m az övé, m e r t az meg a m á s i k sógoré:

— Mögvötte azt m á r régön, csak itt ne- vel iük, m e r t ű mög városi embör.

N e m volt a b b a n hiba egy se, kéznél volt a sógor, porde, p i p a f ü s t ö s bajszával foglalatoskodva; n y u g d í j a s postakézbesítő.

Lett volna egyéb is, h a n e m m á r n e m engedtünk. Hogy aztán megegyeztünk még- is. No, most a nagy pillanat:

Jani bácsi m e g f o g j a az ívet, f o r g a t j a egy kicsit, nézegeti, aztán komótosan m e g r a - g a d j a ezidáig m i n d e n m á s kezektől félté- kenyen megőrzött töltőtollam nyakát, rá- pislog a hegyire, egyet kanyarít a papír fölött, mély lélegzet, lendületet vesz é s . . . a l á í r j a !

Ez is m e g v a n .

Lett e r r e akikora csönd, m é g a f ü s t is megállt félúton a levegőben, s m i n d e n k i m á s v a l a m e r r e négptt, mint a m e r r e éppen h e z n i ' akart.

Dehát t u d t a m é n jól enéikül is, hogy mo6t meg é n vagyok a soron.

— H á t . . . J a n i b á c s i . . . Ez eddig meg- van, d e r é k dolog! — s m e g r a z t a m jól a kezét — h a n e m , ez m e g a m a g á é — azzal kezébe n y o m t a m a g y ú j t ó t (egyetlen, so- kat szidott, szerelmetes g y ú j t ó m a t , sze- gényt!) —, h a s z n á l j a egészséggel!

S ó h a j t o t t a m egy mélyet, csak lopva, ész- r e n e vegyék, s nagy-nagy büszkeség töl- tötte el egész lényemet. Alig hallottam Anti kérdését is, pedig a f ü l e m mellett f u - volázta el:

— S aztán, t u d j a - e m a j d , hogy kell hasz- nálni, J a n i bácsi?

E r r e is volt a k k u r á t u s válasza, hogyne, s ezt n e k e m is kellett h a l l a n o m alaposan, hiszen jórészt n e k e m is szólt:

— N e m használom én ezt, dehogyis! El- töszöm jó helyre. Osztán, ha m a j d u n o k á m lössz, hát elővöszöm, m ö g m u t a t o m , oszt mondok m a j d neki v a l a m i t . . . — s eköz- ben igen h u n c u t u l m e g r á n d u l t a bajsza.

*

H Á T ÍGY E S E T T a történet maga, ennyi volna az egész, ha ide n e m kívánkoznék még valami.

De ide kívánkozik.

Az ugyanis, hogy n a p o k k a l később, hi- vatalos úton járva, felkerestük a mi ked- ves e m b e r e i n k e t : hogy is érzik m a g u k a t , m i n t ú j d o n s ü l t tsz-tagok — s h a t első- ként, persze, J a n i b á t y á m é k a t látogattuk meg. J a n i bácsi ez a l k a l o m m a l szokatlanul bőbeszédű volt, s csak t á t o t t u k a szánkat, hogy m e n n y i m i n d e n t elsorolt n e k ü n k a közös előnyeiről. Azt is megtudtuk, hogy azon a bizonyos éjszakán, amelyik az alá- írást követte, a mi derék e m b e r ü n k egész éjjel kotyogott á l m á b a n , ismételgette a tő- l ü n k hallottakat, annyira, hogy élete társa sem a l u d t egy szemernyit sem. Á m n e m aludt ő m á s é r t sem. m i n t m o n d j a : h á t h a valami olyat is elkottyant az ura, a m i t egyébként nem m o n d a n a az istenért se!

— h a n e m ilyen mégse történt.

K é r d e m aztán J a n i bácsit, m i végre volt az jó hát, hogy csak h a g y t a itt beszélni egész héten á t az e m b e r t , s b á r f á r a d h a - tatlan téptük a n y e l v ü n k e t a közös mellett, összesen se t u d t u n k annyi okosat elmon- dani róla, mint a m i t ó m a g a két pipafüst között kiereszt a bajsza alatt.

Azt m o n d j a e r r e — s közben megböki a bajszát kicsit:

— H á t nézzék csak, u g y e . . . m a g u k a t azér küldték, hogy engöm möggvózzenek . . . K h m . . . Gondoltam, ugye, mégis csak jobb, ha m a g u k győznek mög éngöm,, m i n t h a én m a g a m a t .

cAUkizq- ' ( j a h z t f l f

B E D E A N N A :

Február 23-án 15 esztendeje ha- lott Alekszej Tolsztoj. Olyan iro- egyéniség ment vele sírba, akinek életútjában sok van a kapitalizmus és a szocializmus közötti korszak átmeneti jellegéből. A gróf, a sza- zadeleji orosz szimbolizmus egyik

• vezéralak'a, a Volga melléki ne- messég erkölcsi és társadalmi elkor-

hadásának becsületes krónikása Tolsztoj elvtárs lett. Nagy műgond-

dal megszerkesztett alkotásai (a Golgotha, az 1- Péier) a maguk mű- vészi egyediségükben is elet en pél- daképei az ú j írói módszer és ma- gatartás ötvözetének, — a szocia- lista realizmusnak.

