> I O
J F . évf. 8. »9,
IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALMI LAP
1961. márciusARA 2
FT
A TARTALOMBÓL:
A paraszti szövetkezés gyökerei
Tűz a tanyán
# Színház
# Könyvek
Tizenötödik éves a Tiszatáj
írta: SIKLÓS JÁNOS, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára
N
éhány lelkes irodalompártoló és írogató szegedi ember1947 márciusában elindítot- ta útjára a Tiszartájat, a szegedi
irodalmi lapot. Talán az elsőt vi- déken, Budapest után. Azok, akik meglökték az irodalmi élet sze- kerét Szegeden, nem remélték, hogy ez a lap megéri az első teljes évtizedet, mert ebben a városiban még a »nagyok« idején sem élt meg külön irodalmi fo- lyóirat. Most mégis megtörtént a
"csoda* — él és eredményeit te- kintve nem is megvetendő helyet vívott ki a maga számára a Ti- szatáj. Mindjárt érdemes ideírni, hogy ez a »csoda* ebben a vá- rosban azzal a gyökeres társadal- mi átalakulással magyarázható, amelynek eredményei most érle- lődtek valósággá egyszer és min- denkorra a magyar városokban és falvakban js. Igaz, a munkás-pa- raszt hatalom, a szépre, jóra éhes munkás és paraszt olthatatlan kul- turális igénye szolgáltatta' és szol- gáltatja a laphoz az életerőt. A kultúr-sznobok fanyalgó világá- ban nem képzelhető el irodalmi lap Szegeden, hiszen csak két ta- nút állítunk elő, az is meggyőző erejű bizonyíték. Az egyik Juhász Gyula, aki majdnem éhenhalt Sze- ged "kultúrközönségének* a sze- me előtt. A másik Móra Ferenc, aki már a hatodik kötetet jelen- tette nieg tárca-novelláibol, ami- kor megrázó levéllel fordult Sze- ged nemesszívű szatócsaihoz és iparosaihoz, hogy áron alul ve- gyék meg köteteit, mert nehéz körülmények között él. Nem szük- séges több bizonyíték ahhoz, hogy Szegeden a nagy társadalmi át- alakulás tette lehetővé a Tiszatáj életének elmúlt másfél évtizedét.
Mert csak és kizárólag a feltörő, friss erejű, ernyedetlen osztályok- ban buzog olyan vitalitás, küzde- ni és élni akarás, amely a hala- dás útjából elsöpri az akadályokat és keresztülviszi saját forradal- mát, megteremti a maga új, tisz- tességes, becsületes világát. Ezek- nek a nagyigényű és jövőjű osz- tályoknak az ereje, mohó művelő- dési vágya teremtette meg és vé- delmezte másfél évtizeden keresz- tül itt Szegeden is ezt az irodalmi lapot.
A z külön kérdés, hogy a társa- dalmi átalakulás nélkül a Tisza- táj köré tömörült írók és kóltők úgy elkallódtak volna a bús ma- gyar sivárságban, mint a fáról szakadt megsárgult levél. Volta- képpen, kik ezek az emberek?
Többségükben olyan munkás-pa- raszt, értelmiségi származékok, akiket ez a társadalom hozott fel- színre, és kezükbe adta a tollat:
írják le vallomásaikat az életről.
S leírták, leírhatták, mert volt mondanivalójuk, és ez a mondani-
való e kálváriás nép révbejutá- sának dicsőségéről szólt. Őszin- teségüket, szívüket-lelküket írták
— és írják —, hiszen önmagukról, apjukról, anyjukról, testvérükről, az általuk megért, nehéz próbás életről írtak és írnak.
T
alán az a legnagyobb érdeme ennek a lapnak, hogy nem en- gedte feledésbe veszni Szeged irodalom hagyományát, hanem eh- hez a nagy és egészséges örökség- hez hozzáragasztatta a kibonta- kozó jelent, amit úgy is fogalmaz- hatnánk, hogy Szegeden nemcsak volt, de van és még inkább lesz irodalom. Nemcsak az irodalom^történeti hagyományok ápolásáról van szó ez esetben (természetesen erről is), sokkal inkább arról, hogy új írógeneráció nőtt fel a lappal, marxista szemléletű fiatal írók, akik mesterségbeli ismeretek meg- szerzésével birkózva írtak és ír- nak küldőikről: a munkások és parasztok életéről.
Érdemes megállni ennél a gon- dolatnál, két ok miatt is. Először azért, mert a lap körül csoporto- suló, kezdő írók munkás, paraszt
és értelmiségi sorból kerültek ki, és ennek következtében mente- sebbek voltak a burzsoá, polgári téveszméktől. Többségükben nem az élet "újraértékelésével* indul- tak, nem saját szellemi korlátaik le- gyűrésével kezdtek munkához, ha- nem a "mélyből* jöttek, derűjével, határtalan akarásával. Ebben az új- ban, a saját rendjükben látták az életet, az egyetlen igazságos és be- csületes életet, és ezt szolgálták és szolgálják. E nagy fellendülésnek az árja dobta föl Nagy Sándort a Kossuth-díj és a Sztálin-díj elnye- réséig. (Más kérdés, hogy Nagy Sándor, az egyik legreménytelje- sebb írótehetség életútja szeren- csétlen vargabetűkkel és törések- kel tarkított út lett.)
Ebből következik a másik meg- állapítás. A Tiszatáj körül tömö- rülő írók java "életközeiből« lát- ja, érzi a társadalom nagy for- dulóit és az elfolyó napok apró, eseménydús mozzanatait. Ezért ezeknek az íróknak szemlélete, életismerete realista, színes és gaz- dag! Éveken keresztül nem volt f ő gond itt a "témaszegénység* s most az utóbbi időben sem je- lentkezik senki azzal a panasszal, hogy »mit írjak, nem látok sem- mit*.
A
realizmus és a művészi igé- nyesség .párosítása jelenti az új irodalmat. S e tekintetben a mesterségbeli tudás, a művészi igényesség követelése jelentkezik sürgősebben a /Tiszatáj körül mű- ködő írók munkájában.Az sem érdektelen, hogy a Ti- szatáj a nagy politikai kacskarin- gók időszakában is lényegesen ki- sebb botlásokkal jutott túl a zilált politika nehéz évein, mint a fő- városi irodalmi orgánumok. Nem arról van szó, hogy a magyar po-
litikai élet árama, sodrása po- zitív és negatív tendenciáinak együttese — nem hatott a Tisza- tájára. De igen, hatott, csakhogy a kilendülések, a tévelygések nem jutottak el a maximális végletek- ig. Ennek természetesen objektív okai is voltak, de ez mégis érde- mük és erényük volt és marad a Tiszatáj köré csoportosult fiatal íróknak is. Emlékezetes, hogy az ellenforradalom után is vidéken ez a lap indult először (1957 őszén), és a Magyar Szocialista Munkás- párt politikájának platformjáról bátorhangú és határozott állásfog- lalásé írásokkal jelentkezett. A z ellenforradalom eszmei káoszának leküzdésében, az irodalmi élet tisztulásában és k onszolidációjá- ban a Tiszatáj megtette a köte- lességét. Nem tűnik túlzásnak, ha azt állítjuk, ezt az irodalmi lapot bátor magatartása kedveltette meg újra. Hatezer példányban jelenik meg és üzemek, intézmények éve- ken keresztül előfizetések, hirde- tések révén ezer és ezer forintok- kal támogatták és támogatják ma is. A z irodalomkedvelők több ezres tábora örömmel és szívesen veszi kézbe a lapot és számonként fi- gyeli, értékeli egy-egy író fejlődé- sét, tehetségének kibontakozását.
Levelekben, szóbeli bátorító és bí- ráló véleményekben fejezi ki el- ismerését vagy rosszallását az ol- vasók nagy serege. A jubiláló lap most szeretettel köszönti olvasóit, támogatóit, azokat az embereket, akik érdeklődésükkel, bátorító és bíráló szavukkal másfél évtizeden keresztül kísérték a Tiszatájat.
Mégsem lenne teljes a kép, ha nem mondanánk el, hogy ennek az irodalmi lapnak a másfél év- tizedes léte elképzelhetetlen lett volna a párt és az állami szervek hathatós támogatósa nélkül. Va- lahogyan úgy alakult az élet, hogy a szegedi vezető garnitúrában mindig dolgoztak olyan elvtársak, akik a legnehezebb gazdasági és politikai körülményék között sem tekintették mellékesnek a "helyi irodalom* nagyranevelését és en-
nek egyik legfontosabb eszközét, a Tiszatájat. Ez abból is adódott, hogy Szegeden a kulturális és tu- dományos életnek megvoltak a : hagyományai, hiszen itt élte le j életét Tömörkény István, Juhász Gyula, Móra Ferenc: évekig dol- gozott itt Balázs Béla és Radnóti Miklós; József Attilának is sza- morú köze volt a városhoz, — és
volt Szegednek színháza, sok középiskolája, egyeteme, stb.
