ÉRTEKEZÉSEK
A
Á R S A D A L M I T U D O M Á N Y O K K Ö R É B Ő L .
KIADJA
A M A G Y A R TUDOMÁNYOS A K A D É M I A .
H A T O D I K K Ö T E T .
A II . O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L SZERKESZTI
P E S T Y F R I G Y E S
OSZTÁLYTITKÁR.
J'* D É M I A
k;vata*4
B U D A P E S T . 1 8 8 1 .
A M A G Y A R T Ó D . A K A D É M I A K Ö N Y V K I A D Ó - H I V A T A L A . A z A k a d é m ia ép ü le té b e n .)
Budapest, 1881. A z Athen aeum r. társ. k ön y v n y om d á ja .
T A R T A L O M .
I. Szám. M agyarország és egyes törvényhatóságainak népesedési m oz
galma. K ő n e k S á n d o r t ó l .
II. » N agy férfiak szerepe a történelemben. (Székf. ért.) Z s i l i n s z k y M i h á l y t ó l .
III. v K azinczy Gábor irodalm i hatásáról. Irodalom -történeti ta
nulmány. J a k a b E l e k t ő l .
IV. » Em lékbeszéd Urházy G yörgy felett. S z i l á g y i S á n - d o r t ó 1.
V. » Palaczky Ferencz emlékezete Z s i l i n s z k y M i h á l y t ó l . VI. A nemzetgazdaságtan és módszere s a társadalmi tudomá
n yok terén való haladás nehézségei. W e i s z B é l á t ó l . VII. » A magyar jo g i műnyelv kérdéséhez. Jogirodalm i tanulmány,
tekintettel jo g i m űnj'elvünk jelenére, múltjára, m ivoltára és gyökeres javítására. B a k o s G á b o r t ó l .
VIII. » A fémvaluta kérdése a tudom ány jelen állása szerint. Első rész : >;Egyszerű vagy kettős valuta ?« K a u t z G y u l á t ó l . IX . » A magyar és osztrák államháztartás 1868— 1877-ig. L á n g
L a j o s t ó 1.
X . » G róf Teleki Dom okos emlékezete. D e á k F a r k a s t ó l . X I. » Emlékezés Zlinszky Imre 1. tagra. T ó t h L ő r i n c z t ő l . .XII. » A perdöntő eskü és az előzetes tanúbizonyítás a középkori
m agyar perjogban. (Székf. ért.) H a j n i k I m r é t ő l .
E M L É K E Z É S
ZLINSZIvY IMEE
L. TA G B A .
TÓTH LŐRINCZ
R . T A G T Ó L .
(Felolvastatott az Akadémia összes ülésén 1881. ápr. 25.)
B U D A P E S T , 1881.
A M. TUD. AKADÉM IA K Ö N Y V K IADÓ-H IVATALA.
A z A k ad ém ia épületében.
Budapest, 1881. A z A t h e n a e u m r. társ. kön yv n yom dája.
Emlékezés Zlinszky Imre,
m. akad. lev. tagra.
A m agyar akadémia m ásodik osztályának m egtisztelő felhívása folytán Z lin szk y Im re levelező tagnak, a budapesti királyi tábla kitűnő birájának, a jog tu d om á n yi állam vizsgálati és ügyvédvizsgáló-bizottság, az országos statisztikai tanács és a magyar jogász-gyű lés állandó bizottsága tagjának, e nagy teh etségű , s legszorgalm asb és term ékenyebb jogtu d om á n yi írónak em lékezetét ú jítom m eg ma, ki fáradhatlan tollának term ényeivel egyazon időben elárasztotta a bírósági archívu
mokat s a jogtu d om á n yi szaklapokat, s azonfölül több, n agy
terjedelm ű, részint m agasb becsű, részint legalább gyakorlati tekintetben hasznos, önálló n agyobb művet is irt amaz évtized alatt, m elyet a legm agasb akarat férfikora munkásságának, fájdalom , rövid határúi szabott.
M i itt, az akadém ia kebelében, csak nagyon rövid ideig bírtuk őt. — 1876-ban ju n . 8-ikán választottuk m eg a tö r
vénytudom ányt is m agában fo g la ló második osztály levelező tagjává, s m ár 1880. ju l. 14-kén vettük B a la ton -F ü red ről, hol életét dúló betegségének enyhülést keresett, a m egdöbben tő hírt, h ogy őt, a gazdag m unkaerőt, kitől, előzm ényei után, jogosan vártunk a hazai Tliem is szolgálatában folyton előre haladó s értékben em elkedő eredményeket, a rem énydús pálya közepén, élete delén, elvesztettük. A term ék eny gyüm ölcsfát mely erőteljes középkorában folyvást nem esbülő, s m indinkább zamatos és tápláló term ényeket igért, belső férge korán m eg- emészté, s kidönté társai sorából, kiknek nagyobb részénél már is m agasabbra nőtt s lom bosabbá fejlődött, s mint élő fáknál gyakran látjuk, h ogy végső kiaszásuk s elkorhadásuk előtt, m integy m egerőltetve s túlfeszítve hátralevő életerejüket, legb őveb b en te rm e n e k : úgy Z lin szk y Im re, a betegség dúló
MAGV. TUD. AKAD. ÉRTEK. A TÁRSADALMI TUD. KÖRÉBŐL. 1*
4 TÓTH LÖRINCZ.
férgével testében, élete utolsó éveiben legtöbbet d olgozott. A test bervadásával, szelleme nem vesztette el munkakedvét s ru- gékonyságát.
E m lékezésem m ostani egyszerű, fényes világi helyzetnek nem örülő, s csupán szaktudománya, fáradhatlan szorgalm a s munkássága és gyakorlati hasznossága által érdem esült tár
gya, az e belyen többször dicsőített szellem nagyokboz s törté
nelmi egyéniségekhez h a son lítva, csak oly k özleg én y , mint tehetségem , azokéhoz mérve, kik amazokat dicsőítették. D e kétségtelen az, is, h ogy a fényes és zajos politikai pálya h ő
seiről, kik a szószék magasáról, egy ország tapsai közt, ékes
szóló nyelven hirdetik népszerű eszméiket, kik küzdenek, hat
nak és cselekesznek oly pályán, mely m indenkinek feltűnik, melyre mindenek szeme függesztve van, — és nagy költőkről, kiknek harsány dala riadozva zeng K á rp á tok tól A d riá ig , vagy édes b ű b á jja l varázsolja meg a sziveket, — nem oly nehéz, hatályosan s figyelm et gerjesztve szólani az emlékbeszéd tar
tására m egbízott szónoknak, kit tárgya lelkesít, — mint a száraz szaktudós Íróról s az élet zajos színpadáról kirekesztett, s törvényeink által m integy herm etice elzárt bíróról, ki sze
rény fészkébe vonulva, csöndben működve, poros acták közé temetve, lelkesedésre nem buzdít. A zon b a n a hasznos szakmű
vek, s az igazságos és b ölcs Ítéletek is nagyérdem ű s magasz- talásra m éltó tettek, s a virrasztás, hosszú, álmatlan éjeken, magános m écs világa mellett, m ely eszméket szül és érlel, mely hasznos, bár nem fényes műveket ad útm utatóul nemzetének, a töm eges törvényhozási munkálatok, s folyton újuló és vál
tozó, egymást mintegy elnyelő törvények töm kelegében tévelygő közönségnek, az eligazodást kereső tanuló ifjúságnak, s m ind
azoknak, kik a hazai zilált s háborgó jo g é le t hullám ain tájé- kozatlanúl, biztos delejtü nélkül hányatnak, — nem kisebb jelentőségű, bár kevesbbé ragyogó, kevesbbé népszerű, a kép
zeletre kevesbbé ható érdem, mint hősé a harezmezőn, politikai szónoké a rostrum on, s költőé az o ly m p iá k on ; és, ha igazságo
sak akarunk lenni, nem csak a legelső rangú írók, s a magas röptű kiváltságos szellemek érdem lenek megtisztelő hálako
szorút, hanem a munkás, hasznos közlegények is m éltók arra, hogy rólok hálásan megemlékezzünk, s minden, még a legsze
EMLÉKEZÉS ZLIN SZK Y IMRE LEV T AGRA. 5
rényebb életpálya is elég alkalmat nyújt, h ogy róla szólván, lefolyását ecsetelvén, tanúságos és figyelem rem éltó d olgokat mondhassunk el, m elyek az em beri élet s hivatás k om oly vizs
gálóját érdekelhetik.
Z lin szk y Im re b író volt, a hazai ju d ica tu ra egyik nagy értelm ű s nagy szorgalm ú tagja, s jog tu d om á n y i iró egyszer
smind, — és én e két minőségét, hasznos m űködésének e két, egyébiránt egym ást kiegészítő s elősegítő oldalát követve, m eg
ragadom ezúttal az alkalm at s felhasználom e szom orú, e kora halálesetet azon czélra is, h ogy a m agyar biró m ostoha s épen nem irigylésre m éltó helyzetére mutassak.
