III. A Tihanyi alapítólevél helynévi szórványai

4. A szórványok elemzése

4.17. Ziget zadu

Gamas leírásában az szerepel, hogy a falut, illetőleg a földjét két út fogja közre:

az egyik név szerint is meg van említve Ziget zadu-ként, a másikat viszont csak nagy útnak mondja latinul a szöveg. E két út Szent Kelemen egyházánál végző-dik, ami Lellén állt (PRT 10: 11, ehhez lásd még MEZŐ 2003: 169). A fenti nagy út Gamas falu határának 1211. évi leírásában mint Hodvt szerepel (PRT 10:

514), amely azonos a már korábban is említett (4.11.), a Balaton déli partjával párhuzamosan haladó úttal. Ez azonban Lellénél délnyugat felé kanyarodott, hogy a Boglártól nyugatra elterülő mocsarakat elkerülje (EKFT). Ziget zadu-nak pedig ERDÉLYI szerint azt az utat nevezték, amely Látrány és Péntekhely irányá-ból, délkelet felől vezetett Lellére (PRT 10: 375). Ez a megállapítás azonban nem egyeztethető össze az 1211. évi leírással, amely szerint Gamas a Hodvt-tól nyugatra fekszik. A Ziget zadu utat ennek megfelelően tehát ettől nyugatra-északnyugatra kell keresni, s a 18. század végéről való katonai térkép valóban jelez is itt egy másik utat, amely Lellét Boglárral kötötte össze, és nagyjából a Balaton partjával párhuzamosan, annak közelében haladt: talán éppen ezt kell értenünk a Ziget zadu útjaként. E feltevés megerősítéséhez a név nyelvi elemzése is adhat támpontokat.

A szórvány szerkezete elsőre világosnak tűnik: a Ziget zadu [sziget sz™du] a sziget és a szád földrajzi köznevek összetétele, amelynek a jelentését, azaz a sze-mantikai szerkezetét BÁRCZI ’a (fél)sziget (mocsár közti szárazulat) torka, a (fél)szigetre vezető földnyelv’ formában határozta meg (1951: 28). BÁRCZI bi-zonytalanságát jelzik a zárójeles megoldások, amelyek tulajdonképpen értelme-zési variációk. Azt azonban ő sem vette figyelembe, hogy a latin szöveg egyér-telműen útról (via) szól, az itt említett név pedig ilyen formájában — azaz a

’hegyszorosnak, völgynek stb. a kezdete, bejárata’ jelentésű szád (vö. TESz.)

127 ERDÉLYI LÁSZLÓ az 1211. évi összeírásban szereplő Balaton menti Gamást az apátság legna-gyobb birtokának mondja. Igen bőséges oklevélanyag alapján azonban egyértelműen nyilatkozik arról, hogy a délebbre fekvő, ma is meglévő Gamás település — amely részben a pannonhalmi apátságé, részben a királyé volt — elkülönítendő az 1055. évi alapítólevélben említett falutól (PRT 10: 375–97).

tagjával — útnak a megnevezése aligha lehetett.128 Hogy az oklevél fogalmazója e helyen gondban volt a szövegezéssel, azt az egész kérdéses rész jól mutatja:

„Alias est villa, qui uocatur Gamas, in qua habet prefata icclesia terram, qui duabus continetur viis, quarum una vocatur Ziget zadu, et altera magna, qui si-mul ad Sanctum Clementem terminantur.” Az itt kétszer is előforduló megneve-zőszós szerkezet az alapítólevélben összesen 13 név mellett szerepel, ezek — mint a fenti Gamas is — lényegében mindig birtokok említésekor használatosak, s ezáltal e neveknek kiemelt szerepet is biztosítanak a szövegben (ehhez lásd a Petra-val kapcsolatban korábban mondottakat: 4.3.). Az egyetlen kivétel a Ziget zadu, amely mellett a vocatur csupán a magyar kifejezés beillesztését könnyít-hette meg a bonyolult mondatszerkezetbe. Ezek alapján az a sejtésem, hogy a Ziget zadu-t nem valamely út konkrét neveként kell érteni, hanem inkább arról van szó, hogy a két említett út közül az egyik a Ziget zadu nevű helyen haladt, vagy esetleg ahhoz vezethetett. Ezt a gyanút a szórvány további elemzése igazol-hatja.

