SÓLYMOSI JÓZSEF
SZTANKÓ SOMA, 1848-AS HONVÉDTISZT VISSZAEMLÉKEZÉSE ÉLETÉRE ÉS SZOLGÁLATAIRA1
S z t a n k ó Soma2 1814. május l-jén született Eperjesen.3 Iskoláit s z ü l ő v á r o s á b a n , majd Debrecenben v é g e z t e . A magyar s z á r m a z á s ú , de n é m e t a n y a n y e l v ű fiatalember ott tanult meg magyarul. 1830-1832-ben g y ó g y s z e r é s z n e k tanult n a g y b á t y j a mellett H a j d ú b ö s z ö r m é n y b e n . 1832-ben kisebb kárt o k o z v á n , az általa a m ú g y sem kedvelt nagybátyjától félve, m e g s z ö k ö t t é s beállt a cs. kir. 62. (Turszky) gyalogezredhez. Itt folyamatosan emelkedve a ranglétrán 1835-ben ő r m e s t e r , 1843-ban alhadnagy, 1847-ben hadnagy lett a t e h e t s é g e s ifjú. Á l l o m á s h e l y e i a korban megszokott m ó d o n folyamatosan változtak.
A l a k u l a t á v a l megfordult N a g y v á r a d o n , Aradon, Szegeden, Pesten. A j ó z a n életű, t a k a r é kos, s z o l g á l a t b a n i g y e k v ő ifjú tiszt folyamatosan foglalkozott ö n m ű v e l é s s e l . Klasszikus irodalmat é s t u d o m á n y o s m ű v e k e t e g y a r á n t olvasott. S z o l g á l a t a mellett kedvet kapott a t u d o m á n y o s m u n k á h o z is. V i s s z a e m l é k e z é s e szerint m á r 1836-ban megjelent első mun
kája „ V e z é r f o n a l a hadmenetek és e l ő ő r i z e t e k e n " c í m m e l . K é s ő b b - állítása szerint - Czetz J á n o s s a l k ö z ö s e n kiadott egy „ m a g y a r hadnyelvtant", majd 1847-1848 telén le
fordították é s B é c s b e n k i a d t á k az „ O k t a t ó s z a b á l y z a t ' ' - o t . A S z t a n k ó által említett mun
kák e g y i k é n é l sem derül fény e g y é r t e l m ű e n k ö z r e m ű k ö d é s é r e , negyedik m u n k á j a pedig, amit „ F r a n c z i a - a f r i k a i h á b o r ú " c í m m e l írt 1847-ben, de „a b e k ö v e t k e z e t t forradalmi e s e m é n y e k miatt k i n y o m t a t á s a elmaradt", nem ismert.
1848 májusban S z t a n k ó hadnagy az április v é g é n megszervezett O r s z á g o s N e m z e t ő r ségi H a d i t a n á c s h o z került. M é g ez előtt m e g b í z á s t kapott az újonnan felállítandó tíz h o n v é d z á s z l ó a l j felállítási, felszerelési é s egy évi m ű k ö d é s i k ö l t s é g e i n e k m e g t e r v e z é s é re, mely feladatának k i v á l ó a n eleget tett. Olyannyira, hogy B a t t h y á n y m i n i s z t e r e l n ö k ha
marosan maga m e l l é vette, mint s e g é d t i s z t e t é s titkárát a h a d ü g y i , n e m z e t ő r i és h o n v é d ségi ü g y e k b e n . J ú n i u s 13-án számfeletti f ő h a d n a g g y á n e v e z t é k k i az 5. h o n v é d z á s z l ó a l j l é t s z á m á b a n , meghagyva addigi b e o s z t á s á t . J ú l i u s l-jén B a t t h y á n y m e g b í z t a k o r s z e r ű
1 Itt szeretnék köszönetet mondani az iratolvasásban, valamint a német nyelvű szövegek fordításában nyúj
tott segítségéért Lenkefi Ferencnek, valamint segítő tanácsaikért Hermann Róbertnek, Pajkossy Gábornak és Kemény Krisztiánnak.
~ Nevének írásmódjával kapcsolatban több probléma is felmerül. Vezetéknevét 1848 előtt minden bizony
nyal németesen rövid o-val (Sztankó) írta, honvédtisztként azonban már használta az ó-ra végződő verziót (Sztankó) is, valamint az aradi hadbíróság előtt tett vallomását is így írta alá. Későbbi nyomtatásban megjelent munkáiban már csak ez utóbbi névalak fordul elő, a kiegyezés utáni honvédtiszti személyi lapján is így szere
pel. Mindezek alapján úgy vélem nem tévedünk, ha jelen publikációban a Sztankó változatot használjuk. Teljes keresztneve Sámuel, de már 1848-49-ben, majd később is a rövidebb Somát használta, így mi is ezt a névala
kot részesítjük előnyben.
3 Életrajzi adataira: Bona Gábor. Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Budapest, 2000. (a továbbiakban: Bona: Tábornokok) 669-670. o., Urbán Aladár: Sztankó Soma tervezete az 1848-as honvédség felállítására. Hadtörténelmi Közlemények, 1986/3. (a továbbiakban: Urbán: Sztankó) 533-535. o., Sztankó Soma: Eletem leírása. Kézirat. Hadtörténelmi Levéltár (a továbbiakban: HL) 1848-49-es gyűjtemény:
57/1., Sztankó Soma: Adatok az 1848-dik év eseményeihez. Pest, 1868. (a továbbiakban: Sztankó: Adatok), Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. X I I I . k.Budapest, 1909. 1120. o., H L Tiszti anyakönyvi lapok:
25412.; a honvédség felállításáról szóló tervezetére: Urbán: Sztankó. 525-540. o; fegyverbeszerzéseire: Urbán Aladár: A nemzetőrség és a honvédség szervezése 1848 nyarán. Budapest, 1973. 94-96. o.
nyugati fegyverek b e s z e r z é s é v e l , ezért külföldre utazott és o k t ó b e r elejéig 24 355 szuro
nyos p u s k á t é s 3,8 millió gyutacsot indított útnak főleg B e l g i u m b ó l . A legális fegyverbe
szerzés m e g t i l t á s a után hazatért. Szeptember 2 4 - é n ( o k t ó b e r 1-jei hatállyal) e l ő l é p t e t t é k s z á z a d o s s á . N e m s o k á r a új feladatot kapott: g y u t a c s g y á r t ó g é p e k e t kellett b e c s e m p é s z n i e az o r s z á g b a Galícián k e r e s z t ü l . M i u t á n ezt a m e g b í z á s t is k i t ű n ő e n megoldotta, és a be
hozott g é p e k e t ü z e m b e helyezte, h a r c o l ó alakulathoz kérte m a g á t . 1849. j a n u á r 29-től ő r n a g y , majd február 6-án a 49. h o n v é d z á s z l ó a l j parancsnoka lett. V é g i g h a r c o l t a a tava
szi hadjáratot, é s részt vett a j ú n i u s i V á g - m e n t i hadjáratban is.
1849. j ú n i u s végén azonban, v a l ó s z í n ű l e g a G ö r g e i t á b o r n o k t ó l a peredi c s a t á b a n ka
pott bíráló m e g j e g y z é s , valamint hadtestparancsnoka l e v á l t á s a miatt, t ö b b tiszttársához h a s o n l ó a n benyújtotta l e m o n d á s á t a z á s z l ó a l j p a r a n c s n o k s á g r ó l , amit j ú l i u s 4 - é n fogadtak el. E z u t á n a s z a b a d s á g h a r c v é g é i g a n a g y v á r a d i h a d s z e r g y á r n á l állt a l k a l m a z á s b a n , majd GÖrgeihez csatlakozva V i l á g o s n á l tette le a fegyvert.
Aradon 12 év v á r f o g s á g r a ítélték, de 1852. j ú l i u s 18-án kegyelmet kapott. E z u t á n g a z d á l k o d ó , m a g á n i s k o l á i tanár, majd az 1859-ben m e g n y í l ó pesti r e f o r m á t u s g i m n á z i um n é m e t nyelv és irodalom, valamint földrajz t a n á r a lett. E m i n ő s é g é b e n 1864-ben k ö zépiskolai földrajz t a n k ö n y v e t írt.4 1869-ben v i s s z a v e t t é k az új h o n v é d s e r e g b e ő r n a g y i ranggal, 1871-ben a l e z r e d e s s é léptették elő. 1875-ben került n y u g á l l o m á n y b a . Tiszti s z e m é l y i lapja szerint 1873-1874-ben h a d i t ö r v é n y s z é k i vizsgálat alatt állt. Sajnos azon
ban ez u t ó b b i r ó l , valamint n y u g d í j a z á s á n a k k ö r ü l m é n y e i r ő l nem l e l h e t ő k fel iratok.