Alább közölt cikkében (mely eb- ből az alkalomból jelenik meg elő- ször magyarul) napjaink vitáihoz ls találunk néhánv elgondolkoztató problémát, még ha megírásától két és fél évtized választ is el bennün- ket.

(f. 1.)

A

z én nemzedékem időnként ar- r a kényszerül, hogy revideál- ja némely fogalmait, melyek- kel együtt ringattak bennünket a bölcsőben, m a j d pedig ú j életre blvja őiket.

Az ú j élet — egyre tisztább és érzékelhetőbb — távlataitól meg- kapva néha megállunk lépteinkkel, hogy visszapillantsunk a humaniz- mus felperzselt sivatagára. Szükség van-e erre? Ügy látszik, nekünk igen, számunkra ez természetes. Ti, hazám i f j ú nemzedéke, csak átla- pozzátok a közelmúlt történelem néhány lapját, átlapozzátok, mint egy k é z i k ö n y v e t . . .

Ügy tűnhetne, forradalmunk ti- zennyolcadik esztendejében furcsa, ha a szabadságról kezdünk beszél- ni. De bebizonyosodott, hogy két szabadság van, mint a két nővér

— a nappal és az éj, az élet és a halál.

Az egyik — ott megy elöl, nyíl- tan, magabiztosan. A másik — kí- sértetként bolyong a felperzselt si- vatagban, a félrepilledt fakeresz- tek között. Ennek a világméretű temetőnek a mefisztói ellentmon- dása vetett véget az ember iránfi ideális szeretetnek.

Ehhez fordulok, hozzá, aki egy- kor a castaliai forrásból táplálta a z én művészetemet. Te lennél az,

bánatos nővérem? Oly áttetsző vagy, mint egy látomás.

Annak idején te ébresztetted fel bennem a k ö l t ő t Azt súgtad: "Az alkotás s a j á t szabadságunk érzete,

— a legfőbb adomány a kiválasz- tott számára. Ismerd meg önmaga- dat. Légy Démiurgosz, légy Pro- métheusz.-"

Ravasz szavak. De én akkor hit- tem nekik. A szabadságnak régi jó ajánlólevelei voltak — a Konvent- től. Hittem abban, hogy önmagun- kat, saját egyéniségünket megsza- b a d í t h a t j u k az osztálytársadalom által ránkrakott kényszerűségektől.

Hittem, hogy felszabadult egyéni- ségem, mint kalitkájából kiröp- pent madár, az abszolút szabadság felé fog szárnyalni. Hittem, hogy önmagam megismerésében, eszmé- im és érzeteim elmélyült elemzésé- ben ihletet lelek alkotó m u n k á m - hoz.

Íme egy i-dézet:

>>Szabad-e ön, író uram, polgári kiadójától, polgári közönségétől, amely keretben és képben pornog- ráfiát és a „szent" sz nművészet- hez **aló ráadásul prostitúciót kí- ván? Lám, ez az abszolút szabad- ság polgári vagy anarchisztikus frázi* (hiszen az anarchizmus m i n t világnézet — visszájára fordított polg^riság). Társadalomban élni és a tó-sadalomtól függetlennek len- ni lehetetlen. A polgári iró, m ű - vész, színésznő szabadsága csak leplezett vagy képmutatóan álcá- zott függés a pénzeszsáktól, a meg- vásárlástól, attól, hogy valaki ki- tartja őket.-"

Ezt Lenin írta.

És jóllehet a költő a polgári tár- sadalom arcába vágta büszke meg- vetését, jóllehet felháborodása vég- ső h a t á r á n mindenféle kényszert, mindenféle társadalmi rendszert megtagadott az anarchián kívül, — az anyagi előfeltételek anyagi elő- feltételek maradtak, és az utolsó idealisták rákényszerültek, hogy el- hagyják a Montmartre magasla- tait, elhagyják magányos dolgozó- szobáikat, melyeket az utca zsi- v a j a elől parafával béleltek ki.

Talán a társadalom — Gtt lenn

— megtapsolta a lefelé ballagó in- dividualistákat, akik, m i n t a nagy népvándorlás idején, vállukon ci- pelték összes vagyonukat: egy ba- tyut az igazságosságról szóló kese- rű elmélkedésekkel, egy kis cso- magot tele az emberiség megvál- tását célzó humanitárius eszmék- kel. szúette kis ládákat, bennük a k u l t ú r a kincseivel

Tudjuk, hogy a polgári társada- lom közömbös maradt az indivi- dualizmus válsága iránt. A társa- dalom nem óhajtotta kinyújtani kezét az alkotó lélek kincsei után.

Ugyan, hogy is tudna ez a felhő-kon túl nevelkedett művészet segíteni

— legalább valamilyen célzással

—, hogy kikecmereghessünk a gaz- dasági válságból?

