1957. november IRODALMI, MŰVÉSZETE ÉS TÁRSADALMI LAP Ára 2 Ft

5 5 1 1 7

1957. november IRODALMI, MŰVÉSZETE ÉS TÁRSADALMI LAP Ára 2 Ft

cA Lap tattahtuíbéL:

Andróssy Lajos Berda József Farkas László

J

uhász Gyula ,ődi Ferenc és mások versei Csépi József Somfai László Vincze András novellái

Gondolatok az évforduló után

M

a barát és ellenség tudatában egy világtörténeti jelentősé- gű évforduló emléke él. Más és más azonban a hatás, melyet ez évforduló emlékeivel, eredményei- vel, tanulságaival vagy figyelmezte- tő jellegével a két pólus egyénei és tömegei között kivált.

A külső és belső ellenségen egy- aránt győzedelmeskedő proletár ál- lam létrejöttét, 40 éves fennállásá- nak gigászi eredményeit ünnepli ma a már szabad vagy szabadulás után sóvárgó emberiség. Félelmé- ben és gyűlöletében pedig igyekszik a Szovjetuniót rágalmazni, eredmé- nyeit elferdíteni és lekicsinvleni, béketörekvéseinek hamis szándékot tulajdonítani a vesztét érző burzsoá világ.

A

z évek múlásával egyre vilá- gosabbá, áttekinthetőbbé vá- lik a Nagy Októberi Szocia- lista Forradalom hatalmas jelentő- sége, világot formáló ereje. Egyre inkább a megvalósulás állapotába jutnak azok az eszmék, melyek a szocialista társadalom felépítését teljessé teszik.

A

z oroszországi forradalom közvetlen megoldandó fel- adata olyan polgári-demok- ratikus átalakulás biztosítása is volt, mely az ország társadalmi vi- szonyainak a középkoriságtól, a jobbágyrendszertől, a feudalizmus- tól való ITV*:'«. ztífását eredményez- te. E polgári demokratikus felada- tok teljesen tudatos és szilárd — szocialista forradalom irányába tör- ténő — megvalósítása azt eredmé- nyezte, hogy alaposabb volt bármely burzsoá országnak annak idején végrehaj tott polgári-demokratiki is átalakulásánál. A polgári-demoKra- tikus forradalom feladatait azon- ban csak mellesleg, az igazi és leg- főbb munka, a proletár forradalmi, szocialista munka „mellékterméke- ként" oldotta meg a Lenin által ve- zetett oroszországi proletariátus. Ez a forradalom teremtette meg egy új osztály uralmának korszakát, a rabló imperialista háború befejezé- sének meggyorsítását, s nyitott új korszakot a felemelkedésükért és függetlenségükért harcoló osztályok és nemzetek történetében. EnneK a forradalomnak a gvőzelme . vezette az elmaradott cári birodalom néoeit a gazdasági és kulturális felemelke- dés útjára.

A

múlt évtizedekben és évek- ben sokan a marxizmus for- radalmi dialektikáját meg nem értők közül azt hangoztatták, hogy Oroszországban nem lehet szocializmust építeni. Oroszország nem érte el a termelőerők fejlődó- sének azt a fokát, amely mellett a szocializmus építése lehetséges.

Nos, Lenin így válaszolt az ilyen vaskalapos, a nyugat-európai szoci- áldemokrácia fejlődési üteméhpz szokott, „tudós" ideológusoknak:

„ . . . nem történhetett-e meg, hogy egy nép, amely forradalmi helyzet- be került, abba a forradalmi hely- zetbe, amely az első imperialista háborúban alakult ki . . . helyzete kilatástalanságának hatása "alatt olyan harcra szánta el magát, mely legalább némi esélyt nyitott meg neki ahhoz, hogy nem egészen szo- kásos előfeltételeket vívjon ki ma- gának a civilizáció továbbfejleszté- sére?" (Lenin Válogatott Müvek II kötet 1007—1008. oldal, Szikra Bu- dapest, 1949.)

Az történt — állapítja meg Lenm

—, hogy módunkban volt megvaló- sítani a „parasztháborúnak" éppen azt a szövetségét a munkásmozga- lommal. amelyről mint egyik lehet- séges perspektíváról nem kisebb

„marxista" írt, mint Marx 1856-ben Poroszországot illetően. (U. ott, 1008. oldal.) (Ti. amikor kifejezte azt a reményét, hogy Németország- ban a parasztháború, mely forra- dalmi helyzetet teremthet, egyesül- ni fog a munkásmozgalommal.)

N

os, az ilyen elméleti utaláson túl is mindennél fényesebb bizonyítékot szolgáltatott s szolgáltathat ma is a valóság, a gyakorlat a kérdésfeltevés helyessé- gére vagy helytelen voltára vonat- kozóan. Forradalmat másképp vég- rehajtani, mint felvenni a harcot, s közben megoldani a fejlődés kisebb részleteit, nem is lehet.

Lenin tudományos előrelátással megállapította, hogy „ . . . a további forradalmak a Kelet országaiban, melyek népesség tekintetében mór- hetetlenül gazdagabbak, s melyeket a társadalmi viszonyok mérhetetle- nül nagyobb változatossága jelle- mez, kétségtelenül még több saját- szerűséget fognak elébük tárni (az ilyen, ti. a nyugat-európai szociál- demokrácia fejlődési üteméhez szo- kott „tudós" ideológusok elé G. K.), mint az orosz forradalom."

A

szocialista társadalmi rend 40 esztendő alatt elért gaz- dasági eredményeit tükrözi az elmaradt, függő országnak ipari nagyhatalommá való fejlődése. A súlyos örökséggel, pusztító háború- val és újjáépítéssel is terhes 40 év pedig igen csekély idő a nagy ka- pitalista államok némelyikének év- századokra terjedő egyenletes, nyu- godt fejlődési lehetőségeihez ké- pest. A Szovjetunió tehát már lé- gen bebizonyította a szocialista ter- melési rend fölényét a Kapitaliz- mussal szemben. Ki tudta fejleszie- m az új technikát, e munko elvan termelékenységét, mely hatalmas előnyük ellenére most már túlszár- nyalással fenyegeti a legnagyobb kapitalista országokat is.

A

z MSZMP Központi Bizottsá- gának tézisei között olvas- suk: „Az orosz kommunista párt 40 évvel ezelőtt nem utolsó sorban nz imperialista háború elle- ni harcnak, a béke kivívásának zászlajával jutott hatalomra." Eh- hez a zászlóhoz a Szovjetunió azóta rendületlenül ragaszkodik, s keresi és megtalálja a béke megőrzésének, a háború kirobbantására törekvő erők megfékezésének adott hely- zetben alkalmas lehetőségeit. A kö- zel milliárdos béketábornak ma sokkal inkább vezető ereje, konst- ruktív kezdeményezője, mint bár- mikor. Világraszóló tudományos és technikai eredményeit is őszintén e cél szolgálatába kívánja állítani.

Nagyon is saját támadó beállí- tottságú logikájuk szerint beszél- nek és gondolkodnak azok, kik a mesterséges hold űrbe röppentésót meghökkenten, elsősorban a hadi alkalmazás lehetősége szempontjá- ból vizsgálják és értékelik.

A Szovjetuniónak, a felemelkedé- sük zálogaként békéi kívánó, szo- cialista eszmék erején túl van olvan szövetségese is, amely nemzeti füg- getlenséget követelő harcával a mi táborunkat erősíti, az imperializ- mus lába alatti talajt labilissá teszi.

Gondolok itt elsősorban az arab or- szágok függetlenségi törekvéseire.

E harc úi fejlődési szakaszába lé- pett '.azáltal, hogv nem egy, nem több, de egymástól elszigetelt, csak a szocialista országok erkölcsi ta- mDgatását élvező mozgalomról van többé szó csupán, hanem egymás között is megtalálták a kapcsolatot a gyarmati kizsákmányolás bék- lyóiból, az imperialista elnyomás alól szabadulást kereső nemzetek.

A

z Októberi Szocialista Forra- dalom hatása a magyar nép történetének, sorsának ala- kulása szempontjából nem olyan

elméleti" tétel, amely esetleg átté- teleken keresztül valóban érvénye- sül. hanem olyan törvényszerű ha- tás mely történelmünk sorsforduló- in "a lét vagv nem lét szinte mag- határozó erejű tényezőjeként szere- pelt.

A Nagy Októberi Szocialista For- radalomnak országunk fejlődésire gyakorolt hatása nem a fasiszta Iga alól történt felszabadítással kezdő-

dött, hanem akkor, midőn Lenin tanításaival, az oroszországi bols;- vik párt munkájával a magyar for- radalmi mozgalom vezetői megis- merkedtek. A Kommunisták Ma- gyarországi Pártjának megalakulá- sa, a Tanácsköztársaság létrehozá- sa, a magyar forradalmárok 25 éves illegális hősi harca is eltéphetetlen és letagadhatatlan kapcsolatban áll 1917 győztes proletár forradalmá- val, annak eszméivel. 1944—45-ben

és 1956-ban ismét a Szovjetunió volt az az erő, mely biztosította Magyarország demokratikus, illetve népi demokratikus fejlődésének le- hetőségét.

