ÁRA 3 FT

A Magyar írók Szövetsége szegedi csoportja folyóirata

i

< -

1

1 9 5 1 N Y Á R V. É V F O L Y A M

j

Á R A 3 FT

T I n A T A 1

A MAGYAR ÍRÓK SZÖVETSÉGE SZEGEDI CSOPORTJA FOLYÓIRATA Szerkesztőbizottság:

Felelős szerkesztő: SOMFAI LÁSZLÓ-

DIÓSZEGI ANDRÁS, LÖDI FERENC, SZABOLCSI GÁBOR.

A kiadásért felel: DÉNES LEÓ-

Szerklesztőség és kcadótiívataL: Szeged, Kígyó-utca 2.

Posta-csekkszámla: 603.533.

• MEGJELENIK . NEGYEDÉVENKÉNT.

Előfizetési díj egy évre 12—- Ft, félévre 6.— Ft.

1951. V. évfolyam 2. szám.

• t a r t a l o m • -»

' Oldat

Halász Előd: Gorkij — — — — — - — '— — 1— — 57

Szergej Taljkanov: Pjotr Pelro-vics (vers) — — — — — — — — '59 MlhESl Lukonyiji:-Elsö műszak (vers) — — — — — — «— 60 Kékesdi Gyula: Évnyiró (regényrészlet) *— — — — — — — — 60 Lődi Ferenc: Levél Illyés Gvuláboz (vers) — — — — — — — 65 Lődi Ferenc: Pipacs — — — — —• — — — — — . 6 6

Szabó József: l-'ia vág ók. (novella) —- — — — — — — — ., — 66 Kövcsdi Endre: Ének az alkotóról'' (vers) — — — — — — — 72 Kövesdi Endre: A kedveseim (vers) . — — •— — — — — — 73 Koncz Antal: Vara mit védenünk: (vers) •— — — — .— — :— - 73

• Tolnai Péter: Kritika (színmű) .. ' — — .— — — — — — — 74 .László Ibdyn: így élni jó (vers) — — —-, — — .— — —' — 81 Szábolycsi Gábor: Nyár (vers) — — — — — — — — — 82 Somfái László: Rózsa Sánidor ka'.onát szőröz (színiműrészliét) — — .— — 82 Ej Rezső: .Orkán ne tépje (vers) — — — — — — —_ — — 89 Ej Rezső: Petőfi ól1 (vers) — — — — — — — — — — . » 9 0 Sz. Németh László Lány a mozdonyon- (ri-por'tnovella) — — — — — 91' Lermontov: A vitorla (vers) — — — —: — — — — :— — 93

HALADÓ.. HAGYOMÁNYAINK

Szabolcsi Gábor; József Attila ismeretlen kézirata — — — — — — 94' Tolnai Péler: Egy kiadatlan Mikszáth-cikk — — — * — — — 97

TÜKÖR • _ .

- Osváth Réla: Gorkij dramaturgiája . '— — — — — — — — 99 Angyal Endre: Jiri Wolker — — — — — — — — , — — 104

• Bozó' László: Színiházi beszámoló — — — — — — —= — ' — 106 Szabolcsi Gábor; Néhány szó a köniyvmunkáról — — — — — — 109 Osváfh Béla: Az űj színházi évadról — — — — — — — — 111

-SZEMLE ° . ' •

A Könyv Ünnepére (Sz. G.) — — — — — — — --- — — 113 Somfai László: Szolgaság (Veres Péter regénye) — — — — — 115 Geréb "György: Makarenko nyomdokain (Medinszkij könyvérő!) — — — 117 Füléki János: Pecsernyikova: Kamaszok. — — — — — — — - 1 1 9

Gorkij

Gorkij halálának 15. évfordulója jelentőségében túlnő azoknak a megemlékezéseknek keretein, amelyekkel nagy írók emlékének szokott áldozni az utókor. A fejlődés kezdetén járó ú j magyar kultúra és iro- dalom számára Gorkij nem a letűnt múlt nagy alakja, hanem élőbb valóság, mint valaha, és azok az évek. amelyek halála óta elteltek, nem- hogy eltávolították volna tőlünk, hanem ellenkezőleg: közelebb hozták hozzánk. Egyre szélesebben kibontakozó és egyre mélyebbre ható kul- iúrforradalmunk harcai között, a megoldásra váró problémák tengeré- ben Gorkij m u t a t j a az utat a szocilista művészet felé, ák a Gorkij, aki életével és művészetével első megtestesítője az új, a szocialista művész- nek. A szocialista művész pedig célját és akarását tekintve" a tett. a cselekvés és a fejlődés művésze is. Ezért van az. hogy Gorkij nem csu- pán kész, kiforrott eredményeket ad át nekünk, hanem valóban utat mutat: annak a fejlődésnek az útját, amelyet maga is végigjárt, amíg eljutott a szovjet irodalom módszerének, a szocialista reálizmusnak megteremtéséig.

Gorkij volt az első, író, aki. megértette az ú j szocialista társadalom követelményeit a maga irodalmával szemben. Felismerte a régi realiz- mus korlátait, és meglátta azt a minőségben ú j feladatot, amely egyedüli ú t j a - a z - i r o d a l o m továbbfejlesztésének:, elsőnek alkalmazta a valóság szocialista, azaz pártos és tudományos tükrözésének módszerét az iro- dalmi alkotásban. Az élet, a valóság tükröztetése mellett belevitte mű- veibe azokat a forradalmi eszméket, amelyek magát az életet áthatják.

És ezzel jutott el az igazi valóság művészi tükrözéséhez. Szorosan kap- csolódik ehhez Gorkij művészetének másik nagy vívmánya: a szocialista hazafiság követelményének megvalósítása a irodalomban, amelyek értel- mében az irodalomnak legfontosabb feladata a haza és a nép szolgá- lata. Az irodalomnak ez a hazafias felfogása végső elemzésben nem más, mint annák a feladatnak a vetülete művészi síkon, amelyet az orosz forradalmi munkásosztály állított célként maga elé: a haza és a nép fel- szabadítása az elnyomott osztályok uralma alól. Ez viszont ugyanakkor az egész nemzeti irodalom legjobb hagyqmányainak megőrzését és to- vábbfejlesztését is jelenti, hiszen a munkásosztály örököseként lépett fel mindannak, amit az orosz nép történelme folyamán önfeláldozó munkával megalkotott.

Gorkij harmadik nagy tette végül mintegy összefogja és magába . foglalja az előző kettőt, és közvetlenül teremti meg a kapcsolatot a va- lósághoz azzal, hogy műveiben előremutatóan megalkotja az új, szocia- lista ember típusát, egy új, átfogó humanizmus megvalósítóját és hor- dozóját. E humanizmus a klasszikus orosz irodalom legjobb alkotásaiban gyökerezik, de mégsem .egyszerű átvétele az orosz irodalom eszmei ha- gyományainak. Gorkij, a feltörő nép nagy fia, Puskin, Turgenyev és Tolsztoj örökét vitte tovább, de nem csupán megtartója volt a hatalmas örökségnek. Nyitott szemmel vizsgálta a társadalmat, megfigyelte az embereket, és eközben sok mindent máskép látott, máskép érzett, és az emberek iránti szeretete, humanizmusa is m á s formát öltött. A XIX.

század orosz irodalma költői fénnyel vonta be a szenvedést. Az a nép

azönban, amely a századfordulókor Gorkijt termelte ki magából, nem

elégedhetett meg többé egyedül a szenvedéssel. Ismerte, túlontúl is- merte, hogy mi az: szenvedni, de megelégelte a tűrést és kiutat kere- sett a kilátástalan életből: a belenyugvást az ú j élet utáni vágy váltotta fel. „A lélek megmentéséről szóló elmélet a szenvedés által népszerű volt Oroszországban", irta Gorkij, és igy folytatta: Azt mondom, v o l t , m e r t azt hiszem, hogy Oroszország elég szenvedést tűrt el, és hogy a szenve- dés iránti gyűlölete kiírhatatlanná vált". És ez az új, magasabbrendű igazság, amely a humanizmust harcos és teremtő fokra fejleszti: az em- ber iránti szeretet nem lehet puszta részvét, hanem egyben gyűlöletnek is kell lennie, gyűlöletnek mindazzal szemben, ami az emberi elnyomja, ami megakadályozza abban, hogy boldog legyen. Éppen az ember iránti szeretet követeli meg tehát a fáradhatatlan küzdelmet az elnyomás ellen,

— az emberiség boldogabb, szebb élete nevében. Ez az új, a szocialista humanizmus, amely magában foglalja a pártosságot és a jövőért foly- tatott harcot, a haladó hagyományok tiszteletét és a haza szeretetét,- az egész emberiség boldogulásába vetett hitet, ez az ú j humanizmus, amelyet a szocialista ember képvisel,- és amelynek egyik első és legodaadóbb hirdetője az irodalomban Gorkij.

~ És Gorkij maga is olyan, mint pozitív hősei: az újat, a forradalmit, az előremutatót nemcsak felismeri és meglátja, de meg is valósítja m ű - veiben. Fejlődésének minden állomása e megvalósítás egy-égy h a t á r - köve. Azonban sohasem áll meg az- elért eredménynél, nézeteinek harcos forradalmisága, a nép szolgálatában való következetessége, a nép erejébe vetett feltétlen hite s a kapitalista társadalom ellen érzett engesztelhe- tetlen gyűlölete egyre tovább hajtja. Művei egybeforrtak a nép érdekei- vel első írói próbálkozásaitól kezdve. Megjelenése ú j erők megjelenését jelentette az orosz életben éppúgy, mint az irodalomban. Az ú j erők megjelenése azonban egyben harcot is j e l e n t e t t / h a r c o t a régi ellen. És valóban: Gorkij állandó harcban állt a dekadencia bomlasztó erőivel szemben. Tudta, hogy >,..'. az irodalomban és az újságírásban valami kétségbeesett dolog történik a

szellemi felbomlás folyamata játszódik le . . .", de nem elégedett meg a tények megállapításával, hanem az ér- telmetlenné vált dekadens kísérletekkel szembeállította a haladás erőit, és már a század elején egy ú j világ hírnöke volt, új, az orosz nép m é - lyéből feltörő erők képviselője, egy új, egyre határozottabban és öntu- datosabban jelentkező osztály szószólója.