Z linszk y Im re 1834-ik évi novem ber 4-ikén született, pestm egyei előkelő nemes családból, melynek ta g ja i többn yire m egyei hivatalokat viseltek. A ty ja , Ján os, P est-P ilis és S olt törvényesen egyesült m egyék k özépponti főszolgabirája volt, ki tehetséges fiát gon dos nevelésben részesíté, de korán árván hagyá. Isk olá it Pesten a piaristáknál, m ajd jo g i tanulm ányait az egyetemen végezte. A piaristák keze alatt m indig első em i
nens v o lt , s m ár gyen ge gyerm ek k orában kitűnt szellem i tehetségeinek kora érettsége, különösen élénk felfogása s figyelő képessége által, s m ár akkor nagy hajlam ot m utatott az Írásra, m ég a gyerm ekévekben, csak saját s kis pajtásai m ulattatására firkálva apró beszélyeket, sőt színdarabok kísérleteit is. — M á r 14 éves korában elvesztette édes a n y já t, azután négy évvel pedig, 1853-ban gon dos és szigorú atyját, ki reá csak mérsékelt vagyont hagyott, m elynek csakham ar végére já r t az életvidor, szenvedélyes, mulatni szerető ifjon cz. — í g y került, kora árvaságban, vezető kezeket nélkülözve, m ég félig g y er
mek, az élet és szükség nehéz iskolájába, h ol hivatalos m unká
val kellett keresni kenyerét. — Száraz, nehéz foglalkodással töltve ifjú korát, mely élénk vérmérsékletével s társaság után vágyó kedélyességével éles ellentétben állott, szeretett m ene
külni a p oros acták k ö z ö l, zajos m ulatságok k ö z é , m elyek során kártya s poharazás sem h iá n y z o tt; azonban h iv a ta lo kötelességeit soha el nem hanyagolá, s a m it időnként elm u
lasztott, gyors felfogás s munka által könnyen pótolta.
Czegléden lévén alkalmazva, m ár 1858. novem b. 20-kán
6 TÓTH LÖRÍNCZ.
alig érve el nagykorúságát, ébredő szíve bajlam át követte, s oltárhoz vezeté az ottani alapítványi uradalom tiszttartójának kedves leányát, F eren ch ich E leon órát, kivel a legbold ogabb családi életet élte volna, m int szerető férj s szép gyermekek atyja, ha a könyörtelen halál hét közöl ö töt el nem ragad, s h a későbbi életét, szerencsétlen veszteségek folytán, anyagi gon
dok fellegei nem sötétítik.
J ogá sz apának, kitünően eszes és erélyes bírónak fia, atyja példájára, ném i ingadozás után, m ely az orvosi pálya felé vorizzá, m egtalálta hivatását s ő is a jogá szi pályát vá- lasztá, mely egykor a kiváltságos rendből származott ifjaknak, kezdve a várm egyén s végezve olyk or a cancellári, országbírói s kir. személynöki széken, tehetség és kedvező szerencse m el
lett, magas rangra s kitüntetésekre nyitott kilátást. A zonban akkor, m időn az ifjú Z linszky Im re jo g i tanulmányait, 18 éves korában, bevégezte, s egyszersm ind édesatyját, a szigorú veze
tő t elvesztette, a m agyar nemzeti intézmények, szokások, tör
vények iránt kegyeletet s kím életet nem ism erő B ach-rendszer nehézkedett az ősi jo g a ib ó l erőszakosan kivetkőztetett és pro- crustesi ágyra feszített M agyarországra, s a szegény, de nagyra törő ifjú, a parancsoló viszonyoknak hódolva, hivatalnoki pá
lyára lépett. E g y ideig az akkori helytartótanácsnál is szol
gált, de csakhamar a birói pályát kereste, azon indúlt s haladt is korának s tehetségeinek m egfelelő polczig, midőn tovább
haladását a kérlelhetlen halál félbeszakította.
Jászberényben kezdte bírósági g y a k orla tá t, honnét a czeglédi járásbíróságh oz nevezte tett toll vivővé; későbben ugyan
ott lett szolgabiró s nemsokára főszolgabíró. M á r ekkor oly gyors és ügyes tollal bírt, bogy, mint egyik ott jelen volt t.
társunktól hallottam , egy az inség ügyében C zegléden tartott megyei bizottm ányi ülésen, hosszúra nyúlt tanácskozások után, azalatt, m íg a többiek egyet sétáltak, oly kim erítőleg és sza
batosan m egírta az ívekre m enő jegyzőkönyvet, h ogy azon egy szót sem kellett változtatni. — 1867-ben a kecskem éti tör
vényszékhez választatott bíróvá, 1869-ben pedig, az iijonnan felállított alkotm ányos Curia semmitőszéki osztályához nevez
tetett segédelőadóvá, hol tanúja voltam előadói ügyességének s gyors és értelmes munkájának. 1871-ben lett a kir. tábla
EMLÉKEZÉS ZLIN SZKY IMRE LEV. T AGRA. 7
pótbirájává, 1875. augusztus havában pedig ugyanott rendes biróvá.
A fővárosba tévén át lakhelyét, az irod a lom központi tűzhelyéhez, a tudom ányos érintkezések vonzó s lelkesítő k ö
rébe, ettől fogva kezdődik jo g irod a lm i munkássága. K ü lön ösen a » Jogtu dom án yi K ö z lö n y « volt czikkeinek raktára, a méh- köpü, hová azt, a mit hegyen-völgyön gyűjtött, m éhszorgalom - m al behordta, — s ezenkívül gyakorlati kézikönyveket s com - mentárokat adott ki, m elyek a közfigyelm et nevére vonták.
N em akarom ism ételni a j ó l ism ert igazságokat, m elyek a jogtu d om án y fontosságáról, érdem éről m ár e helyen is any- nyiszor elm ondattak P e rg er Já n ostól és S ztrok a y tól kezdve a legközelebb időkig. E tudom ányt, melynek m agasb vagy sü- lyedtebb állása a polgári társaság jólétén ek m indenkor biztos légm érője volt, s m elynek fölk entjeit épen ezért a szabad és m üveit állam ok m indig magasan értékelték s fényes előnyök
kel tisztelték meg, nem volt szabad az akadém iából kizárni, mert annak művelése s különösen hazai nyelven művelése m el- lőzhetlen közérdeknek m éltán tekintetett. A z akadémiai k öz
pontok ugyanis, valamint a tudom ány m inden egyéb ágaira, úgy a jogtudom án yra is üdvös és emelő hatással lehetnek, ha ebbeli feladatukat jó l fog já k f e l ; m ert serkentenek, gyám olíta- nak, költségesb gyűjtéseket, tudom ányos vizsgálatokat, nagyobb eredeti s ford ított műveket, m elyek kiadását a közönség k özö
nye, a piacz részvétlensége egyesekre nézve lehetlenné teszi, s ezeknek ereje m eg nem birja, többeknek egy irányban törekvő egyesített erejével eszközöln ek; m ert a szunnyadozó tehetsége
ket jutalm akkal ösztönzik, s a szerény munkásnak némi külső fényt is a d n a k , a mire, hatás tekintetéből, szintén szükség v a n ; s végre, mert a politikai változások hullám aiban, a köz
állapotokat felforgató vagy m ódosító átalakítások közepette is a nemzeti műveltség s tudom ány biztos m enlielyei maradnak, m int ezt 1849 után nálunk is tapasztalhattuk, m időn a m últ
nak rom jai felett egy ideig egyedül a m agyar akadém ia volt a m agyar nyelvnek s nemzetiségnek azon révpartja s asylum a melyre mindenek szemei bizalom m al s rem ényteljesen voltak függesztve.
8 TÓT1I LÖRINCZ.
D e ne feledjünk egy másik szempontot, mely a jo g tu d o mány akadémiai művelésének szükségét főkép igazolja. A j o g tudom ány előbb nálunk csakugyan nem egyéb volt, mint sziik- körü m agyar törvénytudom ány, a positiv törvények puszta, száraz ism erete, m ely azoknak idézésére, összeállítására, s töb - békevesbbé alapos m agyarázására szorítkozott, s csak mióta az akadém ia e téren is fáklyavivő lett, születtek m eg a nemesebb mozgalm ak, s kezdtek m utatkozni zam atosabb gyüm ölcsök. — J og p b ilosop bia , a j o g történetének m élyebb buvárlata, össze
hasonlító jogtud om án y épen nem, vagy csak alig-alig létezett.
