JELE:NTF.S

Arany János titoknok.

a Hölgy-díjra pályázó „Állati Élettanról."

A M. Hölgyek alapítványából hirdetett 300 forintos juta-lo;nra, melynek célja egy pályázás ütján előállítandó kézikönyv:

„Allati Élettan" volt, csupán egy munka érkezvén: miután ez is, a bírálók véleménye szerint, azon célt, hogy a tudomány jelen szín-vonalán állva, ^népszerű legyen, meg sem közelíti, sok helyen hibás és téves nézeteket nyilvánít, míg némely fejezetei részletesb tárgya-lást igénylenének, ^előadása sem szabatos: az ^illető osztály által se jutalomra, se kiadásra nem ajánltatott, és így jeligés levele meg-semmisíttetvén, a jutalom ez alkalommal visszatartatik.

Kelt Pesten, dec. 7. 1865.

125.

XII. JELENTÉS

a Vitéz-jutalomra érkezett pályaműről.

A Vitéz-alapítványból 40 arany jutalom lévén ^kitűzve a

következő pályakérdésre: „Irassék le Magyar- vagy Erdélyország-nak valamely ásványa, ^kőzete vagy kövülete" - csupán egy, a

„Magyarhoni Antimonit Egyedrajza" c. pályairat érkezvén: ennek bírálói elismerték ugyan, hogy ^szerzője az Antimonit eddigelé nem ismert jegectani viszonyait, hosszas ^időt s fáradságot ^igénylő s ^kitünő szakavatottságot tanusító észleletei után tünteti föl, s ekként az Antimonit alakjainak ismeretét előbbre viszi s a tudo-mányt gazdagítja; de miután kiderült, hogy e munka, német nyelven még 1864 dec. hóban, tehát előbb, mint az Akadémiához beküldetett volna, a bécsi Tud. Akadémia ülésében felolvastatott s azóta nyomtatásban is megjelent, többé mint eredeti nem pályáz-hatott, következőleg jutalmat sem nyerhet.

E szerint a jeligés levél elhamvasztatván, a jutalom ez eset-ben ki nem adhatónak ítéltetett.

126.

XIII. JELENTÉS

a Hölgy-díjért pályázott Római Irodalmi

Történetről.

A Magyar Hölgyek alapítványából római irodalomtörténetre

kitűzött jutalomért versenyző egy pályamunka, történeti felfogás, önálló tárgyismeret és ^kellő szervezet nélküli kísérlet, melyben sem tiszta átnézet, sem pontosság az adatokban; az ítéletek helyett pedig lapokra ^terjedő latin helyek kiírása szerepel. Az előadás is pongyola, nyelve magyartalan és hibás; s így nemcsak jutalomra, de átalában semmi figyelemre nem méltó.

Kelt Pesten, dec. 9-én, 1865.

PÁLYÁZÁSI SZABÁLYOK.

Arany János titoknok.

r. Minden ^rendű pályairat a fen [!] kitett határnapokig az Akadémia titoknokához ^küldendő; azokon túl ^semminemű ily munka el nem fogadtatván.

2. A ^pályamű idegen kézzel, tisztán írva, lapszámozva, kötve legyen.

3. A ^szerző nevét, polgári állását és lakhelyét tartalmazó pecsé-tes levelen ua. jelige álljon, mely a ^pályamű homlokán. A pecsétes levélben netalán feljegyzett kikötések, feltételek vagy a verseny-ügy körül ^régtől fogva bevett szokásos eljárástól netán kívánt eltérések tekintetbe nem vétethetnek.

4. Álnév alatt pályázónak a jutalom ki nem adatik.

5. Ha a jeligés levél felbontása után kitetszenék, hogy a munka saját kezeírása a szerzőnek, műve a jutalomtól elesik.

6. A jutalmat nem nyert pályairatok kéziratai az Akadémia levéltárában maradnak.

. 7. A gr. Teleki-féle drámai pályázatoknál a társai közt leg-Jobb műnek a jutalom mindenkor kijár; a többinél egyszersmind az absolut becs határoz.

