ÉRTEKEZÉSEK
A
Á R S A D A L M I T U D O M Á N Y O K K Ö R É B Ő L .
KIADJA
A M A G Y A R TUDOMÁNYOS A K A D É M I A .
H A T O D I K K Ö T E T .
A II . O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L
SZERKESZTI
P E S T Y F R I G Y E S
OSZTÁLYTITKÁR.
J'* D É M I A
k;vata*4
B U D A P E S T . 1 8 8 1 .
A M A G Y A R T Ó D . A K A D É M I A K Ö N Y V K I A D Ó - H I V A T A L A . A z A k a d é m ia ép ü le té b e n .)
Budapest, 1881. A z Athen aeum r. társ. k ön y v n y om d á ja .
T A R T A L O M .
I. Szám. M agyarország és egyes törvényhatóságainak népesedési m oz
galma. K ő n e k S á n d o r t ó l .
II. » N agy férfiak szerepe a történelemben. (Székf. ért.) Z s i l i n s z k y M i h á l y t ó l .
III. v K azinczy Gábor irodalm i hatásáról. Irodalom -történeti ta
nulmány. J a k a b E l e k t ő l .
IV. » Em lékbeszéd Urházy G yörgy felett. S z i l á g y i S á n - d o r t ó 1.
V. » Palaczky Ferencz emlékezete Z s i l i n s z k y M i h á l y t ó l . VI. A nemzetgazdaságtan és módszere s a társadalmi tudomá
n yok terén való haladás nehézségei. W e i s z B é l á t ó l . VII. » A magyar jo g i műnyelv kérdéséhez. Jogirodalm i tanulmány,
tekintettel jo g i m űnj'elvünk jelenére, múltjára, m ivoltára és gyökeres javítására. B a k o s G á b o r t ó l .
VIII. » A fémvaluta kérdése a tudom ány jelen állása szerint. Első rész : >;Egyszerű vagy kettős valuta ?« K a u t z G y u l á t ó l . IX . » A magyar és osztrák államháztartás 1868— 1877-ig. L á n g
L a j o s t ó 1.
X . » G róf Teleki Dom okos emlékezete. D e á k F a r k a s t ó l . X I. » Emlékezés Zlinszky Imre 1. tagra. T ó t h L ő r i n c z t ő l . .XII. » A perdöntő eskü és az előzetes tanúbizonyítás a középkori
m agyar perjogban. (Székf. ért.) H a j n i k I m r é t ő l .
GRÓF T E L E K I DOMOKOS
E M L í; K E Z E T E.
IR T A
DEÁK FARKAS.
(Olvastatott 1881. február 28-án.)
B U D A P E S T , 1 8 8 1 .
A M . T [ ) l> . A K A D É M I A K Ö N Y V K I A D Ú - I I I V A T A L A . A z A k adém ia épületében.
Budapest, 1881. A z A t h e n a w m r. társ. kön yv n yom d á ja .
Gróf Teleki Domokos emlékezete.
(Olvastatott 1881. február 28-án.)
A gernyeszegi sírbolt már rég ölébe fogadta a nemes halottat, kinek lefolyt életére nehány visszapillantást tenni engem hivott fel a megtisztelő bizalom. E gyfelől aggódva fogtam e sorok megírásához, mert egy idő óta az elpusztuló jók számát oly aránytalanul és megdöbbentőleg nagynak talá
lom, hogy e részben semmi vigasztalót sem tudok mondani, és mert néhai gróf Teleki Domokos hű jellemzése sokkal nehezebb feladat, hogysem igénytelen emlékbeszédem formái közt telje
sen megoldani tudnám. D e másfelől némi gyönyört igér, ha
bár csak rövid időt is oly emelkedett szellemű, oly szépéletű férfiú társaságában tölthetek, mint néhai tagtársunk volt. Es szükségét látom, hogy az oly tiszta jellemű, hű hazafiak képét, milyen gróf Teleki Dom okos volt, gyakran felidézzük s velők foglalkozzunk. Már csak azért is, mert, hogy röviden említsem, társas-életünkben valami abnormis állapot észlelhető. Látunk embereket, kik ma komorabbak s zárkózottabbak, mint nehány évvel ezelőtt, kik jelenben mindent közönyösen vesznek, s e hangulatban fiatalabbakat is vonnak maguk után. kik mintha be nem vallott, ki nem jelentett oly irányzatoknak hódolnának, mely a nemzetével nem azonos. Úgy tetszik, mintha állami életünk újjáalakulása nem felelne meg várakozásaiknak; mintha várnák az időt, melyben mondhassák: íme az új vívmányok nem életrevalók; mintha boszszuságot éreznének, hogy az évek számával mind meszszebb és meszszebb tűnik várakozásuk teljesülésének lehetősége. Sokan visszavonulnak a fórumról s a közélettől és tevékenységtől távolmaradásban megszállja őket a melancliolia, az elégedetlenség tartalmatlan s ép azért fá-
MAOYAR TUD. AKAD. ÉRTEK. A TÁRSAD. TUD. KÖBÉBŐL. 1 8 8 1 . 1
4 DEÁK F ARK AS.
rasztó szelleme, mely néha egy-egy keserű felszólamlásban, indokolatlan kitörésben nyilatkozik. Sőt néhányon azok közül is, kik köztünk járnak-kelnek, van valami nyoma a mentális reservatiónak, a mesterkélt bizalomnak, melyet, mint a kézi álarczot, könnyű eldobni az idők változtával. E z idők változása azonban, ama jövendő, melyet ők várnak, nem közelget. A lak talan ábrándok s alaptalan remények nem szoktak teljesülni s igy az idő munka nélkül s épen azért örömtelenűl rohan el fölöttük. A z ilyenek számára felette tanulságos példa gróf Teleki Dom okos emlékezete, ki egész életét hazája leghivebb fiaival együtt érezve és együtt gondolkozva, üdvös munkásság
ban, a köztisztelet és a közszeretet biztató és jutalmazó dics
körében töltötte.
Nem volt ő Széchenyi István, ki világra szóló eszméivel s óriási reformjaival haldokló nemzeteket keltsen újéletre; nem ama nagyszellemű törvényalkotó, ki nemzetének fenntartási és előrehaladási formáit századokra kijelölje, hisz az ily egyének a természetnek és a gondviselésnek is csak ritka ajándékai s épen nagyságuk miatt nem is alkalmasok, hogy a magok tel
jességükben a polgári élet követendő mintaképei gyanánt állít
tassanak fe l: gróf Teleki Domokos ama jeles hazafiak közé tartozott, kikben a sziv nemessége tudományossággal s a közjó szeretete lankadatlan munkássággal párosulván, az új nemze
dékeknek minden időben követendő példányul szolgálhat.
É des atyja J ó z s e f — (szül. 1777. -j- 1817.) legkisebb fia volt az egykori ugocsavárm egyei főispánnak és k oronaőr szintén J ó z s e fn e k (sz. 1738. •j* 1796.) — ifjabb éveiben útazásokat tévén kü lföldön, tapasztalta, h ogy kor- és rangtartásai közmiveltség- ben, tudom ányosságban sokkal előbbre vannak, mint ő, habár ő itthon a m iveltebb s tanultabb ifjak közé méltán soroztatott, s kutatván az okokat, rájött, hogy az ő elm aradottságának oka a házi nevelésben, amazok előhaladottságának oka pedig abban rejlik, hogy nyilvános közintézetekben növekedtek. Hazatérvén, sokat tett a nevelési eszmék terjesztésére s különösen nagy p á rtfogója volt Pestalozzi tanainak. N őü l vette T eleki Zsófiát, g r ó f T elek i L a jos országos elnök leányát, kitől nyolcz gyer
meke született. Em ber-szeretetének s a közérdekek iránt való buzgalm ának fényes je le it adta 1817-ben az erdélyi inség és
GRÓF TELEKI DOMOKOS EM LÉKEZETE. 5
élihalál korában, midőn job b á g y a i s általában az éhséggel küzdő szegénység gyám olítására nagyáldozatokkal járulván, a iöldesurak és vagyonosabb honfiak közt legtöbbet tett s példája m ásokra nézve is a le g jo b b hatással volt. A zonban alig negyven éves korában, még azon évben elhalálozott. G yerm ekei közül Is tv á n , K á r o l y és G á b o r ifjan elh altak ; J u liá n n á férjhez ment Tisza L a jo s h o z ; B o r b á r a g r ó f R á d a y G e d e o n h o z ; J ó z é fa Z e y k J ó z s e fh e z ; Z sófia g r ó f B ethlen Jánoshoz. A legkisebb fiú D o m o k o s volt, ki M arosvásárhelyt, szülei állandó lakhelyén, 1810-ben, április 1-én szü letett.1)
A ty ja , m int említém, az egész ország osztatlan részvéte m ellett 1817-ben kora sírjába szállván, a gyerm ekek nevelése az özvegy édes anyára maradt, ki D om okost, férje elveihez hiven, tizenegy éves korában a nagy-enyedi főiskolába küldötte, h ol a családi kör közvetlen élvezésének az év nagy részén át búcsút mondva, az alsóbb-osztályokban négy és félévet, a felsőbb tudom ányok hallgatásában négy egész évet töltött.