1868-ban Pesten megjelentette „ A d a t o k az 1848-dik év e s e m é n y e i h e z " c í m ű m u n k á j á t .5
A z 1870-es é v e k közepétől „Életem leírása" c í m m e l emlékiratot írt, mely töredékesen fennmaradt. Utolsó éveiben betegségek gyötörték. Feltehetően ez is közrejátszott abban, hogy nyolcvankét éves korában, 1896. november 20-án öngyilkos lett.6
S z t a n k ó Soma életútja m a g á é r t b e s z é l , bár k e v é s s é ismert s z e r e p l ő j e 1848-1849 tör
t é n e t é n e k , m i n d e n k é p p e n é r d e m e s rá, hogy foglalkozzunk vele és a n e v é h e z k ö t h e t ő do
kumentumokat k ö z k i n c s é t e g y ü k . U r b á n A l a d á r szavaival: „ I s m e r e t l e n n y e l v m ű v e l ő é s h a d t u d o m á n y i m u n k á s s á g a is figyelmet é r d e m e l , de 1848. évi t e v é k e n y s é g e kiemelke
d ő e n fontos: n e v é h e z fűződik a h o n v é d s é g felállításának t a n u l m á n y t e r v e , ö szerezte meg a nyár és az ő s z során szervezett h o n v é d z á s z l ó a l j a k modern fegyvereit, és ő volt az, aki k o c k á z a t o s v á l l a l k o z á s o k során biztosította a hazai f e g y v e r g y á r t á s h o z s z ü k s é g e s külföldi g é p e k e t . Kevesebb é r d e m m e l is m e g s z o l g á l t a volna, hogy n e v é t m e g j e g y e z z ü k . "7
V i s s z a e m l é k e z é s e 1957. j ú n i u s 5-én került a H a d t ö r t é n e l m i L e v é l t á r t u l a j d o n á b a S z t a n k ó G e r g e l y n é a j á n d é k a k é n t . A kézirat eredeti tisztázat, magyar és n é m e t nyelven készült. 49 kézzel írott oldalt tartalmaz, jelzete: H a d t ö r t é n e l m i L e v é l t á r , 1848-49-es g y ű j t e m é n y 57/1. A z iratban a 2 - 3 . oldal sérült, a 12. oldal egy „Certificat," S z t a n k ó So
ma b i z o n y í t v á n y a A r a d r ó l v a l ó 1852-es e l b o c s á t á s á r ó l .8 A z e m l é k i r a t a 40. oldal v é g é n
4 Lásd Sztankó Sámuel: Általános földirat különös tekintettel Magyarországra. Kisebb gimnáziumok real
es felsőbb elemi- és leánytanodák számára. Pest, 1864. OSZK 179.134.
5 A mü az Országos Széchényi Könyvtárban megtalálható a 216.531. számú jelzeten.
6 Bona: Tábornokok. 670. o., valamint 1848-49-diki Történelmi Lapok, 1896. évi szám, 215. o.
7 Urbán: Sztankó. 535. o.
Ezt a mellékletben közöljük.
megszakad, így a s z e r z ő élete é s a s z a b a d s á g h a r c e s e m é n y e i csak 1849 április v é g é i g k ö v e t h e t ő k . A 4 1 - 4 7 . oldalon erkölcsi fejtegetések sora o l v a s h a t ó , mely v a l ó s z í n ű l e g nem volt a v i s s z a e m l é k e z é s r é s z e , de valamikor az e m l é k i r a t h o z csatolták. A 4 8 - 4 9 . o l dal szintén k é s ő b b i b e t o l d á s lehet, ez b i r t o k a d á s v é t e l e k leírása. M i v e l ez u t ó b b i oldalak minden bizonnyal nem voltak a v i s s z a e m l é k e z é s részei és semmilyen é r d e m l e g e s infor
m á c i ó v a l nem s z o l g á l n a k S z t a n k ó Soma életéről, k ö z l é s ü k t ő l eltekintettünk. K ö z ö l j ü k viszont a n y o m t a t á s b a n megjelent „ A d a t o k az 1848-dik é v e s e m é n y e i h e z " c í m ű vissza
e m l é k e z é s azon részét, amely 1849 április végétől foglalja ö s s z e az e s e m é n y e k e t . Jelen p u b l i k á c i ó tehát arra vállalkozik, hogy k ö z ö l j e S z t a n k ó Soma a H a d t ö r t é n e l m i L e v é l t á r b a n őrzött v i s s z a e m l é k e z é s é t , amelyben születésétől kezdve írja le élete fonto- sabb e s e m é n y e i t e g é s z e n 1848-1849-es t e v é k e n y s é g é i g . A k ö z l é s s z ö v e g h ű , ha egy-egy mondat n é m e t nyelvű, annak fordítása a l á b j e g y z e t b e n m e g t a l á l h a t ó . A s z ö v e g e t a mai h e l y e s í r á s h o z közelítettük, u g y a n í g y j á r t u n k el az írásjeleknél is. A s z e r z ő s z e m é l y e s n y e l v h a s z n á l a t á t , az idegen szavakat változatlanul hagytuk, m a g y a r á z a t u k a lábjegyzet
ben o l v a s h a t ó . A tollhibákat m e g j e g y z é s nélkül j a v í t o t t u k , a r ö v i d í t é s e k e t pedig feloldot
tuk. A z eredeti s z ö v e g b e n a l á h ú z o t t r é s z e k e t dőlt betűvel e m e l t ü k k i . A v i s s z a e m l é k e z é s eleje r e n d k í v ü l t ö r e d é k e s , közlésétől azonban m é g s e m t e k i n t e t t ü n k el, mert v é l e m é n y ü n k szerint így is tartalmaz értékes i n f o r m á c i ó k a t . A h i á n y o k a t s z ö g l e t e s zárójellel és h á r o m ponttal j e l ö l t ü k , azon b e t ű k e t melyek feloldása e g y é r t e l m ű volt dőlt b e t ű v e l szed
tük. N é h á n y esetben szintén szögletes zárójelben m e g p r ó b á l k o z t u n k a h i á n y z ó szavak beírásával is. A s z e m é l y n e v e k írásában a szerző írásmódját hagytuk meg, k i v é v e a kor j e l e n t ő s t ö r t é n e l m i s z e m é l y i s é g e i t , de a l á b j e g y z e t b e n minden esetben megadtuk a nevek mai í r á s m ó d j á t is. A z 1848-1849-es forradalommal és s z a b a d s á g h a r c c a l kapcsolatos, va
lamint a t é m a s z e m p o n t j á b ó l fontos s z e m é l y e k r ő l a l á b j e g y z e t b e n i g y e k e z t ü n k n é h á n y p l u s z i n f o r m á c i ó t adni. A z 1848-1849-es h o n v é d h a d s e r e g tisztjei életrajzi é s szolgálati adataihoz Bona G á b o r m ü v e i t h a s z n á l t u k f e l .9
9 Bona Gábor. Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Budapest, 2000. (a további
akban: Bona: Tábornokok); Kossuth Lajos kapitányai. Budapest, 1988. (a továbbiakban: Bona: Kapitányok);
Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. Budapest, 1998-1999. (a továbbiakban: Bona:
Hadnagyok I-II-I1I.)
ÉLETEM LEÍRÁSA
Születtem Eperjesen 1814. május 1-én reggel [...] [mijdőn a tavasz üdvezletére zene hangzott a város és ligetekbe[...].
Atyám liptósz[e/2f]miklósi [ . . . ] , [anyám] Neupauer Anna, iglói tanító leánya, mindkette[n] [...]
[keresz]tatyám Krieger Sámuel, Eperjes város főorfvosa] [ . . . ] .
Testvéreim: Mária 182[5]-bcn hozzáment Végh József [érado]nyi reí[ormátus] lelkészhez, Te
rézia, megh[a/f] hajadon [...] [...]zsa, férjezett Merkatz, megh[a/r] 1849. Nagyváradon] [...]
[...]er Jánosné, özvegy 1849 óta,1 0 Dániel gon[...] [...] [...]leti tartományokban, Karolina, férjeze[fí] [ . . . ] .
Gyermek [...] hogy szüleim a városban sa[...] [...] [zö/]dség és gyümölcsös kertben eljátszog [ . . . ] .
Szüleim a[...] f...]n vallásosak voltak. Nemcsak hogy [...] [lefejkvéskor közösen imádkoz
tunk, hanem [...] hideg miatt templomba nem mehettün[k] [...] [...]kön az istentiszteletet énekkel és a [...] [fe]lolvasással; valamint minden vasárnapi ebéd e[...] emlékből kellett felmondanunk.
Anyanyelvün[k] [ . . . ] ; de miután az iskolákat németül végeztük, inkább ez [volt] annak mondható.
Mindamellett, hogy az 1811-dik évi pénzdevalváció1 által szüleim nagy kárt szenvedtek, még
is gyermekeiket a leggondosabb taníttatásban részesítették. Az olvasást otthon tanultuk, és ötéves korában már mindenik olvasni tudván az elemi iskolába bemutattatott, de azon túl is volt otthon korrepetitorunk. Az iskolában pedig erkölcs és tanulásban kitűnő voltam, csak egyszer kaptam büntetést.
Kilenc e[...] midőn a gimnáziumba léptem. Tanáraim Albini és Kér[...], [tan]uló társaim közül csak Pulszky Ferencet12 említem, kivel [...] [versenyeztem a tanulásban, hogy klasszifikáció1 3 al
kalmával [...] [...]löltek, azután következett a harmadik. Az iskola[...] az elsőt foglaltam el.