De nemcsak az volt újszerű műveiben, hogy ú j embereket ábrázolt a széles néprétegből, olyan embereket, akiket azelőtt az irodalom észre sem vett, hanem az, ahogyan ezeket az embereket ábrázolta: szeretettel, féltő gonddal és az emberek felszabadulásába vetett hit harcos optimiz- musával. Optimizmusa azonban soha sem a kapitalizmus tollnokainak a valóság elkendőzését célzó „módszeres optimizmusa", hanem forra- dalmi romantika, amely jövőbe irányuló és irányító lendületében sem szakad el a valóságtól. Ez jellemzi viszont Gorkij bírálatát is: bármily kíméletlenül leplezi is le a kapitalista világ ellentmondásait, realizmusa

soha sem pesszimista, sohasem távlat nélkül való. Hőseiben az orosz nemzeti jellem legértékesebb alapjának kibontakozását örökítette meg:

az új, a szocialista világért harcoló ember alakját, amelyben kifejeződnek mindazok az eszmények, amelyekért harcolt, és amelyeket védelmezett a munkásosztály.

Gorkij fogalmazta meg elsőnek az író új viszonyát népéhez és társa-

dalmához. „Körülöttünk forr az élet . új, merész igények lépnek fel,

ú j ember nő fel, olvasó, aki tele van kutató-szomjjal, aki könyv u t á n

5S

vágyik. Ez az olvasó" feleletet követel az élet és a szellem alapvető ' kérdéseire, tudni akarja, hol az igazság, hol az igazságosság, tudni akarja,

hol keressen barátokat, és hogy ki az ellenség. Az az író, aki így nézi olvasóit, aki így érti át kötelességeit társadalmával szemben, maga is ú j és más ember. Számára az írás nem öncél, hanem önmaga kifejezésé- n e k eszköze, hanem harc, tett és .cselekvés. És Gorkij valóban agitátor '

volt, természeténél fogva is. Formálni az emberi lelket, alakítani kor- társainak tudását, érzésvilágát, jellemét — ezt jelentette számára az írás.

Vezetni a népet, átalakítanií újjáépíteni, tökéletesíteni a társadalmat — ebben foglalható össze Gorkij viszonya a művészethez, s ez az első

szovjet író viszonya a művészethez.

Korának társadalmi és politikai kérdéseiben az egész világ haladó erői az igazság bajnokát látták benne. A kezdődő fasizmus számára ve-

szélyes'és félelmetes ellenfelet jelentett, hiszen az egész világ hallgatta hangját, az emberek milliói bíztak benne és követték őt. Annak a gigan- tikus harcnak előestéjén pusztult cl, amelynek elkerülhetetlenségét vilá- gosan látta, első áldozatként esett el abban a háborúban, amely még most is tart. Gorkij hős volt, akinek nem volt elég egy emberi élet ahhoz, hogy a maga teljességében kinyilatkoztassa magát. De tovább él könyveiben, olvasóiban, tanítványaiban, az ú j szovjet írókban, és pél- daképe az egész világ haladó művészeinek. Benne testesül meg a szocia- lista társadalom írója, az építő író, a valóság kifejezője és formálója,

•az emberi élet zseniális mérnöke, Puskin, Gogolj, Tolsztoj nagy ha- gyományainak legjobb folytatója.

' Művészetének hatása a szocialista forradalomra közvetlenebb és mélyebb volt, mint bármely más íróé. Éppen ezért a Szovjetunió és az e_gész világ dolgozói Gorkijban a proletár, szocialista irodalom atyját l á t j á k és értékelik. Ezt fejezte, ki Molotov Gorkij temetésén mondott beszédében: „Lenin után Gorkij halála a legsúlyosabb veszteség ha- zánk és az emberiség számára . .. Gorkij nagysága abban áll, hogy világos értelme, a néphez való közelsége és önzetlen gigantikus munkája

az emberi kúltúra eredményeinek elsajátításáért a dolgozók fenntartás nélküli barátjává és a kommunizmus ügyéért folyó harc nagy lelkesítő- jévé tették. Gorkij . . . egy nagy nép nagy fia," Halász Előd

Szergej Taljkanov

Pjotr Petrovics

F o r g á c s roppan. Zizzen. A z t á n Csak mosolyog. Szivarjától m a g a s r a száll, messzire. szinte orra is megég.

P j o t r Petrovics áll a p o s z t j á n — Amit kimér, számol: bátor ácsok híres mestere. fejszecsapás toldja még: . H á z a t épít, otthont, ép most

nő csodává, — v a j h , kinek?

Megnősül a brigadéros:

kell a ház. Kell. H á t siet.

Percről-percre nő rovása, nő vele a mester is — M á r a tetőt vési, v á g j a .

— P j o t r Petrovics, elrepülsz!

— H a vállaltad, — m i n t a bástya fala, álljon ez a ház.

Ügy illeszkedjék egymásba minden darab és rovás.

Építsd. Benne örök otthont növő boldogság teremt.

S építője milyen boldog, t u d j á k meg az emberek!

Fordította SZILY ERNŐ 59>

Mihail Lukonyin

V

Első műszak

E g y r e följebb lép a n a p m á r , Megélénkül a "vidék.

J á r d a , utca. G y á r k a p u k n á l Most érkezik meg a nép.

Váltás. J ő az első műszak, S minden ilyen reggelen A lendület ú j traktort ad, Száz fényes traktort terein.

U j épülettömbbe nőnek Mind a téglák és kövek.

Országúton dübörögnek Teherkocsik, szekerek.

Kémény f ü s t j e fel-felszökken,

Frissen, f o r r ó n száljl megint.

Szertefutó dróterekben Magas-feszültség kering.

M u n k á j á t lelkesen végzi Az ú j műszak: drága, szép H a z á m i f j ú építői,

Elvtársaim — hősi nép.

Nép, akinek dalos a j k a Zengi a tett himnuszát, S lép a kommunizmus-adta"

Magaslatokon m é g tovább!

Fordította SZILY E R N Ő

Évnyitó*

Szeptember 3-án, délelőtt két felvirágozott szekér haladt Algyö felöl Szegedre.. A lovakon csillogott az ú j -szerszám, a szekerek is ran- gosak, frissen sárgára festve. Az első szekér - végében az ülésekhez e r ő - sítve Lenin-kép pompázott, barna fakeretben, virágkoszorúval. A k é p felett, fehér deszkalapon a nagy tanító szavait olvasták a járókelők:

Tanulni, tanulni, tanulni. — Vasárnap volt, jobban ráértek az emberek, és" így bőven- akadt

nézője a különös menetnek. „Nem lakodalom, az biztos, állapították meg egyhangúan a kíváncsiak. De akkor mi lehet?"

— Várostnézni jönnek a csoportbeliek — vetett véget a sok szó- beszédnek egy öreg nénike, és a szekerek felé mutatott.

A szekerek oldalán valóban ott fehérlett a tábla, amelyen napnál világosabban bizonykodtak a kövér, fekete betűk, hogy a k é t módos jármű az „Uj barázda" termelőcsoport tulajdona.

Kilenc óra felé járt az idő, de a szokatlan meleg már elöntötte a várost. A forróság szinte hullámzott a sugárúton, s az aszfalt úgy sü- tött, mint a tüzes kemencefenék.

Az elülső szekér kocsisa, szélesvállú megtermett ember, l-evetette ünneplő fekete kabátját, s csak úgy ingújjban biztatta a két f é n y e s - szőrű pejkót.

— Gyí te, hé! Megsülünk ebben a pokolkemencében. Ki a csoda látott ilyen megveszekedett meleget szeptemberben. No, hogy bírjátok, legények ? — fordult a háta mögött rázkódó két fiúcskához. Azok n e m

feleltek. '

— Itt nincs hűvös szél, hogy megenyhítse a meleget — folytatta tovább. — Minden másképp van, mint a Barackoson. Node m a j d m e g - szokjátok, — tette hozzá vigasztalóan, inert az egyik fiúcska szempil- lája szaporán megrebbent.

A két fiú szótlanul ült egymás mellett. Egyforma növésű, tizen- négy—tizenötéves legénykék lehettek, csak egyikük jóval erősebb, válla-

• Regényrészlet. . . 60

sabb termetű. Kerek, piros arcán feszült a bőr, mint a dobon, s a szeme járása is eleven. A másik vékonyabb arcú, majdnem sápadt, nagy barna, árnyékos szemmel.

A két gyerek kíváncsian nézegetett jobbra-balra. Figyelték a várost, bámulták a számukra szokatlan világot. A hátúlsó szekérről.

áthallatszott a legények és lányok vidám dúdolása. Az ismerős hangokra felfigyeltek. A frissen szárnyaló dallam "az otthont juttatta eszükbe. A

tanyát, ahol mostan olyan jóra fordult az élet. Ahol még a folytont panaszkodó öregek is mosolyognak, és arról beszélnek, hogy .mi lesz holnap.

Holnap!