BÁRCZI ezt az összetételi típust gyakorinak mondja, de ugyanilyen szerkezetű nevet mégsem tud idézni (i. h.), mint ahogyan én sem ismerek hasonlót. A szád főtaggal álló összetételek között talán leggyakoribbak a völgy, szurdok elő-tagúak: 1338: Weulgzad (HA 2: 71), 1288/1302: Zurdukzad (KMHsz. 1.), ame-lyek a szónak a fönt említett jelentését mutatják. Előtagként erdőt jelölő szavak, különösen fanevek is gyakran szerepelnek mellette: 1478: Bykzad, 1393: Erdeu-zada (FNESz. Bikszád, Erdőszáda), ezekben a szád az erdő kezdetét, elejét je-lölhette. A szád víznevekkel együtt is alkothat helyneveket: 1299/1360: Nogpa-takzada, 1385: Sythwazad (OklSz. szád), ilyenkor talán azt a szorost jelöli a név, amelyen a folyó keresztülfolyik. Út neveként szád utótagú kifejezés a Ziget za-du-n kívül nem fordul elő az általam ismert adatok között, ilyen értelemben leg-inkább az utolsónak említett típushoz hasonlíthatjuk a használatát, azaz talán va-lamilyen szoroson, elkeskenyedő földterületen stb. átmenő vagy oda vezető utat jelölhetett.

Ami a sziget előtagot illeti, ennek többféle földrajzi köznévi jelentésére már BÁRCZI is felhívta a figyelmet (1951: 27), amelyek közül etimológiai szótáraink

128 A szád földrajzi köznév etimológiai elemzése nem tartozik ugyan szorosan hozzá az alapítólevél nyelvészeti interpretációjához, azt azonban szükségesnek látom megjegyezni, hogy BÁRCZI e szót a száj régebbi, j nélküli változatából a nagyítást kifejező -d képzővel alkotott formának tartja, de kiemeli, hogy e képző már korábban elszigetelődött és formailag is elszakadt a denominális -d egyéb funkcióitól (1951: 28, 148–9). D. BATRHA KATALIN a képző itteni funkcióját úgy magyarázza, hogy „mint kicsinyítő képzőink általában, a -d is szolgálhat a nagyítás kifejezésére” (1958: 103). A TNyt. azonban a nagyítást kifejező ős- és ómagyar kori képzők között már nem említi a -d-t (I, 244), annak megfelelően, hogy az újabb etimológiai irodalom szerint e képzés esetleg már az ugor vagy a finnugor együttélés korában megtörtént (TESz., MSzFgrE).

kettőt közölnek ’vízzel körülvett szárazföld’ és ’folyókanyarulattól körülvett földterület’ értelemben (TESz., EWUng.). A mai tájnyelvben ezen kívül van ’vi-zenyős, berkes területből kiemelkedő száraz rész’, ’kiemelkedés a rétben’,

’egyenes felszínből való kiemelkedés’, ’félsziget’ stb. jelentése is (NEMES 2005:

175–6). A sziget alárendelt tagként helynevekben kétféle szemantikai viszony-ban szerepel: az összetétel kifejezhet egyfelől rész–egész viszonyt a Sziget-fő, Sziget-orr, Sziget-fok, Sziget-ág típusú nevekben, másfelől pedig lokális össze-tartozást (vagyis megjelöli, ami az adott helyen, azaz a szigeten található), mint a Szigetfalu, Sziget-erdő, Sziget réte stb. szerkezetekben (a példák az OklSz. sziget szócikkének adatai közül valók). A Ziget zadu nyilvánvalóan az elsőnek említett típusba tartozik, és a ’sziget eleje, kezdete’ jelentést tulajdoníthatjuk neki, azaz az oklevél szövegében az ott vagy oda vezető utat jelölhette.

Mivel a 18. századi térképek vízrajzi tekintetben viszonylag jól tükrözhetik még akár az Árpád-kori viszonyokat is, úgy gondolom, hogy az első katonai fel-mérés anyaga megfelelő támpontot nyújthat a név lokalizálására. Ez az ábrázolás azt mutatja, hogy a Lelle és Boglár közötti területet nyugatról nagy kiterjedésű mocsár — a mai Nagy-berek — határolta, de több kilométer mélységben mo-csaras vidék húzódott mellette keletről is. Ez a 2-3 kilométer szélességű földsáv tehát a terület déli részén említett 1211: Zaarheg (PRT 10: 514) felől félsziget-ként nyúlott be a Balaton sík víze felé. Talán ennek a félszigetnek az elejét, Ba-laton parti részét jelölhette a Ziget zadu megnevezés, ahol a szöveg által emlege-tett út is haladt Lelle és Boglár között.