A protestáns é[s] [katolikus diákok] [a]kkor még nagyon mereven álltak szemben [ . . . ] sokszor előre kijelölt verekedések történte[£] [...] [,..]an hajlamból de becsületből részt v [ . . . ] [...] protes
táns gyerek verebet akarván leü[tni] [...] külső falán egy szoborra szállott, a [...] [...]nyat kőhajtá- sával leütette. [...] jött; kevés híján vallási polgá[rháború] [...] városháza előtt valamennyi tanácso[s] [...] tanári testület jelenlétében 12 virg[...] [...] az most másképp van.
Tanulmánya[...] [•••] [...]mi osztályban is latin nyelven végez[tük] [...] [j]ártas volt akkor mindenki, hogy még [...] csak latinul társalogtunk egymás közt. [...] nök is - név szerint a tanárok nejeik és leányaik - va[...] [...]k iparos legények is folyékonyan beszéltek latinul.
Az iskoláztatás pedig nagy pénzbe került. Iskoladíj, papír, könyvek aránylag az élet többi szük
ségleteihez legalább négyszerte oly drágább, mint jelenkorban {1876). Némely könyv tíz gazdának kezén keresztül ment. Minden protestáns házban egy biblia oly kincs, mely körülbelöl egy hold föld árába került.
Mint kuriózumot ide iktatom némely tárgyak akkor idei értékét, melyből kiviláglik, hogy a gyáripar[i] és közlekedési eszközök haladása mily roppant változást idéztek elő.
Iskolapénz egy évre 5 forint, most 12 forint. Korrepetíció havi 3 forint, most 15 forint. Iskolai könyv általában 40 krajcár, most 30 krajcár. Biblia 8 forint, most 4 forint. Iparos legény hetenként 40 krajcár, most 4 forint. Napszám 8 krajcár, most 80 krajcár. 1 kiló kávé 2 forint 20 krajcár, most 1 forint 80. 1 kiló cukor 1 forint 60, most 64 krajcár. 1 métermázsa búza 2 forint 40, most 10 fo-
Az itt laláihaló később írt bejegyzés ( f i 893-94) az illető halálára utal.
1 1 A pénz értékének leszállítása, melyre a napóleoni háborúk alatt és után kétszer is sor került, 181 l-ben és 1816-ban.
1 2 Pulszky Ferenc (1814-1897) író, archeológus, politikus. A szabadságharc idején Angliában képviseli Magyarországot. Világos után halálra ítélik. Az emigrációban Kossuth híve, tevékeny részt vállal az emigráció ügyeinek intézésében, később azonban visszavonul és Kossuthtal is szakít. Eötvös József közbenjárására am
nesztiát kap és hazatér.
Minősítés, osztályozás.
rint. 1 kiló hús 8 krajcár, most 45 krajcár. 1 sütni való malac 16 krajcár, most 2 forint. 1 liba 12 krajcár, most 1 forint 20 krajcár. 1 levél a postán 10-40 krajcár távolság szerint, most pedig 5 kraj
cár mindenüvé. Ezen árjegyzék vonatkozik 1822 és 1876-ik évre.
A diákélet sokkal szegényesebb lefolyású volt, mint jelenkorban. A ragaszkodás tanár és isko
latárshoz bensőbb és az egész életre kiható. Minden iskolaév végén az iskolaterem 40-50 db élő fával és ugyanannyi kosár szebbnél szebb virágokkal kidíszíttetett; és midőn a tanár belépett és ka
tedrán elfoglalta helyét, egy ügyes szerkezettel virágkorona ereszkedett le fejére és így hallgatta végig a búcsúszót elmondó diákot. Még a legszegényebb sorsú szüle is igyekezett év közben egy kis ajándékkal kedveskedni gyermekei tanárainak. A majálisok az erdőben - Cimete1 4 nevü fürdő
helyen - nagyobb ünnepéllyel tartattak. Ellenben a színház, bálterem és vendéglők látogatása álta
lában tilos volt a diáknak.
1825-ben Mari néném férjhez ment Végh József éradonyi lelkészhez. Szokásban volt akkor időben, hogy alföldi előkelő házak leánygyermekeik mellé a német nyelv megtanulása céljából fel
földi jó nevelésű polgárleányokat fogadtak. így jutott nővérem is Komáromy György úri házhoz Debrecenbe, hol Végh József a tiúk nevelője volt, és egymást megszeretvén, miután eklézsiát1 5 kapott, házasságra keltek. Végzetes volt ezen esemény az egész családra, amennyiben lassanként valamennyi testvérek az Alföldre szivárogtunk le. Legelső volt L i z a1 6 húgom, ki már 1827-ben Marihoz ment neki segélyül és a magyar nyelv elsajátításául.
Eszerint 1829. augusztus havában én is kerültem Debrecenbe, és egy hónapot Éradonyba[n]
töltvén, az iskolaév kezdetével október havában a Kollégiumba1 7 retorika osztályba írattam be.
Lakásom egy Ziptinger nevü zongoratanítónál, élelmezésem pedig Barts Dániel nagybátyámnál volt; kinek, hogy némileg viszonozzam e jótéteményt, már kezdettől fogva szabad óráimban se
gédszolgálatokat tettem gyógyszertárában. A debreceni iskolában 102 tanuló között voltam a tize
dik, és bizonyára ott is leendettem első,1 8 ha a magyar nyelv nem-tudás miatt némely tárgyakban el nem maradok.
Az 1831-ik évi kolerajárvány elragadta szegény édesanyánkat Eperjesen. Mintája volt ő egy jámbor, munkás, gyermekei boldogságát szívén viselő, neveltetésöket előmozdító anyának. A leg
nagyobb önmegtagadás és nélkülözések mellett is minden leánytestvért az eperjesi felsőbb leány
tanintézetben kitaníttatta, mely akkor híres volt egész Magyarországban.
Nagybátyámnak nemcsak Debrecen [ben], de Böszörményben1' is volt patikája, hol egy bajor születésű provizort2 0 tartott, ki egy szót sem tudott magyarul. Annálfogva 1830-ban az iskolaév végeztével melléje adott, és már addig is annyira haladtam, hogy unszolására végképpen a gyógy
szerész pályára léptem, és már mindent reám lehetett bízni. Midőn pedig 1831-ben a kolera dü
höngött és a városok őrvonallal elzárták magokat, Szoboszló hajdúváros2 1 megkérte nagybátyámat, valakit a legszükségesebb szerekkel odaküldeni: Barts engem kirendelt. A város egy nagy udvar[t]
és házat kijelölt, mely azelőtt katonatisztek szálláshelye volt, és abban mintegy 100-féle szereimet, üvegcse, [s]katulya" és papírcsomagokban, deszkákból hamarjában összeszegzett állványokon k i tároltam. A járvány megszűntével Szoboszló város kieszközölte, hogy ezen ideiglenes gyógyszer
tár állandósíttassék; az engedélyt természetesen nagybátyám nyerte el.
1831-ben Barts eladta debreceni patikáját Tamássi Károlynak és Böszörménybe tette át lakását, beteg nejét Debrecenben hagyván. Mily csekély jellemű volt ezen ember tanúsítja a következő eset: a tél folytán meghalt a neje Debrecenben. Midőn a küldönc kijött, azonnal futottam a nagy-
Ma Cemjata (Cemétefürdö), Eperjestől öt kilométerre nyugatra.
1 5 Egyházközséget.
1 6 Bizonytalan olvasat.
A debreceni református kollégiumba.
18
Első lettem volna.
19
Hajdúböszörmény.
Okleveles gyógyszerész, aki a tulajdonos helyett a gyógyszertár felelős vezetője.
21
Hajdúszoboszló.
" Bizonytalan olvasat.
vendéglőbe hol rendesen szokott volt tarokkozni. De ő legkevésbé sem illetődve e szomorú híren, így válaszolt: „Jól van", és játszótársaihoz fordulva: „No uraim, miután még az éjjel kell bemen
nem a holnapi temetkezést elrendelni, tehát még csak háromszor járjon körül a kártya". S egész nyugalommal még egy fél óráig kártyázott. Pedig neje hozományán vette meg patikáját Debrecen
ben és betegségének is ő volt az oka.
1832-ben, március havában nagybátyám Eperjesre utazott leányá[t] Karolinát, ki Schmidt-féle leányneveidében volt, meglátogatni. Engem is magával vitt el, hogy útban szolgáljam, és öreg atyámat és két kicsi testvéreimet meglátogassam. Elindulásunk napján véletlenül egy kermeslél2
üveget törtem el a pincében. A kár nem ért fel egy forinttal; de megszidva azzal fenyegetett, ha visszatérünk az útról akkor fog velem számolni. És csakugyan másnap, hogy Böszörménybe visz- szaérkeztünk Angyalfi nevü practicans24 társam megsúgott, hogy a principálisnak2 5 szándéka van holnap megverni, csak pálcát szerezzen neki. Ennek hallatára fellázadt a vér keblemben attól tart
ván, hogy gonosz szándékát végrehajtja, estve midőn elment kártyázni a vendéglőbe, titkon el
hagytam a házat, és tudván, hogy Polgáron a Tisza mellett katonaság állomásol, oda szöktem.