8. Mind ezen feladatokra mindenrendű akad. tagok is pályáz-hatnak .

. 9. A Hölgyek díjai melletti pályázatokra még különösen is megJegyeztetik, hogy a pályaművek ívszámai csak megközelítők,

8* II5

s az írók tájékozására s nem szorosan ^kötelező szabályul vannak felemlítve. Az alapítók akaratához képest azonban okvetlenül szükséges, hogy a felvett tárgyak alaposan, a tudomány állásához, a kor érdekeihez, úgy a magyar mívelt osztályok szükségei s készü-lete fokához mérten dolgoztassanak ki; mi nem zárja ki azt, hogy egyenesen külföldi, ángol, francia, német, a célnak ^megfelelő ily munkák ne vétessenek fel alapul; de ily esetben a bírálat körül egybevetés végett az eredetiek is hozzácsatoltassanak a ^pályamű­

höz; megjegyeztetvén egyszersmind, hogy hasonbecsü eredeti ^mű mégis elsőséget nyer az átdolgozott mű felett.

Egyébiránt bármely, ha csak formai szabálynah is, elhanya-golása elejti a ^szerzőt a jutalomtól.

Kelt Pesten, dec. 9. 1865.

8I8/I865. 127.

Arany János titoknok.

TITOK~OKI JELENTÉS AZ AKADÖUA 186.f-65. f:vr

~.'.lUNKÁLKOfö\SÁRÓL.

Midőn e díszes falak közt, ily fényes közönség hallatára,

először szólal meg a hivatalos jelentés, mely számot igyekszik adni az Akadémia szinte kétévi munkásságáról: félek, hogy a gyarló kép, melyet az feltüntet, nem az ujonc járatlanságának, hanem magának az intézetnek rovatik fel. Előadásra szűken mért ^időm, a tárgyak sokasága és sokfélesége, hiánya a mesterkéznek, mely nehány odavetett vonással ecseteljen, halvánnyá, hézagossá teheti vázlatomat; s ki abban e tudományos testület összes kétévi ^műkö­

dését kimerítve akarná látni, úgy lehet csekélyleni fogná az ered-ményt. Mert a nemzet, mely nehéz napjaiban, nyomott és zilált viszonyai dacára, e díszhajlékot bírta emelni a tudománynak, mél-tán várja, hogy összhangzásban legyen ^külső és ^benső; hogy a szellemi épületen is oly avatott és serény kezek dolgozzanak, a

minők e csarnokot létrehozták. Reménylem azonban, hogy kik Akadémiánk munkálkodását a lefolyt pár év alatt részletesb figye-lemmel kísérték s nem pusztán e vázlatból akarják megismerni, gondolatukban kitöltik ennek hézagait, általánosságát részletekkel elevenítik meg, tévedéseit megigazítják, s egyetemben tanuságot tesznek, hogy intézetünk, a viszonyok korlátai közt, semmit sem mulasztott kötelességéből.

De vannak, tisztelt Gyülekezet, - és talán köztünk számosab-ban, mint bárhol, - kik hasonló testületek munkásságát azért rr6

á solják mert a tudomány célját - mely első helyen maga a

t

^n~ 0 m á, n v - félreismerik. Ezek mindjárt kész gyakorlati u dményt várnak a tudománytól, s ily szempontból itélik meg

egye-~~~

és testületek

müködés~t. ~~;ált

mi magyarok,

~edve~t

~zój.ár~-unk szerint is „gyakorlati nep - mely nevet vaJha nunel dicse-s etedicse-sebben érdemeljünk meg - hajlandók. vagyunk lenézni minden :lméletet, ha nincs szembeötlő gyakorlati értéke; s egy magasztos tulajdonunk a hazaszeretet, könnyen gyanúba veszi a tudomány c ₀ s m o p o 1 i t a s ágát. Avagy ritkaság-e nálunk ^csekélylő s

idegenkedő véleményt hallani ama foglalkozások legtöbbjéről,

melyeket a tudomány ^űz, a rovar és moszat gyűjtéstől fogva, fel a bölcselem elvont világáig vagy az elriasztó képletekben ^beszélő mathesisig? Avagy a rokon nyelvek tanulmányát nem tévesztik-e össze még sokan ama hívságos céllal, mintha az illetők, Kőrösi

~somának pusztába veszett nyomain, most is nyelvünkön ^beszélő népfajt keresn~nek, ya&y v:alami .g:yakorlati ^érték~ s ^le~lázó vérro-konságot kötnenek Azs1a s1vatagJam? Nem hallam-e minden olyas buvárlatra, melynek tárgya, térben vagy ^időben, távolabb esik

tőlünk, ily megjegyzést: „de mit érdekel az minket magyarokat?"

