ÉRTEKEZÉSEK
A TÁRSADALMI TUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL.
K IA D J A
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA.
TIZEDIK KÖTET.
A II. O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L .
S Z E R K E S Z T I
PAUER IM RE
H. OSZTÁLYTITKÁR.
B U D A P E S T . 1890.
F R A N K L IN -T Á R S U L A T N Y O M D Á JA .
TA R TA LO M .
I. szám . A d alékok :* ró m a i a lk o tm á n y -p o litik á h o z és á lla m jo g h o z.
Schrarcz G yula r. tag tó l.
I I . « A dalékok a m a g y a r á lla m p o lg á ri tá rs a d a lo m egységes t e r m észe té n e k elm é le té h e z. Schrarcz G yula r. tag tó l.
I I I . « D em o lo g iai ta n u lm á n y o k . Körösi Jó zsef 1. tag tó l.
IV . « A visszaesés o k a iró l s óv szereirő l. Tóth L ö n n c z r. tag tó l.
V. « A k irá ly ta n á cs o sa in a k felelőssége A ra g ó n iáb a n és M ag y ar
országon I I I . A n d rás ó ta. S ch va rcz G yu la r. tag tó l.
V I. « S extus C aecilius A frica n u s jo g tu d ó s. Vc'csey T a m á s r. tag tó l.
V II. « B áró W ü lle rs to rf és a sz a b ad k e resk ed é s m e g h o n o s ítá sa az o sz trá k -m a g y a r m o n a rc h iá b a n . Matlekorits Sándor 1. tagtól.
V I I I . « Az 18S!rtO -diki ország g y ű lés v issz h a n g ja az iro d alo m b an . fía lla yi Géza 1. tag tó l.
IX . « T ára s, S y ra k u sa , A k ra g a s és egyéb görög á lla m o k d e m o k ra t á j a . Schrarcz G yu la r. tag tó l.
X. « A specificatio. M agánjogi értek ezés. Dr. H off'inann Pál 1. tagtól.
É R T E K E Z É S E K
A T Á R S A D A L M I T U D O M Á N Y O K K Ö R É B Ő L .
KIADJA A MAGYAR TUD. AKADÉMIA.
A I I . O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L
S Z E R K E S Z T I
P A U E R IM PtE
H . O SZ T Á IiY T IT K Á R .
X. KÖTET. 8. SZÁM.
AZ 1839 / 40 -DIKI
ORSZÁGGYŰLÉS VISSZHANGJA AZ IRODALOMBAN.
S Z É K F O G L A L Ó É R T E K E Z É S .
B A L L A G I GÉZA
L E V E L E Z Ő TA GTÓ L.
(Olvastatott a II. osztály ülésén, 1889. október 14-én.)
Á ra 90 hr.
B U D A P E S T . 1890.
AZ 1839740 -DIKI
ORSZÁGGYŰLÉS VISSZHANGJA AZ IRODALOMBAN.
S Z É K F O G L A L Ó É R T E K E Z É S .
B A L L A G I GÉZA
L E V E L E Z Ő TA GTÓ L.
(O lvastatott a II. osztály ülésén, 1889. október 14-én.)
B U D A P E S T .
K I A D J A A M A G Y A R T U D . A K A D É M IA . 1890.
F R A N K L IN -T Á R S U L A T N Y O M IÁ J A .
A KELET N ÉPE ÉS A PESTI HÍRLAP.
A politikai á talak u láso k at m in d ig és m in d e n ü tt az eszm ék liarcza előzte meg. A ngliában Locke és M ilton álla m ta n i elm életeiből fejlődött ki az új állam szervezet. Locke tételeire ism erü n k az angol alk o tm án y m in d e n in té z m é n y é b e n ; az 5 nézetei törvény erejével ru liá z ta tta k fel, úgy hogy a ki az ő elveit nem írta alá : az angol közvélem ény á lta l az alk o tm án y m eg tám ad ó ján ak tek in te te tt. F ran cziao rszág b an M ontesquieu, a p hysiocraták, az encyclopsedisták ta n a i ü lté k d ia d a lu k a t a forradalom ban.
N álunk a d em okratikus p rin cip iu m o k , az alko tm án y o s fogalm ak m egvitatása, tisztázása k ö rü l az n o d a lo m n a k lia n em is v olt oly nagy szerepe, m in t n y u g a t-E u ró p á b a n ; de a gyakorlati p o litik ai élet a m agyar ég a la tt is az elm életből m erítette szám os ü'ányelvét, s a reform ok előkészítésében, m egvalósításában a tu d o m á n y is kivette a m aga részét, ső t az 1848-diki áta la k u lá s egyenesen a d o ctrin airek n ek v o lt köszönhető.
1790-től a d o c trin a ü e k föllépéséig a po litik ai irato k inkább csak visszhangjai, m in t irányzói v oltak az országgyűlés tá rg y a lá sa in a k ; csupán az országgyűlésen szóba ho zo tt actu ális politikai kérdések m eg v itatását tű z té k ki feladatokul. A doctri- n airek azo n b an a kezdem ényező szerepét vették át, s m íg egyrészről az alkotm ányosság és a d em o k rátia k ö rü li téves n ézeteket igyekeztek eloszlatni, m ásrészről az átalak u lás m ó d o zataira nézve kész tervezettel léptek fel.
Az 1839/40-diki országgyűlés befejeztével vette ism ét kezd etét a m eg újhodásnak m á r egy ízben m egszakított proces-
M . T D D . A K A D . K R T E K . A T Á R S . T D D . K Ö R . X . K . 8 . 8 Z .
4 BA LLA G I GÉZA.
susa, m elynek részleteit, irá n y á t később a d o ctrinairek h a tá rozták meg.
Az em lített országgyűlés u tá n a ko rm án y szakítani látszott hagyom ányos p o litik á já v a l; a nem zetnek békejobbját ny ú jto tta, úgy hogy ez utóbbi végre-valahára a belső reform ok m egvalósításához h o zzáláth ato tt.
A m a reform ok lényegét, jelentőségét azonban csak keve
sen ism erték fel, a teen d ő k et illetőleg a legtöbb p o litikusnak csak hom ályos sejtelm ei voltak.
Politikai szervezetünk h iá n y a it érezni m in d en k i érezte ; de a kibontakozás m ódját illetőleg éles ellen tétek m erü ltek fel.
Az állam szervezet tökéletlensége a n n á l szem betűnőbbé vált, m en n él általán o sab b á és érezhetőbbé lö n a Széchenyi anyagi reform jainak hatása. Sokan elérkezettnek lá ttá k m á r az id ő t a «gazdag n e m z e t: szabad nem zet" jelszavának m eg
testesítésére, elkapatva a Széchenyi v állalatain ak sikerétől s tapasztalv a azoknak üdvös h a tá s á t a n em zet gazdagodására.
M aga Széchenyi azon b an nem becsülte tú l saját m űködésének ered m én y ét s — a m i érdekes, de az agitátorok é le ttö rté n e té ben nem szokatlan -— épen neki k ellett a kerékkötő szerepére vállalkoznia am a túlzó reform erekkel szem ben, kik az ő vív
m á n y aira ala p íto ttá k törekvéseiket.
F ö lem elte te h á t tiltakozó szavát ellenök, s a polém ia, m ely e felszólalásából kifejlődött, legérdekesebb fejezetét képezi az 1840-diki országgyűlést követő időszak politikai iro d alo m tö rtén etén ek .
A «Kelet népében»*) S zéchenyi fö ltárja a K ossuth által in a u g u rá lt érzelm i p o litik a veszélyeit. De jó lleh et kím életlen erélylyel üzen h a d a t am a politikai iránynak, m in d en során m eglátszik, hogy ellenfelétől tú lszárn y altatv án , sa ját erejét h a n y a tla n i érzi a tek in tetb en , hogy a veszélyes ú tró l leterelje nem zetét.
A ju ste m ilieu politikája, m elyet Széchenyi követett, nem kell többé senkinek. A n ép b izalm atlan n á válik irán ta, m ert
*) A kelet népe. 1841. Pesten, nyom t. Trattner-K árolyi betűivel.
8-r.. I I -)- 387 la p .— Második kiadás. Pozsony, 1841. Nyomt. W igand K. F r. 8-r., 326 lap.
AZ 1839 4 0 -K I O RSZÁGGY. V ISSZH A N G JA AZ IRODALOM BAN. 5
úgy látszik, m in th a a k o rm án y n y al fú n a igen sok kérdésben egy követ s m e rt nem követi azoknak a tak tik áját, a kik a leg jo b b at is ellenzik, m e rt a k orm ánytól j ő ; a k o rm á n y viszont b izalm atlan irá n ta , m e rt szókim ondó őszinteséggel ellene szegül, v alah án y szo r olyat tesz, a m i n em zetére nézve -—
szerin te — veszélyt hozó. Ilyen tak tik áv al azon veszi m ag át észre, hogy k é t szék közt pad a la tt m arad , s a nem zet a n n ak a férfiúnak zászlajához csatlakozik, a ki szíve és nem esze u tá n in d ú l, s a ki irá n t, m in t a k o rm án y i önkény egykori áld o zata irá n t, k ü lönben is m eleg ro k o n szen v et érez.
