ÉRTEKEZÉSEK
A
Á R S A D A L M I T U D O M Á N Y O K K Ö R É B Ő L .
KIADJA
A M A G Y A R TUDOMÁNYOS A K A D É M I A .
H A T O D I K K Ö T E T .
A II . O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L SZERKESZTI
P E S T Y F R I G Y E S
OSZTÁLYTITKÁR.
J'* D É M I A
k;vata*4
B U D A P E S T . 1 8 8 1 .
A M A G Y A R T Ó D . A K A D É M I A K Ö N Y V K I A D Ó - H I V A T A L A . A z A k a d é m ia ép ü le té b e n .)
T A R T A L O M .
I. Szám. M agyarország és egyes törvényhatóságainak népesedési m oz
galma. K ő n e k S á n d o r t ó l .
II. » N agy férfiak szerepe a történelemben. (Székf. ért.) Z s i l i n s z k y M i h á l y t ó l .
III. v K azinczy Gábor irodalm i hatásáról. Irodalom -történeti ta
nulmány. J a k a b E l e k t ő l .
IV. » Em lékbeszéd Urházy G yörgy felett. S z i l á g y i S á n - d o r t ó 1.
V. » Palaczky Ferencz emlékezete Z s i l i n s z k y M i h á l y t ó l . VI. A nemzetgazdaságtan és módszere s a társadalmi tudomá
n yok terén való haladás nehézségei. W e i s z B é l á t ó l . VII. » A magyar jo g i műnyelv kérdéséhez. Jogirodalm i tanulmány,
tekintettel jo g i m űnj'elvünk jelenére, múltjára, m ivoltára és gyökeres javítására. B a k o s G á b o r t ó l .
VIII. » A fémvaluta kérdése a tudom ány jelen állása szerint. Első rész : >;Egyszerű vagy kettős valuta ?« K a u t z G y u l á t ó l . IX . » A magyar és osztrák államháztartás 1868— 1877-ig. L á n g
L a j o s t ó 1.
X . » G róf Teleki Dom okos emlékezete. D e á k F a r k a s t ó l . X I. » Emlékezés Zlinszky Imre 1. tagra. T ó t h L ő r i n c z t ő l . .XII. » A perdöntő eskü és az előzetes tanúbizonyítás a középkori
m agyar perjogban. (Székf. ért.) H a j n i k I m r é t ő l .
A
MAGYAR JOGI MŰNYELV
KERDESEHEZ.
JOGIRODA LMI ÉS NYELVÉSZETI TANULMÁNY
TEKINTETTEL JOGI MŰNYELVÜNK JELENÉRE, MÚLTJÁRA, MIVOLTÁRA ÉS GYÖKERES JAVÍTÁSÁRA.
I R T A
B A K O S G Á B O R .
(Olvastatott a II. osztály 1880. ápril 12-ki ülésén.)
B U D A P E S T , 1880.
A M. T. AKADÉM IA K Ö N Y VK IADÓ-H IVATALA.
(A z A k a d é m ia ép ületében.)
A magyar jog i műnyelv kérdéséhez.
H álás tisztelettel köszönöm m indenekelőtt a tek. A k a démia becses engedélyét, m elynek folytán mint vendég, nemzeti tudom ányosságunk tem plom ában szót em elhetek azon helyen, hol oly hatalmas szellemek folytaták nemzeti tudom ányossá
gunk művelését. J ó l érzem velők szemben elenyésző csekély voltom at, s merészségemet, hogy e helyre léptem. D e azt is érzem, h ogy ide — mint őket — engem is tudom ányosságunk iránti igaz buzgalom vezetett. É s azt is tudom , h ogy m ég ama nagy elődök is számos olyan befejezetlen művet hagytak reánk, m elyet tovább fejleszteni a mi kötelességünk. Csak kötelességet teljesítek tehát, m időn a reánk váró feladatok m egoldásához, ha csak porszem uyivel is, csekély m unkám m al hozzájárulok.
* * *
I. A társadalmi tudom ányok közűi századunkban egy se fejlőd ött olyan terjedelmesen,s egy sem alakúit át olyan gyök ere
sen, m in ta jogtudom ány, a társadalmi tudom ányoknak ezen az ujabb korban külöm ben is egyik legjelentősebbike. Ú gy hogy nem csak a már m egszokott frázist, hanem magát a valóságot is nagyon megközelítenénk, ha századunkat a jog á szok századá
nak neveznők el. A múlt század végéig fennállt autokrácziákat ugyanis századunkban a legtöbb helyen demokrácziák, s az ú gy
nevezett isteni jo g o k a t a n ép jogok válták fel. S ma, m időn az állam társadalm ak egyaránt a »jo fjá lla m « eszmei képe felé gravitálnak, m éltán m ondhatnánk a jog tu d om á n y t és irodal-
M . T . A K A D . É R T . A T Á R S A D . T U D . K Ö R É B Ő L . 1880. 1
mát az államtársadalmi műveltség fokmérőjének. É rzi, tudja ezt ma minden törekvő nemzet, s a jo g á lla m jelszava a kultúra zászlaján ma épen olyan tüntetőleg ragyog, m int hajdan az »in h oc signo vinces.« — N em csoda tehát, ha egy nemzet, elm ara
dása tudatában, m egfeszített erővel küzd és törtet előre korunk államtársadalmainak eszmei k ép e: a jo g i állam felé. S őt az se csoda, ha e túlhajtott küzdelem ben a jo g é r t a nemzet észre se veszi, h ogy balútra tévedt, rossz eszközöket alkalmazott, s h ogy lázas munkájának eredménye alkotás helyett gyakran csak rom bolás.
E visszás sikerek egyik leghathatósabb eszköze a jo g o k mintázása. A z elm aradott nemzet, mint mindenki a ki siet, a rövidebb utat és kevesebb munkát választja; s ha valami hiány
zót m egalkotni akar, a mely egy másik kultúrállam ban m ár megvan, per analogiam ju ris azt egyszerűen lemintázza. *)
A jo g o k mintázásának, s jogirodalm u n k ez olyk or bal
útra tért lázas munkájának következéseit a jo g é le t és jo g tu d o mány szem pontjából bővebben itt nem taglalhatjuk. D e a visz- szás sikerek m ár nemcsak a jo g é le tb en jelentkeznek. E lázas munka, e világpolgári tudákosság irodalm i term ékeinek kóros kinövéseivel m ár nyelvünk tisztaságát is m egrontással fenye
g e ti; s fenyegető támadásával szemben mindnyájunkat egy
aránt terhel a kötelesség, h ogy jogéletü n k és jogirodalm unk e tulhajtásait, erről a nyelvromlásra vivő balu tról a helyes irányba vezessük vissza.
*) íg y mintázták rá a germán jogászok a germán hűbérállamok m aradványaiból és a franczia forradalom által életre keltett elem ekből ú jjá alakúit germán társadalomra az angol alkotmányt, a nélkül, liogy annak százados fejlődését figyelem be vették, s az annak m egfelelő alapokat hozzá lerakták volna. A z állam és társadalom meghasonlásának rom boló föllépése kellett, h og y belássák, h ogy e mintázó tudákosság v olt vét
kes abban, h ogy az állam ot és társadalmat a belső meghasonlás hínár
já b a vitte. A germán tudákosság ez alaptévedése fölött a nemzetekre nagyon tanulságos »m ea cu lpa«-t m ond Gneist R., a germán jogászok egyik veterán vezére (1. Bakos G. »A közigazgatásjog tudom ánya« I. k.
Alaptanok 74— 77 1.). S vallástétele fölötte tanulságos, főleg nekünk, kik a jo g o k mintázása útján törvényeink, rendeleteink, folyóirataink és szakmüveink anyagát szintén nagy részben idegen s különösen a germán tudományosság gyakran hibás tanaival szaturáltuk.
Sajnos, hogy e külöm ben se csekély feladat, melynek jogtudom ányunk és nyelvészetünk kielégítését egyaránt kell czéloznia, részletes m egoldásában annál terhesebb leend, mert jogtudom ányunk és nyelvészetünk követelései közt ez id ő sze
rint tetemes elvi eltérések, sőt ellentétességek mutatkoznak.
