ÉRTEKEZÉSEK
A T Á R S A D A L M I T U D O M Á N Y O K KÖRÉBŐL.
K IA D JA
A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A .
TIZENHARMADIK KÖTET.
A II. O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L
SZ E R K E S Z T I
P A U E R I M R E
O S Z T Á L Y T I T K Á R .
A M T AKADÉMIA
frin T K A m h i v m a i a
B U D A P E S T 1909.
B udapest, a7, A theiiaeum r.-f. könyvnyom dája.
T A R T A L O M.
1. P arlam en ti szólásszabadság. E d v i Illés K ároly 1. tagtól.
2. Az igazságos jog. Székfoglaló értekezés. K u n z Jen ő 1. tagtól.
3. A törvényes öröklés rendje az Á rpádok korában. Illés Józseftől.
4. S tatisztikai vizsgálódások a X IX . század gabonaárainak alakulásáról.
Földes B éla r. tagtól.
5. A tömeg bűntettei. A nyyal Páltól.
6. A szövetkezetek alapelve. Székfoglaló értekezés. N agy F erencz r. tagtól.
7. Széchenyi-problemák. ír ta R éz M ihály.
8. Ú jabb irányok a nemzetközi perjogban. Székfoglaló értekezés. M agyary Géza 1. tagtól.
9. A rendi elemek a m agyar alkotm ányban. Székfoglaló értekezés.
F erd in a n d y G ejza 1. tagtól.
10. Gróf Széchenyi Istv án és a pesti H engerm alom -társaság. — M e llé k le t:
A datgyűjtem ény. Székfoglaló értekezés. Gaal Jen ő r. tagtól.
PARLAMENTI
SZÓLÁSSZABADSÁG.
*
SZÉKFOGLALÓ ÉRTEKEZÉS.
EDVI ILLÉS IvÁEOLY
L. TAGTÓL.
(O lvastatott a M. Tini. A kadém ia 11. osztályának 1903. jú n iu s 15-én ta rto tt ü lé sé n )
&
B U D A P E S T .
KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA.
1903.
B udapest. Az A th e n ae u m r .-t. kö n y v n y o m d ája.
'
Tekintetes A k a d é m i a !
N ém i elfogultsággal lépek e helyre, a hol m ár több év elő tt meg k e lle tt volna ta rta n o m székfoglaló beszédem et. M e n t
ségül csak a z t az egy k ö rülm ényt hozhatom föl, hogy ez idő a la tt nem pihentem . Csakhogy a m unka, m elyet végeztem, nem a művész, hanem in k áb b az iparos napi m unkájához h a so n lít
ható. H a te h á t fölm erült is bennem a szándék, a mi g y ak ran m egtörtént, hogy a mélyen tisz te lt A k ad ém ia ir á n t tarto z ó kötelességem nek eleget te g y e k : m indannyiszor úgy já rta m , m in t a hogy já rn a a kőfaragó, a ki a r r a h a tá ro z n á el m a g á t, hogy művészi szobrot alkosson. M e rt sokkal nehezebb kielégí
teni azokat az igényeket, a m elyeket valaki m agával szemben tám aszt, m in t azokat, a m elyeket velünk szem ben m ások tám asz
tan ak . H ogy végre mégis i t t v a g y o k : ez nem azt jelenti, m in th a s ik e rü lt volna a sa já t igényeim nek megfelelő m üvet létrehozni, — hanem csak m egalkuvás ez a körülm ényekkel, és szám bavétele a n n ak a rem énységem nek, hogy a te k in tetes A k ad ém ia m ost is ép oly elnéző lesz fogyatkozásaim irá n t, a mily elnézést ta n ú s íto tt m ár akkor, m ikor ta g ja in a k díszes sorába m egválasztott.
M in t k rim in a listá n a k a büntetőjog anyagából k ellett volna tá rg y a m a t választanom . H ogy ezú tta l mégis a közjog terü letére csaptam á t : ez részben ta lá n a n n ak a következ
ménye hogy önm agam ir á n t tá m a sz to tt igényeim et még min-
F o r r á so k : M a y : »Das e n g lis th e P a r l a m e n t " ; S eiiller d i\ : »Die Im in u n ita t d é r M itg lie d er d é r V e rtre tu n g s k ö rp e r n ach ö sterre ic h isc h e m R ech te« ; B ar : »Rede- 1‘re ih e it d é r M itg lied er g e se tz g e b e n d e r Y ersam m lu n g en * ; B in d in g : *H andbuch des d e u tsc h e n S tr a fre c h ts* , I. k. 679. s köv. 11.; C oncha G yőző d r . : ^ P o litik a. 1. A lk o t
m án y tan # , 4t> g s köv. 11. ; J e lű n e k A r tú r d r . : >A m e n te lm i jog* ; B alog A r tú r d r . :
*A p a rla m e n ti ta g o k szó lá ssz a b ad sá g án a k és s é r th e te tle n s é g é n e k h a tá ra i« ; (J e . É r t.
X V III. k. 257—291. 11.); stb.
É R T E K . A T Á R S . T U D . K Ű R É B Ő L X I I I . K . 1 . S Z . 1 *
3
4 E D V I IL L É S K Á R O L Y .
clig nem tu d ta m eléggé lefokozni, — részin t onnan van, hogy ez a közjogi tá rg y szorosan érin tk ezik a büntetőjoggal, - egyik lábával a köz-, m ásikkal a bün tető jo g terén áll. M ert hiszen lapozzuk b á r a közjogról ír t m űveket, vagy nyissuk föl a büntető-törvénykönyvet, avagy a bűnvádi p e rre n d ta rtá s t: a m en
telm i jogot, melynek körébe a p a rla m e n ti szólásszabadság t a r tozik, m indegyikében föltaláljuk.
Igaz, hogy a B tk. 19. s a B. P. 32. §-a csak an n y it m ond: »Az országgyűlés, úgyszintén a közös ügyek tá rg y a lá sá ra k ik ü ld ö tt bizottság ta g ja in a k m entelm i jogát a jelen tö r
vény nem é r in ti.« De ez a negatív kijelentés mégis m indegyik törvény szem pontjából nagyon sokat jelent, s a m entelm i jog egész anyag án ak tüzetes ism eretét föltételezi.