M

inden lenyűgöző társadal.ni, politikai és gazdasági e r e >

mény mellett talán legnagy- szerűbb az a rendkívül gyors ütemű

és széles fronton kibontakoztatott kulturális és tudományos előrehala- dás, ami a Szovjetunióban négy év- tized alatt végbement. A cári biro- dalom többségében kulturálatlan, sőt írástudatlan népei vasszorgalom- mal és lankadatlan energiával, te- hetségükkel nemcsak az alapmű- veltséget sajátították el, hanem olyan képzettségű tudományos és technikai gárdát, értelmiséget ad- tak az országnak, világnak, amely az egyetemes tudomány élvonalába került.

A szocialista eszmék ereje né- hány évtized alatt egy nép tudatát formálta át, beleértve Alexej Tolsz- tojt, a volt főnemest is, ki a szocia- lista-realista irodalom kimagasló művelője, egyik vezető egyénisége lett.

A második világháború megpró- báltatásait és szörnyűségeit is csak a szocialista eszmébe, a szocialista társadalom magasabbrendűségé je, a végső győzelem kivívásának le- hetőségébe vetett szilárd hittel és meggyőződéssel harcba induló nép győzhette le.

1 Q F P őszén, az ellenforradalom

IbuU

idején és azt követően a nyugati imperialisták pro- paganda gépezete a szocializmus erőinek átmeneti zavarát a kommu- nista eszmék és rendszerek gyenge- ségének, tarthatatlanságának pró- bálta kikiáltani. Nyilvánvaló, hogy korai volt az öröm, s nem jól szá- mítottak.

A

z ellenforradalmi provokáció megszilárdította a szocialis- ta országok egységét s nem- csak az ellenforradalom fegyveres leverése, hanem országunk gazda- sági talpraállítása is rövid idő alatt végbement. Ha tavaly a szocialista mozgalom időleges és átmeneti vál- ságáról lehetett egyáltalán beszélni, akkor most megállapíthacjuk — s ezt ellenségeink is belátják, — hogy a szocialista tábor olyan eszmei és technikai fellendülés stádiumában van, melynek hatásai ma még szin- te kiszámíthatatlanok. Néhány kö- vetkeztetés igazsága azonban szin- te bizonyos. Az imperialisták elnyo- mó gyarmati politikaja ellen nem- zeti szabadságharcukért és függet- lenségükért küzdő népek táborában a Szovjetunió és az egész béketábor erkölcsi ereje, tekintélye nagy mér- tékben megnövekedett. A béka megvédésének, a háború elkerülhe- tőségének lehetősége a Szovjetunió nyilvánvaló technikai előretörésé- nek hatásaként szemmel láthatóan nőtt. E technika békés célokra ki- terjedő alkalmazása időben rendkí- vüli mértékben előrébb hozza n kommunista társadalom építésének lehetőségét.

Gulya Károly

JUHÁSZ GYULA VERSEI:

AZ OKTÓBERI

FORR AD ALOMH OZ

Fáradtan és csalódva százszor, s száműzve bús fiatalon a szabad élet asztalától, köszöntelek,

forradalom!

Síromban véltelek megérni, s alig mert halkuló dalom mint éji szellemet idézni, föligézni,

forradalom!

1919.

Megáldom rózsás lobogódat, mint messiást bús Simeon, a v é r e m tán színébe olvad, de láttalak,

forradalom.

Tán holnap otthagysz eltiportan, mint láncfüvet domboldalon, én láttalak robogni, jól van, győző szekér,

forradalom!

A DOLGOZÓKHOZ

Kőművesek, kik hordjátok a téglát, hogy égbetörjön torony és tető,

ugye tudjátok, hogy szent a verejték?

Hogy minden nagyság abból eredő?

Lakatosok, kik zárakat csináltok, melyek megőrzik a kincseket, ugye tudjátok, hogy a nyitja hol van annak, hogy inség és nyomor lehet?

Asztalosok, kik fúrtok és faragtok, hogy asztal, ágy és koporsó legyen, mikor készíttek már egy nagy koporsót, melyben a szolgaság lesz a tetem?

Vasutasok, kik lámpákkal jeleztek és sípoltok, ha indul a vonat,

tudjátok-e, hogy egy új állomás vár, hol mást nem látni, mint munkásokat?

1925.

| _:

l

• c

:

| • •

|

t é

• 4

S I M O N I S T V Á N :

k ö z v e t l e n s o r o k q

n Q£ egyea/ogúságáróf

NAGYARÁNYÚ társadalmi moz- nek nehéz malteros ládákat épít- Ma m á r kinevetnék azt a férfit, sáról korábban alkotott igazságta- galom van kibontakozóban napja- kezéseken. a k i „tudományosan" akarná pár- lan és erkölcstelen felfogással inkban: a nők, törvényeink szerint, De hát felróhatja-e valaki hogy t o l n i a r é g i g y a k o r l at o t , de annál szembeszállnának, sokan éppen tenylegesen egyenjoguva akarnak tizenket-tizenhárom esztendő alatt ,. , , „ . , ' , , , ,, , , . , .. . , , válni, s ennek társadalmi, technikai nem tudtuk elvégezni egy egész divatosabb a nok lekicsmylesere to- olyan tarsadalmi koveteleseket és családi feltételeit kutatják gyű- korszak feladatát? rekvő viccelődés. A f é r j otthon hangoztatnak, amelyek érvényesü-

Ezzel természetesen nem fékezni esetleg már segít asszonyán, de lése visszataszítaná őket megalázó akarom a feltételek további reali- még szégyelli, és megalázónak tart- helyzetükbe. „Keressenek a férjek zálását — ellenkezo.eg: figyelmez- ja e z t K a j á n megjegyzések és ma- annyit, hogy az asszonyokra csupán tetni arra, hogy napról- napra te-

léseken, nyilvános vitákban, s ter- mészetesen a feltételek megvalósí- tását sürgetik, szorgalmazzák. Rá- döbbentek. hogv ügyük az országos gondok mellett valamelyest háttér-

be szorult, s most arra akarják kényszeríteni a sorsukkal érintkező embereket, hogy komolyan vegyék azokat a törvényeket, amelyeket őszintén, korunk szellemének és követelményeinek megfelelően ho

gyük meg kötelességünket, hiszen r a s z t a 1 0 következtetések kísérik a háztartás és a család maradjon"

egyedül rajtunk múlik, hogy az em- például egy gépkocsivezető asszony — mondják néhányan. Lenne en- legetett történelmi korszakot meg- karambolját a férfiak részéről, no- nek haszna is, nevelési szempon- roviditsuk. h a a (jdig tíz vagy száz férfival meg- tokból, de hol van a társadalom,

esik ugyanez. amely a miénkhez hasonló életszín-

2- A család legteljesebb magánügye vonalat tudna biztosítani ilymó- EGYÉB APRÓBB objektív társa- a háztartáson belüli munkamegosz- don? Meg kellene kétszerezni a fi- zott k o r á j b t n a szocialista közvéle- dalmi feltételek hiányát vagy nem tás vagy a f é r j elzárkózása, de a zetéseket, ahhoz pedig Dárius kin- mény. Nem arról van szó, hogy va- teljes kielégítését is szóvá tehetjük nők tehermentesítése társadalmi c„ sládája is kevés volna. Végül lahol, valakik szembehelyezkedné- ^ _ R d j_á rL _B e,m m i ?s e t r e, ,s e™ ügy. Senki sem úgy képzeli el a pedig arra kényszerítenénk a nőket, nek a nők egyenjogúsítását szolgáló szemrehányásként csupán a dolgok

törvényekkel, de ennél bonyolul- t e l j e S e b b szambavétele erdekeben.

tabb kérdésekről: arról, hogy eze- ket a törvényeket állandóan köte- lező programnak tekintse minden- ki; hogy ezek az emberek szellemé- vé váljanak; arról, hogy e törvé- nyek és rendeletek napi szolgáltatá-

A munkához való jog kiterjeszté- se és a nők közéleti aktivitásának növelése fokozta társadalmi meg- terhelésüket, a háztartási gondok csökkentése viszont nem állt, s ma sem áll arányban az igénybevétel

növekedésével. Ezért emlegetnek

nők háztartási munkából történő hogy abban az életformában élje- felszabadítását, hogy most a terhet nek, ami ellen szervezett történelmi a férfiak vegyék át, mert nem ez a harcot vívtak.

társadalmi megoldás végleges útja, de ha valaki könnyíthet az asszonyi gondokon — az most a társadalmi megoldások mellett egyedül a férj.

h

lo K É P Z Ő M Ű V É S Z É T ! f i g y e

— A szegedi képzőművészek tes- tületileg csatlakoztak a Hazafias Népfronthoz. Megválasztották kép- viselőiket: Pintér József és Vlasics Károly festőművészeket, valamint Tápay Antal szobrászművészt.

