A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője

(1)

Magyar

Tudomány

A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője

(2)

M a g y a r T u d o m á n y

A Magyar T u d o m á n y o s Akadémia É r t e s í t ő j e L X X V I . kötet. — Ű j f o l y a m . X I V . k ö t e t 1. szám

1969. j a n u á r

F Ő S Z E R K E S Z T Ő

E r d e i Forene

S Z E R K E S Z T Ő B I Z O T T S Á G

Babies A n t a l , 13urta István, E g y e d László, Elekes L a j o s , Eörsi Gyula, Hevesi Gyula, J á n o s s y Lajos, Mócsy J á n o s , Polinszky K á r o l y , Struub F . B r ú n ó ,

Trencsényi-Waldupfel I m r e SZERKESZTŐK:

R e j t ő I s t v á n , Szántó L a j o s

A SZÁM S Z E R Z Ő I :

B A K Á C S T I B O R , az o r v o s t u d o m á n y o k d o k t o r a , főigazgató (Országos Közegészségügyi I n t é z e t ) ; C S E L Ő T E I L Á S Z L Ó , a mező- gazdasági t u d o m á n y o k d o k t o r a , egy. t a n á r (Agrártudományi E g y e t e m , Gödöllő); E G Y E D I M R E s z a k t i t k á r (MTA Agrártudo- m á n y o k Osztálya); G Á S P Á R D Y L Á S Z L Ó főosztály ügyész (Leg- főbb Ügyészség); H E V E S I G Y U L A akadémikus; P A C H Z S I G M O N D

PÁL, az M T A lev. t a g j a , igazgató (MTA T ö r t é n e t t u d o m á n y i I n t é z e t e ) ; P O L Y Á N S Z K Y P I R O S K A t u d . s e g é d m u n k a t á r s (MTA F ö l d r a j z t u d o m á n y i K u t a t ó Intézete); P U N G O R E R N Ő , az MTA lev. t a g j a , egy. t a n á r (Veszprémi Vegyipari E g y e t e m ) ; R É T V Á R I L Á S Z L Ó főelőadó (MTA Föld- és Bányászati T u d o m á n y o k Osz- tálya); R Ó Z S A P Á L , a m a t e m a t i k a i t u d o m á n y o k kandidátusa, egy. t a n á r (Budapesti Műszaki Egyetem); H . T Ó T H I M R E , a n y e l v t u d o m á n y o k k a n d i d á t u s a , egy. a d j u n k t u s (József Attila T u d o m á n y e g y e t e m , Szeged); T Ó T H T I B O R , a biológiai tudo- m á n y o k k a n d i d á t u s a , osztályvezető (Természettudományi Múzeum E m b e r t a n i Tára) ; T U R C H Á N Y I G Y Ö R G Y ' , a fizikai tudo- m á n y o k k a n d i d á t u s a , egy. docons (Budapesti Orvostudományi E g y e t e m ) ; V E I D I N G E R L Á S Z L Ó , a m a t e m a t i k a i tudomá- nyok k a n d i d á t u s a , t u d . m u n k a t á r s (MTA Matematikai

K u t a t ó Intézete).

(3)

C o n t e n t s

I. Trencsényi-Waldapfel : The Life W o r k as a System 626 I. Nász: The Role of Viruses in t h e Etiology of Cancer 630 The New Corresponding Members of the Hungarian Academy of Sciences Reporting

on their Work and on Science: I . K i r á l y , A. Császár, В. Béli, J . Knoll, J . Szabó 641 L. Szántó — Oy. Párie : On t h e E l a b o r a t i o n of Science Development Prognosties 666

László E r d e y (J. Inczédy) 671 D i s c u s s i o n

Oy. D. Szakasits: Selection of Special P r o g r a m m e s in Technical R e s e a r c h 676

R e v i e w A c t i v i t y of t h e Corporative Organs of t h e H u n g a r i a n Academy of Sciences: News of

t h e Presidium; On t h e Reorganization of t h e Scientific Committees; E s t a b l i s h m e n t

of Personal Prizes 683 News of t h e Central Office of t h e H u n g a r i a n Academy of Sciences 684

S c i e n t i f i c L i f e

T h e Modernity of Leninism (Gy. Kiss) 686 On some Problems of Thesauri Building ( I . Molnár) 692

R e p o r t of t h e Committee for Scientific Qualification 696 B o o k R e v i e w

E . Schrödinger, Selected Studies (E. Nagy-Krajkó/' 703 A. K a u f m a n n , O p t i m u m P r o g r a m m i n g . Methods a n d Models in O p e r a t i o n Research

(L. B. Kovács) 706 F . Balogh —Z. Szendrói, Cancer of t h e P r o s t a t e (L. Zádor) 707

(4)

I n h a l t

I . Trencsényi-Waldapfel: Lebenswerk als System 625 I . Nász: Die Rolle von Viren in der Ätiologie des Krebses 630 Neue korrespondierende Mitglieder der Ungarischen Akademie der Wissenschaften über

ihre Arbeit und über die Wissenschaft : I . Király, Á. Császár, В . Béli, J . Knoll,

J . Szabó 641 L. Szántó—Gy. Páris: Ü b e r die Ausarbeitung von Prognosen der Wissenschaftsent-

wicklung 665 László Brdey (J. Inczédy) 671

D i s c u s s i o n Gy. D. Szakasits: A u s w a h l v o n Zielprogrammen in der technischen Forschung 675

B e r i c h t e T ä t i g k e i t der k o r p o r a t i v e n Organe der Ungarischen Akademie d e r Wissenschaften:

Nachrichten des P r ä s i d i u m s ; Reorganisierung der Wissenschaftlichen Kommis-

sionen; Gründung v o n Einzelprämien 683 Nachrichten des Z e n t r a l a m t e s der Ungarischen Akademie der Wissenschaften 684

W i s s e n s c h a f t l i c h e s L e b e n

D i e Modernität des L e n i n i s m u s (Gy. Kiss) 686 Ü b e r einige Fragen d e r sog. Thesaurenforschung (I. Molnár) 692

Mitteilung des Ausschusses f ü r wissenschaftliche Qualifikation 696 B u c h b e s p r e c h u n g

E . Sohrödinger, A u s g e w ä h l t e Studien (E. Nagy-Krajkó) 703 A. K a u f m a n , Die o p t i m a l e P r o g r a m m i e r u n g . Methoden und Modelle der Operations-

forschung (B. L. Kovács) 705 F . Balogh—Z. Szendrői, Cancer of t h e P r o s t a t e (L. Zádor) 707

(5)

Magyar Tudomány

A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője

L X X V I . k ö t e t — Ú j folyam X I V . k ö t e t — 1969

Щ

A k a d é m i a i Kiadó, B u d a p e s t

(6)

(7)

Aczél György : Tudománypolitikai irányelveink n é h á n y kérdése 660 Ajtai Miklós: A t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k a néhány időszerű kérdése 349

Bakács Tibor: Az urbanizáció higiénés problémái 6

Bognár Géza: Távközlési m ű h o l d a k 270 Gságoly Ferenc: A közgazdasági és m ű s z a k i gondolkodás s a j á t o s vonásairól 78

Csáki Frigyes: N é h á n y gondolat az Akadémiáról 746

Cselőtei László: A n ö v é n y e k vízellátása 23 Dank Viktor: A kőolaj- és f ö l d g á z k u t a t á s helyzete Magyarországon 623

Dési Frigyes: A meteorológiai k u t a t á s fejlesztésének f ő b b irányai 426 Egyed Imre: A t u d o m á n y o s k u t a t á s tervezéséről és koordinálásáról 29

Elekes Lajos: Történelmi ismeret — politikai gondolkodás 693 Erdey-Grúz Tibor: T u d o m á n y p o l i t i k á n k aktuális kérdéseiről 405 Fekete István: A Kiskörei (II. Tiszai) Vízlépcső és öntözőrendszer 692

Fekete Sándor: P e t ő f i és Seribe 466 Füzes Elek: Az egyetemi k u t a t ó m u n k a t á r s a d a l m i h a t é k o n y s á g á n a k néhány p r o b -

l é m á j a 755 Gillemot László: Az A k a d é m i a v á r h a t ó szerepe az ú j t u d o m á n y irányítási rendszer-

ben 734 Gömöri Pál: A belgyógyászat m i n t t u d o m á n y 66

Gömöri Pál: A szervátültetés orvosi, lélektani és jogi p r o b l é m á i 203

Granasztói Pál: A településtudomány önvizsgálata 282 Haranghy László: A gerontológia, m i n t a X X . század komplex t u d o m á n y a 614

Hepp Ferenc: A testnevelési és s p o r t t u d o m á n y o s m u n k a kialakulása 699

Hevesi Gyula: A Tanácsköztársaság 60. évfordulójára 117 Ivánovics György: Az orvosi mikrobiológiai k u t a t á s o k helyzete, feladatai és pers-

pektívái h a z á n k b a n 139 Jánossy Lajos : Euklideszi-e a t é r ? 413 József Farkas: Élő h a g y o m á n y u n k : a Tanácsköztársaság művelődéspolitikája . . . . 366

