Ö U Í 1 7
1860 M K J 1 d
XIV. évf. S. H. IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALMI LAP
1960. májua'
íÁRA
rt.'ÜVíf
F T
^ TARTALOMBÓL:
Lenin emlékezete -ÍJ-
Mikszáth Szegeden
*
50 éves a Délmagyarország Könyvek, keresztrejtvény
K I S S L A J O S :
I r o d a i o m e s
/ra l o
dm i c o r s z a I :
lL
f fM
a a természettudománnyal és a művészettel foglalkozó emberek egyre többet be- szélnek egy ú j fogalomról, egy ú j történelmi jelentőségről: az atom- korszakról. Az irodalmi közvéle- ményt is foglalkoztatják az úgy- nevezett modern kor tudományos és művészi lehetőségei, perspektí- vái. Nem újkeletű kérdések ezek.Az irodalmi lapok hasábjain im- m á r évek óta folyik a vita. Az á r - nyalati eltérésektől eltekintve, az eszmecsere során lényegében két álláspont alakult ki. A fő kérdést a vitatkozók mindkét csoportja m a j d n e m teljesen azonosan fogal- mazta meg: milyen forradalom megy végbe az irodalomban; mi- ben különbözik az ú j irodalom a régitől; mik ennek az irodalomnak a fő jellemzői, ismérvei? A két ál- láspont által képviselt válasz m á r nem Ilyen egyértelmű. Talán te- kintsük át röviden mindegyiket. E két felfogást inkább jellemezni sze- retném, mintsem érveikkel kimerí- tően vitatkozni, vagy azok minden lényeges kérdését megválaszolni.
Mit m o n d a n a k az úgynevezett modernista írók? Véleményük sze- rint az í r ó i a k modernnek kell len- nie. Ez „..onti, hogy igazodnia keli a korhoz, amely modern. Es milyennek l á t j á k ök a modern kort és a modern művészi maga- tartást? A modem kor: az atom- korszak. Az utóbbi évtizedek — szerintük — elsősorban n e m a tár- sadalom fejlődése terén hoztak nagy meglepetést, hanem a tech- nika és a természettudományok vi- lágában. Az atomenergia gyakor- lati felhasználása mintegy kihat az élet minden területére, a társada- lom legtávolabb eső jelenségeit is forradalmi módon, közvetlenül be- folyásolja. A gyors ütemben fejlő- dő technikának ugyanez a hatása.
Szakadatlan tökéletesedése nélkül nemcsak a modern haditudomány jutna válságba, de e folytonos tö- kéletesedés a feltétele a világűr további meghódításának is. A tech- nika mindennapi életünkbe is köz- vetlenül belenyúlik. Egyszóval: az
"•atomkorszaknak" az a fő jellem- zője, hogy a természettudományok és a technika az élet minden terü- letét vonzáskörébe kényszeríti, mintegy közvetlen hatása alatt tartja, s kíméletlenül saját képére formálja. Osztályok és tömegek szándéka, a k a r a t a történelmi se- géderővé válik. Fejlődés és hala- d á s természetszerűleg van, de a vi- lág szekerével a természettudomá- nyok és a technika tüzes paripái száguldanak. Bár az osztályok és a néptömegeik e szilaj erő kantár- ját kezükben tartják, d e az a hi- tük, hogy még mindig ők irányít- ják, és meg is zabolázhatják, jám- bor ó h a j csupán. Tehát a modern kor arculata éppen ezért nem em-
beri, nem humánus. Az a termé- szettudomány és technika, amely uralta, elidegenedett az embertől.
Szembefordult vele, úrrá lett r a j - ta. A modernista írók úgy érzik, e rideg erők hatalmában a világ jö- vője éppoly kétes és kilátástalan, mint az emberi személyiség sorsa, amelynek i m m á r csak az a szere- pe, hogy az élet jelensegeit pasz- szívan tükröztesse, és az esemé- nyeket lehetőleg minél pontosab- ban regisztrálja. Tehát e felfogás szerint a modern írónak az elet- ben végbemenő természettudomá- nyos és technikai átalakulást kell elsősorban nyomon követnie. Ezt mint az emberek társadalmi tevé- kenységét, gondolkodását, lelki éle- tét közvetlenül befolyásoló és meg- határozó tényezőt kell ábrazolnia.
Így születnek azok a művek, ame- lyekből a társadalmi élet összefüg- gései, az emberi élet problémái ki- maradnak. A lírikus magatartása- nak erkölcsi és művészi hitelét Ko-
rábban az adta, hogy őszinte em- beri vallomást tett önmaga és a világ viszonyáról, hogy a valósá- got mintegy érzelmeivel ötvözve, tartósabb és szebb "kivitelben" is- mét előállította. A modernista író az igazi életet m á r n e m látja. Mo- nomániás korlátoltsággal csak a valóságnak bizonyos folyamatait képes észrevenni, s aztán mindent ezekkel igyekszik megmagyarázni.
Így lesz a maghasadás nemcsak hasonlat bizonyos versekben, ha- nem magyarázata is távoleső tár-
sadalmi jelenségeknek, és főként analóg esete a mai polgári szemé- lyiség hasadásának. A protonok, neutronok és elektronok úgy te- remnek e versekben, mint őszi eső után a földből a gomba. Ezek az írók modern igyekezetükben a ter- mészettudományok és a technika erdejétől nem l á t j á k az életet, a társadalmi valóság fáját. És több- ségük a jövőt is olyanféleképpen látja, ahogy a modern francia líra egyik jeles alakja, Michaux:
.. Mikor az Iszonyú-Kérlelhetetlen, kiáradva végül,
Ránehezíti ezer büdös fenekét e zárt, rejtett és szinte szegre
[akasztott világra.
Forogva, forogva önmaga körül, s sohasem szabadulva önmagától, Mikor a Létnek végső ága, a szenvedés iszonyú éle egyedül él,
[folyton csiszolódva, Mind-élesebben s türhetetlenebbül..., és körülötte a konok Semmi
[hátrál előle, mint a pánik ...
Ó! Baj! Baj!
Ö! Végső emlékezés, minden ember kis élete, minden állat kis élete, [pont-szerü kis életek;
Soha többet.
Ó! Űr!
Ó! Tér! Tagolatlan Tér! Ö!
Tér!
Tér!
A
másik álláspontot a szoci- alista realizmus hívei képvi- selik. ö k is azon a yéleme- nyen vannak, hogy a mai iroda- lomnak modernnek kell lennie.Csak a modernséget valahogy más- ként értelmezik, m i n t a modernis- ták. És az ún. atomkorszakot is.
Szerintük az "atomkorszak" a fej- lődésnek nem valami olyan ered- ménye, amely közös nevezőre hoz- ta a világ különböző berendezke- désű társadalmait. Valóban, bizo- nyos vonatkozásokban vitatkozha- tunk arról, hogy »atomkorszakban«
élünk. De ez az általános fejlő- désnek csak egy jellemvonása. Az
»atomkorszak« általánosító fogal- ma különböző típusú és fejlettsé- gű társadalmakat fog át. És ebből a tényből természetszerűleg követ- kezik az is, hogy pillanatnyilag maga az "atomkorszak" sem lehet egységes, minden rendű és rangú társadalomra egyformán vonatkozó fogalom. "Atomkorszakban" él a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nyugat-Németország is. De a természettudományok s a technika társadalmi funkciója és jövőt ala- kító szerepe e társadalmakban egyáltalán n e m mondható azonos- nak. Tehát, ha a t á r s a d a l m a k n a k a természettudományok és a tech- nika eredményeihez való viszonya különböző, a k k o r egységes kor- szakról sem beszélhetünk. De még fontosabb az a különbség, amely az egyes t á r s a d a l m a k szerkezeté- ben, viszonyaiban mutatkozik. A szocialista realizmus hívei szerint az igazi modernség a fejlődés ered- ményeihez való helyes viszonyban fejeződik ki. De mi biztosítja ezt a helyes viszonyt? Csak a társa- dalom és a tudományok materia- lista összefüggésének felismerése.
A természettudományos és a tech- nikai fejlettség csak rész-krité- riuma ma a modernségnek: ha a társadalom, amely a t u d o m á n y t és technikát képviseli, kizsákmányo- ló, akkor modernsége is csak ha- zug, talmi lehet. Az igazán modern irodalom az e m b e r t is, a tudo- mányt is és a technikát is társa- dalmi funkciójában ábrázolja. Csak itt dől el, hogy a gép uralja-e az embert, vagy az ember a gépet, hogy modern-e az a társadalom, amelynek szolgálatában áll, vagy magatehetetlen, halálraítélt.
