2 0 6 NÉVTELEN: AZ VITÉZ TÚRI GYÖRGY HALÁLÁRÓL.
185 Mert ha elevenen foghattam volna, Életemnél inkább akartam volna, Felségednél kedvet találtam volna, Felséged tömlöcét illette volna:
De mind halálig magát meg nem adá, 190 Az vitézekben oly nagy kárt tett vala,
Jó lovakat alattok levág vala, Sokat körüle lehullatott vala."
Ezt látván vitézek elrémülének, Az törökök közé elegyedének, 195 Csak kevesen közülök elmenének,
Mert többire inkább mind ott vészének.
Vésze vitéz Balaskó Vince deák, Bácsmegyeit elevenen elfogák, Jó Adoni Bálint, vitéz György deák, 200 Sok jó legény, sok jó vitéz katonák.
Azkik közülök elszaladhatának, Csoda nagy szerencsén ők is járának, Sok jó sebes lovat visszahozának És többire mind sebesek valának.
205 V i t é z L e n g y e l I s t v á n e l s z a l a d t vala, Ki az Úr mellett igen szolgált vala, Vitézséget nem kicsint mivelt vala, Kit sok jámbor vitéz ember lát vala.
Újlaki Sebestyén közülök vésze, 2io Jóllehet az derékharcra nem érte,
Mert útjába talála az törökre, Fogllyá esek ő is kemény sebökbe.
Sínak-rínak várasbeli asszonyok, Kiknek odamarada az urok,
215 Nagy fenszóval ők csak jajt kiáltanak, Űrökért az keserves asszonyok.
Az varashoz vitézek hogy jutának, Mindnyájan ők rajta szomorodának,
NÉVTELEN I AZ VITÉZ TÚRI GYÖRGY HALÁLÁRÓL. 207 Minden rendbeliek igen sírának,
Az Istenhez csak felfohászkodának. 220 Hír lőn ebben ím az tisztes asszonynak,
Hogy halála történt vitéz urának, Adá ottan magát oly nagy bánatnak, Mind holtáig való nagy siralomnak;
Sírástul ő nem akara megszűnni, 225 Ha lehetne, ő is kész volna halni,
Ő véle mind együtt eltemetkezni, Hogysem immár ez világ szerint élni.
Fíjai, szép leányai sírnak vala,
Keserves könnyeket hullatnak vala, 230 ,,Óh mi édes a t y á n k " — azt mondják vala,
,,Hogy hagyál el minket hamar árvává?
Jobb, hogy mi először megholtunk volna, Hogy sem halálodat mi értük volna,
Isten minket előtted elvitt volna 235 És tégedet soká éltetett volna."
Ezenképen szerető jó szolgái, Kezdek mind fejenkínt őtet siratni, Bizott baráti róla emlékezni,
Érte keserves könnyeket hullatni. 240 Azkiket gyermökségekben fenntartott
És sokféle szerencsíken hordozott És ővelök sok dolgokban forgódott, Őhozzájuk jó hírt, jó nevet adott.
Ezek csuda nagy sírást tesznek vala, 245 Sem éjjel, sem nappal nem szűnnek vala;
Azért immár jutának budósóba, Mert elesett fejőknek koronája.
Várasbeliek is mind úgy siratják
És fejenkint nagy fennszóval jajgatják, 250 Mert szegények ezt bizonnyal jól tudták,
Hogy jó hírét immáran csak óhajtják.
208 NÉVTELEN '. AZ VITÉZ TÚRI GYÖRGY HALÁLÁRÓL.
Körülvaló község is mind siratja, Valaki közülök szavokat hallja;
255 Minden ember Túri Györgyöt kiáltja, Kicsiny, öreg mind egyaránt óhajtja.
Vitéz öcsjei oda gyűltek vala, Kiket Isten után elővett vala;
Vitéz bátyjokat úgy kesergik vala, 260 Testét tisztességgel temették vala.
Kár lön vitéz most itt neked meghalnod, Mert Szalaság azt bizonnyal megbánod, Vagy az, hogy a földet te pusztán hagyod, Vagy az, hogy az adót nekik megadod.
265 Ha ezeket nem miveled, elrontnak, Kegyetlenül téged mind elpusztítnak, Nagy sok rabot tebelőled kíhordnak És nagy szörtelenül mind elrabolnak.
Nincs az ellenségnek már kitől félni, 270 Isten után nincsen kitől tartani;
Az egy embert kell vala oltalmazni, Ha ott meg akarnak vala maradni.
Az Kanizsa vizén át nem jöttek, Vitéz Túri Györgytől oly igen féltek, 275 De még sőt a nevétől is rettegtek,
Hlyen bizván cselekedni nem mertek.
Adna Isten ily kapitányt kezünkben, De én kételkedem felele ebben És az Isten, csak ő választhat ebben, 280 ö ád fejedelmet az mi földünkben.
Kevélység ő benne semmi nem vala, Isteni szolgálatra gondja vala,
Gondviselő és józan ember vala, Minden dolgában állhatatos vala.