»H azán k tanintézeteinek általános fogya tk ozá sa — m ondja maga a néhai g róf, hátrahagyott jegyzeteiben — ama korszakban abban állott, hogy m ig az alsóbb tanosztályok a középtanodák igényeinek nem feleltek meg, addig a felsőbbek, a középiskola és az egyetem i legfensőbb tanrendszer közt, egy nehezen be
tölthető középtéren állottak. Id e já ru lt m ég az alsóbb-osztá- lyokban a szakrendszer teljes hiánya, az úgynevezett köztanítók fiatalsága s évenkénti változása. Ily körülm ények között a tanítás az alsóbb osztályokban felette hiányos volt, A z alsóbb osztályok a felsőbbekkel nem állottak szakadatlan fo ly to nosságban.
» A felsőbb osztályok tantárgyai túlhaladták a gyengébbek felfogását és tehetségét, mindazáltal a szorgalm as és nagyobb tehetséggel m egáldott iija k művelődésére szép tér volt nyitva.
» A tudom ányoknak egy részét ez időben m ár hazai nyel
ven tanították s némely tudom ányoknak latin nyelven való tanítása, az értelmesebb és m iveltebb tanítványokra nézve nem
’ ) Midőn a régi j ó szokás szerint születését a városon la k ó atyafi
aknak hirűl adták, nagj'-bá3yja Teleki M ihály tréfának hitte s boszan- kodva mondá : oly Istenes dologgal, m int egy emberi lény születése, h ogy mernek áprilist járatni.
6 DEÁK FARKAS.
já rt nehézséggel, i'őclolog volt, hogy néhány tanár jeles mód
szere és modora által képes volt a figyelmesebb fiatalokat a tudományok s általában a tudományosság világába vezetni.*
A jegyzetek a tanárokról is megemlékeznek, részben igen érdekesen. Lássunk csak egy pár észrevételt:
» A lángelméjű Szász K ároly kitűnő tanítói tehetsége s történelem tanítási jeles módszere, midőn hazai jogviszonyaink tömkelegére tiszta világot vete, egyszersmind a mélyebb bú
várkodásra is Ariadné-fonalát adta a fiatal tanítvány kezébe.
Köteles Sámuel, a philosophia tanára kevés eredetiséggel bírt. Felségsértésnek tartotta K ant valamely tételét tagadni, de a tudomány akkori állását a maga kiterjedésében ismerte.
Szorgalmas, tiszta, hévteljes előadása, melylyel az ész és jo g természetét s az erkölcsi törvényeket fejtegette, maradandólag ragadta meg az ifjúságot.
Hegedűs Sámuel, kevés szorgalommal tanított, sok órát mulasztott s úgy hazai — mint általános történelme annak, mit előadnia kellett volna, csak töredékét foglalta magában, de mikor aztán kathedrába lépett, jeleseu adott elő. Ugyanezt mondhatni Tompa János theologiae professor tanítási rend
szeréről is. Tantárgyának egyes részeit nagy buzgalommal adta e lő , az Ítéletnek s az eltérő nézeteknek szabad tért nyitott, stb.
» A jó l és jeles tanerők által előadott tudományok mel
lett legszembetűnőbb s felette káros vala a mennyiségtan és természettudományok hiányos tanítása, melyeket akkorban divat volt nem tanulni.x)
» A közoktatás hiányait magán-szorgalommal pótoltam, de már ekkor érezhető volt szemeim gyengesége, mi az éjsza
kázást nem igen engedte. E hiányon úgy segítettem, hogy a nappalt annál szorgalmasabban felhasználtam. És ha minde
mellett sok fáradságommal is kevesebb ismeretet gyűjthettem, mint talán magán-nevelés mellett tehettem volna, bőven kár
pótolva érzem magamat az által, hogy korán megszoktam az emberi társaság polgára lenni s annak jóllétébe, felvirágzásába
’ ) Később Szász K ároly vette át a mennyiségtan és vegytan elő
adását s aztán bezzeg- divat lett ezek tanulása. D.
GRÓF TELE K I DOMOKOS EM LÉKEZETE. 7
és becsületébe helyezni le g fő b b öröm em et, jóllétem et, b ecsü letemet. É s m iként kortársaim nagy részét és pedig különböző sors és helyzetbelieket korán megismertem, megtanultam velők szorosabb összeköttetésben lenni, azok érdekeit a magaméi — az enyémeket az övéik közé szőni. A nélkül, h ogy az ő előnyük által irigységre, a m agaméi által tulbizakodásra ragadtattam volna, a nélkül, h ogy akár őket magam nak ön zőleg aláren
delni kívántam volna, akár függetlenségem et, m agasabb m eg
győződéseim et kelletén túl k orlátozn i kénytelen lettem voln a .«
M egn yugtató s lelkesítő nyilatkozat a nyilvános nevelés m ellett. E gyszersm ind bizonyságtétel, h ogy az olyan honpolgár, ki gyerm ekségétől fog v a hazai közintézetben nevekedik, soha sem érzi magát idegennek polgártársai közt, soha sem fo g hó- holni amaz obscurus nézeteknek, h og y ő külön faj s bárm i sorsfordulattal szemben együtt érez, együtt gon dolkozik, együtt szenved s együtt örvend n em zetév el.*)
G r ó f T eleki a nagyenyedi főisk olá tól az 1 8 2 9 -ik é v őszén a nevezetesebb tudom ányokból letett szigorlattal (úgynevezett fin á lé ) vett búcsút s azután mint jog g y a k orn ok , a marosvásár-
‘ ) Napjainkban sok helyt egészen más nevelést látunk. A szegény urficska idegen ajkú dajka öléből külföldi bonne-ok és gouvernantok kezén át, page-ok és inasok tanúbizonysága mellett, együgyű tanítócskák és papoeskák védelme alatt botorkázza át a tanulásra alkalmas legszebb éveket s oly oktatásban részesül, m ely a m ai korban a k om oly tanításnak inkább csak paródiája. A z egyéni jellem ez örökös szolgák közt elsatnyul, az érzékiség, szenvedélyek jó k o r jelentkeznek. A tudom ányokban a gyer
mekkori vizsgálatok inkább csak a mások elnézésének eredményei, m in t' sem a szorgalomnak és tudásnak. M íg később a kom olyabb érettségi vagy más szak-szigorlatok, m elyek a szellem fegyelm ezettségéről tennének bizonyságot, örökre elmaradnak, helyettük csakhamar bekövetkeznek a futtatások, a könnyű de drága szerelmek, a könnyű párbajok, a tivor- nyázás, a kimerülés, a czéltalan élet megunása. Üres a fő, üres a kebel, a jó urfi semmiben sem leli gyönyörét. V á jjon az ilyenek h ogy nyilat
kozzanak ifjúságukról s h ogy érezzék jó l magokat életdús, tevékeny, ha
ladó, munkás, szorgalmas polgártársaik közt. M it tudnak tenni az ilyenek s ki várna tőlük eredményekben s dicsőségben gazdag életpályát. Néha felébred egyikben-m ásikban az utánzás ösztöne, megragadnak egy-egy liiu alkalmat, h ogy csillogtassák nevöket, kapkodnak ide-oda, de szoli- dítás, alaposság, valódi meggyőződés, tudom ány, kitartás nincs bennök, jogosu lt tekintély soha se környékezi nevöket stb. stb.
8 DEÁK FA RK A S.
helyi kir. it. táblánál töltött egy évet. A z emlékezetes 1830-ik év őszén édes anyja részéről, mint távollevők követe jelen t meg a pozsonyi országgyűlésen. A jó l nevelt ifjak akkori szo
kása szerint, az iskolai tanulmányok és a jog g y a k orla t végez
tével külföldi egyetem ek látogatására és utazásra kellett volna mennie, »d e P est — m on dja a hátrahagyott jegyzék —- ez időtájban szebb és tanulságosabb volt, hogysem átszökhet
tem volna. E k k or volt ugyanis hazánk amaz évtized kezdetén, mely m éltán nevezhető Széchenyi tizedének. E llen ei még csak a m últ híveiből állottak, de ama valódi ellenségek, kik mindeu reform átorra nézve a legveszélyesebbek, a túlszárnyalok, még nem mutatkoztak. Széchenyi egyik nagyszerű és gyakorlati eszméje, m ely szerint ő Pestet a m agyar élet és miveltség közép
pon tjává kívánta tenni, a sikerűit gondolat egész frisseségével hatott a főváros felvirágzására. É s P est az 1831-ik és 1832-ik évben oly m értékben vált a m agyar értelmiség, születési és va
gyoni notabilitások gyülpontjává, mint azelőtt soha s hasonló irányban talán azután se.«
»Ily viszonyok között töltött két év, Magyarország leg
becsületesebb államférfiainak társasága, kik közül Széchenyi, el merem mondani, pártfogására, szívességére, sőt bizalmára is méltatott, bizonyára a legdöntőbb hatással voltak egész életemre. Különben a tétlenségtől idegenkedve, hihető közhi
vatali pályára adtam volna magamat, de ez idő alatt győződtem meg, hogy független állásban is szolgálhatom hazámat s talán még jobban, mint amugy.«
1831-ben a pesti kir. egyetem en jo g i tanulmányait foly
tatta s év végével itt is szigorlatot tett. A következő évben Pestvárm egyénél tiszteletbeli jeg y zőség et viselt.