Egyes európai és ázsiai államok

— mkr újjászervezve és most szer- vezkedve — az emberi lélek va- lamennyi bonyolult megnyilvánu- lása közöl csak az erőszak- és gyil- kolásvágyat hirdetik, a bonyolult társadalmi élet valamennyi meg- nyilvánulása közül a hódító hábo- rút, valamennyi filozófiai koncep- ció közül az erőszak jogát a ki- választottak uralma nevében. Az iparkirályok ultramodern stratégiá- ját rosta alá rejteni akaró fasiz- mus elveti a "Világról m i n t az én képzetemről- szóló nagyanyói me- séket. Miféle individualizmus, mi- féle egyéniség? Csak szorgalmas.

hangyák vagytok, hurcoljátok csak a szalmaszálakat a f a j i bolyba! A fajotok erre kárhoztat, az állam kényszerít.

A fasizmus gyökeresen lemond a humanizmusról, de csak azért, mert az idealista koncepció e for- mái elavultak. A fasizmus a ha- zugságnak olyan hiperáramvonalas formáit keresi, melyek könnyen beadhatók a világválság kora kis-

polgárának. '

V

alamikor m i n d n y á j a n -könnyez- t ü n k Hugó könyvei f ö l ö t t Ez az abszolút igazságosságra apelláló világ, a nagyszerű díszle- tek és mozdulatlan szimbólumok világa jól megtanította i f j ú szí- veinket a nagy érzésekre. A mo- dern ember telis-tele van benyomá- sokkal, talán sok is van belőlük idegeire. Az élet ellentmondásaiból ő reális megoldást keres. És joga van azt követelni a művészettől, ami ennek igazi hivatása: a való- ság megszervezését. Mit jelent ez?

A valóság — az életnek ez a pil- lanata — a n n a k az embernek, aki csak ezt a pillanatot fogja fel (és ez az ember a mi olvasónk), egy ellentmondásokból összekuszált káosz; egyesek m á r megoldódnak, mások még a ködös jövőben sejtik csak végüket. Az ember túl közel áll a színes mozaikhoz, csak a kis kövek tarkaságát látja, de nem az egészet együtt, nem a kép eszmé- jét.

A művész feladata — ahogy mi értelmezzük az adott történelmi szakaszban — az, hogy k i r a g a d j a a valóságból azt, ami jellemző, amit az olvasó tekintete átfoghat;

az eszméket, tényeket, ellentmon- dásokat egy élő, dinamikus alakba összegyűjtse, és megmutassa neki a reális jövőbe vezető reális u t a t Azt a k a r j u k , hogy a művész tői"

ténész, filozófus, politikus, az élet szervezője és p r ó f é t á j a legyen. A művész az emberiség szelleini éle- tének az ép tője.

És itt bukkan elő elsősorban a szabadság kérdése. Nézzük meg jó) azt a másik nővért, aki olyan nyíl- tan és magabiztosan lépdel ott elöl, a föld pompás virágzásának a tekintet' számára fel sem fogható távlatai, közeli jövőnk kéklő váro- sai felé.

A Szovjetunió egész ügyének cél- ja az ember, az ő szabadsága és boldogsága, az ember, akit mi egy- re korlátlanabb fejlődésében értel- mezünk.

Első ötéves terveink az anyagi bázis megteremtésével kezdődnek

— a kohászattal, a nehézipar épí- tésének porával és robajával.

Mindez csak szükséges eszköz a cél — a z egyéniség felszabadítása

— eléréséhez.

A Szovjetunió társadalma n e m követel az egyéniségtől m á s fizet- séget, mint alkotó erőinek kibon- takoztatását. Az egyéniséget a t á r - sadalomhoz azok a szálak fűzik, melyek az egyéniség számára csak egyetlenegy esetben válnak gondos- kodókból és barátiakból — ke- ménnyé: amikor az egyéniségnek az abszolút szabadság szerencsét- len eszméje jut e s z é b e . . .

. . . É s itt futólag szeretnék el- mondani egy érdekes következte- tést. Kiderül, hogy a halálfélelem végeredményben relatív az e m b e r számára, ez is az ilyen vagy olyan társadalmi viszonyoktól függ. Kü- lönösen kínzó a n n a k a halálfélel- me, aki a világot csak m i n t s a j á t képzetét kezeli: velem elvész a vi- lág, utolsót hunyorít a nap, az én halálhörgésemmel porrá foszlik a mi tejútrendszerünk. Az individua- listának, a farkas-embernek elvi- selhetetlen a rémület a titokzatos a j t ó előtt, mely a fekete ürességbe nyílik, ahová az óraketyeeés kö- nyörtelenül cipeli őt. Biztosítom önöket: az eljövendő nemzedékek értetlenséggel olvasnak m a ' d azok- ról. akik éltek, és úgy féltek a ha- lóltól, mint a nagy és szegény Maupassant félt tőle.

A halálfélelmet az úi embernél az alkotó élet megnövekedőt! ér- zete szorítja ki. Az előrehaladó

fejlődésében biológiailag halhatat- lan társadalommal való kapcsolat a t u d a t n a k jó optimista edzettsé- get kölcsönöz, és a könyörtelen a j t ó problémája lekerül a napi- rendről.

