ÉRTEKEZÉSEK
A TÁRSADALMI TUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL.
K I A D J A
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA.
TIZEDIK KÖTET.
A II. O S Z T Á L Y K E N D E L E T É B Ö L .
S Z E R K E S Z T I
PAUER IMRE
H. OSZTÁLYTITKÁR.
B U D A P E S T . 1890.
F R A N K L IN -T Á R S U L A T N Y O M D Á JA .
TAR TALOM.
I. szám . A d alékok :* ró m a i a lk o tm á n y -p o litik á h o z és á lla m jo g h o z.
Schrarcz Gyula r. tag tó l.
I I . « A dalékok a m a g y a r á lla m p o lg á ri tá rs a d a lo m egységes t e r m észe té n e k elm é le té h e z. Schrarcz Gyula r. tag tó l.
I I I . « D em o lo g iai ta n u lm á n y o k . Körösi József 1. tag tó l.
IV . « A visszaesés o k a iró l s óv szereirő l. Tóth L ön n cz r. tag tó l.
V. « A k irá ly ta n á cs o sa in a k felelőssége A ra g ó n iáb a n és M ag y ar
országon I I I . A n d rás ó ta. S ch va rcz G yu la r. tag tó l.
V I. « S extus C aecilius A frica n u s jo g tu d ó s. Vc'csey T a m á s r. tag tó l.
V II. « B áró W ü lle rs to rf és a sz a b ad k e resk ed é s m e g h o n o s ítá sa az o sz trá k -m a g y a r m o n a rc h iá b a n . Matlekorits Sándor 1. tagtól.
V I I I . « Az 18S!rtO -diki ország g y ű lés v issz h a n g ja az iro d alo m b an . fíallayi Géza 1. tag tó l.
IX . « T ára s, S y ra k u sa , A k ra g a s és egyéb görög á lla m o k d e m o k ra t á j a . Schrarcz G yu la r. tag tó l.
X. « A specificatio. M agánjogi értek ezés. Dr. H off'inann Pál 1. tagtól.
E R T E K E Z E S E K
A T Á R S A D A L M I T U D O M Á N Y O K K Ö B É B Ő L .
KIADJA A MAGYAR TUD. AKADÉMIA.
A I I . O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L
S Z E R K E S Z T I
P A U E R I M R E
H O SZ T A L Y T IT K A R .
X. KÖTET. 10. SZÁM.
A
S P E C I F I C A T I O .
MAGANJOGI ERTEKEZES.
D£ H O F F M A N N PÁL
LEV. TAGTOL
(OLVASTATOTT A í r . OSZTÁLY ÜLÉSÉN, 1890. ÁPIÍIL li - É N .)
A ra 40 kr.
B U D A P E S T . 1890.
A
S P E C I F I C A T I O .
MAGÁNJOGI ÉRTEKEZÉS.
I)’ HOFFMANN PÁL
LEV. TAGTÓL.
(OLVASTATOTT A II. OSZTÁLY ÜLÉSÉK, 1890. A PIilL 14-ÉN.)
BUDAPEST.
K I A D JA A MAGYAR T U D . A K A D É M I A . 1890.
cranklin-tXr s u l a t nyo m d á ja,
A S P E C I F I C A T I O .
Az első és m ásodik keresztén y -század b eli ró m ai jo g tudósok két fe le k e z ete : a «scholse P ro c u lia n o ru m et S ab iriia n o ru m » ellenvélem ényei közül k o ru n k ra nézve ta lá n legérdekesbek a tulajdonszerzés legm esterségesb és legszövevényesb m ódját, és ezzel a legbatliatósb jogelvek egyikét tá rg y a z ó k ; jogelvet, m elyet az em beri életviszonyoknak jogi elism erést érdem lő fejlettebb alak u latain az ő éles elm éjök fölfedezőleg észlelt, törvényhozó h atalo m m al felérő tek in tély ű k érvényre em elt és k o ru n k k u ltu r- n ép ei m in dnagyobb n yom atékkai v allanak.
cN ova in spcciem fa c é ré» : ezen h á ro m ta rta lm a s szóval fejezek ki am azok a kérdéses tu lajd o n szerzés tén y b eli alap ját, h a n e m ezen h á ro m szóval egyszersm ind értelm ezők is azt, m ég pedig elm életileg alig tökéletesbítlietőleg. A m ásodik- és h a rm a dikból alk o to tt és m ai n ap ig á lta lá n o sa n h a sz n á lt jo g ta n i m ű szó t: spedficatio — tu d tu n k ra — a Ki-, u. 1100 körül Itá liá b a n készült ((Brachylogus iu ris civilis» czím ü róm ai-jogi m ű h o zta divatba.
Azon ókori vélem énykülönbség a je le n k o ri jo g tu d o m á n y ra nézve négy tén y k ö rü lm én y n él fogva kiválólag érdekes.
E lő s z ö r: m ivel az a m a nevezetet viselő tu lajd o n szerzési mód irá n t nyom ban, a m in t azt kezdem énykép érvényesítők, m élyre liató elvi e llen tét alak ú it, m ely et sem m ag a a ró m ai jo g tu d o m ány sem, Ju stin ia n u s tö rv én y h o zása kielégítőleg eld ö n ten i nem b írt.
M á so d szo r: m ivel a kezdetleg és jó ideig vitás, u tóbb pedig ki nem elégítőn e ld ö n tö tt elvi kérdés az egész középkoron át, m in t a m elynek jogéletében a n n a k tárgya, t. i. a gyártás, a lá re n delt szerepet vitt, a m egoldás felé elő nem m o zdíttaték, h an em
— úgyszólván — p ih e n t.
3 1 . T Ű D . A K A D . É R T E K . A T Á l t S , T Ó D . H Ü R . X . K . 1 0 . S Z 1
4 T>! HO FFM A N N P Á L .
H a rm a d sz o r: m ivel az ókorból m integy csonkán átszállóit jogintézm ény k o ru n k b an , a tá rsa d a lm i életviszonyok és törekvé
sek á ta la k u lá sá n ál m eg az ip ari gyártás ro p p a n t növekvésénél és tökélyesbülténél fogva, m ég sokkal nagyobb jelentőségű, m in t
sem m agokra a ró m aiak ra nézve volt.
Végre : m ivel a jo g i kétséget, m ely azon jogintézm ény irá n t l'.t század óta az európai jo g tu d o m án y b an fennforog, m ég n a p jain k n ak azzal élénken foglalkozó jo g tu d o m án y a sem b írta telje
sen eloszlatni.
B izonyos azonban, legalább ítéletem szerint, hogy a m ai jo g tu d o m án y a specificatio körébe tarto zó jogviszonyok teljes tisztázásához közeledik, im m ár nagyon k ö z e le d ik ; hogy ezen sikert a n é m e t jo g tu d o m án y aratja, és hogy a róm ai jogászok u tá n m a ra d t alapokon aratja. E jog in tézm én y egész m űszerke
zete te h á t róm ai m a ra d t, te tő tő l talpig.
Ily n agy érd ok ű tárgy és fejlem ény a rra sem m éltatlan , hogy legelőkelőbb tu d o m án y o s te stü le t körében ak ár csak ism er- tetőleg is szóba jöjjön, és jelen közlem ényem jo b b á ra csakugyan ism ertetésre szorítkozik. H anem azonkívül, hogy tárgyam a köz
ben csaknem folyvást eltérő vélem ényeket m érlegelő ítélésre és ettől függő következetes állásfoglalásra késztet, m erem h in n i, hogy egyet-m ást m o ndandó vagyok, m ik — ha alaposak — a specificatio legújabb ta n á b a n m á r-m á r eld ö n tö ttn ek vett bizo
nyos főkérdés m egfelelőbb m egfejtésére vezethetnek.
É rtekezésem négy szakaszra oszlik : az elsőben a specificatio ókori (római) ta n a it ism ertetem , a m ásodikban ezek újkori fejle
m ényeit, a h a rm a d ik b a n bizonyos főkérdés jobb m egfejtését czélzó sa já t tan tételeim et, a negyedikben pedig a legújabb m a gánjogi codificatio, t. i. a n é m e t birodalom szám ára készülő m agánjogi törvénykönyv első tervezetének tárg y am ra vonatkozó liatáro zm án y ait taglalom .
I.
A tu lajd o n jo g n ak és az ezt m egszorító dologbeli jo goknak i in ra in re aliena) tárgyai vagyis a dolgok, e szónak jo g ta n i é rte l
m ében, sokféle v áltozásokat szenvedhetnek, részin t em beri te t
tek, részin t m ás valam i á lta l okozottakat. K é rd é s : vájjon dolog
gal tö rtén ő változás lehet-e, és h a igen, m ily visszahatással az a rra vonatkozó tu la jd o n jo g ra és egyéb dologbeli jo g o k ra?