Mintha a világ leggyakorlatibb népe, melynek példájára úgy szeretünk hivatkozni, nem ott volna - és a ^legelsők közt -Ninive és Babylon romjain, egyes ^kő- és tégladarabokról olvasni le rég

eltűnt századok, nyelvestűl kiveszett népek történetét; nem ott volna - és a ^legelsők közt - ama csont és kőszerszámdarabok

lelhelyein, melyek az emberi nem történet ^előtti történetét magya-rázzák ! Mit érdekli őket !

Ha valaha, Tisztelt Közönség, most lehet a tudománynak legkevésbbé szemére vetni, mintha ^meddő volna gyakorlati ered-ményekben. Összes anyagi haladásunk, melyre a XIX. század oly büszke; mindazon ^nagyszerű találmány, melyek bámulatosságát, a megszokás és gyakoriság miatt, immár bámulni sem tudjuk, mindazon apró javítás, melyek kényelmét ma már észrevétlenül élvezzük, - a tudományra utal bennünketmintnemzőjére. Elmond-hatni: tudományban élünk, mozgunk, lélekzünk. A tudományok, nem mint a régi bölcs mondá, csak „dicsőséget a jó, vigasztalást a balsorsban" adnak; nem csak „utaznak v e 1 ü n k, majorkodnak v e 1 ü n k ": hanem ^ők nyujtanak legtöbb, mintegy emberfölötti segélyt mindenben és mi, úgyszólva, raj t o k utazunk, á 1 t a 1 u k majorkodunk. Egyszerű vade mecum-ból anyagi előmentünk leg-hatalmasb eszközei lettek. - Viszont ez érintkezés az anyaggal, a földdel, mint a rege óriásának, új erőt adott magának a tudomány-nak is. Nemcsak alkalmasb lőn, közvetve, gyakorlati célok elő­

mozdítására: hanem maga is, a tények alapjára állván, gyakorlatibb

II7

lőn. Minél több adat és részlet, tény és lény ismerete által jutni el az egésznek, átalánosnak fogalmára: e módszer idézte ^elő a tudo-mány ujjászületését, melynek szemmellátó tanui vagyunk. Innen a ^gyűjtés, kutatás, adathalmozás mindenfelé; s az úgynevezett e x a e t tudományok nyomain, historia és nyelvészet, segédeikkel együtt, immár ez úton haladnak; ^sőt maga a philosophia érzi, hogy az összes emberi tudást föl kell karolnia, ha boldogulni akar magasztos feladatai megfejtésében.

A tudomány cosmopolita természetű, igaz; határai addig terjednek, hol az emberi ismeret lehetősége megszűnik, s e határ ma épúgy beláthatatlan, mint volt ezred év ^előtt. Ezért, kik politi-kai jóllétünkre közvetlen befolyást várnak tőle, vagy épen, hogy szónoki virágokkal piperézze magát, könnyen gyanuba veszik, mintha ^mellőzné a hazafiságot. De valamint anyagi téren nem az elzárkózás - mely már lehetetlen is - szolgál üdvünkre; hanem minél nagyobb részvét a világforgalomban: úgy a szellemiek terén politikai súlyunk is a szerint növekszik, a ^minő osztalékkal járul-tunk az egyetemes tudomány előbbviteléhez. - Egy van ^főleg, mi első helyen reánk magyarokra néz: hazánk minden oldalú megis-merése, s megismertetése a nagyvilággal. Ha majd e haza szent földén minden rög ismerve lesz, minden ^kődarab elmondja, honnan jött, kikkel találkozott; ha minden ^élő, mely rajta tenyész és mozog, általunk összegyűjtve, a közös rendszerben foglal helyet; ha kitanultuk ege mérsékletét, a nedv- és aszály hordó fuvalmak viszo-nyait; ha népei egymásra temetkezett rétegeit felbuvároltuk a legmélyebbig, de kivált a ma ^élőnek édes nemzetünknek -nyelv és tettben nyilatkozó multját, jelenét a tudomány teljes fényébe állítottuk: ez által oly politikai ^tőkére tettünk szert, mely-nek keletét legörömestebb ismeri el a ^művelt külföld. :f:s ím, ez a honszeretet a tudományban.