A B tk . 19. §-a a z t jelenti, hogy az anyagi b ü n te tő -tö r
vények rendelkezései eg y általáb an nem alkalm azhatók az országgyűlés tag já ra , a ki h iv atásán ak gyakorlása közben vala
m it tesz vagy m ond, h a b á r ez egyébként a b ü n tető -tö rv én y ek b l ütköző cselekmény volna is. A B. P. 32. §-a pedig a z t jelenti, hogy az országgyűlés ta g ja ellen, m entelm i jogának felfüg
gesztése nélkül, még az oly cselekm ényekért sem lehet m eg
in d íta n i a bűnvádi eljárást, a m elyeket az illető nem h iv atása g y ak o rlásáb an követett el. A parlam en ti szólásszabadság, m in t látju k , az anyagi büntető-törvényekkel függ össze, m ert ez a szabadság az országgyűlés ta g já n a k azt a jogát jelenti, hogy a házb an a házhoz, — s a házon kívül, de a ház m egbízásá
ból szabadon te h e t bárm ily törvénybe ütköző nyilatkozatot, anélkül hogy ezért a fönnálló büntető-törvények alapján a k á r az illető ház, a k á r bárm ily más h atóság á lta l felelősségre von
h ató volna. A m entelm i jog te h á t e szem pontból helyesen nevezhető felelőtlenségnek , va g y absolut m entelm i jo g n a k : m ert a rendes b üntető-törvényekkel szemben tényleg m inden irá n y b an felelőtlen a p arlam en t ta g ja h iv atása g y ak orlatában.
E b b e n a culturnem zetek, m elyeknek alko tm án y a a p a r
lam en ti szólásszabadságot b izto sítja, á lta lá b a n egyetértenek.
De vájjon más te k in te tb e n is teljesen felelőtlen-e a p a rla m e n t
tel szemben a törvényhozó te stü le t t a g j a : ez m ár attó l függ, hogy minő alapon k eletk ezett és áll fönn valamely állam ban a m entelm i jog. különösen pedig a p arlam en ti szólásszabadság.
4
P A R L A M E N T I SZ Ó L Á S S Z A B A D S Á G . 5
M ert e tek in te tb e n k é t eltérő irán y n y al találk o zu n k , a melyek egyikének szülőföldje A nglia, a m ásiké F ran cziao rszág . A p a r
lam enti szólásszabadság m indegyik állam b an éltető eleme a törvényhozó testü let m ű k ö d ésén ek ; de az é rt m ás jogi fejlődés eredm énye az A n g liá b a n , m in t F ran cziao rszág b an , és ehhez képest m ás jelentősége van a szólásszabadságot biztosító fele
lőtlenségnek o tt, m in t itt.
A z angol fölfogás az, hogy* a szólásszabadság lényeges joga a parlam en tn ek , an n y ira nélk ü lö zh etetlen alkotó eleme a p arlam en t m űködésének, hogy a ttó l eg y általáb an el nem v álasztható, s bogv ab b an különös törvény nélkül is m indig megvolt, még ak k o r is, m ikor a p arlam en tn ek e joga ellen egyes király o k sa já t h a ta lm u k a t érv én y esítették .1' E fölfogás szerint a szólásszabadság jogának b izto síték a az, hogy a két ház m agának ta r t j a fönn ta g ja i fölött a h iv atásu k g y a k o rla tá ban elkövetett cselekm ényeikre vonatkozó b írásk o d ást.
A p arlam en tn ek e jo g át először egy 1512-ben hozott törvény j u t t a t t a érvényre. A lk alm u l erre az szolgált, hogy Strode képviselőt a rendes bíróság egy B ili előterjesztése m ia tt elítélte. E z íté le te t az 1512-ben a lk o to tt törvény semmisnek m o n to tta ki azzal, hogy a p arlam en t ta g ja ellen, a p a rla m e n t
ben való m a g a ta rtá s a m ia tt, in d íto tt m inden eljárás semmis és h a tá ly ta la n . E törvény te h á t a p a rla m e n t k iv á ltsá g á t m ár létezőnek te k in te tte .2) A z alsóháznak 1667-ben h ozott sa r
k alatos h a tá ro z a ta ezt így fe jte tte k i :
»Senki sem kételkedhetik ab b an , hogy a mi törvényesen meg van á lla p ítv a : az törvény. Semmi sem lehet azonban törvénynyé, a m it valaki előbb ja v a sla tb a nem hozott. A mily kevéssé okozhat jo g talan ság o t a tö rv é n y : ép oly kevéssé teh eti
') I. E d u árd 1301-ben K eigley H enry parlam enti tag o t a k irály nak nem tetsző beszédei m ia tt a tow erbe z á ra tta ; I I I . E d u árd 1376-ban l ’eter de le M aré t zára tta el, hogy egyik veszedelmes ellenségét elliall- gattassa, a ki azután csak I I . R ichard trónralépésekor szabadult ki ; e király azonban 1397-ben H atey T am ást z á ra tta el a m iatt, m ert az u d v artartás költségeinek leszállítását javasolta, — de ennek büntetését a parlam ent m egszüntette (M ay: »I)as englische P a r la m e n ti 115. és köv. 1.).
6 E D V I IL L É S K Á R O L Y .
ezt az, a ki a törvényt jav aslatb a hozta. A ház tag jain ak oly szabadoknak kell lenniök, m in t m aga a ház. V alam int a p a r
lam ent h a tá ro z a ta nem irá n y u lh a t az állam i ren d e lle n : ép oly kevéssé irá n y u lh a t ellene a vitatkozás, a m elynek az ered
ménye ; m ert m ielőtt a törvény lé tr e jö n : javasolni és meg
v ita tn i kell azt.«
D e nem csak a p arlam en t régi jogán és szokásán alapul e fontos kiváltság, hanem törvény is b iz to síto tta azt. A bili of rig h ts 9. czikke ugyanis kim ondotta, hogy: »A beszédnek, v itatkozásnak és bárm ely eljárásn ak szabadságát nem szabad máshol m egakadályozni vagy korlátozni m int a p arlam en tb en .« ') A parlam en tb en te h á t szabad korlátozni is, m egakadályozni is nem ugyan a szólásszabadságot, hanem az ezzel való visz- szaélést.
A z angol p arlam en t e k iv áltság án ál fogva tényleg gyako
ro lja is a birói h a ta lm a t privilégium ának m inden m egsértése esetében. Ily sértésnek te k in tik a z t is, a mely a parlam enten kívül álló egyénektől szárm azik. A p arlam en t ezeket is birói hatósága a lá vonja. A n n á l inkább kiterjeszti te h á t birói h a ta l
m át sa ját ta g ja ira , ha azok valam elyike szólásszabadságával visszaélve v a lak it pld. rágalm az, vagy ha az illető h ivatása g y a k o rlatáb an más b ü n teten d ő cselekm ényt követ el, így pld.
m egvesztegetteti m agát. A z angol p a rla m e n t sa já t tag jai fölött m inden ily esetben kizárólag gyakorolja a birói h atalm at, és pedig ak k én t, hogy a bűnösnek felism ert egyénre szigorú b ü n te té st szab ki, a m elyet a z u tá n a végrehajtó hatalom foga
n ato sít. A szólásszabadságot ugyan, a m ennyiben valaki a fo rm át vagy a ház m éltóságát meg nem sérti és a személyeske
dést m ellő zi: teljes m értékben b izto sítja a parlam en t. De azért m egtörténik, hogy a p arlam en t valam ely ta g já t n y ilatk o zatáért megrovással, fogsággal vagy k iu tasítással b ü n te ti. M ind e b ü n tetéseket azonban nem a rendes büntető-törvények, hanem a lex et consuetudo p a rliam en ti alap ján szabja ki.