Ekkor és itt történt első nyilvános felszólalása. A vár
megyei követek megválasztása alkalmával ugyanis a felkiáltá
soknál a többséget kitudni nem lehetvén, a nádor szavazást rendelt el s a személyeket, kiket megválasztatni óhajtott, a már máskor is használt candidatio szóval jelölte ki. G róf Teleki e kifejezésben sérelmet látott s szavazatát nem a kijelöltekre, hanem más személyekre adta. A szavazatszedő bizottság azonban jelentésében az ő jelöltjeiről nem emlékezett meg.
GRÓF TE LE K I DOMOKOS EM LÉKEZETE.
E k k or g r ó f T elek i a gyűlés szine előtt, a nádor jelen lé
tében panaszt emelt, b o g y jó lle h e t a szabadválasztással jog osa n élt, azok neveit, kikre szavazott, a jelentésben felem lítve nem találja. A gyűlést a szokatlan fellépés egyelőre m eglepte s m ellőzni akarták az ügyet, de a n ád or a czélzást felfogva, a szavazás felvételét a jelentésbe azonnal m egrendelte.
E z id ő b ő l m ég felem lítendőnek tartom , h og y ekkor jelent m eg g r ó f T elek i D om okosnak nehány költem énye is, m elyeket részint az iró nevéért, részint tárgyuknál fogva, m ert tö b b nyire úgynevezett hazafi versek voltak — szívesen k özöltek az akkori la p o k .r)
A reform és az alkotm ányos m ozgalm ak E rdélyb en is tért kezdvén nyerni, g r ó f T elek i visszatért szülőföldjére s az 1834-ik évet m egelőző ébresztési kísérletekben élénk részt vett.
E gész odaadással c s a tla k o z o tt a v á n d o r p a tr ió tá k h o z, 2) s mind- ama várm egyei gyűléseken, h ol birtok os volta jo g o t adott a szólásra, m egjelent, s az alkotm ány és törvény h elyreállításáért és a reform -eszm ékért bátran szót emelt. Á lta lá b a n véve élénk részt vett az akkori m ozgalm as életben, m ely úgy a fővárosban, K olozsvá rt, mint a várm egyéken és székeken, különösen A ls ó F eh ér- és Szolnokvárm egyében, s M a ros- és U dvarhelyszékeu hatalmas áradatnak indúlt, h ogy rövid tizennégy év alatt a régi rend rom latag részeit végkép elseperje.
A z 1834-ik év elején történt, h og y az erdélyi közéletnek egyik nagytekintetű és m ondhatni legnépszerűbb ta g ja : g r ó f K e n d e ffi A d á m 39 éves korában hirtelen elhalt. A váratlan veszteség hírére a főváros ja j kiáltása az egész országban visz
. hangra talált. Tem etésén úgyszólva az egész ország jelen volt.
A halottasháznál beszélt iktári g r ó f B ethlen D om ok os 3) és Herepei K á roly , híres egyházi szónok, a sírnál az id. g r ó f
') Későbbi időben is Írogatott egy-egy költem ényt s ú gy tudóim kéziratban össze is vannak szedve.
2) Vándor patriótáknak nevezték 1888-ban, k ik m inden gyűlésre elmentek, hol birtokuk volt s úgyszólva várm egj’ éről vármegyére, székről székre utaztak. Vezetőjük volt báró W esselényi Miklós, továbbá ta g ja i:
Kemény Dénes, Zeyk József és K ároly, ifj. Bethlen János, V éér Farkast Cserei Miklós, Pálffy János stb. stb.
■) A z utolsó iktári g ró f Bethlen.
1 0 DEÁK FAKKAS.
B eth len János, a tulajdonképen való em lékbeszédet azonban az alig huszonnégy éves ifjú g r ó f T elek i D om ok os mondotta, ki az ország mély és m éltó fájdalm át szivreható beszédben fejezte k i , *) egyebek közt így jellem ezvén a nemes fé r fiú t:
» 0 inkább tettel beszélő, mint beszéddel cselekvő férfiú, olyan
nak látszott, a milyen volt, lelke helyes, ép, józa n felfogású, szive b á tor s minden szépért és nagyért buzgó, a m elyben min
dennek volt helye, csak a rosznak nem, ő m agát az életp ályáján a m erészség iskolájában n e v e lte ; akarata tántoríthatatlan, mely csak a törvénynek és okosságnak hódolt, m elyet a teher emelt, az akadály e r ő s íte tt; egyenes és szigorú volt, a ki a kevélységet megalázta, az irigységet lefegyverezte. B arátja volt ő m inden jónak, de ahol a szándék roszszaságát látta, vagy a h ol a tiszta egyenességgel egybe nem férő m ellékczé- lokat vett észre, mint az igazság bosszuló angyala, legottan tüzzel-vassal je le n t m eg s ettől sem a személynek külső m éltó
sága, sem semmi tekintet el nem tartóztatta. E z szerezte meg neki a jó k közszeretetét s bám ulásig terjedő becsülését. A roszszak tartottak tőle s azzal vigasztalták m agokat, hogy ki
töréseit személyeskedésnek, gáncsoskodásnak s önhittségnek gúnyolják, pedig az ő ítéletei az erőslélek m eleg kiöm lései voltak, m elyek m agukon m indig erkölcsi nemes boszszanko- dásnak hordották eleven képeit. F elem elt fővel, férfias elszánt
sággal vívott ő folyvást, m ég akkor is, m időn gúnyolták amaz ügyért, m elynek igazságát hitte, a kötelesség teljesítésében keresvén egyetlen ju talm át s m eg volt győződve, hogy az igazság m agvait az önkény bárm ely irtó szerei m ellett is a jöven dő kikeleti s gyüm ölcsöztetni fogja, S zolgált hivatal nélkül, hasz
nált jutalom -, munkás volt fény nélkül. A törvények m ellett rendíthetetlen bátorsággal szólott m indenkor és m indenütt;
akkor is és ott is, h ol a nem b á tor h allgatott, a hol a gyáva reszketett,« íg y beszélt az ifjú g ró f T eleki nagynevű barátja sírjánál, mintha saját magának követendő példány képül állí
totta volna fel, m ert ilyen volt sok tekintetben ő maga is.
A nehány hónap m úlva következő híres 34-ik évi ország-
') E beszéd nyomtatásban is megjelent ily czim a la tt: Malom vízi g róf Kendel'fi Ádám emléke. Kolozsvár, 1834.
GRÓF TELEKI DOMOKOS EM LÉKEZETE. 11
gyűlésre Küküllővármegye választotta meg követévé s itt valamint a következő mindenik országgyűlésen állandóan az alkotmányos ellenzék soraiban küzdött báró W esselényi Miklós, báró Kemény Dénes, Szász K ároly, a két Bethlen János, Zeyk József. Zeyk Károly, Y éér Farkas, g róf Gyulay Lajos, gróf Bédei János, Cserei Miklés, Pálfly János s még oly sok derék hazafi társaságában s általában a pártok — még inkább saját pártja — hasznos voltát és szükségét elismerve és méltányolva, a nélkül azonban, hogy meggyőződését pártjának mindenekben alárendelte volna.
G róf Teleki Domokos nem volt elragadó nagy szónok, mint pl. W esselényi, Kemény Dénes vagy Szász K ároly s ki
vált beszéde elején akadozott, de mert mindannyiszor mélyen meg volt győződve állítása igazságáról, hatásosan beszélt, néha gúnyolódó, 'sőt olykor keserű is volt, de aztán visszatért az érzelmesség és igazság érzete nemes pathoszszára, a vitatko
zásokban döntő befolyást gyakorolt s felszólalásainak nyoma az országgyűlési iratokban mindenütt fellelhető. Véleményét mindannyiszor egyenesen leplezetlenül mondotta ki s habár, mint mondám, olykor a nevetségessététel és gúny fegyvereit is használta a conservativ párt főbb emberei ellen, még is az ország
gyűlés minden tagja előtt tekintélyben és kedveltségiben állott, mit különösen az által ért el egyfelől, hogy mindig a közjó érdekeit tartván szem előtt, mellékczéloknak soha egyetlen szavával sem szolgált eszközül s másfelől, hogy a közvitatko
zások élességét a társaséletbe soha sem vitte át.