A M. T. Akadémia, mint az Igazgató Tanácsnak ez alkalom-

*

mal kiosztott jelentéséből részletesebben kitetszik, mind hetven -n é g y osztályülésé-n, mi-nd álla-ndó bizottságaiba-n, mi-nd végre kiadványai által, e ^kettős gyakorlatiság útján haladott leginkább.

Mig egyrészről a tárgyalt tudományos kérdések közt számos volt olyan, mely szinte érintkezik a gyakorlati élettel; más ^részről a tudománynak - különösen a magyar föld, nyelv, nép és történelem körül tett - részletes buvárlatok alapján való építése kitartó szor-galommal és sikeresen folyt.

A Nyelvtudományi Osztály Czuczor Gergely és Fogarasi János r. tagok szerkesztése alatt, már III. egész kötetét bocsátá közre ^élő nyelvünk ama nagy gyűjteményének, mely A Magyar Nyelv Szótára :n8

dtnet visel. Hátra van a, ny~lv ~ú~~ját is ö_ss~~fog~alt_ii egy tört.~neti 'tárban: erre nézve Matyas Flonan lt. keszülete1 biztatnak ^s~er­

szf ki az osztály ülésein két izben mutatott be idevágó

tanulmányo-~:t. Fogarasi J án~s, h~rom előadá~on, a Kriza~f~le szék_ely .gyűjte-ény nyelvkincse1t meltatta, s fejtegette a saJoszentpeten (1403)

~gzést. Toldy Ferenc rt. és J oannovics György úr az „a szócskát

~yelvünkb,en",

Budenz

~

ózsef lt.

„néhá~,Y igeké~zőt"

vizsgáltak, Brassai Samuel 1. tagtol „Mondattana egy resze olvastatott.

A nyelvrokonság mezején, vagy azzal összefüggőleg, Budenz cseremisz tanulmányai, Vámbéry Ármin lt. ethnologiai előadásai, Hunfalvy Pál rt. ismertetései a vogúl hitrege, finn történet és Mi.Uler felolvasásai köréből említendők, mindenek fölött pedig az Évköny-vek XII. kötetében megjelent Vogul föld és nép c. munka, melyet Reguly jegyzetei nyomán. ^~unfalvy Pál dolgoz.ott ki. E kötetben találjuk, rendszerezve, kipotolva, megmagyarazva Reguly nagy és fáradhatatlan gonddal tett gyűjtéseit a vogúl és osztják földön, melyek ily terjedelemben, ily eredeti anyaggal és színnel, alkalma-sint egyetlenek az európai tudományban.

A széptudományok, általános és nemzeti irodalomtörténet

köréből, pályaművek bírálatain kivül - Télfy Iván lt. értekezését

„az Ilias szerzője egységéről", Madách Imréét „a ^nőről aesthetikai tekintetben", - Duka Tivadar lt. „adatait Kőrösi Csoma életéhez"

említhetem; s Toldy Ferenc r. tagtól „classicai nemzeti eposunk rövid történetét" és „tanulmányait az ó-magyar Margit-legendáról."