A jo g é le t és jog tu d om á n y fennebb érintett fejlődése folytán ugyanis egyfelől az eddig fennállt jogfogalm a k , jo g e l
vek és eszmék történeti jo g g á váltak, s h elyöket a jog életb en a jog fe jlőd és szülte tételes jo g o k , a jog irod a lom b a n pedig a jog fejlő d é st közvetítő jo g b ö lcs e le t által levont újabb észjogok fogla lá k el. D e mindez újabb jo g o k a leg töb b ször egészen más jog a n ya got, más jogfogalm ak at, elveket és eszméket tar
talmaznak, m int ama már történetivé váltak, m elyekből a j o g fejlődés utján leszármaztak, s m elyektől azokat a jogászn ak az ujabb jogta rta lm a t kifejező, tehát szintén újabb m űszavakkal k ell m egkülönböztetnie. E zenkívül a kultúrintézm ények m in
tázása, idegen jo g o k átvevése, nem különben ú ja b b észjogi elvek származtatása útján korunkban az eddig ism eretlen, olyan merőben új jo g fog a lm a k egész körei keletkeztek, melyeknek jogtörtén etü nkben m ég csak rok on alakjaira sem akadhatunk, melyek kifejezésökre tehát szintén új műszavakat szükséglenek, ha m indjárt ez új szavakat elavúlt szóelem ekből alkotnánk is meg.
E g y csak valam ennyire is k ifejlőd ött és m egizm osodott nemzeti nyelv — m inő a mienk is — m ár m agában is szívósan konzervatív. D e nyelvészetünk m ég tovább megy, m időn a j o g fejlődés e tényeivel szemben jogirod a lm u n k tól azt követeli, h ogy ez a változott ujabb jog fog alm a k a t is ugyanazon műsza
vakkal fejezze ki, m int ama régieket, m elyekből ezek leszárm az
tak. E követelés semmibe se veszi azon körülm ényt, h ogy ama régi műszavaknak ma is határozott és nélkülözhetetlen jo g t ö r téneti jelentésűk v a n ; s ha velők egyszersm ind tételes jo g o k a t is jelöln én k, ez csak a történeti és tételes jo g o k , egym ástól gyakran m erőben kü lön böző jogfogalm a k összezavarására, s a félreértések végére járhatatlan útvesztőjébe vezetne. — S ez még nem elég. A z átvett idegen jo g o k kifejezésére nyelvésze
tünk »o rth o s« jo g i műszó hiányában általán azt ajánlja, h ogy ez idegen jo g o k k a l inkább vegyük kölcsön az illető idegen
nemzet műszavait is, sem hogy esetleg nyelvünkben a neolog term ékeket szaporítsuk. *)
A nemzeti nyelvtudomány tekintélyére támaszkodó ez orth olog követelések azonban jo g i műnyelvünk szókészlete iránt annyira m egrenditék a bizalmat, hogy a gondosabb jogász, a lel
kiism eretesebb szakíró számos, a legszükségesebb műszavaink m ivolta és használhatósága felől is gyakran kétségben van ; és ez orth olog követelésekhez képest készségesen törölné n eolog műszavaink egész töm egét, ha az orth olog nyelvészet kijelölné egyszersmind ama szókészletet, — vagy legalább ama szóele
meket, elveket és törvén yeket, m elyek segélyével az ekkép törlött n eolog jo g i műnyelv helyébe egy »o rth o s« jo g i műnyel
vet állíthatna. D e a m agyar jo g á sz a mi nemzeti nyelvtudo
mányosságunkkal s különösen orthologiánkkal szemben ilyen
féle kegyes óhajtásokat — legalább m ég ez időszerint — ugyan ne tápláljon. F orgassu k bár végig a » N yelvtudom ányi közlem ények«, az » É rtekezések « és a » M agyar N yelv őr« vas
kos k ö te te it; kutassuk bár át a n eologia és orth ologia ujabb liarczának összes termékeit, a »H elyes m agyarság elvei«-t, » A z idegen és hibás szólások b irá la tá «-t; és mit találunk ? T alá
lunk — noha csekély számmal — egyes jo g i műszavak nyelv
tani, de még egymással szemben se m indig következetes, s rend
szerint jogtartalm ok figyelem be vétele nélkül írt, tehát egyoldalú bírálatát. Itt-o tt a jo g i műnyelv némi hom ályos sejtésével, sőt a
»N y e lv ő r« hasábjain m ég oly föltevéssel is találkozunk, a mely
— horrendum dictu — nyelvünk megférfiasodhatásának okából jo g i műnyelvünknek mint olyannak még m ivoltát és létezését is m egtagadja. E z minden. Ú tba igazitó feleletet jo g i műnyelvünk elemi kérdéseire, annál inkább m egnyugtató kitanitást, bogy úgy m on d ju k : instructiv nyelvtudományt, legalább jo g i mű
nyelvünkre vonatkozólag, ugyan nem találhatunk sehol se.
*) Kétségtelen, h ogy a kényszerűség eseteiben úgyis gyakran a szókölcsönzéshez kell folyamodnunk. De ha valamennyi neolog, tehát ipso facto rossz jo g i műszó h elyett csupa kölcsönzötteket alkalmaznánk, úgy egy p. o. csak Gneist és Beaulieu tanait módszeresen föld olgozó jo g bölcseleti m agyar munkát — ad majoréin orthologiae glóriám — leg
alább felerészben angol, német és franczia műszavakkal kellene m eg
írnunk, noha a tanulmányozni vágyó magyar jog ászok orthologiánknak ezt aligha köszönnék meg.
E visszás helyzetben — m éltán kérdhetjük — m it tegyen a jo g i szakiró, kinek szószükségletét sem a közönséges iro dalmi, sem az ujabb időkben annyira b oly g a tott táj nyelv készlete soha ki nem elégítheti ? Sem m ibe se vegye talán a gáncsoló kritikákat, melyek m eddő voltát különben vitatni is felesleges ? V a g y talán tegye le tollá t és várja b e azt a b izo
nyos jö v ő századot, a m ikorra m ajd nyelvészetünk az »orth os«
jo g i műnyelv föltételeit és eszközeit m egállapítja és kezébe adja ? N em gondolhatom , h ogy tudom ányosságunk teréu b á r
melyik is m éltó és üdvös d o log lenne.
N em tartozik, j ó l tudom , a nyelvészet feladatához a j o g tudom ányok szakértő m élta tá sa ; ehhez ott rendszerint a jo g i szakképzettség sincs, nem is lehet, s nem is követelhető meg. D e épen azért, ha már a nyelvészek mégis hivatva érzik m agok at, h ogy a jo g i szakírók irodalm i term ékei fö lö tt íté lje n e k : k ét
ségen kivül üdvös és méltó d olo g lenne, ha a nyelvészeink által gyak orlott ezen osztraczizmusz előtt a jog á szok is m eghallgat
tatnának mindama kérdésekben, m elyek a két tudom ányt közösen illetik. M ivel ha a nyelvészetnek vannak követelései a jogtudom án yn yal s ennek irodalm i m űködésével szemben, — nem csekélyebbek amaz okszerű követelések se, m iket a j o g tudom ány az instructiv nyelvészettel szemben támaszt. M e rt, m időn a nyelvészet azt követeli, h ogy a jog tu d om á n y »o r th o s«
i r jo n : emez viszont m egkívánhatja, h ogy amaz határozottan je lö lje m eg ama szókészletet, vagy legalább ama szóelem eket és nyelvtani törvényeket, m elyek az általa követelt orthos jo g i m űnyelvet föltételezik.
ím e jogtudom ányunk és nyelvészetünk noha csak k ö l csönös, mégis ellentétes követelései, m elyeket összeegyeztetni és kielégíteni annál nehezebb leend, mert beható kom oly munka helyett m indegyik a m ásiktól követeli azt, a mit csak m indkettő egyetértő, egymást kiegészitő összem üködése utján valósíthatni meg.
E z ellentétes áramlatok összeegyeztetésére irányúi első sorban je le n szerény dolgozatom , m ely m ár k orlá tolt terjedel
m énél fogva se terjeszkedhetik ki az érdem leges fe la d a t: jo g i m űnyelvünk javításának részletes m egoldására, melynek nagy munkáját csak elején kezdve m egnyitja. D e már az is dúsan
jutalm azná fáradozásom at, ha jo g i műnyelvünk elemi kérdé
seit, amaz ellentétek összehangzásba hozását, s műnyel
vünk gyökeres javításának föltételeit m egvilágítni, s ezzel a hivatottak érdeklődését e feladatokra irányozni sikerülne.