A Hazafias Népfrontban tömörülő képzőművész-csoport a Népfront cs a Városi Tanács segítségével lét- re a k a r j a hozni az újszegedi mú- vészházat és a város területén levő műtermes lakásokat. Rövidesen művészettörténeti előadássorozatot indít a Népfront tagjai és a szegedi művészetkedvelő közönség részére.

*

— A hódmezővásárhelyi országos jellegű öszi Tárlaton a szegediek közül Erdéiyi Mihály, Jánoska Ti- vadar és Vinkler László festőmű- vészek szerepelnek. Reménv van arra, hogy a reprezentatív kiállítást áthozzák Szegedre is.

4.

SOK N ö BELETÖRŐDÖTT tár-

kább igaz megfordítva: a nő társa- dalmi helyzetét az a társadalmi for- ma határozza meg, amelyben él. S ugyanez vonatkozik a népek kultú- r á j á r a is. Akár így vesszük, akár úgy, nincs szégyenkezni valónk sem a nők nálunk kialakult társadalmi helyzete, sem kultúránk miatt. Út- ban vagyunk a legmagasabb fejlett- ségű társadalmi forma felé, s ha a tennivalókat cselekvési szándékkal ' , , . . . . JiiCM .CllllCftt:lliCIY

savai senki se tekintse megoldott- m a n a p s á g a l a p o k a n 6 k é l e té b e n nak a nok u} tarsadalmi helyzeté- „m á < ! 0ciik műszak"-ot.. A háztartási nek kijeloleset és megoldását; s ar- munka lénvares redukálását vár- ról is, hogy kacérkodó maradiság- hatnánk a technika olyan vívmá-

ból. cinikus hetykeségből vagy be- nvaitól, mint a mosógép vagv sadalmi helyzetébe, s különösen az teoes menavőződésbői senki se pró- egvéb háztartási robotgépek, de idősebb korosztály nem is t a r t j a il- bálja bojkottálni a női egyenjogú- ezek mé® n®m vonultak he töme®e- d om o s n a k , hogy apelláljon a férfi-

sanot. sen a munkasok otthonaba. Nem- . . . .

A nőknek okuk van törekvéseik- c s a k a z é r t ™r t a l i g hozzáférhetők, ak segítségére Ez körülbelül azt je- re, mert sajátos problémáikkal — hanem azért is, mert egyelőre leg- lenti, hogy a nok között is vannak meghirdetett és az élet sok-sok ol- t o b b munkáscsalád vásárlóerejét az ügynek kerékkötői, közöttük is dalán kiharcolt egyenjogúságuk meghaladják az ilyen kiadások. hat még az osztálytársadalmak mellett is — kissé elmaradtak a A szolgáltató vállalatok máig konvenciója. Idő kell ahhoz, hogy

n a g y t a r?a d a l"l i munkában a kitű- sem nverték meg a közvélemény leszokjanak a régiről, s ezt is meg zott celoktol, kissé mellékesek ma- bizalmát, mert lassan és sok hibá- l e h e t é r t e n i h=„7 p n xs s z ef ü e e az- radtak az érdekvédelemben, a ká- val dolgoznak. Bölcsődék, óvodák , . ' h i s z e n °s s z e f u g g a z

derpolitikában. a munkában, vagy és nanközi otthonok tucatjait te- z a l' h o g y l d e v o n a t k o z o torvenye- éDnen vereséget is szenvedtek itt- remtette meg az állam városunk- i n k előbb születtek, mint hogy a

ott a szó szerint értelmezett egyen- ban is, de ez még mindig nem elég. teljes érvényesülésükhöz szükséges számbavesszük, s naponta meg- joffúságban. Ezek a vereségek fel- Hol tartunk attól, hogy egy hat feltételeket megteremtettük volna, tesszük kötelességeinket, előbb cél- batorították a női egyenjogúság el- családos anya is tudjon egyenjogú A h eiy et t hogv a nők élethivatá- hoz érünk

lenfeleit, akik újra vaoolni kezdtek é l e t e t é l n i> zavartalanul pihenni, n y e u' n o g y a n 0 K e l e t i v a l a R 0 Z e r u n K- a nők „alsóbbrendűségéről" s s z ó r a k o z n i> tanulni vagy dolgozni?

ugyanazt a hivatást szánták nekik E s e t e n ké n t tehát az alapvető jogok mi" amiive* az osztály* ársadal- mindegyikéhez sem tudjuk még makban meg kellett szokniok m e g a d m a feltételeket.

Egyes szegedi üzemekben évek óta E 1 lehet képzelni — hiszen min- nem léptettek elő nőket műszaki den jel arra mutat —, hogy a nő beosztásokban Másutt a vezető háztartási tevékenysége a társadal- testuletek alokokkal elutasították a • • + • • T- • *

felvételre jelen*kező nőket hasonló ™ °r g a n , z á c l 0 t e r m e l e s l tevékeny- meggondolás alapján. ségének szélesedésével egyre redu- A nők törekvésével egyetért az kálódik, s ebbe a folyamatba bele- egész haladó közvélemény, s ügyük segít a sokezer nő is, aki ma még számíthat a párt és az összes szer- „két műszak"-kal vergődik. A min- vezetek messzemenő támogatására. . „ ... , . . . . , , ., Így együtt kell megküzdeni az elé- den szuk^gletre fokozatosan kiter- gedettséggel és a maradisággal, j e d ő í p a r i termelés pár évtized

együtt kell tisztázni az előre naia- alatt forradalmi változásokat hoz- dás lehetőségeit és módját, amihez hat a háztartásban, de addig is meg h l n y g o í d o L t o t ^ ^ ^ ^ keU tenni mind™ ^nk telhetőt,

hiszen a hasznos noi generációk a társadalom fejlődése ezt kívánja.

Az alkotás és a szükségszerűség JOGŰSAGRÖL szóló lázában pedig mindig apellálnunk dekretum kibocsatasaval sokan be- , „ ' , . . , , „ , ..

fejezettnek tekintették az évszáza- k e l 1 a n o k n e k a termelesben, a koz- dokon, évezredeken keresztül gyöt- ügyekben, a kultúra, a tudomány rő probléma megoldását. Nem vet- és a nevelés fórumain történő fog- ták figyelembe, hogy az alkotmány- iaik o zt a t á s á r a .

nak ez a törvényé program, és arra kötelez, hogy az adott lehetőségek-

hez képest mindinkább közelebb 3.

jussunk a nők teljes egyenjogúsítá-

sához. Csak így lehet helyesen ér- SOKAN SZÓVÁTESZIK manap- telmezni alkotmányunk ide vonat- ság a témával kapcsolatban a fér- kőző paragrafusai, hiszen a nők f i a k fcötelességeit is, s időszerű is teljes felszabadúása, kulturális és naavnn mert „ férfiak meahatá- politikai felemelése egy egész tör- ez nagyon' mert 0 TerJiak megnaia ténelmi korszak feladata. TOZÓ többsége ma is él azzal a ké-

Államunk természetesen ehhez nyelemmel, hogy férfinak született.

tartotta magát, és e törvény prog- Nagyon nehéz erről a kényelemről

— December hónapban rendezi meg mindkét helyi Képzőművészeti Kör tanulókiállítását. A Vasutas 5. | Képzőművészeti Kör egyben tíz

[ éves jubileumát ünnepli. Végzett EGY SOKAT IDÉZETT mondás- növendékei legszebb alkotásaiból sal zárnám cikkemet: „Valamely 1 rendezik meg az érdekesnek ígér- nép kultúrája legjobban a nő tár- ! ksző tárlatot. Megemlítjük, hogy a

, , t Vasutas Kepzomuveszeti Kor eddig sadalmi helyzetén merhető le". így I m i n t e g y h á r o m Sz á z munkásfiatalt is igaz ez a régi frázis, de még in- j é s s zázötven MÁV dolgozót foglal-

koztatott műtermében. A tanítvá- nyok közül eddig hatan már a fő- iskolán folytatják továhbkénzé-ü- ket. A kör vezetője Szőke Győző festőművész.

— ö t szegedi festő: Balázs G Árpád, Rimanóczy Géza. Szek-'ű János, Szőke Győző és Vincze And- rás kollektív tárlatot rendezeti a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége kiállító he- lyiségében. Az érdekes és eredeti módon rendezett tárlatot sokan lá- togatják.

