IIS/MM
1958. november IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALMI LAP Ára 2 Ft
Martin du Gard emlékezete -k-
Az őszirózsás forradalom és Szeged
•a-
Beszélgetés a Vörös Hadsereg egy veterán harcosával
-m-
: Képzőművészet, Színház, Zene
S 2 I E G 1 E 1 1 M
a n t o l ó g i a e l é
3
smét nagyratörő vágyak és cé- lok ösztönzik egyetemi ifjúsá- gunkat. A maguk elé állított követelmény nem az eminensátlagos munkabírásához mére- tezett: alig húsz éves fejjel nem- csak tanulni és tudni szeretnének, hanem maradandót hagyni maguk
"tán, alkotni akarnak. Ez a je- lenség örvendetes biztosíték arra.
hogy ifjúságunk nem kénytelen- kelletlen gyúródó massza, hanem olyan új nemzedék, amelynek ám- teár van "kovácsa* van okos és értelmes magja, sőt meggyőződé- sünk, hogy máris figyelemre méltó tehetségekkel dicsekedhet.
Ez az antológia egy mozgalom- hói nőtt ki. A kezdeményezés azoktól a költőktől, íróktól indult el, akik az Irodalomtörténeti In- tézet hallgatói, ö k szervezték meg
a z intézetben az Egyetemi írók Munkaközösségét. Rendszeres heti összejöveteleken vitatták meg egy- más műveit őszintén, "kíméletle- nül* és tegyük hozzá: nagy hozzá- értéssel. A tanárok itt vendégek voltak, nem a bölcs "ámen« ki- mondása vezette őket, hanem maguk is beilleszkedtek a vita sodrába, véleményük nem lefegy- verző parancsnak hatott, hanem érvnek, amelyet el lehet fogadni, de a szeimibeszállás sem kockáza- tos.
E kedd esti vitákon most induló költők és írók vallottak ars poéti- kájukról. Úgyszólván mindegyikő- jük iszákjában volt kész vers, no- vella, vagy esetleg regény, továbbá
~ bocsánat a kifejezésért - érett, vagy félig érett vélemény is való- ságról s világnézetről, tartalomról s formáról, modernségről és kor- szerűségről, művészi és emberi hi- vatásról, politikáról és "tiszta* mű- vészetről és még sok minden más- ról, amiről szó eshet fiatal költők között, olyan emberek társaságá- ban, ahol mindenkinek mély hite, hogy "eget mér és bólint*.
Ezek az eszmecserék felszínre hozták, amit oly régóta keresünk:
az ifjúság szenvedélyes vitaked- vét, az önkéntes, komoly cselek- vés, az alkotás iránti vágyát. Kez- deményezésük akaratlanul is emlé- kezetünkbe idézi a sok évtizeddel ezelőtti izgalmas szellemi mozgoló- dást és készülődést a budapesti egyetemen. Négyesy László profesz- szor híres stílusgyakorlatai nagy számban vonzották azokat a jövőre készülő fiatalokat, akik nemcsak szellemi izgalmakat kerestek, de felismerték, hogy merész és újszerű véleményük kimondásával új igé- nyeket támasztanak, olyan eszmei és művészi problémákat visznek a magyar szellemi élet vérkeringé- sébe, amelyek elősegítik a felzár- kózást szellemileg is a haladó vi- lághoz.
A magyar irodalmi és szellemi élet nagyjai mérték össze itt fegy- vereiket. Még ismeretlenek és ki- alakulatlanok. De már az első itt megütött hangok is jelezték ter- veiket, ízlésüket és fejlődésük irá- nyát. Babits Mihály "fűszeres, új rímeit, ideges anapestusait éppoly egyénien énekli, mint manapság*
- emlékezik a vita egyik reszt- vevője, Kosztolányi Dezső. De a többiekről is jellemző emlékei ma- radtak: "Itt vannak a debreceniek, a "Bokréta* tagjai, Oláh Gábor, Maday Gyula, Gyökössy Endre, tüntetőleg magyaros fekete menté- ben. Itt van egy forradalmi cso- port, amely a baloldalon helyez- kedik el, a legfelső padokban, a hegypárt, s egyre hangosabb. Itt van Juhász Gyula, a költő, aki mindenhez elmésen szól hozzá, s annál nyájasabban mosolyog, minél élesebb.*
Milyen szenvedélyesen tudtak küzdeni! A rím, a ritmus, az írás- mesterség egyéb műhelytitkai hogy adhattak tápot e soha el nem lan- kadó eszmecserének? Hiszen ezeket a kérdéseket az egyetemi
előadások úgyszólván teljesen tisz- tázták. Csakhogy a problémák a Nyégyesy-féle szemináriumokon
külön jelentőséget kaptak, mert világnézeti igénnyel jelentkeztek.
Nemcsak az irodalom feladatait és céljait fogalmazták újra, hanem a minden részletre kiterjedő eszté- tikai ítéleteiket is világnézetüknek és felfogásuknak megfelelően ala- kították ki. Krisztus-szakállas tol- sztojánusok, kürtőkalapos világ- fiak, Marxot olvasó materialisták hallatták véleményüket. Vágó Béla, a későbbi népbiztos a l'art pour Part-elvvel száll szembe és lánd- zsát tör a művészet haladást szol- gáló szerepe mellett.
Mindegyikőjük mély meggyőző- dése volt, hogy az újat, a korsze- rűt képviseli, az új igéknek, a jövő szavainak megfogalmazója. A történelem azóta szelektált és ítélt.
Nem kíméletlenül, csak igazságo- san. Kosztolányit és Babitsot nem tagadta meg, de a művészet fel- adatáról és az író társadalmi sze- repéről az Ady mellé felzárkózó forradalmi nemzedékek véleményét ítélte perdöntőnek.
íme egy jeles szellemi hagyo- mány példája. A tanulság, amit nyújt, kettős: igazi érdeklődést és izgalmakat csak az élet valóságos és aktuális kérdései idézhetnek elő.
Nagy tervek és célok csak a tár- sadalmi küzdelmekben szabadul- hatnak fel az emberekből. Ezt kell biztosítanunk a dolgozni, az alkotni vágyó ifjúságnak is. A másik tanul- ság: a küzdelemben mindig haladó
és retrográd erők csapnak össze. Az idő csak a haladó szándékot és tettet igazolja. A történelem nem a részletkérdések igazságairól itél, az ilyen igazságok semmivé fosztanak az általánosan érvényes társadalmi és művészi igazságok mellett.
/ t fenti példát azért idéztem, / y T mert — véleményem sze-
rint — az egyetemi Írók Munkaközössége rátalált arra az útra, amelyen küzdelembe vetheti önmagát, ahol őszintén, saját fegy- vereivel és saját pedagógiai eszkö- zeivel alakíthatja, gazdagíthatja tagjainak egyéniségét. A mi vitá- inkon is különböző nézetek csap- nak össze. Ez a küzdelem őszin- te és természetes; — úgy gondo- lom —, a szellemi növekedés ki- tűnő eleme. De mégis azt hiszem, nem ez a legfontosabb, hanem az eszmecsere egyre kristályosodó magja: a tudományos gondolkodás, az irodalmi és művészi jelenségek mindinkább marxista, egyre tuda-
IRTA: KISS LAJOS tosabb megítélése. Nem titkolt szándékunk, hogy fiatal íróink gondolkodását és ízlését tudomá- nyosan fegyelmezetté formáljuk.
De nem akarjuk fantáziájuk és képzelőerejük szárnyát szegni, és előírni a művészi gondolkodás valamiféle mechanizmusát. Ettől a
"veszélytől* elsősorban azok tar- tanak, akik az egyéniség "eredeti- ségében* a zavarosság és kétér- telműség eredetiségét védelmezik.