Világos, hogy az e kérdésre ad an d ó felelet első so rb an a dolgot érő változás m inőségétől, a z u tá n pedig az azon létező jogok különböző ta rta lm á tó l függ. M inthogy azo n b an értekezé
sem felad ata voltakép a tu lajd o n jo g o t, tá rg y á n a k egy bizonyos változása m ia tt erő visszahatás jellem zésére szorítkozik, te h á t a fölvetett kérdést, a többi dologbeli jogok különféle ta rta lm á ra ki nem terjeszkedve, csakis a tu lajd o n jo g ra nézve fogom ta g lalni. Mégis m egjegyzendőnek vélem , hogy az idegen dolgot tá r gyazó dologbeli jogok közül egyedül a szolgalm ak azok, m elyek a tá rg y u k a t érő változások irá n t, m ég pedig jóval érzékenyeb
bek, m in tsem a tu lajd o n jo g . Pl. m íg h á z a t tárgyazó tu la jd o n jog és zálogjogok a h á z n a k összeom lása m ia tt m eg nem szű n nek, h an em a h ázh ely re szorítkozólag fe n m a ra d n ak és az erre u tóbb ism ét é p íte tt h á zra ö n k é n t kiterjeszkednek, addig hason- tárgyú (csak szem élyes?) szolgalm i jogokról azonos körülm ények között ezek ellenkezője áll.
A m i m á r m o st a létező tö m érd ek sok és sokféle dolgok nem kevésbbé különböző esetleges v álto zásait illeti, leh et eze
ket — egyenként elősorolni ugyan nem — de igenis bizonyos osztályozással a jo g ta n i felad at szám ára olvkép jellem ezni, hogy dologgal tö rtén ő bárm ely változás a felállíto tt osztályok v a la melyikébe esik és az ennek collectiv m inőségéhez illő jogi h a tá s hoz ju t.
Ezen nagyfontosságú jogi osztályozás vezéreszm éje, hogy a jo g tan a dolgokat nem — m ik én t a term észeti tu d o m án y o k ■—
6 P5 H O FFM A N N P Á L .
egyszerűleg m in t anyagokat, azaz csu p án fizikai tu lajd o n ság aik hoz k épest fogja fel, h a n e m m in t tényleg kifejthető jogoknak anyagi tárgyait. E b b ő l m in d e n e k e lő tt az következik, hogy az em b er h a ta lm á n a k a lá nem v eth ető anyagok, pl. a szabad levegő, a n y ilt tenger, nem jogtárgyak, te h á t nem is dolgok e szónak jo g tan i értelm ében.
De következik aljból m ég sok egyéb is, nevezetesen — mi legközelebb ide tarto zik — hogy a dolgok, m in t jogtárgyak, attól, a m ire az em berek azo k at fo rd ítan i szokták, k ü lön, g azd a
ságinak és joginak nevezhető ren d eltetések et kapnák, m elyek azok fizikai m inőségeire tám aszk o d n ak ugyan, h an em a te rm é szet á th á g h a ta tla n tö rv én y ei á lta l v etett h atá ro k o n b elü l a d o l
goknak m égis egészen sajátszerű , gazdasági és jogi m inőségeket tu lajd o n ítan ak , elau n y ira, hogy a dolgokra vonatkozó jogviszo
nyok és jogok nem egyszerűleg azok term észeti m inőségeihez, h a n e m tő lü n k , em berektől v ett — m o n d h a tn i — hivatásaikhoz k ép est alak ú in ak .
E nnélfogva leg ú jab b an , n é m e t civilisták meggyőző fejtege
tései nyom án, az a vélem ény k a p o tt láb ra, hogy — m ivel jog- tan ilag a, dolgokat tő lü n k v e tt ren d eltetéseik h ez k ép est m é lta t
ju k — te h á t im m ár azok első jogi felfogása sem term é sz e ttu d o m ányi, h a n e m lélek tan i fogalom, vagyis, hogy azok jogi misége azok u tá n alakul, a m iknek az em ber azokat v en n i és a m ikre azokat gazdaságilag fo rd ítan i szokta.
M ennyire helyes e ta n té te l, csak abból is k itű n ik , hogy dolog — anyag létére — term észetileg el nem enyészhet, meg nem sem m isülhet, h an em igenis gazdasági és jogi felfogásunk szerint, m inek p é ld á i: a ten g er avagy folyóvíz á lta l m ara d a n d ó kig eláraszto tt telek, csőben ta rto g a to tt és abból elillanó lég
szesz, h a m u v á égett fa, ezüst edénynek id o m ta la n töm eggé gyö- möszlése.
A dolgok am a sajátszerű felfogásával egyezőleg értendő te h á t m indaz, m it a jo g ta n dolgok keletkezése, elenfészése és válto
zása felöl h ird et. Az im é n t felhozott példák m u ta ttá k , hogy a m it a jo g tan dolog elenyészésének ta rt, csakugyan sajátszerű, gazda
sági és jogi fogalom ; hogy ugyanaz áll arról, m it a jo g tan dolog keletkezésének vesz, p éldabeli bizonysága enn ek : a folyóvíz által elhagyott m ed er talaja, a folyóból m e ríte tt k a n n a víz, a term ő
A S P E C IF IC A T IO . 7 földtől elválasztott gabona, szétb o n to tt ép ü letn ek -ingókká vált töredékei, deszkákból készült szekrény.
A legutolsó példa — úgy látszik — m in th a dolognak nem keletkezéséé, lianem változásáé v o ln a ; ám de gazdasági és jogi felfogásunk dolognak olyféle v áltozását, m ely a n n a k nem csak valam ely tu lajd o n ság át, h an em fogalm i lényegét éri, nem v á lto zásnak, h anem új dolog keletkezésének veszi. A deszkákból k észült szekrény többé nem deszkam ennyiség, h a n e m szekrény nevezetű b ú t o r : a deszkák el le tte k használva, te h á t gazdasági
lag és jogilag véve elenyésztek, a belölök készült szekrény pedig egészen m ás, újo n le tt dolog. Az afféle változások a dolog fogalm i azonosságán fo rd íta n a k : a m i ily változás u tá n létez, az a dolog többé nem az a n n ak elő tte létezett, h a n e m m inőségileg m ás, az anyag azonossága daczára, m ég pedig ak á r egyes dolog egym agában, ak ár több dolog egyesiilőleg szenved olyféle v á lto zást. É s a m indenféle v áltozás irá n t fennforgó azon kérdés, v áj
jo n azonossági avagy csupán m inőségi-e, n em te rm é sz e ttu d o m ányi, h an em gazdasági és jogi felfogás szerin t dől el.
E szerin t te h á t a dolgok változásaiból alakuló osztályba, gazdaságilag és jogilag véve, csak azok az esetek ta rto z n a k , m e
lyekben a dolog, azonosságának vagyis m iségének m egóvásával, valam ely, csupán m inőségi v álto zást szenved. Az ily változások pedig üregbedésböl és ja v ítá sb ó l, vagy csökkenésből és rosszabbo
dásból á llh atn ak . Öregbedés, illetőleg ja v ítá s pl. m időn folyó
víz valam ely p a rti telk et u. 11. iszapolással vagy u. n. sodorvánv- nyal m egtold, telek n ek beépítése vagy b ep lán tálása, ép ü letn ek em elettel vagy új szárnynyal m egtoldása, lőfegyvernek új ágya
zattal vagy zárn ak új rugóval ellátása, könyvnek bekötése, feh ér
nem ű n ek h ím zettel ellátása, kelm én ek m egfestése. Csökkenés, illetőleg rosszabbodás, pl. m id ő n folyóvíz p a rti telek b ő l egy darab tőidet elsodor, h a drágaköves ékszerből az egyik drágakő kiesik, és egyáltalában a dolognak rongálása, kopása és bem ocskolódása, de nem , h a jogilag osztható dolog, pl. egy vég posztó feldara- boltatik, m inthogy a darabok k ü lö n -k ü lö n dolgokká lesznek.
M indezek bővebb fejtegetése és jogi h atá sa ik n a k ism erte
tése nem tartozik feladatom hoz, szorítkozván ez azon tényálla- dékok jogi m éltatására, a m elyeknél fogva egyes dolog egy
m agában avagy több dolog egyesülőleg e la n n y ira átváltozik.
8 r>’ h o f f m a n n p á l.
m iszerint a változás u tá n létező az azelő tt lé tezettel gazdasági és jogi felfogásunk szerin t többé n em azonos, hanoin újon le tt
nek tek in ten d ő és ugy an azért új jo g n ak is tárgya, m in t pl. a deszkából és egyéb anyagokból készült szekrény.
Im m á r a róm ai jogászok m é lta tá k ekképen a dolgokkal tö rté n h e tő v áltozásokat, azaz első sorban ugyancsak a m o n d o tt azonosság fenn- avagy fenn nem m arad ásáh o z képest, az azo
nosságon fordító válto záso k at pedig találó lag dolog elenyészésé- vel já ró dologkeletkezésnek tek in ték . S zerintük az afféle v álto zást szenvedő dolog addigi egyedisége (species) elvesz és an n ak anyagából új dologegyed (nova corporis species) tá m a d . Ez irá n t vélem énykülönbség kö ztü k nem lé te z e tt; sőt az irá n t sem, hogy az afféle uj dolgot tárgyazó tu lajd o n jo g som az addigi, hanem uj tulajdonjog, m ég az esetben is, h a az új tu lajd o n jo g u g y an azon szem élyt illeti, k it az addigi és m á r m ost m egszűnt tu la j
donjog illetett. T e h á t s z a b á ly : új dolog — líj tulajdonjog.