[

O l

3 [ 3 [

Ihetöt, r iák és I

1.

ram-jellegéből eredően minden év-

ben meghozta rendeleteit a nőknek lemondani, mert „fájdalmas" ön- kritikával jár együtt. Be kell látni,

nyújtott indokolt kedvezményekről , , . .. , - V,;

is. Ezek nagy előrehaladast jelen- h o g y a f é r f l e s n o .-termeszetes hi tettek ahhoz, hogy az elvi egyenjo-

gúság egyre gyakorlatiasabbá vál- jék.

vatása" azonos, el kell ismerni, hogy a régi értékmérő megszűnt —, s mindenekelőtt be kell ismerni, Az alapvető jogok gyakorlásához hogy a férfiak uralma erkölcstelen

— amelyiknek: a választójog, a és megalázó volt Ez viszont ma

p}h e n é tlh e z- .t a n u l á s- még korántsem ölt társadalmi mé- hoz, muvelodeshez stb. való jog — J

többnyire a feltételeket is biztosi- reteket' totta népi demokráciánk, s a nők

éltek is ezekkel bátran.

Ezt az aktust azonban sajnos nem követték minden esetben a ki- egészítő mozzanatok — anyagi esz- közök híján, vagy meg nem értés- ből, esetleg maradi ellenállásból.

Kicsit meg is torpantunk, mert a

A „főzőkanál" vita nálunk már régen eldőlt, sok évszázados polé- mia eredményét törvény foglalta össze, de tévedés volna azt hinni, hogy ezzel mindenkiben gyökeret vert az úi meggyőződés.

A tudat nagyon makacs.

A nemek közötti háború tovább nagy sietségben olyan jelenségek- folyik. Tessék elmenni egy színházi kel is találkoztunk, hogy a nők itt- előadásra, amikor a Nem élhetek ott — bányákban, traktoron — tar- muzsikaszó n é l k ü l . . . című vígjáték tósan nem „váltak be". Nem azért, van műsoron, s következtetni a mintha képességeik alábbvalók vol- nyíltszíni tapsokból. Mikor az alá- nának a férfiakénál, hanem egysze- zatos . asszonyi engedelmességről rűen azért, mert biológiai felépíté- deklamál a színész, a férfinépség sük ellene szól. Bizonyos, hogy ha csap tapsos lelkesedésbe, mikor minden dolgozni kívánó nőnek meg az hangzik el a férjekre, hogy olyan munkafeltételeket, munkahe- „papucs alá kell törni!", a sok asz- lyeket tudtunk volna teremteni szonytenyér csattan össze. Komoly- annyi idő alatt, amelyek megfelel- talan eset, tán szóra sem érdemes, nek alkatuknak, ma sem cipelné- jóllehet, estéről estére így van.

L O D I

FERENC:

ISTENEK FUTÁSA

Ó, első álom. valahol a földön, mely szült vad. évás, ádámos hitet, sámánokat az emberből magából, — az első álom azóta ijeszt.

Ember, de szörnyű istent szült agyad, önön formádra löttyintetted őt.

a hüllőknél is százszoros nagyobbat, a lélekmérgezőt.

*

Kemény paraszti csontok jajzenéje sikolt, s a messzeségig máglyaláng;

az istenek vigalma oly falánk:

fölfalják húsod, szemed, agyvelőd, míg gyúlnak s hűlnek századok.

S átkozva, áldva telek, tavaszok...

Elbukva s újra fénybe nézve ős tűzvivőket szült az álmodás.

Leütve s tartva kézben a napot az isteneknek veszve volt hónuk, s a lélekig nyúlt mesgyéjük karóját arrább lökték az első lázadások.

Borzalmas kórus: koponyák kocódtak egymásra dobva . . .

Első lázadás, áldassék hát a neved mindörökre, nem hullt a vér hiába a rögökre:

az istenek futottak valahol...

hogy aztán újra feldugják fejük, mint kobrák földig rombolt vár alól. * Ember, de szörnyű istent szült agyad.

Borzas fejét levágod, újra támad.

Melléd áll. mint a kutyahű alázat.

Szabadítsd végre tőle meg magad!!

*

ó . forradalmak hangos csattogása.

Te minden idők legszebb hajnala!

Felállt az ember istenét lerázva egymaga.

Teremtő ész. anyag, te múlhatatlan, te végtelenül egy és oszthatatlan, anyag, bár hullj az űrbe. lángba veszve, feszítsenek, mint vértanút keresztre, élet vagv. tiszta, csorduló. — anyag, nem döntik meg a te hatalmadat!

Az Istenek futása egyre hangos, csörög a körmük. — utolsó futás.

Ember, hol elfut ez a nagy staféta, sóhajts.

a végső isten is szökik a győzedelmes vörös hajnal óta.

— A szegedi festőművészek kö- zül a nyáron többen kül- és belföl- di tanulmányúton voltak. Sz. Aino Hakulinen Finnországban, Balazs G. Árpád pedig Jugoszláviában járt. Jánoska Tivadar és Vinkler László a Nagymarosi-művésztele- pen dolgozott. Valamennyien érté- I j kes vázlatokkal tértek haza. Szekfű '! János szintén egy hazai művészte-

lepen töltötte a nyarat. Az ott, dol- gozó művészek budapesti kiállítá- sán Szekfű szép sikert ért el, egv második és egy harmadik díjat

| í nyert.

— A bajai Türr István Múzeum- ban rendezett Dunatáii Képzőmű- vészeti Kiállításon Vincze András szegedi festőművész is szerepelt.

— A Délmagyarország részlete- sen hírül adta, hogy a városi tanács művelődési osztálya és idegenfor- galmi hivatala plakátpályázatot hirdetett Szeged idegenforgalmá- nak méltó kifejezésére és propagá- lására. Az ezzel kapcsolatban be- küldött pályaművek közül Kopasz Márta kiváló szegedi grafiku-mu- vésznő nyerte el az első díjat. A második díjat Jánoska Tivadar fes- tőművész kapta, a harmadikat pe- dig Nárai Zsuzsa és Veres Mihály, a Pedagógiai Főiskola hallgatói nyerték. Kopasz Márta plakáttervét

mely a Beloiannisz teret ábrá- zolja, rajta galamb illusztrálja a népek békeakaratát s harsonák jel- zik, hogy megkezdődnek a Szegedi Szabadtéri Játékok — 30 ezer pél- dányban nyomtatják ki különbózó nyelven, és 20 ezer külföldi idegen- forgalmi hivatalba is eljuttatják.

— A Móra Ferenc Múzeum Kép- tára Károlyi Lajos (1877—1927) ne ves szegedi festő egybeeső születé- sének 80. és halálának 30. évfordu- lója alkalmából emlékkiállítás;

rendezett. A közel 120 alkotásból álló tárlatot a múzeum részben sa- ját anyagából, részben magántulaj- donból összegyűjtött képekből ren- dezte meg.

*

— A Hazafias Népfront Szegedi Bizottsága, a TTIT Szegedi Titkár- sága, a Képző- és Iparművészek Csongrád megyei Munkacsoporna és a Móra Ferenc Múzeum októ- ber 24-én Károlyi Lajos-emléke- tet rendezett. A Múzeumi Képtár Károlyi-kiállítás termében megtar- tott nagysikerű emlékesten Káro'vi Lajos munkásságát Szelesi Zoltán műtörténész méltatta. Az emléke-1 keretében Dorogi Imre tárlatveze- tést tartott, Erdélyi Mihály és Vla- sics Károly pedig Károlvival kap- csolatos személyes epizódjaikat ele- venítették feL

A szegedi képzőművészek kiállítása

A

Móra Ferenc Múzeum képtára földszinti helyiségében elhe- lyezett szegedi Képzőművészek Kiállítása nemcsak arról győz meg bennünket, hogy helyi festőink és szobrászaink szorgal- masan dolgoznak, hanem arról is, hogy munkásságuk a mű- vészi igényesség tekintetében örvendetesen gazdagodik. Egybehangzó véleménye szakembernek, laikusnak egyaránt, hogy ez a tárlat az utóbbi évek egyik legjobb kiállítása. Ha a képek megtekintésekor rá- bízzuk magunkat a műtárgyakat felsoroló ízléses kis katalógusra — melynek előszavában helyi képzőművészetünk általános eredményei- vel foglalkoztunk — elsőként a fiatal, de máris ismertnevű tervező, Beszédes Kornél akvarelljairól kell szólanunk. Természetkivágásai, melyek lombos fáktól árnyalt vidéki házacskákat, falurészletet, tanyát vagy éppen strandot ábrázolnak, a művész fejlődő tehetségéről tanús- kodnak. A nemrégen Szegedre került Budai Lajos személyében értékes festővel gazdagodott városunk. Olajképei bár nem nagyméretűek, de figyelemreméltóan igényesek. Gonddal megmunkált alkotásainak tar- talmathordozó komolysága semmiféle olcsó játékosságot, könnyű ha- táskeresést nem t ű r meg. "Mecseknádasdi utca* című élménydús ta- nulmánya. a kiállítás legjobb művei közé tartozik. A hallási nehéz- sége miatt elvonultan élő Csizmadia Kálmán két akvarellja értelmes, világos áttekintésben ábrázolja a látott tájat. Kár, hogy ez a régebben igen termékeny művész mostanában csak egy-két képpel szerepel.