Mennyit beszélt nekik erről a káprázatos csodáról Gergely bácsi, ez a nagy erős ember, aki a lovakat hajtja. Ezért a holnapért hagyták el a tanyát is, az édes otthont.

Nemcsak magatokért mentek a városba, magyarázta Gergely bácsi még tegnap is. Mindannyiunkért teszitek, a csoportért, meg a z ' egész népért. S ők elindultak. Ha Gergely bácsi mondja, akkor a világ végére is elmennének. Nincs még egy olyan okos ember, mint ő. meg szereti is a csoportbelieket, mint a tulajdon családját.

A szekér közben széles utcába fordult, és megállt e'gy sárga, ha- talmas épület előtt. Három sor ablaka fénylett a napsütésben, kapuja felett vörös és nemzeti'zászlók ékeskedtek. A két fiú egyszerre olvasta a nagy, feketebetűs felírást az épület homlokzatán:

PETŐFI SÁNDOR ÁLTALÁNOS GIMNÁZIUM.

Egymásra néztek, félszeg mosolyra húzodott szájuk, azután ká- szolódni kezdtek a szekérről.

A

szekerek híre pillanatok alatt felverte a gimná- ziumot.

— Virágos szekéren jöttek a csoportbeliek — kiáltotta harsányan valaki. A hang szárnyalt a folyosón, és sorra bukkantak elő a kíván- csiak. Mire Gergely bácsiék a lépcsőházba értek, már száznál is többen álltak kétoldalt á korlátoknál. A hír az igazgatóhoz is eljutott. Moso- lyogva jött az érkezők elé, üdvözlésre. Amint -a némán álló, ünnepélye- sen feszengő kis csoportot megpillantotta, szivében valami ismeretlen, -

"boldogító érzés pezsdült. Hol a két fiúcskát- nézte, hol a bairnárasült lányok és legények arcába tekintett. -

— Hát idetaláltatok?. -— kérdezte végül halkan.

Senki nem feleit. 0 sem szólt többet, csak szemüvegét törül- gette szaporán, csillogóra.

Egy pillanatig minden zaj elcsendesült. Megszűnt a lábak cso- szogása,, még a suttogás is elhalt a lármás diákszáiakon. S ú l y o s , ' ü n - nepélyes csend nehezedett az épületre. A csoportbeliek mozdulatlanul álltak, némán figyelve az előttük kitárult ú j világot. Ritkán adódik alkalom, hogy tanyasi ember ilyen hangulatba essék. Talán akkoir áll- tak így, utoljára a barackosiak, akkor figyeltek ilyen kifényesedett szemmel, mikor Kiss Gergely hazajött a Szovjetunióból, a küldöttség- gel. Akkor is ilyen új, egész valójukat felforgató érzés hullámzott mindegyikükben, mikor a kolhozok

csodáiról mesélt.

Gergely bácsi oldotta fel a mozdulatlanságot. Az igazgatóhoz, lé- pett, és üdvözlésre nyújtotta kezét.

—, Kiss Gergely vagyok.' a barackosi Ű j barázda csoport elnöke.

Az évnyitóra hoztuk két fiunkat. A csoport küldi őket, hogy ezután i t t találjanak otthont. Addig, amig ú j r a haza nem' kerülnek.

61>

Az igazgató boldogan szorongatta a nagy, erős ember kezét. Csak akkor ütötte fel a fejét, mikor Kiss "Gergely az utolsó m o n d a t o t kiejtette.

— Haza kerülnek? Hát ezt hogy göndolja, elvtárs?

A csoportelnök elmosolyodott.

— Hát úgy, hogy egyszer, -ha m á r megszedték magukat t u d o - mánnyal, visszajönnek a nép közé. A Csoportba, a falvakba, hogy se- gítsenek. Dudás Pista! Állj csak ide kisfiam. — szólt hirtelen a piros- arcú fiúcskához Kiss Gergely. — Ebből például állatorvos lesz, igaz- gató ellvtárs. Még pedig nem is akármilyen. Az apja is úgy ért a j ó - szághoz, hogy senki jobban. Ha kitanul a gyerek, akkor nézzék meg az Űj barázda állatait. Tudom, hogy örömük lesz benne. Még Rákosi elvtárs is összecsapja két kezét örömébén, ha megtudja, mi v a n nálunk.

Kovács Pali meg tanárnak készül — mutatott a másik barackosi fiúra.

— Gondja lesz irá, hogy a maga f a j t a gyerekek ne m a r a d j a n a k t u d o - mány né'.kül.

A körülállók szemében az öröm fénye bújkált, ahogy Kiss G e r - gely beszédét hallgatták. A csoportbeliek büszkén néztek elnökük k e - mény, barna arcába. Szerették, és határtalanul bíztak benne, mióta k i - vezette őket a gondból, és összehozta a csoportot.

Az igazgató nem' tudott eltelni a csoportbeliek látásával. Csodálta a derűt, erőt és bizakodást, mely az egyszerű ems'berekből áradt. L á - tott ő ezelőtt is parasztembert éppen eleget, hisz maga' is a f a l u n n e - velkedett. Csakhogy azok nem ilyen boldogan mosolygó emberek vol- tak', kiknek látása most lenyűgözte őt magát és a diákokat is. Kiss G e r - gely felfogta tekintetét, és a csoporbeliekre mutatva ismét megszólalt.

— Olyanok vagyunk mi a tanyán, mint egy nagy család. E g y ü t t tartunk munkában, gondban, mióta a csoport megalakult. Azt is közösen határoztuk el, hogy a gyerekek tanuljanak. Gondoltuk, bekísérjük őket az ünnepélyre. Tudja, igazgató elvtárs, az ünnep akkor igazi ünnep, ha együtt van a család. A többiek most otthon várkoznak, v á r j á k a h í r t milyen volt az évnyitó; hogy fogadták a gyerekeket. Tudom, m e g ' s e m állnak százig a kérdésekkel. A mi tanyánkról m é g nem tanult senki.

Ott mindenki fia cseléd volt, az is maradt a régi időben. Ezért olyan nagy ünnep ez a mai nap.

A feszült, hangulat ekkor már feloldódott. A vidám diákhad nem.

bírta soká a némaságot. Zajos, eleven gyűrűként vették körül a cso- portbelieket. Az összetartozás, közös sors és cél tudata megnyitotta szájukat, és patakként csordogált a szapora beszéd. Kiss Gergely ottho- nosan mozgott a sokadalomban. Látszott, hogy megszokta a járást a z emberek között. Mindenkihez volt mondanivalója, kinek komolyan, kinek tréfásan felelt, de a diákok figyelmesen hallgatták minden szavát.

' — Csak becsüljétek meg egymást, — mondta többször is a k ö - rülötte állóknak. — Tartsatok össze, mert ebben rejlik a magunkfajta, ember ereje.

A legfelső lépcsőn két felsős állt egymásbakanőlva. Az egyik erős, szélesvállú, barnaarcú. Mélyenülő szemében a nyugtalanság parazsa tüzelt, hatalmas inas kezével abroncsként szorította a korlátot.

— Tetszik nekem ez az elnök — szólt társához elgondolkozva.

Szemét nem vette le Kiss Gergelyről egy pillanatra sem.

A másik nem felelt. Értélmes kék szemét egészen lekötötték a látnivalók. Dombdrú homlokán töprengve futottak össze az alig látható ráncok, csak szája mosolygott megelégedetten. Ö is Kiss Gergelyt nézte.

62>

Szeme előtt elmosódott a tömeg, nem látott semmit, csak az elnök nyugodt, bizakodó szemét. Olyan, min apám volt régebben, — gondolta, s képzeletében megjelent a mindszenti kubikus görnyedt, megviselt alakja. Az 'apjáé, akit a múltban összetörtek, ide-oda hánytak, de aki most öregségére mégis szépnek találja az életet. „Nem hiába harcol-

tunk", mondja mindig, ha valami újabb eredményiről beszélnek neki.

— Te is őt nézed, Laci? — kérdezte szomszédja kis szünet után.

. Laci barátja arcába nézett.

Azután elindult a lépcsőn, s a zsibongó dákhad közepébe f u r a - kodott. Állt néhány pillanatig, és tekintetét végighordozta társain. Szeme előtt sorra elvonultak a kipirult, vidám diákarcok, az ismerősök és az újak is. Körülfolyta a beszéd zsongása, az örömteli hangok áradata. Szőke, barnafejű legények tolongtak az egyre növekvő tömegben, izgatottan várva az évnyitót. Hol innen, hol onnan szakadt fel a boldog kiáltás,- ahogy két régi barát egymásra talált. A fiúkon feszült az új, íruha, s ha nem új, akkor is meglátszott mindegyiken a gondos anyák kezenyoma. Laci nézte, egyre növekvő lelkesedéssel figyelte, hogy gyarapodik a fényes- csizmás, sárga-feketeicipős. rövidnadrágos, pantallós legénykék serege, szemükbe a lelkesedés tüzével, s a munkakedvvel. Érezte, hogy rend- kívüli -esemény szemtanuja. Látta, ahogy a nép, a hatalmas bővizű fo- lyó megnyitotta zsilipjeit az iskola felé. Áradt a gyárak, falvak, tanyák i f j ú csapata, hogy megszállja, örökre birtokba vegye az iskolapadokat.

Hirtelen úgy érezte, hogy hatalmasra nő az iskola. Vastag falai kitá- rulnak, s nagy térségeit friss, üde levegő tölti meg, napíflény-es, erős áramlat, mély frisebb mozgásra kényszeríti a vért, és zizegve söpör vé- gig a folyosók megkopott kövén.