E
zeket a kulturális hagyományo- kat újra értékelve felelevení- teni, a meglevő kulturális in- tézményeket új ta^talomma, az új rend szolgálatába állítani jelentős kultúrpolitikai tevékenységet idé- zett elő a városi párt és tanácsi szervekben. S a város vezetőinek munkájában ma méginkább ta- pasztalható ez az intenzív kultúr- politikai tevékenység.A kultúra szeretetének és meg- értésének olyan jeleit láthatjuk ma már, mint a felújított Szabad- téri Játéisok, a Tiszatáj Irodalmi Kiskönyvtár, stb. Ezekben a nagy-
ra becsülendő eredményekben a város vezetőinek ügyszeretetét és megértését különösen fontos hang- súlyozni, anélkül, hogy az országos vezetőszervek ezirányú érdeklődé- sét, elismerését és támogatósát ki- csinyíteni próbálnánk.
Az irodalmi élet egészséges f e j - lodesekcnt — a Ti&zstaj Irodalmi Kiskönyvtár sorozat meg- indítását, s az utóbbi két évben megjelent tizenhét kötetét. Voltar képpen tizenhét írogató ember ka- pott gyűjteménye? megjelenési le- hetőséget, s ezek az emberek — élve a lehetőséggel — megírták a magukét együttesen, mintegy 75 ezer példányban, és letették az irodalmi és politikai közvélemény asztalára. Anélkül, hogy e könyvek irodalmi értékének boncolgatásába kezdenék — e cikk erre nem is alkalmas —, összességében mégis nagy jelentőségű irodalmi meg- nyilatkozásnak tekinthető ez a vállalkozás. Ezt elismeri minden arra hivatott szerv és személy, országosan és helyben is. A meg- jelent művek politikai, társadalmi állásfoglalásukban állnak egymás- hoz legközelebb. Valamennyi mű- ből kicseng a pozitív irányú tár- sadalmi állásfoglalás, a szocialista eszmébe vetett hit." Művészi, "szak- mai* értéküket tekintve különböző fajsúlyú munkák ezek, s talán a legnagyobb baj, hogy a marxista kritika bonckése a megjelent köny- veknél egészen a felszínen, csak a "bőrön* hámozgatott valamit.
Emiatt azután sok-sok szubjektív, hamis, tárgyi tévedéssel tűzdelt vélemény, egyéni értékítélet, "ön- mérce* került forgalomba. Ez pe- dig ártalmas és előbb-utóbb az egészséges fejlődés gátjává válik.
A különböző személyes természetű impressziók, kispolgári kritikai szájaskodások, és a valóban segítő- szándékú, eszmei alappal rendel- kező komoly kritikai vélemények keverednek szakmai definíciók össze-visszaságával. Ez nemcsak, és talán nem is elsősorban helyi je- lenség, hanem általános észrevétel a marxista kritika gyengeségeire
vonatkozóan, melyet az irodalom- kritika fogyatékosságaira vonat- kozó tézisek cáfolhatatlanul bizo- nyítanak. A kritikai munkában is elérkezett a rendteremtés ideje, mert a jelenlegi helyzetben jó- szándékú író, költő, vagy festő ne- hezen ismeri ki magát az ellent- mondásos megállapítások kusza szövevényében.
A kritikai munka javításához, elvibbé válásához biztos és jó ala- pot adott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága mellett működő Kulturális Elmé-
leti Munkaközösség azáltal, hogy kidolgozta: az "Irodalomkritikánk néhány fogyatékosságáról* szóló téziseket.
A tézisek alapján nemcsak er- demes, de szükséges megvizsgálni
I PÓR BERTALAN TANÁCSKÖZTÁRSASÁGI PLAKÁTJA
helyben is irodalom- és színház- kritikánkat.
A tézisekkel összefüggésben sem érdektelen megemlíteni azt a zűrzavart, ami a "szegedi na- gyok* irodalmi örökségének a megítélése körül tapasztálható.
Nem az olvasó, de irodalommal foglalkozó tanárok, oktatók sem tudják kijelölni Tömörkény, Ju- hász és Móra helyét az irodalom- ban. Nem ez a feladatuk, és a mes- terségük. Petőfi, Kölcsey, Ady, Jó- zsef Attila stb. szerepét és helyét marxista értékítélet alapján kije- lölte Révai József. De "mivel itt szegedi örökségről van szó, meny- nyire célszerű lenne, ha helyi iro- dalomtörténészek jelölnék ki e nagy elődök helyét — bár lehet- séges, hogy túl korai a kérdés megemlítése, és e klasszikusok he-
lyének, életművük értékének marxista meghatározása későbbi években válik lehetségessé. Min- denesetre ez élő és megoldandó kérdésként áll az irodalmi közvé- lemény előtt, és érthetően várják, hogy ki teszi le erre a nagy asz- talra a maradandó értékítéletek összegezését.
A kritikai munka intenzitását gátolta Szegeden az is, hogy nem volt megfelelő szervezeti élet az írók, költők körében. Most, hogy Szegeden megalakult a Magyar
írók Szövetsége Dél-magyarorszá- gi Csoportja, nagy lehetőség kí- nálkozik a szervezeti élet megte- remtésére, következésképpen a kritikai munka fejlesztésére is.
Annyira szükséges az elvi alappal biró, jószándékú "szakmai* ta- nács, konstruktív irányba ható vé- lemény, hogy most már enélkül szinte lehetetlen tovább jutni a jelenlegi, nem lebecsülendő, de nagyon sok kívánni valót támasz- tó, irodalmi színvonalon. Ez a kérdés azért jelentős, mert mi úgy tekintjük a helyi irodalmat, mint a magyar irodalom szerves részét.
És ez így is igaz. Nem az dönti el megírt mű értékét, hogy a szerző hol lakik. Hódmezővásárhelyen, Kecskeméten, vagy Békéscsabán is lehet írni remekművet és Buda- pesten is írnak igen silány könyve- ket. Eleven, "Vitatkozó* irodalmi élet nélkül viszont szükségszerűen bekövetkezik a pangás, közömbös- ség, s ez melegágya a tényleges provincialitásnak.
A z írócsoport megalakulása után célszerű véglegesen felszámolni a szűk körben folyó, személyeskedés- től és klikkszellemtől nem mentes vitákat — és helyettük megte-
/
X
1
m remteni a Szegeden és a három megyében élő írók és költők fejlő- déséhez nélkülözhetetlen szervezeti életet, az írószövetség helyi veze- tőségének irányításával és támo- gatásával, s az egyetemen dolgozó irodalomtörténészek közreműködé- sével.
A
Tiszatáj másfél évtizedes mű- ködésének emlegetésekor akadnak olyan »érdeklődők«is, akik arra céloznak, hogy az elmúlt tizenöt év miért nem ter- melte ki az új rend Juhász Gyu- láját és Móra Ferencét? A nem túlságosan finom élcelődésre, azt hiszen, nyugodtan és szégyenkezés nélkül válaszolhatunk: valóban nem termelte ki az elmúlt tizenöt év, de a legjobb úton vagyunk ahhoz, hogy a következő évtized
felnevelje Szegeden, Dél-Magyar- országon is az új kor Juhászait és Móráit. Ehhez a feltételek kedve- zők: a könyvkiadás megoldása na- pirendre került Szegeden is, és remélhetően központi szervek tá- mogatásával véglegesen megoldó- dik ez a kérdés egy helyi kiadó létesítésével. Addig is célszerűnek létszik valamilyen mérce alkalma- zása: ha nem is kategorikusan, d e mégis időszerű kimondani, hogy a Tiszatáj Irodalmi Kiskönyvtár- ban megjelent második kötet után a Dél-Magyarországon élő írók harmadik kötetükkel már fővárosi kiadónál jelentkezzenek. Országos nevet és országos elismerést sze-
rezni sóikkal könnyebb, ha a fő- városi kiadók jelentetik meg a Bu- dapesten kívül élő írók műveit is.
