•5?
-IIIIirllllltlllll>IHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!lllllllllll!IIM|i||MII'
ÁRA 2,— FT A TARTALOMBÓL:
XV. ér/. 11, ss. IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALMI LAP 19Ó1. november
l Gondolatok a szegedi kritikáról |
I * 1 Képek, szobrok között |
Párizsban |
I #
= 5 Műterem §| « |
Könyvekről, Rejtvény SlIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII'lllll'X"'11!"1111111"11,1'11"1111 •
Köszöntő számvetéssel
FONTOS SZÁMVETÉS erejével ér fel a Magyar írók Szövetsége Dél-magyarországi Csoportjának Szegeden összehívandó tanácskozá- sa Csongrád, Békés és Bács-Kis- kun megye íróinak, valamint párt- ós tanácsi vezetőinek részvételével.
Mérföldkő is ez a tanácskozás.
Egybeesik a Tiszatáj megjelenése 15. évfordulója megemlékezésével, mondhatni, hogy a felszabadulás óta az ország legrégibb folyóirata, irodalmi orgánuma másfél évtize- des tevékenységének mérlegelésé- vel. Éppen ezért egy kicsit orszá- gos visszhangra is talál ez a ta- nácskozás, hiszen az irodalmi élet egyik jelentős vidéki centrumá- ban, Szegeden zajlik le, és a vi- déken élő írók ügyes-bajos dol- gaival foglalkozik.
Mit és hogyan keli tennünk, hogy egy tájegység íróit közelebb hozzuk egymáshoz a provincializ- mus veszélye nélkül, ugyanakkor az irodalmi közvéleményt tartósan felkeltsük az írók művei iránt.
Ezek a konkrét kérdések ugyanis kevésbé tisztázódtak annak idején, néhány hónappal ezelőtt, amikor létrejött a Magyar írók Szövetsé- ge Dél-magyarországi Csoportja.
Az alap és a forma megvan, amely alkalmas a tartalmas munka vég- zéséhez. Hogy ki mit és hogyan írjon, arra természetesen nem ad választ az írók dél-magyarországi csoportosulása sem. Erre nem is vállalkozhat, ilyen szerepe nem is lehet. A válasszal ez a mostani tanácskozás is adós marad, hiszen mindenkinek önmagának keli el- dönteni, hogy a szocialista realiz- mus szellemében mit és hogyan ír- jon. A műhelymunka néhány kér- dését természetesen érintenie kell ennek a tanácskozásnak is.
Első esetben történik, hogy az ország három déli megyéjének párt- és tanácsi vezetői az írók és az irodalom érdekében értetnek szót egymással. Nem kevesebbről van itt szó, mint az írók és az irodalom útját az eddiginél is tel- jesebben egyengetni a ncp felé.
TÉVEDÉS NE ESSÉK! Nem ar- ról van szó, hogy most tegyünk félre minden más munkát a kul- turális életben, és csak az írók- kal foglalkozzunk. De hogy töb- bet és jobban kell foglalkozni ve- lük az eddiginél, az bizonyos. Ezt a többet és jobbat jelzi már ez a tanácskozás is, amely számol az eddigi eredményekkel, de mégin- kább a soron következő tenniva- lókkal az egységes kulturális élet jegyében. Nem szabad elfelejteni, hogy a ma Móricz Zsigmondjai, József Attilái, Móra Ferencei és Jtihász Gyulái itt nőnek fel előt- tünk. Egyiknek-másiknak látni már oroszlánkörmét, tehetsége biztató jelét. De hogy ez a tehet- ség minden tekintetben töretlen maradjon, az múlik azon is, hogy milyen törődés fordul az írók felé:
mostoha közömbösség-e, avagy tartós figyelem és megbecsülés*az alkotó munka iránt?
A provincializmust, mint rossz
»örökség"-et a múltból, fel kell számolni minden tekintetben. Ez viszont nem írói megkülönbözteté- sen múlik — hogy valaki vidéken vagy az ország fővárosában él-e
—, hanem műveken. Egyedül csak ez lehet az összehasonlítás, a mérce: jó művet kell alkotni, hogy ne legyünk vidékiek, mint ahogy ebben az értelemben nem volt vi- déki Móra Ferenc és Juhász Gyula sem. pedig az életüket "provincia- lizmusban" élték le, méghozzá mostoha körülmények között. A példákat tehát lehet és kell követ- ni. s ma már senki sem kénysze- rül filléres gondokkal küszködni, mint ahogy nagy elődeinknek ez ju-
tott osztályrészül.
Hogy ezt is kimondhassuk — nem először és nem utoljára —, kiváló alkalom i írók, a párt- és tanácsi vezetők zegedi találkozá- sa, amely sok vi. itott kérdésünk- re igyekszik majd választ adni az eredményes írói munkához — vi- déken is.
Komját Aladár:
Qíooemher 7
Munkások, katonák, parasztok megindultak mint a hegyomlás Lenin szaván.
S osztályt tettek minden időkre.
Nem ringy-rongy árulók, — Lenin vezette őket!
A leszámolok könyörtelensége.
S a rögnek facsaró szaga.
A csikasz éhség.
A rontó indulat.
Eletük szörnyű keserve, baja.
Kizsákmányolt és kizsákmányoló roppant gomolyban összerobbant.
Test test ellen!
»Győzünk vagy meghalunk«
A burzsoa-rend vészesen ledobbant.
Fehér banditák dúlták a határt, Zsírosparasztok háborogtak.
A puskatusra ráfagyott a kéz.
Gúnya levedlett.
Aszály ölt tízezerszám.
Tűz nem lobbant a holt kohókban.
De a szegények állták a sarat:
hőben, éhségben, hóban.
A szovjetek hatalma megmaradt!
Kilenc éve!...
S hívón s fenyegetőn (kinek-kinek)
Orosz földön a kommunizmus épül.
Hatalmas kórus: gőzkalapács dörög, dinamó zúg,
faeke helyén traktor dübörög.
Burzsuj hiába vicsorít fogat!
Szocdem a mocskát hiába okádja:
a sok hazugság szertemállik!
A dús kertekben proli gyerekek játszanak.
Mindenik, mint a friss gyökér:
ízes-erős.
S az új rend katonája mindhalálig!
A Nagy Októberről
jyjegírtam már egyszer, micsoda iskolám volt az a jó néhány nyári hét, melyet kétkeziek, apám osztályosai között töltögettem su- hanckorba hajló gyerekként, uradalmi építőmunkákon. S azt is, mi- csoda dúsan termő mesefa nőtt a munkábafáradt ácsok, kőművesek ajkáról, mielőtt a napi robotot követő álomba hullottunk volna. Külö- nös, fojtott hangú visszaemlékezések sokasodtak a sötétben, rendőrattak- ról, véres tüntetésekről, a 19-es proletárdiktatúra egy-egy szívszorítóan szép percéről, vidám s szilaj vöröskatonáskodásról, szomorú romániai hadifogoly-élményekről...
Emlékszem, mindig akadtak a munkatársak között, akik a hallga- tózó puszta csendjében spiclilábak neszét vélték felfedezni ilyenkor, s ijedten pisszegték volna csendre a bátrabbakat — ha lehetett volna...
S bár a munkáseszmékről nagyon sokáig kevés sejtelmem volt
— s bár nagyon féltem a csendőröktől, mert kénytelen-kelletlen vé- gignéztem jó néhányszor, ahogyan a csendőrlaktanya udvarán embere- ket nyúznak nyomorékká —, a pusztai sötétben mégis a bátrabbaknak adtam igazat a szívem mélyén. S bár természettől fogvást a félénkebb legénykék közé tartoztam, azokon a legendát idéző éjszakákon nagyon- nagyon bátornak s erősnek éreztem és hittem magam, s számtalanszor álmodtam arról, hogy Bohus Pali bácsi vagy Huszár Mátyás bácsi ol- dalán a cseh burzsujok csapatait rohamozom Tokaj táján, és Sátor- aljaújhely, Kassa, Eperjes vonalán egészen Bártfáig kergetjük őket ve- szett, szívfullasztó hajszában, mi, vörös tüzérek...
Ezek az idős kétkeziek, apám barátai, soha semmire nem voltak olyan büszkék, mint a vöröskatonáskodásra, és semmit sem ejtettek ki ajkukon oly áhítattal, oly szívből jövő, mesterkéletlen lelkesedéssel, mint Lenin nevét. Nem csoda: egyikük — élete gyakori kockáztatasával
— harcolt Lenin Vörös hadseregében, majd a Kun Béla nevét viselő pártiskola tagjaként, Moszkvában egy mozdonygyári műhelyben köz- vetlenül Lenin mellett dolgozott a »szubotnyikon«, s egy életre a szí- vébe vésődtek Lenin szavai: »Nagyon bízunk önökben, magyarokban, hiszem, hogy otthon is megállják helyüket s tudni fogják kötelességü -
ket. Arra nagyon vigyázzanak, ha haza kerülnek, hogy csak olyat, igerjenek népüknek, amit minden körülmények közölt teljesíteni is tud- nak.« — Volt az idős földiek között olyan is, akik i f j ú segédként Le- nin szemináriumára járt Párizsban, s az ö tanításához híven állt helyt 19-ben, mint városi termelési biztos ...