E llen b en a m i irá n t a «scbohe P ro cu lian o ru m et Sabinia- n o r u m » m e g e g y e z n i n em b írta k , azt a m ásod k érd ést tárgyazá, kié legyen a «nova speciest) : ki van h iv atv a az u j dolog új tu la j
do n jo g ára? A «scliola S a b in ia n o ru m » — nyilván im m á r előtte, m ég pedig álta lá n o sa n osztott, m o n d h a tn i: prim itiv felfogáshoz ragaszkodva — az új dolog új tu lajd o n jo g ára ugyanazt ta rtá h iv a to ttn a k , a ki a m inőségileg átv álto zo tt dolognak az átváltozás
kor tu la jd o n o sa volt, úgy, hogy ez egyszerre tu la jd o n t veszít is, szerez is ; ellenben a m ásik felekezet Cocceius N erva és Sem pro- n iu s P ro cu lu s kezdem ényére, te h á t jogi reform kép azt v itatá, hogy az olykép a la k u lt új dolog (nova species), h a az átváltozás em beri m u n k álk o d ásn ak a m ivé, azé, a ki azt m aga szám ára felm unkálta, illetőleg azé, a kinek szám ára a felm unkáló m ű ködött.
K orunk szellem e és éle tirá n y la ta a m i jo g n ézetü n k et oly
an n y ira az u tóbbi vélem ény felé tereli, hogy csakis ezt ta r t
juk in d o k o llia tó n a k ; nem fölösleges te h á t, az ellenvélem ényt az o ktalanság látszatátó l óvni, — következőkéin. Im m á r m o n dám , hogy dolog felm u n k álásán ak eredm ényét, vagyis a g y á rt
m ányt, a «schola S a b in ia n o ru m » is am a n n a k elenyésztetésével a lak ú it új dolognak tek in té, és az ezt tárgyazó tu lajd o n jo g o t új tu lajdonjognak, nem pedig az an y ag ára azelőtt vonatkozott
A S P E C IF IC A T IO . 9 tu lajd o n jo g fo ly ta tá s á n a k ; h an em m időn a n n a k a kérdésnek m egfejtesére k e rü lt a sor, hogy ki van a fenforgó tén y á llá sn á l fogva az új dolog új tu la jd o n jo g á ra hivatva, M assurius S ab in u s es Caius Cassius követőikkel egyetem ben azt tá rtá k következe
tesnek és term észetesnek, hogy az új dolog új jo gon ugvanazé legyen, a kié volt a n n a k előzm énye, a fe lm u n k á lt dolog. H iszen — m o n d h a tá k indokolólag -— em ennek any ag a a m ab b an fenm a- r a d t: te h á t az új dolgot állaga (subsfcantia) en n ek volt tu la jd o nosa felé vonzza. A «schola P ro cu lian o ru m » vélem énye lehet, sőt íté le tü n k szerin t csakugyan találó b b , h e ly e s li; h a n e m a m i
dőn m a ilykép ítélü n k , a «scliola S ab in ian o ru m » elv etett e lle n vélem ényét o k talan n ak nem m o n d h a tju k : elven alap u l az, az ú. n. államiság elvén (princípium su b stan tialitatis). A n e k ü n k tetszöbb vélem ény in d o k á t és elvét, m ivel m ég je len leg is vitás, értekezésem m ásodik szakaszában hozom szóba.
A casuisticából, m elylyel a ró m ai jogászok a «nov am sp é
ciéin facere» tén y á lla d é k át m egvilágosíták, következő a la k u la tok azok, m elyekről biztos tu d o m á su n k van. S zerin tö k speciíi- catio : h a valaki szőlőfürtökből b o rt, olajbogyokból olajat, borból és m ézből m é h sert (m ulsum ), gyógyszerekből kenőcsöt, g y ap jú ból vagy m ás efféléből ru h á t, szerszám fából h a jó t vagy szekrényt vagy p ad o t, m árványból szobrot, fém ekből ed én y t vagy ékszert vagy szobrot készített. E zen példákhoz já ru l a festm ény, neveze
tesen, h a a képíró m á sn a k anyagára, pl. lem ezére képet festett.
Nem hozom fel itt azon tén yálladékokat, m elyek irá n t a róm ai és illetőleg a je le n k o ri jogászok vélem ényei szétágaznak, am a- zokéi a te k in tetb en , hogy forog-e fenn specificatio, em ezekéi a rra nézve is, hogy m in t vélekedtek a ró m ai jogászok, m in t pl.
az idegen anyagra írásról, a borból k észü lt eczetről.
M iután a két iskola ellenvélem ényei m ajd n em századon á t m érkeztek volt, h arm ad ik , és pedig középvélem ény tám a d t, m elyről im m ár a «scliola S a b in ia n o ru m » egyik jelese, G aius (1. 7. §. 7. D. de acquirendo remim dom in io 41. 1.) «m édia sen- te n tia recte e x istim a n tiu m » d icsérettel em lékezik.
Míg t. i. a «schola P ro cu lian o ru m # m o n d o tt vélem ényéhez m indvégig ragaszkodók, addig az elleniskolának m ásodik keresz
tény-századbeli szóvivői hagyom ányos ellenvélem ényükről rész
ben letevének és a részben a P ro cu lu sró l elnevezett iskola véle-
10 D; H O FFM A N N P Á L .
m enyéhez csatlakozának. És az ekkép alak ú it középvélem ény a m in d k ét iskolának csak h am ar bekövetkezett m egszűnte u tá n m ég vagy századig virágzott ró m ai jo g tu d o m án y b an , főleg Ju liu s P aulus tá m o g atásán ál lógva, u ralkodóvá lön.
E zen középvélem ény, m ely Ju s tin ia n u s codificatiójában is, sőt ennek á lta la a későbbi közép- és az ú jk o rb an E urópaszerte érvényre ju to tt, abból áll, hogy az idegen dolog felm unkálása á lta l le tt új dolog az esetben, h a előbbi álla d é k á ra vissza nem hozható, a jó hiszem ű fe lm u n k á ló é ; ellenben, h a visszahozható («si species ad m a te ria m rev ertí p o s s it») vagy pedig a felm un- kálót rosszhiszem űség terh eli, úgy az új dolog ugyanazé, a kié anyaga volt.
E zen h a tá ro z a t nyilván következő két m egfontolás eredm é
nye : hogy rosszhiszem ű felm unkáló az új dolog tu lajd o n ára m éltatlan , és hogy előbbi állad ék ára visszahozható gyártm ányon nem a készítési m u n k a , h an em az any ag túlnyom ó jelentőségű.
De a visszahozhatóság csak elvont lehetőségkép v an értve, a z a z : visszahozh tóság esetében az új dolog úgy, a m in t van, az anyag volt tu lajdonosáé, pl. az ezüstöm ből m ás valaki által k észített serleg m aga enyém .
n .
Hogy n specificatio törvényhozási lag m o n d o ttk ép en re n d e zett jogintézm énye a későbbi középkoron által bírálókig b eható és szabadon fejlesztő tu d o m án y o s tárg y alásb an nem részesült, e té n y t okával együtt im m á r bevezető soraim b an m egem lítem , úgy azt is, hogy k o ru n k jo g tu d o m á n y a ókori előzm ényének am a nagyérdekü h ag y o m án y át h a th a tó sa n felkarolá és m éltókig fej- leszté.
A zonban — m i tagadás b en n e ■— első lá tá s ra az, a m it ko
ru n k jo g iro d alm a e tárg y b an m u ta t, in k áb b visszataszító, m in t
sem vonzó és biztató összkép : m in th a á lta la a specificatio ta n a nem csak hogy b izto sab b á nem lett, h a n e m ellenkezőleg in g a tag ab b á le tt volna.
De csak látszólag.
Ugyanis, a m i fölületes szem léletre visszatetszik, ez az, hogy az ú jk o ri jo g tu d o m án y a specificatiót illetőleg szám os uj kérdést v etett föl, m elyek a m élta ta n d ó tény- és ügyállást jó v al b o n y o lu lta b b á teszik, m in tsem a ró m ai jogászok m üveinek m a ra d v á nyaiban m u ta tk o z ik ; ám de azon kérdések kétségkívül je le n té keny ta rtalm ú ak , te h á t a kellő végm egállapítás érdekében m eg- fejtendők.
E kérdések jo b b á ra a róm ai jogászok nagyon tö k életlen ü l reán k ju to tt vélem én y ein ek és érveinek tisztázására, te h á t lá t szólag csakis a róm ai jo g n ak m egértésére irá n y o z v á k ; csakhogy a tapasztalat, v a lam in t tö m érd ek egyéb esetekben, úgy ebben is azt m u ta tta , hogy a róm ai jogászok ta n a in a k helyes felfogása által nem csak a róm ai jogról (de lege lata), h a n e m sa ját jo g á lla p otunk követelm ényeiről (de lege ferenda) is jo b b a n értesülünk.
É s ez, m i a specificatiót illeti, a n n á l in k áb b így van, m in t
hogy n ap jain k jo g tu d o m án y a azon kérdésre nézve, m ely a róm ai jogászok vélem ényeit m egosztotta, nem a XVII. és XV III. szá
12 IV H O FFM A N N P Á L ,
zadban felm erült új nézetek egyikét, h a n e m a «sehola Proculia- nonim i) ta n á t vallja.