M aga is elism eri Széchenyi, hogy népszerűségét, befolyá
sát a n ép re elveszítette ; de azért n em á llh a tja m eg, hogy az utolsó ó ráb an ne figyelm eztesse n em zetét az örvényre, m ely v égpusztulással fenyegeti. "Z avarnak vezéreltetik a n em zet — ú g y m o n d ; —• de v an m ég idő a b alirán y o k n ak elejét venni, van idő az itt-o tt lappangó s m ég m o st tá n igen, de később nem fékezhető tü zek et oltani, sok azo n b an m á r n m c s .» H ogy bízott volna em ez in tésén ek sikerében, alig h ih ető . H iszen p racticu s eszével sa já t h elyzetének ferdeségét ő fölism erte s így tu d ta , hogy hiábavaló m in d e n erőfeszítése.
Sem m it, de sem m it n e m helyesel, a m i K ossutli-tól ered.
M ert axióm ája az, hogy K o ssu th a szív érzelm ei s n em az ész rideg szám ítása szerin t m űködik. B á rm it tesz és ü te h át, m in d e n t ezen axióm a szerint ítél m eg. Pedig legyen b á r valaki m ég an n y ira is a szív em bere s ennélfogva legyen b á r m o d o ra és tak tik ája m in t politikusé m ég oly h ib á s : ebből n e m követ
kezik, hogy cselekvényei kizárólag az érzelem kifolyásai le n nének. S a ki m égis ezt á llítja : túloz és tú lzásáv al sa ját h ite lé t ro n tja , sőt a rra a g y a n ú ra is alk alm at ád, a m ivel S zéchenyit is oly m é ltatlan u l illették k o rtársai, hogy nem m eggyőződés
ből. h an em szenvedélye, ellenszenve vagy az irigység által sugallva intézi tám ad ásait.
Széchenyi p éld áú l az érzelm i politika kinövésének tek in ti a börtön-reform ot, a kisdedóvodák tervezetét, a M átyás-szobor felállítására vonatkozó in d ítv án y t, és pedig azért, m ert -—
szerinte — ilyenekről m ég csak szó sem le h e t olyan országban, a h o l a városok a p o rb a n és sá rb a n úsznak, a hol kórházak >
dologházak, lelenczházak, tébolydák egyáltalán nincsenek.
6 B A LLA G I G ÉZA .
Nehéz b elátni, hogy a b örtön-reform , vagy a kisdedóvoda egy elm a ra d t országban m é rt lenne h átrábbvaló, m in t a lelenczliáz vagy a dologház, s hogy m é rt ne em elhetné fel szavát b árk i is azok m ellett ép oly joggal, m in t em ezek érd e kében.
H iszen a m i specifice a kisdedóvodákat illeti, ezeket, épen a reform ok eg y m ásu tán ját tekintve, m elyre S zéchenyi oly nagy sú ly t fektet s épen a Széchenyi p ro g ram m ja értelm ében előbbre valóknak k ellett tekinteni m in d en egyébnél. Széchenyi p ro g ram m ján ak első p o n t j a : a m agyarság su p rem atiáján ak biztosítása, m elyért m in d en egyebet kész fe lá ld o z n i: a m a gyarságot pedig m i b izto síth atta v o ln a inkább, m in t a kisded
óvás in tézm én y én ek életrekeltése? Csakhogy persze Széchenyi, fentebbi axióm áját m in d en áro n b e b iz o n y íta n d ó : a k isded
óvás ezélját szem elől tévesztvén, az an n a k fölkarolását in d ít
ványozó ellenfelének in te n tió it k e lle tt vizsgálnia, s nem nagy fáradságába k e rü lh e te tt k im u tatn i, hogy az á rta tla n kisdedeken m egesett a szíve K o ssu th n ak és ezért k aro lta fel ügyöket >
m ert h iszen a többi közt ez is in d o k a le h e te tt K ossuthnak, hogy in d ítv án y áv al föllépjen.
f . . .
E p ilyen joggal szem ére v e th ette K ossuthnak, hogy «nincs szegény kis F erenczynknek (a szobrásznak) kenyere, és megesik sok szív, s hogy neki kenyere legyen és egyúttal nekik egy kis h a lh a ta tla n sá g is ju sso n : lám rögtön a M átvás-szobori eszme tá m a d fel a m agyarnak egén» ; továbbá, hogy «feltűnik neki n ém i töm löczözöttnek sá p a d t képe, m egesik szíve ra jta és rö g tö n a töm löczök ja v ítá sa kerül legelső s o rra ».
T eh át csakis az éhező F erenczy irá n ti szánakozás s a fegyenczek irá n ti k ö n y ö rü let le tt volna rúgója a n n a k az in d ít
ványnak, m elynek elfogadása esetén n em zeti dicsőségünk egyik nagy a lak ján ak em lékével szem ben a nem zet külsőleg is kifejezte volna m éltó h áláját, s a n n a k a reform nak, m ely akkori b ö rtö n -ren d szerü n k et — lu cu s a n o n lucendo — lett v o ln a hivatva á ta la k íta n i s ezzel n em zetü n k h á tra m a rad o tt- ságának egyik szégyenfoltját letörölni.
Az igazság pedig az, hogy ilyféle h u m an isticu s, cultu- rális intézm ények létesítésénél az érzelem is szerepel ugyan ; de ez ép oly kevéssé ro n tja a h itelét m agának az illető in téz
m én y n ek , a m in t később Széchenyi am az in d ítv án y át, m ely sz e rin t n em zeti tem ető (üdvlelde) rendeztessék be a nem zet e lh u n y t nagyjai irá n ti kegyeletből, n e m discred itálta az a k ö rülm ény, hogy ennek is egy n em es érzelem , a kegyelet é r
zelm e volt a szülő anyja.
Széchenyi te h á t sa ját p ositióját gyöngítette, m id ő n a fentebbi p éld á k k a l tö re k e d e tt a n n ak a bebizonyítására, hogy K o ssu th o t tisztá n csak a szíve vezeti h írlap író i m űködésében.
H ogy azon b an K ossuth m o d o rát és ta k tik á já t általáb an elítélte, ehhez jo g a volt, sőt — a m aga szem pontjából — ebben igaza is volt.
«K ossuth Lajos kezében — ú gym ond — egy, az ország legtávolabb részeibe is rögtön elható h e te n k é n ti h írlap nem le h e t egyéb, m in t a lehető legélesebb fegyver; de ez — fá j
dalom — n em operálni, n em m irigyeiből k itisztítn i, de m eg
gyilkolni fogja a h a z á t; ezzel nem dicső jö v en d ő b e vezérli, de okvetlen sírba d önti a m agyart s pedig szoros tu d o m án v ilag azért, m ert az érzelem s n em az értelem köréből em eli ro p p a n t h a tá sú szózatát.')
E z a k em ény beszéd a fölhevülés term észetes kifolyása, m ely et a sa já t alk o tásait féltő hazafi kebléből sa jto ltak ki a viszonyok. K ossuth rad icalism u sa m éltán veszélyesnek t ű n h e te tt fel Széchenyi előtt, k i irtó zo tt a ro h am o s h a lad ástó l s a ki m ech an ism u sn ak tek in te tte az országot, m ely et — ép úgy, m in t a gépet — egy erős kezű gépésznek, vezérnek foly
to n o san szabályozni, m érsékelten fű te n i kell, hogy szét ne ro b b an jo n . A gépész ő a k a rt len n i, m e rt csak m agában b ízott, s kétségbeesett, m id ő n a m eclianism ushoz K ossuth is hozzáfért
és fű ten i kezdte azt — szerinte — m eg g ondolatlanúl.
Közlielylyé v ált igazság, hogy az agitátorok, m id ő n czél- jo k a t érik, a czélp o n tn ál ők m agok sem m isülnek m eg le g e lő b b ; tú lszárn y alják őket az esem ények. Széchenyi fölrázta a n e m zetet aléltságából, anyagi reform jaival m egvetette a nem zet jó lé té n e k alap ját, a h alad ás vágyát fölébresztette az em b e
rek b en s ezzel az ő szerepe be volt végezve. Az ö n tu d a tra éb re d t n em zet nem tű rh e tte tovább, hogy m ech an ism u sn ak te k in ts é k ; egy em ber gyám kodását nem tu d ta tovább v is e ln i;
h a n e m a n n ak a zászlójához csatlakozott, a ki nem korholta,
AZ 1 8 3 9 /4 0 -K I O RSZÁGGY. V ISSZH A N G JA AZ IRODALOM BAN. 7
8 BA LLA G I GÉZA .
gyöngéit nem vetette szem ére, h an em kedvébe já rt, a ki lel
k esítette, liogy önerejéből, m egszabadulva m in d en n em ű gyám kodástól, m en jen előre. E b b en rejlik K ossuth d iad alán ak s Széchenyi befolyása m egsem m isülésének kulcsa.
De S zéchenyit épen az a tu d a t, hogy régi befolyását elveszítette s hogy egy olyan befolyás kerekedett fölül, m elyet ő a h az á ra nézve veszélyesnek tek in tett, — te tte polém iájában epéssé és in g e rü ltté s ingerültsége sokszor igazságtalanná.
Még K ossuthnak a b ö rtö n b en k iá llt szenvedéseiből is g ú n y t ftz, s a nim b u st, m it a szabad szóért k iállt b ü n te té s K ossuth h a lá n té k a i k ö rü l font, m in d e n kím életet félre téve, szétszag
g a tn i törekszik. Szerinte K ossuth «azon h ala n d ó k egyike, kiket a véletlen, a körülm ények já tsz i fo rd u lata, tá n az istenek, egy különös és a szokottnál m agasabb fénykörbe állítának».