Persze, amint ősztől tovább diákoskodtam, messzekerülve apám társaitól, nyilván elfakult Lenin neve, s a forradalom lángbetűs története helyett nemegyszer túlvilági ködképek és fantomok felé sodródtam... Nem is lett belőlem hős, a vöröskatonák méltó utóda, csupán valamiféle indulatos, de roppant romantikus náciellenességig jutottam el a háború utolsó esztendeiben. Némi sejtelem azért mindig szunnyadt bennem arról, hogy nem ártana jobban megismerkednem Lenin nevével, s talán — az »ellenséges« rádiót hallgató barátaimhoz csatlakozva — azt is reméigettem már legutóbb, hogy az igazi szép- ség, emberség, boldogság lehetősége az ö nevét hordozó »ellenség« ke- zében rejtezik.
S de felejthetetlenül gyönyörű is volt — a füst és korom hazájá- ban — nekikezdeni az építésnek, fiatal erővel s soha nem tapasztalt rajongással, tollat ragadni a munkások és parasztok jobb holnapjáért, megénekelni a karóverő parasztok boldogságát, az úrirend nincstelen koldusainak honfoglalását, átélni az államosítások soha vissza nem té- rően mámoros napjait — s betegségtől nyúzottan és nyűgözötten is egyre örülni a kétkeziek előbbre törésének...
Fölösleges lakkozni, s tagadni a megrendítő politikai buktatók ku- darcait, s az olykori zűrzavar tekervényes útját, — de nagyon-nwgyon vaknak s végzetesen elfogultnak kell lenni ahhoz, hogy tagadja bárki is:
ezen az annak előtte istenverte Duna—Tisza tájon soha nem látott távlatok nyíltak az alkotó, munkálkodni nem rest emberek előtt, s az annak előtte porig alázott kétkeziek milliói végképp a Nap felé emel- ték arcukat — és soha többé nem akarják az odvas sötétség felé visz- szahajtani...
persze, mindnyájan rádöbbenhettünk arra, hogy a Boldogság nem az a bizonyos, nesztelenül közlekedő, lenge kékmadár, melyet egy- könnyen magunkhoz szoríthatunk tulajdonunkként. De nem is várja egyetlen jó szándékú polgártársunk sem szájtátin, hogy sült galamb- ként repüljön a szájába minden földi jó, anélkül, hogy azt megküz- dötte volna. Nem tunya és bávatag nemzedék a miénk, hanem bátor, és elszánt, s bizony foggal-körömmel is kész és képes megvédeni, amit eddig megszerezhetett a Boldogságból, s nem lankad, amíg nem jut teljesen a birtokába annak ...
Munkálkodó népünk bizonyos abban, hogy birtokába jut a teljes boldogságnak, az emberiség sugaras holnapjának: a kommunista tár- sadalom áldásainak. Fogható bizonyíték erre az a számtalan nyilatko- zat és termelési tett, melyet a napokban lezajlott, s a reális álmok, ragyogó távlatok megvalósítását maga elé tűző XXII. kongresszus ide- jén hangoztattak, ill. vittek véghez az alkotó kétkeziek s az értelmi- ség legjobbjai hazánkban. Tapasztalhatóan roppant lendületet ad né- pünk építőmunkájának az a reális tétel, mely szerint mi is a többi szocialista országgal többé-kevésbé egyidejűleg, azonos szakaszban ju- tunk el a kommunizmusba.
— Azt mondjátok, ha jól értettem, barátaim: túlságosan eltértem a tárgytól, Lenint és Októbert ígértem, s a mi kis népünk köznapi prob- lémáinál kötöttem ki... Bocsássatok meg, de én váltig úgy érzem: ele- jétől végig arról a nagyszerű, dübörgő hangról beszéltem, amelyet a matrózlábak vertek a Szmolnij menti útköveken.
(D.)
TELJESSÉG VAGY
G O N D O L A T O KT E R J E N G Ö S S É G ? B,HARI * LflRA
R E G É N Y É R Ő L A nagyepikának — s így a re-
génynek is — alapvető sajátos- sága a társadalmi valóság vala- mely nagyobb területének, az em- beri élet egy hosszabb periódusá- nak . sokoldalú és átfogó ábrázo- lása, vagyis a totalitásra való tö- rekvés. Bihari Klára Holnap c.
regényének témája teljes mérték- ben magában foglalja az ilyen jel- legű valóságtükrözés lehetőségét, sót a mű terjedelme és expozí- ciója arra enged következtetni, hogy az irónő ezt a potenciális teljességet realizálni is akarta Szatmári Anna nagylánykori ön- tudatra ébredéséig vezető életút- jának bemutatása folyamán. A le- hetőség és valóság között azonban óriási űr tátong. Joggal vetette fel tehát a kérdést az eddigi kritika:
nem lett volna jobb ezt, a témát szűkebb méretekhez szabva, kis- regény formájában feldolgozni?
A regény esztétikai gyengeségé- nek okait a műfaji problémáknál mélyebb szférákban kell keres- nünk. Valahol az eszmei tisztá- zatlanság körül, aminek következ- ményeként a téma sokrétűsége ki- aknázatlan maradt, maga a tör- ténet pedig kis híján érdektelen, didaktikus leányregénnyé szűkült, amely csak langyos erotikája miatt nem való az ifjúság kezébe, és mindössze néhány munkásokat szerepeltető, üzemben játszódó je- lenete miatt emelkedik társadalmi regénnyé. Nem az a baj, hogy er- kölcsi probléma, egy fiatal lány boldogságának kérdése kerül a mű középpontjába, hanem az, hogy a kérdés felvetése lényegé- ben apolitikus, sőt izoláltságánál fogva kispolgári kicsengésű. Egy olyan regényhős, akinek vágyéi nem terjednek túl »a fátyolos es- küvő, a közös otthon, a boldog iz- galmú gazdasszonykodás, a gyerek és a biztos, erős, örök szerelem"
kérdésein, nyugodtan élhetne a harminc évvel ezelőtti Magyaror- szágon, teljesen indoktalan az öt- venes évekbe helyezni. Akkor is akadt volna csábítója, akinek ci- nizmusa rádöbbenti • arra, hogy vannak a világon üres szépfiúk, akiktől a tapasztalatlan falusi kis- lányoknak óvakodniuk kell. A munkáskörnyezet nem elengedhe- tetlenül szükséges,' inkább díszlet-
ként ható jelenléte alig változ- tat valamit azon a negatív tényen, hogy Anna sorsa nem mai életünk mozgásirányát fejezi ki.
A regény egyik leglényegesebb eleme, a főcselekmény is csak szűk értelemben vett — nagyrészt kis- polgári — erkölcsi igazságot tar- talmaz, tehát maga a centrum sem alkalmas arra, hogy a többi, to- talitást célzó, a történetbe szerve- sen vagy erőltetetten beépített rész köréje csoportosulhasson. Így az epizódok — a Major család tör- ténete, az üzem élete stb. — a részigazságok szintjén maradnak anélkül, hogy egy széles tabló, egy teljességre törekvő kép ré- szei és annak alapigazsága mellett tanúskodó elemek lennének. A fő- cselekmény mondanivalójának el- hibázottsága mellett ez a másik nagy akadálya annak, hogy a re- gény nem tud élesen profilírozun., megkapó és igaz képet adni nap- jaink társadalmáról.
Egyáltalán nem világos például az, hogy Anna és az anyja bol- dogtalanságát közvetlenül ugyan különböző okok idézik elő, köz- vetve azonban mindkét esetben az individuális szerelmet alig res- pektáló kapitalizmus kegyetlen szorításáról van szó, csupán az át- tételek száma más és más. Az anya boldogságát közvetlenebbül teszi tönkre, Annáét — az anyja életén és Kolos mentalitásán ke- resztül — közvetve. Kár, hogy nem tárulnak fel azok a rugók, amelyek következtében Anna sor- sában szükségszerű és pozitív vál- tozás áll be; ennek a fordulatnak ugyanis sokkal mélyebben fekvő okai vannak, mint Anna boldog- ságvágya és Kolos cinizmusa kö- zötti, feltétlenül konfliktushoz ve- zető különbség.
A munkások életének és gon- dolkodásmódjának ábrázolását sem tarthatjuk sikerültnek. Mindenek- előtt a főhős társadalmi hovatar- tozása tisztázatlan. Foglalkozását, tekintve Anna is meg az apja is munkás, életmódját illetően az apa még a felszabadulás után is afféle lumpenproletár, felfogásu- kat tekintve pedig mind a ketten
— nem tudni miért — a munkás- öntudatosság legalsó fokán sem állanak. Egy-két — főleg a kont-
roll kedvéért szerepeltetett — üze- mi munkástól eltekintve mindenki ilyen a regényben. Tiszteletre méltó törekvés az írónő részéről, hogy be akarja mutatni bizonyos rétegek gondolkodásmódja elmara- dottságának kétségtelen tényét,, azt azonban már nem sikerül ér- zékeltetnie, hogy az illető réteg embereinek napjainkról és saját sorsukról alkotott szubjektív vé- leménye objektíve nem igaz. En- nek kimondása nem jelentenesem lakkozást, sem pedig sematizmust.