285 Az fejedelemnek kedvében vala,
I
NÉVTELEN: AZ VITÉZ TURI GYÖRGY HALÁLÁRÖL, 209 Sok főnépnek ismeretében vala,
Vitéz és magyar módra termett vala.
Tisztes öreg és vastag ember vala,
Idejének szintén jobbjában vala, 290 Vitézi fejében szép két szem vala,
Mindennemű jószág ő benne vala.
Sokat szolgált az nyomorult országnak, Rontója volt az hitetlen pogánynak;
Nagy híre volt régen az Hunyadinak, 295 Nálánál akkor jobbat nem tartottak.
De az időtől fogva magyaroknak, Nem volt hírösb az ő maradékiba, Mert híre volt ennek sok országokba,
Jó szerencsés volt minden dolgaiba, 300 Merészsége csudálatos nagy vala,
Kevés erővel sokat megver vala, Mert Isten az ő bátorsága vala, Kivel ő nagy hadat megkezd vala.
Ötödéven hogy az budai basa, 305 Palotát hogy nagy erővel megszálá,
Nagy sok ideig erősen vítatá, Éjjel-nappal erősen ostromlatá.
A szerencse basának nem szolgála,
Jóllehet az házat megtörte vala, 310 Ő falait földig rontatta vala,
De alóla elpironkodott vala.
Csudának tetszik az fejedelemnek, Az utána való fő-főlegénynek,
Azért köszöni mint jó hiveinek, 315 Szolgálatját az vitéz Turi Györgynek.
Csuda nagy nevet akkor is vett vala, Az király megajándékozta vala, Pohárszékit néki adta vala
És nagy dicséretet rajta tett vala. 320 iGl M. KÖLTŐK TÁRA VIII. 14
210 NÉVTELEN: AZ VITÉZ TÚRI GYÖRGY HALÁLÁRÓL.
Fejérvári törökök nem nyughatnak, Nagy gyakorta csatázni kiszaladnak, Az király tábora felé tartanak
Nem egyébért, hogy nyelvet kaphassanak.
325 Az istrázsa megjelentette vala, Hogy fejérvári bék népe kin volna, Ő maga is vélök itt kin kullogna, Ha valami martalékot kaphatna.
Kiki mind az török után indula, 330 Vitéz Túri György is el oda juta,
Szakadozott zászlója vele vala, Az törököt megfetfentette vala.
•
Sereg előtt mikoron őtet láták, De az adót ott is igen megadák, 335 Mindjárást ő magokat futni adák,
Mert az békét elevenen megfogák.
Vígan hozá Túri György az királynak Ö szomszédját mint kegyelmes urának, Fejérvári békét adá császárnak,
340 Megköszönő király hív szolgájának:
,,Im nem régen, nagy ember, segítettél, Az én végházamba kit cselekedtél, De ha soká élhetek szerencséddel, Nem lészen az kivetve én szívemből.
345 De légy veszteg, várj időt, édes hívem, Mert im mostan előttem ellenségem, Először kell azokkal számot vetnem, Hív szolgálatodat el nem felejtem.
Tudom, mikor kell tégedet meglátnom, 350 Kegyelmességemet hozzád mutatnom;
Higgyed, hogy soha el nem felejtem, Vitézi fejed megajándékozom.
Addig arany láncomat neked adom, Örök ajándékul neked mutatom,
• •
NÉVTELEN: AZ VITÉZ TÚRI GYÖRGY HALÁLÁRÓL. 211 Ellenségemért viseld, azt akarom, 355 Minden kegyelmességemet ajánlom.
Nincs énnekem több Turí György tenáladnál, Szükségemben sok helyeken forgottal
És mindenütt jó szerencsével jártál,
Mint hű szolga énnekem úgy szolgáltál." 360 Ezenközben török császár nagy hada
Jó Zrinyire Szigetvárait rászálla;
Éjjel-nappal vitatá, ostromlatá, Mindaddig míg hatalmába nem hajtá.
Az vár alatt császár hogy meghalt vala 36 >
És immár Sziget pogánykézbe vala, Beglerbék rablani bocsátott vala
Nagy sok pogányt, kinek száma nem vala.
Ezek az Szalaságot elégetek
És az népet kegyetlenül kergetek, 370 Kiket kaphatának, mind elemelék,
Szegényeket örök rabságra vivék.
Jóllehet az rabló török sok vala, Kik az földet igen pusztítják vala,
Az egész tartományt égetik vala, 375 Sok úr azt immár csak távul nézi vala.
De akkor is nem keveset szolgála, Vitéz Török Ferenccel elindula Nagy szíveszakadva az sok rablóra,
Elérközék és velők szembeszálla. 3so Semmi tartozást ő dolgában nem tőn,
Bátor szívvel velők nagy viadalt tőn;
Az Úr Isten ott is oly kegyelmes lőn, Hogy ellenségin győzedelmet vön.
Jó csoport rabot pogányok elvesztenek, 33?
Vitéz Török Ferenctől veretének, Kin az több törökök megijedének És azután ők elcsendesedének.
14*
212 NÉVTELEN: AZ VITÉZ TÚRI GYÖRGY HALÁLÁRÓL.