Nagyszerű -feladat vár az iskolára — gondolta hirtelen elkomo- lyodva. Ekkor valaki vállára tette kezét. Az igazgató állott mellette Kis Gergely ék felé mutatva.

Tamási, itt vannak az ú j barátaink, fogadjátok őket, beszélgesse- • tek velük. Biztosan lesz kérdezni valójuk bőven.

A két fiú először zavartan figyelte a negyedikest. Azután bá- tortalanul kezetn y u j tottak neki.

— Ne féljetek, nem lesz itt semmi baj —. kezdte a beszélgetést Tamási Laci, hol egyik, hol másik fiú arcát fürkészve.

„Derék fiúknak látszanak" -— gondolta hosszas vizsgálódás után

—, „ezekkel könnyen megy m a j d a munka". — Tekintetével barátját ke- reste. Szerette volna közölni eddigi észrevételeit.

— Karcsi — kiáltotta többszöir is, de • nem kapott választ.

Kiss Gergely fordult most hozzá.

— Csak aztán vigyázzanak ám. öcsém, a két fiúra. Azt- szeretném hogy otthona legyen az iskola a gyerekeinknek, ahogy meleg fészek lett az egész ország annak, aki dolgozik. Meg a tanulásban is segítsék őket. Lehet, nehéz lesz nekik eleinte.

Laciban az elnök szavaira túlbuzgott a lelkesedés.

— Sose tessék félni, m a j d a barátommal vigyázunk rájuk. K ü - ' lönben is úgy látom, hogy megy itt az idén minden, mint a karika-

csapás.

Karcsi ekkor már a közelben tartózkodott, és megütötték fülét barátja utolsó' szavai.

A hatalmas, csontos fiú megállt egy pillanatra. Felemelte fejét, és barátja felé nézett. Nyugtalan tekintetén árnyékként suhant, át a bosszankodás.

63>

„Laci megint elvetette a súíykot. Ü j r a lángol, lelkesedik. És az- u t á n ? Ellobban a láng. és n e m marad a helyén semmi." Ezeket gon- dolta Karcsi, miközben barátja mámorosan csillogó szemeit nézte.

Hozzá akart lépni, hogy beszélgessenek, de szeme hirtelen egy kirívó csoportra tévedt. Négy tarka-barka ruhás, fénylő frizurás diák csoportosult egy bundáshajú, görnyedthátú fiú körül. A fiú bő kabátot viselt, óriás zsebekkel, és két kezét a feneketlen zsebekbe sülyesztette.

Arcára fensőbbséges kifejezést erőltetett. Egyenesvonalú száját kemé- nyen összeszorítvá tartotta, csak szögletei görbülek lefelé gúnyosan, le- nézően. összehúzódott szeméből; a gonoszság és a megvetés sugárzott s csak kevés értelem. Barátai alázatos kutyatekintettel figyelték mozdu- latait. Ügy vették körül a fiút, mint a császárt udvaroncai. Lesték mozdulatait, majmolták tartását és arckifejezését.

Karcsi egyszerre nevetségesnek és gyűlöletesnek találta a cso- portot.

,,A merészek ú j r a együtt vannak, mint tavaly. Ügy látszik Hanák nimbuszát még nem sikerült megtépázni''. Így szövődtek Karcsi gondo- latai, ahogy a furcsán öltözött diákokat nézte.

Kicsit közelebb iparkodott hozzájuk, hogy fojíolt beszédükből va- lamit hallhasson. A csoportbeliekről suttoghattak, m e r t tekintetüket ál- landóan Kiss Gergelyék felé vetették. Egyetlen mondatfoszlány jutott el mindössze Karcsi füléig. Hanák suttogta :

— Ne gondoljátok, hogy mi „nem szólunk bele abba, ami itt tör- ténik . . . " . . . '

• Hírtelen elnyelte a mondat végét, mert észrevette a közeledő Karcsit. Egyszeribe egész magatartása megváltozott. Csupa mosoly, csupa kedvesség lett Hanák, ahogy kezet nyújtott.

— Szervusz Karcsikám! Üdvözöllek! Micsoda öröm, hogy látlak!

Karcsi minden lelkesedés, nélkül válaszolt a viharos üdvözlésre.

Síkosnak, undorítónak érezte Hanák szorítását, és hamarosan kiszaba- dította kezét.

„Milyen képmutató, — gondolta, otthagyva Hanákot. — Bezzeg nyolc évvel ezelőtt a köszönésüket sem fogadta, mikor Lacival kopot- tan, szegényesen idejöttünk. Nem akart mellémü'lni, m e r t az én apám csak kőművessegéd volt."

Laci eközben észrevette barátját, és hozzá sietett..

— Csodálatos k é t fiú, ha látnád. Gyere gyorsan, öröm beszélni velük. Meg a többiek is, nézd csak. Soha nem volt ilyen boldog napom.

— Csak meg ne ártson az újjongás — vágott szavába . barátja, higgadtan.

— Miért? Ezek a fiúk üzemekből és a csoportokból jöttek. Meg- látod, milyen más lesz az i d é n ' m i n d e n . Te nem is örülsz neki?

— Nagyon, örülök — válaszolt Karcsi határozottan.- Aztán Haná- kék felé biccentett fejével. — De ezek nem onnan jöttek, és te ezeket nem is veszed figyelembe?

A ficsurok láttán Laci is csendesebb lett egy kicsit. Egy pillana- tig szótlan nézték egymást.

— Harcolni kell itt, Laci, az első pillanattól kezdve, nehogy beletúrjon a konda a szépen zö'.delő vetésbe. Így m o n d j á k ezt mifelénk, barátom.

Laci nyugodtan válaszolt.

— Azért van a DISZ, hogy n e történhessen hiba. A DISZ-t kell erőssé tenni, és ebben a munkában nekünk is részt kell vennünk.

64>

Nyolc éve vagyunk együtt, Karcsi. Tedd most félre a kétségeidet, fog- j u n k össze, hiszen egyet akarunk.

— Csak az utat keressük különbözőképpen, mely a célhoz vezet

=— felelte Karcsi, barátja lelkesedésére kötekedve.

Laci kissé elszontyolodva nézett Karcsi szemébe, azután elömlött areán a mosoly. A hatalmas fiú karjába fűzte kezét, és elindultak Kiss Gergely felé.

— Itt a barátom, Orosz Károly — mutatta be a csoport elnö- kének Karcsit. Majd mi vigyázunk a fiukra, tessék csak nyugodt lenni.

— Köszönöm elvtársak — mondta Kis Gergely mélyen a sze- m ü k b e nézve. — Viseljék gondjukat, nagy érték ez mind a kettő: mun-

kásemberek gyermekei.

- O k karonfogták a két kisdiákot. Vezették a folyosón, osztályokon keresztül, ki a tágas udvarra, ahol vidáman, pattogott a röplabda a háló felett, m a j d vissza az épületbe. Áz emeleti ablakból megmutatták a közelben lévő diákotthont is.- Ekkór megszólalt a csengő. A hatalmas áradat megindult a díszterem vaskos, kétszárnyas a j t a j a felé.

KÓKESDI GYULA

Lődi Ferenc

Levél Illyés Gyulához Az ifjúság nézd, mindig hetyke volt,

az évek száma nálam is húszon, de nem felejtem soha azt a kort, s hogy honnét jöttem: örökké tudom.

Nem mondom el az életem Neked, sok éve annak: kövesül a mult,.

s e nemzedék őszintén emberebb:

boldog jövőnk sok éve lángragyiilt.

Nem cincogás az én szavam se már, se nem patak, mely félénken csobog.

Népem szavával —érzem — tengerár morajlik, zúg, mikor tollat fogok.

Tüzes

riadót kell itt fújni ma, nem állhatunk meg, félút a halál.

Hát mért nem serkent harcra Korea s a cél, amelyért'népünk síkraszáll.

E nemzedék tanulni jönne még mesterfogást az ízes sző t e r é n . . . Sürgős idő az, fnely toppant feléd:

harc szebb világért: ez a költemény!

Nem frissült még az ezredéveken, miként ma frissül, lám, a vén világ.

Teremtőkéztől termőföld terem jóvá tenni a százados hibát.

Egész hazámban hű a tisztelet, hogy negyvennégyig küzdöttél, de

mondd, - i hogy értsük most a tétlenségedet,

most, most, mikor szép, országos a gond

előbbre vinni ezt a kis hazát, s nem szóbeszéddel tenni érte csak, mert bélyeget süt arra majd a vád, ki harcsorunktól messzi elmarad.

Kimondtam hát, mi nyomta szívemet,

nem hetykeség fűtötte át szavam.

Az szólhat így, ki tisztel és szeret, ki tanulna még tőled boldogan.

Én itt lakom a határhoz közel, és őrszem vagyok a béke felett.

A kombinátról vörös fény lövell, éjfél körül jár: üdvözöl Szeged.

65>

Lődi Ferenc

Pipacs Szakálas a búza,

kövér a szeme, pajkos a rózsám és nevet a szeme.

Hátha van beljebb is?

Gyerünk még tovább!

Ring a kalász, pipacs csal be az ú t r ó l . . . egy pipacs, egy csók, hej, kezeljük el újból!

De pipacs nincs, csak a végtelen kalász.

— Én rózsám, szép rózsám vissza hogy' találsz?

Fogy a pipacs, de fogy!

— a csók szaporább.

Lám, a pipacs volt, az csalt minket ide.

— Pipacsnál is égőbb mindkettőnk szíve.