1836-ban e tudom ányos akadémia is levelező tagjai so
rába választotta. 1837-ben ism ét K ü k ü llővárm egye küldötte az országházba. A z 1 8 4 0 — 41-ik évi országgyűlésre a részek- b eli vármegyék is meghivatván, g r ó f T eleki D om ok ost Z a rá n d - várm egye választotta m e g ; de m eggyőződvén, h og y a felső
házban több szükség van reá, barátai s elvtársai is óhajtván, székét’ a felső táblánál fogla lta el.
1841-ben nagy csapás érte. F o r r ó n és hiven szeretett nejét b á ró B ánffi J ozéfá t ez év őszén a halál kiragadta karjai közül. A grófn é hosszasan, három évig betegeskedett s a férjet e három évi aggódás nagyon kimerítette, idegrendszerét nagyon m egrongálta. U gyancsak az 1841-ik év v égén K üküllővárm egye
1 2 DEÁK FARKAS.
az erdélyi országgyűlésre u jból követül választotta, de királyi m egliivót is kapván, ezt fogadta el s követi helyét egyik párt
felének engedte át. M in t királyi hivatalos is azonban fü gget
lenségét s előbbi m eggyőződéseit teljesen fen tartotta.
A z erdélyi ellenzék egy jó része, m inthogy az 1834, és 1837-ik évi országgyűléseken a sérelm i kérdéseket m ind rendre vitatta volt, idején levőnek találta, h ogy a merev ellenzékes- kedésből ném ikép kibontakozva, reform és haladási kérdéseket is hozzon szőnyegre. F ők é n t tudván, h ogy az urbér végleges rendezése m ég csak a távol jöv őb en történhetik meg, az úrbé
resek sorsának némi haladéktalan könnyebbítésére többren dbeli indítványt tett. E középpárt létrejöttén és szilárdulásán nagy hatással m űködött g r ó f Teleki D om ok os s az ideiglenes úrbéri czikkeket, a tekintélyes ellenzék daczára a töb b ség elfogadta.
E z országgyűlés alatt rendszeres s országos bizottságok válasz
tattak, melyekben az ellenzék je lö ltje i mindenütt többségbeu voltak. G r ó f T elek i az úrbéri bizottságba választatott s ott az előadói tiszttel ruháztatott fel.
A z 1844-ik év tavaszától késő őszig Szász K á ro ly egykori kedves tanára, m ost barátja társaságában N ém etországot és A n g liá t utazta be, m ely alkalommal fő figyelm et a nevelés
ügyi és mezeigazdasági viszonyok tanulmányozására ford í
tottak. U gyanazon év v égén a g r ó f P ozsonyba tért viszsza s ott az országgyűlésen m űködött a következő 1845-ik év tavaszáig, m ikor is hazatért E rdélybe, hogy a ren d szeres b izottsá g ok mű
ködésében résztvegyen, s ez év végén H elvetián és H ollandián keresztül ismét A n g olorszá g b a utazott, mely ország első láto
gatása óta ellentállhatlan erővel vonzotta. E csoda országból
— mint maga nevezi — nehány hónapi tartózkodás után F rancziaországon és P á rison át jö t t megint Erdélybe. H o l megint az országos úrbéri bizottság munkálatait folytatta.
E z évek alatt 1841-től kezdve a hirlap-irodalom teréu is élénk m unkásságot fejtett ki, előbb a Szalay és Csengeri által szerkesztett P esti H írlapban, később és mind gyakrabban a M éhes Sámuel lapjában az E r d é l y i H íra d ó b a n . E lapot g r ó f T elek i D om ok os, egy általa alakított részvényes társaság által m eg akarta vétetni, de a korm ány értesülvén, hogy a részvé
nyesek csak is ellenzékiekből állanak, a vásárt sikeresen meg-
GRÓF TELEKI DOMOKOS EM LÉKEZETE. 13
hiúsította; ekkor aztán g r ó f T elek i a lap kiadásait maga egyedül fedezte. 1845. ja n u á r 1-sől kezdve mondhatni teljes befolyása alatt állott a lap s ő m int főpátronus sokat is d o l
gozott lapjába.
Czikkeiben főleg a tanulás, m ivelődés szükségét h angoz
tatta, mint legbiztosabb alapot az előhaladásra. Felszólalásainak tárgyai az akkori napi kérdések valának u. m. az urbér, a tagosítás, a közlekedési m ódok könnyítése, vasutak, j ó országos és mezei útak stb. A z okoskodások, in dokolások m ég ma is m ind helyesek, csak az arányok változtak s a m int forgatju k a derék M éhes öreg lapját, m ég olyanra is találunk, h ogy a g r ó f m egtám adja C sengeri P e sti H írla p já n a k összpontosítási . törekvéseit. M ég akkor távol állónak látszott egy központi felelős magyar korm ány s m ég akkor jo b b a n bíztak a várm egyei rendszer hatalmában, m int ma. M ost az akkor érdekes d o lg o k jó része na gyobbára m ár elavult s az akkor égetőkérdések m ár le
tűntek a tárgyalási színpadról, de akkor hamar felzajlították a politikusok szenvedélyeit, g r ó f T elek i azonban akkor is,m int min
dig, nemes fegyverekkel s j ó l iskolázott m odorban viaskodott.
A z országos bizottság által készített úrbéri m unkálat az 1846-ik évi erdélyi országgyűlésen, melyet a korm ány a lehető legconservativebb elem ekből á llított össze, n agy ellenzésre ta lá lt ; különösen a királyi hivatalosok, azaz a nagyobb bir- tokú nem esek részéről. É s ezek a követek közül is többeket elhódítván, a munkálat m eg is bukott, E z volt a korszellem ével szám olni nem tudó s az uj viszonyoktól rem egő erdélyi nemes
ségnek, mint olyannak és a vakon kapkodó korm ánynak utolsó erőfeszítése. L é tre jö tt aztán egy oly munkálat, m ely az osdiság és szívtelen erőszak bélyegét h ord ta m agán s a két m agyar
haza minden jo b b érzésű fia által, m int retrográd lépés, hatá
rozottan roszszaltatott. A z ellenzék egyik vezére, báró K em én y D énes a makacs küzdelem ben kim erülve és a sikertelenség m iatt elkeseredve, odahagyta az országgyűlést. M id őn aztán a törvény már el volt fogadva, az ellenzék egy tiltakozást szerkesztett, mely g r ó f T eleki D om ok os to llá b ó l került ki. E nyilatkozatnak, valamint az egész küzdelem nek a gyűlés alatt czélja volt egyfelől a korm ányt a hazai érdekek felől felvilágo
sítani, másfelől bebizonyítani, h ogy az országban jelentékeny
1 4 DEÁK FARKAS.
párt létezik, főleg a nemesség nagyobb részét képviselő követek közt, mely p árt úrbéres honfitársai iránt igazsággal és józan politikával viseltetik. A z egész 1846-ik évi országgyűlésen m élyebb m egfon tolást igén yelt s nehezebben kivihető feladat volt, h ogy a kevésre olvadt ellenzék az elm életi szabadelviis- ködés és sérelmeskedés m eddő terétől óvakodva, a gyakorlati és tárgyas vitatkozás terén maradjon.
» N aponként megvivtunk az eszmék m ellett — mondja g r ó f T elek i jegyzeteiben — a m elyeket nem csak igazságosak
nak, hanem hasznosaknak is tartottunk, de m inthogy törek
véseink sikertelenek maradtak az országgyűlés úrbéri munká
latainak befejezésekor, beadtuk az általam szerkesztett ó v á st m elyet később, a kifejezéseket kissé szelídítve, az állam legm a- * gassabban álló férfiaihoz is beadtam s ezzel az országgyűlést egyidőre én is odah agytam .«
» A z 1847-ik év végét s az 1848-ik év elejét a m agyar
országgyűlésen P ozsonyban töltöttem , tavaszszal (m ájus 29-én) az erdélyiben vettem részt. A z 1848-ik évi pesti közösország- gyülésre A lsófeh érm egye is, K üküllővárm egye is megválasztott, m elyek közül ez utóbbinak oly sokszor bennem helyezett bizal
mát fogadtam el. E z év végén egészségem teljes megbomlása és idegrendszerem elgyengülése visszavonulásra kényszerített.
A vér-özönnel já r ó forradalom ban nem találtam öröm öm et.«
A forradalom után a g r ó f a közélettől teljesen vissza
vonulva, a m ezeigazdaságnak és történelm i tanulmányainak szentelte életét.