Ha arról van szó, hogy Bihari Klára nem akart sematikus lenni, és ezért a politikumot csak átté- telesen próbálta bevinni a regény- be, eljárásának indítóokát csak he- lyeselni tudjuk. A sematizmustól való félelem miatt azonban túl - hangsúlyozta a téma "hétköznapi «- ságát, szinte minden leírást túl- részletezett, a belső jellemzést, a lélekrajzot már-már öncélú pszi- chológizálássá duzzasztotta, vagyis lényegében a szürke, programsze- rű naturalizmus csapdájába esett.
A realista ábrázoláshoz tehát a fenti eszközök nemhogy közelebb vitték volna, hanem eltávolították tőle.
Németh. László Égető Eszter-e remekül illusztrálja, hogy egy nő életében, sorsában mennyire ösz- szefutnak és koncentrálódnak a kor fontos eseményei. A Holnap- ban ennek — a tematikai egyezés ellenére is — csupán távoli meg- közelítését láthatjuk. De ha Bihari Klára mindössze arra törekedett, hogy felvázolja egy mai munkás- lány életének enciklopédiáját — amire a terjedelemből bőven fu- totta volna —, tervéből akkor sem készült el más, mint néhány hosz- szadalmasan megírt, nem is túl lényeges címszó. (Szépirodalmi
Könyvkiadó, 1961.)
KAPOSI MÁRTON A Bács-Kiskun megyei színját- szók és zenekarok eddigi jó mun- kájának elismeréséül a Béke és Barátság Kulturális Szemle orszá- gos rendező bizottsága Kecskemé- tet kérte fel arra, hogy megrendez- ze az idei verseny országos bemu-, tatóját, társasági táncversenyzők, színjátszók és kamarazenekarok ré- szére. A társasági táncversenyt az év végéig, a színjátszók és kama- razenekarok fesztiválját 1962-ben rendezik. m, g.
Nagyzenekari hangversenysoro- zatot rendeznek Kiskunfélegyhá - zán. Az elmúlt évad emlékezete- sen szép hangversenyei után a he- lyi művelődési ház vezetősége a társadalmi szervekkel együttmű- ködésben ez évben is megrendezi a nagyzenekari hangversenysoro- zatot.
*
Érdekes találkozások klubja. A kecskeméti Gáspár András Ipari- tanuló-iskolában megszervezték az érdekes találkozások klubját. A klub novemberben kezdi meg fog- lalkozásait. Programjában közéleti személyiségekkel, neves írókkal, költőkkel, sportolókkal való talál- kozás szerepel.
*
Hollö László Kossuth-díjas fes- tőművész, Kiskunfélegyháza szü lőttének kiállítását október 7-én nyitotta meg Pogány ö . Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazga- tója, a Kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum kiállító termében. A fes- tőművész már közölte, hogy mo:
kiállítandó munkáiból több k :
a j á n d é k o z a m ú z e u m s z á m á r "
Zsóki István festőművész, a Szarvasi Felsőfokú Óvónőképző In- tézet tanára műveinek kiállítása nyílt meg október 1-én Orosházán, a Szántó Kovács Múzeumban. A kiállítást Bessenyei Antal festő- művész nyitotta meg.
*
Szeged képekben címmel 20 ív terjedelemben, ízléses kiadványt tervez megjelentetni a városi ta- nács. Számos szegedi fotóművész- nek és amatőrnek a városról ké- szített 138 felvételét tartalmazza majd a reprezentatív kiadvány. *
Díszes kivitelű, kétíves kiad- ványt jelentet meg a Kecskeméti Városi Tanács, a Katona József Színház és a Katona József Társa- ság a Katona-jubileum alkalmával.
Az emlékfüzetet a .jubileumi ün- nepeket szervező bizottság szer- keszti.
*
Molnár Frigyes, a Bács-Kiskun megyei pártbizottság első titkára október 4-én látogatást tett Bozsó János kecskeméti festőművész műtermében. Molnár elvtárs meg- tekintette a művész legújabb mun- káit, majd hosszan elbeszélgetett
v e l e j ö v ő t e r v e i r ő l .
cAkdciz JZá&zlÁ :
KÉT E S T E
TVTo nézd csak azt a kékruhást! Egész csinost Kicsit molett ugyan, de úgyis az a zsánerem. Felfésült kontya van és nagymasnis nylon ruhája. Ráadásul pisze is. Most idenéz. Biztosan észrevette, hogy figyelem.
Ügy látszik, mégis érdemes volt eljönni ide, ma este. Ha a srácok nem piszkálnak annyit a műhelyben, biztosan otthon mara- dok. Különösen az a táskarádió-hangú Var- ga öcsi szekál folyton. Persze — mond- ják —, az érettségizett szakmunkás úrnak derogál a mi társaságunk! Ha meg velük megyek, akkor azon akadnak fel. hogy kik- kel táncolok. Azt mondják, hogy engem csak a jól nevelt nylon virágok érdekelnek.
Hát tehetek én arról, hogy mindig ilyenek- kel akadok össze? Különben az ilyenek közt is akadnak rendes lányok. Ez is biz- tosan az!
Varga öcsiék most is az ajtóban állanak.
Nem megyek oda hozzájuk. Biztosan azt fi- gyelik, kit kérek majd fel. Ügy látszik, észrevették a kékruhást, mert gúnyosan összemosolyognak. Ha nem fociznék együtt velük, most összetörném a képüket. Azért is fel fogom kérni! Nem érdekel az a hü- lye banda!
Megigazítom a nyakkendőm, aztán oda- lépek.
— Szabad? — hajlok meg, és bemutatko- zom.
A szája kicsit vastag, és kissé nehezen táncol. Jól meg kell fogni.
— Maga mindenkinek ilyen érthetően mu- tatkozik be? — kérdezi, és rámnéz.
— Igen! — mondom — szeretem, ha a nevemet is tudják.
Táncolunk tovább. Egészen kicsi a füle.
és szépek a fogai. Kár, hogy a lábát nem néztem meg az előbb.
— Tegeződhetünk ugye? — mondom —, mert én senkit sem tudok magázni.
— Jó! — áll rá könnyen. — Egyébként én is itt dolgozom az üzemben.
— Még nem láttalak, pedig én minden- kit ismerek.
— Két hete vagyok csak itt, biztosan azért nem találkoztunK.
— És miért csak most jöttél ide? Hama- rabb is felvettek volna!
— Tudod, most érettségiztem, de nem si- került bejutnom az egyetemre.
Szóval kartársnő! Én két évvel ezelőtt jár- tam ugyanígy.
Egyébként nagyon tetszik. így közel- ről még mutatósabb. Különösen a szeme szép. Meg olyan közvetlen, és nem kapja el a tekintetét, ha egy kicsit jobban rá- néz az ember.
A zenekar elhallgat. Leülünk a fal mel- lé. Szorosan melléhúzódom és kitar- tóan nézem az arcát. Most egy kicsit za- vartan visszanéz, mintha kérdezné, mit né- zek annyira, de nem szól egy szót sem.
— Te — mondom neki —, kivel vagy itt?
— A nagybátyámékkal — feleli —, ő itt a főkönyvelő.
— A Kemenesékkel? Jól ismerem a Pista bácsit! — Szóval akkor nem, .kisérhetlek haza? — kérdezem később, és meg akarom fogni a kezét.
— Te mindig ilyen gyorsan szoktad el- intézni az ilyesmit? — tér ki a kérdés elől, és arrébb húzódik egy kicsit.
— Nézd! — mondom neki — jobb az ilyesmit minél hamarabb tisztázni, és kü- lönben sincs már sok idő a bál végéig. Éj- félkor vége lesz. Szóval igen vagy nem?
— Ne haragudj, de nem! A Pista bácsi- ékkal megyek haza!
— És holnap? — csapok rá.
— Holnap? Holnap nem tudom!
— És mikor tudod majd?
— Várj egy kicsit! — mondja, és elkéri a fésűmet. Ez mindenesetre jó jel.
— Nem akarsz inni valamit? Gyerünk a büfébe! — mondom aztán.
— Jó — feleli —, úgyis szomjas vagyok Átmegyünk a termen: Kicsit hátramara- dok. A lábát akarom megnézni, de nem sikerül. Túl bő a szoknyája.
Varga öcsiék ott állnak az ajtóban. Nem is nézek rájuk.
Visszafelé már kézenfogva jövünk. A bál végéig csak í^ele táncolok.
— Szóval holnap? — kérdezem tőle éj- fél előtt.
— Hát — néz rám a szeme sarkából —, ha nagyon akarod?