"S zenvedett ő — fo ly tatja to v á b b ; — de m it szen v ed ett?
hiszen soha elzártn ak jo b b és kényelm esebb dolga nem volt ; m it szenvedett ahhoz képest, m e n n y it m i szenvedtünk hosszú évek során keresztül, fény és köszönet s a nélkül, hogy valaki csak észre is v ette volna, ön k én t zárkózva négy falaink közé, é ltü n k e t az országi tu d o m án y n ak , az országi szolgálatnak s z e n te lv é n '?»
A m eggyőződés, a hazafias aggodalom b árm en n y ire jo g o su lttá te tte is k ü lö n b en Széchenyi részéről a liifa k a d á s t:
ilyetén szem beállítása sa já t küzdelem teljes életének ellenfele szenvedéseivel: a rokonszenvet irá n ta nem k elth ette föl.
K o ssu th n ak élénk képzelőtehetsége, agitatorius szellem e, fényes irálya s egész te m p eram en tu m a a «kelet n é p é re » szükségszerüleg nagyobb h atással volt, m in t Széchenyi szá
m ító, m eggondolt, bonczoló és ku tató észjárása, s a fényes sikerekre gondolva, m elyek az ész em berének te tte it követték, ez u tó b b it m éltán b izalm atlan n á teh ették az érzelm ek ékes- szavú to lm ácsán ak föllépése és m űködése i r á n t ; de épen az eles ellen tét, m ely a k ét nagy em ber lényét szem beállította egymással, m egsem m isítette tárgyilagosságukat is egymás m egítélése tekintetében.
A P esti H írlap, Széchenyi szerint, «m in d en terv nélküli, szövevényes körülm ényeinkbe be nem hatoló, a legsajnosabb csalképzetekkel m egtelt, felhevülés vagy p illan atn y i izgalom
AZ 1 8 3 9 /4 0 -K I O RSZÁGGY. V ISSZH A N G JA AZ IRO D A LO M BA N . 9
sugtából ide-oda kapkodó, m in d e n érd ek et éllel egym ás ellen állító, a kicsinyeket a nagyok ellen, a szegényeket a gazdagok ellen felingerlő, felnszító la p .»
Ez az ő ítélete a Pesti H írlap ró l, s ezt az íté le té t az e m líte tt h írla p vezérczikkeiből v e tt idézetekkel indokolja.
Azok az idézetek m eg is győzhették a közönséget arról, hogy a két p olitikus teljesen ellentétes m o d o rral és tak tik áv al törekszik u gyanazon czélok m e g v a ló sítá sá ra ; de hogy m elyi- kök m o d o ra helyesebb, a n n a k m eg h atáro zására ők m agok alig h a le h e tte k illetékesek.
S zéchenyinek és K o ssu th n ak ezélja, p ro g ram m ja — a m in t azt m ag a S zéchenyi is bevallja, — ugyan az volt. «K os
su th elveit — olvassuk a K elet N épében — jo b b a d á n és leg
főbb vonásaik b an osztom , sőt egy cseppet sem v o nakodom ezennel k in yilatkoztatni, hogy azo k at legnagyobb részben m agam éivá teszem , sőt, legyen szabad m o n d a n i, legédesb atyai érzések közt jo b b a d á n m ag am éin ak is m e re m ; és ekkép egyedül azon m o d o r ellen le h e t és v an kifogásom , m ely sze
r in t — m in t ő hiszi — felem eli a h azát, m in t hiszem v iszo n t én, sírba d ö n ti a m agyart.')
S zéchenyi rö v id en körvonalozza ebben a m űv éb en is p ro g ram m ját, m ely egyik p á rt p ro g ram m ján ak sem felelt m eg.
0 soha életében n e m volt p ártem b er, s ez volt egyik legfőbb oka an n ak , hogy a közpályán ép tígy, m in t a m ag án életb en im p o n á lt ugyan m in d en k in ek , de igen kevés őszinte jó b a rá tta l dicsekedhetett.
E re d e ti p ro g ram m ja lényegén m ost sem v á lto z ta to tt sem m it. A gyökeresebb politikai reform ok id ejét m ég m in d ig n em lá tta elérkezettnek, s az anyagi ügyek előbbrevitelére fektette a súlyt.
P olitikai crédója, hogy a m agyarság su p rem atiáján ak m egalapításával egyidejűleg, — a m ely k ö rü l azon b an nagyon óvatosan kell eljárni, ■— az alk o tm án y k iterjesztendő m in d en - kü*e. Az egyenlőség elvét elfogadja. A közterhekben m in d en k i aránylagosan vegyen részt, és pedig a közteherviselés elvét életbe k ív án ja lép tetn i, m ielő tt a közadók m irefo rd ítását a n ép ellenőrizhetné ; h a a n ép nem gyakorolhatja a eo n tro llt a k o rm ánynyal szem ben, ellenőrzés nélkül fizesse az adóját
in B A LLA G I GÉZA.
a nem es em b er is. A h aza védelm ére írják össze az ország m in d en lak o sát különbség nélkül, h ad d h ú zzan ak sorsot m in d nyájan. A b ü n tető -tö rv én y az ország m in d en polgárára egy
form án alkalm azandó.
Egyelőre te h á t politikai té re n félrendszabályokkal is m egelégszik s a nagyobb m egrázkódtatással járó p arlam en táris refo rm o t n em em legeti.
A m a kiáltó an o m áliára, m elyre később, 1846-ban E ötvös h ív ta fel a n em zet figyelm ét, hogy M agyarországon a köz
jövedelm eknek alig egyharm ada felett rendelkezik az ország
gyűlés s a közadók k éth arm ad áv al a korm án y azt teszi, a m it neki tetszik ,1) — nem tesz sem m i észrev ételt; h an em m integy belenyugodván az adók kezelése körül követett, m erőben alk o tm ányellenes rendszerbe, a közteherviselés elvét am a ren d szer alapján is kész életbeléptetni, csak liogj^ a jo g egyenlőség d iad alát siettesse.
P ro g ram m ján ak többi p o n tja nem jtolitikai színezetű.
Pvégi, kedvelt eszm éjét, m elynek m á r ekkor a gyak o rlatb an is m egvoltak kézzelfogható nyom ai, hogy t. i. k ö zp o n tra v an szükség, s ez n em le h e t m ás, m in t B u d a és Pest, — ism ét szóba hozza. A földhitel előm ozdítása érdekében az ősiség m egszüntetését sürgeti. T ovábbá közlekedési útak, csato rn ák építendők, m elyek P esten, m in t góczpontban fu tn a k ö ssz e ; a tá rsu la to k a t, m elyek közlekedési v onalak építésére vállalkoz
nak, b efek tetett tőkéik u tá n az állam öt százalékos kam at- g a ra n tiá b a n részesítse. M agyar n em zeti jegykibocsájtó b an k szervezendő, m ely legalább 50 m illió fo rin tn y i pénzjegygyei lássa el a forgalm at. A közoktatás ügye fölkarolandó.
M űvét azzal az intéssel zárja be, hogy nem zeti h á tr a m a rad ásu n k okát ne to lju k m indig egym ásra és a k o rm án y ra ; h a n e m a h ib á t keressük önm agunkban.
A K elet Népének sa ját k o rára nem volt m eg az a hatása, a m it Széchenyi el a k a rt vele érni. Szerzőjének nép szerű ségét — a m in t arró l egy o ptim ista bírálója áb rán d o zo tt2), —•
') jEötvös: Reform. 184-6. 10. 1.
2) H azay Gábor (Vörösmarti/) az Athenasumban. 1841. évfoly.
okt. 12. 712. 1.
AZ 1 8 3 9 /4 0 -K I 0R SZ Á G G Y . V ISSZH A N G JA AZ IRO D A LO M BA N . 1 1
nem csak hogy nem em elte, sőt ellenkezőleg k ü lö n b en is h a n y a tló b a n levő népszerűségének m egsem m isülését siettette.
De a tárgyilagosan ítélő u tó k o r elő tt a K elet N épének m in d e n sora egy-egy bizonyíték a legnagyobb m agyar h a ta l
m as állam férfiúi belátása, sőt elő relátása m ellett, s az egész n em azt a b en y o m ást teszi rá n k , a m it S zéchenyi ném ely k o rtá rsá ra te tt, hogy t. i. az egy, m eggyőződésében m akacs, h iú sá g á b a n m eg sértett p olitikus m ü v e ; h an em igenis, hogy az m egnyilatkozása egy logicus s egy m in d e n k ö rülm ények k ö zt következetes elm ének.
A ki p ro g ram m ját m in d já rt első fölléptekor oly pneci- sitással m eg állap íto tta s a ki e p ro g ram ra v ég reh ajtásáb an sik ert siker u tá n m u ta to tt f e l : az nem en g ed h ette m ag át — m ég népszerűségének feláldozása á rá n sem — le té rítte tn i az á lta la egyedül helyesnek és bizto san czélhoz vezetőnek fel
ism ert útról.
A m en n y ib en pedig S zéchenyinek ezzel a m üvével a vezérszerep kisiklott k e z é b ő l: ez a k ö rü lm én y a k ritik á t n em fo rd íth a tja ellene, h a n e m az akkori p u b lik u m ellen, a kelet népe ellen, m ely a higgadt, kom oly beszédet m egúnva, az áb rá n d o k világába engedte m ag át ra g a d ta tn i. Széchenyire is á ll az, a m it B oissier Ciceróról ír, hogy a p árto k nem szeretik az affajta em bereket, kik v onakodnak tá rsu l csatlakozni az ő kicsapongásaikhoz s kik az általán o s túlzáso k k ö zepett ö n érzetesen m eg m a ra d n a k az igaz m érték h a tá ra in belül.