így értelmezzük mi az e m b e r — az osztálynélküli társadalom épí- tője — szabadságát. A hősiesség felfokozott életérzése természetes kifejezésévé válik, az alkotás — mindennapi dolgává; — effelé ha- ladunk, ide jutunk el.

És hogyan legyünk, kérdezik, a legnagyobb értékekikel köztük — az irodalommal? Nyugaton ilyen hangokat lehet hallani: "A szovjet irodalom a r r a van kárhoztatva, hogy az a c é l r ó l a vasról és a maró- gépről daloljon, hogy mint a var- jú, az eke u t á n a barázdában bal- lagjon, és kicsipegesse a földi gi- lisztákat-".

Lenin azt mondta: "Ez szabad irodalom lesz, m e r t nem valamely életunt hősnőt fog szolgálni, n e m az unatkozó és elhízástól szenvedő

"felső tízezret-", hanem a dolgozók millióit és t zmillióit, akik az or- szág virága, e r e j e és jövendője".

Nálunk most, csak felületes szá- mítás szerint is, hatvan millió ol- vasója van a szépirodalomnak.

Elvetettük azokat az abszolút ér- tékeket, melyek függőlegesen he- lyezkednek el a földvanzás hatá- rán kívüL De nem vetettük el a vízszintesen fekvő legfőbb célokat, melyek elválaszthatatlanok a Föld sorsától. Perspektívában ez az út mégis felfelé vezet, a Herkules csil- lagképhez. A legfőbb célunk — az emberi géniusz kibontakoztatása a

legfejlettebb szociális szabadság vi- szonyai között. A mi céljaink ha- zánk fejlesztésében, virágzásában, boldogulásában varrnak, abban, hogy legyőzzük az összes nehézsé- geket, legyűrjünk minden vihart.

Ilyen teherrel, azt hiszem, bátran ráevezhetünk az irodalom hullá- maira.

Mi elvetjük a naturalizmust, mely szárnyaszegetten és vaksin lé- peget a szovjet eke nyomában. Mi realisták vagyunk. Egy csodának vagyunk most tanúi: az ú j ember születése ez, a tudat, a célok, a szokások átkovácsolása a hatalmas emberi tömegekben. Mindez moz- gásban, útban, építés közben van.

A társadalom kötelez bennünket, e sohasem látott kor részeseit, hogy plasztikusan öntsü.| f o r m á b a esz- méit és emberét. A realizmus a mi fegyverünk.

H

a nem a széles tömegek alkotó erejének kibontakozásában keresnénk a magyarázatot, csodának nevezhetnénk azt a gyor- saságot, mely hazánk építésének folyamatát jellemzi. Három-négy év alatt új, középeurópányi ország létesül valahol fenn északon; a m - monállal egész hegyeket robbanta- n a k széjjel; az északi fény tün- döklő függönyében városok épül- n e k f ő i s k o l á k k a l iskolákkal, szín- házakkal és stadionokkal; a tenge- reket csatornákkal kötik össze, és a kontinentális Moszkva tengeri kikötő lesz; sietősen és vakmerően

— mint egész építésünk — a l a k í t juk át a kalászosok természetét, hogy bevethessük velük a legtávo- labbi Észak f a g y á t . . . És így to- v á b b és a t ö b b i . . .

Egy ilyen északi vidék vezetője mesélte nekem. Nála egy a r a n y - bányában vezető állásban dolgo- zott egy bűnöző. A terv túlteljesí- téséért pénzzel és büntetése idejé- nek csökkentésével jutalmazták.

Odajött a vezetőhöz, és mogorván kérte, hogy osszák be m á s m u n - kára.

— Mi van veled, n e m vagy meg- elégedve a kitüntetéssel?

— Meg vagyok elégedve. Nem akarok többet ott dolgozni.

— Miért?

— Az életemből húsz évet po- ' csókoltam el arra, hogy ezt az ara- n y a t megszerezzem. Esőcsatorná- kon másztam a hatodik emeletre — lopni, hidrogénnel vágtam páncél- szekrényeket, félelmet, kínokat szenvedtem eL Miért? Itt úgy jár- kálok az aranyon, m i n t a trágyán.

Miért ütöttem agyon húsz évet az életemből? Megbolondulok. Tegyél ót másik m u n k á r a , a k á r segéd- munkásnak . . .

Ez romantika. És minden, ami- ről beszéltem, romantika. Ha a ro- mantika egy magasztos eszme által átfogott élet felfokozott és szokat- lan állapota, ha az egyéniség kor- látlan növekedésének érzete a szoviet társadalomban a szabadság érzete, ha az egyéniség és a t á r - sadalom kapcsolatának érzete a

hazaszeretet, — akkor azt javall- Juk. hogy a szoviet művész alkotó- érzetét. st"h»*át nevezzük számvaló vacv romantikus vagv — végül — szeri ?>lista realizmusnak.

(1935)

Fordította: Fenyvesi litván

CL ocuő

Hegedűhúr-remegés fényben, fűben, lomb között, vasárnapok, vendégvárás, dióstorta-íz, almaillat, kisfiam meselátomásai ág-bogak rajzolataiban, hancúrozás, "Vigyázz.'-"-lépcsők, "Azonnal gyere lel"-fék . ..