Meggyőződésünk, hogy a mai való- ság, a mai élet leglényegeseDb problémáit a realizmus művészi eszközeivel is ki lehet fejezni, de a legmélyebben és leghitelesebben a szocialista realizmus eszközeivel.
Mindkét írói magatartás tudatos- ságot) valóság- és korismeretet igényel. Enélkül nem szerezhetsz tudomást az élet objektív folyama- tairól. Enélkül csak szubjektív ér- zéseidről, impresszióidról cseveg- hetsz. Esetleg előkelően és finoman, de ez nem zárja ki, hogy mindaz, amit mondasz, esetleg már rég túlhaladott, sőt, ostoba. Beszélhetsz valóságos, létező dolgokról és prob- lémákról is, túlkomplikálhatod egy halódó osztály vagy réteg tragikus • és elégikus bánatát, megoldatlan válságproblémává nagyíthatod osz- tályok és egyének történetileg ter- mészetes és szükségszerű bukását, s halálbűzt lehelhetsz mindenre, anélkül hogy világos ítéletet mon- danál, — mindeh ez nincs szükség sem realizmusra, sem szocialista realizmusra, mert hiszen utóbbiak célja a valóság művészi újraterem- tése, ami viszont napjainkban nem lehet gyengéd és figyelmes a reak- ciós álmokkal szemben, csak igazi értéküknek és jelentőségüknek megfelelően vehet tudomást róluk.
A túlhaladott vágyak és törekvé- sek számára többek között ezért nem megfelelő művészi forma és módszer a realizmus és a szocia- lista realizmus.
Ma már nyilvánvaló, hogy a szocialista realizmus és az "izmu- sok* vitája nem formai, hanem ideológiai vita. Ezt nemcsak a mi fiatal íróink eszmecseréi, de az antológiában közölt művek is bi- zonyítják. Elég, ha két pólust ál- lítunk szembe itt egymással:
Andrássy Lajos, Tóth Béla, Bárdos Pál, Lődi Ferenc, Fenákél Judit, Gaál Sándor, Hatvani Dániel és a többiek — a realista kifejezési eszközök birtokbavételéért küzde- nek, ki-ki a maga módján, egyéni- ségének megfelelően. Ezzel szemben Nagyfalusi Tibor és a vele együtt
MARIA B A N U S :
Október
(OCTOMRRIE) Elvtársak, október v a n . . .
Fura szerzet a költő, Azt mondja, kikelet van, Mikor eget betöltő Hófelhők gyűlnek zordan.
5 És dér jön, fagy, zimankó.., De nem hazug az álom, j De nem téved a költő.
Október forradalma...
; Ha jő is ezer felleg Villámát villogtatva, És ezer zivatar zúg És beleszánt a földbe,
» A költő sose téved,
Mert tavaszunk s virágunk l Október —r ő az élet.
•
Október szól most hozzánk, A harc szól és a béke:
Mi harsog körülöttünk?
Népgyűlés? Nem! A tenger.
Tekints a messzeségbe S Fürkésző sólyomszemmcl:
Egyetlen hullám zajlik í s egyetlen testként kel fel!
Maria Banus a Magyarországon l küldöttség tagja.
Míg Indonéziának Kunyhóit tank tiporja,
S míg csak egy spanyol barcos Megkínzott jajja hallszik, Míg Frankhonban az erdők Égnek, s nyög Görögország, Egyetlen roppant testként Egyetlen hullám zajlik.
Nyugat csak hadd csörtesse Atomját, vén kaszáját.
Mint ahogy bohócsipkán Csörögnek olcsó csengők, Minket semmi sem rettent, Bármily álarcot tesznek A hóhérok, a rablók, Örültek s szemfényvesztők.
Sziszeghetnek a kígyók, A döghalál höröghet, Minket semmi sem rettent, Sem sakálhad, sem átok.
Vagyunk kalász hulláma, Üj vetése a földnek,
Egy test, egy lélek — s lengnek Fölöttünk vörös zászlók.
— s Szegeden is — járt román író-
í f < i - é i » * ; i
isi
<j»\ *> | | | § i' \ . .
•': .. í. j sisé!
1KÁDAR J Á N O S ELVTÁRS FELSZÓLAL A T U D O M Á N Y E G Y E T E M A U L A J Á E A N E A R V O T T ÉRTELMISÉGI A N K É T O N (liEBMAteN
haladók az elvont életérzések
"modern* kifejezésével kísérle- teznek. Pontosabban mindkét csu- part tagjai most alakítják, most tökéletesítik módszerüket, stílusu- kat. A kisérlet nem mondhat ellent sem a realista, sem a szocialista realista törekvéseknek, hiszen fia- tal íróink nagyon jól tudják, hogy a realizmus nem kai oda és unifor- mis, hanem a végtelen gazdagságú valóság művészi megközelítésének korlátozhatatlan és kimeríthetetlen lehetősége, útja és módja. Ez egyéni ízlésükben és felfogásukban is kifejeződik. Andrássy Lajos el- sősorban a mai ember tudatos magatartásának és kollektív érzel- meinek költői megragadására tö- rekszik. Tóth Bélát a dolgozó ember gondolatai és érzelmi világának minél gazdagabb, szemléletesebb nyelvi ábrázolása izgatja. Bárdos Pál a csehovi realizmus sokat- igérő pszichológiai módszerével kí- sérletezik. Papp Lajos a népkölté- szeti realizmus modern teherbírását igyekszik kipróbálni igen szép eredménnyel. Az utóbbi években Lődi Ferenc némiképp "regisztráló*
realizmusa emberivé mélyült, em- beri fedezetet kapott. A példák szaporításához idézhetném a mese- és idill — motívumokkal gazdál- kodó Dér Endre realista törekvé- seit is. De az egyéni forma és stílus kialakításával kísérletező tehetségek egész sorára hivatkoz- hatnék. Érdemes volna ebből a szempontból külön részletesen fog- lalkozni Fenákel Judit, Béna Júlia, Gál Sándor, Hatvani Dániel, Pa- róczai Gergely, Móczár Albert, Simái Mihály, Farkas László, Ba- róosai Jenő, Borbély Gábor, Dál- noki András és Csépi József írásai- val is.
Magdu Lucián már inkább él- vontságra hajlamos alkatnak tűnik.
Szemléletének realista képszerű- ségre való alakítása megmentheti a költői elvontság veszélyes bulita- tóitól. A realizmussal szemben a másik pólust legtipikusabban Nagv- falusi Tibor képviseli, ő temati- kailag, formailag, eszmeileg még inkább eltávolodik mindenféle rea- lizmustól. Tartalmi anyaga leg- többször puszta életérzés. Éppen ezért igen sokszor elvont és meg- foghatatlan. Versei konkrét tartal-
mát nehéz megragadni, de jellegét és pszichológiáját annál könnyebb ez a deklasszált életérzés, a passz-v rezisztencia elégiája (Tiszaparti ballagó). Verseinek bőbeszédűsége természetes következménye gondo- lati határozatlanságának és er- nyedtségének. Vannak felötlő, szép képei, de nincs logikus képrend- szere. Minél titokzatosabbá és csenevészebbé vélik a tartalom, annál jobbon szembetűnik sallang- jaival és feleslegeivel a forma.