A két kötet "belépőjegyül* szol- gálhat és a "belépőjeggyel* ren- delkezők adják át e jegyek meg- szerzésének lehetőségét az induló embereknek. Tévedés vagy tájé- kozatlanság arra hivatkozni, hogy a fővárosi kiadók nem veszik szí- vesen a Budapesten kívül élő írók jelentkezését. Az meg enyhe túlzás, hogy ott a lakóhely és a személyi ismeretség alapján kialakult a fő- városiak privilégiuma, és más em- berfia nem juthat kiadó közelébe Budapesten. Ez nem igaz. Bizonyí- ték erre Kárász József: Judit című regénye, Papp Lajos idén meg- jelenő verseskötete, Dér Endre regénye, stb. Mindezek fővárosi kiadónál jelentek meg. A megírt irodalmi mű kiadatja önmagát, ha jó, a gyenge munkát pedig a Ti- szatáj sem adhatja ki.
(Folytatás a i. oldalon.)
• G t a & n u O Q Q B a a
— A MAI SZEGEDI IRODALOM bemutatása után „Hitvallás az em- berről" címmel tartotta meg máso- dik nagysikerű előadását február 27-én a K a m a r a Színházban a vá- rosi tanács „Fiatalok Irodalmi
Színpada".
A műsor keretében Juhász Gyu- la, Móra Ferenc és Tömörkény István írásait adták elő igen ma- gas színvonalon a színpad tagjai.
Közreműködött a Pedagógiai Főis- kola Kamarakórusa Faludi Béla vezényletével és Gortva Irén, a Zeneművészeti Szakiskola növen- déke, Juhász Gyula megzenésített műveinek előadásával. A formai- lag érdekes keretjátékot Papp La- jos költő írta, az előadás rendezője ezúttal is Takács László volt.
E két eddigi előadásból ítélve a Fiatalok Irodalmi Színpada méltán számíthat Szeged irodalomkedvelő közönségének fokozódó érdeklődé- sére.
A TÖMÖRKÉNY GIMNÁZIUM irodalmi önképzőköre március 1-i foglalkozására több szegedi fiatal írót, költőt is meghívott. A foglal- kozás első részében a kör fiatal szerzőinek alkotásait értékelték, majd Andrássy Lajos, a Tiszataj felelős szerkesztőjének bevezetője után Bárdos Pál, B. Fenákel Judit novelláiból, valamint Andrassy Lajos Gál Sándor és Papp Lajos verseiből olvastak fel, illetve ad- tak elő a kör tagjai.
Hasonló, sikeres találkozókat más középiskolai önképzőkörök is terveznek.
HAMZA HUMÓ jugoszláv Állami- díjas író az elmúlt évi szabadtéri játékok időszakában több napon át Szegeden tartózkodott a Kultur- kapcsolatok Intézetének vendége- ként. Szegedi élményeiről az »Oslo- bodenje« ("Felszabadulás") című sarajevói lapban számolt be foly- tatásokban: "Szeged, az emlékmü- vek és fesztiválok városa", —
"Szegedi nyári játékok", — -Ma- dách Imre és Az ember tragédiá- j a " és "Az ember tragédiája« cím- mel. Nagy szeretettel emlékezik meg a város kulturális vezetőiről, akik komoly segítséget nyújtottak ahhoz, hogy a várost és lakóit megismerje, valamint a segítőkész- ségről, amelyben részesítették ah- hoz, hogy a szabadtéri játékokkal, különösen "Az ember tragédiája«
értékelésével cikkeiben foglalkoz- hatott.
TESTVÉRVÁROSUNKBAN,
Drezdában kultúrakadémia nyílt meg. Az akadémia célja az, hogy hallgatóinak jól megalapozott
általános tudást nyújtson a kul- t ú r a minden területén és ugyan- akkor közvetlen segítséget ad- jon az üzemi kulturális m u n k á - hoz. A kultúrakadémiát a városi tanács kulturális osztálya vezeti.
Legmagasabb szerve az akadémia tanácsa, amelynek elnöke a nem- zeti-díjas Max Seydewitz profesz- szor. A kultúrpolitika öt karból áll: 1. kultúrpolitika; 2. előadó-mű- vészet; 3. zene; 4. képzőművészet és 5. irodalom.
BARÁTI SZAVAKKAL emlé- kezik meg a Sáchsische Zeitung c. drezdai lap Irócsoportunk kül- dötteinek, Andrássy Lajosnak és Dér Endrének látogatásáról, s szemelvényeket közöl írásaikból.
P A P P LAJOS SIKERES SZER- ZŐI ESTJÉT február 26-án ren- dezte meg Szegeden az „újságíró- klub vezetősége. Az est igen szép számmal vonzott érdeklődőket, kü- lönösen az ifjúság köréből.
A népes hallgatóság előtt Simon István, a Dél-Magyarország kul- turális rovatának vezetője mutatta be a költőt, ismertette eddigi munkásságát a pályakezdéstől leg- újabb verseiig, m a j d több mint egyórás műsor következett a szer- ző műveiből. Papp Lajos verseit egyrészt önmaga, másrészt P. Ko- pasz Ildikó és Tóth Miklós mu- tatta be. P. Kopasz Ildikó a hu- moros hangvételű költeményekkel aratott meleg sikert, Tóth Mik- lós pedig főként a gazdag eszmei- ségú, mély tartalmú versek tol- mácsolásával.
Az egyes verseket, m a j d a szer- zői est egészét nagy tapssal jutal- mazták, bizonyságul, hogy a' mai életről írt költeményeknek, iro- dalmi műveknek nagy hatásuk van a közönségre.
Kedves színnel fokozta a szerzői est hangulatát Vadass Kis László- nak, a Szegedi Nemzeti Színház művészének és Joó * Csillának, a Zeneművészeti Szakiskola növen- dékének közreműködése, akik Ko- pasz Aurélnak Papp Lajos ver- seire komponált négy dalát mutat- ták be. A versek hangulatához illő, s azzal egybeforrt muzsika, valamint az énekesek szép elő- adása ugyancsak utat talált a hallgatóság szívéhez.
Az újságíróklub vezetősége az irodalmi szerzői estek megrende- zését a jövőben is folytatja. Leg- közelebb Dér Endre József Attila- díjas író szerzői estjét t a r t j á k meg.
SZÉP KEZDEMÉNYEZÉSNEK örülhetnek a szegedi zenekedvelők.
A Juhász Gyula Könyvesbolt egy- re népszerűbbé váló hanglemezbe- mutatókat rendez a szovjet hangle- mezgyártás nagysikerű produktu- maiból. A rendezvény színhelye az Újságíró—MSZBT-klub, melyet egy-egy ilyen alkalomból zsúfolá-
sig megtölt az érdeklődő zenebarát közönség. December 8-án a "Ro~„
mantikus század zenéje«, j a n u á r 27-én versenyművek, míg f e b r u - ár 24-én "Hangverseny a bécsi klasszikus mesterek műveiből" ösz- szefog'laló címmel kerültek bemu- tatásra az egyes témakörök. Mind- három alkalommal Varga Ferenc főiskolai a d j u n k t u s segítette a mű- vek jobb megértését szakszerű, el- mélyült magyarázó szöveggel. Az újszerű kezdeményezést a tetemes számban kisorsolt művészlemezek, s a meghitt, hangulatos környezel még vonzóbbá teszik. Szervezőjük- nek további sikereket kívánunk!
FEBRUÁR 8—28-IG Varsóban NDK filmheteket rendeztek. A bemutatásra került filmek átte- kintést adtak az NDK filmgyár- tásának fejlődéséről 1946-tól nap- jainkig.
Szerkesztői üzenetek:
Bíró László, Sóstóhegy: amíg írásait nem láttuk, nem tudunk érdemben válaszolni, k é r j ü k küld- jön be kézirataiból.
Erős István, Szeged: egyetlen verséből nem ítélhetünk, több írá- sát kellene látnunk.
Csongor Rózsa, Székesfehérvár:
a Tiszatáj természetesen mindenek előtt a Dél-magyarországi alkotók műveinek ad helyet, azonban köz- lésre érett, megfelelő írásokat az ország más területén élő alkotók- tól ia szívesen elfogad.
(Folyt, az 1. oldalról)
Ezek, mint megoldást kívánó kérdések, a megalakult írócsoport tevékenységéhez tartoznak. De m i n d j á r t szükséges megjegyezni, hogy az írócsoport bonyolult és nehéz feladatát csak úgy oldhatja meg sikerrel, ha rendszeresen
igényli Csongrád, Békés, Bács megye íróinak, költőinek tevő- leges támogatását és segíti az ország déli szögletében élő írók, költőik munkáját. Ez szükséges ah- hoz Is, hogy ne csak nevében, ha- n e m funkciójában is Dél-Magyar- ország irodalmi életének hivatott irányítója legyen. Az elmúlt he- tekben kialakult elvek szerint a jubiláló Tiszatáj is három megye íróinak, költőinek megjelenési fó- ruma. Az írócsoport vezetősége és a Tiszatáj szerkesztősége akkor tölti be hivatását megfelelően, ha elősegíti ezt a folyamatot és a Tiszatáj — mint irodalmi fórum — végre kilép körtöltésen belüli begubódzottságából és ezáltal is bizonyitja, hogy Szeged, Dél-Ma- gyarország tudományos, kulturális és irodalmi centruma. Teljesen fel kell számolni azt az elzárkózásra
hajlamos szemléletet, mely úgy fogalmazódik meg: "Szeged és a vidék", mert amennyire n e m igaz az, hogy "Budapest és a vidék"
két külön irodalmi "egység", ugyanúgy, vagy méginkább hamis a fentebbi elképzelés.