A z angol p arlam en t ta g ján ak im m unitása te h á t lényegi
leg az, hogy az illető h iv atása g y ak o rlatáb an elkövetet cselek
ményei tek in tetéb en a rendes bíróságok h atósága alól ki van
’) M ay : Id . m. 115. 1.
6
P A R L A M E N T I S Z Ó L Á S SZ A B A D SÁ G .
véve és csak a p a rla m e n t kizárólagos b író ság án ak , de ennek azu tán szigorú felelősséggel, van alávetve. V a g y is : a p arlam en t tagja, m int ilyen, csak a rendes bűn tető-törvényekkel és a rendes bíróságokkal szemben felelőtlen, — ellenben sa já t külön b író ság án ak felelős. E b b ő l kétségtelen, hogy ez a felelőtlenség a parlam en ti tag n ak nem személyes kiváltsága, m elynek védelme a la tt h iv a tá sa g y ak o rlásáb an m indent szabadon teh et és m ondhat, hanem a p arlam en t kizárólagos bíráskodási joga m indarról, a mi tag jai h iv atásán ak g y ak o rlására vonatkozik.
E n n ek épen ellenkezője a fran czia jogfejlődés.
F ra n czia o rszá tfb a n az im m u n itás nem a tö rté n e ti fejlő
dés eredm énye, hanem az állam bölcselők ta n ítá sá n a k és a nagy forradalom eszm eliarczának p ro d u ctu m a. K é t nagy elv em elkedett ki e korszak forrongásaiból, a melyek tá rg y u n k a t illetőleg döntő jelentőségűek. E g y ik a népszuverenitás, a m ásik a h a ta lm a k felosztásának elve.
R ousseau azt ta n íto tta , hogy a törvényhozás a nép elidegeníthetetlen joga, és hogy a törvényhozó szentsége és sérthetetlensége a népgyülekezet m indegyik ta g já t m egilleti.
A fran czia forradalom ból kifejlő d ö tt alk o tm án y n ak azonban, m elynek k eretében a képviselők m entelm i joga is helyet ta lá lt, nem Rousseau, hanem M ontesquieu és e lv társain ak ta n ítá s a szolgált alapul. M ontesquieu fölfogása a népképviselet jogi term észetéről az volt, hogy a törvényhozás a nép összességét illeti meg, és csak összejövetelük lehetetlensége teszi szüksé
gessé azt, hogy a nép e jo g át képviselői á lta l gyakorolja. De ha e szerint a népképviselet ta g ja i a nép jogi képviselői: úgy azok jogi helyzete a nép á lta l re áju k ru h á z o tt h ivatásuk gyakorlásában ugyanaz, a mi az á lta lu k képviselt népé. M in t
hogy pedig a nép, m in t a törvényhozó hatalom alanya, szent és s é rth e te tle n : ugyané tulajdonságok az ő nevükben eljáró népképviselőkre is á th á ru ln a k .
M ontesquieu m ásik ta n ítá s a a h a ta lm a k m egosztása volt.
Szerinte tulajdonképen nincs egységes állam hatalom , m e rt ezt az egym ástól függetlenül m űködő törvényhozói, végrehajtói és bírói h atalm ak m egbontják. E három külön hatalo m csak an n y ib an képes egységes állam i tevékenység létrehozására, a m ennyiben a b irák — úgyszólván — a nem zet szája, t. i. a
8 E D V I IL L É S K Á R O L Y
törvény alkalm azói a konkrét e se tre ; a végrehajtó hatalom pedig, am elynek »veto« joga van a törvényhozói hatalom h a tá ro zatai ellen, az állam gépezet k o rm án y zatát intézi. E gyébként azonban m indhárom hatalo m nem csak önm agában, hanem annyiban is független egym ástól, a m ennyiben egyik sem von
h a tja felelősségre a m ásiknak fím ctionariusait.
E z elvekből fejlődött ki a franczia forradalom ból k ialak ú it alkotm ány, és ennek keretében a képviselők m entelm i joga is.
Nyom ról nyom ra felism erhetjük ezt az egym ásután keletkezett törvényekben. M á r az ] 789. évi junius 3-diki nem zetgyűlés k im o n d o tta M iraheau in d ítv án y ára, hogy m inden képviselő személye sérth etetlen , s hogy m indenki, legyen az m agános vagy hatóság, becstelen, a nem zet árú ló ja és b ü n te tendő, - a ki bárm ely oldalról jövő p aran cs folytán a nem zetgyűlés képviselőjét valam ely ja v a slatáért, in d ítv á n y á é rt vagy n y ila tk o z a tá é rt üldözné, elfogná vagy elfogatná, le ta rtó z ta tn á , stb. U gyanazon év au g u sztu s 2fi-án, az em beri jogok elismerése alkalm ából, a népszuverenitás elvét is törvénybe ik ta ttá k . Ez elvből m ár most önk én t következett, hogy a szuverén nép képviselőjének különös szentséget tu la jd o n íto tta k , s hogy ennél
fogva törvénybe ik ta ttá k a népképviselő személyének teljes sérth etetlen ség ét is, m in d a rra nézve, a m it h iv atása gyakorla
tá b an cselekszik.
U gyanez állásponton vannak a törvényhozó te stü le t szer
vezéséről s az alkotm ányról szóló 1791. évi június 13-diki és szeptem ber 3-diki törvények.
Nem sz ü n te tte meg az im m u n itást a nem zeti konvent á lta l ]793. áp rilis 1-jén k ib o csáto tt törvény, s nem érin té azt az ugyanazon évi jú n iu s 24-diki, valam int az 1795. évi augusztus 22-diki alkotm ány sem. Az 1799. évi deczem ber 13-diki alkotm ány-törvény pedig m ár a h atalm ak h árm as fölosztásá
nak legteljesebb keresztülvitelével szabályozta az im m unitás kérdését. E z alkotm ány u g y a n is : »De la responsabilité des fonctionnaires publiques« czím a la tt együttesen szabályozza a b írák, a consulok, az állam tanácsosok s a senátus és törvény
hozó te stü le t ta g ja in a k felelőtlenségét, azt az elvet ju tta tv a érvényre, hogy az egyes h atalm ak h iv atásu k körében egymás
tól függetlenek lé v é n : egym ással szemben, hivatásuk gyakorlása 8
P A R L A M E N T I SZ Ó L Á S S Z A B A D S Á G . V)
tekintetében, azok is felelőtlenek, a k ikre a nép a hatalom gya
k o rlását ru h á z ta . E szerin t a képviselőt abból a szem pontból illeti meg az im m unitás, hogy h iv atásán ak gyakorlása a végrehajtói és bírói hatalo m tó l teljesen független legyen.