E törvénytudom ány, m elyről oly öröm est hangoztatták elő
deink, h ogy nálunk mennyire otthonos, hogy minden magyar em ber kész törvénytudó s törvényhozó, valóban alig érdemelte m eg a tudomány nevét. É s azután e törvénytudom ány is, az akadémia föllépése előtt, csaknem kizárólag latin nyelven, a Corpus Ju ris nyelvén mível tetett. A 17-dik századbeli, elég m ozgalm as m agyar irodalm i életet, a tisztán nemzeti irányú kuruczvilág letüntével, m eddő álom, tespedés, s eldiákosodás váltotta fel, s ha létezett és irodalm ilag nyilatkozott is szellemi munkásság, az csak a h olt latin nyelven, az oktatást vezető jezsuiták kedvencz nyelvén, nyilatkozott, A felsőbb közoktatás egész ügye, a nagyszom bati egyetemmel, e hatalmas és b efolyá
sos szerzet kezére került, mely tudákos em bereket képezett ugyan, de nem a szabadságnak, a haladásnak, s nem a magyar nyelvnek s irodalom nak. — A jezsuiták által vezetett tanrend
szernek, m elytől m inden érdem et m egtagadni, elfogulatlan bíráló bizonnyal nem fog, — m int ezt M oln á r A la d á r tisztelt társunk a 18-dik századbeli közoktatás történetében oly ala
posan kifejté s bizonyítá, — kétségkívül egyik főhiánya volt m agyar nemzeti szem pontból, b og y a m agyar nyelvnek csak igen kis szerepet engedett, s ez által a 16-dik s 17-dik század
ban élénken m ozgó magyar tudom ány s irodalom 18-dik szá
zadbeli szom orú hanyatlásának egyik fő tényezője volt, — A nagyszom bati jezsuita-egyetem csak latin nyelvű jogászokat nevelt s kü ldött ki az életbe. A belőle kikerült nemzedék sokat tudott, de nem lett a m agyar szellemi élet munkásává. A z ál- talok üldözött s életét megmenteni s fentartani csak nehéz küzdelm ek árán képes protestáns egyház elerőtlenedett isko-
Iája sem adhatott szilárdabb tám aszt a m agyar nyelvű m űvelt
ségnek, ebben is szűk köre v o lt a nemzeti nyelvnek, s fősúly a latinra volt h ely e zv e ; m agyarúl beszélni a felsőbb osztályokban m ég az én gyerm ekkorom ban is tiltva volt, s ma is elkeseredve emlékszem az egyetlen botbüntetésre, m elyet életem ben azért szenvedtem, m ert az úgynevezett »sign u m « azon ostoba darab fa, m elyet egyik diák a m agyar beszéden kémkedve rajta kapott másiknak kezébe nyom ott, óra végén az én szerencsétlen ke
zemben maradt. M aga a d iá k név, m elylyel a tanuló nevezte
tett, jelen ti, h ogy az összes tudom ány diák nyelvű volt, A múlt század végén II-d ik J ó z s e f erőszakos németesítése folytán, kez
dett felpezsdülni az üdvös ellenhatás; azonban ez csak a szépiro
dalmi téren m utatkozott; a törvénytudom ány m ég e század elején is folyvást latin nyelvű m aradt. — N em csak H uszty, F le isch a k k e r, de K e le m e n , S zlem en ics, G ru sz , M arkovits, F rank , sőt a protestáns K ö v y is latinál irtak, s csak G e ö rch Illés mert fellépni 1804-ben » H o n n tji tö r v é n y é v e l.« — 1822- ben je le n t m eg Czövek Istvántól K elem en tökéletlen fordítása, és Szlemenics, F rank, K ö v y jeles tankönyvei m ár csak az aka
démia felállításának h a jn a lá n , vagy épen annak felállítása után láttak napfényt m agyar nyelven. M e g rö g z ö tt s csak nagy nehezen legyőzhető közvélem ény volt, m elyszerint lehetetlennek tartatott, de czélszerűnek sem találtatott m agyarúl művelni a hazai törvénytudom ány mysteriumait, s csak szánakozó m o- solylyal találk ozott azon idealista bohó, s ellenszenvet keltett m aga ellen azon vakmerő, ki ily ő rjön g ő eszméket s vágyakat táplált. H á la mindazoknak, kik a konyhai latin nyelvet hosz- szas megszokás s előítélet folytán oktalanúl im ádó nem zetet e balvélem ényből lassankint kigyógyították, s hála azok em léké
nek, kik amaz elkorcsúlt időkben, nem rettenve vissza a nehéz
ségektől s a részvétlenség fagylaló h id e g é tő l, mely merész törekvéseiket környezé, törni kezdék a vastag je g e t, egyengetni a rögös útat, s ha nem adtak is remekműveket, sőt prim itív szárnypróbálgatásaikkal a mai mértékkel m ért középszerűség színvonalára sem em elk edtek : az akkori viszonyokhoz képest mégis jelentékeny s eléggé nem m agasztalható érdemeket szereztek a nemzeti ügy körül, mint p. o. az öreg E trekarchai G eörch Illé s em lített >H onnyi« törvényével, m elyet 1804-től
EM LÉKEZÉS ZLIN SZKY IM RE LEV. T AG RA. 9
10 TÓT1I LÖRINCZ
1808-ig bocsátott közre, — azon korban, midőn m ár megzen- dült ugyan H im fi lantja, s a R egék k öltője B adacsony agg diófája alatt népes olvasó kört gyű jtött maga körül s K azinczy szép Ízlése is ném i sikerrel kezdé terjeszteni hódításait, de a kom oly tudományok, ha nagy gyéren m egszólaltak is, részint a h olt latin, részint bár élő, de idegen nyelven szólottak, ter
mészetesen nem a latinul s idegen nyelveken nem értő népnek, hanem a culináris diák nyelven társalgó s áldom ásozó tábla- biráknak, s az őseik nyelvétől legnagyobb részben elidegene
dett, ném etül s francziául fecsegő, B écsben lakó főnemesség korcs fia in a k ; akkor, midőn az átkos elnemzetlenedésben nya- valygó felsőbb rétegek többsége nem csak ignorálta, de ha nem ignorálta, m ég gú nyolta is a magyar nyelven iró tudóst, mint valam i lehetetlenre törekvő b olon d ot. — M ajdnem azon korig, m időn a m agyar akadémia végre az álm ok országából a valóságéba lépett, m ég azon jo b b a k is, kik a hazait m eg nem vetették, s nem zetök haladását óhajtották, ázsiai restségükben azon kényelmes vélem ényt táplálták, h ogy lehetetlen a tudás roppant birodalm ában világszerte felm erülő új eszméket, s a régi classicus világ rem ekeit a durva és szegény hazai nyelven kifejezni. A h olt nyelvhez, vagy külföldihez ragaszkodó nevelés és szokás hatalma, a kényelem szeretete m egnyergelte a józan észt, bekötötte a szemeket, elaltatta a tetterős, bízó, reménylő hazafiságot, já rt úton tartóztatta a m indennapos embert, sőt önzés, haszonvágy s egyéb nemtelen indokok is já ru lta k hozzá, h ogy fentartassék »a z ősi szent hom ály rideg bálványa.« Ily balvélem ények s előítéletek korában valódi önfeláldozás volt néhány magasb röptü, felvilágosodott, s mély kötelességérzet
tel bíró hazafitól, h ogy ennyi nehézség, elfogúltság, hanyag
ság, sőt gonoszság árjával szemközt úszva küzdjön, vergődjék a járatlan pályán, tettleg bizonyítgatva s nemzetét m eggyőzni kísérelve, h ogy szép nyelvünk is elég alkalmas, ha gonddal műveltetik, a tudom ányos, nevezetesen a jogtudom ányi eszmék szabatos, értelmes kifejezésére, s idegen műszavaknak magya
rokkal helyettesítésére. Nem hangzott m ég akkor törvény, korm ányrendelet s bírói ítélet m a g y a ru l; articulusok, decretu- mok, intim átum ok, sententiák szabályozták az é le te t; a repli
kákat s duplikákat rút konyhalatin nyelven irta m eg a próká-
EMLÉKEZÉS ZLINSZKY IMRE LEV. TAGRA. 11
tor, a »fori utriusque aclvocatus«, melytől Cicero szép Ízlése megcsömörlött voln a ; azon itélt az assessor, a judlium és ju- rassor. A z említett szárnypróbálgatások, az úttörők fáradságos munkái tehát, bármily hiányosak s tökéletlenek voltak is kezdetben, nagy és felejthetlen érdeműi rovandók fel a bátor kezdőknek, mert ezek tették figyelmessé a felébresztett nem
zetet, hogy tiszta magyarúl is lehet törvényt hozni, pert foly
tatni, ítéletet mondani, vitatkozni s intézkedni. Szerény kis forrásból erednek a hatalmas folyamok, melyek előbb gátló köveken szökdösve s töredezve, később gazdag hajókat horda
nak büszke habjaikon, holott a pálya kezdetén alig voltak képesek egy-egy kövecset továbbgördíteni s egy parti virág szomját enyhíteni. — E kezdő, gyenge erőket egyesíteni, s az egyesítés által erősbíteni, azoknak támaszt s védelmet nyúj
tani, a megvetett ujonczot a tekintély nymbusával környezni, az akadémia feladata volt.