Jó úton halad a Tisza táj, és vele az az írógárda, amely e lap köré csoportosulva szolgálja a magyar irodalmat. Ezt az utat jó- szándékú, melegszívű emberek tü- relme, segítő szándéka szegélyezi, Budapesten, Szegeden és minde- nütt, ahol élő ható, eleven irodalmi élet van. De ezek a jószívű, segítő szándékú emberek minden évben többet és jobbat várnak ettől az irodalomtól. A követelmények és ennek következtében a mérce is évről évre magasabb. Ehhez a mércéhez kell igazítani íróink, köl- tőink tevékenységét.
Most, amikor köszöntjük a tizen- öt éves Tisza tájat, és az ú j szer- kesztőséget, nagyra értékeljük az elmúlt másfél évtized irodalmi munkásságát, s meggyőződéssel mondhatjuk: e lap által elvetett irodalmi magok kikeltek és a kö- vetkező évek megérlelik a várt gyümölcsöt.
írócsoportunk híreiből
A MAGYAR 1RÖK SZÖVETSÉ- GE Dél-magyarországi csoportjá- nak vezetősége a megalakulás óta két ízben ülésezett. Személyi ügye- ket tárgyaltak, és a titkár által előterjesztett munkatervet vitatták meg. Megállapíották, hogy a szer- vezeti életnek — ellentétben a ré- gebbi hivataloskodó módszerekkel
— elsősorban a műfaji szakosztá- lyi munka megindításával és ki- fejlesztésével kell kiépülnie. En- nek megfelelően három m ű f a j i bi- zottságot alakítottak: a kritikai szakosztályt — vezetője: Kiss La- jos —, a lírai szakosztályt — veze- tője: Lődi Ferenc — és a prózai szakosztályt, vezetője: Nagy Sán- dor. A kritikai szakosztály fő fel- adatának tartja, hogy az újságíró- klubban — az eddigi jó gyakor- lat továbbfolytatásaként — bemu- t a t j a és értékeli egy-egy fiatal írónk munkásságát. Erre vonatko- zóan munkatervet dolgoz ki. A lí- rai szakosztály "A közéleti költé- szet mai helyzete Szegeden" és
"Klasszikusok és a mai költészet"
címmel szándékozik vitát rendez- ni. A prózai szakosztály "A felsza- badulás utáni prózaírás eredmé- nyei és hiányosságai Dél-Magyar- ország területén« és "A Tiszatáj
prózai írásai két év időtartamá- ban" címmel tervez vitát.
ÁPRILISBAN a Szegedi Nemzeti Színházban szándékszik megren- dezni a 15 éves Tisza táj. jubiláris ünnepségét az írócsoport vezetősé- ge, a három, hatósugarunkba eső megye íróinak részvételével. Erre az alkalomra meghívják a debre- ceni írócsoport küldöttségét is.
NAGYSIKERŰ IRODALMI es- ten adott keresztmetszetet a mai szegedi irodalomról a szegedi Ka- maraszínházban a Szegedi Fiatalok Irodalmi Színpadának előadógár- dája j a n u á r 30-án. Az est beveze- tőjeként Nacsádi József egyetemi adjunktus tartott tartalmas elő- adást a műveikkel szereplő írók- ról. A "Friss szél« címmel rende- zett estnek igen kedvező vissz- hangja volt a szegedi olvasók kö- -reiben.
FEBRUÁR 24-ÉN írócsoportunk titkára, Dér Endre és a Tiszatáj felelős szerkesztője, Andrássy La- jos, a Békés megyei írók Munka- közösségének tagjaival folytattak baráti eszmecserét az együttmű- ködés módjairól.
A NÉMET ÍRÓSZÖVETSÉG el- nöksége legutóbbi ülésén elhatá- rozta, hogy májusban összehívja az V. német írókongresszust. A
kongresszus előkészítésére az el- nökség az elkövetkezendő hóna- pokban vitát indít a szocialista
irodalom helyzetéről, jelentősé- géről és további fejlődéséről. Azt is elhatározták, hogy a vita lé- nyeges r é s z l t e i r ő l a nagyközön- séget is tájékoztatni fogják. A vitában Harald Hauser annak a véleményének adott hangot, hogy csak a legritkább esetben ' lehet- séges az ábrázolandó események azonnali magasszínvonalú irodal- mi feldolgozása. Bruno Apitz,
a „Halál Rómában" című re- gény nálunk is jól ismert szer- zője ezzel szemben kifejtette, hogy a mű sikere n e m a feldolgozott eseményektől való időbeli távol- ságtól függ, hanem attól, hogy az író mennyire ura az anyagának.
Anna Seghers azt hiányolta fel- szólalásában; hogy az irodalmi kritika az NDK-ban nem mindig tölti be maradéktalanul felada- tát.
A felszólalások során fontos követelményként alakult ki az a felfogás, hogy az írónak uralkod- nia kell az anyaga fölött és fe- lelősséget kell éreznie vele szem- ben.
A „DRESDNER VORSCHAU"
című folyóirat 1961 februári szá- ma hosszabb cikkben számol be a drezdai értelmiségi klub egy- éves fennállásának működéséről.
Nagy érdeklődés mellett sok ér- dekes vitaestet rendeztek egy év alatt a legkülönféléb problémák- ról. Sokszor kicsinek is bizo- nyult a klubterem. Ez év január- jában új, nagyobb házba költö- zött a klub.
Viharsarki Élet" címmel nép- szerű tudományos antológiát adtak ki Békés megyében. A folyóirat helyi szerzők irodalmi alkotásai-
ból ad ízelítőt s cikkeket, írásokai közöl népművelési és közgazdasági kérdésekről.
Elnézést kérek az olvasótól az unal- mas, lapos cím miatt.
Azonban szükséges- nek tartom előre ki- jelenteni, hogy ez a találó kifejezés azok- tól az emberektől származik, akik sze- retik megvendégel- tetni magukat má- sok zsebére.
Felemelik a fizeté- fc sedet. Abban a pilla-
natban ott terem [ melletted egyik kar-
társad, rádkacsint és l szól:
f — Fizetsz ...
• Prémiumot oszta-
* nak a "Fizetsz!" ta- I lálmányért.
f Honoráriumot ad- nak a "Fizetsz!" cí- mű könyvért. Fel- vesznek fiatalokat az 1 üzembe? "Fizetsz, le- I gény!"
• De néha hozzqfű- ' zik: "le kell öblíteni
! ezt a dolgot!" Es le- [ öblítik. Természete- f sen nem kefirrel,
sem citromos teával.
t Most pedig enged- ' jék meg, hogy elbe- széljem, hogyan "öb- lített" a napokban Szemjon Kárászén.
Ezt nem én találtam ki, ez megtörtént.
t Csak a nevét változ- tattam meg, a többi színigazság.
Szemjon Karaszev
— okos i f j ú . Nemré- 1 giben feltalált vala-
mit. Az építési tröszt, [ ahol dolgozik, elha-
tározta, hogy megju- l talmazza a feltalálót.
Két cimborája, Szu- horukov és Polozov, értesülve a jutalma-
| zásról igen-igen meg- örültek a dolognak
• és azon nyomban ' meglátogatták Szem- i jont.
f — Fizetsz, bará-
tocskám — mondta Szuhorukov széles mosollyal.
Polozov szája, vi- szont a füléig sza-
ladt:
— Le kell öblíteni a jutalmat, öregem!
Szemjon ellenke- zést kísérelt meg.
— Először is: tud- játok, hogy nem sze- retek inni. Másod- szor: a jutalmat csak hétfőn kapom meg.
— De ma szombat van — szólt bele az egyik jóbarát. — Ve- led megyünk a ven- déglőbe.
— Pénzecskéd is van, ez a legfonto- sabb — szólt a má- sik.
Ezek után Szemjon természetesen nem mondhatott mást, mint hogy beleegye-
zett.