A "modernkedés" m a divat. És
a d i v a t r a egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy mindig a kor leg- mélyebb igényeit, legjobb és leg- Kuituráltabb ízlését képviseli. Ez
a m j t a modernkedés a szellemi di- vatnak valami extra szélsősége. A
(A jövő)
lila s fehér, kócosan kulturált női hajviselet és a megpatianásig pom- pában ..feszülő haiá.v -.ja-liág-A ex- tázisával rokon ez a szellemi ma- gatartás. A túlzás, a szélsőség di- vatja. A tömegek puritán, de tar- talmas igényeivel szemben, úgy hiszik, valamilyen elhivatottság je- gyében járnak. Magabiztosságukat azzal a téveszmével tatarozgatják, hogy ők képviselik koruk úttörő elitjét. Pedig legtöbbször csak a giccs egzaltált elitjei. A pátosz, amellyel az egész világot maguk- hoz ölelik, tartalmatlan: egyik ke- zükkel a mikrokozmosz protonjai- val és elektronjaival babrálgatnak, másik kezükkel sok millió fényév távolságban az extra-galaktikák titkait tapogatnák: csak éppen ah- hoz nincs szemük, hogy észreve- gyék az emberiség világtörténeti je- lentőségű társadalmi v a j ú d á s á t , amelynek közvetlen részesei va- gyunk. A jövőt idéző vízióikban éppen ezért virágzik halál-rózsát a reménytelenség. A modernizmus divatszerű. A divatot pedig az idényszerűség jellemzi. A divat ki- fejezheti a kor ízléstelenségét is.
Az irodalomnak a felszín mögé kell hatolnia; meg kell mutatnia kora igazi arcát, nem szabad meg- hátrálnia legmélyebb igényeinek kifejezése elől.
K
o r u n k e m b e r e számára a vi- lág, a társadalmi élet bonyo- lulttá vált. Különböző m ű v é - szeti iskolák és irodalmi irányza- tok keresték, s még ma is kutat- ják az élet modern, korszerű áb- rázolásának útjait és módjait. A követelmény így hangzik: ki tud igazabbat, jellemzőbbet, teljeseb- bet és perdöntőbb érvényűt mon- dani a máról, a mai ember életé- ről és világáról. Nagy írók és kü- lönböző irodalmi irányzatok az élet, a valóság más-más területein horgonyoznak le, hogy mintegy a kutató expedíció buzgalmával ne- kilássanak koruk, társadalmuk"titkának", értelmének megfejtésé- hez. A polgári irodalom is több ágra szakadt. Az igazság kincske- resői között itt is van, aki a tár- sadalom élő vizébe merül alá. Ana- tole Francé és Thomas Mann m ű - vészété a bizonyíték, hogy jó he- lyen k u t a t t a k : rátaláltak az élet egy-egy igazgyöngyére. Mások vi- szont a lélek és az emlékek mélyei- be vetették horgonyaikat. Itt nem a világ művészi tükörképét kutatták, hanem magát a világot. A lélek a
"modern" élet térfogatává tágult náluk. A polgári társadalom eltűnt h a r m ó n i á j á t a lélekben és az e m - lékekben "állították helyre". Ez az
ANDRÁSSY LAJOS
aj us
Május: terítsd a békét ránk szerelmes puha kezeddel
illatos virággal hű kék egeddel
s szellőd lágy hajával ( írogass minket május!
énekeddel ringasd el fáradt izmainkat
úgy keli úgy kell a béke nékünk már:
szerelmet csókot cserélni — s bárány fellegekkel a távol dombok hajlatát keresni hol éppen igy teríti asztalát a munkás, hoi éppen így ölel a lány s a lány szivében hol éppen ily remények készülődnek valóvá lenni
s távol nagy vizekre repülni vélük — pelyhes fellegekkel hol színeinket oldja szét á hajnal sűrű hegyekre népek zászlajának!
Kmelj fel minket május
hadd tekintsünk jövő világunk tárult távlatába
ős-úri kénytől vérző vad határok gyűlölt határok árnyát áthidalva hadd integessünk távol-öceseinknek és húgainknak rózsaszirmú hajnalt hadd simogassuk árvák szösz fejét meg baráti kézzel — kérges meleg kézzel s öntsük beléjük nagy-nagy hiteinket május:
hogy a kék ég sohasem borul be hogy a szép szerelmes lányok csókolhatnak hogy az új életek jöhetnek, jöhetnek!
Hogy a szép legények szépek is maradnak és hogy szerelmüknek rózsája nem ég el stronciumos kin közt!
Hogy karunk elég lesz nagy-nagy tettek után nagy békét vigyázni!
Ugy szeretnén!. május ha te kék maradnál tüz-vflrös szekfűtöl csókolt homlokoddal
így, ugye így nagy núja
" S J C " S J I " S J " W I I I J ,
nagy gyászok tanúja, véres diadalnak számosnak tanúja?!
O te rendületlen hű társa a munka harcos seregének s hű társa a csókos nagyszerű csatáknak terítsd ránk a békét bárányfellegekkel pelyhes fellegekkel hímezve a szélét iaj de régen várjuk próbált izmainknak minden idegével!
Nézd: szemünkbon érik
— mig a gép muzsikál — tegnappá a holnap szeretünk, nevetünk, alkotunk . . .
O félni ne kelljen már többé!
Ne kelljen már 9irnl!
önmagukba vonulás egyáltalán n e m nevelhető szerénynek: a vi- lágról n e m m o n d t a k le, mintegy a lelki birtokukhoz csatolták, szemé- lyiségük felügyelete alatt. Ezzel művészetükben a valóság objektív határait felszámolták. Ennek a "Vi- lágnak" a törvényei a lélek törvé- nyeire hangolódtak. Ilyen varázs- lattal kísérletezett a polgári iro- dalom egy ága. De az élet a maga valóságos keretei között folyt to- vább. Az ellentmondásokat ez az irodalom csak s a j á t belső s z f é r á j á - ban szelídíthette m e g vagy torzít- hatta el, de kint a világban tény- legesen tovább léteztek és hatot- tak.
Az irodalomtörténet tanúsága szerint minden korszakban több irányzat is fellépett a "modern- ség" zászlaja alatt és igényével. De nem mindegyik vált korának tár- sadalmilag is korszerű s ezért m a - radandó értékű, adekvát kifejező- jévé.
V
a j o n Proust teljesítménye volt- e nagyobb, aki az idő hullá- main befelé és visszafelé rin- gatózva, a lélek és az emlékek bi- rodalmában térképezte fel korát, vagy Gorkijé, aki az élet és a tár- sadalom valóságos keretei között kereste az igazságot, kora üzene- tét? A lélek és az emlékek biro- dalma — melynek határait a z író a való világ kirekesztésével vonja meg — beszűkül, magárahagyott szigetté válik. Az ide bezárt ala- kok rokoni körben, vérfertőzők- ként nemzik korcs utódaikat. Gor- k i j az Artamonovokban az élet színjátéka elé tartotta lelkének tükrét: így m u t a t t a meg, mi megy végbe a világban odakint és az emberek szívében s tudatában oda- bent. És mennyit mutatott meg ko- rából? Proustnál sokkal többet: a kapitalizmus halálát és a szocia- lizmus társadalmi győzelmét. A"szuverén" polgári személyiség vál- ságát és az ú j típusú, társadalmi e m b e r kialakulását. G o r k i j azért mondhatott az emberről é s koráról igazabbat, m i n t Proust, m e r t kül- ső és belső világának eseményeit egymással hitelesítette. Proustnál a m é r t é k is a lélekben volt. Gorkij modernebb, m i n t Proust, m e r t töb-
bet, teljesebbet tudott koráról, és jobban kifejezte azt, ami kora t á r - sadalmában és emberében lezaj- lott.
Nem a k a r u n k túlozni. A ma di- vatos "természettudományos" mo- dernizmusnak is köze lehet a m á - hoz, a megváltozott világhoz. De legtöbbször csaík egyoldalú és fel- színes köze. Így korunk szavának is csak torz visszhangja lehet. M a m á r nyilvánvaló: annak az iroda- lomnak, amelynek nincs társadal- mi mélysége, nem lehet a kor színvonalát reprezentáló emberi és művészi mélysége sem. Solohov
"Emberi sors"-ának fő a l a k j á t a
"kíméletlen" történelmi erők egyé- nileg a teljes elmagányosodás fe- lé sodorják. De ez a hős társadal- mi e m b e r is, aki a szocializmusban nem magányosodhat el. A tragikus sorsú egyén a megmentő közösség- ben ú j r a megtalálja élete értelmét.