Ámbár könnyű szerrel kivehettem volna útravalót a pénztárból, a lelkiismeret nem engedte azt tennem, hanem egy lepedőt, melyet még a többi ágyneművel együtt szüleim házából hoztam, elvit
tem magammal és a hortobágyi pusztán a juhászokkal csekély ebédért cseréltem be. Ráadásul egy darab szalonna és kenyeret adtak vacsorára. Április 3-án szép tavaszi nap volt. Sajátságos boldog
ság érzete fogott el. Bizonytalan a jövőm, de lelkemben remény és szent akarat. Örültem, hogy e hitvány jellemű embertől megszabadultam, jöjjön bár ami jöhet. A pusztán juhászok útra igazítot
tak. Estve érkeztem a faluba, és pénzem nem lévén a vendéglő istállóban háltam meg. Reggel megkértem egy altisztet vezetne engem a kapitányhoz, mert be akarok állani.
Polgáron akkor a 62. cs. kir. gyalog sorezrednek 11. százada egzekúcióképp2 6 szállásolt a káp
talan, mint földbirtokos és [az] úrbéres lakosok közt felmerült birtokháborítási ügyben. E csapat parancsnoka Koczok Sándor kapitány,"7 Szepes megyei nemes családból való, nemcsak születésé
re, de gondolkodás és tettben is nemes ember volt. Mondtam ki vagyok, honnan jövök, kedvem volna a katonaélethez, és kértem ne venné akadályul, hogy még nem töltöttem be a 18-ik évet, mert én semmiképp sem szándékozom visszatérni nagybátyámhoz, ki velem gorombául bánik.
Koczok kapitány kezdetben reá akart venni a visszatérésre, előhozván mily nehéz béke idején párt
fogás nélkül tiszti rangba előlépni; de miután határozottan megnyitottam szándékomat, tudtom nélkül egy altisztet küldött Böszörménybe levéllel, melyben felvilágosítást kért nagybátyámtól. Ez ugyan óhajtását visszatérésemre fejezte ki válaszában, de miután semmi rosszat nem tudott elle
nem felhozni, tehát a kapitány is beleegyezett felavatásomba. Aznap ebédre meghívott a vendég
lőbe, bemutatott a többi tiszteknek, és különösen Szekulits hadnagyra28 bízott jó házba való elszál
lásolás és kiképeztetésemre nézve. Azután is még sok ízben meghívott ebédre. Társaságban sem volt hiányom, mert ugyancsak ezen századnál voltak a kapitány rokonságából való Tirtsch Károly,
2 3 Értelmezhetetlen szó, valószínűleg szakkifejezés.
2 4 Itt: gyógyszerész gyakornok.
25
Elöljáró, főnök.
"6 A végrehajtás ellenőrzésére, végrehajtóként. Polgáron ekkor már több mint egy évtizede folyt a paraszti ellenállás a káptalan, mint földesúr által folytatott határcsonkítási politikával szemben. Ezért Szabolcs várme
gye kérésére rendeltek k i katonaságot a mezővárosba a „Hajdúi Szabadságnak tündér csábjaitól" elragadtatott jobbágyság féken tartására. Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848.
(Fejezet Polgár történetéből). Eger, é. n. 84-85. o.
27
Koczok (Koczogh) Sándor (1790-1856). 1807-1841 között a cs. kir. 62. gyalogezredben szolgál, száza
dosként őrnagyi címmel nyugalmazzák. 1848. július-december között a Szepes megyei gyalogos nemzetőrség őrnagya, 1850-ben a pesti hadbíróság vizsgálata felmenti. Bona: Tábornokok. 447. o.
2 8 Szekulics (Sekulits) István (1810-1885). 1830-1848 között a cs. kir. 62. gyalogezredben szolgál, főhad
nagyként lép ki a szolgálatból 1848. júliusban. A szabadságharc során a Zrínyi önkéntes csapat (később 35.
honvédzászlóalj) századosa, majd őrnagya és parancsnoka. 1848. decemberben alezredes és dandárparancsnok a drávai hadtestnél, 1849-ben a II. hadtest hadosztályparancsnoka, májustól ezredesként. Aradon előbb halálra, majd 18 év várfogságra ítélik, 1850-ben kegyelmet kap. Bona: Tábornokok. 620-621. o.
Solti Sándor és Palrman Frigyes" hadapródok, akik mint végzett tanulók önként katonai pályára léptek, és kiváltképpen Tirtsch Károlyban oly hűséges barátra találtam, milyenhez többé hosszú életemben nem lehetett szerencsém. De még az egész tiszti kar és a hadapródok [is] bámulták e ritka hűséget. Ő 1840-ben, apja halála után - ki Pelsőcön a Koháry-féle vashámoraiban tisztviselő volt - a boldogult atya hivatalába lépett, hogy elárvult testvéreinek viselhesse gondját. Fájdalmas szívvel váltunk el egymástól.
Mondhatom katonapályám első évei legboldogabb korszakot képeznek egész életemben. Ott
hon nélkülözések közt nevelve, azután egy modorban és jellemben míveletlen nagybátya durva szidalmazásainak kitéve, mily jól esett ezen előzékenység, jóakarat és finom bánásmód előjáróim részéről. Szorgalommal tanultam a katonai könyveket, negyedik hétben őrt állottam,de csak két óráig, mert már a délutáni parancskiadásnál tiszteletbeli altisztnek neveztettem ki, és egyszersmind ebédre meghívattam a nemes lelkű kapitányom által. Sőt, megtudván, hogy egy kevéskét franciául tudok, ilyen könyveket adott olvasásra és francia-német szótárt hozzá. Öröm és boldogság tölti el szívemet még most is, valahányszor visszatekintek ezen időkre, amidőn még csak a jelennek örül
tem és reményteljesen néztem a jövőbe.
1832. szeptember havában az ezred Nagyváradra rendeltetett. Odaérve kapitányom ismét ne
mes szívének és jótéteményeinek számát eggyel szaporítá. T i . a váradi katonai élelmezési hivatal egy írnokot szükségelt, és Koczok ajánlatára engem ért e szerencse. Ez nagy előny volt, mert sok jövedelemmel járt. Kaptam pedig:
írnoki napdíjjul havonként 6 ft. (ti. altiszti fizetésen felül) Ajándékképp az élelmezési tiszt 2 ft. havonként
A molnár és fuvaros nyugtákért 4 ft.
A káptalan inspektora0 havonk[ént] 2 ft. mikor leszámításkor pénzt vittem.
Egyéb alkalomkor általában havonta 3 ft. Annyira, hogy ezeket mind összevetvén altiszti fize
tésemmel együtt többre, mint egy főhadnagy akkori illetékei rúgott fel. De meg is tudtam becsülni magamat, mert j ó erkölcsben, egy apácához hasonló módon éltem, az irodában nem győzött di
csérni főnököm, és anélkül, hogy köteles lettem volna, nehogy katonai dolgokban elmaradjak, reg
geli gyakorlatokra önszántamból jártam el; vasárnap pedig midőn mindkét szolgálatom szünetelt az irodában, főnököm szép terjedelmes könyvtárában olvasgattam. Ilyenkor sokszor meglátogatott az élelmezési főnök fiatal neje csokoládétval] és süteményekkel, és bizalmasan órahosszant velem társalogván elpanaszolta, mily boldogtalan ő, ki öreg férfiúhoz nőül ment, akit nem szeret; talán putifárné szándéka volt,3 1 de én óvakodtam a tisztelet határainál bensőbb érzelmet tanúsítani; mert sem jó főnököm iránt háládatlannak lenni, sem pedig ezen j ó állást kockáztatni nem akartam. A jövedelemből készíttettem magamnak finom posztóból ruhát, és midőn kapitányom 1834 tavaszán Szepességre ment szabadsággal, általadtam neki 80 pengőforintot, hogy átutaztában azt kézbesítse kedves apámnak Eperjesen. Nem tudom kinek volt legnagyobb öröme hármunk közt: nekem-e, hogy szülémet segíthettem, atyámnak-e a váratlan segélyben, vagy kapitányomnak azon tudatban, hogy az ő pártfogása következtében képes voltam szülőmet segíteni.
Az élelmezési főtiszt nemcsak minden számadásait reám bízta - miután már beletanultam - , hanem vizitáció3 2 alkalmával a főhadbiztosnak felajánlott, és emez jelentését a hadügyminiszter
hez tevén, leirat folytán szabadságomba adatott a katonaélelmezési osztályba legalsóbb fokú hiva
talnok minőségben átlépni; s ámbár ez nagy előny lett volna, mégis inkább maradtam ezredemnél, annál inkább mert az óbester3 3 közölvén velem e rendeletet, megígérte, hogy mihelyt sikerülend hadnaggyá kineveztetni, azonnal segédnek vesz maga mellé.
Helyesen: Palzmann Frigyes (1814-?), 1832 és 1838 között hadfi a cs. kir. 62. gyalogezredben, a sza
badságharcban a 19. honvédzászlóalj hadnagya. Bona Gábor lektori véleménye, valamint Bona: Hadnagyok I I . 629. o.
3 0 Itt: uradalmi intéző.
3 1 Vö. a Bibliában József történetével.
*" Ellenőrzés, vizsgálat.