— Persze hogy akarom! Jó lesz hatkor a Mókus előtt?
— Jó, de nyolcra otthon kell lennem!
Hazafelé egyedül megyek. Végigfütyülöm az egész utcát, és szeretnék bekopogni min- den ablakon. Hülye srácok! Még hogy egy ilyen nő nem lehet rendes! Igazi angyal!
Másnap hat előtt ott vagyok. Ö tíz per- cet késik.
— Azt hittem, már nem is jössz! — mon- dom neki —, és. jó alaposan megnézem.
Kék kosztüm van rajta, meg rózsaszín ka- lap. Most is nagyon csinos, de most va- lahogy másként.
— Hova menjünk? — kérdezem,
— Ide a Mókusba, nagyon jó hely! — mondja, és rámmosolyog.
Én inkább sétálni akartam, de így is jó.
Beülünk egy sarokasztalhoz.
— Mit kérsz? — kérdeztem tőle.
— Mindegy! Amit te! — mondja aztán kedvesen.
— Voltál már itt? — kérdem tőle, míg kihozzák a likőrt.
— Csak egyszer! — feleli — és- nagy szemeivel körülnéz a teremben.
— Fiúval?
— Fiúval! — mondja, kis szünet után.
— Most mi van vele?
— Nem tudom, valahogy elmaradt. Pedig egész jómegjelenésű fiú volt. Különben ha- sonlított egy kicsit rád — teszi hozzá ké- sőbb.
— Szerettél vele lenni? — faggatom to- vább.
— Csuda tudja! Kicsit zárkózott volt, meg tudod, nem volt társasága.
CV.t is a társaság érdekli? Ezt nem bí- rom némelyik nőben. Az embernek legyenek jó barátai, jó ismerősei, de ne
"társasága". A fene tudja, valahogy olyan rossz íze van ennek a szónak. Na, mind- egy!
Hallgatunk egy kis ideig.
— Voltál is náluk? — kérdezem aztán.
— Nem, de sokat mesélt a szüleiről. Egész egyszerű emberek. Azért nem is mentem el hózzájuk, hátha csak feszélyezném őket.
Ugye jól tettem?
— Jól! — mondom minden meggyőző- dés nélkül. — És ő járt hozzátok?
— Volt néhányszor, de mindig olyan fur- csán viselkedett. És képzeld, a nagynéném- nek mindig jónapot köszönt. Meg tudod, más ilyen problémák is voltak vele. Anyu- kám nem is nagyon szerette, hogy vele járok.
Elgondolkozva bólintok néhányat. Most tökéletesen el tudom képzelni az édesany- ját.
A likőr mellé szódát is kaptunk. A bu- borékok az előbb még vígan táncoltak, de most már lecsendesedve lassan odatelep- szenek a pohár falához.
— De beszéljünk most már másról! — mondja, és megigazítja a haját.
— Hányra szoktál hazamenni? — kérde- zem.
— Rendszerint nyolcra!
— És ha egyszer kimaradnál?
— Nem lehet! Tudod, én nem csinálha- tom meg azt, amit mások! — mondja, és jelentőségteljesen rámnéz.
Aztán megint hallgatunk egy sort.
— Jó ez a likőr! — mondom, hogy szól- jak valamit.
— Jó! — feleli, és azonnal iszik is egy csöppet.
Nézem a kabátját. Gallérján fehér virág van. Ügy néz ki ott, mintha kék földből nőtt volna ki. Sápadt, vértelen, de a szir- mai a kínosságig szabályosak.
Aztán észreveszem, hogy ő a kezemet fi- gyeli. Látszik rajta egy kis feketeség, de az nem olaj, az már ón vagyok. Minden- kié ilyen a műhelyben . . . Megfordítom.
Hadd lássa mind a két .oldalát.
— Te régóta dolgozol ilyen beosztásban?
— kérdezi, s érzem, hogy úgy kereste az utolsó szavakat.
Gondolkodom egy pillanatig.
— Már régen — mondom aztán, és most tényleg úgy érzem, mintha azóta lennék ott.
Hétkor mondom, hogy -mehetnénk.
— Jó! — egyezik bele készségesen.
Ahogy megyünk kifelé, most látom csak, milyen jó lába van.
Odakint gondolok egyet, és a vállára te- szem a kezem. Épp egy villany alatt hala- dunk el.
— Jaj, de modortalan vagy! — mondja, és lelöki.
• Aztán egy sötét kapualjhoz érünk. Elém áll, és simogatni kezdi a kabátom hajtóká- ját.
— Na ne haragudj! — mondja, és felém csücsöríti a száját. Vagy jó negyedóráig ott álldogálunk. Mikor elindulunk, nem érzek semmit, csak az agyonfésült hajára emlék- szem.
Útközben összeér a kezünk. Arréb húzom egy kicsit, de ő belém karol. Most mái- nem húzódhatok el.
A kapujukban vagy öt percig búcsúzko- dik.
— A jövő vasárnap majd bemutatlak a szüleimnek! — mondja, és megsimogatja az arcom.
— Csak aztán illedelmes légy! — teszi hozzá, és nylon kesztyűs kezével megfenye- get.
[V agyot nyelek, és nem szólok egy szót sem! Csodálkozva néz rám, aztán be- szalad a kapun. A lépcsőről még visszain- teget.
Én csak állok zsebredugott kézzel.
Nézem a kapujukat. Zöldre festett, vé- kony, kis vasrácsból van. Csupa ciráda meg kacskaringó. Ha megráznám, szétpo- tyogna az egész.
Aztán csapok egyet a levegőbe, és el- indulok haza. Ahogy távolodom a háztól, egyre könnyebbnek érzem magam.
összekacsintok a csillagokkal, s magasra ugorva belefejelek egy lelógó faágba.' Ha látna, most még Varga öcsi is meg lenne elégedve velem .. .
2
93.
• f~enáízet ^judit:E L K É S E T T < $ Z E R E L E M
na körül. Vargát a személyzeti irodába hí- vatták. A személyzetis meg a párttitkár már vártak rá.
— Mindig becsületes embernek ismer- tünk. Hogy tehettél ilyet? Az a lány még akarhány között válogathat, de neked két gyereket kell fölnevelned. Sose futottál a szoknya után, példának állítottunk a töb- biek elé, micsoda szégyen ez az egész párt- szervezetre. Felelős ember vagy, kommu- nista.
Varga István lehajtott fejjel hallgatta a szemrehányást. Nem szólt közbe, nem véde- kezett. Csak annyit mondott, azt is már a küszöbön. — Igazatok van, változtatni fogok a dolgon, elválok Rózsitól.
Anna meglepetten kapta le fejéről a ken- dőt, amivel takarítás közben védte a haját.
A kendő a hajtűket is magával rántotta, s kévére való sűrű haja lecsúszott a vállára.
Varga sohasem járt még nála. Egyszerre hajoltak le, hogy fölszedjék a hajtűket.
Zavartak, és idegesek voltak mind a ketten.
— Ne haragudj, hogy így rádtörtem, de feltétlenül...
A lány becsukta az ajtót. — Várj, mind- járt rendet csinálok odabent — és egyedül hagyta a sötét előszobában. Varga félszegen álldogált a társbérlő ódivatú szekrényei kö- zött s a másik ajtót leste, miféle idegen lép ki rajta, hogy őt kiutasítsa. Szerencsére csak Anna jött vissza feltűzött konttyal, világos szövetruhában, szemében a melegítő mosolygással, amit csak Varga István is- mert. Virágos huzatba bújtak a bútorok Anna szobájában, vonzották magukhoz a fényt és a meleget. S a virágos vásznak kö- zött állványok és polcok, hogy a könyvek mindenütt kéznél legyenek.
— Szépen laksz — nézett körül Varga — jó lehet itt.
— Jó — hagyta helyben Anna, és vára- kozva vizsgálta az arcát.
Varga letelepedett az egyik karosszékbe^
szemben a lánnyal, és percekig szótlanul gyönyörködött benne.
— Ne — fordult el a lány.
— Még sose nézhettelek ennyi ideig.
Hozzáérni nem mert, nehogy azt higgye.
tolakodásból jött fel hozzá.
— Elköltözöm otthonról, Annuska.
Anna elkapta a tekintetét, s a terítő rojt- jai közé menekült vele. Nem válaszolt.
— Elköltözöm — ismételte Varga. — Hol- nap reggel. Csak meg akartam mondani neked.
— Igen.
Varga csalódottan lépett az ablakhoz.
Mást várt. — Nézd, ez a szobám, mától kezdve a tiéd is. — Nevetséges, de ezt vár- ta, ezt akarta hallani, azért jött ide. Hogy is képzelhette? Hiszen még eddig egyikük se hozta szóba, hogy a barátságba vegyült titkos szerelmen túl más kötelék is egybefűzhetné őket. Még erről a szerelemről is csak álta- lánosságban beszéltek, vallomások nélkül.
— Annuska, te még sose gondoltál a r r a . . .
— nem fejezte be a mondatot, Anna szeme megint elrebbent előle.