A polgári társadalom haldoklik;
mi sem természetesebb, hogy m a - ga körül tragikus életérzést szug- gerál. De az emberiség nagy része a szocializmusban ismét önmagára talál. T e h á t az az irodalom, amely az emberiségnek ezt a történelmi eszmélkedését ábrázolni képes, m o d e r n e b b a polgári é l e t f o r m a végső ellentmondásaival küszködő legbátrabb s legkitűnőbb irodalmi törekvéseknél. Irodalmi modernség nincs társadalmi modernség nél- kül. Az igazi modernséget a mai legmagasabbrendű társadalom iro- dalma, a szocialista realizmus kép- viseli.
Ái/éi'jmrítt Cftrzne:
T E R M É S Z E T T U D O M Á N Y ÉS T Á R S A D Á L O M AZ „ A T O M K O R S Z A K B A N "
ELŐSZÖR IS vizsgáljuk meg a terminológiát. Mit értenek e ki- fejezésen m a a tudományos kö- rökben, és mit általában? Tudo- mányosan "atomkorszak" elneve- zéssel jelölhetjük meg az utóbbi évtizedekben megkezdődött forra- dalmi fejlődést, amely az atommag hasadásával és energiájának fel- szabadításával kapcsolatos tudo- mányágakban végbement, és ma is végbemegy. Ez nemcsak egy ú j energiaforrás létrehozásának és alkalmazásának a lehetőségét adja meg, hanem szükségszerűen egyre inkább előtérbe helyezi az atom- mag finom szerkezetének egyre pontosabb tanulmányozását.
A köztudatban az atomkorszak szó az utóbbi évtizedekben általá- ban elért technikai eredményeket és ezek kapcsolatát az atomener- gia felhasználásával, valamint az ennek eredményeként létrejövő ro- hamos technikai fejlődés és spe- cializálódás hatását jelenti a tár- sadalomra.
Elfogadhatók-e ezek az értelme- zések?
A természettudományok történe- tében az atommag-kutatás külö- nös helyet foglal el, nagyságren- dileg kb. az elektromosság felfede- zésével egyenlő, ezért helyes, hogy tudományosan és a köztudat szá- m á r a is érthető módon jelöljük ezt a tényt. Azonban az e r r e alkal- mazott "atomkorszak" kifejezés terminológiailag pontatlan, és éppen ezért tartalmilag félreveze- tő. A kifejezés ugyanis az embe- riség eddigi fejlődésének csúcs- p o n t j á t kívánja megjelölni, bele- értve számos olyan területet, amely kívül esik a természettudo- mány ezen ágában elért eredmé- nyeken, mint pl. a műanyagipar, orvostudomány stb. eredményei.
Ezen nem segít az sem, hogy az atomkutatással kapcsolatos tudo- mányos vizsgálatok rányomták bé- lyegüket, és serkentőleg hatottak más tudományágak fejlődésére is, pl. a kibernetikára.
Az "atomikorszak" szó ugyan- akkor, mikor természettudomá- nyosan sem megfelelő, elhomályo- sítja a társadalmi erők szerepét a
fejlődésben, ez pedig azt a hitet kelti, mintha a természettudo- m á n y n a k egy különös ága a tár- sadalmi faktorok szerepét is be- tölthetné, holott ez a tudomány is csak produktuma a társadalomnak.
Éppen ezért az emberiség történel- mének csúcspontjául nem lehet — még hallgatólagosan sem — nyil- vánítani, m e r t az társadalmi rend- szerek kérdése. Jelenleg az USA igen fejlett magkutatással rendel- kezik, mégsem lehet az USA tár- sadalmát az emberiség fejlődése jelenlegi csúcspontjaként megje- lölni.
Az eddigieket alátámasztja a tudomány, de különösen a termé- szettudományok helyének dialekti- kus materialista megjelölése. A természettudomány közismerten nem felépítmény jellegű, ez alól a különböző tudományágaknak csak egyes olyan részei kivételek, ame- lyek közvetlenül világnézeti követ- keztetésekhez vezetnek, pl. a ge- netika. Ez annyit jelent, hogy a természettudományok elsősorban és általában a termeléssel állnak kapcsolatban. Mint ilyenek, a tár- sadalom anyagi éle éie magasan szervezett fokon — a szocialista társadalomban ez tudatosan is ér- vényesül — hatnak. Ez a hatás nem mindig közvetlen, hanem le- het közvetett is (pl. a matematika esetében). Hogy ez a társadalom gyakorlatában hogyan és meny- nyire valósul meg, az a társadalmi rendszertől függ.
Az eddigiek alapján megállapít- hatjuk, hogy az "atomkorszak" ki- fejezést jobb terminológia hiányá- ban lehet használni, de csak a fenti korlátozott értelemben.
FEJTEGETÉSEINK során vilá- gossá vált, hogy a természettudo- mány a társadalom terméke: eb- ben jelölhető meg a természettu- dományok és a társadalom kap- csolata. Másrészt természetesen kapcsolat van az összes tudomány- ágak között, a tudományok egy- sége miatt. A természettudomá- nyok és a társadalom kapcsolata jól szemléltethető azzal a ténnyel, hogy egy természettudományos kí-
sérletben az egész társadalom "ér- dekelt", és a tudósok szerepe erre épül.
A természettudomány közvetle- nül alapot szolgáltat a világnézet- hez (pl. a görög filozófia, a felvi- lágosodás, a renaissance filozó- f i á j a természettudományos kuta- tásokon alapult). A természettudo- mányok ismerete a d j a alapját a tudományos világnézetnek. Termé- szetesen a természettudománynak megvannak a saját törvényei, és van bizonyos önálló fejlődése. Ez- zel kapcsolatban a természettudo- mányok fejlődésének logikai me- netét kell megvizsgálnunk, ami általában a tudományok fejlődésé- nek a menetét is szemlélteti.
Minden tudomány a maga fej- lődése folyamán egyre szélesebb és mélyebb megismerés felé halad. A szélesebben egyre nagyobb terüle- tet, a mélyebben egyre inkább a lényegbe hatoló megismerést kell értenünk. Ennek a megismerésnek a mozzanatai elméletiek és gya- korlatiak, amiben a gyakorlatnak van elsődleges szerepe. Minden megismerés a gyakorlatból indul ki, és az elméleti általánosításokon keresztül a gyakorlathoz tér visz- sza, ami a természettudományokra vonatkoztatva azt jelenti, hogy minden tudományos megállapítás alapja a kísérlet. M a j d az elméleti általánosítások helyességét ismét a gyakorlattal igazoljuk.
A természettudományos megis- merésnek még egy jellegzetessége, hogy az érzékszervek adatait a legkülönbözőbb műszerekkel ellen- őrzi és pótolja. Logikájában a dia- lektikus materializmus eszközeire támaszkodik — vagy tudatosan, vagy nem, ami a tényeken nem változtat.
Igaz ugyanakkor az is, hogy a természettudományos műveltség önmagában nem biztosít tudomá- nyos világnézetet, sőt esetenként agnoszticizmus, szkepticizmus is születhet belőle.
VIZSGÁLJUK MEG egy továb- bi példán azt a kérdést, hogy mi- lyen szerepet játszanak a termé- szettudományok a tudományos vi-
lágnézet kialakításában. Közis- mert, hogy a vallás két tényező- ből ered: a társadalmi és a "ter- mészeti" nyomorból. A társadalmi nyomor megszüntetése önmagában nem elegendő a vallás megszűné- séhez, bár döntő szerepe a társa- dalmi okok kiküszöbölésének van.
Azonban ez nem pótolhatja a ter- mészettudományos ismeretek hiá- nyát. Amíg az ember a maga fizi- kai-biológiai mivoltával nem is- merkedik meg a maga valójában (betegség, halál), a vallás alapjá- ul szolgáló okok egy része tovább- ra is fennmarad. Például hozható fel az USA, ahol a viszonylag magas életszínvonal nem párosul megfelelő természettudományos ne- veléssel. A létbizonytalanság je- lentőségét e kérdésben itt is fel- ismerjük.