Raffinált. bőbeszódűséggel kell erőlködnie, hogy valami szépség- félét felcsillantson. Ügy gondolom, hogy Nagyfalusi nem mindennapi nyelvfantáziája érdemesebb tartal- mi kísérletre és formai próbál-
kozásra méltó. v
Ratkó József egyik legkomolyabb és egyben legproblematikusabb ígérete a csoportnak. Komplikált érzéseit és gondolatait mindig találó költői képekben fejezi ki, de sokszor indokolatlanul és szem- beszökően a tragikus költői élet- érzés pózában tetszeleg. József Attilában nagyszerű példaképet választott magának. Helyesen is- merte fel plasztikus költői nyélvé- nek titkát: a népnyelv szemléletes- sógével kifejezni a gondolat és az érzés belső történéseit. De vigyáz- zon: ne hamis leckét vegyen nagy tanítójától. József Attila nem sab- lonra oktat, ö a magyar falú életét nem azért látta és festette tragikusnak, vigasztalannak, mert ez így volt összhangban életérzésé- vel, hanem mert kizsákmányoltnak és elnyomottnak találta. Benne a költői igazságérzet lázadt. Ratkó József — ha József Attila példáját tartja szem előtt — nem elégedhet meg csak formai hagyományainak ápolásával: eszmeileg és emberi- leg is tanulnia kell tőle.
udjuk, hogy e kötet sem mű- ( ) vészi, sem eszmei színvonal szempontjából nem egyenle- tes és hibátlan. Magába foglalja mindazokat az erényeket és ellent- mondásokat) amelyeket az egyete- mista írók vitái is tükröznek. De ami a legfontosabb: a tehetség jelen- léte kétségbevonhatatlan. E ritka kinccsel úgy kell gazdálkodnunk, hogy szocialista realista irodalmunk
gazdagodjék belőle.
EZ ÉV augusztusának végén, egy viharos éjszakán halt meg a T h i - b a u l t c s a l á d írója, a francia regényírók legnagyobbja, a belle- me-i kastélyban. A szíve ölte meg.
Amikor a gyászhír világgá röp- pent, a döbbenet nagyobb, a fáj- dalom mélyebb volt mindenütt a világon, mint saját hazájában.
Nem csoda. A hivatalos kritika a klasszikusoknak kijáró hideg cso- dálattal illette. Folyóiratokban hi- ába keressük nevét. Életében egyetlen tanulmányféle jelent meg róla, René Lalou tollából, 1937- ben; ez sem több 30 oldalnál. Iro- dalomtörténetekben, vagy a fran- cia prózáról írt átfogó tanulmá- nyokban alig említik meg nevét, és ha mégis szólnak róla, nem ér- tik meg életművét, sőt szándéko- san félremagyarázzák. (Pl. Claude- Edmomde Magny: Histoire du ro- mán frangais depuis 1918.)
Igaz, Roger Martin du Gard nem teremtett iskolát, nem utánozták, mint Proust-ot, Gide-et, Malraux-t vagy Sartre-ot, nem tartozott sem- miféle habverő írói klikkhez, cso- portosuláshoz, nem szomjazta a közönségsiker olykor megalázó gyönyörét. Egész életét az alkotó- munka, és a tökéletességre való törekvés töltötte be.
Mégis, hogyan lehetséges az, hogy ez a nagy író nem kapta meg a francia irodalomban az őt méltán megillető előkelő helyet?
Mert főműveiben, a J e a n B á - r ó i s - b a n (magyarul: E g y l é - l e k t ö r t é n e t e ) és a T h i - b a u l t c s a l á d -ban a francia társadalomnak egy olyan korsza- kát ábrázolja, amikor a materia- lista és az idealista világnézet kö- zötti harc eléri tetőpontját, és a tudomány fényében ú j eszme szü- letik, mely az életbe magába he- lyezi az élet célját abban a biztos reményben, hogy az emberiség erőfeszítései révén az igazság, a szépség és a munkástestvériség uralkodik majd egyszer a világon;
mert elítéli a féktelen nacionaliz- must, és az első világháború ki- törésében hazáját éppen olyan bűnösnek tartja, mint a többi nagyhatalmakat.
De kezdjük egy kicsit élőbbről.
Vessünk egy pillantást az író élet- rajzára. Neuilly-sur-Seine-ben szü- letett 1881-ben jómódú polgári családból. Nagyon gyönge tanuló.
Tanulás helyett sokat olvas: Zola-t, Mirbeau-t és ő maga is megpró- bálkozik naturalista mesék írásá- val. Döntő hatással van fejlő- désére egy fiatal tanára, aki ki-
fejleszti benne a kompozíció iránti érzéket, majd Hébert ab-
bé (akit később megfosztanak katedrájától és reverendájától felvilágosult világnézete miatt);
neki köszönheti, hogy a H á b o - r ú é s b é k é t korán megis- merte, mely saját szavai sze- rint „végleg a regény felé irá- nyította, pontosabban a hosszú lélegzetű, a számos szereplőt és epizódot ábrázoló regény felé."
Gimnáziumi tanulmányait be- fejezve, fiz egyetemen iroda- lomtörténeti tanulmányokat vé-
gez, de a licenciaturán meg- bukik, s könyvtárosképző fő- iskolára megy át, hol okleve- let szerez. Itt fejlődik ki a tör- ténelem iránti érzéke, itt ta- nulja meg a tudományos kuta- 1ás módszerét. Minden regénye
történelmi témájú, és hatalmas, eredeti kutatáson alapuló doku-
mentációs anyagon épül fel.
Másjikj írói munkásságára döntően kiható élményét 1908- ban a párizsi kórházakban szer- zi meg, hol rendszeresen láto-
JfloLcLcuiup JlcLizlÁ :
ROGER M A R T I N DU GARD (1881-1958)
gatja a legjobb neurológusok é\s» pszichiáterek konzultációit.-
Közelről figyelheti meg az élet romboló erőit, a szenve- dés fokozatait, és az ezerarcú egyhalált. De kutatta azokat az erőket is, amelyek az élet
egyensúlyát fenyegetik. (Nem;
véletlen hát, hogy főművének hőse orvos!)
1906-ban kezdi el igazában, írói munkásságát. Első próbál- kozások után, 1904-ben, kiadja a D e v e n i r című művét, majd 1913-ban a J e a n B a r o i s - j á t ,
mellyel nemcsak nagy sikert arat, de az 1914 előtti francia ifjúságra is nagy hatással van.
ÖNÉLETRAJZI visszaemléke- zéseiben (Souvenirs autobiogra-
phiques) Jacgues Copeau-t (1879—1919) és André Gide-et (1869—1951) emlegeti, akiktől sokat tanult, jóllehet a művé-
szi alkotásról való véleménye sok mindenben eltért barátaié- tól. Martin du Gard regényei- ben azt a harmadik dimenziót
szerette volna érzékeltetni, amelyet a színész jelenléte biz- tosít a drámai hősnek; Jacques
Copeau ellene volt minden olyan törekvésnek, mely össze-
házasítja a műfajokat. Martin du Gard mindenek fölé helyezi a tartalmat és a kompozíciót, szerinte a tartalom előbb van, mint a forma, Gide szerint a mű egyszerre születik a formá- val.
E m l é k e z é s e i b e n Mar- tin du Gard elmondja, hogy 1919-ben miként kereste azt a nagy témát, mely terve és al- kotásvágya méreteinek megfe-
lelt. A részletekig kidolgozott teljes Thibault-regényterwel a Párizs közelében fekvő Cler- mont-sur-Oise-ba vonul vissza, és egymásután adja ki a Thi-
bault-család köteteit, de csak 1936-ban jelenik meg 19 14 n y a r a (L'Eté 1914). (Közben megírja két kis remekművét, I.a Confidence Africainet, 1931, és a Vieille Frnace-ot.) Ennek a késedelemnek oka egyrészt abban volt, hogy 1931-ben sú- lyos autóbaleset érte és hosszú heteket töltött a mans-i klini- kán, másrészt 1914 nyara törté-
netének megírásához hatalmas történelmi dokumentációra volt szüksége.
1937-ben az 1 9 1 4 n y a r á é r t kapott Nobel-díj váratlanul éri.