3 3 Ezredes.
Egy napon kétezer forintot vittem a káptalan számvevői hivatalba szállított terményekért. A pénzt zsebkendőbe kötve kabátom alá a mellhez tettem és begomboltam. De vásár lévén, a tolon
gásban valahogy egy alsó gomb leszakadt és a pénzt elvesztettem. Még észre sem vettem, midőn az emberek figyelmeztetnek, hogy valaki kiabál utánam. Visszatekintek és látok egy cigányt, aki messziről mutogatja fehér zsebkendőmet, melyet meglátta midőn kiesett. Bizonyára nem gyanít
hatta mily nagy összeg bankjegy volt abba kötve. Látván azt, annyira megijedtem, hogy egész nap reszketett a testem, és alig voltam képes beszélni a számtartóval kinek a pénzt általadtam.
Ezen időben szándékom volt a zenében is kiképezni magamat. Jövedelmem elégséges levén, egy drága fuvolát vettem, és havonként 3 forintot fizettem egy ezredbeli zenésznek az oktatásért.
Több éveken át gyakoroltam, lemásoltam egypár rizsma3 4 kottát, nyertem is meglehetős virtuozi
tást a technikában, de játékomból hiányzott a szép előadás. S miután mellemet is erőltette, végre az aradi fogságban adtam el fuvolámat s ráadásul valamennyi még el nem dobott hangjegyeket35 is.
1834-ben, augusztus havában ezredünk Aradra helyeztetett át. Elvesztettem tehát a jövedelme
ző állást az élelmezési irodában, és azonnal Aradon az ezredirodába rendeltettem; de már itt csak 2 forint járt havi pótdíjul, és a segédtiszt úr reggelenként kávét adott egy nagy csészével.
Ősszel egy havi szabadságot vettem, hogy sógoromat, Végh Józsefet Gálospetriben3 6 megláto
gassam. Ott voltam október 14-én (vagy 15) midőn reggel 7 óra után nagy földalatti moraj és zu- hogással a föld megrendült, a torony egy része leszakadt, a templom összevissza repedezett, sok kémények és gyengébb alkotású házak a faluban összedűltek, a réten pedig - nagy szárazság után - ezer és ezer helyen a víz ökölnyi vastag és rőfnyi magas sugárban kitört. Annyira, hogy a meg
rémült lakosság máris minden percben valami tengerforma lesüllyedésbe menőnek látta magát; de alig egy fél óra múlva a víz ugyanazon helyeken eltűnt, mindenütt csak egy kis rakás kékesszín iszapot hagyván jelül azon helyeken, hol kitört volt. A következő éjjel pedig nagy égiháború volt, hun harminc másodpercenként állott az egész láthatár fényvilágban, eső pedig alig egy kevés hul
lott. Sohasem azelőtt, sem utána nem láttam a vilányosság oly nagyszerű tüneményét. A földalatti dörgés még egy hónapnál tovább tartott, napjában húszszor is, mint valami ágyúlövés, de a föld
rengés már csak csekély volt ezután, és alig-alig egy kissé az ablakokat megrezzentette.
Visszatérve szabadságról, minthogy gyalog tettem az utat a hideg esőben október végén, annyi
ra meghűltem, hogy egész télen a hidegláz bántott. Sem az orvos nem tudott segíteni, sem nagylel
kű pártfogóm Koczok, aki számomra a vendéglőben minden nap egy becsinált csibét rendelt, hogy könnyebb emészthető étellel éljek, mint az őrmesteri közasztalnál.
1835. február hóban valóságos őrmesterré előléptem, és minthogy a hidegláz még mindég bán
tott és az orvos levegőváltoztatást rendelt: tehát június hóban Gyulafehérvárra3 7 monturhozatalért3 8
kirendelt csapat vezényletével megbízattam. Ez nagyon kellemes szolgálati kirendelés volt, amennyiben az év legszebb időszakában történt, és akkor időben naponként csak 2 mérföldet3 9 ha
ladva és minden harmadik nap pihenőt tartván, az oda- és visszamenetel 6 hétig eltartott. A kelle
metlen társ, a hideglelés is ott hagyott el Erdélyben, azon felül pedig tapasztalást szereztem. Visz- szatérve pedig, miután helyem az irodában az alatt betöltetett, a 9. század számvevőségét vettem át, azon ígéret mellett, hogy ezentúl is, ha megkívántatik, magyar fogalmazás és fordításban segé
lyül leszek az ezred irodájában. Gyulafehérvári út alkalmával egy Hunyad megyei Lapusnyak nevü oláh faluban elszállásoltatván, vasárnap délután nézni mentem a táncot a vendéglő előtt. A karcsú, magas termetű és ez alkalommal csinosan öltözött oláh nők fekete hajzattal, római szabályos arc
vonásokkal, tej és rózsaszín testtel, megtanítottak mennyire emeli a csinos, elegáns öltözék a női szépséget. Mert ha ezen parasztnök francia divatosan vannak öltözve, mindenik közülek egy-egy grácia gyanánt feltűnt volna.
Ezer ív papiros.
' ' Feltehetően kottákat.
3 6 Bihar vármegyében található.
37
Erdély, Alsó-Fehér vármegye.
3K
Katonai egyenruha-szállítás.
39
Egy osztrák mérföld közel 8 kilométert jelentett. Valószínű, hogy Sztankó cs. kir. tisztként ezzel a mér
tékegységgel számolt.
Midőn az ezredirodában valék vezényelve, szabad óráimat felhasználtam egy katonai munka elkészítésére az altisztek számára. Címe: „Vezérfonal a hadmenetek és előőrizeteken," megjelent Aradon a Schmidt-féle nyomdában, és nekem száz forintnál többet jövedelmezett.4 0 Kivált a hu
szárezredek sokat megrendeltek az altisztek számára. Azon kívül pedig a francia nyelv gyakorlatá
val, estvénként otthon fuvolával foglalkoztam, vagy Cerrini századosnak oktatást adtam a magyar nyelvben, aki csakhamar Jósika4 1 regényeit hibátlanul fordítani képes volt.
1837-ben az őszi gyakorlatok után Szegedre rendeltetett századunk az olasz deportáltak őrizeté
re, kik a várban el voltak zárva és némely könnyebb munkákkal foglalkoztak. Nevezetes pedig, hogy szegedi országgyűlési képviselő Hódi tanácsos a pozsonyi országgyűlésen4 3 panaszt emelt, miért tar
tatnak ezen olasz politikai vétkesek Magyarországban mintegy Szibéria módjára? A bécsi kancellária pedig erre egy kimutatást terjesztett elé az országgyűlésnek, név szerint bebizonyítandó, hogy a 600 közül alig egy-kettő politikai fogoly, a többi pedig gyilkosság[ért] vagy csalásért van elítélve. Az or
szággyűlési urak ezen megnyugodtak; de én - aki Szegeden bejáratos voltam a parancsnoksági irodá
ba - , nagyon jól tudtam, hogy a gyilkossági tény abból áll, hogy egyszer egy zsandár őket meglepte titkos gyülhelyen, és azt leszúrták, vagy harmincan ott jelen levén, és három-négyszázan az esetet tudva de fel nem jelentve. A csalás pedig forradalmi célokra való adománygyűjtésben állott.
Szegeden egy esztendeig állomásoztam, azután ismét Aradra vonultunk. Nevezetességül említ
hetem, hogy 1837. szilveszter éjjelén oly nagy hőmennyiség hullott, hogy utcán és udvarban reg
gelig magasabban állott, mint a földszinti ablakok párkányzata. Újév napján sem ember, sem kocsi nem járhatott az utcán, kiállított őreink a faköpenyből ki sem mozdulhattak, nagy fáradsággal kel
lett felváltásuk miatt hozzájok közeledni. De nemcsak Szegeden, az egész országban oly nagy volt a havazás, és ennek következtében március 14-én a nagy árvíz Pesten. Midőn annak hírére adomá
nyok gyűjtődtek Szegeden, önmagam 100 db négyfontos profuntot4 4 ajándékoztam. Sok halat et
tem Szegeden, de kevés híján múlt, hogy ők meg nem ettek engemet. Mert egy nyári napon keresz
tülúszván a túlsó partra - amit már több ízben tettem - , észrevétlen egy búzával terhelt hajó oly mal a propos4 5 szegte utamat a folyam közepén, hogy nem haladhattam sem előbbre, sem vissza, és csak a legvégsőbb erőfeszítéssel, máris vizet nyelve átküzdhettem magam a túlsó partra. Csolnakon tértem vissza az innenső partra, de azután, mint egy halott aludtam délutántól reggelig az uszodában.