Ű, kedves kicsi házunk!

A vevőé lesz itt minden, minden!

Falak, melyeken édesanyám árnyéka hajladozik,

könyvszekrény-virágállvány-hintaszék megbonthatatlan legyüttese.

melyen édesapám utolsó pillantása pihen még ...

Ö, tárgyak elmúló költészete!

És ha majd eljön a vevő, kitárja az ajtót, éveim elárult szentélyébe

behordja értetlen bútorait,

aztán szétnéz, hol lehetne még falat kitörni, ablakot vágni...

Mit sem lát, csak falakat és egy halszemü ablakot és azt hiszi: egyedül van a házban.

Ám ha szélcsöndben cserép hullik,

ha egy gallyról a madarak riadtan fölrepülnek ha az ablak tompa jeleket ad az ajtónak.

és megremeg a négy fal, kísértetekkel álmodik éjjel,

és reggel józanul szól: "Nincs kísértet Pedig van!

Az leszek én is,

ha itt' kell hagynom otthonomat,

és ezt a tágasabbikat, melynek nincs fala, de ablakm (millió.

ha el kell költöznöm innen örökre, mert jön a Vevő:

a fiam a gyermekeivel, unokám az unokáival.

O, nem lesz köztük egy sem, aki még értene engemi Üj színeket gyújtanak, és új illatokat hintenek.

Üj örömöket hirdetnek, és új igéket szólva temetnek.

De az újillatú virágok éltető gyökereiben ott leszek én,

de az új igék csengésében és értelmében ott leszek in, ha temetnek, a sírásuk dallamában,

ha ölelnek, a vágyuk nyughatatlanságában,

ha énekelnek, a kedvük alján, nem is sejtik talán,

hogy

ott vagyok én.

Mert lehet örökre elmenni, de nem lehet eltűnni egészen.

Minden ember lába füvet tiport, és követ csiszolt.

Minden ember észrevétlen sóhajai viharfelhőket űznek.

Tekintetem sztalaktitok szivárványos tömbjein ragyog (tovább, és álmaim teljesedését megérik utódaim majd, felhőzsindelyes, csillagablakos, békés, nagy-nagy

(otthonuknak örülve, mely az enyém is!

BORBÉLY GÁBOR:

Qfítm. t l l g . Bhigem golyó-sebzetten ne sirasson, mosolyában fürdessen az asszony, ne öltözzenek értem feketébe a földek, ne bólintsanak szomorúan az ágak, fényes zöld levelek barna kunkorodásssU ne hulljanak értem,

csahos, kutyanyelvű puskagolyók viharát ne kelljen sohasem megérnem!

Hallottam már a láncos-lángok kacagását, láttam halottat, egy kőnek vetette a lábát, szemére fekete-lepke korom lerakódott, testében mérges nedvek tábora felszívódott;

ne öltözzenek értünk soha feketébe a földek, piros virágok csókolgassák csak a kezünket!

Píros virágok csókolgassák, eperpiros asszonyi ajkak.

Apró gyerekek mondőgássák:

békét csak az emberiség maga adhat!

Erős férfiak mondogassák, ezer asszony-kórus kiáltsa, ez legyen örök takarótok, s fejetek alatt ez a párna!

Nem elég sohasem csak az ének, rá kell dobbanni a crív ütemének, mozdulni kell a kéznek meg a lábnak, s meg kell változni o világnak!

Lodi Ferenc:

Csúfolkodó

Fésülködhetsz, t e nem vagy Lorelei.

hajósok átka, bűvös énekeddel.

Ananyfésűd sincs és a r a n y h a j a d , s hajós se, kinek vesztére felelj,

hószín tested b á r száz varázzsal fedd fel Lorelei mégis, Goethe lánya vagy, és tisztább, m i n t sok elvirágzott némber vagy ki se nyílott hűs kamélia,

f u k a r é l e t t e l üvegház alatt,

bár virágozna, soha n e m e l é g s z e r ,. . Különb és mégis veszni vagy szabad, öledre minden isten odafekhet;

meddő maradsz, s csak ördög bír veled, hogy éveid még szétkiáltsanak,

te szerelemben megkövült eretnek.

Fésüld, csak fésüld zuhatag-hajad, akár igazi Lorelei ha l e n n é l aranyiésűvel sellő, átkozott, hajósok átka, szikla víz alatt

és víz fölött, egy hangos révületnél.

g x f x g &&& í m ® 8 x 1 x 8

i

I « « p » EJ »< Q ss E » ( j i j jj[ w o ^w N » Y » V ^ E ® K ^ R ¹⁸¹ O ^ L

rr

mwnnuwuumnmmjwuiimwuiimmw^ iwttmiUHmimwmu^ ittiMMHtiiutttiitiniuii ii»iMMWMiMiM<unuitMiiim<iiiiHHiuiHiMnmiiiiiiuiH(iutiuiuiuiiiuiiiv ROSEMARIE SCHUDER:

Dcr Sofin c/cr fiexe

( A B O S Z O R K Á N Y F I A ) ROSEMARIE SCHUDER regé-

nye érdekes korba vezet: a 17. szá- zad elejére, amikor a tudomány igyekezett kiszabadulni a vallás szorító béklyójából, amikor az ad- dig biztosnak vélt társadalmi kor- látokon egyelőre még csak alig észrevehető hajszálrepedések jel- zik a jövő harsogó rianását, ami- kor vallási fanatizmus, felekezeti türelmetlenség ugrasztja Európa két hatalmi szervezetét egymás tor- kának, és a harminc éves háború- val rázúdítja Németországra a bor- zalmaknak azt az áradatát, amely- nek következményeit valójában ma sem heverte ki a németség. Erről a korról, ezekről a problémákról csak lenyűgözően, csak érdekesen lehet írni.

S az írónő mindent meg is tesz ennek érdekében. Regénye közép- pontjában a vallási elvakultság ve- szélyes elhajlása, a babona áll, amelynek az évszázadok során oly sokan — és sokszor éppen a leg- különbek, a független szellemek — estek áldozatul.

Katherina Keplert kisszerű pol- gártársai boszorkánysággal vádol- ják meg, mert gyógynövényekkel gyógyítgatja a betegeket. Börtönbe

vetik, vallatják, de hiába, nincs mit bevallania. Egy ember ment- hetné meg, fia, Johannes Kepler, a katolikus császár befolyásos és fel- világosult protestáns csillagásza. A szabadulásnak azonban nagy ára van: meg kellene tagadnia hitét, vissza kellene térnie a katolikus egyházba. A fiú már-már hajlik is, de anyja erősebb: inkább a hosz- szú rabságot és végül a halált vá- lasztja, mintsem a megalkuvást. A szereplők két csoportra szakadnak:

az egyik oldalon látjuk azokat, kik

— hol haszonlesésből, hol meggyő- ződésből, hol pedig egyszerűen csak gyöngeségből vagy kényelernr ből — megalkusznak. A megalku- vók, a kődobálók közé tartozik Ka- therina Kepler egész családja: má- sik fia, Christian, aki kispolgári karrierjét féltve tagadja meg, ve- je, Binder lelkész, aki felekezeti türelmetlenségtől hajtva maga is beáll a vádlók közé. Ezen az ol- dalon állnak még a 17. század pol- gári társadalmának meghunyász- kodó elemei, az együttcsaholók, a gyávák, a meggyőződés nélküliek.

A másik oldalon a fiú áll, a csá- szári matematikus és csillagász. Ez nem az a Kepler, akit a mi olvasó-

SZÍNKAZI. ESTÉLYI ÉS BÁLI RUHÁKHOZ NÉLKÜLÖZHETETLEN A

a valeks&er!

N A Q Y V Á L A S Z T É K A Z

Ó R A ÉKSZER B O L T O K B A N

fl Dé magyarországi Rftid-És Köttiltám Mag yfcei eskcdefml Vállalat Szegedi. Kecskeméti. Békéscsabai és Bajai lerakatai

Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye területén hozzák forgalomba az állami kiskereskedelmi és földművesszovet- kezeti hálózat szaküzletei útján a szocialista ipar kötött- rövidáru és fehérnemű termékeit

Megrendeléseket felveszünk instruktoraink útján, valamint személyes és írásbeli megrendelések alapján.

V E G Y I A N Y A G N A G Y K E R E S K E D E L M I V A L L A L A T

{><{<<!, I < l ( i < > < l e , V c c t l < < r é l , B a j a Központ E n g e d , Ee[csy-Zs4lliicalry u t c a 8 . a z .

» stcfjcrclc, lett- €s sjéptécépcióti cilleíc, Fójlctlcíi vtcykiUek, ir.osó-és tisiiflóíierdc, festékek, kejeáruk

Kaphatók minden háztortási-, illatszer- és föidművesszö- vetkezeti boltban

Szegedi Szőrme- é s Bőrruhakészítő Üzem

S Z E G E D , Mikszáth Kálinál u. 22. Taleion: 20-31, 43-39, 23-51

Profiljába tartozik műbőr, bőrruházati ót szőrmés cikkek gyártása. A bőrruházati cikkeken klvul irha- ét panoluxból készült ruházati árukat gyárt

Gyártmányait exportra is készíti Gyártmányai a legtöbb minőségben készül- nek, es a legigényesebb ízlést is kielégítik

A J Á N D É K O Z Z O N

máikcu tiiLtőt&lla,t

K A P H A T Ó A PAPÍR- ÉS Í R Ó S Z E R B O L T O K B A N

közönségünk olyan jól ismer a maaacni remekműool: annai ossze- tetteoo, e m c e n u a Minoen erejevel szaoauulm igyeksziK a kora altal raraKott binncseKtoi, am csüiaga- szati munxai ráirányítják az ink- vizíció Ügyeimért, ieveiezese a má- sik íehg-meaaig eretnekkel, Gali- leivel, ae meg mkabD a pragai fel- kelőkkel mar-mar őt is a vádlot- tak padjára juttatják. Így arra mar nincsen ereje és batoisaga, hogy egy erős rántással kitépje a meg- szokottság, a közöny hajszálgyoke- reit. Legnagyobb bűne nem az, amit tesz, hanem amit elmulaszt.