M ikor pedig az akadémia által megindított mozgalom s haladás a magyar jogtudomány mezején szélesebb arányokat vett — a mit csak hálátlan megfelejtkezés fog eltagadhatni — s a művelés munkáját más körök is átvették: egy másik szük
ség állott elő, mely ismét mellőzhetlenné tette, hogy az aka
démia, mint nyelvmívelő társaság, a jogtudomány oltára mel
lett éber szemmel őrködjék. M ert a nyelvrontás mételye kez
dett, a tudományos munkálódás terjedtével egyidejűleg, elha- rapódzni, mindenki hivatva érzé magát műszavakat gyártani, a nyelvet szeszélye szerint fúrni, faragni, idegenszerű rossz sza
vakat és szólásformákat honosítni meg s az egésséges nyelv
érzéket eltompítva, a régi jó magyar nyelvet elkorcsosítani. S az akadémiai jogászok, kik most a csekély eredmény mellett, mely, a jogász-gyűlések s egyletek nagymérvű tevékenységéhez hasonlítva, elenyészik, alig tudnának számot adni, miért ülnek az akadémiában? — legszebb kötelességöket teljesítenék, ha, a nyelvészekkel egyesülve, a jogtudományi műnyelv hibás hasz
nálatát ellenőriznék, kinövéseit irtanák s a nyelvet ez oldalról romlással fenyegető áramlatnak gátat vetni igyekeznének.
Egyszer már volt alkalmam megróni a hanyagságot, melylyel a nyelv kezeltetik a magyar jogtudományi iratokban, s igen természetes, hogy ennek orvoslását nem annyira a jogász-egy-
12 TÓTH LÖRINCZ,
letektől, melyek az eszmékre irányozzák fő figyelműket, hanem a magyar akadémiától várhatni, melynek hivatása a tudomá
nyokat tiszta magyar nyelven művelni, s mely első sorban, rendeltetéséhez s nagylelkű alapítói szándékához képest, nyelv
intézet, A jog i műnyelv tisztaságának gondozása s megőrzése, a mindinkább eláradó germanizmusok s külföldieskedés kiir
tása, a felkapó rossz és izetlen divatok korlátozása egyenesen ez intézet feladata.
A z ú jabb ügyrend szerint az akadémia második osztá
lyába olvasztott törvénytudom ányi osztály lankadó munkás
ságának új életet s m ozgalm at adott a Sztrokay-díj megalapí
tása. L e fo ly t hat pályázat k özöl kettőben Z linszky Im re volt a diadalmas versenyző, s egy harm adikban is dicsérő kitünte
tést nyert. A z ő pályaműve ( A bizonyítás elm élete) lett nyer
tes 1874-ben, két pályam ű k ö z t; ugyancsak ő nyerte m e g a ju ta lm a t négy pályam ű között, az örökösödési jo g azon fontos kérdésének fejtegetésével, m ely a m agyar jog á szok a t két tá
b orb a osztotta, t, i, h ogy fenn keljen-e tartan i, tekintettel hazánk sajátságos viszonyaira, az örök lött és szerzett vagyon közötti különbséget az örökösödésben, s ha igen, m inő alak
ban ? — V é g re a » J o g o rv o sla to k « rendszerével, ha díjat nem is, de m éltó dicséretet aratott.
S itt találjuk 1876. június 6-ika óta Zlinszky Im rét az akadémia második osztályában. M egjelen t gyakorlati becsii kézikönyveihez s szaklapi bőséges adalékaihoz járu lván a Sztro- k ay-d íjjal ju talm azott » B iz o n y ítá s elm élete, « a magy. akadé
mia m éltónak találta a termékeny és szorgalmatos, s egyszer
smind nagy tehetségű, éles eszű irót kebelébe felvenni. N em vonom kétségbe, h ogy Z linszky Im re, elm éjének ritka termé
kenysége, fáradhatlan szorgalma, szaktudománya mívelésére szentelt ön feláldozó tevékenysége folytán, az akadémia segélye s ösztönzése nélkül is felkoszorúzta volna magát, mint sok m ások e téren, kik az akadémia szűkebb keretében ekkorig, kitűnő érdem eik m ellett sem foglalhattak h ely et: azonban tagadhatlan mégis, h ogy az akadémia jutalom hirdetése, s később a diadalmas pályafutót jutalm azó azon kitüntetés, h ogy őt tagjává választotta, lelkesítő ingerül szolgált még nagyobbszerű munkásság kifejtésére, a mi be is következett,
EMLÉKEZÉS ZLIN SZKY IMRE LEV. T A G RA.
mert a megválasztatása s halála ideje közt eső pár év alatt irta két nagy pályamunkáját, az örökösödési jo g o t s a J o g o r v o s latok R en d szerét« kitűnő akadémiai értekezéseit, jeles telekk.
rendtartásának újahb á td olgozott kiadását, a kisebb p olg á ri peres ü gyekbeli eljárás rendszerét, a m agyar váltó- s k eres
kedelm i e ljá rá s t; végre m a gá n jogi nagy kiterjedésű, bár igen elhamarkodva irt com m entárját.
Tartsunk m ár m ost rövid szemlét, m ert b ővebb ism erte
tésre nincs idő, nagyobb munkái felett, m elyeknek csak puszta felszám lálása s némi általános jellem zése is töb b tért s időt vesz igénybe.
M á r az akadémiába lépte előtt jelentek m eg tő le :
1. A bírósági végrehajtók k ö n y v e ; gyakorlati útm utató a b írósá gi végrehajtók köréhez tartozó törvénykezési ü gyek
ben, 1872. P fe iffe m é l. E k ön yv rendeltetése egészen gyakor
lati, h og y t. i. az újonnan szervezett végrehajtóknak, hivatalos teendőik teljesítésénél, vezérül s irányadóul szolgáljon, a ha
táskörüket m egállapító törvényes szabályokat egy egészben összeállítván, s gyakorlati példákkal is illustrálván. A munka három czím re o szlik ; az első czim elég gyenge és sovány átné- zetben, a végrehajtói intézm ény eredetét, fejlődését, hasznát, fontosságát s általános ism ertetését adja, s ez által némi tu do
m ányos értékre is tesz s z e r t; s közli a bírósági végrehajtók szervezésére vonatkozó törvényt s ren deletek et; a m ásodik czim a törvénykezési eljárás nem einek s közegeinek rövid ismertetésével s z o lg á l; a harmadik végre ezen nálunk új org á numok különös teendőit, a kézbesítéseket, előleges biztosítási intézkedéseket, s végrehajtási eljárást tárgyalja p olgári, váltó, telekkönyvi és peren kívüli ügyekben, végre eljárásaikat a csőd- s hagyaték-ügyekben. A szövegbe irom ánypéldák is van
nak iktatva. Szerző tehát e m unka által, m ely tisztán gyakor
lati, s tudom ányos m agasb értékre igén yt bizonynyal nem tart, hasznos szolgálatot tett a végrehajtóknak, m ert lelkiism erete
sen s gondosan állítja egybe a vonatkozó jo g i szabályokat.
Á rn y o ld a la e munkának, mint szerző egyéb, gyorsan készült, kézikönyveinek is,a rendszeresség,a harm ónia h iá n y a ; a felosztás nem enged tiszta átnézést, a törvény intézkedései nincsenek kellőleg összeállítva s csoportosítva, E z azonban csak a munka
14 TÓTH LÖRINCZ.
tudom ányos becsének á r t ; gyakorlati hasznavehetőségét alig csökkenti, mert a törvény egyes intézkedéseinek értelmezése elég világos, s a m agyarázatok, valamint az irom ánypéldák is a szerző b ő gyakorlati ismeretei m ellett tesznek bizonyságot.
2. A telekkönyvi rendtartás (1 8 5 5 . deczem ber 15-kén kelt rendelet) és az arra, valamint az ingatlan vagyonra esz- közlendő végrehajtási eljárásra vonatkozó törvények és rende
letek m agyarázata, tekintettel a k ü lföld i törvényhozásra 1873.
szintén P feiffernél. E mű 1877-ben második, újonnan á td olgo
zott s bővített kiadást ért. — Z linszk y Im re e m űvében magát a telekkönyvi intézm ény alapos ism eretére nézve teljesen kiképzett specialistának b iz o n y ítja ; a tárgyra vonatkozó összes törvényeket s rendeleteket rendszeres alakba öntötte, folyvást szeme előtt tartva a tudom ány követelm ényeit, m egoldani igyekszik a törvény alkalmazásánál felm erült s e téren fo k o zottan veszélyes kételyeket, s felsorolja a vitás kérdésekre nézve h ozott bírói döntvényeket. Ism erteti a telekkönyvi intéz
ményre vonatkozó szakirodalmat, kifejti saját nézeteit, de közli az övéitől eltérő nézeteket is. A más állam okban dívó telek
könyvi rendszereket is alaposan ismeri s hasonlítja a nálunk érvényessel. — A munka során előrebocsátva az intézmény fejlődésének történetét, a bejegyzés tárgyát képező jo g o k átnézetét, áttér a telekkönyvi előm unkálatok, s azután az eljá
rás leírására, az 1855-iki rendelet beosztását követve, de nem mulasztja el p ótlóla g közleni a későbbi törvényeket s rendele
teket is , p. o. a szőlődézsma m egváltása folytán keletkező tartozások bejegyzésénél, s az úrbéri rendezések nyomán szük
ségelt átalakításoknál követendő eljárást, a vasútak és csa
tornák k özponti telekkönyvezését; szól végre a telekkönyvi hatóság előtt folyó perek ről s a telekkönyvezett vagyonban eszközlendő végrehajtási eljárásról, a felsőbb biróságok ha
tározatait m indig szem előtt tartva. — N em elégszik meg tehát a tárgyra vonatkozó szabályok egyszerű közlésével, hanem útmutatással is szolgál kétes esetekben, s azért hálát érdem lő vezér mindazok részére, kik a nehéz, és nálunk ke
véssé ismert tárgyban felvilágosítást kerestek. A második kidolgozás természetesen m ég gazdagabb és tanúlságosabb.