— Nem tudom . . . nem tudom, én . . .
— Az nem lehet bűn, hogy mi szeretjük egymást.
Kimondta. Negyven kétéves korban már másképp vallanak szerelmet. Egyszerre mind a ketten megkönnyebbültek. Anna rá- nevetett, megint melegített a pillantása, s a zavart tétovázás eltűnt a mozdulataiból.
Hozzálépett, megfogta a kezét, de csak ennyit mondott.
— Akkor gyakrabban találkozhatunk majd.
— Sokat leszünk együtt.
— Sokat.
— Ha megengeded, néha feljövök ide ta- nulni. Mégis barátságosabb, mint az albér- leti szobában.
Persze. Együtt is vacsorázhatunk.
— Segítek neked megcsinálni a fizikapél- dákat. (Folytatás a 4. oldalon.) nyolódással. Mégiscsak ő vitte legtöbbre
a családban.
Szedőlány volt Anna, kicsit rátartibb, mint a többi, de azért igazi vihogós csitri, aki örült, ha egy fürtött kívül felejthetett a kendőn, s azzal meg a nagy barna szemével ingerelhette a fiúkat. Nagyon hamar gépet bíztak rá, és mindenki dicsérte a munkáját.
A fiúk ott keringtek a gép körül, féltéke- nyen őrizték egymást, nehogy egyiknek több jusson a mosolyából,. a kedves szavá- ból, mint a másiknak. De Anna nem is bánt bőkezűen a kedvességgel. Szeretett táncolni, elfogadta a mozijegyet, és tánc közben és moziban, cukrászdában vagy Tisza-parton egyformán hidegen mosolygott, egyforma mereven tartotta a derekát. Nem bújt sen- kihez, nem hízelgett. így lett az ügyes An- nából gőgös Anna, a megbecsülésből irigy- kedés, és Anna magányosan lépkedett az utcán, róla sustorgó, mögötte összehajló is- merősök között.
Nem lehet azt megmagyarázni, hogy any- nyi év után miért felejtkezett Varga István szeme éppen azon a napon a lányon. Talán azért, mert tavasz volt, és először került szekrénybe a nagykabát, először mutatta a vékony ruha a szerelemre érett nő me- legre nyújtózó testét, talán azért, mert előt- te és mögötte olyan vidáman kopogtak a tű- sarkak, és annak is örülni kellett, hogy a mi lányaink ezt is megtanulták, a fapa- pucs után könnyen és ügyesen lépkednek a magas sarkú cipőben, talán azért, mert át- látszó, friss levelek billegtek az ágakon a szél ütemére, talán a z é r t . . . azért, mert ta- vasszal minden másképp van.
1 / 0 / és sétáltak. Meg-
I (Uok utaLtak.
számlálhatatlan ki- lométert vittek a cipőjük talpán. Annyi mindent kellett elmesélni, és annyi mindent megmagyarázni, és tanácsot kérni és taná- csot adni és megkérdezni és válaszol- ni, s csak most vette észre a hallgatag Var- ga István, hogy mennyi szó rekedt meg benne 'negyvenkét év alatt. S az összegyűlt, az eltévedt, a vérében évtizedek óta keringő szavak most mind utat találtak. Anna pe- dig olyan okosan tudta hallgatni. A hideg- fejű Széli Anna közelében felmelegedtek az elgémberedett gondolatok, a cél nélküli ter- vezgetések értelmet kaptak, és kiegészültek a lány terveivel.Csakhogy ebből semmit sem láttak az asz- szonyok a fonodában. Az asszonyok a fono- dában nap-nap után gyűrötten és lesová- nyodva látták Vargánét, telten és kivirulva látták Széli Annát.
Megszokott história, elkoptatott szavak . . . De valahányszor újrajátszódik, az embe- rek mindig egyforma hévvel ítélkeznek és háborognak. Maguknak így magyarázták a történteket:
— Varga egyszerű ember volt, olyan ma- gunkfajta. Csak arra nézett, hogy a család- jának többet kaparjon. Aztán vezetőt csi- náltak belőle, a többi munkás fölibe helyez- ték, megbolondította a hatalom. Persze az osztályvezető úr már nem hálhat azzal az asszonnyal, akit tizenhat évvel ezelőtt kivá- lasztott. Az osztályvezetőnek szebb köll, fia- talabb köll. Meg is kapja, mert mindenütt akadnak lányok, akikben nem fér el az úr- hatnámság. Nahát ezt gondolta ki Széli An- na, ezért tartogatta magát ilyen sokáig, mesterné akar lenni. Ez is csak olyan, mint akik utcán szólítják le a férfiakat, csak okosabb amazoknál. '
Nem akárkinek vetköződik.
A pletyka habverője magasra verte & fel- háborodás habját Varga István és Széli An- I . história, elkoptatott
| Jttig.lzök.ott szavak... Két évvel ezelőtt Varga István egy kis bőrönd ruha- neművel meg szatyorra való könyvvel el- költözött otthonról. A gyerekek iskolában voltak. Az asszony a konyhaajtóból nézte tehetetlenül, és fakó szavakkal próbálta visszatartani.
— Tizenhat évig jó voltam neked, egy szomszéd se forgathatta a nyelvét a mi szennyesünkben, ügy tartottalak, hogy a hercegek se járnak tisztábban. Szakadt ru- hát akkor se hordtál, mikor évekig nem telt újra. A gyerekeket tiszteletre neveltem, úgy néztek rád, akár az istenre. Mit mondok most nekik? — megrázta kezében a konyha- ruhát, és hirtelen fellobbant haraggal kiál- totta: hogy apátok elment egy kis rongy- gyal? Itt hagyott egy utolsó senkilánya miatt? Engem, meg benneteket, mert annyit se érünk n e k i . . .
— No — mordult föl Varga István.
— Ezt kaptam tőled — kiabált egyre iz- gatottabban az asszony. — A morgásodat mindig hazahoztad, lábujjhegyen jártunk, mert Varga úr tanul, Varga úr olvas, Varga úr számol a fiával, én meg, mint a cse- l é d . . .
— Hagyd abba, Rózsi, nem érdemes elő- kaparni a régi dolgokat. A gyerekeknek . . .
— tétova mozdulattal arrébb tolt egy széket
— majd én megmagyarázom.
Az üzemben már másnap az egész osztály görbe szemmel figyelte. Rózsi nem csinált titkot a történtekből, kisírt szemét tünte- tően végighordozta az osztályon, hadd lássa mindenki, micsoda ember ez a Varga István.
Amikor Varga behívatta Baginét valami rendbontás miatt, az asszony félhangosan motyogta — nekem egy ilyen ne prédikál- jon. Teremtsen előbb rendet a maga por- táján.
Széli Annához pedig senki sem beszelt.
Kötözködni ugyan nem mertek vele, mert mégiscsak a mester szeretője, és minek uj- jat húzni a főnökkel. A lány meg annál jobban kihúzta magát, akarattal belenézett az emberek szemébe, neki nincs szégyellni- valója. — Minél rosszabb, annál büszkébb
— jegyezte meg a felügyelőnő, hisz azelőtt se szívlelték ezt a nagyakaratú lányt, aki olyan messzire tört, hogy mikor a vezetőseg gépírónak taníttatta volna, visszautasította az ajánlatot, és gimnáziumba iratkozott.
Akkor még a párttitkár is megharagudott rá. — Talán igazgatónak készül, vagy annál feljebb. Nahát én nem állok útjába. Vál- lat vont, és mintha elfeledkezett volna róla, ezentúl mindig megkérdezte. — Ki is az a Széli Anna? Ja, tudom már, az a magas, jó- vágású fonónő, ugye?
Megszokott história, elkoptatott szavak . . . Mégis mindenkit az a tű szúr legjobban, amit az ő kabátjában felejtett a szabó. Var- ga is azzal vigasztalódott, mindennapos eset, magánügy, senki bele nem árthatja magát.
Hirtelenjében tízet is elsorolt volna éppen az ő üzeméből.
A gyerekeknek... majd én megmagyara- A gyerekeket délutanra varta, legalabbis megüzente az anyjuknak, hogy küldje el őket Felírta a címet jól olvasható, nyomta- tott betűkkel: Harang utca 7/b első emelet, kettes ajtó. Nápolyit vásárolt a gyári bolt- ban egy-egy narancsot is tétetett a zacskó- ba. 'aktatáskája két oldalán meg szörpos üvegek nyaka kandikált ki.