Kádas Kálmán: A „ m a t e m a t i k a i k ö z g a z d a s á g t a n " lehetőségei és korlátai 605

Kara György • A m a g y a r altajisztika helyzete és f e l a d a t a i 686

Kesztyűs Lóránd: A donor-szelekció 446 Király István: A d y E n d r e halálának ötvenedik é v f o r d u l ó j á n 189

Kónya Albert: A h a z a i k u t a t á s o k fejlődésének n é h á n y jellemző vonása 67 Lévai András: Az energiaellátás t á v l a t i megalapozásának m ű s z a k i és gazdasági kér-

dései 216 Lévai András: Az energiaellátás t á v l a t i tervezésének módszerei és tudományos p r o b -

lémái 363 Magyar Imre: A belgyógyászat ós a szakorvosi á g a z a t o k 72

A Magyar Szocialista M u n k á s p á r t K ö z p o n t i B i z o t t s á g á n a k tudománypolitikai i r á n y -

elvei 633 Nagy Ferenc—Feketéné Oláh Mária: A k u t a t á s t e r v e z é s és személyi minősítés né-

h á n y t a p a s z t a l a t a az MTA K ö z p o n t i Kémiai K u t a t ó I n t é z e t é b e n 706

Nagy Károly: Emlékezés Eötvös L o r á n d r a 261 Nizsalovszky Endre: A szervátültetés jogi problémái 449

Pach Zsigmond Pál: F o r r a d a l m i é v f o r d u l ó r a 1 Pál Lénárd : Megjegyzések a Magyar T u d o m á n y o s A k a d é m i a szervezeti felépítésének

reformjához 729 Péter Bózsa: F o r m a b o n t á s a „ k é t k u l t ú r a " ellen 196

(8)

Petrasovits Géza: Gondolatok a h a t é k o n y a b b k u t a t á s r ó l 760 Petri Gábor: A szervátültetés sebészeti kérdései 441 Pungor Ernő : Az analitikai kémia ú j irányai — a h a z a i k u t a t á s és a l k a l m a z á s prob-

lémái 12 Sós József: A szervezet á s v á n y e g y e n s ú l y á n a k jelentősége 436

Szabolcsi Miklós: T á r g y ós jelleg: a nemzeti és nemzetközi kérdéséhez t á r s a d a l o m -

t u d o m á n y u n k b a n 409 Szakosíts D. György: Megjegyzések a t u d o m á n y o s k u t a t á s o k közgazdasági elemzésé-

ről 296 Szántó István: A nemzetközi t e r m é s z e t t u d o m á n y o s együttműködés fejlődéséről —

I C S U perspektívában 223 Szilágyi László: A t u d o m á n y szerepének és felelősségének megnövekedése 149

Törő Imre: Az MTA m u n k á j a a t u d o m á n y p o l i t i k a i irányelvek t ü k r é b e n 739 Trencsényi-Waldapfel Imre: T á r s a d a l o m t u d o m á n y u n k nemzeti és n e m z e t k ö z i jel-

lege 124 Varga György: A vezetőképzés t a p a s z t a l a t a i b ó l 673

A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A 1969. É V I C X X I X . K Ö Z G Y Ű L É S E

Rusznyák István: Elnöki m e g n y i t ó 333 Erdey-Grúz Tibor: Beszámoló a közgyűlés n y i l v á n o s ülésén 336

Ajtai Miklós: Üdvözlő beszéd 347 V I T A

Karácsony Kálmánné —Szántó Lajos : A t u d o m á n y f e j l ő d é s i prognózisok készítésének

elvi és módszertani problémái 162 Korányi György : Az a k a d é m i a i intézetek k a p c s o l a t a az ipar fejlesztésével 90

Kovács Géza : Prognózis-készítés, m i n t a tervezés külső körének egyik eleme 760 Kunvári Árpád: A hazai k u t a t á s ós műszaki fejlesztés egységének megteremtéséről 472

Lénárd Ferenc: A gondolkodás merevsége és a vitaszellem 648

Petőfi S. János: A nyelvészet ós a ,,két k u l t ú r a " 301 Schmidt Ádám: Prognózis, tervezés, f u t u r o l ó g i a 464 Varga Tamás: A gondolkodás rugalmassága ós a variációk 637

N E K R O L Ó G O K

F e k e t e L a j o s (Ligeti Lajos) 633 W a l t e r Friedrich (Bugyi Balázs) 168 G y u l a i Zoltán (Tarján Imre) 87 K i s s Á r p á d (Schay Géza) 230 K o l o s v á r y Gábor (Ábrahám Ambrus) 460

O b e r m a y e r E r n ő (Láng Géza) 714 Seidner Mihály (Hevesi Gyula) 36

S Z E M L E

A M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m i a 1969. évi közgyűlése 374

A k ö z g y ű l é s h a t á r o z a t a 375 Az 1969. évi Akadémiai D í j a k 377 K é p l e t e k (Alpár László) 486

„ A k é t világrendszer koegzisztenciájával k a p c s o l a t o s ideológiai h a r c k é r d é s e i " című t é m á v a l foglalkozó nemzetközi p r o b l é m a b i z o t t s á g hazai t a g o z a t á n a k á t -

szervezése 380 A lengyel t u d o m á n y a 25. évforduló idején (Janusz Groszkowski) 667

ö s s z e s - ü l é s az MTA szervezeti reformjáról 717 A szerkesztés t u d o m á n y a (Gunda Béla) 480

(9)

AZ A K A D É M I A T E S T Ü L E T I S Z E R V E I N E K T E V É K E N Y S É G E

Az elnökség hírei . . . 39, 94,173, 235, 308, 380, 486, 671, 766

A Tudományszervezési Csoport átszervezése 39 A Műszerügyi Szolgálat tevékenységének szabályozása 39

K ö n y v - és folyóiratkiadásról 40 Az MTA elnökségének távirata a Szojuz-3 ű r h a j ó felbocsátása alkalmából 40

Művészettörténeti kutatócsoport létesítése 94

Az 1968. évi n í v ó d í j a k kiosztása 94 R u s z n y á k I s t v á n elnök szlovák k i t ü n t e t é s e . 95

R u s z n y á k I s t v á n elnök nyolcvan éves 171 H a t á r o z a t a kritikai könyvismertetésokról 173

K ö n y v - és folyóiratkiadás 174 A Magyar T u d o m á n y o s Akadémia Elnökségének állásfoglalása a t á r s a d a l o m t u d o m á -

nyi k u t a t ó m u n k a néhány elvi kérdésében 233 K á d á r J á n o s l á t o g a t á s a az Akadémián '. . 236

Pécsi Akadémiai B i z o t t s á g alakul 236 Az 1963 —67. é v e k b e n megjelent a k a d é m i a i folyóiratok t u d o m á n y o s , t u d o m á n y -

politikai értékeléséről (Erdélyi Elekné) : 308

Az összes-ülések p r o g r a m j a 671 Akadémiai k u t a t ó c s o p o r t és intézet létesítése 671

Az intézetek h a t á s k ö r é n e k növelése a külföldi kapcsolatokban 671 Az elnökség állásfoglalása az alkalmazott biológiai k u t a t á s helyzetéről az agrártudo-

m á n y o k t e r ü l e t é n (Egyed Imre) 672 Az A k a d é m i a t ö r t é n e t é n e k megírása 766 A n a g y értékű m ű s z e r e k beszerzésének koordinálása és gazdaságosabb kihasználásuk 766

T U D O M Á N Y O S É L E T

Agy és k u l t ú r a (Garai László) 238 A n k é t a kémiai növényvédelem egészségügyi problémáiról (Gáti Tibor) 316

Az első közös rendezésű, m a t e m a t i k a i t á r g y ú m a g y a r — s z o v j e t kollokvium (Szaba- dos József) . . 774 A I I I . Közlekedési Kibernetikai Konferencia n é h á n y t a p a s z t a l a t a (Turányi István) 4 9 3

A X X I . Nemzetközi Földrajzi Kongresszus (Pécsi Márton) 487

Az információk p i a c a (Szendei Ádám) 497 Az ipari forradalom kérdései (Ránki György) 767 I U P A C Makromolekuláris Kémiai Szimpózium Budapesten (Czvikovszky Tibor) 768

Konferencia az elektronbefogásról és a m a g a s a b b r e n d ű folyamatokról a t o m m a -

gok bomlásában (Berényi Dénes) 183 Konferencia F e k e t e - A f r i k a problémáiról (Mándi Péter) 491

K r u p s z k a j a - e m l é k ü l é s (M. I.) 392 A M a g y a r Állami F ö l d t a n i Intézet c e n t e n á r i u m i ünnepségei (Nagy Lászlóné) . . . 577