Aradra visszatérve, miután Tirtsch, Solti és Palrman régi barátim már mind elhagyták az ezre
det, más hadapródfok] és őrmesterek társaságában kellett keresni szórakozást, akikkel kevésbé ro
konszenveztem. Ezek néha belevontak kártyajátékba is, de többnyire szerencsével játszottam, bá
tor4 6 magam sohasem kerestem fel a játékasztalt és sohasem voltam indítványozó.4 7
1868-ban megjelent emlékiratában „Vezérfonál a hadmenetek és táborőrizeteken" címmel említi. Lásd Sztankó: Adatok. 3. o. Az említett mű feltehetően azonos az Aradon 1836-ban Schmidt József nyomdájában megjelent „Vezérfonal a' hadmenéseken- táborőrízeteken 's őrtzírkálásokon úgymint rövid oktatás a' helyes el
igazodásra" című Malter József zászlós által szerkesztett művel, ebben azonban nincs utalás Sztankó esetleges társszerzőségére. Ettől függetlenül azonban lehetséges, hogy közreműködött a mű elkészítésében. Pászti Lász
ló: Hadi tzikkelyek, tábori utasítások és a többiek... Magyar hadtudományi munkák bibliográfiája 1790-1848.
(a továbbiakban Hadi tzikkelyek) Lásd e számban, 1035. o.
4 1 Jósika Miklós báró (1794-1865), író. Ezekben az években fut be, és akkor a legolvasottabb magyar re
gényíró. 1848-1849-ban az OHB, majd 1849-ben a legfelsőbb törvényszék tagja. Az emigrációban Teleki, majd Kossuth munkatársa, 1859-től az emigráció sajtóirodájának vezetője.
4" A szegedi erődben 1833-tól működött a szegedi Italianische Deportati Anstalt, viszonylag rendszeresen szállítottak ide bírósági ítélet nélküli deportáltakat Lombardia és Velence tartományokból. Urban Aladár: Kos
suth Lajos és a szegedi foglyok kiszabadítása 1848 októberében. Századok, 1994/5. 872-887. o.
4 3 Az 1839/40-es országgyűlésen Csongrád megye követei (Kárász István és Klauzál Gábor) javasollak a diétának, hogy az I . (V.) Ferdinánd Lombard-Velence királyává koronázásakor 1838-ban a politikai foglyok
nak adott amnesztiát a szegedi foglyokra kiterjesztendő forduljanak felirattal az uralkodóhoz. A főrendek ezt nem támogatták, a két tábla közötti többszöri üzenetváltás után sem. A foglyok végül a magyar országgyűlés 1848. október 10-i döntése alapján szabadultak. Uo. 872-887. o.
4 4 Katonakenyeret.
4 5 Rosszkor, kedvezőtlen alkalommal.
A korban jelentése lehetett „bár" is.
Bálokba is eljártam, és egy ily alkalommal megismerkedtem Balogh Katalin kisasszonnyal.
Árva leány volt, nagyon szép, apja életében uradalmi tiszttartó, a kisasszony pedig báró Maasburg századosnál,4 8 mint távoli rokon, társalkodónő minőségben. Nagyon szerettük egymást, de nőül nem vehettem, mert vártam mindennap hadnagyi kinevezésemet; azért nem akartam kilépni; kü
lönben is akkor egyszerűbb lévén az államszerkezet, sem bank, sem iparvállalatok, a toll emberé
nek, hacsak nem a vármegyénél, kevés alkalma volt magának biztos állást szerezni. Amint később értesültem, gróf Csekonics, egy uradalmi ispán nejévé lett.
1841-ben ismét egy igen jeles kapitányt kaptam. Meskó István nagy míveltségű férfiú, ki Bécsben Eszterházy hercegnővel a legbensőbb viszonyban állott, mintegy számkivetésképp ezredünkhez osztatott be Aradra. Engem nagyon szeretett, és mint számvevő őrmesternek, tetemes pótdíjban részesíttetett; befolyásával kieszközölte, hogy ezredapróddá4 9 kineveztessek, és nem szűnt munkálni, hogy hadnagyságra is előembereimet átszökjem.
Könyvtárában lévén a francia klasszikus írók művei, azokat használatomra bocsátotta; miáltal sokat haladtam a közmíveltségben. Midőn hadnaggyá előléptettem így szóla hozzám: „Mein lieber Freund! Bis jetzt haben Sie das trostlose Leben einer Raupe geführt, die Metamorphose gab Ihnen Flügel, Sie müssen ein wenig herumflattern so lange noch Ihr Spätsommer währt Ihre Gage reicht kaum hin den Magen zu füllen, woher noch sich anständig kleiden! Verargen Sie es nicht einem alten Kameraden, wenn er Ihnen seine Dienste anbietet. Die Militärkleider nehmen Sie in der Uniformierung, die Civilkleider bei meinem Schneider Singer; und lassen Sie alles auf meine Rechnung setzen. Monatlich 2 f l . Rückzahlung wird Ihnen nicht schwer fallen. Ily módon úgy
szólván adósság nélkül jutottam az első tiszti felszereléshez. A számla feljebb ment 300 forintnál, és miután négy hónapig két forintonkint törlesztettem, Meskó ismét Bécsbe áttétetett a gránáto
sokhoz, és el menetkor nemcsak kötelezvényeimet elszakította, hanem még egész szobabútorzatát nekem ajándékozta. De más tisztek is megajándékoztak kard, kardbojt, csákó és több effélével.
Hol találni ehhez példát a modern tiszt[i]karban!
Takarékos lévén, nemcsak adósságot sohasem csináltam, hanem évenkint még 40 forintot küld
tem Végh József sógoromnak Gálospetribe, segélypénzül édesatyám eltartásáért.
Két hétre kinevezésem után szerencsém volt Károly Ferdinánd és Vilmos főhercegekkel5 1 egy hajón utazni Pestről Komáromba. Ebédjökre is meghívtak a gőzhajón, és én csodálkoztam mennyi
rejártas az alig 19 éves Károly főherceg a komáromi vágvonali erődítmény építésének folyamáról;
mintha mindennap ott időzne.
1843-ban ősszel Pestre jöttem az ezreddel. Életem módját Meskó tanácsához alkalmaztam.
Szolgálatban szorgalmas és mindég kitüntetett; szabadidőmet nagy részben tudományos könyvek olvasására használtam, miben nem volt hiányom, mert az ezrednek saját kis könyvtára volt csupa válogatott könyvekből minden tiszt használatára, vagy pedig sétákra gyalog a Városligetbe, és olykor ott 20 pénzért megozsonnyáltam a N e s z v á r k a2 nyaralóban. Sokszor csónakáztam is a vá
rosligeti tóban. Télen a Nemzeti Színházba jártam. A bérlet (katonatiszti parterre53 bérlet) olcsó Sztankó ezen állítását alátámasztják minősítései, melyekben mint tehetséges és szorgalmas kadét, majd tiszt szerepel, aki tartózkodik az italtól, a kártyától és az adósságoktól. Österreichisches Staatsarchiv, Kriegsarchiv. Conduite-Liste des 62. Infanterie Regiments 1841-1849. Karton 148.
Maasburg János, báró, cs. kir. alszázados a 16. Zanini gyalogezred 1. zászlóaljánál. Részt vesz a szerbek elleni harcokban, az olasz nemzetiségű katonák nyomására zászlóalja belép a honvédseregbe. 1849 januárjában alakulatának négy századát Újvidékről átviszi a szerb felkelők táborába. Bona: Kapitányok. 723. o.
4 9 Sztankó hadapród lett, azaz tisztjelölt.
5 ( 1 Kedves Barátom! Ön eddig hernyósivárságú életet élt, az átváltozás szárnyakat adott, hát szárnyaljon
egy keveset, amíg tart a késői nyár, illetménye alig elegendő, hogy a gyomrát megtöltse, hogyan lenne tisztes
séges ruhája! Ne vegye zokon egy öreg bajtárstól, ha felajánlja önnek szolgálatait. A katonai ruhákat megkapja egyenruhaként, a civil ruhákat a szabómnál, Singeméi csináltassa, és tetessen mindent az én számlámra. Havi 2 forint visszafizetés nem fog nehezére esni.
5 1 Károly főherceg (1771-1847) két fiáról, Károly Ferdinándról (1818-1874) és Vilmosról (1827-1894) van szó. Sztankó valószínűleg rosszul emlékszik Károly Ferdinánd korára vagy a találkozás időpontjára.
" ~ Bizonytalan olvasat.
53
" A nézőtér földszinti része.
volt, két forint egész hónapra. Vendéglőbe, kávéházba nem jártam, ahhoz nem volt pénzem. Bá
lokba csak akkor, ha ingyenes meghívó jegyek a tisztikarnak kiadattak, ami akkor nagyon szokás volt; sőt még a főurak is, ha termeikben nagy táncmulatságokat adtak, el nem mulasztottak a kato
natiszti karnak egynehány meghívójegyet küldeni. Azzal megjelenhetett a tiszt, ha azelőtt soha nem is volt a mágnási háznál; uniformisa magában már bemutatásnak tekintetett.
Általában a tiszti állás a katonaságnál sokkal kitűnőbb volt, mint jelenleg, midőn ezeket írom.