Langyos akkor, amikor vagy forró- nak, vagy hidegnek kellene lennie, harmacukutas akkor, amikor pedig pártosan állást kellene foglalnia.

Ezt a vádat halljuk a regény egyik döntő pontján a Linzből vallási meggyőződése miatt menekülni kényszerülő Hitzler plébános a j k á - ról: "Mindig a langyosok. Azok az emberek, akik nem állnak nyíltan és szilárdan az egyik oldalra, akik mindenkivel jó lábon akarnak áll- n i " (338. 1.). S ez a langyosság oko- zója nemcsak anyja halálának, ha- nem saját lelki összeomlásának is, amit a családi bajok még inkább aláfestenek.

A kért tábor között áll az anya.

Nem harcos, nem erőszakos egyé- niség, az ő ereje inkább passzivi- tásában ' rejlik s kimeríthetetlen anyai szeretetében. Nem olyan szé- lesen felvázolt, sokszínű egyéni- ség, mint a gorkiji anya; nála nem látunk revelációszerű rádöbbenése- ket, ő nem fejlődik a szemünk előtt hősnővé, mert a maga kis vi- lágában voltaképpen hősnő az el- ső perctől kezdve. Életéhez min- denki ragaszkodik, s neki sem kel- lene mást tennie, mint csak sze- mével rálntenie fia ajánlatára, hogy áttér a császár, a hatalom vallására. Ö azonban inkább vál- lalja sorsát, mintsem hogy fiát meggyőződésétől akárcsak egy pil- lanatra is eltántorítsa. Harcában egyedül m a r a d az egész világgal szemben, élete áldozatul esik, s mégis azt érezzük, hogy halála nem bukás, hanem megdicsőü.és, feimagasztosulás, az elkövetkező jobb jövő záloga. Az anyát a val- lási téboly, a babona, a polgári korlátoltság és a hatalom szövet- kezett ereje elveszejti, de hite to- vább él nagy fiában, tovább az emberiség felvilágosult felében.

Rosemarie íüchudernek nem ez az első történt ti regénye. Egy ko- rábbi életrajzi művében már meg- rajzolta az "eretnek" erőtől átha- tott alakját (Der Ketzer von Naum- burg, 1955.), egy másik művében életre keltette a középkori "feke- te mágia" nagymesterét, a modern vegyész ősét, a tudós Paracelsust (Paracelsus, 1953.). Ha mostani re- gényében Keplernek, a tudósnak és a hívőnek ellentétes előjelű vo- nások alapján megkísérelt szinté- ziséhez hozzávesszük, a kornak, a 17. század első évtizedeinek mint háttérnek az ecsetelését, akkor érezzük igazán, hogy a szerző mi- lyen nagy m u n k á r a vállalkozott.

Feladatát lelkiismeretesen fogta fel, — ezt bizony t j á k a feltünte- tett forrásmunkák, amelyek részint a korszakra, részint pedig a re- gény egy-egy történeti szereplőjé- re vetnek fénycsóvát.

Ha egyfelől a vállalt feladat nagyságát, másfelől azonban a ki- taposott út hiányát vesszük figye- lembe, akkor nem lephet meg, hogy a regényben itt-ott egyenetlensé- geket" érzünk, hogy elvétve zök- kenő zavarja az olvasó élvezetét.

Különösen akkor hallunk hamis csengést, amikor egy-egy szereplő

— s közülük nem kivétel az anya sem — a 19. vagy éppen a 20. szá- zad hangvételében szól át hozzánk a 17. század első negyedéből. Vé- leményünk szerint az írónő sokkal eredményesebben szolgálta volna célját, ha nem engedi, hogy hősei túllépjék időbeli korlátaikat, eze- ' ken belül viszont mindazt és tel- jes szélességében kifejtették volna, ami világnézetileg, társadalmilag és gazdaságilag problematikus szá- mukra. Ezzel elérte volna, hogy egy-eey dialógusát ne érezzük kisr- sé erőltetettnek, egyik-másik jele-

netét naivnak. » Ám ha a mérlegre dobjuk az

egyik oldalon a tisztetetremé.tóan sok munkát, a becsületes szándé- kot az elmélyedésre, a jellemek és a kor aprólékos kidolgozására, má- sik serpenyőbe pedig az imént fel- sorolt hiányosságokat, nem vitás, hogy az előbbiek tetemesen le- nyomják a hibákat, s mi azzal az érzéssel tesszük le a könyvet, hogy a színesen kidolgozott történeti kalandregényen nemcsak kiválóan szórakoztunk, hanem — az írónő bevallott szándéka szerint — sokat tanultunk Is belőle.

(Berlin. R&tten und Boening.) Bérezik Árpád

£e

Az angol kommunista író köny- vének eredeti címét (The Man Be- neath) nehéz magyarul visszaadni.