A Magyar Biokémiai Társaság ötéves m ű k ö d é s e (Bagdy Dániel) 180 A Magyar Farmakológiai Társaság Gyógyszerterápiai Konferenciája (Issekutz Béla) 96

Magyar—szovjet irodalomtörténeti szimpózium Budapesten (Illés László) . . . 770 Matematikai nyelvészeti konferencia B a l a t o n s z a b a d i b a n (Kiefer Ferenc) . . . 236 Művészettörténeti p r o b l é m á k a Zsolnay-gyár c e n t e n á r i u m á r a r e n d e z e t t t u d o m á n y o s

tanácskozáson (Molnár László) 98 N é h á n y megjegyzés az Európai Fizikai T á r s u l a t megalakulásával kapcsolatban

(Turchányi György) 44 Nemzetközi „Lösz—periglaciális—paleolit" szimpózium Magyarországon (Po-

ly ánszky Piroska) .. 44 Nemzetközi történész konferencia (Gábor Sándorné) 382

Nemzetközi U N E S C O tanfolyam az MTA M a t e m a t i k a i K u t a t ó I n t é z e t é b e n (Vincze

István) '. 776 N u m e r i k u s módszerek kollokvium (Rózsa Pál— Veidinger László) •. . . . 41

Növénynemesítési Tanácskozás (Mészöly Gyula —Szalay Dezső) 496 A számítástechnika alkalmazása ú j t u d o m á n y t e r ü l e t e k e n (Szelezsán János) 663

Szilárdságtani K o l l o k v i u m (Böhm János) 496

(10)

A szocialista országok t u d o m á n y o s a k a d é m i á i n a k tanácskozása B u d a p e s t e n (Oonda

Lajos) 718 A Tanácsköztársaság i r o d a l m a ез irodalompolitikája (J. F.) 386

A Tanácsköztársaság művelődéspolitikája ós p e d a g ó g i á j a (Mészáros István) 389

Tízéves a Katalízis Munkabizottság (Szabó Zoltán) 312 A tudományszervezés nemzetközi irodalmából 46, 318, 680, 723

Az U k r á n Szovjet Szocialista Köztársaság T u d o m á n y o s A k a d é m i á j a (B. J. Paton) 501

U N E S C O konferencia Tádzsikisztánban (TóthTibor) 43 Az ű r k u t a t á s és a fejlődő országok (Almár Iván) 176 V i t a a művelődéstörténet kérdéseiről (Glatz Ferenc) 719

T Ö R T É N E L M I A D A T T Á R

A k a d é m i a i reformtervek 1848-ban ós 1849-ben (Szentgyörgyi Mária) 396 A m a g y a r —orosz t u d o m á n y o s kapcsolatok t ö r t é n e t é h e z (H. Tóth Imre) 49 A M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m i a újjászületése 1945 —1949 (Szelei László) 780

A M a g y a r T u d o m á n y o s T a n á c s megalakulása (Szelei László) 247 A M a g y a r T u d o m á n y o s T a n á c s szervezete és m ű k ö d é s e (Szelei László) 610

R o m a i n Rolland egy m a g y a r vonatkozású levele (Földes Éva) 666 V ö r ö s m a r t y Mihály ismeretlen akadémiai kézirataiból (Gergely Pál) 102

K Ö N Y V S Z E M L E

Az a k a d é m i a i földrajzi folyóiratok néhány k é r d é s e (Rétvári László) 400

B a u e r E r v i n : Elméleti biológia (Faludi Béla) 627 C o n t e s t s in Higher M a t h e m a t i c s , H u n g a r y 1949—1961 (Alpár László) 108

E ö r s i G y u l a : A gazdaságirányítás ú j rendszerére á t t é r é s jogáról (Gáspárdy László) 62 H a j t m a n Béla: Bevezetés a m a t e m a t i k a i s t a t i s z t i k á b a pszichológusok s z á m á r a

(Csáki Endre) 670 I d . I s s e k u t z Béla: I d . J a n c s ó Miklós és i f j . J a n c s ó Miklós, a két orvostudós

(Csillag István) 330 Kalicz N á n d o r : Die F r ü h b r o n z e z e i t in N o r d o s t - U n g a r n (Makkay János) 625

K ó n y a S á n d o r : Gömbös kísérlete totális f a s i s z t a d i k t a t ú r a megteremtésére (Ránki

György) 622 L i t t m a n n I m r e : Sebészeti m ű t é t t a n (Vas György) 629

M a j o r M á t é : Az építészet ú j világa (Granasztói Pál) 794 A M a g y a r Nyelvjárások Atlasza I. (G. Varga Györgyi) 791 Magyarország természeti és gazdasági f ö l d r a j z a (Rétvári László) 64

Mészáros K á r o l y : Az őszirózsás forradalom ós a Tanácsköztársaság p a r a s z t p o l i t i k á j a

1 9 1 8 - 1 9 1 9 (M. Kondor Viktória) 328 Nász I s t v á n —Béládi I l o n a —Lengyel A n n a : A z adenovírusok és kórokozó sze-

r e p ü k (Székely Árpád) 688 N y e l v t a n u l á s és hipnopédia (Szentgyörgyvári Artúr) 186

O E C D jelentés az E g y e s ü l t Államok t u d o m á n y p o l i t i k á j á r ó l (Székely Dániel) . . . 264

В. V. P e t r o v s z k i j — Sz. N . J e f u n i : Gyógynarkózis (Harkányi István) 258 R é g i M a g y a r Prózai E m l é k e k I . Szepsi Csombor Márton összes m ű v e i (V. Kovács

Sándor) 111 R ó n y i A l f r é d : Dialógusok a m a t e m a t i k á r ó l . Levelek a valószínűségről (Korach

Mór) 324 K . A. R i b n y i k o v : A m a t e m a t i k a története (Sárdy Péter) 726

S t u d i e s in Mathematical Statistics (Palásti Ilona) 687 S z á d e c z k y - K a r d o s s E l e m é r : A Föld szerkezete és fejlődése (Pantó Gábor) 588

Szászy I s t v á n : Nemzetközi m u n k a j o g (Gáspárdy László) 724

Szigma. Ü j m a t e m a t i k a i közgazdasági f o l y ó i r a t 260 T u d o m á n y tani bibliográfia (Takács József) 689 G. V a r g a Györgyi: A l a k v á l t o z a t o k a b u d a p e s t i köznyelvben (Molnár József) . . . 668

J . G. Weiszfeiler: Die Biologie und V a r i a b i l i t ä t des Tuberkelbakteriums u n d die

(11)

(12)

(13)

Forradalmi évfordulóra*

P A C H Z S I G M O N D P Á L

Forradalmait felejti egy nemzet a legkevésbé. Még a bukott forradalmak is jobban belerögződnek tudatába, mint a legszebb győzelmek a csatatéren.

Mégis, az 1918-as forradalomnak sokáig a feledés vagy óesárlás j u t o t t osztály- részéül.

Igaz, az utolsó évtized tisztultabb társadalmi-politikai légkörében nem jelentéktelen változás történt e tekintetben. Károlyi Mihály hamvainak haza- hozatala, számos munkájának megjelentetése alkalmat a d o t t arra, hogy az 1918-as polgári demokratikus forradalom is méltóbb értékelést nyerjen. A folya- m a t o t azonban korántsem tekinthetjük még befejezettnek. Talán azért, mert a félszázados múlt még elég közel van ugyan ahhoz, hogy az emlékezet az igazsá- got segítse, — de nem elég távol ahhoz, hogy a személyes indulatok az igazságot ne csorbítsák; talán azért, mert a szocializmus ú j jelenségeit és vívmányait még mindig nem tudtuk a progresszió m a g y a r hagyományaival megfelelőképpen egybekötni: ezt a kapcsolatot a folytatás és a meghaladás, a folyamatosság és a minőségileg ú j dialektikájában konkrétan ábrázolni.

Napjainkban sok szó esik történelmi köztudatról, társadalmunk történeti tudatáról. Valljuk meg: a felszabadulás előtti magyar évszázad három nagy forradalma közül 1918 és 1919 még mindig nem vált a magyar történelmi k ö z t u d a t olyan alkotó elemévé, m i n t 1848 — 49. Nem szeretném elhárítani a kritikát történészeinkről: nyilván magunk is fokozottabb erőfeszítéseket t e h e t t ü n k volna e helyzet megváltoztatására. Mégis — úgy vélem — a kér- dés mélyebben gyökerezik; ha úgy tetszik, nem csupán historiográfiai, hanem históriai okai is vannak.