Az im m u n itásn ak alapul szolgáló ez a k ét elv m ár m ost a következő eredm ényekre vezet. A képviselő annálfogva, m ert személye, a benne rejlő népsouverainitás folytán, szent és s é rt
hetetlen : h iv atása gj^akorlatában teljesen, te h á t még a p a rla m enttel szemben is felelőtlen. E z az egyik elv folyománya.
A h atalm ak fölosztásának elvéből pedig az következik, hogy ne csak a népképviselő, m in t a p a rlam en ti tanácskozás alanya, hanem a p arlam en t tanácskozásai se tétessenek a m ásik két hatalom cognitiója tárgyává.
A két alapelv k ét külön eredm énye a törvényekben is gyak o rlati kifejezésre ju to tt. íg y pl. az 1789. évi augusztus 26-dik i nem zetgyűlés sa já t főn ható ság án ál fogva büntetéssel fenyegette azokat, a kik k iv á ltsá g á t sértik, de nem szól arról, hogy az egyes képviselőt esetleg m aga a nem zetggyülés, m iként A n g liáb an a p arlam en t, felelősségre vonhatja. I t t kifejezésre ju to tt a képviselő teljes felelőtlensége, személyének teljes s é rt
hetetlensége, a m it a z u tá n a később a lk o to tt törvények is elism ertek. Így különösen az 1822. évben alk o to tt törvény kim ondotta, hogy a nem zetgyűlés valam elyik háza ellen elkö
v e te tt sértésről vagy az illető ház m aga bíráskodik, vagy a rendes bíróhoz u ta s ítjá k az esetet, m in t A n g liá b a n , ellenben saját tag jai irá n y á b a n a p arlam en t sem b ír á s k o d h a tik : m ert az ügyrend csak fegyelmi term észetű b ü n tetések et ism er. Az 1799-dik évi alkotm ányból előállott m ásik eredm ény, hogy t. i- a parlam ent, tan ácsk o zásait és h a tá ro z a ta it a m ásik k ét h a ta lom cognitiója tárg y áv á sem t e h e t i : a b b an n y e rt g y ak o rlati kifejezést, hogy e m ia tt az 1791-ben a lk o to tt »Code P énal«
egyik rendelkezését meg kellett v álto ztatn i. A »Code P énal«
471. czikkének 11. bekezdése szerint ugyanis a becsületsértés csak akkor b ü ntetendő, h a a sértő provokálva nem lett, te h á t bü n tetlen az, a ki csak viszonozta a sértést. E b b ő l az követke
z e tt volna, hogy az, a ki a parlam en ti beszédben ellene intézett becsületsértő vagy rágalm azó á llítá s t a p arlam en ten kívül viszo n o zta: e m ia tt nem b ü n teth ető . Á m de a büntetlenség
10 E Ü V I I L L É S K Á R O L Y .
kim ondásának előfeltétele ez esetben az volna, hogy a bíróság előbb a p arlam en t tag ja á lta l elkövetett sértést m egállapítsa, vagyis cognitiója tárg y áv á tegye. A zonban épen ez volt az, a m it az 1799. évi alkotm ány-törvény m inden irán y b an ki a k a rt zárni. A »Code P énal« 471. czikkét te h á t m egváltoztatták, és pedig akként, hogy a népképviselő ellen elkövetett sértés föltétlenül, és így ab b an az esetben is büntetendőnek nyilvá
n ítta to tt, ha a sértő csak viszonozni k iv án ta a sérelm et.
Ezek u tá n m ár most m egvonhatjuk a párhuzam ot az angol és a franczia im m u n itás között.
A p arlam enteii kivül álló h atalm ak k al szemben a nép
képviselő k iv áltság a m ind a két állam b an ugyanaz. De a míg A n g liáb an a p arlam en t ta g já n a k felelőtlenségét soha sem vették egyértelm űnek az absolut büntetlenséggel, hanem a kifelé való felelőtlenséget a p arlam en t irán y áb an való, és pedig nemcsak fegyelmi, hanem b ü n tető felelősséggel h e ly e tte s íte tté k : addig a fran czia jog a népképviselők föltétien felelőtlenségét á lla p íto tta meg. A n g liáb an m aga a p arlam en t h atáro zza meg a szólássza
badság m é r té k é t: F ran cziao rszág b an e k o rláto zást sem ismerik, hanem egészen az illető képviselő lelkiism eretére bízzák h iv atásán ak gyakorlását. A n g liáb an te h á t a parlam ent, F r a n cziaországban a népképviselő személyes kiv áltság a a szólássza
badság.
*
A kontinensen — m int közism ereti! — túlnyom óan a franczia jogintézm ényeket fogadták el. E z tö rté n t a m entelm i jog szabályozásával is.
A belga alkotm ány teljesen átv e tte a franczia jog elveit a népképviseletről és a h atalm ak fölosztásáról. Íg y különösen az 1831. évi fe b ru á r 7-iki alkotm ány 25. czikke k im o n d ta:
»Tous les pouvoirs ém anent de la n atio n !« . . . a miből az következvén, hogy a népképviselők, m in t a kik a m inden h a ta lom k ú tfo rrá sá ú l tekintendő népet képviselik, e m inőségükben felelőtlenek és sé rth e te tle n e k : ezt ugyanez alkotm ány 44. czikke ki is m ondta.
A ném et alkotm ányokban is ez alapon szabályozták az im m u n itást, a mely o tt sem volt tö rté n e ti fejlődés eredm énye
P A R L A M E N T I SZ Ó L Á S S Z A B A D S Á G . 11
A régi rendi gyűlések ta g ja it illetőleg ez ki sem f e jlő d h e te tt:
m ert e gyűlések folytonos küzdelem ben voltak fejedelm eikkel, a kik ta g ja it — a törvény rendes ú tjá n a k mellőzésével — üldözték, sőt szabadságuktól is m eg fo szto tták .1 E helyzetben a legtöbb, a m it a rendi gyűlés e lérh etett, az volt, hogy a fejedelem velük szemben is alkalm azza a törvény rendes sza
bályait. A z im m u n itás szabályozása tehát, csak a X I X . század eleje óta keletk ezett alkotm án y o k b an fo g la lh a to tt té rt. M in t
hogy pedig a ném et p u b liczisták ez időben túlnyom óan a franczia alkotm ányjogi elm életnek voltak h ív e i: csak term észe
tes, hogy ez a franczia-belga m in tá ra tö rté n t.
A z im m unitás a lap jáú l azonban mégsem m indnyájan fo gadták el a népsouverainitás elvét,2) hanem voltak olyanok is a kik csak czélszerűségi szem pontból, a szólásszabadság bizto
sítása végett, követelték az im m u n itá st.3) A z alapfölfogás e különbözősége m ellett azonban m égis túlnyom óan u g y a n a rra az eredm ényre, t. i. a népképviselő teljes felelőtlenségének m eg állap ítására ju to tta k . Csak néhány kisebb állam b an k o r
lá to zták többé-kevésbbé a szólásszabadságot, sőt B ra u n - schweig és R euss eg y általáb an nem engedtek helyt a m en
tességnek, ellenben Poroszország, B ajorország, Szászország, W ü rtte n b e rg , B áden és néhány kisebb állam m inden bírói üldözés alól teljesen kivették a törvényhozó-testület tag ja it, p a rlam en ti h iv atásu k közben te tt m inden n y ila tk o zatu k te k in
tetében.