Az "atomkorszak" elnevezés ed- d-'gi kritikája során megállapítot- tuk, hogy az a társadalom fejlődé- sének nem oka, hanem eredménye.
Hangsúlyozni kell azonban, hogy dialektikus kapcsolat van a társa- dalom és az atomkutatás között, ennek révén az atomkutatás a tár- sadalom további fejlődésének elő- rehajtó erejévé válik, de a társa- dalmi erők szerepét nem töltheti be.
Az "atomkorszakkal" kapcso- latosan szokás az atomkorszak emberéről beszélni. Itt is megál- lapíthatjuk, hogy nem az atom- korszak a l a k í t j a az embert, hanem elsősorban a társadalmi tényezők.
Nyilvánvalóan más az atomkor- szak szovjet embere, mint az ame- rikai, ez pedig annyit jelent, hogy az embert a társadalmon kívül szemlélni nem lehet. A különbség nem a természettudomány ered- ményeitől függ, hanem a társa- dalmi helyzettől, amely pl. az Egyesült Államokban a munkást a fokozott specializálás eredmé- nyeként megerőltető és egyoldalú m u n k á r a készteti, szellemi adott- ságait elsekélyesíti, fizikailag meg- nyomorítja. A szocialista társada- lomban az egyén mint társadalmi lény tapasztalja önmagát, ami szembeállítható a kapitalista tár- sadalom individualizmusával. Az előállított termék nem idegenedik el, m e r t nem piacra, h a n e m szük- ségletre termel. Kulturális igénye- it a társadalom nemcsak kielégíti, hanem meg is követeli.
A természettudományok fejlődé- se és a társadalom két vonatko- zásban vet fel problémákat. Elő- ször anyagi, másodszor morális és politikai vonatkozásban. Tehát
egyrészt úgy, hogy miképp támo- g a t j a intézményesen a társadalom a természettudományok művelőit, és eredményeit milyen széles kör- ben alkalmazza, másrészt, hogy a társadalom a maga ellentmondá- sait a természettudomány és a tu- dósok rovására vagy előnyére tud- ja-e megoldani. A kapitalista vi- szonyok között a módszertani dua- lizmus bizonyos értelemben a ter- mészettudósok hasznára oldotta meg az ellentmondást, a termé- szetben elismerte a törvényeket, tehát a kutatást is, ugyanakkor a társadalomban nem, ami emberi- leg és tudományosan bizonytalan- ságban hagyta a tudóst. Ez nyil- vánvalóan a kutatás irányait és körülményeit is megszabja. A tár- sadalmi élet válságait m a is morá- lis és világnézeti válságok kísérik, aminek nem az "atomkorszak« az ólra, s atomkutatással nem is old- hatók meg.
összegezve megállapíthatjuk, hogy az "atomkorszak" a kapita- lizmus viszonyai között az esetle- ges anyagi fellendülés mellett szel- lemi elsekélyesedéshez vezet azok- ban az országokban, ahol társa- dalmi és ideológiai ellentétek dúl- nak. A szocialista országokban vi- szont az atomenergia alkalmazá- sából kulturális és anyagi fellen- dülés következik. A tudomány és társadalmi rendszer összhangjá- ból a fejlődés egyre nagyobb táv- latai nyílnak.
Fenti két cikkünk a Tiszatáj már- ciusi számában Gál Dezső tollából meg- jelent, „Az atomkorszak h a j n a l á n " cimü cikknek a vitáján hangzott el bevezető- ként. A vitán fizikusok, kémikusok, atomkutatók, történészek, Irodalomtör- ténészek vettek részt. A vita további anyagát következő számainkban ismer- tetni fogjuk, ugyanakkor felhívjuk ol- vasóinkat, a kérdéshez hozzászólásal- kat küldjék be szerkesztőségünkbe.
S W M M M W M m M M i l W W W W I I W
— A TUDOMÁNYOS ISMERETTER- JESZTŐ TÁRSULAT történelmi szak- osztálya Szegeden egésznapos ülést tar- tott az egyetem Ady téri épületében.
Az ülést Mód Aladár, a TIT főtitkára nyitotta meg „Világnézet és történelem"
cimű előadásával, majd Ságvári Ágnes
„A szabadság születése" címmel tartott előadást, melyhez Szabó Bálint, a Párt- történeti Intézet munkatársa szólt hoz- zá „Népi demokratikus mozgalmunk néhány kérdéséről" címmel.
*
— A TUDOMÁNYOS ISMERETTER- JESZTŐ TÁRSULAT szegedi szervezeté- nek klubhelyiségében dr. Balogh Sán- dor, a történettudományok kandidátusa, az MSZMP Központi Bizottsága egye- temi osztályának vezetőié olvasta fel ,.A felszabadult magyar értelmiség ú t j a "
című előadását.
*
— AZ ÜJSZEGEDI KENDER- LEN- SZÖVŐ VÁLLALAT 45 tagú munkás- énekkara nagy s'kerrel vendégszerepelt Ueszken.
S O M O G Y I HORVÁTH LÁSZLÓT
fadöntés
CQóbi nem moTldta< hogy fázik, mégis K-FJfCL elmegyek az elnökhöz. Tegnap még csak kicsit köhögött az asszony, de szólni nem szólt egyet sem. Picinyke, he- gyes hasán összébbfogta a félkendőt, úgy járkált délig, azután lefeküdt. Ott már nem is gondolt a hidegségről semmit. Aki hosz- szú szempillájú, fekete szemű gyereket akar szülni, annak egyéb gondolata összemegy, mint az éhes gyomor.
Jó asszony a Réki. Nem panaszkodik, hogy fázik, csak a szeme kérdi főzés idején a tüzet. Fa kellene. Ezt mondják Réki szeméből a nézések, s nem lennék becsü- letes ember, ha nem venném észre.
Elmegyek hát az elnökhöz, fát kérek tőle kivágásra. Elmegyek hozzá, s megmondom neki a tényállást, adjon egy fát kivágásra.
Látom már napok óta, hogy egymás után döntögetik ki a fákat a főutcán. Piacteret csináltat a község, tél múltával járdát öntenek betonból, kell a hely. A régi, nagy korhadt fákat kivágják, s helyükbe hárs kerül. Elmegyek hát az elnökhöz, kérek tőle fát kivágásra. Nem én lennék az első, aki- vel egyezséget kötne. Hát azoknak, akik most vágják a törzseket, azoknak nincs engedélyük? Van, bizonyosan van! Egy fá- ról nekem is adhat írást, bírom én a munkát, világ életemben dolgos ember voltam. Nem vagyok én telhetetlen, ad az elnök két fát, viszem haza, amit részelek belőle, bekiáltok a házba:
— Réki, itt a tüzelő!
Három fáról számíthatok tíz-tizenkét ké- ve rőzsét meg a tuskókat.
— Nesze, asszony, gyújtsál be, csinálj meleget! — Mert másra mire kellene a fa. Az a dolga, hogy elégjen. Az ember meg azért van, hogy kivágja a fát.
Ezt teszik a nemcigányok is. Ha nekik lehet, lehet nekem is. Nem lopom tőlük, megdolgozok érte. Amit én vágok ki, az az enyém. Vállamra dobom a szerszámo- kat, s fölballagok a főutcára. Kerekes Miskáék meglátnak. Kezükben megáll a fejsze. Néznek. Ha nem szólnak, én se szólok semmit. Becsületes dologban járok, tudja az elnök is. De azért lehet, hogy megkérdezik:
— Hova-hova Dáza?
— Fát kivágni megyek, fát kivágni — mondom. Erősen rájuk nézve mondom, nem halkan, nehogy azt higgyék, Dáza helyte- len dolgot akar művelni. Talán meg is állhatnék egy kicsi időre, s kérdezném ba- rátságosan az illendőség kedvéért:
— Nehéz-e?
Nem is igen érnek rá a beszédre, szót- lanul néznek felém, mire én megbököm a sapkámat, s tovább megyek. Megegyeztem az elnökkel, adott papírt is, a zsebemben lesz a papír, Dáza kivehet három fát. Vagy négyet. Inkább négyet. Ez lesz a papíron, ezt írják rá a tanácsnál.
Azért a köszönésemet fogadhatták volna Kerekesék. Ha annyi fám lenne, mint ne-
kik, én fogadnám az övékét. Nem éhezek én rá a fájukra, nekem nem kell mind, csak négy darab akác. Négy, esetleg öt a hatvan-hetven fa közül.