A Philosophiai Osztályban Purgstaller József és Horváth Cyrill r. tagok értekeztek leggyakrabban: amaz „a ^létezők

eszmei-ségéről" Hegel felekezetének újabb meghasonlásáról, „az anyag és

erő", - „a tünemény és eszme" - „a természet és teremtő ész"

közti viszonyról; ez Apáczai Csere Jánost jellemezve mint bölcsészt, majd „Cartesius bölcsészeti főelvét", ismerettanát, dualismusát fejtegetve. Greguss Ágost rt. „a haladás elvével" foglalkozott;

Erdélyi János rt. „Bölcsészet-történelméből Magyarországon" olvas-tatott fel. Emericzy Géza úr az „Isten lételének bizonyítását"

tárgyalta; A. Balogh Sámuel lt. „Schopenhauer philosophiájáról"

értekezett; Nagy Márton pedig a „görögök nevelészete" c. érteke-zéssel e tárgyú előadá_sait befejezte.

A Törvénytudományi Osztály ülésein, míg Kallós Lajos lt.

„a törvények tiszteletéről", b. Kemény Gábor lt. „a korszakok sz~lleméről" értekezve, inkább az elmélet terén forogtak; közelebb énnté gyakorlati viszonyainkat Horváth Boldizsár lt. értekezése

„az osztrák törvénykezési reform befolyásáról erkölcsi és anyagi él,etünkre"; - közelebb Tóth Lőrinc r. tagé „a párbajról", Suhayda

1

anos 1. tagé „a köteles részről"; Szilágyi Ferenc 1. tagé, ki Tunyogi II9

fölötti emlékbeszédében „az erdélyi jog történelmét iskolában és irodalomban" adá elő; -s Urházy György 1. tagé, ki „a jelenkori szabadságot, tekintettel a magyar alkotmányra", vizsgálta.

A Történelmi Osztály ülésein szintén ama ^gyüjtő, egyes ponto-kat új adatok és részletek világával ^felderítő módszert látjuk gyakorlatba véve, ^melyről fentebb dicsérettel emlékezénk. Fabó András lt. „Beythe István életrajzát" adja s három közleményt

„Vithnyédi leveleiből"; Thaly Kálmán lt. „Bottyán tábornokot"

s az „1708-iki trencsényi harcot", - Ráth Károly lt. „az Ozman uralkodóház egy magyarországi ágát," - Salamon Ferenc lt.

„Zára l3rr-13-iki ostromát, - Szilágyi Ferenc „a Hóra-világtör-ténetét", - Wenzel Gusztáv rt. „Ozorai Pipo élet- és korrajzát",

- Szilágyi István lt. ,Drágfi János törvényesített fiát" és

„Ver-bőczy István özvegyét" ^illetőleg nyújtanak részszerint új adatokat;

míg Hajnik Imre ur „a nagyszombati 1621-i gyülést" és a „zsi-dók helyzetét Magyarországon a vegyes házakbeli királyok alatt", - Franki Vilmos úr „Pázmán életét" világositják. ^{Különböző} szempont alá esnek: Hunfalvy Pál ^előadása „a finn nemzet törté-netírásáról" - Wenzel Gusztáv „jelentése 1863-4. tudományos útjáról" s emlékbeszéde „Waltherr László fölött"

A régiségtani, műtörténelmi stb. szakban legtöbbször Henszl-mann és Rómer tagok előadásaival találkozunk; amaz inkább a középkorra, ez inkább a római régiségekre terjesztvén ki vizsgála-tát. Igy Henszlmann Imre lt., több rendbeli jelentésein kívül, érte-kezett „a byzanti építészetről", - „A keresztalak használatáról az épitészetben", - Selmec városa régi emlékeiről, - „az osztro-·

pataki régiségekről"; előadta észrevételeit egyszer a , ,kassai", - más-kor a „pozsonyi székesegyházak kijavításáról"; s előadással ünneplé

„Böhm Dániel József emlékezetét" -Rómer Flórián lt. „a Buda melletti római sírokról", - „a szarvaszói arany műemlékekről",

-„a bakony-szombathelyi éremkincsről", - az „Ószőnyön talált római régiségekről" stb. értekezett; míg Toldy F. rt. „a lebediai

kőemlékek ővcsészéjét" magyarázta, s Kubinyi Ferencz t. tag „a szomolyai Kaptár-völgyben ^létező fülkéket" ismertette.