A marxisták és általában mindazok, akik történelmünket a társadalmi haladás szempontjából értelmezik, természetesen látják a közös vonásokat 1848 -49 és 1918, m a j d 1919 között. Mindenekelőtt azt, hogy a magyar nép mindkét időszakban a nemzetközi forradalmi mozgalom élvonalába került. H a 1848-ban a Párizsból induló forradalom hullámát közvetítve keletre, az elsők között lépett a forradalmi útra, t e t t kísérletet az új, polgári társadalmi rend megvalósítására a Duna-medencében, — akkor 1918 —19-ben a Pétervárról induló forradalom hullámát közvetítette nyugatra: folytatva mindenekelőtt

1848 félbenmaradt polgári forradalmát, hogy utóbb, továbbfejlesztve azt, az orosz nép után elsőként tegyen kísérletet az új, immár szocialista társadalmi rend

* Az MTA Filozófiai és T ö r t é n e t t u d o m á n y i Osztályának, az MSZMP K B P á r t - történeti intézetének, az MTA T ö r t é n e t t u d o m á n y i Intézetének és az E L T E Bölcsészettudo- m á n y i K a r á n a k az 1918. évi m a g y a r polgári demokratikus forradalom 50. évfordulója a l k a l m á b ó l rendezett t u d o m á n y o s ülésén, 1968. október 29-én elhangoztt elnöki megnyitó.

1 Magyar Tudomány 1969/1 1

(14)

megteremtésére. N e m kevésbé fontos közös vonást l á t h a t u n k abban is, hogy a társadalmi haladás gondolata mindkét időszakban összefonódott a nemzeti ideológia progresszív irányzatával. A forradalom eszméje egyesült 1 8 4 8 - 4 9 - ben a nemzeti függetlenség gondolatával, s a honvédcsapatok a forradalom vívmányait védték a szabadságharcban, — mint ahogyan 1918 is a demokratikus forradalommal, annak révén hozta létre az önálló Magyarországot, és 1919 vöröskatonái a szociális forradalom vívmányainak védelmében vették fel a harcot az imperialista intervencióval szemben.

Ám a reakció és az ellenforradalom ideológusai — ha a maguk módján, a maguk szemszögéből meg is láttak egyet-mást, és talán nem is keveset ezekből a közös vonásokból — éppenséggel nem kezelték, nem kezelhették egyformán vagy hasonlóan a két forradalmi időszakot. A forradalom tényét és a n n a k következéseit persze 1848 —49-et illetően is elítélték: romantikus kalandor- ságnak, sőt kárhoztatandó eltévelyedésnek minősítették; de a polgári forradalom eredményeit — tegyük hozzá: a nemesi vezetésű, a magyar szuprernácia mellett kitartó polgári forradalom eredményeit — teljességgel nem vethették el, történelmi helyét nem tehették semmissé a polgári Magyarországon, — fűzzük hozzá: az úri rendet sokban megőrző, a nemzetiségek feletti uralmat konzerváló polgári Magyarországon.

Az uralkodó osztályok történeti-politikai gondolkodása eltorzította, meghamisította vagy elhallgatta 1848 szociális t a r t a l m á t , gyökereit, összefüg- géseit, de 1848-at kereken, gyökeresen nem t a g a d h a t t a meg; nyíltan, teljesen nem fordulhatott szembe a róla őrzött népi t u d a t t a l . Sőt, bizonyos formában megpróbálta magáénak vallani, hivatalos ideológiájába beépíteni. Március 15-e évfordulóját, f ő k é n t persze nacionalista célzattal, megünnepelték. Aligha szükséges szóvá tenni, mennyire más volt október 31-e sorsa, utókora az ellenforradalom évtizedeiben, — hogy március 21-ét ne is említsük.

Hiszen 1918, amikor be a k a r t a fejezni a polgári forradalmat, ki a k a r t a teljesíteni 48 örökségét, részben éppen a feudális vonásokat próbálta kiküszö- bölni a magyar gazdaságból, társadalomból, politikából, az úri rendnek k í v á n t véget vetni. Mi t ö b b ! 1918 a történelmi körülmények folytán már olyan pol- gári demokráciát kellett hogy jelentsen, amelyet csak a munkásosztályra támaszkodva lehetett megvalósítani, — bármennyire is viszolyogtak ettől a burzsoázia hatalomhoz jutó rétegeinek politikai exponensei. És 1918 olyan nemzeti függetlenséget jelentett, amelyet csak a nemzetiségek feletti uralom mindennemű formájáról szükségképpen lemondva lehetett megvalósítani, — bármily felemásan jutottak is ehhez a felismeréshez a magyar október vezető államférfiak

Az intervenció jóvoltából restaurált uralkodó osztályok, politikusaik és ideológusaik, t e h á t itt immár nemcsak a forradalom tényét ítélték el, vetették el, hanem a korszakot — 1918-at 1919-cel e g y ü t t — egész tartalmában tagad- t á k , elvetették, gyalázták. Megpróbálták történelmi helyét teljességgel annul- lálni; a nemzeti történetből, annak — úgymond — „mélypontjaként", mintegy kiiktatni. Gyökeresen, diametrálisan szembehelyezkedtek az 1918 —19-ről a dolgozó osztályokban élő, róla őrzött népi t u d a t t a l . Szembehelyezkedtek?

Eufémizmus ez ! Üldözték és vádlottak p a d j á r a ültették nemcsak a forradalma- k a t , hanem emléküket is, nemcsak részeseiket, hanem emlékük őrzőit-fenn- t a r t ó i t is !

(15)

í g y azután a felszabadulást követően, ha 1848 - 4 9 történeti képét

„csak" meg kellett tisztítanunk a nacionalista hamisításoktól, ,,csak" fel kellett fednünk osztályjellegét és tendenciáit, vagyis helyére kellett állítanunk társadalmunk történeti tudatában, akkor 1918-at és 1919-et nemcsak a gyaláz- kodástól és ócsárlástól kellett megtisztítanunk, nemcsak menetét és szociális t a r t a l m á t kellett feltárnunk, - de emlékét, képét, helyét nekünk kellett és kell, a nemzeti közgondolkodás értelmében véve, történelmivé tenni, a nemzet tör- ténetébe mintegy visszaiktatni; nekünk kellett és kell a történelmi köztudat szerves részévé építeni.

E feladat vállalását 1945 u t á n megkönnyítette, hogy az ellenforradalmi korszak uralkodó ideológiája és hatalmi szervezete, minden hatékonysága ellenére sem t u d t a 1918 — 19 igaz emlékét teljesen elnyomni, elfojtani: eleven erőforrásként tört fel az a felszabadulás időszakának csodálatos lendületében.

Megnehezítette viszont a feladat végrehajtását, hogy a dogmatikus-szektáns szűkkeblűség nem segített eléggé eltávolítani a Horthy-korszak szégyenbélye- gét 1918 emlékéről, sőt még 1919-éről sem. Nem szólunk most arról, hogy első proletárforradalmunk, a magyar Tanácsköztársaság sem nyerte el a méltó történelmi értékelést, — nem szólunk arról, hogy az ellenforradalom gyaláz- kodásait aligha sikerülhetett a közgondolkodásból teljesen kiszorítani, amikor egyes vonatkozásokban újabb, másnemű torzítások nyertek polgárjogot. Ami viszont polgári demokratikus forradalmunk értékelését illeti, az a 70 esztendő, amely 1918-at 1848-tól elválasztotta, s az a néhány hónap, amely 1919-től, tragikus távlatot kapott. A nagy előd árnyékában és a nagy utód homályában gyakran fakult, sőt veszett el 1918 történelmi értelme és jelentősége.

H a a Horthy-korszak uralkodó ideológiája, mondhatni, csaknem teljesen egybemosta 1918-at és 1919-et, a maga reakciós, ellenforradalmi szemszögéből, akkor az 50-es évek dogmatikus szemlélete — persze gyökeresen ellentétes alapállásból — 1918-at és 1919-et szinte csak elválasztotta, szembeállította.

Már-már úgyszólván figyelmen kívül hagyta, hogy 1918 nélkül nincs 1919;

hogy 1919 nemcsak tagadása és meghaladása 1918-nak, hanem ugyanakkor folytatása és továbbfejlesztése is. Az 1930-as évek marxista elméleti irodalma, az 1940-es évek kommunista gyakorlati tapasztalata kétségbevonhatatlanul bizonyította, hogy szocialista forradalom nem mehet végbe hazánkban a polgári demokratikus forradalom feladatainak megoldása nélkül, nem mehet végbe

1848 örökségének kiteljesítése nélkül. H a ez az összefüggés szükségszerűnek bizonyult később is, aligha vitatható, hogy még inkább érvényes volt az 1919 előtti viszonyokra. A polgári forradalom demokratikus végigvitele sine qua non-ja volt a forradalmi mozgalom kibontakozásának, fellendülésének Magyar- országon; aki nem érti és értékeli 1918-at, aligha képes teljességében megra- gadni 1919 történelmi gyökereit és jelentőségét.