* * *
I I . L e egész a X V I . századig hiába keresnők jo g i m űnyelvünk nyom ait. Tudom ányosságunk és közéletünk, s igy a jo g é le t is, a tevékenység minden ágában és alakjában a latin kultuszt u r a lta ; s a reform áczióban fellépő nemzeti visszahatás k elté csak az első hathatós törekvést a latin kultusz k orláto
zására, s vele szemben a nemzeti nyelv, irodalom és tudom á
nyosság fejlesztésére. E nagy visszahatás nem csak a vallástan irodalm ának nyitá m eg a tért, s terem té m eg a tényezőket, A forron g ó közszellem a nemzeti élet egyetemes közegévé tette a m agyar nyelvet, mely mint ilyen, helyét a hatósági és állam i közélet m inden körében e lfo g la lta ; és az addig inkább csak társalgási és tanácskozási m agyar nyelv rövid időn m in
den Írásbeli közlekedés, hatósági és állam i ügyvitel, okiratok, törvények és rendeletek s végre a jo g és állam tudom ányok ir o dalm i nyelve lön.
K étségtelen, h o g y m űnyelvünk ilyen rendkívül nagy arányokban és felette gyorsan történt kifejlődése, és e fejlődés folyam án jo g i m űnyelvünk ilyen ham aros keletkezése, nem eshetett m eg csupán a nyelv u. n. természetes növése utján.
E s ha egybevetjük P esti G-ábor és előzői szókészletét a N ádasdy Tam ás u dvarából és E rdősi-D éva i isk olájából kike
rült nemzedéknek, m ondjuk a Nádasdy-gárdának, ú gy a k edély
állapotok, mint a jog fog alm a k és jogszabályok szabatos kifeje
zésére is alig két évtized alatt alkalmassá képzett gazdag nyelvezetével, — mai orth ologja in k legalább is megütköznének ama hatalm as neologián, mely csaknem erőfeletti evolucziói- val nemzeti nyelvünket a száműzött klasszikus latin helyébe oly rövid időn a jogszolgá lta tá s és közigazgatás alkalmas esz
közévé fejlesztette, s jo g i műnyelvünket m integy öntudatlanul m egalkotta.
E nagy m unkából az oroszlám 'ész a N ádasdy-gárdát illette, m elynek minden ta gja nem csak a közélet követelései
hez képest képzett tisztviselő, hanem egyszersm ind nemzeti nyelvünknek alapos ism erője, tudós b u várlója és egész az ult- rapurizm usig oly buzgó híve és m űvelője vala, h ogy inkább elkeresgélt, válogatott, töprengett, alk otott és képzett, — sem
h ogy beszédét vagy írását idegen szavakkal rútitotta volna. *) N yelvünk e bu zgó apostolseregének működése, s ennek ered
mények épen jo g i m űnyelvünk keletkezése a X V I . század első felére e s ik ; tévedve állítván nagyérdem ű T oldyn k , h ogy tör
vényes m űnyelvünk alapját W e r e s B alás 1565-ben k iadott
»M a g y a r D ecre tu m «-á v a l vetette volna meg. A »m agyar D ecretu m « műnyelvezete nem kora és iró ja alkotása csupán, hanem e lő z ő i: a nemzet száz m eg száz szerény napszámosa hangyaszerü munkálkodásának gyüm ölcse. A m ohácsi vészt közvetlenül k övető oly m ozgalm as időszak férfiai, élők ön a N ádasdygárda példaadó tagjaival, voltak azok, kiket jo g i életkörükben, az igazgatási és jogszolgáltatási ügyekben m agya- rú l irni, a nem zeti buzgalom és a gyak orlati élet követelése egyaránt k észtete; s kik a latin nyelven tanult törv én y tu d o
mány kifejezésére jo g i m űnyelvünket hivatalos m unkakörük adalékaiban esetről-esetre m egalkották, ■— ú g y h og y » W e re s Balás, B y bar wárm egyének í r ó deákya ees W a r a d y few B y r ó « mint két n agy hatóság első rendű tisztviselője, a kezéhez jö t t ügyiratokban m ár teljesen kész jo g i m űnyelvet talált.
H a ezen, a való élet talajában, a jo g i tevékenység m ű
helyeiben keletkezett m űnyelvünket, s purista alkotói n eolog tevékenységét tüzetesen méltatni a k a rn ó k : egy külön vastag kötetre volna szükségünk. — Itt tehát csak annyit em lítek föl, h ogy a W e re s B alás » M a gya r decretu m á«-ig, 1 5 6 5 -ig terjed ő időszak jogéletén ek írásos term ékeiből m integy 300 praedika- tiv g y ö k sz ó t; és mint ezek származékait közel 3000 jo g i m ű
szót gyüjthettem , a források m egjelölése m ellett, szótáram ba össze. E szókészlet m ár m aga egy teljesen m egalakult jo g i
*) A Nádasdy-gárdának s különösen Nádasdy Tamásnak, H orváth Markónak, Kerecsény Lászlónak, Csányi Ákosnak, Szél Jakabnak és a többinek irodalom keltő m űködéséről és hatásáról bővebben Bakos Gr. »A közigazgatás jog tu dom á n ya i II. Rész : Irodalm i bevezetés 61. és 100.
aibau.
műnyelvet tár elénk, mely azon idők jogéletének szükségletét kellően kielégíthette, — és a mely, noha nagy részben neolog alkotás vala, mégis nemzeti nyelvünk megrontása nélkül három század után ma is él, sőt jo g i műnyelvünknek épen azon műszavait alkotja, melyeket még maga az ortholog kritika se kifogásol.
Nem illenék dolgozatom keretébe, hogy jo g i műnyel
vünknek az ismét bekövetkezett ellatinosodás és nemzeti hanyatlás időszakában átélt viszontagságait nyomról-nyomra kövessem; hálátlan is volna, mert jogi műnyelvünk a X V I I . és X V I I I . század alatt csak elenyésző csekélységgel gyarapodott;
és egyébiránt ama hanyatlásról már irodalomtörténetünk is elég bőven fölvilágosít.
Annál behatóbb figyelmet érdemel korunk, az újjá szüle
tés és nyelvújítás kora. — Mint a X V I . század elején, ugyan
azt az egyetemes nemzeti visszahatást és erőfeszített törekvést látjuk támadóban, sőt már kemény munkában a X I X . század elején i s ; csakhogy kedvezőbb időben és viszonyok közt aman
nál. Mert míg amaz erejét hittani, társadalmi és politikai tusákra szétforgácsolni kényszerülvén: a kedvezőtlen viszonyok hatalmával szemben szilárdan megállliatót nem alkothatott, s alkotásait és azok tovább fejlődését nem biztosíthatta: addig emez minden erejét a nemzeti nyelv, irodalom és tudományos
ság fölemelésére fordíthatván, — mind az alkotás arányaiban, mind annak életrevaló és maradandó eredményeiben amazt sokszorosan túlszárnyalta.
Besenyey föllépése jogirodalmunk terén is csakhamar viszhangot keltett, *) s ott mint adott jelre mind szélesb kör
ben indult meg a mozgalom, melynek jogosultságát már az
*) E gerből egy névtelen már 1782-ben síkra száll és az »Instan- tiák csinálásm ódja« czímű munkájában mutogatja, liogy nyelvünk a jo g élet közegéül alkalmatos. Orczy és A ra n k a » A z an glu s és magyar igaz
gatás egybevetése« ; egy m ásik » A magyar asszonyok prokátora« ; Bar- dótz pedig »E rdély országa törvényeinek rövid sum m ájáéval adta a példát a jo g - és államtudományoknak nyelvünkön való művelésére.
Ugyancsak Bardótz Alsófehér-, V izsoli Felsőfehér- és Szeben-, Kenderessy m eg Hunyad- és Zarándm egyék közgyűléseiről adnak ez időben szak
szerű tudósításokat, bemutatván bennök nyelvünknek a hatósági műkö
dés terén teljes életrevalóságát.
A MAGYAR JOGI M ŰNYELV KÉRDÉSÉHEZ. 11
1790. X V I . t.-cz. isdekretálta, m elyetK enessey G y . » A m agyar haza szabadságainak visszatérte* czim ü m unkájával üdvözölt, cselekvésre induló lelkesedést óh ajtva vele költeni közéletünk tényezőiben.
A megyék (u a gy része) önkorm ányzati jo g a ik alapján, eleinte ugyan inkább csak a közigazgatás szakában, azonnal használatba is vették n y e lv ü n k et; sőt a helytartó-tanácshoz fölterjesztéseiket is m agyarul intézték, noha annak hivatalos nyelve továbbra is a latin maradt. D e az alapvető intézkedések valam int országszerte, ú gy az állam igazgatás körében is m eg
ten n ék gyüm ölcseiket. Ilyen alapvető intézkedés volt a m agyar nyelv és irás tanítását elrendelő 17 90. X V I . t.-c z .; s még inkább a nyelvünket köteles tantárgygyá em elő 1792. V I I . t.-cz., m ely azt is kim ondván, h ogy a közhivatalok idővel csak m agyarúl (is) tudókkal fognak b e tö lte tn i: nagy ösztönzésül szolgált nyel
vünk országszerte neki in du lt tanulására és tanulmányozására.