M inthogy pedig a speciticatiót ezú tta l nem tisztán a befeje
zett róm ai jognak, h a n e m a m ai jo g tu d o m án y n ak és törvény
hozásnak szem pontjából taglalom , te h á t az am az irá n t ú jabban fölvetett kérdések közül csak azo k at hozom itt szóba, m elyek a két utóbbitól v árt m egállapodáshoz tarto zó k at tárgyazzák.
E zen kérdések következők :
1. Miféle elvi alap o n Ítélendő oda a felm u n k álás á lta l le tt iij dolog tulajdonjoga, azaz kinek és m ié rt?
2. Az, hogy az ily új dolog előbbi állad ék ára visszahozható, indokolja-e, hogy a m a n n a k tu la jd o n á ra em ennek volt tu la jd o nosa hivassék m eg ?
3. Idegen dolog rosszhiszem ű feln m n k álása akadályozza-e.
hogy a felm unkálás á lta l le tt új dolog a felm unkálóé legyen?
1-. Specificatio-e sa ját dolognak felm u n k álása is?
5. V an-e ú. n. v életlen specificatio ? (i. Leliet-e a n n a k tárg y a in g a tla n dolog is?
7. Mi igénye van a felm u n k álás á lta l dolgát vesztő tu la jd o no sn ak a felm unkáló ellen ?
8. Mi d ö n ti el azt, hogy csakugyan forog-e fenn speci- ficatio ?
L átnivaló, hogy e kérdések m in d a specificatio lényegére v o natkoznak, te h á t kielégítő m egfejtést igényelnek, és hogy m indaddig, a m íg v alam en n y i oly kép m egfejtve nincs, a specifi
catio ta n a többé-kevésbbé tökéletlen m arad.
F ejteg etem azokat.
1—3.
M inthogy a je le n k o ri jo g tu d o m án y , a m ennyiben nem a Jus- tin ian u s-féle róm ai jog alap ján , h a n e m a hozandó törvény irá n t m egengedett szabadsággal nyilatkozik, a nschola P roculiano- rum » ta n té te lé t vallja, ennélfogva az első kérdés, t. i. hogy mi elvi alapon ítélendő oda a felm u n k álás á lta l le tt új dolog tu la j
dona, voltakép csak azon m eg d ö n th etlen ü l igaznak ta rto tt ta n tétel elvi in d o k ára szorítkozik. E rre nézve pedig azon m eglepő tén y n y el találk o zu n k , hogy m íg m aga a k érd ést m egfejtő h a tá rozat irá n t a jo g tu d o m án y im m ár jó idő óta kétséget n em táplál,
A S P E C IF IC A T ÍO . 13 ad d ig a n n a k in d o k a m ajd n em n ap jain k ig vitás m a ra d t. Kevésbbé m eglepő, hogy k o ru n k jogtudósai, a m időn m o n d o tt egyértelm ű it ele tok in d o k át keresők, jo b b á ra a felett tépelődtek, hogy u g y a n
m ié rt is ítélte od a a felm unkálás á lta l le tt új dolog tu la jd o n á t a felm unkálónak ■— a «schola P roculianorum » ? K evésbbé m eg lepő ez azért, m ivel h ih ető , hogy a m esterek, kiktől a n e k ü n k tetsző ta n té te l szárm azik, n e k ü n k tetszh ető indokkal is re n d e l
kezőnek. Csak az a baj, hogy a róm ai jogászok találó ítéleteik in d o k ait m ajd n em szintoly röviden szokták kifejezni, m in t íté le teiket, és hogy érvelésök a jogászi felad at és m é lta tá s keretén belül m arad . E llen b en k o ru n k jo g tu d o m á n y a rövid és egyszerűen jogi m egfontolással és fejtegetéssel be nem éri, h an em a bölcsé
szet á lta l belé o lto tt ösztönnél fogva ugyancsak te rje n g és m é lyít, m ég a rra nézve is, hogy mi volt a befejezett róm ai jo g v a la m ely részletének vagy a róm ai jogászok egyik-m ásik vélem ényé
nek szellem i ru g ó ja? Nem is csoda te h á t, hogy n o h a a «scliola P roculianorum » specificatióbeli 11a táro zm án y áli oz im m á r b á tra n já ru lt volt, m égis en n ek elvi in d o k á t m ég soká k u ta tá , vagyis az ú. 11. foglalási elv és az ú. n. készítési vagy m u n k aelv között tétováza. Amaz szerin t idegen d o lognak felm u n k áló ja azért szerzi m eg a felm u n k álása által le tt dolgot, m ivel ez újdon-új és m ég u ra tla n (rés nullius), te h á t azé lesz. ki első elfoglalja (cedit prim o occupanti), ezt pedig a felm unkáló cselekszi. Az ú. n. készítési vagy m u n k aelv ta rta lm á t kettős nevezete világo
san m u ta tja . H ogy e két, egym ástól nagyon különböző elv közül m elyik az, a m elyre a «schola P roculianorum » a m aga, k o ru n k ban u ralkodóvá le tt vélem ényét alap ítá, ez irá n t k ú tfo rrásain k - ban teljesen hiteles, csakhogy kevés szóból álló a d a t foglaltatik : ugyancsak a G aiustól szárm azó 1. 7. §. 7.1). de acquirendo reru m dom inio 41. 7. «Q uum quis ex aliena m a té ria speciem aliquam suo nom ine fecerit, N erva e t P ro cu lu s p u ta n t, h u n c d o m in u m esse, qui fecerit, quia, <[uod fa ctu m est, antea m d lin s fv,crat.» Ez indokolás csakugyan a foglalási elv m ellett látszik szólni, a m en y nyiben ezt m o n d ja : a felm u n k álás á lta l le tt dolog, m in t új dón új s te h á t még senkinek tu la jd o n á b a n sem volt a dolog, a készí
tőé — m in t első foglalóé, teszik hozzá a foglalási elvet tartó ú jk o riak ; ám de azon indokolás a «q ui fecerit» és «quod factum est» szavakkal a készítést is erősen h an g o ztatja, ellenben fogla
14 fű HOFFM ANN l'Á L .
lásról egyenesen n e m tesz em lítést, és m ivel nem m in d en újon keletkezett dolog tárgya a foglalásnak (pl. nem , a folyóvízben tá m a d t sziget, nem , a term ő fö ld tő l elválasztott gyümölcsök), teliá t az idézett tételből nem is következik, legalább nem szük
ségképen, hogy a «scliola P ro c u lia n o ru m » a fölm unkáiénak tulajdonszerzését foglalás általin ak tek in té. E hhez járul, hogy egy m ásik, igaz, hogy ta lá n nem a N erva és Proculus in d o k át visszatükröző és csalás sa ját és idegen dolgok egyesítő felm un- kálásáról szóló t é t e l : §. 25. -J. de reru m divisione 2. 1. a felm u n káló tulajdonszerzését egyenest azzal indokolja, hogy ő az új dologhoz «operám suam d e d it<>. E kkép úgy a foglalási elvet, m in t a készítésit tartó k tám aszk o d h attak ókori rem ekségre. De h á t az újkori jogtudom ány n em csak tám aszkodni, h an em a szó teljes értelm ében tá m a sz ta n i is hivatva van, és n ap jain k b an ■— m i a kérdéses elvi in d o k o t illeti — im m ár csakugyan szilárd és önálló elh atáro zásh o z ju to tt is, m ely abból áll, hogy — a m e n n y i
ben valam ely törvényhozás fejlem ényéhez kötve nincs — ug y an azon egyértelm űséggel, m elylyel a «schola P ro c u lia n o ru m » t a nához járult, ala p ítja ez e lh atáro zását az ú. n. készítési vagy m unkaelvre, sőt enn ek ta rta lm á t m egigazítólag értelm ezi is.
É rtelm ezi pedig úgy, hogy nem a v alam ely (idegen) dologra fo rd íto tt fáradság egym agában indokolja felm unkálójának tu la j
donszerzését, h an em az ezzel kapcsolatos kettős tény, t. i. hogy m un k ája, gazdasági és jogi felfogás szerint, új dolgot hozott létre és hogy ezen létesítés a felm u n k ált dolognak — ism ét gazdasági és jogi felfogás szerint — elenyészésével járt. R agaszkodik te h á t a m ai jo g tu d o m án y úgy, m in t a róm ai, ahhoz a specificatiói követelm ényhez, hogy a felm u n k ált dolog fe lm u n k áltatása által oly válto zást szenvedett legyen, m elynél fogva az, a m ivé az által lett, azzal, a m i a n n a k előtte volt, nem azonos, m inélfogva pl.
gab o n án ak kicséplése, b aro m n ak hizlalása, táp lálék u l h a sz n á l
ható á llatn ak m egölése, fának h a m u v á égetese, kelm ének m ás színre festése nem specificatiók. És v ala m in t a róm ai, úgy a jelenkori jo g tu d o m án y sem szorítja a specificatiói felm unkálást a m űvészi és egyáltalában a m agasb szellem i képességtől kitelő alkotásokra, elan n y ira nem , hogy a legközönségesb m echanikai m unka, pl. a d arab bőrből sa ru k a t készítő vargáé és am azok közt — m i a specificatiót és ennek jo g h a tá sá t illeti — k ü lö n b
A S P K C IF IC A T Ín . 1
r,
séget nem tesz. Ezen egyenlősítésre azon b an m egjegyzendőnek vélem , liogy a m űvészi és m agasb értelm i képességek alkotási fölénye arra nézve, a m i itt kérd ésb en forog, n em is szo ru l kivé
teles jogi m inősítésre, m ivel t. i. azok m i vei a kérdéses jo g h a tá s
hoz m egkívánt létesítési kellék m é rv é t oly a n n y ira m eghaladják, m iszerint am a m agasb képességek m ég ugyanolyan eszközökkel és czélzatokkal is, a m inőkkel alacsonyabb képesség új dolog
nak n ev ezhetőt nem létesít, ilyenül elism eren d ő t h o z h a tn a k létre. íg y pl. a színezés, a m egfestés és a hím zés, m elyeknek eredm ényei tö bbnyire díszítő növedékképen azo n o sság u k at m eg
tartó dolgokhoz já ru ln a k , esetleg tá rg y u k a t azonosságából ki
forgató h a tá s tökélyére vihetik.