Az általános védrendszer5 4 megfosztotta nimbuszától. Akkor az egész hadseregben, gyalogság, lo
vasság, tüzérség és mű[szaki] csapatoknál összesen 7 ezerre ment a tisztek száma hadnagytól tá
bornagyig. Jelenleg szaporább a hetvenezernél.5 5 Akkor a fiatal mágnások kétharmadában elfoglal
ták a tiszti állást az ezredben, és a tisztfiait leszámítva alig jutott százra három vagy négy polgári származású, bármennyire mívelt lett volna. Mostanában pedig a főurak visszavonulnak, a míveltebb polgári iljú hivatal, orvosi vagy technikai pályán keres előmenetelt, és legnagyobb rész
ben csak a tehetetlen, kinek nincs önmagához bizodalma életrevalóságáról, búvik a zsinóros ruhá
ba. Hogy ily körülmények közt a testületi szellem is silányabb lett, magától következik. A hajdani (1848 előtti) tiszt gavallér volt polgári származás mellett is, a mostani hadszolga, ha grófi család
ból is veszi eredetét. Nyilvánul az a házasságnál is; akkor bátran megkérhetett egy katonatiszt minden főúri leányt, most vajmi kevés tisztnő van az úri házból!!!
Pedig anyagi tekintetben sokkal elönyesebben van helyezve most a katonatiszt, mint hajdan; mi akkoriak sokat éheztünk, de nagy volt a becsület; mostaniak jól élnek, de kevés a fénykör. íme egy 48 előtti hadnagy büdgetje5 6 és életmódja:
Fizetése havonkint 24 forint:
ebből reggeli profont5 30 kr.
ebéd 3 tál 5 ft.
vacsora kenyér és tepertő 3 ft.
katona ruházat 8 ft.
polgári ruha 5 ft.
fehér ruha, lábbeli 3 ft.
mosás, 2 szolga, 1=3 ft.
ezredzene, könyvtár 4% - 96 kr.
kikerülhetlen kiadás akkor 28 ft. 26 kr.
Jelenleg szolgapénzzel 58 forint:
reggeli kávé 3 ft.
ebéd 4 tál 10 ft.
vacsora rendes 10 ft.
uniform 7 ft.
polgári ruha — ugyancsak 4 ft.
ugyanezek 3 ft. 50 jelenleg ---
most 37 ft. 50.
S miután kitalálható, hogy akkor lehetetlen volt deficit nélkül élni, tehát kéntelen volt a tiszt té
li fa illetékét pénzben megváltani, hogy a deficitet fedje és dohányra is maradjon; jelenleg pedig kisebb kiadásokra még mindég 20 forintja marad apró kiadásokra.5
Menetek alkalmával pedig semmi díjat nem kapott akkor, de kárpótlásul a földesurak versenyez
tek, hogy kinél szálljon meg a tiszt; ellenben most még az ezredest is parasztházba szállásolják.
Világítja akkori életmódunkat [a] következő anekdota: Minden évben kétszer-háromszor ve
zénylő tábornokunk, báró Lederer5 9 megrendelte magához az egész budapesti tisztikart parolára6 0
Az általános védkötelezettséget az 1868. évi 40. törvénycikk (véderőtörvény) vezette be. Ugyanekkor rendelkeztek a honvédség felállításáról és a népfelkelésről (1868. évi 41., ill. 42. törvénycikkek).
5 5 A hetvenezer valószerűtlenül nagy szám, még ha az Osztrák-Magyar Monarchia jelentős haderejét (1867 után 250-260 ezer fős békelétszám és 800 ezer fős hadilétszám) tekintjük is. Számításaim szerint a közös hadseregbeli tisztikar, a honvédtisztek, valamint a tartalékosok létszáma összesen sem haladja meg a 25 000 főt. Vö. Hajdú Tibor: Tisztikar és középosztály 1850-1914. Ferenc József magyar tisztjei. Budapest, 1999.
5 Költségvetése.
5 7 Prófunt, katonakenyér.
Valószínűleg véletlen szóismétlés.
CQ
Lederer, Ignaz báró (1769-1849), cs. kir. lovassági tábornok, ekkor magyarországi (budai) föhadpa
rancsnok.
6 0 Kézfogásra, ismerkedésre.
(annyi, mint az udvarnál cercle6 1). Egy ily alkalommal megszólít egy gránátos hadnagyot: „Wie geht es Ihnen? Wie unterhalten Sie sich?",6 2 mire ez felele: „Nach Möglichkeit Excellenz, alle Wochen zweimal Zapfenstreich mit Musik."6 3 A tábornagy meghökkent ezen feleletre és monda:
„Erklären Sie sich deutlicher,"6 4 s a hadnagy válaszola: „Excellenz, meine Gage ist so gering, dass nach Abzug der Uniformirung mir so wenig bleibt um kaum den Hunger zu stillen, und da bleibt mir wohl kein Heller zur Unterhaltung."6 5 Lederer mosolygott és avval vigasztalta: „Sie haben Recht, aber warten Sie nur bis Sie Hauptmann sind, dann gehts schon besser, oder heiraten Sie ein sehr reiches Mädchen, einem so schönen Offizier wird keine den Korb geben."6 6
Ezen korszakból még feljegyzem:
1843-ban Czetz J á n o s6 7 hadnagy bajtársammal együtt kiadtunk egy magyar hadnyelvtant, mely mindkettőnknek szépecskén jövedelmezett.6 8 1845-ben az egyiptusi szembetegség uralkodott a pesti helyőrségnél. En ki voltam rendelve kórházparancsnokul a kiscelli rokkantak laktanyába az óbudai Mátyás-hegy oldalán, hova 600 egész-, 710 szembeteg akkor elhelyeztetett. Az orvosi ke
zelés csaknem semmit sem használt, mert többnyire magától gyógyultak meg a szembetegek. De kisült ragályos volta azáltal, hogy kezdetben a szobaszolgálat és konyhába rendelt egészséges ka
tonák már harmadik napon szinte véres szemmel jártak; de miután a törülkezés reggeli mosdás után a betegek által használt törülközőkbe megtiltatott, többé nem fordultak elé megbetegedések a szolgálati személyzetben. 1846. nyár derekán meghalt édesatyám, ki néhány évig Gálospetriben Mari nénémnél töltette öreg napjait, és ott temettetett el.
1847. május havában halt meg Mari néném férje, Végh József lelkész. Nagyon jószívű ember volt, boldog házasságban éltek, és testvéreimen is amint lehetett igyekezett segíteni. Keveset sze
rezhettek, és néném 7 fel nem nevelt gyermekkel özvegységre jutott. De az Isten segítette a csalá
dot. Legidősebb Jozefina Gönczy Pálhoz (még atya halála előtt) ment férjhez; József kincstári tiszt, Janka Nagy Péterhez; Petronella Vámosyhoz ment, Timi és Gyula meghalt; a legkisebb gyermek, Végh Lajos pedig leiegyházi6 9 lelkész.
1847[-ben] írtam a „Francia-afrikai háborút", mely terjedelmes munkának kézirata a Magyar Akadémia Könyvtárában van, miután a bekövetkezett forradalmi események miatt kinyomalása elmarad[t].7 ( )
1847. március 15-én párviadalom volt Ramp7 1 nevü hadnagytársammal. Szolgálat miatt történt indulatos összeszólalás volt az oka. Ellenfelem ugyan gyakorlottabb a vívásban, mint én, mégis
6 1 Uralkodói fogadás.
6 2 Hogy érzi magát? Jól szórakozik?
6 3 A lehetőségekhez mérten, nagyméltóságod, minden héten kétszer zenés ébresztővel.
6 4 Magyarázza el világosan.
6 5 Nagyméltóságod, az illetményem túl csekély, hogy az egyenruhapénz levonása után megmaradó kevés pénz a az éhségem lecsendesítse, és nagyjából egy fillérem sem marad szórakozásra.
Legyen nyugodt, várjon, amíg százados lesz, akkor már jobban fog menni, vagy vegyen el egy gazdag lányt. Egy ilyen jóképű tiszt nem kap kosarat.
6 7 Czetz János (1822-1904) honvéd tábornok. 1842-1846 között a cs. kir. 62. gyalogezrednél szolgál had
nagyként. 1848 nyarától előbb a Hadügyminisztériumban, majd az OHB-nál szolgál, októbertől már vezérkari századosként. 1848. novembertől őrnagy és az erdélyi hadsereg vezérkari főnöke, majd ideiglenes parancsno
ka, december 30-tól alezredes, 1849. február 12-töl ezredes, május 8-tól vezérőrnagy, Bem távollétében az er
délyi hadsereg főparancsnoka. Emigrál, Argentínában telepedik le, megalapítja a Buenos Aires-i katonai aka
démia térképészeti intézetét. Bona: Tábornokok. 148-149. o.
6 8 Az Országos Széchényi Könyvtárban megtalálható műben semmilyen utalás nincs Sztankó állítólagos társszerzőségére. Lásd Czetz János: Magyar hadnyelvtan a császári királyi osztriai hadsereg tisztjei számára.
Pest, 1844. OSZK 227.219.
6 J Kiskunfélegyházi.
7 0 A mű jelenleg nem található a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában, de az Or
szágos Széchényi Könyvtár Kézirattárában sem.
71
Ramp, Adolph, a cs. kir. 62. gyalogezred hadnagya.
rövidebbet húzott, és jobb keze csuklóján oly vágást kapott, hogy egy évig tartott tökéletes k i - gyógyulása, és többé sohasem bírt elegendő erővel jobb kezében.