G r ó f T elek i D om ok os nyúlánk, karcsú termetű, de ideges, gyenge testalkatú em ber volt s ha végigtekintünk élete pá
lyáján, kétkedve kérdezzük ugyan, h ogy volt képes ily fárad
hatatlan munkás életet folytatni. M ezei gazdaságát terjedelmes jószágaiban maga ügyelte fel, résztvett az erdélyi gazdasági
egylet és a reform átusok egyházi főtanácsának gyűléseiben és bizottságaiban, valam int a marosvásárhelyi és udvarhelyi főis
kolák- s a m aroskerületi egyház ügyeinek rendezésében, mint főg o n d n o k ; tem plom ok, iskolák építését vezette; a mellett szemét egy perczig se fordította el az ország nehéz állapotáról,
GRÓF TE LEK I DOMOKOS EM LÉKEZETE. 15
sőt a sajtó-viszonyok szerint czikkeket is irt az erdélyi lapokba s történelmi munkáin dolgozott. Másfelől akár Kolozsvárit, akár Marosvásárhelyt vagy kedves Gernyeszegén tartózkodott, a komoly alkotmányos érzelmű emberek társaságának központja volt. A merre megfordult, az emberek, a jó hazafiak benne reménykedtek, tőle vártak bátorítást. M it mond ehez gróf Teleki D om okos? M it tanácsol a g r ó f? van-e reménye a ger- nyeszegi grófnak? hisz-e még a job b időkben? kérdezték mindenfelé az ötvenes években. Gazdaságainak vezetői, jo g ta nácsosi, titkárai mindannyian miveit, derék hazafiak voltak, leikkel a legmiveltebb ember is örömest társaloghatott s a gróf igen jó l érezte magát köztük. Ezeknek egyike — Gálffi Sándor úr, ki tizenhat évig, mint titkára és jószágfelügyelője, közvetlen közelében élt, — a g róf nagy munkagyőzőségére igy fe le lt:
ennek oka a rendszeresség, az időnek helyes beosztása és a nagy mértékletesség volt, melyet a g róf kora ifjúságától fogva szem előtt tartott. Saját természetét tanulmánya tárgyává tevén, jók or kiismerte, hogy mi árt és mi használ, a mit hasz- nosuak talált, azt követte s a mi ártalmasnak bizonyult, távol
tartotta m agától, izgató fűszereket, szeszes italokat nem élvezett, sohasem dohányzott.
A legnagyobb mértékben pontos, rendtartó volt, miben néha a pedanságig ') ment. Munka nélkül soha egy órát sem
’ ) A pontosság szeretettről álljon itt eg y adat. K olozsvárit történt, hogy egy 17— 18 éves rokonszenves ifjú bebocsátatást kér a g rófh oz . A gróf Íróasztalától felkelve, elibe m egy s k é r d i: A z úr ki ? H ovávaló és m it akar ? Tanuló és szegény vagyok — válaszolt az ifjú — nem tudom fizetni a tandíjt s nincsenek könyveim s e miatt tanulásom félbe kellene hagynom. M éltóságodhoz folyam odom , mert hallottam , h ogy j ó szivfi, ne hagyjon elesni, segítsen fel 20 írttal. A g ró f nem az az ember volt, a k i első látásra bizalmát mindjárt odaadja valakinek, azzal bocsátja e l : h oz
zon bizonyítványt igazgató-tanárától s holnap reggel 9 órakor pontosan jő jö n el ismét. A tanuló Takács János igazgató-tanárától jó b izon yítvá
nyát kikapva, másnap 10 órakor jelentkezik. A g ró f neheztelt, h ogy 9 órára rendelte és csak 10-kor jö t t a fiú s kiizent h ogy jő jö n másnap 9 órakor. E ljött 8 órakor s jelenti magát. E kkor a g ró f már haragudott, h ogy most hamarább jö tt s ismét elküldi a szegény fiút, h ogy jő jö n más
nap 9 órakor. A fiú nem tudta m it gondoljon, búsult, bosszankodott, h ogy a g róf talán tréfát űz vele, de harmadnap is eljött és m ost pontban
1 6 DEÁK FARKAS.
töltött s szemei gyengeségén az irást és olvasást illetőleg úgy segített, h ogy j ó felolvasókat tartott s a tollba mondásban kitünően begyakorolta magát. M aga m indig dolgozván, alá
rendeltjeitől is megkívánta a munkát és szorgalm at, lia aztán a kötelességnek elég volt téve, ő volt a legkellem esebb társalgó s az eszes, szellemes tréfát még tisztjeitől is jó néven vette.
1873-ban a bécsi világkiállításra utazván, jószágai igazgató
já n a k azt m o n d ja : V égezze el ezt és azt és azután jő jö n fel m aga is B écsbe, töltsünk ott egypár hetet, mulatunk is, tanu
lunk is. D e K olozsvá rról új rendeléseket tesz, m elyek az elvég
zendőket m egszaporították. B udapestről szintén ilyen levelet kap az igazgató. B écsben aztán két-három napot töltve a gróf) zú golódó levelet küld, h ogy hát m iért nem jő , m irt késik stb.
»P á r n apig m ég nem mehetek m éltóságos uram — felelt a m egbízásokkal elhalmazott igazgató — m ert m éltóságod szá
m ára egy gőzem bert keresek.« A g r ó f m egértette a czélzást s m ikor aztán B écsben találkoztak, nevetve s z ó lt: A z úr pom pásan le v ic z cz e lt!
A M arosvásárhelyt lévő T elek i könyvtár kéziratainak kivonatozására és regesztrálására 1851-ben szövetkezett néhai D eák F eren cz kir. táblai ügyvéddel ’ ) s m integy 8 évig dolgoztak együtt, tanulmányozva E rdélynek az osztrákház uralkodásától fogva lefolyt történeteit.E tanulmányoknak eredm ényei akésőbb m egjelent » H o r a tá m a d á s a« a » S z é k e ly h a tá r ö r s é g « és a » K é t kaluge,r« czimü munkái. E z időben a leg töb b idejétG ernyeszegen töltötte s a téli három -négy hónapot K olozsv á rt s a hazafias al
kotm ányos érzésű p olgá rok által az ország egyik vezérének tekin
tetett ; habár e vezéri minőségben az elsőséget át kelle engedni más
nak vagy legalább m eg kelle osztani egy más, talán még hatal
masabb egyén iséggel: g r ó f M ik ó Im r é v e l. E két nagy polgár körül csoportosult az egész közvélemény, voltak kik M ikót, voltak kik Teleki D om ok ost tartották elsőbbnek. M ondták, h ogy versenyzés is van köztük, de ennek positiv nyomait bajos volna kimutatni.
9 órakor. A g ró f várta, jó indulattal kiadta neki a kért segélyt s így s z ó lt : Lássa az úr fiatal ember, tanuljon pontosságot, hasznát veszi az életben s ha 9 órára h ivják, ne m enjen se 10 órakor, se 8-kor.
’ ) Lásd Jakab Elek érdekes czikkét a »F igyelő« VI. kötetében 195. lap.
GRÓF TELE K I DOMOKOS EM LÉKEZETE. 17
M indkettő patriarchális rég i divatú em ber volt, tiszteletre- m éltólag viselte m agát a m últban s a forradalom után m ind
kettő visszavonult a magánéletbe, a mezei gazdaságnak és a tudom ányoknak élt. E zenkívül mindketten hitfelekezetük egy
házainak és iskoláinak emelésére, ügyeik rendbehozására fo r
dították főfigyelm öket. M in dk ettő takarékos jó g a z d a s a m ellett mindkettő bőkezű adakozó volt.
H ázánál m indkettő vendéglátó és vendégszerető házi
gazda volt. M in dk ettő érezte, hitte a haza sorsának jo b b r a fordulását, de M ik ó vérm csebb volt, T elek i pessimismusra hajlandóbb. M ik ó közelebb tudott lépni az emberekhez, versa- tusabb volt az em berekkel való bánásm ódban, felkereste, maga k örül gyű jtötte a bizalom ra méltókat, s úgy v o lt m eggyőződve, hogy az em bereknek a szivére kell hatni, serkenteni, ösztönözni, biztatni kell őket. T elek i azt tartotta, h ogy az igazságnak, m int olyannak, győző hatalma van s megszerzi m agának a híve
ket. M ik ó az em bereket kiism erte s alkalmazni tudta. T elek i az embereket a hazafiság szerint osztályozta s az igaz hazafit, ha eszes, munkás em ber volt, előbbvalónak tartotta a legn agyobb rangúaknái. M ik ó a társas-élet, Teleki a politik a n eveltje v o lt ; amabban tö b b volt a dem okraczia, ebben töb b az idealismus.
M ik ó és T elek i talentum dolgában közel álltak egymáshoz.