Ügy annyira, hogy még finn ba- rátjának, Lucien Maury-nak sem hiszi el, aki elsőként gratulál néki. A Nobel-díjra André Gi- de ajánlotta a T h i b a u l t - c s a l á d o t , azt hívén talán, hogy a Svéd Akadémia majd azt
mondja: „De hiszen Monsieur Gide, ön az igazán érdemes e díjra!" (André Gide csak tíz év
múlva kapta meg.)
Nem kétséges, hogy a máso- dik világháború szörnyűségeivel fenyegető Európában keresve- keresték azt a művet, melyet a világ közvéleményének asztalára letehetnek a béke védelmének szolgálatában. — Nézzétek 1914-et, tanuljatok belőle. És az idő pa- rancsa is siettette a Nobel-díjat.
Más kérdés, hogy a fasizált or-
VINKLER LÁSZLÓ R A J Z A
szágokban a múzsák már a go- lyók füttyére táncoltak.
Martin du Gard a drámaírás területén is maradandót alkotott, (Le Testament du Pere Leleu, 1920; La Gonfle, 1928; Tacitur- ne, 1931;) bár az ő igazi alkotó világa a regény maradt.
A Thibault-család befejezése után alig publikál valamit.
André Gide emlékezetére kiad egy kis kötetet (1951), M a u- m o r t e z r e d e s e m l é k e z é - s e i című nagy regényének be- fejezéséről 1955-ben végleg le- mond. ö s s z e s m ű v e i 1955- ben jelennek meg, itt jelenteti meg önéletrajzi és irodalmi em- 'ékezcseit, de csak töredékben.
Bár ragaszkodott írói magányá- hoz, a francia irodalom „nagy"
vitáiban nem vett részt, nem szabad azt hinnünk, hogy hall- gatása teljes visszautasítását je- lentette a francia valóságnak.
Tiltakozik Henri Alleg köny- vének betiltása és az algíri at- rocitások ellen, közbelép a Ro- senberg-házaspár megmentése ér- dekében.
Egyik barátjának, egy sok- gyermekes családapának azt ta- nácsolja, hogy elsősorban erköl- csi nevelést biztosítson gyerme- keinek, és adja meg nekik a vi- lágnézet megválasztásának jogát.
,.Ha kommunisták akarnak len- ni, legyenek". A világért se aka- dályozza meg őket szándékuk- ban.
Halálos ágyánál a legrégibb és a legjobb barátok egyike, Jean
Schlumberger volt jelen, az, aki elsőnek olvasta a Jean Ba- rois-t 1913-ban, és elsőnek fe- dezte fel a regénv rendkívüli értékeit, ö továbbította André Gide-nek, aki Gallimard kiadónak a regénnyel kapcsolatban ezt tá-
viratozta: „Minden tétovázás nélkül kiadandó!" Talán nem is gondolt arra, hogy a legve ze-
delmesebb harci gépezetet in- dította ezzel el a katholicizmus ellen.
A JEAN BAROIS abból az 1914 előtti, társadalmi ellent-
mondásokkal végletekig telített Franciaországból nő ki, mely 60 év alatt ötször változtatott ré- gime-et, melyben egyik oldalról a Napoleon le Petit-ik, a Thiers- ek, a Mac Mahon-ok, az Action Francaise és Mauras, valamint az Egyház képviselői, a másik oldalon Daumier, Victor Hugó, Zola, Gambetta, Jules Ferry, Ferdinánd Buisson, Jaurés és a többi, a néphez hű férfiak áll- nak. A népelnyomó vakság és vadság áll itt szemben a tudo- mány embereinek felszabadulást és szabadságot hirdető csoport- jával; a kapitalizmus és a szo- cializmus erői ütköznek meg új- ból és újból; és a politikai, tár- sadalmi és szellemi konfliktusok mélyén két ellentétes koncepció forralja a kedélyeket, élesíti a fegyvereket: a vallásos és a tudományos világnézet. Az első világháború előtti nemzedéknek, mely megélte a Dreyfus-ügyet, mely elválasztotta az egyházat az államtól, mely átment a moder- nizmus különböző válfaján, kü- lönösen időszerű regénye a Jean
Barois.
Miről is van benne szó? Jean Barois, a katholikus intellektuel kiábrándul vallásából a tudomány fényében, és az egyháznak kí- méletlen ellenfele válik belőle.
Súlyos szerencsétlenség éri, nagy beteg lesz, és halálos ágyán ide- gileg, lelkileg, fizikailag össze- törve, akaraterejét, ítélőképessé- gét teljesen elveszítve, családja kényszerítő hatására visszatér val- lásához. Tévedés ine essék, itt nem afféle Bourget-megoldásról van szó. ellenkezőleg: Barois férfi életének teljében megalkotja tes- tamentumát, mely szerint előre megtagadja minden olyan eset- leges cselekedetét, mellyel val- lásellenes felfogásával ellenkezés- be jutna.
A gondolkodó, a tudománnyal együtthaladó ember problémáit veti itt fel az író csodálatosan bátor őszinteséggel: megtalálha- tók-e az ész birodalmában az
életértékek? Regényének másik hőse, Luce, életútjának töretlen- ségével adja meg a választ: igen.
Martin du Gard nem tagadja:
hogy a „lelki szegények" az egyé- ni vigasz forrását meglelik a vallásban, de végső konklúzió- ként művészi erővel bizonyítja, hogy a bátorság, az erő, a tisz- tánlátás, az igazság és az em- berméltóság a hitetlenek olda- lán állnak. Jean Barois-ban, Lu- ce-ben tiszteletreméltó hősöket is- merünk meg, akiknek van lel- kierejük szembenézni a szere- let nevében gyűlöletet hirdetők- kel, megtagadni a józan észt bék- lyóbakötő hagyományokat, és át- lépni a szabadságba, a polgári életforma kínai falán.
Martin du Gard egy másik nagy témája a történelem: az egyéni sors kapcsolata a kollek- tív sorssal. A Dreyfus-ügy, mint történelmi háttér különösen sú- lyossá teszi az egyéni sorsból kinövő és a nép közös ügyéhez tartozó problémákat. Ami a re- gény témáját újszerűvé teszi, az a bátorság és őszinteség, amely- lyel írónk a kollektív problémá-
vá nőtt egyéni problémát — és viszont — ábrázolja, teljesen új formában: hármas dimenzióban.
Ahogyan Jean Barois néz szembe a Dreyfus-üggyel, ugyan- úgy a T h i b a u l t - c s a l á d cí- mű regény két főhőse: Jacques és Antoine a háborúval.
A regény társadalmi előzmé- nyei azonosak a Jean Barois-éval,
de a cselekmény horizontjába egész Európa belefér.
A Rougeon-Macquart és a
Jean—Christophe nagy regények is az egyén és a család élete tör- ténetén vezetnek át, de a Thi- bault-család egyéni életek és a polgári életforma hű ábrázolása mellett az európai ember világ- nézeti zűrzavarát, a munkásság harcát, névtelen hősök százainak gazdag áldozatát, egyszóval a kapitalista életforma miatt vál- ságba jutottak millióinak problé- máit írja meg.
Nyugaton nem akarják észre- venni, hogy ez a regény a pol- gári életforma halálhimnusza.
Oscar Thibault, a katholikus nagypolgár olyan formákban éli ki magát, melynek már ő maga sem tud tartalmat adni. Két fiá- nak: Jacques-nak és Antoine-nak nyújtott katholikus polgári ne- velés teljes csőddel végződik.