Jó messzire tőlük kiválasztok majd egy kedvemre valót, s melléje teszem a szer- számokat. Úgy csinálom, hogy mindenki lássa, nem akárhova megyek, hanem ide jöttem. Nekem ezzel a fával dolgom van.
Körbe járom, topogok egy keveset, szem- ügyre veszem, s akinek szeme van, ebből megtudhatja, Dáza akar valamit az akác- cal. Azok is, kiket az előbb elhagytam, Ke- rekes Miskáék is láthatják, •nem lopni aka- rok. Dáza nem lop. Becsületes munkával szedi a fát.
dtki kqatdklx Zzedésr^eT^rnTt
én, az tudja, kidöntés előtt a koronát le kell takarítani. Mire az egyik fát lent körbecsákányozzák, addigra Butás fent is elvégzi a dolgát egy másik fán. Dönthetik is ki. így ügyeskednek egymás keze alá, összedolgoznak, s ezért érnek rá arra is, hogy odajöjjenek hozzám. Álldogálnak kö- rülöttem, mondanak ezt-azt, hogy nem szokta a cigány a szántást meg más e f f é - léket. De csak azért jár a szájuk, mert nem tudják a bajom. Nem tudják a kis Dázát, s nem a köhögést sem Réki torkából.
Ha Kerekes Miskáék tudnák ezt, lehet, nem úgy kérdeznék, amit kérdeznek:
— Hát aztán, hogy gondolod a fakivételt?
— így jönnek nekem.
— Mi vállaltuk el az egészet! — szólnak mérgesen rám.
Akadhat köztük hörcsög-természetű, ki- nek zokon esik a ténykedésem. Kerekes Miska nem olyan, talán Butás sem, de a többiek? Nem tudhatom előre.
— Emberek! — mondom nekik, s veszem elő az írást — engedélyem van, az elnök írta. Lesz rajta pecsét is, mert pecsét nél- kül nem hivatalos az egyezmény. S ha nagyon kell, még azt is mondom nekik, a leghangosabb felé fordulva, mondom, hogy fázunk.
— Ember, hideg van otthon. Réki is fázik, nem mondta, de fázik, a kis Dáza is fázik, ha megszüli az anyja. Volt nekem tüzelőm, de nem számoltam ekkora hi- deggel. S így mondom tovább a tiszta igazságot.
— Azért a gyönge, vacak ágért, korhadt gyökerekért, nézzék meg, mennyit csáká- nyoltam, s egyedül. Maguk hozzá se nyúl- tak volna az ilyen fához.
Ezt mondhatom csak, mert látom sze- mükben az irigységet, s Dávidéban az erő- szakot is. Pedig van tüzelőjük. Amit ez- után szednek ki, eladják, hatvan-hetven fo- rintért mázsáját.
— A fa dereka a tanácsé, a többi azé, aki kidönti. így szól az egyezség. Mit akarsz, te Dávid, tőlem? Hagyjál békesség- ben. A tisztességet én is tudom! Ha erőt vesz Dávidon a természet, nem lehet vele bírni. Beszélek vele józanul, ő meg csak egyre jön nekem:
— Eredj haza, Dáza, hagyjad a fát! Mink szedjük ki az egészet, és kész. Eredj haza!
Hiába csitítják a többiek, nem érti az okos szót. Az anyámat is szidja csúnya szóval, de ezt már nem hagyom, ha szid- ja: — Tudod, tudod, mit mondott az anyám, mielőtt elvitte a betegség? Azt mondta, halljátok csak, ültessetek az utcákra hárs- fát. A virágja finom orvosság, elűzi a halál kutyáját, ha ugat a torkokban. Ha nem mondta volna, ugyan ki szedné most eze- ket a fákat? Senki. Maguk se, én se. Hagy- janak hát békével, s te is, Dávid.
Állok majd a nagy csomó ember köze- pén, s azok bólintanak, talán mondják is:
— Igaza van Dázának, mondta az any- ja, hagyjátok hát élni ezt az embert.
Így mondják majd, s nem engednek el- űzetni a fáktól, nem hagynak• magamra.
Ma már nem olyan világ van, hogy el le- hessen űzni a cigányt a munkáról. De ezt Dávid nem tudja. Ott hadonászik az orrom előtt, s a többiek is mind mondanak vala- mit, de nem lehet hallani, akkora a kia- bálás. Én csak nézem a hörcsögtermészetű szemét, s nem veszem észre, s Dávid se ve- szi észre, mikor nyílik szét a kör.
— Na. mi van itt, emberek? Kit ütött agyon a fa? — kérdezi egy rendőr, de már ott lesz az elnök is.
Senki sem fekszik a földön, és sokat nem is kell beszélni. Akinek alig van köze a dologhoz, eloldalog. Egyre kevesebben le- szünk, csak páran maradnak ott a fasze- dökön kívül, s kiderül a hangoskodás oka is.
— Ez törvényszegés — mondja a rend- őr — nem engedni valakit dolgozni, ez törvényszegés. Törvénytelen.
— Törvénybe ütköző cselekedet az, amit Dáza csinál! Hogy jön a mi fánkhoz? — ki- abál a hörcsögtermészetű. — Elvállaltuk az egészet, ki is szednénk, 6 meg ideállít fát dönteni. Ez a jogtalan, nem amit mink csi-
nálunk talán. — Körbenéz, de hiába keres- ne biztatást, nem lesz, aki pártját fogja.
Még a társai, Kerekes és az ágfűrészelő Bu- tás sem mondja, bizony igaza van Dávid- nak. Csak az elnök szól.
— Gyereket vár a felesége, s kell neki a fa. Tán csak belátod, s nem állsz elle- nére, Dávid ?
— Nem-e? Hát ha saját apám jönne el- venni, amire én megegyeztem veled, elnök elvtárs, hagynám-e? Nem én! Keressen mindenki magának fát, ahol akar, de nem ott, ahol a munkát én vállaltam! — üti feljebb a fejét a hörcsögtermészetű.
— No-no, úgy tudom, Kerekes a banda- gazda. Ami a másik dolgot illeti, nemcsak te szedhetsz fát, Dávid, s rongy ember az, aki ölre megy pár vacak fáért. Ennek az embernek az apja — mutat majd rám az elnök — meg a te apád együtt voltak a háborúban. A te apád hazajött, Dázának az apját, a Pilit meg úgy hozták, láb nél- kül. Beleunt a vérbe, s kézigránáttal fizet- ték ki. — Ezt mondja az elnök, s minden- kinek mondja, akik körülöttünk állnak.
— Csak a törzse volt neki, meg a két keze, s azon járt. Letette a kezét a földre, billent egyet a törzs előre, csusszant a meg- maradt alfelén, megint előre a kéz, bille- nés, csusszanás. Az apád, Dávid, rendes em- ber volt. Csinált Pilinek két tappancsot a kézre, kibélelte, nyeregdarabból ülőkét is készített alája, hogy föl ne fázzon. Ilyen ember volt az apád. Te meg szégyelld ma- gad! Ennyit mond majd az elnök Dávid- nak, azután elmennek.
Dávid megy is, de nem a többiek. Kere- kes Miska sem megy, s Butás is a kiásott gödör körül ténfereg, nézegeti majd, meny- nyit haladtam reggel óta.
— Halljátok — mondja a társaknak —, nem csinálja rosszul ez a Dáza. Jól fog « csákánya.
— Huszonöt fokot mondott a rádió, ránk- jön a fagy, s nem végzünk a faszedéssel.
Elkellene még egy közénk. — Ezt Butás mondja.
— Szedd össze a szerszámokat, többen többre megyünk! — tesznek pontot^ az ajánlgatásokra, s azután indulnak az ő he- lyükre.
Morog, vacakol a hörcsögtermészetű, de csak a látszat kedvéért. Messzire elhúzó- dik tőlünk, egyedül lát neki egy különálló fának, de nem sokáig bírja. Visszajön kö- zénk, s dél felé majd biztosan ő is előveszi a dohányát, s megkínál:
— Sodorints magadnak egy tisztessége- set, Dáza! — mondja, s rágyújtunk.
A kifújt füstöt alig lehet megkülönböz- tetni a párás lehelettől. Hiába, tél van és hideg. Réki nem mondta, hogy fázik, de látom a szemén, félti a megszülető kis Dá- zát. Kéne egy kis tűzrevaló. El is megyek holnap az elnökhöz, fát kérek tőle kivá- gásra.