U gyanazon indok, m elyből a m ai jo g tu d o m án y a felm u n kálás á lta l le tt lij dolog tu la jd o n á t illetőleg a #sehola P roculia- n o ru m» vélem ényéhez já ru l, az általam 2. és 3. szám a la tt fel
ho zo tt kérdésre nézve is d ö ntő, azaz : sem a felm u n k álás á lta l le tt új dolognak előbbi álla d é k á ra visszahozhatósága, sem a fel- m u n k áló n ak rosszhiszem űsége nem ok arra , hogy az új dolog nem az utóbbié, h a n e m a felm u n k ált anyag v o lt tu lajd o n o sáé legyen.
4.
Negyediknek felhozott k érd ésü n k a sa já t dolgon véghez
vihető specificatiót tárgyazza. Míg t. i. a specificatio m ég nem régiben jo b b á ra csak idegen dolgokra vonatkozólag lö n m éltatv a, addig a je le n k o ri jo g tu d o m á n y a n n a k a sa já t dolog felm unkálásá- ban m utatkozó a la k u la tá ra is kellőképen u ta l. Igen helyesen.
M ert a m en n y ire bizonyos, hogy oly készítő m u n k a, m ely által idegen dolog a készítőé leszen, sa ját dologra is fo rdítható, anv- nyira bizonyos az is, hogy a saját dolog felm u n k álásáb ó l le tt dolog szintén új dolog és m in t ilyen, sz in tén új tu la jd o n b a ju t, n o h a ez u tóbbi u g y anazon szem élyt illeti, ki a fe lm u n k á lt anyag tu lajd o n o sa volt. S őt a gazdasági és jogi életben előforduló spe- ciücatiók, arán y lag kevés kivétellel, a felm unkálók sa ját dolgait tárgyazzák, és sajnos len n e, h a nem így- volna. Az sem áll, bogi,:
a sa já t dolgát felm u n k áló ra nézve m indegy, ak á r addigi tu la j
donjogának folytatásakép, a k á r új tu lajdonjogon övé a felm un- kálása által le tt dolog; sőt ellenkezőleg a specificatio jo g h a tá sa
16 D; HOFFM A N N P Á L .
ö re á nézve is becses vívm ány, m ég pedig k é t irán y b an , t. i. a rész
ben, hogy új tu lajd o n jo g át könnyebben, vagyis az eredeti szerzés
m ódnak elism ert gyártó m űködésével egym agával b izonyíthatja, és m ásrészt m ivel a felm u n k ált dolgán n e ta lá n létezett terh ek (szolgalm ak, zálogjogok) az abból készült dolgon nem folytatód
nak. így p. o. a saját gabonájából lisztet készítő avagy készíttető a lisztre vonatkozó tu la jd o n jo g á t az á lta la avagy m ás á lta l az ő szám ára véghezvitt őrlés bebizonyításával m u ta th a tja ki és nem kénytelen, az am a g a b o n á ra vonatkozott, ta lá n csak nagy fá ra d sággal és időveszteséggel bebizonyítható tu lajd o n jo g ra tám asz
kodni, aztán m eg a liszt a g a b n á t n e ta lá n te rh e lt zálogjogtól is m en t. Mivel pedig a tu la jd o n t szerző felm u n k álást nem csak m ag u n k v ih etjü k véghez, h a n e m m ásvalaki által is szám u n k ra v ég h e z v ite th etjü k : erre való te k in te tte l röviden azt szoktuk m o n d an i, hogy csak a «suo nom ine» tö rtén ő felm u n k álás szerez a felm unkálónak m u n k á ja eredm ényén tu la jd o n t.
5.
Ö tödik kérd ésü n k csak egy leg ú jab b an m eg p en d ített eszm ére, az ú. 11. véletlen specificatióra vonatkozik. É rte tik ez a latt, vala
m ely dologgal nem felm unkálás, azaz szándékos em beri tev é
kenység, h an em m ás valam ely esem ény következtében tö rté n t lényeges változás, p. o. több szem élynek k ü lö n-külön tu la jd o n á ban volt k ü lö n n em ű híg dolgoknak, tegyük hogy b ornak és p á linkának tévedésből összeclegyítése, m i azok tu la jd o n o sa it illető közös tu la jd o n ra vezet. Ámde azon eszm e csak an n y ib an b ír n ém i alappal, a m ennyiben igaz, hogy véletlen esem ény is vezet
h et új dologegyed a la k u lá s á ra ; ellenben az az állítm ány, hogy afféle esetekben «v életlen specificatiói) forog fenn, ellenm ondást ta rtalm az (ú. n. contradictio in adiecto), a m iért is ú jab b an n a gyobb nyom atékkai m o n d atik , hogy specificatióhoz új dolog létreh o zására szándékolólag irán y zo tt és a szándék sikeréhez lényegesen járu ló em beri m űködés szükséges. T ehát p. o. ha kő
szénből coaks készült, lehet, hogy specificatio forog fenn, lehet, hogy nem forog fen n : fennforog, ha a kőszén felhasználásánál coaks előállítása főeredm énykép s z á n d é k o lta to k ; ellenkező esetben a coaks m ásféle m űveletnek m ellékterm eléke, m ikép a
A S P E C IF IC A T IO . 17 a tüzelésre felh aszn ált fából m a ra d t és esetleg érték esíth ető ham u.
6.
H ato d ik k é rd é s ü n k : vájjon in g a tla n dolog is leh et-e spe- cificatio tárg y a, szintén csak leg ú jab b an k e rü lt fontolóra, hanem m ég erősen vitás. Nem m in th a az igenlőleg érvelők azt ta rta n á k , hogy m ás telkének — szerintük specificatiónak tek in te n d ő — lényeges átalak ítása, pl. m á sn ak földjére építés avagy m ás siva
tag telkének befásítása á lta l az addigi fö ld tu lajd o n o s tu la jd o n jo g át veszíti és az olykép á ta la k íto tt telek az átalak ító év á v ál
nék : odáig a specificatiót k o ru n k b eli jo g tu d ó s m ég nem te r jesztő ; de nem ta rto m leh etetlen n ek , hogy fennforgó tá rsa d a lm i
viszonyaink következetes tovább fejlődtével a jogi c o n stru álás valam ik o r — akarva, nem akarva — olyasm ire is rá a d ja m agát.
H anem egyelőre a kérdéses vita m ég nagyon á rta tla n , azaz, m in t a vitatkozók anyanyelvén m o n d an i szokták, a császár szakála k ö rü l forog. A m i felett t. i. ezen érdekes v ita foly, kö- rülbelől csak abból áll, vájjon szenvedhet-e in g atlan dolog is, nevezetesen em beri m u n k álk o d ás következtében, n em csak m in ő ségi, h a n e m an n y ira lényeges változást, hogy ennélfogva azt a forgalm i életben m ás dolognak tek in tik , m in tsem a m i dolog an n ak elő tte v o lt? E g y éb irán t pedig az olykép v álto zo tt in g a tla n n ak tu lajd o n o sa egyelőre m ég n y u g to n alh atik , m inthogy tu la j
d o n á t sem in n en , sem tú ln a n el n em v itatják , m égcsak azzal az állítással sem , hogy a földén é p ü lt ház avagy a telkén n ő tt erdő m ia tt addigi tu lajd o n jo g a hely ett új tu lajd o n jo g a tám ad . De h á t azon k érd ést n a g y tu á o m á n y ú szakférfiak szellem esen v ita tjá k : csatlakozom te h á t a vitatok ez idő szerin ti többségé
nek tagadó vélem ényéhez. Nem m in th a nem látn á m , hogy a forgalm i élet felfogása csakugyan nyom atékos kü lö n b ség et tesz pl. an n ak elő tte zöldség term elésére h a sz n á lt, jelen leg pedig házhelyül szolgáló-, avagy an n a k e lő tte a v a rt term ő , m ost m eg b efásított telek k ö z t: csakhogy láto k ezen té n y m ellett egy m ég nyom ósb k ö rü lm én y t is, m ely abból áll, hogy a telkek, m in t a földterületnek csakis h a tá rv o n ással elk ü lö n íte tt és elk ü lö n íth ető d arab jai — ellen tétb en a forgékony és felette változékony ingók
kal —• m agának a fö ld terü letn ek szilárdságában és m aradandó-
M . T U D . A K A D . É R T E K . A T Á R S . T U D . K Ö R . X . K . 1 0 . S Z .
