ARANY JÁNOS
ÖSSZES MŰVEI
ARANY JÁNOS
ÖSSZES MŰVEI
SZERKESZTI
KERESZTURY DEZSŐ
XIV. KÖTET
HIVATALI IRATOK 2.
ARANY JÁNOS
HIVATALI IRATOK 2.
AKADÉMIAI ÉVEK
(18 6 9 - 7 7)
AZ MTA KÖNYVTÁRA TUDOMÁNYOS TERVÉNEK KERET:itBEN ÖSSZEÁLLÍTOTTA 1ts A JEGYZETEKET K1tsZITETTE
GERGELY PÁL
LEKTORÁLTA
BARTA JÁNOS
@ Akadémiai Kiadó, Budapest x964
Printed in Hungary
A kiadásért felel : az Akadémiai Kiadó igazgatója
Szerkesztésért felelős: Pásztor József. Műszaki szerkesztő: Fülöp Antal A kézirat beérkezett: 1963. február 14. Példányszám: 2200
Terjedelem: 48•/. (A/5) ív + 5 melléklet
64.58414 Akadémiai Nyomda, Budapest - Felelős vezető: Bernát György
I. Arany János z865-ben. (Schrecker Ignác fényképész /elvétele)
ARANY JANOS AKADEMIKUSI IRATAI AZ AKADEMIAHOZ
(1859-1864)
I.
z5/z859.
TEKINTETES TITOKNOK URI
Örömmel vettem a Tekintetes Umak még mult évi dec. 20-án kelt hivatalos levelét, melyben tudósítni méltóztatik, hogy a Magyar Tudományos Akadémia, közelebbi nagygyűlésében, az 1855-ki Marczibányi-jutalmat „Toldi Estvéje" című költeményem- nek ítélni kegyeskedett.
Midőn ezért a Tek. Akadémiának köszönetemet, egyszersmind azon forró ohajtásomat fejezem ki, vajha ezen kitüntetést jövőre
valódi érdemmel igazolhassam; van szerencsém a Tekintetes Urat értesítni, hogy a díj átvétele iránt alkalmilag intézkedni fogok.
Maradván teljes tisztelettel Tekintetes Titoknok Umak alázatos szolgája:
Nagy-Kőrös, jan. ro. 1859. Arany János 2.
[Toldy Ferenc írásával:
Vett. febr. IJ. r859.]
Tekintetes Akadémia !
Mult hó 16-án hozzám érkezett hivatalos levélből szerencsém vala megérteni, hogy a Tekintetes Akadémia közelebbi nagy-
gyűlésén akad. rendes taggá választattam.
Bármily örvendetes meglepetésemre szolgált mind a választás, mind azon mód, mellyel az végbe ment: egy percig sem ringattam magamat oly csalódásban, mintha e kitüntetés irodalmi személyes érdemeimnek, s nem inkább azon figyelemnek volna eredménye, mellyel a Tekintetes Akadémia az egy idő óta saját körén kívül is nyilatkozott költői törekvéseket általában méltányolja. Ss így, noha gyéren sikerült kisérleteim a multban, tört reményeim a
7
jövőre, szerény visszalépést tennének kötelességemmé: erre maga- mat feljogosítva nem érzem; annál kevésbbé, mert e visszavonu- lásnak éretlenség s rossz akarat a jelen viszonyok közt oly célzato- kat tulajdoníthatna, melyek a Tekintetes Akadémia iránti legmé- lyebb tiszteletemmel soha össze nem férnek. Bizom istenben, hogy ad még erőt, ha nem is ama dicső elődök helyét méltóan betölte- nem, de legalább némi részben teljesíthetnem azon kötelességet, mely a Tekintetes Akadémia által, s alapszabályai értelmében, reám ruháztatik.
Ily reményben hálás tisztelettel maradok a Tekintetes Aka- démiának alázatos szolgája:
Nagy-Kőrösön, február 12-én 1859. Arany János
388/z859. 3.
[Toldy F. írásával:
Vettem sept. zz. z859.]
Tekintetes Akadémia !
A Kazinczy-ünnepélyre pályázat útján beérkezett tizenhárom szavaló költemény közül minden tekintetben legjobbnak s általá- nos becs szerint is jelesnek találom az V. sz. alattit, melynek jeligé- je: „Hív és nagy vala". - Kenetteljes hang, ódai hév s emelkedés, a tartalom költőisége, erő a nyelvben adják előnyeit s véleményem szerint ez mint az ünnepély méltóságának legjobban megfelelő,
jutalomra érdemes. Utána áll becsre nézve a II. sz. alatti, egy hosszabb elmélkedés Kazinczy pályája fölött, elég költői tartalmú, s helyenként lyrai szökellésekkel vegyes, melyet nyomtatásra szintén méltónak, s dicsérettel említendőnek vélnék. - Figyelmet érdemel a VII. számú, rövid jambusokban írt pályamű is; és még talán a IV. sz., mint amelynek tartalma (habár az utóbbinak nyelve kissé lapított) nem költőietlen s hangjok emelkedő.
A többinek, - noha külformára némelyik gondos (mint az ottávákban írt I., továbbá a VI. és IX.) - tartalma vagy szegény, vagy prózai, vagy éretlen fonáksággal teljes, le a III. számúig, mely költészet, nyelv és józanész elleni botrány. - Miről teszem alázatos jelentésemet. -
Arany János
Nagykőrös, sept. 8. 1859. a bírálóküldöttség tagja.
8
zo56/a/z860. 4.
TEKINTETES TOLDY FERENC
magyar acad. rendes tag és Titoknok Urnak tisztelettel, Pesten Acad. szállása, Uri utca 2. sz.
Tekintetes Titoknok Ur !
Van szerencsém egy táblás kimutatást az akad. Névkönyv számára idemellékelten beküldeni. Ha itt-ott némi hézag maradt, arról most már nem tehetek, mert némelyik munkámból lehetetlen volt példányt kerítnem ily hamarjában, s ezért néhol a lapszám nincs fölvéve. Talán ez Pesten méginkább pótolható.
Ki hivatalos tiszteletemhez szives üdvözlést csatolva marad- tam Tekintetes Titoknok Umak alázatos szolgája:
Nagy-Kőrösön, jan. 18. 1860.
[csatolva egy szétnyitott ív]
Arany János
TÁBLÁS KIMUTATÁS AZ AKAD. NÉVKÖNYV SZÁMÁRA 5.
~
A Teljes Lakó Utolsó önállóan megjelent Gydjteménybend.m.e helye posta munkák megjelent münkák
neve
Arany A n~· I848. x847.
János helv. hit. kőrösi Murdnfv ostroma. Költői Toldi. Költői beszély
főgymna- beszé y IV énekben. XII énekben. Ily főcim siumban Pesten. 1848. Emich alatt; „Költői pálya- nyilvános Gusztáv bizománya. művek, melyeket 18~·
rendes 12. r ••.• lap ben koszoruzott és •
tanár; a tüntetett a Kisfaludy-
Kisfaludy· x850. Társaság. Pesten, ~-
Társaság genberger és fia áiuiio •
el válasz- Katalin. Költ. beszély. 1847." 8 r. l-82 !.
tott és a Kiadta Szilágyi Sáil-
:::a:.~ rendes tagja. lap dor, Pest. lenyom. Altiumábó!. a~ 1850. l Külön r. -Irók Az elveszett alkotmdny. x849.