KALOCSAI DEZSŐ:
LENINRŐL, a kommunista emberről
és kommunista gondolkodóról
KILENCVEN évvel ezelőtt szüle- tett Lenin, a z orosz és nemzetközi m u n k á s m o z g a l o m vezére és nagy gondolkodója. Ebből az alkalomból idézni k í v á n j u k Lenin e m b e r i és k o m m u n i s t a gondolkodói nagysá- g á n a k n é h á n y mindig időszerű vo- nását". Mindig időszerűt m o n d u n k , m e r t az ú j t á r s a d a l o m r a v o n a t k o - zó elméleti megállapításait, álmo- dozásait m a m á r a világ felének m u n k á s a i é s dolgozói n a p o n k é n t terebélyesítik anyagi valósággá, miközben m a g u k a t , gondolkodásu- k a t és érzésvilágukat, egész való- j u k a t emelik érezhető közelségbe Leninhez, k o r u n k emberéhez, a kommunistához. Lenint megérteni, érezhető közelségbe k e r ü l n i vele egyet jelent igazsága felismerésé- vel és igazságáért való tevékeny- séggel.
*
MINDIG EGÉSZSÉGES VOLT, mert hitt a tömegek teremtő ere- jében. Ez t e t t e lehetővé s z á m á r a azt, hogy — m i n t Sztálin m o n d j a
— »az elemi erők é r t e l m é t felis- m e r j e , és mozgásúikat a p r o l e t á r - f o r r a d a l o m m e d r é b e irányítsa*.
Igaza van Romáin R o l l a n d n a k is, hogy ez L e n i n n e k m i n t a tettek emberének a legnagyobb a d o m á - nya. De ez egyúttal Leninnek, a tudományok emberének célja is: be- hatolni az elemi erők leglényegébe, m e g i s m e r n i törvényszerűségüket és az á r a m l a t o k a t , hogy aztán ú r r á legyen r a j t u k , a felismert törvé- nyek a l a p j á n m i n d e n t m a g a irá- nyítson. Igen, Lenin m i n d i g egész- séges tudott m a r a d n i , m e r t egy- szerre volt a tettek és a nagy gon- dolatok embere. A történelmi erők mozgásának é r t e l m é t megfogalmaz- ni és mozgásukat tudatosan e b b e a m e d e r b e terelni, ez a legbizto- sabb út a tömegek tevékenységé- nek sikeréhez, és a leghatásosabb m ó d nevelésükhöz. Ahogy Lenin í r j a : " S z e r i n t ü n k valóban komoly . .. nevelő -hatásuk csakis az olyan e s e m é n y e k n e k lehet, a m e l y e k b e n a cselekvő személy m a g a a tö- meg*, és amely e s e m é n y e k e t m a - g á n a k a tömegnek a f o r r a d a l m i h a n g u l a t a szül. Öriási jelentőséget t u l a j d o n í t o t t a munkásosztály n e - velésében a n n a k is, hogy «a m u n - k á s n é p tízezrei vesznek részt ösz- szejöveteleken, a m e l y e k e n létérde- keikről és a politikának létérde- keikkel való összefüggéseiről t á r - gyalnak, részt vesznek a b b a n a h a r c b a n , amely- valóban felemeli a p r o l e t a r i á t u s n a k e g y r e ú j a b b és ú j a b b érintetlen rétegeit az ö n t u - d a í o s a b b élet, a szélesebbkörű f o r - r a d a l m i h a r c szintjére*. (Lenin Művei. 6. köt. Bp. 1953. 281.) Le- nin M a r x szellemében i s m e r t e fel a belső összefüggést é s kölcsönha- tást a népnevelés é s f o r r a d a l o m között. S z á m á r a a népnevelés f o r - radalom, a f o r r a d a l o m pedig n é p - nevelés volt — ahogy ezt Clara Zetkin megjegyzi.
Leninnél senki j o b b a n n e m értet- te meg, hogy ez a f a j t a n é p n e v e - lés, amely a dolgozók ú j a b b és ú j a b b érintetlen rétegét emeli az ö n t u d a t o s a b b élet, a f o r r a d a l m i h a r c szintjére, r e n d k í v ü l bonyo- lult, e l l e n t m o n d á s o s f o l y a m a t . Le- n i n b e n tudatosult leginkább, hogy ezt a folyamatot különösen n e m lehet közvetlenül, egyenesen é s m a - r a d é k t a l a n u l , kizárólag a gazda- sági a l a p r a visszavezetni. B e n n e tudatosult legjobban, hogy itt az ideológiai tényezők mellett egyéb
— t ö b b e k k ö z ö t t szubjektív — té- nyezőknek is r e n d k í v ü l i jelentő- ségük lehet. G o r k i j n a k beszélt Le- nin arról, hogy a k ö n n y e l m ű és s o m m á s ítéletek a szabadságról, az e m b e r e k r ő l é s tetteikről m e n y - nyire á r t a l m a s a k a f o r r a d a l o m ügyének, m e n n y i r e k o m p r o m i t t á l - j á k a szocializmus ügyét, és ezzel n e m csekély s z á m ú komoly t é n y e - zőt t a r t a n a k vissza a részvételtől a f o r r a d a l o m b a n . Leninnél j o b b a n 6enki sem tudta, hogy e s e t e n k é n t a t u d a t o s gonoszság a k a d á l y o z h a t j a értékes e m b e r e k s o r s á n a k j o b b r a - fordulását. Talán M a r x és Engels sem ostorozzák a n n y i r a é s olyan megvetően azt a kispolgári légkört és mentalitást, amely különösen hosszú ideig mételyezi az e g y r e tisztuló és fejlődő szocialista éle- t e t is. Ez a légkör és m e n t a l i t á s h á n y s z o r o t t van, a m i k o r nézetel- térések t á m a d n a k közöttünk. De legtöbbször m a m á r n e m s a j á t öl- tönyében, nyílt f o r m á b a n , h a n e m a
" k r i t i k a * öltözetében Jel«mitezik azzal az ürüggyel, hogy hibát a k a r kiküszöbölni. Hiszen m a m a r egyre fogy t á p t a l a j a ahhoz, hogy nyílt vitába szálljon s a j á t öltozekében:
* Részletek a T u d o m á n y e g y e t e - m e n rendezett e m l é k ü n n e p s é g e n e l - mondott beszédből.
az i n t r i k á b a n , a gáncsoskodásban, a k é p m u t a t á s b a n . Ezért viselkedik aljasul. Egyébként is a kispolgá- r o k n a k (nem osztály-, h a n e m poli- tikai és ideológiai é r t e l e m b e n h a s z n á l j u k e kifejezést) sohasem volt t u l a j d o n s á g u k , hogy egyene- sen szembenézzenek a dolgokkal, és n e v ü k ö n nevezzék őket. Ebből következik a kispolgár egyik leg- f o n t o s a b b jellegzetessége, hogy »a burzsoá társadalom eszközével har- col a burzsoá beállítottság ellen."
(Lenin Művei. 1. köt. Bp. 1951.
365.)
LENIN kérlelhetetlen volt a kis- polgári ideológiával é s m e n t a l i t á s - sal szemben. De kérlelhetetlen volt a m a r x i z m u s tisztaságát beszeny- nyező m i n d e n f a j t a o p p o r t u n i z m u s - sal szemben is. Mégis hányszor in- tett t ü r e l e m r e egyes elvtársakat, akik >-a k o m m u n i z m u s tisztaságát*
látták veszélyeztetve és veszni, ha egyszer-egyszer valamilyen k o m - m u n i s t a gondolatot m á s e l v t á r s a k még n e m t u d t a k tisztán, értelme- sen, élesen megfogalmazni. R e n d - kívül figyelmes és segítőkész volt az embereik iránt, és ez a figyel- messége é s segítő készsége m i n d i g szívből f a k a d t , a k á r bírált, a k á r dicsért. G o r k i j í r j a róla: " H a vi- tatkozott, éles hangon beszélt az e m b e r e k k e l , könyörtelenül csúfo- lódott, sőt, g y a k r a n kivesézte őket . . . de hányszor történt, hogy az előző riapon kipellengérezett és szétszedett e m b e r e k r ő l szólva h a n g j á b ó l egészen kicsendült, m i - lyen őszintén tiszteli ezeknek az e m b e r e k n e k tehetségét és erkölcsi á l l h a t a t o s s á g á t .. . «
Lenin n e m c s a k az e m b e r e k e t , h a n e m az eseményeket is történel- mi összefüggéseikben fogta fel.