Jacques megtagadja polgári múlt- ját, vallását, családját és verej- tékes munkával az elnyomottak millióinak tagjává avatja magát, s így érti meg a munkásság for- radalmi mozgalmát, így találja meg az élet igazi célját: harcolni a társadalmi igazságért, a pro- letariátus győzelméért. Antoine a tudományos kutatásba öli nagy- szerű energiáját, minden, arait tesz, öncélúságba vész. Életének nincsenek perspektívái, mert nincs kapcsolata a valósággal.
MARTIN DU GARD maga is leszámolt azzal a polgári múlt-
tal, mely az első világháború vértől iszapos lövészárkába ment- hetetlenül elmerült. Már a há- ború kitörése pillanatában „az Európát megrázó borzongás meg- rendítette az emberek magánéle- tét; a látszólagos kötelékek min- denütt elszakadtak az emberek között; a világválság előszele le- verte az ágakról a férges gyü- mölcsöket", és a háború utolsó napjaiban „egy szabadságolt ha- lottal", Antoine-val mondatja az író: — Jean — Paulra (Jacques fiára) gondolok. Terád kicsikém ...
Űj világ születik. Te majd látod, hogyan szilárdul meg. Segíteni fogsz. Erős légy, hogy jól segít- hesd!"
Az életből kilépőnek egyetlen vigasza van, hogy a korhadt társadalmi rend helyébe, az újak, a mindig fiatalok erős világa lép.
„Csak halála utát\ érthetünk meg v a l a k i t . . . — írja Martin du Gard. — Amíg él az ember, mind az amit még véghezvihet, s amit nem tudnak róla, csupa ismeretlen, amely meghamisítja a számítást. A halál végre megszi- lárdítja a körvonalakat; mintha a személyiség elszakadna a le- hetőségeitől és különválna: kö- rül lehet járni, látjuk végre há- tulról is, megítélhetjük, mint egészet..."
Még időre van szükségünk, hogy életművét megítélhessük, mint egészet, de a megszilárduló kör- vonalakból már elénk rajzolódik a francia irodalom egyik legro- konszenvesebb és legnagyobb alakja.
Láttam sírni anyámat; sírtam miatta én is,
egy kemény vonást apám szája körül, mit a gond rajzolt oda s a megkötözött gyűlölet. Láttam
a húgom sírásra görbülő száját amikor kakastollasok lépte döngött a konok kövek jajduló hátán; láttam maszatos kölykök hadát gyümölcslopáskor, kertvégén összeseregleni
és a palánkon túl, hová én be nem léphettem, teniszezők ruháját fellobogni az égre.
(a magam-formálta felhők mintha hívtak volna hogy menjek utánuk, — ó, de kívántam menni, úgy kellett volna repülni, úszni egyre messzebb, mittudoinén hová, csak el innét, hol sok a pofon és a nincsen, hol az anyám a kamrába bújik el sírni és jaj. apámon az a fura vonás, ott, ott a szája körül, ki tudhatná mért,
ki tudhatná, talán a csendőri ütlegekért, a megbosszulhatatlan kínokért, tán nagyapám korai haláláért: ó, jaj, nem lehet tudni, mert apám élete örök titok mindenkinek!
— Nem volt ideje-kedve beszélni: ha szólt is, csak olyankor, amikor már nem tudta elkerülni...) Láttam maszatos gyerekekhői éhes csokrot a porban . . . Feri bácsit kidőlni kapa mellől...
Ne higyjétek, nem igaz, hogy megszépül a rút!
Véres kezek a Napot az égről letörölték!
Szakadt ruhás emberek üres hassal vigyáztak...
telt csűröket; embereket csordába tereltek...!
Bandukoltam lehajtott fejjel síró fák alatt...
Kérdezed, mért nem szívtam magamba a csodákat lázas lélekkel? Ö, nem tudhatom: e dekorált világ bájaiban gyönyörködni tudnál talán éhesen? Nyugalmat és igazságot kerestem:
egy zúgot, hol nem mászik rám bogár ha elalszom:
kutya nem nyaldossa arcom és csősz nem kiált r á m . . .
(Vcwg.cL JHikálij:
Nincs megnyugvás
Ugy szót kerestem, amitől kinyílik a lélek.
Egyetlen, halkan kimondott szót, mitől virágba szökken a gaz, mi ránőtt a szívemre, egyetlen szót! egyetlen, megértő, baráti szót kerestem!
Láttam szerelmeseket összesúgni s ilyenkor
ínég jobban fájtak az álmatlan éjszakák... Mentem gyalog térdig érő hóban; zuhogó esőben,
elázott rajtam a kabát; lestem az elfáradt embereket, kerestem az arcukon valami jelt, kerestem fényt a szemükben és a kezüket kívántam megfogni egyre és kérdezni tőlük:
merre, merre mennek? Belestem nagy házak díszes ablakán, hallgattam jeges fatörzsnek dőlve szép zongorahangot; — ömlött, csorgott a könny szememből...
Hallotjpm dörögni ágyút és bújtam remegve sarokba. (De jó, hogy büszke és bátor az ember...
Hagyd a hencegést! A patkány is élni akar és te is; az élő félti életét, de hiába
szorul ökölbe a k é z . . . Kit fojtanál meg? Hol a szörnyeteg, hol van, kin múlik, hogy vége a csendnek?
Láttam vért fröccsenni a fehér falra; tornyokat ledőlni; bújtam fa mögé sivító bombától
niegijedten; vér és por lepte be a világot.
Ki törődött az én szívemmel? Ki látta rajtam világos nappalokon a nyomasztó éjek rút nyamit? A világ tömte a hasát röhögve;
míg nekem — millió fényre-éhes társaimmal együtt — a lét dohos pincéje mélyén rohadva csak hulladék jutott! A reggel-várás éltetett csupán a bűzt-okádó éj alatt, ó emberek...!
Ujjongtam, mikor tavaszra fordult és a zord tél rút emléke fekete varjúként messzi röppent...
Lmelt fővel léptem a világba, mikor végre a kapuk kitárultak és az útak megnyíltak zsongó hajnalon előttem. A színeket kezdtem szépre-éhesen észrevenni. A változások titkát megtanultam. Gyermekként ámultam a csodákon.
Hallottam: törvényszerűség, s kezdtem kikutatni.
Hallottam: felszabadult ember, harc, jövő, eszme, és a szó nekem ütődött, hogy rámtapadjon és életem gazdagítva örökre bennem éljen!
Anyám könnye felszáradt, apám mély vonása enyhült.
— De az én szívem nem akart mégse megnyugodni...
Szekér után autók suhantak álmaimmal:
rádió vitte messze hangom. Csillagok lettek a barátaim, mióta fényéven lépegettem.
Sugarak, áldott, rút sugarak nekem ütődtek, hogy eszméljek egyre jobban. A lelkek megnyíltak előttem: barátok jöttek kitárt karokkal, és
és a szívem osztottam nékik darabokra: lásd, gazdagszik a szív, ha osztogatják. Nem fogy soha el a lélek, ha lelkeket vonz magához. Rám tört száz szép, kínálva bájait, de én nem nyugodtam...
Megállhatunk-e, míg nem fogtunk minden szelet a vitorlánkba? Lehet-e nyugtunk, ha vihar les ránk?
Az én világom már nem csak az utca. Földrészek gondja nehezül vállaimra. Az én világom a protonoktól a Tejútig ér el s bele fér abba kétmilliárd szív lüktetése! Sugarak . . . hordják rezgő hátukon milliók vágyát e l é m . . . Csodás világ éz: isten lehetsz benne, teremtő erővel formálhatod magadnák! így felejted
majd a mocskot egyszer el! Csodás világ ez: ember lehetsz benne, ó, érzed? mindennél többet jelent!
Elérheted bár minden célodat: nincs megnyugvás, ainíg átérzi a szív más szívek rezdülését...
| Qaái Cndre •.