V~pos VII énekbeD.
lf;. il.ludy·T~
x8511. lapiai VII. t."
Na~dai czigdnyok. 8 r. 4 2-575 11.
(V ) Hősköltemény IV
I85I.
én ben. Pesten, 1852.
Müller Gr.1a sajátja. 16 r. 120 • Dalids itMk. (Toldi második I. ének részé.
bői). Losonczi Phoenh:
~ !
I853. I. kötetében.Jclmlar,n 1854)
li:I To i. Köl . beszély XII I856.
t t
énekben. dás. Pest, Másodili: 1854. Kiadja kia- A tnag31ar nenueti vers·Heckenast Gusztáv, 12 idomrol. Értek. a nagy·
r. 142 1. kőrösi főgymnasium
TudósitváDYában.
1856. - Ugyanaz az
I854. Uj Magyar Museum·
Toldi esUje. Költői be· blin, 1857.
szély VI énekben. Pest, 1854. Kiadja Hecke- nast Gusztáv. 12 r.
142 1. - ucaz nép·
sZerli kiadáS • (Soha- sem láttam) Pest 1858 (?)
x856.
Kisebb Költemblyei, I.
II. kötet, Pest, 1856.
Kiadja Heckenast G.
12 r. I. k. 240 1. II. k.
252 lap I858.
Toldi stb. Népszerű kia- dás. Pest, 1858. Kiadja Heckenast Gusztáv,
12 r. 149 lap.
IO
Folyóiratokban elszórt mUDkák, melyek késc5bb önállóan nem jöttek ki
I845.
Egys1er4 besúlyke. Novella. „&etképek, 1845."
I846.
Hermina. Novella. ,,Életképek". E2Y parodla, Karakány álnév alatt. „&etképek" i846.
I847,
R611sa '5 Ibolya. Népmese, versben. Pesti Divatlap, 1847.
Válas11 Pet6/inek. Költ. „Életképek" 1847.
I848,
„Nemzet6r dala". 1iA rodostói temet6". „Rákóc:zi- né". ,,A rableui:ek". ,1János pap országa".
„Álom •.• való". - Költemény'ek az „É)et- képek"-ben, 1848.
Losonczi Istvdn, költ. elbeszélés. ,,Nép barátja"
1848. Nehány apró vers ugyanott és inás lapok·
ban.
I850.
Bolond Ist6k. Humoros epos els6 éneke. 99 stanza.
Csokonai Lapok, Debrecen, 1850.
Vojtina l6velei. Satirák. Pesti RC;>pivek, 1850.
V a.la.mi a.11 ass11Cmáncr6l. Értekezés. Pesti Röpivek, 1850.
I856-59,
„Szondi két apródja". „Pázmán lovag". „Ballada Goethe utáii." , Balzsa.mcsepp." „Mirza ~
b61." ,,A f6pap" ~ord. - Költemények k:ülönböZ6 folyóiratokba.ii.
I859,
Zrinyi '5 Tasso. acad. székfOldaló htek. El.s6 köele·
mbly. Budapesti Szemle XXI. füzet, 1859.
Kéziratban v,
készülőben levc5 Sajtó alattiak:
dolgozatok
Zri!}yi '5 Tasso. Kisebb köllenú- ÉÍtekezés. ki'9ás, Második
Zrinyi '5 Tasso, foljtatva a Budapesti Szem.
lében.
II
870/I86I. 6.
[BÍRÁLAT A NÁDASDY-JUTALOMRA KÜLDÖTT HÁROM PÁLYAMUNKÁRÓL]
Tekintetes Akadémia !
Az idei Nádasdy-jutalomra beérkezett három epikai költe- mény közül az I. és 2. szám alattiak minden tekintetben oly gyarlók, hogy pár szóval mellőzhetjük.
Az I. számú pályamunka, melynekcíme:„Ahelység Kántora", Mátyás királyról akar elbeszélni egy mondát, népies nyelven, de oly ügyetlenül, oly lelketlen prózaisággal teszi azt, hogy alatta marad minden kritikának, s nem emelkedik fölül a legkontárabb ponyvairodalom színvonalán.
A 2. számú költemény: „A menekültek", valamint jeligeül egy összefüggéséből kikapott s tárgyára sehogy sem illő sort vesz
Homérből (Xaheo, TB xevao!;' n, noAweµqro' TB ald11ew,); épp oly összefüggetlenül dolgozza fel „Szilágyi és Hajmási" ismeretes kalandját, eposszá erőlködvén nyújtani s föleresztvén szavak és messzünnen előrángatott képek, hasonlatok, leírások özönében;
fő gondja levén, úgy látszik, hogy pattogó dactylusai és rímei kimenjenek. Jellemzéseül idézhetjük saját szavaival, hogy benne
... gondolat, eszme, a mely melegítsen Oly ritka, miként Kanaánban az isten!
Legtöbb figyelmet ébreszt, a 3. számú pályamű: „A hunnok harcai", - Vörösmartyból vett (hibáson idézett) jeligével: „Alom öldösi szemeiket, s velök alszik az ősi dicsőség" - X. énekben. Az énekeket megelőző néhány versszak, emelkedő szólamával, kedvező véleményt gerjeszt a mű felől. De tovább olvasva, meggyőződünk,
hogy csak is a szólam, a dictió, az öltöztetés, gyakorta szerencsésen talált képek, a verselés olykor ügyes fordulatai, a nem egyszer jól sikerült eposzi hang az, melyekkel e költemény dicsekhetik. Ellenben a mű alkata, csontváza, oly gyenge, hogy alig bírja a ráhalmozott díszítményt, meséjében nincs szerves összefüggés, jellemalakjai elmosódó vázlatok, szóval a külső felruházás nem pótolhatja a
benső teljesség hiányát. Tartalma röviden ez.
Sokat ígérő előhang után, szerző a Meotis partjára vezet(!. én.), hol a hunnok fővezére, Keve, tanácsot ül nemzete nagyjaival, aggo- dalomban népök jövendő sorsán, melyet három erős ellenség leküz- dése után most negyedik, hatalmasb törzs készül leigázni. Míg ekkép haboznak, s egyik ellenállást, a végsőnek is megkísértését.
másik kiköltözést ajánl, megjő Zongor és Bors, kik vadászaton eltévedve, egy szarvas nyomán egész a mai Magyarországig hatoltak, s ennek egét, földjét, vizét nem győzik magasztalni. Tüstént kész a határozat, kiköltözni az áldott új hazába. Miután búcsú-áldozatot ünnepeltek a Napistennek, Mársnak, Herculesnek (II. én.): útra indulnak. Pannoniát azonban, Makrin, a visigothok királya bírja (III. én.). Ez Detre és más vitézivel folyvást dőzsöl, leánya Marinka lakodalmát üllvén Alarikkal, s nem hajt semmi vészhírre, sőt a bal hírek hozóját meg szokta öletni. Hanem egy színleg őrült dalnok, sajátképen osztrogoth királyfi, felriasztja mámorából, tudatja vele a hunnak jövetelét, kik nem sokára ott is teremnek. Az osztrogoth király, Emirath, ki mint legyőzött s meghódolt szövetséges a hunnak táborában harcol, eltévedés színe alatt a visigoth táborba szökik (IV. én) s a két goth törzs közötti kibékülést eszközölvén, másnap (VI. én.) a hunn seregből hadával együtt átáll a góthokhoz.