A régi gárdából származó, tiszteletnek örvendő Dinnyés Ferenc egy csillogó koloritu romantikus hatású tiszaparti részletet és egy ki- sebb méretű, aratókat ábrázoló képet állított ki. A helyi t á j szépsé- geit, a tiszaparti emberek környezetét állhatatosan megéneklő Dorogi Imre szintén két alkotásával szerepel. Mint mindig, most sem törek- szik a hatásos, elegáns megjelenítésre, hanem küszködve keresi az al-i földi t á j lelkét. Férfias előadásmódja ha nem is gördülékeny, de fel- tétlenül őszinte, és ez nagy érték. Erdélyi Mihály, ez a fanatikus hitű

>>szegedi Van Gogh*, az utóbbi időben egyre több képét állítja ki. Meg- határozott méretű festményeivel nemcsak a természethez, de a közön- séghez is közelebb jutott. Nedvdús, zománcos színű festői tájai közül a "Vizműtelep* című képe tetszett legjobban, melyen emberi szépsé- gűvé varázsolja az egyébként ridegnek ható kéményes gyárépület és villanypóznák együtteséből adódó mechanikus hatású környezetet.

cirkusz-tábor képét rálátásos megoldásban adja. Sándor Lajos is azok közé a szegedi festők közé tartozik, akik lelkesen munkálkodnak sajá- tos egyéni hangjuk kiformálásán. Bemutatott tömörhatású olajvázlatai közül a "Téli utca* című alkotásán szuggesztív erővel vetíti elénk a régi palánk mai képét. Az igyekvő Szekfű János egyetlen képével is meglepetése a kiállításnak. "Tokaji utcarészlet*-e rendkívül finom szín- foltokban egy hegyvidéki utcácskát ábrázol.

D o r o g i I m r e : Faluvég

Tápai Lajos: Hajnali halászat

A

z egykori, de a számára felejthetetlen hazai környezet ihlette meg a messziről hozzánk került finn származású Szabó Ala- dárnét. Ismertebb nevén S. Aino Hakulinen helsinki témájú, tisztacsengésű akvarelljei a vízzel határos emberlakta északi vidékek jellegzetes szépségét dicsérik. Az akvarellisták közül Szabó Miklós üde hatású külvárosi jelenetei jellemző előadásokban megszépí- tik az egyébként kevéssé esztétikus környezetet. A szintén vízfestmé- nyekkel jelentkező Szili-Török Dezső képeiben nem él vissza e köny- nyedszépségű m ű f a j felszínes lehetőségeivel, hanem belső, tartalmi ér- tékek megragadására törekszik. A gyűjteményes kiállitás gondolatával foglalkozó Szőke Győzőtől sajnos csak egy képet láttunk. De az alföldi mesterek hagyományaiba kapcsolódó tüzes színű, zárt kompozíciójú

"Falu részlet*-e így egymagában is felkelti az érdeklődést a tiszavi- déki nép és t á j arculatát tükröző tárlata iránt.

A kiállítás egyetlen kisplasztikája Tápai Antaltól származik. A nagy mesterségbeli felkészültséget tükröző pompás alakű "Evezős*-e a sport meghatározását magában foglaló három erénynek: az erő, egészség és szépség szimbólumának méltó szobra. A szeged környéki tiszai élet szerelmese és hiteles tolmácsolója Tápai Lajos, az itt dol-1

gozó halászok ősi m u n k á j á t ábrázolja. Képein aranyban úszó csöndes naplementék a d j á k a keretet, melyben az ég, víz, part. vegetáció és e környezetben dolgozó halászok vagy szelíden legelésző tehenek cso- dálatos harmóniában olvadnak össze. A különböző technikák változa- tosságát kedvelő Vincze András most pasztellal fejezi ki mondanivaló- ját. Fojtott tűzű vörösek, kékek, sárgák jellemző foltjaival jelzéssze- rűen ábrázolja a falu. a vidék embereit m u n k a vagy éppen ünneplés közben.

A

vidéken élő, de a helyi tehetséges művészfiatalokhoz tartozó Fontos Sándor mindjobban megtalálja hangját az alföldi t á j ábrázolásában. Rőt vörösű őszei, ezüstösen finom téli képe tö- rekvő munkásságának biztató állomásjelzői. A helyi kiállításon szereplő Guckler Hedvid fáktól árnyas tanyarészlete sommás foltokban adja vissza a paraszti millió jellegzetes hangulatát. Művészeink közül a legfiatalabb Hemmert János utat kereső, de egyben fejlődést is tük- röző interieurje és csendélete árnyalatokban gazdag színezésű, mozgé-, kony ecsetjárással készült alkotások. Nagymaroson járt festőink közül a kiforrott művészetű Jánoska Tivadar, a Duna mellett fekvő gyöJ nyörű vidékű művésztelepen végzett m u n k á j á n a k gazdag termését mu- tatta be. A "Kék Duna*, a "Visegrádi hegyek* és "Nagymaros* festői környezetét: a lágyan hajló dombokat, haragos kék vizet, mozgalmas kikötőrészietet és csöndes falusi utcát ábrázoló olajtemperái, egységes hangulatú derűs lírát sugározva számolnak be a művész ottani tájél- ményeiről.

Jánoska Tivadar: Nagymarosi kishajó

A

grafikus erényekkel rendelkező Kopasz Márta kiállított m ű - vei közül a Szeged idegenforgalmának növelését célzó ötletes plakátja és az árnyalatokban gazdag előadású "Női fej*-e tetszett legjobban. Az eddigiekben egyébként erőteljes, derűs Palettájú Kováts Margit jelenleg két kis keresett igénytelenségé ko- morbarna tónusban tartott képpel szerepel. Kultúrált színek, választé- kos előadás jellemzik Major Jenő csendéleteit. Mértéktartó és egyben szellemes hatású, a piktúra mai modern követelményeit szem előtt tartó alkotásait festői finomságokra és hangulatbeli szépségekre építi

í el . Az utóbbi időben sokat fejlődő Papp Sándor gyengéd lírával, lágy, ezüstös színekkel m u t a t j a be a város alatt elhúzódó csónakházakkal tarkított folyó képét.

A szolnoki hagyományok legjobb eredményeit tudatosan felhasz- náló Pintér József tartózkodóan nemes szürke tónusban festett, som- más összefoglalású varosrészletei közül "Tihanyi táj*-ában éri el a kpzos harmóniában egyesülő formai és tartalmi értékeket. A kiváló akvarellista hírében álló, rendkívül termékeny Rimanóczy Gézától s a j - nos ezúttal csak egy vízfestményt láttunk melyen kiérlelt tudással egy

Vinkler László: Nagymarosi utca

A

kiállításon a legtöbb képpel Vinkler László szerepel. Művel- nek témáit Nagymaros és Tápé adják. Az előbbinek gazdag tájszépsége, az utóbbinak alföldi népélete ragadja meg. Friss benyomás szülte alkotásait: "Nagymaros*, "Visegrádi táj*,

"Dunakanyar*, "Cséplés«, "Rakodás*, "Lakodalom* stb. — zengő szí- nek,- könnyed, levegős előadásmód, kultúrált hangszerelés jellemzik.

Világos, derűs hatású munkáin a felületszépség és a tartalmi érték összhangban állva magas művészi teljesitményt nyújtanak. Higgadt, leszűrt életszemlélet és lágy színekben élő líra tükröződik az egykori Károlyi-tanítvány, Vlasics Károly munkáiból. Virágcsendéletei nemes egyszerűséggel festett hangulatteljes képek. Más témájú művei is, mint a "Vásárosok* és a "Hazafelé* címűekből az állapotszerűség,, a szemlélődés aranyló d e r ű j e sugárzik. Vágás Mátyás józan tárgyilagos- ságú napsütéses tiszaparti képe az itteni t á j szépségeit tükrözi.

Bár jóllehet, hogy a kiállítás, illetve a katalógus végére értünk és annak rendje szerint minden szegedi művészről szólottunk pár szót, mégis van valaki, aki a névsor elejéről kimaradt. Balázs G. Árpád ez az ismert nevű grafikus és festő, aki a nyarat a napsütéses Jugoszlá- via legszebb vidékein töltötte. Itt készült alkotásaiból látunk néhány tüzes színekben festett tempera-képet és p á r lapnyi fekete tusrajzot, melyek a technikájuknak megfelelően dús kolorizmussal vagy finom részlethűséggel tükrözik a délvidéki t á j sajátságos arculatát.

A

kutató, aki szorgalmas aprómunkával összegyűjtött sok kis adatból igyekszik rekonstruálni egy-egy kor művészeti arcu- latát, sokszor nyomon követheti ennek kialakulását a kezdet- től a kifejletig, összefüggéseket látó t a n ú j a lehet azoknak a jelenségsorozatoknak, melyek egésszé összeállítva végső soron a hala- dást vagy a lemaradást határozzák meg. Aki a múlt helyi képzőmű- vészetével foglalkozik, a kisebb-nagyobb művész oeuvrék megismeré- sén kívül képet nyerhet azokról az áramlásokról, melyek hol apályt, hol dagályt jelezve, a terület fellendülését vagy lemaradását mutatják.