Unalmas, sivár albérleti szoba, amiből minden valamirevaló bútort bezsúfoltak a tulajdonos szobájába, s ócska lomokkal he- lyettesítették, nehogy a lakó kárt tegyen bennük. Foltos az ágynemű, festéket vedlik az egyajtós szekrény, sánta hokedli tartja a mosdótálat. A két rozzant széknél biztonsá- gosabb az ágyra telepedni, mert azokat csak azért szedték le a padlásról, hogy szék is legyen a szobában. Akármilyen, de szék, nem szólhat a lakó egy szót sem. S még jót is tett az öregasszony, mert abroszt kölcsön- zött Vargának, amire a nápolyit, a szörpöt, meg a narancsot mutatósan elokeszitette
— Most már jöhetnek — állt meg felre- hajtott fejjel az asztal mellett, s meg egy utolsót igazított a szörpös üvegen. Aztán az ágyról szemmel tartotta az ajtót és az asz- talt egyszerre. Pista, nagyfiú, mélyülő hang- ja néha magasba kunkorodik, és a kakas- kukorékolásra emlékeztet, ő már nem mo- solyog a narancsra, de pillanatok alatt föl- falja és bevág mindent, amit eléberaknak.
A télen vásárolt kabát ujja a csuklója fö- lött végződik, és tintás, nagy keze esetlenül kavarja a levegőt, mint két fakanál. Az ap- jával kettesben fabrikált könyvespolcon az Élet és Tudomány gondosan összegyűjtött évfolyamai sorakoznak, meg mindenféle technikai kiadványok, alattuk a sezlonon hasal Pista, és csonkká rágja ceruzáját egy számtanpélda felett. Fél óra múlva idősebb Varga István is ott gubbaszt a sezlonon, és Vargáné fejét fájósra zúgják a számok don- gói Zoltit nem érdeklik a szamok, őt nem zavarja ha nem jön ki az eredmeny, a be- tűk egymás hegyén-hátán hevernek a füze- tében legtöbbje hátát mutatja a szomszéd- iának' mert utálnak egymás nyomorék tes- tére nézni. Viszont ő a legjojjb kapus az udvarban. A labda hatalmasakat pufían ke- ménvre edzett hasán, arcán fekete izzadtsag csurog, s kis csatornákban a tiszta ing alatt is, Vargáné pöröl, egy-egy pofon is leesik, de sebaj Zolti érmet hozott az uttoro atlé- tikai bajnokságról, és kívülről fújja a Vasas felállítását öt évre visszamenőleg.
Varga István mosolyog még, de egyre halványabban. Mozdulatlan őrségén senki
sem zavarja a szörpös üveget, és megbontat- lan a nápolyiszeletek rendje. Odakintről alamuszi sötétség lopakodik be, csak a te- rítő áll még ellent, makacsul virít a ven- dégváró fehérség.
Megszokott história, elkoptatott szavak . . . Y77) o / " szerelemből hagyta
| 1 uasga, ctitaaji ott Rózsit
és a két fiút, nagy és kölcsönös szerelemből.
Anna akkor került az üzembe, mikor őt segédmesternek emelték ki. Rózsi karonfog- va ment végig vele a gépek között, s jobb- ra-balra villantotta büszke mosolyát. — Ez az én uram, Varga István, nézzétek, egye- dül az enyém, de mindnyájatoknak paran- csolni fog — mert Rózsi ennyit látott az egészből. A félelem, a felelősség csak Varga István vállát nyomta. Apja, anyja, testvérei itt dolgoztak és innen öregedtek ki. A Var- gák mindenütt ott voltak, hatalmas mun- kásdinasztia, csupa ritka szavú, ügyes kezű ember, egyenes, nagy orruk fölött a sűrű boszorkányszemöldök mindegyiknél elárulta a közös származást. Anyaghordó gyerekként kezdték, portásfülkében, kapuőrségen végez- ték, és csodálkozva kísérték bozontos tekin- tetükkel a kapu alatti kis fülkéből a válto- zó, áramló tömeget, a mindig új arcokat, amelyek feltűntek néhány hétre, majd örök- re belevesztek a város sűrűjébe. Gyökeret eresztettek ebbe a földbe, gyökeret, amely szétágazódott az épületek alatt, s ha ki- tépik hirtelen, talán maguk a házak is ösz- szedűlnek rajta. Amikor .valamelyik Var- gára ráripakodott a művezető — ha nem tetszik, számoljon le — az széttárta karját és megdöbbenten kérdezte. — Hová men- nék, kérem? A mester elnevette magát. — Igaz is, hova mehetne innen. Varga István tizenkétéves korában lépett munkába.
Anyaghordó, kisegítő a simítón, géphez ke- rült, később kitanulta a lakatos mesterséget, megfordult a gerebenezőknél, mindenféle férfimunkát kipróbált, de a gyáron kívül még sose k e r e s t c a boldogulást. Innen kért feleséget is, és tizenhat év alatt egyszer se panaszkodott rá.
— Hogy vagytok Szűcs Rózsival?
— Megvagyunk.
— Nyelves asszony, mi?
— Nem különb a többi se.
Ez tartotta vissza a hűtlenkedéstől — nem különb a többi se. Sőt némelyik ahhoz sem ért, hogy az otthonát rendbetartsa. Akkor meg Rózsi, egyenesen mintafeleség. Először Anna juttatta eszébe, hogy van más asz- szony, van különb nő is. Varga nem talált szórakozást a kocsmázásban. Talán azért, mert az apja részegségéből elég utálkozást szedett össze, hogy egy életre visszatartsa az ivástól. Ebben az egyben különbözött a többi Vargáktól, akik híresek voltak az öb- lös torkukról. Ót csak "száraz Pistának*
csúfolták a famíliában. Legidősebb bátyja,
— húsz éve gerebenező munkás — gyak- ran ugratta családi vacsorákon.
— A nőkhöz nincs szíved, a borhoz nincs pénzed, a kártyát utálod, a bagót kihányod, minek élsz te tulajdonképpen?
Rózsi nevetett leghangosabban a tréfán, s az ura helyett válaszolt.
— Nem ismeritek ti Pistát, ő mán a mi- niszterelnökségre spekulál.
— Az igaz, előbb érje utol a fiait — mert azért is köszörülték rajta a nyelvüket, hogy iskolába járt, a hetedik, nyolcadik osztály után ,a technikumot végezte. Csak akkor nőtt meg a tekintélye, amikor a segédmes- teri előléptetésről értesültek. Aztán, hogy osztályvezető lett, egészen felhagytak a gú-
N É M E T H J Ó Z S E F R A J Z A
3
MŰTEREM
N É M E T H J Ó Z S E F
M
űtermében keresem szeptem- ber első napjaiban. Nincs otthon. Csak egy majolikn- freskó nagy kartonjait, a sarkok- ban apró vázlatokat, a falakon egy-két képet cirógat végig az alkonyati napsugár. Ara gondol- tam: ha festő lennék, megörökíte- ném "Műtermi csendélet" címén ezt a bensőséges képet, dehát a színek és a formák helyett csu- pán színtelen-formátlan szavakkal idézem az olvasó elé e g y i k mun- kahelyét. Az egyiket, mert napok óta m á s i k munkahelyén, a vá- sárhelyi Petőfi Művelődési Ház előcsarnokában dolgozik. Freskót fest, illetve pályadíjat nyert ter- vezetét vázolja most még csak szénnel kartonra, hogy később az időt szinte örökre álló homok és mész rögzítse sokak gyönyörűsé- gére.Nem veszi észre, hogy közelebb érek. A harminchat négyzetméter- nyi beállványozott fal előtt áll, összehúzott szemmel, és mindent összpontosító figyelemmel mélyed el a fekete-szürkefekete árnyala- tokból kibontakozó éneklő-tán- coló női alakok vonalritmikájában.
Ez az a perc, amikor nem szabad zavarni. Csendesen osonok ki az előcsarnokból.
*
E
lgondolkodom élete sorján.Ősei talán a Dunántúlon egykor tükörrámákat, borot- vatokokat, ökörszarvakat faragó parasztok voltak. Apja egy ideig Kaposszerdahelyen a földet mű- velte, majd ácsoskodott és bogná- roskodott, mígnem ismét vissza- húzta a mezőkre, rétekre a föld szeretete. Apja elhunytával édes- anyja folytatja a meg nem szűnő harcot az ősi humusszal. Németh József kora ifjúsága alkalmi mun- kákon telik el. majd később elő- relép: szobafestőtanonc lesz. Sze- ret rajzolgatni, s beiratkozik a kaposvári szabadiskolába. Élete itt vesz váratlan fordulatot: Hintz Gyula látja meg 1950-ben egy-két rajzát, s ösztönzi-bíztatja, hogv felvételizzék a Képzőművészeti Főiskolán.
— Legénységes bátorságom visz a felvételi bizottság elé — emlé- kezik, de akkor még elképzelni is nehezen tudja, hogy tulajdonkép- pen milyen fába vágja fejszéjét.
A főiskolai évek kegyetlenül pe- regnek, s e pergő évek szorgal- mas és komoly munkával telítőd- nek. Hét év múlva az egykori pa- rasztgyerek, majd szobafestőta-
NÉMETH JÓZSEF MUNKA KÖZBEN nonc mint Szőnyi mester növen-
déke freskós szakos művészdiplo- mával lép ki az iskola kapuján, hogy egyenesen Hódmezővásár- helyre utazzék, és itt — mint mondja — örökre letelepedjék.