E hűtlenség miatt a hunnak nem nyerik meg a tárnokvölgyi csatát, maga Keve fővezérök elesik, de Makrin is azt hiszi, nem győzött, s visszavonul. Erre a hunnak (VII. én.) Kádosát választják főve
zérökké, testvérét az elhunyt Kevének, ki a hadat a cesumóri csatába (VIII. én) vezeti Makrin ellen, hol a hunnak, nagynehezen
győznek, Kádosa elesik, valamint az ellen részről Makrin is, Detre pedig sebesülve fut. Csata után a szüzek, nők, aggok stb. föl.keresik halottjaikat (IX. én.) s a vitézek sírt ásnak elesett bajtársaiknak:
(száz sír: száz halom) ; végre a sok véráldozatba került, de honszerző diadalt a holtak eltemetése, a gyermek Attila felnőttéig a főpap, Káldor, vezérré választása és zomotor ünnepély rekeszti bé. (X. én.)
lm ezek a mese lényeges mozzanatai. Melesleg azonban egy episod is foly. Kulpa, egyik hunn főnök, nem akarván elhagyni
ősei honát, miután leánya, Delinke, jegyesét, Bélát az új honba követni óhajtja, miután Kulpától saját népe is elpártol: ez titok- ban feláldozza magát a Napistennek. Leánya erről mit sem tudva, (II. én.) követi Bélát az új hazába. - Itten a csata előtt, egy őseitől rámaradt varázsgyűrűt (V. én.) ad kedvesének, mely azt megvédi mindakét harcon; de miután már visszaadta a leánynak, egy a
harcmezőn fekvő sebesült góth lenyilazza. Delinke búsul, s bármint akarja magát vigasztalni a nemzet nagy győzelmével, eleped Béla sírján. - Másik, még csonkább, episod a Marinkáé, Makrin leányáé, ki férje s atyja eleste után, a harcmezőn keresi azok holt- testét, s férjét nem találván, atyja teteme fölött („a két galamb", IX. én.) megöli magát.
Szerző e művét költői beszélyneknevezi, eposzi hangban tartja, mondából veszi: mégis se költői beszély, se epopoeia, se monda az.
A mondai színt maga szerző törli le róla, részint a mese alakítása, 13
részint az előadás által. Az előadás mindenütt hősköltemény
szabású akar lenni: s a meséből úgy látszik szándékosan, távoz- tatja szerző mindazon helyeket, hol az eredeti monda csodálatosba játszik. Így a szarvas regéje, mely
J
ordanesnél (Ipolyi idézetében is: Magyar Myth. 24r 1.) csodás, természet fölötti vonásokkal tűnik fel, itt alig több közönséges szarvasnál; Detre alakja sem a német monda befolyását, sem hazai regénkbéSl a Thuróczynál levő halálta- lan Detreh, továbbá a csoda sisak (Thuróczy 1. Cap, XII.} nyomát nem mutatja. Arra pedig, hogy költői beszély legyen, benső cselek- vény kellene, a mi itt nincs, az egész fő esemény külső tettek sorozata, Béla episodja meg sokkal mellékesb, szaggatottabb, mintsem, hogy ez adhasson főérdeket a beszélynek. De végre nem is epopoeia.Hiányzik az emberek sorsát intéző fennsőbb hatalom akaratjának látható kifejezése, - érezhető, szemlélhető jelensége ama fensőbb vildgrendnek, melyet, a tömegektől gyámolítva, betölt az eposzi, - s mely ellen, a tömeggel szemközt, feltámad és bukik a tragikai
hős. Mert bár a világrendet, ez isteni akarat látható megjelenését, mint minden csodálatost, sokan a régiség lomtárába utasítják, nem kevésbbé fontos az az eposzban, mint az ellene küzdés, általa elsodortatás a tragédiában. Az új eposz feladata volna eme gondvi-
selésszerű világfolyást, a már stereotyppá vált isten-megjelenések s egyéb mosolyra indító csodák helyett, a mai kor s keresztyénség szellemének megfelelőbb módon is fel tudni tüntetni, épen úgy, mint a modem tragédia mellőzi és pótolni tudja a régiek fdtumdt és deus ex machindit. Addig is, míg e kérdés megtalálná Columbusát,
szerzőnek előtte volt a szarvas-regéből közönségesen machinát csinálni, mely által ne a véletlen, hanem a gondviselés mutasson új hazát a hunn nemzetnek; de erről sem a Zongor elbeszélésében, sem a többi vezér nyilatkozataiban egy betűt sem lelünk: a szarvas
„nemes állat" ugyan, de csak közönséges vad, és se Káldor főpap
nak, se másnak nem jut eszébe isteni ujjmutatásnak, csodának venni megjelentét. Pedig szerző nem idegen a csodástól, csakhogy a mondait mellőzi és helyette maga költ, de nem mondhatnók, hogy szerencsésen. A vardzsgyűrű, melynek egész éneket szentel (az V.-ket}, a fő dolog kifejtésére majd mit sem lendít, csupán azt eszközli, hogy viselője, Béla, ki épen nem fő hős, nem esik el, harcon; igaz, hogy miután a többi vezér elhullt, a csata vége felé,
ő veszi át a parancsnokságot, de semmi oly rendkívüli nincs, s nem volt az egész eposz folytán tetteiben, hogy ezt más gyűrütlen ember is ép úgy meg ne csinálhatná.
A mi az alkotást nézi: egy ilyen mű érezteti nagyon az ember- rel, mennyire bölcs magasztalás a horatiusi: nil molitur inepte.
Mert itt is találunk jeleneteket, leírásokat, cselekvést, a melyek r4
magokban elég jók; azt gondoljuk: no ebből lesz valami, de tovább olvasva, látjuk, hogy oly úton indultunk, mely sehová sem visz.
Ilyen már Kulpa önfeláldozása, mely sem a féS dologra sem a szerelmi episodra legkisebb hatással nincs: akár honn marad Kulpa, akár megy az új hazába, akár elveszti magát, - nem látjuk, hogy a féS történet, vagy a Delinke és Béla viszonya azzal változnék. Ilyen Detre fegyverkezése, hajdani szerelmének felhozása, és az egész V-dik ének, a fentebbi gyűrű episodja, különösen az előkészítés
Béla és Keve éjjeli kémjáratára, miből semmi sem lesz. Általában, az a mesterkéznek ismertető jele, hogy, épen mint a természet,
egyszerű eszközzel minél több és bonyolultabb célokat ér el, míg a gyakorlatlan kezdő eget-földet megmozdít, mégis kevésre halad.
Szerző is többszörös motívummal gyakorta egyszeres kielégítc5 ered- ményhez sem jut.
Nemcsak, hogy oly hős nincs a darabban, ki ama fentebb jelölt világrendnek kiválasztott földi végrehajtója volna: de még olyat sem találunk, ki a többi közül eposzi módon ki.emelkednék, vagy a kinek sorsa, küzdelmei tennék a költői beszély középpontját.