E különbségeket a ném et állam ok között teljesen m eg
s z ü n te tte a birodalm i alkotm ány és a birodalm i b ü n te tő -tö r
vénykönyv. A birodalm i alkotm ány 30. czikke ugyanis, vala
m in t a ném et birodalm i büntető-törvénykönyv 1 ]. §-a egyezőleg kim ondották, hogy a p arla m e n ti tag szav azatáért, vagy a tö r
vényhozó gyűlésen te tt n y ila tk o z a tá é rt sem biróilag, sem
') íg y pld- Möser János J a k a b hivatásának gyakorlása m iatt 4 évig fogva ta rta to tt. (Seidler : Id. m. 16. 1.)
A népsouverainitás alapján különösen Zaohariae áll.
3) íg y pld. H eld kim ondja, hogy a felelőtlenségnek semmi köze sincs a souverainitáshoz, m ert az csak arra való, hogy a törvényhozó tes
tü let alkotmányos czélja eléressék.
11
12 E D Y I I I,L É S K Á R O L Y .
fegyelmileg felelősségre nem vonható.1! A ném et B tk. 11. §-ának am a rendelkezéséből azonban, hogy az országgyűlés ta g ja — am a gyülekezeten kívül, a melyhez ta rto z ik — szavazatáért nem lehet feleletre vonni (kein M itglied des L andtages . . . d a rf ausserhalb dér V ersam m lung, zu welcher das M itglied geliört, wegen seiner A h d im m u n g . . . zű r V e ran tw o rtu n g gezogen werden), ném elyek a z t a következtetést vonták le, hogy az illető országgyűlés sa já t ta g já t még szav azatáért is felelős
ségre vonhatja, a mi azonban nyilván ellenkezik azzal a kor
lá tla n felelőtlenséggel, a m it a birodalm i alkotm ány 30. czikke m egállapított. Az 1867. évi deczem ber 21-diki osztrák alap törvény 16. §-a is fölem líti a képviselő szavazatát, de ezzel szemben teljes felelőtlenségét m ondja ki, míg a birodalm i tan ács ta g já n a k h iv atása g y ak o rlatáb an te tt n y ila tk o z a tá ra nézve azt a k ijelentést foglalja m agában, hogy az illető ezért an n a k a háznak felelős, a m elynek ta g ja .2) E felelőssség is azonban csak fegyelmi term észetű, m ert a birodalm i tanács ügyrendje a szólásszabadsággal tö rté n t visszaélés ellen csak fegyelmi rendszabályok alkalm azását engedi meg.
íg y te h á t úgy a ném et, m in t az osztrák alkotm ányok lényegileg m a is ugyanazon az állásponton vannak, a mely a franczia-belga alkotm ányjogból a continensen álta lá b a n elterjed t.
*
M á r m ost á tté re k a r r a a kérdésre, hogy minő jogi a la pon nyugszik és m inő terjedelem ben áll fönn hazai alkotm á
*) A birodalm i alkotm ány 30. czikke : »Kein M itglied des Reichs- tages d arf zu irgend einer Z eit wegen dér in Ausiibung seines Berufs, gethanen Aeusserungen gerichtlich verfolgt. oder sonst zűr V erantw or
tu n g gezogen werden* ; - a birodalm i büntető-törvénykönvv 11. §-a
»Kein M itglied des L andtages oder einer K ram m er eines zum deutschen R eick gehörigen Staates darf ausserhalb dér Versam mlung. zu welcher das M itglied geliört, wegen seiner A bstim m ung oder wegen dér in Ausiibung seines Berufs gethanen Aeusserungen zűr V erantw ortung gezogen werden*.
®) Az 1867. deczember 21-diki osztrák alaptörvény 16. §-ának 2. pontja : »Die M itglieder des R eichsrathes können wegen dér in Aus- übung ihres Berufes geschehenen A bstim m ungen niem áls. wegen dér in diesem Berufe gemachten Aeusserungen aber nur von dem Hause, dem sie angehören, zűr V erantw ortung gezogen werden*.
12
i
P A R L A M E N T I S Z Ó L Á S S Z A B A D S Á G . 13
n y u n k b a n a p a rlam en ti szólásszabadság. E kérdés v izsg álatá
nál m indenekelőtt m eg állap íth atju k , hogy a m agyar alkotm ány e te k in te tb e n is, m in t sok m ás kérdésben, egészen önállóan fejlődött és nem reczip iálta sem az angol, sem a fra n c z ia föl
fogást. A régi m ag y ar alkotm ány sánczain belül csak a nem e
sek v ettek részt a törvényhozásban, m ert tulajdonképen csak a nem esekből á llo tt m aga a nem zet. A nemesség m inden egyes ta g ja azonban egyszersm ind ta g ja volt a szent koroná
n ak is (m em brum sacrae coronae) és így e minőségében, vagyis törvényhozói h iv atásán ak gyakorlásában ép oly szent és sé rth e te tle n volt. m in t m aga a szent korona. E b b ő l m ár m ost ön k én t k ö vetkezett az, hogy a törvényhozás ta g já t, a nemesi szabadságból folyó személyes privilégium g y an án t, hivatása gyakorlásában m egillette egyfelől szem élyének sérthetetlensége, a mi a salvus conductus intézm ényében ju to tt elism erésre, másfelől a teljes felelőtlenség, a mely a szólásszabadságot fog
la lta m agában.
E felelőtlenség azonban a rendi alk otm ányokban első sor
ban nem az országgyűlés tanácskozási szab ad ság át jelen tette.
M e rt hiszen a követek u ta sítá ssa l k ü ld e tte k az országgyűlésre, a melyhez kötve voltak, az u ta s ítá s t pedig a megyék a d tá k m egválasztott követüknek. Íg y te h á t tu lajdonképen a megye
gyűlésen dőlt el az ország sorsa, i t t á lla p íto ttá k meg az alko
tan d ó törvények irányelveit, s e szerin t a szólásszabadságnak is legteljesebb m értékben a várm egyék gyűlésein k ellett érvé
nyesülni és kifejlődni. E z é rt helyesen m onda D eák F e re n c / 1835. június 16-diki beszédében: »A megyei gyűléseken készül
vén az u tasításo k , s a követek azokat teljesíteni tarto z v á n : ez u tóbbiak szabadszólása csak a m egyékbeli szabadszólásnak lehet resultatum a.« J)
A rendi alkotm ány e fejleménye — m in t lá tju k — nem azonos az angol fölfogással, mely sze rin t az országgyűlés ta g já n ak szólásszabadsága a p a rla m e n te t fu n ctió ján ál fogva sziik- ségszerűleg m egillető kiváltságon alapul, de nem azonos az a n épsouverainitás elvéből levezetett fran czia im m unitással sem, h a b á r a személyes privilégium term észetével b ír ez is, m iként
') J e lű n e k A rtú r dr. : A m entelm i jog 63. lapszám.