ö t v e n éve győzött a polgári demokratikus forradalom Magyarországon ! Győzött, de tragikus ellentmondásokkal volt terhelt. Az 1918-as forradalom akkor hozta meg Magyarország állami függetlenségét, amikor ez már nemcsak a nemzetiségi területek különválását jelentette — e nélkül ugyanis: Közép- Kelet-Európa népei nemzetállami egységtörekvéseinek honorálása nélkül magyar nemzeti függetlenségről korábban sem lehetett volna szó —, de a vesztes háború és a formálódó imperialista béke körülményei között ez a magyar nemzeti önállóság immár magyarlakta területek érzékeny veszteségével j á r t együtt. Az 1918-as forradalom akkor ó h a j t o t t végre bölcsességet tanúsítani szomszédainkkal szemben, amikor már az ő részükről lett volna szükség böl-

(16)

csességre. Akkor v e t t célba messzemenő szociális intézkedéseket a dolgozók helyzetének javítására, amikor a szétzilált gazdaság ezt legkevésbé viselte el, s realizálását jórészt lehetetlenné tette. Akkor nyúlt nagysokára a feudális eredetű nagybirtok kérdéséhez, amikor ez — a nemzetgazdaság kapitalizáló- dásának előrehaladott fokán — immár a nagytőke kérdését is szükségképpen napirendre tűzte. Akkor valósította meg a politikai demokráciát, amikor a nép- tömegek ennél m á r jóval többet: szociális demokráciát követeltek. Voltaire szavai juthatnak az eszünkbe: Tout vient trop t a r d . (Minden későn jön.) Igen, minden későn j ö t t ekkor, 1918-ban —következésképp minden ellentmondá- sosan és felemásan. Polgári demokratikus forradalom már nem volt, már nem lehetett elegendő a szociális forradalommal terhes Magyarországon.

Azzal kezdtem: nem tettünk még eleget, mi történészek sem, annak érde- kében, hogy az 1918-as polgári demokratikus forradalom az őt megillető helyet foglalja el közgondolkodásunkban, társadalmunk történeti tudatában. H a d d fejezzem most be annak a reményünknek hangot adva, hogy az 50. évforduló rendezvényei, s ezek sorában mai tudományos ülésünk a maguk részéről is hozzá fognak járulni e feladat vállalásához, teljesítéséhez.

(17)

Az urbanizáció higiénés problémái

B A K Á C S T I B O R

Az ember — egymillió éves p á l y á j a során — csak közvetlenül az írott történelem eló'tti idó'ben (kb. 10 000 évvel ezelőtt) költözött a természetes, szabad környezetből településekbe, mesterséges környezetbe (előbb primitív falvakba, majd kb. 5 000 évvel ezelőtt, az írott történelem idején nagyváro- sokba is — lásd Mezopotámia, Ó-Egyiptom, Róma ókori nagyvárosait). Mégis

— bár az ókorban is léteztek nagyvárosok — a városokban, még inkább nagy- városokban való lakás igazán csak a X X . század fordulója u t á n válik az emberiség életútjának jellemzőjévé.

Az emberiség további sorsa alakulásában az a körülmény, hogy elhagyta természetes környezetét, és mesterséges környezetbe: településekbe költözött, nagyon sokat jelentett. Az ember ekkor ugyanis elszakadt természetes környe- zetétől, attól a környezettől, mellyel évszázezredes fejlődése során biológiai egységet alkotott, és amelyhez oly jól alkalmazkodott filogenetikus fejlődése a l a t t . Az új, a mesterséges környezethez adaptálódni ezzel szemben az elmúlt néhány ezer év alatt természetesen még alig tudott, ezért erről az oldalról: a mesterséges környezet felől, egyre t ö b b egészségkárosító, denaturáló hatás éri.

Hiába költözött ugyanis az ember településekbe (városokba, falvakba), az élete folytatásához szükséges energetikai igényét, anyagcsereszükségletét t o v á b b r a is környezetéből kell felvennie és fedeznie (a levegő oxigénjétől kezdve, az élelmiszereken át az ivóvízig), sőt annak egy részét, az anyagcseré- ben fel nem használható anyagot, energetikai hasznosítása u t á n mint excre- mentumokat is ide, a környezetbe j u t t a t j a vissza, így azok a biológiai körfor- gásba (ha az előzetes ártalmatlanítás elmarad) azt súlyosan szennyezve kerül- nek, és ezzel a biológiai kör zárul is.

Tézisként ezért már itt leszögezhetjük: mivel az ember évmilliós életútja során természetes környezetével alkotott egységet, az újhoz, a mesterséges környezethez még adaptálódni teljes értékűen nem t u d o t t (részben idő híján,

— de azért sem, mert új, mesterséges környezetében mind t ö b b denaturáló, egészségkárosító tényező jelenik meg: a levegőszennyeződés, a mind fertő- zőbb ipari szennyvizek, a stress stb.). Sőt a disszonancia az ember és ú j , mind mesterségesebbé váló környezete között — főleg a rendezetlen nagyvárosok- ban — nő.

A demográfiai „robbanás" és az ebből fakadó településhigiénés problémák Az embernek természetes környezetével kiépített, fentiekben vázolt dinamikus egyensúlyt biztosító biológiai kapcsolatát veszélyezteti az elmúlt 150 év egyik, mind nagyobb problémát jelentő „eredménye": a világ összlélek-

(18)

számának viharosan gyorsuló növekedése, vagy ahogy azt az ú j terminológiával jelölik: a demográfiai „robbanás".

A természettudományok fejlődése — ezenbelül az orvostudomány fej- lődése ugyanis — különösen a legújabb időkben, — az egyes emberek életét mind hosszabb t a r t a m r a t u d j a biztosítani. (150 évvel ezelőtt pl. a születés- kor várható átlagos életkor — még a kultúrvilág leghaladottabb országaiban is — alig érte el a 30. életévet.) Jelenleg az átlagos életkor a világ számos kul- túrországában már eléri, sőt meghaladja a 70 évet is.

Minőségileg azonban a valós eredmény ezekben az országokban még ennél is jobb, mert az átlagéletkor mennyiségi növekedésének meghosszabbítása mellett, ill. mögött, egy minőségi ugrás is realizálódik: lényegesen meghosszab- bodik az aktív életkor, a testi és szellemi érés korábbra helyeződik (acceleratio), és az öregedés (involutio) tünetei is későbben jelentkeznek.

Sajnos, ez a pozitív fejlődés azonban csak a fejlett országokra, a világ összlélekszámának alig 1/3-ára érvényes. A többinél, a gazdaságilag fejlődés- ben levő és a valójában elmaradt országokban, a túl gyors népességnövekedés

— az alacsony életkorok ellenére is — súlyos, egzisztenciális (gazdasági, élel- mezési) és következményesen településegészségügyi gondokat is felvet.

Lássunk ezzel kapcsolatosan néhány számot:

Az emberiség összlélekszámának megduplázódása — ha időszámításunk kezdetétől indulunk ki — először 1500 évig t a r t o t t . 1850 - 1950-ig már csak 100 év kellett ehhez, ugyanis az 1850. évi 1,1 milliárdos lélekszám 1950-re 2,5 milliárdra szaporodott. Az 1960. évi 3 milliárdos lélekszám megkettőződé- séhez már csak 40 év kell; 2000-ben a földön ezek szerint már 6 milliárd ember fog élni.

A világ népességének növekedése jelenleg é v i k b . 50 —60 millió fő. Ezen- belül mint tendencia — egy feltartóztathatatlan folyamat, az iparosodás ter- méke: az urbanizálódás, szinte alig követhető sebességgel gyorsul napról n a p r a .

A 100 000 vagy magasabb lélekszámú városok lakosszáma az elmúlt 150 évben (1800-tól 1950-ig) meghússzorozódott, 16 millióról 314 millióra duzzadva;

(1800-ban a földön még csak 50 százezernél nagyobb lélekszámú város volt).

A városlakók száma t e h á t ezen időszak alatt lényegesen gyorsabban nőtt (évi 2,5%-kal), mint a falusi népességé (ennek gyarapodása 0,5% volt).

így válik érthetővé, hogy 1960-ban a világ össz-népességének kb. 20%-a (600 millió fő) él városban, és 2000-re ez a szám el fogja érni a 3 milliárdos lélekszámot: a föld akkorra várható népességének 50%-át, a városi lakosság növekedése 1950 óta még tovább gyorsult, és az már eléri az évi 6,5%-ot is.

A legújabb adatok szerint pl. 1970-re az USA lakosságának 90%-a fog városokban lakni. H a mindehhez hozzávesszük, hogy a gazdaságilag fejlődés- ben levő országokban is megindult az iparosodás és az urbanizáció, — úgy nem nehéz megérteni, hogy a következő évtizedekben a világon a városi tömörü- lésekben élők száma talán még ennél, a projiciáltnál is gyorsabban fog nőni.

A gazdaságilag fejlett országokban viszont a falusi lakosság lélekszáma a városlakók és a mezőgazdasági népesség arányán belül, nemcsak viszonylago- san, hanem nominálisan is csökkenni fog.