Favágók

EMLÉKSZEM rá jól, Ilonával álmodtam akkor éjjel, az első szerelmemmel. Az apjának adtam el egy szép kis üszőt, s azzal a z

ürüggyel mentem el hozzájuk, hogy megnézem, miiyen tehén csöpö- rödött belőle. Voltaképpen azonban nem az üszőre voltam én kíváncsi, hanem Ilonára. Ilonával titkon rég. szerettük egymást, de' vagyonos apja. nem vette jón éven a magamfajta szegénylegény udvarlását. V a l a - mit mégis tenni kéne — törtem a fejem —, s ekkor találtam ki ezt a tehénügyet.

Az öreg barátságosan fogadott, mikor beadtam neki nagyon csín- ján a maszlagot. Megmutatta a kis tehenet.

• — Hej, de sokra ment, alig ismerem meg, — mondom én m e g - veregetve a hátát, telt gömbölyű hasát — de egyre csak Ilonán járt az eszem. — Takaros kis jószág lett belőle, — megformáltam mindkét ol- dalról, még a farkát is föllibbenj.ettem — látszik, hogy jó kezekben van.

De sajnálom ezt a kis tehenet — nyögöm. Hej, Ilona, Ilona, ha te igazi szerető volnál, megéreznéd, hogy én itt szenvedek, és kidugnád az o r - rodat. -

De nem jött.

Alig emlékszem rá, egyszercsak hogy, hogy nem,'

szembetaláltam, magam Ilonával, de akitor már nem az istállóban voltunk, hanem a konyhában, mégpedig kettesben, ami a valóságban szinte elképzelhe-

tetlen, de álmombán így volt.

Csak nem 'leánykérőben vagy? — kérdezte és fölkacagott. S ez a kérdés és kacagás a képtelensége mellett is olyan természetesen h a - tott, hogy minden teketória néilkül álkaplam a derekát. — Én nem kérlék téged, hanem viszlek, — egy gyors csókot cuppantottam a szá- jára és ölbekaptam. Kintről ugyanakkor iszonyú visítás, káromkodás hallatszott, a fülem mellett pedig őrült lármával felzúgott a vekker, hogy abban a pillanatban hideg verejték lepte el a testemet. Mint a gyík ugrottam ki az ágyból, az első mozdulatommal le a k a r t a m vágni az órát, de aztán eszembejutott, ahogy a lámpát gyújtottam, és lassan az eszméletem is megvilágosodott, hogy én magam húztam föl az este.

— Persze, erdőre kell menni! . . . A fene egye meg! . .. Erdőre h á t . ., Na, jól van, megbocsátok ez egyszer az órának, — fondul m e g álmos agyamban a nehezen csitúló méltatlankodás. Azért, nem kellene

66>

olyan fülsiketítőén zörögnie, — ásítottam még egyet az ijedtség után.

— Ides, magának nem kell fölkélni, — förmedek rá - anyámra:

szinte gorombán — mit csinálna fönn, még sötét van, mint a szurok.

— Teszek a' tarisznyába — mondta anyám olyan szelíd hangon, az én goromba szavaimra, hogy megremegett a belsőrészem, és megint csak megfogadtam, hogy ezután nem leszek vele szemben ilyen durva, pokróc, uralkodok magamon. — Te csak szedd rendbe a szerszámokat!.

fiam, készíts elő mindent, mire jönnek a többiek.

Fejsze, fűrész, kalapács, fenőkő, reszelő s aztán egy kötél is kell,, amivel hurkot lehet csinálni a fejsze nyelére és a fűirész köré, és;

nyakba lehet akasztani, vagy vállravetni.

'— Nem -látott anyám egy spárgát? — kérdem izgatottan, mert már kintről kutyaugatást hallani, és feleletet sem várva, kiöntöm az- egész fiók tartalmát a Iföldre: írengeteg vicik-vacakot.

— Ott. lesz az ósó fiókban — mondja anyám. De-hadd csak fiam- egyéi, itt a kenyér, szalonna. Én m a j d megkeresem addig.

Kintről már hangfoszlányok, lábdobogás, köhécselés hallik.

Még álig virrad, mikor kabátgallérba húzott nyakkal, élcelődve- kifelé indulunk áz utcából. Messzi az erdő a Malató túlsó oldalán..

— Ugye jobb volna az asszony mellett? — mondom Csikásznak.

Ángyó Pista, á kamasz, fölkurjant, mint akit megcsiklandoztak.

— Na, nézze meg az ember, azt hittem, hogy te alszol még, g y e - rek — inti le az öreg Halász bácsi.

— Ez is meghallja már azt, amit nem kell.

— Még álmában is a fülét hegyezi az ilyen gyerek — szól Péntek:

Laci. • • . . Fejek inganak, vállak ringnak, ringatóznak, s a vállakra akasztott:

fejszék nekikoccannak a fűrész acéljának, s csengésük keményen, r i t - mikusan szól. Hajnali induló.

— Nagyobb baj, hogy nem lehet keresni- — sóhajt Péntek Laci.

— Nem is mennek más faluból — hümmög Máriás.

— Csak mi vagyunk ilyen marhák — kap a szón Habók, az i f - jabbik.

— Kitől tudod, hogy nem mennek más faluból? — kérdezem.

— -Sommermann mondta, az erdész.

— Neked' mondta ?

' — Nem nekem, da hallottam.

—• A Sommermann szavára meg különben sem lehet adni. I s - merjük, kicsoda mondom.

— Nahát.

— Azért is terjeszt ilyen híreket, hogy ne menjenek az embe- ' rek, képes az rá, neki mindegy a fizetés, s nem ő a hibás, ha nincs •

aki vállalja a munkát, gondolja.

— De úgy ám, -^r szólal mag az öreg Halász is — azt tavaly is mondták, hogy így nem érdemes, úgy nem érdemes. 'Aztán mégis érdemes volt. Hát nem igaz? Hat szekér fa jutott egyhónapi m u n k á é r t .

Mire az erdő alá értünk, kipirulj az arcuk, mint az ég" alja is:

már, egészen. Kicsípte a korahajnali szél. A hangulat is vidámabb lesz- egyszerre megint. Legalább én magamon azt tapasztalom. Valahányszor erdő közelébe kerülök, mintha kicserélnék a bőrömet, olyan csiklandós lesz egyszeriben. Harsogni szeretnék, vagy legalább is. kiabálni. J^z utóbbit meg is teszem; az erdő felé fordulok, tölcsért csinálok a tenye-

remből:

67"

— Hahó!... Itt vagyunk!

Mi vagyunk és nem más:

Fekete Csikúsz, fatuskó Péntek meg az öreg Hdlász!

Magadat kihagytad, bitang — hergelődik föl Péntek.

— Engem már hangról ismer az erdő — kiabálok vissza.

CSITTEG-CSATTOG a fejsze, surrognak a forgácsok a f ü l e m meliett.

. Most hát fejszézünk, aztán fűrészelünk, aztán gallyaz.unk, aztán ágat huzkodunk, aztán Tölfűrészeljük a m á r kidöntött fatörzseket, aztán összehordjuk a szétmetszett fát, fölrepegetjük, összerakjuk az ölfát, do-

rongfát, botfát, ágat.

— Eh, sehogysem tetszik nekem ez a munka — h a j í t j a el a fejszét Fekete mérgesen, s nyúl ismét a fűrész után.

— Nekem sem. Neked mi nem tetszik?

— Ez 'az egész m a r h a s á g . . . — legyint a kezével. H á t . . . m u n k a ez? . . . Hol ide, hol odakap az ember.

—Hát nem úgy van? — felelek kérdés formájában. Ezért nem haladunk semmire. —

. S DÉLBEN, mig a forró cserfaparázsból kikapárgatom a krumplit, és szétosztom kinek-kinek, Csikász előadja a dolgot:

— H á t . . . hát e m b e r e k . . . — fordul feléjük kérges tenyerét dörzsölve — mondanék valamit.

— Halljük! —kiabálnak többen.

— Jobb lesz, ha a krumlit fújod, — mondja Péntek — mert meg- égeti m a j d a szádat.

— Hagyd beszélni, — löki oldalba Máriás — hadd lássuk, mit akar.

— Csak röviden, — hangzik még egy figyelmeztetés —,• m e r t éhesek vagyunk.

1

— Csak egyetek, azért ehettek — komolyodik el Csikász arca, m i n t a téli égbolt —, megmondom én kerekperec, mit akarok; Hát,

nem úgy megy a munka, emberek, ahogy kéne. Nincs ennek a m u n - k á n a k így értelme.

-— Már miért ne vóna? — kiált közbe egy hang.

— A Sommermann is meg van elégedve! — kiabál a másik.

— Csönd legyen, ne morogjatok közbe. Halljuk Csikászt — m o n d j a Halász bácsi.

— Hát éppen az a baj, hogy csak_ a Sommermann van megelé- .gedve, de majd, hogyha jöttök szekérrel, és vinni akarjátok a részt, m a j d nem a Sommermannt kérdezitek, hogy meg van-e elégedve. Ak-

kor m a j d jár a szátok, hogy csak ennyit lehetett keresni, hogy nem vöt érdemes.

-— Annak nem a Sommermann az oka, hogy 8 cm-ig ki kell vágni az ágat — f ú j Péntek.

— És nem is mi leszünk az okai, ha nem t u d u n k keresni.

— Tavaly tudtunk keresni! — szólok én is.

— Most is keresünk úgy, mint tavaly, m a j d meglátjátok, — mondja Szepezdi Gyurka — csak nem kell előre megijedni.

— A munkabéreket kollektív szerződés szerint állapítják meg, és fizetik országszerte egyformán.

<58

— Hallgassatok, — kiált, ránk Halász bácsi —, most már egyetek, akinek kerül krum'li.

„ — Én azonban befejezem, amit elkezdtem — mondja erélyes hangon Csikasz.