A statistika, nemzetgazdaság és földrajz a mint közelebb érint-keznek polgári viszonyainkkal, úgy az e körbeli felolvasások szoro-sabb kapcsolatban vannak a gyakorlati élettel. Ha Szathmáry Károly úr „a Zimony-fiumei vasútat és Magyarország érdekeit"

tárgyalja; ha Hunfalvy János lt. „az ^erdők befolyását ^esőzési viszonyaikra" s „Magyarország légmérséki viszonyait" veszi vizs-gálat alá; ha Konek Sándor lt. mintául „a berlini statistikai semi-nariumot" mutatja fel s a „magyar Curia statistikai müködését"

ismerteti; ha Kautz Gyula lt. „a gépüzletről" tart felolvasást:

120.

mindezek közelről, érintenek bennünk,e.t. ~tal~.no~abb jel!ei:n~ Duka T' adar lt. ^előadasa „a Ganga deltaJa egalJl v1szonyauol

tv Ez osztály védszárnyai alatt jelent meg immár teljesen a Magyar Birodalom Természeti Viszonyainak Leírása, három kötet-ben melyet akadémiai megbízásból Hunfalvy János lt. készített.

' A mathematikai és természettudományok, már reálisabb jelle-roöknél fogva is, több érintkezési pontot mutatnak fel a gyakorlat-tal. Nem mintha itt is széles tere nem volna az elméleti vizsgálatnak.

fgy Corzan Gábor lt. „az új ^eJemző mértan történeti fejlődését és alapvonalait" fejtegeté; Vész Armin lt. „a leirati mértan köréből"

-Győry Sándor rt. „a mathematikai műszavakról és fogalmakról", -Schvarcz Gyula lt. „cosmicus ismeretkör legujabb vívmányairól"

értekeztek. De egyenesen gyakorlati és hazai viszonyainkat tarták szemmel az oly előadások, mint Weninger Vince 1. tagé, ki „a kölcsön ügyről'', a „nyugdíjazást stb. segélyző egyletekről",

-a kiház-asítási ^tőkék biztosításánál előforduló tartalék

számításá-~ak könnyebb módjáról" értekezék, s egyszer „Thomas számoló gépét", másszor a „kamatos kamatszámítás táblázatait" mutatá be; Hollán Ernő r. tagé, ki a „vasútügy ujabb fejlődéséről" tőn

jelentést; vagy Fest Vilmos r. tagé, ki „Magyarország országos és álladalmi utai" statistikáját alkotá egybe.

Az ^idő rövidsége nem engedi, hogy a Természettudományi Osztály ülésein felolvasott nagyszámú értekezéseket szak és teljes cím szerint elősoroljam. Elég legyen érintenem a tárgyakat s jellem-zésül megjegyeznem, hogy míg egyrészről az elmélet s eredeti buvár-lat sikeresen folyt, másrészről kellő tekintet vala hazánkra és az életre. ^Egyfelől Martin Lajos lt. „a víz ellenállását", Greguss Gyula lt. ,,a hőfoghatóságot'', Szily Kálmán úr a ,,melegség mostani elmé-letét", Thán Károly lt. „az összetett gőzöket", s a „szalmiák ^gőz sürüségét", - Schvarcz Gyula lt. „az embernem egységét", - Balla Károly lt. „a föld delejességét'',- Dorner József lt. „a Ceratocephalus Orthoceras" és „Anthemis arvensis" növényfajokat vizsgálják;

másfelől Thán lt. a csízi, Molnár János úr a rákospalotai ásványvizet elemzi, - Szabó József lt. „a tarnóczi kövült fáról", Kalchbrenner Károly lt. „a Tátra sziklazuzadékairól", - Hantken Miksa lt.

„a Buda-Esztergom-táji szerves eredetű kőzetekről", - Érkövy Adolf lt. „az ^erdőkről mint esőtényezőkről", - Hunfalvy János lt.