Ha Szeged mai képzőművészetét hagyományfeltáró, a régit és újat ösz- szehasonlító, mérlegelő és a különhségeket kimutató szemmel vizs- gáljuk, kétségtelenül olyan pozitív jelenségek tükröződését állapíthat- juk meg, melyek helyi képzőművészetünk jövőt formáló mai történe- tében annak megújhodását illetően a legszebb reményekre jogosítanak.

S z e l e s i Zoltán

Erősödik, fejlődik a Népfront-mozgalom

Szegeden is

Az ellenforradalom nemcsak a népgazdaságban, hanem a politikai élet területén is nagy károkat oko- i»tt. Az ellenforradalom felszámo- lása után ma már elmondhatjuk, hogy megerősödött a néphatalom, az ország politikai élete normalizá- lódott. Dolgozó népünk körül egyre többen tömörülnek a párt és a kormány támogatására országszerte újjáéledt és kibontakozó Hazafias Népfront táborába.

A Népfront mozgalom nem új, ccak ú j célkitűzések és feltételek között szerveződött újjá. Program- ja minden olyan törekvés, mely a magyar nép javát szolgálja. Elve, hogy a szocializmus építéséért, az életszínvonal emeléséért, a béke ügyéért nyugodt építő munkával dolgozni minden kommunista és be- csületes pártonkívüli hazafias kö- telessége.

A Hazafias Népfront mozgalom az ország demokratikus erőinek nemzeti egységbe való tömörítését jelenti. Ezért hívja soraiba a nagy nemzeti feladatok megvalósítására az ország népét. Mindenkit, akinek szívügye hazánk és népünk boldo- gabb jövője, híve a népi demokrati- kus rendszerünknek, a szocialista társadalom felépítésének és a béké- nek.

A Szegedi Népfront Bizottságnak a nemzeti feladatok megvalósítása mellett a helyi adottságokhoz is al- kalmazkodni kell. A Hazafias Nép- front helyi mozgalmának mindenek- előtt azt kell elérni, hogy minél szélesebb tömegek lássák, hogy a párt és a kormány bizalommal tá- maszkodik a dolgozó nép támogatá- sára, javaslatára és bírálaíara. En- nek érdekében hozta létre a külön- böző állandó bizottságokat. Jelen- leg m á r a következő akcióbizottsá- gok működnek:

ipari és kereskedelmi bizottság, művelődési és kultúrpolitikai bi-

zottság,

nevelésügyi bizottság, egészségpolitikai bizottság, jogügyi bizottság,

mezőgazdasági bizottság, várospolitikai bizottság, békebizottság,

képzőművészeti bizottság.

A bizottságokon kívül a N é p f r o n t keretén belül a közelmúltban ú j j á - alakult az írócsoport is. M u n k á j a céljául tűzte ki a demokratikus iro- dalmi élet kibontakozását. Szerkesz- tésében havonta megjelenik a „Ti- szatáj" irodalmi, társadalmi és mű- vészeti lap, mely a szegedi írók szellemi termékeit tartalmazza.

Ugyancsák felújította működését a különböző bizottságok mellett a

„Szép Szegedért" mozgalom is. Cél- ja városunk szebbé, otthonosabbá tétele, történelmi nagyjaink szob- rainak megfelelő elhelyezése, utcák fásítása, közterek és utcák tisztasá- gának megvalósítása.

Jelentős a nőmozgalom együtt- működése is a Népfront Bizottság- gal. A Magyar Nők Országos Taná- csának szegedi elnöksége állandó szoros kapcsolatot tart a Népfront mozgalommal a kölcsönös képvise- let alapján.

A Városi Népfront Bizottság a többi között fontos feladatának te- finti a tanácsok tömegkapcsolatá- nak erősítését. Evégből közreműkö- dik a tanácstagi beszámolók, ta- nácsülések, tanácstagi választások és egyéb tömegmunkák megszerve- zésében.

(n. f.)

fT

IMID

Hosszú téli estéken o szórakozzon rádió

X - mellett!

Vásároljon márkás rádiót jótállással szaküzletben

Kárász u. 10., Klausái tár 2 . , Bartók Béla tór 1., Lenin kórul 47.

Díjtala n szaktanácsadási

Étkezzen, szórakozzon, táncoljon a

Szegedi Szálloda ég Vendéglátó Vállalat legszebb egységeiben

Tisza Étterem (Hági), Kelemen u. 3.

Alföldi Étterem, Széchenyi tér 9.

Halászcsárda, Takaréktár a. 4.

Vigadó, Újszeged, Rózsa F. sétány 2.

Jégkunyhó cukrászda, Lenin krt. 53.

Korzó cukráazda. Kárász utca 11.

Széchenyi cukrászda, Széchenyi tér 5.

V Í N C Z E A N D R Á S :

BONCSOK MEGFORDUL

RÉSZEG ordítozás verte fel a Bámuljatok, fene a lelketeket. Csak jött, hogy kedveli ezeket a lármás, Háromnyúl utca csendjét. Boncsok ült komoran. ragyogó szemű aprókat, akik ha ment haza, ma volt a bérfizetés. Vagy egy óra múlva megjött az bosszantják is szemetelésükkel, Nehezen madzagolta ki a rozoga asszony. Már a sarkon meglátta, padfaragással, kiabálásukkal, azért kertajtót, nyitva hagyta, a kutya ahogy befordult erre a járdára. De mégiscsak kedvesek. Hej, talán kiugrott mellette, saját kutyája, nagyon megváltozott. Ballonkabát- mindennek az az oka, hogy nekik Megfenyegette, és káromkodva bo- ban lépegetett, h a j á t lenyíratta rö- nem volt soha egy sem.

torkált tovább a sötét udvaron. vidre, szép félcipő sárgállott a lá- Boncsok mintaszerű pedellus Meg a kutya is elhagy — duhon- bán. Talán nem is Roza. — De az v o l t _ E g y esztendeig csak estén- gott - ez a ruhes. No, majd igaz- v ol t . k é n t g o n d o l t tervére, hogy haza- sagot teszek, a szentsegit! A sze- Nem állt fel, ugyan megismeri-e hozza az asszonyt, vagy mikor a geny embert megnyúzzak, bélit az urát? Az asszony közeledett, t a n á r u r a k bent a teremben m a - rágjak, de ha szet kell verni ezt a Boncsok égő szemmel nézett rá. Az gy a i.á z tá k a törteket, a magyar iro- hazatí akkor is igazsagot teszek! asszony egyenesen bement a házba, d ai m a t , a népek forradalmát, mi- Bebukott a pitvarba. Sokáig fe- csak nagyon pirosan, ám a szeme k o r Boncsok bent ült a fülkéjében, kudt az agyagon, Ravaszul pislo- sem rándult. Boncsok agyára vér- s feljegyezte, hogy Szabó tanár ur gott a sotetben mint aki előre el- hullám borult. Felugrott. k i ! e n c óra ötven perckor pontosan vezi az elkövetkezendőket. Akkora Bentről nevetés jött felé, s mint belépett a kapun, mert tízkor ter- crend lapult a hazban, hogy szinte éles penge, torkon metszette ha- m és z e t r a j z órája van a hét bében, kijózanodott fekteben. Fel/celt, De- ragját. Lehajtott fejjel oldalgott el _ B on c s o k ült az üveges kalitká- ment a szobaba. Tapogatta az asz- ebből az Istenverte utcából. De nem b a n é s Halasra gondolt. Hazahoz- -Z°n yÍ a z. a g y b a nvd t e f j ™ . c s a k a z ment a kocsmába, maga sem tudta, z a a z a s s z o ny t . . . Mosolyogva gon- osszedobált vackot turkálta, nem az hogy miért nem. Pedig a bor min- d o l t a d i a d air a, _ n o majd meg- asszony meleg testet erezte, nem a dent megszépít, s a bilincseket is ,á t j u k különben, hány zsákkal te-

hajat markolta, ahogy tervezte az megtágítja. b k

igazság kiszolgáltatását. Hazautazott anélkül, hogy egy

' De ezt nem hitte el Nem is hi falatot evett volna. ' MEGJÖTT a nyár is, az iskola- hette mert merészelne Roza Otthon kipakolta a kis csomagot, ban kiürültek a termek, Boncsok .s e l m e A n ? m e g h f v a T m e n n e * G v t amit az asszony részére vásárolt, megkapta szabadságát. Már alig f á t l v ú tott^ Hát 4 d i ^ ! m e n t vTb- Kis szalámi, kolbász, egy cipó. Ha- várta. Mert mindaz, amit ingatag rá ó s r e ^ e l n L t e a k o m t t á S Legalább is így gondolta, mi- emberi természete ellenére eddig

S Z e m m e l n 6 Z t e 3 k°P O t t a g y a t' kor szeretettel vette és lóbálta a végbevitt, a közeli napokban erős halasi utcán. — Vigyázva rakta í á - próbára lesz téve.

nyérba a hideg ételt, s kitette az Költözködött. Ide, be az iskolába, asztalra. Megmosakodott, azután ahol neki két szoba konyhás, spaj- ünnepélyesen eszegetett, mint aki zos lakása van, ha nős ember. Most az utolsó vacsoráját falatozza. bejelentette az igazgatónak, hogy

De ez csak afféle látszat volt, hazahozza az asszonyt, s ami a csa- mert bár nagy viharba is került ládot illeti, hát semmit sem lehet üres. Üjra sötétben állt, és halkan

káromkodott.