3. K ézik önyv kir. közjegyzők szám ára, tekintettel az
elmélet s gyakorlat igényeire. D árd ay Sán dorral együtt, 1875 . a Eranklin-társaságnál. — E m unka az 1874-iki 35-ik, u. m. a közjegyzőségi törvény m agyarázata, czím ének m egfelelőleg kézikönyvül adva, azok használatára, kik a k özjegyzői törvény gyakorlati alkalmazásánál tanácsadásra szorúlnak. — E lm é leti fejtegetéseknek is helyt adó com m entár, m ely annak ide
jében , R u p p Z sig m on d hasontárgyú munkájával együtt, k o r
szerű és szükséges v o lt ; hiányt p ótolt s ezért nem egészen érdem telen ; tudom ányos becse azonban cs e k é ly ; a k özjegyzői intézm énynek s annak történeti fejlődésének tárgyalása sovány és bárm ely lexiconban is k örülbelül feltalálható. A gyakorlati rész értékesebb s abból sokat lehet tanulni. — E rősen m egtá- m adtatván az Igazságü gy czím ű szaktudom ányi folyóiratban, s azzal gyanusíttatván, h o g y e vásári m unkához csak nevét k ölcsön özte a m ű czím lap ján : a szolgálatára álló K ö z lö n y 1875-iki folyam ában önérzetesen kelt ki e gyanúsítás ellen, s a munka gyakorlati becse feletti bíráskodást a nagy közön ségre bízva, a kérdés érdemére nem vonatkozó személyes g y a núsítás elle n é b e n , m elyet merésznek és czélzatosnak nevez, kijelenté, h og y nevét nem szokta üzérkedésre felhasználni.
E gy ik e azon kevés esetek n ek , m elyekben a m egtám adott Zlinszky önvédelem re kel ; többn yire tűrő hallgatással szokta foga d n i a sok esetben m éltatlan m egtám adásokat is.
Következett a díjazott pályam ű:
4. A bizonyítás elm élete a p olgá ri peres eljárásban, tekintettel a jo g fejlőd ésre, és a k ülönböző törvényhozásokra.
1875. az Athenaeum nál, 5901. nagy 8-adr., Z linszk y Im rén ek e nagy munkáját, melynek ju talm a a száz aranyon kivűl, az akadé
miába beválasztatása volt, az akadémiai bírálat, egészben véve, oly m onographiának je l z i , m ely irodalm unkban m aradandó értékű forrásúi s z o lg á la n d ; a szerző ugyanis beható tanulm á
nyozása eredményeit, az elm élet és gyakorlat jo g o sú lt igén yei
nek m egfelelőleg rakta le e műbe, a bizonyítási tan m inden kérdését alaposan tárgyalja, s önálló nézeteket és javaslatokat is ad, bár correctn ek nem m ondható, a mennyiben gyakran esik ism étlések b e; berendezése az áttekintést nehezíti, idézé
sei olyk or hibásak s irálya sem egészen kifogástalan. — B e v e zetésében az európai alapperjogok, a római, germ án és canoni
EMLÉKEZÉS Z L lN SZK Y IM RE LEV. T A G RA. 15
16 TÓTII LÖRINCZ.
perjog, azután az újabb p e rjog ok s végre a m agyar perjog történeti fejlődését s alapelveit adja, tekintettel a bizonyítási eljárásra. E lső ré sz e : a bizonyítási tan általános részét,m áso
dik r é s z e : az egyes bizonyítási m ódokat, harmadik része: a b izo nyítási eljárást adja elő, bőven, kim erítőleg, gazdag idézetekkel.
E kitűnő műve folytán az akadémia tagjává választat
ván, azon nagy várakozásoknak, m elyek nevéhez köttettek, azzal felelt meg, h ogy m ár megválasztatása évében a következő Sztrokay-pályafeladatra is versenyzett, s d íjt nyerve, kiadta a k oszorú zott m u n k á t:
5. M agyar örökösödési jo g , és az európai jog fejlő d é s.
Pest, 1877. az A tbenaeum nál, 372 1. nagy 8-adr. — B ecses és a tudom ány em eltebb fokán álló mű, mely az akadémiai véle
mény szerint j ó l átgon d olt rendszerben, czélszerű beosztással csop ortosított jo g történ eti adatokkal, s a külföldi törvényho
zásokkal hasonlítva, fejtegeti a nagy és fontos kérdést, s az anyagot összes hazai jogirodalm u n k felhasználásával s m eg
felelő alkalmazásával kisért tudom ányos készülettel állítja elő;
különösen a m agyar öröklési jo g fejlődésének történetét, a külföldi törvények szintén b ő ismertetése mellett, oly kim erí
tőleg adja elő, mint az ekkorig ily részletesen tárgyalva soha sem volt.
F on tos, m agyar szem pontból egyik legfontosabb örök ö
södési jo g i kérdést tárgyal e nagy gonddal k idolgozott mű, m elynek eldöntése határozó befolyással van a m agyar m agán
jo g i codificatio irányára, s m elynek igenlő vagy tagadó m egfej
tése körül a két szemközt álló iskola hívei m eleg részvéttel, sőt, mondhatni, szenvedélyes izgatottsággal csop ortosú ln a k ; egyike, m ely az ősi m agyar j o g alapelveit teljesen ignorálva s világpolgári eszméknek hódolva, egyedül véli magát a mai j o g tudom ány m agaslatán állani, s másika, mely nem akarja m a
gától teljesen elvetni s létesítendő m agyar polgári törvény
könyvünkből kiirtani a nem zet életével s érzelm eivel összenőtt, s ha b á r eredetileg más európai nemzetektől kölcsönzött, de századokon át a nem zet vérébe és szokásaiba átment jo g összes reminiscentiáit, s m éltányolja ugyan az általános jogp h iloso- phiai és nemzetgazdasági szempontokat, melyekkel a magyar j o g ősiségének azon alakja, mely p. o. az invalidatorius perek
EMLÉKEZÉS ZL IN SZK Y IMRE LEV. T AG R A. 1
?
ben találta kifejezését, mint a hitelnek és forgalomnak köztu
domás s elismerés szerint ártalmas és halált hozó, összeférhet - len v o lt; de nem akar megválni azon meggyőződésétől sem, hogy ott, hol a családiság s a fentartás érdeke nemzetgazda
sági tekintetben nem kártékony, fenn lehet s fenn kell tartani ama jogelveket, melyeket, hite szerint, a minek helyességét vagy alaptalanságát ezúttal vitatni nem akarom, a magyar faj életérdekeinek veszélyeztetése nélkül teljesen feladni nem lehet.
A boldogult szerző, ki nagy mértékben birt úgy a tudo
mányos jogásznak elméleti, mint a magyar bírónak gyakorlati képességével, s kit örömmel láttunk a tudományos küzdtéren e fontos kérdésnél megjelenni s érdemlett kitüntetésben része
sülni, ez utóbbi iskolához tartozott, mint tartozott a köteles részt tárgyazó pályakérdés jutalmazott megfejtője Gross- schmidt (Z sögöd) Benő is. A szóban levő mű oly kitűnő
jelen
ség jog i irodalmunkban, mely annak, némely hibái s fogyatko
zásai mellett is, díszére válik. A magyar örökösödési jo g fejlő
dését s alapelveit, az egész európai jogfejlődéssel párhuzamban s összehasonlítva tárgyalja, s végre kimutatja a véleménye szerint megoldásra vezető czélszerű utat, melynek tehetségéről már sokan beszéltek, de a melyet Zlinszky előtt még senki sem formulázott oly részletesen és szabatosan.