A féShősi tulajdon nem művészileg, hanem csak rang szerint illeti a vezért, mely szerep, hunn részről, meg van osztva az egymást felváltó Keve, Kádosa, Béla s végre a gyermek Attila helyett vezér-
kedő Káldor főpap között, s így az egységnek azon alsóbbrendű
feltétele sincs meg, mely a főhős egységében áll. Ez ugyan nem volna nagy baj, mert az epikai mű több nemzedéken át is folyhat, hol aztán új meg új hős került az előtérbe; de ilyenkor a dolgok folyamában kell lenni kérlelhetetlen egységnek, minő az Irán és Turán nép, a világosság és sötétség küzdelme Firdusinál; noha ilyenkor is az egymást felváltó hősök-mint halmok a hegy láncban- mind maga- sabbra emelkednek, míg végre az utolsó óriási csúcscsá tomyodzik.
A „Hunnak harcaiban" nincs ily emelkedés; magában a tárgyban s az erre alapított mesében pedig nincs más egység, mint a minő
akármely hadjáratban szokott: t. i. hogy két ellenfél összekerül, megví, egyik győz, másik elveszti a csatát; vagy, hogy a honkeresők
elindulnak, hódítnak, megtelepednek. Oly compositio ez, melynek semmi benső összefüggése nincs, csak azon külső egymás-után, melyet történetíró is oly renddel adna elő. De még episodjaiba sem tudott a pályázó egységet önteni: Béla és Delinke szerelme csak vaktában foly tovább; a Marinkáé pedig sehogy.
Hátra volna még jellemeiről szólnom e pályaműnek: de e részben sem igen mondhatnék dícséretest. Látszik ugyan szerző törekvése, alakjaira oly kiváló bélyeget ütni, melyről a többi közül kiösmerhess~: de e bélyeg többnyire külső, mint a kürtös Huba, a zászlós dalnok, Derengő; vagy ha benső is, olyan mely nem összes
15
tettei s nyilatkozásai sorozatából, hanem vagy a szerzőnek róla elmondott szavaiból, vagy egyes elszigetelt cselekvésből volna
kiveendő. Így Detre hirtelen haragja csak egy helyen nyilatkozik, ott hol az örjöngő dalnokot leöklözi, azontúl minden tette szétfoly a többi hősé közt; így Tyrus hallgatag bölcsessége, ki a visszaélések ellen „szólana de nem mer" azon vígjátékbeli stereotyp jellemzést juttatja eszünkbe midőn valaki szüntelen ismétel vagy hebeg;
hunn részről pedig dacára hogy szerző bemutogatja őket oly álta- lános vonásokban, mint: „Roas ... lelke ifjú, karja erejében fogyott; hajdan nemzetének hőse, most már bölcse" - vagy:
„Zudár, a csaták ifjú óriása, zúgó mint a tenger, hadbarohanása" - vagy: „az erejéről rettenetes Kulpa, szeme villámzó, mint a haragos felleg, a gerelyforgatást csatákban tanulta, derült nagy homloka jele értelemnek" stb. - dacára, mondom, e kívül rájok kent jellemmáznak, annyira nem jellemalakok e hősök, hogy egyik sem nyomul, valami kiváló tulajdonnal képzeletünkbe és elmond- hatjuk róluk szerző szavaival:
Jövésök, menésök ki távolról nézi, Az egész dolgot csak tüneménynek véli.
Ennyi lényeges hiány dacára nem foglalkoztam volna ily részletesen e művel, ha a dictio, a külső felöltöztetés, sokszor csalódásig nem hasonlítana ahhoz, minőt csak jó költőknél találunk.
Egyes leírásai, képei, hasonlatai stb. gyakran sikerülnek, bár néme- lyik ezek közül is a fortasse cupressum-féle hibákban szenved, mint Detre fegyverkezésének descriptiója, mint a sok természeti kép: hajnal, alkony, reggel, stb. hosszadalmas rajza minden ének- ben. Többnyire jók az egyes hősök szájába adott szónoklati részek is taglalt, sententiosus folyamukkal; egyes lakomák, ünnepélyek stb. leírásai is elég szemléletesek, de a harcleírások már nem annyira, noha bizonyos tervszerűséget nem tagadhatni meg tölük, de az inkább a strategiai fordulatok megjelölésében, mint a vívó alakok, szemléletes tömbözésében áll. Nagyon figyelmes olvasó kiveheti, hogy képzelte vagy inkább hogyan gondolta ki szerző a csatamozdu- latokat; de nincs semmi, a mi megragadná képzeletünket, a mi eszközölné, hogy várakozás, aggodalom, remény, féltés érzelmeivel
kísérnők az egyes harcolók sorsát; e nélkül pedig a csatarajz elveszti ránknézve minden érdekét, fárasztó a dulakodás jobbra-balra, s örülünk ha vége van e chaosnak. Szerző nem készít elő, nem feszíti fel a várakozást; innen van, hogy még amidőn főhősei, mint Keve, Kádosa elesnek is, oly egykedvűen vesszük, mint ha közbajnokok volnának. Álmok, jóslatok, kölcsönös kihívások vagy az epopoeiá- 16
nak egyéb érdekfeszítő eszközei nem költenek várakozást a hősek sorsa iránt, sőt még az a Béla is, ki az V. énekben varázsgyíirüt kap, tehát az érdek fel volnaköltve iránta, a harcok folyamában csaknem elvész szemünk elől. Egyszóval, a pályázó eposz szerzője e két hiba egyikébe esik minduntalan: vagy előkészítés nélkül fontos dolgokkal lep meg, vagy, miután előkészített, semmi nevezetes nem következik
belőle.
A mi a hunn szokások s erkölcsök, hitrege stb. rajzát illeti:
szerző, úgy látszik, leginkább Ipolyihoz tartotta magát, noha olykor, kétséges dolgokban, kissé tán szorosabban is, mint a magyar költészet elfogadhatná. Így például furcsa az, hogy a hunn ősök, magyar eposzban, latin nevű Mars, Hercules istenekhez könyörög- jenek. - A hagyomány némi ferdítését szóba sem hoznám, ha ez által jeles költői célok érettek volna el; de így föl kell említnem, hogy szerző a szarvas-mondát Hunor és Moger őskorából a hunnok kijövete idejére, az ez által szerzett új hazát a Meotis mocsárjai helyett, a Kárpátok közé teszi, hogy Makrinus római helytartó neki visigoth király, s hogy a százhalmot a zeiselmaueri ütközet helyén emelteti.
:gs így a jutalmat, mely csak átalános becsű költeménynek
ítélhető oda, ez évben, vélekedésem szerint, kiadni nem lehet.
Pest, october 20. 1861.
770/I86I. 54·
7.
Arany János r. tag.