A városiasodás folyamán — kb. a X I X . század második felében és végén, először Európában — kialakultak a városi nyomornegyedek: a slum-ok, a

(19)

Göderitz erről — „a rendszertelen városiasodásról а X I X . században" — többek között a következőket í r j a : „A városépítők, amikor a tömeges felván- dorlást észlelték, egyszerűen felmérték, hogy hol vannak még szabad

»lyukak«. Egyszerűen vonalzót, ceruzát és körzőt fogtak és mechanikus terve- ket, vázlatokat csináltak. A városi telektulajdonosok, akiket anyagi érdek f ű z ö t t mindehhez, a gyors telekértékesítésben segítségükre voltak. Senki nem v e t t e tekintetbe a pillanat fontosságát, amelynek pedig pszichés tényezői is voltak. Az ipari tömegproletariátus »tömegfolyamát« cseppekbe és cseppecs- kékbe osztották — szűk területen — egymásba és egymásra skatulyázták a tömegeket. A városok közepén a lárma és a gépek okozta szenny összekevere- d e t t a gyár-kaszárnyák és lakóház-kaszárnyák szennyével, és mindez egyidejű- leg hozzájárult ahhoz, hogy betegség, bacilusok, elégedetlenség melegágyai alakuljanak ki, amelyekből egy napon kipattan a tőkések által annyira rette- g e t t forradalom."

A világnak az 1960. évben számbavett kb. 3 milliárdos lélekszáma t e h á t még rövidebb idő alatt: 30—35 év múlva fog megkétszereződni, — ezenbelül a gazdaságilag fejlődésben levő afrikai, ázsiai, ún. forró trópusi, szubtrópusi országok 25 — 35 évenként fogják megkétszerezni lélekszámukat; városi lakos- ságuk azonban ezenbelül még rövidebb idő alatt: kevesebb mint 15 év alatt fog megduplázódni.

Ez a tendencia egyebekben magyar vonatkozásban is érzékelhető, csak számszerűségben még nem ilyen extrém. Az iparosodás ú t j á r a később lépett Magyarország városlakóinak a r á n y a 1960-ban 39,3%-os, az 1949-es népszám- lálás 36,6%-ával szemben.

Ezt az irányzatot m u t a t j a egyebekben a tanyai települések fokozatos csökkenése is. 1960-ban a külterületi lakosság aránya 12,1% volt, az 1949-es 17,3%-kal szemben.

Mindez a népesség foglalkozási összetételének megváltozásában is tükrö- ződik: csökken a mezőgazdálkodó falusi réteg (1930: 50,8%, 1960: 35,2%), növekszik a munkásosztály részaránya (1930: 49,2%; 1960: 55,8%), és fel- szívja a faluról elvándoroltakat.

Végül, maga a falu is forradalmi településszerkezeti változásokon megy á t napjainkban: urbanizálódik. Azt hiszem, mindez nyilvánvalóvá teszi a tele- püléshigiéné — mint tudomány — megismerésének szükségességét.

A legújabb urbanizációs ártalmak és megelőzésük

A mind gyorsabb ü t e m ű v é váló város-képződési folyamat nemcsak számos, már régebben ismert, de jelenleg mind súlyosabbá váló település- higiénés részkérdést vet fel (melyek főleg a városi levegővel, a vízellátással, a szenny vízkérdéssel, a szemételhelyezéssel kapcsolatosak), hanem egyre t ö b b az olyan szomatikus megbetegedés és kórkép, melyeknek urbanizációs jellegét csak legújabban ismerték fel.

Bizonyítottnak tekinthető, hogy stress-hatásra keletkeznek bizonyos:

a) gyomor- és bélhurutok; gyomor- és nyombélfekélyek;

b) a szív- és érrendszer, a koszorúerek megbetegedései, a magas vérnyo- más;

(20)

c) egyes hormonális- és anyagcserezavarok (pl. cukorbaj, a pajzsmirigy hiperfunkciója stb.);

d) a nagyvárosi közelekedésből — annak zajából, veszélyességéből stb.

fakadó idegesség;

e) végül a városi ember egészségtelen életmódja, — a mozgás, sportolás hiányából fakadó diszfunkciói, „neurózisa", egészen a mentális megbetege- désekig.

Mindezek kauzális összefüggését az urbánus környezettel, csak komplex településhigiénés vizsgálatokkal, ill. összehasonlító vizsgálatokkal lehetett kimutatni — döntően azért, mert a kiváltó okok sokkal összetettebbek, sem- hogy azokat egyedül, egy-egy speciális kommunáihigiénés (rósz-) ártalommal (pl. levegő, víz vagy z a j stb.) lehetne kapcsolatba hozni és így könnyen (és gyorsan) felismerni az összefüggéseket.

Miért urbanizációs ártalmak ezek ? H a a komplex előidéző okok mögé nézünk, úgy látnunk kell, hogy ezeknek a kórképeknek a kiváltásában az okot első helyen: a rohanó világvárosi élettempó, az ingerekkel túltelített városi környezet „szolgáltatják". Ezek okozzák a nagyvárosi ember állandó időza- v a r á t , „idegfeszültségét".

Mindez az idegrendszerre — (részben közvetlenül, részben áttételeken át) — jelentős h a t á s t gyakorol, és abban jellemző pszicho- és következménye- sen szomatikus elváltozásokat is okoz.

Hatásmechanizmusát tekintve, valamennyi urbanizációs ártalom az idegrendszert t á m a d j a , annak is döntően a vegetatív részét. Védekezésképpen a szervezet a hipofizis-mellékvese-rendszer, a hormonkapcsolatok közbejöttével, illetve azoknak korrelációs-regulációs mechanizmusán keresztül és túlműkö- déssel igyekszik kivédeni a denaturáló hatásokat. Ha erre már nem képes, úgy kóros tünetek lépnek fel, mert bizonyos — ezek által kormányzott — egybe- hangolt automatizmusok működése megbomlik, ami kóros állapothoz vezet.

Ezeket az á r t a l m a k a t jelöljük K a n a d á b a n élő hazánkfia, Selye nyomán, gyűjtőnéven: stress-hatások címszó alatt.

a) Az ulcusokkal (gyomor-, nyombélfekélyek) kapcsolatban Kuralcowa és munkatársai különböző környezeti tényezőket vizsgáltak meg. A feldolgozott 3151 fekélyes beteg közül 1743 városi környezetből, 1408 vidékről származott.

A város és a vidék a r á n y a tehát 1,24 : 1 — jelezve a kórkép urbanizációs ártalom jellegét. (Az ulcusos nőbetegek relatív aránya városban még magasabb volt.)

b) A coronariáknak — a szív koszorúereinek megbetegedéseit (akár azok érgörcsös elváltozásait, akár a vér rögösödése okozta kórformákat) külön is ki kell emelni a stress-hatások előidézte elváltozások közül. Ezek különösen az életkor hatodik évtizedében válnak mind gyakoribbá, és bizonyos foglalko- zásoknál jellegzetes, szinte foglalkozási kórformaként jelentkeznek; nagyon gyakoriak pl. értelmiségi munkakörben, orvosoknál stb.

Tyroler Észak-Karolina 55 — 64 óv közötti vidéki fehérbőrű lakosságának coronariás halálozási a d a t a i t hasonlította össze az urbanizáció növekedésével 1951 és 1953, valamint 1959 és 1961 között. A coronariás halálozás és az urba- nizáció korrelációt m u t a t o t t ! (Az adatokból egyebekben az is kiderül, hogy bármennyire is káros hatású az urbanizáció a szív koszorúér megbetegedéseire - 1960-ban Észak-Karolinára vonatkoztatva a városi lakosság között a kór-

(21)

A vérnyomás emelkedését a környezeti és urbánus tényezők ugyancsak lényegesen befolyásolják. (Természetesen nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni a konstitucionális, genetikus tényezőket sem.)

c) A különböző, közvetlenül is l á t h a t ó hormonális diszfunkciók mögött is, mindig megtalálhatók a jellegzetesen stress-tényezők és a prediszpozíció mellett ott v a n n a k az urbanizáció denaturáló a vegetatív idegrendszert sértő beha- tásai is, így pl. nagyon sok cukorbajnál; a pajzsmirigy-diszfunkciónál, egyes menstruatiós cikluszavarnál stb.

d) A közlekedés okozta higiénés stress-problémák közül a zaj és a közle- kedési balesetek, m i n t feszültséget okozó, „idegesítő" faktorok a leglénye- gesebbek.

A nagyvárosokban a közlekedés okozta zaj a város főbb útvonalain ma már olyan fokot ért el, hogy az a környéken lakóknál (mivel egyrészt a n a p jelentős részében túllépi a megengedett higiénés határértékeket — 35 — 40 decibelt, ill. ugyanannyi phont —, másrészt krónikus, t a r t ó s behatásként is jelentkezik), helyileg hallásromláshoz, általános hatásként pedig gyomor-, bélszekréciós bántalmakhoz, sőt súlyos idegrendszeri zavarokhoz is vezethet.

Ezért jogos a zajt a jellegzetesen nagyvárosi egészségkárosító tényezők közé sorolni. Krilova azt m u t a t t a ki, hogy a krónikus utcai z a j h a t á s — a már ismert halláscsökkenésen t ú l — általános h a t á s k é n t vérnyomásemelkedést is okozhat.