*
T
alán banálisan hangzik, hogy— amikor elhatározó lépé- sének oka iránt érdeklődöm
— csak annyit mond: megszeret- tem ezt a tájat, s a rajta élő em- bereket. Pedig így van. Amint a természet adta balatoni naple- mente giccse magas művészetté izzik Egry akvarelljein, így válik mély igazsággá a fiatal vásárhe- lyi festők ajkán — köztük a Né- meth Józsefén is — e szólamsze- rűen hangzó állítás.
— Ne kérdezd, nem is tudom t ezt megmagyarázni— int —, csak legfeljebb történetét elmesélni.
Először mint főiskolás voltam itt, másodszor mint diplomázott jöttem, de akkor már az elhatá- rozás szándékával léptem le a vonatról.
Az ismeretlen vonzóereje? Ro- mantika? Mi sem áll távolabb Németh Józseftől. Átgondolt elha- tározás volt ez. Hiszen tudta, hogy igen nehéz lesz itt az élete; tud- ta, hogy idegen tájban idegen emberek között nehéz gyökeret verni; tudta, hogy anyagiakra sem számíthat, talán még erkölcsi
elismerésre is csak egészen szűk körben.
És m a r a d t . . .
— Nem kívántam és nem vár- tam mást, minthogy dolgozni tud- jak. S ezt elértem a határban, meg a művésztelep kis műtermé- ben.
Való igaz minden szava. Itt csiszolódott, itt színesedett és itt érett palettája négy éven át a vá- sárhelyi határ izzó napsütésében és kemény telében. Nem volt is- meretlen előtte a határt benépesí- tők élete. Ismerte a parasztok örömét és gondját, ismerte gon- dolkodásmódjukat, ismerte élet- formájukat, mely elé a haladás rakott óriási kérdőjeleket. Olyan krónikása ma is a kiterjedt vá- sárhelyi határ nagy szocialista át- alakulásának, mint kevesen a vá- rosban élők közül. Rögzítődnek is egyénisége líráján átszűrve ezek az élmények táblaképein. Egy ide- ig ezek az új, kitaposatlan utakon járó vaskos parasztokat ábrázoló művek nem találtak megértésre.
Monumentális hatásra törekvő fi- gurái a pallérozatlan szemet kissé megdöbbentik. Az 1960-as vásár- h e l y i é s b u d a p e s t i k i á l l í t á s á n a k kellett jönnie, hogy feltárják egyé- niségét, művészete erényeit és a fiatalság, a kezdés egyenetlensé- geit. Ez a gyűjteményes kiállítása meglepetésként hatott Vásárhe- lyen is, Budapesten is; meglepe-
tésként még azok előtt is, akik is- merték műterméből, meg az egyes tárlatokról jó pár alkotását. Egy igen izmos tehetség küzdelme tá- rult fel ekkor a képek egymás- utánjában a témával, a színnel, a formával. Az őszinte útkeresés minden velejárójával, de az él- mények mély átélésével, leegy- szerűsítésével és tömörítésével.
Az az országos visszhang, amelyet képei a vásárhelyi és a budapesti kiállításon kivívtak, igazolásul szolgálnak arra, hogy mint fres- kófestőt kell foglalkoztatni, hiszen táblaképeinek elemei magukban hordozzák e műfaj minden igé- nyét. Ezt ismerte fel diploma- munkájában, képeiben Uitz Béla már 1957-ben, aki Vásárhelyen járván őszinte elismeréssel iyil.it- kozott az útnak induló fiatal mű- vészről.
*
4 Vásárhelyen töltött négy év terméseinek legjava a ha- tárokon túl is sok elisme- rést, szerzett a fiatal és nagyon tehetséges festőnek. Moszkva, Genf, Velence, Párizs és a népi demokratikus országokban rende- zett számos tárlat mefftekintői él- vezhették sajátos lírával megkom- ponált, de ugyanakkor némi hi- deg tárgyilagosságot sugárzó ké- peit. Ebből a formanyelvből táp- lálkozik vásárhelyi freskója és kazincbarcikai majolikacsempe faliképe is. E két munka foglal- ja le most minden idejét, minden gondolatát. Nem is lehet másként.
Mert freskót tervezni — festeni nem könnyű. Modell után dolgozni nem lehet. Az apró megfigyelések tömegének kell felhalmozódnia a művész lelkében, hogy az adott térben és környezetben megold- hassa művészi szinten feladatát.
Ma már mindkét freskójának li- gurái elevenen élnek benne, s a
kivitelezés folyamán tartalmilag csak gazdagodhatnak.
*
O
któberben nyílt meg a VIII.Vásárhelyi öszi Tárlat. Im- már hagyománnyá rögző- dött, hogy Tornyai emlékplakettel tünteti ki a város végrehajtó bi- zottsága az év legeredményeseb- ben dolgozó művészét. Ez évben ez az erkölcsi megbecsülés Né- meth Józsefet érte — jogosan. Az a spontánul kitörő taps, ami e be- jelentést fogadta, példázta legin- kább hogy a vb határozata és a közönség óhaja mennyire találko- zott.
*
H
árom-négy év egy életmű- ben, amilyen kevés, olyan, döntő is lehet. A Németh Józsefében kevés is, döntő is. Az alföldi festészet hagyományain nevelkedik; azon a tájon, melyen a lírai Endre Béla és a drámai Tornyai János, meg annyian még a kortársak és utódok közül éltek és alkottak. Akkor egy agyongyö- tört parasztságnak, egy kilátásta- lan jövő elé tekintő népnek vál- nak ők szószólóivá az ecset és a festék segítségével. Ma egy új társadalmi rendszer kialakulásá- nak folyamatában élnek művésze- ink, melynek tolmácsolása újszerű festészeti jegyek, gtílusok kialakí- tását teszi szükségessé. Németh József — és megannyi fiatal társa Budapesten és Vásárhelyen — er- re törekszik. Hogy a megtett út nem egyenesen felfelé ívelő, az természetes. De hogy a szándék, a törekvés, az akarat egy nemes és mély öntudatból sarjad, azt már eddigi munkássága bizonyít- ja.S ennél több útravaló mire lenne jó?!
SZABÓ ENDRE
76aJbxa.uL DájiitL:
Ü I V N E P midőn ifjúságom igézetében jöttél kezed vibráló szálákkal köti lelkem már nem tudom ajkadról elfeledni a sóhajt mely betölti a csöndet szikrázó ünnepekkel ti fák hömpölygése a táncoló tavaszban lendület arany-nyilai alkonyi szédületek hogy is feledhetném a jég alá bújt magányt mikor szerelmed őrzi felajzott vívódásom lásd a háztetők fölött elúsznak mind a felhők rügyek zöld csapjain csobban elő a láng fájnak az elmúlt nyarak mik nélküled égtek el vad rőzse lobogással tűnődve létemen
(Folytatás a 3. oldalról.)
— Az nagyon jó lesz.
— Elmehetünk színházba, évek óta egye- dül járok. Rózsit mindig otthonfogta a mo- sás, vagy a főzés. Azt hiszem, unatkozott az előadásokon.
— Én nagyon szeretek színházba járni.
— Utána hazakísérlek, vagy sétálunk egy kicsit.
— Végignézzük a kirakatokat.
— Azt is lehet.
— Az egész olyan lesz, mintha nőtlen ember lennél, ugye?
— Olyan lesz. Annuska . . .
I
/,, , , , körülöttük a ieve- JrLtql&e-MLCldjXtí. g ő. Előbb csak az arcát simogatta Varga István, aztán a lány karja a nyakára kulcsolódott, egész teste hozzátapadt, két szájból egy lélegzet, két szívből egy dobbanás... hónapok fojtott vágyakozása és boldog izgalma olvadt fel a csókjukban. Ez volt az első és utolsó ön- feledt ölelkezésük. Aztán Anna dereka meg- feszült, és ellökte magát a férfitől. — Nem akarom.Varga István üresen maradt karja csüg- gedten hanyatlott le. — Igazad van. Mégis sután fejeződött be a találkozás. És ugyan- ilyen sután kezdődött az az új élet is, ami a sivár albérleti szobához kötődött. Soha- sem beszéltek a jövőről, de az együtt szí- vott levegőben benne vibrált az idegesség.
A semmire sem kötelező hosszú séták min- den eddigi feszültséget feloldottak, most Anna lakásán ingerült félmondatok röpköd- tek, és kerülték egymás tekintetét. És a gyerekek nem jöttek el Varga Istvánhoz sem akkor, amikor szörppel, naranccsal várta őket, sem később. Hónapok teltek így el. Varga egyre követelőbben szerette An- nát, és egyre fájdalmasabban érezte a gye- rekek hiányát. De egyikről sem beszélhe- tett, és megint fojtogatni kezdték a sza- vak. Anna nem valami lányos szeméremből nem engedett könyörgő tekintetének. El- múlt huszonhat éves, így vagy úgy eljött az ideje, hogy asszonymódra legyen boldog. A büszkesége tartotta vissza, a híres büszke- ség lett a keresztbe tett fa kettőjük között.