[JELENTÉSE A N.ÁDASDY-JUTALOMRA I86I-BEN BEÉRKEZETT P.ÁLYAMÜVEKRŐL]
A Nádasdy-jutalomra f. évben pályázott három elbeszélő költemény közül az I. számú, melynek címe „A helység kántora"
s tárgya egy kaland Mátyás király életéből, mind három bíráló {Arany, Salamon, Szász) egyező véleménye szerint irodalmi színvo- nalon alúl eső, s így jutalomra vagy dicséretre távolrul sem érde- mes. - A II. számmal jelölt „Menekültek" c. s homéroszi jelmondatú
műről, mely Szilágyi és Hajmási rabifjak ösmeretes szabadulását énekli a Szendrei Névtelen költeményének alapján, egyik bíráló (a más kettő ellenében) kedvezően nyilatkozott: erőt, költői képze- letet, hangulatot, emelkedettséget találván benne, továbbá ép oly merész, mint találó ecsetvonásokat; s tekintve a szerző tehet- ségét, a jutalmat kiadandónak véli. De mivel a más két bíráló, -
noha egyik szintén elismeri, hogy a szerzőben tehetség, erő s erede- tiségi hajlam nem egészen hiányzik, s hogy sok tanulmánnyal, igye- kezettel jeles költővé fejlődhetik - megegyez abban, hogy e munka szerkezete tökéletlen, az előadás zilált, összefüggetlen, zavart, a cselekvény s az egész nem egyéb, mint a Szendrői Névtelen (s utána Vörösmarty) „Szilágyi és Hajmási"-jának paraphrasisa, szavak, hasonlatok, leírások özönében feleresztése; annyival inkább, mert a harmadik bíráló is elismeri, hogy e mű némely helyét a dagály homályossá, sőt érthetetlenné is teszi, hogy vannak benne kétes
fényű, nem világos vonások is: az osztály annálkevésbbéláttaajutal- mat odaitélendőnek, mert a jelen volt harmadik bíráló is kijelentette, hogy a művet absolut becsűnek épen nem tartja, csakis a nyilatkozó tehetséget kívánta volna jutalmazni buzdításul, - elkerülvén figyel- mét, hogy a Nádasdy-jutalom csak önálló becsű munkának adható ki. - A mi végre a III-dik pályaművet illeti, melynek czíme „A hunnok harcai" s tárgya hunnok kijövetele, a tárnokvölgyi, zeisel- maueri ütközet hazai forrásink szerint, - erről ketteje a bírálóknak sok részben kedvezően nyilatkozik, sőt egyik azon esetre, ha valamely társa jutalomra szavazna, a jutalmat is ennek ítélné, minden esetre pedig dicsérettel kiemelendőnek véli: de mindkettő oly lényeges fogyatkozásokat hoz fel a műben, melyek ezt, mint díjra nem méltót, tüntetik elő. Az egésznek „eszmei tartalma nincs" - mond egyik bíráló, - a másik szerint „hiányzik benne az emberek sorsát intéző
fensőbb hatalom akaratjának látható kifejezése", tehát a mi epopoeiává emelné; arra pedig, hogy „költői beszély legyen, benső cselekmény kellene, a mi itt nincs." Mindkettő kiemeli, hogy a szerkezet nagyon is egyszerű, majdnem fordulat-nélküli, a composi- tiónak nincs benső egybefüggése, csak külső, történeti egymásután- ban beszéli el a hunnok kijövetelét s honfoglalási harcaikat; az alakok, jellemek nem válnak ki; a részek nem domborodnak ki határozottan, a hősök nem bírják felkölteni vagy fokozni az érde- ket, a harcleírások fárasztók, nem elég szemléletesek, a cselekmény részleteiben egyes következetlenségek, ügyetlen fordulatok jőnek
elő; szóval hiányzik az alkotás benső ereje. E helyett némely külső, részbeli szépségek kinálkoznak csekély kárpotlásul, a nyelvben, dictióban, egyes diszítményekben, vagy sikerültebb vonásokban;
bár érdeme a műnek e tekintetben sem kifogás nélküli, sőt egyik bíráló ismételve panaszolja az előadás száraz voltát, prózai lapossá- gát s a verselés hiányait. E szerint a „Hunnok harcai" c. költeményt jutalomra csak egy tag, az is feltételesen, dicséretes megemlítésre szintén csak azon egy itélvén érdemesnek: miután a mű taglalatá- ból és két bíráló fejtegetéséből az tűnik ki, hogy a hiányok bensők, lényegesek, az egészre vonatkozók, a dicséretes oldalok ellenben 18
külsők, részbeliek, nem lényegesek: az osztály e költeményt sem jutalmazandónak, sem dicsérettel kiemelendőnek nem itéli.
Arany János
Pest, december 17, 1861. r. tag, mint az osztály jegyzője.
Jkt. 869/r86I. 8.
NYUGTATVÁNY,
kétszáz db. császári aranyról, melyet, mint a magyar tud. Akadémia által „Kisebb Költeményeim" számára odaitélt nagy jutalmat köszönettel fölvettem.
Pest, decemb. 28. 1861. Arany János.
(200 db. arany)
lkt. uo8/r86a.
9.
TEKINTETES TITOKNOK ÚR 1
[Szalay írásával:
veUem jul. 8-án, I862.]
Kibocsátott körlevele folytán szerencsém van jelenteni, hogy
1861-től, a közelebbi Almanach megjelenésétől fogva, semmi önálló munkámat ki nem adtam, csupán folytatáma „Szépirodalmi Figyelő"
szerkesztését, s e lapba több aesthetikai, bírálati cikkem és egy pár költeményem is jelent ugyan meg, de azok egy része anonym, a többi sem terjedelmesen kidolgozott önálló mű lévén, azt hiszem, egyenkint elészámlálnom fölösleges volna.
Pest, jul. 7-én 1862.
[ lkt. 639/r863.j 10.
Arany János akad. tag.
[BÍRÁLAT A GOROVE-PÁLYAMŰVEKRŐL]
Tekintetes Akadémia !
A Gorove-jutalomra beérkezett ily című pályamunka: „A
népiesről a költészetben", melynek Kölcseyből vett jeligéje követ- kező: „Fáradj a hazáért s ne tenmagadért" velem bírálatra közöl- tetvén, hogy észrevételeimet felőle elmondhassam, szükségesnek látom az egésznek némi vázlatát jelentésembe foglalni.
19
Szerző a Bevezetés-ben értelem-határozáson kezdi: A népiest így határozza meg: „Népi vagy népies nép szótól vette eredetét s az azt jellemző vonások fogalmát tartalmazza." Tehát a népies a népet jellemző vonások fogalmát tartalmazza. Ez nincs tisztán fejezve ki. Inkább lehetne: a népies oly fogalom, mely a népet
jellemző vonásokból (jegyekből) áll elő; bár így sem jó, mert a népet jellemző vonásokból azaz jegyekből a nép fogalma áll elő, nem a népiesé. „Hogy a népből a népiesség fogalmát levezessük - így folytatja - értelmezzük elébb a szót: nép: egyes fogalmakat
killönböző szempontból vagy különböző viszonyaikból tekintvén, nem fogunk egy és ugyanazon eredményre jutni; így itt is a nép fogalmát viszonyítván a nemzethez, vagy ismét a nép egyes tagjai- hoz, nem egyenlő eredményre jutunk, mert a nép a nemzethez viszonyítva nyelv, éghajlat s föld, egyes tagjaihoz pedig kifejlődés,
miveltség s tudományra nézve különbözik, noha lényegére egy." -
Szerző itt a nép fogalmát viszonyíttatja velünk, mielőtt megmondaná, mi legyen az, hanem mellőzzük ezt, minthogy épen e viszonyítás útján akarja magát a keresett fogalmat megtalálni. De hogy a nép, a nemzethez viszonyítva, ettől nyelv, éghajlat ( ! ) s földre nézve különbözik; pl. hogy a magyar nemzettől a magyar nép így külön- böznék azt fel nem foghatjuk, s úgy látszik, maga a szerző sem, mert alább, tüzetes definitójában elejti az éghajlatot stb. s ily meghatározást hoz ki: „A nép a nemzetnek, mint testületnek, azon majoritást képező része, mely ehhez (a nemzethez) aránylag, nyelv, szokások, kiváltságokra nézve, egyesekhez képest a közéletben egyenes befolyás hiányán kívül, műveltség, kifejlődés s tetterőre nézve, mind a nemzet-, mind egyesektől különbözik." E meghatá- rozás a népet misera plebs contribuens vagy proletár sereg gyanánt látszik venni, mely a nemzettől „kiváltságokra" (mert remélem, a kiváltság a nemzeté s nem a népé), egyesektől szintén „a közélet- beni egyenes befolyás hiánya" által különböznék. Helyesebb az és a közéletbeli népies megfejtésére alkalmasabb, a mivel e gyönge definitót kíséri. „Az utóbbi esetben - úgymond - ha t. i. a népet a kiképzettek s műveltekhez viszonyítva vesszük, a nép, bár bírja a meghatározott irányt, melyen haladni kell, ezt azonban csak tömegben követheti ; ellenkezőleg azokkal, kik mint egyesek a közéletbe befolyván, az irányt meghatározzák s az elért célt önerejük, kitartásuk, fáradságuk hozza létre". Látni való, hogy egyenes befolyás helyett a közéletre, önálló, egyéni, öntudatos befolyást kellett volna föntebb mondania, mert egyenes befolyás például a suffrage universel s minden egyenes választás, melyből szerző
sem akarja talán népét kizárni.