S zéchenyi tá m a d á sá t K ossuth term észetesen nem h agy
h a tta szó nélkül.
F eleletében,*) m in t m eg tám ad o tt, tisztán a védelem re szorítkozik ; m in t m é ltatlan ság o t szenvedett sérelm einek o r
voslásáról lem ond, csak védi m ag át a h a z a á ru lás vádja ellen.
S ezt udvariassággal, de a m ellett kellő ö n érzettel teszi. Hogy ellenfelének erős vádjai szenvedélyét felkorbácsolták, az m eg
látszik r a j t a ; sorai közül ki-kicsillan a m eg sértett ö n é r z e t;
de tu d m agán u ra lk o d n i s elnyom ja h a ra g já t itt-o tt láth ató erőlködéssel, nehogy m egsértse azt az em bert, ki az egész
*) Felelet gróf Széchenyi Istvánnak Kossuth Lajostól. Pest. K iadta és nyom atta L anderer és H eckenast. 1841. 8-r., IV 4- 211 lap.
Iá B A LLA G ! G ÉZA .
nem zet becsülését m éltán kiérdem elte. Széchenyiről a leg n a
gyobb elism eréssel és m a ra sztalással szól, ism ét és ism ét hangsúlyozza, hogy ő a legnagyobb m agyar, s csak a rra kéri, hogy tű rje m eg öt m aga m elle tt nagyszabású tervei kivitelé
ben, m in t igén y telen hom okhordó napszám ost.
Ez az a m odor, a m i a közönség rokonszenvét szám ára biztosítja. M int p olem ikusnak m odora rendkívül ü g y e s ; m in t p olitikusé S zéchenyinél visszatetszést szült.
Kétségbe vonja azonban, hogy m odora m ia tt a h aza
á ru lás v ád ját m egérdem elte volna. H ogy leh etn e ő h azaáruló, kinek p ro g ram m ja ugyanaz, a m i a Széchenyié ? M aga a m o dor és tak tik a le h e t s ik e rte le n ; de az h a z a á ru lást a h aza ja v á t czélzó program ra m ellett n em tarta lm a z h at. E zzel szo
rítja S zéchenyit sarokba.
K ü lönben hogy az ő m o d o ra a szívhez szól, ez nem h ib a ; m e rt hiszen a p o litik u sn ak az ész á lta l fölism ert igazságokat gyakran az érzelm ek fölkeltésével kell d iad alra ju tta tn ia . ((Vezérelvem — úg y m o n d — az volt, hogy a m o d o rt egyes kérdések állásp o n tjáh o z kell a lk a lm a z n i; legyen •— gondo
lám — a szó m elegebb, h o l figyelem re, részvétre kell gerjesz
te n i ; legyen szárazabb, taglalgató, a hol részletes fejtegeté
sekbe b o c sá tk o z ik ; és ism ét tám ogassa az ész okait a szív
ösztönök gerjedelm eivel, m id ő n cselekvésre-buzdítás kerül sz ő n y eg re; m e rt szívösztön nélk ü l nem csak nem es tett, de m ég csak te tt sem születik általában.))
A kérdés nem az, hogy m ilyen alak b an jelen n ek m eg a Pesti H írlap c z ik k e i; h an em az, hogy am a czikkek kiállják-e a jogszerűség, igazság és józan politika szem pontjából a k riti
k á t? H a igen : akkor jók, ak á r a szívhez, a k á r az észhez vagy ak á r a hátgerinczhez szólnak ; h a nem : akkor nem jók.
De n em is fo g ad h at el K ossuth Széchenyitől o k tatást a tak tik á ra és m o d o rra n é z v e ; m e rt hiszen «az ő m eg tám a
dása sem az értelem n ek szoros tu dom ányilag kiszám olt szü
löttje, h an em csak egy m egfoghatatlan ingerültségből eredett boszankodási syllogism us», s m e rt az ö tak tik ája m ellett, m ely szerint a szerencsésebb születésüeket áldozatokra, az alan tab b állókat pedig egy kis béketűrésre kell csábitgatni, -—
a politikus okvetetlentíl két szék közt p ad alá kerül.
AZ 1 8 3 9 /4 0 -K I 0R SZ Á G G Y . V ISSZH A N G JA AZ IRODALOM BAN. 1 3
Ez a m axim ája K o ssu th n ak csak a fenforgó esetben á llh a to tt meg, m id ő n Széchenyivel szem ben a P esti H írlap politikusai a liberalism us követelm ényeit m in d en fe n ta rtá s nélk ü l, hogy úgy m o n d ju k , nyers őszinteséggel h a n g o z ta ttá k .s ezzel sa já t népszerűségüket b iztosítván, term észetesen az óvatos, k ö rü ltek in tő s a jelzett ta k tik a szerin t m űködő Szé
ch en y it k ét szék közt p a d a lá ju tta ttá k . De a Széchenyi ta k tik á ja abso lu te véve jo g o sú lt volt a b b an a k o rb an , m időn az a risz to k ra tia százados tra d itió k ra és törvényekre tá m a sz kodva, m ég m in d ig n em volt h ajlan d ó belátn i, hogy neki kötelessége a jogegyenlőség érdekében az áld o zato k at m eg
hozni, privilégium airól lem o n d an i.
K ossuth k im o n d ta a végzetes jelszót, hogy «veletek, általato k , h a n ek tek te ts z ik ; nélkületek, ellenetek, h a k e ll.»
Ez a jelszó, gyakorlati alk alm azásáb an — h iá b a szépítgette — elvégre fo rrad alo m ra is v ezeth etett. S ép ez a lehetőség, a ta k tik á n a k ez a lehető következm énye h o zta ki sodrából S z é c h e n y it; ezért m o n d ta ki a kegyetlen íté le te t a P esti H írla p felett, hogy ez a lap «egj- irtó zato s re v o lu tio n a rm s syllogism us antecedensex. K ossuth m egfenyegette az ariszto- k ra tiá t, hogy «siessen a kegyelem m el, hogy a n ép n e k ne legyen ideje követelni», s ezzel term észetesen in g erelte az a risz to k ra tá it, a n é p et pedig követelővé tette. E lvi szem p o n t
ból igaza volt, hogy a n em zetn ek «m in d en ja v ítá sn á l m eg kell vizsgálnia, igazságos-e, a m it kíván ? ig azság talan t soha se kívánjon ; de a m i igazságos, azt követelje, a közvélem ény egész erkölcsi sú ly án ak m érlegbevetésével követelje)) ; de Széchenyi is aligha tévedett, m id ő n k im ondá, hogy az elv ilyetén m erev felállításával ép a kívánatos refo rm o k n ak békés ú to n való életbeléptetése n eh e z ítte tik meg.
Széchenyi szerepe k étség telen ü l igen h á lá tla n v o lt; pole- m icus állásp o n tja pedig gyönge an n y ib an , a m en n y ib en ellen felének p ro g ram m ját elfogadta s csak ta k tik á já t ta rto tta ve
szedelm esnek ; úgvde tak tik áján ak m egítéléséhez m eg elegendő a d a to t az a tizennyolez vezérczikk, m ely a vád an y ag át képezte volna, nem szolgáltatott, úgy hogy az e m lített vezérczikkek- b en előforduló egy-egy elejtett kifejezésre k ellett k ritik áját a la p íta n ia . így a z tá n gyakran ellen m o n d ásb a keveredvén
14 BA LLA G I G ÉZA .
önm agával, ezt a k ö rü lm én y t ellenfele alaposan kizsákm á
nyolta ; m ajd pedig olyan p é ld ák at h o zo tt fel K ossuth ellen, a m elyekre ez m éltán felelhette, hogy azok a jo u rn alisticai gyors m u n k á n a k szülem ényei.
A m i azonban a legferdébb helyzetbe sodorta Széchenyit, az, hogy coűte qui coűte be ak arv án bizonyítani K ossuth ta k tik áján ak h ib ás voltát, a kellő adatok h ián y áb an a sorok közt is olvasott, h o lo tt ez eljárást évekkel azelő tt ép ő ítélte el a legerősebben és a legkím életlenebbül az öreg Dessewffy- vel szem b en .1) A m ire K o ssu th aztán jogosan v édekezhetett akkép, hogy ilyen fogással m in d en képtelenséget rá le h e t fogni s be le h e t r á b izo n y ítan i m ég a h a z a á ru lá st is.
Széchenyi a helyett, hogy azt a m o d o rt és ta k tik á t á lta lánosságban e lk á rh o z ta tta volna, m elynek egyik képviselője K ossuth v o l t : b izonyára hib ázo tt, m időn specifice és kizáró
lag a P esti H írla p m o d o rát tá m a d v á n m eg, m ag án ak az em lített h írla p n a k tu la jd o n íto tt olyan veszedelm es h atást, m ely a n em zet h a lá lá t fogná okozni. Egy 1 ű rlap m űködése, m agában véve, ilyen ered m én y t n em szülhet, m ég h a an n y ira el len n e is terjedve, m in t el volt a Pesti H írlap, m elyet — P u ls z h f szám ítása szerin t — körülbelül ötvenezer em ber olvasott.2)
«Azon haza ■—- írja E ö tvö s, — m ely et egyetlen egy h ír
lap n ak nem elvei, nem vétkes irán y a, h an em egyedül elh ib á
zo tt m odora sírb a d ö n th et, azon nem zet, m elynek vékony fonalon függő lé té t egy jo u rn a listá n a k keze ketté szakaszt- h atja, m á r n em él.»s)
A P esti H írla p m o d o ra és tak tik ája azonban nem is v olt
1) Széchenyi: Világ. 284. 1.