Történelmi összefüggéseiben é r t e t - te m e g az erőviszonyokat is. Ami- lyen kérlelhetetlenül harcolt m i n -
denféle o p p o r t u n i z m u s ellen, ugyan- olyan gúnyos iróniával harcolt a
"tiszta elvek* féltékeny őrei ellen is, akik n e m t u d t á k m e g é r t e n i a f o r r a d a l m i politikát, azt, amelyet a t ö r t é n e l e m kényszerített az orosz k o m m u n i s t á k r a . Ezzel kapcsolat- ban Emil L u d w i g azt írta róla, hogy a b b a n az órában, a m i k o r v a - l a m e n n y i m u n k a t á r s a elutasította a breszti békét, »Lenin á l l a m f é r - f i n a k bizonyult*. Mi i n k á b b azt m o n d a n á n k , dialektikus m a t e r i a - listának bizonyult, m e r t azt t a r t o t - ta: »a m u n k á s o k , a k i k elvesztenek egy sztrájkot, . . . n e m á r u l j á k el a szocializmust*. (Lenin Művei. 26.
köt. Bp. 1952. 460—461.) S z á m á r a
„az elmélet, a h i p o t é z i s .. . n e m valami »szent dolog*, h a n e m
"munkaeszköz« volt" (Gorkij).
Lenin nevetséges a l a k o k n a k ne- vezte azokat, akik szabályokon é s
»szavakon lovagolnak, és n e m gon- d o l j á k meg, milyen pokolian bo- nyolult és f u r c s a az élet, hogy
egészen ' új f o r m á k a t p r o d u k á l , a m e l y e k e t mi csak részben t u d u n k
„megragadni".* (Lenin Művei. 35.
köt. Bp. 1956. 109.)
*
AZ OSZTÁLYOK, rétegek meg- ítélésénél Lenin a történelmi szem- pontokat érvényesítette. Abból az alapvető elvből indul ki, hogy "az egész m a i szocializmus a K o m m u - nista K i á l t v á n y óta azon a kétség- b e v o n h a t a t l a n igazságon nyugszik, hogy a tőkés t á r s a d a l o m egyetlen valóban f o r r a d a l m i osztálya a pro- letariátus. A többi osztály csak részben és csak bizonyos k ö r ü l m é - nyek között lehet f o r r a d a l m i , é s szokott f o r r a d a l m i lenni*. (Lenin Művei. 6. köt. Bp. 1953. 196.). Ez utóbbi kategóriába Lenin a külön- böző kistulajdonosi rétegeket és az értelmiségieket sorolja. Ezeknek a rétegeknek a szocialista f o r r a -
d a l o m b a n r e n d k í v ü l fontos szere- pet t u l a j d o n í t o t t a proletariátus oldalán a h a r c sikere és k i m e n e - tele szempontjából. E kispolgári rétegek között is különleges sze- repe v a n a z értelmiségnek. K ü l ö n - leges szerepének a l a p j a az, hogy hivatásszerűen szellemi m u n k á v a l foglalkozik, szellemi m u n k á j á v a l m i n d i g azt a t á r s a d a l m a t szolgál- ja ki, amely biztosítja létének fel- tételeit. Helyzete a kapitalizmus k ö r ü l m é n y e i között kettős, — á l t a - lában megfelel a kispolgári réte- gek t á r s a d a l m i helyzetének: "rész- ben a burzsoáziához h ú z kapcso- latai, nézetei stb. révén, részben pedig a b é r m u n k á s o k h o z , a n n a k a r á n y á b a n , ahogy a kapitalizmus egyre i n k á b b m e g f o s z t j a az értel- miséget önálló helyzetétől, függő b é r m u n k á s s á teszi, életszínvonalá- n a k leszállításával fenyegeti.* (Le- nin Művei. 4. köt. Bp. 1953. 205.)
Lenin az értelmiségnek a k a p i - talizmus k ö r ü l m é n y e i között át- meneti, réteg-helyzetéből "vezeti le azt, hogy mivel n e m önálló osz- tály, ezért semmiféle önálló poli- tikai erőt sem képviselhet, követ- kezésképpen semmiféle politikai vezető szerepre nem tarthat szá- mot. Az értelmiség politikai e r e j e
"Szerzett erő*, attól függ, hogy m e - lyik osztályhoz csatlakozik, és m i - lyen h a t á s t gyakorol a többi osz- tályra.
Lenin a polgári értelmiségnek a t ö m e g e k r e gyakorolt politikai h a - tását (éppen ezen á t m e n e t i , bizony- talan, e l l e n t m o n d á s o k k a l teli ré- teg-helyzetéből kiindulva) r e n d k í - vül veszélyesnek t a r t j a . Ugyanis pontosan az értelmiség á t m e n e t i , réteg-helyzete a t á r s a d a l m i bázisa a n n a k , hogy soraiban széles kör- ben t e r j e d n e k el a felemás, e k l e k - t i k u s nézetek, ellentétes elvek é s álláspontok, t o v á b b á ebből ered az értelmiségnek az a törekvése is, hogy szavakkal az osztályok fölé e m e l k e d j é k , hogy e l k e n j e a lakos- ság t ö r t é n e l m i csoportjai közötti k o n f l i k t u s o k a t (Lenin). De ebből az átmeneti, réteg-helyzetből m a - gyarázza Lenin azt is, hogy a pbl- gári értelmiségnek nagyobb lehető- sége is v a n ezeknek az "elveknek*, politikai " e s z m é k n e k * a bevitelére
a néptömegekbe, mivel m a g a köz- vetlenül n e m vesz részt a kizsák- m á n y o l á s b a n (bár szellemi t e r m e - lésével elősegíti azt a k a p i t a l i z m u s viszonyai között). Ezért Lenin k ü - lönösen szükségesnek l á t j a , hogy
»a szocializmus m i n d e n e r e j é t h a r c b a vesse ez ellen a m é r e g el- len*. (Lenin Művei. 13. köt. Bp.
1954. 41.). A h a r c ezen m é r e g el- len két i r á n y b a n folyik. Egyrészt a polgári értelmiség elméleti—ide- ológiai befolyása ellen, másrészt azért, hogy a p r o l e t a r i á t u s az é r - telmiség l e g h a l a d o t t a b b rétegeinek minél n a g y o b b részét a p r o l e t á r - f o r r a d a l o m o l d a l á r a állítsa. U g y a n - is, a m e n n y i r e veszélyes a szocia- lizmussal szemben álló értelmiség elméleti é s gyakorlati tevékenysé- ge, a n n y i r a szükségszerű, hogy a munkásosztály kialakítsa a s a j á t értelmiségét, m e r t e n n e k az é r t e l - miségnek a szocializmus é r d e k é b e n k i f e j t e t t tevékenysége é s h a t á s a r e n d k í v ü l jelentős a tömegek n e - velése é s a szocializmus építése szempontjából. Ez a z értelmiség viszi b e a t u d o m á n y o s szocializ- m u s t az ösztönös m u n k á s m o z - galomba. Lenin szerint a szocialis- ta m u n k á s m o z g a l o m n a k értelmisé- gi és p r o l e t á r (munkás) f u n k c i ó j a van, ezek viszonyát ezzel a z ál- talános f o g a l o m m a l fejezi ki: " a z értelmiségiek jól o l d j á k meg a kérdéseket „elvileg", jól v á z o l j á k fel a s é m á k a t , és jól ítélik m e g a cselekvés s z ü k s é g e s s é g é t . . . , a m u n k á s o k pedig cselekszenek, ele- ven életté v á l t o z t a t j á k a s z ü r k e el- méletet". (Lenin Művei. 10. köt.
Bp. 1954. 24. )
A S Z O C I A L I Z M U S viszonyai kö- zött a z értelmiség politikai szere- p e r e n d k í v ü l f o n t o s lesz, és a munkásosztály vezetésének elfoga- dásával az értelmiség a történe- lemben soha nem képviselt erő
birtokába jut. Lenin a r r a tanít, hogy azt az értelmiségit, aki a pro- l e t a r i á t u s o l d a l á r a tért át, m e r ő b a d a r s á g lenne szembeállítani a proletariátussal. Mégis igaz: az á t - m e n e t i k o r időszakában még s z á m - talan szociális e l e m é s k ö r ü l m é n y t á p l á l j a a z értelmiség á l l h a t a t l a n - ságát, individualizmusát, fegyelme- zetlenségét. Hányszor p r ó b á l j a összeegyeztetni vagy összekapcsol- ni az elavult régit az ü r e s divatos- sal! és ez — különösen a f o r r a - d a l o m ideiglenes balsikerei idején, a k a p i t a l i z m u s vagy a z osztályel- lenség f o k o z o t t a b b n y o m á s a i d e j é n
— gátolja a b b a n , hogy s a j á t ügyét következetesen egybeolvassza az o s z t á l y h a r c á t vívó proletariátussal.