13
14 E D V I IL L É S K Á K O L Y .
a m agyar nemes szabadsága. A későbbi fejleményben, m ikor a rendi alk o tm án y t n á lu n k is képviseleti rendszer v á lto tta föl:
a m entelm i jog k ialak u lása mégis in k áb b a franczia, m int az angol nyomokon h a la d t előre.
A m entelm i jogot m eghatározó egyetlen törvényünk, az ] 867 évi X I I . törvénvczikk 47. §-a, a delegáczió tag jain ak szólásszabad
ság át így h a tá ro z ta m eg: »A bizottságok tag jai a jelen h a tá ro z a t szerint közösekül kijelölt ügyeknek tárg y alása közben te tt nyi
la tk o z a ta ik é rt feleletre soha nem v o n a th a tn a k.« ím e, a teljes fele
lőtlenség, nem csupán kifelé, m ás hatóságokkal szemben, hanem a tanácskozó testü let irá n y áb an is, a m elynek az illető tagja.
M ásk én t írja körül az országgyűlés tag jain ak felelőt
lenségét a képviselőháznak 1867. évi novem ber 18-án hozott h a tá ro z a ta , a m elynek alap ján n álu n k a m entelm i jog azóta fejlődik. E h a tá ro z a t, illetőleg az ezzel elfogadott m entelm i bizottsági jelentés első tétele így h a n g z ik : »A m it az ország
gyűlési tag, m in t ilyen, a házban és a házon kívül mond vagy te s z : azért csak az országgyűlésnek ama háza á lta l v o n ath atik felelősségre, a melyhez ta rto z ik .« E szerint a teljes felelőtlenség m ár csak kifelé, m ás hatóságokkal szemben van m egállapítva, de a p arlam ent irá n y á b a n fönliagyja e h a tá ro z a t a felelősség bizonyos m értékét. T u d ju k azonban, hogy ez nem a b ü n te tő jogi, hanem csupán a fegyelmi, a házszabályokon alapúló felelős
séget jelenti. A mi p arlam en tü n k épp oly kevéssé gyakorol b ü n tető h ata lm a t, m in t a franczia, belga, ném et vagy osztrák parlam entek. M inthogy pedig a házszabályokon alapuló fegyelmi felelősség legtágabb té rt n y it a szólásszabadságnak, m ert hisz az alkalm azható fegyelmi m egtorlások nem vonhatnak m aguk u tá n kom olyabb következm ényt: ') ennélfogva a képviselőliáznak
') A képviselőház házszabályainak 221., 222. és 25ő. §-ai szerint alkalm azható fegyelm i büntetések a következők : a) elnöki figyelm eztetés, ha a szónok a tárgytól eltér, vagy kétszeri figyelm eztetés után a szó elvon ása; b) elnöki rendreutasítás, ha a szóló a közerkölcsöt vagy a Ház tek in télyét sértő kifejezést használ, valam ely osztály, stb. ellen izgat, vagy a Ház valam ely tagja ellen durva sértést követ el. továbbá a szó elvonása vagy a Ház által elrendelt jegyzőkönyvi megrovás ily esetekben ; c) a Ház ünnepélyes m egkövetése, a jegyzőkönyvi m egrovás közzététele, vagy időleges kizárás a H ázból, ha a képviselő a rendet ism ételve zavarja, a Háznak ellenszegül, stb.
14
P A R L A M E N T I SZ Ó L Á S S Z A B A D S Á G . 15
az a kijelentése, hogy az országgyűlés ta g ja azért, a m it m int ilyen mond vagy tesz, felelősségre vonható az illető ház á ltal, a melyhez t a r to z ik : csak m inim ális jelentőségű, és legkevésbbé sem gáto lja ann ak szab ály k én t való kim ondását, hogy a m agyar országgyűlés ta g ja a h iv atása g y a k o rla tá b a n te tt m inden n y ila t
k o zatáért teljesen felelőtlen, ép úgy, m in t pl. a franczia p a r
lam en t tagja.
íg y állván azonban a d o lo g : e helyzettel szemben nem egészen találó az e m líte tt 1867. évi b izo ttság i jelentésnek az az állítása, hogy n á lu n k a m entelm i jog nem an n y ira az egyéni m entesség előjoga, hanem in k áb b a törvényhozó te stü le t poli
tik ai teljes szabadságának és függetlenségének elengedhetetlen föltétele és követelménye. E gészben véve és különösen a más hatóságokkal szemben való felelőtlenség és sérth etetlen ség szem
pontjából tekintve a m entelm i jo g o t: kétségkívül n á lu n k is áll ez. A z országgyűlés ta g já n a k úgyszólván k o rlá tla n szólás
szabadsága azonban m agával a p arla m e n tte l szemben ta lá n még sem fö ltétien követelm énye a törvényhozó te s tü le t po litik ai teljes szabadságának és függetlenségének. L e g a lá b b A n g lia példája, a hol pedig a p arlam en t függetlensége van olyan nagy m in t a continensen, nem ezt bizonyítja.
M ert mi tö rté n h e tik n álu n k , épp úgy, m in t a k ontinens többi p arlam entjeiben, m inden k o rlátozás és m egtorlás nélkül V Az országgyűlés ta g ja h iv atása g y a k o rlatáb an ak a d á ly ta lan u l e lk ö v e th e ti: a fölhívást fölségsértésre 1 B tk . 134. §.), h ű tle n ségre (149. §.), lá z ad ásra (158. §.j és m ás b ü n te te n d ő cselek
m ényre (171. §.); elkövetheti a k irály s a k irály i ház tag jain ak m egsértését (140. és 141. §§-ok); e lá ru lh a tja h a z á já t h áború vagy béke idején az ellenségnek (146. és 147. i?§-ok); elkövet
heti az alkotm ány, a törvény és a hatóságok stb. elleni izga
tá s t (172— 174. § § -o k ); elkövetheti b á rk i ellen a rág alm azást és a becsü letsértést (258. és 261. §?j-ok), vagyis elkövetheti m indazt, és pedig b ü n tetlen ü l, a mi a b ü n tető -tö rv én y ek szerin t élő
szóval elkövethető (úgynevezett verbál-delictum ok). De felb u j
tójává is lehet bárm ily más b ű n te ttn e k . Íg y pld. fö lb u jth a t valak it királygyilkosságra. Igaz, hogy az i t t fölem lített súlyo
sabb esetek in k áb b csak lehetőségek, a m elyeknek előfordulása, legalább norm ális viszonyok között, alig k é p z elh ető ; — m int-
15
16 F.DYI IL L É S K Á R O L Y .
hogy azonban egyesek rágalm azása és becsületének sértése, v alam int a közhatóságok és köztisztviselők sokszor teljesen ala p ta la n m eggyanusítása m inden p arlam entben, és így n álu n k is, g y ak rab b an előfo rd u ln ak : ezekre s á lta lá b a n a törvény szerint előállható lehetőségekre való te k in te tte l le kell azokkal szám olnunk.