2) Pulszky az időszaki sajtóról írt czikkében ( Vierteljahrsschrift aus und fiir Unr/am. 1843. évf. I. köt. 2. fűz. ] —26. 1.) a főposta- liivatal statisztikai kim utatása alapján közli az 1841-ben Budán és Pesten m egjelent hírlapok vidéki előfizetőinek számát. E szerint a nyári hónapokban a m agyar politikai lapok közűi a Pesti H írlapnak 3670, a V ilágnak 1244, a Jelenkornak 894, a Nemzeti Újságnak 450 vidéki s 100—500 (a Pesti H írlap n ak 500) helybeli előfizetője volt.
Az összes hírlapolvasók szám ának, m ely ugyancsak Pulszky szerint, kétszázezerre rúgott, egy negyedrésze esett a Pesti H írlapra.
3) Eötvös: Kelet Népe és Pesti H írlap. 10S. 1.
AZ 1 8 3 9 /4 0 -K I O RSZÁ G G Y . V ISS ZH A N G JA AZ IRODALOM BAN. 15
olyan, m elynek veszedelm es v o ltá t m in d en kétség kizárásával be le h e te tt volna b izonyítani. S zéchenyi in k áb b sa já t látn o k i ösztönére, m in t positiv a d a to k ra tám aszk o d v a em elte fel vésztjósló szózatát a H írlap m űködése ellen.
Az ad atok, m elyekkel m áso k at is m eg a k a rt győzni arról, a m it ő m integy benső in tu itió ú tjá n m egérzett, a helyett, hogy igazolták v o ln a az ő á llásp o n tját, ellene voltak fo rd ít
h ató k s olyan színben tü n te tté k fel őt, m in t a ki m in d en áro n , m in d en alaposabb ok n élk ü l d iscred itáln i ak arja e llen felének szem élyét a közönség előtt.
E ötvös, — ki h a tá ro z o tta n K ossuth m ellé szegődött s S zéchenyit nagy elm eéllel, szelíd, de m égis erélyes m o d o rb an aposztrofálja, — S zéchenyi a d a ta in a k ta rth a ta tla n s á g á t c sa t
ta n ó san kim u tatta.* )
K ossuth ta k tik á ja ellen az volt S zéchenyinek legfőbb kifogása, hogy n em ta rtja m eg a refo rm o k ra nézve a logikai eg y m ásutánt. Úgy de ezt az e g y m ásu tán t ki h a tá ro z h a tja m eg?
s ki ta rtja m eg ? H isz m aga S zéchenyi is v é te tt az ellen.
A tu d ó s társaság o t m e g a la p íto tta a nélk ü l, hogy csak egy jó elem i iskolánk is le tt v o ln a ; lá n c z h id a t é p íte tt a nélkül, hogy közlekedési u ta in k le tte k volna.
H a ab b a n egyetértettek K ossuth és Széchenyi, hogy h a la d n u n k k e l l : valóban fölösleges volt vitázniok a felett, hogy a h a la d á st h o l kezdjék és h o l folytassák. K ossuth és E ötvös elérkezettnek lá ttá k az id ő t a b ö rtö n -re n d sz e r refo rm já ra , a kisdedóvók fe lá llítá s á ra ; S zéchenyi ellenkező véle
m ényben volt. De volt-e k á ra abból az országnak, hogy K ossutliék sü rg ették azt, a m it időszerűnek ta rto tta k ? h á ru lt volna-e bárm iféle veszedelem abból az országra, h a Széchenyi a lk o tásai m ellett E ötvösnek is sik erü lt v o ln a legalább a n n y it a m en n y it ja v íta n i szégyenletes b ö rtö n -ren d szerü n k ö n , vagy a nevelés ügyén ?
Wesselényi később, egy 1 8 4 ± évi jú n iu s hóban k elt leve
lében a K ossutliék tak tik ájáró l n em m in d en túlzás n élkül ugyan, de hasonló szellem ben nyilatkozott. «A teen d ő k he-
*) K elet N épe és P esti H írla p . I r t a Jí. Eütcös József. P est.
N y o m t. L a n d e re r és H e ck e n a st. 1841. 8-r., I I + 120 lap.
16 BA LLA G I G ÉZA .
Íves sorozatának szükségét és fontosságát — úgym ond — én is vallom , de nem oly szőrszálliasogatólag s iskolai pedant- sággal és rebbenczséggel, m in t ném elyek, úgy lévén m eggyő
ződve, m iszerin t sem m i sincs a teendők során kívül, m it hazafi s polgári kötelesség elm u lasztan i tilt, te n n i parancsol, és hogy sem m i sincs a teendők sorában, m i szellem et ront- elvnek á rt, h a la d á st gátol s vagy nyaktörő ro h a n á st vagy m egoszlást és így gyengülést okoz. É s épen ezért hiszem , m ik én t nem csak egy, h a n e m tö b b tárgyak v annak együtt és egyszerre a teen d ő k s o rá b a n .»*)
H a egyéb reform ok e g y m ásu tán jára nézve Széchenyi sém ájához sem m i szó nem fé rh e te tt volna i s : egyben bizo
n y ára tév ed ett. A bban t. i., bog}7 előbb a politikai jogok k iter
jesztéséről kell gondoskodni s csak azu tá n a n ép neveléséről.
«Hol v an a törvényhozó — jegyzi m eg erre E ötvös igen helyesen, — ki n ép én ek v alah a po litik ai jo g o k at a d o tt volna csak azért, hogy később nevelésök veszély nélkülivé váljék?
ho l van nem zet, m ely politikai szabadságot kívánva, nem a r r a hiv atk o zo tt volna, hogy re á m e g é re tt? s h o l zsarnok, ki azt elfogadná a nélkül, hogy épen a nép éretlenségére h iv a t
koznék s nagy zajjal h ird e tn é , hogy alattvalói m ég a m ű v e
lődés a la n ta b b fokán állan ak , m in t sem hogy nekik politikai jogok veszély nélkül a d a th a tn á n a k ? T udom ásom szerin t a nevelés eddig á lta lá n o sa n po litik ai jogok g yakorlására sine q u a n o n feltételnek te k in te te tt s ta lá n soha az ellenkező, t. i.
hogy csak bizonyos politikai jogok gyakorlata á lta l válik a n ép nevellietésre alkalm atossá, m ég nem állíttato tt.#
A K ossuth m o d o rát elitélő d á tu m a i Széchenyinek szintén erő ltetettek voltak. H ogy ezzel a m o d o rral a szegényeket a gazdagok, a b irto k ta la n o k a t a birtokosok ellen in g erelte;
a felsőbbség tek in tély ét c s o rb íto tta ; a re n d e k e t egymás ellen u szíto tta s m in d e n m u n icip iu m o t n ép szerű tlen n é te tt volna, — ezek m in d olyan vádak, m elyeket h a Eötvös m eg nem czáfolt v o ln a is, a felhozott adatokból b ajosan lehetett v o ln a kideríteni.
A P esti H írlap vezérczikk-irójának joga volt szem ökre
*) Pesti H írlap. 1842. jú n . 26. 450. 1.
AZ 1 8 3 9 /4 0 -K I ORSZÁGGY. V ISSZH A N G JA AZ IRODALOM BAN. 1 7
v e tn i a p esti h áziu rak n ak , hogy szívtelenek, m e rt egészség
te le n pincze-lyukakért 2— 3 fo rin t h á z b é rt fizettetnek m agok
n a k ; vagy jo g a volt m eg tám ad n i a hatóságot, m ely a n y o m o rt té tle n ü l n é z i; vagy m egm osni a fejét az a riszto k rátia egy részének, m ely kötelességét nem teljesíti. H a a sajtó a tá rs a d a lm i h ib ák és visszaélések szellőztetésében m eg g áto ltatik : vége a szabad discussiónak.
De m ás kérdés a z tá n az, hogy helyes volt-e a P esti H írla p részéről bolygatni olyan ügyeket, m elyekre nézve kellőképen n e m volt vagy rosszúl volt in fo rm á lv a ? ildom os volt-e egyes visszaélésekből következtetést v o n n i egész t á r sad alm i osztályok, az egész közigazgatási vagy re n d ő ri szer
vezet becsületességére? eszélyes volt-e á lta lá b a n tárg y aln i bizonyos kérdéseket, m elyek a sajtó beleszólása n élkül eset
leg sim ábban és sikeresebben lettek v o ln a elin tézh ető k ? E ötvös végsoraiból az tű n ik ki, hogy ő az ellenfelek kibékítését czélozta; m e rt végzetes szerencsétlenségnek te k in te tte az országra nézve a k é t nagy em b er v ersengését a m o d o r es ta k tik a felett, m id ő n p ro g ram m jo k ra nézve eltérés köztök k ü lö n b en sem volt. A kibékítés azo n b a n b ajo san sik e rü lh e te tt a n n a k az írónak, a ki h a tá ro z o tta n az egyik fél részére á llt s a közvetítésre n em gondolt, m e rt m eggyőződése szerint, közvetítenie n e m is leh etett. A kibékülés e szerin t csak úgy tö rté n h e te tt volna, h a az egyik fél m egadja m agát.