Ahogy Lenin m o n d j a : " M e g kel- lene t a n u l n i o k a proletárok teore- tikusától és vezérétől a f o r r a - d a l o m b a v e t e t t hitet, m e g kellene t a n u l n i u k , hogyan kell f e l h í v n i a m u n k á s o s z t á l y t közvetlenül f o r r a - dalmi f e l a d a t a i n a k következetes védelmezésére, m e g kellene t a n u l - niuk a lelkierőt, amely n e m t ű r i a kishitű csüggedést a f o r r a d a l o m ideiglenes balsikerei után*. (Lenin Művei. 12. köt. Bp. 1954. 96.)
Lenin, aki az értelmiség szere- pét a n n a k e l l e n t m o n d á s o s helyze- tében értékelte, " m i n d i g helyesen m é r t e fel az é r t e l m i s é g e n e r g i á j á - n a k a f o r r a d a l o m f o r g a t a g á b a n v a - ló jelentőségét*. Egy a l k a l o m m a l azt m o n d o t t a G o r k i j n a k : Ha az értelmiség őszintén a k a r j a szolgál- ni a z igazság érdekeit, a k k o r j ö j - jön hozzánk. "Hiszen mi v a g y u n k azok, akik m a g u n k r a v á l l a l j u k a n é p t a l p r a á l l í t á s á n a k kolosszális m u n k á j á t , azt, hogy a v i l á g n a k m e g m o n d j u k az élet teljes igazsá- gát, a n é p e k n e k m e g m u t a t j u k a rabságból, a nyomorból, a meg- aláztatásból az e m b e r i élethez v e - zető egyenes utat« . . .
Ma Lenin szavait és eszméit egy fél világ értelmiségi e m b e r e i é r t i k m e g e g y r e i n k á b b . Megértik azt, hogy »a történelemtől független e m b e r m e r ő fantázia*. N e m lehet többé a kor m a g á v a l r a g a d ó poli- tikai á r j á n kívül m a r a d v a " a z e r - kölcsi rendbe*, a " p á r t a t l a n s á g b a * , a konvenciókba, egyszóval a m e g - m e r e v e d e t t régi é l e t f o r m á b a visz- szahúzódni. Az értelmiség is e g y r e i n k á b b megérti, hogy t e l j e s szív- vel együtt kell m u n k á l k o d n i a a proletariátussal egy ú j r e n d e n , a m e l y e t Lenin n e m c s a k m e g á l m o - dott, h a n e m a l a p j a i t is lerakta, ahol " u n o k á i n k f u r c s a s á g k é n t f o g j á k m a j d nézegetni a kapitalis- ta r e n d k o r á n a k o k m á n y a i t és e m - lékeit. Nehezen t u d j á k m a j d e l k é p - zelni, hogyan lehetett m a g á n k é z - ben a közszükségleti c i k k e k k e l f o l y t a t o t t kereskedelem, hogyan le- h e t t e k a g y á r a k egyes személyek t u l a j d o n á b a n , hogyan z s á k m á n y o l - h a t t a ki a z egyik e m b e r a m á s i k a t , h o g y a n lehettek olyan e m b e r e k , a k i k n e m dolgoztak. Eddig, m i n t v a l a m i l y e n meséről, a r r ó l beszél- t ü n k , a m i t g y e r m e k e i n k m a j d lát- ni f o g n a k , d e most, e l v t á r s a k , vi- lágosan l á t j á t o k , hogy a szocialis- ta t á r s a d a l o m épülete, a m e l y n e k a l a p j a i t l e r a k t u k , n e m utópia.
G y e r m e k e i n k m é g b u z g ó b b a n épí- tik m a j d ezt az épületet*. (Lenin—
Sztálin: Az ifjúságról. Bp. 1950 109—110.)
Tóthpál József.
JELENTÉS LENINNEK
Születésének
90. é v f o r d u l ó j á r a . Lenin elvtársnak jelentjük,
néhány hiányzóval a derékhad harcra készen felsorakozott.
Mind vigyázz!-ban áll,
és bizton őrzi a vörös csillagokkal benőtt hatalmas tér-időt
a Dunánál s a Donnál...
Féltjük a jelent, s virrasztjuk a jövőt.
Minap eső esett, felmosta az utat, s most fénylik a tájék,
fehér házak falán halovány az árnyék.
És nálunk, itten Magyarhonban, hol krajcár nélkül dülöngélt még tegnap »a nemzeti nyomor«, spicli hallgatódzott mindenütt az utcán, és petróleumlámpák sanda fénye riasztott a sztrájktanyán,
a munkásnak már rendezték a bérét, jut belőle húsra, kenyérre, mozira, ruhára meg borra már ...
Mert jól szerveztük a sztrájkot, s ütöttünk a nyamvadt burzsoán;
megtanultuk a leckét —
negyvenötben, ötvenhatban — kétszer is [immár.
Múltunk utolsó vályog-falait most bontjuk kint a tanyákon — új otthont adunk a parasztnak bent a faluban, kőből, pedig nem mindegyik akarja,
okoskodik maga ellen oktalanul, de mi segítünk gondolkodni nekik.
Erős a derékhad s egyre erősebb! — Lenin elvtársnak jelentjük, néhány hiányzóval a derékhad a harcra készen áll!
A hiányzókról daloljon tiszta gyász,
de a többi, a többi, az élő had... Vigyázz!
Hatvani Dániel:
Eugéne Guillevic:
>£.ecíe némely dolgokról A vér finom, sűrű folyadék, Amely kering. Valami piros.
Általában nem látjuk, s válto- Izékony, Mint egy tenger több hold fényinél.
A vér kis testecskék halmaza, Vannak, akik tudják képletét.
Ez a mi vérünk, mely Áramlik, visszatér, S táplál minket.
A vér könnyen kiömölhet, Elég, ha egy nyílást talál.
A holtnak, kit baleset ért, Vére a kövön nem olyan, Mint annak a vére a kövön, Aki a szabadságért halt meg.
Hizony, más vér az, mindegyik Másként piros, másként kiált.
(Sípos Gyula fordítása)
M E Q Y Ü N K
megyünk és újra csak megyünk nem állhat senki ellen
világgá tárul két kezünk dalunk a szélbe lebben múltunk folytonos rothadás de fölzúgtunk a fénybe irgalmatlan-szép látomás süvölt az eget tépve tüzes madár a szó szabad a csend béklyóját verd szét vas hajlik kalapács alatt és izzítja az eszmét
ma és holnap is munka vár és megyünk millióan hörög a legyőzött halál a lángralobbant holdban város emelkedj tornyaid szikrázó magasába hangold a század húrjait mennydörgés-muzsikára
légy kürt riadó-trombita szélvész-forgatag dobja kinek fénnyé kell válnia szívét a napba dobja
megyünk és újra csak megyünk nem állhat senki ellen
világot teremt két kezünk a győzelmes szívekben
FARKAS LASZLO:
1959. szeptember 13.
Csend volt és semmi, semmi különös . . . Békesség volt, és szelíd este volt.
A Hold, a „méla hölgy",
Az „égi arc", a „sápalag zarándok"
A sötét posztón lassan ballagott.
Tíz óra. Hazaindult a rokonság A sógoréktól. Kézfogás, csukódik A kiskapu . . . S ebben a pillanatban Bevágódott a győzelmes rakéta A ballagó Hold bús ábrázatáha.
A Végtelenség roppant szégyenében Felhökendőt vont arcára, de fönt, a Tág égbolton, túl felbök szürke rongyán Kigyúlt az Ember diadalmas arca.
Simái Mihály
G Y Ö N Y Ö R K Ö D Ő Inged kelyhéből kivirágzói, s meghervadt ágyadból kilépve, illatos-frissen, gyönyörűen csobbansz a fény fürdővizébe.
Zsarátnok ég izzítja csókkal a duzzadó két ablak ajkát, selymek piros máglyái gyúlnak, s kelőhold-tested eltakarják...