— Jön a fővadász úr — mutat az egyik a közeledő Sommermann.

felé.

— -Ha jön, itt lesz, legalább ő is hallja a rávonatkozó részt.

Mert gyalázat, ami itt megy. Valaki itt a háttérben ellenünk dolgozik, hiszen m é g . m e g sem akartátok hallgatni saját munkástársatokat.

— Mi ? . . . Mi az ? Kiről van szó — támaszkodik botjára az;

erdész. — Csak nem valami veszekedés?

— De éppen az. s most a bujtogatót keressük, aki azt mondta a munkásoknak, hogy nem érdemes dolgozni, nem lehet keresni.

— Ki mondhat ilyent? Már hogyne volna érdemes, csak m e g kell fogni a dolog végit.

-— Mi úgy tudjuk, hogy éppen Sommermann úrtól ered mindez

—fogja szaván Csikász.

— Igen. Itt mondta az egyik ember.

Sommermann nekizöldül, hangja elváltozik, a nyeldeklője ide- gesen ráng. - • -

—

Szemtelenség, szemtelenség, — mondja, és m á r szalad is —, m a j d utána nézek ennek az ügynek — fordul vissza fenyegetően.

— Mi is utána nézünk — mondja Csikász.

— Disznóság lebeszélni az embereket erről a keresetről!

— Szabotál! Akadályozza a munkát — kiabálnak többen utána. ^

— Hí-híj te, püspök erdészeee ! . . . — rikolt utána Ángyó Pista.

— Láttátok, hogy ludas? — nevet Csikász. — Mindjárt elsza- ladt, pedig ha nincs igazam, szembeszállt volna velem. Azok, akik a kollektív szerződést csinálták, a mi embereink, közülünk való munkás- emberek, de ezek a szabotálok nem a mi embereink, ezek a bujtogatok.

Igenis, össze kell nekünk dolgoznunk, másképpen nem megy itt a munka.

— Bandában? — kérdi egyik . . .

— Bandában hát!

—

Brigádban, úgy akartad tán mondani — szól Péntek gúnyosan.

— Ü g y . . . brigádban, bár nem a név a fontos — felél Csikász —>

de értsétek meg, hogy az erdei munka megköveteli, hogy együtt dol- gozzunk többen. Kettő fűrészel, kettő hakkol, ezt egyiket .sem csinál- hatja egy ember mert semmire sem megy. Egy húzkodja az ágat és gallyaz, kettő rakodik. De ha tinektek sehogy sem tetszik, csináljátok,, ahogy akarjátok — iránt egyet a vállán, és leül, előkeresi az elemózsiát.

Mi még aznap összeszedtük a magunk embereit.

ÉN CSIKASSZAL kerültem össze egy munkára. Fejszével föl- váltva suhintottunk, ő balról, én jobbkézről. Szerettem vele dolgozni, ezzél a nyurga, határozott, kemény emberrel. Közben beszélgettünk is

és telt az idő. Csikász nálam öt évvel idősebb, neki már égy fia is van, két éve, hogy nősült. A beszédben minden előkerül

.

— Te, milyen érzés az, mikor az embernek fia születik? — k é r - dem tőle egyik délelőtt.

— A legnagyobb öröm, amit csak el Tehet képzelni — feleli ő, és rásodorint.

— De vége m á r a szerelemnek, mi?

— Fiú után lányért lesz szerelmes az ember.

69>

— Én lányt nem k í v á n n é k . . . Előre nem tudhatod — kacag.

—: De én tudom — felelem. — Inkább legyen mind fiú.

— VIGYÁZZ! Vigyá-á-ázz! — ordítanak a fűrészesek. Félreug- :xunk. Hatalmas recsegéssel vágódik neki a fa a mienknek, olyan erő-

vel, hogy azt is magával sodorja.

— Azok is ezt akarták — mutat Halász bácsi a két Habók felé,

— s már három-négy fa van egymásra akadva. Kínlódhatnak vele.

Kínlódnak is.

Ű j emberek és egyedül vannak.

Megint Szétrebbenünk, és elmélyed kiki a maga m u n k á j á b a n . Mi is ú j fához állunk. Kifenjük a fejszénket, aztán mélyet lélekzünk.

S rajta! ' -

— J ó neked, te már nős vagy, és szereted az asszonyt most is.

Eltaláltad. Én meg nőtlen vagyok, é§ nem találok olyant, akibe szerel- m e s lehelnék. N<jm tudok szerelmes lenni.

— Nem a fenét! — kacag Csikász. — Hát Ilona!?

— Á, Ilonka? Sokat jártam hozzá, igaz, rendes leány. De n e m nekem való. Nem is köliene. Tartsa meg az apja földjit. Nekem nem . Ikel'l. Pedig Ilona csinos leány, igaz, hogy egy kicsit kényes. Eh, n e m

nekem való. . • . - ' ,

— Ja-a-j! Ssgítsé-é-ég! . .. Segítsé-é-ég! — velőtrázó jajgatás -és kiabálás hallik, egyszerre megszakítja a beszélgetést, de a m u n k á t is.

— Híj, az isteni áj át! — hördülök föl önkénytelenül.

— Valakit leütött a fa! — ugrik fel Csikász, és m á r eldobjuk

;a fejszét, s Ifutunk.

Mindenünnen szaladnak a hang irányába.

— Ki lehet az? — ugrok ,át egy bokron. -

• — Vaiamelyi Habók hangját vélem — szól Csikász.

Mire odaérünk, a közelebbiek kiemelték a fa alól.

:— Vigyük a tűzhö — tanácsolja az egyik.

— J a : a j . Végem! Ja-aj! — nyögi alig hallhatóan.

— Ugy-e mondtam, hogy.vigyázz! — j a j g a t a testvére i s . . — Mi Tesz most velünk. Otthon az. anyám! Jaj!

Vigyázva vitték a tűzig, de mire odaértek, ellettyent a feje.

"Elájult.

Ahogy ott feküdt a tűz mellett, s a lobogó láng arcába világított- a beesett, sovány, vértelen arcra, rémisztő volt. Fehér ajka közül szi- . várgott a vér.

— Ennek vége — mondja Palkó elfordulvá.

— Fenét van vége — szól Halász bácsi —, fussatok gyorsan ko- csiért! .

Egyikünk biciklire kapott és elnyargalt.

S mikor a kocsi megérkezett, a fiatalabb Habók összeszedte szo- morúan a szerszámokat, és ő is vele ment.

EZ AZ ESET megdöbbentette az embereket, és gondolkozni kezdtek. Hiszen gyakran megtörtént, a legnagyobb vigyázat mellett is, hogy fönnakadt egy-egy. fa. Mi azonban nyolcan-tízen nekiálltunk, s dorongokkal megemeltük a tövit. amig le nem dőlt. Nem kellett az éle- tünket kockáztatni, és fél, vagy egész napokat elkínlódni.

Egy hét múlva már fölfigyeltek ránk. Nézzétek, a „fekete Csi- kászék" hogy haladnak, mondogatták egymásnak.

10>

Csikász pedig csak mosolygott a kis fekete bajusza alatt*.

— No, csak nézzétek! — dörmögte. — Meg is nézhetitek.

Mikor egy délben összeolvastuk addigi munkánk eredményét, m á r majdnem dupláját csináltuk meg személyenként, mint a többiek.

Sokan nem akarták hinni.

•—- Számoljátok meg a rakásokat! — biztattuk őket. S kettő va- lóban elment a farakások közé.

— Csakugyan megvan — mondja a kamasz Ángyó Pista.

— Miért hazudnánk — felel Halász bácsi. — Nem kenyerünk n e k ü n k a hazugság.

— Álljunk mi is csoportba — ajánlja Zsiga Péter.

— Hát álljunk — mondják többen.

Még mindig voltak, akik ellenkeztek. Este nagy vita volt haza- ielére.

De a, következő héten hat brigád alakult meg. A mi példánk n y o m á n a szomszéd falubeliek közt is.

t 0

SZERDAI NAPON történt, reggeli órákban, éppen a hó kezdett .szállingózni, nekem is a tarkómra eseít néhány pihe, és mi annál

gyorsabban dolgoztunk, észre sem vettük, egyszer csak ránkköszön egy ismerős hang. A fiatal Habok volt.

— Jó munkát — mondja, s rákönyököl egy farakásra. Nagyon szomorú és bizalmatlan a tekintete:

— Megvan! — fogadja mindnyájunk nevében Csikász, a fejszét .leeresztve.

— Na, hogy van a? bátyus? — kérdezi Halász bácsi.

— Megjavul. A lába. tört el és három-négy oldalbordája.

—Hát akkor, mért vagy úgy nekikeseredve? — kérdem.

— Még azt kérditek? ' Hát mennyi időt veszítettem- én, mióta

•ez az eset történt, s most már itt lesz a tél, nincs fa, azán meg nem is

"tudtam szerezni senkit, akivel összeállhattam volna. Aztán mégis gon- doltam egyet, h á t h a . . . — elhallgat, nyel egy nagyot, minth túrós gom- bócot

enne. S' néz maga elé.

Ühüm, 'hát ezért gyüttél, gondolom, hogy vegyünk a bandába?

— Mi megvagyunk — mondom —. de íalán még van olyan cso- port, ahová beállhatsz.

Nem szól, de hátralöki a kalapját, és megtörli a homlokát a

"tenyerével.

Izzadt, pedig hideg volt a reggel.

— Vóiam én m á r azoknál, — nyögi.

— Na és — kérdi az öreg —, ki van a létszám mindenütt?

— Ki — feleli alig hallhatóan, de a szájaszéle mégremeg.