A magyar akadémiának a Sztrokay-j utalómra időnkint kitűzött pályakérdéseit ekkorig, mondhatni, jó siker s örven
detes eredmény koronázta, melynek a magyar jo g i irodalom barátai méltán örvendhetnek. — A pályakérdések szerencsé
sen voltak választva s alaposan megfejtve. Örömmel tapasztal
tuk, hogy míg sok más esetben a beérkezett pályaművek oly csekély értékkel bírtak, hogy az akadémia kénytelen volt a jutalmat vagy ki sem adni, vagy pedig nem valamely absolute becses és jó, hanem a legkevesbbé rossz értekezésnek ítélni o d a : a Sztrokay-j utalómra beérkezett művekről a bírálók mindig kedvező Ítéletet mondhattak. A pályázók többsége lelkiismere
tesen nyúlt feladatához, alaposan, gondosan, szép tudományos készülettel tárgyalta, úgy a bizonyítás elméletét, — melynek jutalmát szintén Zlinszky Imre nyerte el, ki ennek folytán akadémiai taggá is választatott — mint a polgári magánjognak
MAGY, TUD. AKAD. ÉRTEK, A TÁRSADALMI TUD. KÖRÉBŐL. 2
18 TÓTH LÖRINCZ.
ama kiváló fontosságú s az egész örökösödési jogrendszerrel szo
rosan összefüggő kérdéseit, m elyek m ár két ízben kitűzve voltak (egyik a köteles rész kérdése, másik a fennebb említett életbe vágó kérdés) úgy, bogy, a b írálók kijelentése szerint, ba a beérkezett tö b b munka k özöl bárm elyik egyedül érkezett volna is be, j ó lelkiism erettel oda lehetett volna neki ítélni a Sztro- kay-jutalmat.
A z akadémiai bírálók kedvező véleménye, az előfordúlt két esetben, épen azon pályázók részére nyilatkozott, kik a régi m agyar jo g e lv e k alapján állanak. A bírálók azonban k ijelen tették, h og y m időn a pályam űvek felett vélem ényt mondanak, nem akarják az akadémiát, m elynek nevében s m egbízásából bíráltak, a kitűzött feladatokat illetőleg, pártállás terére vinni, s hogy legyen bár egyéni m eggyőződésük és rokonszenvök a tétel m ellett vagy ellen, nem ezen m eggyőződés s rokonszenv után indúlva adták szavazatukat, hanem egyedül a bírált m ű
veknek h itök s vélem ényök szerinti tudom ányos értékére v o l
tak tekintettel, m ely tudom ányos érték egyaránt lehet feltalál
ható azon írónál, ki a különbséget a szerzett és örök ölt javak közt fenn akarja tartani, mint annál, ki ellenkező véleményt táplál. — Igazuk v a n ; s kétségkívül ép oly hibát követne el a jogtu d om án yi munkák akadémiai b ír á ló ja , ha ily tárgyú munkák becsét azon rokonszenv nyomán határozná el, m elylyel bizonyos vitás, és polém ia tárgyát képező eszmék egyike vagy másika iránt viseltetik, mint a m ily hibát követne el a dráma- biráló, ha p. o. a classikai iskola kitűnő drámájának azért nem adna elsőbbséget a rom antika iskola gyengébb műve felett, mert ő m aga ezen rom antika iskola híve. — Szívesen elliisz- szük, h ogy az akadémiai bírálókat, jelen esetben is, csakugyan ily nézet vezette elhatározásukban, m időn Z linszky művének ítélték oda a jutalm at, m ert az előttünk fekvő mű kiváló je lessége hihetővé teszi, h ogy az elsőbbséget valóban megérde
melte. — Zlinszky Im re e jelszót tűzte pályaműve h o m lok á ra : Fény, dics árad Árpád nemzetére,
Ha megérti vére érdekét.
s e jelszava je lz i irányát. — A z akadémia, mint mondám, pályaművek m egbirálásánál, nem szokott, a mű anyagi tartal
ma tekintetében, pártállást foglaln i, s csupáu a véleménye sze
EMLÉKEZÉS ZLIN SZK Y IMRE LE V. T AGRA. 19
rinti irodalmi és tudományos becsre tekin t; jelen esetben is egy másik, ellentétes irányú pályaművet is dicsérve emelt ki, mint a mely a kitűzött kérdést, saját szempontjából, szépen, jó l átgondolt rendszerben s kellő beosztással fejtegette, s jo g történelmi és a külföldi törvényhozásokból merített gazdag adatokkal illustrálta. Zlinszky a bírálók szerint, abban múlta fölül dicsért vetélytársát, hogy míg ez az örökösödés jövőbeli szabályozása tekintetéből csak a főelveket állította fel, Zlinszky felmutatta az alakot is, melyben az öröklött és szerzett vagyon közötti különbség fentartása esetleg helyt foglalhat s használ
ható formulázással szolgált a törvényhozásnak. Tehát jeles pá
lyatársak közt győzvén, reá illik a költő e verssora: » Pályán küzdeni szép, s derekak közt nyerni, dicsőbb még.« Rövid elősza
vában kiemeli a szempontot, mely előtte lebegett, midőn a pálya
kérdést akkép vélte legczélszerűbben megoldhatónak, hogy azt nemcsak az összes magyar öröklési joggal, hanem az egész európai jogfejlődéssel összekötve tárgyalja, a múltat a jelennel összekötve fog annak megoldásához, mert az ősi és szerzeményi javak közötti különbség nem egyes önálló kérdése a magyar örökösödési jognak, s azt az egész jogrendszerre való tekin
tet nélkül megoldani nem lehet. Szükségesnek véli tehát az európai jogfejlődést szembe állítani a magyar öröklési jo g fejlődésével, s kimutatni, mily öröklési rendszerek állottak fenn hajdan, s mily helyet foglalt el azokban az ősi és szerzett vagyon közti különbség s a javak visszaháramlásának rend
szere, s mi volt oka az átalakulásnak, s ezzel szemben vizsgálni a magyar jogfejlődést, és feltárni az okokat, melyek befoly
tak arra, hogy a külföldi jogfejlődés egészen más irányban történt, mint a magyar. Kiemeli, hogy az öröklési jo g meny
nyire össze van forrva a nemzetek életével, jellemével, társa
dalmi fejlődésével és szokásaival, a miből természetesen követ
keznek azon nagy eltérések, melyek, a czél azonossága mellett is, az öröklési törvényekben felmerülnek; — kiemeli, hogy e jogfejlődés figyelembe vétele a jöv ő törvényalkotásnál sem mellőzhető, ha a hazai viszonyok s nemzetünk életérdekei előtt szemethunyni, s így a codificator kötelességét sérteni nem akarjuk. — A munka végszavai p edig, W enzel Gusztávtól átvéve, ezek: »ne csak jogászok legyünk,hanem magyarok is.«
2
*2 0 TÓT1I LÖRINCZ.
Szerző tehát a más old alról élesen gú nyolt » nemzeti jo g tu d o m á n y t nem tartja oly képtelennek és szánó m osolyra in d ító
nak, m int causticus birálój a ; valamint ismerünk kitűnő s a nagy praxisu orvost is, ki »nemzeti orvostudom ányt« űzött, mert a hideglelést kizárólag pakrikával gyógyította, m ely »a magyar gyom ornak orvosság, a német gyom ornak veszedelem.« 0 úgy hitte, h ogy a jogtudom án yi igazságok nem mathematikai, min
denütt érvényes, és absolut és változliatlau igazságok, mint a világra szóló kétszerkettő, hanem az egyes államok s nemzetek történeti, földirati, politikai helyzetéhez s viszonyaihoz képest alkalmazandó, s így relatív igazságok. E nnyit Zlinszky irányá
nak nem helyeslésére, — minek itt, a polém iákat kizáró emlék
beszéd keretében nincs helye — hanem csak jellem zésére.
6. A m agyar váltó- és kereskedelmi eljárás, párhuzam o
san tárgyalva, összehasonlító s felvilágosító jegyzetekkel ellátva, különös tekintettel a gyak orlat igényeire. 1877. Pfeift'ernél, 288 1., 8-adr. — Szerző e m unkában is, mint többi segédköny
veiben, főleg a gyakorlati czélt tartotta szeme előtt, s oly kézi
könyvet kívánt adni a gyakorlat férfiainak, m elyben a váltó s kereskedelmi eljárás egy egészszé lévén összeállítva, előforduló esetekben nélkülözhetővé tegye az u tánkeresést: vájjon m ódo
sult vagy változott-e az újabb törvény által a perrendtartás ?
— összegyűjtötte s az illető helyekre betette az alaki jo g o t kiegészítő anyagi törvényeket s részleteket, és pedig mindig a királyi Curia határozatait véve alapúi. N em egyéb, mint vizs
gákra előkészítő kézikönyv, vásári munka, m ely tudományos becsre igényt egyáltalán nem tarthat. A munka két részre van osztva, melyek elseje a peres, másodika a peren kivüli ügyek
ről szól.
7. A kisebb p olg á ri peres ügyekben való eljárás rend
szere, tekintettel a községi b írá sk od á sra , irom ánypéldákkal.