QLz őszirózsás forradaCom
G Y Ő Z E L M E S Z E G E D E N
9 1 8 őszén az első világháború szenvedéseitől meggyötört magyar dolgozó nép győzelmes forradalma szétzúzta az Osztrák—Magyar Mo- narchia korhadt rendszerét. A munkások, a katonák, a közép- rétegek tömegei békét, szabadsá- got, kenyeret követeltek s diadal- mas forradalmuk jelképévé az őszirózsát tették. 1918-ban az or- szágos események részenként Sze- geden is fellángolt a tömegek harca, kifejlődött a forradalmi válság s győzött a polgári demok- ratikus forradalom.
A szegedi dolgozókat és a kör- nyékbeli kisparasztokat ezrével vitték az 1914—18-as imperialista világháború vágóhídjára. Sok eset- ben előfordult, hogy egy-egy csa- lád valamennyi, katonai szolgálatra alkalmas férfitagját bevonultatták, az otthonmaradottak nem tudták a család kis földjét megművelni,
vagy a műhelyben az ipart foly- tatni és szörnyű nyomorba jutot- tak. Az állam a hadbavonultak hozzátartozóiról és a hadirokkan- takról megfelelő mértékben nem gondoskodott. "Maholnap — írták a fronton küzdők hozzátartozói — az éhenhalásnak nézünk elébe s bárhová megyünk, másfelé igazí- tanak, jótanácsokat adnak, de anyagilag senki sem támogat."
(Szeged város főispánjának iratai 21/1918 sz. Szegedi Állami Levéltár) A háború alatt a gazdasági ne- hézségek mindinkább fokozódtak.
A közszükségleti cikkeket egyre Nehezebben lehetett beszerezni.
Lisztet, cukrot, zsirt, tüzelőanya- got, ruhaneműt 1917—18-ban már jegyre is alig lehetett kapni. A város szénelosztó bizottsága 1917 október végén kénytelen volt meg- állapítani, hogy "Szeged város összes közintézményei és nagyszá- mú lakossága a legszükségesebb téli tüzelőanyag hiányában — mi- után esetleg pótlásra alkalmas fakészletek sincsenek városunk- ban — a legnagyobb szenvedésnek és nélkülözésnek lesz kitéve."
(Ugyanott 141/1918. sz.). A közszük- ségleti cikkek á r a rohamosan emel- kedett. A munkások havi kerese- téből — bár a katonai felügyelet alá vont gyárakban naponta 12-14 órát dolgoztak — 1917-ben csupán 14—16 kg kenyér ára tellett ki. A lakosság gazdasági nehézségeit nagymértékben fokozták a hadi- kölcsönök és az egyre gyakoribb rékvirálások. Szuronyos katonák házról-házra járva elvitték a kis- emberek keservesen összeszedett élelmiszerkészleteit és nem egyszer a város által az ellátatlanok zsír- szükségletének fedezésére hizlalt sertések nagy részét is. (Szeged város polgármesterének elnöki iratai 4198/1918. sz. Szegedi Állami Levéltár.).
Az imperialista háború öldöklése, a közszükségleti cikkek hiánya, a háborús nyerészkedők támadása a dolgozók egyébként is alacsony életszínvonala ellen Szeged dol- gozóit is, elsősorban munkásságát, Mindinkább háborúellenessé tette.
A munkások 1917-ben még csak ösztönösen, néhány, béremelést és Munkaidőcsökkentést, a gyárakban
a katonai felügyelet megszüntetését követelő sztrájk formájában hár- ultak a békéért. Azonban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kisugárzása nyomán ez a harc
®8yre inkább tudatossá, mindin- kább a fennálló rendszer elleni Politikai harccá vált. Az oroszor- szági proletárforradalom mozgó- sító példája tehát gyökeres fordu- latot idézett elő népünk harcában,
"Zen belül Szeged munkásmozgal- Mában is. A katona- és dolgozótö- Megek városunkban is mindin- kább eljutottak arra a felismerésre, hogy a háború céltalan és értel- Metlen. A Szegeden igen jelentős középrétegek kezdték rokonszenv- ü l nézni a munkások erősödő háborúellenes harcát. A szenvedő- i k miatt és Október példája
"Vonaán forradal masodó munkások Mögé értelmiségiek, kispolgárok is kezdtek felsorakozni.
^ szegedi munkások iar-
Mdalmasodását és a kispolgárság
®§yes csoportjainak a munkásság- j való csatlakozását mutatja az
f..1 8 januári általános politikai /Mhegsztrájkba való bekapcsoló-
ás. Városunkban az országos jr^ájk keretében kb. 12.000 ember
b'-'nt harcba a békéért és a poli- ,'kai jogokért. (Délmagyarország Jt18- január 23.) A sztrájkban a Mintegy. 4000 főnyi nagyipari .ytokásság mellett kisipari- és
°ldmunkások, valamint Hómunká-
sok és tekintélyes számmal kis- iparosok vettek részt. E sztrájk- mozgalom során alakult meg ille- gálisan Szegeden is — szovjet pél- da nyomán — a 200 tagú Munkás- tanács. A sztrájkot négy napi
harc (január 19—23) után a Szociál- demokrata P á r t helyi szervezetének jobboldali vezetői — az országos pártvezetőség magatartásának meg- felelően — leszerelték. (Ugyanott ) Ez azért sikerülhetett, mert a mun- kások nem szakadtak még el a Szociáldemokrata Párttól és nem rendelkeztek forradalmi szervezet- tel. A Szociáldemokrata Párt re- formista ideológiája és erősen kispolgári összetétele miatt elve- tette a forradalmi harc gondolatát.
Az osztályharc fellendülésének eb- ben az időszakában arról igyeke- zett meggyőzni a munkásokat, hogy nem a kizsákmányolók uralmának forradalmi úton való megdöntésé- ért kell harcolni, h a n e m az álta- lános titkos választójogért. A vá- lasztójoggal nem elősegíteni, hanem helyettesíteni akarta a forradalmi harcot. (Vő. Hajdú Tibor: A taná- csok Magyarországon 1918—19-ben.
Budapest, 1958. 9. old.) Ez pedig objektíve a munkásosztály érde- keinek elárulása. Ugyanezt a poli- tikát követte a párt az egy hétig tartó 1918 júniusi általános sztrájk során is. A szegedi főispán jelen- tése megállapította, hogy a hadi- termelésnek nagy károkat okozó eme megmozdulás során "A szocia- lista szervezett munkások vezetői maguk járják be a várost, hogy az összes munkásokat munkába állásra bírják." (Szeged város
főispánjának iratai 1114/1918. sz.
Párttörténeti Intézet archívuma.) Azonban a Szociáldemokrata Párt helyi szervezete 1917-18-ban jelen- tős szervező munkát is végzett.
Egész sereg ú j szakszervezetet hozott létre és taglétszámát is je- lentősen növelte. 1918 októberében már kb. 6.000 tagja volt a helyi pártszervezetnek az 1917. évi kb.
1.000 fővel szemben. Az volt a célja, hogy a választójogért való harcra minél több embert mozgó- síthasson. A dolgozók szervezett- ségének ez a növekedése ugyanak- kor a tömegek forradalmi harcá- nak kibontakozását — a pártveze- tőség akarata, szándéka ellenére — elősegítette.