Lehmann szerint a krónikus, 30 d B feletti zajhatás pszichés, a 60—90 d B közötti pszichés és vegetatív, a 90 — 120 d B feletti pedig pszichés, vegeta- tív és egyidejű hallásártalmat okoz. A 120 dB feletti zaj már direkt idegdúc- hatást, ill. sejtkárosodást vált ki.

Lényegében hasonló adatokat találunk mi is Budapesten. Bár a budapesti forgalom még nem éri el egyes világvárosok ma már szinte elviselhetetlen forgalmát, de azt már Budapest zajtérképéről is leolvashatjuk, hogy bizonyos útvonalakon és bizonyos napszakokban a közlekedési zajszint jóval a higiénés határértékek fölé emelkedik. A város belsejében — pl. a Tanács körúton, ill. a Rákóczi úton a z a j kb. reggel h a t órakor kezd a határértékek közelébe kerülni és du. 18 órakor jóval a f e l e t t tetőzik. A periférián — a budapesti nagy vásártelepre vezető Soroksári ú t o n — a zajszint már reggel négy órakor eléri a rendkívül magas 80 dB-t, s a környék csak du. 16 óra t á j b a n kezd elcsendesedni.

Nem utolsósorban, de végül i t t kell megemlíteni az egészségtelen nagy- városi életmódot. A városi ember keveset van levegőn, kevés testmozgást végez, folyton siet, állandó l á r m a veszi körül. Ezek miatt a városi ember közismerten idegesebb, mint a vidéki. Mindezek együttes hatásaképpen — mint tipikus urbanizációs stress-ártalom — jelentkezik az álmatlanság és az ezzel kapcsola- tos kisebb-nagyobb pszichoszomatikus elváltozások. Köztudott, hogy a nagy- városokban igen magas ezek miatt az altatószerek és az antineuralgikák fogyasz- tása. Horn írja, hogy Ausztriában pl. évente 6,9 millió ember 40 millió altató- t a b l e t t á t szed be. A német családok 89%-ánál található otthon állandóan altató. Az angol orvosok évente 20 millió altató-receptet írnak fel.

A nagyvárosi életmód sok esetben manifest mentális zavarokhoz is vezethet. Az „ember és környezet biológiai egység" fogalomkörön belül ugyanis, a könnyebben megfogható fizikális-biológiai kapcsolatokon kívül (vagy ezek áttételén keresztül), értelmi kapcsolatok is vannak. Az embert környező miliő, a rohanó ingerdús nagyvárosi élet olyan „pszichikai klíma", melynek vissza- hatása főleg az arra prediszponált egyéneken (masszív ráhatás esetén) szükség-

(22)

szerűen el keli liogy vezessenek a pszichés érintettségig: a mentális értelmű zavarokig.

Az urbanizációs ártalmak között — csak érintve a kérdést — fel kell hívni arra is a figyelmet, hogy a fertőző betegségek alakulása és területi meg- oszlása újabban s a j á t o s tendenciát mutat. A fertőző betegségek mindinkább visszahúzódnak a faluról és súlypontjukat áthelyezik a sűrűn lakott városok- ba. I t t terjedésüknek t ö b b körülmény jobban kedvez, mint a viszonylag rit- k á b b a n lakott falusi környezetben.

A városokban a sűrű egyhelyben való lakás pl. úgy a kontaktust, mint az expozíció lehetőségét fokozza. A közmüvek (vízvezeték, csatornázás) hibás működésük esetén, a falusi ásott kút egyedi fertőzést terjesztő szerepét nagyít- j á k fel. A kórokozók így, egy hibásan működő vízvezeték segítségével, a falusi, szinte manufaktúrás terjedési módról térnek á t a X X . század százezreket átfogó, gyors technikájú terjedési lehetőségeire. H a mindehhez hozzászámítjuk, hogy a kórokozók a legújabb vizsgálatok szerint még az aerosolokat is meg tud- ják lovagolni és így is t u d n a k terjedni (pl. egyes enteritisek), úgy bizonyos fer- tőző betegségeket jelenleg joggal sorolhatunk a jellegzetesen nagyvárosi urba- nizációs ártalmak, ill. károsodások közé. Hogy mindezek a veszélyek a gazda- ságilag fejlődésben levő országokban ennél lényegesen fokozottabban léteznek, arról már az előbbiekben szó esett, itt csak ismétlésként jelzem azt.

Szociálhigiéne és urbanisztika

Egy adott városi populáció fogékonysága, a krónikus, nem fertőző urba- nizációs ráhatásokkal és a fertőző betegségekkel szemben, függvénye a minden- kori társadalmi, szociális helyzetnek is. Ez annál kedvezőtlenebb, minél kisebb az egy főre jutó jövedelem, minél rosszabbak a lakásviszonyok, minél szűkeb- bek a társadalombiztosítási keretek, minél alacsonyabb a higiénés kultúrált- ság, minél kisebb a személyi higiéné iránti fogékonyság, hogy csak a legfonto- s a b b a k a t említsem.

A szociálhigiéne lényegében az ebből fakadó közegészségügyi kártevést, ennek okát, ezenbelül a jelen témával kapcsolatban az urbánus háttérrel k u t a t j a ; elemzi pl. a lakásviszonyokat, azok kapcsolatát a szobánkénti lak- sűrűséggel, a közműves ellátottsággal stb. — keresi, hogy milyen törvényszerű- ségek között realizálódik, zajlik le mindez.

Egyre komolyabban kell számolni az ember és környezete biológiai egységének kapcsolatát mind jobban zavaró ú j idegen anyagok (műanyagok

— a mezőgazdaság kemizálása kapcsán pesticidek —, ionizációs anyagok stb.) megjelenésével környezetünkben.

Mind nyilvánvalóbb ugyanis, hogy a városlakókra gyakorolt krónikus r á h a t á s következményeképpen ezek, az emberi szervezetbe kerülve, az ember és környezete biológiai körforgásába kapcsolódva be, molekuláris biológiai szin- t e n : pl. a nukleinsav, a ribonukleinsav öröklést irányító rendszerben súlyos z a v a r t okozhatnak. Mindez mutációkhoz vezethet és következményesen súlyos genetikai károk keletkezhetnek. Ezt egyes műanyagok meg is teszik és meg- zavarva a hámsejtek öröklési kódját, rákkeltő hatásúak lehetnek.

(23)

pszichoszomatikus ártalom fenyegeti. Ezek részben a levegőhigiénes, vízhigi- énés, szennyvízártalmatlanítási körülményekből folynak (kijavításuk is ebből adódik), másrészt a városi ingerdús h á t t é r denaturáló hatásaiból (közlekedés, zaj, balesetveszély, stresshatások stb.).

Megelőzésüket legjobban ezen hatások csökkentése, elkerülése (pl. alvó városokba való költözés, a pihenés napi és évi formáinak helyes megválasztása stb.) szolgálja. Úgy vélem, e probléma megoldása mindenekelőtt ezen az úton közelíthető meg.

(24)

Az analitikai kémia új irányai — a hazai kutatás és alkalmazás problémái"

P T T N G O R E R N Ő

E g y tudományterület helyzetének megítéléséhez elsősorban azt szükséges felmérni, hogy hol és hogyan illeszkedik be a tudomány egészének épületébe, milyen kölcsönhatásokkal kell számolnunk közte és a többi tudományterület között. Mielőtt a kémiai analízis területén ezt tennők, meg kell vizsgálnunk néhány olyan problémát, amelyet egyetemi oktatásunk hozott létre.

A z analitikai k é m i a lielye a t u d o m á n y b a n

Mindenki előtt ismeretes, hogy az egyetemi hallgatóság az analitikai kémiát általában egyetemi éveinek kezdetén hallgatja. (Ez alól ma már néhány kivétel akad. Az egyik ilyen kivétel a veszprémi oktatás, s ugyanilyen rend- szerű az aberdeeni egyetem analitikai oktatása is.) Az analitikai kémia előretolt oktatásából azt a kényszerkövetkeztetést vonták le a hallgatók, sok esetben az oktatók, t o v á b b m e n v e az analitikai kémikusok is, hogy az analitikai kémia alaptárgy. Ez a szemlélet sok kárt t e t t a tárgy oktatásában és mihamarabb megoldhatatlan helyzet elé állítja azt.