M indam ellett, h og y jogá sza in k az irod a lom terén is m ind n agyobb tevékenységet fejtettek ki * ) : mégis másfél év
tized kellett, m íg nyelvünknek az igazgatás és jo g é le t terén, a hivatalos latin nyelvvel szemben legalább egyen jogú ságát kivívhatták. A z 1805. I V . t.-cz. alapján ugyanis a törvén y
hatóságok m ár az udvari kanczelláriához, sőt 0 F elségéh ez is m agyar (vagy tetszés szerint latin ) nyelven intézhették fölira taikat, s azokra a helytartótanácsnak m ár szintén m agyarul kelle válaszolnia.
A közigazgatás terén mindez még csak könnyen ment, miután közigazgatási jogtudom án yu n k az egyéni, társadalm i, hatósági és állami élet k öréből vette nyelvünkön is jó l ism ert adatait. D e perlekedésünk és jogszolgáltatásun k ad d ig sa z o n
*) íg y példáúl a többek közt Balia S. »E rdély ország közöns.
nemzeti törvényeinek első része« czíinű s »A törvényszerző hatalom « kérdését behatóan fejtegető munkájával (Kolozsvártt, 17 9 1); Aranka
»A z igazgatás form áiról és az uralkodók kötelességéiről irt dolgozatával (Becs 1791) ; Dienes »Martini természettörvényének m agyarázatáéval (Bécs, 1792) ; D é c s i: »A magyar királynék királyi jo g a i«-v a l (Pest, 1795) ; Nánási B. »A magyar végrendelkezési és örökösödési jo g « - o t tárgyazó dolgozataival (Pest, 1798 — 9 ) ; Cserey F . : » A m agyar és székely asszo
n yok tö r v é n y é iv e l (K olozsvártt, 1800) és V irágh B. : »II. András arany
b u llá já é v a l (1805) stb.
időben csak latin nyelven tanult és ismert elvont jogi fogal
makon és műnyelvezeten alapulván: a művelt klasszikus latin jogi műnyelvet a mi (általánosan nem is ismert) külömben is csekély szókészletű nemzeti műnyelvünkkel helyettesíteni már nem oly egyszerű és ^könnyű feladat vala. A z 1805. I V . t.-cz.
megengedé ugyan, bogy a bíróságok a magyar nyelvet is hasz
nálhassák, — noba a kir. Kúriát még az ilyen magyarúl vitt perekben se kötelezte nyelvünk használatára, — de mintegy a sorok közt mondja, h ogy: a ki tudja, ám tegye. Kedvelt gúnyszava volt ez, és több ehhez hasonló amaz idők konzerva- tivjainak, a kik aggódva féltek e nagy nemzeti visszahatás erős áramlatától, esetleges politikai következéseitől; és a kik ragaszkodva a megszokott latin nyelvhez, nyelvünknek a jo g élet és tudomány követeléseivel szemben csekély szókészletét s ennek folytán hasznavehetetlen voltát vitatták.
Azonban e törvényczikk folytán a magyar nyelv előtt a jog i élet legtevékenyebb műhelyei: a birói fórumok ország
szerte megnyílván: a hová a nemzeti buzgalom így beférkőz- liete, ott — ha erőfeletti munkával is — csakhamar teljes diadalt aratott és a lehetetlent is lehetővé tette.
Sokan voltak a hivatottak és kevesen a választottak, de emberül megfeleltek feladatuknak, kötelességüknek. S midőn látták, hogy az akarat országszerte megvan és sok helyen csak a cselekvésre képesítő tudás hiányzik; nehogy e miatt a köz
buzgalom leloh ad jon : azonnal munkához láttak, hogy a tudás eszközeit megteremtsék és közhasználatba bocsássák.
A V eres B alás által m agyarra fordított, m ajd H eltai, Laskai, F o d o rik és T óthfalusi által kiegészített és javított
» M a gya r T örvénykön yv« századunk elejéig m integy tizenöt kiadásban került és fo rg o tt ugyan a közönség kezén, — de nyelvanyaga és szókészlete még távolról sem elégítheté ki jo g életünk nyelvszükségletét s e czélra nem is szolgálhattak alkal
mas segédkönyvekül. A m eglevő nyelvanyag áthatása és kiegészítő földolgozása kellett ide, m ely m ár tanultságot, tudo
mányt föltételezett. S ezt a másfél évtized alatt (1 7 9 0 — 1805) azon fentebb em lített alapvető intézkedések eredményezék, melyek folytán nyelvünk tanulása és tudományos áthatása m ár az 1792-dik évet követő időszakban országszerte olyan
A MAGYAR JOGI MŰNYELV KÉRDÉSÉHEZ. 13
> /
tátalános buzgalom m al m egindúlt. Ú g y h ogy m ikor az 1805.
évi I Y . t.-cz. folytán előállott a szükség, m elyben a gyakorlati élet a tudom ányt hívta se g íts é g r e : akkorra e tudom ány is m e g v o lt; s ha sok nem is, leg a lá b b annyi, h og y ama törvény életbelépését k övető év b en , 1806-ban, a m agyar törvény
könyvek szókészletét szótár-alakba foglalták, a gyakorlati élet adataiból bővíték, m eghatározásokkal és egyéb hasznos kom m entárokkal látták el. *)
J o g i m űnyelvünk szakirodaim ának ez első önálló ter
mékeiben a nem zeti közszellem és egyéni buzgalom ta lálk o
zásának fölötte érdekes jelenségeivel találkozunk. V alósú lva látjuk az a x ióm á t: »V a le a s quantum (e t u b i) potes.« E m ű s z ó könyvek írói érezték, h ogy egy kieegítő kézi könyvre égető szük
ség v a n ; azt is tudták, h ogy kim erítő, tökéletes munkát nem alkothatnak, de azt nem is sejtették, h ogy Budapesten, K assán, E gerszegen és V eszprém ben egy időbe négy eszm étől lelkesedve, mindannyian ugyanazon egy m unkán fáradoznak. **) S ezen nem csodálkozhatunk. Irod a lm i munkásságunk országos k özép
pont hiányában az ugyanazon czélra irányzott törekvéseket m ég nem tudta közös m űködésre egyesíteni és a n agyobb
*) A lig hangzott el a törvény kihirdetése, m ely nyelvünknek a jog élet gyakorlati tág terét megnyitá, máris m egjelent Pesten (1806) Péohy Imre munkája »A magyar n yelvről a polgári és peres d olg ok fo ly tatásában*, m ely azonban inkább csak oktató, mint kim erítő gyakorlati kézikönyv akart lenni. U gyan e téren, s ném ileg az ú jító áramlattal szemben, noha nem tanulságos kritikával, jelent m eg Veszprémben (1807)
• Észrevételek a magyar nyelv hivatalos alkalmazásáról* czím en egy kis füzet. T öbbet használtak azonban jo g i m űnyelvünknek a velők csak
nem egyidejűleg megjelent, noha kezdetleges m űszókönyvek ; ilyenek voltak : »A tisztbeli Írásmód saját szavai« Ottliktól (Pesten, 1806) ; »Pesti gyűjteménye a tisztbeli Írásmód saját szavainak « (Pest, 1807); »M agyará- zatja azon szóknak, m elyek a m agyarországi polgári peres dolgokban előfordulnak« Szirmay Antaltól (Kassán, 1806); »Veszprém i g j’ űjteménye a törvényeket érdeklő kifejezéseknek* (Veszprém, 1807) ; a »Zalam egyei tiszti szótár« és a csak kézirati másolatokban használt »Baranyam egyei szavak gyűjteménye.®
**) Csak Szirmay A . fennt id. kis munkája előszavából k özlök itt egy-két p o n t o t : »lia talán nem szintén tökéletes is ezen gyűjtem ényem , legalább az a sikere lészen, hogy nyelvünk iránt buzgóságot, hazafias szent hevet gerjesztek nemzetemben, m ely által élesztetvén, előadott
feladatok megvalósítására szükséges munkát az erők között megosztani. Nem volt útbavezető, nem volt oktató, nem volt vezér. J og i műnyelvünk módszeres átdolgozására törekvő ez első kísérletek ezek folytán mindannyian csak az egyéni kor
látolt erő és képesség termékei lettek, melyekben inkább csak azon buzgalom kelti föl elismerő tiszteletünket, mely azokat alapos nyelvtudomány hiányában s az ily munkához szükséges eszközök oly csekély volta mellett is létrehozni tudta.