20
De bár így kettéválasztja a nép fogalmát, vagy is egyszer a nemzet, máskor az egyes ellenében teszi, s így „a belőle levezetett népies fogalmát is" kettősnek mondja: mégis jónak látja összefog- lalni a kettőt, midőn a feladott kérdés tárgyalásába kezd. lts itt furcsán járunk a föntebbi meghatározással. Azt mondja ugyanis
szerzőnk: „hogy a népben már azok is benne foglaltatnak, kik a leghatalmasabb életjelenségnek, az irodalomnak kezelői, s kik így, bár műveltség, kifejlődés tekintetében fölötte, de mint testben vele egy rangban állanak." - Hova lett így az a nép, mely a nem-
zettől s a kitűnőbb egyesektől különbözik? Hova lett az egész meghatározás? Ha a leghatalmasabb életjelenségnek, az irodalom- nak kezelői még benne vannak a népben, kik azok az egyesek, kiktől a nép meg van különböztetve? lts micsoda egy és áUalános nép az, melyet a szerző most egyszerre előhoz, s minden magyarázat nélkül fölibe helyez a föntebb értelmezett és viszonyított népnek?
Ennyire világosftván bennünket szerző a Bevezetésben, hozzáfog a felosztáshoz, semmi egyéb rendet nem követve, mint amely a feladott kérdésben találtatik, úgymint: r .. Mit kell érteni a népies alatt általában? 2. Mit a tartalmat és formát tekintve? 3. Mik annak/okai? 4.Mikép viszonylik az a mű-széphez? 5. Mily kiterjedés- ben, mily alkalmazásban s mely nemekben igényelhet érvényt a költé- szetben?
Az első kérdésre, egy meghatározásban így felel a szerző:
„Népiesnek nevezünk mindent, mi ennek (minek?), mint a nemzetiség alapjának, természetes, nem mesterkélt, kívülről rá nem erőszakoU
fejlődéséből folyik ki." - E meghatározás egészen új dolgokat emleget. Nem mondja meg a szerző, hogy a nép nemzetiség alapja, nem, hogy fejlődhetik, természetesen és erőszakoltan. A nép meg- határozása körül fentebb egy helyes vonást találtunk, hogy t. i.
a nép csak tömegben halad; ezt alkalmazhatta volna a népies költé- szet értelmezésére is. De ő ezt és saját definitióját mellőzve, újat gondol. Megkülönböztette volt a népet a nemzettől, melynek - úgy- mond - majoritást képező része; meg az egyesektfJl, kik műveltség
ben fölötte állanak. Aztán az egyeseket, legalább az írókat, bele- rögtönzé valami egy és általános népbe. Most azt mondja, hogy a nép (mely föntebb rész, majoritás volt) a nemzetiség alapja. Melyik úton induljunk már el?
De ha nem a nép meghatározásából hozta le a népies ez új definitióját: épen ezt akarja, tagonként megmagyarázni e fejezet- ben. Tehát először is azt, hogy a nép a nemzetiség alapja. Így fejti meg: „a nemzet képviselheti a népet, de egyes nép a nemzetet soha vagy csak oly esetben, hol a nép a nemzettel egy; innen van, hogy a testületnek vett nemzet alapját a nép képezi, valamint egyes
2I
tagok vagy részek összege képezi a testet, tömeget." - Már most láttuk: van egy általános nép, melybe a művelt egyes is belétartozik, legalább ha író; van nép: mely a nemzet egy része; itt pedig a nép a nemzet alapja. Az egy általános nép bővebbnek látszik mint a nemzet, az itteni nép szűkebb, mégis alapja a nemzetnek, de van megint oly eset is, hol a nép egy a nemzettel. Ki fog ezen elmenni?
De talán a példa világosít: a népies ezen vonását így alkalmazza a költészetre: „Tisztán nemzeti dal alatt csak olyat érthetünk, mely a magyar, tót, oldh stb. egyszóval azon népek jellemző tulajdonaival bír, melyek a magyar nemzetet teszik, a különféle népek sajdtsdgait mesterileg egy összegben advdn." Sn pedig ilyen dalt, ilyen költésze- tet képzelni sem tudok; így nincs nemzeti költészet.
Következik ezután definitiójának a más9dik tagja: természe- tes. Ezt elég jól határozza meg. „Természetesnek azt mondjuk, mely a művészet s felsőbb tudományok használata nélkiil, mintegy azon titkos, öntudatlanul működő erőtől hozatik létre, mely minden
létezőnek alapja." Ily természetességgel kell bírnia a népiesnek.
De melyiknek? Annak-e, hol a nép fogalmában az író is bennfog- laltatik?
A természetestől továbbá meg akarja különböztetni a nem mesterkéltet, mint egészen különálló jegyét a népiesnek. Lássuk, hogy sikerül. „Bár a természetesség - úgymond - igen rokonnak látszik ehhez, lényegileg azonban mégis különbözik, mert míg a természetes mintegy az őserők működését hozza előtérbe, a nép jellegének őre lévén: addig ez utóbbi már azon, a tudás magasb fokára helyezett tehetség befolyását zárja ki, melynél gondolkozó lélek, ész s tökéletesen határok közé szorított érzelem működnek."
Nagyon is finom a distinctio. A látszó különbség onnan ered, hogy pl. a költészetben lehet valami nem mesterkélt, mégsem mondjuk rá, hogy természetes, dicsérőleg alkalmazva e szót. Nem, ámde nem a természetesség hiányzik benne, mert a tökéletlen is lehet természetes, hanem a költői erő, mely a természetest előnyösen tüntesse ki.