Széchenyi, K ossuth és E ötvös ira ta in a k h a tá sa a la tt közel is állt ah h o z a p o n th o z, hogy a fegyvert lerak ja; de nem azért, m in th a legyőzöttnek érezte volna m agát, h a n e m azért, m e rt rem én y ét jó fo rm án elveszítette a további küzdelem sikere irá n t. E ötvös felszólalását, m in t p ró k áto ri ira to t, m es- te rm ü n e k ism erte e l ; de épen az a körülm ény, hogy p ró k á
to ri fogásokkal lép tek fel ellene, vette el kedvét neki, a p ró k áto rk o d ásb an já ra tla n n a k , a harcz folytatásától.
A V ilág szerkesztője, Jablanczij a F á y békességet hirdető m üv én ek m egjelenése a lk a lm á b ó l2) optim istáv á lesz, m időn
') Gr. Széchenyi I. naplói. Összeállította Z ich y A ntal. II. 411. 1.
2) Kelet népe, nyugoton. F áy Andrástól. B udán, a m. kir. egye
te m betűivel. 1841. 8-r., I I 32 lap. — Második bővített kiadás.
Pesten, K ilián György tulajdona. 1842. 8-r., I I -|- 81 lap.
M . T Ű D . A K A D . É R T E K . A T Á B S . T D D . K Ö R . X . K . 8 . S Z .
18 B A LLA G I GÉZA .
elh iteti m agával, hogy a kibékülés processusa im m á r m eg
in d u lt, A családi életben előforduló válságok lefolyását h o z
ván fel p éld áu l, k o n statálja, hogy «a kibékülésnek stád iu m ai v a n n a k». «Első stád iu m az invectivák, a szem reh án y áso k ; m ásodik a közelítés ; h a rm a d ik a cselekvés.» «Az invectivák stá d iu m á t — úgym ond ■— m egkezdtük.# «A zért csak n a p fényre az in d ig n atio sz ó z a tá v a l! — b iztatja honfitársait, — lap jain k h asáb jai nyitvák, és én azokat erőm liöz képest em elni fogom, m íg eljön a közelítés, aztán a cselekvés órája.#*)
H ogy F á y a Világ á lta l felállíto tt kibékülési stád iu m o k m elyikét foglalta el: bajos volna e ld ö n te n i; m e rt rö p íratáb an invectiva is van, h a ugyan an n a k nevezzük a szókim ondó k ritik át, közelítés is v an egyik positióról a m ásik f e lé ; de az bizonyos, hogy a szelíd le lk ü letű F á y a békülés és a kibékítés vágyától v olt eltelve s b izonyára boldog le tt volna, h a csak valam en n y ire is sikerül vala neki az ellenfeleket közelebb h o zn i egym áshoz.
Széchenyi p ro g ram m ját F á y ném i m ódosítással m agáévá teszi. A K ossuth feletti íté le té t azon b an tú lz o ttn a k tartja.
A P esti H írla p vezérczikkeiben forradalm i vörös fo n alat nem talál. K ossuth előadása, szerin te is, s e n tim e n tá lis ; felszakgat bizonyos sebeket, m elyekre ír t m ég nem n y ú jth a t; irálya nagyon is k ö ltő i; de egészben véve m odora nem oly vesze
delm es, m in t Széchenyi hiszi. Sokkal hibásabb taktikája, a m ennyiben h írla p já b a n olyan k érdéseket is szellőztet, m elyek nem h írla p b a valók.
F á y állásp o n tja a ta k tik á t illetőleg, sa já t k o rán ak viszo
n y ait tekintve, kétségtelenül gyakorlatiasabb, m in t a K ossuthé.
K ossuth, m in t m in d en ízében jo u rn a lista , a n a p i sajtónak k o rlátlan befolyást követelt a közvélem ény a la k u lá s á ra ; te h á t jo u rn a listik á n k fejlődésének kezdetén, prim itív közm űvelő
dési viszonyok közt, a h írla p h a tá sk ö ré t illetőleg egyszerre a fejlődésnek csak m agasabb fokán jo g o su lt követelm ényekkel á llt elő.
F á y ezt a tévedést az ő ism eretes gyakorlatias ész
járásáv al helyreigazítja s tüzetesebben m egvilágítja könyve
*) Vüág. 1841. aug. 21. 267. 1.
AZ 1 8 3 9 /4 0 -K I 0 R SZ Á G G Y . V ISSZH A N G JA AZ IRODALOM BAN. 19
1842-ben m egjelent m ásodik k iad ásáb an , a n é lk ü l azo n b an , hogy K ossu th o t meggyőzte volna.
«Fáy a liirlap írás körére nézve oly vélem én y t n yilvá
n ít, — írja K ossuth F á y rö p íra tá n a k m egjelenése alk a lm á ból, —- a m ely nem csak gr. S zéchenyi Istv án tó l kezdve le egész csekély szem élyünkig igen-igen sokaknak vélem ényével s országgyülésileg, törv én y h ató ság ü ag s nyilvánosság útján ezerszer k ijelen tett óhajtásokkal, h a n e m a m agyar időszaki sajtónak, m ió ta csak a boldog em lékezetű «találós m e sé k » idejéből kivánszorgott, á lta lá b a n k itü n te te tt irán y áv al elany- nyira ellenkezik, hogy h a azt a m agyar időszaki sajtó n ak b á rm in ő színű, b árm in ő árn y ék latú o rg an u m ai vezérelvül elfogadnák, ép azon m ezőről kellene leszállaniok, m elyen — h a m ég oly gyöngén is — m ozogni ekkorig legfőbb dicsősé- göknek s legszentebb h iv a tá su k n a k ta r to ttá k .»*)
Ma m á r n á lu n k is tu d ja és elism eri m in d en k i, a m it D eá k m o n d o tt, hogy alko tm án y o s n em zetek n él a szabad saj
tó n ak v itatásai kifejtenek m in d en tárg y at, m ielő tt a felett a törvényhozás h atáro z, s m ik o r az köztanácskozás a lá kerül, ism erve van a fenforgó k érd ésn ek m in d e n oldala, tu d já k a nem zet képviselői a n em zet v élem ényét és közszükségeit s végzéseiket ezekhez alk alm azh atják . M a a n a p i sajtó előké
szítője a törvényhozás á lta l m egoldandó k érdéseknek s h a n em is c salatk o zh atatlan u l h ű tolm ácsa m in d en k o r a közvé
lem énynek, de b izonyára a közvélem ény bizonyos irá n y ú ala k u lásán ak és kifejlődésének h a ta lm a s tényezője.
A negyvenes években azon b an a cen su ra gyám sága a la tt s a nép csekély m űveltsége m ellett a h írla p csak részben tö lth e tte be m issióját s a k o rm án y m űködését ép oly kevéssé teh e tte k ritik a tárgyává, a m in t n em foglalkozhatott m in d am a tárgyakkal, m elyek m ajd an a törvényhozás a sztalára k e rü lte k s m elyek a köznépnek az alk o tm án y sánczai közé való fölvé
telére vonatkoztak. F á y n ak te h á t igaza volt, hogy K ossuth hírlapírói tak tik ája nem volt egészen gyakorlatias s a tén y le
ges viszonyoknak m egfelelő.
De a P esti H írla p n a k nem csak taktikája, h an em egész
*) Pesti H írlap. 184-1. aug. 18. 551. 1.
2 0 B A LLA G I GÉZA .
irán y a s az á ltala m eg in d íto tt agitatio is sokakban vissza
tetszést szült, úgy hogy Széchenyi könyve egy csomó elégú- letlen em ber vélem ényét tolm ácsolta.
A h alad ás am a b arátai, kik K ossuth m o d o rát a h alad ás ügyére veszélyesnek ta rto ttá k , nem kisebb öröm m el üdvözöl
ték a K elet Népe m egjelenését, m in t a reform ok ellenei, k ik nek a Széchenyi és K ossuth közti an tag o n ism u s kétségtelenül m alm u k ra h a jto tta a vizet.
Még m ielő tt a K elet Népe n apvilágot lá to tt v o ln a : az em líte tt h írlap ellen a legkülönbözőbb vádak keringtek a közönség körében, m elyeket aztán jórészben m egerősített a K elet Népe.
Az izgatottság, a türelm etlenség, a szenvedély, m ely erőt v e tt m in d en k in , b izalm atlan o k k á te tte az em bereket és p á r
to k a t egym ás irá n t, s kölcsönösen kétségbe vo n ták egym ás szán d ék ain ak tisztaságát. H iá b a in te tte D e á k az 1841. nov.
28-án tiszteletére re n d e z e tt fáklyás-zene alkalm ával ta rto tt beszédében ho n fitársait, hogy «k erüljék a gyan ú sítg atás ocs- m án y vétkét, a legnagyobb vétket, m elyet valaki a haza ellen elkövetheti) :*) a rágalom , m in t a csalán, m in d en körben b u já n ten y észett s m ég a legbecsületesebb törekvést sem kím élte m eg fulánkjaitól.