Budapest, 1878. 312 1. 8-adr. E zen a gyakorlati szükségnek jó szolgálatot tevő kézikönyv a sok tekintetben hiányos bagatell- törvény hézagait pótolni törekszik, s ezért az alapelveket rend
szeresen tárgyalva, azokból vonja egyes esetekre adott utasí
tásait, A kisebb polgári perekre nézve rendszeres perrendtar
tást képez, s az anyag kim erítő és rendszeres feldolgozása által előnyösen különbözik a hasonló tárgyú com m entároktól, és
EMLÉKEZÉS ZLINSZKY IMRE LEV. T AGRA. 2 1
Zlinszky ném ely saját egyéb kézikönyveitől is. K iv á ló figyel
m et fordít a községi bíráskodásra, s azon orgánum ok kitaní
tására, kik ed d ig bii’áskodással nem fo g la lk o zta k , s kiknek tudatlansága nagy aggodalom m al töltötte el, e törvény m eg
alkotásakor, a jó igazságszolgáltatás barátait. A m ásodik rész különösen ezeknek van ir v a ; ebben sorban tárgyalja a kisebb polgári perek m inden egyes nemeit, s különös figyelm et ford ít a Curia m ár tudva levő m egállapodásaira is. A munka baszon- vebetőségét emeli a sok irom ánypélda, m elyet készen n yú jt a járatlanoknak. — E lőszavában kiemeli, b o g y könyve k id o lg o zásánál s annak rendszere m egállapításánál részint m aga a törvény hiányossága, részint am a körülm ény, b o g y a jo g tu d o mányi műveltség k ülönböző színvonalán álló egyének igényeit kellett szeme előtt tartania, saját utat volt kénytelen követni, s ebből kéri magyaráztatni, h ogy választott rendszerében egy s más részben a következetes egyöntetűség hiányozni látszik. A törvény ugyanis, mely a kisebb polgári peres ü gyekbeli e ljá rást szabályozza, teljes perrend akar lenni ez ügyekre nézve, a legszükségesb szabályokat is nélkülözi, s abban a naponkint előfordúló esetekre sem találni irányadóul szolgáló elveket, annál kevesbbé részletes sz a b á ly o k a t; minek term észetes k ö
vetkezménye lett, h ogy a különben is elham arkodva történt életbeléptetés után a leg n a g y ob b tájékozatlanság volt ország
szerte tapasztalható. E bajon kívánt a szerző m unkájával enyhíteni, s azt com m entári m odorban irt munkával nem hívé teljesíthetni, mert a törvény hézagait csak általános alapelvek rendszeres tárgyalása által lehetett kiegészíteni, h og y ezekből legyen levonható s in dok olh ató az az utasítás, mely az eljárás gyakorlati alkalmazásánál követendő. N a g y nehézségekkel kellett tehát m egküzdenie, m ert szeme előtt kelle tartania a gyakorlati irányt, s azt is, h ogy olyanok számára is ír, kik az igazságszolgáltatás terén eddig nem működtek. E zért kellett egyetm ást az anyagi jo g b ó l is felvennie a gyak orlati használat érdekében. — A munka áll bevezetésből, melyben közöltetnek a törvény szószerinti szövege s alapelvei, s a szerző értekezik a békebiróságokról s a kisebb p olgá ri peres ügyekről általá
ban, s két részből, m elyek elseje tárgyalja az egész eljárást a végrehajtásig s azzal együtt, a bírósági szervezetet s hatáskört
2 2 TÓT1I LÖKINCZ.
és illetőséget, és az ezen eljárásra vonatkozó miniszteri rende
letek et; a második rész pedig az ezen eljárás alá tartozó perek 21 különféle fajait.
8. A jogorv osla tok rendszere, tekintettel a jogfejlőd ésre és a különböző törvényhozásokra. A magyar akadémia által dicsérettel kitüntetett pályamű. 1879. az Athenaeum nál. 302 1.
nagy 8-adr. — M egtalálja e műben az olvasó a jogorvoslatok történeti fejlődését úgy a szóbeliség, mint az Írásbeliség alap
já n álló perrendtartásokban, de a szerző eszméket is ad, melyek szerint a jo g o rv o sla to k nálunk, óhajtása szerint, szabályozan- dók len n én ek ; az érdekes és tanúlságos nagy munka tehát a jelen t egy oldalról a múlttal, m elyből származik, másfelől a jö v ő v e l k öti össze, mely felé siet. A munka áll bevezetésből, mely m agában fog la lja a birói határozatok különböző nemeit s hatályát, a jo g o rv o sla tok fogalm át s felosztását; a különböző viszonyok befolyását a jog o rv o sla ti rendszer átalakulására s fe j
lődésére, végre a fokozatos bíróságok at s azok egymáshoz való viszonyát a jog o rv o sla ti rendszerben; — áll továbbá 3 részből, fejezetekre osztva, m elyek elseje az átszármaztató hatályú jog orv osla tok ról szól, melyek közé számlálja a szerző a feleb- bezést, felülvizsgálatot és semmiségi p a n a szt; másodika három fejezetben tárgyalja az átszárm aztató hatálylyal nem bíró jogorvoslatok at, u. m. az Ítéletnek az itélő biró által való kijavítását, kiegészítését és értelm ezését; a m eg nem jelenés folytán használható jogorv osla tok a t s a p erú jítá st; a harma
dik rész végre eszméket n yújt a jog orv o sla to k rendszerének szabályozásához, tekintettel hazai viszonyainkra, tárgyalván három fejezetben a rendszer általános alapelveit és ugyan az írásbeli s a közvetlen szóbeli eljárásban, az átszármaztató hatálylyal biró, s azzal nem biró jogorvoslatok at. — Szerző e pályam űvével a Sztrokay-féle díjat csak azért nem nyerte meg, m ert a sors, ú gy látszik, m ár némi változatosságot akart, hogy a pályázásra kedvet csináljon másoknak i s ; egyébiránt Zlinszky pályaműve, a bírálók által S chreyer Jakabéval hasonló becsű
nek ítéltetett s ezért dicséretet is nyert. N agyérdem ű verseny
társnak m ondja a bírálat, m elynél a másik csupán a vitás kérdéseket illető élénk és b ő tudom ányos polém ia tekintetében kitünőbb.
EM LÉ K E ZÉS’ ZLINSZKY IMRE LE V. TAGR A. 2 3
9. A magyar magánjog, mai érvényében, különös tekin
tettel a gyakorlat igényeire. Budapest, 1 8 7 9 — 80, a Franklin- társulatnál, 751 1., nagy 8-adr. — Legnagyobb kiterjedésű s legutolsó műve a 1 áradhatlannak, melyet, fűzetekben adva, halála előtt kevéssel végzett be, ama mohó sietséggel, melyre, természetes izgatottságán kivűl, annak előérzete által is ösztö- nöztetett, hogy napjai meg vannak számlálva. A mit munkái nagyobb részéről kénytelenek vagyunk bevallani, hogy t. i. azok, a gyors dolgozásnak mintegy ostorral hajtott s azon szükség
érzet által sarkantyúzott mohósága m iatt, mely őt piaczra szánt kézikönyvei mielőbbi elkészítésére s értékesítésére ve
zette, épen nem dicsekedhetnek a »nonum prematur in annum«- féle tökély, gondos kidolgozás, rendezés és simítás tulajdonai
val, s hogy e gőzerővel kergetett műveken a kellő figyelem
szülte correctség hiánya nagy mérvben m utatkozik: ugyanezt, talán fokozott mértékben kell elmondanunk e legnagyobb terjü munkájáról, melyet még nagyobb sietséggel s gyorsaság
gal állított össze, sűrűn nyomott 47 ivén, mint egyéb kéziköny
veit. — Megírni a magyar magánjogot »mai érvényében« már magában is vakmerő vállalkozót kívánó s ijesztő feladat a jogchaosz azon posványában, melynek évtizedek óta gyülekező, múltból és jelenből, itthonról és szomszédból összeszedett hete
rogén anyaga már csaknem lehetlenné teszi az eligazodást; — e bonyodalmas, ágas-bogas, ezerféle bokorral, tüskével, gyom
mal benőtt, fojtó légü tömkelegben tájékozásra, abból kijutásra Ariadne fonalat nyújtani akarni, oly önbizalomra mutat, me
lyet igazolni igen nehéz. S még bámulandóbb, hogy ez emberi erőt majdnem meghaladó munkára, s mi több, annak néhány hó alatti bevégzésére egy már testben lélekben beteg ember vállalkozott. Kétségkívül a rohamos sietség s közbejött végki
merülés okozta, hogy a nagy munka, a szerző vezéreszméit és szándéklatait ismertető előszóval ellátva nincs. — H a az olvasó a fejezetek és szakaszok, a paragraphusok és idézetek e roppant tömegére tekint: meg nem foghatja, hogyan volt képes a mellbajban senyvedő, összetörött testű s lelkű, gon
dok- s aggodalmaktól gyötört szerző, élete utolsó évében, s annak is csak kisebb részében, e colossális tömeget összeírni, hol vette a bátorságot ahhoz hozzáfogni, az erőt azt ernyedet-
2 4 TÓTH LÖRINCZ.
lenül folytatni, s végre is, a fenyegető halálhoz mintegy halasz
tási kérelm et a d v a s vele alkura lépve, befejezn i? — F ájdalom , az erőltetve készült munka, bár nagy olvasókörre talált, és sokak által m egvétetett, mert vezér és útmutató szükségét a tö m k e
legben mindenki érezte, s így gyakorlati hasznúnak m o n d h a tó ; irói reputatióját nem nevelte, s ezt barátai is kénytelenek elis
merni. T öm ve van az kellő kifejtést nélkülöző eszmékkel, hibás értelmezésekkel s idézésekkel, nyelv- és mondattani hibákkal. A javítással, úgy látszik, sem ő maga, sem helyette más valaki nem sokat vesződött, mert nyomtatási hibáktól is hemzseg a gondozatlan kiadvány. — D e vannak egyes igen becses részei, összeállította itt mindazt, a mit annyi értekezés
ben szétszórva elm ondott, s egészben véve mégis sokkal kimé- lő b b bírálatot érdemelt, mint a melylyel, a legbántóbb és
legkeserübb m odorban, m egrovatott.