A szállingózó pelyheket nézi, s mi is azt nézzük, egy-egy pehely egy pillanat, s minden pillanatért kár. Sietni kell.

Menj a fenébe! — gondolom. Most mi vegyünk magunk közé.

mikor ellenünk ágáltál? S különben is itt a tél, lehet, hogy hamarosan mindent ellep a hó.

— Hoztál fejszét? — kérdi Csikász.

— Ott van a tűznél, ott hagytam a tarisznyát..

— Hát akkor állj neki gallyazni — mutat a ledöntött hosszú fa- derekakra . . .

SZABÓ J Ó Z S E F 71>

Kövesi Endre —

Ének az alkotókról

Bejártam én a Börzsöny büszke táját,

Amerre nemrég karcsú őz szökellt, Halálos füttyel űzte őt a gránát, Halált takart az erdő és a kert.

Ma már a falvak csendesek. Lepergő Kökényszirom fut szellő-táltoson,

De én tudom, bogy jajdul még az erdő, Amint az éj- a fákon átoson.

Garázda módon tölgyeink kitörték Parányi létű, véresujjú törpék.

A koncba marnak így veszett kutyák, A háborút idézi kínt sajogva

Kifosztott tájak minden árva bokra, Ha ráncbagyűri kéreghomlokát.

II.

A szél pihés virágporokkal öntött Hajamra könnyű nyári illatot,

Amíg feküdtem, moccanó füvek közt, Kilenc szekér a hegyre baktatott.

Előbb a lónak adtak enni, aztán Hagymát evett a harminc jó legény.

— Kenyérkaréj, szalonna, só a hagymán, —

Borospoháron csillogott a fény.

/

A csonkatestű fák csaik egyre búgták Kiszáradt águk élnivágyó búját, Ködfátyolából felnézett a völgy, A napsugár befestett minden lombot.

A ponyva közt kinyúlva ott kuporgott.

Kilenc szekér erős palánta-tölgy.

I I I .

Harminc fiú a fákat egyre rakta.

Daloltak is, bár hátuk gyöngyözött.

— Rozsdás ma már az egykor hetyke akna

Erőtlenül gubbaszt a rönk között.

Hajolva ásnak gödröt minden tőnek, Foguk szorítják, ásójuk ka vág.

— Ki mondaná meg mégis, mért vesződnek?

Nem ád' ez hasznot sok-sok éven át.

Azért vesződnek, mert övék a hegység, A lombos erdő. És a .végtelenség

Az alkotásban csendül át,

Hogy árnyat leljen majd a gyermek, Akit szabad hegyek nevelnek,

S kinek virulnak majd e fák.

A kedvesem nem látom minden estén, de minden este gondolok reá,

s ha lábnyomát a hó behordaná, én'akkor is csak újra megkeresném.

Pirulva csókol, mint a ritka vendég, a boltba ő fut át, ha nincs kenyér, de bármilyen ritkán is lát, azért türelmesen leül, ha dolgozom még.

Varázsos ujja elsimítja párnám, teá.t főz nékem, halkan énekel, oly egyszerű és tiszta, mint a tej, de lelke mégis 'hétszínű szivárvány. ' - A munkahelyről hozzám jön nevetve, megérti jól, miféle álom űz,

miért lopódzik éjtszakámba tűz, s miért köszönt a lámpám reggelekre.

— Lehetnék más talán, de akkor nem szeretne.

• Kövesi Endre

Á kedvesem

Koncz Antal

Van mit védenünk Hogy nő az asztag!

Nézd csak a gazdag tefméstől terhes

ezerszer áldott nyári mezőt!

Katona védjed, költő dicsérjed vidám életre keress most rímet:

ölelkezőt.

Letűnt világa, uralma már a tunya heréknek, dolgozó népnek terem a nyár!

Boldog örömbe' fonódjunk össze, biztató jövőnk arany-derűje

dicsőség dolga .a'munka már!

Mienk az ország!

Életünk sorsát kezünkbe vettük, '

X '

nevet • le ránk.

Építsd a. házad!

Rabló ha támad

harcolunk bátran

van mit védenünk,

van már hazánk!

Kritika

Személyek: Bakos János párttitkár, 32 éves Ócsai Imre központi előadó, 40 éves Börcsök Gábor káderes, 60 éves Anna, óvónő, 22 éves

Kalocsai, üzemi munkás, 29 éves Sárkány, üzemi munkás, 30 éves Asszony, 38 éves

1, 2 munkás I. k é p.

Szín: Kétahlakos kis szoba. Az egyik ablak a hátulsó, a másik a baloldali falon. A hátulsó egy emeletes épület teteje látszik, a balodali

parkírozott gyárudvaron. A színpad baloldalán íróasztal, rajta rendezet- lenül papírok. Jobboldalon két nagy öblös fotel, közöttük kerek asztalka.

A jobboldali falon képek. Egy ajtó nyílik jobboldalon, a színpad elülső részén. Télvégi délután, három óra tájban.

BAKOS: Na! Már igazán itt lehetnének. . . Rövidesen kezdeni kell a gyű- lést. -

ÓCSAI: (fotelben ül) Majd megjönnek, elvtársam.

BAKOS: (az ablakhoz megy és kinyitja) Az ember megfullad i t t . . . Nem tudom, hogy miért kell fűteni ilyen melegben. . . Pazarolja az, anya- got! Hogy nincs jobb dolga. Az embert belülről ú g y i s f ű t i a fáradt- ság • • • Egy hete alig aludtam valamit.

(Szünet.)

ÓCSAI: Legalább hét. óra lesz, mire hazaérek Pestre.

BAKOS: (az íratok között turkál) Szerencsés ember! Kialhatod magad!

ÓCSAI: Nahát, azért még lesz előtte egy kis m u n k á m . _ / BAKOS: (Órájára néz) Már itt' kellene lenniök. (Ingerülten) A pontatlan-

ságot tűröm l e g k e v é s b b é . . . Ha te ideértél Pestről pontosan, ők is idefáradhatnának a szomszédból.

ÓCSAI: (tréfásan) De én előadok!

(Börcsök be.) BÖRCSÖK: Szabadság elvtársaim!

BAKOS: Te veled beszéltek telefonon?

BÖRCSÖK: Kik?

BAKOS: Hát a honvédségtől a film miatt. Ne légy ennyire értetlen.

BÖRCSÖK: (szünet után) Velem beszélt, én voltam itt, mikor telefonált.

BÁKOS: Ne beszélj melléi . BÖRCSÖK: Fél háromra mondták.

BAKOS: Miért nem mondtál negyed h á r m a t . ... Annak a bolond fűtőnek meg mondd meg, hogy máskor ne pazairolja ennyire az anyagot. Ta- karékosság van, ha nem tudnátok.

BÖRCSÖK: Nem vág mindenhova a nap!

BAKOS: (oda sem figyel) A fene a dolgukat, m á r igazán j ö h e t n é n e k . . . ÓCSAI: (váratlanul) Ugyan elvtárs! Fölösleges idegeskedni. Nálunk min-

den megtörténik időben.

BAKOS: Köszönöm szépen. Azt azért mi is tudjuk, hogy a terv nem enged lazaságot.

FTŰ (sietve be) Megjöttek a - h o n v é d s é g t ő l . . .

BAKOS: Na végre. Szerelik már a gépet?

FIŰ: H á t . . . épp ez az . . . Gépet nem hoztak.

BAKOS: Nem hoztak?

FIŰ: Azt m o n d t á l k . . . A hadnagy bajtáirs . . . BAKOS: Ne dadogj.

FIŰ: Űgy tudták, itt van.

BAKOS: Űgy tudták? Ugyan kicsodától?

BÖRCSÖK: (kis szünet után) Én mondtam. Van is!

BAKOS: De szét van szedve! . . . Szaladj, azt üzenem, hozzák ki azon- nal az övékét, mert én nem tudom, mit csinálok.

(Fiú ki, utána szünet, Bakos többször Börcsökre néz.)

BAKOS: Tudod te azt, Börcsök elvtárs, hogy ha most később kezdünk, azért felelned Ikell! Egy káderesnek tudnia kelllett volna, hogy a gép szét van szedve. Ha most miattad várakoznak, ¡romlik a hangulat, a kongresszusi felajánláslok meg nem lesznek olyan jók. Még a Nép- gazdaságot is m e g k á r o s í t o d . . . Ez felelőtlenség! Az ilyet, nagyon jól tudhatod, hogy nem tűröm. Éppen t e csinálsz ilyet! A kádereS!

Nem tűröm, na! . ÓCSAI: De elvtárs, még nem történt semmi hiba.

BAKOS: De történhet! Szóval nem tudtad, hogy a gép szét van szedve, Mi? Egy káderesnek mindent kell tudnia. Erre is én tanítsalak?

(Szünet. Utána bosszúsan.) Ugyan ne állj itt úgy, mint egy csendőr előtt. Hát mi vagyok én? (Sétál.) Már mondtam egypárszor, hogy nem vagylok hóhér. Űgy látszik, ti azt hiszitek. Nem azért vagyok itt, hogy akárkit is kivégezzek. Azt hiszed, nekem gyönyörűség, hogy így' látlak? . . . Na, Börcsök, e l v t á r s . . . Őszintén mondom, sokszor nekem is kellemetlen, hogy így' néztek r á m . . . Hát miért van ez ? kemény harc folyik i t t ! . . . Nem, hát akárhogy is, itt nem lehet félrelépni. Neked, sem, értsd meg, Börcsök elvtárs! •'

(Fiú be.) FIŰ: (félénken) Bakos elvtárs

ÖCSAI: Szabad nekem is szóim? Ez természetesen igaz, de a z é r t . . . nem lehet egészen így . , , Mondom igaz, de . ..