18 D' H O FFM A N N P Á L .
ságában o lyannyira részesülnek, m iszerin t ezen a la p tu la jd o n sá guk m ellett az em beri m u n k álk o d ással ra jto k lé tesített m in d e n n em ű , m ég a gazdaságilag legfontosabb változásoknak is, csak állapoti és nem azonossági áta la k u lá s jelentősége tu lajd o n íth ató . In n e n van, hogy úgy a nép ek jogai, m in t a jo g tu d o m án y — idáig legalább — m in d azt, a m it valam ely telken a k á r te rm e - szeti erő, a k á r em beri m u n k a szoros összekapcsolással létesít, a telek növedékekép, ezzel azonosítják, és ehhez képest a telken létező tu lajd o n jo g o t és zálogjogokat a n n a k m in d en n em ű növe- dékére kiterjesztik. T artliató-e te h á t ezzel szem ben azon á llít
m ány, hogy a telekhez já ru ló egyném ely alak u lato k (növedékek az illető telk et azonosságából k ifo rg a tjá k ? A dolgok azonossági fogalm át kétségkívül em beri felfogásunk idom ítja, és az ingó dolgok term észete m egengedi, sőt m agával hozza, hogy azok egyném ely á ta la k u lá sa it, anyagaik m arad an d ó ság a daczára, azo
nossági v áltozásnak te k in tsü k ; de az in g atlan o k term észete iiy- féle felfogásbeli ö nkénynek — nézetem szerin t — ellenszegül.
All ez m indazon esetekről is, a m elyekben a forgalm i élet felfo
gása valam ely in g atlan o n tö rté n t v áltozásra a lehető legnagyobb súlyt fekteti, az ellen n ézet e m ia tt specificaciót lát, de az u tó b b in ak ingókra gyakorolt jo g h a tá sa i h e ly e tt m ásféle, á lta lu n k is elism ert jogi következm ényeket hoz le : m inek te h á t a tu la jd o n szerző specificatio sajátszerü és tiszta fogalm át oly alak u lato k eszm éjével vegyíteni, m elyekből a m a n n a k jo g h a tá sa nem szár
m azik? A tu d o m á n y h iv a tá s a : az eszm éket kitelhetőképen tisz
tázni, nem pedig fölösleges egybefoglalással bonyolítani.
7.
H etedik kérd ésü n k vagyis az irán t, hogy m i igénye van annak, a ki a/, ü dolgán m ás valaki á lta l véghez vitt specificatio m iatt tu lajd o n átó l elesett, a felm unkáló ellen ? jelen leg egyértelm üleg a «schola P ro c u lia n o ru m » a rra vonatkozó ta n tétele van elfo
gadva, m ely szerint igényelheti am az em ettől — nem a felm u n k á lt dolgának forgalm i p én zérték ét, h a n e m csak a n n a k pénzben visszatérítését, a m ivel a felm unkáló az idegen dolog felhasz
n á lása á lta l értékileg g y a rap o d o tt (locupletior factus est), m i a felm unkált dolog értékénél jóval kevesebb lehet. Sőt az is lehet,
A S P E C IF IC A T IO . 19 hogy ezen igénynek a la p ja teljesen hiányzik, te h á t a tu la jd o n á t vesztett lel a felm unkálótói sem m it sem igényelhet, m in t pl. ha az utóbbi az á lta la fe lm u n k ált idegen dolgot — n em ugyan e n nek tu lajd o n o sátó l, h a n e m h a rm a d ik szem élytől, m elyet ö a dolog tu la jd o n o sá n a k vélt, te h á t jóhiszem ben, érték ét m egütő áro n v á sárlá és ennélfogva a dolog volt valódi tu la jd o n o sá n a k kárából h a sz n o t nem h ú zo tt. A zonban fo rd u lh atn ak elő idegen dolog specificatiója m ellett oly különleges körülm ények, m elyek a la p já n az a m ia tt tu lajd o n átó l elesett szem ély a felm unkálótói felm u n k ált dolgának forgalm i p é n z érték ét (q u an ti ea rés est), sőt — m i e n n él is több le h e t — szenvedett k á rá n a k teljes m eg
té rítését úestim atio eius, quod interest) igényelheti, m in t pl. ha a felm unkáló a felm u n k ált dolgot, enn ek tu lajd o n o sátó l h a sz o n kölcsön- avagy letétkép kapta, avagy épen lopta volt, s te h á t a h aszonkölcsönzőt avagy letétem ényest, illetőleg a to lv ajt terhelő elégtételre szorítható.
8
.
Nyolczadik, utolsó k érd ésü n k a specificatio legfontosabb részét, m o n d h a tn i: ala p já t és enn ek tan - és jo g tételb en kifeje
zését tárgyazza ; n em a n n a k jo g h a tá sá t, m elyre első szám ú k é r
désünk vonatkozott, h a n e m e jo g h a tá s tén y i okának, t. i. a fel
m u n k á lt dolgok azonossági v álto zásán ak ismérvét. Nagy m este
reink, a róm ai jogászok, erről tu d tu n k ra egyebet nem m on d o ttak , m in t a m i a többször idéztem n éh án y szóban («novam speciem facere») foglaltatik. De h á t az ő, túlnyom ókig g yakorlatias szel- lem ök és h iv atásu k afféle kérdésekre nem is szokott k iter
jeszkedni. ■— S zerintök am a rövid m o n d a t a specificatio tényi ala p já t elv o n tan eléggé ism erteti, m ag y arázatu l pedig nagyszerű joggyakorlatukban k ifejtett b á m u la to s casuisticájok szolgált.
E llenben az újkori jo g tu d o m án y — im m á r m o n d ám — a jog
viszonyok és jogtételek m élyebb, bölcsészetszerű felfogására, jellem zésére és in d o k o lására törekszik, és ezen törekvése nem ritk á n sikert is a ra to tt, azaz haszn o sn ak bizonyult. Nem m eglepő teh át, hogy a jelen k o ri jogtudósok a rra nézve is, vájjon forog-e fenn specificatio avagy sem, közelebb já ró m eg h atáro zást k eres
tek. E zen k u tató észlelés és elm élkedés többé-kevésbbé elfogad
ható eredm ényeit értekezésem első és jelen szakaszában jo b b á ra 2*
2 0 TV H O FFM A N N P Á L .
m á r ism e rte tő m : azokból az itt fölvetett k érdésre kettő v o n a t
kozik. M ondatik ugyanis, liogy (ingó) dologgal tö rtén ő specifica- tiónak is m é rv e : a dolog fo g a lm á n a k változása, és hogy ezt re n d szerin t a nfjdvszolcás, az illető dolog nevezi írnek változtatásával fejezi ki. Á m de ezen érd e k e sé s m egnyerő felvilágosítást órtékte- lenítő m egjegyzés k ís é r i: bogy úgy a fogalom alakúlás, m in t a nyelvszokás a jogi felfogástól ném elykor eltér. P éld áu l igaz, bogy azt a specifieatiót, m ely m árv án y n ak szoborrá felnm nkálá- sából áll, úgy a fogalom nak, m in t a nevezetnek változása híven jelzi, h an em m eg igaz pl. az is, hogy b o rjú n ak teh én n é felneve
lését szintén fogalom - ős nevezetváltozás kiséri, az á lla t azonos
ságát fen tartó jogi m in ő sítés ellenére. A m o n d o tt felvilágosítás te h á t — V erbőczynk m ásv alam ire vonatkozó szavaival elve — nalíquando valet, aliq u an d o n o n valet». E z okért a jelen k o ri jo g tu d o m án y specificatióbeli sarkelvül azt h ird eti, hogy az itt fölvetett kérdés n em is jogi ős jo g tan i, h an em forgalm i kérdés, m i azt jelen ti, hogy a dolog azonosságán fordító a lak u lat fenn avagy fenn nem forgásáról h a tá ro z a forgalm i élet naiv felfo
gása, m elyhez képest a bírák, kiknek erről saját avagy szakértők
től szerzendő tu d o m á su k kell hogy legyen, a peressé v á lt afféle tén y állad ék o k at m inősítsék, a z tá n pedig, h a t. i. e m inősítés specifieatiót á lla p ít m eg, ebből az első k érd ésü n k m egfejtéséül közölt jo g h a tá st itéletk ép en hozzák le. Ez az uralkodó tan az, a m ire nézve értekezésem h arm ad ik szakaszára h ag y o tt érd em leges, ellenző észrevételeim v annak.
M ielőtt azonban ezeket előrerjeszteném , illő, hogy — leg
alább futólag — u taljak azokra is, m ik a specificatio általi t u lajdonszerzésről a k o ru n k b an készült nevezetesebb m agánjogi törvénykönyvekben és a h azai m agánjogot tárgyaló iro d alm u n k ban foglaltatnak.