Magyarország esőviszonyairól, Divald Adolf lt. „a természettudo-mányok és az erdőszet" viszonyáról értekeznek; Frivaldszky Imre r. t „Magyarország Faunájához" nyujtjellemző adatokat; Hazslinsz-ky Frigyes lt. „a borsai Pietros havasi virányát" ismerteti; Pólya József rt. megírja „az aszályosság physicáját" - sőt indítványt tesz az „inséglevesek" ügyében, bírálja Hoibrenck javaslatát I2I

„a gabonafélék mesterséges termékenyítése iránt", - s felhívja az osztály figyelmét „a hazai gyümölcstenyésztés körüli mozgal-makra". - ^Egyfelől Balogh Kálmán lt. „az izomidegek ^végződé­

sét", - Lenhossék József lt. „a középponti idegrendszert" vizsgálja górcsövileg; ^másfelől Rózsay József lt. „az aggok élet - és kórta-nát" észleli; Poor Imre lt. „a természet orvosi célszerűségéhez"

nyujt adalékot, s Halász Géza lt. „az életbiztosítást, orvosi szem-pontból" veszi vizsgálat alá.

Ime, tisztelt Közönség, hogyan ölelkezik az elmélet a gyakorlat-tal, az átalános a hazaival; úgy hogy a gyakorlatiság hiánya és a hazai-nak ^mellőzése oly vád, mely Akadémiánkat illetheti legkevésbbé.

Az állandó bizottságok ^fő feladata nyelvünk és országunk minél teljesbtudományos megismerése lévén: müködésök súlypontja épen a hazába esik, s annál szorosbban összefügg nemzeti haladá-sunkkal. Szabad legyen azt is vázolnom, igen röviden.

A Nyelvtudományi Bizottság munkálódását „Közleményeinek"

III. és IV. kötetei mutatják fel. Vannak ezekben szorosan a magyar nyelvet ^illető értekezések; vannak a rokonnyelvek tanulmányára vonatkozók. A nyelvhasonlítás, az altai törzset illetőleg, senkire nem néz inkább, mint reánk magyarokra, s többé nem lehet ide-genkednünk ^tőle. A nyelvészet, mikép föntebb érintém, már szinte az exact tudományok módszerét követi, s valamint a füvész a fajok és nemek minél részletesb vizsgálata utján állíthat föl rende-ket, úgy az emberi nyelvek minél szélesb alapu ismeretére van szüksé-günk, ha a magunkéval egészen tisztába akarunk ^jőni. S ez a hason-lító nyelvészet feladata.

A Történelmi Bizottság hazánk története ^kútfőinek mind gyüjtése, mind kiadása körül sikeresen fáradozott. Simonyi ^Ernő hazánkfia, külföldön tett gyüjtéseivel a Londoni és Flórenzi Magyar Okmánytá,raknak, veté meg alapját, s amannak már II. kötete kész a sajtó alá; Ováry Lipót honfitársunk Nápolyban gondoskodik hazánkat ^illető oklevelek szerzéséről; Rákóczy[így !] Ferenc gazdag

l~véltárának másoltatása erélyesen halad; Szilágyi Sándor és Szilády Aron 1. tagok folyvást gyüjtik a török-magyar viszonyokra vonat-kozó okmányokat; Tutkó József úr Kassa város levéltárában,

gyűjt; gr. Sándor Móric úr budai levéltára használatát szivesen megengedte. - A Bizottság kiadásaiból megjelent az Arpádkori Uj Okmánytár V. kötete Wenzel Gusztáv által, a VI-ik sajtó alatt; az Irók Osztályából Verancsics munkái Szalay László által, VI. köt, s ki van nyomva a VII. köt. is; mint szintén Forgách Com-mentárjai Mayer ^Fidéltől; Decsi Commentárjai Toldy Ferenctől; s tetemes kézirat vár megjelenésre, mihelyt a Bizottság pénzügye engedi.

!22

Az Archaeologiai Bizottság hazai műemlékeink nyomozását, . 'tatát és megismertetését ernyedetlenül folytatta, s e célból viz~gf több rendbeli utazást is tettek, főleg Henszlmann, Rómer,

Az Archaeologiai Bizottság hazai műemlékeink nyomozását, . 'tatát és megismertetését ernyedetlenül folytatta, s e célból viz~gf több rendbeli utazást is tettek, főleg Henszlmann, Rómer,

In document JÁNOS ÖSSZES (Pldal 116-200)