Szó szerint: "Az ember aiant",

"Az ember, aki lenn van." De mint a regény folyamán kiderül, nemcsak arról van szó, hogy vala- ki halálküzdelmet vív a beomlott tárnában, hanem arról is, hogy egész élete mélyponton van. És a mű végefelé a főhős önmarcan- goló, élete értelmét kereső vívódá- sában még egy érteimet nyer a cím, mikor így bukkan fel: ~po- sition and prestige count for more, than the man beneath?- — Olyan emberré lett talán, akinek

.. pozíció és az emberek becsü- lése többet jelent, mint az em-

ber, aki ezek mögött van?- Mi minden volt ambíció, társa- dalmi szerep, munkásmozgalmi te- vékenység, harcos élet, népszerű- ség mögött, s mi okozta, hogy mindez válságba vitte azt, aki na- gyon is biztos volt a dolgában? — értről szól Len Dcherty, a fiatal angol író műve. A munkásság so- raiból kiemelkedett vezető regénye ez a könyv, s jelentősége jóval túl- nő az angol bányászélet realisz- tikus ábrázolásán. Nem lehet pár- tonkívüli politikát folytatni, erre ébreszt rá Doherty műve, mikor bemutatja a népből jött, népéihez hű mtunkásvezért, szakszervezeti vezetőt, akinek egyetlen életcélja, hogy a bányásztelepen és lakóin segítsen, s ezáltal legyen valaki.

Sikerei vannak, s csak akkor döb- ben meg, mikor legjobb tan tvá- nya egyszerre kommunista lesz, mert túlnőtt rajta, felismerte, hogy nem lehet "helyi politikát" folytat- ni. Még jobban megrázza, hogy fe- lesége, akit szeretett, de elhanya- golt hűtlen lesz hozzá. S mikor a leomló tárna maga alá temeti, sokáig úgy érzi, nincs is miért él- nie. Bajtársai azonban visszahoz- zák az életbe, s érezzük, továbbra is mellette állnak majd.

A regényt át meg átszövi a po- litika, mégsem válik sematikussá.

Nem erőlteti a politikai mondani-

valót, egyáltalán nem hangsúlyoz- za a kommunisták szerepét. Az angol viszonyok hűséges ábrázolá- sa a d j a a mű hitelét.

A hős egyénisége eléggé bonyo- lult, ellentmondásos. Rokonszen- ves, hűséges, ember, de tisztázat- lan eszméi, ambíciói, kitartása, szí- vóssága nem mindig váltják ki együttérzésünket, néha kissé ag- resszív, már-már törtetőnek hat, s állásfoglalásában egy "hivatásos"

munkásvezető iránti személyes, el- lenszenve is befolyásolja. Mégis pozitív egyéniség. Azzá teszi fele- ségéhez való ragaszkodása éppúgy, mint bajtársiassága, vagy az, hogy mindvégig megmarad munkásnak, nem lesz valamiféle "függetlenített funkcionárius". Egyéni tragédiáján keresztül pedig megtisztul, föl- emelkedik, s ha érezzük is, hogy a jövő: kommunista tanítványáé, helyeseljük, hogy a kommunisták is megbecsülik őt s a többi régi harcost, akik útjukat egyengették.

A regény művészi megformálása kitűnő, összefogott, hiteles, érde- kes, izgalmas. Mesterien játszik az idővel: egy nap történetében, több ember futó visszaemlékezéseiben m u t a t j a be a hős egész életútját.

A rendkívüli sűrítés, az időbeli sorrend összekeverése, az élére ál- lított helyzet — külső és belső vál- ság találkozása — megannyi mo- dern írói eszköz, amivel sokszor találkoztunk egzisztencialista, de- kadens regényekben, s íme, itt mindez a helyén van, nem öncélú formai játék, hanem a marxista eszmeiség hatásos, megragadó esz- köze. A modern polgári regény ki- feiezésbeli módszereit ígv lehet si- kerrel felhasználni haladó monda- nivaló szolgálatában. Látszik, hogy az ró munkásember. Nem pepe- csel a bányamunka részleteinek, körülményeinek ábrázolásával, de minden mondatából érzik, hogy is- meri azt, hogy együtt élt, dolgo- zott hőseivel.

(Bp. 1959., Kossuth Könyvkiadód Kristó Nagy István

U|ulll|lll!Hlllllillllllllllllli»Mllillillllltlll»illNII •;.lii|ll»HIIIIIIIIII»illlllllllllllllllllllHIIIIII«'lliill,llllM|iHl.|1,ln»Hli,»,

P A R F Ö M K Ö L N I V Í Z AJAKRUZS A R C K R É M P Ú D E R S Z A P P A KÖRÖM

KAPHATÓK

SZAKÁRUDÁINKBAN

yhhiAUfiti -mMAtkárjai, sxaMí teszi lakását,

ha.

m

mttMuuwttttiABUii

ABLAKTISZTÍTÓT

H A S Z N Á L

ó é - l a k , a j t á , bittér

tisztítására egyaránt kioúláotn alkaUrveu.

Jzléses uHÍa*ujcuj oicrttuigolád Ara 9 Tt.

E L | D A G V Á R T M Á N V