M in dam ellett ezen — noha inkább a gyakorlati jo g é le t
nek szánt — segédkönyveket m ár alakjok és tárgyok k id olgo
zásánál fogva is egyszersm ind nyelvtudom ányunk zsöngéihez k ell sorolnunk, annál inkább, m ert azokat a gyakorlati jo g é le t figyelem be vétele m ellett egyenesen jo g i műnyelvünk, tehát a nyelvészet egyik ága megterem tése és művelése czéljából irták, és velők az e téren m utatkozó szükségletet egyelőre ki is elé
g íte tté k ; m ert e szakban, m ajdnem egy évtizeden át (1 8 0 7 -től 1 8 1 5-ig) semmi újabb term ékkel se találkozhatunk. *)
D e ez évtized alatt jelen tős átalakúlás alapjai vettettek m eg, m ind nyelvészetünket m ind jogtudom ányunkat illetőleg.
E g y igénytelen pozsonyi szerzetes és egy ráczkevi uradalmi szerény ü g y ész: Itévay és G e ö rch hatása volt ez a korra. E két hatalmas szellem alapvető munkálkodása a k or nemzeti törek véseinek h atározott irányt és minden addigit túlszárnyaló len dületet adott. R éva y 1805-ben kiad ott Gram m atikájával a
munkámat lassanként tökéletesebbé fog ja tenni, és megegyezett akarattal (mert az orth ologok és n eologok ez időben is ugyancsak torzsalkodtak) egy gdncstalan szótárt készít magának « (a m i m ég ma sincs) ; ...de Szirmay — mint alább m ondja — csak a Pestmegyében fo ly ó szógyűjtés
rő l tudott.
*) Nem számítjuk ide ugyanis azon inkább csak a jogirodalom körébe tartozó dolgozatokat, m elyek a jog an ya got nyelvünkön tárgyaz- ván : jo g i m űnyelvünk terjesztésére annál sikeresebben hatottak, mert a törvényhatóságok munkakörében keletkeztek. Ilyenek voltak : » Fehér- m egyei kurrens a gyerm ekölők végett® (1 8 0 7 ); »Fehérmegyének köz
bátorság iránti rendszabásai« ; Abauj megy ének, továbbá Kassa sz. kir.
városnak »községi rendtartás c-a (1812) ; Pest-Pilis-Solt t. e. vármegyék statútum ai; B orsod várm egye statutuma a községbírói számadások tár
gyában ; és Heves várm egye, úgy K olozsvár sz. kir. város statutuma a szegények és koldusok ellátása iránt (1 8 0 6 ); stb.
m agyar nyelvtudom ány széles körű és biztos alapjait veté m e g ; utat és m ódot m utatva nyelvünk tudom ányos művelé
sére. A jogász, ki ez útra tért s jo g i m űnyelvünket R évay G ram m atikája világító fényénél tan u lm án yozá: hiányzó m ű
szavaink kiegészítő m egalkotásában, a leg töb b esetben már nyelvünk ősi törvényeit követheté. G e ö rch Illés pedig az ugyanakkor (1 8 0 4 — 8.) »H o n y i törvén y« czím en k iadott három -kötetes nagy m unkájával az első volt, a ki összes tör
vényeinket egy k ora tudom ányos színvonalára em elkedett rendszeres jo g i m űben nyelvünkön fe ld o lg o z v á n : ezzel tu d o
mányos nemzeti jogirod alm u n k at egyszerre egész jelentőségére em elte föl. M u nkája a latin kézikönyveket csakham ar kiszorít
v á n : m a jd két évtizeden át m int a legk edveltebb tankönyv ifjú ságun kat a törvény és jogtudom án yban m agyarul oktatta, s e k ét évtized alatt az országban jogéletü n k n ek nyelvünkön számos tudom ányos tényezőt nevelt. *)
R éva y és G e ö rch hatása folytán a jog tu d om á n y nyel
vünkön főleg a gyakorlati jo g é le t terén, egy rövid évtized alatt o ly nagy kifejlődésnek indult, h ogy szükségleteit ama fennebb elősorolt nyelvészeti segédm unkák m ár nem elégíthették ki, s jo g i m űnyelvünk gyarapítása sürgető szükségkép m u tatko
zott ; m inekfolytán az előzőkénél sokkal teljesebb szókészlettel és alaposabb kidolgozással a jo g i m űszótárak és segédm un
*) Nem hagyhatom el, h og y itt, legalább e jegyzetben, Geörchnek némi csekély elégtételt ne szerezzek egy nyelvészkedő bírálójával szem
ben, a ki Geörch munkáját megjelenése után majdnem másfél évtizedre a
»Tudom . Gyűjt.® 1822. évi V. füzetében bírálta. Elism ervén és kiem el
vén a tárgyak alapos fejtegetését és szabatos meghatározását, az üres szóvirágok kerülését és népies n yelvezetét: egyszersmind nyelvbeli hibáit, úgynevezett helytelen új szavait, s ezek közt különösen az »álla- dalmat« és »kiváltság«-ot erősen megtámadta ; s végre abban állapodott meg, h og y a statust »álladalom «-nak irni hát talán m ég csak lehet, de már a »k ivá ltsá g«-ot (t. i. a privilégium ot), m agyarul helyesen csak
»kegyelem levél«-n ek Írhatjuk. Fölösleges mondanom, h ogy az u tókor és tudom ányossága Geörchnek adott ig a z a t, de e nyelvészkedő 'gáncs azon kor areopágjának folyóiratában jelenvén meg, Geörchnek annál fájóbb keserűséget okozott, m ert ilyenek alapján a nyelvtudós bíráló azután Geörchnek nyelvünkben való járatlanságát liánytorgatta.
káknak ez időszakban két évtized alatt (1 8 1 5 — 1835.) egész sora keletkezett. *)
A jo g i m űnyelvünk érdekében k ifejtett ezen, olyan felette bu zgó és term ékeny irdodalm i tevékenységhez járu ltak még ama hathatós intézkedések is, m elyekkel egyes hazafias megyék jo g i műnyelvünknek a hatósági életben mind tágabb tért nyitának. — í g y V asvárm egye m ár 1 8 2 7 -b e n ; T olna, Tem es és A r a d várm egye 1 8 3 1 -b en ; V erőcze, H o n t és E szter
gom várm egye pedig 1832-ben, nyelvünknek a hatósági j o g élet minden ágában kötelező használatát statuálta. íg y továbbá B ihar, K om árom , N yitra, P est-P ilis és Solt, Sopron, Temes és T o ro n tá l várm egyék 1834-ben m ár mindannyian magyar nyelven terjeszték fel az u. n. » országos m unkálatok« tárgyá
ban k id olgozott véleményes jelentésü ket; sürgetve egyszers
mind mindannyian nyelvünknek országszerte, törvény utján elrendelendő és kötelező általános használatát. **)
E zek folytán az 1836. I I I . t.-cz. végre a m ár oly nagy számiján m agyar nyelven vitt perekben a kir. K ú riá t is m agyar Ítélet szerkesztésére kötelezte, mi a m egcsontosodott latin kurialis stylus nem rem élt gyors m egm agyarosodását eredményezé, ***) úgy, h ogy e sikerek után műnyelvünk ügye m ár gyorsan közeledett d ia d a láh oz; s á lig pár évre az 1840. évi
**) Ilyenek voltak : »Aradm egyei tiszti szótári Perecsenyi Nagy Lászlótól (18 1 5 -b en ); » A tiszti irás alkotásának és m ódjának sommás tndom ánya« Huszár K árolytól (Pest, 1816) ; Geörch Illéstől: »A magyar helyesirás főrendszabásai* (Pest, 1821); Verseghy F. ^Tudományos mes- terszókönyv« élén a mesterszavak készítését igazgató regulákkal (Buda, 1826); Pauly K á r o ly t ó l: » A magyar tiszti Írásmód a polgári igazgatás és törvénykezés szótárával« (Buda, 1 8 2 7 );P u k y K á roly : » H oni törvény- szótár«-a, egy a job b a k közűi, melynek I. kiadása 1827-ben, II. kiadása 1831-ben jelent m e g ; Fogarassy János ^Jogtani műszőkönyve* (Pest, 1833), m ely három kiadásban (1833— 42) jelent meg, szintén a jobbak e g y ik e; Kunoss Endre »Szófűzér«-e (1 8 3 5 ); »G y a lu la t«-a ; és végre a Trattner-Károlyiféle nagy »M agyar törvénykezési szótár* (Pest, 1837.)