A középrétegek mindinkább nö- vekvő háborúellenességét mutatja a katonaság városunkban is meg- íigyel'htő bomlása. A katonaruhába bújtatott parasztok!, kispolgárok, munkások háborúellenes mozgal- mánakfokozódásához hozzájárult az a röpirat is, amelyet 1918 márciu- sában terjesztettek a szegedi lak- tanyákban. Ez a röpcédula felszó- lította a katonákat: "Gondoljatok otthon szenvedő, koplaló család- jaitokra! Ne harcoljatok többé idegen földön, idegen német ér- dekekért! Dobjátok el a fegyvere- ket! Éljen a béke!" (Csongor Győ- ző-féle iratok. "Munkásmozgalmi, forradalmi röplapok 1918—1919«
csomó. Szegedi Állami Levéltár.) E röpiratnak egyes képeivel, mon- dataival nagy rokonságot mutat Juhász Gyula Negyvenhatosok cí- mű, megrázó háborúellenes versé- nek néhány részléte. A vers 1918 júliusában jelent meg a Délmagyar- ország című napilapban. A szegedi helyőrség katonáinak szembefor- dulása a háborúval főként a gya- kori szökésekben jutott kifejezésre.
Mint a szegedi haditörvényszék 1918. évi irataiból kitűnik, leginkább paraszt származású katonák szök- tek meg igen nagy számmal. így akartak véget vetni szenvedéseik- nek; nem akarták tovább hullatni vérüket az imperialisták profitjá- ért.
A h á b o r ú s szenvedések,
az esztelen vérontás, az elnyomot- takharcának fellendülése 1918-ban a magyar burzsoáziának olyan csoportjait is szembefordították a nagybirtok és finánctőke kor- mányával, amelyek korábban an- nak szilárd támaszai voltak. A politikai változás szükségessége Szeged városvezetésében is tuda- tosodni kezdett. 1918. október 16-án a közgyűlés — amelyben a helyi, középburzsoázia kategóriájába tar- tozó polgárságnak döntő szava volt
— egyhangú határozatot hozott. E határozat kimondotta: "Szeged 6zab. kir. város közönsége mellőz- hetetlennek találja, hogy az 1867.
évi XII. t. c. haladéktalanul hatá- lyon kívül helyeztessék és . . . Ma- gyarország politikai, katonai, gaz- dasági teljes önállósága és füg- getlenségei biztosítva legyen . . . "
(Szeged város 1918. évi közgyűlé- seinek jegyzőkönyve, 554. pont.
Szegedi Állami Levéltár.) Ez a ha- tározat a nemzeti függetlenség kö- vetelését tartalmazza, de ezen ke- resztül értelemszerűen benne van ama követelmény is, hogy a ma- gyar burzsoáziának az a csoportja is részesedjék a hatalom közvet- len gyakorlásából, amelyet ettől elzárt az 18.67-es kiegyezés rend- szere. A hatalomelosztásnak ezt a megváltozását azonban békés, alkotmányos úton, "megrázkódta- tás nélkül" szerette volna elérni.
Az elmondottak azt bizonyítják, hogy 1918 őszére Szegeden mind határozottabban kifejlődött a dol- gozók széles rétegeit átfogó egy- ségfront, melynek részvevőit első- sorban a béke és a fennálló rend- szer — teljes vagy részleges — felszámolásának vágya tartott ösz- sze. Az egységfront hajtóereje a munkásosztály volt, amely 1918 tavaszán és nyarán forradalmi jel- legű tömegmozgalmakban juttatta kifejezésre, hogy n e m akar m á r úgy élni, mint eddig és kész a fennálló politikai rendszer elleni forradalmi harcra. Mögéje felso- rakozott a középrétegek egy ré- sze (számos kispolgár, értelmiségi és szegényparaszt) is. Ugyanakkor céltudatosan akcióba lépett a kö- zéppolgárság és a középrétegek másik csoportja is, amelyik viszont reformok útján, a rendszer bizo- nyos fokú megváltoztatására töre- kedett. A reformok útján történő változtatás eszméjének jegyében közeledett egymáshoz, majd talál- kozott e csoport és a Szociálde- mokrata Párt jobboldali vezetősé- ge. Ez a blokk a béke és a hata- lomelosztás ú j formájánali megte- remtése mellett a tömegmozgalom forradalomba való beletorkollásá- nak megakadályozására is töreke- dett. 1918. október végén, amikor egymást érték a fővárosban és vi- déken a tömegtüntetések, a fron- tokon a zendülések, és a nemzeti- ségek kezdtek elszakadni Magyar- országtól, amikor bebizonyosodott, hogy a régi módszerekkel való kormányzás lehetetlen tovább, a polgári ellenzéki pártok és a Szo- ciáldemokrata Párt megalakították a Magyar Nemzeti Tanácsot az említett célok elérésére. A Magyar Nemzeti Tanács és a helyi nem- zeti tanácsok megalakulása és elő- térbe lépése tehát a nagybirtok és finánctőke uralmi válságának tel- jes kibontakozását bizonyítja. Vá- rosunkban 1918. október 22-én jött létre a Radikális Párt, a Károlyi- párt és a Szociáldemokrata P á r t megbízottaiból a Szegedi Nemzeti Tanács, Becsey Károly vagyonos ügyvéd, a Károlyi-párt szegedi szervezete egyik vezetőjének el- nöklete alatt. (Tagjai lettek a Ká- rolyi-párt részéről Almássy Endre és Pap Róbert, a Radikális Párt részéről Hollós József, Juhász Gyula és Móra Ferenc, a Szociál- demokrata P á r t részéről Ábrahám Mátyás, Geleta Ádám és Sípos Iván.) Ez a testület, polgári és jobboldali szociáldemokrata össze- tétele következtében nem forra- dalmi, hanem békés úton történő átalakulás szükségességéről be- szélt. A Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Károlyi Mihály kijelentet- te, hogy ők " . . . nem forradalmat akarnak, hanem békét". (A ma- gyar munkásmozgalom történeté- nek válogatott dokumentumai, 5.
köt., Budapest, 1956. 277. old.) Nem akart ennél többet a Szege- di Nemzeti Tanács sem. Az átala- kulás "megrázkódtatás nélküli"
megvalósításának célkitűzéséről szóló dokumentumot idézi Kele- men Béla: Adatok a szegedi el- lenforradalom és a szegedi kor- mány történetéhez, 1919. (Szeged, 1923.) c. m u n k á j a 557. oldalán.
A Magyar Nemzeti Tanács prog- ramja és ennek nyomán a Szegedi Nemzeti Tanács is olyan követelé- seket fogalmazott meg* amelyek akkor a tömegek legközvetlenebb kívánságai voltak (béke, nemzeti függetlenség, demokratikus átala- kulás stb.). Ennek következtében a dolgozók támogatták a Nemzeti Tanácsot. A forradalmi harcra kész munkástömegek — követke- zetesen forradalmi párt hiánya miatt — és a hozzájuk csatlakozó kispolgári rétegek, egyelőre meg- elégedtek azokkal a változtatások- kal, amelyekről a Nemzeti Tanács programja beszélt, mert azt gon- dolták, hogy e változtatások a dol- gozók összes problémáit megold- ják. Forradalmi párt irányító és nevelőmunkáját nélkülözve októ-
ber végén még nem tudatosodott
NEGYVEN ÉVE
1918. november 20-án alakult meg a Magyar Kommunista Párt. A magyar történelemben fordulópontot jelent ez a nap.
A párt megalakulása előtt a magyar munkásmozga- lom már nagy és hősi múlttal rendelkezett. Frankéi Leó- tól Tesszárn Károlyig sokan voltak, akik a szocialista öntudat első magvait ültették el Magyarországon és akik- nek neve, harca, életútja a nemzetközi munkásmozga- lommal, s a magyar munkásmozgalommal forrott össze.
A magyar kommunisták 1918. november 20-i pártalakí- tása lehetetlen lett volna e harcosok úttörő munkája nélkül.
A párt megalakulásával nemcsak folytatódtak a mun- kásmozgalomnak a harcai, hanem ekkor valami gyökere- sen új kezdődött.