A vendéglőből (szám szerint a harmadik- ból ezen az éjszakán) a három jókedvű ba- rát éjfél után ment el. A föld erősebben forgott tengelye kö- rül. A barátok men- tek, botladoztak a szélrózsa minden irá- nyába.
Szuhorukov és Po- lozov biztatták Szem- jont:
— Mi téged min- dig támogattunk. Tá- mogatunk most is.
A támogatásra ő pillanatnyilag erősen rászorult, miután már
kétízben vizsgálta meg behatóan az asz- falt minőségét az or- rával. Ezután énekel- ni próbált és bátran zengő hangon éne-
kelt pár sort férfias basszushangján.
Az ügyeletes rend- őr — nagy tisztelője a zenének — feltar-
tóztatta a művésze- ket. A két jóbarát villámgyorsan eltűnt egy mellékutcában, sorsára bízva Szem- jont.
Szemjon nem tud- ta elviselni a ma- gányt. Átölelte a legközelebbi lámpa- oszlopot, Vászjának nevezte azt és hosz- szasan érdeklődni kezdett azután, hogy ez az öntöttvas Vász- ja hogyan viszonylik Szemjon Karaszev-
hoz.
— Vászja, tisztelsz te engem? Szeretsz engem, V ász ja?
A rendőrrel szem- ben is szívós ellen- állást fejtett ki, azonban két csapat rendőrnek már sike- rült öt felpakolni az autóra.
Hétfőn délelőtt a kórházból értesítet- ték Szemjon munka- helyét az ő viseltes dolgáról, a vezetőség délutánra behívatta Szemjont és bünte- tésül megfosztották a prémiumtól.
Ugyanezen a na- pon kapott egyszám- lát a kórháztól, ame- lyen ez a szöveg ál- lott:
"ön fizet (ennyi meg ennyi összeg) az ápolásért és a gyomormosásért".
.... Amikor befe- jeztem ezt a kis tár- cát, odajött hozzám egyik ismerősöm. Rá- nézett a kéziratra és szólt:
— Egészen biztos vagyok benne, hogy közölni fogja az új- ság. Gratulálok! Fi- zetsz!
Kuti Judit fordítása.
2
Ferenczy Béni Petőfi-szobra Gyulán
Egy nagy ember, aki, mint Petőfi, költőnek, szabadságharcos- nak, a társadalmi haladás bajno- kának és hazafinak egyaránt ki- emelkedő volt, aki — a magyar irodalomban páratlanul — ide- stova 120 éve egyedülálló nép- szerűségnek örvend, természete- sen a szobrászok érdeklődését is állandóan magára vonta. Szám- talan szobor készült róla,' ezek azonban általában nem állnak arányban jelentőségével. Jellem- ző, hogy a köztudatban egyik sem vált egyértelmű Petőfi-ábrá- zolássá, még leginkább a Bara- bás-féle, kissé bizony erőtlen, in- kább idealizáló, mintsem az iga- zi egyéniséget tükröző festmény nevezhető annak. Pedig erről — mióta ismét kezünkben van a költőről készült egyetlen daguer- rotip-felvétel — kiderült az is, hogy a megszépítésre való tö- rekvéstől vezetve az arcvonáso- kat is megmásítva mutatja.
Ferenczy Béni Petőfi-szobra olyan mű, amit nyugodtan elfo- gadhatunk az „igazi" Petőfi-szo- bornak. Az előzőktől eltérően, a r á n k m a r a d t fényképfelvétel nyo- mán készült, de ennél sokkal lé- nyegesebb, hogy alkotója — a jó
szobrász eszközeivel — valami ú j a t tudott belőle teremteni. Mon- danivalójában a legfőbb ú j az, amit senki eddig meg nem kísé- relt — annak a hallatlan energiá- nak az érzékeltetése, ami Petőfi alakjából sugárzik. (Ehhez a da- guerrotipia kellett a szobrásznak, a Barabás-féle üresen idealizáló képmással nem kezdhetett sem- mit.) Az egész, kissé asszimmetri- kusra felépített fej, magas hom-
lokával, felhúzott szemöldökével, szúrós, szuggesztív nézésével egy-
aránt ezt szolgálja.
Az alak szikár, csontos teste is egy ú j kor harcosának jel- képe. Ruházata is rendetlen,
inge gombolt, nadrágja, men- téje gyűrődésekkel tele; mindez csupa olyan vonás, amit egy múlt- századi festő finnyásán ítélt vol- na képre festésre méltatlannak;
ezek a vonások azonban mai Pe- tőfi-képünkhöz nagyon is hoz- zátartoznak. A keménykötésű költő-forradalmár alakjának tol- mácsolásához nagy segítségére volt Ferenczy Béninek a szobor nyers, itt-ott naturalista stílusa.
Persze, ez csupán látszat-natura- lizmus, csak a felület egy-egy darabjára terjed ki, az, amit fe- lületes ránézésre esetlegességnek látnánk, mind-mind nagyon tu- datos, átgondolt kompozíciós mun- ka eredménye.
Ezt a hangulatot sugározza a szobor, úgy és azért, mert igazi plasztikai értékekre, a szobrászat törvényeinek alapos ismeretére épül. Biztos felépítése természe- tesen következik a lábak tartá- sából. A karok is hasonló f u n k - ciót töltenek be, egy képzelet- beli piramis éleit látszanak je- lölni, aminek csúcsa az ezáltal is kiemelt fej. Igen jók a külön- böző ferde vonalak, Ferenczy Bé- ni szobrainak talán legfontosabb jellemzői, biztos egymáshoz-han- goltságukkal szilárd felépítest, sok esetben kellemes változatos- ságot jelentenek; így például a kard súlyától félrehúzott öv a fej tartásával és formájával is érzékeltetett asszimmetriát erősí- ti. A kigombolt mente a fejet különíti el a test egyéb részei- től, jelentőségének fokozása ér- dekében. Olyan fontosságú lesz ezáltal ez a fej, mint egy ön- álló mellszobor, és ezt igazi, sa- játosan szobrászi nyelven t u d j a erősíteni: a kihajtott ing segítsé- gével az elválasztó vonalat meg- kettőzi, sőt, hogy méginkább sze- münkbe tűnjék, hullámos vonal- lá változtatja. A szobor jobbkeze
Petőfi Sándor:
RESPUBLIKA
Respublika, szabadság gyermeke S szabadság anyja, világ jótevője, Ki bújdosol, mint a Rákócziak, Köszöntelek a távolból előre!
Most hódolok, midőn még messze vagy, Midőn még rémes átkozott neved van, Midőn még, aki megfeszíteni
Kész tégedet, azt beesülik legjobban.
Most hódolok, most üdvözöllek én, Hisz akkor úgyis hódolód elég lesz.
Ha a magasból ellenidre m a j d A véres porba diadallal nézesz.
Mert győzni fogsz, dicső respublika, Bár vessen ég és föld elédbe gátot, Miként egy új, de szent Napóleon Elfoglalod majd a kerek világot.
Kit meg nem térít szép szelíd szemed, Hol a szeretet oltárlángja csillog, Majd megtéríti azt szilaj kezed.
Melyben halálos vésznek k a r d j a villog.
Te lész a győzőm a diadal-ív Ha elkészül, a te számodra lészen, Akár a virágos tarka pázsiton, Akár a vérnek vörös tengerében!
Szeretném tudni, ott leszek-e én A győzedelmi fényes ünnepélyen?
Vagy akkorára már tán elvisz az Enyészet s ott lenn tart a sírba' mélyen?
Ha meg nem érem e nagy ünnepet, Barátim, emlékezzetek meg rólam . . . Republikánus vagyok s az leszek A föld alatt is, ott, a koporsóban!
Jertek ki hozzám, s ott kiáltsatok Síromnál éljent a respublikára.
Meghallom én azt, s akkor béke száll Ez üldözött, e fájó szív porára.
Pest, 1848, augusztus.
szenvedélyesen ökölbe szorul, és micsoda erőt érzünk ebből az ökölből! Remek példája annak, hogyan lehet formákkal, plaszti- kai nyelven kifejezni azt a való- ban pörölycsapás-szerű hatást, amit Petőfi költészete kiváltott.
Bal lábával egy babér-koszorún
áll; ez jó kifejezése az öncélú, a pusztán költői természetű dicső-
ség megvetésének: érzékeltetése a szobrász formanyelvén történt s igen hatásos.
Ez a nagyszerű szobor, száza- dunk magyar szobrászatának egyik
legfontosabb darabja, Gyulán v a n felállítva. Hosszú viszontagságok után sikerült végre bronzba önte- ni, és egy Petőfit szerető alföldi városban elhelyezni, ahol a költő maga is n e m egyszer megfordult.