— Még ez hiányzott.

Részegsége miatt elbocsátották, azaz kirúgták helyéről, az éjjeliőr- ségből, s ma itthon aludt volna. Hát alhat éppen, van hely, bőven.

s most megjött a hangja is. la, ugyanis tavaly befestettem az

— Hát csak megjöttél, te — te őszes bútorokat, olyanok, mint az rühes? új. Ez itt egy számla, s igazolja, Olyat kacagott, hogy kilátszott hogy ennyibe került az ú j sparhelt, mind a hat foga. — Most kotorászott a zsebében, és No jól van, Boncsok egyre de- pénzt tett az asztalra. — Számold Kibotorkált a pitvarba, meggyúj- J g ® ' ^ " u g y a n l f ' S S e l é " ' S r a v a s z k á s a n " E l t e b b e n üldögélt, és beszélgetett, meg. ugyan én fejből is tudom! No, totta a petróleum lámpát, leült a m e g n S g o d v a feküdt Te mert m á r Hát csak költözködött Boncsok A c s a t a f e h g m e g v o l t

gyekenyes szekre, es nem tudta, kitervelte, hogy mi a teendő. egy szép júliusi napon. Mindenét f NYÍLT az ajtó, s bejött egy fe- nekem!

mit tegyen. Kétségtelen, hogy semmi ember, eltolta egy kölcsön tragacson a Há- hér vászonruhás asszony. — Szo- Ro z a megzavarodva számolta a SOKÁIG ült ott gubbasztott V a l a m i r e vinni kell, ámbátor ez romnyúl utcából, s vissza sem né- morkás, ijedt mosollyal állt meg a pénzt

mint eev denevér valamelv Dadlá- n e h 6 z l o s z r ö v i d i d ő a l a t t S o k á i g z e t t- , küszöbön. A nap besütött mellette. _ Száznyolcvankettő forint és son Az ő élete bizonv nem könnvű n e m t u d o t t e l a l u d n i- m e r t a z é r t a z ^zész nap tevékenykedett a ia- A Roza. Ő az, az asszony, akit na- harminc fillér — jelentette.

A szesz kiment m á r ^ l ő l e X ' i s z o n y n a k sem vol: igaza. Csak kásában, s az éjjeli vonattal eluta- z a vi s z .

les Hideg kézzel t a n o L t t a b o r o s t á s ú g y e l m' -n n i a z u r a mellett, aki zott. Vasárnap reggel Halason lesz. Boncsok elébe állt, és komolyan a r c á t nem t u ^ a . e ^ f után mint » « * » « » v ^ a k 8 v ™ ' E Í' R á k D e T i ™S t S C m ^ T á T m i n d ^

lesz Hát csak lefeküdt n é z e t t . . . A ferfiember nem a d j a akar, akkor az egesz vilagminden- meg magát az asszonynépnek egé- ség nem ér egy ütet taplót sem. __

Reggelre kelve vidámabban sü- szén, mert akkor megszűnik ember Erre az útra virágot vett. Szegfűt.

tött a nap, vígabban nézett ő is a lenni | m ^

jövő elé. Az asszonyt megkeríti, ha így töprengett Boncsok az általa rette Roza. Hát csak szeresse, szép hangját.' ez" a" hang°mégiT mintha 1S K<

addig él is. Volt ideje gondolkozni frissen mázolt ágyban. Persze más is, amikor az asszonyok arcukhoz megrezdül t volna. Bementek a szo- nézett a szemébe. Az asszony visz- szanézett, egy pillanatig így álltak némán.

— No látod, éppen annyi. Ma van kilencedike, s tizenhatodikán megint kapok háromszázat.. . Az- tán azt gondoltam, gyere te is az , iskolához. Keresnek egy hivatalse-

— Elszámolni jöttem — mondta „ A r i p t mert kettőnek kell l e n n i " V

T u d t a j ó l , hogy lánykorában sze- Boncsok, és akárhogy fegyelmezte f k a p s T h a v o n t a ^S e

hatsziTzat.

Mi van még? — Boncsok ko- az éjjel. De meg olyan ember volt, egyebek is jártjik eszében, talan emelik a virágot, és belemosolvog- b d b a ós számoltak Ugyan előszór m,0'y a n n d z e t t m ag a e l é- de úgy aki félnek számított asszony nélkül, életében most először. Például az, nak. — Boncsok szelíden üldögélt a c s a k R o z a nézegette a szegfűt amit v e I t e- h oSY elintézte a számadást.

TZlel-ö-rto; - f x u l. —; i 2 . r -1 - -ctj. 1- — f é _ . '. ,, —.

Előkeresi a föld alól is.

A szomszédok csak annyit tud- tak, hogy batyuval mert a Tisza fe- lé, a r r a Tápénak. Elment utána.

Persze, nem találta, mert az asz- szony már vonaton ült, s zakatolt Halas felé, az anyjához. Bárcsak pár napig befogadná, amíg valahol munkát talál.

A hét végére elfogyott a pénze, amit az éjjeliőrségből kapott s a pálinka meghagyott. Elment egy építkezéshez, hordta a téglát, a

hogy mi jogon verte ő meg néhány- fapadon, és effcle gondolatai tá- szor azt a ballonkabátos asszonyt! madtak az asszonyokról általában.

míg itt élt vele ebben a. házban? Megint az öregasszony volt oda- Soká aludt el, nagyon sokára. De haza. Ez nem jó jel. vélte volna a a test mégis csak hamarább kifá-

rad. mint a nyugtalan lélek, vé- gül is hainal felé elaludt.

VÍGABBAN sütött reggel a nap, s a reménység is ezzel járt.

Kézenfekvő, hogy Boncsoknak munka után kell járnia, pénz is alig csörög zsebében.

babonás ember, de Boncsok ebben a hangulatában csak bátran benyi- tott és körülnézett. Anyósa tésztát gvúrt. Odament, és se szó, se be- széd. megölelte és megcsókolta.

az ura úgy nyomott a markába. W ROZA nem szólt semmit, csak mint egy medve, s szeretett volna nézte az urát. Hát ilyen is tud len- mosolyogni. De hát ha számolni ni egy férfiember? Vissza tud for- jött. Csak letette a térítőre a szép dúlni, és keményen oda tud vágni csokrot, és várta, mi lesz. a rossz, elveszítő indulatoknak.

Az ember iratokat vett elő, s ma- Meg is fiatalodott ez a János. Elpi-

gyarázott. ru!t-

Boncsok, a János, éppen felpil- Azt mondtam az imént, szá-

molunk. Először is itt van a mim- lantott. Nehézkesen kelt fel, Roza

— Mi jót főz, anyám? — kérdez- icakönyvem. Jelenleg hivatalsegéd székéhez ment, és megsimogatta te, és olyan megadóan nézett az vagyok egy általános iskolában. Ez haját. — R o z a . . . Hazajössz?

öregasszonyra, hogy az mozdulni i t t e g y f;z etési jegyzék. Megkeltsek Olyan aggódva várta a választ, Negyednapi mászkálás után egy sem tudott. Hosszú idők haragja le- havonta hatszáz forintot, ehhez jár olyan rémülten, hogy azt csak az

^ í t o - e , - iáHáf f „ „ sn u m m általános iskolában szerencséje olvadt róla erre az egy szóra — kétszobás lakás, fűtés, világítás. Ez tudná rábizonyítani, aki mellkasá- h ó n T s narom a k a d t felvették hivatalsegédnek. hogy anyám. i tt egy takarékbetét könyvecske, ba b ú j n a és ott hallgatózna. — Alig nőnapig. T a l á n a z v o U g b a.u k e d d i g h o g y A z öregasszony rámutatott a Kereken kilencszáz forint van ben- hallhatóan susogott az asszony.

nem lett gyermekük. Boncsok rá- székre, levakarta ökléről a tésztát, ne, a neveden. Ez itt a festékszám- — Haza.

Egy napon, mikor letették a munkát, s a házba bementek a la- kók is javarészt, megint csak egye- dül maradt. Volt kilencszáz forint- ja.

Megkomorodott addigra, a szót nem igen vesztegette senkire, sem- mire, csak ha nagyon kellett.

Egy gondolat égette napról nap- ra jobban. A felesége. Már tudta akkor egy Halason járt szakitól, hogy a felesége ott van, az anyja- nál lakik, s a baromfiakat pucolja a hűtőben.