Az 17í)4-ben k ih ird e te tt «A llgem eines L a n d re c lit fú r die p reussiselien S ta a te n» (I. rész, í). czím, 304. §.) az idegen d o l
gokból készült gyártm ányok tu la jd o n á ró l a «schola P roculiano- ru m i ta n a szerint h atáro z, h an em csak jóhiszem ű felm unkálás esetére és tö b b ren d b eli n e m in d o k o lt különböztetéssel. E llenben
a csak kevéssel ujabb keletű franczia «Code civil" 570. ar- ticu lu sáb an , m ely az 1865-ki olasz «Codice civile»-ben 470- a rtic u lu s g y an án t szerepel, a «schola Sabinianorum » elvét
A S P E C IF IC A T IO . 21 követi, h an em a következő a rtic u lu sh a n , ném ely régibb írók (C onnanus, H o to m an u s) u tá n in d u lv á n , a rra az esetre, h a a fel
m u n k álás értéke a felm u n k ált dologét jó v al fö lü lm ú lja («surpassát de beaucoup»), a «schola P rocu lian o ru m » elvét alkalm azza.
Az 1811-ki au sztriai p o lg ári törvénykönyv (415. §.) idegen dolog felm u n k álása irá n t szin tén kétféleképen intézkedik, t. i.
a szerint, a m in t a felm u n k álás á lta l le tt (új) dolog előbbi álla- d ékára vissza- avagy vissza n em h ozható : visszaliozhatóság ese
tére az addigi tu la jd o n t fe n ta rtja , ellenkező esetre H ugó Gro- tiu sn ak a jogbölcsészeti iro d a lo m b a n vagy ú. n. észjogban láb ra kapott, h an em m ai n ap ság m é ltá n e le jtett v élem ényét követve, a felm u n k ált anyag tu la jd o n o sá n a k és a felm u n k áló n ak közös tu la j
d o n t ád, csakhogy kétséges értelm ű és érté k ű m ódosítások m ellett.
M ind a h áro m törvénykönyvnek közös baja m ég az is, hogy a specificatiót az egészen m ás term észetű és h a tá ly ú egyesítés m in d k ét alak u latáv al, az ú. n. com m unio- és accessióval k a p csolatosan és összezavarólag fogják fel és m éltatják .
Zürich k a n to n n a k 1854- és 1855-ben k ih ird e te tt je les m a gánjogi törvénykönyve (637— fi39. §§.) a «m éd ia s e n te n tia recte e x istim a n tiu m » J u s tin ia n u s i szerkezetét te tte m agáévá.
A szász királyságnak 1863. évi p o lg ári törvénykönyve (í24í>. §.) im m ár teljességgel a «schola P ro c u lia n o ru m » elvi á llá s
p o n tjára h ely e z k e d ett; h aso n lag
az egész m a i n é m e t birodalom szám ára készülő polgári törvényvkönvnek 18 88-ban közzétett első tervezete (893., 894. §§.), m ely azonban a dolog felszínére szorítkozó m eg m u n k áláso k irá n t igen fontos, értekezésem 4. szakaszában m é lta to tt új in tézk ed ést is tartalm az.
S a já t tö rv én y h o zásu n k a specificatióról eddigelé m ég nem intézkedett. L eendő m agánjogi tö rv én y k ö n y v ü n k tervezete a dologbeli jo g o t tartalm azó , 1882-ben közzétett részében arról következőkép (58. §.) h a tá ro z :
«Ha valaki egy vagy tö b b dolgot, legyenek azok m ind id e
genek vagy részben sajátjai, fel- vagy átdolgoz oly m ódon, hogy ez á lta l m aga szám ára új dolgot állít elő : akkor ő ezen új dolog tu la jd o n á t szerzi m eg ; azo n b an tarto zik az idegen dolog tu la j
donosának kártérítéssel, de ha jóhiszem üleg já r t el, csak a n n y i
ban, a m ennyiben gazdagodott.# E z e n tervezeti intézkedés a
22 Dr H O FFM A N N P Á L .
szász polgári törvénykönyv előbb em lített 246, §-ának fordítása ak a r len n i, oly szándék, m ely ovatos és ildom os v o lt: de baj, liogv n fordítás nem igen sikerült.
H azai m ag ánjogunk iro d alm a, m i a specificatiót illeti, tételes szabályzás h ián y áb an , ugyancsak szabadon tarkáz.
Még az érdem es F ra n k Ignácz is «A közigazság törvénye M ag y arh o n b an » czím ü 1845-ben m egjelent és idáig fölül nem m ú lt m üvében (I. rész, 137. §.) «A tenyészet és egygyesülés hasznáruli) felirat a la tt a n n a k előrebocsátásával, hogy «idegen törvények az efféle (specificatiói) esetekriil kiilöm féle-képpen intézkednek)), teljes kom olysággal és bátorsággal ezeket ír ta :
<in á lu n k , úgy véllyük — a következő szabások m e g á llh atn ak : 1. A ki h ib átlan , m aga jószága elválasztását vagy helyre állítását kivánhattya, m időn ez vagy am az nagy k á r nélkül lehetséges.
2. H a ez nem igen lehető, a becsesebb jószág m agához vonnya a kissebbet, de úgy, hogy a ki m aga vétke nélkül a m agáét veszti, k árp ó tlást nyerjen. 3. Egygyenlő lévén kétfelül az érték, a vegyes vagy egygyesült egész közössé válik. 4. H a az egyik fél vétkes, a h ib átlan félnél áll a választás, hogy vagy a jószágot vegye, vagy a kárpótlást.)) E s ezen, úgy a p u szta egyesítésre, m in t specificatióra érth ető «szabásoki> indo k o lásáu l derék jogá
szunk csak egyetlen törvényre, szokásra és döntvényre sem b írt hivatkozni.
Fogarasi Já n o s «M agyar közpolgári tö rv én y tu d o m án y ele
mei Kövy S án d o r utánu czím ü m űvének (5. kiadás, 181-5.) «A szaporodásokat n á lu n k m ajd szinte a term észeti jo g szerint kell tekinteni)) feliratú 176. §-ban tárgyunkról ekképen n y ilatk o zo tt:
"A szaporodás vagy já ru la tró l, h a az előbbi ú rn a k jo g át azon folyóra nézve, m ely m ed rét h irtelen v á lto ztatta meg, kiveszszük, egyebet alig h a táro ztak törvényeink, m in t a m it m agábul a józan észből t u d h a t n i ; hogy- t. i. a roszlelkü em berre sem m i te k in te t
tel nem kell le n n i (1542 : 4.), különben pedig a szaporodás akár term észeti, ak ár ipari, ak á r vegyes, a fővagyon u tá n m egyen, ha az a jólelkű em ber sérelm e n élk ü l eshetik, kinek m indazáltal, ha keresésben vagyon s h ib á tu l nem egészen m ent, a külső tö r vény nem igen kedvez : de h a h ib á tu l egészen m ent, az ő k á rá val nem szabad m ásn ak gazdagodni (Élőbeszéd 5), azért mivel á rta tla n tévedésben volt. De h a b irto k b an vagyon, b á r a m ásét
A S P E C IF IC A T IO . 23 vissza kell is adnia, m in d azáltal m in d en h a szn o t helyesen és törvényesen v ett he belőle, s azt visszaadni n em köteles.#
Kallós Lajos «A m ag y ar polgári jo g ala p e lv e i» (2. kiadás, 18(55.) czím ü m űvében — m in th a csak tö rv én y h o zásu n k a specifi- catióról ú jab b an in tézk ed ett volna — egészen m ás ta n t h ird etett.
A «m u n k a általi növekedés fogalm a és nem ei" feliratú hosszú, (221.) §-ban következő értelm ezés fo g laltatik : "M unka általi növekedésnek neveztetik a vagyonhoz em beri m u n k a és szo lg a
lom á lta l m ás vagyonnak hozzákapcsolása. Ez tö rté n h e tik a ) á t
alakítás, b ) befoglalás, c ) összeelegyítés, d ) összevegyítés, e ) ép í
tés, f ) ültetés, fi ) vetés, h ) írás, i ) festés á lta l. # Végül p ed ig — nem ugyan m in d ezen alak u lato k ir á n t — h a n e m a közben- kozben h ely telen ü l m in ő síte tt igazi specificatiókra vonatkozólag a «m édia se n te n tia recte ex istim an tiu m » -m al lepé m eg olvasóit.
W enzel G usztáv 18 7 2 — 1875-ben m egjelent nagyobb m ag y ar m agánjogi m üvében (254.) «a m esterséges és a vegyes növedé- ket# tárgyalván, a specificatióról csak ezeket m o n d ja : «A m e n y nyiben az u tó b b i kettő h ö z em beri m u n k a já ru l, a jó- vagy rossz
hiszem űség kérdése is fontolóra v e e n d ő .»
S u liay d a Já n o s 1 8 7 4 -k i m üvében (07. §.) a specificatio irá n t egész őszinteséggel F ra n k ra h iv atk o zo tt és ennek idéztem té teleit közié.
K n o rr Alajos «A m agyar magánjogi) czím ü 187?>-ban m eg
je le n t m üvének «Átdolgozás és á tv á lto z ta tá s » feliratú 8(.t. §-ában jo g alap ra hivatkozás nélkül a «sehola P ro c u lia n o ru m » ta n á t, m ég pedig a foglalás elvén hird eti, megjegyezve, hogy sa ját dolgok felm unkálása m ia tt «új dolog tu la jd o n á n a k szerzéséről szó sem leheti).