VÉGH JÁNOS
V A R G A I M R E : ( 7 r ~ 7 / t
M rh Q^/andii
^ Q^/andi] y
Ikülönösebben akkor tűnt szemembe a
koma> mikor éppen azon elmélked-
tem, megpucoljam-é az ötödik szem krump- lit, mivel manapság akkora gumókat gyár- tanak testvéreim a szövetkezetben odaha- za, hogy némelyik elmenne görögdinnyé- nek is. S amíg a falnak támaszkodó legé- nyeken járt a szemem, bicskám helyettem is határozott. Igazis, mit spóroljon az em- ber a vacsoráján! A gyerkőc meg csak ott támogatta a földszinti konyhánk ajtófelét, s nagy gyakorlat nélkül is észrevettem, na- gyon idegesen kalingyál tekintete ide-oda az öt vacsorafözőn, és vékony, hosszúkás orra úgy remeg, akár a rohanásra kész csikóé. Látszott, nem tud a szagok közt dönteni, kihez is társuljon. Gubucz éppen disznóhúst sütött, az az istene, Koncsik szaki lecsót főzött, odébb két ismeretlen
legényke rántottát habart, a szélső rezsón pedig Gyebnár Gyuri komám lebbencset
kotyvasztott. Addig tétovázott a fiú, hogy énbennem felbuzgóit a barátkozhatnékság.
Rászóltam:
— Hé, koma, értesz te a hagymakeve- réshez?
Olyan ijedt-formán bazsalyodott el erre a legény, mintha csinos menyecske csalo-
gatná.
— No, akkor legyél olyan jó, s keverd meg itt a szélső lángon az enyémet. Hozni kell még egy kis krumplit. Kevésnek ér- zem ezt.
Olyan buzgalommal kavarta, láttam, ahogy visszatértem, mintha növendék len- ne a kukta-egyetemen. Letettem az asz- talra a hozományom, a négy szem Nobel- díjas krumplit, meg egy arasz otthoni kol- bászt.
— Bicskád van-e? — kérdeztem. Szé- lesre szaladt a szája.
— Persze, hogy van, szaki bácsi.
Nyújtottam neki a kőkemény szál kol- bászt.
— No, fiam, akkor szépen karikára szel- ve vagdosd belé a zsírba ...
Persze, hogy ő pucolta a krumpli utol- ját. Olyan fürgén járatta ujját, mintha egésp nap varrodában trenírozta volna, s nem tégla-górálással a szállítószalagra.
Amíg aztán megadtam a paprikásnak az utolsó kenetet, ott állt mellettem, ugrásra készen, hogy legyintésemre mindent meg- tegyen, akárcsak egy jutalékra váró mi- nistráns. Nagyon kedvemre való gyerek- nek látszott. Mikor aztán feltettem mű- vünkre a födőt, rákacsintottam:
— No, komám, hogy hívják az apád fiát?
Megveresedett a bizalom ilyen világos mutatkozásán, csak habogni tudott.
— Szekér Andrásnak. Akarom monda- ni... én Gyuri vagyok.
Elégedett voltam.
— Akkor, Gyuri fiam, vigyázz egy ki- csikét a menüre. Kavarj rajta, ha szüksé- ges. Nékem is van egy kis dolgom.
S otthagytam. Kint azért mosolyogni kellett: akár a posztra állított katona a szuronyos puskát, úgy fogta félrekozbilolt fekete fakanalamat.
ehoztam egy mélytányért, két kanalat, meg kenyeret szakajtóban. Ügy tűnt, keserves nagyot nyelt, mikor megpillan- totta az egy tányért.
— Ha kész, akkor hozd ide, Gyuri fiam
— mondtam, letelepedvén a fehérre si- kált konyhai asztalunk sarkához. Ügyesen zsebkendővel védte kezét a lábas fülétől, s tisztelettel elém tolta az egészet. A má- sodikat már hallhatóan nyelte. Éhes le- hetett nagyon. De várt alázatos türelem- mel, akár a csicskás az őrmesterére. Én meg szépen kimertem a paprikás felét a tányérra és odatoltam eléje.
— Tessék, tekintetes úr. Csak kanállal szolgálhatok, villám nincs. De talán így se veti meg szerény főztünket...
Villámgyorsan leült, belémerítette kana- lát a még majdnem fortyogó paprikásba, s azonnal telitömte száját. Oly forró lehe- tett, hogy meg se rágta, csak gömbölyge- tett rajta egyet, s leküldte.
— Te, nem napon főtt ez! Ne mohós- kodj! Ehol kenyér is!
Feleszmélt ugyan erre, mégis akkora darabot mártott meg a zsíros, piros lében, hogy egy napközis csemetének uzsonnára elég lenne, és irgalmatlanul leküldte azt is. Csudáltam, hogy bírja ilyen forrón az ételt, mikor nékem ez a halálom. Csende- sen ettem, s közben figyeltem buzgal- mát. Ugyan mi fiajtja ennyire, találgat- tam. Csak akkor szóltam neki, mikor meg- ivott egy csupor vizet a csapnál.
— Te, Gyuri, tán még nem is ettél máma? — ugrattam. Elveresedett, ahogy a szégyellős fiúk szoktak, s egy darabig csak az asztal szélét piszkálta. Nehezen felelt, akár a nagylány, mikor az anya o,z első hosszú esti kapuzás részleteiről fag- gatja.
— Hát... nem.
— Aztán mért nem ettél? Nem értél rá?
— Nem fizettem be.
— Miért?
— Nem volt pénzem.
— Ez meg hogy lehet? Mióta vagy ti vállalatnál?
— öt hete.
— És nincs pénzed?
— Nincs.
— Érdekes. No, egyél csak, fiam, egész megbőrösödött a teteje.
Menekedett az ételhez nyomban. Nágy igyekezettel tömte a fejét. Kitörülgette a tányér alját is, olyan gondosan, csak lás- sam, mennyire rendes gyerek ő azért, hogy nincs pénze. Hanem sehogyse hagyott nyugtot a pénztelenség.
— Hány éves vagy te, Gyuri?
— Tizenhat múltam — Csóváltam a fe- jem. — Sehogy nem megy a fejembe, hogy lehet az, hogy te dolgozol, és nincs pén- zed — mondtam.
— Keveset adtak — felelte.
— Keveset? Mennyit?
— Hát... száz forintot.
Ingerülten rámordultam:
— Hát az hogy lehet? Kinél vagy?
Ijedten felelte:
— Segesdi szaki bácsinál.
Feltápászkodtam, hogy megyek, megke- resem Segesdit, itt lakik a szállóban. Ha- nem könyörögve megfogta a karom.
— Ne tessék menni, kedves szaki bácsi.
Nagyon haragszik rám. Két napot is mu- lasztottam már nála.
Leültem.
— Ügy! Most aztán ne viccelj velem tovább, fiam. Mért mulasztottál? Ki vele!
Megrezzent bördős hangomtól.
— Mert... messzi van ide Kőbánya.
Gyalog. Előtte való nap nem ettem egy fa- latot se. Nem is mertem elindulni.
őszinte méreggel káromkodtam.
Qzaki bácsi, ne tessék haragudni! —
° fogta könyörgőre a dolgot —, inkább mindent elmondok. Csak ne tessék tovább káromkodni. Ne tessék engem szidni.
Úgyis mindenki csak szid. Meg csúfol.
Négyszáz forintot kaptam én. Csakhogy ...
Senki nem állt én velem szóba. Egyedül Kumuk Ricsi. A Csimbi. Én mindenkinek tahó voltam. Pedig dolgoztam én, teljes erőmből. Nem azért jöttem én el hazulról, a Tisza mellől, mert szemét munka ma- radt kezem után. Csak azt hittem, itt sok- kal többet kapok. Meg jó szót is. De Se- gesdi szaki mindjárt az anyámmal kezdi.
Ahogy a nagybácsim odahaza. Mert én ár- vagyerek vagyok, szaki bácsi, édesapám öccsinél nőttem fel. Sehol senkim nincs, kedves szaki bácsi. Amióta kétágú vagyok, én mindig dolgoztam, csináltam valamit.
Megkaptam én itt a négyszáz forintot. De énvelem senki nem állt szóba. Csak Ku- muk Csimbi fogadott haverjának. Tetszik őt ismerni? Itt lakik a negyedik emeleten.
Nagyon vagány gyerek az, szaki bácsi.
Hogy ö majd megtanít engem a fővárosi életre. Azt Ígérte. »Mert maga kérem, Székár Gyuri, még csak egy falusi gyűri.
Magának nincs fogalma, kérem az elegáns fővárosi életről. Hogy kell egy belevaló téglafaragó művésznek járni.* így mondta.