A gyáriaknak akkor sem lesz igazuk, akkor se, ha belebetegszik, nem lesz a mester sze- retője. Mindegy mit beszélnek, de ő tudja és Varga is, hogy nem igaz, gonosz hazug- ság minden szavuk.
Varga István egyik nap az iskola előtt kileste a gyerekeket. Szégyellte nagyon, hogy így kell leskelődnie a fiai után, mintha lopni akarna tőlük. Zolti vette először ész- re, és hatalmas sivítással rohant át a kocsi-
úton. — Visszajöttél? — kapaszkodott a nya- kába. — Ugye visszajöttél? Anya azt mond- ta, hogy elutaztál valami nővel. Azt mond- ta, rettenetesen messzire utaztatok.
Késő éjszakáig sétált. Késő éjszakáig várt valami különös csodára, ami megszabadítja a gondjaitól. De a csoda helyett csak kínzó gondolatok jöttek. Elutazott, messzire uta- zott, kiutazott a valóságból, s azt hitte', vég- nélkül folytathatja ezt' az utazást. Hajnal felé elgyötörten vetődött haza, de végső el- határozásra jutott. És aznap délután utoljá- ra ült le a virágoshuzatú karosszékbe.
— Nem kínozlak tovább, Annuska. Mi- nek akaszkodjak rád az én felemás éle- temmel. Te fiatal vagy, olyan fiatal, hogy akármibe foghatsz, minden sikerül. Neked még minden sikerülhet, az egész világot fel- falhatod. Én meg... előreszaladtam az egyik lábammal, s most már életem végéig sán- títok a másikra. De a sánta láb is az enyém, azt is vonszolni köll. Sokan vagyunk így, mások is kibírják. De neked még mind a két lábad egészséges, nem akarom, hogy én legyek a te nyomorékságod.
Mosolyogni próbált, de csak grimasz lett belőle. Anna nem ellenkezett, és valahol legbelül talán meg is könnyebbült. De azért fájt, rettenetesen fájt, és sehogyse tudta el- képzelni, hogy mától kezdve ők ketten csak két távoli ismerős, akik köszönnek egymás- nak, és továbbhaladnak, kétfelé futó úton, kétfelé futó gondokkal. És -végre föl- szakadt belőle a sírás.
Megszokott história, elkoptatott szavak . . . Varga Istvánt visszahúzták a fiai, a mögöt- te csatarendben sorakozó évek, tizenhat év gondja-baja, kevés öröme és az a felisme- rés, hogy a sántító féllábat nem lehet le- vágni.
Reggel odaállt a felesége gépe mellé, és szó nélkül igazgatni kezdte a szakadó szá- lakat. A szomszéd gépesek összenéztek, a csomóbagyűlt szedőlányok között megindult a pusmogás.
— Mit akarsz?
— Két órakor megvárlak.
— Minek?
— Felmondtam a szobát.
Többet nem beszéltek. Azelőtt se nagyon szaporították a szót, inkább Rózsi prézsmi- tált minden apróság miatt, de Varga meg se hallotta. A maga mondanivalójat régóta eizárta Rózsi elől, ahogy a füzeteire, köny- veire ráfordította a kulcsot esténként. Éltek egymás mellett és egymás nélkül, még az ágyban is csak megszokásból találkoztak.
— Varga kibékült a feleségével — súgta Cakóné Erdei Klárinak.
— Vargáék összebékültek — adta tovább Erdei Klári Süli Jánosnénak.
— Varga visszakéredzkedik az asszonyhoz.
— Megúnta a mester a fiatal csirkét, job- ban elbír az öreg kotlóssal.
— Kidobta a babája.
— Nagyobb hal akadt horogra.
— No végre mégiscsak megjött az esze ennek a kelekótya Varga Pistának — só- hajtott megkönnyebbülten Kende Sándor párttitkár — hiába, minden ember eljárja egyszer a bolondját.
\~p7) " " széles zsemleképén szétfutott
| ' U a ^ g j i n t a diadalmas mosolygás. — Hát így állunk, Széli Anna, mégiscsak én vagyok az erősebb. Köllött vóna az uram fizetése meg a rangja, páváskodni akartál mellette. Jól kieszelted, hogy szédítsd el két gyerektől az apjukat. De megkaptad a fi- zetséget. Kibeszél az egész munkásság, ci- pelheted a szégyent most már, mert ezt nem felejtik el neked egyhamar. De én se felejtem el, jegyezd meg magadnak, még eszedbe juttatom, hogy megemlegesd.
Egyre hevesebben tüzelte magát Anna el- len, fortyogott benne a gyűlölet, s még az ura visszatérésén érzett örömét is elnyom- ta a vágy, hogy most, amikor Varga István szerelme nem védi, bosszút álljon a lányon.
Az öltözőben már nem tudta magábafojta- ni a gúnyos, fenyegető megjegyzéseket, hogy
»vannak itt is olyan jófélék, akiket nem ár- tana kicsit megreguIázni«, meg "némelyik nőszemély azt hiszi, ha vastagabban keni magára a festéket, akár az igazgatóval is kikezdhet. De az ilyen senkilánya csak ideig- óráig kell a férfiaknak, aztán elhajítják, akár a törött csévét, tudok olyat mondani, akinek csak a lámpát kéne az ajtóra ag- gatni, de azt is kiírnám, hogy mesternél alább nem adja."
Anna erősen kinyitotta a vízcsapot. De hiába erőltetett arcára egykedvűséget, min- denki tudta, kit illetnek a célzások, s az asszonyok kíváncsian lestek ki rá a szekré- nyek nyitott ajtaja felett. Botrány szaga érződött a levegőben, egyesek igyekeztek menekülni előle, mások alig várták, hogy kitörjön.
— Én tudnám, hogy köll az ilyen család- szamorítókat rendre tanítani — ágált to- vább Vargáné —, mert a férfiak ősz fejjel se különbek a gyereknél, meglebben előttük egy szoknya, aztán utána. Minden ilyen do- logban azt a harmadikat köll megkeresni, amelyik a férfit megszédítette.
Anna sietve rántotta magára a kabátot, és kilökte a csapóajtót. De Vargáné nem
azért vigyázta eddig, hogy most elszalasz- sza. A lépcsőn szorosan mögötte haladt, s ab- ban a pillanatban, ahogy az udvarra értek, s a kapuban meglátta az ura lehorgasztott fejét, hirtelen belekapaszkodott a lány kon- tyába, és rángatni kezdte. — Nem úgy mén az, kedves kisasszony, hogy megcsináltuk a bajt, aztán továbbállunk. Ki mit főzött, egye meg, az ilyen kis rongy meg ne tartsa égre az orrát, mert csak arravaló, hogy a ganaj ba túrkáljon vele. Széli Annát annyira meglepte a váratlan támadás, hogy moc- canni se tudott, s csak akkor kapta arca elé a kezét, mikor Vargáné megcélozta az öklével — Csak azért, hogy tanulj belőle, te gyalázatos — lihegte az asszony, magá- ból kikelt zsemleképét vörös izzadtságcsep- pek lepték el, hátracsúszott kendője össze- csomósodott a nyakán, s ha felemelt karját nem látták volna, akárki azt hihette, hogy őt tépázzák, annyira kihozta sodrából a győzniakarás, hogy az ura előtt szégyenbe- hozza, megalázza a lányt.
Varga István egy pillanatig kővémeredten bámulta őket, s már elérte az első ütés Anna vállát, amikor közéjük ugrott. De ak- kor aztán olyan dühös erővel, hogy Rózsi csuklója megroppant a tenyerében. Azt már nem is hallotta, hogy a megfékezett asszony ezután őrá szórta gyalázkodását, s egész asszonykaréj csitította, nehogy hátul- ról nekitámadjon, ö meg elvezette Annát, leültette a portásfülkében. Látta, hogy resz- ket a lába, a vér kifutott az arcából, legszí- vesebben az ölelésével védi, a karjában nyugtatja meg becéző szavakkal, simogatás- sal, de csak ennyit szólt percekig tartó né- maság után. — Fáj?
A leány a fejét rázta. — Megijedtem — mondta csendesen —, erre nem számítot- tam. -
f ~ Mindenfelől fi-
| ((Jarqátw. köfülMZttt. g y el ő szemek tüskéje szúrta, ugyan mit csinál most ez a Varga István? — Hazakísérjelek? — hajolt Annához. — Menj csak, nincs semmi bejom.
— A férfi sóhajtott, és köszönés nélkül ki- lépett a fülkéből. — Most — hajolt előre Cakóné, s még a száját is nyitva felejtette.
De semmi különös nem történt. Varga Ist- ván fejére igazította a micisapkát, kicsit feljebbhúzta nyakán a kabátgallért, és zseb- retett kézzel megindult a körút felé.
Mégsem költözött haza aznap este. S ettől kezdve mindig így látták elmenni a gyárból, mogorva tekintetére húzott micisapkával, keze a zsebében, és a ballábára, mintha ki- csit bicegett volna.