BAKOS: (Szerényen, de határozottan). Ez, azt hiszem a mi belső ügyünk.

ÖCSAI: .Mondom, nem kell f é l r e é r t e n i . . . (Szünet.)

FIŰ: (félénken) Bakos elvtárs. . . (Bakos ránéz.) Már félig összerakták a gépet. Van itt egy tizedes, az olyan ezermester, "amilyet m é g . . . BAKOS: Na! Hol vannak? . . . Hol a hadnagy bajtárs?

{Fiúval ki, utána szünet. Börcsök zvartan sóhajt egyet, aztán Őcsaira néz, aki lassan rágyújt.)

ÓCSAI: Mindig ilyen ideges?

BÖRCSÖK: Azt hiszi, szentírás, amit beszél.

ÖCSAI: Nem lehet neki ellentmondani? Vagy hogy?

BÖRCSÖK: Nem igen szeretek eirről beszélni. .. Nem szeretem a panasz- kodás!. Az vénasszony szokás. Meg a siránkozás is. Ha öreg vagyok is, de vénaszony azért nem vagyok.

ÓCSAI: ö r e g csatár lehet már maga, mi?

BÖRCSÖK: (elmosolyodik) Nem azért mondom, de egyesek még csak totyorogtak, mikor engem már a csendőrök v e r t e k . . . D e . hát ez nem érdem . .. Kötelesség volt a mnukástársaimmal szemben . . . Most meg csak hagyjuk, hogy kiabáljon velünk.

ÓCSAI: De miért nem keményebb akkor, öreg? Bolsevik módra kell

fellépni. Ha másként nem megy, oda kell verni az asztalra. Csak úgy d u r r a n j o n . . , Ne sajnálja az öklit maga se . . .

BÖRCSÖK: (sóhajt). Lenne csak vele minden n a p . . . Nem úgy van az.

Ügy nagyban egyszerűnek látszik . . . De mikor, meg hol ? Egyszer az van a szobában, máskor m e g . . . mindig van itt valáká. Meg aztán azt hinné, hogy nem is tudom ezért van, vagy a z é r t . . . Mást m i n - dent megcsinálunk. Beszélgetek az emberekkel. . . Egyszer f a l u n vol- tunk agitálni. Ott is valami disznóság volt. Az egyik fiatal elvtársam nekiállt kakaskodni, hogy csapjatok az asztalra, miért van taggyűlés

világon, így meg úgy . . . De az is csak ott jártatta a s z á j á t . . . I t t hallgat, mint egy csuka.. .

ÓCSAI: Nézze, h á t ezt maguk tudják. De jegyezze meg, öreg, hogy m a - guk is felelősek mindenért.. Igenis mindenért!

(Bakos he, megáll, rájuknéz: Azután Őcsainak, Börcsökre mutatva.) BAKOS: Nem érdemes vele v i t a t k o z n i . . . Hidd el, néan érdemes. (Asz-

talához megy.) Valóban ügyes fickó ez a tizedes. Ügy j á r a keze, mintha villany, rángatná . . . Hogy micsoda embereket nevelnek ott m o s t a n á b a n . . . Látod, oda kellene elmenned neked egyszer, Ócsai elvtárs . . .

ÓCSAI: (nevet) Néked se ártana . . . De . . . azért másutt is nevelődhetnek az emberek.

(Szünet. Bakos nevét, cigarettát keres a zsebében. Közben az ajtó felől lábdobogás, suttogás hallatszik. Bakos odamegy és kinyitja. Be Kalocsai

és Sárkány.) KALOCSAI: Szabadság!

BAKOS: Mit sustorogtok itt, miért nem lehet ¡rendesen bejönni'?

BÖRCSÖK: Nem sustorogtak, csak biztosan azon vitatkoztak, ki jöjjön előre: -

BAKOS: Az én szobámba, úgy tudom, mindenki nyugodtan b e j ö h e t . . . Na t e s s é k . , , Vagy p e r s z e . . . Én hívattalak titeket, Na igen, Az ember sokszor feledékeny ebben a sok m u n k á b a n . . . Üljetek m á r le!

(Sárkány leül a szabad fotelbe. Kalocsai állva marad.)

BAKOS: Jó, hogy itt vagy, Börcsök evtárs. Több szempontból jó. (Az álló Kalocsahoz.) Neked nem jelent semmit a pártkongresszus?

KALOCSAI: (zavartan) Dehogynem. Miért ne jelentene sokat?, .

BAKOS: (Felvesz egy papírlapot az asztalról). H á t . mit ajánlasz te f ö l ? - Hogy pontosan eljársz a gyűlésekre, de hogy többet termelsz a k o n -

gresszus tistzeletáre, azt nem! E z t . . . úgy tudom, eddig is meg k e l - lett t e n n e d . . . Vagy nem jártál a g y ű l é s e k r e ? . . . (Börcsökhöz) J á r t pontosan?

BÖRCSÖK: H á t . . . Ki tudná ezt ennyi embernél mind fejbentartani.

BAKOS: Már ezt se tudod/ Mindént én tartsak számon? . . . (Kalocsaihoz) N é z d . . . Neked a felszabadulás nem adott semmit? Nem kell- r e t - tegned az emberektől. . . Nem vagy senkinek kiszolgáltatva . . . sorol- jam még. Gondold'megj hogy mivel, tartozol a P á r t n a k ! . . . (Sár- kányhoz). És te is. (Járkálni kezd az asztal mögött,) Nagyon jól t u d - játok, hogy a felelőtlenséget nem tűröm. Ezt vegyétek tudomásul!

(Öcsai lassan feláll, az ablakhoz megy és becsukja.)

ÓCSAI: (az ablakban áll) Már hideg v a n . . . É s . . . így még n a g y o b b a pazarlás.

(Szünet).

KALOCSAI: Akkor mi megyünk . . . (Indul).

" BÖRCSÖK: V á r j csak, Jóska . . .

(Szünet, Kalocsai megfordul, Börcsökre néz.) • • KALOCSAI: Tessék, Börcsök bátyám.

BÖRCSÖK: Azt, alkarom m o n d a n i . . . Szóval, h o g y . . . sietnénk mi azzal a szocializmussal. A fiad is jobban tanulhat m a j d a k k o r . . . már az egyetemen,,., Vésd ezt jól az eszedbe.

KALOCSAI: (Előbb Bakosra néz, aki összehúzott szemmel áll, aztán Börcsökre). Tudom én e z t . . . Nagyon is jól tudom.

SÁRKÁNY: A z é r t . . . ne féltsen minket, Börcsök bácsi. (Keményen,) Szabadság!

(Sárkány, Kalocsai ki. Szünet.)

ÓCSAI: (az ablakhoz áll.) Kurtán elintézted volna te ezeket,- Bakos elv- társ.

BAKOS: (Gondolkozva). Igen. Szerettem mindig az .mondani, hogy nem vagyok bürokrata.

ÓCSAI: (elneveti magát) Hát az n e m . . .

BAKOS: (Börcsök felé) Én mindenen -íev kívül vaevok — mint most?

(mutatja). Ott egy kör, aztán itt egy k ö r . . . De hát hogy van ez? . . . Miért?

ÓCSAI: Ha most viccelni. akarnék, azt mondanám, • hogy hang kérdése.

BAKOS: Hang? (Börcsöknek) T e . . . . te mit m o n d a s z . . , miért?

BÖRCSÖK: É n . . . Vájjon mit szólhatnék é n ? . . . Az öreg kádeges. Aki semmit 'se tud a fejében t a r t a n i . . . Ugyan m i t . . . Csak azt, hogy most már elkésünk a gyűlésről.

Függöny.

II. k é p .

Szín: Kultúrterem előtti kis helyiség. A színpad jobb oldalán, hátul, ajtó nyílik a terembe.

Az ajtó mindkét szárnya nyitva.joan. Balolda- lon, hátul lépcső vezet le.- Elől ajtó nyílik a párttitkár szobájába. Ahogy felmegy a füg- göny, több ember áll a kultúrterem ajtajá- ban, majd egyik-másik elindul, lemegy a lép- csőn.

1: MUNKÁS: Azért igaza van az öreg Börcsöknek. Ilyen felajánlást is kell tenni . . . Miért ne l-ehetne mindenki olyan, mint ő ? Az előbb Is azt mondja a Kalocsai Jóska, hogy letolta Bakos, azért, mert azt vállalta, hogy pon'os lesz. Még jó, hogy 'most felállt az öreg. Tisz- tára szerencse.

2. MUNKÁS: Majd lekapja őt i s . . . (nevetve) Nem jpell attul félni.

(A. kultúrterembe figyélnek. Onnan zaj hallatszik majd erős taps.) 2. MUNKÁS: (Nyújtogatja a nyakát) M i ' a z ?

ASSZONY: Anna, az .óvónő. Azt vállalta, hogy megmagyarázzák a gye- rekeknek, mit jelent a pártkongresszus.

1. MUNKÁS: Ez is beadott Bakosnak. Rendes lány ez az Anna.

2. MUNKÁS: (Lábujjhegyen) Mi v a n ? . . . Ide is szerelhettek volna egy hangszórót.

. (Az asszony mond valamit, de elnyeli a zaj. Egy- szerre többen jönnek ki, nők, férfiak, öregek, fiata- ' lok, vegyest. Az egyikhez odacsatlakozik az 1. mun-

kás, s lemegy velük a lépcsőn. Ismét egy csoport jön ki, végül Kalocsai. A. 2. munkás odamegy Ka- locsaihoz.)

77>