A kívülről rd nem erőszakoltnak magyarázatát, mint magától
érthetőt, észrevétel nélkül hagyhatjuk, valamint a nagy számmal felhordott példákat is, melyek közt szintén találnánk oda nem
illőt, - s átmegyünk szerzővel a másodikfejezetre:
A népies a tartalmat és formdt tekintve. E fejezet két részre oszlik, szólván elébb a tartalomról, azután a formáról. A tény leírása, mely esetben eposz, s érzelem-festés, mely esetben lyrának mondják, képezi a népies tarta/,mdt, melyekhez a tettekben előállított cselek- mény hű festése, vagyis a dráma járul. Így szól értekező; e szerint a népies tartalma mind az, a mi az eposzé, lyráé, drámáé, azaz
22
ami az összes költészeté. De alább ily tüzetes meghatározást ad:
a népiesnek tartalmát teheti mindaz, a mi annak (minek?) szellemi
~agy anyagi életéből lévén merítve, költőileg leiratik." Nagyon bő és nagyon szűk. Költőileg leírni (ez sem jó kitétel, mert descriptiót jelent) lehet a nép szellemi és anyagi életéből akármit, a nélkül, hogy ezáltal népiessé legyen; viszont lehet valami népies, anélkül, hogy a nép szellemi és anyagi életéből volna merítve. Hányszor fest a költő népéletet nem népiesen, hányszor regél a nép királyokról, stb. Amit e meghatározás után rendre az eposzról, drámáról, lyráról mond az értekező s az alkalmazott példákban van itt-ott helyes, de helytelen és zavaros is. Így eposzról beszélve, midőn a tartalomr6l kellene szólnia, az előadás formájáról értekezik. Lássunk egy keveset:
„Egység(et) és következetesség(et) mint az eposz főkellékeit itt hosz- szasan nem tárgyaljuk, elég legyen megmondanunk, hogy a népies eposz lényegét, tárgyát és nyelvét kivéve, mert a magasb eposzban a tárgyhoz illő nyelv s kifejezések szükségesek (hát a népiesben nem?), itt is a kelléket képezik." - Tehát a népies eposz lényegét egység és következetesség képezi, kivéve a tárgyat és a nyelvet.
Világos ez? S van ennek helye a tartalomnáli - Nem sokkal tisztább, amit a drámáról és lyráról mond. Ott is többet beszél az előadásról, nyelvről stb. mint a tartalomról.
Miután így a tartalomnál átcsapott az előadási formákhoz, általánosságban e háromról szólva: eposz, dráma és lyrában a dal:
természetesen azt kell várnunk, hogy a fejezet másik részében csupán a vers külformájáról lesz szó. Úgy is van. S itt a népies formája: egyszerűség, természetesség, melyeket a klassikai formák ellenébe tesz. Neki Czuczor, Garay, Vörösmarty mint epikusok tartalomban népies költők, de hátrányuk a klassikai versforma.
A dalban, az egyszerű vers-alakon kívül, csupán egy vonást jelöl meg, mint formailag a magyar népdal sajátját; a látszólag össze- független elslf sort. - De hogy számos, olykor talpra esett idézetei dacára, mily kevéssé bírja értekező külslfleg is felfogni a népiest, mutatja a következő idézet, melyet „külforma tekintetében", de tartalmára nézve is igen jeles székely népdalnak fogad el:
~ökény szemed sötét keblem fáklyája.
Udvöt áraszt lánggal égő sugára,
Üdvösség lesz avagy pokol, megválik stb.
Aki ezt a szerző definitiója szerint „a nép szellemi és anyagi életé- ből merített költői leírásnak" veszi: az nem illetékes bírája a népies- nek.
. Harmadik fejezetében a népiesnek fokait így állapítja meg:
tisztán, kevésbbé, részleg népies. „Mindannak, mit addig a népiesnek 23
tartalma és külalakjáról előadtunk, helyes és pontos alkalmazása után tisztán népiessé leend a mű, de ehhez még egyéb kellékek is kívántatnak" - úgymond. Mi pedig azt mondjuk, hogy ha értekező jól megállapította volna, mi a népies, tartalomban és formában;
ahhoz aztán nem volna szükséges semmi más kellék, minthogy minden költészet s így a népies is, e kettőből áll csupán. Amit a
szerző alább magyaráz, hogy t. i. a míveltebb, tanultabb költőnek, ha népies akar lenni, magát a nép hangulatába, szűk látókörébe stb. kell helyeznie, az már benne foglaltatik abban, hogy tartalom és forma népies legyen; az pedig, hogy bizonyos foku ihletséggel kell bírnia, minden költői productum első feltétele. - A kevésbóé népiest, szerző szerint a tartalomhoz arányos külformának s a valódi népköltőket jellemző bizonyos fokú lelkesedésnek hiánya törpíti e fokra. Úgyde a lelkesedés nélküli költemény, rossz költe- mény, nem kevésbé népies; a formában nem népies sem fog az lenni tartalmánál fogva. Végre a részleg népies, hogy t. i. valamely
műnek csak egy része népies, nem érdemel külön osztályzatot.
Az a rész, a mi népies, népies, a többi nem az. Ki fogja pl. Shakes- peare drámáit a beszőtt népdalokért vagy népi jelenetekért a
„részleg népies" gyanús osztályzatába sorolni? Ez az egész fokoz- tatás hiába való dolog.
Következik a negyedik fejezet: „a népies viszonya a műszép
hez." Mielőtt ezt megfejtené, először a szépet, azután a műszépet akarja felvilágosítani.
A szép meghatározását összesíti az eddigiekből, ily módon:
A szép nem egyéb, mint a szellemi tökélynek anyagbani olyatén megje- lenése, mely érzelmeinket egészen kielégíti. Azután tárgyalja a termé- szeti szépet, hol azt a tant vallja, mely nem ismert rútat a termé- szetben; de a szellemiség a természeti szépben csak egy és ugyanaz:
isten hatalma, bölcsessége. Bár tehát a legnagyobb művész is eltör- pül a legutolsó féreg, vagy fűszál teremtésével szemben: mindazál- tal a műszépet eléje teszi a természetinek, mert , ,Amit isten tökéletes- nek teremt, azt az ember nem tökéletesbítheti többé, de az istenadta
tökélyekből az emberi ész alkothat tökéletesebbet a már meglevő tökélyeknél".
A műszépnek a természeti szép fölött két előnyét vagy főkel
lékét emeli ki: ezek a maradandóság és szellemiség. Ezeket a népies- ben is feltalálja, s azon eredményre jut, hogy a népies szép bizonyos tekintetben maga a műszép.
Nem ímók alá minden állítását a részletekben, de egészben véve el kell ismernünk, hogy e fejezet minden eddiginél jobb.
Különösen, hogy a népies szépnek a műszéppel bizonyos tekintet- ben azonosságát vallja, oly tan ez, melyet ideje kimondani és tisztába
hozni. Némelyek ugyanis aesthetikusaink közül a népies költészet és műköltészet közt oly viszonyt látszanak gondolni, hogy az első az utóbbinak mintegy többé-kevésbbé sikerült utánzata, a szerint mérve becsét, amint ez utánzás gyöngébb vagy erősebb nyomait találják fel benne. Mindenesetre mint eltürhető alsóbb fajt, tekintik ama felsőbb, ama sajátlag egyedül szépnek ösmert mellett. Igazuk van, ha azt mondják, hogy a szép csak egy és nincs külön műszép, külön népies szép. De nincs igazuk, ha a nép jó és legjobb költe- ményeit kizárják a szép birodalmából. Némely fajokat (dal, ballada, eposz) a népköltészet, példák bizonyítása szerint, képes volt úgy megteremteni, hogy benső szépségre nincs műköltő, ki jobbat alkothasson. A mi népiessé teszi s a műköltemény
től megkülönbözteti: az csupán a szűkebb eszmei kör, nyelv stb. inkább mennyiségi, mint minőségi korlátok. Ez annyira való, hogy nagy műköltők jártak a néphez iskolába, ellesni a benső alkotás tökélyeit.