M ik ó tán többet tanult, többet olvasott. T elek i job b a n m agába olvasztotta tanulmányait. M in d k ettő hajlandó volt beszédben, Írásban a rethorikai szépségekre. M ik ó stylussa szinezettebb volt, form a-érzéke erősebb és finom abb. T elek i m űvei m indig a k itűzött czél felé törekszenek, szabadabb a gondolása s bátrabb a m eggyőződésben. M ikón ál m indig kész volt az initiativa, Telekinél a kritika. M ik ó félt a hallgatag visszavonulástól, mely tétlenségnek látszott a közügyek te r é n ; társulást, együtt
működést kívánt előidézni minden téren. T eleki birálta a helyzetet, a viszonyokat, semmit sem akart koczkáztatni s csak az egyéni szorgalmat, takarékosságot és m ivelődést hirdette.
» I ly viszonyok k özt — m ondá az ötvenes években — a leg- igazabb, a leg job b em ber is m egrom lik, ha m agányából kilép.«
E z években, m időn az erdélyi muzeum megalakításán d olg oz
tak, g r ó f T elek i D om okos, M ező-C sánból, 1 8 5 6 . nov. 22-én aggodalm as levelet intézett M ikóh oz, m ert értésére esett, h ogy
M A Ö V . T Ű D , A K A D . É R T E K . A TÁ R SA D . TU D . K Ö R É B Ő L . 1 8 8 1 . 2
] 8 DEÁK F ARK AS.
a kormány kifogásokat tesz, akadályokat emel s m ert félt, hogy a korm ány saját ezéljaira akarja felhasználni a leendő intézetet, igy i r t : » A z e r d é ly i m u zeu m név igen tágas, legyen henne a m a g y a r ]) jelz ő is, különben trilingve muzeum lesz, s oly térre lépünk, honnan a visszatérés m ind nehezebb lesz. B e fog hatolni az idegen elem közinkbe s K olozsv á r is áldozata lesz. M intsem a muzeum a korm ány szerencsétlen s czélra nem vezető, de mégis sok nyom orúságot ok ozó denationa- lisáló intézm ényeit szaporítsa, inkább m ondjunk le az egész
ről.* stb.
A z egész levél bizalmas, őszinte s m elegséggel van irva, de g r ó f M ik ó félt, h ogy ha g r ó f T elek i ez irányban talán b e
szélni kezd s nézeteit propagálja, ártani fo g a m agyar hazafiak egyetértésének, K olozsvárt, 1856. decz. 4-én kelt levelében, kissé szenvedélyesebben és hosszasan felelt. O is tudja m éltá
nyolni T eleki kétségét, de másképen következtet. »Istenre kérlek barátom , ne szakadozzunk. Y a g y győzz m eg teljesen, ha rosszat teszek, vagy segíts, ha jó t . M i lesz e nyom orult ha
zával, ha m indnyájan elhagyjuk s h a té nem segítesz elő, kihez forduljak tanácsért, istápolásért. T e csak a leg job b a t akarod, vagy semmit, én a lehető jó t is inkább akarom, mint semmit.
R em élem , igaz hazafi érzelm em ben nem k é tk e d e l! É s ha ez a város, m ely századok óta őseinknek fészke, csak úgy könnyedén elvesztené m agyarságát a mi szemeink láttára, nem érdemeljük akkor az életet.
Belátásbeli gyengeségemet pótoljátok, én mindig kész vagyok s leszek minden jó hazámfiától s kivált tőled tanulni.«
U gyanazon hónap lü -én Gernyeszegen kelt Telekinek teljesen kibékítő kis lev ele: »K ed v es b a rá tom ! N agybecsű leveledet vettem. H a az eredmény nézeteidet igazolni fogja, nálamnál senki inkább örülni nem fog. É n szívesen m eghajolok okaid előtt. Á ld jo n az é g !«
Mindkettő aristokrata volt a szó nemesebb értelmében.
Mikó azt mondotta: minden ember csak annyit ér, a mennyire magát kimivelte. Teleki pedig így szólt: mi értelme volna a
') E szót a korm ány kitörölte.
GRÓF TELEK I DOMOKOS EM LÉKEZETE. 19
születésnek, rangnak és vagyonnak, lia kötelességérzet nem párosul vele minden irányban ?
M indkettő a legnem esebb érczb ől v olt alkotva. M ik ó olyan volt, mint a forgalom ban levő aranypénz, m ely m inden
kinek javára van s m elynek mindenki örvend. T eleki, m int a fényes szobor, m elyben mindenki gyön yörköd ik s melynek látása m indenkire lelkesítőleg hat. M ik ó az ország zászlós-ura volt s m ellét az érdem -csillagok egész sora díszítette. T e le k i tizenhét országgyűlésen vett részt, m int követ, főu r és képviselő. M in d kettő m onarchista és dinastikus érzelm ű volt, oly tulajdonok, melyeknek a m agyar királyság m egalakulását s a m agyar nemzet tapasztalatokban oly gazdag ezer éves életét köszönheti.
V ezérein k voltak ők m indketten az ország legterhesebb évei
ben s ha g r ó f M ik ó Im rének kell adnunk az elsőséget, a m á sodik helyet g ró f T elek i D o m o k o stó l senki sem vitathatja el.
G r ó f T eleki D om ok os 1861-ben a gyulafehérvári conferen- tiára m eg jelen ts ez id őtől fogva ism ét élénk részt vett a politi
kában, m ely tevékenysége úgyszólva, élete végső órájáig tartott.
Ugyanezen év b en résztvett a m agyar országgyűlés felső táblá
já n s rem ek beszédet m on dott az unió érdekében. M id őn pedig az országgyűlés hirtelen bezárásával az akkori országbíró egy váratlan zárbeszéddel lepte m eg a főrendeket, m elyben a siker
telenség nagy részét a várm egyék zajos m agaviseletének tu la j
donította, g r ó f T elek i D om ok os oly ékes rögtönzéssel ford ította vissza a sikertelenség okát a korm ányférfiakra, h ogy az egész felsőház bám ulva hallgatta s szava visszhangzott m inden m agyar kebelben. E zután végezte he történelm i m űveit s ismét sok hírlapi czikket irt a P esti N aplóban, a K olozsv á ri K ö zlön y b e n és B pesti Szemlében, legtöbbször saját neve alatt, m áskor pedig X — Z aláírással.
E zen közben M a ros-V á sá rh ely városa 1863-ban a szebeni L a n d t a g r a képviselővé választotta, de ő a L a n d ta g o t törvényes országgyűlésnek el nem ismervén, elm ent ugyan m agyar tá r
saival együtt abba a városba, de ott H a jn a ld L a jos biborn ok - érsekkel — akkor erdélyi püspök, — egyértelem ben lévén,
2
*___________
2 0 DEÁK F ARK AS.
leginkább kettőjük működésének volt köszönhető, h ogy a ma
gyarok és székelyek a L andtagba be nem léptek s együttesen aláirt nyilatkozatban jelenték ki ő F elségének ebbeli kom oly elhatározásukat.
1864-ben a M agyar O rvosok és Term észetvizsgálók nagy gyűlésének volt elnöke M arosv á sá rh ely t,*) h ol a nagy számmal m egjelent tagok s a még nagyobb számú helybeli és vidéki vendégek előtt em elkedett hangú s rokonszenves m egnyitó beszédet tartott. P árnap múlva pedig a N yárád-Szeredában rendezett innepélyen egészen új — a népszónoki térre lépett, m időn a töb b ezerre menő népkivánságára hatásos szónoklatot rögtönzött. A nagy gyűlés végjelenetei a gernyeszegi kastély
ban és a M arosvizétől átmetszett gyön yörű park árnyas lom b ja i alatt folytak le, m időn a g r ó f m integy 600 vendégét, mint
a legszeretetre m éltóbb házi gazda szép családja körében fogadta.
1866-ban Marosszéle küldötte fel Pestre, mint képviselőt s képviselő is m aradt 1875-ig. E z időben m ég inkább leliete csodálkozni, h ogy gyenge testalkatával s gyengülő érzékekkel miként győzött annyi munkát, hisz egész leikéből foglalkozott a politikával, nevelési, iskolai, egyházi, mezei gazdasági s nehéz gyám sági ügyekkel, azonkívül a napi- s tudományos irodalom nak is áldozott. M in th ogy pedig szeretett m indent látni, min
denütt jelen lenni, saját kiterjedt gazdasági ügyei is annyi bajt és g on d ot adtak, a mennyi egy embernek bőven elég lett volna.