Ahogy ideolvasták a pénzt, szaki bácsi, úgy csapatostul elmentünk mindjárt egy
bizonyos helyre. Volt ott lány is, két fiúra egy, meg kártya, pálinka. Másnap reggel aztán gyalog mentem ki Kőbányára. Nem volt ötven fillérem se. Tessék elhinni, ked- ves szaki bácsi, betűről betűre így volt.
Már tizenkettedik napja, hol eszek, hol nem. Ha ád valaki, akkor igen, ha nem, akkor nyelegetem a nyálam. A villamoson lógok. Van úgy, hogy öt kocsival jutok ki.
Máskor meg elrestellem magam, gyalog vágok neki. De nem merek én itt szólni senkinek. Én olyan idétlennek érzem itt magam, hogy... Pedig én... Szaki bácsi, én nagyon szépen köszönöm a paprikást.
Ne tessék haragudni, én sokszor...
Mintha elnyesték volna szavát, elhall- gatott. Nagyot csapódott a lengőajtó. Há- rom fekete pulóveres legény dőlt be rajta, s nekirohantak a rántottasütőknek, akkora ricsajjal, mint egy részeg lakodalmi me- net. Gyuri szemén valami indulat villám- lott, meg valami félelem rebbent meg.
"Ezek is odavalók* suttogta. Es többet nem szólt, csak ült lesütött szemmel. Pedig a forgalom nagyon megélénkült a konyhá- ban. Mintha az egész folyosó itt adott vol-
na találkát egymásnak. Jöttek, mentek.
Nézegettem őket, s az eszem azon törtem, mit is mondjak most Szekér Gyurinak.
Lám, itt lakik egy hónapja velem egy fo- lyosón, és fel se tűnt. Pedig megyémbeli is. Azt se gyanítottam, hogy milyen iszo- nyatos tandíjat fizet első önálló lépéseiért.
Azt se tudtam, lám, hogy ennek a Csim- binek ilyen kompániája van. Hogy ezek itt nem ricsajoznak, nem itt gerjedeznek, tud- ják, hogy innen hamar kitennénk a szű- rüket. Hanem elmennek más helyre, és...
Zsankó Miska komám rázott meg vál- tamnál.
— Csakhogy megleltelek, Pali bátyám — mondta. — Elfeledkeztél róla? Együtt van a pártcsoport, te hiányzol csak. Kocogj már, édeskomám ...
Tyhű, csakugyan megfeledkeztem róla.
Hogy ma kedd van, s öt órakor... Gyor- san kapkodtam össze a holmit. Szeren- csére eszembe jutott, itt van nálam az új- ságpénz. Járatom én a Szabadságot, meg az Élettudományt. Máma este akartam odaadni újságosunknak.
— Gyuri fiam, fogd csak ezt a kis pénzt
— dugtam kezébe a húszast, indulatom- ban.
— Hogy legyen útiköltségre. Zsoldosztá- sig pedig a vacsoravendégem vagy. Elfo- gadod ?
A hálálkodásra már nem ügyeltem. Ko-
** cogtam kifelé, ne szidjanak olyan gazdagon az elvtársak. Jócskán megkéstem így is. Azért két óra hosszat sikeresen osz- tozkodtunk is különféle dolgokon, többek közt a fiatalokén is. Előrukkoltam ott a második emeleti klubszobában evvel az esettel is. Elégedetten távoztam, gondol- tam, ennek a napnak is vége, hálaisten- nek. Hanem ahogy félredolgom után lép- deltem lefelé a lépcsőn, mert a földszin- ten volt a szobám, szemben loholt vélem Kobzos Miklós, a szálló gondnoka.
— Hol a jó égben bújkálsz, drága Pali bácsi? — harsogta már félemelettel lej- jebb. — Iparkodj a szállóbizottság ülésé- re? Rádvárunk már jó félórája...
És úgy nyargalt lefelé, hogy félévszáza- dos tüdőmet meglihegtetve is csak jócskán utána értem a könyvtárszobába. Valóban ott ült a nyolctagú bizottság az asztal túl- só felén, komótosan, álmosan. Emez olda- lán pedig makacson, megcsökött gerinccel Szekér Gyuri.
— Hát te?! — kiáltottam rá meglepetten.
— Mi van veled, koma?
Kobzos fogadott, állva, hadonászva.
— Csak gyere, Oldal elvtárs, gyere! Kép- zeld el, két órával ezelőtt kint az utcán, a szálló előtt, ország-világ előtt ez a szak- társ nekiugrott Kumuk Richárd ifjúmun- kásnak, orrba verte, feltépte a száját, s ha szét nem választják őket, tán még meg is fojtja. Kinyomoztuk, Kumukék békésen kártyáztak kint a padon. Ez meg a barát- ságos hívó szóra nekiugrott. Amikor azért küzdünk, harcolunk, hogy ilyen atrocitá- sok ne legyenek a szálló életében, akkor ő... És. ráadásul, egyenesen dühítő mó- don, már negyed órája faggatjuk, ő meg nem törődve a ráfordított drága idővel, egyre csak a vállát rángatja, kérlek...
Rámeredtem Gyurira. Megértettem hir- telen mindent.
— Megcsépelted, fiam, azt a huligánt?
A Csimbit? Megadtad a kamatot?
Váratlanul felzokogott erre a gyerek, és vállamra borulva úgy öntözött könnyeivel, hogy egyszerre a tíz esztendeje halott fia- mat tudtam az oldalamon.
J
(Részlet a Szovjet Tudomá- nyos Akadémia Gorkijról el- nevezett világirodalmi intéze- tének "Az irodalomelmélet problémái« című művéből.) A dráma alapja: a cselekmény.
Az embernek a színpadon való bemutatása cselekményt követel.
A dráma szemléletes kifejezőké- pességének teljességét éppen a színpadon éri el. Az irodalmi mű a színházban a reális, hús-vér fi- g u r á k cselekedeteiben és érzései- ben ölt testet, akik szemünk előtt s a j á t életüket élik.
A dráma színházi rendeltetése előre meghatározza művészi for- m á j á n a k alapvető sajátosságait: a dráma hősei beszédükben és cse- lekedeteikben önmagukat jellem- zik (Gorkij), nincs szükség az író kommentárjára; a drámában vég- bemenő cselekményeket nem lehet elmesélni, úgy kell bemutatni őket, hogy azok közvetlenül a né- zők szeme előtt menjenek végbe;
az a körülmény, hogy a színházi előadás időben korlátozott, megkö- veteli a drámától, hogy gondja le- gyen a drámai cselekmény egysé- gére és befejezettségére. A dráma egyik legjellemzőbb tulajdonsága, ami mind a lírától, mind pedig az epikától megkülönbözteti: színsze- rűsége.
Ezek a sajátosságok azonban nem merítik ki a dráma lényegét, csak elvezetnek minket a főprob- lémákhoz: miben áll a drámának, mint irodalmi m ű f a j n a k sajátos jellege? A cselekmény minden szépirodalmi m ű f a j b a n megtalál- ható. A drámai cselekmény s a j á - tos jellege abban áll, hogy az a mű jellemeivel kapcsolatban nem külsőségesen jelentkezik. A d r á m a cselekménye összehasonlítva m á s irodalmi m ű f a j cselekményével, sokkal jobban alá van vetve a sze- replők jellemének és egyidejűleg a legnagyobb erővel) segíti elő a jellemek feltárását, a szereplők világnézetének, lelki alkatának mélységeiben elrejtett lényegüket.
A drámában minden: gondolat, szó, érzés, szünet, sőt a cselek- ménytelenség is, a cselekmény ha- tását kell, hogy keltse.
E. GORBUNOVA
A szovjet dramaturgia néhány kérdése
A drámai cselekmény rendkí- vüli jelentősége előre meghatároz- za a szereplők jellemének sajátsá- gos voltát. A dráma szereplőinek jelleme drámai harcban bontako-*
zik ki, konfliktusban. Az ember a maga sajátos lelki alkatával, érzéseivel, törekvéseivel és világ- nézetével a drámai cselekmény forrása és mozgató ereje. A cse- lekményt a drámában a jellemek irányítják, amelyek maguk is a cselekmény közben bontakoznak ki. Ezt nem kell teljesen szósze- rint értelmezni. A drámában ép- pen úgy, mint bármilyen más szépirodalmi műben természete- sen a szerző irányítja a cselek- ményt. A dráma művészi f o r m á j a azonban abban különbözik a többi műfajtól, hogy a szerző személye feloldódik a szereplők jellemében.