"Az az új, amit mi, kommunisták hoztunk a magyar munkásmozgalomba: az opportunizmussal való szakítás és szembenállás volt, az orosz forradalom tapasztalatainak, Lenin tanításainak hasznosítása és átplántálása magyar földbe, új típusú, a hatalomért harcoló, a szocializmus megvalósítását napirendre tűző forradalmi munkáspárt megszervezése Magyarországon.
A magyar kommunisták elmúlhatatlan történelmi ér- deme, hogy abból a világtörténelmi fordulatból, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentett, levon- ták a következtetéseket Magyarország számára elmélet- ben és gyakorlatban. Bármilyen nagy erő is volt a ma- gyar munkásmozgalom a Kommunista Párt megalakulá- sáig, bármily komoly befolyást gyakorolt is az ország politikai fejlődésére a kiegyezés utáni évtizedekben, a Kommunista Párt megalakulásáig ez az erő — a nagy- szerű tömegharcok ellenére is — lényegében botorkált és tévelygett, mert a mi pártunk megalakulásáig a ma- gyar munkásmozgalom legfeljebb csak ellenzéki erő volt, a polgárság egyik, vagy másik csoportjának scgédcsapata.
A Kommunista Párt megalakulásával lépett fel a magyar munkásosztály első ízben a hatalom megraga- dásának és gyakorlásának igényével, mint osztály". (Ré- vai József: A Magyar Munkásmozgalmi Intézet megnyi- tásán mondott beszédéből.)
A párt útja a 40 év alatt harcokkal volt terhes. Két ízben is meg kellett ütköznie az ellenforradalom erőivel.
A két évvel ezelőtti második ütközetben a párt győzött, mert olyan testvérpártok álltak mellette, mint a Szov- jetunió, Kína, a népi demokratikus országok munkás- pártjai, és mert a szocializmus építését Magyarországon vezető párt mélyen gyökeret eresztett a magyar munkás- osztály, a parasztság, az értelmiség soraiba.
A. párt negyven évvel ezelőtti megalakulása, novem- bertől márciusig vívott harcai az első Magyar Tanács- köztársaság megalakulásához vezettek. E harc azért volt győzelmes harc, mert a párt élesen áUást foglalt a jobb- oldali szociáldemokrácia reformista törekvései ellen. E reformizmus ma a marxizmus—leninizmus revíziójának
igényével fellépő különböző burzsoá nézetekben jelent- kezik. Hogy e revizionista "elméletek" mennyire a "mun- kásosztály érdekeit" képviselik, arról a két év előtti ellen- forradalom ad cáfolhatatlan képet. F revizionizmus el- leni következetes harc a párt negyven éves történetéhez, eszmeiségéhez való hűség egyik legalapvetőbb feltétele.
bennük a tőkés rendszerrel való mielőbbi leszámolás szükségessége, í g y aztán a helyi Nemzeti Tanács október végén, a forradalmi fe- szültség tetőpontján, a tüntetések, gyűlések forgatagában kezében tudta tartani az eseményeket.
A Szegedi Nemzeti Tanács
október 27-re nagyszabású nép- gyűlést hívott össze azért, hogy Szeged dolgozói demonstrálják a Magyar Nemzeti Tanácshoz való csatlakozásukat. A Magyar Nem- zeti Tanácsnak szüksége volt a tö- megek felsorakozására ama cél- jának megvalósításához, hogy al- kotmányos úton hatalomra jusson.
A tömegek felsorakoztatásával kí- vánta bizonyítani a királynak, hogy a nemzet akaratát képviseli.
Bízott benne, hogy így a király a Nemzeti Tanács vezetőit nevezi ki miniszterekké. (A magyar mun- kásmozgalom történetének váloga- tott dokumentumai, 5. köt., Buda- pest;, 1956., 271. old.) A Szegedi Nemzeti, Tanács szónokai a nagy- birtok és finánctőke hatalmon lé- vő klikkjét dörgő frázisokkal meg- bélyezgő beszédektől a tömegek felsorakozását remélték. Nem is csalatkoztak, mert a gyűlés részt- vevői "hatalmas taps és éljenzés"
közben elfogadták a Magyar Nem- zeti Tanács programját. (Délma- gyarország, 1918. október 29.) De e nagygyűlés megrendezésének az is célja volt, hogy a tömegek for- radalmi harckészségét a Szegedi Nemzeti Tanács levezesse, a ren- det biztosítsa. A gyűlés elnöke, Becsey Károly nem mulasztotta el figyelmeztetni a részvevőket, hogy a nyugalmat és rendet meg- őrizve, csendben oszoljanak szét.
(Ugyanott.)
Hasonló célokkal szervezett nagygyűlést a Nemzeti Tanács ok- tóber 29-én az ifjúság számara, amelyen a dolgozók hatalmas tö- mege is részt vett és tüntetett a Magyar Nemzeti Tanács program- ja mellett. Ez a tüntetés is a bur- zsoá—szociáldemokrata koalíció munkásokra, katonákra, középré- tegekre való befolyását bizonyítja.
E befolyás következtében nem csoda, hogy "Sehol a világon oly szelíden nem zajlott le forradalom, mint Szegeden", 1918. október 31- én. (Kelemen Béla id. m ű 557. old.)
Az október 30-i budapesti forra- dalmi események híre lázas izga- lomba hozta városunkban mind-
azokat az erőket* amelyek szem- ben állottak a nagybirtok és finánctőke hatalmon lévő klikk- jével. Október 31-én a katonaság a laktanyákból az utcára özönlött és a város munkásságával, kis- polgárságával együtt éltette a Nemzeti Tanácsot, amelytől a dol- gozók új világának megteremtését várta. Zajosak voltak az utcák, az emberek mámoros hangulatban, énekelve járták be a zásjúódíszbe öltözött várost. A katonák letépték sapkájukról a régi jelvényt és ki- tűzték az őszirózsát, a forradalom szimbólumát. Az emberek boldog- ságtól ragyogó arccal ünnepelték a békét. (Délmagyarország, 1918.
november 1.)
Akcióba lépett a helyi Nemzeti Tanács is, azonban — célkitűzé- seinek megfelelően — a forrada- lom békés keretek közötti megtar- tása érdekében. Már október 31- én reggel elárasztotta a várost "A rendzavarók ellen!" c. röpcédulá- jával, amelyben statáriális eljárás- sal fenyegette meg mindazokat, akik "a város békéjét és közrend- jét" »e magasztos órákban" "anar- chiacsinál ásra" akarnák felhasz- nálni. A lapokban ugyanezen a napon közzétett egy másik kiált- ványt is, amelyet szintén a "belső rend" biztosítása érdekében adott ki. A dolgozó tömegek lelkesedé- sének levezetésére pedig október 31-én délutánra népgyűlést hívott össze, hogy Szeged népe ennek ke- retében, és ne forradalmi tettekben
"adjon kifejezést a budapesti ese- ményekhez való csatlakozásának".
(Ugyanott.) Határtalanul lángoló lelkesedés lázában égett az egész hatalmas, 30 000 főnyi tömeg, amely megjelent a Klauzál téri ünnepségen. E nagyszabású nép- gyűlés bővelkedett lelkes, szép je- lenetekben. Zeneszóval, nemzeti- szín zászlók alatt vonultak fel a rendőrök, postások, vasutasok. A Nemzeti Tanács szónokai a belső béke megóvásának szükségességé- iről, a forradalom továbbfejlődésé- nek megakadályozásáról beszéltek.
E nagygyűlésen már kezdtek meg- mutatkozni annak jelei is, hogy a munkások többet kívánnak a Nemzeti Tanács programjánál. a legbaloldalibb munkásvezetők a Klauzál tér egyik pontján, a Kos- suth-szobor előtt párhuzamos gyű- lést szerveztek. Támadták a nép nevében beszélő, de lényegében népellenes Nemzeti Tanácsot és