Végre hazai m ag ánjogunk legújabb rendszeres kézik ö n y v é
nek korán elh u n y t tehetséges szerzője, Zlinszky Im re (3. kiadás, 1S88. 221). és 230. 11.) a specificatiónak k ülön §-t sz e n telt ugyan, de bevallá, hogy : «N álunk e részben nem létezik sem m i törvény, vagy oly szokás, m ely a k á r a liasonszerüség ú tjá n is alk alm az
ható volna. E lőforduló esetben te h á t a biró b e lá tá sa h a tá ro z .»
H o z z á te v é : «Mi e részben a kérdés eld ö n tésén él a következő elvek szem elő tt ta rtá s á t a já n lh a tju k « — és erre a «sehola P ro cu lian o ru m i) tiszta ta n á t közié.
I I I .
A m it értekezésem ezen szakaszában előterjesztendő v a gyok, az a m ai jo g tu d o m án y n ak im m ár em lített azon tételére vonatkozik, hogy specificatiónak tek in ten d ő felm unkálás fenn- avagy fenn nem forgásáról nem elvont szabály, h an em a forgalm i élet esetenkénti felfogása h atáro z, és hogy ennélfogva úgy a jo g tudom ány, m in t a jogot alkotó közhatalom a rra nézve ism érvi kijelentéstől tartózkodjék.
É n ezen téte lt helyesnek nem tarto m , eltérő egyéni véle
m ényem et pedig következő m egfontolásra alapítom .
Mai n apság á lta lá n o sa n el van ism erve, hogy m in d en jo g tétel valam ely em beri életviszonynak társad alm ilag kiegyenlített érdekekhez és felfogásokhoz kepest a la k ú it szabálya, és hogy úgy a jo g tu d o m án y , m in t a jogalkotó h a ta lm a k h iv atása volta- kép csak abból áll, a fenforgó jogi életviszonyok alak u latain ak és az ezekhez k ö tö tt em beri érdekeknek az uralkodó társad alm i felfogáshoz képest m egfelelőket szabályokúi lehozni és érvényre em elni.
Következik ebből, hogy úgy a jo g tu d o m án y n ak valam ely tan -, m in t a törvén y h o zásn ak valam ely jogtétele csak annyiban helyes, a m ennyiben a n n a k az életviszonyi alk u latn ak , a m elyre vonatkozik, az ahhoz k ö tö tt társa d a lm i érdekekhez és felfogás
hoz képest csakugyan m egfelelőt fejez ki.
Nem k ü lönben el van ism erve m ai napság az is, hogy a jogi szabályozás a lá tartozó életviszonyok összeségének, vagyis a jogi életnek m in d en részleteit igazán kim erítő m értékben fel
fogni és illetőleg szabályozni sem a szaktudom ány, sem a tö rv én y hozás n em képes, s hogy te h á t m in d en k o r és m in d e n ü tt vannak oly jogéleti részletek, m elyek irá n t úgy a tudom ány, m in t az okszerű törvényhozás a tan - és jogtétellé m ég nem alakúit, m o n d h atn ám : nyers társad alm i felfogásra útai, kénytelen utalni.
Sőt voltak és vannak, m ég pedig jog dolgában kiváló nem zetek,
A S P E C IF IC A T IO . 2.') m elyeknek úgy törvényhozása, m in t jo g tu d o m á n y a a tá rsad alm i felfogás jogi ta rta lm á n a k ta n - és jo g tétellé a la k ítá sá n á l m a jd nem félénkségig m enő óvatossággal j á r t el, nem m in th a azon felfogás elhatározó v o ltáb an k ételk ed ett volna, h a n e m m ivel attól ta rto tt, hogy a z t eléggé híven n em fogná kifejezni.
Csakis a m ost m o n d o ttak értelm éb en ism erem el a m ai jo g tu d o m án y kérdéses ta n á n a k alaposságát, t. i. csak azt, hogy m in t m in d en tan- és jogtétel, úgy az is, m ely a specificatióúl m inősíthető felm unkálás fenn- avagy fenn nem forgásának is
m érvét tárgyazza, a tá rsa d a lm i életben, illetőleg ennek közvet
len ü l érd ek elt részében, a forgalm iban gyökerező felfogásra a la pítandó, — a m in t hogy a felm u n k álás által le tt új dolog tu la j
donáról határozó ta n - és jogtétel is azon alap u l. V a ló já b a n : e két h atáro zás csak ab b an különbözik egym ástól, hogy am az a jogi okot, em ez pedig a jogi okozatot tárgyazza, és hogy az oko
zatot vagyis a specificatiói tu lajd o n szerzést tárgyazó tá rsad alm i felfogás ta rta lm a megfelelő ta n - és jo g tételb en im m á r szabatosan m eg van állapítva, m íg az okot tárgyazó felfogásét ilyképen m ég nem lényegítettük, m ivel t. i. enn ek egyes felm u n k álási a la k u la to k ra vonatkozó nyilatkozványaiból az ism érvi tan - és jogtétellé alak íth ató vezéreszm ét m ég le n em hoztuk.
E s ez u tó b b i tényből — m ire kö v etk eztessü n k ? T alán csak nem arra , hogy a forgalm i életben dívó felfogásnak abbeli nyi- latkozványai egységes vezéreszm étől nincsenek á th a tv a , hanem észszerű alap n ak teljes h ián y á b a n esetről-esetre szeszélyhez hasonlító önkényből sz á rm azn ak ? H a volna, ki a tá rsad alm i életben gyökerező felfogást ily term észetű n ek vélné, az ilykép vélekedő ennek sem m iféle te k in té ly t sem tu la jd o n íth a tn a , leg- kevésbbé a felette kényes m agánjogi viszonyok szabályzása körül.
H a pedig bizonyos, hogy a társad alm i, illetőleg a forgalm i élet irányadó felfogása, v ala m in t m in d en egyebek, úgy a spe- eificatiónak tek in th ető felm u n k álás fenn- avagy fenn nem forgása irá n t is valam ely vezérlő indokon a l a p ú i : úgy ezen, im m ár szá
m os és sokféle esetekről n y ilv á n u lt felfogás in d o k a m egism eré
sünknek nem kevésbbé illő tárgya, m in t az esetileg n y ilv án u lt felfogás, m ely azon alapúi. Azt ta rta n i és v itatn i, hogy a dolgot fogalm ilag elenyésztető és egyszersm ind alkotó h a tá s fenn- avagy fenn nem forgásáról a forgalm i é le t felfogása h atáro z, az e döntő
b : H 0FF.U A N N P Á L .
felfogás alak u lására vezető alapeszm e k u tatásátó l és kifejtésétől pedig elvileg ta rtó z k o d n i: a felad atn ak a jo g tu d o m án y részéről m ég csak félig sem m e g o ld á s a ; kevésbbé tu d ás, m in tsem inkább erről letevő önkorlátozás.
Úgy vagyok te h á t m eggyőződve, hogy a m időn a jo g tu d o m ány a specificatiónak te k in th e tő felm u n k álás fenn- avagy fenn nem forgása irá n t ez idő szerin t azonkép nyilatkozik, nem m ond végszót, h an em — m ivel a n n a k elvi ism érvét m ég le nem hozá — ú ta l azon tényezőre, m elynek egyelőre kizárólag irán y adó egyes nyilatkozványaiból előbb-utóbb azt is le fogja hozni.
Es ugyanazért, a ki jogász létére az u tóbbi feladattal foglalkozik, nem tesz sem tárgyilag illetéktelen, sem czélzatilag le h etetlen ségbe ütköző kísérletet. L ehet, hogy m ég k o r a it: hogy forgalm i életü n k felfogásának e tárgyban észlelhető egyes nyilvánulatai, kivált az ipari gyártás n a p ró l-n a p ra újdonságokkal m eglepő te r m ékenységével szem ben, m ég nem elegendők arra , hogy azokból a m ég fejlődésben levő felfogás vezéreszm éjét bizonyossággal le h o z h a s s u k : de azért enn ek m egkisértése nem szükségkép hiú és h aszo n talan vállalkozás.
Uykép vélekedvén, hogy t. i. a szóban forgó kérdés nem ta r tozik a m erő ténykérdések közé, nem tartózkodom , a speeifica- tió ú l m in ő síth ető és nem m in ő síth ető fel- és m egm unkálások szám os a la k u la ta in g y ű jtö tt észlelésem ered m én y ét ezen leg
nagyol)!) tek in tély ű hazai tu d o m án y o s k örben is, m ég pedig a specificatio egész jogi lényegét elvileg kim erítő szerkesztm ény- kép, előterjeszteni.
A k i egy vagy több, akár sajtit a ká r idegen ingó dologból ú j ingó dolgot készít avagy készíttet, a készítm ény tula jdonát szerzi. ■— U j dolog készítésének tekintendő: ha a készítm ény a maga saját rendeltetése szerint oly használatra szolgál, melyre a felm u n ká lt dolog a magáé szerint fordítható nem volt, vagy habár m indkettő azonos rendeltetésit, a készítm ény oly érdeket elégít ki, m elynek a Jelm unkálthoz hasonló ép dolog megközelítőleg sem fe le l meg, — és ha úgy am az m in t emez esetben a készítm ény a felm unkált dolognál értékesb.
Ezen szerkesztm ény első tétele azok u tá n , a mik értekezé
sem m ásodik szakaszában előterjesztvék, in d o k o lásra nem szorul.
Kifejezi a z : a «schola P ro c u lia n o ru m » m ai n apság elfogadott