Gorkij többször rámutatott arra, hogy ha a drámában élesen kör- vonalazott, egyéni jellemek van- nak, összeütközésük elkerülhetet- len. A szereplők jelleme és kap- csolatuk lehetővé teszi számunkra, hogy képet alkothassunk magunk- nak az adott kor társadalmi vi- szonyairól. Mivel a drámaíró az eseményeket úgy ábrázolja, hogy azok' a jelenben, a közönség sze- me előtt mennek végbe, a cselek- ményt) nem készen, hanem fejlő- désében m u t a t j a be. Feltárja előt- t ü n k azokat az okokat, amelyek előidézték a cselekményt. Ezek az okok a szereplők életének külső, objektív körülményeiben lehetnek és lehetnek belső, szubjektív kö- rülményekben is, és mindenesetre lehetővé teszik számunkra, hogy nyomon kövessük a cselekmény lefolyását, kifejlődését, tetőpontját és kibontakozását. Másszóval a drámaíró a konfliktus megoldását adja, ami a szereplőket ú j kap- csolatba hozza egymással. A drá- mai jellemek sajátossága abban áll, hogy nem sztatikusok, hanem szakadatlanul változnak a cselek-
Éli is az E L I D I K R É M P Ú D E R T h a s z n á l o m
Tava&zi afattcdutik:
Tavaszi tweed kosztüm Elegáns férfi zakók divat
színekben Nylon kombiné Nylon hálóing Nylon nadrág
Francia import nylon-puplin pasztell színekben 90 cm széles
580— Ft
320,— Ft—440— Ft 110— Ft—180,— Ft 225,- Ft—300,— Ft
51,- Ft- 68,-lFt 110,—-Ft LEGNAGYOBB CORVIN LEGNAGYOBB
ÁRUHÁZ fflfftSWÍ VÁLASZTÉK
BUDAPEST
mény folyamán, feltárva ezzel benső lényüket.
A drámában a konfliktust a jel- lemek, a hősök akarata és csele- kedetei bonyolítják, akik "maguk- tól cselekszenek és nem a szerző jóvoltából".
A rokonszenv és az ellenszenv mintegy maguktól ébred fel ben- nünk, a szerző látható útmutatása nélkül.
Az eszmei mondanivaló tisztá- zottsága egyik alapvető művészi kritérium. A dráma minden ele- mén következetesen keresztül vitt alapeszme á t h a t j a az egyes sze-
replők szavait, cselekedeteit és gondolatait és életet önt a szerep- lőkbe, felruházza őket azzal a m ű - vészi célkitűzéssel, ami' minden igazi művészet sajátja. A cselek- mény nem lehet öncélú. Bármi- lyen nagy is jelentősége a drá- mában, ha nem világítja át a leg- magasabb alapeszme, n e m lesz az általános érdeklődésre számottartó és a lényeg kifejezésének eszköze, nem lesz a művészi kifejezés esz- köze. Csak egy nagy gondolat, ami meghatározza az eszmei-drámai ötlet lényegét, képes arra, hogy szervesen és ne mesterségesen és ne külsőleg egyesítse a dráma minden elemét.
Az alapeszme a dráma nélkü- lözhetetlen esztétikai eleme. A d r á m a művészi tökéletességének foka attól függ, hogy milyen mély és mennyire társadalmi tartalmú az alapeszme és milyen természe- tesen h a t j a át az alakokat. Az igazi művészetben feltétlenül szük- séges a konfliktus és a jellemek egysége.
A drámai jellem egyszerre tipi- kus és egyéni.
A d r á m á t a költészet többi mű- fajától a jellemek és a cselek- mény szerves és szükségszerű egy- sége különbözteti meg. Ez az egy- ség a m ű eszmei mondanivaló- jának is a kifejező eszköze. En- nek az alapvető törvényszerűség- nek vannak alávetve a drámai f o r m a egyéb sajátos tulajdonságai is, mint pl. a cselekmény egysége és befejezettsége, a hosszadalmas elbeszélő részek és magyarázatok hiánya, a párbeszédek tömörsége, a téma és a drámai helyzetek bel- ső dinamizmusa és a szerkesztési elvek.
Mint ismeretes, a körülmények ti- pikusak, és ez a realista művészet- ben a tipikus jellemek megteremté- sének legfontosabb feltétele. A drá- mában a tipikus körülmények min- denekelőtt a drámai konfliktusban testesülnek meg. A konfliktus és a jellemek konkrétságában nyilvá- nul meg egy nép életének általá- nos lényege. Éppen ezért a drá- mai konfliktus nemcsak a darab műfogása, hanem eszmei-esztéti- kai alapja is.
Fordította: Kalman Laszlo
PÁLYAZATA ZENETUDOMÁNYI
MŰVEKRE ,>3
A Magyar Tudományom Akadémia Nyelv- és Iroda- lomtudományi Osztálya és a Művelődésügyi Minisztérium színház-zenei főigazgatósága pályázatot hirdet zenetudo- mányi témákra:
1. XX. századi magyar ze- ne (kialakulása, fejlődése, irányzatai).
2. Bartók Béla helye, mű- vészete a XX. század zene- történetében.
3. Liszt Ferenc művészete és a XX. század magyar ze- néje.
Első díj: 6000 forint, má- sodik díj: 4000 forint, har- madik díj: 2000 forint.
A pályázaton egy első dij, két második és három har- madik díj kerül kiosztásra.
Az első díjjal jutalmazott pályamű az 1961. szeptember 25—30-ig tartandó II. ma- gyar zenetudományi konfe- rencián felolvasásra kerül.
Az a r r a érdemes jutalma- zott pályaművek megjelen- tetéséről a Magyar Tudo- mányos Akadémia és a Mű- velődésügyi Minisztérium közösen gondoskodik.
A pályázat eredményét a bíráló bizottság a zenetudo- mányi konferencia nyitó ülésén, szeptember 25-én hirdeti ki.
A pályaműveket két pél- dányban, névvel vagy jel- igével ellátva a Magyar Tu- dományos Akadémia zene- tudományi bizottságához 1961. június 15-ig kell be- nyújtani.
Németh Ferenc:
SZPIRITUÁLÉ IN MEMÓRIÁM PATRICE LUMUMBA
Hallgat a halott
de füstöl még a fegyverek csövc Ó föld egy-édesanyánk
kezet mostak
most alkudoznak fekete testeden a gyilkosok
A halott hallgat
nyitott száján kihűlt a kiáltás Hallgat a halott
de a mi szánkon a kiáltás szabad
Élők vagyunk élők
s az élők közt kasszához álltak arcukon villog a vigyorgás kezükben a fekete bőr
másik kezük k i n y ú j t j á k a díjért
a gyilkosok —
Köpd ki őket meleg szádból édesanyánk, föld
fekete bőrödről rázd le őket A szabadság istennő nem fehér
fekete bőre rögös fekete föld
mert a föld a szabadság mindenki a n y j a itt A gyilkosok a n y j a is de ö a büntetés anyja is igazságos anyánk
teremtő s temető fekete föld
» A gyilkosok
| feje fölött remeg a csönd
# most a halott kiált
• velünk kiált J fekete ölű föld anyánk t testébe fogadta őt
vele vannak mindannyian J a holt társak a szenvedők ( kiket szájába vett a föld (1961. február 15.
TARASZ SEVCSENKÓ
Végrendelet
Ha meghalok: tágas mezőn Vessétek az ágyam,
Egy kurgánnak magasában.
Édes Ukrajnámban, Hol a füves messzeséget Véges-végig látom
És hallgatom, hogy a Dnyeper Mint zúg a lapályon.
Ha majd hallom: hogy özönöl Az ellenség vére.
Ha m a j d ömlik Ukrajnából A tenger kékjébe — Akkor fel az égig szállok S a küszöbig ott fent, Hálát adni. Hanem addig
Nem ismerek istent.
Keljetek fel, zúzzátok szét Valamennyi láncot,
Zsarnokvérrel öntözzétek A szent szabadságot.
S akkor m a j d a nagy családban, Szabad, ú j családban
Csendes szóval hordozzátok Nevem a hazában.
*
Száz esztendővel ezelőtt, 1861.
március 10-én húnyt el Tarasz Sevcsenkó ukrán költő, az ukrán nép Petőfije, aki festészettel is eredményesen foglalkozott, de köl- tői életműve sokkal jelentősebb.
Lángszavú forradalmár volt, mint Petőfi, szemléletében és magatar- tásában rokon vele — elveiért bátran vállalta a száműzetés pok- lát is.
MOST VÁSÁROLJON G O M B O S H A R M 0 N I K Á T !
N GY VÁLASZTÉKBAN 500 FT-TÓL 980 FT-IG
4