4.18. Gisnav

A következőnek említett birtok, Gisnav („Alius locus, qui Gisnav dicitur”) az előzőekhez képest jóval részletezőbb leírással szerepel az alapítólevélben, hatá-rát ugyanis tíz határpont megnevezésének — amelyből kettő azonban két alka-lommal is szerepel — a magyar nyelvű említésével azonosítja az oklevél szöve-ge. Gisnav korabeli státusa bizonytalanul határozható meg, mivel ugyanúgy lo-cus-ként szerepel, mint Tichon, Petre, Huluoodi, Koku zarma, Lupa, Ziget zadu, Kert hel és Mortis. A Tihanyi alapítólevélben villa ’falu’ minősítés csak Gamas és Fotudi neve mellett áll, ám ezzel együtt sem zárható ki az, hogy az adomá-nyozás idejében már Gisnav birtokon is létezett kisebb település. Erre következ-tethetünk abból, hogy a területén — noha az itt említett helyek mindegyike ter-mészeti névvel van megjelölve — szőlőkről is szó esik,129 s ez azt mutatja, hogy bizonyos részei intenzív művelés alatt állhattak, ami pedig állandó lakosságot feltételez.

129 Amennyiben helyes ERDÉLYI LÁSZLÓnak az általánosan elfogadott rekonstrukciója (DHA 1:

150).

Az itt szereplő Disznó faluként van megemlítve az alapítólevél interpolált változatában: 1055>1416: villam Diznou, quam nominavit Apati (DHA 1: 156) és egy pápai megerősítő oklevélben is: 1267/1297: predium et villam de Gesnov vel Apaty (PRT 10: 526).130 A mindkét helyen feltűnő kettős névhasználat nyil-vánvalóan arra utal, hogy a település elsődleges Disznó neve az adományozást követően az új birtokosra utaló Apáti megnevezéssel cserélődött fel. Arról, hogy e változtatás mennyiben köthető magukhoz a helybeli névhasználókhoz vagy esetleg a birtokos szándéka is szerepet játszhatott-e benne, természetesen nin-csen semmiféle tudomásunk, de az utóbbi lehetőséget — noha ilyesmiről ritkán esik szó a régi magyar helynévadás kapcsán — szintén komolyan figyelembe kell venni. Az adatok mindenesetre hosszan elnyúló folyamatra utalnak, bár a régi név oklevélbeli említésében gyaníthatjuk esetleg az 1055. évi alapítólevél-nek a hatását is: valószínű ugyanis, hogy birtokjogi szempontból e dokumentu-moknak az egymással való összeegyeztethetősége is fontos lehetett. Az 1211.

évi összeírásban viszont — amely egyébként névhasználatában, de sok helyen még szövegezésében is erősen támaszkodik az 1055. évi alapítólevélre — a dél-dunántúli Igal után felsorolva villa Fuzegy-ként említenek egy apátsági birtokot (PRT 10: 512), amely minden bizonnyal szintén Disznó-val lehetett azonos (ER

-DÉLYI 1904: 397).131 E kivételt nem számítva a település ezt követően mindig Apáti-ként jön elő: +1092/+1274//1399: villa Apathy (DHA 1: 284), 1275, 1536:

Apaty (Cs. 2: 587). E névegyezések, továbbá a határleírásban szereplő egyéb helynevek alapján Disznó falu nagy valószínűséggel lokalizálható Somogy me-gye északkeleti részére, az egykori Füzegy patak völgyébe (vö. BÁRCZI 1951:

28).

A falu később összeolvadt a szintén középkori Bár településsel (+1092/

+1274//1399: ad villam Baar, DHA 1: 284), s ennek megfelelően még a 18–19.

században is kettős néven említik: előbb Apáti szerepel fő változatként (EKFT, LIPSZKY, Mappa), utóbb pedig Kisbár (MKFT). A 19. század végétől Kisbár-apáti a hivatalos neve, s így nevezik ma is (FNESz., vö. MEZŐ 1999: 182). A helyi nyelvhasználatban a falunak Kisbár a neve, az egykori Apáti sem magára a településre vonatkozóan, sem más funkcióban a falu helynévanyagában nem sze-repel, ahogyan nem ismerjük Disznó későbbi-mai előfordulását sem (SMFN 244–7).