Irod a lm i munkái közül n evezetesebbek: emlékbeszédei g róf K en d effy A dam , báró W esselén yi M iklós és g r ó f Széchenyi István felett, az elsőt és utolsót K olozsvá rit, a harm adikat e tudom ányos akadémia körében tartotta. L e g töb b m elegség öm lik el a K en deffy felett m on dott szép beszédében, melyet az ifjúság nemes lán gja hat át, azonban irodalm ikig legértéke
sebb a W esselényi M iklós felett tartott beszéd, melyben a nagy hazafi erényei és hibái egyaránt alaposan és igazságosan vannak méltányolva. T örtén elm i művei közül a K é t K a lu g e r , a H o r a -
') A z 1863-ík évi pesti nagy gyűlésen ugyan első elnöknek, Haynald Lajes bibornok, akkor erdélyi püspök( választatott volt meg és g róf Teleki csak másod elnöknek. De időközben a politikai vibar kitört Haynald felett s neki Erdélyből rögtön és végkép távozni kellett.
GRÓF TELEKr DOMOKOS EM LÉKEZETE. 2 1
tá m a d á s és a S zék elyh a tá u örsétj története készült el, mindenik hiteles adatokon épült, alapos, szépen k id olgozott, túlzásoktól ment, m ondhatni m érséklettel irt mű, m elyek e tekintetben maradandó és kim erítő emlékei az eseményeknek, de maga a tárgy-választás mutatja, h ogy szerzőjük akkor fog la lk ozott velük, midőn az osztrák korm ány M agyarország és E rd é ly alkotm ányát elnyomva, teljes korlátlansággal űzte vészes p oli
tikáját, M intha a ném aságra kényszerített patrióta felkiáltásai volnának e m ű vek : J ó l ism erünk titeket, m áskor is tettetek balfogásokat, akkor is tudatlanok és gonoszok voltatok, akkor sem sikerűit minket megsemmisíteni, m ost sem f o g s ik e r ü ln i.
Legnevezetesebb azonban a néhai grófnak Érdéit/ és az o sztrá k k o r m á n >/ czím ű röpirata, mely L ip csében 1865-ben je le n t meg.
A N ádasdi-Iieiehenstein korm ányát, a szebeni L andtag viselt d olga it s az alkotm ányos érzületű m agyar és székely kép
viselők eljárását tárgyalja, oly éles kritikával s oly m eg
semmisítő Ítélettel, h og y m ég m ost sem olvashatjuk m egin
dulás nélkül, m időn az események rég elsöpörték e politikai kártya-várakat.
1873-ban a g r ó f egészségi állapota tetemesen gyen gült s némi kis elégedetlenség, talán meghasonlás is vett erőt kedélyén;
amaz év elején utazást tett O laszországba, m ely jóté k o n y ha
tású volt, onnan visszatérve, G ernyeszegre vonult. A z ötvenes, hatvanas években ő volt az unió leglelkesültebb bajnoka, m ely
nek bizonyságául szolgált 1861-ik évi felsőházi beszéde, m aga
viseleté Szebenben s m inden szava, igyekezete, de úgy látszik, midőn bizonyos id őt is elvárt, a valóság a maga részleteiben nem egészen felelt m eg várakozásának. A nyilvános gyűléseken végleg elhallgatott s folytonosan az erdélyi viszonyok rende
zésével tépelődött, gyű jtötte az erdélyi adatokat, m ég azt is pontosan számbavette, h ogy hány em bert k ü ld ött a korm ány E rd ély b e s hányat nevezett ki a központba s ez adatait 1874-ig pontosan je g y e z te .:) S m agánkörben sokszor kijelentette, h o g y : a részleteket illetőleg a szónélkül való feltétlen unió nem volt a legcorrecteb b eljárás. D e nyilvánosan soha se szólt, m ert nem rem élte hasznát, sőt ellenkezőleg sokszor csendesí-
') Szándéka volt e részben a korm ányhoz egy m em orandum ot adni be.
2 2 DEÁK FARKAS.
tette a zaj origókat, m ert m eg volt győződve, h o g y : E rdély o r
szágot szellemi úgy, m int anyagi érdekei az anyaországgal való szoros egyesülésre utalták, de azt is tudta, hogy 300 éves ön állásból logikai következetességgel folyó tényeket, viszonyokat, emlékeket és érzelm eket megsemmisíteni, elfojtani s helyökbe az új állapotoknak m egfelelőket alkotni, nem lehet rövid idő eredménye s nem az 1867. óta lefolyt időé, h a m ég egyszer oly bölcsen korm ányoztattunk volna is.
N em szándékom ez alkalommal e tárgynál hosszasabban időzni, de m indnyájan tudjuk, hogy ily körülm ények közt sok súrlódás, sőt keserűség is szokott előfordulni.
A régibb hazafiak közül gróf Teleki Domokos, gróf Mikó Imre csaknem az utolsók voltak, kik az erdélyi országrész ke
serűségeit enyhíteni tudták, kik a bántalmakat elsimítani, a sérelmeket kiegyenlíteni, a fenyegető bajokat megakadályozni legtöbbször sikerrel törekedtek. A cselekvőknek megtudták magyarázni a helyzetek kényességét, a szenvedőkkel meg tudták értetni a viszonyok parancsoló kényszerűségét. K i fogja ezt ezután tenni ? K i lesz oly önzetlen tiszta, hogy szavainak fel
tétlen bizalommal hihessünk!
G r ó f T eleki D om okos egészségi állapota folytonosan gyengült, habár érdekeltségét minden iránt utolsó órájáig m egtartotta, hisz tulajdonképen ágybanfekvő beteg alig volt egy-két napig. M á r tudtuk jó l, h ogy az enyészet reá tette ke
zét s mégis, m időn 1876. m áj. 1-én halála hire elterjedt, m eg
döbbentő volt, az egész E rd ély t m ély bánat fogta el s alig vigasztalt a hír, h ogy utolsó p erczig eszméletnél volt, s hogy kedves gyerm ekei körében s szerető hű neje karjai közt lehelte ki nagy lelkét. A z egész magyar nemzet megsiratta őt. A kü
lön böző testületek, az evangelico-reform atusok egyházai, a főiskolák egymás után m éltó gyászünnepeket tartottak a néhai szép lelkű hazafi emlékére s amaz országrész legékesebb szónokai em lékeztek meg a hasznos és tanulságos életpályáról.
1 8 6 6 -b a n 1) egy ismerőse így jellem ezte ő t: »T elek i D o m o kos kora ifjúságától fogva a klassikus tudom ányok alapján kezdett tanulni s nyilvános iskolákba já rt. M ár korán kiváló
') A >-Hagyar V ilág« czim ű lap tárczájában.
GRÓF TE LEK I DOMOKOS EM LÉKEZETE. 2 3
hajlam ot érzett és tanúsított a hazai közügyek iránt s nagy szorgalom m al tanulm ányozta ama tárgyakat, m elyek a k öz
ügyekben való nyomatékos szereplésre szükségesek. H ajlam ai és összeköttetései egyenesen az ellenzék pártjához vonták, hol E rd é ly legjelesebb fiaival találk ozott s jö t t úgyszólva m inden
napi érintkezésbe és barátságba. Szürkébe vegyült 50 év körüli ember, eszes nagyon, mint minden T eleki, véghetetlen sok tanulása van s alig hiszem, h ogy E rd é ly történelm ét valaki job b a n ismerje, m int ő. M eggyőződése a m agyar birodalom elodázhatatlan szükségessége, a m agyar nem zet életrevalósága és hivatása, a magyar alkotm ány jog osu ltsá ga s az ország alap
törvényeinek cultusa, m integy vérévé vált. A ki ezek ellen tör, akár túlzott loyalitásból vagy tudatlanságból, akár fana
tikus türelm etlenségből, akár nemzetiségi ábrándozásból vagy dem agóg káprázatokból, az olyan kitette m agát g r ó f Teleki D om ok os nyilt tám adásának; és a kit ő megtám ad, rendesen minden okoskodását tönkreteszi s az egész egyéniséget m int
egy m egsem m isíti.«
M id őn meghalt, a reform átus egyház évi jelentésében egyebek közt így em lékezett m eg r ó la : » A z egyházi téren is korán m egkezdte nemes m unkálódását s m int a vezérférfiak egyike vett résztama nehéz k ü zd e lem b e n , m elyet az erdélyi reform átus anyaszentegyháznak m egtám adott önkormányzati jo g a , szabadsága s ezeknek védbástyái az iskolák és egyházak érdekében a forradalm at m egelőző évtizedekben vívnia kellett s a győzelem dicsőségéből jelentékeny osztályrész volt a ne
mes grófé.
E küzdelmek a forradalom után ú jra kezdődvén, nem csak szóval és tanácscsal, hanem tettekkel és áldozatok k al is szolgálta az anyaszentegyház nemes ü gyét s a marosvásárhelyi és udvarhelyi főiskolákat ezerekre m enő alapítványnyal gazda
gította s általában, m int több főiskola és egyházm egye, m ajd az egész egyházkerület főgondnoka, a közvélem ény egyhangú Ítélete szerint összes társai előtt mintaképül szolgált.