„A népies kiterjedése, a/,kalmazása, érvénye .a költészet nemei- ben", - ez az ötödik szakasz felirata. Szerzőnk itten fejtegetései során először is a népies kiterjedését illetőleg ím ez eredményre jut:
„A népies kiterjed mindarra, mi a népben volt és van, így tehát a tan-, szak-, és kedélyi- költészetre." - De itt aztán nem követhet- jük a szerzőt nagy általánosságban, hová a költészetet vinni akarja.
Túl lép nemcsak a népies, hanem a költészet határain is, midőn minden tárgya iránt hevülő s így némileg teremtő lélekkel működő szónokot, tudóst, stb. költőnek avat fel: midőn Sz. Ágoston, Julius Caesar, Newton, Kant neki époly költők, mint Virgil, Horác, Dante, Petrarca stb.; midőn a fentebb említett tan-, szak- és kedélyi költészetet, egy táblázatban elosztja kötetlenre (tan, szak) s kötöttre (kedélyi) s az elsőbe (tan) számítja: vallás, természet, történelem, földleírás, jog, gyógytan, mennyiségtan, a másodikba (szak) bölcsé- szet, nyelvészet, művészet, gazdászat, - s így jut végre a harma- dikba (kedélyi): a leíró, elbeszélő, értelmi, színi, stb. költészet; -
midőn azt mondja, hogy a tág értelemben vett népköltészet külső
leg a tan- és szak-, a szorosabb értelemben vett, pedig a kedélyiben
bensőleg nyilatkozik; midőn a tágabb értelemben vett népköltészet alkalmazását ugyanazon táblázatban csillaggal jelelt tanágakra is kiterjeszti: ily általánosítást se általában a költészetre nézve, szükségesnek, se különösen a népies terjedelmének kijelölésére célhoz vezetőnek nem tartunk, s az oly elméleti abstractiók közé soroljuk, melyeknek semmi gyakorlati jelentőségük nincs. Köze- lebb jár tárgyához a szerző, midőn a népies érvényéről szólva, ezt a történeti, lantos és szini költészetre szorítja s az utóbbinál a nép-
színműveket ótalmába veszi.
„Befejezésül" összevonja értekező az eddig mondottakat, melyek szerint „A népies nem egyéb, mint a 'népnek, mint a nem- zetiség alapjának, természetes, nem-mesterkélt, kívülről reá nem
erőszakolt kifolyása; hogy annak tartalma lehet mindaz, mi a népnek szellemi vagy anyagi életéből lévén merítve, a népköltészet egyszerű nyelvén leíratik; hogy formát tekintve, a tactus, vers, versszak a tartalommal megegyező egyszerű, mesterkéletlen legyen; hogy /okaiban három: tisztán, kevésbbé, részleg népies különböztethető
meg; hogy a műszéppel egyenes vagyis megegyező viszonyban van;
végül, hogy kiterjedése az általános költészet három ágára alkalma- zása ennek egyes nemeire, végül érvénye a már szoros értelemben vett költészet 3 nemére: a történeti, lantos és színi költészetre szorít- kozik." Ezek után mi is összevonhatjuk észrevételeinket e pályamű
ről. Szerző a népies milétére nézve nem hoz bennünket tisztába se elméletileg, se gyakorlatilag. Dacára nagyon kedvelt abstractiói- nak, átalánosításainak, dacára philosophiai lenni akaró nyelvének, határozásai ingadozók, nem tiszták, nem szabatosak. Példái, bár elég bő olvasottságra mutatnak, gyakorlott érzék hiányát tüntetik fel a népies megítélésében. A népies tartalmáról szólva, már ott a
(benső) formai különbségek magyarázatába téved; a formánál pedig csupán a külformára szorítkozik. A népies fokozatait oly módon állítja fel, hogy se helyesnek, se szükségesnek el nem ismer- hetjük, ellenben a mű széphez való viszonyát egészben jól találja.
Kiterjedése, alkalmazása felől, valamint a költészetnek, úgy a népiesnek sajátos tant állít fel, mely szerint vallás, tudomány,
művészet mind a költészet ágai; érvényét a történeti, lantos és színi költészetben jobban veszi fel, de itt is, mint mindenütt, megelégszik a nemek kijelölésével a nélkül, hogy a fajokba, fajtákba (genre) részletekbe bocsátkoznék, mi az értekezésnek gyakorlati
jelentőségét adná. Egy szóval, azt hiszem, hogy e pályamű a kérdést inkább összebonyolítja, mint tisztába hozza: annál fogva jutalomra nem ajánlom.
Kelt Pesten, október 15-én 1863. Arany János r. tag
8I8/I863. 11.
[SZEMÉLYI ADATOK AZ ALMANACH RÉSZÉRE]
Tekintetes Titoknok Úr!
A magyar tudományos Akadémia 1864-ki almanachját ille-
tőleg van szerencsém jelenteni:
l. Önállólag 1863-ban semmi munkát ki nem adtam.
2. Szerkesztem 1863 újév óta a „Koszorú" címtl szépirodalmi lapot. E 3. gyes apro c1 eim, r szint ere ebe , r szmt or tot-'bb "kk · é · d · k é · f df tak, leginkább az aesthetica és irodalomtörténet köréből, a fentebb mondottam hetilapban jelentek meg; de legtöbbnyire névjeggyel, vagy név nélkül, s így azokat itten elsorolni sem szükségesnek, sem az anonymitás miatt célszerűnek nem látom. Sokkal jelentéktele- nebbek is, mint hogycímeikszerint előszámláltatni méltók volnának.
4. Tiszti állás - lakás stb. tekintetében semmi változás nem jött közbe; azt azonban megjegyzem, hogy lakásom nem Kisfaludy- utca (a mely nem létezik, csak a hírlapokban született meg), hanem:
hárompipa utca 11. sz. Így kérem a tavalyi Almanach illető helyét kiigazíttatni. -
Egész tisztelettel köteles szolgája:
Pest, oct. 19. 1863.
12.
NYUGTATV ÁNY
Arany János akad. tag.
Száz darab cs. k. aranyról, amelyet mint az Akadémia részé-
ről „Buda halála" című munkámnak ítélt Nádasdy-jutalmat akad.
pénztárnok Tóth Lőrinc úrtól felvettem.
Pesten, jan. 28. 1864.
13.
[AZ AKADÉMIA 1. OSZTÁLYÁHOZ]
Tisztelt Osztály!
Arany János akad. tag
Az Akadémia ez évi nyelvtudományi pályakérdésére - mely az új szólásmódok alkotásánál, a helytelen germanizmus stb.
kiküszöbölése végett, szem előtt tartandó elveket kívánja megfej- teni - beérkezett egy pályamunka se alakilag se tartalmilag figyel- met nem érdemel; huszonhat ritkán írott lapon inkább hasonlítván az valamely hírlapi indítványhoz, mint tudományos értekezéshez, s a kérdésnek se mélyére nem hatván, se a felhozott példák bősége, talpraesettsége által a tudomány anyagjának gyarapítására mit- sem lendítvén. Annálfogva a jutalmat ki nem adhatónak vélem.
Arany János
Pest, aug. 19. 1864. akad. tag.