**) Sajnálattal jegyezhetjük meg, h og y Pest, az ország fővárosa, e téren csaknem az utolsó v o l t ; és csakis az 1840. VI. t.-czikk rendelke
zése folytán intézkedett (1840-ben aug. hó 8-áu) a magyar nyelv hiva
talos használatbavétele iránt.
***) A lig egy évre, már 1837-ben megjelent a »Debreczeni kerü leti Tábla szótára*: és » A pesti kir. Curia szótára* (Pesten) ; ezeket
A M AGYAR JOGI M ŰNYELV KÉRDÉSÉHEZ. 17
V I . t.-cz. ejrcEclelé, k egy a hatósági és országos feliratok, a kir. helytartótanács körrendeletei, v é g z é se i; valam ennyi világi és egyházi hatóság intézkedései, le v e le i; a hiteles kiadások záradék ai; s végre 1 8 4 3 -tól az összes anyakönyvek m agyarúl szerkesztessenek.
A m a kölcsönös egym ásra hatásnál fogva, m elylyel a jo g élet, jo g iro d a lo m és jo g i m űnyelv egym ás fejlődését fok ozzá k : m indez intézkedések és eredm ények jog irod a lm u n k a t is virágzásnak indították, s tö b b olyan jeles egyedirat és számos olyan eredeti jo g i szakmunka keletkezését m ozdíták elő, m elyek viszont jogéletü n k re és jo g i m űnyelvünkre fejlesztőleg és gya- rapítólag h atottak vissza. *)
követte a különös jogok műnyelvét tárgyazólag : Császár Ferencz : »Vál- tójogi műszótár*-a; Fogarassy J. »Kereskedői szótár«-a; a jus cano- nicum és a jus metallicum műszavai, stb.
*) Az egyediratok közé sorolhatjukaz időszaki folyóiratokban m eg
jelen t kiválóbb dolgozatokat is ; ilyenek voltak : a » Tudományos gyttjte.
m ény«-ben : »A m agyar m elléktartom ányok függéséről« (1821) ; »A váro
sok eredete és alkotm ánya« (1 8 2 2 ); Raisz K á roly : »A z utak igazgatásá
r ó l (1823); »A z egyház jo g a a m egyei tisztujításokban« (1 8 2 4 ); »A z egyházi rendek intézete* (1 8 2 6 ); ’W . Jankovich M. : » A m agyar n yelv
nek I. Ferdinánd idejében a mostaninál gyakorlottabb voltáról* (1 8 3 0 );
Ujfalusy 0. : »A házassági társaságról* stb. — A » Tudomány tár«-ban : Bertaut után Jakab I. : »A törvények philosopliiája* (1835) ; AVarga J. :
»A z okosságtörvény« (észjog) (1835), -— » A társi észjog« (1836), — »A nyilvános észjog«, — és »A nemzeti észjog alapvonalai* (1837) ; Kállai F . : » A törvények és szokásjog analógiája, tekintettel M agyarországra«
(1836) ; stb. — A z »Athenaeum«-\)zin : Schedel (T oldy) F. : »A z irói tu la j
don jogról* (1838) ; W arga J. : »Nézetek az egyenlőségről* (1838), ■— »A jo g r ó l« ós »A szabadságról* (1839) ; »A népegység« (1840) ; B eöthy Zs. :
»Monarkhiai elvek és reform ok« (1842) ; stb. »A magyar tudományos Akadémia évkönyvei«-ben: N yiri I. : »N ői jog ta n «-a (1834) ; Szász K. : A törvények eredeti kútfejéről (1834) ; Szlemenics I*. »A leányi negyedről*
(1 8 3 6 ); és »A z örökségi jószágokról* (1 8 3 9 ); Szalay : »K ollá r Adám m int jogtu dós* (18 3 9 ); Sztrokay : » A házassági törvények szemléje«
(1 8 3 9 ); Zsoldos J . : » A birákról és bíráskodásról* (1839), — és »A magyar álladalmi szabadság jo g i szem léje« (1842) ; Szlemenics P. : »T ö r vényeink történetex (1840-től kezdve jelen t meg) ; Pauler T. : »A z álla- dalom jog -a la p já ról« (1844) stb. — Végre hatósági statutomolc és egyéb egyediratok : Nál’ay A. : »A főispán bírói hatalmáról* (1 8 2 3 ); Révkom á- rom tűzrendőri rendszabásai (1825) ; Szepes és Pest várm egye statútu
mai (1827) ; M iskolcz lakosai részére tett statútum ok (1828) ; A jász-
M. T . A K A D . É R T . A T Á R S A D . TU D . K Ö R É B Ő L . 1 8 8 0. 2
P olitik a i teljes diadalát jo g i műnyelvünk az 1 843— 44.
évi I I . t.-cz ikkel érte m e g ; ez rendelvén el az ide vonatkozó törvények kiegészítéséül, h ogy a kir. leiratok, a törvények és rendeletek, az országgyűlési tanácskozások, úgy a magy. kir.
udvari K an czellária, a kir. H elytartótanács, a kir. K ú ria és valam ennyi itélőszék hivatalos nyelve azontúl kizárólag a m agyar legyen. É s e diadalát nyelvünk apostolai a tudomány terén azon m ég ma is becses munkával ünneplék meg, melyet tudom ányos A kadém iánk » T örvény tudományi műszó tár « czí- men ugyanakkor (1 8 4 3 -b a n ) bocsáta közre.
E mű m ár nem egyéni k orlá tolt erő és képesség ter
méke, hanem azon időszak összes kiválóbb szakértői tudom á
nyos és ügybuzgó munkálkodásának gyüm ölcse. — M á r az első nagy-gyülés (1 8 3 1 -ben ) elhatározá e műszótár k id olgoz
tatását és a munkát Szlem enics P ál, Stettner G yörgy, Sztro-
kúnok Ilegulatiója és Statumai (1835 — 4 0 ); N yáry P á l : » Javallat Pest
m egye közigazgatási rendszere iránt* (1840) ; és ^Indítvány m egyei bűnvádi eljárásunk javítása iránt® (1 8 4 1 ); Sréter : ^Hivatalos jelentés Nógrádinegye beligazgatása állapotáról (1 8 4 2 ); stb. ■— Az önálló rend
sz eresjo g i szakmüvek közül pedig különösen a következőket említhetjük f ö l : Szilágyi I. ^Természeti törvénytudom ány« (1 8 1 3 ); Székely M . : »A nemes székely nemzet constituciói« (1 8 1 8 ); Kelemen : » A magyar tör
vények historiája« (1820), — és »A m agyar hazai polg. törvénykönyvről írt tanítások « Czövek I. fordításában (3. k. 1822) : K öw y : ^Polgári magyar törvény (18 2 2 ); Pergel' J. : »Bevezetés a diplomatikába* (1822);
Czövektől a »Planum Tabulare« magyarul (1825) ; Ujfalusy : »A termé
szetihármas törvény (1825); P u k y t ó l: I. » A vármegyék szervezete« ; ír. »A magyar várm egyék politikai igazgatása® (1828) ; Pergertől egy újra á tdolgozott »M agyar Törvénytár« (1830) ; S. Vajda L. : »A z erdélyi magyar törvényekkel való ösmerettség® (1830) ; »A z erdélyi nemzetek törvényes könyveinek indexe® (1832) ; Stettner Gy. »V á ltójog«-a (1832) ; Császár I ' . : »Beecaria bűntörvényének magyar fordítása« (1834) ; Szle
menics P . : »Fenyítőtörvényszéki magyar törvény«-e (18 3 6 ); Csacsko :
»T en nészetjog«-a (18 3 9 ); S za la y : »A büntető eljárásról® (18 4 1 ); Sze
mere B. : »Halálbűntetés« (1841) ; Zsoldos I . : » A szolgabirói hivatal«
(1 8 4 2 ); S za la y tól: » A magyar büntető törvénykönyv javaslata« (1843) ; H unfalvy X5. : .M agyar váltótörvény«-e (1 8 4 3 ); Palugyay : sMegyerend- szer«-e (3 k., 1844) ; és ez időszak termékei közé sorolhatjuk még Mis- kolczy »M agyar k ö z jo g « -á t; B eöthy Zs. : »E lem i magyar közjog«-á t ; valamint az állam jog és politika Széchenyi, Szalay, Deák és több más jelesek műveivel gazdagodott irodalmának számos kiválóbb termékeit.