E vaskos m unkákon kívül az akadémiában két érteke
zéssel lépett f e l ; egyik »a telekkönyvi intézm ény befolyásáról a tu la jd on jog szerzésére és érvényesítésére« székfoglaló érteke
zése volt, s a m ásodik osztálybeli Értekezések során 1877-ben jelen t m e g ; másik két legújabb p erjog i (a legu tóbbi német s a Grlaser-féle osztrák) törvény ismertetése, ugyanott 1879-ben.
É s ezenkívül a czikkek m ily töm érdek halmazával látta el a jogtud om án yi szaklapot, melynek töb b m int egy évtizeden át hű munkatársa, s u tóbb m ásfél évig szerkesztője volt, a
» J ogtu d om á n yi K ö z lö n y « -t — czikkekkel, m elyek részint ma- gasb tudom ányos értékkel, de kivétel nélkül több-kevesebb gyakorlati becscsel bírnak. —• N em volt ez alatt törvényhozási mozzanat, vitás kérdés a codificatióban, az igazságügyi minisz
térium okban, az enquetekben, az országgyűlés jo g ü g y i bizott
mányában, s a bíróságok elvi jelentőségű ítéletei körül, m e
lyekhez értelm esen , tapintatosan , tudom ányos készülettel, s m indenkor illedelm esen és szerényen, bár öntudatosan s fü g getlenül nem szólott volna. A jogtud om án y s törvénykezés minden ágára k iterjedt fig y elm e; bírálta a törvényjavaslato
kat, s m eghozott törvényeket, a m egjelent jogtudom án yi mun
kákat, fejtegette a nem eléggé világos törvények értelmét, a napirenden levő érdekes jo g i kérdéseket, döntvényeket s Ítéle
tek et; igyekezett m egelőzni a tévedéseket s kijelölni a m eg
EMLÉKEZÉS ZLINSZKY IMRE LE V. TA GRA. 25
történt hibákat, s azok orvoslására hatni, ism ertette a kül
föld i törvényhozások m űveleteit a hasonlító jog tu d om á n y vilá
gánál s a jogász-gyűlések tárgyalásait. — H a bepillan tok a J ogtu d . K ö z lö n y történetesen előttem fekvő évfolyam aiba, ott látom értekezéseit a pestvárosi telekkönyvről, a bírósági végre
hajtók számára kiadott u ta sítá sról, a váltók telekkönyvi b ejegyzéséről; a gyám hatóság s örök ösödési b iró sá g ró l; a köteles rész s törvényes osztályrészről, s ezek k özti különbség
r ő l ; a porosz jelzá log törv én y ről, a p e rú jítá sró l; az ítéletek szerkesztése körüli h iá n y o k r ó l; a törvénykezési rendtartás re fo rm já ró l; a telekk. előjegyzés ig a zolá sá ról; a vaspályák kártérítési kötelezettségéről, az örökösödési eljárás reform já
r ó l , a büntető törvén yjavaslatról, T eleszky perrendtartási szervezetéről; a b agatell-jogü gyek ben b írá s k o d á sró l; a törv é
nyes osztályrész kiszám ításáról, a nem zetközi telekkönyvi sta
tisztikáról (1 0 cz ik k ); a biróságon kivűli beism erés hatályá
ról, a közszerzeményi j o g r ó l ; a szolgalm i j o g r ó l ; az ősiségi nyiltparancs alkalmazásáról szemben a telekkönyvvel, s ott látom bírálatait több jog tu d om á n y i m unkáról s tb .; mindenütt szeme előtt tartva a tudom ány leg ú ja b b vívmányait, s a m a
gyar szem pontot és a felsőbb bírósá g ok gyakorlatát.
Zlinszk y m eleg részvéttel csatlakozott minden vállalat
hoz, mely a m agyar jogtu d om á n y előbbrevitelét tűzte lo b o g ó jára. íg y , m időn a sopronyi s az ez által m egkeresett buda
pesti ü gyvédegylet korszerű indítványozása folytán az általános magyar jogászgyű lés összehívása elhatároztatott, s az első magyar jogász-gyű lés 1870. évi szeptem ber 2 5 — 30-ik napjaira ö ss z e jö tt: ő az elsők közt volt, ki annak munkáiban buzgó részt vett, s e lelkes részvétet ernyedetlenűl folytatta a k ö vetkező gyűléseken is, vélem ényeket adva, előadói fáradságot vállalva, vitatkozva, s a gyakran kellem etlen és keserű m egtá
m adások által el nem rettentve. N em engedi hely és idő, h ogy e részvétének részleteit bővebben előterjeszszem , csak fu t
tában említem, h ogy az 1870-iki első jogász-gyű lésen ő volt előadó amaz indítványra nézve, m elyet K ö r n y e y E d e tett a békebiróságok meghonosítása tá rg y á b a n , beiratkozott a ne
gyedik szakosztály ta gja i k ö z é , melynek körébe a bírósági szervezet, p o lg á ri eljárás, jog ta n u lm á n y , jog történ elem és
2 6 TÓTH LÖRINCZ.
törvénykezési statisztika ta rtozn a k ; részt vett a közjegyzőség s békebiróság feletti vitában ; — az 1 8 7 1-iki második jogász
gyűlésen, W e is z L a jo s n a k , az egyes biróságok illetősége tá r
gyában beadott indítványára nézve a kisebbség, illetőleg saját véleménye előadójává választatott, m elyszerin t: »a gyűlés által kim ondandó, h og y jó igazságszolgáltatás biztosítékát csak társas birósá gok által lehetvén elérni, az egyes biróságok csak mint czélszerűség tekintetéből felállítható kivételes biróságok tek in ten d ők ;« — az 1 8 7 2-iki harmadik jogász-gyűlésen egyik vélem ényező s előadó volt G y á r f á s Is tv á n n a k a hazai árva
ügy rendezését tárgyazó indítványa felett, bőven in dok olt vélem ényében azon nézetet pártolván, h ogy az árvaügy keze
lése, m int a mely az állam közegeinek kizárólagos jo g a nem lehet, a családra legyen fe k te tv e ; — s ezenkívül részt vett a szóbeliségre s közvetlenségre alapított eljárásban szükségelt előkészítő iratok hatálya iránt S za bó M ik ló s indítványa felett, és a jelzá log i egyetem legesség megszüntetése iránt folyó vitá
b a n ; ugyané gyűlésen választatott m eg a jogász-gyű lés állandó bizottsága ta g já v á ; az 1873-iki negyedik gyűlésen a közvetlen szóbeli eljárásban engedendő jog orv osla tok kérdésében nyilat
kozott a két bírósági rendszer m ellett, oly értelemben, hogy az első fokú bíróság által h ozott végítéletek ellen a fölebbezés a m ásodbirósághoz úgy a tény, mint a jogk érdésben m egen
gedtessék ; a m ásodbiróság határozatai ellen pedig csak sem
miségi panasznak lehessen helye oly esetben, ha a m ásodbiró
ság határozata az eljárás lényeges hián yai, vagy helytelen törvénym agyarázat miatt támadtatik m e g ; — az 1874-ik évi ötödik jogá sz-gyű lés egyik nevezetes tárgyát az ő véleményes indítványa képezte azon kérdés felett: vájjon m egengedendő legyen-e a telekkönyvi tulajdonos ellenében az elb irtok lá s?
mire ő akkép válaszolt, h ogy az elbirtoklás intézményét telek
könyvi bejegyzés tárgyát képező jo g o k ra nézve is szükségesnek tartja, azonban úgy, h ogy harm adik személyek jóhiszem űleg szerzett jogainak sérelem ne ok oztassék ; ezenfölül részt vett a szóbeliségben m egengedhető jogorv osla tok felett m egújított érdekes vitában is ; — végre az 1876-ik évi hatodik gyűlésen azon kérdés felett, h o g y : » tekintettel a telekkönyvi intéz- vényre, az ingatlanokra nézve a dologbani való jogok n ak minő