A franczia törvényhozás an n ak idején m ár p éld át ny ú j
to tt a rra , hogy bizonyos súlyos esetekben a népképviselő is b ü n tetendő. Így pl. a »Code P énal« h a lá lb ü n te té st á lla p íto tt meg a népképviselőre, a ki hivatásával üzérkedik, pl. meg- vesztegetteti m ag át 'I I . P a rtié , I. T itre, 5. Section, 7. A r t.) ; a nem zeti konvent á lta l 1793. évi áp rilis 1-én k ib o csáto tt törvény pedig am a tag jain ak üldözhetését m ondta ki, a kik a szabadság, az egyenlőség és a köztársasági korm ány ellen
ségeivel egyetértenek. E z ellen tétb en levőnek látszik azzal az alapelvvel, hogy a népképviselő, ép úgy m in t m aga a nép, szent és sérth etetlen s hogy különösen a p arlam en ten kívül álló hatóság á lta l nem ü ld ö zh ető ; a fran cziák azonban úgy okos
kodtak, hogy a mentesség csak a p arlam en ti hiv atás gyakor
lása közben te tt n y ilatk o zato k ra szorítkozik, és így a képviselő ab b an a p illa n a tb a n m ár k ilép ett h iv atásán ak gyakorlása köréből, m ikor a kérdéses b ű n te tte t elkövette. A m ez a példa m ég sem ta lá lt követőkre. É s m éltán. M e rt csupán fictió az az állítás, hogy a képviselő, m ikor az országgyűlésen beszél, ab b an a p illa n a tb a n m egszűnik h iv atásán ak gyakorlásában eljárni, m ikor n y ilatk o zatáv al a b ü n te tő - törvénybe ütközik, így nem lehet okoskodni. E szerint m eg m ásíth atatlan jogi bizonyosság az, hogy a continens bárm elyik parlam entjének ta g ja b ü n te tle n ü l elkövetheti h iv atásán ak gyakorlásában m indazt a b ü n teten d ő cselekm ényt, a m inek elkövetése e körben lehetséges.
E k o rlá tla n és felelőtlen szólásszabadság különösen a p a r
lam enten kívül álló egyénekre nézve v álh atik sérelmessé. Az országgyűlés ta g ja ugyanis b á rk irő l szabadon elm ondhatja a rágalm azó és becstelenítő állításo k at, a nélkül, hogy ez ellen m ag át a m egrágalm azott egyén védhetné, vagy hogy e m ia tt bárm ily elég tételt vehetne. Sőt m aga k e rü lh e t a b üntető-bíróság elé, h a pl. sajtó ú tjá n visszau tasítja a sértést, s e közben m indazt, a m it róla a képviselő m ondott, visszahárítja reá.
ltí
P A R L A M E N T I S Z Ó L Á S S Z A B A D S Á G . 17
A képviselő ezért a b ü n tető -b író elé á llíth a tja az i lle tő t; ez pedig még a rra sem h iv atk o zh atik , hogy a becsü letsértés köl
csönös volt (.Btk. 274. és 275. §§-okj, m ert hisz a képviselő h iv atása g y a k o rlatáb an nem követhet el b ecsü letsértést és így az ő szavait ebből a szem pontból nem is leh et bírói cognitió tárg y áv á tenni.
M i tö rtén jék te h á t az ilyen esetben, m időn az ország
gyűlésen kívül álló polgár teljesen ki van szo lg áltatv a a p a r
lam enti szólásszabadságnak ? R en d szerin t az tö rtén ik , a mi tö rté n n i szokott a b b a n az esetben, ha az országgyűlés tagjai egym ás irá n y á b a n követik el a sértést. Az elégtétel m inden m ás m ódja csaknem teljesen ki lévén zárva, a helyzet kény
szerűsége folytán előáll, m int ultim a r a t i o : a p á rv ia d a l.1) É s itt, a dolgok logikai rendjén, oly ponthoz ju to ttu n k , a melynél két nagy érdek összeütközése tá ru l elénk, m ind
egyik egyenlő joggal versenyezvén az elsőségért. E g y ik a p a r
lam enti szólásszabadság sé rth e te tle n fö n ta rtá sa , a m ásik a t á r sadalom nak az az érdeke, hogy a polgárok nyugalm a, testi épsége és élete ne legyen folytonos z a k latásn ak és koczkázatnak kitéve egy középkori intézm ény, a p á rb aj á ltal. M ert h a való az, hogy a p arlam en ti k o rlá tla n szólásszabadság, a m inden irán y b an való teljes felelőtlenség, szükségkép oly helyzeteket idéz elő, a melyekből nincs m ás m enekülés m in t a gyáva tűrés, vagy a p á rv ia d a l: úgy kétségtelen, hogy az előbbinek k o rlá tla n fö n ta rtá sa az u tó b b in a k éle tb e n m a rad á sá t és további p u sztí
tá s a it is biztosítja. H a te h á t a társad alo m az ököljog e m a ra d ványától végre meg a k a r szabadulni, a mi kétségkívül nagy és jogos é rd e k e : úgy előbb gondoskodnia kell arró l, hogy a p a r
lam enti szólásszabadság keretében e jte tt sérelm ek bizonyos módon m egtorolhatok legyenek.
M ik én t tö rté n h e tik azonban ez meg, a nélkül, hogy a szólás
szabadsághoz k ö tö tt nagy érdekek koczkára tétessenek ? E z az a kérdés, a m elyet valam ely m ódon előbb-utóbb meg kell oldani.
') B in d in g is erre az eredményre jut, midőn ezeket mondja : »Dem vön dér Tribüné des R eich stags V erleum deten steht kaum ein andrer W eg offen. als den Redner öffentlick dér V erleum dung zu zeihen. oder ilm vor die K iin ge zu fordern.« (H andbuch I. köt. 680. 1.)
É R T E K , A T Á R S . T U D . K Ö R É B Ő L . X I I I . K . 1 . SZ 2
18 E D V I IL L É S K Á R O L Y .
H ogy ez sikerrel, m inden jogos érdek sérelme nélkül m eg
történhessék, az országgyűlés ta g ján ak hivatása g y ak o rlatáb an te tt kétféle term észetű sértő n y ila tk o z a tá t kell m egkülönböz
te tn ü n k . E g y ik az olyan sértő nyilatkozat, a m elyet a kép
viselő h ivatása födöz; a m ásik az olyan, a mely a képviselő hivatásával ellenkezik.
A z országgyűlés ta g ján ak egyik főhívatása az, hogy az országot érdeklő közügyeket b írá lja s az e téren tapasztalható' visszaélésekért a k o rm án y t kérdőre, illetőleg felelősségre vonja.