Széchenyi ellen széltében h íresztelték a rossz nyelvek, hogy irigyli ellenfelének sikereit, hogy m agaviseletével m eg
b é n ítja az ellenzék üdvös m űködését, sőt n em á tallo tták egyesek m ég azt is ráfogni, hogy a lán czh íd részvényein nyerészkedni akar, m ire ő, hogy az aljas g yanúsítástól sza
bad u ljo n , a h írlap o k b an n y ilatk o zato t te tt közzé, m elyben kijelenti, hogy összes részvényei eladók s azokat tőle bizo
nyos h a tá rid ő n belül b árk i m egveheti. 2)
A P esti H írla p o t v iszont ném elyek azzal vádolták, hogy úgy látszik, m in th a a divide e t vinces elvét követné, m ert helytelen m odorával m egosztja a h aladók tá b o rá t s ezzel m üködésök sikerét v eszély ezteti; voltak ism ét, a kik liibáz-
‘) Világ. 1841. decz. 1. 431. 1.
2) Jelenkor. 1841. decz. 22. Pesti H írlap. 1841. decz. 25. Világ.
1841. decz. 25. H írnök. 1841. decz. 30.
AZ 1 8 3 9 /4 0 -K I ORSZÁGGY. V ISSZH A N G JA AZ IRODALOM BAN. 2 1
ta ttá k , hogy m in d ig csak a m egyei visszaéléseket szellőzteti, s ezzel sa já t p á rtja ellen ingerli a m egyei u r a k a t; továbbá, hogy ingerli az ariszto k ratiát, a m ely pedig m á r m egbékülni lá tsz o tt a h a la d á s e sz m é jé v e l; sőt ak ad tak szám osán, a kik g y a n ú síto ttá k is a szerkesztőt, hogy a k o rm án y zsoldjába szegődött, a k o rm án y kedvére cselekszik, m időn az a lk o tm á nyos factorok és a befolyásos po litik u so k közt viszálykodást idéz elő, a gyanúsítok főképen a rra tám aszkodván, hogy a n n a k az em bernek, k it a k o rm án y b e b ö rtö n ö z te te tt szabad- elvűségeért, nem a d h a tta k volna engedélyt egy h írla p m eg
in d ítá sá ra , h a nem kötelezi vala m a g á t a k o rm á n y szája íze szerin t ír n i és cselekedni.
A P esti H írla p elleni v á d a k ra s g y an ú sításo k ra Z áborszky, a P esti H írlap egyik legszorgalm asabb és leghívebb vidéki m u n k a tá rsa felelt m eg, m ég m ie lő tt S zéchenyi a K elet N épét k ia d ta volna. Z áborszky m ü v é n e k 1) kiadói legalább k in y ila t
koztatták, hogy a n n a k k éziratát négy n a p p a l előbb v ették kezökhöz, m in t S zéchenyi m űve m eg jelen t volna. E z é rt írja Desseivffy, hogy «a Z áborszky értekezése, m egjóslása a n n a k , m it gr. S zéchenyi Istv á n a H írla p ellen közzé te n n i fog».2)
De Dessewffy csak gúnyolódik, és sem ő, sem a közönség n em h itte el, a m it a kiadók — b izo n y ára csak azért, hogy kiadv án y u k nagyobb h a tá s t érjen el, — el a k artak velők h ite tn i. 8) A közönség m eggyőződését fejezi ki a Jelen k o r, m id ő n k inyilatkoztatja, hogy «a szerző igen nagy jó ste h e t
séggel látszik b írn i, m e rt több helyen olyas dolgokat m o n d , m ikről alig szó lh atn a oly kifejezésekkel, h a a K elet N épét n em olvasta vagy legalább ta rta lm á t igen alap o san n em sej
te tte volna ».4)
Az eleven to llal ír t apologia a legfőbb v á d ra k ö n n y en m e g fe le lh e te tt; m e rt m in d en k i tu d ta , hogy n em is K ossuth folyam odott a korm ányhoz a lap m eg in d ításáért, h a n e m igenis a n n a k tu la jd o n o sa : L a n d erer, ki — m in t W irkn er
’) A Pesti H írlap elleni gyanúsítások és haladás. Ir ta Záborszky Alajos. Pesten, kiadta és nyom t. L anderer és H eckenast. 8-r., 54 lap.
2) Dessewffy: X. Y. Z. könyv. 40. 1.
3) Világ. 1841. szept. 11. 293. 1.
4) Jelenkor. 1841. aug. 21. 267. 1.
BA LLA G I G ÉZA .
em lékirataiból is tu d ju k ') — S e d ln itzk y g r ó f ren d ő rm in iszter kedvencze volt s m in t ilyen könn y en kieszközölhette az e n gedélyt. L an d erer és a k o rm án y érdekeivel pedig egyiránt m egegyezett, hogy K ossuth legyen a szerkesztő. M ert L a n d erer K ossuth nevével a legtöbb előfizetőre s z á m íth a to tt; a k o r
m án y pedig tu d v a azt, hogy K ossuth bö rtö n éb ő l kiszabadulván m in d en k ép en élni fog a szabad szólás jogával, előnyösebbnek ta rto tta m ag ára nézve, h a egy cen su ra a la tt álló h írlap b an n y ilv án ítja nézeteit, m in th a ezt m in d en ellenőrzés nélkül teszi vala.
M időn Záborszky a K ossuth elleni vádakat visszautasítja, egyszersm ind éles oldalvágásokkal fejezi ki a Széchenyi irá n ti ellenszenvét.
Széchenyit ak arja p éld áu l m egvágni, m időn abbeli véle
m én y ét nyilvánítja, hogy «a ki m agáról azt hiszi, hogy ő és csak ő m aga képes a h a la d á s k ö rét s h a tá rá t kitűzni, hogy ő m aga egyedül leh et a h alad ás v e z é re ; ki azt hiszi b o to r csa
lódásában, hogy csak ő m aga tu d a jövendővel sa k k o z n i2) egy n em zet boldogságáért, csak ő képes sakkban ta rta n i a jö v en d ő k ö z ö n é t: az saját h iú ság án ak bábja, önm ag án ak s hízelgőinek bálványa is ugyan, de egy n em zet halad ásán ak biztos főnöke so h a sem lehet#.
Nem kevesebb éllel tiltakozik am a felfogás ellen, hogy M agyarországot egy em ber em elte volna ki sülyedéséből.
"Mi — ú gym ond -— nyíltan m egvalljuk, hogy inkább köz
ak aratn ak , közös törekvésnek, közös m u n k án ak , hogy sem egyedi nagyságnak szeretjük s ak arju k köszönni n em zetü n k s h azán k dicsőségét, h o n u n k állandó boldogságát, a jog s igazság u r a lm á t.»
Ezek a gyanúsítások és csipkedések, m elyeket m in d en k i m egértett, m in d en esetre igen különösen h an g zo ttak a n n a k az írónak a szájából, a ki épen a g y an ú sítás b űne ellen em elte fel tiltakozó szavát. M indez a k ö zh an g u lat ingerültségét, a köl
csönös elkeseredést bizonyítja, m ely a legm agasabb fokra term észetesen akkor h ágott, m időn m aga a k ét h atalm as
*) W irkner : M erne E rleb n isse. 1879. 134. 1.
2) Széchenyi kedvencz kifejezése.
AZ 1 8 3 9 /4 0 -K I 0R SZ Á G G Y . V ISSZH A N G JA AZ IRO D A LO M BA N . 2 3
ellenfél szállt ki a síkra, m egelégelve p ártfeleik apró c sa tá rozásait.
Záborszky nyom dokain h a la d a P esti H írla p hontm egyei levelezője, a m a g á t «nyugotfinak» nev ezett P ongrácz L a jo s i s , 1) ki tú lzásai m elle tt ép úgy g yanúsít, m in t Záborszky.
Széchenyit úgy tü n te ti fel, m in t a ki a k o rm án y t «rá u s z ítja » a nem zetre, a k in ek v állalatai m eg alap ításáb an az egyéni önzés, a pénzvágy is szerep et já ts z o tt s a ki irigyli ellenfelé
n ek eszét, szívét és népszerűségét.
B ö p ir a ta ®) apró, éles tűsziirások lán czo lata, n em csak a K elet Népe, h an em m a g án ak S zéchenyinek szem élye ellen is irányozva.
/ _ . . .
Ügy látszik, a nyu g at fia m eg a k a rta m u ta tn i, hogy m in den b o tn a k két vége v a n : S zéchenyit sa já t szavaival igyekszik m egczáfolni.
Polem icus m odora, — m ely n él fogva az ellenfél gon d o la tm e n e té t követve, a n n a k egym ásra következő té te le it bon- czolgatja, — n e m a legügjresebb u g y a n ; de észrevételei közt akad egy-két találó.
A S zéchenyi és K ossuth közti e lle n té te t azo n b an észre
vehető ro ssz a k a ra ttal élére állítja, m id ő n S zéchenyire ráfogja, hogy a K o ssu th vezérczikkeiben foglalt m in d e n refo rm -esz
m én ek épen ellenkezőjét v allja a m agáéinak.