HÁROM napig készült az uta- zásra. Kitatarozta magát, vett egv fehér inget, kalapot, cipőt. Olyan lett, mint legénykorában. Csak mintha annak a réginek éppen a bátyja volna. A megállapodott öre- gebbik, aki tisztában van az élettel.

Kimeszelte a házat is, kívül, be- lül. Az ablakokat begittelte. A spórt ahol kiégett, ügyesen befódta, ^i- tapasztotta belül. Felsikálta a pad- lós szobát, befestette az ágyat szép diószínűre. Ettől kedvet kapott, s a szekrényt is meg az asztalt, szé- keket is bemázolta. — Igen ám, csakhogy telt az idő, s a pénz meg fogyott. De azért még futotta arra, hogy oda-vissza elég lesz a költség.

Elutazott.

HALASON egyenesen Rozáék- hoz ment. Kint laktak a mezőszé- len, — de csak az öregasszonyt ta- lálta otthon. Bizony nem volt kel- lemes a szeme elé kerülni.

Nem is fogadta a köszöntését, csak haragosan nézte a belépett ve- jét, ezt a rühest. Aki az ő szép Ró- zájából mit tett, égesse el a pokol lángja.

— Hol van Roza? — kérdezte Boncsok. — Elviszem haza.

Az öregasszony gúnyosan pislan- tott.

— Ha elmegy veled, vigyed. — Kint van egy nagy kő, ráülhetsz.

Az én házamban látni sem akarlak.

Boncsok megütődve hallgatott, aztán k"bmoran kiment az utcára.

Tényleg volt ott egy kerékvető, ráült. Miért ne? Van idő, úgy lát- szik, ráér. Nézegette az utcát. — Libák csipegették a gyepet, néhány kíváncsi szomszéd bámult feléje.

Színházi jűjqqzdbzk

A színházba járásnak — akár tagadjuk, JJ akár bevalljuk — megvan a maga ün-

nepélyessége. Voltak esztendők, amikor kissé megkopott ez a hagyományos ünnepé- lyesség, de az utóbbi években a bársonyos né- zőtér puha csendje s a színházi esték hangu- lata egyre jobban visszanyeri cseppet sem konvencionális, inkább jóértelműen tradicio- nális légkörét. Az idei szegedi színházi szezont meg éppenséggel valami ünnepélyes várako- zás előzte meg. Nemcsak az ellenforradalom-

tól megzilált színházi élet következményének könyvelhetjük el ezt, hanem annak az újat várásnak is, amely az idei évaddal a szegedi közönségben él. Az ok lényegében többszálú, de egy eredőre vezethető vissza: Szeged szín- házkedvelői valami úiat. valami többet vár- tak s várnak Thália hajlékától, mint amiben ott a közelmúlt néhány esztendőben részük le- hetett. E rövid cikkben nincs mód. de szükség- telen is lenne annak elemzése, hogy a belső nehézségekkel, kissé kapkodó vezetéssel küz- dő színház miért nem tudta teljes mértékben betölteni hivatását egu-egy kiemelkedőbb si-

kere ellenére sem. Végeredményében az a fontos, hogy az új színházi vezetéstől, az új együttestől Szeged közönséae sokkal(_ többet vár: egyenletes munkát, tartalmas műsornoli- tikát. üdítő szórakozást, igazi kultúrát, művé- szi áhítatot.

A mi új életünk ma már természetesnek j J tűnő jelenségei közé tartozik a színházi

bérletezés is. Mondhatnánk magától értetődő, hogy a szalámigyári munkás vagy a kendergyári szövőnő éppúgy megveszi bérle- tét az előadásokra, mint a tisztviselőnő vagy az orvos vagy az egyetemi tanár. A bérleti rendszerrel a színház egész arculata megválto- zott, új közönséggel telnek meg a széksorok — s egyben tükröt is tart elénk fölszabadult életünkről. Ezen belül a bérletezés külön is tükre évről évre a közönség színház iránti elő- legezett bizalmának. S ez az idei eszlfndőben rendkívül biztató megtiszteltetésként jelentke-

zett a Szegedi Nemzeti Színház részére (Bár a bizalom ilyetén megnyilvánulásában dicsé- retes részük volt a színházi szervezőknek is, de az ő munkájuk elismerése egy cseppet sem von le az előbbiek értékéből.)

A tizennégy kombinált — vagyis minden darabhoz szóló — bérletsorozat eladott jegyein túl a tervezett három diákbérlet helyett né- gyet indítottak, s az egy operabérlet sorozatot is kettőre kellett emelni. Ez utóbbi a színház tájközponti jellegének is bizonysága, hisz túl- nyomórészt vásárhelyi, makói és a környékbe- li községek biztosították. A sok szó helyett többet mondanak a számok: tavaly mintegy hatezer bérlő, az idén viszont 7100 bérletváitő dolgozó jár majd rendszeresen színházba Sze- geden. Mind szélesebb kapun, mind többen áramlanak a kultúra, a művészet, a művelődés friss levegőjű csarnokába.

S

mit hozott az új szezon? Egyelőre még korainak látszik egyértelmű választ adni erre a kérdésre. Valójában ugyan- is a színház most teszi első lépéseit. Hosszabb időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a szinte telje- sen új ensemble valóban együttessé formá- lódjék. Vaszy Viktor igazgatóval új. magas művészi kvalitású vezető került a színház élé- re, új a „vezérkar" is: a rendezői gárda, s ezenkívül mintegy harminc új (vagy legalább- is hosszú évek után Szegedre visszatért) szí- nésszel ismerkedhetünk meg a rivaldafényes estéken. Idő kell hozzá, amíg szándékban, mű- vészi színvonalban összekovácsolódnak. s amíg _ mert reméljük, hogv végre erről is beszélhetünk Szegeden — kialakul a színhá- zunk egységes, sajátos játékstílusa.

A szezonkezdet első lépései mindenesetre túlnyomórészt biztatóak. Igen jó kezdeménye- zés például a rendszeres, meghatározott na- pokra (kedd és péntek) műsorba állított opera- előadások ötlete. (Különösen, ha ehhez sok- kal következetesebben ragaszkodnak is!) Az új kamara színházi helyiség létesítésével — amelyről még a későbbiekben szó lesz — lé-

nyegében új színházzal gyarapodott a város.

Az eddigi „nagyszínházi" vagy kamarai elő- adások színvonala is sok gondosságról, mű- vészi szándékról és művészi eredményről ta- núskodott. Van okunk rá. hogy bízzunk a sze- gedi színházi élet felfelé ívelésében.

A ni az eddig bemutatott darabokat illeti, j J azok alapján még nem alkothatunk le-

zárt, egységes kénét. Eddig ugyanis egy prózát, egy nagyoperettet és a Kamaraszín- házban egy klaszikus komédiát láthattunk.

Üj operaelőadásra még nem került sor, eddig revertoár operák mentek, többnyire előnyös

felfrissítéssel, szereplöváltozásokkal. (Sajnos a Tiszatáj ebből a szempontból kedvezőtlen időben jelenik meg, mert a lapzártát követő navokban kerül színre Tolsztoj erőpróbát ie- lentő ..Elő holttest" című drámája és nem sokkal később a „Hunyadi László", az ugyan- csak nagy figyelmet érdemlő Erkel-operapro- dukció.)

Az évadnyitó előadásként műsorra tűzött próza. Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsi- kaszó nélkül című vígjátéka volt. Móricz vígjátékot régen láttunk már a szegedi szín- padon, s ha ebből a szempontból nézzük, ör- vendetes volt ez a bemutató. Az már azon- ban erősebben Vitatható, hogy feltétlenül he- lyes is volt-e ezt a Móricz irói fiatalkorara eső, nem túl sokat jelentő alkotását elővenni.

Nem reprezentálta éppen ez a mű nagy írón- kat, de kétségtelenül azért jó szorakozast nyújtott ez az egyébként nem is tartalmatlan vígjáték. Lényegében idilli rajz. fiatal házasok

civódásának és kibékülésének bonyodalmas története, amelybe egy cseppnyit beleszovodik a nő egyáltalán nem tudatos emancipacios küzdelme, s mintegy háttérként a mulatozá- sokban és a mulatozásoknak élő dzsentri szük- ségszerűen bukásra ítélt társadalma Az elő- adás nem akart többet mondani ennel. de igen dicséretesen kevesebbet sem. A darabhoz szükséges hang megtalálása a rendező Abonyi Tivadar, a színház új. sok tapasztalatú főren- dezőjének érdeme. Néhány kiemelkedő szí- nészi alakítás teszi emlékezetesse vépuhs az előadást. Elsősorban a három nagynéni figu- rája: Miklós Klára (Mina). Decsy Györgyi (Zsani). Tóth Böske (Pepi). ^lika fZPTeveben Baiooh Rózsa feilődését figyelhettük örömmel.

Balti-s földbirtokos markáns alakítómként pe- dig Bodó Györggyel, mint a színház uj tag-