Vajon valóban alaptárgy-e az analitikai kémia? Ennek a kérdésnek a megválaszolása előtt tisztáznunk kell, mi az analitikai kémia tárgya. E z t a következőképpen fogalmazhatjuk meg:

A kémiai és a fizikai törvények ismeretében a szervetlen és szerves ve- gyületek, az atomok és molekulák, t o v á b b á az atommagok anyagi sajátságai- n a k kihasználása a r r a a célra, hogy a belőlük levezethető számszerű mennyi- ségi mérés az anyagféleség minőségi és mennyiségi meghatározását lehetővé tegye. Ez a fogalmazás csak egyik a sok lehetséges, de hasonló tartalmú meg- fogalmazás közül. Bárhogyan kívánjuk is az analitikai kémia tárgyát megfo- galmazni, mindenképpen kitűnik, hogy az analitikai kémia alkalmazott tudo- m á n y , hasonlóan a kémiai technológia, művelettani tudományokhoz. Tudo- m á n y , mivel az alaptudományok törvényszerűségeit a s a j á t síkjára transzfor- málva, saját törvényszerűségei vannak és kutatási metodikája önálló. Mivel használja a szervetlen kémiát (beleértve az ún. minőségi elemzést is), a szerves és fizikai kémiát, t o v á b b á a vizsgálati módszerben érintett fizikai törvé- nyeket, nyilvánvaló, hogy egyetemi oktatása csak az előbbiek megismerése u t á n javallott. í g y ugyanis nagy az időnyereség, mely olyan analitikai ké-

(25)

miai problémák tárgyalására fordítható, melyeknek száma évről évre nő, s fontosságuk kézzel fogható. Azzal az ellenvetéssel szemben, hogy hol tanuljanak meg a hallgatók k v a n t i t a t í v e gondolkodni, segít az álta- lános kémiai oktatás a tanulmányok első évében. Amennyiben az analitikai kémia oktatása során építünk az összes alaptárgyakra, a kémiai és fizikai tör- vényszerűségek általában nem egzakt tárgyalása felesleges. Nem építünk fel tehát a hallgatóban egy később lerombolandó, s általában nehezen lerombol- ható, naiv képet a tárgyalt jelenségekről. Ez a kémia mai szakaszában, midőn sok területen haladunk a fizikában megszokott egzaktság felé, különösen fontos kérdés.

Ennek tisztázása után arra a kérdésre, hogy az analitikai kémia hol illeszkedik be a tudomány épületébe, azt a választ adom, hogy az alkalmazott tudományok között. A beilleszkedés hogyanjára a sokrétű kapcsolat m i a t t nehezebb válaszolni. A tudományos és technikai célkitűzések megoldásához általában korszerű analitikai módszerek kellenek, s így a félvezetőktől az atom- reaktorig, a molekuláris biokémiától a geokémiáig minden területen állandóan növekvő minőségi és mennyiségi igényeket kell kielégíteni. Óriási ösztönző hatások érik t e h á t a felhasználó t u d o m á n y o k irányából az analitikai kémiát.

(Itt gyakorlatilag az egész természettudományos spektrum figyelembe veendő.) Nem kívánok a teljességre törekedni, midőnnéhány példával az analitikai kémia más tudományterületre gyakorolt kölcsönhatására célzok. Az elválasztás- technika gyors fejlődése a biokémiai k u t a t á s t alakította át, s ugyanilyen mó- don teljesen átformálta a szénhidrogének kutatási metodikáját. A magrezo- nanciás módszerek a szerkezetvizsgálati k u t a t á s t helyezték ú j alapokra. A po- larográfia, és különösen a potenciometriás módszerek, a komplexkémiai k u t a - tás területén a d t a k nagy fejlődési lendületet.

Az analitikai kémia jelene, m i n t az eddigi mozaikokból is összerakható, nagyon kedvező. Mondhatjuk azt is, hogy az analitikai kémia reneszánszát éljük.

A k u t a t ó m u n k a új vonásai

Mik a legfontosabb különbségek a jelen analitikája és analitikusa, valamint az előző generációhoz tartozók között?

Elsősorban az egyéni kézügyesség szerepe nagymértékben csökken. Ma a munka súlya áttevődött a műszeres analitikára.

Műszeres elemzésen értjük a t o v á b b i a k b a n azokat a módszereket, ame- lyeknél a komponens tömeg-jelet valamilyen más fizikai (elektromos, optikai, mágneses) jellé alakítjuk át, és így hasznosítjuk a mennyiségi mérés céljára.

Ezeknél a módszereknél az igénybevétel sokkal inkább szellemi, m i n t testi. A mérés során kapott fizikai jelből, melynél a jeltranszformációban nem mindig csak egy alapjelenség játszik szerepet, egyértelműen kell tudni megí- télni a transzformált jelet, vagyis a mérendő komponens-tömeget. Ez nem je- lenti persze a kézügyesség szerepének teljes tagadását, m e r t hiszen a műszeres elemzés hitelesítő etalonjait általában a klasszikus elemzés módszereivel mér- jük meg, s ezen felül használjuk ezeket a kézügyességet igénylő módszereket a gyakorlati analízis során is.

A másik nagy szembeötlő különbség, hogy az analitikai kémikus elméleti alapjai nagymértékben kibővültek. E z a bővülés olyan nagy, hogy igényli a specializálódást. Ma már nincs polihisztor analitikai kémikus. Még az olyan emberek száma is csekély, akik egyes területek specialistáiként az analitikai

(26)

kémia egész területét átfogóan, de nem mélyen ismerik. Az elmúlt 10 — 20 év kitermelte a specialistát, aki kiváló ismerője pl. a tömegspektroszkópiának, gázkromatográfiának, magrezonanciás méréstechnikának stb., de a többikémiai analitikai terület ismerete helyett a t u d o m á n y n a k azokon a területein jártas, vagy tájékozódni tud, amelyeken módszerét alkalmazzák. Ez a helyzet az egészséges fejlődés velejárója, de egyúttal mind nehezebb tudományszervezési problémát jelent. Az egyes területek specialistái ugyanis nem mindig ismerik a legalkalmasabb módszereket a felvetett problémák megoldására, ami az analitikai k u t a t ó m u n k á b a n , de a hozzá kapcsolódó kutatásokban is, számos üres- j á r a t o t idéz elő.

A kérdésen csak olyan analitikus kutatóegyüttesek szervezése segít, amelyek szakembermennyisége felül van az átütőképességet biztosító kritikus alsó határon, s a legfontosabb műszerekkel és a hozzájuk tartozó specialistákkal el vannak látva. Egy ilyen egység akár országosan képes lehet a felmerülő analitikai kutatási igény kielégítésére, s megfelelő gyors és pontos módszereket szol- gáltathat a természettudományos vagy ipari kérdések megoldásához.

A harmadik lényeges különbség a korábbi és a jelen analitikája között, hogy összehasonlíthatatlanul nagyobb a mai analitikai kémia műszeres fegyver- tára. Míg a korábbi analitikus műszere a mérleg, a pipetta és a büretta volt, m a több millió vagy több tízmillió forint értékű műszerek segítik a munkát. A mű- szerezésnek van azonban egy nagyon kellemetlen mellékhatása, az a körül- mény, hogy a nagy értékű műszerek erkölcsi elévülése 5 - 1 0 év között mozog, ami alatt ezeket a műszereket el kellene fizikailag is használnunk. Ez a körül- mény mindinkább arrafelé kell hogy szorítson, amit előbb szakmai okokkal indokoltam, hogy koncentrálni kell az erőket a nagy hatóképességű, nem ön- célú analitikai kémiai kutatás érdekében.

A negyedik lényeges különbség a két korszak analitikus kémikusa között m a már általános érvényű, mely a kémiai tudományok minden területén fenn- áll: míg korábban egy élete delére került szakembernek nyugdíjkorhatárig még kb. 50%-kal kellett gyarapítania korábbi tudását, addig ma a nivós kutatáshoz a korábbi tudás 4 —5-szörösét kell megszereznie. Ez a körülmény veti fel a segéderők gazdaságosságának kérdését. K o r á b b a n az analitikusnak a segéderő megkönnyítette a m u n k á j á t . Ma idő és pénzkidobás, továbbá szellemi energia- pocsékolás a segéderőkkel való takarékosság. Egy-egy kutatóhoz 3 — 5 segéd- erő — laboráns, technikus, gépíró — beállítása is indokolt lehet, s ez biztosítja számára az időt s a j á t továbbképzésére.

Az ötödik lényeges különbség a két generáció analitikusa között egyben általános kortünet, mely minden tudományterület művelőire vonatkozik.

A szakmai és nem szakmai külön elfoglaltság dimenzionális változáson ment át az elmúlt ötven évben. Nemcsak a tudományos munkásoknak intenzív be- kapcsolásával a közéletbe — ami szükséges és helyes — n ő t t meg az ülések száma, továbbá sokszorozódott meg a bizottságokban való részvétel és ülés időtartama, hanem az egyes speciális vagy szélesebb szakterületeken a korábbi időszakokhoz képest meghatványozódott a szimpóziumok, konferenciák, kong- resszusok száma. Ez utóbbi, negatív jelenségnek látszó kortünet nem egyértel- műen marasztalható el, mivel a korábbi irodalmi viták, melyek egyes t u d o m á - nyos alkotás helyességének voltak a próbakövei, megszűntek, s ezeket részben az összejöveteleken létrejövő személyes viták pótolják. Máris úgy tűnik, hogy