E hivatásból önként folyik, hogy az országgyűlés tagjának nem csak joga, hanem kötelessége is az, hogy a közdolgokban ta p a sz ta lt visszaéléseket és azok elkövetőit az országgyűlésen szóba hozza és m egrója, s ez á lta l a baj orvoslására és a vissza
élés m eg to rlására alk alm at nyújtson. E kötelességének gyakor
lása pedig nem fü g g h et attó l, hogy az illető képviselő előbb teljes jogi bizonysággal meggyőződjék a dolog valódi állásáról, m ert hiszen ez nagyon is m egbénítaná az országgyűlésnek s az országgyűlés ta g ján ak ellenőrzési jogát. E z a jog kötelességgé válik m ár akkor, ha a képviselőnek olyan adatok vannak b ir tokában, a melyek valószínűvé teszik a visszaélést, és így szük
ségesnek tü n te tik föl az orvoslást. H a ez az eset b e á ll: ekkor m ár nem az a kérdés, hogy utólagosan valónak vagy valót
la n n a k bizonyult-e be az országgyűlésen te tt nyilatkozat, — hanem csak az, hogy volt-e elegendő ok arra , hogy a hatóságot, a közhivatalnokot, vagy a m agánost visszaéléssel vádoló, teh át sértő n y ilatk o zat m egtétessék. M ihelyt k itű n ik , hogy erre elég ok és alap v o lt: ez esetben a vélelem az, hogy a képviselő hiva
tásából kifolyólag, jóhiszem üleg cselekedett. A z ellenkező, vagyis az a föltevés, hogy ő a valótlanság tu d atáv al, te h á t rossz- hiszem űleg h a szn álta fel képviselői m inőségét arra , hogy v alak it visszaéléssel vádoljon vagy becsületében sértsen, csupán akkor fogadható el bizonyítottnak, ha ezt m inden kétséget kizáró ad ato k tám ogatják.
É s i t t kezdődik tulajdonképen az országgyűlés tag ján ak kiváltsága. A z illető ugyanis akkor sem vonható felelősségre, h a kétségtelenül be van ellene bizonyítva, hogy a sértést rossz- hiszeműleg, m entelm i jogának e czélra való tu d ato s fölhaszná
lásával, követte el. A z ilyen rosszhiszem ű sértéseket m ár nem 18
P A R L A M E N T I SZ Ó L Á S S Z A B A D S Á G . 19
födözi az országgyűlés ta g já n a k h iv a tá sa ; az ezekkel szemben élvezett felelőtlenség te h á t m ár privilégiu m odtoaum-, m ert e kiváltság másfelől azt jelenti, hogy az ily sérelm ekkel szem
ben a sé rte tte k teljesen védelem nélkül, úgyszólván jog- és törvényen kívüli állap o tb an vannak. Az ilyen sértések teljes büntetlenségét, még a p a rla m e n ti szólásszabadság nagy érdeke sem indokolja. M ert hiszen épen az a körülm ény, hogy valaki a m entelm i jog védelme a la tt, a p arlam en ti szószékről rá g a l
m azza meg polgártársát^ ho lo tt tu d ja, hogy e m ia tt m egtorlás nem é r h e t i : a legsúlyosabb beszám ításűvá teszi az ilyen sértést.
M ily módon nyerjen azonban ezért elégtételt a s é r te tt?
A p arlam en ten kívül álló b író ság ra nem lehet bízni a m egtorlást. E z kétségen kívül áll, m ert a törvényhozó-tes
tü letn ek a végrehajtói és bírói hatalom tól való teljes függet
lenségéből fö ltétlen ü l következik.1) A p arlam en tn ek te h á t m agának kell m ódot keresnie a rra . hogy a szólásszabadsággal tö rté n t evidens visszaélésekért a s é rte tt megfelelő elég tételt kapjon. A n g liáb an , — m in t lá ttu k , — ez tényleg meg is tö r
ténik. Az o tt k ö v etett eljárás azonban tö rté n e ti fejlődés ered ménye lévén, — a continens p arlam en tjei á lta l nem u tán o z
ható. C supán az elvet vehetjük á t A n g liátó l, az eljárás m ódozatait m indegyik p arlam en tn ek sa ját viszonyaihoz képest kell m eghatároznia. N á lu n k m in táu l szolgálhat az az eljárás, a mely a képviselők összeférhetetlensége irá n ti b íráskodás tek in tetéb en fönnáll. A H á z tagjaiból esetről-esetre a la k íto tt juríj, m elynek tá rg y a lá sá t egy állandó b izo ttság előkészítő eljárása előzhetné meg, alkalm as bíróság volna olyan esetben is, midőn a képviselő a szólásszabadsággal rosszhiszem üleg visszaélt, a végett, hogy a b ü n te tő törvénybe ütköző cselekm ényt kövessen el. M inthogy a m egtorlás csak abb an az esetben következhet
nék be, ha a képviselő valóban rosszhiszem üleg, jobb tudom ása ') Binding ennek ellenére a Bíróságot ruházná föl azzal a joggal, h°gy ily esetben a sértettnek elég tételt szolgáltasson. íg y különösen ezeket mondja : »Das mindeste. was dem A ngegriffenen zustehen müsste.
ware eme Klage. g erichtet auf feststellung des "Wortdelikts, (Verleum - dung, etc.). ditrch den Stra frich ter, dér sich aber m it dieser feststellung des D elikts und seiner Subsumtion u n ter das Strafgezetz zu bengnűgen und keine S trafen auszusprechen h á tte . . . iH andb. I. k. 680. 1.).
19 . *2*
2 0 E D V I IL L É S K Á R O L Y . P A R L A M E N T I S Z Ó LÁ S SZA B A D SÁ G .
ellenére cselekedett, s m inthogy an n ak eldöntésére,' hogy a d o tt esetben jó, vagy rosszhiszeműség forog-e fenn, a H áz tagjaiból a la k íto tt ju ry a le g alk alm asab b : ennélfogva mi sem állaná ú tjá t annak, hogy a p arlam en t ily bíróság á lta l torolja meg a visszaélést és szolgáltasson e lé g té te lt a sértettn ek . A meg
torlás súlyosabb esetekben a politikai jogok gyakorlásának bizonyos időre való felfüggesztése, enyhébb esetekben a sértő részéről n y ilv án íto tt m egbánás, vagy a s é rte tt megkövetése 'b ocsánatkérés) lehetne. Ily módon a parlam en ti szólásszabad
ság kiváltságával való visszaélés, a mely m a privilégium odiosum, korláto zh ató volna, és bekövetkeznék az, a m it a képviselőház 1867. évi novem ber 18-án hozott h a tá ro z a ta mond, de a mi jelenleg még csak jám b o r óhajtás, h o g y : n á lu n k a m entelm i jog nem az egyéni m entesség előjoga, hanem a törvényhozó
te stü le t politikai teljes szabadságának és függetlenségének elengedhetetlen föltétele.
20