130 Az utóbbi oklevél 1266/1297. év alatt szerepel az OklSz.-ban, ezt a datálást a TESz. is átveszi (mindkét helyen lásd disznó címszó alatt). BÁRCZI 1267/1296. keltezést ad (1951: 28), a FNESz.

pedig 1267/1297. évet tüntet fel (Kisbárapáti alatt) a PRT-re hivatkozva. Itt ERDÉLYI LÁSZLÓ

1267. évszámmal közli az oklevelet megjegyezve, hogy az eredeti dokumentum elromlott szövege jórészt egy 1297-ből való érseki átirat alapján rekonstruálható (PRT 10: 525–8). A továbbiakban én magam is ezt a datálást követem.

131 Talán ez az említés is annak a törekvésnek a jele, hogy a falu korábbi Disznó nevét más megne-vezéssel váltsák fel.

Az alapítólevélben található Gisnav alakilag a disznó közszó korabeli ejtés-változatával ([dzsiszn™Ù ~ dzsisznå], vö. TESz.) egyező helynév. A névről BÁRCZI szerint nem lehet eldönteni, hogy „közvetlen elnevezés-e, vagy személy-néven át keletkezett” (1951: 66–7), az általa hasonlóként említett nevek között azonban -d képzővel alkotottak is szerepelnek (i. m. 28), amelyek viszont csak a tövük lexikális-szemantikai tartalma tekintetében hozhatók fel analógiaként. A disznó szóból formáns nélkül keletkezett helynevet a régiségből az itt tárgyalt néven kívül csupán egyet ismerek, melyet BÁRCZI is említ: a szintén Somogy megyei Marcalihoz közeli egykori Disznó település megnevezését (1338: Geyz-nou, OklSz.; lásd még Cs. 2: 601). Az állatnév gyakran szerepel viszont összetett nevek előtagjaként (többnyire fertés, patak, jó, ól utótaggal), illetőleg képzett ne-vekben: Disznód, Disznós- (a példákat lásd OklSz., CSÁNKI-index, KMHsz. 1., HA 2: 102, FNESz.). Az ilyen nevek utalhatnak vaddisznók által kedvelt he-lyekre éppúgy, mint a disznótartás szempontjából fontos területekre. Arra is van azonban példa, hogy hasonló név a disznókkal való adózással összefüggésben jött létre (vö. például FNESz. Ártánd). Személynévként az Árpád-korból nem ismerjük e szót: sem az OklSz., sem az ÁSz. anyagában nem található ilyen előfor-dulása. Később családnévként szerepel ugyan, ezek azonban KÁZMÉR szerint a Disznóőrző, Disznópásztor személynevek rövidülésével alakulhattak ki (RMCsSz.). A fentiek alapján kevésbé tarthatjuk tehát valószínűnek, hogy az apátsági birtok megnevezése személynévi eredetű lenne, ezt a ZELLIGER által analógiaként felhozott, hasonló szemléleten alapuló török eredetű Tonuz, Tonuz oba személynevek példája (2005: 28) sem teszi bizonyosabbá. Teljesen hibás ugyanakkor KRISTÓ minősítése, aki szerint „a tihanyi alapítólevélben számos, többnyire személynévi eredetű török (Turku, Ursa, Gisnav, Culun) … helynév is található” (2000: 24). E feltevés hátterében nyilvánvalóan az a szótörténeti vonatkozású ismeret húzódik meg, hogy disznó szavunk ótörök eredetű, ám e több száz éve magyarrá lett szóból a 10. vagy még inkább a 11. században alko-tott Kárpát-medencei helynevet bármilyen összefüggésben is török eredetűnek minősíteni nyelv- és névtörténeti képtelenség.

In document HOFFMANN ISTVÁN A TIHANYI ALAPÍTÓLEVÉL MINT HELYNÉVTÖRTÉNETI FORRÁS (A régi magyar helynevek vizsgálatának alapkérdései) (Pldal 172-176)