t
kay A n ta l, P e rg e r János, K ö lcs e y F erencz, L assú István, Jászay P ál, Szász K á r o ly (idősb), B á rtfa y és W a lth e rr, F o g a - rasy János, Császár F erencz, Z siv ora G y ö rg y és C sapó D ániel vállalták el. Szétosztván egymás között az addig m egjelen t jo g i műszótárakat és egyéb jo g i szakmunkákat, a m űszótár anya
gát a negyvenes évekig terjed ő jog irod a lom n a k lehetőleg ösz- szes term ékeiből szedték össze. A g y ű jtö tt és m egrostált műszavakat és szólásokat, jelesü l a synonim ákat g y ű jtőtéte
lekbe, ezeket p ed ig szótári ren d b e előbb P e rg e r sorozta, m ajd ennek elhunytával Sztrokay A . állította egybe. E lső kiadása (8r., 28 nagy íven, 4 4 4 la p on ) 1 8 4 3 -b a n ; m ásodik s egyszers-
• m ind utolsó, tetemesen bővített kiadása pedig (8-r., 31 íven, 488 lapon ) 1847-ben je le n t m eg s m indkettő gyorsan elfogyott. *)
A kadém iánk e törvénytudom ányi nagy m űszótára m el
lett nem hagyhatjuk m ég em líttetlenűl jo g i m űnyelvünk szak
irodalm ának azon egyéb term ékeit se, m elyek jo g i m űnyel
vünk művelése és fejlesztése czéljából részint az akadémiai műszótárral e g y id e jű le g , részint azóta m egjelentek. Ilyen v o lt: P o n o ri T hew rew k Józsefn ek »V e rb ő c z i diák műszavai, régi m agyarításokkal* czím en (P ozson y, 1 8 4 4 ) inkább a nyelvtudom ány, m int a gyakorlati jo g é le t számára írt m un
kája, de a melynek — mint ilyennek — nagy fogyatkozása, h ogy az állítólag régi műszavak forrásait tüzetesen nem je g y - zékelte. B okrán yi Ján osn ak » A m agyar tiszti írásm ód pél
dákkal világosított szabályai« czím ű gyakorlati, hasznos m un
kája (K assán, 1844). E z t (1 8 4 5 -b en ) egy igen becses segéd
könyv, a magy. kir. udvari tanács »H ivatalos m ű szótár«-a követte összevont, határozott, szabatos s egy jo g fo g a lm a t lehe
tőleg csak egy jó l megválasztott műszóval je lö lő és szókészle
tünket számos hiányzó műszóval kiegészítő szerkesztéssel, melynek ez újabb adatait, P o n o ri munkája és F og a ra sy m űszókönyve (3. kiad. 1 842) hasonló adataival együtt az aka
démiai m űszótár (1 8 4 7 -k i) második kiadásába is fölvették.
K o v á cs L a jo s »T isztirási szótár«-a (1 8 4 6 ) és K assay A . » Y á ltó -
A M AGYAR JOGI M t'N Y E L V KÉRDÉSÉHEZ. 19
*) Tüzetesebben és behatóbban alább, a jelen értekezés vége felé ismertetjük és bíráljuk.
2*
1
jog ta n szótár«-a (1 8 5 2 ) czím ű kisebb munkái mellett kiváló lielyet foglal el B á th G y örg y » Az új törvényhozás szótára«
czímen 1853-ban, újabban bővítve »M agyar-n ém et és N ém et
m agyar jo g i m űszótár« czímen 1863-ban, valamint K olon ics L á szló »N ém et-m agyar egyetemes hivatali m üszótár« czim alatt 1870-ben k özrebocsátott dolgozata. E zek azonban vala
mennyien csak amaz ismeretes politikai változások okozta szükségleteknek törekedtek eleget tenni, s mindannyian nél
külözik egy tudom ányos m űszótár föltétien kellékeit.
*
ITT. J o g i m űnyelvünk e tekintélyes szakirodalmával, ama fennebb hivatkozott számos (m integy 35 drb,) műszótár
ral, s ezekben felhalm ozott (körü lbelül 40,000 szónyi) hatal
mas szókészletével szemben azonban azt m ondja egyik ortho- logu su n k,h ogy visszatekintve azon nagy műszógyárakra, melyek nyelvünket (gyerm ekkorában ) a hibás szók egész rajával elbo
rították, •— nyelvünk férfiasodásának k e ll tekintenünk, h ogy azokat korunkban figyelm en kivül hagyta, s azok te rm é k e i: a m űszótárak valahára m ár a lom tárba kerültek.
Csak történeti paradoxon ugyan azon állítás, mintha csak E uróp ában már m ajd egy ezer évet élt nyelvünk épen ama m űszógyárak és tárak idejében, tehát 30— 40 év előtt élte volna gyerm ekkorát s csak is e 3 0 — 40 év alatt férfia- sod ott volna meg. D e ha e parad oxontól eltekintünk, az a föltevés, h ogy a műnyelv művelésével valam ely nyelv csak gyerm ekkorát éli, s férfiasodásának föltétele, h ogy a műnyelv fejlesztését abbahagyja, — elvi szem pontból már annál beha
tó b b figyelm et érdemel, m ert jo g i műnyelvünk létjog á t vonja á priori kétségbe. F öltá m a d a k om oly kétlés, m ely azt mondja, hogy a műnyelvek csak olyan eszközök; m elyekkel a nemzeti nyelv történeti szükség idején, fejlődését fokozott arányokban hajth atja v é g r e ; s ekkor e czélra felette hasznos, hogy azok beható művelés utján a nemzeti nyelv ily fejlődési eszközeivé képeztessenek. M ih elyt azonban a nemzeti nyelv a történeti szükségnek m egfelelő e kifejlődését a műnyelvek segélyével
és kim erítésével az idő szerint b e fe je zte : ezen elhasznált esz
közökre (t. i. a m űnyelvekre) szüksége továbbra nincs, ennél fogva azok term ékeit egyszerűen a lom tá rb a kell tennünk. E k om oly és alapos kétlés hathatós vétó egyszersm ind minden, e téren ok nélkül erőpazarló kísérlet ellenében. É s a ki jo g i m ű
nyelvünk gyökeres reform ját czélozza, annak először is ezen, az egész kérdésre döntő kétléssel kell leszám olnia, nehogy balűtra tévedő kísérletekre vetemedjék. M ert ha e v e tó m egá llja helyét, akkor ez irányban nincs töb b é m it ten n ü n k ; akkor jogéletü n k és szakirodalm unk nyelvszükségletét —■ a jo g i m űnyelv mint ilyen m ellőzésével — más úton és m ódon k ell kielégítenünk.
E kétlés m egvizsgálásánál tehát le kell vetkeznünk minden elfogultságot, m ely jo g i m űnyelvünk diadalát, m inden áron kierőszakolni akarná. E ö l k ell tennünk, h ogy a m utatkozó szükségletet más utón is kielégíthetjük. A jog tu d om á n y köve
teléseivel szembe k ell állítanunk nemzeti nyelvünk egységét, rom latlan ősi tisztaságát, melynek m indent s m elyet fölá ld ozn i semminek se szabad. Ilyen alakban egész m egd öbben tő kom oly
ságával á ll elénk a k é rd é s : beszélhetünk-e hát m ég m a is og i m ű n y e lv rő l? N em zeti nyelvünk anyatörzsének oly élet
erős kisarjazása volt-e az, m ely azzal együtt annak h oltáig é l ? V a g y talán egy tünékeny jelen ség v olt csak, m ely egy g y orsa n elreppenő k or m ulékony szükségletével támadt, virág
zott és elenyészett ?
H ivatkozhatnánk jo g i m űnyelvünk irodalm ára, m elyet m int fennebb láttuk, eddig is tekintélyes töm eg, m integy 3 5 — 40 szakmunka képvisel, — s m ely — m ár azzal, h og y van — jo g i m űnyelvünk létezését bizonyítja. D e a tudom ányok története m eg mást is bizonyít. H o g y csak egykét szem beötlőbb történeti tanúságra hivatkozzam : a mágia, az alkhim ia, az asztrológia stb, egykor m ég n agyobb szakirodalom ra tám aszkodtak, s mégis kivesztek. Irod alm ok mai nap m ár csak m egvoltukat bizonyítja, s aligha akadna v a la k i,a k i irodalm i hagyom ányaik töm egére mutatva, ezzel azok mai létezését vitatni akarná. —•
E z volt sorsa minden oly tudománynak, m elynek alapesz
m éjét a k or túlszárnyalta, s a való élet elejtette. É s ez leend sorsa valam ennyi olyan m i még t i a h a tx lm is tudom ánynak, m ely tévedésben gyökerezik. A való élet — m int hajdan az
alkliimiának és asztrológiának — egykor s egyenkint minden tévedésnek fölmondja szolgálatát, s hatalmas tudományok enyésznek el örökre, noha irodalmokkal talán ma is már tár
házakat tölthetnénk meg.