Nem vagyok barátja a csekélységekre alapuló párbajnak, mindazonáltal helyes társadalmi in
tézménynek tartom, mert előfordulnak oly kényes természetű sérelmek, melyeket a jogtalanul megbántott fél sem szeretne bírói eljárás útján a nagy harangra kötni, és visszatorlás nélkül sem hagyhatja, hogy a közbecsülésben kárt ne valljon. Igaz megesik gyakran, hogy a megbántott fél rövidebbet húz a párbajban, de vigasztalására azután a közvélemény annál nagyobb indignáció- v a l7 2 fordul a sértő ellen.
1847/48 telén ismét Czetz társammal együtt magyarítottuk az „Oktató szabályzatot," mely Bécsben Linger könyvnyomdájában kiadatott. 3
1848. év: magyar forradalmi korszakom
Panegyricumot74 írok a múltakra. Teszem ezt tiszta lelki meggyőződéssel és állíthatom, hogy nincs egy is a régiek közül, ki nem úgy gondolkodnék, amint én érzem és vallom.
A katonatiszti élet negyvennyolc előtt paradicsomi élet volt. Nem azért, mert a szolgálatban va
lamivel kevesebbet vétetett igénybe, mint most; hiszen fegyvergyakorlatok, írásbeli feladványok, legénységi iskolák akkor is megvoltak már. De paradicsomi élet volt társadalmi állása és a tisztelet nemes, lovagias, testvéri szelleménél fogva. A fizetés csekély ugyan; de latin mondat szerint:
„ignoti nulla cupido,"7 5 a szerényebb sorsú nem is vágyott reggelézés vagy j ó ebéd után; éhezett és amellett boldog volt, karcsú, de egészséges. A gazdagok finom módon segítették bajtársaikat, va
lóságos testvéri szeretet uralkodott. Esetek előfordultak, hogy egy vagy másik kincstári pénzt el
kötvén, gazdagabb társai kártyajátszmára meghívták, és szándékosan vesztettek, míg a hiányt meg nem nyerte. Az arany kardrojt keresett volt; a mágnások sokat áldoztak érte, hogy megnyerhessék;
és viszonylag ezeknek fénysugara a polgári származású tisztre is esett. A magasabb körök öröm
mel látták a katonát családjaikban, és büszkék voltak reá. Azért nem is volt példa reá, hogy egy ka
tonatiszt elhagyta volna önként állását jövedelmezőbb polgári állás miatt; mint ezt napjainkban gyakran látjuk. Akkor a katona nobile officium7 6 volt, most kenyérkereseti mód.
Téves vélemény az, mintha a császári seregben, valakit nemzetsége7 7 miatt visszaszorítottak volna a tisztség elnyerésétől. Kevesebb volt azon egyszerű oknál fogva, hogy nem szeretett a ma
gyar úri ifjúság a seregbe lépni, és nagy része nem tudott németül.
Az előléptetési szabály igazságosabb volt a jelennél. Az egy fekete pont, az ezredtulajdonosok korlátlan hatalma hadnagyi kinevezésekre nézve, egyensúlyoztatott azután az ancienitas7 szigorú megtartásával, és oly elemeket hozott a tisztikarba, melyek díszére váltak. Nem történhetett akkor, hogy Clausewitzet79 bemagolt mnemotechnikusok80 nagy tisztségre emelkednek és becsök addig tart, míg egyszer lóra kell ülni és vezényelni, s akkor császár és ország kárára kiválik teljes tehe- tetlenségök. Nem történhetett nagyobb catastropha81 a nemzetek életében, mint az általános védkö- telesség behozatala. Az iparüző polgár foglalkozásától elvonatik, földmívelésre született ifjú, há-
1~ Felháborodással, haraggal.
7 3 1848-ban Bécsben megjelent ugyan egy „Oktató szabályzat a' cs. kir. sor-gyaloghad számára" című munka, de kiadója „Strausz özvegye és Sommer", és a könyvben nincs utalás a fordítók személyére. Púszti:
Hadi tzikkelyek. Lásd e számban, 1049. és 1069. o.
7 4 Dicshimnuszt.
7" Ismeretlenül semmit se óhajtunk.
7 Nemes kötelesség.
Nemzetisége.
7 8 Rangidősség.
79
Clausewitz, Carl von (1780-1831), korának egyik legnagyobb katonai teoretikusa.
so
Emlékezetmüvészek.
s i
Katasztrófa.
romévi szolgálat után, nem tér többé vissza ekéjéhez, hanem lesz hordár, fiakker " vagy vasúti munkás, hol kicsapongó korhely életet folytat, az emberi nem testi alkat és erkölcsben degeneral,83
az adó évről-évre nyomasztóbb, a háborúk pedig nem hogy megszűntek volna, hanem csak na
gyobb tömegekben esik az öldöklés, az öldöklő fegyverek tökéle[ete]sednek, de amit egyik nemzet ma feltalált, holnap a másiktól túlszárnyaltatik.
Valóban az volna a legboldogabb ország, hol a munkafelosztás kinek-kinek tetszése szerint legáltalánosabb; akinek kedve könyvekhez, legyen tudós, kinek kedve katonasághoz, legyen kato
na; de azután ha szolgálatképtelen, illően láttassék el.
Bátran állíthatni, hogy Nagy Lajos király uralkodása óta Magyarországnak legboldogabb kor
szaka a Széchenyi vezérlete alatt múlt időszak.
Ezen nagy korszak által felköltött lelkesedés nem maradhatott visszahatás nélkül a seregre is; a magyar születésű tisztek rajongtak hazájok jövőjéért; magyar ezredekbe beosztott németek a ma
gyar nyelvtant forgatták kezeikben; a testvéri szeretet nem lazult ezáltal a testületben, mert senki sem sejthette a jövőt.
1846-ban tárgyaltatott a pesti megyeháznál a váltóhamisító Kohn pere. Tudtommal ezen eset először zavarta meg a harmóniát a pesti tisztikarban. A megye nem akart engedelmeskedni az Ud
vari Kancelláriától vett utasításnak. Nyáry P á l ,8 4 akkor alispány, személyének már ki is volt jelölve egy szoba, fogságul az Újépületben (József laktanya).8 5 Lehetett tartani felkeléstől, és ennek kö
vetkeztében Paccassy86 tábornok maga körül gyűjtvén a tisztikart a laktanya udvarában, követke
zőleg nyilatkozott: „Meine Herren! Diese ungarischen Mufti's treiben es in der Renitenz zu weit.
Es kann der Fall eines Volksaufstandes eintreten. Darum fordere ich Sie auf, wenn jemand unter Ihnen mehr dem Lande als der Fahne zugethan ist, bei Zeiten seine Quittirung einzureichen." 7 Nem jutott senkinek sem eszébe lemondani; és ha 1848-ban oly határozottan szólnak hozzánk, az ezer császári tiszt közül, kik a forradalmi sereget vezettük, alig egy pár lépett volna át a mozgalom táborába.
A francia februári forradalom extasba88 hozott mindnyájunkat. Vártunk minden percben moz
gósítást, háborút, kitüntetést és előléptetést.
Képzelhetni mily lidérc nyomta a magyar érzelmű tisztek keblét, midőn március 15-én Pesten és a vidéken tüntetések keletkeztek. Még nem gyanítottam hova vezetend az; de máris genirozott8 9 voltam társaim körében, és félnem kellett a felkelt polgárság ellen kardomat használni. Azonban midőn Őfelsége az országgyűlés kívánatait szentesítette, az elcsüggedést végtelen öröm és szép remény váltották fel. A horvát születésű tisztek kivételével mind örültünk az engedményeknek; de mindamellett távol tartottuk magunkat a mozgalomtól. Én csak egyet ismertem - Gál Sándor9 0
igen csekély tehetségű - hadnagyot, aki már kezdettől fogva a nemzetőrség bizottságába bejárt, mely a Serviták kolostorában Földváry Lajos9 1 és Posta 2 quittirozott9 3 tisztek szóvivése alatt etablirozta magát.9 4
~ Bérkocsis.
8 3 Elkorcsosul.
8 4 Nyáry Pál (1806-1871), Pest megye alispánja, 1848-1849-ben képviselő, az Országos Honvédelmi B i zottmány helyettes elnöke, várfogságot szenved.
8 5 Az Újépület nem azonos a József laktanyával, előbbi a mai Szabadság tér helyén, utóbbi a várban volt.
8 Paccassy, Johann báró (1793-1848), 1841-1845 között vezérőrnagyként Pesten dandárparancsnok. Sztankó valószínűleg vagy az esemény évszámára, vagy az akkori parancsnokára emlékszik rosszul.
8 7 Uraim! Ezek a magyar muftik túl messzire mentek a renitenskedésben. Az eset miatt népfelkelés is be
következhet. Ezért felhívom Önöket, ha van valaki Önök között, aki a hazájához a zászlónál jobban vonzódik, időben kérelmezze kilépését.
88
Eksztázisba, önkívületbe.
8 J Zsenírozott, feszélyezett.
9 ( 1 Gál Sándor (1817-1866), cs. kir. határőr hadnagy, később honvéd ezredes.
9 1 Földváry Lajos (1811-1881) volt cs. kir. főhadnagy, később honvéd ezredes.
~ Posta Ferenc (1817-1883) volt nemesi testőr, később honvéd alezredes.