Abból, hogy S zéchenyi á lta lá b a n n e m helyesli a K ossuth vezérczikkeiben nyilvánuló m o d o rt és ta k t i k á t : nevetséges tú lzással azt következteti, hogy n em helyesli te h á t vezér- czikkeinek a ta rta lm á t sem, a m en n y ib en te h á t p éld áú l K os
su th egyik czikkében a m agyar nyelvnek törvényes ú to n való előm ozdítását s ü r g e ti: ebből az következik, hogy Széchenyi m eg vagy épen n em vagy csak erőszakkal kívánja a m agyar nyelvet te rje s z te n i: vagy m ivel K ossuth egy m ásik czikkében a szegény n ép anyagi és szellem i erejét csökkentő alkoholis- m u s terjedésének m eg g átlására serk en ti h o n f itá r s a it: ebből
1) 1811-ben egy darabig P. L. jegy alatt ír t; de az ápr. 10-diki szám ban a Pesti H irlap szerkesztőjét felhatalm azta, hogy azontúl a hontm egyei leveleket a szerző megnevezésével közölheti.
2) A «Kelet Népen felnyitotta szemeit, egy nyugotfinak. Pesten, kiadja H eckenast Gusztáv. 1842. 8-r., IV - f 43 lap.
24 B A LLA G I GÉZA.
meg az következik, liogy Széchenyi a n é p et anyagilag és szel
lem ileg elkorcsosítani, elerő tlen ítn i akarja.
E gy kicsinyes, szőrszálhasogató, alan tjáró lélek ilyetén nyilatkozata, Széchenyi re p u ta tió já n ré st ép oly kevéssé ü th e te tt, m in t a hogy nem te h e te tt szolgálatot K ossuthnak.
K o ssu th n ak egyetlen, igazán szám bavehetö segédje a polém iában E ötvös vo lt: ép úgy, m in t Széchenyinek Dessewffy A urél. A többiek, a kik a v itáb an resztvettek, csatározásaikkal élénkítették ugyan a v i t á t ; de a küzdelem végkifejlésére vajm i csekély befolyást gyakoroltak.
Széchenyi tá b o rá n a k guerilla-harczosai közül az egy K ú th y L a jo s érdem el figyelm et. M ert «a kelet népe közt egy ember» rövid értekezését ’) «éretlen és értetlen dongásnál»
egyébnek, —■ a m in t azt Desseivff'y n evezte,2) -— csakugyan nem le h e te tt tek in ten i. Csak látszik, m in th a Széchenyi m e l
le tt h a n g u la to t a k a rt volna c s in á ln i; de a h an g u lat-csin álás- hoz az első és főkellék m égis az, hogy az ü le tő t m egértsék.
Az ism eretlen írónak csonka m o n d atait, ügyetlen szószerke
zetét s ködbe b u rk o lt eszm éit senki sem értette meg.
Az egykorú h írlap o k valóságos czéltábláúl tű zték ki az együgyű szerzőt, s a gúny, kicsinylés és m egvetés n y ilait szór
ták feléje.
A H írn ö k b en «a h o n i lite ra tu rá n a k egy b a rátja 300 aran y ju ta lm a t tűz ki oly könyvecskére, m ely h áro m íven több k ép
telenséget, eszm e- és észhiányt, tú lfeszített képzelet-vizenyős- séget, helyesírási h ib á t foglaljon m a g á b a n », m in t a m ennyi az e m lített m ű b en v a n .8) H elm eczy kijelenti, hogy ő «e don- gásból m ég csak a n n y it sem b írt m egérteni, vájjon a K elet Népe m ellett, vagy7 ellene van-e in tézvén.4) A T ársalkodó szerint «sincs b en n e egy ép g o ndolat sem ».5) D r. Zirna J á n o s6) pedig egészen m egriadva h á rítja el m agától az írói h írn e v é t
x) A kelet népe közt egy ember. 1841. Pesten. Esztergam i k.
Beimel Józs. betűivel. 8-r., 84 lap.
2) Dessewffy : X. Y. Z. könyv. 40. 1.
3) H írnök. 1841. aug. 16.
*) Jelenkor. 1841. aug. 7. 251. 1.
5) H araszthy Sam u bírálata a Társalkodóban. 1841. 65. sz.
e) Telfy Iván.
AZ 1 8 3 9 /4 0 -K I O R SZÁ G O T. V ISS Z H A N G JA AZ IRO D A LO M BA N . 25
k om p ro m ittáló g y anút, m in th a azt az értelm etlen ség et ö írta v o ln a .1)
Az ekkép m eg o stro m lo tt és senki á lta l m eg nem é rte tt szerző m egkísérli ugyan g o n d o latai k im a g y a rá z á sá t; de az összes h írlap o k b an közzétett glossáilioz is szükség le tt volna újab b glossákra.
Ilyen segítséggel S zéchenyi n em sokra m en t. S őt a fen tebb em líte tt K ú th y L a jo s — ez a kiváló írói teh etség — sem felelt m eg a Széchenyi hívei á lta l hozzá k ö tö tt v á ra kozásnak.
Az ő r ö p ír a ta 2) száraz, m eglehetősen fárasztó értekezés, telve p o litik ai és philosopliiai reflexiókkal, m elyek a vitás kérd ések tisztázását nem igen seg ítették elő.
K ú th y szin tén kizárólag az ész jo g o sú ltság át ism eri el a p o h tik ai életben s erő ltetett, egyoldalú tö rté n e lm i d átu m o k k al igyekszik bebizonyítani, hogy az állam o k n ak az érzelm i p o li
tik a veti m eg sírjokat s az értelem az, m ely n ek vezérletével az állam ok a fejlődés m agasabb fo k ára em elkedhetnek.
E gyptom ot, S panyolországot, A ngliát, Lengyelországot, Éj szak-A m erikát, K óm át, végre M agyarország tö rté n e té t h o zza fel alap tételén ek beb izo n y ítására péld áu l.
Az egyoldalú felfogás igazolása a h istó ria egyoldalú figye
lem bevételével tö rté n h e te tt csupán.
A nglia tö rtén elm éb en p é ld á ú l tö m érd ek esem ény a rideg, szám ító ész kifolyása v o l t ; de e h a ta lm a s ország em elkedésé
hez n em kevésbé hozzájáru ltak a nem esebb em beri érzelm ek á lta l lé treh o zo tt in stitu tió k , s ezekről K úth y ék term észetesen m egfeledkeznek. Az angol nép vallásos kedélye, kegyelete az ősi hagyom ányok irá n t, em berszeretete, álta lá b a n érzelm i világa bizonyára ép úgy elő m o zd íto tták állam i és tá rsa d a lm i in tézm ényeinek kifejlődését, m in t anyagiassága, bölcs m eg
fontoltsága, hideg szám ítása stb. H a m is te h á t az az állítás, hogy «Francziaország a szív, Anglia az ész ren d szerét követi#.
L eh etetlen , hogy an n y i h istó riai ism erettel, a m en n y i K úthy
J) Világ. 1841. aug. 11. 2Ö7. 1. Társalkodó. 1841. 65. sz.
2) Polgári szózat kelet népéhez. 1841. Ir ta K uthy Lajos. Pesten, kiadta H eckenast Gusztáv. 1841. 8-r., VI 217 lap.
B A L L Á GI GÉZA .
m üvéből kiviláglik, ezt m aga K ú th y is be ne lá tta volna.
De nem a k a rta belátni, m e rt arg u m e n tu m ra volt szüksége K ossuth m odora ellen.
Hogy a P esti H irlap, m odorával forrad alm at idézhetne elő, ezt n em h is z i; m e rt erre, szerinte, egy h írla p m agában véve n em képes. H a n e m igenis hiszi, hogy m eghasonlást idéz elő, a k o rm án y és a n em zet közti feszültséget ism ét életre kelti, s ezzel ú tjá t állja a h alad ásn ak . A m eghasonlás előidé
zésében azon b an bizonyára részök volt azoknak is, kik az ellenfélben az állítólagos rossz m o d o rt nem kevésbbé rossz, m e rt szem élyeskedő m o d o rb an tá m a d tá k m eg. K ú th y dicsé
retére válik, hogy tárgyilagos m a ra d t m indvégig s a polém ia elkeserítéséhez n em já r u lt hozzá.
A K elet N épének üdvös h a tá s á t is je le z h e tn i véli, a m ennyiben egész h atáro zo ttság g al állítja, hogy a K elet N épé
n ek m egjelenése óta a P esti H irlap m etam orphosison m e n t á t; h iggadtabban, kévéséiül szenvedélylyel és elh am ark o d o tt
sággal tárgyalja a n a p i kérdéseket.
E zzel a vélem ényével K ú th y n em á llt egyedül. Vörös
m a rty a K elet N épéről ír t s H a za y Gábor álnév a la tt az Athenceum ban közzétett b írá la tá b a n szintén megjegyzi, hogy a K elet Népe h a tá s a folytán a P esti H írlap lassan k in t kezdi levetkőzni am a h ib á it és fogyatkozásait, m elyek fiatalságának vo ltak addig felróhatok.*)
T ényleg azo n b an K ossuth po litik ai felfogása, m odora, irály a m a ra d t a régi. Szerencse, hogy a K elet Népe el nem keserítette. E z in k áb b le h e te tt a k ím életlen tám ad ás követ
kezm énye, h a a nim b u s, m ely S zéchenyit körülvette, ha érdem ei, m elyeket az ország fölem elése körül szerzett m agá
nak, ellenfelét ö n u ralo m ra, sa ját felin d u lásán ak fékezésere n em serk en tették volna.
Annyi bizonyos, hogy a P esti H irlap varázsa n ő ttö n n ő tt s Széchenyi m in d inkább és inkább elszigetelve érezhette m agát.
B ekövetkezett, a m it S zéchenyinek b a rá ta i m egjósoltak
*) Atkenaaum. 1841. okt. 7. 688. 1.