Mondhatnánk, hogy Akadémiánk műszótára már maga is egy kifejlődött kész jo g i műnyelvet tár elénk. Ez már meg
van, tehát jo g i műnyelvünk létezését, minden kétléssel szemben bizonyítja. — És még se bizonyítja. Mert midőn tudományos
ságunk nemzeti nyelvünk összes szókészletét » A magyar nyelv nagy szótárá«-ba kodifikálta: e kódexbe ama műszótár min
den használható szóanyagát felvette s ezzel azt a jo g i műnyelv kizárólagos birtokából elvonván, nemzeti nyelvünk egyetemes közös tulajdonává tette A m a műszótár tehát tartalmát s tar
talma addig megvolt különállóságát vesztette el az által, hogy egyetemes, közös nemzeti nyelvünk testébe olvasztatott be.
Mindezek jo g i műnyelvünk létezését nemhogy bizonyíta
nák, sőt még kétesebbé teszik; s a mellett inkább csak a nyelvtudomány történeti (külső) fejlődésére vonatkozván: a kérdést magát csak felületesen érintik, a helyett, hogy annak lényegébe hatolnának be. Sokkal mélyebbre, a nyelv keletkezé
sének s természetes növésének tényei és törvényeibe kell behatol
nunk, hogy e kérdést alaposan megoldhassuk.
H a ugyanis a törzs-szerkezetben élő nomád népekre tekintünk, azt látjuk, hogy ugyanazon népfaj különváltan élő törzsei, noha egy közös ősi törzstől vett s igy lényegében azonos>
egymástól mégis gyakran egymás meg nem érthetéseig külön
böző nyelvet beszélnek. A törzsapa nyelve lett családja nyelve, a családé a nemzetség, s így tovább az elszaporodás
sal különváló törzs nyelve. — H a valamely történeti eset a törzseket egymástól örökre szétválasztotta: a szétváltak nyelve századok múltával egymástól merőben különböző lett, noha gyakran ezredéven át is, sőt a mig csak élnek, megőrzik csa
ládi közösségök jellegeit. A hol pedig valamely történeti eset a törzseket a törzsszövetség s utóbb az állam szorosabb kötelé
kében »nemzet-«té kapcsolta egybe, annak keretében a törzsek önálló tagjai egymással gyakrabban s huzamosabban érintkez vén, ez érintkezési közös életköreikben, je le s ü l: hadi, igazga tási és jogszolgáltatási életkörükben a törzsek nyelve ismét egy
közös egységes nemzeti nyelvvé csiszolódott és simult össze. A közélet tényezőikép működő törzstagok ezen közös életkörei s azokban történő érintkezéseik azonban a szálláson levő törzs
népet és annak egyéni életköreit már nem igen érintvén, annak saját keblében élő s egymástól törzsenkint eltérő nyelvét a törzs egyéni életköreiben továbbra is érintelenül hagyták.
A törzsek ez eltérő sajátos nyelvét ama közös nemzeti nyelvvel szemben, mellyel származásuknál fogva lényegben teljesen megy egyeznek, tágabb értelemben nyelvjárásnak, szo
rosabb értelemben pedig tájnyelvnek nevezzük, mely mint ilyen a nyelvjárásoknak csak egyik főága, és sokban különbözik a nyelvjárások másik főágától, melyről alább szólandunk.
Kétségtelen, hogy mikor és mielőtt egy nemzeti nyelv keletkezett: az előtt és akkor mindig számos tájnyelv volt meg már a nemzeti nyelvet életre keltő népfaj, más meg más, noha szomszédosán, de különváltan élő törzseinél. Kétségtelen továbbá, hogy a törzsszövetségben egyesült törzsek közéleté
ben: hadi, igazgatási és jogszolgáltatási élet köreiben keletkezett egységes, közös nemzeti nyelv eredetében maga sem egyéb, mint a törzsekben élő tájnyelvek konglom eratum a; melyek szókészletét a törzstagok a közös életkörökbe magokkal vivék, s azokból együttmüködésök folyamán, a szükséges értelemki
fejező s közösen is könnyen megérthető szavakat használatba vevén; belőlök összeségökben a közös nemzeti nyelvet megal
kották. *) E z tehát épen nem valami vadonúj nyelv vala, hanem csak bővülve, fejlődve s megnőve azon közös ősi törzs nyelvét tárja elénk, melyből a törzsek származtak s melynek nyelvéből a törzsekben élő tájnyelvek mint ősi törzsnyelvből
*) Am a hét ősi törzs, m elyek egym ástól függetlenül s különváltan éltek, s melyek Alm os alatt egyesültek először a törzs-szövetség, majd szent István alatt az állam szorosabb és szilárdabb k ö telék éb e; ú gy a Kiev alatt csatlakozó kún törzsek legalább is m egannyi nyelvjárást h oz
tak m agokkal az államalkotó nemzetbe, a honszerzés idején. E törzsek a honfoglalás befejeztével az osztás utján nyert s egym ástól természetes határokkal elkülönített, saját területeiken, úgynevezett szállásaikon továbbra is partikuláris törzséletet folytatván : egyéni életköreikben, ott a m agokkal h ozott tájnyelveknek azontúl is természetes éltetői és fen- tartói maradának,
kisarjaztak. É s m időn valamely történeti eset a törzseket ú jra egybekapcsolta, s a táj nyelvek egybeolvadásából nemzeti nyelv k e le tk e z e tt: ez csak az ősi törzsnyelvnek a tájnyelvekben vég
rehajtott természetes növése utján nyert kifejlődésében, ismét erőteljes közöskép való jelentkezése vala. D e mindezek foly tán végre az is kétségtelen, liogy a nyelv természetes növése m ár eredetétől fogva a tájnyelvekben folyt és folyik nagy rész
ben ma is. É s m inthogy e táj nyelveket az előre haladó és köz
pontosító m űvelődés ezredéven át máig se tudta k iirta n i: azok term ését nemzeti nyelvünk gyarapítása czéljábol nyelvészeink ma m ég szorgalm asabban gyűjtik mint valaha. *)
K issé hosszasan időztem a táj nyelveknél, h ogy azoknak m int nyelvjárásoknak keletkezését, természetes m ivoltát és hiva
tását ném ileg m egvilágíthassam . D e e megvilágitásnál leg alább könnyebben meg fo g ju k ism erni a nyelvjárások azon m ásik ágát, m ely a tájnyelvtől nem csak keletkezésére és misé
gére nézve különbözik, de hivatása és jelentősége tekintetében is azt messze túlszárnyalja. H o g y azonban a nyelvjárások e másik nevezetes ágának keletkezését, mivoltát, és hivatását alaposan m éltathassuk: vissza kell térnünk a nemzeti nyelv alakulási és fejlődési fázisaira.
A törzsszövetség közéletében : hadi, igazgatási és j o g szolgáltatási életköreiben keletkezett nemzeti nyelv, nem tekintve a tájnyelvekből nyert (n oh a csekély) gyarapodását, az államélet hosszú korszakán, évszázadokon át m egtartá szoros értelemben vett eg y sé g é t; **) m ert azon okok, melyek életre kelték, és azok melyek föntarták, e tekintetben egyaránt
*) A z Alm os és Árpád alatt keletkezett nemzeti nyelv a törzsek és szállás népeinek tájnyelvét érintetlenül hagyván : azok mindinkább eltérő kifejlődését még azon körülm ény is elősegítette, h ogy az itt talált s a szláv nyelv megannyi nyelvjárását beszélő hódított törzsek nyelvéből a liódító törzsek nyelvszükségleteik kielégítésére a napi élet számtalan sza
vát vették át, a m i azután nemcsak táj nyelveink dús tenyészetét, de szá
mos újabbak keletkezését s valamennyinek szerteágazó fejlődését okozta.
**) Álm os és Árpád alatt keletkezett nemzeti nyelvünk megizm o
sodását hathatósan előmozdítá azon körülmény, h ogy a törzsek a h onfog
lalás idején hosszú évtizeden át együtt táborozván és élvén : folytonos érintkezésük nyelvjárásaik eltéréseit hathatósan elsimította, összeegyez
tette. F őleg ennek köszönhetjük nemzeti n3Telvünk azon erős szívóssá