Családi élete m indvégig b o ld o g és példás volt. Szeretett első nejét, báró Bánffy Jozefint korán elveszté, de évek múlva behegedvén a szív sebe, új b o ld o g sá g o t talált m ásodik nejében, g r ó f Teleki K le m en tinában. A m a ttól Z sófia (báró Y a y B élán é)
2 4 DEÁK FARKAS.
s Jozefin (özv. g r ó f T eleki Sándorné), em ettől fia Géza, (kinek neje g r ó f B ethlen M a rg it) és leánya Ilon a (g r ó f B ethlen Ist- vánné) m aradtak hátra.
D e özvegye, gyerm ekei s unokáinak m ély gyászában az egész ország fájdalm a s m indenekfelett az erdélyi ev. ref.
anyaszentegyliáz nagy veszteségének keserű érzete vegyül s a könyek mellett nemes jellem ének elévülhetlen gyém ántja ragyog a tisztelet és kegyelet ama koszorúján, melyet ravatalára az anyaszentegyliáz letesz.«
A néhainak egyik hű tisztelője és ism erője í g y i r : J) »g r ó f Teleki D om ok os igazságos jellem ű férfi volt, mint egy A risti- des. E gyenes lelkülete nem tűrt semmi facsarosságot, még legközelebbi rokon ától sem. A z t tartotta, h ogy becsületesnek lenni nem érdem, hanem kötelesség. R end tartó volt a pe- dánsságig, a rendszeretet csaknem vérévé vált. N a g y lelkű em ber volt s mint vagyonos urnák, zsebe eléggé igénybe is volt véve. A z elesettek árvák, özvegyek, égettek, szegény iskolák, egyházak, jóték on y czélra kéregetők hosszú serege folytonosan szivattyúzta pénztárát és soha sem bocsátott el senkit valam ely adom ány nélkül. Ú gy gon dolkozott, hogy a jóltevés az embernek legszebb kötelessége. E g y ik rokona és ba- rája 2) a következőleg emlékezett meg róla hozzám intézett nagyérdekű lev eléb en : »T erjedelm es jószágait okszerű és az idővel haladni tudó gazdálkodás m ellett épen, minden kellé
kekkel ellátva, instruálva hagyta utódaira. J ó l megválasztott tisztviselőitől igazságot, pontosságot kívánt, de m egbecsülésben, haszonban is részesítette őket. Fényes házat tartott s e me
llett adakozó volt. E gyeseknek, közintézeteknek, hazai vál- lalalatoknak sokat ju ttatott, semmi közadakozásból magát ki nem vonta. N yájas társalgású, szerény, jóötletek ben gaz
dag, tré fá s , adom ákat k ed v elő , és minden hiúságtól ment volt. H azáját, családját im ádásig szerette, azok boldogsága volt élete főgon dja. A z országban szeretve tisztelt és becsült
>) Gá'fi Sándor úr, ki előbb mint titkára, később mint jószágainak igazgatója, 15 — 16 évig volt mellette (s van jelenleg ugyanazon állásban az ifjú g róf Teleki Géza mellett.)
2) G róf Teleki Miklós, valamint báró Kemény István hozzám in tézett becses leveleikben.
GRÓF T E L E K I DOMOKOS EM LÉKEZETE. 25
egyén volt. Soha senki valami jellem h ib át m ég reá fogn i sem merészelt. Szava döntő v o l t ; Ítéletén m egnyugodtak, ú gy o r
szágos* mint családi- és m agán-ügyekben, oly fennállott, mint maga az igazság.«
D e nem tennék eleget kötelességem nek, ha e helyen és ez órában hibáiról is m eg nem emlékezném, hisz em ber volt ő is, tökéletes nem lehetett. É s mi az egész em bert szerettük és tiszteltük s úgy, miként volt erényeivel és gyarlóságaival együtt tartottuk méltónak, h ogy 1836-ban levelező, 1855-ben igazgató-, 1861-ben tiszteletbeli tagjaink sorába em eljük őt, ki az ország tanácsában és a nemzet szivében régóta oly kitűnő helyet fog la lt el.
A z t m ondják róla, h ogy igen is kételkedő, fon tolgató, szőrszálhasogató em ber volt, néha kis dolgokkal is napokig törőd ött s csekély d olg ok m egoldására ügyvéd, mérnök, orvos, b iró tanácsával é l t ; m eglehet s lehet az is, h og y e hibájának kárát is vallotta, időt és tőkét veszített, D e vájjon helytelenül tette-e, ha a maga általános nagy m iveltsége m ellett tekintetben tartotta a szakképzettséget is s v á jjon annyi politikai válság között, melyeket átélt, nem volt-e elég oka, h ogy a konkrét esetekben olyk or kétkedő és szőrszálhasogató le g y e n ; sőt nem volt-e épen szükséges e tulajdonság történeti művei m egírásánál, m időn m indannyiszor hazai történetünk legbon yolu ltabb és legkényesebb cselszövényeit fejtegette és kisérte kérlelhetetlen szigorú kritikával ?
A z t is m on dják róla, h ogy sokfelé forg á csolta talento- mát s hiába szokta m eg a mással olvastatást s gy a k orolta be a tollbam ondást, hasztalan vette maga m ellé a legkitű nőbb tit
károkat és segítő munkásokat s bár idejét órá ról-órá ra b eosz
totta s a napnak egy pillanatát sem töltötte m unka nélkül, m ég sem tudott m indenhová elérkezni, a hová akart, mert erejét szétforgácsolta s ez az oka, h ogy oly nagy em berré nem lett, sem mint politikus, sem mint iró, a m ilyen a term észettől adott tehetségei és társas életi viszonyainál fogva lehetett volna. E rre csak azt felelhetem, h ogy egész élete s életének minden percze egy nagyszerű feláldozás volt a közérdekek oltárán.
M A G Y . T D D . A K A D . É K T E K . A T Á K SA D . T U D . K Ő K É B Ő L. 1 8 8 1 . 3
2 6 DEÁK FARKAS.
D e vájjon, m elyik téren is kellett volna szünetelnie?
O tt kellett volna-e hagyni uradalmait, hogy a gyom verje föl az ősi curiák udvarát s az elpusztult birtok okra adósságot halmozva, utoljára nemcsak a kamatokat, de adóját sem tudva fizetni, családját zavarba vezetve, csőd előtt hagyja, midőn sírba szá ll? V a g y pusztulni h agyja szépreményű g y á m fia it?1) s ne gon d oljon a gernyeszegi és szentpéteri szegény néppel, kiknek számára oly szép iskolákat épített és a la p íto tt? V a g y m agára kellett volna hagyni a vásárhelyi és udvarhelyi ten
g őd ő főiskolákat, hová annyi áldozatot h ozott s ez utóbbiban egy szükség parancsolta tanári széket á llít o t t .2) H isz ezek nélkül lehetett volna iró is, politikus is ?
V a g y tán irodalm i m űködéséről m ondott volna l e ; — ki merészelte volna oly bátran és tisztán, oly nyugodtan és híven m egírni a H ora-T ám adás-, a Székelyhatárőrség- és a X ádasdi korm ány történetét és bírálatát, m int ő, s hány jó ügy m eg
értésétől s hány vigasztaló szótól fosztottuk volna meg harmincz éven át a m agyar olvasó közönséget ?
V ég re talán ép a politik ától kellett volna magát távol
tartania s élni csupán magánérdekei előm ozdításán ak? K i lett volna akkor alkotm ányos szabadságunk egyik hatalmas őre, ki irta volna meg az 1846-ik évi erdélyi úrbéri törvények ellen a repraesentatiót, h ogy az erdélyi nemesség miveltsé- géről és jóak aratáról bizonyságot tegyen, ki állott volna a m agyar és székely képviselők élére a szebeni L andtag küszö
bén, h ogy kemény ítéletet m on djon az eltévedettek és ámítok felett s önérzetre ébreszsze az igaz hazafiakat ?
0 bizonyára, lehet, h ogy g ró f T eleki D om okos szép
tehetségeinek szétosztásával a tudom ányosság, a vagyonszerzés vagy a mezei gazdaság elvont fogalm ai némi m egrövidítést szenvedtek, de családjának gondos, bölcs atyja, az egyháznak,
*) Hat ifjú g ró f Bethlen : Géza, Dom okos, Béla, János, József és Sándor.
2) Mondván : » Á polju k a székely érdekeket, h ogy ha majd a ger- manisatio elkorcsositja a nemzetet, legyen h ová fordulni tiszta magyar oltóágért, hazafiúi szellemért, s Ősi lelkesedésért, m ert e földre sem a germán, sem a szláv faj politikája beolvasztó kemenczéjét egy könnyen fel nem fogja állíthatni.« A néhai g ró f saját jegyzeteiből.
